Re: Takodana

by **Rhyssa Edaara Quillan** Pént. 23 Aug. 2019, 00:00

Hódítás: A Fenevad

Takodana

Résztvevők: Heiwanna Miin Klodow, Sogan Bardak, Silhana Lolaes'ra, Reah Tu, Jonathan Skrex, Freyja Essia Sagan,

Nyshani Ry Shami, Tish Vizsla / Nalah, Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia,Shayla Kelborn / Ophi Surr

és Edric Kane

Következő körváltás: 2019. augusztus 27. (kedd)

Helyi Idő: 16:00 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Csokoládégyár
Feladat: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Hutt/alvilági erők: Sogan Bardak | Silhana Lolaes'ra
Köztársaságiak: Heiwanna Miin Klodow

Egyéb információk/Sil felszerelése:

- a kinézet – aktuális kinézet
- 2x egykezes sugárpisztoly – nála
- Datapad adatokkal – ingyenes, nála
- komlink – rövid hatótávú kommunikátor (100km-es) – ingyenes, nála
- holoprojector – holonet csatlakozás, hosszú távú kommunikátor, hologram kivetítő – ingyenes, nála
- Fosztogató és hozzá táska – nála; fegyver leírása ebben a reagban
- könnyű harci páncél – rajta első kép, második kép
- Közepes harci páncél kiegészítések a könnyű harci páncélzatra – rajta (alkar, könyök, váll, térd, lábszár és háti részek) a kinézet

Páncél fejlesztések:

Beépített kütyük:

Információs kártyák:

- Örüljünk annak, hogy nem túl modern a megoldása a helynek – vigyorodtam el a sisak alatt.
Amikor könnyedén ki lehetett nyitni az ajtót. Benéztem a liftaknába, ami úgyszintén régies megoldást használtak, ami és a szűk hely miatt sem akartam hátirakétát itt benn használni, így maradt az a lehetőség, hogy leereszkedem a drótokon. Amikor lenn voltunk, akkor jómagam semmit sem hallottam, hogy kik lehetnek odakint, odalent, még szerencse, hogy a társamnak jobb hallása van. Szóval ketten vannak. az ötlete tetszett, bár nem értettem egyet, aminek hangot is adtam suttogva.
- Szerintem így lenne idejük jelenteni, hogy valami hangot hallottak mielőtt belépnek a liftbe – suttogtam. - Nem feltételezhetjük, hogy komplett idióták. Szerintem menjünk le a liftbe, előre megyek, hangtalanul és utána egy-egy oldalt leszedünk.
Nem akartam kockáztatni és inkább én kapjak lövést mintsem rögtön megtudja mindenki, hogy itt vagyunk. Így igazából jelen esetben, ha nem akadályoz meg abban, amit akarok, akkor úgy is fogok tenni, hogy leugrom azok után, hogyha kinyitottuk a lift tetejét. Ha szavakkal ellenkezik, azzal nem szándékozom törődni. Így majd igyekszem hangtalanul lejutni a liftaknába, bár előtte kilesni, hogy mire számítsak, nyitva van-e az ajtó vagy sem. A leérkezés után, ha Sogan velem tart, akkor bevárom, ha nem, akkor saját magam próbálok úgy helyezkedni, hogy mindkét ellenfélre rálássak. Ha nem szükséges, akkor csak az egyiket, és akkor utána indulhat a szórakozás. Bármennyi ellenfél is jusson rám, igyekszem őket egy-egy lövésből leszedni, hogy minél kisebb zaja legyen a csatának.

A páros megérkezett, bár a terv részen annyira nem értettek egyet, Sogan a lassabb módszert választaná, amivel Silnek az volt a gondja, hogy akkor figyelmeztethetik a társaikat komvonalon. Ha Sogan tiltakozik is a nő akkor is lemegy egyedül. Ha Sogan követi, akkor ő maga is könnyedén letud menni hangtalanul.

Ha a férfi is lejött, akkor mind a ketten eltudtak úgy helyezkedni csöndben, hogy rálássanak az ellenfelekre, majd azokat egy-egy lövéssel leszedni. Ha nagyon nem akarnak zajt csapni, akkor itt még arra is volt lehetőségük, hogy az összeeső ellenfeleket elkapják, hogy ne essenek a földre. Ha azonban csak Sil ment le, mert Sogan nem értett egyet, akkor is letudja a nő szedni a két őrt, de azokat nem tudja elkapni.

Az eredmény mindkét esetben ugyanaz van két halott kalózuk, akik mind a ketten emberek voltak és őket be lehetett húzni a liftbe. Innen valóban, ahogyan gondolták korábban egy folyósó nyílt, aminek a jobb oldalán fal volt, a balon korlát, mert azon az oldalon lefele menő csarnok volt, ahol csokoládétartályok – nyitott és zártak – voltak láthatóak.

A folyosó kör alakban ment, így a szemközti éppen nem látható oldalon akár további őrök is lehettek. Ami még látszott innen a liftből, hogy ez volt a legfelső emelet és lefelé voltak még továbbiak, bár ez a lift, amiben most voltak nem ment tovább, de a folyosó végén ajtó látszott lépcsőház felirattal, pár méterre a kanyar után, mert még így előrefelé is ment a folyosó az ajtóhoz egyfajta kisebb nyúlványként.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:00 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót
Köztársasági erők: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan | Edric Kane

Egyéb információk/Essia felszerelése:

Információs kártyák:

Essi még egyszer Rhea-ra nézett miután kivágta az ajtót, hogy akkor most mi legyen, mennek-e vagy sem, saját maga már ment volna. Nem csak azért, mert sürgős volt az egész, hanem amiatt is, mert nem akarta, hogy a droidok esetleg beérjék őket, ami nagyon kellemetlen tudott volna lenni. Már lépett volna be, amikor megkapta Edric telepatikus üzenetét, hogy mindjárt itt vannak. így ő maga is igyekezett visszaüzenni neki.
~ Akkor megvárunk a bemenéssel titeket ~ üzente. ~
Így legalább lesz utánpótlás és nagyobb biztonságban is tehetik meg mindezt. Addig azért igyekszik a benti részre is figyelni, nehogy onnan támadás érje őket, egyébként pedig a falnak támaszkodik és a mellkasa előtt összefonja a kezeit. Igyekszik kinyúlni az Erőbe, hogy a környéket is fürkészhesse azon keresztül. Így talán megérzi azt, ha a fiúk visszaérnek, nem is beszélve arról, hogy tudni fogja, hogyha a benti részről valaki meg akarja őket támadni. Feltéve, ha élőlényről van szó, de azt pedig remélte, hogyha nem élőlény, hanem droid az, vagy egyéb ilyesmi, akkor azt a hangja alapján fogják majd meghallani. A várakozás közben megfordult a fejében, hogy lehet, hogy kissé elsiette az ajtóra való extra ajtó kreálást, vagy éppen túl későn tette. Hamar, mert a társaik jöttek vissza és most várhatják be őket, későn, mert ha előbb megteszi már bent lehetnének lennének információik, amiket átadhatnának a két érkezőnek és talán hamarabb végeznének. Nem számít, így alakult. Ha a fiúk visszaérkeznek, akkor köszönti őket.
- Sziasztok! – mondta. – Mibe botlottatok odakint? – érdeklődött.

A fiúk hamarosan oda is értek, ahol a lányok voltak. Ők is látták a kinti nagyobb letisztított területet, ami furcsa volt, hiszen a levegőből mindez nem látszott. A szerint itt erdő volt. mindazonáltal beértek oda, ahol a lányok voltak. az ajtó már ki volt vágva eddigre fénykarddal és a páros csak rájuk várt.

Amint beértek Essi azonnal arról érdeklődött, hogy mi is volt odakint és csak rajtuk áll, hogy ebből mennyit mondanak majd el a lányoknak. Ami pedig a helyet illette az egész sötét volt, az ajtón túl is teljesen sötét volt, nem is lehetett belátni oda, hogy mi volt ott. Ezeken felül az volt még bizonyos, hogy saját magukon kívül nem éreztek élőlényt a közelben, senki sem.

Odabentről néma csend volt, kintről pedig a félig nyitott ajtó miatt a szél süvítését lehetett hallani, de ezen felül minden néma csendes volt. az egyelőre még mindig nem látszott, hogy hol is fér el annyi nyúldroid, amennyit láttak korábban vonulni, mert az biztos, hogy odakint a letarolt és lebetonozott részen nem.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:00 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Kastély, tóvidék
Feladat: Célkitűzés 3: kiszabadítani az elraboltakat
Köztársasági erők: Nyshani Ry Shami
Birodalmi erők: Tish Vizsla / Nalah | Shayla Kelborn / Ophi Surr

Egyéb információk/Nalah felszerelése:

Információs kártyák:

Mivel Ophi néni végül is nem vitte le maradt a másik eshetőség, hogy neki kellett lemennie. Olyan helyet pedig szerencsére talált, ahol le tudott menni anélkül, hogy megsérülne. Így ahogyan lehuppant kicsit még kilihegte magát, nem volt hozzászokva az ilyen nehéz páncélokhoz, ami most volt rajta, vagy az ebben való rohangáláshoz, így kissé kimerítette mindez egyelőre. Amikor lent volt, akkor a lehető leggyorsabban, amit a páncél engedett neki igyekezett odarohanni a megbénított személyhez. Nem szerette volna, ha még azelőtt magához tér, vagyis elmúlik a bénítás, hogy ez megtörténne. Nem akarta újra meglőni úgy, mert akkor ki tudja, hogy mennyit kellene várnia ahhoz, hogy olyan állapotba kerüljön, hogy beszélni tud. Addig pedig ki tudja, hogy mi történik odalenn. Végül meg is érkezett a másikhoz, aki ahogyan lenni szokott magánál volt, csak mozogni nem tudott.
- Nem foglak bántani, így nem kell aggódnod, de válaszokat szeretnék kapni a kérdéseimre. A néni, aki vigyáz rám és most is rád szegezi a fegyvert már nem olyan kedves és a barátságos, mint én – mondta a kislányos hangján.
Bár a páncél némileg torzított a hangján, de még így is hallatszott, hogy gyerekes. Az egyik lőfegyvert azért a biztonság kedvéért a kezébe vette, hogyha szükség lenne rá, akkor újra kiüthesse vele a másikat. Továbbra is csak bénítón volt, nem haláloson, de azért megnézte, ha mégsem, akkor átállította. Most pedig nem volt más dolga már, mintsem várni, hogy a földön fekvő végre elkezdjen mozogni és így beszélni is.

Ugyanaz, lásd Nalah posztja.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:00 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tóvidék, erdők, romok
Feladat: Célkitűzés 4: Nyomozni Lady Benûwia nyomai után
Résztvevő(k): Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia

Egyéb információk/Rhys felszerelése:

Információs kártyák:

Csak akkor engedte meg magának a megkönnyebbült sóhajt, amikor a két férfi már távolabb kerültek és biztosan nem érezhették meg tőle mindezt. Nagyon neccesnek érezte ezt az egész szituációt és még le is kellett a végén kicsit ülnie az egyik kőre. Az adrenalin még zubogott a szervezetében és hallotta, ahogyan hevesen lüktet a szíve. Eddig még soha sem hazudott ekkorát saját szövetségeseinek, még akkor sem, ha most éppen az ellenség oldalán voltak, mert mint birodalmi volt jelen a bolygón. Most is érezte, hogy előbb, vagy utóbb ez az egész fel fogja emészteni. Nem tudta, hogy egyáltalán meddig folytathatja így ezt az egészet. az egészet az sem könnyítette meg, hogy nem tudott választani a két férfi közül. Ha tudott volna, akkor oldalt is választana és nem pedig csak őrlődne a kettő között. És ott volt még, hogy Kane tudott valamit, érdekelte, hogy mit, hátha olyat, ami megmentheti az életét és nem kéne attól tartania, hogy egyszer Benûwia arat győzelmet. A gondolataiból Romet hangja zökkentette ki.
- Nem is tudtam, hogy már ennyire jól megy, hogy átverjen másokat, elismerésem úrnőm – mondta a férfi.
Csak elfintorodott a férfi szavain, ő maga nem örült ennek, őt mindig is arról ismerték, hogy őszinte, erre most arra kap dicséretet, hogy át tud verni másokat. Nem azaz elismerés, amire valaha is vágyott. Végül sóhajtott még egyet, majd intett a férfinak, hogy vegye fel a sisakját és saját maga is így tett. Most már tényleg itt volt az ideje annak, hogy végre megnézzék ezt a vaultot maguknak, hátha tényleg lesz valami használható, ahogyan Xeth és Keth remélték mindazt. Amint a sisakja a fején volt, akkor újra intett a tábornoknak, hogy a férfi kövesse, majd elsőként indult lefelé a lépcsőkön most, hogy már végre nem zavarta őket senki sem.

Takodana - Page 4 Vcf1YkY

Célkitűzés 2: Tako város térképe.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem Embarassed

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

by **Giodibi** Hétf. 26 Aug. 2019, 14:43

Előtörténet: Sogan Bardak
Kaland neve: Hódítás: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Játékostárs(ak): Silhana Lolaes'ra | Heiwanna Miin Klodow

Sil szavai hallatán a "kissé" elavult technológia kapcsán, Sogan szájára egy mosoly húzodik, s így felel.
- Talán így spórolták össze a pénzt arra a jó kis biztonsági rendszerükre.
Mindenesetre a négykarúnak igazán tetszett az automatizált fegyverek működése és rejtettsége, még annak ellenére is, hogy majdnem találatot kapott. Nem számított a dologra, ugyanis nincs hozzászokva efféle tűzerőre egy gyár körül, na persze ez azért is lehet, mert nem sok gyárban kellett élete során megfordulnia.
Végül mindketten leereszkednek a liftaknába, s Sogan felvázolja saját tervét, amivel Sil nem ért egyet, ugyanis felhívja a négykarú férfi figyelmét egy aprócska, de annál fontosabb tényezőre, amit nem vett számításba. Így hát egy biccentéssel jelzi a nő felé Sogan, hogy akkor egyszerűen leszedik őket. Sil ugrik le elsőnek, ugyanis hölgyeké az elsőbbség, ahogy mondani szokták, meg hát végtére is ez most az ő ötlete volt. Sogan természetesen követi, majd miután elhelyezkedtek, leadják a lövéseket, s Sogan ezután igyekszik is elkapni azt, amelyik közelebb van hozzá. Ezután megpróbálja bevonszolni a liftbe, s a liftajtó mellé ültetni, hogy kevesebb sikerrel lássák meg a hullákat, ha valaki benézne a liftbe. Ez után Sogannek adódik egy kis lehetőség, hogy felmérje a terepet, s le is vonja a következtetést, hogy nem lesz egyszerű megtalálni a receptet. Bár reményei szerint egy irodában, esetleg egy széfben lehet elrejtve, de ha a kalózok rátaláltak már és felmérték az értékét, akkor talán nagyobb mozgás figyelhető meg a recept körül. A négykarú megpróbálna lejjebb jutni, hátha lát valami jelet vagy feltűnő dolgot, ami alapján megtalálhatják amit keresnek. Sogan kérdően Silre pillant, majd a lépcsőház felé mutat, hogy egyet ért-e azzal, hogy arra menjenek, vagy esetleg van valami más ötlete.

Felszerléslista:

by **Jonathan Skrex** Hétf. 26 Aug. 2019, 20:01

Jonathan Skrex (13. kör)
Helyi Idő: 16:00 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Visszatértünk a saját ösvényünkre, ha lehet így fogalmazni. Nem állítanám, hogy egészen a kezdőpontra ugrottunk vissza, hiszen attól függetlenül, hogy az elmúlt órákat aligha töltöttük akciódúsan, azért történt jó pár érdekes esemény, még ha nem is mind az aktuális feladatunk szempontjából volt fontos. A droidinvázió megállítására tett próbálkozásaink kis időre háttérbe szorultak, miközben Edrickel némileg elkallódtunk a küldetéstől és kivizsgáltuk a korábban felszabaduló sötét energiák forrását. A felfedezések váratlanok voltak, hiszen két köztársasági hőssel, Gilad Romet ezredessel és Rhyssa Edaara Quillan őrnaggyal hozott minket össze a sors, akik állításuk szerint egy roppant titkos küldetés közepén tartottak éppen. Nem állítom, hogy minden magyarázatukat értettem, de annyi bizonyossá vált, hogy nem kértek a segítségünkből, attól függetlenül, hogy a helyzetük nekik sem volt éppen fényes, de tudomásul vettük és hagytuk őket tovább játszani. Újdonsült szürke jedi társamnak bizonyosan többet mondott és adott ez a találkozás, mint nekem, hiszen a visszaút nagy részét a hallott és tapasztalt dolgokon való töprengéssel töltötte, amiben nem szándékoztam megzavarni. Jómagam is sokat gondolkodtam, mi is zajlott az elmúlt percekben, de még rengeteg darabot nem tudtam hová helyezni, így inkább egy későbbi alkalomra tartogattam ezeknek a végleges helyrerakását. Most, hogy visszakanyarodtunk a fő csapásirányhoz, ismét a feladatunkra kellett koncentrálnunk, ezt így is szándékoztam tenni. Sikeresen visszaértünk arra a pontra, ahonnan elváltunk a két fiatal hölgytől, a droidoknak egyelőre nem állt szándékában visszavonulót fújni, így semmi sem állított meg minket abba, hogy felvegyük a padawanok nyomát és mi is meginduljunk a nyuszikák fészke felé.

Kifejezetten eseménytelen utunk volt. Hiába pásztáztam a környezetünket, semmiféle veszélyforrást, csapdát, vagy akárcsak furcsaságot nem észleltem a közelünkben. Sőt, kifejezetten úgy nézett ki minden, ahogy azt várhattuk indulásnál. Az átvonuló droidcsapatok szépen kipusztították az útjukba kerülő füvet, aljnövényzetet, alacsonyabb ágakat, bokrokat, leveleket, ezzel tökéletesen visszakövethetővé téve a haladási útvonalukat. Miközben a pusztítást követtük, az utunkba akadt néhány tönkrement nyúl példány is, akiket végre közelebbről is megvizsgálhattunk, bár nem voltak túl érdekesek, pontosan úgy néztek ki, ahogy a kormányzó leírta őket és ami az adatbázisokban olvasható volt róluk. Eddig nem volt semmi extra, nade utána következett az első furcsaság. Bármiféle átmenet nélkül egy nagyobb, lebetonozott rétre értünk. Ez önmagában rendben is lett volna, de a térképek és a levegőből történő felderítések szerint ennek nem kellene itt lennie, itt ugyanis erdőnek kellene leledzenie, tehát az egész hely valamiféle álcázás alatt volt. Pontosan úgy nézett ki minden, ahogy Essi az egyik telepatikus üzenetében leírta nekünk. Közeledtünk a célhoz, ebben egyre biztosabb voltam. Főleg, miután megláttam a rét másik felén elterülő dombot, benne egy biztonsági ajtóval. Edric is megüzente rögtön a hölgyeknek, hogy hamarosan ismét láthatjuk egymást, majd mindketten átzarándokoltunk a réten és mindenféle gond, megzavarósás, vagy biztonsági rendszer aktiválódás nélkül a résnyire kinyitott kapuhoz értünk.

Edric bekukkantott a résen, majd én is megvizsgáltam, mivel is van dolgunk. B1-esek. Szép, kimért darabokra vágva, jónéhány darab. A lányok nem unatkoztak, miközben mi felfedezőset játszottunk. Nem kifejezetten lepett meg, hogy ezekkel a szerencsétlen droidokkal hozott minket össze itt a sors, de egyelőre még nem vontam le ebből messzemenő következtetéseket. Kicsit hátrébb léptünk és Edric bátortalanul tekintett rám, a pocakját vizslatva, amin tőlem szokatlanul, de kénytelen voltam elmosolyodni picit.
- Nyugi, én se vagyok éppen a legjobb formában, de azt hiszem, ezen még átférünk.
Tekintettem rá biztatóan, majd mindketten nekiveselkedtünk a résnek. A lányok valószínűleg könnyebben átcsusszantak rajta, de végső soron nekünk sem jelentett problémát a bejutás. Bent minden csendes és nyugodt volt, plusz szükségünk volt némi időre, hogy megszokjuk a sötétséget. De amikor sikerült, megkönnyebbülten láthattuk, hogy társnőinknek kutya baja sem volt, sőt, éppen elbántak egy komolyabb ajtóval is, amely a tovább haladásunkat volt hivatott akadályozni.
- Üdv, örülök, hogy egyben látunk titeket viszont.
Mondtam megnyugtatóan a lányok felé, némi bűnbánattal a hangomban. Végső soron nekik volt igazuk, a feltörő sötét energiáknak nem volt közük, legalábbis közvetlen közül a droid invázióhoz, elhamarkodott lépés volt rögtön ugrani a dologra és eltérni a fő csapásiránytól. Essi érdeklődött is mibe futottunk bele, de egyelőre nem voltam benne biztos, mennyi időnk van a sztorizgatásra, vagy mennyire jó ötlet. Váltottam egy jelentőségteljes pillantást Edrickel, amiből már jópáron osztozkodtunk az elmúlt órákban, majd gyorsan válaszoltam Essi kérdésére, mibe is botlottunk odakint.
- Kicsit többe, mint amit most el tudunk mesélni, de majd visszatérünk rá később. Minden esetre igazatok volt, nem volt köze a dolognak a droidokhoz. De úgy látszik ti megütöttétek a főnyereményt.
Véletlenül se akartam, hogy a lányok azt érezzék titkolózni akarunk előlük, de ez most nem éppen a legtökéletesebb alkalom volt a történetmesélésre. Pláne, hogy nekünk is nehéz lett volna teljesen megérteni és elmagyarázni, a két neves alak pontosan mit is csinált, illetve mit állított, hogy csinált odakint. Nem tudhattuk ki hall minket éppen idebent és mennyire veszélyeztetjük a másik küldetést, ha elkezdünk róla csevegni. Egyelőre jobbnak láttam a hallgatást és a téma visszaterelését az aktuális küldetésünkhöz. Reméltem, hogy Edric is egyetért ebben a dologban, ha nagyon mesélni támadt kedve nem vágtam a szavába, de egyelőre sokkal biztosabbnak tűnt, ha ez az egész kiruccanás kettőnk között marad és majd maximum a droidok ügye után visszatérünk rá és akkor beavathatjuk a padawanokat, ha továbbra is érdeklődnek. Ha ezen a témán sikerült túllendülni, akkor figyelmemet az újonnan gyártott bejáratra összpontosítottam.

Az ajtón túl teljesen sötét volt, bármi megbújhatott odabent. Minden esetre élőlénynek híre hamva sem volt, de ez nem jelentette azt, hogy nem bujkált odabent bármiféle droid, biztonsági eszköz, vagy bármi egyéb nemű csapda. Egyelőre nem ütköztünk olyan hatalmas helyiségbe, ahol elfért volna a droid sereg, szóval biztosak lehettünk benne, hogy van még beljebb, illetve lejjebb az aktuális pozíciónknál.
~ Nos, ahogy látom, nincs más hátra, mint előre! ~
Bátorkodtam visszaváltani a telepatikus kommunikációra, hiszen nem tudhattuk, mi vár minket odabent. Az érzékeim kiélesítése egyelőre nem sokat segített, pusztán a kinti ajtó résén besüvítő szelet sikerült érzékelni. Bámultam picit az ajtóra vágott lyukat, majd kerestem egy kisebb droid darabot, amit a lányok már kedvesen előre leaprítottak nekünk, és ha másnak nem volt ellenvetése az ötlet ellen, bedobtam az ajtón vágott lyukon. Nem voltak nagy elvárásaim az ötletet illetően, de ha esetleg valamiféle csapda várt minket odabent, jobb lehetőségnek tűnt, hogy inkább a droid darabot lője/aprítsa/égesse darabokra, mint minket. Ha nem történt valami, annak megfelelően cselekszem, ha viszont semmi, akkor nagy érdeklődéssel jómagam is nekiveselkedtem a lyuknak. Látni sem láttunk semmit, szóval jobb ötletem nem volt, mint kezembe venni a fénykardomat. Sóhajtottam egy nagyot, majd végignéztem társaimon. Ha volt bárkinek bármi jobb ötlete, szívesen hallgattam, ha pedig nem, akkor aktiváltam a kezemben a fénykardomat és elsőként indultam át a legyártott ajtórésen. Igyekeztem óvatosan és bármire felkészülve haladni előre, különösen ügyelve arra, mi van előttem és körülöttem. Ha esetleg közeledésünk aktiválna valamiféle biztonsági rendszert, akkor próbáltam annak megfelelően reagálni, vagy védekezni, vagy fedezékbe húzódni. Nem tudtam mire számítsak odabent, szóval próbáltam mindenre felkészülni. Volt egy olyan érzésem, hogy közel járunk ahhoz, amit keresünk, szóval egyelőre sajnos nem láttam jobb megoldást, mint minden óvatosságommal együtt felvértezve, de nekiinduljak az ismeretlennek. Remélhetőleg, miután kiderült, hogy biztonságos a terep, a többiek is követnek majd. Bíztam benne, hogy semmi kellemetlen meglepetés nem volt érni odabent, de azért igyekeztem mindenre felkészülni.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Kedd 27 Aug. 2019, 00:00

//Lassan szeptember, remélem akkor tudunk majd rendesen haladni tovább. Szombaton lesz új kör.//

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szomb. 31 Aug. 2019, 00:00

//@Edric Kane szólt, hogy nem tud írni csak holnap, így szerdán lesz új kör.//

by **Edric Kane** Szomb. 31 Aug. 2019, 07:47

Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Játékostársak: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan

Egészen egyedi hangulatot varázsolt az apró résnyi fény az immár B1-es roncsokból kiparkettázott teremben. Essi és Reah a csarnok végében várakozott, láthatóan egy újabb, ezúttal teljesen zárt ajtó előtt, amiben egy jókora lyukat vágott valamelyikük a fénykardjával. A vágás kerülete még halványan izzott a plazmával való találkozás után, mintha fluoreszkáló festék lett volna a nagy feketeségben. Nyilvánvaló volt, hogy a két lány már bőven tovább is tudott volna menni, ám mégis bevárták a két férfit, akik a kis kalandjuk után jókora időt elpazarolhattak a kis csapatuknak. Ettől függetlenül Edric még mindig úgy volt vele, hogy jobb volt tényleg megnézni a zavart, elvégre tényleg lehetett volna akár összefüggés is a droidokkal.

A találkozás persze egészen mást jelentett, neki ráadásul különösen. Rhyssa invitálása Coruscantra pedig ott motoszkált a fejében, mint amikor az ember nem tudta eldönteni, hogy égve hagyta a villanyokat, vagy nem. Talán ő is tudhatott valami a családjáról és a holocronok őrzőiről? Nyilván nem lett volna okos épp Skrex előtt feltenni néhány kérdést azzal a nagyon egyedi mintázattal kapcsolatban, amit csak itt és a Dantooine-on érzett, de talán ha ennek a küldetésnek vége, válaszokat tudott kapni az őrnagytól.

Szerencséjük volt, hogy nem csapda lett a végkimenetel, de még az sem lett volna túlságosan meglepő a sok furcsaság között ami ezen a látszólagos paradicsomi helyen történt. Még nagyobb szerencse az is, hogy a két padawannal sem történt semmi baj amíg ők felfedezősdit játszottak. A legutolsó dolog, ami hiányzott volna még a lelkének egy jó adag bűnbánat, amiért valaki a saját makacssága miatt sérült meg. Pedig sajnos erre is volt már bőven példa.
Essi köszöntésére még biccentett egyet, miközben Jonathan szavakkal is üdvözölte ismét a két jedit. Azért elismerésre való volt, hogy a két padawan önállóan eljutott idáig is, és az Edrichez hasonló fiatalokkal ellentétben lehiggadtak annyira, hogy bevárják őket és ne rohanjanak fejjel a további veszélynek, amikor a két társuk a közelben járt. A fejvadász tudta, hogy valószínűleg ilyen idősen és fordított esetben ő már rég beugrott volna azon a lyukon, magasról téve a többiek hollétéről és csak a küldetés célját szem előtt tartva. Nem hiába nem maradt jedi.

Természetesen két társuk kíváncsi volt arra is, hogy mit találtak. Skrexel tulajdonképp egyszerre pillantottak egymásra sokatmondóan, de Edric hálát adott, amiért Jonathan megoldotta a témát azzal, hogy most kissé hosszabb lett volna mindent elmesélni, mint amennyi idejük még lehetett, így jobbnak látta, ha most inkább haladt a csapat előre. Edric némi bólogatással jelezte, hogy egyet is ért, és remélte, hogy tényleg nem veszik úgy a jedi növendékek, hogy annyira titkolózni akarnak előttük, inkább csak rájött a két férfi is végre a kis kitérő után, hogy bizony az idő elkezdett szorítani és csak az Erő tudta, mikor döntöttek úgy a driodok, hogy visszamasíroznak az eredeti helyükre. Ha addig nem találták meg a forrásukat és nem intézték el a problémát, más esélyük nem volt, mint valahogy követni őket a rejtekhelyükre, de az lényegesen veszélyesebb terv lett volna, és Edric inkább preferálta a jelenlegit. Nem tett hozzá Jonathan szavaihoz, az csak magyarázkodásnak tűnt volna.

Mindketten közelebb léptek ezután a vágott lyukhoz, Edric pedig ezúttal már látta előre, hogy kivételesen ő is biztosan befért, noha a túloldalon csak további teljes sötétség várta őket. Igen, mintha kissé túl nagy kérés lett volna néhány lámpa ezen a helyen. Tény, hogy az izzók és neoncsövek drága dolgok voltak, de ha valaki több ezer droidot össze tud eszkábláni, csak belefér egy pár fényforrás a büdzsébe. Igaz, a droidoknak lehettek infra szemei. Nem baj, a fénykard, az fénykard, s valószínűleg ugyanez járhatott Jonathan fejében is, ugyanis aktiválta a sajátját és úgy indult előre a vágott résen át. Edric is lecsatolta a saját markolatát az övéről, majd a két lányra pillantott. Úgy volt vele, hogy ha kell, szívesen zárta a sort vigyázva arra, hogy ne támadja semmi vagy senki őket hátba, de persze előre is ment volna. Megvárta, míg a két padawan hogyan döntött, csak azután indult el annak megfelelően, aktiválva sárga színű pengéjét.

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szer. 04 Szept. 2019, 00:00

Hódítás: A Fenevad

Takodana

Résztvevők: Heiwanna Miin Klodow, Sogan Bardak, Silhana Lolaes'ra, Reah Tu, Jonathan Skrex, Freyja Essia Sagan,

Nyshani Ry Shami, Tish Vizsla / Nalah, Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia,Shayla Kelborn / Ophi Surr

és Edric Kane

Következő körváltás: 2019. szeptember 8. (vasárnap)

Helyi Idő: 16:05 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Csokoládégyár
Feladat: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Hutt/alvilági erők: Sogan Bardak | Silhana Lolaes'ra
Köztársaságiak: Heiwanna Miin Klodow

Egyéb információk/Sil felszerelése:

- a kinézet – aktuális kinézet
- 2x egykezes sugárpisztoly – nála
- Datapad adatokkal – ingyenes, nála
- komlink – rövid hatótávú kommunikátor (100km-es) – ingyenes, nála
- holoprojector – holonet csatlakozás, hosszú távú kommunikátor, hologram kivetítő – ingyenes, nála
- Fosztogató és hozzá táska – nála; fegyver leírása ebben a reagban
- könnyű harci páncél – rajta első kép, második kép
- Közepes harci páncél kiegészítések a könnyű harci páncélzatra – rajta (alkar, könyök, váll, térd, lábszár és háti részek) a kinézet

Páncél fejlesztések:

Beépített kütyük:

Információs kártyák:

A sisakom alatt én is elmosolyodtam, amikor a biztonsági rendszerről beszélt Sogan. Nah igen, lehet, de az is, hogy azzal a kalózok készültek, főleg, hogy a hirdetés alapján nem volt biztonsági rendszer.
- Szerintem azt az ellenfeleink hozták, de ha nem, akkor tényleg amiatt spórolhattak – mondtam.
Nekem túl modernnek tűnt ehhez a világhoz és túlságosan is jónak. Bár itt nem is nagyon kellett több eddig. A leérkezés után meglehetősen könnyedén bántunk el a két első ellenféllel, nem igazán voltak kihívások. Én magam is igyekeztem ezek után a liftből kinézni, nem voltak a legjobb körülmények, de ezzel kellett dolgozni. Igyekeztem gyorsan felemlegetni magamban, hogy hova is kellene mennünk, mit mondtak az eligazításkor. Ahogyan Sogan a lépcsőházra mutatott a túloldalon, akkor bólintottam, hogy egyetértek, de előtte még halkan igyekeztem odamondani valamit.
- A legalsó szinten van az iroda, ott van a széf is, oda kellene eljutnunk valahogyan – mondtam.
Ezek után, ha már nem volt mit megbeszélnünk, akkor igyekszem óvatosan haladva elindulni. A páncélom nem kifejezetten alkalmas minderre, de azért csak jutok valamire, ha nem, akkor harc lesz, ott pedig remélhetőleg mi leszünk a jobbak. A szenzoraimat hagyom működni, hátha azok is tudnak segíteni abban, hogy úgy jussunk át, hogy ne támadjon meg minket senki sem. Még egy utolsó mély levegő, westarok a kézben és igyekszem indulni.

Nos a páros elindult a lépcsőkhöz. Szerencséjük volt, mert ha teljesen a falnál mentek, akkor a lentebbi részekről nem lehetett rájuk látni, így anélkül tudtak megérkezni a folyosó másik végébe, hogy bárki észrevette volna őket. ők maguk ellenben három könnyű páncélos, sugárpuskás alakot láttak az eggyel lejjebbi szint velük szemben levő folyosóján.

Ahogyan megérkeztek a lépcsőházhoz az ajtó azonnal ki is nyílt nekik, nem kellett kódcilinderrel, vagy terminállal szórakozni. Ha bementek, akkor be is csukódott mögöttük. A lépcsőház mezei egyszerű ablaktalan körkörösen lefelé haladó lépcső volt itt és minden szintre nyílt ajtaja.

Ami még szerencse volt, Sogan hallotta, míg Sil látta a szenzorjai miatt, hogy kettőjükön kívül senki sem tartózkodott a lépcsőházban. Azaz most itt teljesen nyugodtan és saját tempóban tudnak haladni és tervet megbeszélni és azt a szintet is megtudják közelíteni, amelyiket akarják nem úgy néz ki, hogy bármelyik szintet elérhetik, nem fogják megzavarni őket.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:05 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót
Köztársasági erők: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan | Edric Kane

Egyéb információk/Essia felszerelése:

Információs kártyák:

Essi kicsit letört, amikor kiderült, hogy most nem fog semmilyen információt megtudni, mert a fiúk nem voltak kifejezetten beszédes kedvükben és nem akartak elárulni semmit sem. A nagy titkolózásból pedig arra a következtetésre jutott, hogy hosszabb lenne elmondani pár szónál, pedig tényleg érdekelte őt az egész. Jonathan szavaira bólintott, hogy majd később és a telepatikus üzenetre is, hogy akkor folytassák így. Mivel a fiúk láthatóan nagyon sietni akartak az ismeretlenbe, így félreállt és hagyta, hogy ők menjenek előre. Igazat megvallva nem tudta, hogy mi is várhat rá, rájuk odabenn, de most a másik dolog is izgatta a fantáziáját. Az biztos, hogy nem ellenség, mert akkor nem így viselkedtek volna… talán más köztársasági? Bár az nem magyarázná a sötét oldalt. Mindegy, most mennek ide, szóval erre kell figyelnie. Igyekezett az Erővel megtisztítani az elméjét, hogy erre koncentrálhasson teljes egészében. Ha sikerült neki, akkor a srácok után indul, a kezei a biztonság kedvéért az oldala mellett, hogyha szükséges, akkor majd a fegyvereit elérhesse. De remélte, hogy nem lesz rá szükség, mert nem lesz ellenség odabent. Amennyiben ő is átér, akkor ő maga egyelőre nem aktiválja a fénykardját, mert ki tudja, hogy mibe futnak bele, túl agresszívnak vélte és a mestere egyébként is úgy tanította, hogy csak a legvégső esetben hagyatkozzon a fénykardjára nem is beszélve arról, hogy neki el kell rejtenie a legtöbbször, hogy jedi. Szóval mivel ő maga nem vitt bekapcsolt fénykardot, akkor igyekszik úgy haladni, hogy a két férfi között legyen. Persze figyel és fülel, illetve az Erővel is igyekszik feltérképezni a környéket, ha pedig támadás érné őket és kell a fegyvere, akkor igyekszik kitérni és azokat is aktiválni. Ha nem, akkor továbbra is csak úgy halad, ahogyan eltervezte, anélkül, hogy a fegyverét aktiválná.

Akkor a csapat eltudott úgy indulni, hogy Skrex ment előre, utána a lányok és végül Edric zárta a sort. Itt bent jó pár méterig teljes sötétség volt, csak az urak fénykardjai világítottak, de utána elkanyarodott a folyosó, ahol voltak, majd egy nagyobb földalatti csarnokba érkeztek, ahol már volt fény is.

Maga a csarnok egy teljesen üres valami volt, hatalmas liftszerkezettel, ami az alsóbb szintektől emelte fel a platót a felszínig. A fent látottak alapján nem volt nehéz belőni azt, hogy a nagy lebetonozott rész alatt volt a plató. Mivel most a plafon zárva volt és a hatalmas plató lent volt, így rá lehetett látni. Az egész egy nagy energiatelep volt. így már megvolt a válasz, hogy miként kaphattak a nyúldroidok energiát.

Azonban ezzel valószínűleg egyre több kérdés is felmerülhetett, ki építette ide és hogyan anélkül, hogy ez bárkinek feltűnt volna, bár minden elég réginek tűnik. Nem archaikusnak, vagy olyannak, amit a helyiek használnak, hanem réginek. A folyosók egyébként kör alakban haladtak végig – vagyis négyzetben – a plató körül és több szint volt.

A lépcsők is látszottak, ahol haladni lehetett, minden szintnek a négy sarkánál haladt tovább egy kicsit a folyosó és későbbi ajtóba nyílt. A szemközti volt egyenesen előre az, ami a lépcsőház volt, ezzel voltak most szemben a csapat tagjai, a saját maguk mögötti meg ugye ki vezetett a szabadba. Így volt még ezen a szinten kettő, amit nem tudtak és jelenleg ők voltak a legmagasabb szinten, négy másik volt még alattuk olyan öt-hat méterenként lefelé.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:05 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Kastély, tóvidék
Feladat: Célkitűzés 3: kiszabadítani az elraboltakat
Köztársasági erők: Nyshani Ry Shami
Birodalmi erők: Tish Vizsla / Nalah | Shayla Kelborn / Ophi Surr

Egyéb információk/Nalah felszerelése:

Információs kártyák:

Hátrapillantott Ophi nénire, aki még mindig odafent volt ezen idő alatt, akkor úgy vette a kislány, hogy a néni fedezni fogja, amíg ő maga idelent kihallgatja a foglyot. Még megfordult a kislány fejében, hogy lehet, hogy meg kellett volna kötöznie a férfit, de ilyesmivel tényleg nem készült, így marad az, hogy lebénítja, hogyha újra szükséges lenne mindez. Remélte, hogy nem lesz rá szükség, mert szerette volna, hogyha ennél ésszerűbben tudják megoldani az ügyet. Lassanként elkezdett a férfi hangosan nyögni, majd a végtagjait is mozgatni.
- Ne lőj még egyszer, ha megoldható, nem foglak bántani – mondta a másik.
A kislány minderre bólintott, örült annak, hogy a páncélban volt és ijesztőbbnek nézett ki, mint ami valójában volt. Ha e nélkül látta volna a másik, akkor bizonyosan nem ijedt volna meg tőle, mert Nalah egyáltalán nem volt ijesztő, hanem inkább aranyos a pulykatojás arcával és vörös üstökével. De szerencsére nem úgy látta a másik, így ettől nem kellett tartania. Szóval igyekezett kihasználni azt, hogy ő az ijesztő mandaloriai harcos, még akkor is, ha látszik a testfelépítésén és alkatán, hogy fiatal személyről van szó.
- Ehhez el kell, hogy kezdj beszélni, aztán kiderül, hogy mit tehetünk és vedd le a sisakodat! – utasította a másikat.
Szerencsére a sisak is torzított a hangján, nem tűnt olyan kislányosnak. A férfi erre összerezzent és levette a sisakját, még Nalah is megdöbbent, hogy egy alig húsz év körüli fiú volt az összezavarodva, és nem valami elvetemült alak.
- Na? – sürgette a másik.
- Mindjárt, csak az egész olyan, mintha hangyák rohangásznának minden végtagomban, nagyon kellemetlen! – mondta a másik.

Ugyanaz, lásd Nalah posztja.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:05 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tóvidék, erdők, romok
Feladat: Célkitűzés 4: Nyomozni Lady Benûwia nyomai után
Résztvevő(k): Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia

Egyéb információk/Rhys felszerelése:

Információs kártyák:

Ahogyan elindult lefelé Rhys már érezte azt, hogy mennyire erős a sötét oldal ereje itt lenn. Ösztönösen kapott a hasához, remélve, hogy a kicsikre semmilyen hatással nem lesz, bár ha lenne, akkor Xeth is lenne, amikor a közelében van és nem egy sötét oldali személynek volt gyereke. Senki sem születik a sötét oldalon, így végül is ezzel sikerült magát megnyugtatnia, de ez nem jelentette azt, hogy nem akart volna máshol lenni ebben a percben. A lépcsők alján egy hosszabb folyosó volt, dísztelen falak és padló. Némileg elbizonytalanodott, nem úgy tűnt, mintha valamilyen sír, vagy rejtekhely lenne. Inkább tűnt valami épület részének, ami mára teljes mértékben eltűnt. Kinyúlt az Erőbe a biztonság kedvéért újra, hogy hátha érez valamilyen Erővel átjárt csapdákat keresett, de semmi ilyet nem talált, ahogyan semmilyen másikat sem. Így viszonylag biztos léptekkel haladt, de azért felkészült, hogyha kell, akkor kitérhessen. A folyosó végén egy zárt ajtóhoz érkeztek, már éppen nekilátott volna annak, hogy keressen valamilyen terminált, vagy éppen nem túl elegáns megoldással fénykarddal menjen be az ajtón, amikor abból valamilyen sugár csapódott ki és szkennelte le őt és Romet tábornokot. Végül egy kellemes női hang szólalt meg ősi urdrarr nyelven, amivel üdvözölte Rhys-t, mint az Antares vérvonal egyik tagját és ki is nyílt az ajtó.
- Ez mi volt úrnőm? – kérdezte Romet.
- Felismerte a rendszer, hogy annak a leszármazottja vagyok, aki ezt a helyet építette, így beenged minket – felelte.
És valóban az ajtó ki is nyílt, beengedve a párost egy furcsa, régies, de mégis modern technológiával készült laboratóriumba, ahonnan még több másik ajtó is vezetett kifelé. Az egész hely elég poros volt, de sértetlen. Szóval itt kellene lennie talán valaminek, amivel többet megtudhatnak Benûwia-ról? örült volna, hogyha elhozta volna BB-4-et, legalább lett volna, aki kimentse a dolgokat a gépekből. Mindenesetre elsőre körbe szerette volna járni a helyet, aztán foglalkozni azzal, hogy ezek a dolgok, berendezések működnek-e még.

Takodana - Page 4 Vcf1YkY

Célkitűzés 2: Tako város térképe.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem Embarassed

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Vas. 08 Szept. 2019, 00:13

//Bocsánat, most értem csak haza, csütörtökön lesz új kör.//

by **Giodibi** Szer. 11 Szept. 2019, 16:25

Előtörténet: Sogan Bardak
Kaland neve: Hódítás: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Játékostárs(ak): Silhana Lolaes'ra | Heiwanna Miin Klodow

Sil elméletét a fejlett biztonsági rendszerre Sogan elismeri, hiszen esélyes, hogy így van.
- Hm... ez meg magyarázná a meglepően fejlett és jól elrejtett biztonsági rendszert.
A négykarú úgy véli, hogy egy gyártulajdonos bizonyára nem is akarja csapdába csalni az embereket, hiszen inkább arra törekedik, hogy senki ne kíséreljen meg támadást végrehajtani az épület ellen. Tehát bizonyára jól látható helyre tette volna a biztonsági berendezést, hogy még csak véletlenül se jusson senkinek se eszébe ártani a gyárnak, s dolgozóinak. Az ellenfelek elintézése után Sil elmondja, hogy hol lehet a széf, ahol a receptet őrizhetik. Sogan egyik kezébe előveszi sugárpisztolyát, majd Silhana után indul, s igyekszik viszonylag csendben mozogni, már amennyire ez tőle kitelik. A folyosóról Sogan észre vesz pár fegyveres katonát, de végül észrevétlenül érnek el a lépcsősorhoz, ami talán a legalsó szintre is elvezet.
- Úgy tűnik egyelőre senki sincs itt. Akkor megpróbálunk eljutni a legalsó szintre?
Ha Silhana tartja magát a tervhez, akkor Sogan elindul lefelé a lépcsőn, s igyekszik a falhoz közel maradni, hiszen, ha valaki belépne valamelyik ajtón, akkor vagy nehezebben látják meg Sogant vagy hamarabb tud velük végezni a négykarú.

Felszerléslista:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Csüt. 12 Szept. 2019, 00:00

//Hétfőn lesz új kör.//

by **Rhyssa Edaara Quillan** Hétf. 16 Szept. 2019, 08:54

//Tegnap nagyon sok mindent csináltam az oldalon, Gami is szólt, hogy nem tud írni, így pénteken lesz új kör, akkor pedig már ha írtok, ha nem, én fogok.//

by **Edric Kane** Szer. 18 Szept. 2019, 06:22

Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Játékostársak: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan

Nem kellett sok idő, mire mindenki átjutott a vágott lyukon és egy újabb folyosóra került a csapat. A sötétség még mindig körbe ölelte őket, mint egy barát, akit ők viszont annyira nem kedveltek. A fénykardok persze nyújtottak némi támpontot és segítettek eldönteni a helyes irányít, nehogy rögtön szó szerint a falnak menjenek, de azért így is kellemetlenül klausztrofóbiás érzést nyújtott a hely. Az Erőbe kinyúlva igyekezett Edric is többet megtudni vagy megérezni a helyről, de most hirtelen mintha az is lélegzet visszafojtva figyelte volna az expedíció további pillanatait. Részben még az is bőven elképzelhető volt, hogy Edric maga nem koncentrált eléggé, gondolatai még mindig vissza-visszatértek az előbbi kis kitérőhöz, nem hagyta nyugodni az egész. Ha talán lett volna még idejük, most többet tudhatna az egész ügyről, amibe a családja révén csöppent.

Egy kanyarhoz értek lassacskán, ami után a járat beletorkollott egy jóval terebélyesebb csarnokba, ahol végre a világítás sem volt kispórolva, az egész komplexumban tulajdonképpen először. Persze könnyen lehetett, hogy a droidok nélkül valamilyen energiatakarékos módba kapcsolt az egész hely, de azért így is elkelt volna néhány villanykörte például az előbbi járatra is. Mindenesetre az újabb állomás már sokkal inkább tűnt olyan pontnak, ahonnan a nyulak elindulhattak a napi bulira, itt pedig megpihentek a fárasztó munkanap után. Egy hatalmas platón ugyanis energiatelepek kaptak helyet, méghozzá legalább annyi, amennyi droid masírozott a városban korábban. Az egész egy komoly méretekkel rendelkező szerkezet része volt, a plafon Edric saccára pedig az a hatalmas betonozott rész lett volna, amin ők maguk is átfutottak. Ezek szerint a kis dögöket a platón keresztül emelték fel, és eresztették a szabadba minden egyes nap, majd ugyanide is érkeztek vissza. A liftszerekezetek megsemmisítésével talán meg tudták volna akadályozni, hogy folytatódjanak az inváziók, de ennek csak akkor látta értelmét a férfi, ha a nyulak épp bent voltak, abban pedig kételkedett, hogy bárki hozott volna magával időzített bombát. Nyilván idejük ugyanakkor még volt, így a legjobb az lett volna, ha kicsit jobban körülnéztek és kitalálták, ki is tette ezt ide, elvégre nem olyan helynek tűnt, ami mostanában épült. A szerkezeteken itt-ott jókora rozsda éktelenkedett már, a festékek kopottak voltak és az egész komplexum láthatóan jó rég óta lehetett már itt, a helyiek tudása nélkül, tehát nem most építették fel, inkább valaki megtalálta és úgymond újrahasznosíthatta. Furcsa egybeesés volt ez, elvégre a kormányzó abban a hitben élt, hogy a Takodana mindig is békés bolygó volt, ez a droidállomás ugyanakkor egészen mást sugallt a planéta múltjával kapcsolatban.
- Gondolom senki készült időzített bombával?- kérdezte halkan a többieket- Fel lehetne robbantani a liftszerkezeteket, ha itt vannak a droidok és meg van oldva a probléma. De azért még nézzünk körül. A jobb oldali ajtó nekem tetszik, mit gondoltok?- tette még hozzá a leegyszerűsített tervet és rámutatva az ajtóra.

by **Jonathan Skrex** Csüt. 19 Szept. 2019, 16:04

Jonathan Skrex (14. kör)
Helyi Idő: 16:05 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Egészen úgy nézett ki a dolog, hogy fejest kell ugranunk az ismeretlenbe. Nem igazán tetszett ez a része a történetnek, szerettem előre tudni mi fog történni, felkészülni az előttem álló dolgokra, de a hely, ahová jelenleg keveredtünk nem igazán adott erre lehetőséget. Ez az egész takonadai kirándulás egyre furcsább volt. Őszintén szóval, amikor a legelején a kormányzóval tárgyaltunk a témáról, arra számítottam, hogy a mai nap főleg droid aprítással fog telni, amíg el nem jutunk a nagy piros kikapcsoló gombig. Igaz, az események korábbi alakulásához az is hozzájárult, hogy Edric-kel némileg letértünk a küldetésünk ösvényéről és más ügyleteibe is belekontárkodtunk egy rövid időre, de a két híres köztársasági figura, a végtelen másik információ mellett azt egyértelműen igazolta, hogy ezen a bolygón valami nagyon nincs rendben. Egyáltalán nem az a békés, egyszerű, csokigyártó planéta volt ez, amilyennek le volt festve, sötét titkok pihentek a mélyben, ezek közül csak az egyiknek igyekeztünk mi utánajárni. Miután sikerült visszakanyarodtunk a saját történetünkhöz, viszonylag egyszerűen sikerült a két jedi padawan nyomába szegődni, nehéz is lett volna letérni az ösvényről, a nyomok egyértelműen vezettek minket előre. Nem telt bele túlzottan sok idő, ismét együtt volt a csipet csapat, a négy erőhasználó és folytathattuk a feladatunk. Kicsit elfogott a bűntudat, hogy nem avattuk be rögtön a lányokat a kis kitérőnk részleteibe, főleg hogy közbe ők egészen sokáig jutottak a saját dolgunkban, de szürke társammal szavak nélkül is egyetértettünk abban, hogy ez se a legmegfelelőbb idő, se nem a legmegfelelőbb hely a sztorizgatásra. Itt volt előttünk a tátongó lyuk, mögötte pedig a mély sötétség, nem nagyon volt más opciónk, mint belevetni magunkat. A bedobott B1-es droid darabka nem indított el semmiféle védelmi rendszert, riasztót, lézershowt, szóval éltem azzal a feltételezéssel, hogy viszonylag biztonságos belépnünk, akárhová is terveztünk belépni. Fénykard aktiválásra se érkezett senki felől panasz, sőt, Edric csatlakozott is, szóval legalább néminemű fényforrásunk volt, még ha kevés is. Nagy levegőt vettem és elsőként átmásztam a lyukon, remélve a legjobbakat és felkészülve a legrosszabbakra.

Én haladtam elől, mögöttem a lányok, Edric pedig hátul. Furcsa, mintha némi zavart éreztem volna felőle, ami eddig nem volt jelen, de amióta találkoztunk odakint a két jómadárral, azóta mintha máshol jártak volna a gondolatai. Reméltem, hogy az idefele út elég volt neki a hallottak és érzékeltek feldolgozására, de úgy tűnt, még egy picit mindig odakint ragadt. Valami nagyon szöget ütött a fejében, de továbbra se akartam firtatni a témát és a magánügyeiben turkálni, sztorizgatásra amúgy se volt időnk, ahogy azt már korábban is megbeszéltük. Abban biztos voltam, ha a helyzet melegre fordul, ugyanúgy össze fogja rántani magát, ahogy mi mindannyian, szóval nem aggodalmaskodtam inkább. A sötét folyosó hamar véget ért és egy hatalmas földalatti csarnokba érkeztünk. Itt már voltak fényforrások, így fénykardomat deaktiváltam és helyére helyeztem, persze továbbra is készenlétben állva, ha esetleg szükség lenne rá, azonnal elő tudjam újra kapni és életre kelteni. Közel jártunk ahhoz, amit kerestünk. Ez lehetett az a hely, ahol a droidok két pusztítás között kicsit megpihentek, bulizgattak, kikapcsolódtak. Pontosabban itt töltődhettek, ugyanis az egész placc egy nagy energiatelep volt. Egy liftszerkezet segítségével felemelhető plató volt az egésznek a lelke, amely saccolásaim szerint pontosan a kint látott lebetonozott rész alatt helyezkedhetett el. A történet egészen egyszerűnek tűnt, a nyuszik alszanak és feltöltődnek itt, utána a plató segítségével kieresztik őket játszani, majd ugyanezen az úton vissza és újra és újra és újra ismétlődés. Maga az építmény azonban ennél több és bonyolultabb kérdést is felvetett. Ki építette ide ezt a dolgot? Nem tűnt új darabnak, határozottan régi volt minden. Megtalálta volna valaki és úgy használta fel az operációihoz? Vagy valaki már borzasztóan régen elkezdte tervezgetni azt, ami most zajlik és csak mostanában jutott el a kivitelezésig. Valamelyik szinten, valamelyik ajtó mögött ott bujkáltak a válaszok, amiket kerestünk. De mégis merre?

A mögöttünk lévő ajtó kifelé vezetett a szabadba ugyebár, velünk szembe pedig láthatóan egy lépcsőház volt, aminek segítségével az alattunk elhelyezkedő, ha jól számoltam négy másik szint valamelyikére lehetett lejutni. Ezen kívül még volt tőlünk jobbra és balra egy-egy ajtó, aminek nem tudtuk a beosztását. Valahol lennie kellett valamiféle kontroll szobának, az egyik ajtó mögött bizonyosan valami hasonló volt, a nagy kérdés az volt, melyik az. Edric rögtön a liftszerkezet használhatatlanná tételét javasolta, amivel a töltésre visszahelyezkedő droidokat huzamosabb időre, vagy akár örökre is a föld alá süllyeszthetnénk, de én egyelőre se lehetőséget, se szükségét nem láttam még efféle drasztikus akciókra.
~ Nem hiszem, hogy hoztunk magunkkal bombát, de én egyelőre nem is mennék ilyen irányba, amíg lehet, hogy van más választásunk. Szerintem nézzünk körül, hátha megtaláljuk az irányító termet, ahonnan jobb belátásra bírhatjuk, vagy akár ki is kapcsolhatjuk a nyuszikat. Ha ennyire tetszik akkor te nézd meg a jobbat, én megnézem a balt, hátha valamelyik mögött ott a főnyeremény. Ne csatangoljunk el egymástól messzire, egyelőre csak nézzük meg, óvatosan, melyikkel járhatunk jobban. Hölgyek, ez így megfelel, vagy más irányba gondolkodjunk inkább? ~
Próbáltam maradni a telepatikus kommunikációval, mert egyre inkább az volt az érzésem, hogy valaki, valamilyen úton módon, valahonnan, figyelt minket. Mindenképpen ki akartam kérni a két jedi lány véleményét a következő lépésünket illetően mielőtt bármit csinálunk, hiszen az előző válaszútnál is bebizonyosodott, hogy az ő megérzéseik bizonyultak jobbnak és tulajdonképpen nekik sikerült ráakadni erre a helyre, nem lenne tőlünk fair hogy megpróbáljuk kiragadni a kezükből a döntés jogát idelent, inkább csak javaslati szinten vázoltam fel az elképzeléseimet és vártam a többiek reakcióit.

Ha nem értettek egyet, akkor kíváncsian hallgattam mit kellene tennünk, esetleg nézzünk körül először a lent szinteken, ezt még egy járható útnak láttam, de más lehetőségekre is nyitott voltam, ha jól átgondoltak és megalapozottak voltak. Az is rendben volt, ha nem kezdtünk el külön vizsgálódni, hanem mindannyian egy irányba indultunk el, ezesetben elfogadtam, hogy a jobb oldali ajtóval kezdjük, hiszen az hangzott el előbb és egyik se tűnt se csábítóbbnak, se taszítóbbnak, mint a másik. Pusztán azért merült fel bennem hogy esetleg több fele is dolgozzunk, mert a belső órám azt jelezte, hogy lassacskán, de kezdünk kifutni az időnkből és csak idő kérdése volt, hogy valami kellemetlen meglepetés utolérjen minket, akár a visszatérő nyulak, akár bármi más formájában. Szóval, ha senkinek sem volt ellenére hogy amíg Edric ellenőrzi a jobb oldali ajtót, én megnézem a balt, hátha valamelyikünk talál valami érdekeset a másik oldalon. Akármelyik ajtóhoz is jutok el a megegyezés után, óvatosan környékezem meg a célpontot, oldalról megközelítve, az érzékeim és az Erő segítségével is alaposan megvizsgálva, nincs-e a környékén valamiféle csapda. Ha van, akkor természetesen ennek megfelelően cselekszem, ha pedig nincs és minden tisztának tűnik, akkor megnézem mit rejt az ajtóm maga mögött és ahhoz igazítom a következő lépéseimet. Akármi mellett is döntünk végül, nem szállok vitába, sodródom a többség akaratával, ha valamire, akkor vitatkozni most határozottan nem volt időnk és nem is nagyon lett volna rá ok. Minden esetre végig igyekszem figyelni a környezetre, állandó készültségben lenni, hiszen ennél ellenségesebb területen nehezen lehetnénk, egy pici hiba vagy figyelmetlenség is végzetes következményekkel járhat az ellenséges bunker szívében. Reménykedtem benne, akármelyik ajtót vagy ajtókat is sikerül kitárni, már ha egyáltalán sikerül, mögötte valahol ott fog bújni valamiféle irányító központ, vagy információs adatbank, amivel lehet dolgozni és aminek a segítségével vagy elintézhetjük a nyulakat, vagy legalábbis szerezhetünk némi információt erről a gyanús és furcsa helyről. De lassan már egy nagy piros gombbal is beértem volna, amivel ki lehet kapcsolni ezeket a masinákat. Nem tudtam megszabadulni az érzéstől, hogy valami baj, egy kellemetlen és váratlan meglepetés közelgett. Valamelyik sötét sarokból leselkedett ránk valami és csak arra várt, hogy lecsaphasson. Vagy csak megint paranoiás voltam. Ez is abszolút szerepelt a lehetőségek között. Minden esetre abban biztos voltam, hogy nem volt vesztegetni való időnk és sietnünk kellett, ha sikerrel akartunk járni.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Pént. 20 Szept. 2019, 00:00

Hódítás: A Fenevad

Takodana

Résztvevők: Heiwanna Miin Klodow, Sogan Bardak, Silhana Lolaes'ra, Reah Tu, Jonathan Skrex, Freyja Essia Sagan,

Nyshani Ry Shami, Tish Vizsla / Nalah, Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia,Shayla Kelborn / Ophi Surr

és Edric Kane

Következő körváltás: 2019. szeptember 24. (kedd)

Helyi Idő: 16:10 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Csokoládégyár
Feladat: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Hutt/alvilági erők: Sogan Bardak | Silhana Lolaes'ra
Köztársaságiak: Heiwanna Miin Klodow

Egyéb információk/Sil felszerelése:

- a kinézet – aktuális kinézet
- 2x egykezes sugárpisztoly – nála
- Datapad adatokkal – ingyenes, nála
- komlink – rövid hatótávú kommunikátor (100km-es) – ingyenes, nála
- holoprojector – holonet csatlakozás, hosszú távú kommunikátor, hologram kivetítő – ingyenes, nála
- Fosztogató és hozzá táska – nála; fegyver leírása ebben a reagban
- könnyű harci páncél – rajta első kép, második kép
- Közepes harci páncél kiegészítések a könnyű harci páncélzatra – rajta (alkar, könyök, váll, térd, lábszár és háti részek) a kinézet

Páncél fejlesztések:

Beépített kütyük:

Információs kártyák:

Csak bólintottam a férfi szavaira, aztán haladtam tovább. Szerencsére elértünk a lépcsőházig, most már nagyon közel voltunk, így reméltem, hogy nem fogunk már nagyobb ellenállásba ütközni. Vagy legalább is nem fogunk mindenkit magunkra csődíteni innen, mert mindkét véglet kellemetlen lehetett, egyrészt nagyon lassulunk, másrészt lehet, hogy annyian vannak a kalózok, hogy nem is bírnánk el velük ketten. Mikor bent voltunk már indultam volna le, amikor Sogan szavaira megtorpantam és rápillantottam. Mégis micsoda kérdés ez? Rendben, én is feltehettem volna, hiszen lehet, hogy más jut az eszembe, eszünkbe, de egyelőre ennél jobb terv nem volt. lassan bólintottam a szavaira és meg is szólaltam.
- Igen, lemegyünk, aztán ott megpróbálunk eljutni az irodába, ahol a széf is van, mást nem nagyon tudunk tenni. Ha bejutunk próbáljuk meg elérni, hogy az összes kalóz ne jöjjön a nyakunkra – feleltem halkan.
Nem tudtam, hogy mennyire visszhangzik a terület, így maradtam a halk suttogásnál inkább, a fajának úgyis jó a füle. A haladás közben igyekeztem figyelni a csapdákra, és effélékre, nehogy belefussunk valamibe, amibe nem kellene és felveri az egész helyet. Ha ilyenbe futunk, akkor igyekszem átlépni, átugrani, vagy átrepülni, ha szükséges és felhívni rá Sogan figyelmét is. ha sikerül lejutni minden gond nélkül, akkor igyekszem a lenti ajtón kinézni, résnyire kinyitni, hogy fel lehessen mérni azt, ami ott van. Ha azonban nem, akkor védekezni igyekszem és kitérni az esetlegesen rám jövő támadások elől és felmérni az ellenfelet, hogy majd pontosan támadhassak vissza rá, rájuk, hogy a legkisebb erőfeszítéssel jussak túl a harcon.

A páros minden nehézség nélkül lejutott a legalsó szintre, nem futott bele csapdába, se ellenállásba, se semmibe. Odalent ki lehetett nyitni a lépcsőház ajtaját úgy, hogy csak résnyire legyen nyitva – révén ez is a falba visszahúzódó fajta volt – és így ki lehessen látni rajta anélkül, hogy ebből gondjuk adódna.

Mert adódhatott volna, a folyosó teljes mértékben be volt látható és annak a végén itt nem lépcsőház volt, hanem az iroda. Szerencsére részben úgy volt kialakítva ez a folyosó, hogy a többi szintről ne lehessen belátni rá külünösebben, így ha valaki alacsonyan megy, akkor fentebbről nem fogják meglátni.

Itt nem voltak irodák, vagy effélék, csak a főnöké, az egyik oldalon csövek futottak, a másikon pedig fémfal volt látható. A fémfalas volt az a rész, ami a belső részre esett és ide nem lehetett belátni, mert elég magas volt. ami a folyosót illette, ugyanolyan hosszú volt, mint a feni, szélességre is.

Itt azonban lent hat darab haramia is volt. nem volt rajtuk szerencsére páncél, inkább ilyen könnyű páncél, vagy csak sima ing, kabát és nadrág. A legtöbbjüknél vibrokard és sugárpisztoly kombó volt. Rajtuk túl az iroda látszott, de oda nem lehetett belátni, mert a roló le volt húzva. A haramiák pedig egyelőre nem vették észre a párost, folyamatosan mozogtak, volt, hogy erre néztek pont, volt, hogy épp senki, máskor a felük, vagy épp mindenki…

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:10 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót
Köztársasági erők: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan | Edric Kane

Egyéb információk/Essia felszerelése:

Információs kártyák:

Essi sem látott sokat, igyekezett valamennyire nézelődni, számára is elég réginek tűnt a hely, nem nagyon tudta, hogy ki az, aki egyáltlalán ide beköltözött volna. Elég sok alvilági csapatot látott már, azok megtették, de ők sokan voltak, itt azonban csak réginek látszott minden, és nem pedig olyannak, hogy jelenleg is használva vannak. Ez az egész így eléggé összezavaró volt. Valahogy úgy érezte, hogy semmi sem stimmel. Mivel nem akart kifejezetten az érzékeire hagyatkozni, hiszen azok megcsalhatják az Erőn keresztül próbálta feltérképezni a helyet, hátha megérez vele valamit. Az Erőben nehezebb elrejtőzni, vagy ott elrejteni magát valakinek, így a sötétben, technológiát használva egyszerű. Ő maga is érezte a zavart Edric iránt, de mivel láthatóan a két férfi nem akart beszélni arról, ami történt, most nem, így nem is kérdezett rá erre. A kérdés meglepte, hogy gránát. Igazából ő maga tudott nem fénykardot is használni, főleg lőfegyvereket, de gránátot nem hordott magánál, nem volt túl jedis. Ha be van épülve van, hogy kell, de ide jediként küldték, így megrázta a fejét.
- Nem, sajnos nincs nálam ilyen – súgott vissza.
Skrex ötletével egyetértett és minderre bólintott is, hogy ez nem rossz és e szerint. Szóval a terv alapján ő is próbál majd eljárni úgy, hogy nem nagyon távolodik el a többiektől. A fénykardjait még mindig nem aktiválta, mert úgy tanulta a mesterétől, hogy akkor használja csak, ha már minden veszve van. most pedig sem veszélyben nem érezte magát, azt pedig megalázónak érezte volna, hogyha világításra használja. Így nekilátott ő is segédkezni az ajtók kinyitásában és remélve, hogy megtalálják azt, amit keresnek. Ha támadás érné őket, akkor próbál védekezni.

A csapat nekilátott annak, hogy kinyissa itt az ajtókat. Azok eléggé be voltak ragadva, így nehézkes volt, de csak sikerült. Itt fenn az ajtók mögött nem volt semmi, csak üres szobák, néhány talán, mert egy-kettőben még látszik ilyen emeletes ágynak, vagy polcrendszernek tűnő dolog maradéka, ami már elrohadt teljesen.

Ebből is látszott, hogy a hely nagyon régi, simán lehetett több évtizedes is, vagy annál is régebbi. A teljes szintet végigtudta nézni a csapat, de tényleg nem volt itt semmi. Azonban, amikor az Erőben állt neki mindennek a csapat több tagja, az már eredményt hozott. Egyetlen egy élőlényt éreztek magukon kívül ezen a helyen, azt pedig odalent a legalsó szinten,

Annak is pont az szemközti folyosónak az ellentétes sarkában volt. Egy teljesen erős, élettel teli „pont” az Erőben. Azt nem lehetett tudni értelemszerűen, hogy erőérzékeny, vagy használó-e, mindenesetre sötét oldali zavar nem volt érezhető és az is biztos volt, hogy értelmes létforma, amit éreznek és nem pedig állati.

//Bocsi a rövid reagért.//
Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:10 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Kastély, tóvidék
Feladat: Célkitűzés 3: kiszabadítani az elraboltakat
Köztársasági erők: Nyshani Ry Shami
Birodalmi erők: Tish Vizsla / Nalah | Shayla Kelborn / Ophi Surr

Egyéb információk/Nalah felszerelése:

Információs kártyák:

- Még inkább olyan lesz, ha nem kezdesz el beszélni! – felelte szigorúan a lány.
Ha látta volna a fiú a külsejét, akkor szinte biztos, hogy nevetett volna, mert egyáltalán nem volt Nalah olyan ijesztő, mint ahogyan ijesztgetni próbálta a másikat. De szerencsére a páncél kellően hatásos volt, mert a fiatal férfi felült, miközben a lábát masszírozta és azalatt igyekezett kimasszírozni a végtagjaiból a fájdalmas is, amit a zsibbadás okozott a lövés után. Nalah úgy tett, mintha meg akarná megint lőni a másikat, mire az felemelte a kezeit és megszólalt.
- Jól van már, beszélek. Ezek az alakok engem is elraboltak még évekkel korábban, amikor olyan tíz lehettem… Azóta ők neveltek… tavaly beszereztek egy bébi rancort, az van benn, én nevelem. Csak nekem nyugszik meg, sikerült idomítanom úgy nagyjából. Szóval rám hallgat, de ezek az idióták valamiért felhúzták és beengedték azok közé, akiket elfogtak… nem tudom, hogy vannak-e túlélők, vagy bármi, de én nem szeretném, ha valami gond lenne ott lenn. Segítesz megmenteni azokat, akiket azok az idióták bezártak oda? Én meg foglalkozom Ankt-tal. Rendben? – hadarta a másik.
Nalah hátrapillantott a tetőre, ahol Ophi néni volt, majd beleszólt a kommvonalba. Nem érzett ellenségességet a fiatal férfi felől, így még az is lehet, hogy tényleg igazat mondott. Mindenesetre saját maga nem szerette volna, hogyha ártatlanok és védtelenek sérülnek, vagy halnak meg.
- Ophi néni, én vele megyek, egy rancor van lenn, aki bánthat másokat – mondta úgy, hogy ezt a másik nem hallhatta, majd hangosan folytatta. - Menjünk, te mész előre és semmi trükk!
Úgy rémlett neki, hogy a szlengben így használják ezt, náluk ilyen szó fordulat nincs, így remélte, hogy jól használta.

Ugyanaz, lásd Nalah posztja.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:10 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tóvidék, erdők, romok
Feladat: Célkitűzés 4: Nyomozni Lady Benûwia nyomai után
Résztvevő(k): Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia

Egyéb információk/Rhys felszerelése:

Információs kártyák:

Rhys meglepőnek találta ezt a helyet, nem ilyen dologra számított itt. Igazából nem is tudta, hogy mire, csontvázakra, kutatásra, vagy hasonlóra. Még Xeth elmondása alapján sem ilyen volt egy labor, ez nem genetikainak tűnt számára, pedig a sithek nagyon szeretnek azzal szórakozni és régen is szerettek. Ez inkább valamilyen sima elméleti tudományos helynek tűnt, bár lehet, hogy téved és az elmúlt tízezerötszáz év alatt minden fontos dolog elrohadt, eltűnt. Nem lett volna meglepő, ennyi ideig kevés dolog marad fenn.
- Nézzünk át mindent, ami érdekes lehet, adathordozók, adattároló, könyvek, mindent gyűjtsünk össze Lord Xeth-nek – adta parancsba a férfinak.
Romet csak bólintott minderre, majd el is indult feltérképezni a helyet, amit Rhys is megtett. Kinyúlt az Erőbe és hagyta, hogy az Erő kiélesítse az érzékeit, hogy jobban lásson, halljon itt benn. Mivel elég sötét volt és a lámpáik sem adtak tökéletes fényt, ez remélhetőleg kellően sok segítség volt a számára. És valóban, már nem úgy érezte, mintha félhomályos állapotban lenne, hanem mintha gyengén sütne a nap. Így máris sokkalta könnyebb volt az, hogy nézze a dolgokat. Tudta, hogy felvehette volna az éjjellátó szemüveget, ami a páncéljához van, de most részben azért is itt volt, hogy gyakoroljon, ahhoz pedig az Erő kellett és nem pedig a technológia. Először ezt a szobát igyekezett átnézni, de nem sok mindent talált itt, így úgy döntött, hogy egy másik utat választ és nem pedig azt, amit a tábornok/ezredes. Ha talál valamit, akkor a férfi bizonyosan szól majd erről, így azért is nem érezte fontosnak arra menni. Azonban ettől még saját maga figyelni akart, továbbra is kinyúlva maradt az Erőben és annak segítségével próbálta feltérképezni a bázist, ahol voltak. Erőben elrejtett, vagy Erővel nyitható titkos rekeszeket, helységeket keresett, hátha találhat valamit.

Takodana - Page 4 Vcf1YkY

Célkitűzés 2: Tako város térképe.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem Embarassed

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

by **Edric Kane** Vas. 22 Szept. 2019, 14:09

Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Játékostársak: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan

Valamiért úgy tűnt a többiek kissé komolyabban vették Edric ötletét, mint azt a férfi gondolta, legalábbis a válaszokból ezt szűrte le. Tény, hogy sokszor félreérthetően fogalmazott, azért remélte, hogy ennyire nem nézték bolondnak és ő is első körben inkább körül akart nézni, ahogy ezt ki is mondta, de nyilván nem ártott, ha van B, C vagy Z terv is. Persze elvesztegettek már nem kevés időt, de azért így is valamennyire nyugodtan tudták még felfedezni a helyet, noha a komplexum maga meglehetősen szép méretekkel büszkélkedhetett, négyen pedig csak akkor tudták viszonylag gyorsan minden sarkát átvizsgálni, ha különváltak. Ami pedig ezt az opciót illeti, Jonathan nem egyszer kifejezte, hogy ezt inkább elkerülte volna, Edric pedig továbbra is egyetértett vele, hiába voltak pont ők azok, akik egy mellékvágányra tévedtek korábban.

A két jedi ehhez képest egészen türelmes volt velük szemben, Essi ugyan láthatóan szerette volna megtudni, merre jártak, ám megértette, hogy talán alkalmasabb ezt kifejteni akkor, mire már a küldetés lényegét letudták. Első benyomása még a két lányról inkább volt olyasmi, hogy majd neki és Jonathannek kellett volna felvigyázósat játszaniuk, ám a rövid idő alatt, amióta együtt dolgoztak, azért megmutatták, hogy igenis rájuk lehet bízni a piszkos munkát, sőt. Edric még vissza is emlékezett, hogy hasonlóan viselkedett fiatalabbként, még ha kételkedett is magában itt-ott, a bizonyítási vágy volt akkora benne, hogy ne akarjon segítséget kérni. Az ember akkor tanult meg járni, ha előtte számtalanszor eltaknyolt, erre még mestere is megtanította anno. Essi és Reah pedig láthatóan voltak annyira tapasztaltak, hogy ez a feladat gördülékenyen ment nekik, főleg elnézve a bejáratnál ott maradt néhány B1-es roncsot.

Jonathan az Erőn keresztül válaszolt Edric felvetéseire, s ahogyan eddig is, inkább az óvatos utat választotta volna a másik erőhasználó az ajtókat tekintve. A feltérképezéssel Edric is teljesen egyetértett, és ezúttal ő sem ment volna teljes egészében fejjel a falnak, de azt ő is kezdte érezni, hogy olyan sok idejük nem volt alapos átfésülésre, így az óvatosságot előbb-utóbb dobniuk kellett. Egyelőre ezt inkább nem tette szóvá, volt még valamennyi hátra ettől a ponttól, így inkább csak bólintott egyet és egy sóhajtás keretében indult meg a másik ajtó irányában.

Ebben a szimpla kifújásban persze több dolog is besűrűsödött, mint amikor az ember egy nagy levegőt vett és inkább elengedte a felgyülemlett gondolatokat az elméjéből, hogy végre jobban koncentrálhasson. Talán ekkor szabadult meg igazán a korábbi találkozás élményeitől és az általa okozta emlékektől és újabb kérdésektől. Másfelől saját magát is így nyugtatta le, hogy ne szóljon vissza kioktatóan a társainak, amiért kissé elszállt felettük javaslatának másik része, miszerint előbb ő is körülnézni akart és csak végső esetben alkalmazta volna a drasztikus megoldást. Na nem mintha arra amúgy is lett volna esélyük, elvégre senki nem hozott időzíthető robbanószerekezeteket. Maradt így a régi módi nagy piros gomb, ami vagy az önmegsemmisítő, vagy épp a nagy lekapcsoló volt. Ez utóbbi csupán részletkérdés, a lényeg, hogy a város népe szabaduljon meg a problémájától, Edric maga pedig végre tovább tudja göngyölíteni a családja körüli titkokat és rejtélyeket.

Némi bűntudat is kezdte elfogni, amiért valójában többet gondolt a saját önző ügyére, mint a helybeliek sorsára. Segíteni jött ide, de ha ténylegesen szembe akart saját magával nézni, ott motoszkálta fejében, hogy valójában a komoly jutalom hozta elsősorban ide, elvégre megannyi megbízás közül választhatott volna. Talán részben emiatt is kérte Maxet, hogy ezt most ő hagyja ki, elvégre Edric családjának ügyéhez kellett a kredit és nem tartotta fairnek az öreggel szemben, hogy neki kelljen emiatt bepiszkolnia a kezét némi droidolajjal.

A sóhajtással persze mindezt kiengedte magából, egész tartása kissé átrendeződött és újra szélesebben húzta ki magát, mintha épp most ébredt volna fel egy kellemetlen álomból, ám mégis kipihente magát. Jobbra fordult és az ajtóhoz sétált, miközben a többiek is hasonlóan tettek az általuk választottat. Edric egyik kezét a kilincsre helyezte, miközben a másikat az ajtóra tette, s közben kinyúlt az Erőben, hátha érzékelt valamit odabent. Nem érzett onnan veszélyt, sőt igazából semmit, így elfordította a kilincset és próbálta kinyitni az ajtót. Az elsőre nem mozdult, így kissé vállal nekidőlt, a súlya pedig megtette a hatását, megadta magát a nyílászáró és egy poros, dohos szobába jutott a férfi.

Odabent teljesen sötét volt, csak az árnyékokból látta, hogy egykor egy lakószoba lehetett. Néhány emeletes ágy kapott itt-ott helyet, egyikük még fel is volt borulva, vasból készült kereteik rendre rozsdásak voltak, ahogyan az oxidáció megtette hatását idővel. Matracok hevertek az egyik sarokban, némelyikükön centis porréteg, míg a másik már szinte teljesen elfoszlatt. A dohos szagtól Edric köhintett egyet, s alkarjával takarta el orrát, hogy ne lélegezze be a porfelhőt, amit az ajtó kicsapása okozott.
~ Itt semmi~ jelentette az Erőn át a többieknek, majd megrázta a fejét a saját hülyeségén. Tett pár lépést hátra, hogy ne kelljen a poros szobában maradnia, majd behunyta a szemét és újra kinyúlt az Erőben, ezúttal sokkal szélesebben, az egész helyet akarta érzékelni. Az Erő úgy térképezte fel előtte a helyet a korábbi vizuális látványt kiegészítve, mintha hanghullámok söpörtek volna végig a csarnokokon, folyosókon.
A legalsó szinten azonban nem csak sötétség volt, hanem egy élet is, méghozzá olyan életjel, ami csak intelligens lénytől származhatott. Nem volt épp a közelben, de máris egy nyomnak számított, a hely, ahol pedig volt, talán a tényleges irányító lehetett.
~ Gondolom ti is érzitek ezt az életjelet… megnézzük?~ kérdezte az Erőn keresztül a többiektől, s visszasétált hármójuk felé.

by **Jonathan Skrex** Hétf. 23 Szept. 2019, 20:08

Jonathan Skrex (15. kör)
Helyi Idő: 16:10 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Meglepően rendben alakultak a dolgok, annak ellenére, hogy az ellenséges terület legmélyén jártunk, kutatásaink eddig abszolút kifizetődőnek bizonyultak és egészen tűrhető eredményekkel kecsegtettek minket a jövőt illetően is. Általában ilyenkor szokott minden rosszra fordulni és elszabadulni, de megadtam a szituációnak az ártatlanság vélelmét. Egészen sikerült visszarázódnom a nyulas küldetésbe, szinte már nem is jártak a gondolataim a gyanús körülmények között felfedezett köztársasági hősök körül. Edricnek még igen, de egyre biztosabb voltam abban, hogy nála határozottan személyes és privát szálakat pattogtatott meg ez a találkozás, de ez nem az én dolgom volt, nem kíváncsiskodtam. Picit még szétszórtnak tűnt amikor igyekeztünk utolérni a lányokat, de az előző percekben mintha folyamatosan sodródott vissza a fókusza a jelenlegi helyzetükhöz, nem is voltak kétségeim ezt illetően, szóval nem is különösebben lepődtem meg. Incidens nélkül sikerült visszacsatlakoznunk a lányokhoz és azóta kis csapatunk szinte megállíthatatlan, mintha szépen lassacskán egy hullámhosszon működtünk volna, a kezdeti kavarodások után ez egy egészen jó jel volt. Miután fejest ugrottunk a sötétségbe, továbbra se értek minket kellemetlen meglepetések, sőt, nagy valószínűséggel sikerült megtalálnunk a helyet, ahol a nyúldroidok tanyázni szoktak és töltődni, két pusztító műszak között. Teljesen meg voltam róla győződve hogy valahol errefelé kell lennie annak, amit keresünk, abban mondjuk még nem voltam tökéletesen biztos, pontosan mit is keresünk, de közel jártunk, éreztem. Megtaláltuk a forrást, már csak a háttérben szálakat mozgató erőket kellett felfedeznünk. Innen kezdett igazán izgalmassá válni a történet.

A csarnok megvolt, a lépcsők megvoltak, az ajtók megvoltak, már csak meg kellett fejtenünk, melyik mögött is lehet a főnyeremény. Edric egy jelentőségteljes sóhaj keretei között mintha megtisztult volna és visszatért közénk a nagy töprengésből, dobtam is felé egy biztató mosolyt, bár kétlem, hogy látta volna a félhomályban, de ki tudja. Az ajtó ellenőrzés részben mindenki egyetértett, szóval meg is indult a művelet. Mögöttünk volt a bejárat, velünk szembe egy lépcsőház, de az oldalsó ajtók még felfedezésre vártak. Edric intézte a jobb oldalit, én a bal oldalit, a lányok pedig készenlétben álltak közöttünk. Ahogy óvatosan, oldalról közelítve az ajtóhoz léptem, nem találkoztam semmiféle rejtett csapdával, se a saját érzékeim, se az Erő segítségével. Mást ugyan találtam, de arról majd később. Az ajtó maga tiszta volt, vagyis inkább csapdamentes, a higéniára ne térjünk most ki. Nehéz volt kinyitni az ajtót, eléggé be volt ragadva, de végül némi feszegetés után megadta magát. Szezám kitárult, óvatosan bekukkantottam és hatalmas csalódás ért. Üres szobák, jobb esetben. Rosszabb esetben még emeletes ágyak, meg polcrendszerek elrothadt maradékai is az arcomba nevettek. Edric üzenete alapján a másik oldal is hasonlóan kiábrándító volt. Hát ez kellemetlen eredmény, rossz felé guberáltunk. Nem volt nehéz kitalálni, hogy az egész szint így nézett ki, sőt, talán az egész komplexum. Több évtizede itt porosodhatott minden. Vagy több. De valaki mégis rá talált, akár nyulastul, de inkább azt láttam magam előtt, hogy valaki magával hozta a rágcsáló hadsereget ide, a kérdés, miért. A válasz pedig valahol itt rejtőzött. Ismét csak az Erőt hívtam segítségül, ezúttal már az egész komplexumot átvizsgálva. Eddig nem akartam túlságosan kiterjeszteni ezt a mezőt, de az imént is feltűnt már valami furcsaság, amit ellenőrizni akartam. A gyanúm beigazolódott, nem voltunk egyedül a bunkerban.

Egyetlen életjel volt még az egész helyen rajtunk kívül, a legalsó szinten, hol máshol lett volna. Ott kellett lennie az irányítóközpontnak is, vagy akármi is üzemeltette ezt az ódon porfészket. A szinten belül is könnyű volt beazonosítani, ha lemegyünk, márpedig miért is ne mennénk le, nem lesz nehéz dolgunk a felkutatásával. Erős, élettel teli személy volt, értelmes létforma, ennyit sikerült róla érzés alapján kideríteni. A sötét oldalnak egyelőre nem volt nyoma és azt se tudtam volna megmondani, vajon erőhasználóval van-e dolgunk. A többiek is bizonyosan érezték, Edric szóvá is tette a felfedezést, én pedig jelentőségteljesen bólintottam, hogy irány kideríteni ki lehet az.
~ Mehetünk, de legyünk óvatosak. Ha mi felfedeztük őt, bizonyára ő is tudja már, hogy itt vagyunk. Akárki is ez, egyelőre feltételezhetjük, hogy ő áll az egész nyúldroid akció mögött. Ez még persze nem biztos, de azt javaslom, kezeljük potenciális veszélyforrásként, amíg ki nem derülnek a szándékai. ~
Üzentem én is a többieknek, persze a személy szándékai még nem voltak teljes mértékben bizonyosak, de a mellékelt ábra pillanatnyilag arra engedett következtetni, hogy megtaláltuk az események mögött álló bábmestert. Persze kiderülhet még, hogy szimplán egy hozzánk hasonló kalandor, vagy egy idetévedt vándor volt az, de nem tartottam valószínűnek. Előttünk nem különösebben véltem felfedezni behatolásra utaló jeleket, Essiék olyan ellenállásba ütköztek a B1-es droidok és a zárt ajtó formájában, amin nyoma lett volna, ha megelőzött volna minket valaki. A lányokra néztem, nem akartam az ő áldásuk nélkül elindulni az ismeretlen felkutatására, hiszen mégiscsak ők hoztak minket idáig, de ha nem volt más ötletük és egyetértettünk a célirányban, akkor ideje volt utána járni ennek a rejtélynek.

A lépcsőház különösen veszélyes pontja volt ennek az egész műveletnek. Egy kicsit megnyugtatóbb volt, mint egy lift, de ott is rengeteg potenciális csapda lehetősége várt minket. Továbbra is én szándékoztam előre menni, de még a szokottnál is óvatosabb megközelítéssel és bíztam benne hogy a többiek mindannyiunknak kényelmes távolságból követnek majd. Hegyeztem minden érzékszervemet, amit csak tudtam, és az Erőt se voltam rest segítségül hívni. Amíg volt fény és amíg nem volt veszély, én se kaptam elő újra a fénykardomat, de ha bármelyik miatt mégis elő kéne, nem haboznék és életre kelteném a zölden izzó pengét, vagy fényforrás, vagy bármiféle támadó elleni védekezés gyanánt. Ha nem állta semmi utamat, nem történt semmi egészségemre káros történés, akkor célállomásnak a lent megérzett személyt céloztam meg. Egyelőre nem akartam konfrontálódni, megszólítani, megtámadni, pillanatnyilag csak a közelébe akartam kerülni, lehetőleg feltűnés nélkül, hogy végre kiderüljön, ki a ludas ebben az egész nyúlmizériában. Ha kiderül ki az, vagy mi az, a viselkedéséből, vagy pár elengedett megszólalásból talán többre is fény derül. De nagyon előre szaladtam, jelenleg azzal is beértem, ha bármiféle zökkenő nélkül sikerül lejutni a legalsó szintre és megközelíteni a célszemélyt, aki nagy valószínűséggel a nyúlinvázió felelőse volt. Igyekeztem mindezt a lehető legóvatosabban és legkörültekintőbben kivitelezni, de folyamatosan olyan érzésem volt, hogy túlságosan simán mennek a dolgok és már csak idő kérdése mikor szabadul el a pokol. Reméltem, hogy ezt is csak a paranoia éreztette velem, de csak idő kérdése volt, hogy kiderüljön. Már közel jártunk a megoldáshoz, ebben teljesen biztos voltam.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Kedd 24 Szept. 2019, 00:00

// @Giodibi sem írt, @Werda is beteg, szombaton lesz új kör.//

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szomb. 28 Szept. 2019, 00:00

Hódítás: A Fenevad

Takodana

Résztvevők: Heiwanna Miin Klodow, Sogan Bardak, Silhana Lolaes'ra, Reah Tu, Jonathan Skrex, Freyja Essia Sagan,

Nyshani Ry Shami, Tish Vizsla / Nalah, Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia,Shayla Kelborn / Ophi Surr

és Edric Kane

Következő körváltás: 2019. október 2. (szerda)

Helyi Idő: 16:10 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Csokoládégyár
Feladat: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Hutt/alvilági erők: Sogan Bardak | Silhana Lolaes'ra
Köztársaságiak: Heiwanna Miin Klodow

Egyéb információk/Sil felszerelése:

- a kinézet – aktuális kinézet
- 2x egykezes sugárpisztoly – nála
- Datapad adatokkal – ingyenes, nála
- komlink – rövid hatótávú kommunikátor (100km-es) – ingyenes, nála
- holoprojector – holonet csatlakozás, hosszú távú kommunikátor, hologram kivetítő – ingyenes, nála
- Fosztogató és hozzá táska – nála; fegyver leírása ebben a reagban
- könnyű harci páncél – rajta első kép, második kép
- Közepes harci páncél kiegészítések a könnyű harci páncélzatra – rajta (alkar, könyök, váll, térd, lábszár és háti részek) a kinézet

Páncél fejlesztések:

Beépített kütyük:

Információs kártyák:

Soganra pillantottam, hogy akkor most mit is tegyünk. Szerencsére feljebbről nem fognak minket látni és talán az ajtó is lezárható, hogyha mögénk akarnak kerülni, akkor ne legyen könnyű dolguk, hogy bejöjjenek. Akkor pedig csak ezeket kellene elintézni és a főnököt. Az odajutás talán még egyszerű is lehet, mert nem tűntek túl felszereltnek azok, akik itt voltak előttünk. Én ezekhez képest mintha nehéz páncélban lettem volna, így nem okoznának nehézséget.
- Előre megyek, te fedezz, és figyelj a hátunkra, ha onnan jönne valaki – mondtam halkan.
Jobb a hallása, hamarabb fel tud készülni a hátsó erősítésre, már ha lesznek, nekem pedig egyszerűbb volt ezeket leszednem, mert a páncélom is felfogott egy-két lövést, hogyha úgy alakulnak a dolgok. Reméltem, hogy az első párat le tudom úgy szedni, hogy a többiek nem kapcsolnak, aztán nekem könnyebb kitérni egyedül, mint nekik, akik többen vannak. Ennyi harctól meg szégyen lenne megijedni főleg azon képzéssel és próbákkal a hátam mögött, amiken már átestem. Illetve, ha ez nem sikerül, akkor mando-nak sem vagyok méltó. Rátenyereltem az ajtónyitóra, majd már célba is vettem az első kettőt és még mielőtt reagálhattak volna azok után meghúztam a ravaszt. Fel sem fogták, hogy mi történik, de már dőltek el a földön. Ezek után futva igyekeztem a többiek felé, cikk-cakk alakban, hogy nehezebben találhassanak el meg tudjak reagálni és kitérni. A következő két lövésre a másik kettő is kiterült és immáron csak az utolsó kettő maradt hátra, illetve bent a főnök. Reméltem, hogy Sogan is be fog szállni a küzdelembe és besegít nekem. Mivel mostanra a másik kettő már fel tudott készülni és elég közel voltam hozzájuk, hogy ne találjanak el, így folyamatosan ki kellett térnem előlük és nem volt esélyem egyelőre lőni.

Lásd Sil reagja.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:10 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót
Köztársasági erők: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan | Edric Kane

Egyéb információk/Essia felszerelése:

Információs kártyák:

A helységeket átnézték itt fenn, de nem sok minden volt itt, leginkább úgy tűnt a számára, hogy valaha valamilyen bázis lehetett, nem feltétlen katonai, bár amilyen kicsik voltak a helyiségek és az emeletes ágyak helyei, vagyis roncsai, talán mégis. Azonban ez nagyon régen volt, a hely állapota alapján legalább évtizedekkel ezelőtt, vagy régebben. Amellett kitartott, hogy mostanság nincs használva és nem attól lepukkant a hely, hanem a használatlansága miatt. De miért most és hogyan találta meg valaki és mi célból? Eddig azt látta, hogy nem a megszállás volt a terv, hanem leginkább az ijesztgetés, annak pedig olcsóbb módjai is voltak, mint ez. Legalább is saját maga így vélte.
~ Itt is üres minden ~ üzente a többieknek a saját ajtói nyomán. ~
A többiektől is ezt a választ kapta, szóval akkor tényleg semmi sem volt itt, ám ekkor derült égből villámcsapás szerűen végre megérzett egy életjelet, úgy tűnt, hogy a többiek is hasonlóan voltak, abban pedig teljes mértékben egyetértett, hogy meg kell, hogy nézzék mindezt.
~ Szerintem is nézzünk utána, végtére is tényleg emiatt jöttünk ~ felelte a felvetésre. ~
Nem tudta, hogy mi lesz a felállás, de ha tartották ugyanazt a sorrendet, mint eddig, akkor neki ez is megfelelt, de ha nem, akkor elindul előre. Bármelyik is legyen a helyzet, akkor is igyekszik figyelni a környezetre és környékre, nehogy csapdába, vagy ilyesmibe fussanak bele. A fénykardokat most már tényleg a kezébe veszi és úgy igyekszik haladni, hogyha bármikor szükség lenne azokra, akkor majd kéznél legyenek. Addig is igyekszik a lehető leghalkabban közlekedni, remélte, hogy a többiek is így fognak tenni. Vagy megpróbálják.

A csapat nagyon hamar eldöntötte, hogy mennek és megnézik. A lépcsőházban kanyargós lépcső vezetett lefelé, szerencsére nem volt olyan rémes állapotban, így a lezuhanástól, leszakadástól nem kellett tartani és meglehetősen csöndben is lehetett haladni. Itt a lépcsőkön nem volt por, ezt rendszeresen használták.

Éppen ezért némileg karban is volt tartva, így semmilyen nyikorgás, vagy nem várt zaj nem kísérte a társaságot. Hamarosan pedig ennek fényében meg is érkeztek a lenti részre. Leérve azon a szinten teljesen nyitva volt a lépcsőházból kivezető ajtó, így rá lehetett látni a folyosóra. Itt lent már elég sötét volt, de az látszott, hogy a folyosó végén levő helységben fény van.

A folyosón könnyedén végig lehetett lopózni és benézni az irodába. Ott benn működő gépek voltak, azokon felül középen egy asztal, aminél egy fiatal mirialan lány és éppen egy nyúldroidot szerelt. A lányon padawan ruházat volt, a hajából a padawanokra jellemző fonott tincs is lógott. A nyakára pedig egy erőblokkoló volt erősítve.

Fél oldalt volt, így még nem tűnt fel neki a társaság, Jonathannak pedig nosztalgikus lehet, a lánynak Fiwi-éhez hasonló tetoválásai voltak az arcán és a legjobb barátja is ennyi idős lehetett, amikor először találkoztak. Az irodába vezető ajtó egyébként egy sima faajtó volt, gombkilincses kilinccsel.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:10 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Kastély, tóvidék
Feladat: Célkitűzés 3: kiszabadítani az elraboltakat
Köztársasági erők: Nyshani Ry Shami
Birodalmi erők: Tish Vizsla / Nalah | Shayla Kelborn / Ophi Surr

Egyéb információk/Nalah felszerelése:

Információs kártyák:

A fiú felemelte a kezeit, hogy nincs semmi trükk és felállt a földről. A fegyverét Nalah úgyis elvette már korábban, így azzal nem is rendelkezett a másik. Még egyszer mielőtt elindult volna felfelé a lépcsőn hátrapillantott Ophi nénire, majd a fiatal férfi után eredt. Először a terembe, csarnokba értek be, miután a másik könnyedén kinyitotta az ajtót. Igaz nem nagyon, csak annyira, hogy ők maguk beférjenek. Odabent itt a fenti rész olyannak tűnt, mintha itt laktak volna a haramiák. Egykor vagy kocsma lehetett itt, vagy ehhez hasonló dolog, legalább is az alapján, amit Nalah látott itt és odahaza. Faasztalokból hosszabb sor, több kisebb, körülöttük székek. Ételek és italok kitéve, illetve itt még voltak a sarokban hálózsákok is, annyi amennyi olyan furcsa keményfejűt látott korábban, plusz a fiú, akivel most volt. itt nem látta sem az állatnak, sem pedig az embereknek a nyomát, akikről beszéltek korábban. Nalah innen több kijáratot is látott a kintiek alapján az egyiket be is tudta tippelni, hogy az vezethetett abba a helységbe, ahol korábban a mészárlást látták, így úgy döntött, hogy erre fel is hívja a társa figyelmét.
- Az az ajtó egy nagyobb helyre vezet, ott láttam én és Ophi néni is halottakat – mondta.
Látta, hogy a másik elsápadt ennek hallatán és ugyan hátrafelé akart alapból indulni, de erre megtorpant és Nalah-ra pillantott.
- Ott nem kellett volna szabad senkinek sem lennie! – mondta halálra váltan.
Ezek után arra fordult és elindult abba az irányba, Nalah pedig sietve követte őt.

Ugyanaz, lásd Nalah posztja.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:10 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tóvidék, erdők, romok
Feladat: Célkitűzés 4: Nyomozni Lady Benûwia nyomai után
Résztvevő(k): Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia

Egyéb információk/Rhys felszerelése:

Információs kártyák:

A tábornok… akire még mindig nehéz volt számára így gondolni, hiszen számára mindig is a feletesse volt, erre kiderül, hogy jó pár hónapja a beosztottja. Szóval Romet egyelőre nem szólt semmit, hogy talált volna bármit is, Rhys pedig tovább kutatott. Itt valahogyan kissé furcsa volt Erőt használni, nem tudta volna megmondani, hogy miért, de valami nem stimmelt. Mintha a falak olyan anyagból lettek volna, amik elnyelték az Erőt. Minderre akkor kapott bizonyosságot, amikor az Erővel igyekezett keresni bármit a falakon túl, rejtett tárolókat, vagy ajtót és a falak haloványan kezdtek világítani. Minél tovább tartotta fenn ezt, annál erősebben. Mindez kissé meglepte, nem találkozott még effélével korábban, de ebből már sejtette, hogy Erővel nem nagyon fog ezen a helyen boldogulni, akkor marad a fizikai módszer, hogy így tegyen, hogy hol kevésbé vastag a fal, padló, vagy plafon. Éppen ezért igyekezett valami nehezebb tárgyat nézni, amivel megtudja többször ütni – nem túl erősen – a falakat és egyéb ilyen részeket. Volt még itt pár olyan dolog, amit rúdként tudott használni, így akkor ezzel is próbált élni. Két hosszabbat vett a kezébe, hogy két kézzel tudja ezt csinálni a haladás közben. Közben Romet kijött abból a helységből, hol volt korábban és nekiindult a továbbiaknak. Addig saját maga itt kezdett körülnézni és ehhez már a „csapkodást”, inkább ütögetés is használta. Ahogyan elkezdte ezt a műveletet egyelőre csak tömör acélt érzékelt és Romet is furcsán nézett rá, ahogyan ezzel foglalkozott.
- A fal elnyeli az Erőt, nem hatol át rajta, így nem tudok az Erő segítségével titkos ajtót, vagy rekeszt keresni… nem volt jobb ötletem szenzorok nélkül. Felteszem azok is hatástalanok – mondta.
- Valóban nem működik, még azért átnézem az utolsó helyet, bár az első kettőben nincs semmi – mondta.
Rhys csak bólintott neki és folytatta tovább, amit elkezdett, hátha talál valamit.

Takodana - Page 4 Vcf1YkY

Célkitűzés 2: Tako város térképe.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem Embarassed

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

by **Jonathan Skrex** Kedd 01 Okt. 2019, 15:03

Jonathan Skrex (16. kör)
Helyi Idő: 16:10 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Nagyon úgy nézett ki, hogy sikerült célba érnünk, de megvallom őszintén, nem egészen erre számítottam, amit találtunk. Vagy pont erre kellett volna számítanunk, csak megfeledkeztem az egész szituációról, amibe csöppentünk? Belegondolva, az egész küldetés eléggé furcsa volt, már amikor a kormányzó mesélt nekünk, akkor is. Nyúldroidok, ráadásul a veszélyes fajtából, rettegésben tartják a népet. Visszagondolva, nem is pontosan tudom, mire számítottam az utunk végén, mire fogunk bukkanni. Egy bajszát pödrő, gonoszul hahotázó, vörös fénykardot lóbáló sötét jedire? Egy végtelenül korrupt, végtelenül kövér, végtelenül büdös üzletemberre? Egy öntudatra ébredt robotra? Fogalmam sincs, minden esetre biztosan nem arra, amit találtunk. Az idefele út lassan már a múlt homályába veszett, főleg a kis kitérőnk, ami alatt összeakadtunk a két köztársasági figurával, akik valószínűleg most hozzánk hasonlóan valahol a föld alatt motoszkálnak. Láthatóan és érezhetően már Edric is túltette magát az őt érintő személyesebb információkon és mindannyian a jelenlegi helyzetre tudtunk összpontosítani. Egyelőre az egyetlen biztonsági rendszerhez hasonlító dolog a kinti, lányok által lekaszabolt B1-es droidok, illetve az utánuk következő nagyobb zárt ajtó voltak, amit kicsit túlzás is lenne biztonsági rendszernek nevezni. Túlságosan könnyen elzötyögtünk ideáig, nagyon gyanús volt az egész. Megtaláltuk a nyuszikák pihenőhelyét, a hatalmas csarnokot a töltőállomásokkal és elkezdtünk kutakodni. Sajnos első körben semmit nem találtunk, csak folyamatos jeleit annak, hogy a hely már egyrészről nagyon régi volt, másrészről szintén régóta elhagyatott is. De felkeltette a figyelmünket valami, ami néhány emelettel alattunk volt és ami a bázis egyetlen számunkra érdekes pontjának volt tekinthető. Egy életjel, az egyetlen a környéken, amit észleltünk. Erős, élettel teli és értelmes személy nyomaira bukkantunk, de ezen kívül nem tudtunk róla megállapítani semmit. Ez azonban egyelőre bőven elég volt nekünk az érdeklődésünk felkeltésére, úgyhogy közös megegyezéssel el is indultunk kivizsgálni az esetet a mélybe.

Megközelítettük a bejárattal szemben elhelyezkedő lépcsőházat és megkezdtük a lefelé menetelt. Én mentem elől, a lányok középen, Edric pedig zárta a sort. Se az érzékszerveimmel, se az Erő segítségével nem észleltem a környéken semmiféle veszélyt, vagy csapdát, szóval óvatosan, de elindultam lefelé. Kanyargós lépcsők vezettek lefelé az emeletek között, szerencsére nem voltak rémes állapotban, leszakadástól egyelőre nem kellett tartanunk és még viszonylag halkan is tudtunk rajtuk közlekedni, bármiféle nyikorgás vagy zaj nélkül. Amire figyelmes lettem haladás közben, hogy a szobákkal ellentétben itt nem állt a réteges por, ezek rendszeres, vagy legalábbis rendszeresebb használatnak voltak kitéve és egészen karban is volt tartva. Óvatosan megérkeztünk a legalsó szintre, ahol az ajtó nyitva is várt minket, szóval gond nélkül mellé tudtunk osonni és remélhetőleg észrevétlenül felmérni a kinti terepet. Egy viszonylag sötét folyosó várt minket az ajtón túl, de a végén lévő helyiségből egyértelműen fény szivárgott ki. A folyosó biztonságos terepnek tűnt, nem okozott gondot a végig lopakodás egyikünknek sem, így akadályok és incidensek nélkül bekukkanthattunk a keresett irodába. Odabent pedig egyáltalán nem az fogadott, amikre számítottam volna, sőt, kifejezetten meglepett a látvány.

Bent ott várt minket a feltételezhetően keresett személyünk. Egy asztalnál ült, az iroda közepén, körülötte működő gépekkel, kezében egy éppen szerelés alatt álló nyúldroiddal. Egy fiatal mirialan lány volt előttünk, akinek látványától egyből megrohantak az emlékek. Fiwi. Nem, ugyan, nem lehet ő. De mennyire hasonlított rá. Picit mások voltak az arcán a tetoválásai, de egyébként pont úgy nézett ki, mint amikor először találkoztunk. Na jó, ez sem teljesen igaz. Az öltözete alapján egy jedi padawan volt a lány, még az ikonikus tincs is ott lógott a nyakában. Hiába a kis különbségek, egyből elfogott ismét az érzés, hogy borzasztóan hiányoznak a barátaim. Egyébként is hetek óta gyötörtek már ezek az érzések, a küldetés idejére eddig sikerült elzárnom magamban őket, de most megint előtörtek. Próbáltam visszatérni a földre, de kellett hozzá pár másodperc, hogy megint fókuszálni tudjak az aktuális helyzetre. Szerencsére a lány még nem vett észre minket, nem is ült jó szögben hozzá és láthatóan elmerült a munkában. Szürreális egy helyzet volt. Nagyjából bármire számítottam idelent, csak egy kislányra nem. Ő állt volna az egész mögött? Úgy látszott értett a keze ügyében lévő droidhoz. Olyan ártatlannak tűnt. Alaposabb tanulmányozás után a nyakára erősített erőblokkolót is sikerült kiszúrnom. Ez több dolgot is megmagyarázni látszott. Először is, hogy a lány miért viselkedett ilyen nyugodtan, valószínűleg nem érzékelt minket, hiszen nem férhetett hozzá a képességeihez a nyakörve miatt. Azt is engedte feltételezni, hogy bizonyára nem önszántából volt itt és tette amit éppen tett, valaki ráadta azt a nyakörvet és akarata ellenére tartja itt. Legalábbis ez tűnt a legvalószínűbb esetnek, de még nem könyveltem el magamban áldozatnak a lányt, bőven benne volt a pakliban, hogy egy diabolikus kis szörnyeteggel van dolgunk. A többiek, de főleg a lányok felé fordultam nagy tanakodás közben.
~ Ismeritek? ~
Csak ennyit üzentem egyelőre a többieknek, de ha elég közel álltak hozzám, azt is kiszúrhatták, hogy kicsit tanácstalan voltam a következő lépésünket illetően. Reménykedtem, hogy a két jedi padawan, Essi vagy Reah, vagy akár az ismeretlen ideje jediktől dezertáló Edric felismerte a lányt és tud róla valamiféle információt adni. Esetleg egy ismerősük, vagy egy korábban rejtélyes körülmények között eltűnt kis tanítvány. Bármi, ami bizonyítaná, hogy a lány csak egy áldozat és inkább a megmentése felé kéne orientálódnunk, mint hogy az ártó szándékaitól tartsunk. Ha valaki tudott róla valamit, figyelemmel hallgattam, vagyis inkább érzékeltem az Erőn keresztül küldött üzeneteket. Ha mindenkinek ismeretlen volt a kis droidszerelő, akkor figyelmemet ismét felé irányítottam és vizsgáltam őt, illetve a környezetét.

Az irodát is szemügyre vettem. Egyelőre ez tűnt a bázis egyetlen olyan részének, ami működés alatt állt. Főleg valamiféle irányító helyiségszerű dolgot kerestem, olyan masinákat, amik segítségével irányítani, vagy esetleg rögtön ki lehetne kapcsolni a már sokat emlegetett nyúldroid sereget. Ezen kívül több dolgot is kerestem még. Kutakodtam, esetleg van a szobában valamiféle megfigyelő rendszer, kamerák, érzékelők, amiken keresztül bárki szemmel tarthatja az itt zajló operációkat, azon belül is a kis tanítványt. Ha találtam ilyet, az egész jó bizonyíték lett volna arra, hogy valaki más mozgatta a szálakat, távolról, biztonságból, a színfalak mögül. Emellett még hatványozottan óvatos belépésre adott volna okot számunkra. Mindezen vizsgálatok közben igyekeztem valami olyan módszert találni, aminek segítségével észrevétlenül tudnánk a lány közelébe jutni. Féloldalasan ült nekünk, szóval nem tűnt egy egyszerű körnek, de talán volt benne potenciál. Ha ellenséggel van dolgunk, jó lenne minél közelebb jutni hozzá minél hamarabb, ha pedig csak egy ártatlan kislánnyal, akkor pedig az esetlegesen őt fenyegető veszélyek miatt. Az is benne volt a pakliban, hogy valaki folyamatosan figyelte egy kamerán keresztül és ha minket észrevesznek, akkor esetlegesen attól tartva, hogy a lány beszélni fog, a nagyörvén keresztül kiiktatja. És ha már ennyire vizsgálódtam, esetleges csapdákat is próbáltam kiszúrni az irodában. Sok meglepetést tartogathatott nekünk a benti rész, véletlenül sem akartam itt, valószínűleg az út végéhez közeledve, belesétálni valami kellemetlenségbe. Pillanatnyilag tehát nem masíroztam be fénykardot lóbálva, inkább csak vártam, vizsgálódtam, illetve vártam a többiek reakcióit, esetleges információit, kivel is lehet dolgunk. Ha valakinek volt valami javaslata a következő lépésre, szívesen átengedtem neki a kezdeményezést, jómagam egyelőre inkább próbáltam teljes mértékben felmérni a terepet és rájönni, pontosan mivel is van dolgunk. Reméltem, hogy a többiek is hasonlóan megfontoltan igyekeztek megközelíteni ezt a problémát. Azt is el kellett ismernem, hogy az idő továbbra is ellenünk dolgozott, szóval a gyors cselekvés mellett is szóltak érvek, de részemről nem ezt tartottam a megfelelő lépésnek, legalábbis egyelőre nem. Közel volt a cél, de továbbra se rohanhattunk fejjel a falnak. Eddig már sikerült eljutnunk, de nem tudtam leküzdeni az érzést, hogy az igazán nehéz része még csak most fog következni. Próbáltam felkészülni az esetleges meglepetésekre is, de egyelőre inkább a vizsgálódás és az információgyűjtés kötötte le a figyelmem nagy részét. Ha bármit találtam a nézelődés során, azonnal a többiek tudtára adtam üzenet formájába, hogy ha valami csapda vagy hasonló várna minket, ők is tudják, mire számítsanak odabent és esetlegesen jobban átgondolják a következő lépésüket. Természetesen a logikus következő lépés az irodába való belépés és a kislánnyal való interakció lesz majd, de számomra rengeteg volt még a változó ebben a történetben, hogyan is közelítsem majd meg ezt az elkerülhetetlen helyzetet, így igyekeztem a lehető legjobban előkészíteni a terepet ehhez a cselekvéshez. Kíváncsian vártam, a többiek mire jutottak a helyzetet illetően, illetve reménykedtem benne, hogy az iroda távolból történő tüzetes átvizsgálása során megakad valamin a szemem, vagy megérzek valamit, ami alapján kidolgozhatom az általam legjobbnak ítélt következő lépést.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szer. 02 Okt. 2019, 00:00

Hódítás: A Fenevad

Takodana

Résztvevők: Heiwanna Miin Klodow, Sogan Bardak, Silhana Lolaes'ra, Reah Tu, Jonathan Skrex, Freyja Essia Sagan,

Nyshani Ry Shami, Tish Vizsla / Nalah, Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia,Shayla Kelborn / Ophi Surr

és Edric Kane

Következő körváltás: 2019. október 6. (vasárnap)

Helyi Idő: 16:15 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Csokoládégyár
Feladat: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Hutt/alvilági erők: Sogan Bardak | Silhana Lolaes'ra
Köztársaságiak: Heiwanna Miin Klodow

Egyéb információk/Sil felszerelése:

- a kinézet – aktuális kinézet
- 2x egykezes sugárpisztoly – nála
- Datapad adatokkal – ingyenes, nála
- komlink – rövid hatótávú kommunikátor (100km-es) – ingyenes, nála
- holoprojector – holonet csatlakozás, hosszú távú kommunikátor, hologram kivetítő – ingyenes, nála
- Fosztogató és hozzá táska – nála; fegyver leírása ebben a reagban
- könnyű harci páncél – rajta első kép, második kép
- Közepes harci páncél kiegészítések a könnyű harci páncélzatra – rajta (alkar, könyök, váll, térd, lábszár és háti részek) a kinézet

Páncél fejlesztések:

Beépített kütyük:

Információs kártyák:

Egyelőre nem érkezett nekem segítség, akkor saját magamnak kellett továbbra is boldogulni, bár igaz, ha ez gondot okoz számomra, akkor ne legyen belőlem soha sem mando, sem pedig fejvadász. Ha ezek eltalálnak, akkor inkább haljak bele, mintsem éljek a szégyennel, hogy ezek ketten csak így, ennyire könnyedén eltudtak intézni. Akkor itt volt az ideje annak is, hogy komolyabban vegyük a harcot, mert ahogyan láttam már a benti főnök is észrevette azt, hogy mi zajlik kint. Mondjuk eléggé furcsa lett volna, hogyha nem így történik. Szóval akkor megembereltem magam és nos, gyakoroljuk egy kicsit a háti rakétás harcot ilyen környezetben is. mivel azért olyan távol nem voltam ettől a két alaktól, hogy sok idejük legyen kitérni, így aktiváltam a rakétát és teljes erőből nekiszálltam az illetőnek. Annak és a másiknak is megdöbbenést láttam az arcán, mint akik nem hiszik el, hogy mit csinálok. Azonban mindez tökéletesen jött ki nekem, mert ebben a pár pillanatban nem tüzeltek rám és sikeresen felborítottam az egyiket, aki így alám került, a másik ekkor próbált rám lőni, de én már emeltem mind a két westaromat egyszerre húztam meg a ravaszt, ennek még annyi esélye sem volt, mint az eddigieknek. A másik, aki éppen alattam volt, annak láttam az arcán és a szemeiben a rettegést, hogy nem erre számított.
- Megadom magam, ne ölj meg! – nyöszörgött.
Hogy a fenébe is! Ezt már nem ölhetem meg, mert megadta magát én pedig nem voltam olyan, hogy fegyvertelen és magát megadó alakot lelőjek, fejvadász vagyok, nem gyilkos. Felsóhajtottam, majd egy ütéssel kiütöttem a fickót, az ajtó pedig ekkor nyílt ki és lépett ki a folyosóra a vezetőjük.

Lásd Sil reagja.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:15 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót
Köztársasági erők: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan | Edric Kane

Egyéb információk/Essia felszerelése:

Információs kártyák:

Végül is mindenki egyetértett azzal, hogy menjenek le, ennek Essi örült, így nem kellett szétválniuk, hanem tovább folytathatták közösen az útjukat. A lépcsőház már olyan volt, amit használnak is rendszeresen, de senki sem volt most itt. A zajcsapás sem történt meg senki részéről, aminek úgyszintén örült, így legalább megtudtak érkezni lentre teljesen hangtalanul. Itt már látta ő maga is, hogy a helységben égett a lámpa, bár innen nem láttak túl sokat, így csöndben odalopakodtak és végre megláthatták, hogy kivel is állnak szemben. Nem lehetett azt mondani, hogy nem döbbent meg a látottaton, mert erre nem számított. Egy mirialan padawan volt odabent erőblokkolóval. Mindez nyugtalanságra adott okot, de igyekezett az Erővel a lehető leghamarabb megnyugtatni magát és visszaterelni a gondolatait arra, ami itt történt. Ebben igazából még Jonathan telepatikus üzenet is nagy segítségre volt. nem kellett ezen sokat gondolkodnia, mert ő nem is merte ezt a lányt.
~ Nem ismerem ~ válaszolta. ~ Én főleg a Coruscanti templomban voltam és ott „nevelkedtem” , de ne felejtsük el, hogy a Köztársaság területén több templomban is folyik a képzés, nem csak a fővárosban. ~
Bárhonnan származhatott, bárhol tanulhatott, de akár az is lehet, hogy nem is jedi, csak valamilyen beteges alak öltöztette be annak. Igazából remélte, hogy padawan és akkor haza tudják őt vinni és megmenteni innen. De ha nem, akkor is a megmentés jó alap már.
~ Ki kéne mentenünk és eltűnni innen mielőtt a fogva tartója megérkezik ~ üzente. ~
Remélte, hogy a többiek egyetértenek, vagy valamilyen hasonló ötletük van és nekiláthatnak kivitelezni azt, de egyelőre csak várakozik, hátha valaki mond valamit.

Ugyanaz, egyelőre nem mozdult a csapat és arra nem sokat reagálni. A háttérből azonban, a lépcsőház felől fémes lépéseket lehet hallani.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:15 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Kastély, tóvidék
Feladat: Célkitűzés 3: kiszabadítani az elraboltakat
Köztársasági erők: Nyshani Ry Shami
Birodalmi erők: Tish Vizsla / Nalah | Shayla Kelborn / Ophi Surr

Egyéb információk/Nalah felszerelése:

Információs kártyák:

Nalah nem örült annak, amit az újdonsült társa mondott, hogy nem kellett volna ott senkinek sem lennie. Néhány méter után meg is érkeztek arra a részre, ahol tényleg az fogadta őket, amit Ophi néni és Nalah már láttak kintről, hogy megannyi széttépett, vagy éppen szétzúzott tetem. Itt már jobban látszott, hogy lenti részről bármilyen nagyobb lény feltudott jönni, mert volt hozzá kellően széles és magas feljáró. Ezeken felül itt voltak a ketrecek is, amikben az emberek, rabok voltak. Nalah ugyan nem volt kifejezetten erős erőhasználó, pár dolgot kivéve nem tudott sok mindent, de azért a fiú megrökönyödését és kétségbeesését még ő maga is érezte. Nem tűnt a számára gonosznak.
- Ezek idióták, én mondtam, hogy ne csinálják ezt, ez nem jó… mikor és miért hozták ide őket?! – akadt ki a másik.
A kislány igazából egyetértett, hogy itt nagyon félresiklottak a dolgok, azonban csak kicsit volt szomorú. Tudta, hogy a Halál természetes része az életnek és nem egy végső dolog, azért ez megmaradt neki a papája jedi tanaiból, meg a mandaloriaiak sem gondolkodnak úgy, hogy vége lenne a dolgoknak a halállal. Azonban az értelmetlen halállal nem értett egyet és ez is az volt. Igyekezett lenézni arra a részre, ahol a lény lehetett, mert annak nem volt nyoma, hogy az állat, vagyis a rancor távozott volna innen.
- Még mindig úgy gondolod, hogy meg tudod fékezni? – kérdezte.
A fiú válaszra nyitotta a száját és elkezdte volna mondani a válaszát, ám abban a pillanatban alóluk az alsóbb részeken felüvöltött a rancor és elnyomta a fiú hangját.

Ugyanaz, lásd Nalah posztja.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:15 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tóvidék, erdők, romok
Feladat: Célkitűzés 4: Nyomozni Lady Benûwia nyomai után
Résztvevő(k): Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia

Egyéb információk/Rhys felszerelése:

Információs kártyák:

Most már kezdte érezni, hogy eléggé mulatságos lehet az, amit csinál, főleg egy külső szemlélőnek, de saját maga nem ismert olyan erőalkalmazást, vagy egyebet, ami itt működhetne. A peremvidékre kívánta Benûwia-t, hogy ilyesmit kitalált, bár tény és való, hogy attól függetlenül zseniálisnak találta. Egy hely, amit erőhasználó nem találhat meg, mármint nem mehet semmire. Amikor azzal próbálkozott, hogy megérezze mi az, amiből a Sötét oldal ereje jön, hiszen végül is valaminek sugároznia kellett, akkor a falakat érezte, hogy abból jönnek. Remek. Így nem maradt más, mint a csapkodás és az efféle módszer. Közben Romet is végzett, de ő sem találta semmit sem, így maradt az a lehetőség, hogy ő maga is beszálljon a főparancsnoka mellé és már ketten folytassák ezt. A legfurcsább az volt, hogy semmilyen terminál, vagy ehhez hasonló nem volt ezen a helyen, de még olyan sem, ahova droid tudott volna csatlakozni. A páros gyors és rövid megbeszélés után fel is osztott magának azt, hogy ki hol keres bármilyen titkos részt az épületen belül. Belül megfordult benne, hogy segítségen kérjen Xeth-től, vagy Keth-től, hogy ilyenkor mi a teendő, hogyan lehet, de nem akart hozzájuk fordulni. Főleg, hogy végre egyedül mehetett feladatra, más részt, úgy bizonyosan megérezték volna azt is, amit még valahogyan el kell, hogy mondjon nekik, amitől még kissé tartott. Kinyúlt az Erőbe, hogy elűzze ezen gondolatokat, közben hallotta azt is, hogy Romet a másik szobában dolgozik azon, hogy találjon valamit. Kissé felsóhajtott, saját magának is ezt kellett tennie, így nem is várakozott tovább. Már csak azért sem, mert nem akart ezen a helyen tovább maradni, mint szükséges lett volna. Egy rövid sóhaj után tényleg folytatta azt, amit elkezdett, női ösztöneire bízva a dolgot, hátha bejön.

Takodana - Page 4 Vcf1YkY

Már csak 3 kör van hátra, így ezt a hónapban mindenképp szeretném befejezni, mert iszonyúan elhúztuk.

Célkitűzés 2: Tako város térképe.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem Embarassed

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

by **Edric Kane** Szomb. 05 Okt. 2019, 19:28

Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Játékostársak: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan

A csapatuk egyik tagja sem talált említésre méltót az elhagyott szobákban, így Edric érdeklődése is úgy illant el irántuk, mint a felkavart porfelhő. Talán évtizedekkel korábban itt igazi nyüzsgés folyt, most azonban az egész inkább hatott elhagyatott, szinte horror videokba illő helyszínnek. Ha a stílus kliséit követni akarták, a sztori megkövetelte volna, hogy akár most, akár máskor különváljanak, annak érdekében, hogy a nagy, csúnya gonosz lény egytől egyig levadássza őket. Utóbbi persze remélhetőleg nem az az életjel volt, amit nem sokkal korábban érzékelt a férfi. Edric egy futó pillanatra mosolyodott el csupán ezen, miközben a többiek is elismerték, tényleg volt alattuk még valaki a komplexumban, ám ezen felül az egész hely halott volt az Erőben. Igazából nehezen tudta elképzelni, hogy ez az egész operáció egy személy műve lett volna, ahhoz túlságosan sok szervezést, logisztikát, vagy épp karbantartást igényeltek a droidok, főleg ekkore számban. Persze még több gép el tudta látni az ehhez hasonló feladatokat, de egyelőre még azokat sem láttak, leszámítva azt a pár B1-est, akiket szépen feldaraboltak a jedi padawanok. Mint oly sok minden idáig ezen a furcsa napon, Edric kénytelen volt elismerni, hogy megint minden bűzlött és immár nem is a dohos szoba aromájára gondolt. Nem volt jó előérzete és kedve támadt köpni is egyet, főleg mert még mindig foga között érezte az előbb belélegzett port, de inkább csak nyelt egy nagyot, megkímélve a többieket a saját gusztustalanságától. Max persze nem zavartatta volna magát még jedik jelenlétében sem, de Edric inkább jobbnak látta, ha kicsit civilizáltabban viselkedik mentoránál.
Nem túlságosan meglepő módon a többiek is meg akarták nézni, ki is lehetett pár szinttel arrébb, bár Jonathan továbbra is óvatosságra intette az egész csapatot. Szerinte könnyen lehetett, hogy ha a négyesük tudott róla, akkor ez fordítva is igaz lehetett akár, a jelenlegi helyzetben pedig nyilván könnyű volt levonni azt a következtetést, hogy ő állhatott a támadások mögött. A túlzott óvatosság Edric szemében már kezdett kicsit sok lenni, elvégre az óra továbbra is ketyegett. Ha lett volna idejük, még egy teát is készített volna mindenkinek, de szerinte már épp itt lett volna az ideje kissé sietősebbre venni a nyomozást. Ezt ugyanakkor nem mondta ki, bár nem is tudta, a többiek ugyanis el is indultak Jonathan vezetésével. Pár pillanatig még nézte, ahogy távolodnak, de aztán néhány nagyobb lépéssel, egy szimpla fejrázás után már fel is zárkózott.
Tény, hogy nem voltak egyformák és jóformán mindannyian különböző háttérből érkeztek, leszámítva nagyjából a két jedit, ám Edric másképp szeretett dolgozni és immár inkább járt volna a végére a dolgoknak, még ha némi kockázatot is be kellett vállalni. Az igazság az volt, hogy idelent fogalmuk sem lehetett arról, esetleg a városban változás történt-e a droidok viselkedésében. Lehet, hogy régen felfedezte őket az egész helyzet mögött álló alak, s ennek megfelelően a nyulak direktíváját is felülírta. Mivel ilyesmi megtörténhetett, Edric szerint mihamarabb el kellett jutniuk arra a pontra, hogy egy nagy piros leállítógombot meg tudjanak nyomni. Ha közben még át kellett verekedniük magukat akár egy sithen is, állt elébe az ex-jedi.
Jonathan törte az utat előre, bár Edric számára kissé túlságosan is lassú volt a tempó. Mögötte Essi és Reah is szinte lebegve közlekedett, s a sort záró Edric is igyekezett azért zaj nélkül haladni, bár úgy volt vele, ennél bőven tudott volna nagyobb tempót is. Cipője talpa szerencsére gumizott volt, így csapott akkora zajt a különféle felületeken amiken át kellett haladniuk.
A lépcsők úgy kanyarodtak lefelé mintha épp egy lefolyón ereszkedtek volna alá a föld legmélyebb bugyraiba. Az lépcsőfokon a kopás alapján ezt azonban szinte nap mint nap használhatták, méghozzá egészen sokat. Edric lábának kissé keskenynek bizonyultak a fokok, így kiss kényelmetlenül szinte oldalazva kellett lefelé haladnia, ha nem akarta egyensúlyát elveszteni minden három-négy lépés után. Némelyik fordulónál meg-megállt felpillantani, és egy pillanatra a hangokra fülelni, ám a válasz szinte mindig csak a huzat füttyszerű susogása volt. A szürke jedi vezetésével mind leértek végül legalulra, a csapat pedig egy újabb ajtóval szembesült a lépcsőházból kivezetvén, ám az ezúttal nyitva volt és az azon túli folyosó végében már látszott némi fény is, amelyet nem Jonathan kardja adott. Kissé hívogató is volt, mint egy oázis a sivatagban, egy délibáb ami talán el is tűnt, ha túl közel merészkedtek. Végül mind megindultak, hangtalanul lopódzkotak ismét előre elérni a helyiséget, ahol az életjel továbbra is egy helyben maradt. A társaság szinte feltorlódott a folyosó végén, s mind vetettek némi pillantást, mi is volt odabent. Edric türelmesen kivárta a sorát, elvégre négyen egyszerre mégsem nézhettek be. Jonathan kissé tovább is időzött a látványon, mint várta, aztán végül még az Erőn át meg is kérdezte, hogy a többiek ismerik-e, ami kissé fura volt. Végül azonban Edric is be tudott kukucskálni, így ennek oka is hamar leesett neki.
Elsőre a fény zavarta szemét, mintha erősebb lett volna, mint várta. Aztán ahogy szemei hozzászoktak, már látta a szoba, illetve inkább iroda tartalmát. Gépek sorakoztak itt-ott, mind működő és láthatóan karbantartott, egy asztal, aminél ott üldögélt az életjelük is és épp bőszen dolgozott egy nyúldroidon: egy mirialan lány forgatott egy szerszámot a kezében, szinte teljesen elfeledkezve a külvilágról. Öltözéke alapján jedinek mondta volna Edric, ráadásul hajából a padawanokra jellemző tincs sem hiányzott.
Hirtelen visszaemlékezett, amikor sajátját a fénykardjával lenyeste, amint az első dokkba ért szökése után. Egy ideig még meg is tartotta, aztán egy nap, amikor tényleg elengedte a Rendet, szimplán ledobta a Felhőváros egyik pereméről a Bespinen a gázóriás mélyébe.
A gondolatbeli kitérő után ismét a Takodanan volt, s észrevette, hogy a lány nyaka körül volt valami. Hunyorogva már arra is rájött, hogy egy erőblokkoló lehetett a szerkezet a kinzézete alapján. Válasz lehetett arra, miért nem érezte meg négyőjüket gyakorlatilag azonnal, illetve arra is, miért nem tudták ők sem, hogy jedi lehetett. Nyilván a szituáció újabb kérdéseket vetett fel, nevezetesen, hogy a lány ki volt, mikor került ide és ki tette rá a blokkolót. Edric nehezen tudta elképzelni pusztán a megjelenéséből is, hogy ő lett volna az ördögi terv kieszelője, de persze még az is a pakliban maradt.
Essi megerősítette, hogy nem ismerte a szerelőt, ami már csak a templomok száma miatt sem volt túl meglepő, erre még a padawan is emlékeztette a szürke jedit, akinek nyilván ez aligha mondott valamit. Úgy tűnt ráadásul, hogy már nem csak ő akart kissé sietni a dolgokkal, hiszen Essi is pont azt javasolta, hogy szabadítsák ki a lányt mielőtt a tényleges gazfickó vagy nő visszatért. Edric már épp válaszolni akart, amikor fülét fémes léptek hangja törte meg a lépcsők felől. Azt nem tartotta valószínűnek, hogy a nyulak tértek volna máris vissza, de B1-esek még bőven megbújhattak a sötét komplexum bármely részén, és rejtett kamerákat sem volt nehéz egy ennyire megvilágítatlan helyen bepakolni a biztonság érdekében.
~ Egyetértek, cselekednünk kell mostmár. Kifutunk az időből~ mondta Edric, majd túlságosan sok választ sem várva lépett be az irodába, azért arra ügyelve, hogy ha bármi meglepetés érné, arra legalább gyorsan tudjon reagálni. Extra biztosítékként egyik kezét fénykardja markolata közelében tartotta. A lány valószínűleg nem számított az idegenre, másik kezével Edric jelezte neki, hogy nem kell sikoltoznia és suttogva szólt hozzá.
- Segíteni jöttünk. Az én nevem Edric, de mivel szorít az idő, el kell mondanod, mi folyik itt- ugrotta át inkább a formalitást, miközben a gépes lábak hangját egyre csak közelebb és közelebb hallotta.

by **Rhyssa Edaara Quillan** Vas. 06 Okt. 2019, 00:00

//Valószínűleg holnap fogok napközben írni, így addig aki nem tette meg, még pótolhatja.//

by **Rhyssa Edaara Quillan** Vas. 06 Okt. 2019, 13:29

Hódítás: A Fenevad

Takodana

Résztvevők: Heiwanna Miin Klodow, Sogan Bardak, Silhana Lolaes'ra, Reah Tu, Jonathan Skrex, Freyja Essia Sagan,

Nyshani Ry Shami, Tish Vizsla / Nalah, Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia,Shayla Kelborn / Ophi Surr

és Edric Kane

Következő körváltás: 2019. október 10. (csütörtök)

Helyi Idő: 16:20 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Csokoládégyár
Feladat: Célkitűzés 1: Visszaszerezni a receptet
Hutt/alvilági erők: Sogan Bardak | Silhana Lolaes'ra
Köztársaságiak: Heiwanna Miin Klodow

Egyéb információk/Sil felszerelése:

- a kinézet – aktuális kinézet
- 2x egykezes sugárpisztoly – nála
- Datapad adatokkal – ingyenes, nála
- komlink – rövid hatótávú kommunikátor (100km-es) – ingyenes, nála
- holoprojector – holonet csatlakozás, hosszú távú kommunikátor, hologram kivetítő – ingyenes, nála
- Fosztogató és hozzá táska – nála; fegyver leírása ebben a reagban
- könnyű harci páncél – rajta első kép, második kép
- Közepes harci páncél kiegészítések a könnyű harci páncélzatra – rajta (alkar, könyök, váll, térd, lábszár és háti részek) a kinézet

Páncél fejlesztések:

Beépített kütyük:

Információs kártyák:

Az, hogy az illető milyen fajba tartozott a páncélból és annak kinézetéből nem tudtam megmondani. Egyelőre sajnos nem úgy tűnt, mintha hátulról túl sok segítségre számíthatnék, márpedig jó lett volna, hogyha az egyszerű haramiák után ebben kapok segítséget. Még az is felmerült bennem, hogy lehetséges, hogy arra hajt, hogy amíg én harcolok megszerezze a receptet, már csak amiatt is, mert nem ismertem őt egyáltalán. Úgy álltam fel, hogy a fegyvereimmel az alakra céloztam, mert még a nemét sem tudtam egyelőre. A legjobb az lett volna, hogyha nem is került volna harcra sor, mert ezek után megadja magát, de erre nem készülhettem, ennyire könnyedén soha semmi sem szokott menni. A fejpénzt így, vagy úgy, de meg fogjuk kapni érte, szóval az egyszerűbb munkánál maradtam volna. A páncél miatt a sima kábító lövedék nem feltétlen ért volna sokat, így maradt a haláloson.
- Felteszem nem könnyíted meg a munkámat azzal, hogy önként megadod magad és ezzel véget vetünk az egésznek – mondtam.
Végig az alakot figyeltem, hogy mit is mond majd, mit fog reagálni, támad-e, hogy valami. A szavaira csak nevetés volt a válasz és már ő is nyúlt a fegyverekért.
- Akkor erről ennyit… – mondtam.
Ezzel egy időben pedig már meg is húztam a ravaszt, ahogyan ő is, miközben félreugrott a lövések elől. Én magam is ezt tettem, oldalra vetődtem és egy rövid gurulás után – úgysem volt több helyem a fal miatt – térdeltem fel és már ismét kerestem az ellenfelet, hogy célba vegyem és lássam, hogy mire is készül, mit fog lépni ellenem.

Lásd Sil reagja.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:20 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót
Köztársasági erők: Reah Tu | Jonathan Skrex | Freyja Essia Sagan | Edric Kane

Egyéb információk/Essia felszerelése:

Információs kártyák:

Egyelőre hiába nézett a többiekre ők nem nagyon mondtak, vagy tettek bármit is azelőtt, hogy a lépteket lehetett volna saját hátuk mögül hallani a lépcsőház irányából. Azaz nem maradtak túlságosan sok idejük. Szerencsére Edrid volt az, aki válaszolt, hogy tényleg gyorsan kellene lépniük, minderre a lány bólintott és miután Edric belépett a helységbe, amikor valószínűleg a lány észre is veszi őket, akkor a többieket is beterelte. Mivel most Edric úgyis beszélt, akkor már felesleges volt telepatikusan üzenni, legalább is saját maga így vélte, így hangosan szólalt meg sietve.
- Én kint maradok, megnézem, hogy ki az ellenfelünk, ha pedig kell, akkor megpróbálom feltartani – mondta.
Így ő kint maradt, addig a többiek pedig bejutottak, ahol a lány először nagyon megijedt azon, hogy valakik bejöttek. A droid nyulat el is ejtette és egy halk sikoly kíséretében hátrált el a lehető legtávolabb. Végignézett a társaságon és csak akkor nyugodott meg, amikor a jedisebb ruhákat látta meg.
- Iawa vagyok, Jedi padawan, nem olyan régen raboltak el a Koréliáról, ahol a mesteremet megölték. Egy fejvadászdroid, ő kényszerített, hogy javítsam meg a droidokat és hozzam működésbe a helyet… valamit keres a városban. – magyarázta.
Kissé ijedten nézett az ablak irányába és arra mutatott. Ha a társaság követte a mozdulatot, akkor megláthatták a közeledő droidot a folyosón, akivel szemben Essi volt ott kint és már aktiválta is a lány mind a két ezüst színű fénykardját és támadóállást vett már fel.
- Egyedül nem fog boldogulni, az a droid képes volt megölni a mesteremet is… – hadarta.

Lásd Essi reagjában.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:20 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Kastély, tóvidék
Feladat: Célkitűzés 3: kiszabadítani az elraboltakat
Köztársasági erők: Nyshani Ry Shami
Birodalmi erők: Tish Vizsla / Nalah | Shayla Kelborn / Ophi Surr

Egyéb információk/Nalah felszerelése:

Információs kártyák:

Mivel az üvöltéstől nem hallott semmit sem, így újra kérdőn nézett a fiúra, hogy mi is a válasza az előző kérdéssel kapcsolatban. Azt felelte, hogy úgy véli, hogy talán megtudja nyugtatni a lényt, de ez nem volt biztos. Ha nem sikerül és az a valami kiszökik, akkor nagyon sok halott lesz mire sikerül megállítani. Azt azonban nem tudta megmondani, hogy vannak-e még rabok, itt fent nem lehetett megmondani, hogy a rancor hány személyt is ölt meg. azonban nem maradt más lehetőség, mintsem lemenni oda a lényhez és szembenézni vele. Igazából örült volna annak, ha Ophi néni is itt lett volna és nem pedig teljesen egyedül kell mindezt megtennie, de nem nagyon volt más választása. Így intett a fiúnak, hogy ugorjon le, akinek mindez nagyon nem tetszett, de a lány jobb híján rászegezte a fegyverét, hogy márpedig le kell mennie és helyre kell hoznia azt, amit tettek, vagy legalább is segíteni abban, hogy még többen ne halljanak meg. Amint a fiú lecsúszott az alagsorba Nalah is követte. Odalent úgyszintén vér és halottak látszottak, de a kislány szinte azonnal kiabálást is hallott. A lejárat mögött volt egy másik terem, aminek túl kicsi ajtaja volt ahhoz, hogy a rancor beférjen rajta és ott még volt majdnem két tucat fogoly. Megragadta a vele levő fiú grabancát és behúzta
- Segíts kiengedni őket! – mondta. - Mindenkit ki fogunk vinni, most már biztonságban vannak és szabadok.
Sugárpisztolyával lőtte szét a zárakat, mert nem nagyon volt más lehetősége és fénykardot nem akart használni. Amikor mindenki szabad volt, főleg emberek, nők és gyerekek, akkor fordult a fiú felé, hogy hol van a kijárat innen. Azonban ő nem szolgált jó hírrel, mert a rancor vermen túl volt…

Ugyanaz, lásd Nalah posztja.

Takodana - Page 4 BF2qvAb

Helyi Idő: 16:20 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tóvidék, erdők, romok
Feladat: Célkitűzés 4: Nyomozni Lady Benûwia nyomai után
Résztvevő(k): Rhyssa Edaara Quillan-E'ron / Lady Benûwia

Egyéb információk/Rhys felszerelése:

Információs kártyák:

Rhys lassanként úgy kezdte érezni, hogy megőszül és valószínűleg semmit sem fognak találni itt, legalább is így érezte. Noha ketten csapdostak és így elvileg kétszer olyan gyorsan kellett volna haladniuk, végig csak tömör falakba ütköztek. Igazából ennyi idő után lehet, hogy tényleg semmi sem volt itt, de ebbe nem akart beletörődni. Akart valamit találni és nem üres kézzel hazamenni. Nem mintha úgy menne, hiszen mostanra már tudta, hogy terhes és a hírt mindenképp a férjei tudtára kellett hoznia, de akkor is Benûwia kapcsán is akart előrelépést. Nem akart tovább tehetetlen maradni, mert felőrölte. Ha akkor nincs a Szellemholdon és nem ér hozzá az ügynöktanonchoz, akkor ez nem állt volna fenn. Csak tudta volna, hogy miért volt ennyire szerencsétlen. Az egész olyan volt, mintha azóta, hogy Xeth és Keth első ízben menekültek el az egész univerzum összefogott volna ellene. Noha a katonai pályája jobban nem is haladhatott volna, de most már nem csak ez a világ létezett a számára, hanem ott volt az Erő felőli is. További percek teltek el ugyanúgy tehetetlenül, ezért az egyik ponton már nagyon dühösen csapott a falra, ami ebben a pillanatban nem tömör hangot adott ki, hanem megkondult, mint ahogyan az üres reteszek, vagy olyan dolgok szoktak, ami mögött nincs semmilyen tömör dolog. Azonnal odakiáltott a tábornoknak, hogy talált valamit, a férfi pedig sietve jött elő. Ő maga is ellenőrizte azt, hogy tényleg úgy van-e, ahogyan a nő találta és igen tényleg úgy volt. Mint az úrnő beosztottja szinte azonnal rá is kérdezett, hogy Rhys mit szeretne, ő nyissa ki, vagy pedig az úrnő maga szeretné mindezt megtenni. Mivel Rhys nem akarta, hogy a férfinak, vagy magának baja essen, így maradt annál, hogy telekinetikával fogja kinyitni, így hátraküldte a férfit és saját maga is követte őt, hogy távolabbról próbálkozzon.

Takodana - Page 4 Vcf1YkY

Már csak 3 kör van hátra, így ezt a hónapban mindenképp szeretném befejezni, mert iszonyúan elhúztuk.

Célkitűzés 2: Tako város térképe.

Felszerelés listát írjatok és mivel sok karakter van, kérlek tartsátok számon azt, hogy hányas célkitűzésnél van. Vagy úgy, hogy headert tesztek be magatokhoz a kalandtopicból, vagy a reag elején ez legyen fent. Saját magammal pedig nem írok külön, mert sok karival vagyok, hanem a játékosi reagok a km-ben szerepelnek. Remélem ez nem gond senkinek sem Embarassed

A kommunikációhoz itt található a topic, nyugodtan tessék használni.

statisztika:

by **Jonathan Skrex** Szer. 09 Okt. 2019, 17:57

Jonathan Skrex (17. kör)
Helyi Idő: 16:20 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Hirtelen minden a helyére került. Na jó, ez azért erős túlzás, voltak a történetben még kisebb nagyobb foltok, de úgy egészében kezdett összeállni a kép, hogy mi is történik Takodanán. A képlet innen már tisztának látszott, megvédeni az ártatlan kislányt, legyőzni a gonosz droidot, megmenteni a rettegésben tartott várost. Amennyire pár perccel ezelőtt meg voltam lepődve azon, mit is találtunk idelent, ahhoz képest egészen sikerült visszatérnünk a rendes kerékvágásba. Mikor a kormányzóval beszélgettünk arról, mi is lesz a dolgunk, nagyjából ezt a szcenáriót, vagy legalábbis valami nagyon hasonló felállást képzeltem el a fejemben. Nem volt gördülékeny az idejutás, az egyszer biztos. Visszagondolva, nem egyszer a saját dolgunkat nehezítettük és a lehető legkörülményesebben oldottuk meg a dolgokat. Természetesen a szétválás volt ennek a csodálatos iskolapéldája, amikor elmentünk szürke jedi kollégámmal a saját fejünk után, de végül azután is sikerült visszatérni a jó útra. Azon kívül igazából az eddig eljutás tulajdonképpen nem volt annyira nehéz. Néhány B1 droidnál és egy pár zárt ajtónál azért több kell, hogy megállítson négy erőhasználót, legyenek bármennyire fiatalok és tapasztalatlanok. Nem csoda, hogy folyamatosan gyötört az az érzés, hogy előbb vagy utóbb a nyakunkba szakad valami kellemetlen meglepetés. Főleg miután megleltük a droid raktárat és egyetlen életforma várt itt minket, mint később kiderült egy kislány. Minden túlzottan egyszerű is volt eddig a pontig, még akkor is így éreztem volna, ha nem jön elő állandóan a szokásos paranoiám, így meg pláne. De végül a várva várt meglepetés is megérkezett, szóval tényleg érezhettük, hogy rendkívül közel vagyunk a megoldáshoz. A neheze azonban sajnos még hátra volt, ezt kár is lett volna tagadni.

Mikor megtaláltuk a nyulak raktárját az energiatelepekkel és elkezdtük átkutatni a bázist, már folyamatosan ott motoszkált a fejemben, hogy közel az út vége és kár lenne most belefutni valami csapdába, szóval még magamhoz képest extrém óvatosságra kapcsoltam. Emiatt érzékeltem a többiek felől már némi frusztrációt, főleg hogy én is tisztában voltam vele, kevés az időnk. Rengetek értékes percet elpazaroltunk már eddig, ezt igyekeztem én is a fejemben tartani a kutatás és a lefelé menetel alatt. Az életjel türelmesen várt minket odalent, mi pedig különösebb gond és fennakadás nélkül megérkeztünk a legalsó szintre. Ez lehetett a műveleti központ, a létesítmény legmélyebb és legvédettebb része, akármire is volt régen ez használva. Nem mellesleg a válaszaink is itt vártak minket. Odalent a lépcső után egy folyosón settenkedtünk végig, végül pedig szemünk elé tárulhatott a lenti fényforrás, a használatban lévő iroda és ezzel együtt az általunk érzékelt életjel forrása is. Nem tagadom, nagyon meglepett, hogy egy kislányt, egy fiatal jedi padawant találtunk ott, aki éppen egy nyulat szerelgettet. Az sem segített a dolgon, hogy a tanítvány egy mirialan volt és néhány apróságtól eltekintve szinte pontosan úgy nézett ki, mint Fiwi, amikor megismertem. Többek között ezért sem akartam én meghozni a döntést, hogy innen merre és hogyan tovább, inkább csak vizsgálódtam, ebben a rövidke, de érzelmes pár pillanatban nem vagyok benne biztos, hogy megfelelő döntéseket tudtam volna hozni. Essi-n éreztem azt, hogy hozzám hasonlóan kicsit jobban is meglepődött azon, amit láttunk, de neki nem volt ismerős a lány. Persze, ez annyira nem volt meglepő, hiszen valóban, több jedi templomban is zajlottak a képzések, szerte a galaxisban, ezt már az előző néhány küldetésemen is meghallgattam párszor a jedi kollégáktól. Mi lassan már az egy szem tundi templomunkat se tudtuk megtölteni, de most nem engedhettem, hogy efféle gondolatok felé terelődjön el a figyelmem, koncentrálnunk kellett. Essi végül levonta a mindannyiunk számára egyértelműen helyes konklúziót, meg kell mentenünk a kislányt valahogy, Edric is egyetértően reagált és jómagam is bólintottam a felvetésre. Az erőblokkoló a nyakán elég erős indikátor volt, hogy nem önszántából van itt a lány és valaki más mozgatja a háttérből a szálakat, de sose szabadott az ártatlan csomagolás alapján ítélni. Lehetett csapda is az egész, de más választásunk akkor se maradt, mint belesétálni, valóban fogytán volt az idő. A szobából sajnos nem láttunk annyit, hogy bármiféle gyanús dolgot kiszúrhassunk, már ha volt ilyen, szóval maradt a reszkírozás. Pláne, hogy mögülünk közeledő fémes léptek zaja ütötte meg a fülünket, egy okkal több volt, hogy cselekedjünk. Velem ellentétben Edric nem is húzta az időt, belépett az irodába és megszólította a kislányt. Essi pedig felajánlotta, hogy ő hátul marad és fogadó bizottságot nyújt az érkező valaminek.
- Rendben, de vigyázz magadra, semmi hősködés.
Most már én se láttam értelmét a telepatikus üzengetésnek, szóval szóban nyilvánultam meg, miközben egy halvány mosolyt is megeresztettem a lány felé. Egészen jól bizonyították már a lányok, hogy talpraesettek és tudnak magukra vigyázni. Inkább csak azért mondtam neki ezt, hogy ne felejtse el véletlenül sem, hogy nincs egyedül és az erősítés csak pár méterre van, ha gyorsan és váratlanul kellemetlenre fordulna a helyzet. Ezután jómagam is beléptem Edric mögött a szobába és hallgattam a fogoly padawan mondanivalóját.

A lány reakciói kifejezetten őszintének tűntek, szóval vagy rendkívül jó színész volt már ilyen fiatalon is, vagy igazat mondott. Egyelőre a sürgős vészhelyzet fennállása miatt az utóbbi mellett voksoltam. Úgy látszott valóban nem vett észre minket semmilyen formában, mert nagyon megijedt a belépésünkkor, a kezében lévő nyulat is elejtette, halkan még sikoltott is és a lehető legmesszebb hátrált tőlünk. Csak akkor látszott megnyugodni, mikor alaposabban végignézett rajtunk, pontosabban a ruhánkon. Eddig minden jel arra mutatott, hogy valóban egy elrabolt tanítvány, szóval úgy álltam neki a meséje hallgatásának, hogy valószínűleg igazat mond. Iawa, jedi padawan, Korélia, halott mester, fejvadászdroid, nyúljavítás, keresés a városban. Egészen jól összeállítható kirakós volt ez már. Ha Fiwi példájából kiindulhatok, márpedig miért ne tenném, a mirialanok kifejezetten jól értettek a szereléshez, természetes adottságaik voltak hozzá. Tökéletesen alkalmasak rá, hogy egy ilyen helyet és ezeket a kis szörnyetegeket működésre bírják, akármilyen állapotban is lettek itt hagyva. És a nyulak viselkedése is világos ebből már. Nem hadgyakorlatot tartottak, pusztán kerestek valamit. Valószínűleg ha a töltésük bírta volna, sose vonulnak vissza, hanem addig túrják a helyet, amíg meg nem találják. De mit kereshetett ott a fejvadászdroid? Valószínűleg nem kötötte a foglya orrára, de érdekes fejlemény volt. Ezek szerint, ahogy sejtettük a két köztársaságival való találkozás után, a bolygó több mocskos kis titkot is rejtegetett magában. Rengeteg kérdés született meg a fejemben, de egyiknek se volt alkalmam hangot adni, ugyanis figyelmem arra irányítottam, amerre a kis mirialan mutatott. Nem kellett sokat keresgélni a sokat emlegetett fejvadászdroidot, máris megtisztelt minket a jelenlétével. Ő volt a mögülünk érkező fémhangok gazdája és nyilván azért jött, hogy rendet tegyen a környéken és megvédje a nyúldroidok támadásai mögött húzódó rejtélyt. Ehhez azonban nekünk is volt egy két szavunk.

Kívülről a droid egészen jól felszereltnek és veszélyesnek tűnt, de az hogy egy jedi mesterrel elbánjon, nekem így első ránézésre nagyon valószínűtlennek tűnt. Láttam már mestereket harcolni és hogy mire képesek, fénykardvívás és erőhasználat terén egyaránt. Nem is tudnék most szavakat találni rá, hogy egy átlagos mester mikre képes. Szóval nem volt merész dolog feltételezni, hogy a fejvadászdroid tartogatott számunkra meglepetéseket, máshogy nem győzhetett. Az minden esetre teljesen biztos volt, hogy nem állt szándékomban Essi-t egyedül hagyni ellene, szóval egyelőre két opciót láttam magam előtt. Határozottan be voltunk idelent szorítva, szóval két helyre tudtuk pozicionálni az ütközetet, a folyosóra, vagy a szobába. Ha a folyosó túl szűk volt, akkor az egyértelműen ellenfelünknek kedvezett volna, hiszen egyesével küzdhetett volna meg velünk, eliminálva a létszámfölényünket. Ha ez lett volna a helyzet, akkor üzentem telepatikusan Essi felé, aki éppen életre keltette két ezüst színű fénykardját és támadóállást vett fel, hogy próbálja meg becsalogatni ellenfelünket a szobába, hogy ott négy oldalról mérhessünk rá csapást. Ha esetleg elég vastag lenne a folyosó, hogy kihasználhassuk a létszámfölényünket, akkor jómagam is Essi mellé állok, hasonlóan hozzá aktiválom a fegyveremet és felkészülök a támadásra, hogy a létszámfölényünket kihasználva bekeríthessük az érkezőt. Akármelyik eset is áll fenn, igyekszem folyamatosan szemmel tartani ellenfelünket, kivizsgálni, mivel is állunk szemben. Egy ilyen masinánál bőven benne van a pakliban, hogy lángszóró, gránát, valamiféle brutális sorozatlövő fegyver tartozzon az arzenáljába, amit ilyen szűk területen kiemelkedő sikerrel vethetne be ellenünk, pláne úgy, hogy tulajdonképpen be voltunk szorítva. Az egyetlen, ami talán visszatarthatta ilyesmi használatától, hogy nagy eséllyel valahol a szobában volt a nyúldroidok irányító egysége is, ami szintén a pusztítás hatókörébe kerülhetett. Minden esetre ha mégis ránk támadna valami ilyen vagy ehhez hasonló fegyverrel, igyekszem valamiféle fedezékbe húzódni, kitérni, biztonságba helyezni magam és a remélhetőleg addigra közelemben lévő Essi-t is. Támadni minden esetre még nem támadtam, vártam, hogy hová fog helyeződni a csata és mennyire tudjuk ezt kihasználni, illetve hogy miféle meglepetéseket tartogat számunkra ellenfelünk. Ha már eddig eljutottunk, nem állt szándékomban itt feladni, főleg nem egy ilyen droid ellen. Általában a tárgyalás híve lettem volna, de rendkívül meglepődtem volna, hogy a fejvadászdroid vevő lett volna bármiféle békeajánlatunkra. Mi addig nem mehettünk el innen, amíg a nyulak le nem lettek állítva és ha már itt voltunk a kislányt sem hagyhattuk itt és egyébként amúgy mellékesen a droidnak is felelnie kellett a bűneiért. Neki pedig elég nagy szálka lehettünk a szemében, mint hatalmas veszélyforrások az operációi sikerére. Nem nagyon láttam békés megoldást, de ha esetleg támadás helyett elkezdene beszélni a droid, akkor megpróbálhattunk tárgyalni. Én nem terveztem halva született kísérleteket tenni a diplomáciára, de a többiek megpróbálhatták, ha nagyon szükségét érzik. Én egyelőre minden esetre felvettem a pozícióm, a rendelkezésünkre álló helytől függően a szobában vagy a folyosón, készenlétbe helyeztem magam és vártam, figyeltem az ellenfelünket, valamint igyekeztem bármilyen támadásra megfelelően reagálni, akár a fénykardom, akár az Erő, akár pusztán a reflexeim által.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Csüt. 10 Okt. 2019, 09:31

//A reag 3/4-ig kész, így ma lesz majd poszt, valószínűleg munka után.//

by Ajánlott tartalom