Takodana

//Kedden lesz új kör.//

---

Érdekes fickó volt Jonathan Skrex, Edric legalábbis így valahogy tudta volna leírni a másik erőhasználót. Modorosságban akaratlanul is néha a jedik jutottak róla eszébe, olyasvalaki aki hitt valamiben és azt követte. Ez persze mégis valamelyest más volt, mint a két jedi növendék esetében, de azért sokkal közelebbinek tűnt, mint talán a férfi is gondolta. Edric pont emiatt valamennyire meg is lepődött, amikor Jonathan kifejtette, hogy sosem tartozott a Rend kötelékébe és csak egy szürke jedi, aki segíteni akart. Utóbbi Edricre magára is igaz volt, de ahogy Skrex is rátapintott, nála a Rend elég sokáig szerepet játszott az életében. Az emlékek ismét csak elárasztották, mintha zsilipet újra megnyitotta volna egy kezelő. A Templom falai között mindenki örömmel élt, Edric viszont sosem érezte ott magát igazán boldognak. Valami hiányzott neki, hiába adott meg a Rend mindent a növendékeknek, a szabályok, az egész rendszer és vallás túl idegennek tűntek. Gyerekként persze szót fogadott az esetek többségében, a kamaszkor lázadása azonban pontosan ezeket a világnézetbeli eltéréseket hozta felszínre és teljesedett ki a szökésében.
~ A Rend tagja voltam, de nem mondanám, hogy valaha is közéjük tartoztam volna. Szüke jedi és fejvadász is vagyok egyben, de annak hívsz, aminek akarsz~ válaszolta még a másik szürke jedinek telepatikus úton, csak tisztázva a titulusokat, habár igazából tényleg aligha érdekelte, minek is szólították. A lényeg nem a cím volt, hanem, hogy milyen tetteket is tett le az asztalra és abból milyen emberként fognak rá emlékezni. Már ha egyáltalán bárki is emlékezett rá.

Miközben a magaslatra értek és Edric hasra vágta magát, nehogy észrevegyék, Skrex is észrevette a két alakot a lépcső tetején. Nem igazán volt biztató, hogyha őket is megérezték, de hát valójában a saját ötletének hála kerültek ebbe a helyzetbe. És ahogy korábban is mondta, ha már csapdáról van szó, abba úgy is bele kellett sétálni, a forró talajt kerülgetni csak egy ideig lehetett. Jonathan meglehetősen pesszimistán állt a dologhoz, Edric valamennyire mégis remélte, hogy nem fogják őket egyből kiszúrni és lesz alkalmuk közelebb merészkedni. A környéken kezdett nézelődni, mennyire tudnának észrevétlenül leereszkedni a növényzet vagy sziklák takarásában. Környezetük szerencsére biztatónak tűnt ehhez, de ekkor egy másik telepatikus üzenetet is kapott, viszont ekkor már Essitől. A két jedi lány a nyomokat követve ezek szerint végül hamar rátaláltak a droidok bázisára, ami mit ad az Erő egy jól álcázott mesterséges domb lehetett. Edric egy pillanatra elmosolyodott, hogy Essi igazat adott neki, ami egyrészt jól esett az így is elég méretes egojának, másrészt pedig annak is örült, hogy a jedik belátták a tévedésüket és nem voltak túlságosan megsértődve a különválás miatt. Ennek ellenére hirtelen azért átfutott a bűntudat rajta, hogy magukra hagyták a két jedit a bázissal szemben, ahol ki tudja milyen ellenséggel néztek szembe.

Mosolya azonban hamar az arcára fagyott, ugyanis amikor ismét a két alak felé pillantott, azok már addigra nyíl egyenesen felé és Jonathan felé néztek, elég egyértelmű jelet adva, hogy bizony kiszúrták őket, mintha csak világító bogarak lennének a sötét éjszakában.
~ Hogyaza...~ jelezte Jonathannek telepatikusan saját nemtetszését, s közben azért egy pillanatnyi koncentráció után Essinek is küldött egy gyors üzenetet.
~ Mondanám, hogy örülök, de nektek is igazatok volt. Épp farkasszemet nézünk egy… hát, Sithel?~ közvetített még, gondolatban pedig tulajdonképp fogta a fejét, amiért annyira naivak voltak mindketten Skrex-el együtt, hogy nem érezték fontosnak magukat elrejteni az Erőben. “Szép munka, Kölyök!” - mondta volna egyből Max, hogy felhúzza Edricet. Ugyan az öreg itt sem volt, Edric mégis szinte hallotta maga mellett a kioktató hangnemét és érezte a taslit a tarkóján, ahogyan ott libabőrös lett.

Aztán a női alak hangosan hozzájuk és szólt és tulajdonképp lehívta őket a magaslatról egy teadélutánra, na meg nem volt rest kioktatni sem őket, hogy elég amatőr hibát vétettek. Edricet egyből frusztrálta a dolog, és kieresztett magából egy mérges sóhajtást. Habár innen jött sötét oldali zavar, ha már kiszúrta őket, a nő simán egyből támadhatott is volna ahelyett, hogy megszólítással pazarolja az időt. Furcsa döntés volt így ez a meghívás, emiatt Edric sem lett annyira biztos benne, hogy jó ötlet volt kezét a fénykardja mellett tartani és rögtön kaszabolni. Ez az egész egy tánc volt, egy elképesztően veszélyes és kiszámíthatatlan tánc, ahol egy rossz mozdulat nem csak fájó bokát jelentett, de akár egy elvesztett végtagot, vagy épp életet. Mivel Edric egyik végtagjától sem szándékozott mostanában megválni, hű maradva önfejűségéhez felpattant a földről és egy ugrással leereszkedett a magaslatról, az alján tompítva az érkezését. Valószínűleg Jonathannek nem tetszett, hogy nem beszélték meg a dolgot, de némileg kínos lett volna percekig mereszteni a szemüket fentről, amíg megvitatják telepatikusan szinte jedik módjára, hogy A vagy B terv lesz a dologból. A nő egyből feltette a kérdést, hogy mit is keresnek itt, s Edric ugyanannyira kíváncsi volt erre a nőtől is. Megvonta a vállát először, aztán megnyerő mosolyával felvértezve válaszolt.
- Azt hiszem északnyugaton állunk- kezdte némi erőltetett poénnal, de tekintve, hogy valószínűleg nem vált be, azért gyorsan hozzátette a komolyabb verziót is- De én a saját oldalamon szeretek lenni. A helyiek kértek segítséget némi kártevő probléma miatt. Tudja, fránya rágcsálók inváziója tartja őket lázban- magyarázta, s közben egy-egy pillantást vetett a nővel lévő katonára is. A sisakja miatt arcát nem lehetett látni, de Edric biztosra vette, hogy profiról volt szó. Alig észrevehetően alapállásban volt, így bármelyik mozdulatára tudott szinte azonnal reagálni. Mire Edric aktiválta volna a fénykardját, vagy ő, vagy a nő gondoskodott volna róla, hogy ne is legyen értelme.
- Maguk talán régészek?- mutatott még a lefelé vezető lépcsőre.

Jonathan Skrex (9. kör)
Helyi Idő: 15:40 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

Jonathan Skrex (10. kör)
Helyi Idő: 15:45 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

//Szegény Gami, pont amikor időben ír, akkor a többiek nem.
Szerdán lesz új kör.//

---

Nem volt benne biztos, hogy hogyan fogadják az idegenek erőltetett poénjait, de ez nem is foglalkoztatta annyira. Az egésznek volt egy másodlagos célja, mégpedig felmérni a másik oldalt mire reagál és persze hogyan. A meglehetősen kellemetlen csend persze beszédesebb volt a szavaknál, így Edric tudta, hogy nem akartak a maszkosok túlságosan bohóckodni. Ettől még lehettek ellenségek is és barátok is, de legalább azt már tudta, milyen kommunikáció is lehet ténylegesen célratörő velük. Az erdő továbbra is néma volt, mint az űr vákuuma, csupán egy-egy elenyésző szellő zörgette meg a zöld leveleket a fejük felett és bokrokon. Mintha a természet is pontosan tudta volna, hogy nem szabadott semmilyen váratlan mozdulatot tenni. Feszültség a két kis páros között továbbra sem lankadt, ott motoszkált a levegőben. Edric kezeivel ugyan igyekezett mutatni, hogy nem akart veszélyt jelenteni a vele szembenállókra, egy balszerencsés mozdulat azonban az egész tapogatósdit boríthatta. A katonának ráadásul nem csak egy egyszerű kis pisztoly ravasza nyugodt a mutatóujján, Edric pedig remélte, hogy nem az a reszkető típus, bár nyilván vérprofi fickó volt és amúgy nem is szegezte épp a férfira a puska végét. Még.
A kialakult helyzet persze nem volt mindennapos, legalábbis első látásra. Küldetésük fő vonaláról ugyan letértek, ennek ellenére még e két kedves idegen megjelenése még összefügghetett a droidok aktivitásával is. Spekulációba Edric ugyanakkor nem akart bocsájtkozni, a mai nap már épp elég energiáját elvette a többi agymunka, így ezt most inkább ráhagyta a beszélgetésre. Az információkból úgy is kiderült, vajon volt-e közük a droidokhoz és szerencsétlen városlakók életének megkeserítéséhez, vagy csak tényleg archeológusok akik valami furcsa lépcső miatt ennyire megszállottak. A végeredmény szempontjából az volt a legfontosabb elsősorban, hogy ellenségekkel van-e dolguk, vagy netán váratlan szövetségesekkel akik szintén a bolygóra tévedtek. Eszébe is jutott, hogy ahhoz képest, hogy a kormányzó szerint nem túl felkapott hely Takodana, meglehetősen sok a kalandorok száma a városhoz közel, saját magukat is beleértve, mivel a tényleges lakók épp el is bújtak, valószínűleg több a turista aki a felszínen lófrál.
Edricnek volt egy előérzete, ami nem igazán hagyta nyugodni már a város óta sem és csak egyre erősödött, ő pedig mégis megpróbálta ezt ignorálni, mintha attól megoldódna a dolog. Max hangján még át is futott a gondolat a fejében, hogy a teljes élete erről szólt, hogy elnyomta saját ösztöneit, ha azok mondanivalója nem tetszett. Nem beszélve arról mi történt, ha mondjuk Max győzködte, hogy valamit másképp kellett volna csinálnia. Az érzés ettől függetlenül ott maradt, és próbálta befúrni magát agyába. Küldetésük túl könnyű volt és egyszerűen gyanús. Az egész inváziónak semmi értelmét nem látta, a két idegen megjelenése pedig inkább egy újabb rejtélynek tűnt első látásra, mint összefüggő dolgonak. Ha pedig tényleg volt összefüggés, akkor elvileg nem kellett már sok néhány fegyver éles bevetésének sem.

Gondolataiból aztán Skrex hangja szakította ki, aki már-már szinte jedihez méltó semmilyenséggel fejtette ki, hogy miért is vannak ők ketten itt és, hogy igazából nem akartak bajt. Utóbbi persze abban az esetben volt tényleg igaz, ha a két másik is hasonlóan érezte a dolgot, de ez már csak igazi szőrszálhasogatás volt Edric részéről. Tény, hogy Jonathan tárgyilagossága legalább alkalmat adott nekik egy igazi klasszikus rossz jedi-jó jedi kihallgatós technikai fogásra, még akkor is, ha a többiek ezt mérföldekről látták és tudták kompenzálni. Ennek ellenére Edric egyelőre úgy döntött, hogy ha még muszáj, lesz még kicsit bohóc, de csak a több információ reményében. Az nyilvánvaló volt az eddigi kényelmetlen csendből is, hogy senki sem értékelte a dolgot, így vissza is vette a saját tahóság-szintjét egy kicsit. Nagyon kicsit.
Jonathan őszinteségére első körben egy szép káromkodást kaptak a nőtől. Edric mimikája csak annyit tükrözött, hogy tudomásul vette a reakciót egy homlokráncolás és bólintás kíséretében. A katona ekkor szólt ismét a nőhöz, őrnagyként kiáltva rá. Kissé furcsa is volt a hangneme, ráadásul Edric nem volt benne biztos, hogy egy Sithnek lehetett ilyen rangja. Egyik szemöldöke akaratlanul is feljebb kúszott arcán, hiába hitte azt, hogy kontrollálta arcának izmait, azok most elárulták.
Tovább gondolkodni a dolgon ugyanakkor felesleges volt, a két idegen végre megvált maszkjaiktól és immár ténylegesen szemtől szemben álltak, ahelyett, hogy sisakba épített hangszórokkal kellett volna beszélniük. A kellemes nyári fényben Edric még pislogott párat, hogy biztosan jól lát-e, ugyanis mindkét arc meglehetősen ismerős volt számára. Olyasvalaki volt Edric, aki nem felejtett arcokat, bár neveket igen sűrűn, a vele szemben lévő két arc pedig igencsak bevésődött emlékeibe korábban és igazi hírességeknek is számítottak valamennyire. A “halálosztagos”, aki igazából nem is az volt, Gilad Romet ezredesként mutatkozott be, Edric pedig szinte mondta helyette is gondolatban, hogy a Havoc Squad egyik legfontosabb feje, míg a hölgy, akinek a sisak alatt hosszú, vörös haja bújt meg, nem volt más, mint a legjobb pilóta, akit Edric valaha látott, Rhyssa Edaara Quillan.
Ez nem lehet igaz, gondolta magában, meglepettsége pedig nem is olyasvalakié volt, aki igazi sztárokkal találkozik, inkább, mint aki nem hitt a véletlenek ilyen fura egyebeesésében. Ha ők ketten, pont Ők is itt voltak a Takodanán, annak nagyon jó oka lehetett és valószínűleg sokkal komolyabb, mint a saját küldetésük, ráadásul egy fedett katonai akció miatt jöttek. Ugyanakkor megint csak felvetült a kérdés Edricben, hogy mi lehetett annyira fontos ebben a bolygóban, hogy hirtelen ennyi furcsaság történt itt? A hősök bemutatkozása persze egyből eldöntött egy kérdést, nevezetesen az ellenség vagy barát komoly dilemmáját, szerencséjükre pedig a pozitívabb végkimenetel győzött. Edric örült is neki, bár kezdte úgy érezni, hogy a két jedi lánynak igaza lehetett és tényleg letértek a valódi küldetés útjáról. Egyedül az szúrta Edric szemét, hogy a két ifjú jedinek szüksége lenne kettejük segítségére a droidokkal, ők pedig inkább a saját fejük után mentek. Némi bűntudat fogta el, ugyanis pont ezeket az érveket vágták a fejéhez korábban, ám szokásának megfelelően ő makacsul kitartott a saját elképzelési mellett. Csak remélte, hogy nem sodorta ezzel túl nagy bajba Essit és Reaht. Talán pont emiatt is, de szólt nekik is a fejleményekről az Erőn keresztül.
~ Téves riasztás. Nincs gond. Nálatok minden rendben?~ kérdezett még a végén vissza, remélve, hogy nem történt komoly baj.
Közben Jonathan bemutatkozott szintén a két köztársasági hősöknek, mire Edric is megköszörülte a torkát.
- Edric Kane, ex-jedi és fejvadász- biccentett egyet mindkettőnek, miközben Rhyssa is beszélni akart, ám láthatóan egy rosszullét felülkerekedett rajta, s pont előttük és mondat közepén kellett kiadnia magából gyomra tartalmát. Edricet általában hasonló egy elég görbe este utáni reggel fogta el, amikor az alkohol olyannyira mámorító volt már, hogy észre sem vette, mennyire túlitta magát a saját határain kívül. Nyilván gyanította, hogy Rhyssa-nal nem az alkohol játszott közre, és komolyabban betegnek sem tűnt. Csak kósza gondolatként fordult meg a fejében, hogy talán egy egészen természetes folyamat részének lettek tanúi, így kinyúlt az Erőben, hátha érzett-e még egy életjelet négyükön kívül, méghozzá Rhyssa felől. A nő még hozzátette, hogy ő is szükre jediként tevékenykedik, ám a Köztársaságnak dolgozott. Romet ezredes meglehetősen nyersen még megkérte a két ünneprontót, hogy távozzanak, evlégre veszélyeztették a küldetést, amit elképesztően fontosnak, de annál inkább titkosnak festett le, elkerülendő azt a megannyi kérdést, ami amúgy egyre csak sokasodott Edric fejében. Lépett hátra gondolatban emiatt kettőt, kissé kívülebbről szemlélve a helyzetüket. Egyrészt pont egy sötét oldali zavar hozta ide őket, ami erről a helyről eredt. A legvalószínűbb, hogy pont Rhyssaból, s talán azért, hogy a lépcsőt a felszínre hozza, legalábbis az területen lévő pusztítást elnézve ehhez már a sötét oldalra is szükség lehetett. Másodsorban itt volt ez a beépülős küldetésük, ami teljes titokban történt, ráadásul mindketten igazi Sith birodalmiként akarták eladni magukat. Sisakban még csak-csak, de Edricnek a sztori ott sántított, hogy mindkettejük elég híres volt ahhoz, hogy egy fedett akciót ne tudjanak megkockáztatni. Elég volt egy valódi sithnek azt mondani, vegyék le a maszkokat és máris befuccsolt az egész. Valami itt bűzlött, hiába köztársasági hősök voltak, Edric úgy érezte, nem bízhat bennük teljesen, ha már ennyire titokban akarják tartani mit csinálnak. Jonathan még próbált puhatolózni és a segítségüket is felajánlotta nekik, kijátszva az épp aktuális aduászt, miszerint Rhyssa nem nézett ki túl jól és elkélt a támogatás nekik. Persze nemes gondolat volt, de sem Jonathan, sem Edric nem volt épp olyan öltözetben, ami eladott volna bármilyen fedősztorit nekik, maximum véletlen foglyok lehettek, amit a férfi pedig meglehetősen utált.
- Nézzék, megértjük, hogy szupertitkos a küldetésük- kezdte Edric, s mellkasa előtt összefonta karjait, hátha több súlyt hordoztak így szavai- De mi is őszinték voltunk magukkal eddig. Tudom, a béna poénok idegesítőek, de ejtettem a dolgot. Ami azt illeti, nekünk azt mondták, hogy a bolygó eléggé jelentéktelen, mégis egyre több furcsasággal találkozunk, magukat is beleértve. Másrészt az imént gondolom Ön felől éreztük a sötét oldali zavart, nem?- szegezte a kérdést ekkor Rhyssanak- Emellett pedig nehezen tudom elképzelni, hogy két ilyen ismert köztársasági arc hogyan is tudna észrevétlenül sithek közé épülni egy fedett akcióban. Vagy nem ez lenne a cél?- tette még hozzá. Habár nem akart fenyegetőnek hangzani, azért hangja akaratlanul is erőteljesebb volt a semlegesnél, elvégre igazán jó lett volna némi választ is kapni és lassan kibogozni a kusza csomót, amibe kezdtek belegabalyodni társával.
- Nem állunk az útjukba, de némi csontot dobhatnának nekünk is- fejezte még be.

//Csütörtökön lesz új kör.//

//Hétfőn lesz új kör.//

//Pénteken lesz új kör.//

Edric kezdte úgy érezni, hogy sikerült komolyan beleköpniük a két köztársasági dédelgetve forralt levesébe, s habár valószínűleg fordított esetben még ő maga morcosabb is lett volna, azért valamennyire csak bökte a szemét az ezredes és Rhys viselkedése. Ha nem kellett nekik segítség, Edric nyilván nem akarta erőltetni a dolgot, bár tény, hogy a kíváncsisága és kalandvágya miatt úgy érezte magát, mint egy gyerek akit kihagytak a legjobb játékból a többiek. Rhys győzködését, hogy teljesen jól van, kissé kételkedve fogadta, aztán egy sóhajtás után vetett egy pillantást az ezredesre. A katona testtartása teljes magabiztosságot tükrözött, az évek kiképzése olyan fegyelmet vert belé, amelyet Edricbe a jedik csak próbáltak belenevelni, eléggé felemás sikerrel. Tuda, hogy az olyan hivatásos katonák, mint amilyen Gilad is volt tulajdonképp mindent megtettek volna a lobogójuk által szimbolizált államformáért, a parancsokat meg csak ritkán gondolták át. Töprengésre késztette már a látványa is, elvégre a jedi időkben neki is jutott parancsból bőven. Az embernek erre is születni kellett, s ugyan a dicsőség, becsület és hasonló magasztos eszmék a saját értékrendjében is viszonylag fontosként voltak elkönyvelve, már rájött, hogy vakon parancsokat követni bizony képtelen volt. Egy katonának kötelessége volt gyilkolni, ha a felettesük erre kérte őket, az meg csak másodlagosnak számított, mennyire volt a kérés épp etikus vagy sem. Az ilyesmik meglehetősen szubjektív dolgok, Edric pedig már megtanulta, hogy a történelmet a győztesek írták, innentől pedig bármilyen tett kimagyarázhatóvá is vált azon az oldalon. Ezzel szemben a vesztesek orrfújása is főben járó bűnként jelent meg a propaganda hasábjain, elvégre biztos valami halálos bacit szabadítottak ki a levegőbe azzal. Talán ezért sem érezte járható útnak lázadásakor a katonaságot, hiába menekült oda sok olyan ember, aki hasonlóan elveszettnek érezte magát, mint Edric. Ő valahogy tudta, hogy a vége onnan is csak a szökés lett volna, a jedikkel ellentétben pedig egy dezertőr nem igazán élhetett békében, ha lelépett a tisztje elől. Ezeket átgondolva némi tiszteletet is érzett az ezredes felé, pusztán az általa reprezentált fegyelm felé, ha a rengeteg hősies tett nem lett volna elég. Mivel könnyű volt felismerni, Edric akaratlanul is újra feltette magában a kérdést, hogy vajon ki fog rá emlékezni és milyen nyomot hagyott a galaxisban, ha az Erővel egyesült. Milliók éltek észrevétlenül császárok és szenátorok alatt, akik még a bürokratáknak is legfeljebb egy-egy számsorként jelentek meg. Fejvadászként volt esélye némi hírnévre, de annak formája sem volt minden. Hagyni akart hagyni egy nyomot maga után, amire büszke lehetett és elmondhatta, hogy életének volt értelme. Max mindig azzal jött, őt már az is elégedettséggel töltötte el, hogy neve mellett ott szerepelt, hány söpredéket kapott el és miatta mennyivel lett jobb hely a csillagköd. Az egyetlen problémája Edricnek ezzel az érveléssel csupán annyi volt, hogy az elkapott gazemberek igen komoly aránya hamar szabadult, és mintha mi sem történt volna, újra elindult a sötét úton. Talán ezek a gondolatok is vezettek oda, hogy Edric igenis tudni akarta, mi járatban a két köztársasági hős, illetve, hogy volt-e bármi, amiben Jonathannel együtt esetleg tudtak segíteni.
Rhys ingerült válaszának jó oka volt, ezt Edric is érezte az Erőn át, s sejtése ezek szerint be is bizonyosodott. Kissé meglepte a dolog, hogy terhesen a nő fel mert vállalni egy ilyen küldetést, de ez is azt mutatta, hogy a róla szóló történetek még igazak is voltak. Vakmerő volt ezek szerint, bár a frusztrációja nyilván nem csak a hormonok tréfájából adódott, de szimplán a két erőhasználó megjelenéséből is.
- Nem hiszem, hogy mindez- mutatott körbe- jó ötlet a maga állapotában- tette hozzá, bár tudta jó előre, hogy nagyon magasról tenni fog a véleményre a hölgy, azért egy próbát megért. Ha pedig már fursztráltság, az Erő nem csak abban segített, hogy terhességére bizonyosságot szerezzen Rhys gondolataiból, de hirtelen kissé többet is megtudtak szürke jedi társával talán a kelleténél. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is csillapodott, de Rhys lelkének sebei még Edricet is komolyan érintették. Mellkasában erős szorítást kezdett érezni, mintha vele is megosztaná a nő a fájdalmat, amelyet igyekezett saját magában elzárva tartani, nehogy feleméssze a józan eszének utolsó hídjait is. Edric Rhyssa szemébe nézett, de pár pillanat után a távolba révedt. Mikor ismét visszafordította fejét, a sebet végre nem érezte, azonban a nő auráját nem más lengte körbe, mint egy xesh szimbólum. Nem is hozzá tatozott, csak szinte hozzá volt láncolva, akár egy büntetés. Az egésztől ráadásul kissé deja vu érzés is elfogta Edricet, mígnem ráismert a furcsa érzésre, amivel korábban csak egy helyen tapasztalt, méghozzá a családja által is őrzött sith kincstárban. Egy pillanat alatt a Dantooine-on találta magát, a sötét, ám a kristályok által fénybe áztatott barlangban. Rhys újabb szavai rántották vissza a jelenbe, s Edric igyekezett arcán leplezni bármit, ami esetleg segített volna a többieknek megérezni, ő maga mit is érzett épp.
A nő elmesélte, hogy a jel Lord Xeth szimbóluma volt, aki ezek szerint megbélyegezte a másik jedit valami oknál fogva. Szegény baját csak tetézte, hogy megszabadulni még a jedik segítségével sem tudott tőle, bár Sorenn Mester, akinek szárnyai alatt volt, ezt remélte a Takodanatól. Kissé furcsa összefüggésnek találta Edric a dolgot, elvégre a lépcső felől nem épp a jókedv és kacagás áradt, sokkal inkább olyan helynek tűnt, mint a dantooine-i kincstár. Választ is adott még, hogy a sötét oldal a hely megtalálásához és kinyitásához kellett, bár igen komolyan megviselte őt ezek szerint a mutatvány. Az ezredes a végén kezdett kemény katonát játszani, bár Edric szíve szerint egy kecses Erőlökéssel a hátára tette volna, hogy ne szóljon bele a beszélgetésbe. Nem voltak ellenségek, ezt már megmutatták, és persze idegenekben nem lehetett túlságosan bízni, Rhyssa pontosan érezhette róluk, hogy nincs bennük hátsó szándék.
Váratlanul Edric ekkor ismét meghallotta Essi hangját telepatikusan, ezek szerint a két másik társuk valószínűleg már meg is találta a droidok rejtekhelyét és épp felfedezni készültek a helyet, bár azt szóvá tette, hogy nem ártott volna az erősítés. Edric rágni kezdte alsó ajkát elgondolkodva a dolgon egy pillanatra. Egyfelől Rhys nyoma az Erőben nem hagyta nyugodni, és a Dantooine-on tapasztaltak után olyan rejtélyt érzett belőle, amit talán jobb lett volna felgöngyölítenie. Másfelől küldetésük volt, a többieknek pedig elkélt a segítség. Jonathan felé pillantott, aztán visszafordult Rhyshez.
- Ha jól érzem tényleg nem látnak túl szívesen minket, főleg az Ezredes, igaz?- kezdett bele a katonára pillantva- Nekünk is megvan a magunk kötelessége a bolygón, aminél úgy tűnik szükség lenne ránk. Azonban Őrnagy, ez a… minta... már éreztem. Talán tudunk majd segíteni egymáson- mondta a nőnek, majd Skrex felé- Talán ideje visszamennük, ha egyet értesz. Ha pedig szükségük lenne valamire, elérhetnek minket telepatikus úton- mondta, majd megvárta, hogy társa hogyan döntött.

//Srácok próbáljuk kicsit összeszedni magunkat... kedden lesz új kör, és remélem akkor már tényleg.//

Jonathan Skrex (11. kör)
Helyi Idő: 15:50 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

//Nagyon-nagyon sajnálon, de most az én hibámból marad el a kör, este fél 9kor kidőltem már, szombaton tényleg lesz új kör.//

//Vasárnap lesz új kör.//

//Csütörtökön lesz új kör.//

//Hétfőn lesz új kör.//

A két köztársasági hőst végül magukra kellett hagyniuk ugyan, ám Edricnek volt egy olyan érzése, hogy még összehozza az Erő ismét útjaikat valamikor a nem túl távoli jövőben. Ennek ellenére az egész találkozó kissé fura hatással volt rá és ismét rátörtek az emlékek a nem is olyan régi kalandjáról a Dantooine-on. Ahogyan visszafelé meneteltek, szinte végig a talajra meredt és gondolataiban veszett el. Még ha társa hozzá is szólt, azt elsőre valószínűleg észre sem vette volna, csak sokadik próbálkozásra. Az Erő sok dolgot összetartott a galaxisban, de szüntelenül meg tudta lepni újabb és újabb furcsa egybeesésekkel. Coruscantra ugyan nem tervezett a túlságosan közeli jövőben látogatni, ám Rhys ajánlata így is ott motoszkált a fejében. Ez a titkos küldetés, amiben épp részt vettek, a furcsa és nagyon specifikus “minta” az Erőben, valahogy mindennek volt értelme, de még inkább csak egy hatalmas csomót látott, a madzag végét pedig elrejtették a furán kanyarodó darabok. Emlékeiben halványan még fel is derengett egy ősi bölcsesség egy csomóról és egy kardról, de nem volt teljesen biztos a részletekben, s kételkedett abban, hogy némi fénykardos kaszabolás sokkal tovább vinné ezen a furcsa ösvényen a jelen helyzetben. Csupán kitérővé vált az egész találkozás, ám a rövid idő alatt, amit a Takodana-n eltöltött, talán ez az utóbbi pár perc hatott rá leginkább. A droidok, a bolygó nem is kevésbé lettek fontosak számára, inkább csak kevésbé érdekesek. Hirtelen ahelyett, hogy ki állhatott a nyulak inváziója mögött, azt kezdte kérdezgetni a fejében, hogy mi a fenét keres itt két ekkora tiszteletnek örvendő köztársasági hős egy félreeső bolygó erdeinek közepén és mi lehetett annak a lépcsőnek a mélyén. Ha hinni lehetett az ezredesnek, valamiféle sith ügy várt rájuk, amiről, igaz, csak limitáltan, de azért volt Edricnek tapasztalata. Ugyan ő maga javasolta, hogy akkor békén hagyják őket, azért így jóval arrébb már fel-fel tette a kérdést magában, hogy nem lett volna-e jobb neki megnézni azt a helyet. Abban sem volt ugyanakkor biztos, hogy mindez nem volt-e igazából az Erő sötét oldalának fura játéka és csábítása, mintsem valódi kíváncsiság.
Ami pedig Coruscantot illeti, valójában azóta talán nem is járt a hatalmas bolygón, amióta szépen meglógott a Rendből és elkötött a Templomból egy hajót. Akkori önmagára most kicsit irigykedett is, hiszen a felelősség elől a könnyebb utat választva szépen eliszkolt, míg az utóbbi időben végre feleszmélt és szembenézett vele. Persze ez annál is nehezebb volt, mint amire számított, így igazi fejtörést okozott a melák jedinek.

A visszaút sokkal gyorsabban elment, talán az elmélyedt töprengés miatt, csak mert a terep már ismerőssé vált, de mintha feleannyit lépkedtek volna az eredeti kiindulópontig. Edric ekkor vett ismét erőt magán, hogy a tényleges feladatra koncentráljon. Kissé kellemetlenül is kezdte érezni magát, amiért ennyire jelentéktelennek sorolta be az elmúlt percekben az inváziót, holott azért a kis kitérő nem kevés időt is elpazarolt és ki tudja, hány órájuk, percük volt addig, amíg a nyulak a városban tomboltak és nem indultak haza a mámorukból.
Innen már könnyedén ráfordultak az útra, amelyen Essi és Reah is végigment, út közben pedig elhaladtak néhány üzemképtelen droid mellett is, noha egyik sem nézett ki úgy, mintha a két jedi keze által pusztultak volna el. A környék pont úgy festett, mint amikor egy egész sereg masírozott át valahol, az aljnövényzet tulajdonképp eltűnt a sorozatos letaposások után, a fák ágai közül itt-ott pedig már csak a legmagasabbak maradtak, mintha valaki szépen lehámozta volna dús ágaikat.
Némi hosszabb séta után értek egy meglehetősen nagy tisztásra. A furcsa rét szinte teljesen le volt betonozva, így Edric tudta, jó helyen jártak és Essiék is errefelé jöhettek.
~Közel járunk~ üzente telepatikusan Essinek és Rheanak, miközben elindult az ajtó felé, ami szerencséjükre pont nyitva is volt. Csak közelebb érve tudatosult Edricben, hogy lehet, az a rés nem lesz elég arra, hogy ő is bejusson. Oldalra lépett, hogy először beleskelődjön az ajtón, de hamar látta, hogy egy rakás droidroncs hevert a padlón. Nyilvánvalóan a két lány műve lehetett a gépek testén látható sérülésekből ítélve, így feljegyezte magának, hogy némi dicséretet megérdemel a két jedi. Visszalépve egy fél métert, felmérte kissé a rést, majd sokat mondóan a pocakjára tette egyik kezét. Egy bátortalan pillantást vetett Skrex felé, de végül oldalazva mégis nekiveselkedett, s hasát behúzva átverekedte magát, noha volt egy pont, amikor azt hitte, fel fog akadni.
Odabent a félhomály fogadta, amihez szemének kellett pár pillanat, hogy hozzászokjon a kinti erős napfény után, de ekkor lepődött csak meg igazán, ugyanis a két lány épp egy szemközti fém ajtó előtt méregetett egy kör alakú zárat.
- Olyan gyorsan jöttünk, amennyire csak tudtunk. Bocs a késés miatt!- mondta Edric, hangja pedig komolyabban visszhangzott a parányi csarnokban, mint elsőre hitte- Minden rendben?

Jonathan Skrex (12. kör)
Helyi Idő: 15:55 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

//Most én voltam, aki elszámolta a dolgokat, mert azt hittem, hogy megint nem ír senki, így bele sem kezdtem aztán 11 kor láttam, hogy mégis... szóval péntek, akkor már tuti, hogy lesz kör.//