Takodana

Végül ahogyan kitették a lábukat az irodából, légvédelmi szirénák csendültek fel odakint. Az egészen irritáló hang persze arra volt hivatott, hogy a helyieknek jelezzék a droidok érkezését, így aztán kellően hangos és magas frekvenciájú hullámokról volt szó ahhoz, hogy már a második után a falat kaparja gondolatban Edric. Egy pillanatra elképzelte, ahogy több ezer nyúlnak kinéző droid ugrál a város falai felé erre a furcsa dallamra. Szürreális és komikus kép lehetett egyben és alig hitte el, hogy ez a valósága. A munka persze nem várt, az időből pedig kellően ki is futottak immár. Ha csak arra gondolt, hogy ugyan csak pár percet kellett várakoznia az irodában az imént és már ásítozott az unalomtól, hirtelen már mégis egészen más volt a szituáció és az unalom helyett kezdett végre izgatott is lenni. Valahol mélyen igazából nem tudta az ellenséget komolyan venni, noha józan esze folyamatosan emlékeztette, hogy nem volt érdemes lebecsülni őket. A kellemetlen meglepetésekből túl sokszor kijutott már neki az életben, a hasonló hibát pedig nem szándékozott újra és újra elkövetni. Mégha Max továbbra is azt mondogatta, hogy konok és arccal megy a falba vagy a pofonért. Nem mintha néha nem esett jól egy-két pofon felébredés gyanánt, gondolta.

A csipet csapatban ugyanakkor apróbb ellentétek lassan kezdtek körvonalazódni, mindannyian tettek hozzá a tervhez egy-egy szeletet, így több út is lehetségessé vált számukra szó szerint is és átvitt értelemben is: egyfelől lemehettek kivárni a kormányzóval a támadás végét, majd rohanva a droidok után követni őket. Ez lett volna a legbiztonságosabb megoldás négyüknek, de Edric ebből csak annyit látott maga előtt, hogy pár órát el kell ütni az időt egy bunkerben, ami dögunalmasnak ígérkezett. Néha muszáj volt türelmesnek lenni, de a mai nap valamiért viszketett a tenyere némi akcióért és adrenalinért. Amikor erről volt szó, így inkább megrázta csak a fejét, hogy tudassa, ő nem támogatná ezt a verziót túlságosan.

Aztán ott volt a lehetőség, hogy amúgy az épületek elég alacsony, ám lapos tetejű és zömök házak voltak, remek parkour lehetőséget adva a négy erőhasználónak, így akár a droidok felett is elugrálhattak volna. Nyúl droidok felett. Ugrálni. Edric ismét elvigyorodott egy pillanatra kissé szánalmasan a saját gondolatain, ám a képet gyorsan elhessegette. Mivel a droidoknak elég jó érzékelőik voltak, ebből gyorsan egy négy versus több ezer harc lett volna, ami nem igazán kecsegtetett pozitív végkimenetellel. Edric pedig ugyan vágyott némi izgalomra, azért a nap végén még mindig megivott volna egy jól megérdemelt italt, na meg persze szívesen elszórta volna az itt megkeresett pénzt is különféle kikapcsolódásra. Mivel Max ráadásul nem is volt itt, kivételesen még osztoszkodnia sem kellett az öreggel a jutalmon. Na persze azt leszámítva, hogy pár kölcsön miatt így is tartozott neki. Szinte átkozta magát, amint ez eszébe jutott, aztán tovább folytatta a lehetséges stratégiák sorba vételét.

Számolni már elfelejtette, hol is járt, úgyhogy talán harmadik és talán negyedik útként könyvelte el azt, mely szerint a föld alatti csatornarendszert használják. A kormányzó úr szerencséjükre készségesen elmagyarázta, hogy bőven el tudnak vele jutni a város északi határára, így könnyen követni lehet akár a sereget, odalent pedig volt némi navigáció is a segítségükre. Ez egészen kellemes meglepetésként érte Edricet, akinek ha valaki azt mondta, hogy csatorna, inkább olyan betoncsövek jutottak eszébe, amelyekben bokáig állt a mindenféle végtermék és azok megannyi halmazállapota, az egészet pedig tetőzte a labirintus szerű kuszaság. Már a szagok gondolata is csípte az orrát, mint egy idegesítő porszem, de a többi közül számára ez volt a leglogikusabb és leghatékonyabb megoldás. És persze ki tudja, lehet, hogy a csatorna is legalább olyan utópisztikus volt, mint az egész város, és illatosították.

Ami azonban némi vitára adott okot az osztagban, az maga az időzítés volt. A padawanok egyike szerint még a támadás vége előtt meg kellett volna próbálniuk kitalálni honnan érkeztek a gépek. A lényege persze minden tervnek ugyanaz volt, méghozzá, hogy kiderítsék, honnan a pokolból másztak elő ezek a cuki kis... illetve... borzalmas szörnyetegek. Valamiért azt érezte, senki nem akar senkit megbántani, ami szép volt, de ilyen helyzetekben pont nem ez kellett volna legyen szempont. Persze majdnem mindenki jedi volt, de most nem akadt elég idő megtárgyalni milyen árnyalatú barna legyen a köntös, amit felvettek a harcra. Pont az ilyen túltárgyalások miatt lett nagyon hamar elege a Rendből. A folytonos bürokrácia az élet minden területén bénító hatású volt, ha pedig nem beszéltek meg valamit, az már felért egy, vagy akár komoly probléma esetén már kettő felvont szemöldökkel.

Odáig hála az Erőnek eljutottak, hogy leereszkedtek a csatornába, s elindultak észak felé. Mit ad az Erő, tényleg egészen kulturált állapotban volt a kanális, ellentétben a corsucantival amihez már volt szerencséje a férfinak. Na meg a koréliai, nos arra jobb volt inkább nem is gondolni. Max utána nem győzte a hajóját illatosító bigyókkal teleaggatni.
Menet közben persze Jonathan ismét felhozta a menetrendet és hogy szerinte mi is lenne a legmegfelelőbb. Az ő olvasatában jobban megérte volna némileg felfedezni az erdőt amikor északra értek, s ha a szélén találtak valami használható nyomot, akkor elindulhattak akár a támadás ideje alatt is azt követni. Edric csak bólintott egyet, de aztán mégis halkan kifejtette álláspontját.
- A nyomok utáni kutatás jó ötlet- mondta, majd Essi felé fordult- Annyi kockázat szerintem van az eléjük vágással, elvégre fogalmunk sincs, mennyire gyorsan mozoghatnak a droidok visszafelé, hogy akár utol is érhetnek minket. Hátulról. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekem annyira nem kell most a hátmasszázs egy sugárnyalábtól- jegyezte meg.
Közben igyekezett fülelni, mennyire lehet hallani a droidokat felettük, illetve, hogy az Erőben lehetett-e bármit is érezni. Ugyan elvileg biztonságban voltak, egy csatornarendszer mélysége és összetétele utcáról utcára változhatott, így valamennyi óvatosságra igenis szükség volt. Már csak ezért is jobb lett volna, ha a beszélgetéseket a minimumon tartották és mindannyian higgadtak maradtak.

---

Kissé összekavarodott mindenki a menetrendet illetően, de némi tisztázás után végül az összes társa egy lapra került, hogy igenis a csatorna a kiválasztott út, a kormányzó pedig ennek megfelelően el is sietett a búvóhelyre. Edric még mindig kissé túl tökéletesnek tartotta az egész helyet, de az Erő nem sejtetett semmilyen hátsó szándékot a kormányzó felől sem, így lassan tényleg el kellett hinnie, hogy még léteznek a galaxisban ilyen helyek, ahol az emberek nem ismerik túlságosan a szenvedést. Nem fuldokoltak a szennyezett levegőtől, nem lettek betegek a vízbe került mindenféle vegyülettől. Ahogyan a csatornába ereszkedtek, még Edric fejében az is megfordult, hogy illatos a végtermékük. Persze nem erről volt szó, csupán arról, hogy még a csatornarendszerűk is patyolattiszta volt, főleg összehasonlítva azokkal a helyekkel, amit korábban látott. Ami azt illeti még némi csalódást is érzett a szájában a fertőtlenítő csípős íze mellett, amiért ennyire steril helyre tévedt. Valahogyan nem tudta elképzelni, hogy bármikor ilyen városban éljen, ez számára unalmas lett volna és magából kiindulva az egész vége egy komoly balhé lehetett.

A munka ugyanakkor munka volt, és ennek kapcsán Edric igenis komolyan akarta végezni dolgát. Persze ahányszor a droidokra gondolt szinte röhögni támadt kedve, ám az egész abszurditását jól ellensúlyozta az apróbb kis kommunikációs hiba a csipet csapat eddig szintén tökéletes és steril munkájában. A konfliktus jót tudott tenni, ez azonban inkább idegesítő volt, Edric legalábbis mindenki hangneméből ezt szűrte le. Ő pedig körülbelül jót nevetett magában az egészen, arcán pedig néhány izom akaratlanul is mosolyra húzta a száját emiatt. Nem akart illetlen lenni, de a helyzet akkor is ironikus volt. Óvatosan lépkedtek egymás gondolatain, nehogy azok ketté törjenek. Igazi jedik, gondolta, és inkább továbbra is csendben maradt és nem folyt bele a dolgokba.

Essi szavai ráadásul rávilágítottak, hogy neki tényleg nem volt igaza a stratégiát illetően, hiszen a támadás tényleg napnyugtáig tarthatott. Talán valamennyire mégis elálmosodott az eligazítás alatt, hogy ez a részlet szimplán kimenjen a fejéből.
- Hm, igaz. Nem vagyok egy türelmes típus, úgyhogy inkább menjen az akció!- tette le a voksát amellett, hogy mégis nézzenek körül még a támadás alatt és próbáljanak találni nyomokat a droidok eredeti helyéről. A rhen var-i csata említésére Edric csak vállat vont. Hallott róla és a hideg rázta minden alkalommal az elvesztegetett életek miatt. Megismert olyanokat kalandjai során, akiknek családtagjai vesztek oda, a történetek pedig egytől egyig bekerülhettek volna a kegyetlenség szócikkébe a Jedi Archívumba. Egy sóhajtás követően elindult észak felé, követve a főcsatorna járatát. Nem igazán érezte, hogy meg kellett volna kérdeznie erről társait, elvégre már áttárgyalták a dolgot, de ha esetleg kissé lemaradtak volna, a következő útjelzőnél bevárta őket. Ha pedig már útjelzők, ki gondolt arra, hogy egy csatornát kitáblázzon? Nekik nyilván pont kapóra jött, de ez egy újabb adalék volt a “hogyan legyen tökéletes bolygónk?” kézikönyvhöz, amit ezután a kaland után tutira megírt és a bestseller íróknak járó fényűzést vizionált magának a férfi.

Miközben haladtak, Edric a különféle keresztező járatok előtt lassított és egy-egy óvatos pillantást követve folytatta útját. Nem tudhatták, hogy a droidok nem-e pont a mai napot választották stratégiájuk változtatására, így érdemes volt kissé óvatosnak maradni. Kezét a pisztolytáskáján pihentette út közben, noha lehet a fénykard egy biztosabb pont lett volna, voltak napok, amikor a pisztoly kicsit kedvesebb volt számára.
A járatban gyalogolva a fények és illatok elsősorban inkább egy kórházi folyosóra emlékeztették valamiért, amihez szerencsére csak ritkán volt szerencséje. Ennek ellenére kellemetlenebb memóriadarabok jutottak neki az ilyen helyekről, úgyhogy inkább gyorsított kicsit a léptein. Nem volt épp klausztrofóbiás alkat, ám az ilyen tereken az ember elég sebezhető volt és a friss levegő még mindig kellemesebbnek bizonyult az orrnak, mint a fertőtlenítő erős szaga.

A jelek hamarosan már azt mutatták, hogy megérkeztek a város határába, és Edric alig hitte el, milyen gyorsak voltak. Egy biztos, dögunalmas lett volna kivárni azt a pár órát, úgyhogy már neki is viszketett a tenyere némi akció után.
Az alagút persze nem volt zsákutca, de több lehetőségük is volt immár arra vonatkozóan, hogy hol is bukkanjon fel a fejük a felszínen. Ha tovább haladtak, a csatorna egy mesterséges patakba ömlött nem túl messzire, közel az erdőhöz. A második a jelek szerint közvetlen a fal után jött fel, míg a harmadik egy őrtoronyhoz tartozó udvarszerűségen. Tudva az előbbi kommunikációs malőrt, Edric a jeleket ismertette a többieknek is, majd szavazásra bocsájtotta a dolgot, nehogy a jedik véletlen még lezsarnokozzák.
- Szóval mivel én nem üldögélnék szívesen a szennyvízben órákat, mehetünk a patak felé, a fal mellett, vagy az őrtoronyba. Részemről én a fal mellől kezdeném elvégre onnan biztos lesznek nyomok, de a patak sem rossz megoldás- mondta, majd a jelekre mutatott a csatornafalon. Igazából úgy volt vele, hogy a véleményét elmondta, a többiek pedig úgy is eldöntötték többség alapján, melyik is legyen a helyes út.

//Ma nem voltam jól enyhe kifejezés és szóltam a többieknek is, hogy ráérnek írni, mert nem fogok tudni. Szerdán lesz új kör.//

Jonathan Skrex (5. kör)

Helyi Idő: 15:20 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

Jonathan Skrex (6. kör)

Helyi Idő: 15:25 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

---

Miután elmondta véleményét, Edric szépen háttal a csatorna falának dőlt- persze egy szárazabb pont keresése után- majd összefont karokkal várta meg, amíg a többiek megtárgyalták merre is menjenek. Igazából a küldetés eddig pofonegyszerű volt, a csoportjuk dolgát pedig komolyan megkönnyítette az is, hogy nem kellett a civilek miatt aggódniuk, vagy éppen a több ezer droidtól tartani. A veszély így is fennállt, hogy egy talán kiszimatolja a nyomukat, de ennek minimális esélyét látta még Edric is a kormányzótól kapott infromációk alapján. Hogy ki állhatott a kissé elfuserált stratégiájú invázió mögött még persze korai lett volna elkezdeni találgatni még a gyártó és megannyi konkurens cég ismeretében is. Továbbra sem értette az egészet, de tény, hogy emberek életét megkeserítették a dögök, mind fizikai, mind megélhetési veszélyt okoztak.
Elmosolyodott Essi megjegyzésére, miközben türelmesebb volt a lány mesterénél, bár ezt alig tudta elképzelni egy jeditől. Talán mégsem ő volt az egyedüli a Rendben, aki nem egészen oda való volt.

Mivel saját szavai alapján sem volt épp az a türelmes típus, neki a fali kijárat egyértelmű választásnak tűnt. Max valószínűleg meg is jegyezte volna ironikusan, hogy megint fejjel ment a falnak, de koponyája szerencsére volt elég kemény ahhoz, hogy ne legyen ebből komoly probléma. Megtehette volna, hogy meg sem várta a többiek véleményét és makacsul elindult, ám tudta, hogy a későbbiekben talán még jól jön némi kapcsolat más jedikkel. Bizalmat is kellett még a csapatnak építenie főleg a furcsa kommunikáció után, ezt pedig már az alapozáskor is ügyelve kellett megtenni, különben az elégtelen erősségű habarcstól összeomolhatott az egész.
És persze sosem vallotta volna be, de azért egyedül nem szívesen nézett volna farkasszemet pár tucat droiddal egyszerre. Ha pedig már droidok, a tapsi hapsik hangjait a csatornából alig lehetett hallani. Nyilván ellenfél nélkül a gépek is csak tébláboltak odafent, csak épp ők a furcsa áramköreikben nem tudtak olyasmit érezni, amit Edric, nevezetesen, hogy majdnem rátör egy ásítás, amíg a többiek beszéltek.

Ennek ellenére azért tényleg odafigyelt a szavaikra, Skrex például első körben inkább a tornyot nézte volna meg felmérni a terepet. Megfontolt fickó volt, talán kissé túl is gondolta a dolgokat Edric szerint, noha érvelésében mindig volt pár meggondolandó irány. Hiába a józan érvek, Reah is Edric felvetését támogatta, majd Essi került pillanatra döntő helyzetbe, aki végül szintén a fal mellett tette le a voksát. Induljon a fal, gondolta Edric magában, miközben ellökte magát a csatorna falától és megvárta, míg a többiek elindultak előre. Skrex mellé sorolt be egy pillanatra, mert úgy érezte nem árt megmagyaráznia, miért is a falon kívül akart volna kijutni.
- Tény, hogy a torony adott volna némi lehetőséget felmérni a terepet, de lehet túl sok időbe kerülne felmenni, majd visszajönni és az egyik másik kijáraton a városon kívülre kerülni. És mivel az belül van, szerintem a nyulak is könnyebben kiszagoltak volna- tette hozzá, bár igyekezett éreztetni, hogy nem kioktatásnak szánta a dolgot.

Amikor megpillantották a létrát, Edric kissé előre tolakodott, elvégre mégis az ő ötlete volt ez a kijárat, úgyhogy legalább annyit megtehetett, hogy kockáztatta a saját épségét.
- Engedjétek meg, körülnézek és adom a jelet, ha minden tiszta- mondta, s már mászott a létrán. Ahogyan a csatorna fedelét elérte, azt óvatosan megemelete, pont annyira, hogy szemei a felszín fölé lássanak. Körbe fordult, és örömmel konstatálta, hogy sem egy droid, sem egy lélek nem volt sehol. Jelzett a többieknek, majd felugrott a talajra és körbenézett, hogy hova is érkeztek. A fal árnyéka enyhítette a számára kissé túl meleg levegő érzését, patak csordogált nem messze tőlük, amibe a szennyvíz is érkezett nem sokkal távolabb, a közelben pedig egy híd is a csobogó víz fölött kanyarodott. Az erdő felé lévő út felett jókora porfelhő volt még mindig, az álló levegőben nyilván még nem telt el annyi idő, hogy a droidok által felvert kosz ismét leülepedjen a talajra. Két lehetőségük is volt ismét elérni az erdőt, Skrex pedig fel is tette a kérdést, melyik legyen. Szerencsére most egyre is gondoltak és Edric bólintott a szavaira egyet, hogy jelezze támogatását a patak átugrásáról. Ugyanakkor azt is jelezte főleg a két lány felé, hogy mindannyian igyekezzenek kevesebbet beszélni és ha kellett, halkan, elvégre a droidok lépteinek zaja őket is elérte, így jobb volt nem kockáztatni. Ki tudja mennyire érzékeny hallójárataik lehettek a tapsiknak.

Edric közben azért megállt egy pillanatra az Erőre fókuszálni, hátha elkerülte valami a tényleges érzékszerveik figyelmét. A környéket szemeivel is pásztázni kezdte, hogy lát-e esetleg bármilyen nyomot a droidoktól vagy tulajdonképpen bármiről, ami érdekes lehetett.

---

Egészen meglepődött azon, hogy Essi telepatikusan válaszolt a kérésére, miszerint jobb, ha csendben maradnak. Kissé váratlanul is érte mert szinte el is felejtette, hogy könnyedén tudnak így kommunikálni. Hüvelyk ujját felmutatva azért megdicsérte a gyors gondolkodást, aztán ő is nekiiramodott és az Erőhöz nyúlva átugrotta a patakot. Leérkezéskor azért ügyelt, hogy zuhanását lehető legjobban lelassítsa, elvégre súlyából ítélve talán ő okozott volna legjobban egy nagyobb porfelhőt némi koppanással kísérve.
Az erdő egészen ritka volt, szinte át lehetett látni rajta, noha valószínűleg beljebb már nem volt ennyire kevés fa. A nap sugarai megvilágították az épp leülepedő porfelhőt, amelyek így láthatóvá tették a fény nyalábokat, mintha egy sor reflektor égett volna. Edric az Erőre figyelt, s segítségével próbálta az erdő hangjait és látványát is felerősíteni, ám minden olyan nyugalmas volt, mintha épp a sziesztájukat töltötték volna az élőlények. Persze az sem volt utolsó szempont, hogy több ezer droid menetelt keresztül a helyen, valószínűleg pedig a vadakat is elriasztották, vagy esetleg ha valamelyik még kevésbé is akart volna elmenekülni, a nyúldroidok lézernyalábjával kellett felvennie a harcot. Ezzel együtt pedig nem voltak túl jó esélyeik az állatoknak.
A nagy csendet tulajdonképpen csak a patak csordogálása törte meg, bár annak monotonitását hamar ki tudta zárni Edric az érzékszerveiből. Valószínűleg nyár lehetett a planétán a zöld és dús lombok, illetve a burjánzó aljnövényzet alapján, bár a meleg nem volt túl kellemes Edric számára, aki már most érezte, hogy hátán és homlokán is elindulnak az izzadságcseppek.

Végül elindult az utat követve, amin jól látható volt a nyúldroidok fura tappancsainak nyomai is. Egy idő után ezek északkeleti irányba fordultak el, ráadásul elég könnyedén követhetőnek is tűntek. Kicsit túlságosan könnyen is, legalábbis Edric fejében ez futott át. Minden túl egyszerű volt eddig, ez pedig egyre jobban zavarta. Az Erő nem súgott sokat nekik, ennek ellenére mégis rossz előérzete volt. Aztán hirtelen pont az ellenkező irányból érzett valamit, egy kiugrást, mint amikor egy műszer mérője hirtelen kiakad a maximumon, hogy aztán alig egy másodperc után visszaálljon az átlagos tartományba. Az sötét oldalt érezte másodpercekig, zavart az Erőben pont északnyugat felől. Nem volt pontos helye, csak mintha egy sötét köd terítette volna be azt az égtájat, hogy alig pár pillanattal később visszahúzódjon és újra előbukkanjon a fény.
~ Gondolom nem csak én éreztem a hirtelen rengést~ küldte az üzenetet telepatikusan a többiek felé, s körbe is tekintett. A zavar persze megint döntés elé állította őket, elvégre ismét két irányt is választhattak, ráadásul eléggé ellentéteseket. Kecsegtető volt eredeti céljukat sutba hajítani, ám a zavar csak pár másodpercig tartott. Arra sem igazán volt garancia, hogy az bárhova vezetett, míg a fizikai nyomok egyértelműek voltak. Fejvadász oldala ment volna a tappancsok után, de jedi mivolta kíváncsi volt a sötét oldali rezonanciára is.
~ Tudom, hogy a droid nyomok a biztosak, de ez nem lehetett véletlen. Ugyan tényleg nem jó ötlet szétválni, most lehet mégis az lenne a legmegfelelőbb megoldás~ javasolta szintén telepatikusan. Tudta, hogy Jonathan már hangot adott a szétvállás ellen, amit igazából meg is értett, de mind a droid nyomok, mind a zavar az Erőben fontos nyomok voltak és egyiket sem volt jó ötlet kihűlni hagyni. És Edric tenyere már tényleg viszketett némi akció után, ha pedig ezt pont egy sötét jedi ellen teheti meg, még jól is fog szórakozni.

Jonathan Skrex (7. kör)
Helyi Idő: 15:30 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

Reah

Minden olajozottan működött, kijutottunk a csatornarendszerből, megegyeztünk abban, hogy milyen módon társalgunk ezután (amire egy bólintással jeleztem az egyetértésem), majd ezt követte az, hogy az Erőben próbálva meg kinyúlni sorra megbírkóztunk a patak átugrásával. Én egy kis úszást se bántam volna, de ez ilyen faji dolog nálam. Egyszerűen vonzó a vízi élet.
Azt megértettem, hogy pacifista nép és becsültem is őket azért, hogy meg tudták tartani, de lévén az erdő nem volt valami sűrű furcsáltam, hogy senki nem nézett a droidok után. Ezek szerint senki sem volt, egy kicsit se, kalandvágyó.
Ami pedig a kalandvágyat illeti, a sötét oldali felvillanás után a társaságban levő két úriember felől éreztem, hogy akciót akarnak, ezt a szavaikkal alá is támasztották, amire a homlokomat ráncoltam.
~ Ne legyetek ostobák. Semmi hősködés? Nem ideális szétválni, hát tegyük azt? Ez a látszat ellenére se holmi gyerekzsúr. Ez semleges, nem köztársasági, bolygó, itt nem léphettek fel bizonyíték nélkül senki ellen, önfejű alaptalan vádaskodással. Különben sincs kizárva, hogy az egész mögött a birodalom van és akkor csapdába sétáltok, vagy rosszabba. A stratégiák egyik alappillére az "oszd meg és uralkodj". A birodalom pedig nagyon jó ebnek a használatába és nem is egyszer használta is a háború alatt és után, hogy gyengítse az ellenfeleit. ~ igyekeztem valami értelmet verni szavakkal és érvekkel a két jómadár fafejébe. Csak reménykedni tudtam abban, hogy inkább bölcsek, mint makacsak.
Amennyiben nem fogadják meg a tanácsaimat és elviharzanak, vagyis hülyék lesznek, úgy a homlokomra való kis csapást követve egy szimpla "Idióták." üzenetet küldök Essinek, majd jelzem, hogy induljunk, hogy valaki legalább a küldetéssel is foglalkozzon, amit ránk bíztak, nem pedig fantomok agyatlan üldözésével.
Remélhetőleg könnyű lesz a droidok nyomát követni vissza a bázisukig, de azért figyelek arra, hogy esetleges eltéréseket vagy szokatlan dolgokat észre tudok-e venni út közben.

Shayla

A rendrakás gyorsan ment és Nalah is nagyon ügyesen végzett a sajátjával. Számítottam arra, hogy gyengék és ostobák, de hogy ennyire az még nekem is sok volt. Egyszerűen úgy éreztem, hogy hatalmas túlerőben vagyunk velük szemben.
- Tedd meg nyugodtan. - a szavakat leginkább az íját megfeszített lánygyermeknek szántam, de az se érdekelt volna ha a farghul odalesz, hisz eddig csak felkészületlen kolonc volt a nyakunkon. Nalah nem is várt tovább és egy halálosan pontos lövéssel elintézte a "támadót".
- Szép munka, gyönyörű lövés, kölyök. - adtam hangot elismerésemnek a kiváló munkáért, majd nekiláttam átkutatni a nem hutt barbecuera előkészített testeket. Datapadot, kódcilindert, lőszert vagy bármilyen érdekes dolgot kerestem. Ezután léptem az alvó farghulhoz és pár pofonnal próbáltam magához téríteni az álmából.
- Induljunk. - mondtam az ébresztés sikerességétől függetlenül és fegyverrel a kezemben megindultam, hogy elfoglaljam a várat kis seregemmel.
Ha az ébresztés nem megy, akkor hagyok egy üzenetet a lány kommlinkjén, hogy: "Ha befejezted a babaalvást, akkor hívj.".

---

Essi megjegyzése a szóhasználatát illetően kicsikart Edricből egy szemforgatást, noha egész jól leütötte a lány a magas labdát a ‘rengés’ szóra, így aztán egy mosolyt még hozzátett a dolgohoz, jelezve, hogy inkább poénnak vette a dolgot, és mivel jeidről volt szó, remélte, hogy a lány is.
A sötét oldali zavar ugyan csak pár pillanatra érződött, valahogyan úgy tűnt, mégis maradandó nyomot hagyott a csipet csapat munkájában. Az eddigi elég könnyed és gördülékeny megbeszélések után Edric úgy érezte mindenki kezdett felszültebbé válni talán pont a furcsa zavar miatt vagy csak szimplán elérkezett a pillanat, hogy mindenki elkezdte szépen levenni magáról a kezdeti udvarias lepelt és a valódi énjét mutatni. Őt ez persze nem igazán érintette, nem hatotta meg különösebben, ha néhány jedinek tüske volt a szemében már a legelejétől, de hát nyilvánvalóan meg kellett próbálni a kompromisszumot elérni már csak a saját érdekében is, elvégre azért csak érdemes volt pár jedit ismerni ha esetleg sikerült valami komoly slamasztikába belekeveredni.
Hiába hitte azt még korábban, hogy nem lesz rossz újra a Rend tagjaival együtt dolgozni, most azért átfutott újra a fején az emlék, miért is hagyta ott a Templomot, hátat fordítva a szigorú szabályoknak és tanításoknak. Valamennyi értelmük nyilván volt, de Edric szimplán nem tudott azzal az életmóddal azonosulni, vagy magáénak érezni az egész körítést az elképesztően csicsás Templommal együtt. Lenyűgöző építészeti remek volt és csodaszép, ám a csillagköd emberein nem feltétlen azzal lehetett a legjobban segíteni, ha bemagolták az elmúlt évszázadok nagymestereinek a nevét a Jedi Archívumban. A valódi problémákat csak végtelen beszélgetésekkel akarták megoldani, ahelyett, hogy mindenki kiadta volna magából a feszültséget némi párbajjal. Persze csupán gyakorló fénykarddal ha valamelyik jedi túlságosan aggódott volna néhány végtag miatt.
Ezzel szemben Maxel való útjai során inkább a tényleges problémák voltak a fő fókuszban, ugyan terveket mindig kellett kitalálni, azért nem volt szükség nyolc külön szavazásra ahhoz, hogy elinduljanak egy irányba. Ha pedig valami változott, aszerint alkalmazkodtak, az évek során a rutin pedig ezt olyan irányba vitte el, hogy már szó nélkül is tudták, mi a dolguk.
És itt is ez lett hirtelen a legnagyobb probléma, amint Edric javasolta a szétválást, szinte rögtön egészen más lett az egész dinamikája a két jedivel. Jonathan nagy meglepetésére támogatta ötletét, és javasolta is, hogy ők ketten induljanak a zavar kinyomozására, amíg a két jedi elindulhat a droidnyomok után. Nyilván nem eshetett nekik túl jól, de a másik férfi megfontolandó pontokat hozott fel, elvégre tényleg jobban ismerték már egymást a hölgyek és emiatt jobban is össze tudtak dolgozni.

Az érvek ellenére a két lány ugyanakkor nem fogadta épp lelkesen az ötletet, Reah szinte egyből le is ostobázta őket, vagy inkább csak éreztette ezt, ami ugyan nem volt kellemes, de Edric értékelte a lány őszinteségét és hogy legalább kimondta, mit gondol. A kioktatás ugyanakkor már cseppet sem tetszett a férfinak, és a fejét lassan rázni kezdte rá. Megvárta, amíg a nautolán kifejti, miszerint könnyen csapdába sétálhattak, majd szinte azonnal Essi is társa támogatására kelt, ami egyáltalán nem volt meglepő, de pont jól mutatta, miért is volt igazából jó ötlet külön folytatniuk. Hiába volt egy cél, a jedik egy klikket alkottak, Edric és Jonathan pedig már kiestek a körből. Edric nem volt már az a típus, akit az ilyesmi felhúzott, így igazából nem is akart túlságosan hosszasan reagálni a jediknek. Az mindenesetre gondolatban megmosolyogtatta, hogy annak ellenére, hogy a jedik mennyire ösztönözték a mások véleményének elfogadását, most mintha mégis pont ők lettek volna azok, akik egy alternatíváról hallani sem akartak.
~ Örülök, hogy némi őszinteség elérte a csapatot, de lépjünk vissza egyet és gondoljuk át a dolgot. A droidok nem tudjuk, honnan jöttek, mi a céljük és kik operálják őket. A sötét oldal teljesen véletlenül megjelenik egy olyan bolygón, ami gyakorlatilag egy utópia. Lehet, hogy a két dolognak nincs semmi köze egymáshoz, ám az ellenkezőjére is pont annyi esély van. Ezzel nem hagyjuk cserben a feladatot, hanem egy másik irányt is kinyomozunk. Ha pedig van egyéb veszély is, szerintem arról is érdemes tudnia a helyieknek. A magam részéről pontosan tudom, mire is képes a birodalom, az első kézben kellett végignéznem padawanként, ahogy egy hasonló bolygót bekebeleznek. Nincs esély, tökmindegy, hogy kettő vagy négy jedi van ellenük. Másodsorban pedig ha csapdáról is van szó, én még jediként is örömmel sétáltam bele mindegyikbe. Ha csak üldögélünk nem lesz semmi, úgyhogy lépjünk túl a sértődöttségeken és menjünk a dolgunkra. Ahogy Jonathan mondta, tartsuk a kapcsolatot, így bármi történik tudunk egymáson segíteni~ fejezte be, majd elindult északnyugati irányba, amerről a zavar érkezett, különsebben már nem érdekelte, hogy a másik két jedi felhúzta-e magát, vagy sem.
Jonathan ha jött még vele, őt pár méterrel később bevárta, aztán kissé gyorsított léptekkel kezdett haladni. Bármi is okozta a zavart, nem tudni, meddig fog ott maradni, így jobb volt, ha siettek.

Ahogyan haladtak az erdő belseje felé, a bolygó napjának mozgása miatt az árnyékok is nyúlni kezdtek akár növekvő lidércek, a sűrűsödő fák miatt pedig egyre csak csökkent a fény mennyisége is ami elérte a talajt. A rengeteg meglepően és zavaróan is néma volt, egy darab állatot vagy bogarat nem látott vagy hallott Edric, ami elég komoly aggodalomra adhatott okot. Nyilván nem számított jó előjelnek, hogy a teljes élővilág elbújt, mintegy várva az apokalipszis pusztító szelét.
Út közben egy idő után kissé megunta a nagy csendet, s telepatikusan ugyan, de kérdezett egyet újdonsült társától.
~ Szóval mi szél hozott ide? Ha jól értem nem vagy te sem a Rend tagja, bár az öltözékből ítélve jedinek mondanálak~ kérdezte kíváncsiságból.

Nem is olyan sokkal később már mindketten tudták, hogy jó helyen jártak. A sötét oldal már nem csak zavar volt, egyre jobban mindent belengett, mintha egy fátylat terítettek volna a bolygó ezen részére. Edric még arra is meg mert volna esküdni, hogy a helyen a napfény is fakóbbá vált, bár ebben nem lehetett biztos. Mintha a bennük lévő fényt is ostromolta volna, a sötét oldal átitatta még a saját lényét is, próbálva elpusztítani belőle a reményt és örömöt. Egy magaslathoz érkeztek, ami az utolsó akadálynak tűnt a sötét oldal forrása előtt. Edric habozás nélkül megmászta, a tetőn pedig furcsa látvány tárult elé. Egy kisebb medencére nézett le, amelyben egy pont láthatóan fel lett túrva, földkupacok, kövek és növények vették körbe. Azoknak talán eredeti helyén egy lépcső vezetett a föld alá, tetején pedig egy nő állt, akinek fénykard is volt a kezében. Mellette pár méterre egy katona, kissé hunyorogva pedig Edric azt is kivette, hogy egy halálosztagosról volt szó.
~ Sith~ gondolta magában, s persze óvatosan közvetítette ezt Jonathan felé is, majd óvatosan hasra vágta magát, nehogy bármelyikük is meglássa, ahogy kémlelte őket.
~ Utálom amikor a jediknek igaza van~ jegyezte meg gondolatban, miközben reménykedett, hogy nem fogják őket kiszúrni. Körbenézett ugyanakkor, hogy volt-e bármilyen út, amin közelebb merészkedhettek.

Jonathan Skrex (8. kör)
Helyi Idő: 15:35 GSI, 135.4 MU
Helyszín: Tako város
Feladat: Célkitűzés 2: Megállítani a droidinváziót

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

//A reag kész, de @Werda jelezte, hogy későn tud csak írni, így holnapi nap folyamán lesz majd a reag, ha tudott írni, vagy jelez, hogy ne várjak rá.//