Ősi Sith templom

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

Videón itt nézhető meg a kaland felvezető!
(zenével+mozgó szöveggel, ugyanaz, mint a képen)

---

A Birodalmiak teljesen egyértelmű parancsot kaptak az itteni eseményekkel kapcsolatban. Ezúttal a parancsot nem a Sötét Tanács, hanem maga Ta-Renn, a Birodalom császára adta ki ellentmondást nem tűrően. Ilyesmire a feljegyzések alapján nagyjából a Birodalom hajnala óta nem volt precedens, maximum olyasmire, hogy a Sötét Tanács egy-egy tagjának adott parancsot, de úgy, hogy a teljes birodalomnak? Olyan tizenegyezer éve nem. Most pedig a parancs az volt, hogy mind a három fattyúnak pusztulnia kell, ha kell, akkor a bolygót robbantsák fel vele és mindenki mással, nem számít, ha emiatt újabb háború tör ki. Had jöjjenek, ha mernek!

Alapból a teljes Sötét Tanácsot, Lady Dodhorn-t és a Rettegés mestereit próbálta küldeni a császár és persze saját maga is ment volna, de találkoztak azzal, hogy az őket szállító hajó nem volt képes behatolni nemhogy a Malachor V légkörébe, de magába a Malachor rendszerbe sem. Így következhetett a B, majd a C és a D terv mire sikerült olyan személyeket találni, akik még képesek behatolni a rendszerbe, de nem is csupán ágyútöltelékek, hogy azonnal elpusztuljanak. A parancs egyértelmű volt, nem lehetett félreérteni, vagy nem megérteni belőle valamit.

Such-t a saját mestere, Lady Zelia az aggódó anya küldte el a feladatra, ő azonban más parancsot adott, vagyis inkább kért a tanítványától, még úgyis, hogy pontosan tudta, hogy ezért akár ki is végezhetik mind a kettejüket. Hiszen pont az ellentétét kérte annak, ami a parancs volt. A kérés pedig a következő volt, hogyha tudja észrevétlenül - és csakis ekkor, mert nem akarja Zelia, hogy megöljék a fiatal férfit - próbálja meg szabotálni a többieket és megakadályozni azt, hogy megöljék a gyerekeit. Ha nem tud így tenni, akkor persze a császár parancsa szerint kell eljárnia.

Ingridnek Lord Xeth személyesen adta ki a parancsot, hogy oda kell mennie és végrehajtani azt, amit kell. A nagyúr parancsa értelmében Zara-n felül még egy személyt vihetett az orgyilkos parancsnok magával. Az űrkikötőben pedig egy kellemes, vagy épp kellemetlen - bár őket ismerve inkább kellemes - csalódás érte a nőt, ugyanis a hajóján találta Rejtjel Negyvenkettőt, hogy ő is a két nővel tart a parancsnok hajóján. Így ők külön érkeztek meg a Malachor V-re.

Ben, valahol éppen Scarif-ról tartott Dromund Kaas-ra, amikor a Halálosztagosok hajójának ki kellett lépnie a hiperűrből, hogy többen átszálljanak egy másik Birodalmi hajóra. Saját maga L’lerim parancsnoktól kapott egy holoüzenetet és egyben parancsot, hogy neki is a Malachor V-re kell mennie és majd a bolygó felszínén találkoznak.

Ben és Such ugyanazon hajón érkezett meg vitte le őket egy pilóta, egy Lambda osztályú hajóval a bolygóra. Ott néhány percet kellett csak várakozniuk mire megérkezett Ingrid hajója, amiből hárman szálltak ki, két ügynök és a páncélja alapján egy Halálosztagos, vagyis pontosabban Tisztogató osztagos. Ők öten voltak a csapásmérő csapat, akiknek be kellett jutnia a templomba, ami nagyjából egy kilométerre volt most tőlük.

A levegővétel nehézkes volt annak, akin nem volt vagy páncél, vagy oxigénmaszk. A levegő megtelt kénnel, az égen a sötét oldal generálta villámok cikáztak. Az egész környék fekete és vörös volt, fekete a hamutól, az égtől és vörös a lávától. A templom a szurdok másik végén volt, addig is hol tűhegyes sziklák, vagy épp laposra szántott talaj. Több helyen fel-felcsapó lávával szegélyezve, máshol széles, vagy épp keskeny sziklapárkányokkal.

Az egész hely sötét, vagy épp félhomályos állapotban volt, a legtöbb fényt a villámok, vagy éppen a felcsapó, feltörő lávaoszlopok, lávamedencék adták. A környék közel sem volt éppen ideális terep, de ennél közelebb repülve nem lehetett jutni. Élőlényeknek nyoma sem volt itt szabad szemmel, a szenzorok meg eléggé meg voltak kattanva a környéken. Nagyjából egy-másfél kilométert kellett a csapatnak megtennie, hogy a templomhoz érjen.

Felszereléslistát írjatok!
Az újak miatt írom, hogy nincs sorrend, úgy írtok, ahogyan szeretnétek, a saját karijaimmal a kör végén utolsóként írok pont az új körváltási reag felett, hogy ne az legyen, hogy mindenki azt teszi, amit az én karim mond.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

LORD XETH / Rejtjel 42

~ Rejtjel Negyvenkettő ~
- Örülök, hogy látom! - szóltam nevetve mikor a saját hajójára érkezett nőt megláttam. Már kezdtem kifogyni a gyakorlatokból, amit az Erő használata nélkül elvégezhettem. Igaz, hogy most is felső nélkül, a plafonon levő egyik csőről fejjel lefele lógva épp felhúzóckodásokat végeztem. Az edzés kellően elegendő volt ahhoz, hogy elvonja, illetve a megfelelő mederbe irányítsa a gondolataimat. Nehéz lett volna "gonosz" nagyúrnak lenni úgy, hogy gyerekszobán és etetőszéken gondolkodik az ember. Viszont azon túl nem sokat tárgyaltam a nővel, legalábbis amíg be nem fejeztem az edzést addig nem. Amikor pedig végre beszéltünk valamennyit, akkor a gratulációjára az apaságért csak egy hüvelykujj felmutatást és vigyort kapott, majd fogtam a hálózsákomat és nem törődve azzal, hogy felajánlotta a kapitányi kabint, az egyik raktérbe mentem és lefeküdtem aludni, amíg odaérünk. Leszállás előtt még egy álcagenerátort is kölcsönvettem azért Ingridtől, hiszen szőke szépfiúként úgysem voltam még sehol sem.
- Szép kis bagázs gyűlt össze. - súgtam oda Ingridnek mikor a hajóról lefelé tartva elénk került egy Halálosztagos és egy tanonc. Meg is lepett volna, ha a császárnő tanítványa ne tűnt volna fel a bolygón. Ami pedig a Halálosztagost illette tisztában voltam, hogy kiről is van szó, figyelemmel követtem Ingrid dolgait, így várható volt, hogy majd őt hívja el.
- Üdv, fiúk! - integetek a két alaknak mikor elég közel értünk, természetesen egy lépéssel lemaradva Ingrid mögött. Igazán leszokhatnék arról, hogy tesztelgetem az embereket akikkel találkozok. A tanítványról hallottam, hogy eléggé temperamentumos, nem csoda, hogy a császárnénak megtetszett, a halálosztagos pedig halálosztagosként kell viselkedjen, bár a megfelelő keretek között az sem baj, ha nem így tesz, végtére is most nem nagyúrként vagyok jelen.
Ha a tanítvány támadna, akár fénykarddal vagy fizikálisan, akkor az előbbi esetében használhatom Ingrid egyik shotoját védekezésre, hanem bizonyára képes vagyok kézitusában felvenni vele a versenyt, végtére is van hozzá megfelelő képzésem. Ha az Erőn keresztül próbálkozna, akkor pedig csak annyi a dolgom, hogy kitérjek, vagy ellenálljak neki úgy, hogy ne tűnjön fel, hogy az részemről van.
- Minden urdrarr ennyire karót nyelt? - teszem fel a kérdést B3N és Ingrid számára amennyiben nem akarják a fejemet venni és a tanonc elindul előre, majd megvonom a vállam és játszom a rendes kis ügynököt erősen dolgozva azon, hogy bizonyos helyzetekbe ne röhögjek majd fel. Leghamarabb eldumálok Zarával, bár kétlem, hogy túl értelmes társaság lenne.

//Felszerelés: Egyszerű ügynöki ruházat, oxigénmaszk, álcagenerátor, fénykard Ingridnél táskában.//

---

A parancs tökéletesen egyértelmű volt a nő számára, azt pedig nem tudta eldönteni, hogy kellemes, vagy kellemetlen csalódás, hogy Lord Xeth, mint Negyvenkettes megjelent a hajóján mire odaérkezett az induláshoz. Vagyis már a hajón volt és éppen edzett. Nem különösebben foglalkozott azzal, hogy a férfi éppen félmeztelen és fejjel lefelé lóg, csak egy pillantást vetett rá, nem többet. Még csak annyira sem érdekelte, mint férfi, hogy jobban megnézze magának.
- Nagyúr! Én is örülök, hogy ismét együtt dolgozhatom önnel – mondta.
Mint legutóbb az illem megkívánta, hogy felajánlja a férfinak a saját kabinját, ami mégiscsak a legjobban felszerelt és legkényelmesebb volt, addig saját maga elalszik a gyengélkedőn, vagy a raktérben, ahol Zara-nak is ki van alakítva egy hálórész arra az időre, amikor itt vannak mind a ketten. Az út közben természetesen nem mulasztotta el megjegyezni, hogy gratulál a nagyúrnak, amiatt, hogy apa lesz és reméli az apaságot annyira fogja majd élvezni, mint amennyire Tubrok is teszi. Az első tesztet hallotta, hogy kiket küldött a császár, így az igazán meglepő volt számára, hogy Lord Xeth ezúttal be tudott jutni a területre, ha elsőre nem sikerült. Ennyire nem ismerte az Erőt, hogy miként lehet kijátszani, vagy ehhez hasonló, így inkább nem feszegette a témát, sejtette, hogy semmit sem értene belőle. Hagyta annyiban, hogy működött és kész; talán egyszer a nagynénjét megkérdezi, de nem biztos.

A megérkezés után letette a gépet és megvárta, amíg Zara és ügynöktársa csatlakozik hozzá, utána szállt ki. Gyorsan igyekezett végigmérni a terepet és látta, hogy B3N már itt van, ahogyan egy férfi is, a páncélja alapján pedig Lady Zelia tanítványáról, Lord Such Tavres-ről lehetett szól. Egy terepen az ellenséggel. A sisakja mögül anélkül, hogy a fejét elfordította volna Negyvenkettesre pillantott, hogy mit is fog szólni a férfi arra, hogy kivel is van itt dolguk.
- A kérdés az, hogy mennyire akarják a mesterével szabotálni a küldetést – súgta vissza.
Mindenesetre saját maga közelebb sétált a sith-hez, amikor leérkeztek a talajra.
- Uram! – köszöntötte Such-ot. – Rejtjel hét, avagy L'lerim parancsok vagyok, az Orgyilkos hivatal parancsnoka, a hírszerzési szférától. A társaim, Rejtjel Negyvenkettő, DT-B3N, kódnevén Serrano, és Zara. A parancsokat megkaptuk mi magunk is a császártól. Amennyiben engedélyt ad az indulásra, akkor elkezdhetjük az akciót Lord Tavres.
Közben még hátrafordul és Zara-ra néz, majd ősi urdrarr nyelven szól a nőhöz.
< - Te itt maradsz és őrzöd a hajót, ha gond van, akkor azonnal jelentesz! – mondta. >
Még megvárta, hogy a nő, aki a Tisztogató osztag páncéljában volt visszamenjen a hajóhoz. Az nem fordult meg a fejében, hogy nem fog engedelmeskedni a másik, hiszen muszáj volt neki. Így csak azt várta meg, hogy elinduljon, vagyis visszaálljon a rámpához, utána immáron teljes figyelmét a küldetésre fordította. Ekkor pedig még Negyvenkettes is megszólalt. Megforgatta a szemeit a sisakja alatt, ez egy fájdalmas és kínokkal teli küldetés lesz.
- Negyvenkettes! Úgy látom a legutóbbi viselkedési lecke kevés volt, vagy ennyire oda van az energiaostorért? – kérdezte szigorúan a férfit.
Amikor kiadta a férfi a parancsot, akkor nem állt le vitatkozni vele, hogy saját magának kéne előre menni, hiszen a ruházatával kellően jól beletudna olvadni a terepbe. Ha ezt tudta volna, hogy ki sem lesz használva az, hogy mire alkalmas, akkor nem lényegében páncél nélkül jött volna, hanem a mandaloriaiban, hogy nagyobb tűzereje legyen. De annyira nem lényeges. A mesterlövészpuskát vette a kezébe és elindult Traves jobb oldalán és mögötte, figyelve a környéket és a mindent, hogy ne érhesse őket meglepetés.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

Such-nak és Bennek tényleg nem kellett sokat várakoznia, ezen idő alatt Such próbálkozott ráhangolódni az itteni sötét oldali energiákra. Amit rögtön érzett, hogy ez nem az a fajta volt, amit a Birodalomban megszokott, itt a sötét oldal őrülettel és fanatizmussal volt tele, közel sem olyan mély sötétséggel, megszokott érzésekkel, ami a Birodalomban megszokott. Éppen emiatt sokkal nehezebb volt a ráhangolódás, mint az várható volt. Amíg ezzel foglalkozott, addig meg is érkezett a másik hármas.

A hármasból azonban rövid úton belül csak páros lett, mert a Zara nevű Tisztogató osztagos páncélú nőnek ősi urdrarr nyelven kapott parancs után visszasétált a rámpára. Mialatt Such kiosztotta a parancsokat, hogy mit is fognak tenni, Negyvenkettes hozta a saját formáját és valószínűleg sem Bennél, sem pedig Suchnál nem kapott jó pontokat, Ingrid pedig igyekezett helyre tenni a férfit, a fenyítést megelőlegezve.

A csapat végül is elindult, Such ment elől, Ingrid jobb oldalt mögötte, a másik két férfi pedig szabadon vehette fel a pozíciót, hogy hol is szeretne haladni. A négyes úgy ötven-hatvan métert tudott itt előrefele haladni, amikor elkezdődött a lejtő a völgybe, amin keresztül lehetett a templomhoz eljutni. Amint ide értek Such az Erőben azonnal megérezte, hogy gond van, nincsenek egyedül, a völgyből nagyon sok személyt érzékelt az Erőn keresztül, még akkor is, ha nem látta őket.

A többiek is érezték, hogy valami megváltozott, még akkor is, ha közük sem volt az Erőhöz, Negyvenkettes persze ugyanazt érezte, mint Such, csak gyengébben. Amit pedig ezen kívül mindenki más is érzett még, hogy olyan volt, mintha figyelnék őket lentről, bár nem látszott senki sem. Such Még kiélesített érzékekkel sem látott lent semmit. Ez a harcosok ösztöne volt a többieknél, akik nem rendelkeztek Erővel. Az, hogy nem látszott senki talán annyira nem volt meglepő, Ingrid ott állt a férfiak mellett, mégis szinte egyáltalán nem látták a ruhája miatt, és Ben is a fekete páncéllal már itt fenn is beleolvadt a háttérbe.

Hát még odalent, amikor árnyék is vetült lentre és a fekete sziklák, kövek is remek búvóhelyül szolgálhattak bárkinek. Egyelőre itt fenn a társaság éppen egy nagyobb szikla mögött még védelemben volt, de ha elindulnak lefelé, akkor úgy harminc-negyven méter nyílt terep jött mire leérkeznek a völgy aljába, ahol aztán majd újra lesz néhány szikla, ami újra fedezéket tud nekik nyújtani.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

A tisztító osztagos férfinak volt már dolga nagyszájú katonákkal, ezért nem is nagyon zavartatta magát Negyvenkettes viselkedését látva, és hallva. Magában elkönyvelte, hogy alighanem egyfajta álca, és szemernyit sem csökkent a tekintetében az Ingrid parancsnokkal érkezett férfi. Pedig ezzel a hozzáállással és látszólagos mentalitással biztos sokaknál képes elérni, hogy lebecsüljék őt, hogy aztán váratlanul lepje meg őket. Amennyiben senki nem akaszkodik össze senkivel, és nem kezdődik harc, amit persze rezdüléstelemül figyel ha nem kap ezzel ellenkező parancsot, akkor maga is elindul, önkényesen zárva a sort, és így maguk mögött figyelve a tájat. A mozgásérzékelővel és saját szemével dolgozik főleg, gyanús mozgást keres, vagy bármit, ami kitűnik, nem oda illőnek hat. Amikor elérkeznek a helyhez, ahol mindenkit elfog az érzés, hogy figyelik őket, akkor természetesen ezt kezdi a radarral és a mozgásérzékelővel monitorozni, és igyekszik felmérni a szabad szemmel nem látható dolgokat, amiket a rádióhullámok viszont könnyedén képesek beazonosítani normális körülmények között. Persze egy ilyen bolygón aligha számíthat arra, hogy mindig minden normálisan fog működni. Amennyiben működnek a szenzorai, úgy arról tájékoztatja a többieket, ahogy arról is, ha talál valami nem oda illőt.
- Az erőhasználók persze könnyedén verik át az ilyen eszközöket, úgyhogy én nem bíznék meg bennük száz százalékosan, de ha gondolják, előre mehetek, hogy szkenneljem a terepet. - teszi még hozzá amennyiben erre oka van, persze ha a műszerei gyanús értékeket adnak, vagy egyáltalán semmilyent, úgy nem szól semmit, és marad a sor végén.

---

Igazából Ingridet sem zavarta, hogy Negyvenkettes miként viselkedik – valahol mélyen titokban még szórakoztatta is –, révén ha nem szólna rá és a Tavres rátámadna is megtudná magát védeni, bármelyikük megtudná magát védeni. De hát fenn kell tartania a látszatot, hogy tud a beosztottjainak parancsolni, különben rossz fényt vet rá az egész. Még akkor is, ha a férfi igazából a nagyura volt és nem pedig a beosztottja. Ahogyan a lejtő szélére értek nem volt kétsége afelől, hogy odalent már várják őket, majd a nem sokkal később fellobbanó érzés is ezt támasztotta alá. Kivételesen mintha olyan érzés lett volna, mintha most ő lenne a vad és nem pedig a vadász. De ez csak illúzió volt, egy pillanatig sem hitte, hogy felül kerekedhetnek rajta, rajtuk, maximum, ha az ellenség nagyon-nagy számban lenne jelen, akkor talán a túlerő elsöpörhetné őket, de egyébként esélyük sem lenne. Egy nagyon rövid és halovány mosolyt megengedett magának, hogy Tavres azt hitte, hogy csupán a mesterlövészpuska van nála és semmilyen más fegyverzettel nem rendelkezik. A ruha, plusz a rejtekhelyek egyelőre úgy tűnt, hogy remekül működnek. Ennek fényében, amit a férfi mondott a taktika nem lett volna túl hatékony, így néhány pillanattal később meg is szólalt.
- Élnék a változtatás jogával Lord Tavres – szólalt meg. – Jómagam nagyobb „tűzerővel” rendelkezem közelharcban, mint a hadnagy. A mesterlövészpuska egy-egy ellenféllel szemben hatásosabb, de itt ön is mondta, hogy többen vannak lent. Így az engedélyét kérem uram, hogy csatlakozhassam lent önökhöz.
Azt persze esze ágában sem volt a másik tudtára hozni, hogy miféle fegyverarzenállal van jelen a küldetésen, egy jó orgyilkos, vagy ügynök ilyet úgysem hoz mások tudtára. Ha megkérdezi, akkor talán elárulja, de addig semmilyen esetre sem. Így, ha a férfi nem engedélyezi azt, hogy csatlakozzon hozzájuk, akkor jobb híján idefent próbál keresni olyan helyet, ahonnét rendesen lelát a lenti részre és akkor ott fogja felvenni a támadó pozíciót, ami azt jelenti, hogy hasra fekszik a legjobb célzás miatt és majd úgy próbálja leszedni a támadókat, ha azok felbukkantak és veszélyt jelentenének a lentiekre.
Ha azonban mehet, akkor próbálja aktiválni az álcázóját, hogy még jobban eltűnjön és úgy követi a többieket, hogy majd ha megtámadják őket, akkor saját maga is meglepetésből támadhassa a támadókat.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

Such kiosztotta a parancsot, hogy kinek merre és hogyan kell haladni. Ingrid még engedélyt kér arra, hogy had csatlakozzon a lentiekhez, mert ott sokkalta hatékonyabb lenne, mintha hátramaradna. Majd a férfin múlik, hogy mindezt engedi-e. Amúgy azt mindenki tudja, hogyha lent technológiával rejtik el magukat, akik ott vannak, akkor azt másik technológiával szinte biztosan nem fogják tudni felfedni, egyedül az Erővel.

Éppen ezért tudta Such is megmondani, hogy lent vannak sokan, amíg Ben szkennerei hasztalanok voltak. A csapat Ingriddel, vagy épp Ingrid nélkül eltudott indulni lefelé. Az elején az egész nagyon könnyedén ment, nem akadályozta őket mindebben. Senki sem bukkant fel egyelőre. Such pedig telepátiával – gondolatot ugyan nem tud ténylegesen olvasni – de a felsőbb erős érzelmeket érezte és egy-egy erősebb gondolatot szinte látott. Ezek pedig azok voltak, hogy megöljék őket.

A lent levő sziklát is könnyedén elérték, de még mindig nem történt semmi, végül pedig, ahogyan áthaladtak rajta, az utolsó védelmi vonalon és leértek a völgybe teljes egészében, még akkor sem látszott senki sem, csak Such és Xeth érezhette őket, hogy itt vannak és jelen helyzetben persze Such érezhette őket jobban, hogy hol is. Amikor olyan tizenöt-húsz méterre megközelítették az ellenfeleket, azok akkor bukkantak elől.

Szinte teljesen egyszerre dobták le magukról a holografikus álcázót, így az egymásra nagyon hasonlító csuhás ruhákból egyértelmű lehetett, hogy valamilyen szektatagokról van szó. Tizenhat fő bukkant fel. Nyolc közelharcos vibrokardokkal és könnyű páncélban, illetve nyolc lőfegyveres, akiken már azért nehezebb páncél is volt.

Amint a két oldal felfedte önmagát a nyolc lőfegyveres tüzet nyitott a lent levőkre a közelharcosok pedig oldalról igyekeztek beszorítani és bekeríteni a csapatot, hogy a társaiknak könnyebb dolguk legyen azzal, hogy leszedjék őket.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

LORD XETH / Rejtjel 42

~ Rejtjel Negyvenkettő ~
Ingrid szavaira bamba vigyorral szalutáltam, természetesen rájátszva arra, hogy érzékeltessem, hogy igen, itt kettőnk közül a nő a parancsnok.
Azt érdekes volt látni, hogy a császárné sikeresen pórázt tett a tanítványára, hogyha amaz képes a viselkedésemet így lenyelni. Persze ez számomra kifejezetten jó alkalom arra, hogy több információm legyen róluk. Nem hiszem, hogy máskor esélyt biztosítana rá a császárné, talán most sem, ha tudná, hogy itt vagyok.
A völgyhöz elérve nem kerüli el a figyel.emet a lentiek jelenléte, de nem teszem szóvá a dolgot, hiszen én "nem" vagyok erőérzékeny a csapatban. Csupán némán figyelem, hogy a tanítvány milyen stratégiát használ.
A szavait követően viszont felvont szemöldökkel és "Ez most komoly?" arckifejezéssel néztem Ingridre, hogy pont őt hagyná itt és elvinne engem, aki még csak fegyvert se hozott magával. Nem mintha nehezemre esne szerezni egyet. Szerencsére Ingrid jól nevelt és nem hátrál meg attól, hogy alternatívát adjon egy urdrarrnak.
Persze attól függetlenül, hogy Such miként dönt, nyugisan szambázok velük lefelé a völgybe. A banda beindul, és jövőre talán aranylemez is lesz belőle.
Arra viszont teljesen felkészültem, hogy abban a pillanatban, mikor a ránk várakozók felfedik magukat bemutatót tartsak abból, hogy milyen komoly és hatékony az ügynöki és orvgyilkosi kiképzés. Elsődleges célom, hogy elkerüljem a lövedékeket és vibrofegyvert szerezzek az egyik ellenféltől, azután pedig a gyors lélekszám csökkentés.

//Felszerelés: Egyszerű ügynöki ruházat, oxigénmaszk, álcagenerátor, fénykard Ingridnél táskában.//

---

Ez volt az, amit Ingrid nagyon nehezen szokott meg, hogy ő parancsol a saját nagyurának. Persze ez szerep volt, de akkor is, valószínűleg ha megtudnák, hogy milyen szerepet játszanak a legtöbb urdrarr/sith megölné a szemtelenségéért. Még szerencse, hogy a nagyúr ennél sokkalta liberálisabb és szabadelvűbb volt és nem is zavarta. Igen, ez már leesett neki akkor, amikor a próbája volt, ebben pont ugyanolyan volt, mint Tubrok. A munkája során a legfelső helyen van és szinte senki sem kérdőjelezheti meg, amit mond és a kegyeit keresik, így a magánéletben, vagy épp olyan helyzetben, mint ez örül, ha egyen rangon van valakivel, vagy épp alacsonyabb rangon, és így utasítgatják, vagy épp ellent mondanak nekik. Még szerencse, hogy Tubrok mellett megedződött és kiválóan tudta kezelni mindkét férfi ilyen irányú dolgait.
Amikor a parancsok megérkeztek, pontosan látta Lord Xeth arckifejezését, noha a sajátja a sisak miatt nem, de alig észrevehetően bólintott, és ezek után hozta fel, hogy nem tartja mindezt jó ötletnek. Nem ez volt az első eset, hogy egy sith-et „oktat” ki, még a nagyurak mellett sem visszakozik és veszti el a lélekjelenlétét, és pontosan tudta, hogy Lord Xeth is ezt várja el tőle, ezen merészsége hívta fel a férfi figyelmét, így nem most fog változtatni. Lord Tavres szavaira azonnal válaszolt, mert a fejében már megvolt a terv, hogy miként fog lépni odalent.
- Ami Negyvenkettest illeti, a lőfegyverek nem az erősségei, de kiváló közelharcos. Nem szükséges hátsó fedezet, lent két frontra kényszerítjük őket Lord Tavres. Mögéjük kerülök és ezzel megosztom a figyelmet, hogy maguknak könnyebb dolga legyen szemből. – mondta tárgyilagosan, érzelemmentes hangon.
Lefelé menet éppen ezért aktiválja a holografikus álcázóját is, így remélhetőleg az árnyruhával együtt még jobban beolvad a környezetbe. Volt egy olyan érzése, hogy nem kis meglepetést fog okozni nem csak az ellenségnek, de a sajátjaiknak is. Ha leértek, akkor az álcáját kihasználva igyekszik a közelharcosokon kívülre kerülni és úgy bejutni az ellenség soraiba. Próbál úgy haladni, hogy végig a lehető legsötétebb részen, hogy minél nagyobb legyen az álcája és be tudjon jutni a lövészek mögé. Ott olyan ellenfeleket próbál találni, akik viszonylag közelebb vannak egymáshoz és egy rövid, vagy közepes mozdulattal, ugrással képes elérni azt is, hogy két ellenfelet tudjon majd leszedni. Nem szórakozik jelen helyzetben a rejtett pengékkel, ha sikerül kiviteleznie, amit akar, akkor fénykardokkal próbálkozik majd egy-egy szúrással, vagy épp vágással végezni a két legközelebbi ellenfelével. Ha azok visszatámadnak rá, akkor úgyszintén a két fénykarddal próbál védekezni, illetve fedezékbe behúzódni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

Akkor végül is Ingrid is a csapattal tartott, ahogyan elindultak lefelé és a nő aktiválta az álcagenerátort, azonnal eltűnt a másik három férfi szeme elől. Hiába volt közel és kellett volna legalább az alakját látni a ruházata, félhomály és a technológia együttes használata teljesen láthatatlanná tette. Mintha egy erőhasználó bújt volna láthatatlanságba egy nem erőérzékeny előtt.

Így lent az ellenséges csapat a három férfit vette célba, amíg Ingrid lopakodott az árnyakban az ellenséget megkerülve az ellenséges vonalak mögé.

Elsőként Such aktiválta a fénykardját és ugrott az ő oldalán levő négy közelharcos irányába. Azokat láthatóan meglepte és bosszúságot okozott, hogy a férfi erőhasználó, nem számítottak ilyesmire. Ez az Erőn keresztül tökéletesen érezhető volt. Ami Such-nak hamar feltűnhetett, hogy azzal, hogy közelebb ment a közelharcosokhoz a lövészek kevésbé lőttek rá, mintha a sajátjaikat féltenék.

A négy közelharcos annak hála, hogy Such kijjebb jött a négy harcos körbe tudta venni és körözni kezdtek körülötte. Innen igyekeztek be-be szúrni, hogy megszúrhassák, megvághassák Such-ot, de a makashi elegáns mozdulataival könnyedén tudott eltáncolni ezek elől. Végül pedig az egyik alkalommal éppen a vele szemben levő ellenfél szúrt, ő maga egy ugrással ugrott ki, az egyik ellenfele mögé, akit pedig egy mozdulattal tudott átfödni. Három ellenféle maradt.

Xeth érezhette, hogy őt az ellenfelei lebecsülték, szinte a képébe röhögtek, hogy fegyver nélkül állt ki a négy harcossal szemben. Ő neki is hamar feltűnhetett, hogy azzal, hogy közelebb ment a közelharcosokhoz a lövészek kevésbé lőttek rá, mintha a sajátjaikat féltenék. Így legalább ezzel nem kellett foglalkoznia. Ahogyan Such-t az éppen szőke ügynököt is kör alakban vették körbe és úgy köröztek körülötte, mint a ragadozó madarak.

Mivel Xeth remek anzati és sith orgyilkosi képzést is kapott magától Hiuvaltól, így igazából még ez a harc is teljesen egyenlőtlen volt. Nála is a körben igyekezték tartani és be-be szúrással terelgetni, hogy majd az egyik vibropengéshez közel kerülve az kivégezhesse. Azonban ez nem jött be. Az egyik szúrásnál Xeth remek ütéssel tudta megütni az ellenfele karját, csuklóját úgy, hogy az teljesen le is bénult pár percre, így elejtette a fegyvert.

Azt a férfi pedig feltudta kapni és a megilletődött harcost egy szúrással kivégezni. Xeth számára is csak három ellenfél maradt és a másik vibrotőr is a földre került a halott mellé a porba.

Bennek nem volt túl könnyű dolga hála annak, hogy a két társa a közelharcosok gyűrűjébe került és így mind a nyolc lövész őt kezdte támadni. Jó néhány lövést felfogott a páncélja, de a rendszer jelezte, hogy nem lenne jó további lövéseket bekapni, mert a rendszer és a páncél is sérülhet és akkor a létfenntartást is elvesztheti, nem beszélve a többi rendszerről. Fedezék pedig itt nem nagyon volt sajnos.

De közben Ben is lőtt és gyorsan egymás után két ellenfelet le is tudott szedni, addigra viszont a többiek kapcsoltak és a földre letett energiapajzsaikat aktiválták, onnan dugták csak ki a fegyver csövét, így Ben most már csak a pajzsokat találta el a kettő eltalálása után. Ezek után a lövések útjából is könnyedén félre tudott ugrálni és lőni is. arra egyelőre remek volt, hogy elvonja a többiekről a támadókat.

És végül megérkezett Ingrid is a harcosok mögé, akik a pajzsaikat már aktiválták. Talált két olyat, akik elég közel voltak egymáshoz, olyan három-négy méterre egymástól. Könnyedén be tudott menni mögéjük, először az egyiknek, ekkor aktiválta a fénykardokat, egyetlen mozdulattal fejezve le az alakot, majd ő is a gyorsaságát, ügyességét kihasználva, mik a jedik és sith-ek szintjén volt a beültetések miatt lendült és a következő alakot is az egyszerre lecsapó pengékkel félbevágta.

Mindenki láthatta a harc közben az ellenség mögött felbukkanó két vörös fénykardot és a deaktiváló álcagenerátort, majd azt, hogy két ellenféllel kevesebb lett. Ez kellően megzavarta az ellenséget és ösztönösen mind a maradék négy lövész, aki még életben volt Ingrid felé fordult és őt kezdték el lőni, teljesen felszabadítva a három férfit a lövések alól.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

LORD XETH / Rejtjel 42

~ Rejtjel Negyvenkettő ~
Csak néztem a tanítványra úgy, mintha legalább az atomfizika képleteit magyarázna és olyanról beszélne, amiről fogalmam sincs. Ami azt illeti vannak speciális esetek az ügynökök között, akik nem átfogó képzést kapnak, hanem nagyon személyre, vagy képességre szabottat. Azonban nem csodálom, hogy senki sem tud minderről, vagy úgy általában a képzéseinkről semmit, hiszen élből levágnám azt, aki jártatná a száját abban a szférában, ahol az információ sokkal többet ér, mint sokak élete.
Azt pedig mégsem árulhattam el, hogy gyakorlatilag mindenben képzettebb és tapasztaltabb vagyok minden jelenlévőnél és akár egy kanál, vagy egy faág is tömegpusztító fegyverré válhatna a kezemben, még úgy is, hogy jelen helyzetben az erőm csak egy kis töredéke áll a rendelkezésemre és még azt is korlátozva használom csak.
A völgyben, a harc hevében jó esélyem volt arra, hogy megfigyeljem a többiek mégis miként viselkednek a harctéren, ugyanis az ellenfeleim, enyhén szólva is, tökkelütöttek voltak. A taktikájuk inkább volt általános hülyeségnek nevezhető, mintsem stratégiai lépésnek, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy nagyon rövid időn belül jutottam fegyverhez és lett eggyel kevesebb ellenfelem. A következő lépésben pedig már arra készültem, hogy a már megszerzett vibropenge mellé egy másikat gy
jtők, lévén most már nem kellett azzal törődnöm, hogy gond-e, hogy az valakinek a kezében van-e vagy sem, hiszen ha egy alkar is csatlakozik hozzá, akkor is használható fegyver, és most már csupán három ellenféllel kell végezni. Erre pedig tökéletes a jar'kai képzés ősi formája, amikor is tulajdonképpeni kézzel fogható pengéket használtak, nem pedig fénykardokat, mint ahogyan az átültetett és átdolgozott formában a jedik teszik. A lövészek miatt úgysem kell aggódnom, hiszen egyértelműen féltik a sajátjaikat.
Amit viszont mindenképp szeretnék, az, hogy legalább egyet életképesen hagyjak, de harcképtelenül, ugyanis nem ártana némi információt is szerezni előre, hiszen egy ügynöknek végtére is ez a dolga, információ szerzés.

//Felszerelés: Egyszerű ügynöki ruházat, oxigénmaszk, álcagenerátor, fénykard Ingridnél táskában.//

---

Ingridet nem különösebben érdekelte az, hogy miként is reagált a valószínűleg fiatalabb férfi a szavaira. Saját maga képzett mesterlövész is volt, de itt a terep nem kifejezetten volt alkalmas erre a megítélése szerint. Azon felül hozzá volt szokva, hogy nem igazán kapnak parancsot, hanem úgy ügyködnek, ahogyan nekik tetszik, révén nem sokat vannak a Birodalomban. Ügynökként saját magának kellett terveket kitalálnia és végrehajtania a lehető leggyorsabban és saját magában jobban megbízott, mint egy idegenben. Azon felül a felszerelése is közelharcra volt kiélezve ezen a küldetésen, hiszen számítottak arra, hogy a sith templomba kell majd bejutni és ott a mesterlövészpuska nem kifejezetten fog tudni érvényesülni. De nem reagált a férfi szavaira, hanem ment és tette azt, amit kinézett magának, hogy tenni fog. Mind Ben gyors akciója, mind pedig az, hogy saját maga fénykardot aktivált odabent kellően meglepte az ellenfeleket, legalább is így látta. Most pedig saját maga lett a legveszélyesebb ellenfél a lövészek számára, hogy már bent volt a hátuk mögött. remélte, hogy a távolabb levő kettővel B3N fog foglalkozni, mert azok jelenleg túl messze voltak a számára, így saját maga számára továbbra is az a kettős volt a fő célpont, akik ott voltak előtte a sziklánál. Innen nem igazán lehetett hova menni, maximum akkor úszhatták volna meg egy rövid ideig, ha két irányba futnak, de mivel egyelőre valószínűleg még lőttek Ingridre, így a nő volt helyzeti előnyben.
Igyekezett az implantokból nyert reflexeit és ezzel gyorsabb reakcióidejével a lézernyalábokat a fénykarddal félreütni, esetleg visszaküldeni a feladónak. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor csak elkerülni a lövéseket, amíg oda nem ér hozzájuk. Ha sikerül, akkor először a fegyvereket igyekszik még távolabbról elvágni, majd közelebb érve a két ellenfelet is. Ha valamiért nem sikerülne, a védekezés élvez majd top prioritást számára.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

A harc odalent folytatódott, Such szavaira, hogy feltartani sem tudják őt csak röhögést kapott válaszul mind a háromtól. úgy döntött, hogy kihasználj az alakzat felbomlását, így a hozzá legközelebb állóhoz ugrott, ez pedig az volt, aki vele szemben helyezkedett el, a lávához közel. Mindezt könnyedén kitudta vitelezni, azonban itt egy furcsaság következett, az ellenfele nem védekezett.

Csak kitárta a kezét és belenevetett ismét a férfi arcába, egy nő volt egyébként a hang alapján a csuha alatt. Igazából éppen ezért már a megérkezés közben halálos sebet tudott neki okozni Such. A másik kettő viszont ezt kihasználta, egy roppant aljas csellel. Nem közvetlenül támadták hátba a tanítványt, hanem más módon. Such bal lábába hirtelen fájdalom hasított és érezte, hogy valami a lábára tekeredett. Ha odanézett egy hálóvetőszerűségből kilőtt háló volt, aminek pontjai belevájtak a vádlijába.

Szerencsére csak a bal lábát találta el, ha mindkettőt átöleli, akkor esélyes, hogy a földön kötött volna ki egy esést követően. Amint ezt a tanítvány realizálta, akkor az egyik üvöltve igyekezett neki rontani úgy, ahogyan sportoknál szokták, hogy nagyobbat tudjon lökni rajta egyenest a láva irányába.

Bennek itt nem volt addig szüksége lövésre, amíg egy vonalba nem ért a két lövésszel, hiszen azokat jelenleg nem látta és azok Ingrid felé lőttek. Így tökéletesen könnyű dolga volt legalább is a futást illetően, amíg egyvonalba nem került a két lövésszel. Itt sokkal jobb reakcióval és génkezelésből adódóan azonnal, ahogyan fordult rájuk már lőtt is és pillanatokkal később le is szedte a párost. Azok még mindig Ingridet célozták volna, így esélyük sem volt arra reagálni, hogy Ben agyonlőtte őket.

Közben Ingridnek nagy segítség volt, hogy Ben berobbant a másik oldalon és így őt már csak a vele szemben levő kettő lőtte. Az, hogy a pengével lője vissza a lézersugarakat, vagy félre még nem ment tökéletesen a nőnek, mert ezt nem nagyon gyakorolták, de így is sikerült egyet-kettőt elütnie valamerre. A félreugrálás sikeresebb volt és megérkezett a két személyhez is, első lecsapásra, ami a két pengével egyszerre történt a két lőfegyvert vágta kettőbe. A következőnél pedig szinte félbevágta a két másikat. Így miként Bennek, neki sem maradtak ellenfelei.

Xeth remekül elszórakoztatta magát azokon, amit Such mondott, vagyis amin Such füstölgött. Mindenki mással ellentétben ő igyekezett egy ellenfelet életben tartani majd a háromból. Ahogyan a tanítvány, úgy a sötét nagyúr… vagyis jelenlegi ügynök is azzal találta szembe magát, amivel a másik oldalon harcoló. A harcosokat nem törte meg, hogy egy társuk meghalt és az ügynök fegyvert szerzett magának. Egyszerűen csak nevettek az akcióra, még azt is megvárták, hogy Xeth felvegye a másik pengét a halottól.

Itt nem volt olyan könnyű dolog, mintha fénykarddal hadakozott volna, a pengék egymást nem oltották ki, nem vágták el. Noha a jar’kai, vagy a kétkezes harc nem volt pont Xeth erőssége, legalább is fénykardvívásban nem ismerte a jar’kai-t, de szerencsére sima pengékkel ez igencsak más volt és sokkalta egyszerűbb is, mint a fénykardos verzió. Ami hamar feltűnhetett neki, hogy az ellenfelei terelgették.

Igyekeztek távol maradni, inkább csak hergelő támadásokat indítottak felé és amikor ő támadt félretáncoltak. Az rögtön látszott, hogy gyorsak és jók a reflexeik és a férfi olyan képzést is felismerhetett náluk, mint amivel Rhys, vagy a Halálosztagosai is rendelkeznek. Vagy Havoc-os, vagy Halálosztagos képzést kaptak és jobbak voltak hárman, mint négyen. Mire Xeth észbe kapott, már csak azért is, mert visszafogta magát, már a lávaperem szélén volt bekerítve.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

LORD XETH / Rejtjel 42

~ Rejtjel Negyvenkettő ~
Nem ez volt az első eset, hogy alábecsültek, így nem is zavart különösebben a "játék", amit ők olyannyira élveztek, én pedig csak még jobban. Hagyták, hogy a fegyvert nyugodtan felvegyem és a támadásaik csak arra voltak jók, hogy terelgessenek, az enyémek elől pedig félremozdultak. A mozgásuk ismerős volt Halálosztagosok vagy Havocosok lehettek. Az egyik nagyobb vétek, mint a másik. Főleg az én szememben, hiszen az egyik csoport az én irányításom alá tartozik, míg a másiknak tábornoka voltam néhány évig.
Amikor elértem a perem széléig akkor döntöttem úgy, hogy elég volt. Ennyi idő alatt bőven lehetett időm felmérni a képességeiket és a határaikat, s habár jelenleg aligha vagyok erőm teljébe, ráadásul úgy, hogy érthető okokból az Erőt sem használom, de mindettől függetlenül még mindig visszafogtam magam. Viszont tényleg csak egyetlen személyre volt szükségem, így kénytelen voltam magasabb fokozatra kapcsolni és ténylegesen megölni két ellenfelet gondolkodás nélkül. Igazából a harmadiknál is ténylegesen csak arra volt szükség, hogy életben maradjon, nem pedig arra, hogy fájdalmai ne legyenek, így közel sem annyira elnézően és óvatosan intézkedtem. Leginkább azt próbáltam meg, hogy ha úgy van, akkor ketten a lávában végezzék, még talán némi gyorsan és jól elrejtett telekinetikát is használva, ha másért nem is, csak azért, hogy a szükséges kis utolsó lökést megkapják, de a tanítvány ne észlelhesse. Már ha ezt meg lehet csinálni, ha mindenképp felfedne, akkor marad a fizikai megoldás.

//Felszerelés: Egyszerű ügynöki ruházat, oxigénmaszk, álcagenerátor, fénykard Ingridnél táskában.//

---

Egészen különleges érzés és élmény volt Ingrid számára, amikor eltudta lőni valamelyik irányba a lézerlövedéket. Igaz nem ment olyan jól számára, de azért sikerült. Határozottan jók voltak a fénykardvíváshoz az implantjai, így a reflexei kiválóak lettek. Hamarosan pedig mind a két ellenfele holtan feküdt a lábainál. Most így akkor gyorsan igyekezett körbenézni, hogy miként is áll a küzdelem. Úgy látta, hogy Ben is elintézte a sajátjait és Tavres még küzd a sajátjaival, ahogyan a hangok alapján a nagyura is. Igazából remek kérdés volt, hogy beavatkozhat-e, mert ha ezzel megsérti a másik felet, akkor lehet, hogy az megöli, mert meg merte őt zavarni. A másik része azonban, hogy fogalma sem volt arról, hogy mennyire lehet így Lord Xeth gyenge, vagy sem. Eddig mindig – legalább is a legjobb tudása szerint – valós alakban látta a nagyurat és nem másolatként, mint most. Azt pedig célszerű lett volna elkerülni, hogy esetleg megöljék a férfit, mert az sok kérdést vetett volna fel, amit nem lett volna kellemes megvitatni másokkal.
Ha nem fenyegette őt magát itt veszély, akkor deaktiválta a fénykardokat és a puskáját igyekszik a kezébe venni. Ha ez sikerült, akkor próbál úgy helyezkedni, hogy őt magát nehezen lássa az ellenség, ellenben ő maga jól rálásson Negyvenkettes ellenfeleire, ha kell, akkor szikla mellől, ha úgy nem tud, akkor esetleg felmászni gyorsan a tetejére. A lényeg, hogy lássa őket. Ezek után nagyon gyorsan igyekszik mérlegelni, hogy melyik ellenfél a legveszélyesebb a nagyúrra és azzal fogja majd kezdeni azt, hogy próbálja meglőni a lehető legjobban eltalálható részén. Most nem számított az, hogy meghal-e vagy sem, a lényeg, hogy földre kerüljön, aztán utána úgyis folytatható lesz a művelet, vagy akkor már Xeth is megoldja. Utána folytatná a többivel is ugyanezt gyorsan pár pillanat után emeli a következőre a puskát, lő, majd a harmadikra, esetleg a negyedikre, ha még van.
Ha azonban úgy látja, hogy a nagyura nem szorul segítségre, akkor nem fog beavatkozni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

A harc tovább folytatódott, és csupán Ben nem avatkozott bele a küzdelembe már és Negyvenkettes is inkább kivárt egy kicsit, így jelenleg főleg csak Such és Ingrid voltak azok, aki cselekedtek is a következő másodpercekben.

Xeth eddigre sikeresen felmérte a terepet és a többieket, láthatta, hogy évek óta össze voltak szokva ők hárman és félelmetesen jól mozogtak együtt. Talán még Bennél is jobbak lehettek. Az nem volt megállapítható, hogy korábban melyik fél tagjai lehettek, de Lyra-tól nem kapott nagyobb számú dezertőrről szót, így lehet, hogy ex-Havoc-osok, vagy valamelyik dezertált, agymosott Halálosztagos képezte őket.

Igyekezett éppen úgy helyezkedni, hogy telekinetikát is tudjon alkalmazni, bár az itt nagyon necces volt, mert ha mások látják lebuktatja magát, hogy erőhasználattal ugrál és tér ki a támadások elől. De mivel most már analizálta a többieket és felmérte, hogy mire képesek, így már tényleg nem volt sok esélyük, főleg, hogy Rhys alatt voltak tudásban, Xeth meg bármikor képes volt a feleségét fájdalom okozása nélkül is leszerelni.

De a férfinak még szerencséje is volt, mert Ingrid is ekkor fordult be és mielőtt Xeth lebuktatta volna magát a nő két ellenfelet lőtt hátba, akik egy egyensúlyukat vesztve zuhantak a lávába, ahogyan Xeth azt eredetileg tervezte. A harmadiknak Ingrid csak az oldalát súrolta amiatt, hogy Xeth épp abban a pillanatban vágta le mind a két karját és zuhant el az alak üvöltve a földön. Kettő halott, egy életben.

Ezalatt a másik oldalon Such is folytatta a harcot. Kivárta az utolsó pillanatot az ellenfelével szemben, de ez itt elég nagy hiba volt. ugyan sikeresen félre tudott ugrani, de a férfi így is teljes erőből találta telibe Such oldalát és a jobb combját, térdét. A félreugrás sikeres volt, de mivel ezeket eltalálta a tanítvány oldala, csípője és combja igencsak megzúzódott, a térde pedig kiugrott a helyéről.

Az egész igencsak fájdalmas volt, az ellenfele pedig már-már erőhasználó szintű reflexekről adott tudomást, mert pont sikerült megállnia a leesés előtt pár centire és ott fordult meg, hogy majd hátba támadhassa az ellenfelét, ha már nem sikerült a lávába löknie. Such-nak pedig szerencséje volt, a bukfenc/vetődés után úgy sikerült érkeznie, hogy a térde is visszaugrott a helyére.

Így most mindenhol az éles fájdalom helyett leginkább tompa pulzáló fájdalmat érzett, de ez most főleg az adrenalin miatt egyáltalán nem hátráltatta. A szemben levő ellenfele ezen idő alatt felvette a két vibrokardot a földről, amit korábban leejtett oda és ő maga is ismét támadóállást vett fel. A hátsó pedig egy sokkoló ostort vett a kezébe és azzal csapott Such felé.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

LORD XETH / Rejtjel 42

~ Rejtjel Negyvenkettő ~
Már épp készültem, hogy a tőlem telhető legjobb módon elrejtve használjam a telekinetikát, és igazából talán az sem lett volna gond, hogyha esetleg feltűnik a tanítványnak, hiszen ha más nem, az bizonyos volt, hogy temérdek okot tudnék találni arra, hogy miért is képes egy ügynök Erőt alkalmazni, hiszen vannak az ügynökök között olyanok akik képesek rá, még ha nem is olyan szinten, mint egy urdrarr, vagy épp olyan szinten. Ez pont az a vékony pengeél, amin a becsületőrök is járnak, tudom, rákérdeztem az illetékeseknél. Viszont végül mégsem kellett semmit sem tegyek, hiszen tehetséges ügynökökkel veszem körbe magam, akik tudják tenni a dolgukat anélkül, hogy agyatlanul követnének parancsokat, még úgy is, ha egy nagyúr van a közelükbe, így hamarosan már csak egy olyan ellenfél volt előttem, aki nem igazán tartotta a kezében a helyzetet. Illetve nem is volt neki.
- Beszélgessünk kicsit. - jelent meg széles vigyor az arcomon, miközben eltettem a fegyvereket, hiszen azok később is hasznosak lehettek és amíg a többiek el vannak foglalva azzal, hogy megmentsék a tanítványt a saját ellenfeleitől, addig én nekiálltam, hogy közeli kapcsolatba kerüljek a kis jószággal és minden egyes információt amit csak lehetséges kinyerjek belőle, viszont egy dolgot semmiképp sem akartam megengedni, amennyire csak lehetséges volt, mégpedig, hogy meghaljon közben. Szerettem volna odaadni őt még Ingridnek is, hiszen ő is roppant tehetséges az információ szerzésben, és míg jelenlegi helyzetben én nem játszhatok a saját szabályaim szerint és ténylegesen szárazra facsarjam az illetőt, így hagyni akartam Ingrid tehetségének is egy kis teret a dologban.
//Felszerelés: Egyszerű ügynöki ruházat, oxigénmaszk, álcagenerátor, fénykard Ingridnél táskában.//