Ősi Sith templom

---

Már-már szinte örömmel nézte, hogy nagyura szavai miként zavarták össze a katonákat, egy biztos, hogy ehhez értett a férfi, nagyon is. így ebben a helyzetben könnyedén le lehetett volna kapni a katonák egy, vagy jelentős részét, így már szinte várta azt, hogy ez a parancs is megérkezik, hogy támadhassanak. Azonban nem érkezett meg, mert egészen más történt. Felkapta a fejét és arra nézett, ahonnan a hang jött, ami nevetett. Egy idősebb alakot pillantott meg ott, aki eléggé hátborzongatóan nézett ki, bár benne nem keltett félelmet. Inkább undort és azt, hogy felfordult a gyomra a látottakon. Látott már olyanokat, akiket eltorzított a sötét oldal ereje, ez is arra hasonlított. Megdermedt, amikor a férfi elkezdte sorolni, hogy kik is vannak itt. tudta! Valahogyan tudta, hogy Negyvenkettes nem más, mint Lord Xeth. Mi, vagy ki volt ez az alak?! Fogalma sem volt, azonban azt is tudta, hogy ő maga itt van, szinte biztosan az is, hogy hol van, így nem sok értelmét látta annak, hogy továbbra is rejtőzve maradjon. Már készült volna kilépni a „fényre” és deaktiválni az álcagenerátorát, amikor hirtelen újra erős mellkasi fájdalma támadt, de ezúttal láthatóan nem csak őt érte. ha nem szorult volna ki a tüdejéből minden levegő, akkor valószínűleg egy halk sikollyal rogyott volna a földre, de így csak egy hangos nyögés szakadt ki belőle. A kezével akaratlanul is a mellkasához kapott miközben kicsit összehúzta magát a földön. gyűlölte ezt a helyzetet, hogy gyenge, kiszolgáltatott, nem tud mit tenni, ráadásul mindezt a nagyura előtt, ami még kínosabbá tette számára a helyzetet. Igyekezett lassan, mélyeket lélegezni a fájdalom ellenére is, hogy ne veszítse el az eszméletét.
Végül lassanként kezdett a fájdalom múlni és ezzel egy időben egyre jobban lenni. Ha már képes volt arra, hogy mozogjon, akkor próbált felülni és utána felállni a helyén, ha kellett, akkor még a falnak is kicsit nekitámaszkodik, de remélte erre nem lesz szükség. Ezek után a további parancs alapján fog eljárni, azaz jelen esetben követi a többieket, ha veszélyt érez, akkor próbál kitérni és visszatámadni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

Ahogyan a csapat körbenézett, a parancsnokot és a kopasz férfit kivéve mindenki másra is hatással volt ez az egész. Szóval nem csak a birodalmiakat érte a támadás, hanem ez általános kiterjedésű volt és mindenkire hathatott. Mindenki összetudta szedni magát egyébként. A mellkasi fájdalom tompa lett, majd teljesen elmúlt, és Such is a térdét érezte már csak.

Számára arra gondolni most tényleg nem működött, ez most valami más volt. Egyedül Xeth volt az, aki még mindig úgy érezte, mintha a zuhanyzóból lezúduló víz folyamatosan ott csorogna az arcán, nyakán, hátán és mellkasán. Szóval miután mindenki összeszedte magát, akkor úgy döntöttek, hogy követik a férfit. Xeth azonban továbbra is provokálta.

- Maga tényleg nem ismer meg. Kezd tompulni… a tanítványa rossz hatással van magára. Lehet, hogy itt volna az ideje, ha megszabadulnia tőle, vagy pedig hagyni, hogy átvegye a maga helyét. Ugye tudja, hogy ő volt a Hármak nevelőanyja? Mindig örömmel fogjuk itt látni – felelte szívélyesen.

A férfi itt felemelte a kezeit, a mozdulatot pedig Xeth és Such is megismerte azonnal. Eddig még nem látták a férfit ruha nélkül, de a mozdulat nagyon egyedi volt. máskor teljesen fekete csuhában látták, ami azt illeti Xeth akkor találkozott vele először, amikor a mestere tanítványa lett. A férfi Lord Amusha volt, a császár ceremóniamestere.

Ő volt az, aki megnyitotta az udvari bálokat, vagy lezárta, konferálta be a vendégeket és ő volt, aki bemutatta többek között jó negyed évszázada Xeth-et és idén az év elején Such-ot is a Birodalom elitjének. Ott volt szinte mindig, amikor a császárnak tett valaki jelentést, vagy épp a Császárnak segédkezett. Elég sok belső információja lehetett.

Amennyiben követték csak felkellett sétálni az emelvényre. Amint ez megtörtént, akkor hangos puffanások voltak hallhatóak, a parancsnokot kivéve az összes őr összecsuklott, Such és Xeth pedig valami olyasmit érezhettek, amitől nekik is felállt a hátukon a szőr. Ahol az őrök voltak megszűnt az Erő jó néhány pillanatra.

Such, ha hallott már olyan erőhasználatról, ami képes elszívni az Erőt és életerőt másokból, akár kész bolygókból, akkor rájöhetett mi ez – Xeth-nek eléggé egyértelmű volt – hogy valaki éppen most táplálkozott belőlük és omlasztotta porrá őket, hogy semmiit sem hagyott bennük. Végül a parancsnok is csatlakozott a csapathoz.

A plató pedig süllyedni kezdett, egy lift volt, nagyjából két-három percet mentek lefelé, végül egy nagyobb trónterembe érkeztek. Az egész frissen volt berendezve, mindenfelé selymek, áttetsző fátylak. Díszes, roppant uralkodói és régies, ilyet Such láthatott mestere lakosztályában csak.

- Már vártalak titeket – szólt a benti félhomályból egy kellemesen mély, női hang.

Már a hangja is olyan volt, hogy mindhárom férfi tudatát borzolta, mint amikor egy szerető forró leheletét lehet érezni a tarkójukon, de még részben Ingrid számára is, hiszen neki meg nem számított, hogy valaki férfi, vagy nő. Ahogyan a nő az Erőn át is megvizsgálta őket, mintha a sötétség ölelte volna őket körbe és csókolta volna őket, egyszerre izgató és rejtélyes. Ilyesmi érzéssel még senki sem találkozott korábban…

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

Az egész kezdett elfajulni, csak azért nem lőtte le a kopasz férfit, mert nem tudta, hogy mennyire szabadulna el a pokol. Volt egy olyan érzése, hogy most már össze fogja rakni Tavres és Ben is azt, hogy kivel is van dolguk, hogy kicsoda Negyvenkettes. Örült annak, hogy rátudta venni a férfit arra, hogy vegye fel az árnymátrixot és a saját alakjában jöjjön el most. Az a rész azonban meglepetésként érte Ingridet, hogy Lady Benûwia volt a Hármak nevelőanyja? Mégis hány éves volt az úrnő? Úgy tudta és ahogyan kinézett, nem lehetett több harmincnál, de itt meg azt mondja a férfi, hogy legalább tizenegyezer éves? Ha lesz lehetősége, akkor egyszer majd rákérdez a nagyuránál, hogy ez mégis mi volt itt. Nem szerette, hogyha nem tud valamit, bár lehet, hogy ezzel túl messzire menne. Mindazonáltal nem volt más parancs, így csatlakozott a férfiakhoz a lifthez és ekkor még a helyi őrség össze is esett. Révén nem volt erőérzékeny, így nem tudta hova tenni ezt a dolgot, hamarosan pedig le is értek a megfelelő szintre, ahol már mintha várták volna a gyermeket, hogy felébredjen. Női hangot hallott és egyből arra kapta a fejét, minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne rántson fegyvert, ne emelje rá a mesterlövészpuskát és húzza meg a ravaszt, ahogyan azt tenné minden más esetben. A nő hangja olyan hatást keltett, mint amikor a férjével és Erénával együtt voltak hármasban és érezte a másik nő forró leheletét. Noha még nem látta a másikat, de vágyat érzett arra, hogy megcsókolja, mert már a hangja is szinte elvarázsolta. Szerencsére voltak módszerei arra, hogy ezt le tudja küzdeni, így igyekezett is megtenni azokkal és mindvégig hűvös és rideg maradni, a gondolatait rendezni. Neki nehezebb volt, mint aki Erővel rendelkezik, de volt elég ideje megtanulni. Egyelőre nem szólalt meg, pedig közölte volna a nővel, hogy szálljon ki a fejéből végre, de nem tette, ez innentől kezdve tényleg a sith-ek játszmája volt, nem pedig az övé. Saját maga túl kicsi volt ehhez és valamiért nem is bánta, hogy az.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

A leérkezés és a nő szavai után a parancsnok egy „úrnőm” megszólítással térdelt le és maradt is úgy. A Ceremóniamester megállt pár méterre a négyestől és végül a sötétségből a ruháját igazító csinos, hosszú vörös hajú nő lépett elő. A bőre hófehér volt, a szemein mintha hályog lett volna, ami tompította az írisze színét, de aranyszínű volt.

Nagyjából 170-175 centi körül lehetett, a mozgásából egyáltalán nem látszott az, ami ilyenkor kellene. Nem mutatta a fáradtság legkisebb jelét sem, hanem majd kicsattant az energiától. Xeth és Such az lent látottak után, meg amit éreztek egyértelmű volt, hogy miért. A nő addig a vonalig ment, ahol a Ceremóniamester is ácsorgott.

- Királynőm! Engedelmeddel had mutassam be biológiai édesanyja tanítványát, Such Tavres-t, és a valódi édesanyja jelenlegi párját… Lord Xeth-et, a Hírszerzési szféra nagyurát, aki roppant cselesen játszotta ki a bejutást. A nő egy orgyilkos és ügynök, a katona meg agymosott és kondicionált – felelete.

- Mindkét anyámhoz köthető személy. Hogy van a biológiai életben? Hol találták meg? – kérdezte Such-ot. - És az anyám hogy van? Miért nem hozta magával, túl erős lett volna ahhoz, hogy bejusson?

Ingridre csak egy pillantást vetett, hogy felmérje, hogy a nő két vele levő férfinál is magasabb. Majd B3N-re pillantott és a kezeiből erővillámokra hasonlító csapás, sugár csapódott ki, ami eltalálta a halálosztagost, aki ettől az egyik oszlopnak csapódott. A páncél egyáltalán nem védte meg, úgy érezte, hogy szétszakad.

Minden fájt, sokkal rosszabb volt, mint bármelyik kísérlet, kínzás, vagy bármi, amit életében érzett. Az utolsó pár pillanatban mielőtt elvesztette volna az eszméletét érezte, hogy minden érzelme, amikkel évek óta nem rendelkezett hirtelen teljesen elöntötték. Saját önálló gondolatok zúdultak a fejébe, nem volt többé kondicionálva. A következő pillanatban pedig az eszméletét is elvesztette.

- Most már legalább a saját gondolatait is eltudja mondani, és nem csak, amit a kondicionálás enged – mondta.

Ben, akkor megkapta az ajándékot, és magához is tér a kövi körben, ha ír, szóval ott írhatod majd Raten, hogy felébred, zsongó fejjel és rászakadó érzelmekkel.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

LORD XETH / Rejtjel 42

~ Rejtjel Negyvenkettő ~

- Ha csak egy kicsit is ismerné a tanítványomat, akkor biztosan nem így vélekedne, de nyilvánvaló, hogy jó mestere lehet, hiszen egy ilyen nagy tudású személyt is képes volt átverni. Igazán jól halad a tanulással, nem igaz? - kivül a vigyorgó kis dög voltam, belül pedig csak a szemeimet forgattam a kopasz férfi szavaira. Teljes mértékben nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt a Cabal munkája durván lealacsonyította a szférám tisztaságát azalatt, hogy nem voltam, másrészt pedig, hogy a visszatérésemet követően ténylegesen elértem, hogy az arra érdemeseken kívül senki se tudjon semmit arról, hogy mi folyik nálunk és az embereinkkel úgy általában. Ez pedig ugyanúgy igaz volt a ceremóniamesterre is. Igazából meg tudtam érteni azt is, hogy miért tartja még mindig a pozíciójában a császár, hiszen tartsd közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb. Eddigi tapasztalatom alapján nagyon alábecsülik a császárt és a mentális képességeit, de hát ez már csak ilyen a magukat túl sokra tartók körében, megássák a saját sírjukat.
Mikor elértük az emelvényt akkor egy ismerős érzés kerített hatalmába. Nem is tudom, hogy mikor volt utoljára, hogy hasonlót éreztem, igaz nem mozogtam olyanok körébe túl sokat, akik ezt az aspektusát használták volna az Erőnek. Legalább az nyilvánvalóvá vált, hogy miért is tartják itt ezt a sok ostobát. Tápláléknak. Igazából ebből a szempontból is sokkalta jobbakat is választhattak volna, mert a minőség, az minőség, de nem tisztem beleszólni az ilyesmiben. A nő jelenléte érdekes volt az Erőben, de eléggé hideg zuhany alatt voltam, és nem csak Rhys miatt, ahhoz, hogy ne legyek ostoba kis ficsúr. Még akkor sem, hogyha a vörösek a gyengéim.
A bemutatást követően csak sóhajtottam egyet. Ahhoz képest, hogy ceremóniamester elég kevés érzéke van a drámaisághoz, vagy ahhoz, hogy miként mutasson be személyeket, vagy utaljon rájuk. Azon már meg sem lepődtem, hogy mekkora összezavartság van a fejében Rhyssát illetően. Suchnak a bemutatásom után csak lazán integettem hiszen ha most már ebből sem jön rá, hogy ki vagyok, akkor semmiből.
- Nem ártana lecserélnie az embereit. Az információ szerző képességük elég gyatra, szerintem az ügynök képzésünkön is elvágnák őket élből. Ami az "anyját" illeti, jelenleg eléggé nem e világi, ha fogalmazhatok így. - a válaszaim és a modorom is ugyan olyan laza maradt, mint azelőtt, legalábbis egészen addig, amíg a kis királynő meg nem fosztott egy beosztottamtól. Az ismételten egy mély sóhajt váltott ki belőlem.
- Erre is kár volt annyi időt és nyersanyagot fordítani. Viszont Korriban-on biztos örömmel fogadják majd. - vontam vállat végül a dologra. Ennél többet igazán nem akartam hozzá fűzni, csupán annyit tettem volna hozzá, hogy igazán kár volt erre pazarolnia az energiáját a nőnek, de ki vagyok én, hogy megmondjam, hogy mégis mit kezd a saját készleteivel. Arra azonban továbbra is kíváncsi vagyok, hogy mégis mit terveznek. Hiába fedték fel, hogy kis is vagyok valójában, attól még nem azt a perszónát fogom játszani, msot kivárok, ügynök módjára cselekszem, még nincs itt az ideje, hogy azzal szórakozzak, hogy átvegyem az irányítást a szituáció fölött.
//Felszerelés: Egyszerű ügynöki ruházat, oxigénmaszk, álcagenerátor, fénykard Ingridnél táskában. Két kard.//

---

Legalább a férfi sem tudott mindent, vagy csak éppen nem érdekelte, hogy Lady Hall’a unokahúga és a 7. szektor Nagymoffjának lánya. Mondjuk ezek eléggé titkos adatok és nem igazán gondolta, hogy egy Ceremóniamester az emberi beosztottakról tudná, hogy kicsoda főleg, hogyha a neve nem számít és még azt sem tudta, hogy az Orgyilkos parancsnok. Azt érdekesnek találta, hogy mit művelt a nő a Halálosztagosával. Ahogyan Ben elrepült mellette Ingrid meg sem rezzent, nem nézett hátra, az gyengeség lett volna, egyébként pedig annyira nem érdekelte az, hogy mi van a másikkal. Ha ez megöli, vagy teljesen kiüti, akkor teljes mértékben kidobott dolog volt az, amit ráfordítottak és ő maga is félreismerte. Az a saját kudarc is lett volna, mivel saját maga válogatta be a saját emberei közé. De a nő szavai alapján nem megölni akarta a másikat, hanem felszabadítani. Ilyen módon meg lehet törni a több éven kondicionálást és minden olyat, amit kapnak a Halálosztagosok? Korribanon? Ez egyet jelentett, hogy Benből erőérzékeny kellett, hogy legyen. Szerencsére könnyedén visszatudta fogni magát, hogy ne forduljon hátra, de azért a szeme sarkából figyelni kezdte a másikat. Egyáltalán nem ismerte a férfit úgy, hogy milyen lehet, hogyha vannak érzelmei, még az is lehet, hogy rájuk fog támadni, vagy épp itt akar maradni és a megmentőjét szolgálni.
Bármelyik is legyen a helyzet ebből már tudta, hogy Ben akolitusnak számít, egy rabszolgának, a Birodalom hierarchiája alapján egy senkinek és semminek, mert még nem is tagja a Sith Rendnek. Ettől a pillanattól kezdve ahhoz sincs joga, hogy fegyvert, vagy épp páncélt viseljen. Végül is úgy döntött, hogy egyelőre nem avatkozik be, csak akkor, hogyha a másik ellenségesen lép fel. Emiatt pedig úgy igyekezett helyezkedni, hogy még mindig a nagyúr közelében maradjon, de egyszerre tudja a saját társait, vagyis a két sith-et, illetve Bent is figyelni, meg persze szemmel tudja tartani a parancsnokot, a Ceremóniamestert és az úrnőt is. Szükség volt erre, hogy tudja, hogy a társai és az ellenfelek is mire készülnek, hogyha bármelyik támadna, akkor védekezni, vagy besegíteni tudjon ebbe és persze, ha szükséges, akkor a nagyurának a fegyverét is oda tudja adni néhány pillanaton belül.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

A többiek beszélgettek, a Ceremóniamester most már nem felelt Xeth szavaira, helyette nem sokkal később már az úrnővel beszélgettek. Ő Xeth sértegető szavaira csak kedvesen mosolyodott el. Ettől a mosolytól alig húsz évesnek nézett ki, és az a mosoly a legapróbb mimikára nézve is pont olyan volt, ahogyan Rhys szokott Xeth-re mosolyogni.

Látszott, hogy a mosoly őszintén jött a nőn és nem szándékosan mosolyodott el úgy, ahogyan, de ezen mosoly alapján Xeth felismerhette, hogy tényleg van vérségi rokonság a két vörös nő között és le sem lehetne tagadni, több mint tízezer év különbséggel sem. Such pedig, ha értékelte, akkor egy kellemes, barátságos és némileg kacér mosolynak láthatta.

- Úgy látszik a karbonfagyasztás családi hagyomány, mi is... ő is... Kiderült, hogy ki rabolta el őt közvetlen a születésünk után? Meglesz az is Lord Xeth, de még csak alig pár perce tértem vissza, több mint tízezer éves álmomból, akárcsak fivéreim. Tudom, hogy miért vannak itt, nem fogom megölni magukat, hanem mindannyian hazamehetnek és elvihetnek atyámnak egy üzenetet.

- Azt nem tudom garantálni, hogy ő nem fogja-e megölni önöket érte, de annak fényében, hogy ismeri a bolygót, tudni fogja, hogy miért nem jártak sikerrel. Az üzenet, hogy belefáradtunk mind a hárman abba, amit folytat. Minket nem érdekel a Birodalma, lemondunk bármiféle ottani jogunkról, be sem fogjuk tenni oda a lábunkat.

- Nem leszünk többé az uralkodó ház, sem a Sith Rend tagjai. Semmilyen jogunk nem lesz, nem szólhatunk bele a kormányzásba, sem semmibe. Felfoghatnak minket árulónak, akiket letartóztathatnak, ha a Császár, vagy a Sötét Tanács engedélye nélkül tesszük be a lábunkat a birodalomába…

- Cserébe ő is hagyjon minket, ha nem akarja a következő tízezer évet is energiaformában elölteni. Nem akarunk beleszólni a Csillagköd eseményeibe sem… mármint én megtenném, de sajnos van két másik „felem”, akik nem hagyják. Így mi bőven megelégszünk a Malachor rendszerrel.

- Bárkit, aki ide jönne, örömmel látunk, de ha gyilkosokat küld… pontosan tudja, hogy mire vagyunk képesek. Amennyiben igénylik, diplomáciai kapcsolatokat fenntarthatunk, de nem bánjuk, ha még ennyit sem akar. Remélem ez maguknak is megfelel, Lord Xeth, Lord Tavres – mondta a nő.

Közben Bennek szerencsére a regenerációja és hasonlók miatt csupán néhány pillanat, maximum pár perc kellett ahhoz, hogy ébredezni kezdjen. Amint kezdett magához térni már érezte, hogy valami más, mint eddig. Nem csak az érzelmek, de valami mást furcsaságot is érzett. Konkrétan olyan volt, mintha a sötétség akarna a bőre alá bemászni és felemészteni, élve felfalni őt.

Az egész lelkét belülről olyan hideg és ridegség ölelte körbe, amit még soha sem érzett. Azt katonaként megtanulta, hogy miként kontrollálja az érzelmeit, de ehhez az kevés volt. A hideg és sötétség szinte fájdalmat okozott neki és félelmet generált benne. A pap, a nő és Such felől olyan dolgot érzett, amit még soha, nem is tudta volna körülírni, csak az bizonyos, hogy szíve szerint sikoltva menekült volna onnan, pedig rendíthetetlen katona volt.

A szavakat valahogy úgy fogta fel, mintha valamilyen félálomban lenne, kicsit lassabban fogta fel az értelmüket, de azért hallotta és felfogta őket.

Ben, akkor megkapta az ajándékot, és magához is tér a kövi körben, ha ír, szóval ott írhatod majd Raten, hogy felébred, zsongó fejjel és rászakadó érzelmekkel.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

LORD XETH / Rejtjel 42

~ Rejtjel Negyvenkettő ~
A hideg végigfutott a hátamra a hölgy mosolyára. Természetesen tudtam, hogy mi az oka, hogy ennyire hasonlít az egyikük a másikra, ettől még hátborzongató volt a dolog, de ezen semmiképp sem tudok változtatni, hiszen egyikük sem tehet róla. A nő szavait végighallgatva nagyjából körvonalazódtak bennem, hogy mégis miféle kimenetel lesz itt és ki mit kell tegyen. Mindössze egy személyről tudtam, hogy boldog lesz a végkifejlettől, de neki pont nem akartam örömet szerezni.
- A folytatás elég egyértelmű. Fogják magukat és hazamennek. Ön közli a mesterével, hogy sikeresen teljesítette a parancsát, és hogy készüljön fel, hogy az ő és az ön tettei mivel is járnak. Ha mindenképp ellenkezni próbál, szólok előre, hogy az esetben én leszek az első személy, akivel találkozni fog és nem hiszem, hogy szeretné azt a beszélgetést megejteni. A parancsnok ideadja a fegyvereimet és az ex-halálosztagostók elveszi a páncélját és fegyvereit, majd elviszi Korribanra és átadja az illetékeseknek. - a hangom természetesen ahhoz illendő volt, amit mondtam, vagyis ellentmondást nem tűrő. A parancsnok esetében nem aggódtam emiatt, hiszen tisztában voltam, hogy mennyire lojális a Birodalomhoz és a rendszerhez, a tanítvány pedig csak nem olyan ostoba, hogy tovább növelje a bűnlajstromát. Az éppen elegendő számára, hogy amikor lehetősége lett volna rá, nem közölte senkivel mestere parancsát, hiszen ez esetben ő maga aligha lett volna érte felelős, de így bűnrészes lett. Amennyiben a parancsnok úgy tesz, ahogyan el lett mondva, akkor átveszem tőle a fénykardot és egy nyugodt kis kezdő állást veszek fel, természetesen továbbra is kedves és nyugodt mosollyal az arcomon.
- Természetesen az üzenetét átadjuk az apjának, viszont én nem tehetem meg azt, amit a fiatalok, hogy hazasétálnak és úgy tesznek, ahogyan mondták nekik. Az én feladatkörömben mindez lehetetlen lenne. Úgyhogy mit szólna egy kis "reggeli" edzéshez. Nyugodtan engedje el magát, hiszen nincsen vesztenivalóm, így örömmel összemérném az erőm egy kis részét önnel. Legalább jobban megismerhetjük egymást, nem igaz? - a hangom játékos és vidám volt. Nagyúrként nem mehettem el anélkül, hogy nem bonyolódtam volna harcban annak érdekében, hogy teljesítsem a feladatot, amiért jöttem. Meg se jelenhetnék a Császár előtt úgy, hogy meg sem próbáltam. Abban csak reménykedni tudtam, hogy a kis hölgy érti a dolgot és szereti a játékokat, így belemegy ebbe a kis "szórakozásba". Legalább nekem is több információm lesz róla és a képességeiről, valamint ilyen edzőpartnerem sem volt soha, hiszen a Császárral sem váltottam csapásokat, ahogyan egyik gyermekével sem. Ha pedig egyből olyan mértékű erőt vetne be, amivel ez a másolat megsemmisülne, akkor ennyi volt az egész, és egyből adhatom le a jelentésemet a Császárnak.
//Felszerelés: Egyszerű ügynöki ruházat, oxigénmaszk, álcagenerátor, fénykard Ingridnél táskában. Két kard.//

---

A nő egyvalamiben nagyon is biztos volt, hogy a nő tud tárgyalni, vagyis inkább parancsokat osztogatni. Nem tudta eldönteni, de volt egy olyan érzése, hogy az „úrnő” igazából teljes mértékben érdekelten az iránt, hogy ki milyen rangon van itt, pusztán mindenki fölött állónak tartja magát. Örült annak, hogy a férje nincs itt, mert már nyálazva nézte volna a nőt és biztosra vette, hogy elcsábult volna, még Ingrid jelenlétében is. Nem irigyelte a nagyurát, amikor mennie kell majd jelentést tenni annak a fényében, hogy mennyire köztudottan akarta a császár azt, hogy ezek hárman halottak legyenek. Azon sem csodálkozott volna ezek után, hogyha a Császár kivégzi Lord Xeth-et a bukásáért. A férfi pedig mintha olvasott volna a gondolataiban, vagy pedig saját maga volt annyira jó, hogy máris felmerült, hogy el kell vennie Ben fegyverét és páncélját. Egy pillanatra sem merült fel benne az, hogy ne vigye el Korribanra a másikat, valóban végletekig hűséges volt és nem is akarta megkérdőjelezni azt, amit Lord Xeth parancsolt neki.
- Értettem nagyúr! – mondta tárgyilagosan.
Természetesen nem akart ellenkezni, így igyekszik elővenni a fénykardot, amit eddig a nagyurának cipelt és átnyújtani neki. Ha ez sikerült, vagy valamilyen oknál fogva nem, akkor is odamegy Benhez. Persze úgy, hogy két lépést még úgy tesz meg, hogy ne mutassa a hátát se a nőnek, se Lord Xeth-nek és csak utána fordul meg. Ha odaér Benhez, akkor kinyújtja a kezét a férfi felé.
- Hallotta a parancsot és ismeri az eljárást, ön mostantól rabszolga DT-B3N, ennek fényében kérem a fegyverét és vegye le a páncélját – mondta a férfinak is ridegen, tárgyilagosan.
Ha a férfi átadja ezeket, akkor majd azokat felveszi és a férfit terelgetve, remélhetőleg a tanítvánnyal együtt eltudnak majd indulni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

A nő, amíg Xeth beszélt, addig csípőre tette a karját és úgy várta végig, hogy mit is fog mondani a férfi. A parancsokra Ingrid azonnal rávágta azt, hogy engedelmeskedik. Egy pillanatra sem ingott meg, érezhető volt mindez felőle. Azonnal nyújtotta is a fénykardot Xeth-nek, amit át tudott venni a férfi.

Such közben megtudta tenni, amit akart, itt nagyon könnyedén rá tudott hangolódni az Erő sötét oldalára, mert nagyon erősen vette körbe. Úgy tűnt, hogy Xeth komolyan gondolta a harcot, a nőnél még mindezt nem lehetett eldönteni, hogy mit is akar. Az erőviharra gondolva sikerült épp lenyugtatnia magát, vagy feltüzelni, annak függvényében, hogy melyiket is szerette volna elérni vele.

Mindenki láthatta, hogy a parancs után Ingrid két lépést tett hátra és utána fordult meg csak és lépett oda Benhez, akitől kérte a felszerelését a parancs értelmében. Eközben Xeth az előbbi rideg parancsosztogatás után vidámabban beszélt a nőhöz, akinek az arcára közben undor és megvetés ült ki. Felemelte a kezét, amiben sárga fény kezdett megjelenni. Ez a fény kicsapott Xeth-re, akinek arra sem volt esélye, hogy kitérjen.

A következő pillanatban a doppelgangler megsemmisült, a földre pedig az árnymátrix öve és a fénykard is leesett. Xeth meditációja pedig megszakadt Dromund Kaas-on, ahol ugyanabban a helységben volt egyedül, ahol ennek nekiállt. A Malachoron a nő ekkor ismét nagyon kicsit elmosolyodott, bár azért megvetés is volt most ebben a mosolyban, nem is kevés, öröm annál kevesebb. A többiekre nem támadt rá és a kezéből a fény is eltűnt.

- Nem párbajozok rangomon aluli ölebekkel... – mondta. - Még maradnak egy kis ideig, vagy a parancs értelmében máris távoznak? – érdeklődött egy mosoly kíséretében.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

LORD XETH / Rejtjel 42

~ Lord Xeth ~
- Nők! - sóhajtottam fel hangosan, miután egy pillanat alatt lett semmivé a másolat, akit a Malachor V-re küldtem el. Igazán reménykedtem egy kellemes kis párbajban, de a kis vörös egyértelműen túlságosan arrogáns ahhoz, hogy szórakozzon kicsit. Ezt az egyet sohasem értékeltem se a jedikben, sem pedig a sithek elég nagy százalékában. Fogalmuk sincs arról, hogy miként kell szórakozni és kikapcsolódni kicsit, túlságosan elvannak a saját dolgukkal és időről-időre karót döfködnek fel a saját alsó felükbe.
~ Remélem minden rendben van a te oldaladon. Hamarosan én is ott leszek, csupán van némi elintéznivalóm még. ~ a legelső üzenetet egyenesen Kethnek és Rhysnek küldöm az életköteléket és az Erőt használva. Természetesen én már sokkalta több dolgot tudok, mint amit feltehetőleg ők összeraktak Rhys korábbi erős rosszullétével kapcsolatban, viszont sajnos most nem tehetem meg, hogy egyből oda megyek, előtte még halaszthatatlan dolgom van.
Szépen lassan tápászkodom fel ültemből, nem akarom, hogy a hosszabb idő miatt esetleg az izmaim továbbra is pihenjenek, vagy épp ilyen apróság miatt kelljen saját magamon gyors gyógyítást végrehajtani. Természetesen közben nyugodtan van időm dönteni a folytatásról azzal kapcsolatban, hogy miként is tegyek lépéseket. Ingrid valószínűleg még pár napot marad a bolygón információszerzés céljából. Nem kizárt persze, hogy az ex-halálosztagost elcsábítják a "gyerekek" és ott marad emiatt a rendszerben, de ez már akkor sem az én bajom, ahogyan most sem, csupán annyi, hogy ha nem marad ott, akkor eljusson Korribanra.
Mikor már indulásra készen vagyok, akkor először Lyrához megyek. Innentől az ő dolga lesz, hogy ha Ingrid üzenne akkor tartsa vele a kapcsolatot, értesítse Korribant az új jövevényről, ahogyan a halálosztagosok nyilvántartásából is kivegyek a most már rabszolgának számító férfit. Ugyanakkor röviden összefoglalva nem árt, ha tisztában van a kialakult helyzettel is. Azután pedig következhet az oroszlánrésze a dolognak, jelentést adni a Császárnak. Biztosan nem fogja jókedvvel fogadni a dolgokat, de ettől függetlenül még kötelességem megosztani vele mindent amit tudok, ahogyan azt is, hogy a császárnő az övével ellentétes parancsot adott a tanítványának, valamint a ceremóniamester árulását is. Az ilyen napokon érzem igazán, hogy egy hírszerző munkája sohasem ér véget.

---

Ez határozottan nem úgy zajlott, ahogyan azt a nagyúr képzelte, de legalább most már valamennyi elképzelése lehetett arról, hogyha a nagyúr másolatként van jelen, akkor mennyire lehet erős, nem igazán egy másik képzett erőhasználóval szemben.
- Úrnőm, megengedi, hogy a nagyúr felszerelést összeszedjem? – kérdezte.
Fogalma sem volt arról, hogy hagyja-e, vagy pedig elteszi magának azokat trófeának. Ha nem hagyta, akkor értelemszerűen otthagyta őket a földön, ha azonban igen, akkor még mielőtt megkapja Bentől a felszerelését, akkor azokat magához veszi. Néhány pillanatig gondolkodott azon, hogy melyiket is válassza, itt volt a lehetőség, hogy megtudjanak néhány extra információt, de mellette ott volt a nagyura parancsa is, hogy menniük kell. Azonban egy ilyen lehetőséget csaknem hagyhatnak elszalasztani. Látta Lord Tavres biccentését, amire alig észrevehetően hasonlóan felet. Közben a fejében levő eszközön keresztül üzenetet küldött Lord Xeth-nek is, ha képes volt erre.
~ Nagyuram, a nő meginvitált minket, hogy maradhatunk, élvezhetjük a vendégszeretetét. Úgy vélem, hogy nem kellene egy ekkora lehetőséget elszalasztanunk és igyekszem minél több információt megszerezni, amit lehet. A leendő akolitust utána viszem Korriban-ra, hacsak nem óhajtja azt nagyúr, hogy azonnal elhagyjuk a bolygót. L’lerim vége! ~
- Természetesen elfogadom a meghívását úrnőm! Megtisztel vele! – mondta egy rövid biccentés kíséretében a nőnek.
Aztán csak remélni tudta, hogy Ben ezen idő alatt nem fog próbálkozni azzal, hogy megszökik, vagy csatlakozik ezekhez. Lehet, hogy jó katona volt, de a sithek világa teljesen más volt, igazából nem lepődött volna meg, ha a másik nem kért volna abból, ami ott vár majd rá.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

Ingrid kérdésére a nő csak intett, hogy nyugodtan szedje össze a nagyúrtól hátramaradt dolgokat, amiket így meg is tett. Közben Tavres és Ingrid is elfogadták a meghívást, hogy maradnak a nő vendégeként, így Ben sem nagyon tudott mást csinálni, mintsem kivárni azt, hogy a parancsnoka is távozzon.

Így elsőre teázni hívta meg a társaságot a nő, majd hamarosan az udvartartásával és vendégeivel a bolygó egy másik részére mentek, mert ott készült találkozni a testvéreivel és az elmondása alapján valami nagyszerű dolog fog történni…

//Folytatás: Serenia//

A végső pontok elszámolását a Serenia topicban találjátok.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika: