Ősi Sith templom

---

Akkor erről ennyit, már csak egy ellenfél maradt, de az is összeesett, így azt békén is hagyta, mivel látta, hogy Negyvenkettes, ha akarta volna, akkor könnyedén megölhette volna azt az ellenfelét. Mivel most azonban itt már nem látott senkit sem, így maradt az, hogy előjöjjön és megnézze, hogy milyen is a helyzet. Gyorsan próbálta felmérni a helyzetet és valószínűleg azt látja, hogy most már csak Lord Such ellenfelei vannak talpon, mindenki más a földön. Szerencsére sisakban volt, így lopva a saját nagyurára tudott sandítani, hogy a férfi mit is mond, avatkozzon-e bele a másik urdrarr küzdelmébe és lője-e le azokat, akikkel harcol, vagy pedig hagyják kínlódni a férfit. Mivel úgy tűnt a számára, hogy Lord Xeth remekül elfog szórakozni a túlélővel és Ben pedig még mindig nem avatkozott be a küzdelembe, így akkor úgy döntött, hogy saját maga fog besegíteni a sith férfinak, ha tetszik neki, ha nem. Bár egyelőre úgy tűnt, hogy az ostoros lehet a veszélyesebb, főleg, ha a másikkal szándékozik tovább foglalkozni. Így, amíg a nagyura a kínzással igyekszik foglalkozni – amit a nő tudott, hogy úgyis imád, nem hiába volt a császár kínzómestere is – addig ő maga igyekezett letérdelni, hogy a lehető legjobb pozícióban vehesse célba Lord Tavres ostoros ellenfelét. Alapból úgyis azt akarta a férfi, hogy fedezzék, így nem lehet kifogása az ellen sem, hogyha ő maga leszedi az egyik ellenfelét.
Ha azonban Tavres úgy dönt, hogy az ostorost próbálja meg megölni elsőre és nem pedig azt, akivel eddig szemben állt, akkor Ingrid is ellenfelet vált és azt igyekszik lelőni, akit a sith nem támad. Ha sikerült becéloznia bármelyiket is, akkor igyekszik meghúzni a ravaszt és háton – gerincvonalnál – vagy épp mellkas közepén meglőni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

Ben úgy döntött, hogy nekilát annak, hogy megnézze az ellenfelek felszerelését. Ami talán furcsa volt, hogy álcagenerátort nem talált senkin sem, valószínűleg területre ható volt a társaságon, ami pedig valahol itt a környéken a hamu alatt kellett, hogy legyen elrejtve. A lövészek felszerelése átlagos, talán rosszabb minőségű, nem a legmodernebb felszerelés.

Ennél még a legsilányabb birodalmiak is jobbak voltak. A pajzsuk is eléggé kacat, kész csoda, hogy még működik és felfogja valami azt. A ruházat úgyszintén rongyos és régies. Egyelten szimbólumot talált rajtuk, tetoválásként mindenkin az a kör és körülötte hármas jel, amit a jelentésben is megkapott. De ez több másik bolygón is vallási szimbólum volt, nem csak konkrétan az ikrekhez köthető.

Közben Negyvenkettes úgy döntött, hogy nekilát annak, hogy kikérdezze – aka megkínozza – az ellenfelét. Az, ahogyan a férfi belekezdett, csak felröhögött a sokkos állapota ellenére is így tett. Nem úgy tűnt, mintha a fájdalom, vagy a kínzás túl hatékony lett volna ellene, ez viszont Xeth-nek beszédes volt, Halálosztagos volt az alak és nem pedig Havoc Squad-os. A Köztársaságiak nem képeznek kínzással, fájdalomokozással, hogy jobban ellenálló legyen erre a személy, a Birodalom igen.

- Az úrnő hamarosan felébred, ahogyan a másik két helyen a testvérei is! Már nem állíthatjátok meg! – nevetett.

A következő pillanatban ez hangos roppanást lehetett hallani a férfi szájából, ahogyan erősen összezárta az állkapcsát. Egy-két pillanat kellett csak, hogy a teste remegni kezdjen és a szájából zöldes hab folyjon ki. A haláltusája négy-öt másodpercnél nem tartott tovább, utána holtan ernyedt el, valószínűleg Xeth legnagyobb bánatára.

Közben Such tovább folytatta a harcot, az ostoros támadása elől ki tudott könnyedén térni, majd néhány pillanatra úgy helyezkedett, hogy az egyik ellenfélnek sem mutatta a hátát – a harcbeli mozgások miatt. A lába azért annyira nem fáj, voltak rosszabb sérülései is már élete során, így akár órákig tud vele mozogni, maximum pihenés után lesz majd rossz. Mivel a makashi neki egy ellenfél ideálisabb, így megvolt a terve.

Néhány pillanatra inkább az ostoros felé fordult, hogy az Erő segítségével előhozza a másik félelmeit egy illúzióval. Az illető tényleg nem volt erőhasználó, így a félelme meg is jelent előtte, felordított és az ostorral azt a valamit, ami megjelent számára kezdte csapdosni. Ekkor Such a szeme sarkából egy lézernyalábot látott és egy puffanást hallott közvetlen a közeléből.

Amikor a másik felé fordult, akkor láthatta, hogy az már holtan fekszik a földön és Rejtjel Hét már emelné is a fegyvert az ő másik ellenfelére. Azonban erre nem volt szükség már, ugyanis a férfi még mindig az illúziót csapkodta, így Such egy elegáns és gyors vágással ki tudta végezni, a férfi pedig holtan zúgott bele a lávába, ahol pillanatokkal később el is merült.

Az ellenfelek jelen pillanatban elfogytak és némi csend ereszkedett a társaságra.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

LORD XETH / Rejtjel 42

~ Rejtjel Negyvenkettő ~
Végül az is kiderült, hogy az ellenfeleink feltehetőleg halálosztagosak lehettek egykoron régen, de azóta kegyetlenül elkorcsosultak, hiszen ha bármelyik halálosztagos most lenne ilyen gyenge állapotban, mint ők akkor valószínűleg ha nincs meg a magához való esze, akkor biztosan nem marad életben. Nem mondom, hogy nincsenek ilyenek, csupán hamar és gond nélkül kihullanak a sorainkból. Hasztalanok, ahogyan ez az alak is, akit roppant mód szórakoztatta az, hogy véleménye szerint okosabb volt, mint mi és a végén úgyis ők győznek majd.
- Ha tudtad volna, hogy mindennél jobban szeretem azokat, akik azt hiszik, hogy a halál meg tudja őket menteni tőlem, akkor inkább daloltál volna. - suttogtam a magát valamilyen módszerrel megölő holttestnek miután végignéztem a haláltusáját. Közben már el is tudtam képzelni az arcát azután, hogy egyszer csak a túlvilágról ismét a saját testében találja magát, tehetetlenül és erőtlenül úgy, hogy a halál se lesz megváltás számára egyetlen pillanatig sem.
- Ez szórakoztató volt! Csináljuk újra? - közöltem vigyorogva a társaságnak miután a csata elült és minden lecsendesedett. Azt már nem tettem hozzá, hogy mennyire szórakoztat az, hogy se az egyik magas rangú beosztottam, sem pedig a halálosztagos nem szenvedett el sérülést, míg mindez nem volt elmondható a tanítványról. És még ő volt, aki cikizte a szférám tagjait, nevetséges. Mindig is meglepett, ilyen szempontból az urdrarrok arroganciája, hiszen én mindig is a becsületes és tiszta munkát szerettem és űztem, arról pedig nem tehettem, hogy ez azzal járt, hogy tulajdonképp majdnem minden és mindenki háta mögött intéztem a dolgokat, az a kevés pedig, aki tudhatott mindarról amit teszek maga is könyékig benne volt a dolgokban. Természetesen ez nem vonatkozik a Sötét Tanács egészére.
- Javaslom vitesse fel a holtestet a hajóra, úgy tudom vannak potens személyek a szférában akik kedvüket lelnék a információszerzésben. - fordultam Ingridhez és a szavaim közben, melyek ténylegesen csak tanácsadásként hangzottak, egy kacsintást is megengedtem és biztos voltam benne, hogy ezt pontosan úgy értelmezi, mint ahogy szeretném és rájön, hogy a potenciális személy alatt saját magamat értettem. Ha így haladunk tovább és minden ilyen találkozó után lesznek ilyen ügyes és okos ellenfelek, akkor a következő hétre meglesz a kikapcsolódási programom a hosszú és nehéz napok után.
- Akkor mehetünk is tovább, igaz? - ez a kérdés természetesen elsősorban a tanítványnak szólt, hiszen ő volt a csapat "vezetője". Vagyis bármi történik itt, az mindenképp az ő hibája lesz, az ügynökök és a szférám tagjai pedig holnapra már hivatalosan részt sem vettem a kalandon és teljesen máshol voltak egész idő alatt. Ilyen szempontból mindig is imádtam, hogy ezzel mennyire ki tudok készíteni másokat, hogy az ügynökeim és katonáim gyakorlatilag nem is léteznek, de mégis mindenhol ott vannak és akkor amikor kell, nem pedig olyankor, amikor nem.
//Felszerelés: Egyszerű ügynöki ruházat, oxigénmaszk, álcagenerátor, fénykard Ingridnél táskában. Két kard.//

---

Végül mégiscsak szükség volt arra, hogy beavatkozzon, bár lehet, hogy a sith addigra megoldotta volna saját maga is, de a nő azért lelőtte a két vibropengés ellenfelet, a másikat pedig ezek után már a férfi is kivégezte. Azt nem értette Ingrid ugyan, hogy miért csapdosta a szektatag az ostorral a levegőt, miközben ott volt az ellenfele, de leginkább az őrületre fogta mindezt. Révén nem tudta, hogy van-e efféle erőalkalmazás, vagy sem, amivel ilyesmi kiváltható. Azonban az előzőek és a mostani után már volt lehetősége arra, hogy a mozgást felismerje, hiszen látott már ilyesmit korábban. Halálosztagosok. Dezertőrök, vagy agymosottak, más út nem volt. Dezertőrséget is nehéz volt elképzelni, hiszen a legtöbbeket kondicionálták, ahogyan Bent is, azért volt, olyan, amilyen. Akkor egy eltűnt csapat tagjai lehettek, akiket újrakondicionáltak. Ami pedig nem volt kis teljesítmény. Lehet, hogy e mögött is az a csoport állt, akiket már jó ideje kergetett?
- Ezek a mieink voltak korábban – igyekezett odasúgni Lord Xeth-nek mindezt, olyan halkan, hogy csak a férfi hallja azt. – A Császár gyermekei mögött is ők állnának?
Remélte, hogy a nagyúr értette, hogy kikre gondol, amikor erre utalt. Most, hogy nyugodt volt a terep már pillanatnyilag ő maga most próbál nekiállni annak, hogy átkutassa a megölt személyeket, először itt a karddal megöltet, majd a saját magához közel fekvő lövészeket, ha azokat Ben még nem nézte át. Ha talál náluk valamilyen érdemeleges és használható dolgot, akkor azt elfogja venni. Ha nem, akkor otthagyja náluk, ha volt bármi is. fegyvert, vagy ilyesmit nem szándékozik magához venni, csak ha volt náluk álcagenerátor, az mindig jól tud jönni, ha másért nem, akkor pótalkatrész gyanánt. Közben bólintott a férfi szavaira és „gondolati úton” a komlinken keresztül üzent Zara-nak.
< ~ Gyere le, az egyik testet fel kell vinned a hajóra ~ üzent a nőnek ~ >
Ha megvolt minden és itt végeztek, akkor a sajátját bekapcsolja ismét és igyekszik előreindulni, hogy felmérhesse a terepet, vagy a többiek előtt haladjon, ha mindenki más is halad tovább.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

Itt lent Negyvenkettes és Hetes váltott egymással halkan szót úgy, hogy abból a többiek nem is hallottak semmit. Ingrid pedig eleget tett nagyura „kérésének” és a fejébe ültetett komlink segítségével lehívta Zara-t ide lentre. Ebből a többiek semmit sem észleltek csak azt, hogy hamarosan a Tisztogató osztagos páncélban levő nő, akivel a parancsnok ősi urdrarr nyelven beszélt megérkezett.

Közben Ingrid is átkutatta a testeket, de ő maga sem talált semmi érdemelegeset, néhány silány minőségű fegyver. Testpáncél semmi, még tartaléktárakat sem nagyon talált. A vibropengék sem a legjobb minőségűek, elmennek, de ennél még a birodalomi katonák is jobbat kapának. Ami viszont meglepő lehet és ez Bennek is feltűnhetett korábban, hogy kommunikációs egységek nem voltak senkinél.

Zara a megérkezése után szótlanul ment oda a Negyvenkettes által megcsonkított személyhez, aki mostanra már halott volt. felemelte a földről, majd szépen el is indult vele visszafelé a hajóhoz, ahova majd később meg is érkezik, bár a többiek nem látják már ezt és a raktérben elhelyezi egy tárolóban a tetemet későbbi felhasználásra.

Idelent Negyvenkettes is felhozta azt, hogy induljanak, eddigre azonban feltűnhetett mindenkinek, hogy Ingrid már eltűnt, ugyanis a nő aktiválta az álcázóját, ami extra hatás volt a páncéljára és el is indult előrefelé a templom irányába, hogy felmérje a területet. Egyelőre sikerült úgy harminc-negyven métert haladnia, de nem ütközött még ellenállásba.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

Akkor Ingrid otthagyta a csapatot és ment előre, hogy felfedezze azt, hogy mi van előttük és ezt le tudja majd jelenteni. Nem akart még egyszer olyan vakon belefutni az ellenségbe, mint most, ez a terep pedig nagyon kedvezett a rejtőzködésre beálló harcmodorhoz. Sokkalta gyorsabb lett volna az egész, hogyha az ellenséghez hasonlóan ők maguk is tudják, hogy hol is van az ellenség. És itt nem csak az Erőhasználókat érti, vagy pedig nem csak Ben-t, aki technológiával. Mivel jelen pillanatban saját maga volt, akinek sem az Erő, sem pedig a technológia nem állt a rendelkezésére, köszönhetően annak, hogy az árnyruhával érkezett és nem pedig valamelyik tényleges páncéljával. Így maradtak a saját érzékei és saját ösztönei, amik eddig nem is hagyták még soha sem cserben, szerencsére.
Azt tervezte, hogy előre megy és felméri a terepet, majd visszajön és felvázolja a többieknek mindezt, hogy utána ne improvizálva kelljen majd harcolniuk, mint most. Az előzőnek köszönhetően pedig már tudhatják azt is, hogy mire kell számítani, hogy további ellenfelek is lehetnek Halálosztagosok, vagy Havoc Squad-osok. Ha ez így lenne, akkor elég lassan érkeznének meg a templomhoz, ami nem lenne jó, mert addigra könnyedén felkészülhetnek ellenük, vagy mivel kimerülnek, könnyű ellenfelei lehetnek azoknak, akik ott várják őket. Ez pedig elfogadhatatlan lenne minden szempontból.
Szóval igyekszik teljesen csöndben haladni és hiába volt duplán álcázva, így is a legszürkébb, legárnyékosabb helyen próbál haladni, hogy biztosan ne fedezhessék fel. Apró nyomokat, árnyakat próbál kifigyelni, hallgatózik, hátha beszélnek egymáshoz a rejtőzve levők. Ameddig tud, addig szeretne előre haladni, de legalább fél távig, ha ez sikerült, akkor innen megy visszafelé, hogy a többieknek jelentse, amit látott. Ha pedig valaki rátámadna, lebukna, igyekszik védekezni.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

Ahogyan Such eszébe jutott az, hogy lehet, hogy vannak az ügynökök között erőhasználók, akkor beugrik, hogy a hallott olyan pletykákat, hogy a Halálosztagosok különféle génkezeléseket kapnak, amivel még jobbak lesznek. Lehet, hogy az ügynökök is ilyenek. Ezeken felül Hetes és a Halálosztagos felől az Erőben is furcsa dolgot érzett.

Érezte bennük a kibernetikus beültetéseket, hiszen azok nem természetes dolgok és nem folyik át rajtuk az erő. Mind a kettejüknél az elméjükben érezte mindezt, illetve az agyukból a gerincpálya mellett végighúzódva. Ebből ő maga is rájöhet, hogy reflexek vannak javítva olyan szintre, ami egy erőhasználójéval vetekszik. Náluk meg ez szükséges, mert a Halálosztagosok és állítólag az ügynökök is ki vannak képezve arra, hogyha kell, akkor Urdrarr-okat öljenek.

Ahogyan elindul, akkor érezhette Ingridet is Such, hogy a nő jó harminc méterrel előtte halad, az előbbi alapján már megismerte az Erőben. A haladása alapján pedig éppen felfedezi a területet. Mást hirtelen a férfi nem érez. Mivel Ingrid is haladt és elég gyorsan, így hamar kiért abból a távból, ahol Such még érzékelni képes őt. Majd egy idő után azt érezhette, hogy a nő visszafelé halad.

Akkor deaktiválta az álcázást, amikor odaért a csapathoz és mondta el, hogy félútig nem látott újabb nyomokat arra, hogy lenne bárki is. Tovább egyelőre nem ment, mert ezt tudatni akarta a többiekkel. Így Such most láthatta, hogy a nő ezúttal nem ellene dolgozott, csupán felmérte a terepet. Ezek után haladhattak tovább a kanyon másik felén át végig a templomhoz.

Ezen távon két csoportba futottak bele, de ezek már messze nem voltak olyan képzettek és felkészültek, mint az első adag volt. Ezeken úgy tudtak áthatolni, mint kés a vajon, a felszerelésük pedig még ócskább volt, mint a korábbiaknak. Erőltetett menetben hamar megérkeztek a templomhoz, köszönhetően annak, hogy a harcok sem lassították le őket.

Itt egy lezárt ajtóhoz érkeztek, amik körül sith rúnák voltak felvésve, nagyon régiek, messziről ki sem lehetett őket venni. A falak kőből votlak, magának a hegynek, dombnak a részei, amin a templom volt. az ajtó is ennek a része volt, nyitópanel pedig egyáltalán nem volt látható.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

LORD XETH / Rejtjel 42

~ Rejtjel Negyvenkettő ~
Igazán kíváncsi lettem volna, hogy a Császárnő miként vélekedett volna a tanítványa megjegyzésére, meg valószínűleg megfelelő esetben el sem tűrhettem volna a részéről ezt a véleményt, hiszen habár vannak nézeteltéréseim a császárnővel kapcsolatban, de ettől függetlenül még bizonyos kedvező dolgoknak örvend, többek között rangbeli fölénynek, amit még a tanítványa sem sérthet meg, de most csak egy mezei ügynök tanonc vagyok és semmi több. Éppen ezért csak kikapcsolódás számomra ez az egész, hiszen nem kell vezessek semmit, csak megfigyelek és elemzek, mint minden jó ügynök. Különben is, a csattanó a történet végén a legjobb mindig, vagy kellően alkalmas helyzetben.
Ami még mulattatott, ha már az ellenséges erők, akik az utunkba kerültek nem, az volt, hogy egy adott ponton a tanítvány felmért az Erőben. Valószínűleg egy gyengébb Erőhasználót ki is szúrt volna vele, vagy épp egy egyszerű katonánál elég sok dolgot megtudhatott volna akár, de nem véletlenül dolgozom azon, hogy ne legyen könnyű felmérni az ügynökeimet és halálosztagosaimat, akár beültetések, vagy más megoldások okán.
- Remélem ki tudja nyitni, Lord Traves, mert ezen egy darab kilincset se látok. - jegyzem meg fél hangosan az urdrarrnak miközben a feliratokat és úgy önmagát az épületet tanulmányozom. Az ilyen apró részletek is sok információt biztosíthatnak a jelen és jövő számára, mellesleg arra se árt figyelni, hogy valaki meg akar-e lepni minket, bár eddig se jelentettek nagy ellenállást.
//Felszerelés: Egyszerű ügynöki ruházat, oxigénmaszk, álcagenerátor, fénykard Ingridnél táskában. Két kard.//

---

Most végre előre tudott menni, hogy felderítsen, bár nem sok minden talált félútig legalább is. így ezzel ment vissza és mondta a többieknek, amikor visszaért. Innen pedig közösen haladtak tovább, ezúttal két másik csoportba is belefutottak, amik nem voltak olyan nagy kihívások, mint az előző. Úgy tűnt, hogy remélték, hogy bárki is jön ide az első csapaton elvérzik és ettől kezdve már a többi csapatnak igazából tennie sem kell nagyon semmit. Hát tévedtek. Mindazonáltal megérkeztek a völgy végéhez és már itt voltak egyenesben. Végignézett a falakon, amikor ott voltak, hogy bejáratot, vagy effélét keressen, a rúnákat ugyan megismerte, hogy sithek voltak, de saját maga csak beszélte a nyelvüket, írni és olvasni nem tudott rajta, így fogalma sem volt róla, hogy mit jelenthetnek. Azt azonnal látta, hogy nincsen terminál, vagy konzol, amivel be lehetne jutni az épületbe. De úgy tűnt a számára, hogy a tanítvány ezúttal nincs kétségbe esve és tudja, hogy miként juthatnának be. Itt is igyekezett a lehető legjobban beolvadni a sötétségbe, árnyakba, félig fedezékes helyet keresett, ahonnan azonban elég jó terepet láthat be. Ha volt ilyen, akkor letérdelt a mesterlövészpuskájával és azzal pásztázta a terepet, hogyha ellenséget lát, akkor azt egyszerűen likvidálni tudja. Saját maga teljesen precíz és végtelenül nyugodt, hűvös mozdulatokkal igyekszik kémlelni a környéket. A fejében egyszerre megannyi gondolat, lehetőség száguldozott, már azt is kiszámolta, hogyha szükség lesz, akkor merre indul el, hogy körülnézzen, hogy másol lehet-e bejárat. Úgy számolt vele, hogy kint nem nagyon lesz több személy, maximum másik bejáratoknál, a tényleges jobban védhető hely a benti rész volt, főleg, ha sokan vannak benn.
Ha sikerül bejutni az épületbe és a tanítvány nem rohan előre, akkor saját maga igyekszik előre menni, hogy ő kémlelhesse végig a helyet. Ha azonban nem, akkor oldalsó irányba itt kinn piramis oldalán, hogy más bejáratot keressen.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

Ben szeretett volna lopakodni, de a páncélját nem teljesen arra találták ki, hogy így tegyen, így hiába ment árnyas területre a láva fénye többször is megvillant rajta. Az ő páncéljukat igazából a „reflex” ellenére is arra találták ki, hogy ezt lássák és félelmet keltsen másokban. Ironikus módon ezen a helyen akkor tudott a legjobb rejtőzködni, ha nem rejtőzködött és középen haladt, ahol nem volt fény.

Végül is a két csapat után megérkeztek a piramishoz, ahol Such neki is látott annak, hogy az Erő segítségével nyissa ki az ajtót. Szerencsére a fiatal férfinak ebben volt tapasztalata, így egyből rájött, hogy ez lehet a dolog nyitja és ezzel a módszerrel lehet bejutni. Ahogyan kinyúlt az Erőbe meg is érezte odabent az ajtóban a zárszerkezetet, amit részben át is járt az Erő.

Így már csak koncentrálnia kellett és a zárszerkezetet a megfelelő módon elfordítani telekinetika segítségével, amihez az ő hatalma is elegendő volt. Látta a lelki szemei előtt, ahogyan az egész elfordul, a kattanásokat és szisszenést mindenki hallhatta is, ahogyan azt láthatták, hogy a rúnák sorban felizzottak a falon, amik az ajtó közelében voltak.

Amíg a tanítvány ezzel foglalkozott semmilyen veszély, vagy ellenséges mozgás nem volt észlelhető. A szenzorok itt sem nagyon működtek, de itt már Ben látta, hogy miért. A piramis részben olyan fémekből volt a köveken felül, amik zavarják a szenzorokat, szóval az egész természetes jelenség volt, nem technológiai alapú.

Az ajtó pedig végül kinyílt Such munkássága révén, négy résszé vált szét és húzódott be a két oldalfalba, illetve a plafonba és a talajba. Innen egy teljesen sötét folyosó tárult a birodalmi csapat elé. Bentről a kinti forróság után kellemesen hűvös levegő jött ki, ami némileg por és áporodott szaggal volt vegyülve.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

Végül is nem volt arra szükség, hogy körülnézzenek máshol, mert a férfi ki tudta nyitni az ajtót, bármit is csinált az Erőben közben. Majd talán Elofont megkérdezi egyszer arról, hogy mindez mi volt, vele úgyis egy rangon van és nem kell félnie, hogy kineveti. Vagyis… már nem egy rangon, hanem az úrnője. De ettől még barátnak minősült és mióta együtt volt Hyrsi-vel még csak nem is volt kínos a beszélgetés sem. Szóval akkor majd marad ő, mert Tavres biztosan nem felelne és a nagyurát meg nem terhelte efféle valószínűleg apróságokkal.
- Értettem uram! Lehetőség szerint kevés fényt használjunk az éjjellátók miatt, aki nem rendelkezik ilyennel, mint lehetséges ön uram, akkor kissé maradjon le, hogy ne zavarja a többieket – kérte tisztelettel a férfit.
Az már más kérdés, hogy betartja-e. A puskáját, ha tudja, akkor átadja Negyvenkettesnek, hogy azt hozza most ő és mivel saját maga szándékozott előre menni, így akkor tudja őket fedezni. Csak remélni tudta, hogy a nagyúr ért a lőfegyverekhez, mert tudta, hogy nem túl jellemző az urdrarrokra, hogy megtanuljanak fénykardon, vagy kardokon kívül mással is harcolni. De remélte, hogy itt nem így lesz. Szóval saját maga készült előre menni, hiszen saját maga foglalkozott ilyesmivel, Benék annyira nem foglalkoztak ilyennel, csak mentek és öltek. Egyelőre pedig annyira nem volt tapasztalt még az extra képzések ellenére sem, mint saját maga.
Mielőtt belépett a páncélja éjjellátó szemüvegét feltette és úgy lépett be. Óvatosan igyekezett haladni, megnézni a falakat, plafont, padlót. Mindenfelé csapdákat keresve, moderneket és archaikusokat is. Padlón, ami benyomódhat, drótot, a falakon valamit. Rúnákat is igyekezett figyelni, bár nem tudja, hogy azok okoznak-e valamit. Ha talál bent csapdát, akkor hátraszól a többieknek, hogy mi az, hol van, és hogy kerülhetik ki. Ha véletlen belelép valamibe, akkor  reflexeire igyekszik hagyatkozni, hogy kitérhessen előlük.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

Lehet, hogy Such akkor lett volna a legboldogabb, ha Yana Garr is itt van, mert ő tényleg profi volt a csapdák és effélék terén. Így azonban Ingrid volt az, aki előre ment és kért meg mindenkit, hogy ne használjanak túl erős fényt, révén innen kintről elég fény szűrődött be ahhoz, hogy az éjjellátók tökéletesen használhatóak legyenek.

A folyosó nagyjából ötven-hatvan méter volt, mi alatt három csapdát talált a csapat, ebből kettő már korábban elhasználódott, két csontváz is volt található ezeknél, a harmadik, ami a legközelebb volt a kijárathoz azonban még érintetlen volt. Itt egy bizonyos kőre kellett rálépni ahhoz, hogy a talaj visszahúzódjon a falba, és aki felett volt fémcölöpökre nyársalódjon fel úgy három-négy méter mélységben.

A lényeg, hogy pár perc alatt mindenki tökéletesen sértetlenül átért a járaton, ahol egy nagyobb földalatti csarnokba érkeztek. A falak nem voltak kifejezetten kikövezve, vagy fémmel megerősítve. Néhány archaikus oszlop volt itt márványból talán, a talaj kövezett, de jó pár helyen berepedt már, a kor nem kímélte a helyet. A plafon pár helyen berepedt, itt felülről fények szűrődtek le.

Ennek köszönhetően nagyjából félhomályos állapotok voltak, kifaragott koporsók voltak itt, mindegyikük nőknek volt fenntartva, a koporsók teteje is nőalakok voltak. Kör alakban vettek körbe egy díszesebb oltárszerűséget. Annak a teteje azonban üres volt, itt ennél nem volt por sem, ezt nem is olyan régen bolygathatták meg.

Egyetlen kijárat látszódott innen felfelé vezetett egy széles lépcső, amit úgyszintén a falból vájtak ki, ennek köszönhetően egészen jó állapotban volt még.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

---

Csak az első csapdát kellett igazából mondania a többieknek, mert a következő kettőt már elhasználták azok, akik bentről próbáltak kifelé menekülni ki tudja, hogy mikor. Ettől függetlenül igyekezett óvatos maradni, még azok után is, hogy kiértek a nagyobb csarnokba. Itt, igyekezett körülnézni saját maga is, hogy mit lát, a fegyverét egyelőre nem szándékozta visszavenni Negyvenkettestől, ha el kell tűnni gyorsan az árnyakban, akkor könnyebb, hogyha nincs nála a fegyvere. Ez a lenti hely olyan volt, mintha valamilyen kriptába érkeztek volna, még az oltárok is erre engedtek következtetni. Saját maga nem állt meg és nézelődött, hanem igyekezett körüljárni a helységet, többek között megnézni azokat a koporsókat, hogy milyenek lehetnek és persze azt a részt is, amelyikről láthatóan elvittek mostanság egyet. Lehet, hogy ott lett volna a „gyermek”? Még azt is elképzelhetőnek találta, hogy igen, pedig mennyivel egyszerűbb lett volna, hogyha még itt lenne, mert akkor könnyedén intézhették volna az egészet.
Természetesen itt is igyekszik csapdákat keresni, nehogy belefussanak egybe, főleg a sírok, vagy koporsók feltérképezésénél. Azt is igyekezett megnézni, hogy azok miből vannak, felnyithatóak-e, hátha van bennük valami nyom, vagy ehhez hasonló. Természetesen megvárja és kíváncsi arra, hogy Tavres mit is fog ezek után parancsolni, bár volt egy olyan érzése, hogy felfelé kell majd menniük. Ha így van, akkor mivel saját maga volt a leghalkabb, akkor ismét előre megy, hacsak a sith nem akar előrerohanni. Amennyiben saját maga megy előre, akkor óvatosan, mint eddig felderítve mindent és csapdákat keresve, természetesen bekapcsolt álcagenerátorral.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

Ben már kint a templom mellett sem boldogult a fémek miatt a technológiával, bent a templomban pedig még annyira sem. Maximum az éjjellátása volt, ami működött, de amihez már szenzorok, vagy radar kellett nem. Még szerencse, hogy nem ő ment elől. Ez pedig a csarnokban sem változott, az egész hely katasztrófa volt a technológiának.

Ahogyan a többi szarkofágszerűséget, vagy koporsót megnézik, főleg Ingrid, akkor láthatta, hogy ezek karbonfagyasztva vannak. erre a megállapításra jutott Such is, amikor az Erőbe kinyúlva próbált életjeleket keresni. A „faragott” női alakok nem faragások voltak, hanem élőlények lefagyasztva, valószínűleg évezredek óta.

Such feljebbi szintekről is érzett élőlényeket, elég sokat, ami azt illeti. Úgy is döntött, hogy elindul felfelé, a többiek pedig követték. Mivel ő ment előre, így Ingrid követette, utána ment Negyvenkettes és a tervei alapján leghátul B3N. A lépcső valóban márványszerű anyagból volt, így könnyedén lehetett rajta hangtalanul közlekedni.

Fenn fából és fémből készült ajtó fogadta a társaságot, ami be volt robbantva, nem most történt, hanem már nagyon régen, ezen, emiatt kellően nagy lyuk tátongott rajta, amin könnyedén át tudott menni mindenki. Itt valószínűleg a földszintre jutottak, egykori földszintre. A folyosók olyanok voltak, mint az itteniek közül leginkább Xeth-nek és Such-nak is, ha járt ott ismerős korribani akadémia folyosóira hasonlított külalakban.

Felérve a lépcsőn egy hosszú folyosó következett, a falakon fáklyák világítottak, a folyosó eleje még köves, kivájt volt, majd úgy húsz méter után lett fém és kőfalú. Ez vezetett tovább, nagyjából ötven-hatvan métert, ahol egy nagyobb csarnok látszódott már innen. Az árnyakon pedig látszott, hogy ott mozgás is van, Such pedig onnan érezte először az élőlényeket, nagyjából egy tucatnyi személyt.

És ebben a pillanatban hihetetlen erős zavar támadt az erőben sötét oldali, annyira erős, hogy még Ben és Ingrid is megérezték, nekik a mellkasuk szorult össze és nem kaptak pár pillanatra levegőt. Xeht és Such is csak keveseknél éreztek ilyen irdatlan sötét oldali erőt. A Császárnál, a Rettegés mestereinél és a három legerősebb Sötét Tanácstagnál – Xeth, Hiuval és Organa esetében.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

LORD XETH / Rejtjel 42

~ Rejtjel Negyvenkettő ~
A templom régi volt, igazából ez nem is annyira meglepő, hiszen nem egy mai dologról van szó. Az látható volt, hogy nem szerették a behatolókat, mint úgy általában egyik templomban sem, és, hogy eléggé hajazott a dolog a korribani akadémiára. Az látszott, hogy előttünk valakik már jártak itt, hiszen két csapdát kiütöttek, a harmadikon átjutni viszont nem esett nehezünkre, így nem hiszem, hogy az első kettőbe az okosabbak estek bele, inkább a kapzsik és az ostobák.
A "faragványok" érdekes megoldások voltak, karbon fagyasztás, de nem igazán éreztem effektívnek. Biztosan volt valamiféle szerkezet arra, hogy a megfelelő esetben kiolvasszák őket, vagy hanem addig fognak ott "raboskodni" amíg nem kerül valaki aki figyelmetlenül kiszabadítja őket.
A későbbiekben az árnyakban mozgókra csak magamban sóhajtok egy csendeset. Ha azt akarják, hogy ne vegyük őket észre, akkor nagyon pocsékul csinálják, ha pedig megfélemlítésre utaznak, akkor is pocsék munkát végeznek. Egyszóval nyilvánvaló, hogy itt én vagyok a kritikus a csapatban.
- Jackpot. - szólalok meg végül azt követve, hogy elég nyilvánvaló módon érezhető a sötét oldal egyik jeles képviselője. Közben pedig az a gondolat jár a fejemben, hogy nagyjából ilyen érzés lehet az, ha egy himi-humi erőérzékeny az én jelenlétemben találja magát. Talán kicsivel kellemetlenebb. Nem mintha nem éreztem volna első kézből már, hogy milyen a nagyágyúk közelében lenni, mint a Császár, Hiuval vagy épp Organa.
- Békével jöttünk, vigyetek a vezéretekhez. - suttogtam oda Ingridnek nem kevés humorral a hangomban. Biztos voltam benne, hogy semmit sem fog reagálni rá, de reméltem, hogy azért valahol mélyen belül elraktározza majd, és egy adott ponton, akár a jó öreg Tubrok társaságában, jót nevet majd a dolgon. Bármennyire is abszurd elképzelésnek tűnik a fejemben egy vidáman nevetgélő Ingrid.
//Felszerelés: Egyszerű ügynöki ruházat, oxigénmaszk, álcagenerátor, fénykard Ingridnél táskában. Két kard.//

---

- Ezek itt nem sírok, hanem karbonfagyasztott személyek – mondta a nő, amikor megvizsgálta a leleteket.
Ennyit még saját maga is megtudott állapítani, igazából kérdőn nézett volna Negyvenkettesre és megkérdezte volna, hogy mennyire szokás egy sith részéről mindaz, hogy talán a saját testőreit, vagy embereit karbonfagyasztatja a halála után. Volt egy olyan érzése, hogy nem sűrűn, akkor pedig remek kérdés volt, hogy itt ebben az esetben miért. Amit tudtak, az alapján nem volt túl békés a Császár és a gyermekeinek elválása, meglepő lehet, hogy az embereiket életben hagyták. Vagy ezek azok lehettek, akik eltűntették őket, hogy utána ne találhassa meg őket többé senki? Megannyi kérdés és nem volt most arra idő, hogy ezen gondolkodjanak.
Ahogyan Tavres elindult, akkor követte őt másodikként, közben pedig igyekezett fülelni és figyelni. Mivel saját maga nem igen járt ősi sith épületekben korábban, sem sírokban, sem egyik akadémián sem, így neki nem mondtak sokat a falak sem a hely szerkezete. Ahogyan felértek, akkor először még ilyen barlangos járatban haladtak egy kicsit, majd rendes fémfolyosóra értek, ahol némileg még fény is volt. Itt nem is kellett olyan sokat menniük, amikor még Erő nélkül is észlelhető volt, hogy maguk előtt élőlények vannak. Itt hátulról Tavres-re sandított, hogy mit is fog kitalálni a másik, hogy mit tegyenek. Egyelőre úgy tűnt, hogy nem vették észre őket és a nőnek több ötlete is volt, hogy mit kellene tenni, de nem volt katona jelen formájában, vagy stratéga, hogy tanácsokat adjon. Egyébként sem lelkesedett a férfi különösebben eddig azokért az ötletekért, tanácsokért, amiket mondtak neki. ebben a pillanatban fájdalom hasított a mellkasába és kapkodnia kellett a levegő után, valami hideget érzett, nagyon hideget és meg is remegett valószínűleg észrevehetően, főleg, mert a mellkasához is kapott.
Szerencsére az érzés, ahogyan jött, úgy is múlt el, de azért kellett utána pár másodperc, hogy próbálkozzon megnyugtatni magát és remélte, hogy sikerült. Ekkor hallotta meg Xeth szavait is maga mellől. Talán, ha nem lettek volna ilyen helyzetben, akkor ezen még fel is nevetett volna, így csak a sisakja alatt egy rövid mosoly mellett csóválta meg a fejét és alig észrevehetően egy kézmozdulattal viszonozta a nagyurának a szavait. Azzal pedig lényegében előre engedte, hogyha akar, menjen, nem fogja meggátolni.
Tavres jelzésére viszont határozottan bólintott, visszavette Xeth-től a fegyverét és úgy igyekezett helyezkedni bekapcsolt álcázó mellett, hogy fedezni tudja az előremenő férfit, ha szükséges.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

A folyosón el lehetett helyezkedni úgy, hogy fedezni lehessen Such-ot, bár ez továbbra is Bennek volt nehezebb, mert neki nem volt álcázója a páncélon, azzal csak Ingrid rendelkezett, de a nő el is tűnt, ahogyan aktiválta az álcázót és némileg előrébb is haladt, hogy tökéletesen tudja fedezni a férfit, aki ment előrefelé határozott léptekkel.

Azt érezhette is, hogy Ingrid követte egy kicsit, de látni nem igazán, maximum az elmosódott alakját, aztán a nő lemaradt. Saját maga pedig ment előre. Hamarosan elérkezett a folyosó végére és egy nagyobb csarnokba érkezett meg, ami igencsak magas volt és félhomályos. Néhány lámpa világított, ami láttatni engedte, hogy öt felé lehetett innen menni még, a hatodik volt, amin ő maga jött be.

Két oldalt kettő, szemben saját magával még egy, és a mellett jobbra, illetve balra is egy-egy folyosó látszott. Odabent nagyjából két tucat leginkább mandaloriai páncélra hasonlító személy volt bent, a bejáratokat őrizték, köztük pedig egy fekete páncélos alak emelkedett ki, aki majd egy fejjel volt nagyobb, mint az ottaniak, azaz valamivel két méter magas lehetett.

Amikor Such belépett minden fegyver egyszerre fordult felé, a férfi azonban felemelte a kezét, mire a katonák leengedték a fegyvereket és visszaálltak az ajtókhoz. Azok is, akik ott álltak annak az ajtónak a két oldalán, amin Such ekkor bejött. A férfi közelebb lépett, a kezeit hátrafűzte a háta mögött, nem volt ellenséges a mozdulata, sem fenyegető.

- Elkéstetek, az úrnő perceken belül felébred. Mivel nem akarunk vérontást feleslegesen, most esélyt kapsz, hogy te és a táraid távozzatok, békében – mondta előzékenyen.

Közben a folyosón levők pontosan hallották a férfi szavait is, mert oda is kihallatszott.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

LORD XETH / Rejtjel 42

~ Rejtjel Negyvenkettő ~
Kicsit össze voltam zavarodva. Egyrészt örültem, hogy képes voltam arra, hogy az egyik olyan ügynökből, aki megközelítőleg annyira képes az érzelmeit szabályozni, mint én, képes voltam egyet kicsikarni, másrészt pedig Xethként megrovásban kellene részesítenem, mert nem engedhetné meg magának. De mivel csak úgy voltam itt még, mint Rejtjel Negyvenkettő, így teljes mértékben figyelmen kívül hagyhattam ezt az utóbbi dolgot.
- Ez egy idióta. - természetesen ügyeltem arra, hogy a szavaimat csak Ingrid, maximum még a halálosztagos hallhassa, de a konkrét gondolataimat osztottam meg vele/velük. Nem sokkal később pedig rá jöttem, hogy nem csak az ellenség kezére sétáló kölyökkel van csak gond nyaktól felfelé, de az ide állított őrrel, vagy őrparancsnokkal is. Ha Xethként lennék itt valószínűleg most hangosan kiröhögném a beleimet ezekre a szavakra. Szörnyű érzés időről időre csalódni abban, hogy attól, hogy valaki értelmes lényként van biológiailag definiálva, attól még be tudja bizonyítani, hogy egy űrhernyó is messze menőlég okosabb nála.
- Vérontás nélkül? Békében? Nyilvánvalóan a fogadóbizottságnak szánt embereit elfelejtette erről értesíteni. Vagy ők dezertőrök lennének? Mi pedig minek számítunk? Járulékos veszteség? Irgalmas szamaritánusok? Idióták? Ne értsen félre, nem akarom magunkat túl fényezni, hiszen ténylegesen szedett-vedett csapat vagyunk, akik ebben a formában soha sem dolgoztak együtt, é ha rajtam múlik nem is igen fognak. Viszont ha már ilyen kedves és békés, akkor miért nem kísér le az úrnőjükhöz, hadd beszéljük meg ezt a dolgot vele és ne a pribékjeivel. - miután Ingrid köddé vált, Ben pedig csak egy katona volt, meguntam az álldogálást valamint azt, hogy a császárnő tanítványa jedi konzult akar játszani olyanokkal, akik egyértelműen nem azért lettek ideállva, hogy bájcsevelyt és teapartit tartsanak a hivatlan látogatókkal. Mi pedig azok vagyunk, kifejezetten hívatlan látogatók. Úgyhogy a tarkóm mögött összekulcsolt kézzel indultam el a számat jártatva befelé, hogy lássák kivel is van dolguk, közben jeleztem az ujjaimmal, elsősorban Ingridnek, hsizen ő tudja ki vagyok és, hogy a parancsom az parancs, hogy kövessenek. A halálosztagos, ha akar maradhat hátvédnek. Egy viszont bizonyos, most odabenn mindenki meg fogja tudni, hogy Negyvenkettest nem szabad beszélni hagyni!
//Felszerelés: Egyszerű ügynöki ruházat, oxigénmaszk, álcagenerátor, fénykard Ingridnél táskában. Két kard.//

---

Amikor a nagyúr kifejtette a véleményét azon, hogy Tavres bement a terembe, akkor arra nem reagált. Hiába volt olyan bizalmi pozícióban, amilyenben nem volt olyan helyzetben és kellően jól nevelt volt ahhoz, hogy hiába értett egyet a nagyurával, nem mutassa annak a legkisebb jelét sem arra nézve, hogy Tavres egy idióta. Még csak át sem futott a fején, mert pontosan tudta, hogy ki lehet olvasni a belőle, vagy megérezhetik. Így egyelőre nem maradt más lehetőség, mintsem várakozni, de azért kellően közel a bejárathoz, hogy fedezni tudja a bement férfit. Ha Ben közelebb jött, akkor valószínűleg kiszúrhatta, főleg ha mellé érkezett, hogy még itt van és remélte, hogy legalább ő nem fog bemenni oda. Szerencsére a hely olyan volt, hogy hallani lehetett mindent, így legalább tudta, hogy mi folyik odabent. Érdekesnek találta, hogy most már nem akarták annyira mégsem megölni őket, pedig amennyire látta elég sokan mozogtak odabent. Egyelőre fogalma sem volt róla, hogy hova is fog kilyukadni ez az egész, és ekkor hirtelen Negyvenkettes elindult. Ha sima ügynök lett volna a férfi, akkor valószínűleg most rántotta volna vissza őt és lőtte volna agyon, de mivel Negyvenkettes nem sima ügynök volt, így nem tehette meg. Csak egy mélyebb, senki által nem hallható levegővétel kellett ahhoz, hogy még a gondolatát is elfojtsa annak, amit szíve szerint gondolt volna, de nem engedhette meg a beosztása révén. Ez pedig egyébként az lett volna, hogy „bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű”, vagy pont az, amit a nagyúr mondott néhány pillanata, hogy „ez egy idióta”. A nagyúr szavai után legszívesebb… csak a levegőnek bólintott, hogy érti a parancsot, így kommvonalon üzenetet igyekezett küldeni Bennek, amit a férfi remélhetőleg csak a sisakjában hall majd és nincs kihangosítva.
- Mostantól Negyvenkettes parancsait követi, ami jelenleg az, hogy kövessük őt! Induljon befelé B3N! – mondta.
Ezzel saját maga is elindul óvatosan, behatolva a helységbe igyekezve, hogy a lehető legkevésbé észleljék, bár túl közel kell mennie, így biztos volt benne, hogy fogják, de azért igyekezett. Ha így lett volna, akkor lekapcsolja az álcázást, felesleges fenntartani. Közben persze hallotta Tavres szavait is, úgy tűnt, hogy mindenki az úrnő elé akart járulni. Úgy vélte, hogy ez nem lesz olyan könnyű, így felkészült arra is, hogy harc lesz itt.

felszerelés/egyebek:

Hidegháború 7. – A Triumvirátus – A sötétség csókja





Sith templom, Malachor V

---

Nem mintha Xeth ilyen közelségből nem látta volna Ingrid „vonalait”, ahol megtört a fény az álcázó miatt, vagy nem észlelte volna. De elunta a várakozást és elindult befelé. Odabent éppen várta a parancsnoknak tűnő alak, hogy Tavres válaszoljon a szavaira, ám Negyvenkettes megelőzte és ő mondta el, amit akar. Ezen Such hangosan nevetni kezdett.

A katonák pedig láthatóan összezavarodtak, nem igazán tudták hova tenni a helyzetet, ami kialakult. Ebben a pillanatban kapta meg Ben az üzenetet a kommvonalon Ingridtől, ami halk, suttogó hangnak felelt meg, a nő a fejében levő kommlinket használta üzenetküldésre, ami szerint új parancsuk van és be kell menni a helységbe. Mivel a férfi készült, így be tudott menni, nagyjából egyszerre ért be Ingriddel.

Ingrid kitudta használni a zavart, amit Xeth szavai okoztak a katonáknak, így egyelőre nem lepleződött le és odabent volt árnyasabb hely, ahol egyáltalán nem is látszott, így ott el tudott bújni. Such pedig kikelt Negyvenkettes szavaira, amitől láthatóan és az Erőn át is érezhetően a katonák még sokkal jobban összezavarodtak.

Most már tényleg nem tudták, hogy mi ez a helyzet. Az egészet egy hangos rekedt kuncogás törte meg az egyik irányból, ahol egy emelvény volt és lépcső felsőbb szintre. A nevetésre a katonák azonnal összeszedték magukat és újra haptákba vágták magukat a parancsnokkal együtt. A kuncogást taps követte, ha arra néztek, akkor egy idős, papi, vagy talán főpapi csuhában levő kopasz férfi állt.
- Ha megbeszélték volna, akkor sem sikerült volna jobban összezavarni az embereimet. De mégis mi mást várhatunk attól, akinek ez a munkája? – kérdezte nyájasan, kissé rekedten. - Szóval itt van a fiú, aki két ellentétes paranccsal érkezett, a Hamis Császár ölebe, az öleb jégkirálynője és az agymosott harcos. Szép kis csapat gyűlt itt össze.

Ebben a pillanatban a férfi elmosolyodott és újabb, az előzőnél sokkalta erősebb sötét oldali zavar támadt. Ez most olyan elemi erejű volt, hogy Ben és Ingrid erős mellkasi fájdalommal rogyott össze, ahol volt, és még Such is fél térdre kényszerült. Egyedül Xeth maradt volna talpon, de ő pedig úgy érezte, mintha jéghideg tört mártottak volna a gyomrába és ettől rogyott térdre.

A többiek esetében az úrnő ereje volt, ami ezt okozta, Xeth esetében pedig az életkötelék miatt. Saját maga másolatként gyengébben kapta, mint a Dromund Kaas-on meditáló valódi alakja, de még így is maga előtt látta és érezte a hideg vizet magán, látta a csempén térdelő Rhys-t, akire fentről a hideg víz ömlött a zuhanyzóból, ahogyan Keth tartja a karjaiban és próbál valamit tenni, miközben a feleségük már szinte vért hány a fájdalomtól, ahogyan ő maga is átélte azt, hogy a három „gyermek” ébredezik.

Amint a zavar enyhült és elmúlt a fájdalom is múlt mindenkinél és kezdték jobban érezni magukat.

- Ha összeszedték magukat, akkor jöjjenek utánam, az úrnő hamarosan teljesen felébred – mondta és intett a társaságnak.

A kommunikációs csatorna itt található. Ha szükség van rá, használjátok bátran!

statisztika:

LORD XETH / Rejtjel 42

~ Rejtjel Negyvenkettő ~
Időről időre bizonyítják az itt levők az inkompetenciájukat. Egyáltalán mi szükségük van ezekre, na jó talán ágyútölteléknek vagy élő pajzsnak, de ha egy ennyitől teljesen összezavarodtak, akkor abból aligha lehet egy ütőképes csapatot összerakni, nem hogy sereget. Ezek után elég kérdéses, hogy mennyire lehetnek veszélyesek ezek a gyerekek, de végül is, az erős urdrarrokhoz is elég sok gyenge csapódik.
- Ha egy ennyi összezavarja az embereit, akkor jobban meg kéne válogatni őket, de mit is várhatunk attól, aki nem ért hozzá? Ami pedig az információt illeti, relatíve pontosak, helyenkénti hézagokkal, nem gondolkodott még azon, hogy a hírszerzésnek dolgozzon? - amennyire csak tőlem telt, és nem épp ez volt az első, hgoy ilyet csinálok, igyekeztem egy az egyben letükrözni azt, ahogyan a férfi beszélt velünk. Az nyilvánvaló volt, hogy bizonyos dolgokban nem vagyunk közös nevezőn, és ebből a legapróbb csak, hogy az agymosásról eltérően gondolkodunk. Lévén akin agymosást hajtok végre azok általában nem túl sok önálló gondolattal vagy szabad akarattal rendelkeznek utána.
A hirtelen érkező érzést elég pontosan tudtam meghatározni. Rhys. Nem igazán csodálkoztam azon, hogy ilyen hatást vált ki a gyermekek ébredezése benne, és, hogy ezt az életköteléken keresztül is megéreztem. Bizonyos értelemben hasznomra is vált, hiszen azt hihették, hogy a sötét oldali energiától viselkedtem úgy ahogy. Viszont annak is örültem, hogy legalább Keth ott van mellette és ha más nem, legalább tudja mit kell tennie.
- Továbbra sem mondta el, hogy minek a színjáték. Ne értsen félre, én nagy értékelője és művelője vagyok ennek a gyönyörű és élvezetes művészetnek, de mindig is érdekelt, hogy mások miként vélekednek róla. Arról nem is beszélve, hogy szinte semmit nem tudunk önről, igazán elmondhatná, hogy milyen csillagjegy alatt született, vagy az ágy melyik felén szeret jobban aludni. - egyenesedtem fel miután a kellemetlen érzés elmúlt és ezután a többi kiskatona nem is érdekelt, mert a korábbiból ítélve egyértelmű volt, hogy annyira a sötétbe vannak, hogy az már röhejes. De a kopasz paliból még volt, amit kihúzni, akár így, akár másképp, így inkább rá figyeltem, és ha ez azzal jár, hogy követnem kell, hát követem. Szeretem a csiricsáré belépőket, de ez nem elég drámai pillanat, hogy felfedjem a kilétem, különben is ahogy elnéztem a tanítványnak fogalma sem volt, hogy kire utalt a férfi az öleb szó alatt. Én viszont megbizonyosodhattam abban, amit gyanítottam, hogy a csszárnő tovább játsza ostoba játékait a háttérben.
//Felszerelés: Egyszerű ügynöki ruházat, oxigénmaszk, álcagenerátor, fénykard Ingridnél táskában. Két kard.//