Karanténvilág

Egy kaland: A Karanténvilág





Karanténvilág

---

Ingrid számára úgy tűnt, hogy megérkeztek oda, ahova Shayla hozni akarta őket. Azért benne volt a nőben az óvatosság, így először még nem indult előre, hanem hallgatózott. Noha ő nem rendelkezett azzal a mágikus, vagy varázslatos dologgal, amivel a csapat többsége igen, de azért a saját képességeiben ő maga is bízott. Hangokat nem igazán lehetett hallani, főleg a szelet csak, de semmi mást nem. Ennek ellenére azért nem volt óvatlan, ez valahogy a része volt, hogy mindig óvatos legyen. Katonásan – bár nem tudta, hogy ez az – indult el befelé.
- Körülnézek, hogy van-e itt olyan, akinek nem kéne lennie – mondta halkan az indulása előtt.
Odabent nagyjából tényleg az találta, amit Shayla korábban leírt, nem volt nyoma annak, hogy bárki itt járt volna, vagy kitakarították volna a helyet. Ugyanolyan romos és poros volt, mint minden más. Állatoknak sem találta a nyomát, ami annak fényében, hogy milyen dögök voltak a bolygón meglehetősen pozitívnak tűnt Ingrid számára. A savas eső és pacifista csoporttagok után az állatvilágot utálta itt a legjobban. Bár még a meleg és fülledt idő is felérhetett volna a listájára. Ahogyan bent gyorsan körülnézett megtalálta azt a helyiséget is, amit a másik nő korábban mondott. Így első ránézésre jónak tűnt, de nem nézett belül egyelőre teljesen körül, mert most csak egy gyors felderítést vállalt, hogy ezt ejti meg. a helység megvolt, befértek, egész jól védhető hely volt, és amennyire látta még meg is lehet oldani azt is, hogy csapdákat helyezzenek el, aminek köszönhetően megfogják tudni, hogyha valaki közel jön. Szóval így tökéletesnek tűnt a hely. Amint végzett, akkor kiment, mivel Shayla-t még mindig ugyanott találta, ahol hagyta, így láthatóan idekint semmi sem történt, ami megzavarta volna őket.
- Bent minden tiszta, a hely pedig jónak tűnik, amit említettél – mondta. - Szóval akár be is mehetünk.

---

Tényleg nem szerette volna ezekkel a nyomasztó gondolatokkal terhelni a férfit, hiszen tőle is érzett ilyesmit többször. Mennyire egyszerű lett volna, ha képes lett volna elhessegetni ezeket a gondolatokat könnyedén magától. Hogy csak a szép dolgokra tudjon koncentrálni, de ez olyan nehéz volt. Nem tudta, hogy a valódi énjének, vagyis akiből klónozták, annak hogy sikerült ez, de ő is szerette volna elérni. Vagy tényleg azt, hogy most legyen vége mindennek. Megrázta a fejét, nem, nem akarta Keth-t ezzel terhelni, valóban nem. csak azt akarta, hogy minden könnyű legyen, amikor együtt vannak, amikor nem kell senki és semmi másra sem gondolni, csak ők vannak. ki akart nyúlni a férfi felé, hogy az ujjaikat egybefűzzék, de még mindig olyan sok gondolat kavargott a fejében, a fizikai kapcsolat pedig csak még könnyebbé tette azt, hogy egymás gondolataiban és érzéseiben így ez azért sem lett volna szerencsés. Még akkor sem, hogyha jól esett volna neki és sokat segített volna a jelenlegi helyzeten. Szóval, noha a türelem nem volt az erőssége, próbált türelmes maradni és kivárni, hogy Keth majd maga döntsön, érte szívesen megtette mindezt, főleg, mert nem akarta befolyásolni a másikat. Nem mintha olyan nagyon tudta volna, legalább is nem gondolta volna. Bár azt nem tudta, hogy kettejük közül ki is a makacsabb, bár inkább magára tette volna a voksot. Amíg várakozott a válaszra és arra, hogy a férje vajon mit is fog lépni, a férfit figyelte. Már pusztán annak a ténye is megnyugtató volt, hogy őt nézhette és figyelhette. Ha akarta, ha nem, szerelmes volt, így a kellemetlen és rossza gondolatok el is tűntek a fejéből és a külvilág is szinte megszűnt a számára, egészen addig a pillanatig, amíg nem mozdította meg rosszul a tenyerét és a fájdalom vissza nem rántotta a valóságba úgy, hogy közben felszisszent a hirtelen jött fájdalomtól.

Jonathan nekilátott gondolkodni és felhozta, hogy le kellene menni az alagsorba, hogy megfelelő felszerelést hozzanak fel, de Aeyaj egyelőre nem felelt neki minderre. Azonban az talán megnyugtató volt, hogy a várt lövések, villámok és ehhez hasonló harcra utaló hangok sem voltak hallhatóak jelen pillanatban. Amennyiben a fiatal férfi úgy dönt, hogy az Erő segítségével körülkémleli a bázist, hogy ki és merre van – hiszen erre már korábban is rájött, hogy képes – akkor érezhette, hogy kettejükjön kívül csak két másik személy van a közelben.

A közelben annyira nem volt pontos, mert a múzeum másik épülete volt az a hely, ahonnan őket érezte, a hely, amit csak a két épület közötti átjárón át lehetett megközelíteni, révén annak az épületnek nem volt más bejárat csak ott a levegőben. Nem tudni miért nem kapott a talaj szinten ajtót, de nem volt neki. Szóval onnan érezhette Xeth és Rhyssa jelenlétét. Kissé távolabb voltak mástól, szóval most bizonyosan nem egymással voltak elfoglalva.

De rajtuk és saját magukon kívül tényleg nem volt itt a közelben senki, Shayla, Ingrid, vagy Edric nem voltak az épületben, vagy a közelébe, amíg még Jonathan képes volt érzékelni az élőlényeket.

---

Edric az érzés hatására végül nem bírt itt maradni és mire legközelebb észbe kapott már legalább három sarokkal odébb volt, a szíve hevesen vert és a levegő után kapkodott. Bármit is csinált az, aki ott volt, nem volt kellemes, ahogyan színtiszta félelmet volt képes nem csak az állatokban ébreszteni, de még benne is.

---

Többiek, lásd Rhys és Ingrid reagja.

TA-043

- Semmi gond, előbb vagy utóbb úgyis megfordult volna a fejemben, magamat ismerve. - mosolyodtam el elhessegetvvve az egész dolgot a fejemből egyelőre messzire, majd a megfelelő időben úgyis elég lesz foglalkozni vele.
- Csak semmi hirtelen mozdulat. Hagyd szépen begyógyulni. - böktem meg finoman és dorgálási szándékkal Rhyssának az oldalát. Kettőnk közül én kéne az legyek aki ostobaságokat és hibákat követ el, nem pedig ő. Vagyis egyáltalán miért is fordult meg ez a gondolat a fejemben? Fogalmam sincs, nem lényeg.
- Tudod mit? Valami jó kis elfoglaltságot kéne találnunk magunknak mára. Valamit ami kikapcsol, esetleg valami aktív dolgot, vagy csak keressünk egy szép helyet ahol piknikezhetnénk. Mit szólsz? - villantottam vigyort a feleségem felé, amolyan tinédzseres kisfiússággal. Nem tudom miért is ugrott mindez be, de jó ötletnek tűnt, jobbnak, mint idebenn ülni a sok komorság és negativitás között.

TA-052

- Addig én idekinn tartom szemmel a dolgokat. - válaszoltam Ingridnek, mikor felajánlotta, hogy bemegy és körülnéz. Kintről nem tűnt úgy, mintha bárki is járt volna benn utánam, hacsak nem tüntette el a nyomait úgy, ahogyan én is tettem ösztönösen. Amiután pedig a nő bement, akkor kerestem egy helyet, ahonnan könnyedén megfigyelhettem a környéket.
- Rendben. Nézzünk szét, hogy itt mik vannak, majd nem árt ha kitaláljuk, hogy mikre lesz szükségünk. Csapdákat sem árt majd állítanunk az esetleges két vagy négylábú betolakodók ellen. - lazítottam kicsit miután a nő visszatért, de mielőtt beléptünk volna, azért kint még egyszer körbenéztem, hogy biztosan nem követett-e valaki, valami vagy nincs-e itt. Odabenn pedig a jelen levő dolgokat mértem fel, hogy mink is van, mire is hasnálható.

TA-026

- Edric... bekattant... - próbáltam amennyire lehetett a suttogás és torokfájás mellett kimondani a szavakat. Egyelőre nem akartam túllőni a célon csak elmondani a lényeget, ha kicsit jobban leszek akkor majd úgyis bővebben le fogom tudni írni, hogy mi is történt. Ez egyelőre bőven elegendő volt ahhoz, hogy felfoghassa a férfi, hogy mi is történt velem. A seb kitisztítását, ami feltehetőleg nem volt egészen fájdalommentes, igyekeztem a lehető legjobban tűrni és nem sokat sziszegni közben.
- Menjünk. - válaszoltam végül a férfinek arra, hogy a raktárban jobban el tudjuk látni a sebet és biztos, ami biztos belé kapaszkodtam, hiszen nem tudtam még, hogy mennyire megy a járás és nagyobb biztonságban is éreztem magam így.

Egy kaland: A Karanténvilág





Karanténvilág

---

Amikor Shayla újra körül akart nézni, akkor Ingrid hagyta neki, talán észrevesz valamit, amit ő nem, bár ebben kételkedett. Eléggé alapos volt. abban azonban egyetértett, hogy kellenek majd csapdák, hogy az állatok, vagy a többiek ne találjanak ide. Örült volna annak, ha a savas eső nem jelentkezett volna minden nap, mert akkor sokkal távolabb is elmehettek volna, de ez nem volt jelen pillanatban kívánságműsor. Lehetségesnek vélte, hogy az évszakok alapján változik, de annyit bizonyosan nem fognak élni, hogy ez kiderüljön.
- Egyetértek, akkor vegyük a csapdákat első helyre, az a legfontosabb – mondta.
Követte a másik nőt az épületbe, bár ő most már valamivel nyugodtabban ment be, mint elsőre. Mivel az előbb sem volt ott semmi fontos, vagy ellenséges, így nem aggódott. Azonban most felszerelés után kezdett ő maga is kutatni, hogy miket lehetne itt bent olyan célra felhasználni, amit a másik nő mondott. Az előbb nem így figyelte, hanem főleg ellenséget keresett, így talán még őt is érhetik meglepetések. Egyébként, mint korábban most is próbált hallgatózni, ellenséget, vagy bármi nem ide illőt keresni. Ha pedig valamiért támadás érné őket, akkor próbál kitérni. Bár ettől nem tartott különösebben, hiszen az előbb sem érzékelt semmit sem, nem látott, hallott. Így azért elég biztosan ki merte jelenteni, hogy egyedül vannak itt és a hely biztonságos. De ezen a bolygón, ilyen körülmények között valóban soha sem lehettek elég biztosak, mert ki tudja, hogy mi történhetett itt…

---

A sok kellemetlen gondolat után jól esett Rhys számára, hogy a férje végre megszólalt és nem vette magára az ő komorságát. Nem tudta megállni, hogy ne nevessen fel, amikor Keth megbökte az oldalát. Most már mosolyogva pillantott a férfira, azok után, hogy az előbbi komor dolgokra nem reagált. Igen, amúgy elég biztos volt benne, hogy a férjének is eszébe jutottak volna ezek a dolgok. Így, hogy ennyire könnyedén tudtak egymás fejében olvasni, nem volt nehéz kitalálni. Sok dolog olyan volt, mintha mindig is ismerték volna egymást, az emlékek híján is tudta, hogy mi lesz a másik reakciója, mit fog gondolni. De mégis olyan keveset tudott, ennél többet szeretett volna.
- Igyekszem és bocsánat – mondta.
Ha már volt a férfi olyan kedves, hogy tényleg ennyire jól bekötötte a tenyereit, akkor illett az, hogy vigyázzon arra, hogy ne szakítsa fel őket újra. Nem szeretett volna további munkát adni Keth-nek. A férfi ötlete eléggé meglepte, annyira, hogy kizökkentse a szomorúságból és a rossz gondolatokból. Igazából nagyon jó ötletnek találta, még elég korán volt, volt idejük addig, amíg az eső meg nem érkezik. Így ismét elmosolyodott és ő is kamaszosan lelkesen bólintott. Bár annál azért ő is idősebb volt, de Keth lelkesedése hála az életköteléknek – amiről nem tudott – rá is ráragadt.
- Remek ötletnek tartom, komolyan! Máris indulunk, csak összepakolunk előtte? – kérdezte.
Emiatt most tényleg lelkes volt, így akár azonnal el is indult volna, nem igazán volt jobb ezen a helyen, mintsem Keth társaságát élvezni.

Az étkezőben a páros úgy döntött, hogy elmennek az alagsorba, hogy Jonathan jobban elláthassa Aeyaj sérüléseit. Ott lent tényleg volt minden, ami kellett ehhez. Fájdalomcsillapító is, sebösszehúzó, kötszerek, ragtapasz, bőr réteg regeneráló, amivel ha lefújják a sebet, akkor olyan réteget alkot, ami fertőtlenít, összehúzza a sebet és gyorsítja a gyógyulás folyamatát. Ezen felül jég is található volt Aeyaj torkára, meg fájdalomcsillapító, ami után már suttogva tudott folyamatosan is beszélni.

Szóval röviden pár perc alatt össze lehetett őt kellően foltozni odalent. Pár napig még bizonyosan fog szédülni és a beszéd is nehezebb lesz, mert nem tud hangosan, csak suttogva, de a lényeg, hogy nem lesz semmi komoly baja és megmarad. Azonban az, amiket mondott ezzel nem oldódott meg és még mindig komoly gondokkal kellett szembenézni, mint az, hogy a többiek hol vannak és az, hogy Edric-el mi történt.

---

Akkor mint múltkor most is ugrunk két hetet és jön a társadalom dráma végkifejlete. A következő reagba írjátok le, hogy mit tettetek a következő két hétben. Mivel Edric-ről hónapok óta nem hallottam semmit, így ha nem ír ebben a körben és ti utána mentek, akkor úgy veszem, hogy elfogtátok / megöltétek, ha akartátok. Mivel nincs, ezért is nem húzom az időt az utána menő hajszával. Minden más kiderül a fináléban

Egy kaland: A Karanténvilág





Karanténvilág

---

Két hét telt el, ezalatt mindenki nagyjából azt csinálta, amit korábban. A csapatnak sikerült elfognia Edric-et miután rájöttek, hogy a férfi mit tett és ő nem tudott elszökni, mert kiderült, hogy az egész hely egy nagy vulkánkráterben található és nem volt kivezető út. Ingrid és Shayla sikeresen kitudták vitelezni azt, amit akarták, noha erre nem nagyon maradt lehetőségük. Xeth és Rhys pedig igyekeztek a lehető legtöbbet kihozni abból a kevés időből, amijük maradt.

Az utolsó napon is felkelt a nap, ahogyan minden másnapon az elmúlt egy hónapban, de ez most más volt. Most mindenki a végső tervére készült, ami az életben maradás volt, vagy éppen az öngyilkosság, vagy a mindenki más megölése. Nos, ezen a napon azok voltak a nyertesek, akik azt akarták, hogy mindenki meghaljon, mert a Czerkának is ilyen tervei voltak, nem csak ezzel a csapattal, de azokkal is, akik még odakint voltak túléltek, de nem találkoztak ezzel a csapattal.

Viszont volt egy dolog, amiről a hősök nem tudtak az emlékek nélkül, az Erőhasználóknak a Halál nem a vég, hiszen ott van a Jedi kódex egyik sora ”Nincs halál, Erő van.” ez pedig tökéletesen igaz volt. Nem lehetett tudni, hogy mikor is érkeznek a Czerka emberei, arra pedig valószínűleg nem számított senki, hogy ez hajnalban fog megtörténni. Mindenki arra ébredt fel, hogy a közeledő járművek hangját hallhatták. Ez pedig a vég kezdete volt.

Valószínűleg, akik túl akarták élni, azok mentek volna megadni magukat, a többiek pedig gyorsan lépni mielőtt ez megtörténhetett volna. A vég ekkor jött el. nem volt fájdalmas, nem volt hosszú, egy pillanat volt az egész és vége volt. Valahol távolabb valaki lenyomott egy gombot, ami megállította mindenki szívét. Azonban valamire a Czerka sem számított, nem maradtak testek, mindenki eggyé vált az Erővel.

A következő pillanatban Shayla tudta a Manda-ba került, Ingrid lelke végre teljesen megnyugodhatott és beleolvadt a többi lélek közé. Ami a többieket illette, Jonathan és Shayla egy hatalmas mezőn tértek magukhoz a következő pillanatban, ahol megannyi másik Erőhasználó lelke is volt. Edric a pokolban tért magához, ahova az Sötét Oldali Erőhasználók lelke kerül, egy lávás, sötét területen, ahol jelenleg egyedül volt.

Ami Xeth-et és Rhys-t illette egymás mellett álltak kézen fogva, egy békés erőben, nem messze tőlük patak csordogált, egy rét szélén álltak, ahol egy ház is volt. A házból egy két-három év körüli kisfiú jött ki, majd egy hangos „anya” és „apa” felkiáltással futott a pár felé. Ha már az életben nem kapta meg azt az életet sem az igazi, sem a klón pár, amit akart, a túlvilágon az övék lett. A békés nyugodt élet együtt, a gyermekükkel.

Vége.

Köszönöm a játékot, sajnáltam, hogy a végére mindenki eltűnt, pedig érdekelt volna, hogy a harmadik rész miként is alakul.

Akkor karaktert senki sem kapott meg, ellenben pontok és creditek tekintetében sokat kapnak a karakterek. A pontokhoz hozzáadtam a +2 reagot azoknál, akik nem írtak minden körben.
Rhys, Ingrid, Shayla és Aeyaj – 3 pontot és 15.000 creditet
Jonathan – 2,5 pont és 12.500 credit (Xeth is ennyit kapna, de mnjk révén nem fog)
Edric – 2 pont és 10.000 credit

statisztika: