Re: Karanténvilág

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szomb. 09 Nov. 2019, 00:00

Egy kaland: A Karanténvilág

Karanténvilág

Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Qymaen jai Sheelal, Mogwar, Aejay'gamu

Shayla Kelborn, Lord Xeth / Keth Tye E’ron és Edric Kane

Következő körváltás: 2019. november 13. (szerda)

Helyi Idő: Ismeretlen idő
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Célkitűzés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Jelenlevők: TA-016 | TA-069 | TA-010 | TA-028 | TA-051 | TA-026 | TA-052 | TA-043

További információk:

Csillagvirág az elejétől kezdve érezte, hogy a férfi mennyire jól érzi magát itt a táraságában és a kezelés közben. Ebből az egészből az jött le neki, hogy a férfi is legalább úgy érezhet, mint saját maga. Furcsa volt, hogy nála még könnyebben és még jobban érzi az érzéseit, mint másokét, pedig nem ő volt az egyetlen olyan, aki így érzett a korábban látott arckifejezések nyomán. Mindegy, most próbált nem a többiekre figyelni, gondolni, hanem a megmentőjére. Arról sem volt tudomása, hogy a gondolatait véletlenül elküldte Xesh-nek, aki nagyon jól „mulatott” rajta, vagyis elégedett volt, hogy mind a ketten hasonlóképpen éreznek.
- Annál azért jobban fogok vigyázni rád – mosolygott ő is.
Tényleg nem szeretett volna fájdalmat okozni a férfinak, azért is volt olyan figyelmes és vigyázó, a seb ellátása közben pedig megint ott volt azaz érzés, hogy ismeri a másikat és nem először csinálja ezt, amit most csinál. Igaz ez sokkalta egyszerűbbé is tette a dolgokat, mert szinte ösztönösen tudta, hogy mit és hogyan kell csinálnia. Ő maga is elmosolyodott azon, amit a másik felől érzett, bár tény és való, hogy ez némileg zavarba is hozta ismét. Megfordult a fejében, hogy megjegyezze, hogy örül annak, hogy ennyire szerencsésnek érzi magát a férfi, bár nem nagyon tudja, hogy egyelőre mivel szolgált rá erre.
- Vagy lehet, hogy én szeretem és miattam tetováltattad ezt… már ha elfogadjuk azt, hogy valószínűleg ismerjük egymást. Mi másért lenne mindkettőnkön tetoválás? Tényleg nekem is van a hátamon, vagy csak a kezeimen és a homlokomon? – kérdezte.
Igyekezett ő maga is hasonló stílusban felelni, mint a férfi. A tükörbe nem látott magán a hátán semmit, de lehet, hogy olyan magasságban volt valami, amit nem láthatott a tükörnél, így igazából, ha már ez felmerült, akkor ez a kérdés is megállta a helyét. Arra, hogy miért nem segít Xesh neki a kötözésben nagyjából azt a választ kapta feleletül, amire számított, mert túlságosan is élvezi a kiszolgálást. Ezen Csillagvirág csak mosolyogva csóválta meg a fejét, már csak azért is, mert sejtette ezt a választ. Ekkor olyan szívesen megcsókolta volna a másikat, de egyelőre még sikerült visszafognia magát. Még akkor is, hogyha érezte a másik felől, hogy az érintések miatt nem akart segíteni, mert így a nő hozzá tudott simulni és meg-meg simogatta az izmait, amikor épp a férfi mellkasát, vagy oldalát kötözte, arra járt a kötszer. Szerencsére a kötözés után a fülsuttogást követően pozitív visszajelzést kapott, a válasz után pedig ő maga is elmosolyodott. Eléggé pont a férfi háta mögött volt, így Xesh kissé nehezen érhette el őt egyelőre, de így is, amikor a férfi épp a combjához, karjához, vagy oldalához ért, vállához, ha a saját válla fölött nyúlt át, akkor hihetetlenül forrónak, perzselőnek érezte a másik érintését és kellemesen beleborzongott mindegyikbe. Amikor pedig végül meg akarta csókolni Xesh-t és oda mászott mellé, akkor a férfi megelőzte, mert már húzta is magához, ami ellen nem volt kifogása. A csók közben, hogy még közelebb legyen a férfihoz lovagló ülésben ült a férfi ölébe és simult hozzá szemből miközben átölelte őt. A látomás ekkor érte el, ami tényleg bizonyította azt, amit éreztek, hogy ismerhetik egymást. Úgy vélte, hogy az első csókjuk lehetett. Néhány pillanatra teljesen kizökkent és meg is akart szólalni, de a férfi ezt nem hagyta. Először próbált ellenállni és eltolni a másikat, hogy megszólalhasson, bár nem túl nagy ellenállással, mert túlságosan is élvezte csókot és valószínűleg az érintéseket, végül pedig csak hagyta, hogy belevesszen ebbe az egészbe, következzék is bármi kettejük között, bár nem volt kétsége, hogy mi fog és ellenvetése sem volt.

Boszorkának végül is úgy tűnt, hogy nem kell beavatkoznia abba, hogy Ophi éppen helyre teszi a gyíkfajzatot, mert az nem igazán állt ellen. A kék lány és a fiatal srác is elvonultak valahova, bár ők hamarabb tértek vissza. nem igazán értette, hogy mit kell szégyenlősködni és miért nem itt helyben ejtette meg azt, amit mindenki más, de végtére is annyira nem érdekelte mindez. A droidos, felszereléses ládát ő maga is igyekezett alaposan végigtúrni, valamilyen fényforrás, vagy ehhez hasonló után, amit használni tudnak. Közben felpillantott a fiatal férfi kérdésére.
- Átkutatjuk a teljes épületet, egyelőre amíg esik az eső mást nem tudunk tenni – mondta.
Mint kiderült ebben is egyetértettek Ophi-val, mert a nő is ezt tette volna. A terminál bekapcsolással is hasonló véleményen volt, hogy nem kéne kockáztatni mindaddig, amíg nem lesz stabil az energiájuk. Ő maga is igyekezett a fényforrás összeszerelésében segédkezni, vagy saját maga összetenni egyet, hogyha nem volt működő. Bár, ha minden le van merülve, akkor remélte, hogy azért valamivel csak sikerül generálni, amíg átfésülik a helyet. Ophi kérdésére elgondolkodott.
- Abban biztos vagyok, hogy értek az elektronikához, mivel tudom, hogy miként kéne működésre bírnom a droidokat, és abban is biztos vagyok, hogy kaptam harci képzést, ahogyan azt hiszem felderítőit is. A lőfegyvereket tudom, hogy miként kell használni, szét is tudnám mindet szerelni és megjavítani. Érzem, szinte látom magam előtt, hogy miként működik és a kések is biztonságot, nyugalmat adnak – mondta.
A harci dolgokat egyelőre hanyagolta volna, mert jó lett volna előbb tudni, hogy mi van itt. ha mindenki készen van és sikerült fényforrást találniuk, kreálniuk, akkor el is indul a többiekkel felfedezni.
Karanténvilág - Page 3 GxBFAIY

Padawan sajnos nem talált kardokat magának, a leghosszabb pengés fegyver is csak katonai kés hosszúságú volt. ezeken felül pedig csak a lőfegyverek voltak. Mivel a gyíkfajzat nem védekezett, de nem is állt ellen, így Ophi könnyedén ki tudta ütni és a gyíkfajzat eszméletlenül terült el a földön.

Közben a vörösök beszélgettek is, illetve válaszoltak a Kölyök kérdésére, hogy mit fognak tenni. Ez pedig a hely felmérése volt. A következő lépésben a vörös hölgyek fényforrást gyártottak, sajnos olyan nem volt, ami folyamatosan világít, mert minden le volt merülve, ez igaz volt a fényforrás droidokra is. Azonban foszforeszkáló rudakat találtak, amit meg kell törni és világít.

Ezeken felül sikerült két olyan lámpát is összedobni, aminek a végét magukra kellett erősíteni és a mozgás generálta az elektromosságot neki, így igazából a négyes neki is láthatott annak hogy felderítse a helyet. Négy emelet felfelé és kettő lefelé. Az ajtók minden folyosón szétfeszíthetőek voltak.

Lefele haladva, maguk alatti szint tele volt terminálokkal, mintha valamilyen megfigyelő állomás lett volna a hely. Illetve itt lenn volt egy hatalmas víztartály is, ami a teljes bázist látta el vízzel. Ennek még működöt a műszerfala, ami teljesen ihatónak ítélte a vizet, amiből nagyon sok volt és kiderült az is, hogy valaki nemrég használta.

Egy szinttel lejjebb volt a generátor, itt az egész szint a generátorszoba volt, a hely geotermikus energiát használt, azonban nagyon sok helyen volt sérülés, alapos karbantartást igényelt a hely, amit a két vörös úgy ítélt meg, hogy talán megfelelő szerszámokkal – amikből volt jó pár – pár nap, vagy egy hét alatt talán rendbe tudják hozni, hogy újra működjön.

A földszint feletti első szinten úgyszintén lakrészek voltak, hasonló elrendezésben, mint a földszinten, de itt nem volt energia. A második szinten laborok voltak, mindenhol tönkrement berendezéssel és itt a szint is sérült volt, innen be lehetett látni a hangárba is, ami teljesen üres volt, bent megannyi csontvázzal.

A harmadik szint még jobban ki volt téve a környezetnek, ott már nyomok is voltak, hogy állatok szoktak járkálni. Itt fenn főleg raktárhelységek voltak, de minden szétdúlva, tönkretéve, maximum egy-két tároló rekeszt lehetett megmenteni. És végül felértek az utolsó szintre.

Az eddigi vizsgálat és körbenézés nagyjából egy órán át tartott, itt fenn pedig egy rövid folyosó szakasz után egy újabb kétszárnyú zárt ajtóhoz érkeztek, ami furcsa volt, mert az alacsonyabb szinten minden ajtó nyitva volt a lépcsőházit kivéve ez pedig itt fenn zárva…

A páros nem úgy tűnt, mint akik nagyon le akarnak állni, már csak azért sem, mert egyre jobban élvezték egymás társaságát főleg így ölelkezve és csókok között. Ugyan csillagvirág még rá akart kérdezni a látomásra, de Xesh nem hagyott neki esélyt minderre. Ettől kezdve igazából egyikőjük sem akart, próbált, vagy tudott ellenállni a másiknak, így az események egymást követték és hamarosan, az előjáték után egymásba is gabalyodtak.

Ahogyan elkezdték a szeretkezést, most is hasonló látomásbeli emlékképek zavarták meg őket néhány pillanatra, mint az első csóknál. Itt éjszaka volt, hangok most sem voltak, csak képek, hogy Csillagvirág a rémálomban levő Xesh-t ébresztette fel, mire a férfi ösztönösen ragadta meg a torkát. Ezek után még beszéltek valamit, ami után a nő némileg bánatosan távozott volna a férfi sátrából, azonban ezt a férfi nem hagyta és visszahúzta a nőt.

Itt tovább beszéltek valamiről röviden, míg végül itt a férfi csókolta meg a nőt, majd húzta le magával az ágyra és tették azt, amit most is. Csupán érzések párosultak az egészhez, ugyanazt érezték akkor is, mint most, és Xesh érezhette, hogy hatalmas megkönnyebbülés volt az egész, mintha nagyon, de nagyon régóta vágyott volna arra a látomásban, de Csillagvirág is ugyanezt érezte. Teljesen biztosak lehettek benne, hogy itt most emlékek nélkül hamarabb jutottak el ide, mint rendes életükben.

A következő kicsivel több, mint egy óra csak kettejükről és ez érzéseikről szólt, ezen idő alatt igazából csak tőlük függött, hogy hányszor lettek egymáséi, de ezen idő letelte után eléggé kifulladva egymás karjaiban feküdtek az ágyon. Nagyjából most volt az események kezdete óta néhány pillanatnál több idő, amit nem azzal töltöttek, hogy szeretkeznek, vagy épp az ajkak ősi játékát játsszák…

A férfi arra ébredt, hogy fáj a feje és az arcán valamilyen égető valami folyik végig. Ahogyan kinyitotta a szemét akkor érzékelte, hogy fejjel lefelé van és lóg le valahonnan. Valamilyen helységben volt, a falak fémből voltak, ahogyan a padló is, a plafon be volt szakadva, odakint az eső esett és növényekről víz csöpögött az arcára, ez volt, ami fájdalmas volt. Ezek után jött, hogy érezte, hogy mindenük fáj.

A lába valamilyen nyálkás anyaggal volt bevonva térdig és ezzel volt a plafonra erősítve. Ezek után realizálhatták, hogy fogalma sincs hol van, hogy került ide, vagy egyáltalán kicsoda saját maga. Az ébredező férfi még a saját nevére sem emlékezett, nemhogy másra.

Azt még láthatta, hogy valamilyen narancssárga kezeslábasban van és a ruhán egy betű és szám kombinációja szerepelt, ami a „TA-045” volt. Egyelőre egyedül volt a helységben semmilyen más élőlényt nem látott, bár orrfacsaró bűz volt, néhány oszló állatit temet volt a földön, vagy épp lógott ugyanúgy, ahogyan 45-ös.

A helységből egyébként egyetlen kijáratot látott – a beszakadt tetőn kívül – egy kétszárnyú ajtót, ami mellett egy láthatóan nem működő terminál is megtalálható volt. odakint pedig hatalmasat villámlott, majd dörgött is az ég…

Karanténvilág - Page 3 GxBFAIY

Fent spoiler tagbe kaptatok térképet a helyről.
És kérlek a felszereléslistát egészítsétek ki, jelenleg ételt és italt is vegyétek bele.
@Svarog karaktere megint magához tér, ha írt

statisztika:

by **Edric Kane** Szomb. 09 Nov. 2019, 12:20

Helyi Idő: ???
Helyszín: ???
Célkitűzés: Túlélés
Jelenlevők: TA-045

Mintha épp víz alatt lebegett volna vakon, a sötétség és csend ölelte körül, aztán egy hangos dörrenés rántotta fel a felszínre kényelmetlenül. Talán az ég dörgött vagy robbant valami, egyszerűen nem tudta. Elméje lemaradt érzékszerveitől, valahol még a víz alatt járt és a fény fogalmát sem ismerte. A hangok egyre tisztábbak és hangosabbak voltak, némelyik ismerős volt, mások pedig teljesen idegenek, de már hallotta őket korábban, legalábbis volt egy ilyen furcsa érzés valahol a homloka környékén. Ahogy az eső kopogását hallgatta, agya végre elérte a felszínt, ám ezzel együtt hatalmas fájdalom is belehasított koponyájába. A lüktető érzés minden egyes dobbanással mintha csak erősebbé vált volna, talán valami épp belülről akart a fejéből kitörni,. Orrát elképesztő bűz kezdte simogatni, mintha magát a halált szagolgatta volna, ami egyszerre keveredett az esőtől rothadó növények dohos illatával.
A fájdalom mellé egy égető érzés is társult, valami folyékony futott végig arcán, közben pedig olyan nyomot hagyott maga után, mintha egy éles tárgyat húztak volna végig bőrén. A férfi szemhéját összeszorította, mintha attól a fájdalom csillapodhatna, ám ez nem így történt. Óvatosan felnyitotta szemeit, a kelleténél lassabban, mint egy csecsemő, aki anyja méhe után most először látott igazi fényt és világot. Tekintete homályos maradt még több másodpercre, először csak foltokat látott, felfelé egy viszonylag nagy, fényes fehér foltot, a többi irányba pedig minden sötétnek tűnt. Ahogyan pislogott, a kép úgy kezdett tisztulni, mintha csak köd szállt volna fel egy csípős reggel után egy völgyből. Belső füle is ekkor küldte el az első jeleket az agyának, hogy valami bizony nincs rendben a gravitációval, vagy legalábbis a testének a pozíciójával. Csak ezután tudatosult még mindig félálomban lévő agyában, hogy fejjel lefelé lóg. A felismeréstől összes izmát hirtelen egyszerre érezte, mintha a vér ereiben apró tűk milliói szurkálták volna belülről.
Látása és elméje egyszerre kezdtek kitisztulni végre, aminek hála gyorsan körbe is nézett. A plafonról lógott, talpa valahogyan annak felületéhez volt rögzítve, talán azzal a nyálkás anyaggal, ami egészen térdéig ért és teljesen bevonta alsó testét. Az előbbi nagy fény odafent nem volt más, mint egy jókora lyuk a helyiség tetejében. Innen folyt le az esővíz egészen a férfi arcára, ami odakint meglehetősen komoly intenzitással esett. Egy fényes villanás cikázott át ekkor a sötét égen, mint megannyi forrás és patak torkolatokkal együtt. Alig telt el pár másodperc és hangos dörrenés követte a jelenséget, amire a férfi összerezzent. Lefelé nézve a teremben látta végre, hogy fémes falak és padló vette körbe, ami pedig komoly problémát jelentett, hogy odalent egy rakás állati tetem hevert, némelyikük pedig a férfihez hasonlóan még a plafonon ragadt, de már élettelenül.
- Mi a franc?- kezdte halkan, miközben agya végre komolyabb gondolatokra is képessé vált és lassan rájött, hogy fogalma sem volt, hol is van pontosan. Ha ez nem lett volna elég, a saját nevére sem emlékezett, mintha az egész elméje összekavarodott volna, a darabjai szétszóródtak a sötétben, ő pedig csak tapogatózott utánuk hasztalanul. Ha darabokat meg is talált volna, egymagukban a kirakók sem értek semmit a teljes kép megléte nélkül. A nevére próbált koncentrálni, de semmi nem jutott eszébe, csak egy hangzása, mint amikor valami ott van az ember nyelvének hegyén, de ha az élete múlt rajta, akkor sem tudott rá pontosan emlékezni. Pillanatra behunyta szemét ismét, hogy jobban tudjon koncentrálni, de ekkor egész mást sikerült elindítania magában. Annak ellenére, hogy csukva volt szeme, mintha látott volna, élőlényeket és az esőt egyszerre. Mintha hirtelen az egész bolygó lélegzett volna vele együtt, de ahogy az érzés kezdett eluralkodni rajta, kinyitotta a szemét és megszakította. Nem értette mi volt ez az egész, és mivel semmi sem jutott eszébe, agya a primitív részéhez nyúlt, az ösztönökhöz, azok közül pedig a túlélő kerekedett felül. Szépen tervet kovácsolt, hogy először is ki kellett szabadulnia, elvégre nem tudhatta, mióta lógott. Nyilván a fejfájásnak sem tett jót, hogy a gravitációval ellenkezően helyezkedett el a teste. Csak ekkor nézett végig magán, s még kissé meg is lepődött. Méretes ember volt, és mintha a narancs kezeslábas is, amit viselt, szűkös lett volna végtagjai izmainak és mellkasának. A ruhán még egy szép nagy felirat is szerepelt, TA-045. Nem igazán tudta, mit jelenthetett, talán a saját azonosítója volt, vagy csak a ruhához tartozott, de aligha volt lényeges épp. Újra körbenézett a teremben, ekkor már egy kétszárnyú ajtón is megakadt a szeme, mellette egy láthatóan ósdi és működésképtelen terminállal. A másik lehetőség a tető volt, de ha épp sikerült kiszabadulnia, erősen kételkedett benne, hogy vissza tudott volna mászni.
Le kellett jutnia, bár a zuhanás gondolata sem volt túl kívánatos, mert a fej- és teljes testében lévő izomfájdalom is pont elég volt már, nem igazán akart még mondjuk egy bordatörést vagy gerincsérülést is összeszedni, de úgy tűnt, nem nagyon volt választása, ha ki akart jutni. Ami pedig a halott tetemeket illette, valami azt súgta a férfinak, hogy valamiféle állat fészkében lehetett, és talán ő lett volna a nap főfogása, amit igyekezett volna inkább elkerülni.
Törzsét megfeszítve és karjait lendítve megpróbált először felfelé két karjával ráakaszkodni a térdhajlatára, ám a nyálkás anyag csúszósabb volt, mint gondolta és szimplán nem találtak ujjai fogást. Nem mellesleg hiába volt izmos, mivel már jó ideje lóghatott lefelé, végtagjai szinte teljesen elzsibbadtak és alig maradt bennük erő. Nem működött az első taktika, így inkább megpróbált hintázva minél többet mozgolódni, hátha a nyálkás anyag egy idő után a lendülettől meggyengül és kiszabadul a szorításból a férfi. Pár másodpercenként azért meg-megállt egyet szusszanni, hogy ugyanolyan vagy épp nagyobb lendületet tudjon venni.
Ha esetleg ez sem vált be percek után, kissé már frusztráltan sóhajtott egyet és elgondolkodott. Fejében ott motoszkált az előbbi furcsa érzés, amikor szinte mindent érzett a bolygóból. Egy halk hang suttogott elméjében, hogy használja, de nem értette az egészet. Ismét behunyta a szemét, kezét ösztönösen a nyálkás anyag felé emelte, és valahogy elképzelte, hogy szinte kilő belőle.

Felszerelés:

by **Xeth E'ron** Kedd 12 Nov. 2019, 21:51

TA-043

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Természetesen megnyugtattam a nőt, hogy nincs a tetoválás a hátán. Az kellemes gondolat volt, hogy miatta tetováltattam magam tele egyetlen betűvel, a másik lehetőség eléggé röhejesen hangzott amúgy is, hogy annyira szeretném ezt a betűt, hogy teletetováltatom vele magam. Az jobban hangzik, hogy annyira szeretek valakit, hogy teletetováltatom magam egy betűvel, aminek semmi jelentősége nincs.
Aztán a helyzet elég hamar eszkalálódott és nagyon jó irányba. A látomások kicsit zavaróak voltak, inkább kisebb fejfájást okozóak, de sikerült eltekinteni mindettől és azon túl az idő olyan gyorsan telt, hogy csak na. Az nem is kérdés, hogy rendkívül kellemesen. Ahogy ott egymás karjaiban feküdtünk azt kívántam, hogy bárcsak örökre tarthatna ez a pillanat, vagy legalábbis az elmúlt körülbelül egy, másfél órát az idők végezetéig újra és újra kéne élnünk, de tudtam, hogy erre sajnos nem sok esély van. Ettől függetlenül nem keltem fel egyből, hanem a velem levő gyönyörűség hátát és vállát simogattam.
- Azt hiszem elég nyilvánvaló, hogy ismerjük egymást korábbról és olyan közelről, mint amennyire most újra megismertük egymást. Valami azt súgja, hogy jobb lenne ha ez egyelőre kettőnk között maradna, de igazából ez a te döntésed is. A szikrát nem tudjuk eltitkolni, meg a lehetőségét, de azt, hogy biztosan tudjuk lehet egyelőre nem kéne nyilvánosságra hozni. - éreztem, hogy a kellemes együttlét és szórakozás után lassan a fogaskerekek a fejemben újra a túlélés témáján kezdenek el dolgozni. Biztos voltam benne, hogy a csajok kint már elkezdték ezt a témát tüzetesen körbejárni. Azt nem tudtam még, hogy miként fogom azt intézni, hogy csak részben engedjek az ösztöneimnek és ne vegyem át az irányítást. Bizonyos szempontból szerettem volna főnököt és vezért játszani, de az sokkal fontosabb volt, hogy amennyire csak lehet zavartalanul lehessek Csillagvirággal amennyi időt csak lehet.
- Lassan ki kellene mennünk mi is. Ha más nem, akkor felszerelésért és, hogy megnézzük mi is van ezen a helyen még. Idehozom a ruháinkat. - szólaltam meg végül, amikor már úgy éreztem, hogy Csillagvirág sem heverészéssel akarja tölteni az időt. Óvatosan kibújtam az öleléséből és az ő új ruháit és a sajátomat is az ágyhoz hoztam, hogy felöltözhessünk. Természetesen a saját öltözésemet igyekeztem olyan gyorsan megejteni amennyire lehet, hogy a továbbiakban legeltethessem a szemeimet a nőn, amíg még nyugodtan megtehetem, és amennyiben lehetséges volt közben csókokat is loptam tőle. Lehet kicsit zavaró voltam, de nem hiszem, hogy bánná. Amennyiben mindezen túl vagyunk, akkor elsőnek lépek ki a szobából, ez amolyan ösztönös védelmező dolog lehet nálam. Odakinn ha a többiek ott vannak akkor megkérdem, hogy mire jutottak, máskülönben a konténerek felé veszem az irányt, ha lehetséges akkor a nővel együtt, hogy fegyvert és más fontosabb dolgokat szerezhessünk magunknak.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

TA-052

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Egyre inkább meglep volt, hogy mennyire hasonlítottunk Boszorkával. Némileg félelmetes volt. Lehet, hogy ismertük egymást, vagy esetleg együtt nőttünk fel, rokonok voltunk? Fogalmam sincs, egyszerűen túl nagy volt a hasonlóság. Ez viszont azt is jelentette, hogy a kettősünk elég effektíven tud nagyon sok mindent megtenni a túlélésünk érdekében.
- Akkor lássunk is neki. - fordultam elsősorban a vörös felé és szerelés közben hangosan jegyeztem meg az észrevételeimet és azokat az esetleges problémákat, amik felmerültek és nem feltétlen láttam azonnal a megoldást rájuk. Közben az is pozitív meglepetés volt, amikor a kis kék lányka is beszállt a technikai megbeszélésekbe és voltak elég jó meglátásai. Igaz, inkább az apróbb és finomabb dolgokban, de még mindig hasznosabb volt, mint mások. Az sohasem gond, ha van még legalább egy valaki aki ért a technológiához és ilyen dolgokhoz rajtunk kívül. Az pedig, hogy ahogy elnéztem fegyvert is vett magához azt jelentette, hogy minimális túlélési ösztönnel rendelkezik és lehetőleg harci képességekkel is. Igazából az is érdekelt volna, hogy a gerlepár mire képes. A férfitől a szőr is felállt a hátamon olyannyira fura volt, volt benne karizma, de sok furcsaság társult melléje, a nő viszont úgy tűnt, hogy elég jól felszerelt nyaktól felfelé és a helyén van az esze. Az is érdekelt volna, hogy a kislány felügyeletére vállalkozó férfi miket is tud, de egyelőre hallgatásba burkolózott.
Az összedobott egyik mozgásra fényt generáló lámpást Boszorkának a kezébe nyomtam, a másikat pedig magamra szereltem fel. Egyértelmű volt, hogy a kettőnk szerepe és képzése biztosítja azt, hogy azt teljes mértékben ki tudjuk használni akkor is, ha fontos az, hogy ne működjön. Mindketten alkalmasak voltunk arra, hogy ha szükséges akkor ki tudjuk iktatni anélkül, hogy tönkretennénk, és, hogy felismerjük a helyzetet és pillanatot, amikor ezt meg kell tenni. A kislány is ki tudta volna iktatni, de nem úgy tűnt, mint aki felderítésre van kiképezve, a pasas meg kérdéses volt, így ezt véltem jó döntésnek. Azért a fényrudakból nekik is adtam, hogy ne maradjanak fényforrás nélkül, és már indulhattunk is felfedezni. A párost hagytuk egymásra, valamint a méretes alak örködött a gyík felett, a többieknek nem volt választása, minthogy velünk jöjjenek. Ez nem szabadidős kiruccanás. Éppen ezért vettem én is magamhoz egy kést és egy tartót számára, szükség esetén pedig a fém bot is ott volt, hiszen annak több haszna is volt, mint csak harcban.
- Ezek szerint a vízprobléma ideiglenesen meg van oldva. Ettől függetlenül még odafigyeléssel kell fogyasztanunk, hiszen energia nélkül a szűrők és az utántöltés sem valószínű, hogy működik, és a kifogyás, vagy a mérgezett víz se egy jó alternatíva. - némiképp megnyugtató volt a tiszta víz jelenléte. Az, hogy valaki használta, az nagyjából két-három ember lehetett. A kis csaj, vagy a gerlepárból valaki. Igazából reméltem, hogy csak kipróbálta valaki és nem egyből bőven fogyasztott, de ezt majd később kitalálhatjuk. Arra viszont hamar rájöttem, hogy ennek a helynek elég sok energiára van szüksége, hiszen ha a gyenge világítás és a tartály használja jelenleg az áramellátásunkat, akkor jóval több fog kelleni a terminálokhoz és minden máshoz, ha csak ezen a szinten ennyi terminál található.
- Ez azért némiképp megnyugtató. Ahogy nézem néhány nap alatt rendbe lehet hozni, a szerszámok szerencsére megvannak hozzá és ha mindhárman dolgozunk, akkor hamarosan energiánk is lesz újra. Az átkutatás után ez kellene legyen a prioritásunk. - leginkább hangosan gondolkodtam csupán, főképp azért, hogy lássam Boszorka mit szól hozzá, milyen meglátása van a dologgal kapcsolatban. Kíváncsi voltam a véleményére, mert jelenleg ketten voltunk akik ezt a helyet leginkább rendbe akartuk hozni és valamiféle bázist kialakítani itt.
Ezután jött a felsőbb szintek átvizsgálása. Ezek már rosszabb állapotban voltak. Az első szint még használhatónak bizonyult, ha esetleg még többen lennénk valahogy, viszont ahhoz mindenképp meg kellett javítani a generátort, mert jelenleg áram nélkül volt a szint. Felette viszont már problémásabb volt. Vagyis innentől már biztonsági rés volt a dolog, amire oda kellett figyelnünk. A második szinten volt lehetőség belátnunk a hangárba is, de az egészen üres volt, a csontvázakat leszámítva. Egyszer majd azokat is el kell tüntetni, hogy a vadállatokat ne vonzzák ide még azok is.
A harmadik szinten már ösztönösen vettem kézbe a korábban magamhoz vett tőrt és itt már sokkal óvatosabban haladtam magam is és igyekeztem erre felhívni a többiek figyelmét is Boszorka miatt nem aggódtam, de a többieknek nem ártott egy kis irányítás. Néhány tároló volt, amiket ha esélyünk van rá akkor nem árt megmenteni, de semmi olyasmi, amiért érdemes lenne különösebben kockáztatni.
- Ez elég veszélyesnek tűnik. A lenti ajtók nagy része nyitva volt, vagy könnyen nyitható. Ezt lehet fel kell feszítenünk és a hely állapotából ítélve lehet, hogy valami meghúzta ott magát. Kinyissuk? - fordultam a csapat felé és igyekeztem olyan halkan beszélni amennyire csak lehet. Nem tudtam, hogy milyen állatok lehetnek itt és mennyire éles a hallásuk, meg ösztönösen is jött a dolog, hogy olyan halkan beszéljek, hogy ők még hallhassák, de más már ne igazán. Amennyiben a többiek is arra szavaztak, hogy kinyissuk, ahogyan én is szerettem volna, akkor önként feláldozom erre a fémbotot, hogy annak a segítségével próbáljuk meg kifeszíteni az ajtót és kinyitásra sarkalni, természetesen teljes harckészültségben.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Gépek

Spoiler:

TA-026

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Kardfélét nem találtam, de katonai kést igen kettőt. Ezekkel is meg tudtam csinálni a formagyakorlatokat, amiket próbáltam, de éreztem, hogy nem ezek azok a fegyverek amiket a legjobban képes vagyok használni. Ahhoz képest, hogy kések túl nehéznek tűntek, valamint rövidnek és nem is tudtam olyan jól kapcsolódni hozzájuk. Ahhoz elegendőek, hogy harcban meg tudjam magam védeni, de nem a hozzám illő fegyverek.
A beszélgetést követően egy adott ponton azon kaptam magam, hogy a két vörös hajú nő technológiai beszélgetésébe akaratlanul is bekapcsolódtam, amikor a fejemben kezdtek összeállni, amiket mondtak, és habár a nagyobb dolgokat csak elméletben tudtam felfogni, gyakorlatban nem tudtam alkalmazni, a kisebb és finomabb dolgokban jónak bizonyultam. Legalább most már azt is tudtam, hogy képes vagyok ilyesmire, van hozzá érzékem vagy rejtett tudásom.
A felfedezés során többnyire Kölyök mellett maradtam és úgy követtem a két nőt, akik vezetőink lettek ebben a kis kirándulásban. Megtaláltuk a víztartályt, valamint a sérült reaktort is, ami úgy tűnt, hogy helyrehozható. A szerszámok megvoltak, a többit mi kellett intézzük, de úgy tűnt, hogy ez nem lesz túl nagy gond számunkra.
- Részemről semmi akadálya. - válaszoltam a nagy ajtó előtt a nőnek, miközben a két kést elővettem és felkészültem mindenre, amire csak fel lehet. Már amennyire ebben a helyzetben fel lehet készülni bármire is.

Felszerelés

Spoiler:

Képességek

Spoiler:

Erőalkalmazások

Spoiler:

by **Jonathan Skrex** Kedd 12 Nov. 2019, 22:34

TA-010 [Jonathan Skrex] (8. kör)

Helyi Idő: Ismeretlen idő
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Cél / Feladat / Küldetés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Játékostársak:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-028 - „Geelan” [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 - „Tépő” [Mogwar]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]
- TA-045 [Edric Kane]

Talán még nagyon korán van az ilyesfajta bátor kijelentésekhez, de azt hiszem végre kezdtünk úgy működni, mint valamiféle csapat, vagy mi a szösz. Lehet hogy ebben nagyban hozzájárult hogy a roncs óta először volt nyugtunk, felszerelést is találtunk, mindenki le tudott higgadni picit. Végre nem valami elől menekültünk az életünkért, hanem kvázi biztonságos helyen voltunk, ha nem is maradéktalanul, de legalább minimálisan felszerelkezve és felfegyverkezve. Plusz végre meg tudtuk tervezni a lépéseinket, nem rögtönöznünk kellett az adott pillanatokban, ez a megközelítés sokkal jobban tetszett és ez a viselkedésemen is érződött, kezdtem újra megismerni saját magamat. Sőt, nem csak magamat, a többieket is. Persze elég foghíjas lett a társaság a turbékoló gerlepár elvesztésével, illetve a gyíkfajzat likvidálásával, illetve a robot se tűnt túlságosan cselekvőképesnek jelenlegi állás szerint, de a többiekkel kifejezetten jó együttműködés kezdeményeket generáltunk. Néha-néha felsejlett bennem a gyanú, hogy nem először csináljuk ezt az ismerkedés, együtt munkálkodás dolgot, de hiába vártam, nem ugrott be semmi múltbéli esemény. Amiért hálát adtam az egeknek, hogy az eddig gyötrő fejfájásom mintha kezdett volna alábbhagyni. Még mindig nem értettem mi ez a furcsa érzés, ez a kapcsolat, ami az érzelmek viharát, a lebegtetést, a gyógyítást, meg az egyéb korábban történt furcsaságokat előidézte, de ahogy fogytunk a környékről és ahogy picit megnyugodott a helyzet, már nem gyötörte annyira a buksikámat, mint eddig. Vagy csak kezdtem hozzászokni. A legjobb az lett volna, ha valahogy irányításom alá tudtam volna vonni a dolgot, de erre egyelőre lemondtam, amúgy is bőven volt más tenni valónk. Sok minden várt felfedezésre a környéken.

Mielőtt elindult volna a nagy körtúra, még pár dolog történt azért. Egészen sikerült elcsacsognom az asszisztálásomat kérő fiatal kék lánykával, aki a Padawan névre hallgatott. Azt is megtudtam, hogy a kis csápjait lekkunak hívják. Nem lettem tőle okosabb. Nekem nem voltak ilyenek, abban biztos voltam. De jópofán néztek ki. Az is aranyos volt, hogy a lány belepirult a megjegyzésembe, véletlenül se akartam zavarba hozni, de úgy tűnik sikerült picit oldanom a hangulatot. A padawan szót illetően sajnos nem jutottunk előbbre. Padawan. Miért jutott eszembe ez a szó. Talán valamiféle rangot jelenthetett. Akkor mi ketten egy bandába tartoztunk, sőt, egy kasztba, vagy ilyesmibe. Amikor visszatértünk a többiekhez, a guberálás közben ugyebár a gyíklény ártalmatlanítva lett, utána pedig elkezdtünk tanakodni, merre tovább. A vörös hölgyek elmondása szerint volt az épületből még bőven felfedezi való, így a javaslatokra, hogy folytassuk idebent a felfedezést, főleg annak fényében, hogy kint még mindig ömlött a savaseső, jelentőségteljesen bólintottam, hogy abszolút egyetértek. A felmerülő kérdésre, hogy ki mihez ért, nagy gondolkodásba kezdtem, majd vállat vontam.
- Őszintén szólva, fogalmam sincs mihez értek. De az az érzésem hogy jómagam is részesültem valamiféle harci képzésben. Főleg közelharci fegyverekkel. Ennyit tudok egyelőre. A többi meg remélem, hamar kiderül.
A szerelés nem tűnt az én kenyeremnek, a harci részében se voltam teljesen biztos, de amikor a bot a kezemben volt az olyan ismerős érzéseket keltett bennem, mint egy kard, vagy hasonló méretű közelharci fegyver forgatása. Ha én nem is, az izmaim emlékeztek, helyettem is. A kondim is egész jónak tűnt és valószínűleg nem dobozpakolásból tartottam fent. Ha már dobozok, mivel indulni készültünk tovább, lassan ideje volt felszerelkezni. Mivel még csak az épületen belül keresgéltünk, ezért az odakészített köpenyt és hátizsákot egyelőre itt hagytam, azokat majd csak az épület elhagyásakor terveztem magamhoz venni. A választott és felvett ruhák megfelelőnek tűntek, ott már nem intéztem cserét. Az egyik dobozban találtam néhány foszforeszkáló rudat, amik eltörés útján fényt bocsátanak ki, de a szerelő hölgyek ennél sokkal menőbbek voltak. Sikerült összedobniuk két olyan lámpát, ami a mozgási energiát alakította át elektromossággá, nem voltak éppen reflektorok, de a céloknak jelenleg teljesen megfeleltek. Miközben szerelgettek, én még a fegyver bizniszt intéztem magamnak. A lőfegyvereket hagytam inkább a többieknek, a legtöbb amúgy se működött, vagy nem volt hozzá lőszer, de szerencsére sikerült magamnak szimpatikus eszközöket találni. Kardok sajnos nem voltak, de találtunk katonai késeket, amikkel egyelőre be kellett érnünk, ha szúró vagy vágó fegyverre vágytunk. Ki is vettem a dobozból magamnak három darabot, egyszerre csak egyet terveztem használni ha akció lett volna, de sosem árt, ha van tartalék. Az övemre erősítettem új szerzeményeimet, pont időben, ugyanis a hölgyek készen álltak az indulásra és én se terveztem hátra maradni. El is indultunk felfedezni így négyen, kíváncsian várva, mik vannak még ebben az épületben.

Szisztematikusan kezdtük darálni az emeleteket, szépen az aljától kezdve egészen a csillagos égig. Főleg a vörösök mentek elől a tákolt lámpákkal, én pedig fedeztem őket, illetve picit Padawanra is igyekeztem figyelni. Végül is nem futottunk semmiféle ellenállásba, kihaltnak tűnt minden. Az ajtók mindenhol szétfeszíthetők voltak, nem is túl nehezen, így erőlködnünk se kellett nagyon, amikor egy-egy ilyen állta az utunkat. A -2. szinten találtuk a generátor, az egész emelet egy generátorszoba volt. A hely geotermikus energiát használt, szóval papíron nem fogyhatott ki egykönnyen, de sajnos rengeteg helyen sérült volt a rendszer és csak alapos, több napos, szakszerű karbantartás után lehetett volna kihozni belőle valami használhatót, legalábbis a vörösök szerint. Ennyi időnk jelenleg nem volt, ebben egyetértettünk, de elraktároztuk az információt. Ha több időt kellett eltöltenünk ezen a helyen, mint szerettük volna, napokat, esetleg heteket, akkor mindenképpen működésre kellett volna bírnunk a szerkezetet. De ez még messze volt. A -1. emelet egy megfigyelő állomás lehetett, legalábbis a sok-sok terminál erre engedett következtetni. Egy hatalmas víztartály is volt itt, ami a vizet szolgáltatta az állomásnak és ha hihetünk a gépezetnek, minden iható volt errefelé. Először furcsának tűnt, hogy valaki nemrég használta a vízkészletet, aztán eszünkbe jutott, hogy valószínűleg a fent turbékoló gerlepár lehetett a ludas. Nem sokat beszélgettünk a felderítés alatt, de egy picit eltanakodtunk azon, mit művelhetnek azok ketten. A tippünk megvolt, főleg azután, ahogy viselkedtek egymással. De arra nem jöttünk rá, honnan lehet nekik ennyi közös kapcsolódási pontjuk, mikor nekünk többieknek nem volt semmi ilyesmije. A földszintet ugye már ismertük, az 1. emelet is hasonló elrendezésű lakrész volt, csak energia nélkül. A 2. emeleten laborok voltak, tele tönkrement felszerelésekkel, nem nagyon láttuk nyomát, mikkel kapcsolatban mehetett itt a kutatás. Ráadásul itt már maga a szint is sérült volt, egy hatalmas tátongó lyukon keresztül be lehetett látni az épület hangárjába. Mielőtt nagyon izgatottak lettünk volna emiatt, hamar alábbhagyott a lelkesedésünk, amikor benéztünk. Teljesen üres volt az egész, sehol egy használható jármű, sőt, tele volt csontvázakkal. Valami csúnya dolog történt itt a múltban. Nyeltem egy nagyot, nem volt szép látvány, de nem is akadtam fenn rajta annyira, azt hiszem hozzá voltam szokva a hullák, maradványok és hasonlók látványához, már a roncsnál se voltak rám különösebb hatással. Azért abban reménykedtem, hogy mi nem végezzük hasonlóan, hogy majd egy későbbi kalandor csoport ugyanígy ránk találjon. Vagyis arra, ami megmaradt belőlünk. A 3. emelet még rosszabb állapotban volt, itt már állatnyomokat is találtunk, a természet elkezdte visszavenni az uralmat errefelé. Raktárféléket találtunk, de itt nem igazán voltak már menthető felszerelések, minden szét volt dúlva. Itt már elkezdtünk óvatosabban közlekedni, még az eddigieknél is jobban, egyre nagyobbnak tűnt az esélye annak, hogy valami csúnya meglepetésbe futunk bele. És ezzel a mozdulattal fel is jutottunk a 4. emeletre, amely egyben az utolsó is volt.

Már körülbelül egy órája kutakodtunk, de most elértünk egy furcsa ponthoz. Nevezetesen, hogy ezen a szinten egy rövid folyosó szakasz után egy kétszárnyú ajtóhoz érkeztünk, ami zárva volt. Eddig az alsóbb szinten többnyire csak nyitott ajtókkal találkoztunk, csak a lépcsőháznál kellett feszegetnünk. Valami érdekes lehetett az ajtó túloldalán. Vagy értékes. Vagy veszélyes. Vagy az összes egyszerre. Társaimra tekintettem, de meglepődtem volna, ha itt hagytuk volna abba a felfedezést és engedtük volna, hogy egy zárt ajtó utunkat állja. Gyanúm beigazolódni látszott, ahogy érzékeltem, a hölgyek is a továbbhaladás és az ajtó kinyitása mellett voksoltak. Ha tehát senkinek nem volt ellene ellenvetése, odaléptem az ajtóhoz, hogy megkíséreljem kinyitni. Azért a biztonság kedvéért ellenőriztem a terminált, esetleg valami csodával határos módon nem-e működik és akkor nem kell erőszakot alkalmazni, de ez lett volna a nap meglepetése eddig. Ha esetleg működött, akkor a gond meg volt oldva, ha viszont nem és erre számítottam elsősorban, akkor erővel igyekeztem szétfeszíteni az utunkat álló akadályt. Ha kézzel nem ment, akkor megpróbáltam az egyik késemmel, illetve ha esetleg találtam a környéken egy hosszabb fémdarabot, akkor annak a segítségével. Ha egyedül nem ment a dolog, akkor nem makacskodtam, kértem a hölgyektől is támogatást, ahogy elnéztem mindenki egész jó erőben volt. Ha éreztem, hogy enged az ajtó, akkor jött ismét az óvatosság ideje. Csak résnyire akartam először kinyitni, hogy mindenekelőtt be tudjunk nézni, mi van odabent. Ha esetleg valami veszélyes, akkor igyekeztem jómagam és a többieket is elterelni az ajtótól, vissza a lépcsők felé. Ha nyugis volt a benti felhozatal, akkor folytathattuk a felfedezést. Ha esetleg nem sikerült volna kinyitni az ajtót, semmiféle módszerrel, akkor sajnos robbanószerek és egyéb eszközök hiányában le kellett mondanunk a kutatás folytatásáról és visszatérni a támaszpont emeletre, hogy kitaláljuk hogyan tovább. De már furdalt a kíváncsiság, mi lehetett az ajtó mögött, szóval reménykedtem benne, hogy sikerül folytatnunk a felfedezést. Így, ha nem volt hajlandó magától kinyílni az ajtó, nekifeszültem az akadálynak és minden fizikai erőmet latba vetve igyekeztem utat nyitni magunk előtt. Akármi is várt minket a túloldalon.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szer. 13 Nov. 2019, 00:00

Egy kaland: A Karanténvilág

Karanténvilág

Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Qymaen jai Sheelal, Mogwar, Aejay'gamu

Shayla Kelborn, Lord Xeth / Keth Tye E’ron és Edric Kane

Következő körváltás: 2019. november 17. (vasárnap)

Helyi Idő: 1. nap (Lezuhanás napja, ismeretlen idő)
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Célkitűzés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Jelenlevők: TA-016 | TA-069 | TA-010 | TA-028 | TA-051 | TA-026 | TA-052 | TA-043 | TA-045

További információk:

Csillagvirág csak bólintott arra, hogy neki nincs a hátán, akkor maradt nála a három, míg a férfinél a négy tetoválás. A seb ellátás után pedig tényleg nagyon gyorsan haladtak a dolgok. Először az első látomás is már meggyőző volt arra nézve, hogy tényleg ismerik egymást, aztán pedig a szeretkezés elején volt egy újabb. Amíg az emlékek alapján a csókban ő volt a kezdeményező az együttlétnél már a férfi volt a türelmetlenebb az első alkalommal. Egy picit zavaró volt abban a helyzetben az a látomás, de végül is nem tudta megzavarni őket, hogy a következő valamivel több, mint egy órát csakis egymással töltsék el. A végén most, hogy az ajakaik is elszakadtak egymástól végre rendesen tudott levegő után kapkodni, ahogyan még mindig Xesh-hez bújva, vagy épp a fejét a férfi mellkasán pihentette. Az, hogy Xesh a vállát és a hátát simogatta most is roppant kellemes volt, egy kicsit fészkelődött, hogy még jobban, kényelmesebben feküdhessen, bújhasson a férfihoz, akit igyekezett ő maga is átölelni és simogatni olyan részen, ahol éppen nem volt teljesen bekötözve. Ahogyan a férfi beszélni kezdett kissé úgy helyezkedett, hogy teljesen rá tudjon nézni, azaz valószínűleg a mellkasán kellett megtámaszkodnia mindehhez. Az első résszel egyetértett, ő maga sem tudta volna ezek után cáfolni. Az biztos, hogy együtt voltak, vagy még mindig együtt is vannak, voltak a lezuhanás előtt is. A vonzalom és a kettejük közti szikra eléggé arra utalt, hogy a lezuhanás előtt is együtt lehettek.
- Igen, de azért zavar, hogy nem emlékszem a nevedre sem… a kislánynak azt mondtam, hogy nagyon szeretném, hogyha az, akitől a Csillagvirág nevet kaptam ne legyen a hajón… nem lett szerencsém. Mert abban biztos vagyok, hogy tőled kaptam ezt a nevet – felelte gyengéden és közben végigsimított a férfi arcélén.
Azt remek kérdésnek vélte, hogy mennyit mondjanak el a többieknek abból, amire elkezdtek emlékezni. Egyelőre úgy tűnt, hogy a férfi nem kifejezetten bízott a többiekben, saját maga pedig igyekezett a legjobbat kinézni belőlük, hogy nem lenne gond ebből. Amíg ezen próbált gondolkodni érezte szinte, hogy mit gondol a másik, nagyvonalakban az érzéseit.
- Nehogy azt hidd, hogy támogatni fogom, hogy te legyél a főnök – nevetett fel, aztán picit elkomorult. - Nem tudom, én szeretném azt hinni, hogy ez jó pont lenne, de nem tudom, hogy ismerem-e őket. Téged ugye egyből ismerősnek találtalak már tudjuk miért. De másnál bármiféle felismerés legkisebb jelét sem éreztem. Milyen hátrányunk származhatna belőle, hogyha megtudnák? Vagy nem lenne inkább jó pont, ha megbízunk bennük és elmondjuk, hogy két emlékkép is bevillant…[/b]
Itt eszébe jutott a két emlékkép, amiről fogalma sem volt, hogy Xesh is azokat látta-e, amit ő, vagy teljesen mást.
- Ha már az emlékképek… neked is feltehetőleg az első csókunk volt valmailyen edzésnél és az első együttlétünk egy sátorban, ahol nem hagytál távozni és visszahúztál? – kérdezte.
Tényleg kíváncsi volt, hogy ugyanazt látták-e, vagy ha nem, akkor a férfi mit. Szeretett volna a férfival együtt lenni még, de igaza volt, hogy ki kéne menniük. Így saját maga is elhúzódott, hogy feltudjon állni a férfi és saját maga is felült, maga köré csavarva a lepedőt. Mivel törölközőt nem látott, így valószínűleg ezt kell majd arra használnia.
- A fürdőszobában van víz, amennyire éreztem nem mar, én gyorsan lezuhanyoznék mielőtt megyünk – mondta.
Az idehozott ruhákat is magához vette, majd ha itt kapja a csókot, akkor viszonozza azt, majd felállt és a fürdőszoba ajtajából fordult hátra egy mosollyal.
- Ha gondolod és szeretnél, akkor csatlakozhatsz, bár szerintem akkor újra kell, hogy kössem a sebedet – ajánlotta fel mosolyogva.
Ha a férfi csatlakozik, akkor vele zuhanyozik, ha nem, akkor gyorsan letusol, ha a férfi nézni óhajtja közben, akkor gonosz módon direkt végig csak a hátát mutatja neki, majd szárítkozás után felöltözik és csatlakozik Xesh-hez, hogy megkeressék a többieket és most már ő maga is körülnézhessen itt, mert eddig nem sokat látott.

Az Boszorkának is feltűnt, hogy Ophi és ő hasonló körökben mozogtak, lehetséges lett volna, hogy egy kultúrából jöttek, vagy egy bolygóról és ismerték egymást? Ő maga is hasonlóképpen gondolta, hogy ketten legalább nagyon jó csapatot alkothatnak és elég sok mindent túlélhetnek, ha összefognak. Jó lett volna még azt tudni ezek után, hogy a többiektől mire számítsanak. Amikor a kék lány a formagyakorlatokat igyekezett végrehajtani azok inkább tűntek valamilyen táncnak tűntek a nőnek, mintsem bármiféle hatékony harcnak. Tehát elkönyvelte azt, hogy a lány nem harcos, hanem táncos lehet és egy biztos, hogy harcban nem fogják a hasznát venni.
- Nem tudom, hogy ezeket hol tanultad, de nevetségesek, nem táncos képző ez, azt a szöszinek kell bemutatni az ágya előtt nem itt – mondta végtelenül hidegen.
Ha már az előbb úgyis voltak olyan jóban, hogy közösen vonuljanak el arra, hogy átöltözzön a kék. A felfedezésre ő maga is indult a többiekkel, csak a droid és a gyíklény maradtak hátra, nah meg a feltehetőleg turbékoló gerlepár, hacsak Csillagvirágnak nem voltak további tünetei, gondjai, ami miatt még ellátásra szorult. Az alsóbb szinteken megtalálták a generátort is, ami még működött de már alig-alig. Ő maga is igyekezett megnézni azt és hasonlóra jött rá, mint Ophi.
- Vannak alkatrészek, elég réginek tűnik, de azért szerintem javítható és talán elegek az alkatrészek, de az jó kérdés… talán energiánk is lesz. De haladjunk tovább – mondta.
A felsőbb szintek is át lettek nézve, nem sok minden volt itt, egy része a helynek pedig már korrumpálódott is és kívülről is bejutottak állatok, növények. A saját szintjük volt az, ami a legjobban védettnek tűnt. A többit, főleg a felső szinti ajtókat pedig, ahol betörtek az állatok le kell zárni, hogy ne jussanak később se lejjebb. Ezt majd később felveti Ophi-nak, remélve, hogy a nő is egyetért majd vele. Végül pedig felértek a legfelső szintre, ahol még egy zárt ajtó is fogadta őket. Eddig minden ajtó kinyílt egyszerűen, de ez nem tette.
- Nyissuk – értett egyet.
Ha szükség volt arra, hogy ő is segítsen, akkor fog, ha nem, akkor pár lépésről harcra készen figyelte az ajtót, ha bármi rájuk támad onnan, akkor felvehesse a harcot vele.

Karanténvilág - Page 3 GxBFAIY

Odabent az ajtó mögött szerencsére Edric egy könnyed mozdulattal ki tudta magát szabadítani. Ahogyan felnyúlt és próbálta levágni a kezével a nyálkát az elengedett, saját maga pedig egy hangos puffanással terült el a földön a fémpadlón. Az ajtó ebben a pillanatban nyílt ki…

Odakint a csapat nem sokat tétovázott azon, hogy benyissanak-e, vagy pedig sem, mert úgy döntöttek, hogy megteszik. Itt ehhez az ajtóhoz kellett a Kölyök, Ophi és Boszorka közös ereje, hogy ki tudják feszíteni. Amint az ajtó nyílt bentről egy hangos puffanást lehetett hallani, aminek a forrása hamar meglett.

Amint kinyílt az ajtó a két fél meg is láthatta egymást. Itt fenn növényekkel teli helység volt, több nagy növény nagy levele is látszott, a plafon beszakadva, azon jutottak be. A földön egy TA-045-ös számot viselő nagydarab sötétszőke fiatalember terült el a földön. A lábán még zöldes nyálkás valami látszott.

A helységben egyébként elviselhetetlen bűz volt, megannyi csontváz, félig, háromnegyedig megemésztett, elrohadt tetem látszódott az egyik sarokban. Edric is láthatta a megérkezőket, két vöröshajú nőt, egy kék furcsa csápos lányt és egy szőke fiatal férfit velük. Rajtuk teljesen átlagos ruházat volt és késekkel voltak felszerelve.

Ebben a pillanatban a növények levelei megrezegtek és az a sarok hullámzani kezdet, ahol a csontok és félig rohadt tetemek voltak…

Az együttlét után Csillagvirág le tudott zuhanyozni, bár csak hideg vízben, de legalább nem volt savas. Ezek után csatlakozott Xesh-hez és közösen tudták elhagyni a helyet. Így most mára vörös nő is végigtudta nézni, hogy hol is vannak, jobban, mint amikor a férfi csak becipelte őt a szobába.

A többiek sehol sem voltak, egyedül a kiborg volt itt, aki még mindig ott szobrozott a konténerek és az azzal szemközti szoba között félúton, hiszen a Gyíklény abba a másik helységbe lett betéve a leütése után. A raktár kissé máshogy nézett ki, elég sok kisebb alkatrész volt „szétdobálva” a földön.

Határozottan látszott, hogy valamilyen szerelés folyt itt mielőtt mindenki tovább állt volna. A konténerekben egyébként még mindig minden van, így Xesh és Csillagvirág is feltud szerelkezni, hogyha akartak.

Karanténvilág - Page 3 GxBFAIY

Fent spoiler tagbe kaptatok térképet a helyről.
És kérlek a felszereléslistát egészítsétek ki, jelenleg ételt és italt is vegyétek bele.
@Svarog karaktere megint magához tér, ha írt

statisztika:

by **Jonathan Skrex** Szomb. 16 Nov. 2019, 11:59

TA-010 [Jonathan Skrex] (9. kör)

Helyi Idő: 1. nap (Lezuhanás napja, ismeretlen idő)
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Cél / Feladat / Küldetés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Játékostársak:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-028 - „Geelan” [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 - „Tépő” [Mogwar]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]
- TA-045 [Edric Kane]

Azt hiszem most jött el az a pillanat, amikor olyasmibe tenyereltünk, amibe lehet nem feltétlenül kellett volna. Pedig visszatekintve, eddig egész könnyen megúsztunk mindent, ahhoz képest, hogy milyen helyzetben is voltunk. A roncsnál az a rémséges fenevad nem üldözött minket, az erdőben semmi csúnyaság nem állta az utunkat, a híd nem rosszalkodott amikor átkeltünk rajta, a savaseső mire utolért minket már fedett helyen voltunk, ebben a komplexumba se ütköztünk semmi ellenállásba eddig, szóval várható volt, hogy előbb-utóbb belefutunk valamibe. Miután egész tűrhetően felszerelkeztünk odalent, új divatos ruházatokkal, minimális fegyverekkel, sőt, még rögtönözve összerakott fényforrásokkal is, négyesünk egészen izgalmas felfedező túrát tett az épületkomplexumban. A turbékoló gerlepárt valamelyik hálószoba fele elvesztettük, a gyík még mindig az igazak álmát aludta, a robot meg figyelt rá hogy ne rosszalkodjon továbbra se, vagy valami ilyesmi. Lényeg a lényeg, egyelőre négyecskén voltunk, de egészen ideáig nem is ütköztünk bármi olyanba, ami indokolt volna több főt. A generátor, a víztartály, a lakrészek, a laborok, a raktárak mind-mind érdekesek voltak és hasznos információkat rejtettek, de ezekre főleg akkor lesz szükségünk ha huzamosabb ideig itt ragadunk ezen a helyen, amihez őszintén szólva nem lett volna kifejezetten kedvem, de sajnos ezt nem mi határoztuk meg. A hangár üresen állt, leszámítva a rosszat sejtető csontvázakat, szóval addig legalábbis itt ragadtunk, amíg nem találunk valahol egy járgányt. Abban nem igazán bíztam, hogy sűrűn járna erre bárki, aki elfuvarozhatna minket. Már ha egyáltalán bárki megtette volna ezt. De ez még bőven messze a jövő zenéje volt. Ki tudja, talán meg sem érjük azt hogy ilyeneken kelljen gondolkodnunk.

Felérve a legfelső szintre, már bőven akadt nyoma annak, hogy a természet elkezdte visszafoglalni, ami eredetileg az övé volt. Állati és növényi nyomok mindenfelé, egyre romosabb körülmények. Ha tovább terveztünk itt szállásolni, vagy ki kellett pucolnunk a felsőbb részeket, vagy teljesen elzárni, hogy véletlenül se érjen minket innen fentről semmi kellemetlen meglepetés. Idefent, a negyedik emeleten picit meglepő módon egy zárt ajtóba ütköztünk, ahol kíváncsiságunk hamar felülkerekedett és egyöntetűen megszavaztuk, hogy bekukkantunk, mi bujkálhat odabent. Nem volt egyszerű az ajtónyitási folyamat, ez rögtön világossá vált, hiába voltam jó erőben, egyedül se én, se más jelenlévő nem tudta kinyitni a szerkezetet. Ophi és Boszorka segítségére is szükségem volt, így is feszültek az izmok rendesen, de szerencsére hárman már elegek voltunk az akadály leküzdéséhez. Ahogy az ajtó szépen lassan engedett a kifejtett erőnek és sikerült egy tűrhető méretű lyukat nyitnunk rajta, elismerően bólintottam a hölgyek irányába. Innentől már csak remélni tudtam, hogy nem fogjuk megbánni ezt az ajtónyitás témát és nem ocsmányságokat találunk odabent, hanem valami hasznosat.

Nos, érdekes látvány tárult elénk, annyi szent. Körülbelül pontosan akkor, amikor kinyitottuk az ajtót, egy hangos puffanás hallatszódott odabentről, szerencsére nem ártó szándékú. Nem éppen kellemes helyre sikerül betörnünk. A terem plafonja be volt szakadva, ezen keresztül a növényzet már határozottan törte magának az utat, szépen belepte az egész helyet. A kellemetlenebb rész az orrfacsaró bűz volt, ami idebent terjengett. A forrás nagy valószínűséggel a számtalan csontváz, illetve félig megcsócsált tetem volt, amik az egyik sarokban pihentek. De kellemesnek mondható meglepetés is várt minket idebent. Egy újabb társunk pihengetett éppen a padlón, legalábbis az öltözete, amit eddig mi is viseltünk, az már ikonikusnak számító csodálatos narancsszínekben tündöklő kezeslábas, erre engedett következtetni. Nagydarab volt, sötétszőke, fiatal férfiú, a lábán valami zöld maszattal. Ajjaj, ez nagyon nem volt jó jel. Eddig is erős volt a gyanúm, de most már szinte biztos voltam benne, hogy sikerült valakinek, vagy valaminek a fészkébe sétálnunk. És éppen szökni próbált a vacsorája. Megrezzentek a növények. Ebből baj lesz.
- Gyere, tűnjünk innen, mielőtt előmászik a házigazda!
Ezt egyszerre az új fickónak, a lányoknak és magamnak is mondtam picit. Nem akartam vacsora lenni, de ha már ide betértünk, nem hagyhattuk itt a pasast, pedig a legokosabb dolog az lett volna, ha szépen visszazárjuk az ajtót és soha többé nem tesszük be ide a lábunkat. Ezt persze nem tehettük. Legalábbis nem lett volna túl szép dolog. Nem tudtam mennyire tud emberünk állni, futni, főleg azzal a trutyival a lábán, szóval igyekeztem valahogy közelebb jutni hozzá, minél gyorsabban és segíteni neki. Ha ez sikerülne, akkor próbálom minél határozottabban lábra állítani és már iszkiri is együtt az ajtó felé. Közben próbálok figyelni a beszakadt tetőre és az itt-ott beömlő savasesőre, hogy ne legyek olyan kellemetlen zuhany áldozata, mint Csillagvirág. Illetve igyekszem a gyanús sarkot is szemmel tartani, ahonnan csak pillanatok kérdése volt, hogy előmásszon valami undorító förmedvény. Ha támadásba lendült volna, akkor megpróbálom a lényhez igazítani a stratégiám. Főleg a kitérést tűztem ki magam elé célul, de ha egyenesen nekem rontana, akkor meg kell kísérelnem kést rántani és azzal, illetve a puszta kezemmel védekezni, valamilyen úton-módon, nehogy jómagam is felkerüljek a menüre. Minden esetre reméltem, hogy a lény se fogta még fel teljesen mi történik és ha elég gyorsak vagyunk, el tudunk innen tűnni különösebb incidens nélkül. Ha a pasas fel tudott állni és már magától elindult, az szuper, félúton találkozhatok vele és úgy segíthetem a mozgását. Ha viszont nem tudott felkelni egyedül, akkor igyekeztem minél gyorsabban odajutni hozzá, felsegíteni és aztán elindulni vele visszafelé az ajtóhoz, mielőtt valami gond történne. Próbáltam figyelni hová lépek, mibe lépek, merre lépek, mégiscsak ellenséges terep volt ez, sőt, valaminek a fészke, minden lépésemet meg kellett fontolni, mert lehetett bármikor az utolsó. Közben reméltem, hogy a hölgyek se fognak tétlenkedni és valamilyen formában segítik a fickó kimentését, eddig egészen normálisan sikerült együtt dolgozni, talán sikerül fenntartani ezt a tendenciát. De ez volt az a pont, ahol nem volt idő hosszas megbeszéléseket tartani, cselekedni kellett. Gyors mentőakció, gyorsan be, gyorsan ki. A terv maga roppant egyszerű volt. A kivitelezés volt az, ami már problémásabbnak ígérkezett. Tényleg az áldott jó szívem fog a sírba vinni.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Vas. 17 Nov. 2019, 00:19

//Ha holnap kora du-ig írtok, akkor még lehet kör, egyébként csütörtökön lesz új kör.//

by **Edric Kane** Vas. 17 Nov. 2019, 15:45

Helyi Idő: ???
Helyszín: ???
Célkitűzés: Túlélés
Jelenlevők: TA-045

Az első alkalommal ugyan nem sikerült ujjainak kapaszkodót találniuk a nyálkán, másodjára valahogyan mégsem csúsztak teljesen le és így bele tudott vágni a férfi. Már az érintésétől is szinte öklendezni támadt kedve, így bele sem mert komolyabban gondolni, miből jöhetett ki a cucc. Ahogyan ujjai az anyag felszíne alá hatoltak, a lábán érezte, hogy engedni kezdett a zöldes nyálka, ami jó hírnek tűnt. Karja szinte égett már a fájdalomtól, ami valószínűleg inkább volt a vérkeringés teljes megszűnése lassan. Mégis úgy érezte, mintha belülről forrt volna fel a vére és izmai egyszerre, a szakács pedig még csak takaréklángon hagyta a tűzhelyet. A nyálka végül beadta a derekát, és hirtelen a gravitáció markába találta magát, ami kíméletlenül lehúzta a mélységbe gondolkodás nélkül. Gyomra felkavaradott, a váratlan zuhanástól pedig a maradék levegő is kipréselődött a tüdejéből. Lélekjelenlétében még arra volt ideje, hogy kissé megforgassa testét zuhanás közben, így nem egyenesen a nyakát törte, hanem háttal puffant a padlóra némi koppanással. Az egész olyan volt, mintha valaki felnyársalta volna egész gerincén át, jónéhány pillanatig elhomályosodott a látása, megannyi csillaggal megfűszerezve mintha már épp beesteledett volna.
- Ahh… a franc essen bele!- káromkodott egyet halkan. Egész teste fájt, s megfordult a fejében, hogy életében talán sosem érzett még ilyesmit ráadásul testében ennyi helyen egyszerre, de aztán rájött, igazából ezt nem tudta biztosra megmondani. Emlékei helyén még mindig egy jókora sötét folt volt, a zuhanás és becsapódást sajnos nem segített beizzítani memóriájának lámpáját, az továbbra is csak egy kiégett izzó maradt. Lassan oldalára fordult összeszorított fogakkal, s pár mély levegőt vett, hogy kissé összeszedje magát mind fizikálisan mind mentálisan, elvégre nem tudhatta, mi is várta idelent. A tetemek alapján semmi jóra nem számított, így aztán résen kellett lennie, pedig még elheverészett volna szívesen, hátha enyhültek a kínzó tűszúrások a bőrében és az alatt.

A hangok ekkor ütötték csak meg a fülét az ajtó felől, először csak tompán, távolian, aztán egyre közelebb, ahogyan elméje végre felzárkózott az eseményekhez. A fentről látott ajtó immár tárva nyitva állt, és többen is a férfivel néztek farkasszemet. Egyik sem volt ismerős számára, de négyen voltak, míg ő egyedül, ráadásul fegyverekkel. Tett egy bátortalan lépést hátra, térdét kissé behajlította a súlypontját lejjebb eresztve, mintegy bebástyázva magát támadások ellen, noha térdizülete hevesen ellenkezett némi fájdalommal. Valamiért sejtette, hogy ezért tette ezt a teste, de agya nem tudta a pontokat összekapcsolni egyértelműen. Mint amikor egy rejtvény összes betűje már megvolt, a kijött eredmény azonban nem volt összhangban a prekoncepcióval.
Ösztönösen az oldalához nyúlt, elméje azt várta, hogy meg tudjon fogni valamit, egy fegyvert talán, ám csak a narancs kezeslábas zsebe volt ott, semmi más. A furcsa mozdulat egy újabb pillanatra lefagyasztotta, mintha agya megpróbálta volna megérteni, mi is történik vele és összekötni egy emlékkel… ami nem volt ott. A saját józan esze a teljes lényének ellensége lett, titkait nem akarta kiadni bármennyire is próbálta a férfi. Még a nevére sem emlékezett! Ki nem emlékezett a nevére? Ha még a saját agyában sem bízhatott, akkor mihez fog kezdeni?

További gondolatokra nem volt idő, míg ő valahol a mélyvízben úszkált, a teremben határozottan megmozdult valami, méghozzá egy elég méretes valami. A sarokban, ahol tetemek és csontok egész halmot alkotta már, mintha a teljes tér megrezzent volna. Az ajtóból az egyik jövevény - egy szőke fickó - kezdett el futni a férfi felé és közben rákiáltott, hogy kívül a teremből valószínűleg tágasabb. Elsőre a férfi csak pislogott a szavakra, mintha idegen nyelv lett volna, de ahogy újra megrezzent a sarok, végre felocsúdott furcsa transzából és meglódult az ajtó irányába. Lábai mintha ténylegesen legyökereztek volna az előbbi helyére, és makacsul betonnehezek voltak. Futni próbált, de a mozgás meglehetősen nehéznek bizonyult, így inkább volt a dolog gyorsgyaloglás, mint tényleges iram. Félúton a szőkével találkoztak, aki utána segíteni próbált neki. Talán ezek szerint mégsem ártó szándékkal érkeztek, bár még ebben nem lehetett biztos.

Ha az ajtót elérték és kijutottak, Edric a négyestől pár lépés távolságot tartva támaszkodott a legközelebbi falhoz és lihegett párat a megpróbáltatásról. Remélte, hogy végre kissé regenerálódhatott, mielőtt esetleg a plafon is rájuk szakadt volna.
- Mi a franc folyik itt és kik maguk?- tette fel a kérdést- És ha már itt tartunk, azt nem tudják, én ki vagyok?

Felszerelés:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Csüt. 21 Nov. 2019, 00:00

//@Werda reggel ír, így én igyekszem munka után du majd kört váltani, ha a kezem nem durran be addigra teljesen.//

by **Xeth E'ron** Csüt. 21 Nov. 2019, 14:14

TA-043

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

- Pedig igazán reméltem, hogy legalább te támogatni fogod a politikai pályafutásomat. - megjátszott szomorúság volt és kiskutyaszemek, de azután újra komoly(?) és hétköznapi voltam. - Igazából jelenleg senki nem bízik meg senkiben. Egyelőre közös céljaink vannak és feltehetőleg a szakértelmeink is egy mederbe terelnek minket. Ez persze hamar megváltozhat ha valakinek vagy valakiknek a többiektől eltérő szándékai vagy céljai lennének. Az nagyon hamar széthúzást eredményezne és vagy hatástalanítanák az adott személyt vagy csoportot, vagy pedig kettészakadna a banda. Azt pedig a gyengébb láncszemek szenvednék meg. Ugyanakkor nem hiszem, hogy bárkiben emlékeket ébresztene a kettőnk között történt privát pillanatok bármelyike, hiszen nem volt ott, mint mi. - nem volt nehéz elképzelni a szituációt, hiszen már létezett. Teljes mértékben tisztában voltam azzal, hogy a többiek elé helyezném akár mikor Csillagvirág túlélését. Ez persze elég hamar szakadást jelenthetett a jelenlegi felosztásban, amit egyelőre el akartam kerülni.
- Pontosan. Megnyugtató bizonyos szempontból, hogy a saját barátnőmet csábítottam el újra, bár lehet hogy fordítva volt a dolog. - igyekeztem egyrészt megnyugtatni a nőt, hogy én nem más dolgokat láttam, például egy lövöldözős filmet, és közben lazítani is a hangulatot. Az pedig csak tovább javított az én hangulatomon, hogy a nő tusolni akart. Nem akartam plusz időt eltölteni az újrakötözéssel, így csak a fejemet csóválva jeleztem, hogy most nem csatlakozom hozzá, de ettől függetlenül az ajtófélfának dőlve néztem végig, amíg ő megteszi.
- A hagyj rendet magad után nem az erősségük. - jegyzem meg hangosan miközben felmérem, hogy nagyjából mit is szereltek össze, vagy próbáltak összeszerelni. Fényforrásra vagy fegyverre tippelnék, de igazából bármit kinéznék belőlük, habár a jelen lévő cuccokból aligha lehet egy generátort összedobni.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

TA-052

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Eléggé egyetértett mindenki abban, hogy kinyissuk az ajtót. Ha ez nem jelenti azt, hogy gond lesz a másik oldalon akkor semmi. Ahogyan minderre az is rájátszott, hogy hárman kellettünk ahhoz, hogy kinyissuk az ajtót. Bármit is akartak elzárni, arra nagyon jó okuk lehetett. A bűz például egyike volt ezeknek.
Egy újabb fickó pottyant be az életünkbe, szó szerint, a kezeslábas pedig egyértelműen azt jelezte, hogy ő is utas lehetett. Igazán jó kérdés, hogy miként került ide, de minden lehetséges válasz egyre rosszabb befolyással volt rám. Egyszóval lottózni kellett volna mennem.
- Segíts a két jómadárnak kijutni. - közöltem a kék csápos lánnyal ellentmondást nem tűrően azt követően, hogy valami megmozdult ezen a helyen. Aligha hiszem, hogy egy újabb tagjelölt lenne, főleg, hogy a legutóbbi is valószínűleg vacsorának volt szánva valakinek és nem feltétlenül ő lehetett az egyetlen, ahogy a tetemek és a bűz jelezte.
Amikor a hármas remélhetőleg elérte az ajtót, akkor én is sietve tartottam abba az irányba. Ha lehetséges volt akkor nem akartam találkozni azzal, aki otthonának tartja ezt a helyet, de azért a fémbotot készenlétbe tartottam, hogy ha szükséges, akkor meg tudjam védeni magam, bár elsődleges szándékom a kitérés bármi nemű támadás elől. Az ajtónál ha időm vagy lehetőségem engedi, akkor megpróbálkozom azzal, hogy esetleg valahogy újra bezárható-e vagy valami, hanem marad a menekülés.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Gépek

Spoiler:

TA-026

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

A bűz rettenetes volt. Éreztem, hogy ha ettem volna valamit indulás előtt, akkor az eddig már elhagyta volna a szervezetemet, mert hármat is fordult a gyomrom. Így nem volt meglepő, hogy zárva volt az ajtó és annak is kellett volna maradnia. Viszont egy szőke férfi lepottyant valahonnan és ahogy néztem ő is hasonló cuccban volt, mint amiben mi is voltunk még az ébredés után. Elég rossz helyet választott ahhoz, hogy itt landoljon, bár nem úgy nézett ki, mint aki önszántából van itt.
Ophi szavaira csak bólintottam, hiszen amúgy is akartam menni segíteni Kölyöknek meg az ismeretlen férfinek, hiszen ahogy elnéztem aligha jutna ki a maga gyorsaságával és ha mindketten segítünk, akkor nagyobb esélye van, mint egyedül. Ugyanakkor könnyebb lesz a kitérés az esetleges támadások elől is így. De mindenképp a menekülés az elsődleges, hogy minél hamarabb kijussunk innen, mielőtt a tulaj ténylegesen meg is jelenik itt.

Felszerelés

Spoiler:

Képességek

Spoiler:

Erőalkalmazások

Spoiler:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Csüt. 21 Nov. 2019, 16:33

//A kezem totál felmondta a szolgálatot és a kree korszakon 3 helyen kell ma kezdőt írnom, amit ha ide is írnék a csúszás miatt nem tudnék hozni :\ Így bocsi, de csak hétőn lesz új kör. Aki pedig addig sem ír, őket lassan kénytelen leszek a kimaradás miatt elkezdeni bántani.//

by **Rhyssa Edaara Quillan** Hétf. 25 Nov. 2019, 09:21

Egy kaland: A Karanténvilág

Karanténvilág

Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Qymaen jai Sheelal, Mogwar, Aejay'gamu

Shayla Kelborn, Lord Xeth / Keth Tye E’ron és Edric Kane

Következő körváltás: 2019. november 29. (péntek)

Helyi Idő: 1. nap (Lezuhanás napja, ismeretlen idő)
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Célkitűzés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Jelenlevők: TA-016 | TA-069 | TA-010 | TA-028 | TA-051 | TA-026 | TA-052 | TA-043 | TA-045

További információk:

Megenyhülve mosolyodott el Xesh drámaiasságán és a végén megrázta a fejét. Valamit érzett ezzel az egésszel kapcsolatban és zavarta volna, hogyha nem egyenlők. Nem tudta hova tenni ezt az érzést. Valószínűleg ahhoz lehetett köze, amire nem emlékezett. Legalább is így gondolta mindezt.
- Nem, csak egyszerűen nem akarom… lehet, hogy butaság, de én egyenlő fél szeretnék veled lenni, azt hiszem, hogy egy kapcsolatban is ez a normális. Nem csak valami oldalborda vagyok, akit aztán azzal bélyegeznek meg, hogy kivételezett, mert együtt van veled. így inkább legyen más a vezető, akit megválasztunk, szavazással. Ha úgy döntenek erről, akkor elfogadom, de azt nem hagyom, hogy önként nevezd ki magad annak – mondta sokkal komolyabban, mint tervezte.
Figyelmesen hallgatta végig a másikat, amikor folytatta, nem volt elmondható, hogy maradéktalanul egyetértett mindenben, de a többségében igen. Picit paranoiásnak gondolta a férfit, talán csak amiatt, mert ő próbálta a legjobbat kinézni a többiekből, így remélte, hogy sokáig együtt maradnak, vagy legalább addig, amíg ki nem derítik azt, hogy mi is van az egész mögött és vissza nem szerzik az emlékeiket. Már, ha mindez lehetséges volt.
- Úgy érzem kissé paranoiás vagy – felelte kedvesen és lágyan. - Vagy én túl naiv, de hiszem, hogy együtt maradna a csapat, ha más miatt nem, érdekből. De ha visszakapjuk az emlékeinket, akkor úgyis minden megváltozna, hogy mindenki tudja, hogy ki és micsoda valójában. Én megvédeném a gyengébb láncszemeket is, főleg őket. valamiért úgy érzem, hogy bárkiért az életemet adnám, mint tettem a gyíklénynél is, amikor kint maradt… lehet, hogy a kék lánynak volt igaza és valami katona lehettem…. Ha pedig az számít valamit Xesh, én megbízom benned, úgy érzem, hogy az életemet is rád bíznám.
Azt megnyugtatónak találta, hogy a férfi is pontosan ugyanazt látta, amit ő maga, ezen pedig elmosolyodott, azon, hogy ki csábított el kit, azon pedig felnevetett.
- Az emlékképek alapján ott te engem, most pedig én téged – kötötte az ebet a karóhoz.
Itt egy pillanatra eszébe jutott, hogy vajon van, vagy vannak-e gyerekeik, mert elég idősnek tűntek ahhoz, hogy rendes családjuk legyen. De végül is elvetette az ötletet és tényleg ment zuhanyozni, amit direkt végig háttal Xesh-nek ejtett meg, hiszen a férfi az ajtóból figyelte őt. Ezek után viszont tényleg mentek már megnézni a többieket és a szétpakolt ládákat és abból kitett dolgokat is megtalálták. Nem is gondolta volna, hogy ennyi minden van itt, ahogyan a hátrahagyott elektronikai dolgokat nézte, rá kellett jönnie, hogy tudja, hogy mire valók és nagyjából mit építhettek belőlőle, miket lehetne kihozni ezekből a maradékokból.
- Azt hiszem, hogy fényforrást csináltak belőle. Akkor elmehettek körbenézni a bázison? – gondolkodott hangosan, majd Xesh felé fordult. - Mit akarsz most csinálni? – kérdezte.

Ahogyan sikerült kinyitniuk az ajtót, az orrát egyből megcsapta az orrfacsaró bűz, ami odabentről terjengett ki. Szíve szerint azonnal visszacsukta volna az ajtót és az sem érdekelte, hogy odabent van valaki, aki láthatóan észre is vette őket azonnal. Saját magának esze ágában sem volt bemenni, főleg akkor döntötte el, amikor elsőre a szagot érezte meg, után meg, amikor meglátta azt a mozgolódó dolgot a sarokban. Úgy volt vele, hogy a legjobb az lenne, hogyha a többit elkapná ez a valami, addig Ophi és saját maga könnyedén visszamehetnének a lenti részre. Abban már biztos volt, hogy a saját szintjüket kell majd továbbra is elszigetelve tartani, ahogyan eddig tették. Esetlegesen a többi emeletet is visszazárni, hogy minél lassabban jussanak le hozzájuk a különböző lények, de az tényleg biztos lett, hogy hosszútávon nem volt túl biztonságos ez a hely és majd újat kell keresniük. Ha a bent levő trió, ha mindenki bement jön kifelé és kijutnak, akkor segít becsukni az ajtót Ophi-nak. Ha azonban nem jutnak ki, akkor itt volt az ideje annak, hogy taktikai visszavonulást hajtsanak végre és itt hagyják a másik hármat. Ha azonban azok ki is jutnak és az új személy feltudja tenni a kérdéseit, akkor sem állt szándékában válaszolni. Csak ridegen megvonja a vállát és elindul visszafelé, erre nem sok minden volt már, amit megnézhettek. Azonban lent majd a generátor, illetve a lépcsőház lezárása sokkal fontosabb volt, mint még egy amatőr, aki csak valószínűleg hátráltatja őket abban, amit csinálnak. Ha úgy alakul, hogy elindul visszafelé, akkor azért arra figyel, hogy a többiek nehogy hátba tudják támadni. Ha így lenne, igyekszik kitérni az esetleges támadás, támadások elől.

Karanténvilág - Page 3 GxBFAIY

Ophi még beküldte a fiúk után Padawant is, és szerencsére a hármas végül sikeresen kiért a folyosóra. Az ajtót vissza lehetett csukni, így még hallani lehetett, hogy a bent levő valami többször is nekicsapódott az immáron zárt ajtónak és némileg berepesztette, de nem tudott bejutni a lezárt részre. Így úgy tűnt, hogy egyelőre biztonságban vannak.

Edric semmit sem értett, az egyik vörös nő pedig nem is válaszolt neki a kérdésére, igazából egyelőre senki sem, csak megvonta a vállát és elindult visszafelé. Azt a szőke férfi is láthatta, hogy a csapaton ugyan a ruhák újak voltak, de a fegyverzetük, illetve a fényforrásuk eléggé szedett-vetett volt, páncélt pedig senki sem viselt, csak sima ruhákat.

A lény továbbra is igyekezett átjutni a falon, hogy utolérhesse a vacsoráját, valószínűleg előbb, vagy utóbb átjut, így nem volt kifejezetten célszerű itt maradni az ajtóban tovább, hanem haladni kellett volna tovább, azaz visszafelé, ahonnan jöttek.

Odalent Csillagvirág és Xesh közben megtudták a konténereket nézni és Sheelal segítsége nélkül is rájönni, hogy valószínűleg felfedezni mentek a többiek az épületet, amíg ők egymással voltak elfoglalva. Amíg a páros beszélgetett, Sheelal kezdte érezni, hogy egyre nehezebben vesz levegőt és folyamatosan köhögnie kell.

Nem volt jobb a helyzet Mogwar-ral sem, aki még mindig eszméletlenül feküdt a lezárt szobában a raktárakkal szemben. Mivel neki az égési sérülései, amiket a sav okozott nem lett lemosva, eltűntetve a bőréről kezdve még mélyebbre ásni magát. A torka pedig bedagadt, a tüdeje ödémásodni kezdett ezáltal nekilátott fulladozni anélkül, hogy bárkinek feltűnt volna mindez…

Karanténvilág - Page 3 GxBFAIY

Fent spoiler tagbe kaptatok térképet a helyről.
És kérlek a felszereléslistát egészítsétek ki, jelenleg ételt és italt is vegyétek bele.
@Svarog karaktere megint magához tér, ha írt

statisztika:

by **Jonathan Skrex** Csüt. 28 Nov. 2019, 17:44

TA-010 [Jonathan Skrex] (10. kör)

Helyi Idő: 1. nap (Lezuhanás napja, ismeretlen idő)
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Cél / Feladat / Küldetés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Játékostársak:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-028 - „Geelan” [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 - „Tépő” [Mogwar]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]
- TA-045 [Edric Kane]

Nos, nem akarok közhelyekkel élni, de ez nem hogy meleg, de abszolút forró helyzet volt. De megúsztuk, egyben, épen, egészségben és még egy új cimborát is találtunk. Azt hiszem lassan kezdett összecsiszolódni a csapat, legalábbis valami hasonlónak a kezdeményeit véltem felfedezni. Lehetséges, ha ugyanilyen helyzet valahol az elején, a roncsnál történt volna, akkor már mindannyian terítékre kerültünk volna. Azóta túléltük azt a rettenetes förmedvényt, a savasesőt, egymást, a kutakodást és egyelőre újdonsült házigazdánkat is. Előbb-utóbb várható volt hogy valami csúnya dologba futunk itt a bázison, szóval nem ért minket akkora meglepetéséként a dolog. Az alsóbb szinteken nyitott ajtókkal és kihalt helyiségekkel találkoztunk, de ahogy egyre jöttünk felfelé, a természet szépen lassan kezdett magának utat törni a bázis mélye felé, egyre több volt a sérülés, a növényzet, az állatnyomok, csak idő kérdése volt, hogy mikor találkozunk valami nagyobbal. Amikor felértünk a legfelső szintre és megtaláltuk a zárt ajtót, sejthettük, hogy a másik oldalán valami csúnya dolog vár majd minket. Nem is tudom mi hajtott minket arra, hogy mégis ajtót nyissunk. A kíváncsiság biztos benne volt, mi lehet az első igazán zárt ajtó mögött. De az is, hogy jobb tudni, mi lakik éppen a fejünk felett, mint itt hagyni az egészet és majd érkezik később a meglepetés. Meg persze a reménykedés, hogy hátha valami hasznos, vagy kellemes dolog bujkál odabent. Végső soron mégiscsak megtaláltuk egyik elveszett társunkat, akinek lehet, hogy az emlékeink birtokában elképesztően örültünk volna. Legjobb barátok találtak ismét egymásra és hasonlók. De egyelőre, bármiféle emlékek hiányában, csak egy újabb pár dolgos kéznek tűnt, aki segíthet a csapat túlélésében. Persze ehhez először ki kellett mentenünk a rémség karmai közül.

Ahogy hárman, Ophi, Boszorka és jómagam szétimádkoztuk a zárt ajtót, a bűz és a környék állapota rögtön arra engedett következtetni, hogy valakinek a fészkébe törtünk éppen be, ez pedig a vadállatok világában sose volt egy okos gondolat. Valószínűleg egyből is visszazártuk volna, ha nem találjuk az egésznek a közepén az egyik társunkat. Vagyis valószínűleg az volt, hiszen a szokásos narancssárga szerelést viselte, amitől szerencsére mi már meg tudtunk szabadulni. A sarokban elkezdett mocorogni valami, én pedig szinte reflex szerűen vetettem magam előre, hogy segítsek a zöld trutyiban fekvő férfinek. Ismertem volna? Vagy csak ilyen vagyok? Vagy csak a logika dolgozott bennem, hogy minél többen vagyunk, annál jobb? Nem tudom. Nem is érdekelt. Nem volt idő gondolkodni, gyorsan kellett cselekedni, mielőtt mindannyian felkerültünk volna az étlapra. Hamar elértem az új srácot és nem is voltam egyedül, Padawan is csatlakozott a mentőakcióhoz. Kezdtem megkedvelni a kis csápost, jól lehetett vele együtt dolgozni. A másik két vörös miatt kicsit aggódtam, elég ridegnek tűntek, semmi kétségem nem volt afelől, ha a saját túlélésük múlna rajta, gondolkodás nélkül jól lakatták volna házigazdánkat a mi ínyenc testrészeinkkel. Nem bíztam bennük, csak amennyire szükséges volt. De egyelőre szükségünk volt egymásra, ebben biztos voltam. Szerencsére az új fickónak nem voltak gondjai a mozgással, nem kellett vonszolni, tudott jönni a saját lábán, így rekord sebességgel kiértünk a szobából így hármasban. Amint kiértünk, Ophi nekilátott a fészek visszazárásának, amiben én is igyekeztem neki segíteni. Pont időben történt mindez, az ajtó rendben visszazáródott, ami pedig bent volt, akármi is volt az, hangos robajjal nekicsapódott a másik oldalról. Bírta az ajtó, kicsit megérezte, de még bírta. De nem fogja az örökkévalóságig. Ez sajnos csak egy ideiglenes megoldás volt. A lény nem is akarta feladni, próbálkozott folyamatosan, valószínűleg morcos volt, hogy meglépett az étel, szóval botorság lett volna azt feltételezni, hogy egyhamar feladja a próbálkozásokat. Ideje volt visszavonulót fújni.

Az új srác a falnak támaszkodva lihegett, aztán elkezdett érdeklődni, hogy mégis mi a fene történik itt. Nem voltak neki sem emlékei, ebbe se volt semmi meglepetés. Persze hazudhatott is, de a reakciói elég őszintének tűntek. Honnan tudom ezt? Fogalmam sincs. Valószínűleg ehhez a továbbra is megfoghatatlan erőhöz van köze, amit még mindig nem tudtam hová tenni, de éreztem, hogy mindenhol ott van. De jó pont, hogy az akció és az adrenalin miatt mintha már fel se tűnt volna, hogy lüktet a fejem, volt bőven más, amivel foglalkozhattam. Boszorka csak vállat vont és elindult visszafelé. Igazi kis jégkirálynő volt. Értette a dolgát, ez már világos volt, de nem volt éppen a legbarátságosabb. Ophi ilyen szempontból egy árnyalattal könnyebb diónak tűnt. Padawan pedig egészen a másik végletet képviselte. Minden esetre egyik hölgy sem válaszolt a fickó kérdéseire, szóval magamhoz ragadtam ezt a kiváltságot.
- Nos, Kölyök, ő Padawan, ő Ophi, ő pedig Boszorka volt.
Biccentettem sorban azok felé, akiknek a nevét éppen mondtam, miközben kezet nyújtottam újdonsült kollégánk felé. Ha elfogadta, barátságosan kezet fogtam fele, ha nem, akkor csalódottan leeresztettem.
- Ez furán fog hangzani, de próbálj meg valami becenevet kitalálni magadnak. Nekünk is úgy ugrottak be ezek. Nem látszik, de mi is hasonló módon ébredtünk, ebben a csodás kezeslábasban.
Próbáltam picit megnyugtatni, hogy barátok, vagy ha nem is barátok, legalábbis sorstársak között van. A mentőakció alatt nem jutott eszembe, de neki valószínűleg nem ugrott be rögtön hogy egy csapatban játszhatunk, hiszen rajtunk már nem voltak ezek a kezeslábasok. Csak nekünk segített az összekapcsolásban, hogy megláttuk ebben. Miközben ezeket kimondtam, újabb dobbanás hallatszódott az ajtón.
- Azt javaslom, kövessük a Boszit visszafelé, mielőtt ez a valami átjut. Keressük meg a többieket és találjuk ki merre tovább. És csináljunk akadályokat ennek a förmedvénynek. Gyere. Odalent vannak felszerelések. Kereshetsz magadnak valami divatosabb ruhát.
Mondtam bíztatóan, halványan mosolyogva, szinte terelgetően az újonc felé. Ha esetleg közben a lény meggyengítette volna az ajtót, akkor nem vagyok ilyen ráérős és sokkal gyorsabb tempóban indíttatom el magunkat lefelé a Boszorka után. Egyelőre nem volt jobb ötletem, mint lemenni a többiekhez és kitalálni, hogyan tovább. Szedjünk össze, amit lehet és keressünk valami biztonságosabb helyet? Próbáljunk meg valami járművet találni, hogy eltűnhessünk erről a halálcsapda bolygóról? Vagy maradjunk itt, zárjuk el a veszélyes részeket, hozzuk rendbe amennyire lehet és próbáljunk információkat szerezni? Sok volt a kérdés és a megbeszélnivaló, ehhez az egész csapat kellett. Mostanra már a turbékoló gerlepár is végezhetett, akármit is csináltak. Így tehát ha elindultunk lefelé, vissza a felszerelés részleghez, haladás közben szisztematikusan igyekeztem minél több akadályt magunk mögött hagyni. Ha ajtóba botlottunk, azt igyekeztem bezárni magunk mögött, újabb akadályokat állítva üldözőnk útjába. Ha kell, igényeltem segítséget is, reméltem hogy ha más nem is, az új fickó, vagy Padawan segédkeztek a folyamatokban. A lépcsőházba is megkísértem barikádokat emelni magunk mögé. Bármiből próbáltam akadályt csinálni, ami üldözőnket távol tartja az alsóbb szintektől és tőlünk. Ha esetleg ezek nem lettek volna elegek és az a valami már most ránk törte volna az ajtókat, barikádokat, akadályokat és a nyomunkba eredt volna, akkor szégyen a futás de hasznos alapon megszaporáztam volna a lépteimet és hanyatt homlok rohantam volna lefelé, biztonságos helyet keresve. Akármi is volt bent, nem terveztem vele harcba szállni, legalábbis amíg voltak más opciók is. De egyelőre az ajtó kitartónak tűnt, szóval bíztam benne, hogy volt még bőven időnk tevékenykedni és megbeszélni a dolgokat odalent, pláne, ha az akadályállítási próbálkozásaim sikerrel zárulnak. Azt pedig hogy hogyan tovább, majd megbeszéljük lent, együtt.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Xeth E'ron** Csüt. 28 Nov. 2019, 23:45

TA-043

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Csillagvirág is arra az álláspontra jutott, mint én, vagyis akkor nem tévedtem és továbbra is igazam volt. Ez voltaképp jól esett az egómnak, de azontúl sokat nem osztott vagy szorzott a dolgon. Igazából nagyot csalódtam volna a vörösökben, ha továbbra is itt lógatták volna a lábukat és semmit se csináltak volna. A többiek egyelőre nem tűntek túl hasznosnak, de amúgy nem voltam túl bizakodó senki mással, a vörösökkel sem, csupán azzal, amelyikkel most is együtt voltam.
- Bizonyára, legalábbis remélem. Ostobaság lenne ha arrafele mentek volna, ahonnan jöttünk, viszont meg kell várnunk őket, hogy visszaérjenek és elmondják mi is van itt még. Remélhetőleg semmi sem ette meg őket. - a végét igazából csak egy vállrándítással tettem hozzá. Hacsak nem estek csapdába vagy nem kerültek szembe túlerővel, akkor aligha halhatott meg mind, maximum egy vagy kettő. Ha sérülten jönnek vissza az biztosan nem lepett volna meg.
- Amúgy a vezetőségre visszatérve, egyáltalán nem akarok az lenni. Túl sok fölösleges elvárás és felelősség. Így viszont megtehetem azt, hogy rád figyelek és veled vagyok, nem kell másra fordítanom a figyelmem. Ez pedig jobban tetszik. - és cseppet sem hazudtam. Lehet, hogy jó vezető vált volna belőlem, de egyszerűen nem érdekelt a dolog. A prioritásaim mások voltak.
Éppen ezért elkezdtem nézegetni a konténereket, most inkább, mint korábban. Igazából nem kerestem semmit sem, csak néztem, hogy megfogja-e valami a fantáziámat, egy érdekesebb kütyü vagy hasonló dolog. Habár ahhoz nagyon feltűnően el kell különüljön a többitől, hogy ilyesmi legyen, és különben sem venném ki, csak megjegyzem, hogy van és kész.
- Megpróbálok valamit, amíg jönnek. - mondom hangosan legfőképp Csillagvirágnak, majd keresek egy nyugisnak tűnő helyet, de nem elrejtettet, majd leülve próbálok ráhangolódni arra a valamire, amit ébredésem óta érzek magam és mindenki körül. Leginkább olyan, mintha egy lepel folyamatosan rajtunk lenne és az alatt mozognánk. Hogy ez mennyire sikerül és Csillagvirág mennyire hagyja, hogy ezt nyugodtan csináljam, azt nem tudom, de ezzel próbálkozom addig, amíg a többiek vissza nem térnek.
- Remélem jó hírt tudnak mondani a helyről. Ha esetleg találtak valamit, amiben segíthetünk, legyen szó technológiai dologról vagy hasonlóról, akkor szívesen segítünk. - igyekeztem laza mosollyal és visszafogottan beszélgetni a két nővel. Se dominanciát, se vezetési szándékot, vagy arroganciát nem akartam kimutatni, csupán azt, hogy ténylegesen érdekel, hogy mit is találtam, ahogyan a segítségnyújtást is komolyan gondoltam.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

TA-052

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

A menekülés sikeresnek volt mondható. Az nem lepett meg, hogy Boszi hátramaradt, ő nem igazán az a csapatjátékos, aki bárkiért kockáztatná magát, de nem is vártam el ezt tőle. Az viszont jól esett, hogy az ajtó bezárásánál ő is segített, így bármi is volt odabenn, ott is maradt.
- Ne töltsetek sok időt a beszélgetéssel, arra később is ráértek. - jelentettem ki amikor elkezdtek bájcssevegni és inkább Boszorka után mentem. A többiekkel ellentétben, vele volt amit megbeszélnem.
- Le kell zárjuk valahogy a felsőbb szinteket. Nem hiszem, hogy a második szobákkal tarkított szintre is szükségünk lenne, azt is lezárhatjuk és el kéne intéznünk azt is, hogy az energia se pazarolódjon arra. - kezdtem bele miután, vagy ha, sikerült utolérnem. Az új fiú ügyét fel sem hoztam, hiszen továbbra is élt az egyesség, hogy amennyiben tehernek bizonyul, úgy nincs miért tartanunk, ahogyan a gyíkemberrel is tettük. Amennyiben Boszorka is egyet ért, vagy valami, akkor mielőtt még egészen a központi helyünkhöz visszatérnék megvizsgálom a feljáratot a felsőbb szintekre, hogy miképp lehetne azt a legbiztonságosabban és legbiztosabban lezárni. Ha lehetséges most rögtön, akkor megteszem, ha pedig szerszám vagy segítség kell, akkor kicsit később.
- Míg ti akármit is csináltatok, mi szétnéztünk. A felsőbb szintek nem hasznosak és veszélyesek. Viszont lejjebb van víztartály, és egy generátor, amit rendbe tudunk hozni. Minél többen dolgozunk rajta annál hamarabb. - válaszoltam a férfi kérdésére és közben egyenesen a szerszámos ládához mentem, hogy kikeressem a megfelel szerszámokat és alkatrészeket ahhoz, hogy az ajtó lezárható legyen, hacsak korábban nem sikerült, valamint amivel a generátor rendbe hozható.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Gépek

Spoiler:

TA-026

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

- Egyikőnk sem emlékszik, hogy kicsoda, vagy, hogy kicsoda volt valamikor. Mi egy lezuhant hajó mellett ébredtünk, nem is olyan régen. - igyekeztem vázolni az új férfinak a dolgot miközben mentünk visszafelé amennyire gyorsan csak lehetett. A csapdaállításban nem igazán tudtam segíteni és nem is igazán tudtam, hogy miképp akadályozná meg azt a valamit, ami a fémajtón is képes dörömbölni, de a férfi biztosan jobban tudta, ezért is hagytam rá.
- Odalenn kaphat majd új ruhát, és víz is van, ha szüksége lenne rá, ahogyan orvosi felszerelés is. - igyekeztem valami jóval is szolgálni a férfinak, nem csak negatívumokkal, már amennyire mindez tellett.
Odalenn már Csillagvirág és a férfi is előkerült, feltehetőleg akkor mindent megbeszéltek, amit csak akartak. Nem tartottam kizártnak, hogy ismerhetik egymást korábbról, vagy csak sodródtak az árral, de biztosan mindkettejüknek szüksége volt arra, amit lezajlott köztük. Legyen az beszélgetés, vagy bármi más.
- Milyen alak a barátod? Mármint, ne érts félre, úgy értem jellemileg. - orientálódtam Csillagvirághoz, amikor volt rá lehetőségem, hogy feltehessem ezt a kérdést. A korábbi manővert nem akartam megpróbálni, amivel megtudtam, hogy a Boszorka az rideg és ijesztő, így maradt az, hogy megkérdezem azt, akivel eddig több időt töltött. Nem voltam bizalmatlan a férfival, csupán kíváncsi.

Felszerelés

Spoiler:

Képességek

Spoiler:

Erőalkalmazások

Spoiler:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Pént. 29 Nov. 2019, 00:00

//Kései írások/nem írások és a kezem állapota miatt kedden lesz új kör.//

by **Rhyssa Edaara Quillan** Kedd 03 Dec. 2019, 00:01

Egy kaland: A Karanténvilág

Karanténvilág

Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Qymaen jai Sheelal, Mogwar, Aejay'gamu

Shayla Kelborn, Lord Xeth / Keth Tye E’ron és Edric Kane

Következő körváltás: 2019. december 7. (szombat)

Helyi Idő: 1. nap (Lezuhanás napja, ismeretlen idő)
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Célkitűzés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Jelenlevők: TA-016 | TA-069 | TA-010 | TA-028 | TA-051 | TA-026 | TA-052 | TA-043 | TA-045

További információk:

Csillagvirág bólintott a felvetésen, amit Xesh mondott. De még így is két irányt látott, és kintről látták az épületet, hogy több szintje volt, azaz lényegében bárhol lehettek a többiek, így nem nagyon tudta azt, hogy lenne-e értelme annak, hogy utánuk induljanak megkeresni. Nagyobbnak látta az esélyét, hogy elkerülnék egymást és végig csak bolyongnának. Bár elveszni Xesh-el valahol kettesben… végtére is ez annyira nem volt rossz kilátás. Legalább vele lehetett volna.
- Még több idő kettesben? Minő borzalom – felelt kacéran.
De utána már komolyan bólintott, hogy szerinte is így lenne a legjobb. Ő maga remélte, hogy mindenki egyben fog visszajönni és senkinek sem esik semmilyen baja sem. Hiába próbálta tagadni, aggódott értük, hogy mi lesz velük. Már csak azt is, mert a saját hibáján tanulta meg, hogy mennyire veszélyes ez a hely, miközben éppen mást akart megmenteni. Azt pedig ne mis tudta, hogy mi lett a másikkal. Amikor ott volt mellette nem volt ideje megnézni, mert nagyon rosszul volt, utána pedig még mindig részben sokkos állapotban volt és már Xesh karjaiban mentek el távolabb. Azóta pedig most volt először kinn.
- Mi van azzal, akit megmentettem? – kérdezte.
Most még a kiborgot látta csak a közelben, felderítésre nem csodálta, ha őt nem vitték magukkal a többiek, elég nagy zajt csaphatott, főleg a fém talajon, így logikus volt, hogy hátramaradjon és vigyázzon ezen a helyen. Amikor Xesh újra megszólalt, akkor elmosolyodott a férfi szavain, abban teljesen biztos volt, hogy a másik remekül tud bánni a szavakkal, legalább is olyan téren, hogy miként vegye le őt a lábáról. Mosolyogva igyekezett ekkor a férfi elé állni, elég közel, hogy kellemes legyen a közelség, de annyira nem, hogy hozzáérjen a férfihoz. Csak annyira, hogy pár centi legyen közöttük. Innen igyekszik a másik szemeibe belenézni.
- Ha ezzel arra törekszel, hogy rávegyél arra, hogy megkérjelek maradj velem éjszakára, akkor nagyon jó úton haladsz – mondta és a férfira is kacsintott közben.
Ezek után kissé hátrébb lépett, hogyha a férfi haladna valamerre, akkor megtudja tenni. amint a férfi a ládákhoz ment, akkor ő maga is és valami olyasmit keresett, amivel egybe tudja fogni a haját, hogy ne szanaszét álljon, hiszen elég nagy hajkoronával rendelkezett. Bólintott a férfinak, hogy csinálja, amit akar és jelezte, hogy addig ő maga őrködik és így az ajtóban vett fel figyelő helyet, vagyis pórbált és közben pedig a haját is részben befogni. Ha minden igaz, akkor hamarosan a többiek is visszaértek. Fél füllel figyelte, hogy Ohpi mit mond Xeshnek a kérdésére, közben pedig a kislány is odalépett hozzá, majd feltette a kérdését. Elsőre majdnem rávágta, hogy szenvedélyes, jó fej, lehengerlő és még vagy fél tucat hasonló jelző jutott eszébe, de ezeket mégsem mondhatta. Kissé el is pirult a gondolatra, majd megrázta a fejét.
- Segítőkész és úgy érzem, hogy megbízható, végtére is megmentett, nem kellett volna neki megtennie… – mondta.
Rossz érzéssel töltötte el, hogy nem mondhatta el, hogy tudja, hogy megbízható és azt is, hogy ismerik egymást. Ha minden igaz, akkor meglátja az új férfit is, aki megérkezett a többiekkel, hasonló ruhában, mint ők. Vajon hány túlélő lehet még odakint?!
- Őt hol találtátok? – bökött a fejével a megérkező alakra. - Rajta kívül mit találtatok még? – kérdezte.

Végül nem ő volt az egyetlen, aki elindult visszafelé, hanem a többség is vele tartott. Mivel egészen eddig elég jó volt a hely lezárása, így úgy gondolta, hogyha visszazárják az ajtókat és utána még barikádot is építenek eléjük, az talán elég lesz ahhoz, hogy semmi se tudjon lejönni fentről. Így mindenkit bevárt és igyekezett bezárni az ajtókat, ahogyan haladtak, saját maguk után. ha valaki nem jött, akkor visszament érte, megragadta a karját és kirángatta onnan, egészen addig, amíg a lépcsőházba nem értek. Itt ezt az ajtót is igyekezett visszazárni, ahogyan volt.
- Bezárom a többi emelet ajtóit, hátha képes lesz valamit feltartani, ha ott jönne be – mondta ridegen.
Szerencsére a többi szinten nem volt olyan sok ajtó, így remélte, hogy viszonylag hamar fog végezni velük. Nem akart sokáig ezzel foglalkozni, így, amikor leértek a következő emeletre, akkor sprintelve ment a végére – vagyis a távolabbi ajtóhoz – hogy becsukja, majd futva a következőhöz és így végig – ha több ajtó volt a folyosón – hogy becsukja azt is, amíg a lépcsőházas ajtóig nem ért. A kisebb helységek ajtóit is becsukta, hogyha azok nyitva voltak, ahogyan a nagyobb terekét is. Ha végzett, akkor jöhetett a lépcsőház ajtaja, majd a következő szint, hogy azt is megcsinálja. Az egész épületen igyekezett így végigmenni, legalább is a felsőbb szinteken. Az alsóknál nem volt ilyen gond, hiszen oda nem lehetett bemenni és saját maguknak is jól jöttek, plusz a generátor is ott volt. Ha mindezekkel végzett, akkor valószínűleg jócskán később fog majd csak leérni, mint a többiek, de azért remélte, hogy elég hamar fog ő maga is végezni.

Karanténvilág - Page 3 GxBFAIY

A visszaindulásnál Edric lefagyott, így Boszorka volt kényetlen visszamenni hozzá és lerángatni, hogy be tudják csukni az emelet ajtaját is. közben a többiek lelkesen magyaráztak a férfinak, hogy lent majd kaphat ruhát, senki sem emlékszik semmire sem és válasszon valamilyen nevet magának, illetve a Kölyök be is mutatott mindenkit neki.

Ha a férfi elgondolkodik, hogy mi lehet a neve, akkor számára a Kölyök, vagy a Padawan volt az, ami beugrott, hogy ezek voltak számára ismerősek. Az ajtóhoz érve Ophi akarta bezárni az ajtót, de Boszorka felajánlotta, hogy megoldja ő és alaposabban, mint a másik nő tette. Így valószínűleg ráhagyja mindezt.

Ezen idő alatt odalent Csillagvirág őrködött és Xesh pedig próbálkozott azzal, amit akar, főleg, mert semmi érdekes dolgot nem látott a konténerekben. Csak néhány pillanatra sikerült megtennie, amit akart, de ezen idő alatt két dolgot is érezhetett. Furcsa kellemes melegséget Csillagvirág felől és szinte hófehér fényben látta a nőt világítani, a másik pedig a gyíkszerzet haldoklása volt, ahogyan a másik helységben fulladozott és telt meg a tüdeje folyadékkal.

A többiek lementek és vissza is értek, ez és a haldoklás volt az, amitől ki is zuhant meditációból, mert elég kellemetlen érzés volt, mintha saját maga is fulladozott volna. Ezzel egy időben Sheelal légzése is egyre rosszabb és rosszabb volt, Mogwar pedig már szinte egyáltalán nem kapott levegőt.

Amint a csapat nagy része leért neki is láttak beszélni, mialatt Ophi a ládákat túrta fel alkatrészekért és szerszámokért. Edric pedig láthatta, hogy volt itt élelem, orvosi ellátmány, ruhák, felszerelések és még fegyverek is, bár semmilyen nagy erejű, vagy efféle, sugárpisztolyok és golyóval töltött fegyverek, a sugárpisztolyok pedig lemerülve, ahogyan az energiacellák is.

Így a lent látottak és a mostani szerszámok alapján nem tudja Ophi, hogy mi lehet jó, mert ezek közül a szerszámok közül egyik sem volt túl ismerős neki, mind elég archaikus volt és nem álltak kézhez. Szóval majd le kell vinni mindent, hogy össze lehessen hasonlítani vele. valószínűleg nagyon nem ilyen technológiához volt szokva a nő.

Újabb jó pár perc telt el, Boszorka eddigre végzett a fenti helységek lezárásával és a szintekével is és újra csatlakozott a többiekhez. Amint nagyjából leért mindenki egyszerre kezdte azt érezni, hogy egyik pillanatról a másikra iszonyú fáradt lett, mintha napok óta ébren lettek volna…

Karanténvilág - Page 3 GxBFAIY

Fent spoiler tagbe kaptatok térképet a helyről.
És kérlek a felszereléslistát egészítsétek ki, jelenleg ételt és italt is vegyétek bele.
@Svarog karaktere megint magához tér, ha írt

statisztika:

by **Jonathan Skrex** Pént. 06 Dec. 2019, 15:54

TA-010 [Jonathan Skrex] (11. kör)

Helyi Idő: 1. nap (Lezuhanás napja, ismeretlen idő)
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Cél / Feladat / Küldetés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Játékostársak:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-028 - „Geelan” [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 - „Tépő” [Mogwar]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]
- TA-045 [Edric Kane]

Körtúránk végére értünk, mindannyian túléltük a kalandozást, sőt, még egy új bajtársra is ráakadtunk. Amikor elindultunk, nem hittem volna, hogy ilyen jó statisztikákkal zárunk. Alapból nem volt túl bizakodó a felszerelésünk, bár a vörös hölgyek egészen jó fényforrásokat rittyentettek nekünk a semmiből. Az alsóbb szintek nem is voltak túl vészesek, nagy volt a kupi és nem egészen működtek a dolgok, de a körülményekhez képest jó állapotban voltak a létfenntartó rendszerek, a generátor, a vízkészlet és hasonlók. Feljebb voltak a gubancosabb dolgok, ahol a természet szépen lassan kezdte visszavenni az irányítást. Sérülések a falakon, betörő növényzet, csontvázak, rendetlenség, állati nyomok, egészen kalandosak voltak már a felsőbb szintek, de kifejezetten nagy problémával nem találkoztunk, amíg el nem értünk a legtetejére. Na ott már voltak gondok. Az első igazán zárt ajtó, amivel találkoztunk, ez már egy ómen volt. Nem tűnt annyira jó ötletnek kinyitni ezt a dolgot, de kíváncsiságunk, kalandvágyunk és jóhiszeműségünk győzött, hogy ez biztos jó lesz nekünk. Közös erővel kinyitottunk az akadályt és egyből belegázoltunk a bűzbe és a mocsokba. Sikerült valaminek a fészkébe másznunk, ami azonnal visszavonulót is javasolt volna, de a fészek nem volt üres. Találtunk egy újabb elveszett kis narancssárga kezeslábasos madarat, akit nem hagyhattunk magára vergődni. Végül, egészen jó csapatmunka eredménye folytán, sikerült Padawan segítségével kirángatnom az újoncot a fészekből, majd Ophi és Boszi közreműködésével be is zártuk magunk mögött az ajtót. Pont időben, ugyanis akármi lakott ott, éppen most tervezett étkezni, mi pedig csúnya módon megfosztottuk ettől, így érthetően volt morcos. Egyikünk se volt kíváncsi mi is lakott pontosan az ajtó túloldalán, szóval ideje volt visszavonulót fújni és összeszedni a csapatot, hogy kitaláljuk, merre és hogyan is tovább.

Újdonsült társunk picit még a történtek hatása alatt lehetett, nem csodálom, velem is megtörtént már ez a lefagyás dolog, azt hiszem ez ilyen extrém helyzetben egy egészen természetes reakció. Nem erőltettem a faggatást, majd válaszol, amikor szeretne. Elkezdtem szépen magam mellett terelgetni a helyes irányba, miközben elindultunk visszafelé. A lény rendesen dübörgött, az ajtó viszont bírta a terhelést. Viszont most nem engedhettük meg magunknak hogy ne legyünk extrém óvatosak, szóval örültem, hogy a többiek is osztották a véleményemet, hogy minden ajtót zárjunk be szépen magunk mögött és állítsunk annyi akadályt magunk mögött, amennyit csak lehet. Amennyire tudtam, segédkeztem a szintek biztosításában, de főleg az új fiút próbáltam istápolgatni. Amíg nem válaszolt az előző kérdésekre, nem akartam újakat rádobni, hagy dolgozza fel szépen a történteket. Végül, ha minden igaz sikerült biztosítani a felsőbb szinteket, jónéhány ajtót, akadályt és barikádot emelve közénk és a fent lakó állatok között. Ez egy darabig ki kellett, hogy tartson, legalábbis papíron.

Amikor leértünk, már mindenki más is lent volt. Előkerültek a turbékoló galambocskák, a robot is megvolt és a gyíklény is a helyén feküdt. Utóbbi kettő nem nézett ki túlságosan jól, de nem kifejezetten terveztem foglalkozni velük. Legutóbb, mikor segítettem a gyíkfajzatnak és beráncigáltam ide, még ő volt megsértődve és elkezdett balhézni. Ez nem hiányzott, volt így is elég bajunk. A többiek elkezdték mesélni, miket is találtunk errefelé, szóval ebbe nem kapcsolódtam be, egészen jól leírták az elmúlt óránk történetét. Én visszamentem közben a felszereléses ládákhoz, de a szerszámok és alkatrészek sajnos továbbra se mondtak sokat, pedig szívesen segítettem volna bármi nemű szerelésben. Nézelődés közben fintorogva, de egy golyó alapú lőfegyvert is az övemre csatoltam. A kések sokkal kényelmesebben voltak, már tapintásra is éreztem, hogy ez a lövöldözés nem az én világom, de sose lehet elég felszerelt az ember, pláne ilyen vacak felhozatallal. A pengék se voltak az igaziak, túl rövidnek éreztem őket, valami kard, vagy hasonló lett volna az igazi, de sajnos azzal nem büszkélkedtünk. A Boszi közben befejezte a fenti tevékenységeit és ismét teljes volt a csapat. Pont időben, ugyanis mielőtt bármit elkezdhettünk volna beszélni, akkora fáradtság lett úrrá rajtam, hogy nagy. Most hogy kezdett elmúlni a rohamok okozta fejfájás és az adrenalin, ennyire kimerült lettem volna? Elnyomtam egy ásítást, miközben rájöttem, hogy alig bírom nyitva tartani a szemem. Vajon ez a fáradtság volt, vagy valami más?

Kíváncsian, de óvatosan beleszagoltam a levegőbe, van-e benne bármiféle altató anyaghoz hasonló valami. Most így hirtelen nem tudom, milyen szagra is számítanék ilyenkor, de ha valami nem stimmel, azt talán ki lehet szúrni. Ha felmerül bennem a gyanú, hogy valamiféle altató gázszerű dolog terjeng, akkor próbálok gyorsan cselekedni, és keresni valamiféle maszkot a cuccok között, vagy csak egy ruhadarabot, amivel minimálisan el tudom fedni a légjárataimat, amíg biztonságosabb helyre jutok. Ha ez sikerül, közben igyekszem a többieket is figyelmeztetni, hogy valami nem stimmel. Ha nem, akkor küzdök a fáradtság ellen, ameddig csak tudok, miközben igyekszem kideríteni, miből is származhat. Ha reménytelen a küzdelem, akkor nincs mit tenni, a puha ágyikó helyett itt kell csicsikálni a kemény fémen. Ezeket persze csak akkor kell megpróbálni, ha az érzékszerveimmel, vagy esetleg ezzel a különös, megfoghatatlan erővel bármiféle turpisságot észlelek a környéken, amiből a fáradtságunk eredhet. De tippre ez megint csak a paranoiám volt. Meg az eszméletlen nagy fáradtság.

Ha nem volt semmi trükk a dologban és tényleg csak a fáradtság beszélt belőlem, akkor igyekeztem legalább addig ébren maradni, amíg eljutok valami puhább ágyikószerű dologhoz. Összeszedtem szépen a cuccaimat, a megpakolt zsákot és a köpenyt is és a többiek felé fordultam.
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem majd leragad a szemem. Hosszú napunk volt, ránk fér a pihenés. Biztosítsuk a szintet minden irányból és tegyük el magunkat holnapra.
Javasoltam, és ha másnak nem volt ellenvetése, hozzá is láttam. Fentről elméletileg védve voltunk, a Boszi megoldotta, alulról nem volt veszély, szóval már csak itt kellett magunk után rendesen bezárni, amerről bejöttünk. Ha megvoltunk a környék biztonságossá tételével, akkor a szememet törölgetve Padawan felé fordultam.
- Ha szeretnél egyedül aludni, nem zargatlak, de lehet, hogy közös szobában biztonságosabb lenne eltölteni az pihenőidőt.
Tettem meg tárgyilagosan a javaslatot, mindenféle hátsószándék nélkül, majd el is indultam a szobák irányába, vagy vele, vagy nélküle. Reméltem, hogy nem érti félre a javaslatomat, tényleg nem terveztem semmi huncutságot, arra már megvoltak itt a megfelelő emberek, ahogy észrevettem. Amúgy is, ennél biztosan sármosabban szoktam a hölgyekkel bánni, ha akarok valamit. Legalábbis remélem. Akárhogy is, csak egy biztonságos szobára vágytam, egy pihepuha ágyikóra és egy kis pihenésre végre. Ha találtam egy nyugis zugot, akkor betértem, a biztonság kedvéért azért az ajtót is bezárta és bereteszeltem szépen magam mögött, majd már dőltem is a legközelebbi ágyikó felé. Akárhogy is, vagy természetes úton vagy valami turpisság miatt, valószínűleg néhány pillanat múlva már az igazak álmát aludtam valahol, attól függően, ameddig sikerült eljutni a tervezett folyamatokkal.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Edric Kane** Pént. 06 Dec. 2019, 23:24

Helyi Idő: ???
Helyszín: ???
Célkitűzés: Túlélés
Jelenlevők:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-028 - „Geelan” [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 - „Tépő” [Mogwar]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]

Minden kissé gyorsabban történt, mint eredetileg szerette volna a férfi, de legalább nem lett vacsora, az is valami volt ebben a furcsa helyzetben. Ahogyan a falat támasztva próbált valamennyit regenerálódni, a fájdalmai ismét visszatértek, ráadásul szépen sorjában. Kezdődött az egész a koponyájában, érezte, ahogyan szíve kalapálva pumpálja a vért egészen az agyába kissé tempósabb ritmusban a megszokottnál, aztán a lihegéstől már a tüdeje is ellenkezni kezdett, mintha csak valaki éles tárgyakat szurkált volna a bordái közé. Késeket, emlékezett a pontos kifejezésre valahonnan, de nem igazán volt biztos mégis hogyan vette elő ezt még mindig lyukacsos elméje. Ami pedig a késeket illeti, megmentői közül mindegyiküknél volt fegyver, méghozzá mind elég élesnek látszott, hogy kárt lehessen okozni mások húsában. Nem volt egyelőre teljesen biztonságban, legalábbis a túlélési ösztöne ezt súgta neki, meg mintha tapasztalat is lett volna mögötte, de semmi konkrét, csak egy fura érzés, hogy jobb volt óvatosnak maradni és készenlétben tartania magát. Teste ugyanakkor már minden porcikájában ellenkezett, karjait még mindig kissé zsibbadtnak érezte, így egy esetleges támadást hárítani talán nem is lett volna képes. Egy vörös hajú nő elindult felé, ám mire a férfi ezt észrevette, a másik tovább is haladt, mintha nem is érdekelte volna a létezése. Akaratlanul is felvonta a szemöldökét, habár ez csak a sokadik olyasmi volt, amit szimplán nem értett. Lassan inkább kezdte feladni, elvégre elméje és egész teste is tiltakozott a puszta eszméleténél maradás ellen. Még mindig mintha csak egy álomvilágban létezett volna, amiből talán könnyen felébredt egy kényelmes ágyon. Egy pillanatra még be is hunyta a szemét, hátha megtörténik a csoda, de amint újra kinyitotta, ismét a leharcolt, furcsa folyosón találta magát, immár három másik emberrel. Csak ekkor tudatosult benne, hogy egy járatra érkeztek ki, ami a teremhez képest sokkal sötétebb is volt, hála annak az egyszerű ténynek, hogy volt plafon. A távolodó vörös nő felé pillantott, miközben a szőke fickó, aki elsőként segített neki kijutni, végre közelebb lépett és némi bemutatkozást is megejtett. Ahogyan a neveket mondta, amelyek mégsem tűntek neveknek, a férfi tekintetével végignézett a társaságon. Ezek szerint a másik fickó Kölyök volt, ami valamiért neki is ismerősnek hangzott, mintha őt is hívták volna így. Talán rokonok lettek volna? Igazából azt sem tudta, ő maga hogyan nézett ki, így még hasonlíthatott is a másikra. Egy újabb vörös nő, Ophi, a másik, aki már eltűnt pedig Boszorka volt. Egy furcsa, kék csápos és bőrű lány is volt velük, Padawan. Utóbbi valami furcsa dolgot indított el agyában, mint amikor a dereka felé kapott egy nem létező fegyver után. Magáénak érezte a szót, mintha hozzá is tartozott volna, az élete része volt valaha, de ahogyan konkrétumokat akart kicsikarni elméjéből, az hangosan bezárta a kapukat és nem engedte be.
Kölyök eközben elkezdte magyarázni, hogy a férfinak is választani kellene valamilyen nevet, ugyanis mind egy cipőben eveztek és ők is hasonlóan, bármilyen emlék nélkül ébredtek, hogy kik is voltak, vagy épp honnan jöttek. Még ezek szerint a narancssárga kezeslábas sem volt egyedi dolog, de ők már találtak más hacukát. A férfi nem igazán tudta, hogy higgyen-e neki, elvégre könnyedén hazudhatott is, ha akart. Egy hang, vagyis nem is hang… inkább egy érzés mondta azt mégis a férfinak, hogy nem volt a Kölyök ártó szándékú és őszintén beszélt.
Csak ekkor látta meg az immár bezárt ajtót, és azt, hogy amit sikerült felébreszteniük, igyekezett kijutni a teremből. Kölyök helyesen javasolta, hogy induljanak végre a vörös nő, vagyis Boszorka után, akit a férif már nem is látott a folyosón. Csak bólintással felelt a Kölyök szavaira, aztán a falba kapaszkodva egyenesítette ki magát. Lábait gyengének érezte, mintha izmai maguktól megfeszültek volna mindenféle idegrendszeri parancs nélkül, önálló életet élve. Cefetül volt, agya pedig mintha adni akart volna egy emléket ehhez kapcsolva, de mire a férfi megfogta volna, már el is illant a memória. Talán máskor is érzett már ilyet? Egy éjszaka után vagy valami ilyesmi?
Bárhogy is volt, Ophi végül szintén elindult a másik vörös után, így a csapatuk fogyatkozni kezdett. Mintha nem lett volna teljes az öröm a férfi felbukkanásától, aki persze továbbra is csak találgatni tudott mi a fészkes fene történt vele. Végül még a kék lány, Padawan is közelebb lépett és kiegészítette a Kölyök beszámolóját. Ezek szerint egyikük sem tudta ki-kicsoda, azonban ők egy hajó mellett ébredtek fel, ami a szavakból ítélve nem épp puhán landolt. A férfi összeráncolta a homlokát, mintha ekkor kissé csillapodott volna a fejfájás, de nem eléggé. Hajó nem derengett neki, sőt, igazából semmi sem. A többiek még elmondták, hogy találtak pár dolgot lejjebb és még talán a férfi is le tudja cserélni a furcsa kezeslábast, amin még mindig ott volt lábán a furcsa trutyi maradványa. Agyában kutatni próbált egy név után, vagy legalábbis valami olyasmit próbált találni.
- Max, talán- mondta ki hangosan, bár nem volt igazán helyes mégsem, a Kölyök valahogyan közelebb állt volna hozzá, vagyis mintha már hallotta volna többet.
Végül nagy nehezen a többiek lerángatták az emeletről, ekkor ‘Max’ kissé elveszett újra gondolataiban. Csak akkor eszmélt fel ismét, amikor újabb ismeretlenekkel találta szembe magát. Ismét egy vörös nő, már a harmadik, aki inkább afelől érdeklődött, hogy rajta kívül mit találtak még a többiek, nem túlságosan törődve jelenlétével. A Boszorka nevű közben szépen bezárogatott a csapat után védelmi erősítésként, aztán Kölyök végre olyan javaslatot tett, amire ‘Max’ csak bólogatni tudott.
- Nekem jól jönne némi élelem és víz- mondta bátortalanul- És ha valakinek lenne ideje kissé helyzetbe hozni, hogy mit tudnak… ha már én semmit sem.

Felszerelés:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szomb. 07 Dec. 2019, 00:00

//Serenity beteg és a többiek sem írtak, így szerdán lesz új kör.//

by **Xeth E'ron** Kedd 10 Dec. 2019, 21:00

TA-043

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

A szeretett nő ismét vigyort csalt az arcomra. Igazából a dolgot nem azért mondtam, hogy biztosítsam az utat ahhoz, hogy ne kelljen más szobát keresnem magam, vagy nem kívánt szobatársakat, viszont ez volt a legjobb végkimenetel, amit el tudtam képzelni. A meditálás pedig kifejezetten furcsa élmény volt, mind pozitív, mind pedig negatív értelemben. Csillagvirág a "lelki" szemeim előtt is úgy fénylett, mint ahogyan minden alkalommal teszi, amikor ránézek, ez utóbbi lehet az én pszihés problémám, de nem olyasmi, amitől meg akarnék szabadulni. A kellemetlenebb élmény az volt, hogy éreztem, hogy a gyíklény haldoklik. Szerencsére ez ki is ugrasztott a dologból, mivel nem is igazán érdekelt a dolog, főleg ilyen intenzitással.
- Értem, akkor a felsőbb szintek nem számítódnak. Ami az alsókat illeti, megpróbálunk segíteni, az alkatrészek és szerszámok láttán, biztos vagyok benne, hogy tudok segíteni, feltehetőleg nem ez az első alkalom, hogy látok ilyet. - szólaltam meg a beszámolót követve és kicsit gondolkodtam, hogy miképp is folytassam. Leginkább Csillagvirág miatt aggódtam, hiszen őt biztosan fel fogja kavarni az a tudás, amihez hozzájutottam nem is olyan régen. - Üdv a csapatban, TA-045, sajnos sok információval nem szolgálhatunk arról, hogy hol vagyunk, kik vagyunk és miért vagyunk itt. Ez a hely tűnt a legbiztonságosabbnak, valamint odakinn épp savas eső van. Most pedig, hogy a jó dolgokat letudtuk, rossz hírem is van. A gyíkpofa haldoklik. Nem tudom honnan tudom, nevezzétek mágiának vagy hasonlónak. Viszont az állapota tény. A varázsgyógyítást nem vállalom, nem is tudnám és nem is akarom újra megcsinálni. - üdvözöltem az új jövevényt és közöltem a tényt is a csapattal. Fogalmam sem volt arról, hogy milyen orvosi felszereléseink vannak és milyen állapotban van, de igazából az állapota zavart a legkevésbé engem.
- Akinek van némi orvosi képzése, vagy van kedve megnézni, az tegye, ha nincs mit kezdenünk vele, akkor ki kel innen vinni mielőtt bármilyen fertőzést terjesztene, vagy ide csalna vadállatokat. Emellett én is azon vagyok, hogy pihenjünk. Eddig már odakinn is elkezdhetett sötétedni és hamarosan éjszaka lesz, holnap pedig nem árt ha jó erőben leszünk. - a szavaim közbe Csillagvirág mellé orientálódtam, hogy ha nagyon az akar lenni, aki életmentősdit akar játszani a gyíkkal, akkor megállíthassam felhívva a figyelmét arra, hogy már egyszer súlyos következményei voltak ennek, másrészről nem biztos, hogy azok a sérülések begyógyultak, vagy hogy ne lehetne mellékhatása, végtére is fogalmam sincs, hogy mit is csináltam tulajdonképpen. Arról nem is beszélve, hogy ő volt a hálótársam, vagyis ha mindenki egyet ért az alvás ötletével, akkor együtt kellett elvonulnunk. A nem új srác, és akire tulajdonképp rábíztam, fel is hozta a kék twilek lánynak is, hogy menjenek aludni közös szobába, úgyhogy nem mi lennénk az egyetlenek akik közös szállást választunk, bár kétlem, hogy hasonló indíttatással tennénk. Nem tűnt olyan vakmerőnek a srác, és a kislány se nézett ki annak a bevállalós fajtának. Annak pedig roppant kicsi volt az esélye, hogy ők is ismerték egymást előző életükből.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

TA-052

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Végül Boszorka vállalta az ajtók magunk mögötti lezárását, az első alkalommal még próbáltam segíteni, de rájöttem, hogy hozzá képest az én tudásom ilyen téren felületesebb, mint az övé, úgyhogy a többinél inkább hagytam, hogy a maga hasznos ritmusában tudja ellátni ezt a munkát és ne hátráltassam ebben. Odalenn ami után elmondtam, amit elmondtam, akkor a konténerekhez mentem. Sajnos így ilyen távból és ennyire kevés emlékkel nem tudtam volna megmondani, hogy mikre is lesz szükségünk odalenn, vagyis az egész cuccot le kell vinnünk, egyrészt, hogy kéznél legyenek, másrészt csak ott fogjuk tudni mik is kellenek pontosan. Csodálatos volt, ahogyan az is, amit a gerlepár férfi tagja mondott. Ennél már aligha lehet fölöslegesebb az a gyík, mint ezzel a ténnyel.
- Mit csináljunk vele? - néztem Boszorkára, hiszen nem igazán tűnt úgy eddig, mintha bárki is nagyon a segítségére akarna sietni, ahogyan én magam sem. Az én fejemben az volt, hogy esetleg meggyorsítjuk a procedúrát és ha esetleg a savas eső elállt, akkor valahol egész kintre visszük, ha nem, akkor már az is valami, ha kidobjuk az esőbe. Akárhogy is lesz, és bizonyos lesz annak a ténye, hogy csak gondot jelent, akkor ha segít Boszorka vagy valaki más, ha nem, akkor ez lesz a tervem és amit teszek is. Nem akarok egy hullával és biztos veszélyforrással egy fedél alatt aludni.
- Az alvást én is támogatom. A bóklászás nem feltétlen lenne egészséges, a pihenésre pedig szükség van ahhoz, amit tenni akarunk. Ételt aki kér, talál a ládákban, a vízzel pedig csak óvatosan, hiszen lehet sok van, de be kell osztanunk, ne pazaroljátok el. -még az előtt, vagy már az után mondtam mindezt, hogy a gyíkot elintéztük, az után, mármint a gyík sorsára hagyása után, pedig hacsak más nem akar semmilyen különlegesebb dolgot velem, akkor keresek egy szobát, amit biztonságosnak vélek és aludni is lehet benne, valamint egy tusolást is beiktatok, hiszen elég sok olyan helyen jártam, ami fertőzés biztos lehet, esetleg a gyjk is, így nem árt ha magamat, a ruháimat és a fegyvereimet is megtisztítom alvás előtt.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Gépek

Spoiler:

TA-026

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

- Szerintem jól döntött. - mosolyogtam Csillagvirágra mikor választ adott a kérdésemre. Örültem, hogy pozitív a hozzáállása a férfihoz, mert így valamiért én is inkább megbíztam benne, még mindig furcsa volt, amit meg a "gyógyításkor" csinált az ijesztő, de egyelőre most ezzel kellően kiegyensúlyozott bennem a mérleg.
- Az ez alatti szinten terminálok és a víztartály van, a generátor lejjebb, sérült, ezért van kevés energia. A legfelső szinten találtuk a férfit és egy szörnyeteget. Visszazártuk oda, ahol volt, de lehet, hogy ki fog törni onnan, Boszorka lezárta a felsőbb szinteket. - válaszoltam a vörös nő kérdésére amennyire pontosan tudtam, de igazából nem volt olyan sok, amit el tudtam mondani. A szörnyet nem is láttam, hogy mi lehetett, csak annyit tudtam, hogy veszélyes. Az viszont nem volt túl jó, amit a fekete hajú férfi közölt velünk, hogy a gyíklény haldoklik. Igazából fogalmam sem volt, hogy mit is kezdhetnék ezzel a ténnyel. Az egyszerűbb orvosi cuccokon kívül a többi nem mondott nekem semmit, és véletlenül sem ugrott be semmi, amit ilyen helyzetben lehetne tenni, vagy úgy általában egy orvosi szakszó sem. Ezért láttam jobbnak azt, hogy a másik két vörösre hagyom a dolgot. Ők biztos meg tudják hozni a legjobb döntést a csapat számára, még ha nem is az a legetikusabb.
- Persze, semmi akadálya. Menjünk. - először kicsit meglepődtem mikor Kölyök odaállt elém az ajánlattal, de végül is számomra is logikusabbnak és biztonságosabbnak tűnt, hogy egy szobában töltsük az éjszakát. Ha nem kellett mást tenni, akkor a ruhák közül kivettem valamit alváshoz, az ételekből egy kicsit, mert már kezdtem érezni a táplálék hiányát, ezután belekaroltam Kölyökbe, ha mindez nem zavarta, és úgy indultam el vele együtt egy két ágyas szobát keresni. Alvás előtt azért egy gyors tusolást megengedtem magamnak, remélhetőleg nem leskelődött a férfi, majd ezt alvás követte.

Felszerelés

Spoiler:

Képességek

Spoiler:

Erőalkalmazások

Spoiler:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szer. 11 Dec. 2019, 00:01

Egy kaland: A Karanténvilág

Karanténvilág

Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Qymaen jai Sheelal, Mogwar, Aejay'gamu

Shayla Kelborn, Lord Xeth / Keth Tye E’ron és Edric Kane

Következő körváltás: 2019. december 15. (vasárnap)

Helyi Idő: 1. nap (Lezuhanás napja, ismeretlen idő)
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Célkitűzés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Jelenlevők: TA-016 | TA-069 | TA-010 | TA-028 | TA-051 | TA-026 | TA-052 | TA-043 | TA-045

További információk:

Amíg Xesh a meditációval foglalkozott, addig ő maga őrködött és a korábbi vigyor után ő maga is többször mosolyogva pillantott a férfira. Ahogyan ránézett egyszerűen nem tudta a mosolyt letörölni a saját képéről és a szíve is hevesebben vert. Vajon ez lehetett a szerelem? Valószínű, de annak örült, hogy valószínűleg tényleg újra a saját párjába szeretett bele. Már, ha lehet ennyire rövid idő alatt újra szerelmesnek lenni. Közben végigmérte az újonnan előkerült 45-öst is, érdekes, hogy itt találták az egyik felsőbb szinten, elképzelni sem tudta egyelőre, hogy miként juthatott oda, de az biztos volt, hogy akkor a felsőbb emeleteket el kellett felejteni, de lejjebb mehettek. Hálásan pillantott a kislányra, amikor ezt mondta. Neki valahogyan ez közelebbinek tűnt, mintsem az, hogy Padawan. Nem csak ő lett hirtelen fáradt, hanem úgy tűnt, hogy mindenki más is és Xesh még sikeresen meg is lepte valami mással. Az arcára aggodalom ült ki, hogy a másik aggódik. Már éppen szólt volna, hogy segíteni kellene neki és bemenne, amikor a férfi lépett közelebb hozzá. Ha Xesh hagyta, akkor az ujjai közé fűzte a sajátját hozzábújt félig-meddig. Abban nem igazán hitt, hogy eltudná látni a másikat, mert talán annyira képes lett volna, hogy ellássa a kisebb-nagyobb sebeket, de egy haldoklással nem tudott mit kezdeni. Ott újra meglepetten nézett a párjára, amikor mondta, hogy el kéne vinni innen. Persze meleg volt és esős, párás, fertőzések tényleg nagyon terjedhetnek, de akkor is, ez nem volt túl nagy barbárság? A másik vörös nő pedig már segítséget is kért arra, hogy kivigyék. Igazából tényleg elindult, hogy megnézze legalább, amikor Xesh még meg is állította. Igazából a férfi érvei túlságosan is jók voltak, noha jól érezte magát, halvány lila gőze sem volt, hogy a férfi mit csinált vele, mitől lett jól és nem lesz-e következménye. Végül keserűen nézett a férfira és bólintott.
- Igazad lehet – mondta.
Most kivételesen ebben nem akart ellentétet mondani, de viszont azt sem akarta látni, ahogyan megszabadulnak tőle, hiszen a saját életét adta volna azért, hogy behozza és akkor e szerint teljesen feleslegesen kockáztatta az életét. Közben teljesen odafordul a férfihoz és külső szemmel úgy tűnhetett, mintha hozzásimulna teljesen, de nem tette meg csak teljesen odahajolt hozzá, hogy suttogva szólalhasson meg.
- Menjünk akkor kérlek, ezt nem akarom végignézni – suttogta keserűen.
Ha Xesh-nek nem volt kifogása, akkor először gyorsan besietett újabb kötszerekért, ha újra kell majd kötöznie a férfit, majd miután visszatért kézen fogta a másikat, ha pedig a férfi nem ellenkezett, akkor vele együtt ment vissza abba a szobába, ahol már korábban is voltak. Ha pedig bent voltak, akkor ott engedi el a másik kezét és bűntudattal és pocsék kedvvel csúszik le a fal mellett a padlóra először guggolásba, majd le is ül.

A visszaérkezés után igazából Boszorkát nem különösebben érdekelte, hogy a vörös és a fickó mit csináltak, ahogyan az sem, hogy a robot köhög, vagy a gyíklény hol van. Egyik sem volt nagy segítségükre, így ha eltűntek volna sem zavartatta volna magát különösebben miattuk. Mire leérkezett nagyjából befejezték a többiek a beszélgetést, nagyszerű, legalább nem kellett velük tovább beszélgetnie és a jópofit játszani. Ami azonban nyugtalanította, bár külsőre nem látszott meg rajta, hogy ő maga is roppant fáradt lett hirtelen. Túlságosan is hirtelen és mit hallatszott nem ő volt az egyetlen. Ezt nem tartotta teljesen természetesnek, így azonnal igyekezett az arca köré tekerni valamit a ruhájából, vagy akár csak a pólója/felsője nyakrészét felhúzni addig. Bár már érezte, hogyha méreg volt, akkor túlságosan is elkésett vele. mivel nem akarta, hogy esetleg rosszabb legyen az állapota, vagy elájuljon, igyekezett visszamenni a konténerekhez és az orvosi résznél igyekezett azt feltúrni, hátha talál benne oxigénmaszkot, lehetőleg olyat, ami nem a kinti levegőt szűri meg, hanem lehet hozzá tartályt is erősíteni, és így remélte, hogy még van működő tartály is. Amíg ezzel foglalkozik igyekszik a lehető legkevesebbet lélegezni, hogyha tényleg méreg lenne a dolog, akkor ne jusson még több a szervezetébe. Úgy tűnt, hogy a többiek ezzel annyira nem törődnek, de mindenki egyetértett a pihenéssel. Közben még a gyíklényről is kapott tájékoztatást, haldoklik.
- Ennyit arról, hogy őt küldjük ki előre a hajóhoz holnap... – mondta ridegen. – Hajítsuk ki az épület elé, a szaga talán kellően elég lesz arra, hogy ne jöjjön be ide semmi. Ha elállt az eső, akkor távolabb is vihetjük.
Ha Ophi segít neki ebben, akkor még egy kesztyűt is keres, hogy ne szabad kézzel kelljen megérintenie a gyíklényt, aztán a lábainál kapja fel, remélve, hogy a nő segít neki. mivel fent még esett az eső, így csak próbálja minél messzebb kihajítani innen. Ha végeztek, akkor ő is keres egy egyszemélyes szobát és még le is zuhanyozik mielőtt majd lefeküdne aludni, vagy legalább is pihenni, hogy holnapra rendben legyen és még biztosabbá tehesse majd ezt a helyet.

Karanténvilág - Page 3 GxBFAIY

A szőke fiú végül a Max nevet választotta magának, akinek még gyorsan összefoglalták mások is, hogy mi a helyzet és egy elég morális döntés is soron volt. Amit végül is Boszorka oldott meg és Ophi segített neki. előtte még a vörös nő talált magának oxigén maszkot és hozzá csatlakoztatható palackot is. láthatóan ugyan a többiek állapota sem romlott, de az oxigéntől sem lett jobb az övé.

Amit így most már mindenki érezhetett, hogy határozottan nem mérgezés tünete volt, nem volt semmi a levegőben, se semmi. Egyszerűen csak az egész esemény után most kezdett az adrenalin kiürülni a szervezetükből és emiatt jött a hirtelen fáradtság. Így ez az elmúlt pár óra, amióta magukhoz tértek, ide találtak, felderítettek, eléggé kimerítette őket, főleg, hogy nem tudták, hogy előtte mennyi ideig is voltak talpon, vagy mi volt a zuhanás előtt.

Ami a gyíklényt illette azt Ophi és Boszorka megoldották, odakint tényleg sötétedett és nem csak a vihar miatt, egyébként is, mivel még mindig esett, így csak kidobták a gyíklény testét az esőbe, hogy az végezze be a feladatot, vagy a dögevők és ragadozók, már ha volt olyan, ami kimerészkedett a szakadó esőbe. Mivel a két vörös nem ment ki, így nekik nem lett bajuk. A bázis bejárati ajtaját meg be lehetet maguk után csukni.

Ezek után mindenki úgy döntött, hogy lepihen és keres magának szállást és zuhanyozni is a többség. Xesh és Csillagvirág visszatudtak menni a saját szobájukba, amiben korábban is voltak. Padawan és a Kölyök azon a fenti folyosón levő másik oldali kétszemélyes ágyas szobát tudták elfoglalni, mert máshol nem voltak ilyenek, a lentiek mind egyszemélyesek voltak. Így a többiek pedig azokból tudtak válogatni, zuhany és wc is volt azokban is, így zuhanyt nem kellett külön keresni.

Ezek után egyébként még mindenkiben van erő, hogyha szeretne, akkor még tud ténykedni, hogyha szeretne mielőtt a teljes fáradtságtól kidőlne… étkezés, meditáció, zuhany, esetleg edzés, minimális őrködés – mert az elég fárasztó – ha valaki nem szeretne máris aludni, akkor ezeket megtudja tenni. Révén nem valamilyen altatótól, vagy drogtól érzik magukat kimerültnek a jelenlevők, csak egy hosszú, fárasztó nap volt ez…

Karanténvilág - Page 3 GxBFAIY

Fent spoiler tagbe kaptatok térképet a helyről. De most itt is itt van Kérlek, aki nincs rajta, mert nem tudom hova ment, az jelölje be magát a képen akár egy szimbólummal is és a reagja végébe tegye be, mert fontos lesz majd számomra. És a mostani reagba még írjátok bele, hogy ki mit csinál majd addig, amíg el nem alszik. Köszi!

statisztika:

by **Jonathan Skrex** Szomb. 14 Dec. 2019, 14:28

TA-010 [Jonathan Skrex] (12. kör)

Helyi Idő: 1. nap (Lezuhanás napja, ismeretlen idő)
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Cél / Feladat / Küldetés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Játékostársak:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-028 - „Geelan” [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 - „Tépő” [Mogwar]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]
- TA-045 - „Max” [Edric Kane]

Hosszú napunk volt, az biztos. Fáradtak voltunk, ez is biztos. De egyelőre még éltünk, ez volt a legbiztosabb és ennek egészen örülhettünk, azt hiszem. Végre volt idő egy picit számot vetni, hol is tartottunk. Sok minden történt a roncsnál való ébredés óta és ki tudja mik vártak még ránk ezen az átkozott bolygón, mielőtt elkeveredünk innen valahogy. Már ha volt erre esély egyáltalán. Az egész azzal kezdődött, hogy végigüldözött minket az a rémséges valami az erdőn keresztül. Aztán jött a savaseső. Aztán a folyamatos fejfájások, a sokk, a megmagyarázhatatlan energiák körülöttünk. És persze véletlenül se felejtsük el, hogy mindez bármiféle emlékmorzsa hiányában. Vagyis nem, tévedtem, volt emlékmorzsa. Becenevek, azok eszünkbe jutottak valahogy. Valami beindította őket, amit azóta se sikerült reprodukálnom. De legalább megtaláltuk ezt a helyet. Akármi is volt ez régen. Kicsit ramaty állapotban volt, de az első napunkat úgy tűnik sikerül túlélni, hála ennek. Még felszereléseket is találtunk, nem éppen a legkiemelkedőbb csúcstechnológiát, de bőven jobb volt, mint a semmi. Már azért hálát adtam a felsőbb hatalmaknak, hogy végre kibújhattam abból az undorító narancssárga kezeslábasból. Sokkal kényelmesebben éreztem magam az új szettemben. Na meg persze hogy végre volt nálam valami fegyver. Bár ezek a kések, meg a lőfegyverek egyáltalán nem tűntek az én világomnak, kardot egyelőre nem leltem, pedig szinte biztos voltam benne, hogy az lett volna az én világom. A gyíkpofa meg megőrült. A robot meg elromlott. A galambok meg elmentek turbékolni. Magam maradtam úr a gáton, a két vörössel és a kis kék csápossal, így mentünk felfedezni új lakóhelyünket. Ami lent volt, az tetszett. Generátor, vízkészlet, terminálok. Nem minden működött, sőt, kifejezetten ramaty állapotban volt a környék, de a semminél bőven jobb volt, sőt, talán helyre is lehetett kalapálni, hogy tovább kellene itt maradnunk. Ami fent volt, az már sokkal kevésbé tetszett. Mindenhol sérülések, rendetlenség, állatnyomok, a természet szépen lassan elkezdte visszafoglalni a területeit. A legfelső szinten elérkeztünk egy zárt ajtóhoz is, valamihez, amivel eddig még nem volt dolgunk. Végül nem hagytuk megoldatlanul a rejtélyt, mi lehet mögötte, kalandvágyunk felülemelkedett és kitártuk a járatot. Odabent irgalmatlan bűz, sok-sok nyalánkság és egy dühös házigazda várt minket. Sikerült behatolnunk valamiféle lénynek a fészkébe, de nem maradtunk sokáig. Csak megfogtuk az új haverunkat, akit bent találtunk hozzánk hasonló öltözetben és már tűntünk is tova. Pont időben sikerült magunk mögött becsapni az ajtót, ugyanis éhes vendéglátónk bőszen elkezdte rohamozni az kaput. Nem akartuk megvárni, amíg utánunk jön, szóval dolgunk végeztével elindultunk vissza a földszintre, a raktár irányába, ahol a többiekkel reméltünk találkozni. Valahol itt kapcsolódunk vissza a történetbe, még mielőtt végleg elnyomna az álom.

Szóval, leértünk szépen és mindenki megvolt, sőt, lehoztuk új cimboránkat is. Mindenki elkezdett mindenkinek mesélni mindenfélét, ebbe nem csatlakoztam be, így is elegen magyarázták a dolgokat. Csak zavaró lett volna, ha én is elkezdek beszélni, a többiek nagyon szépen összefoglalták a felderítés történéseit. Szépen összeszedtem minden felszerelésem és vártam, hogy a többiek végezzenek. Kimondva kimondatlanul egyetértettünk abban, hogy egyelőre ez a hely a legnagyobb esélyünk a túlélésre, ebből kell kihoznunk a maximumot. Én ugyan nem értettem a szerelgetéshez, legalábbis azt hiszem, de a többiek váltig állították, hogy meg lehet csinálni odalent a dolgokat, nekem ennyi elég volt. Jobb volt, mint kint ázni a savban. És ha már itt tartunk, volt egy másik dolog is, amibe kimondva kimondatlanul egyetértettünk. A hüllőnek mennie kellett. Na jó, ezzel a dologgal megvallom őszintén, nem voltam kifejezetten kibékülve. Legszívesebben segítettem volna a haldokló szerencsétlennek, de aztán eszembe jutott, hogy abból a múltkori alkalommal is csak baj lett. Ha picit hálásabb lett volna, hogy bevonszoltam és próbáltam megmenteni az életét, akkor más lenne a leányzó fekvése, de így. Plusz egyáltalán nem állt szándékomban szembe menni a csapat döntésével, inkább nyűg volt a hüllő, mint bárminemű segítség. Hamar meggyőztem magam, hogy jobban járunk nélküle. Odakint már amúgy is esteledett, a vihar még mindig dúlt, tökéletes étvágygerjesztő lesz bárminek, ami ide akarna betörni és nagyobbat lakmározni. Az ajtókat sikerült bezárni, papíron semmilyen oldalról nem lephetett meg minket semmiféle jószág. Hátha tudunk egy nyugodtat aludni és kipihenni magunkat.

Bizony, majd leragadt a szemem és ahogy érzékeltem, a többieken is úrrá lett a fáradtság. Nem csoda, fene se tudja mióta voltunk fenn, borzasztóan fárasztó napunk volt. Minden esetre azért ellenőriztem a levegőt, szaglásztam, nézelődtem, de semmi jelét nem láttam, hogy valami altató szerű dolog lengene körbe minket. Nem biza, ez pusztán kemény fáradtság volt. Miután a cuccaimat összeszedtem és körülbelül biztonságosnak tudhattam a környezetem, ideje volt valami pihenő helyet találni. Ártalmatlanul és mindenféle hátsószándék nélkül meginvitáltam Padawant, talán társaságban picit nyugodtabban telik majd az este, ő pedig kapva kapott az alkalmon és csatlakozott hozzám. Elindultunk szépen édes kettesben a folyosón, sőt, még belém is karolt. Halványan és fáradtan elmosolyodtam, egészen megnyugtató volt a társaság. Mintha évek teltek volna el azóta, hogy mindenféle fejfájdító érzelem megrohamozott volna a többiek felől. Önkéntelenül is elgondolkodtam, vajon mennyire ismertük egymás régebbről. Továbbra sem ugrott be semmi, de az egész szituáció kísértetiesen ismerősnek tűnt. De semmi konkrétum. Továbbra is a sötétben tapogatóztam. Lent nem találtunk megfelelő szobát, mind egyszemélyes volt, szóval a fentiek közül foglaltuk el, amelyiket nem használták éppen a turbékoló galambok. Na ők biztos nagyon ismerték egymást. Szinte már kényelmetlenül tüzetesen. Volt köztük valamiféle kapocs, de nem tudtam szavakba önteni a dolgot. Betértünk újdonsült szobánkba, a kis kék hölgy elindult zuhanyozni, én pedig addig is kint tevékenykedtem. Sose lehet elég óvatos az ember, ugyan elméletileg biztosítottuk a terepet, de azért bereteszeltem az ajtónkat, ha valaki mégis be akarna jutni, ne legyen olyan egyszerű dolga. Még bírtam egy picit ébren, szóval kihasználtam az alkalmat és a zsákomból elfogyasztottam némi táplálékot. Nem sokat, nem akartam pazarolni, pont annyit, amennyi energiára éppen szükségem volt most és ne üres gyomorral dőljek majd le. Miközben hallgattam a fürdőből a zuhany csobogását, elgondolkodtam. Elnyammogtam az utolsó falatokat és leheveredtem a sarokba lótuszülésbe. Nem tudom miért így, amint le akartam ülni, ez a pozíció ugrott be. Szótlanul hallgattam a vízcsobogást és közben próbáltam kiüríteni az elmémet. Egész nap zúgott bennünk az adrenalin, a túlélési ösztön, pörögtünk a fejünkön, de végre nyugalom volt. Végre itt volt az alkalom, hogy megpróbáljam a lehetetlent. Csak ültem és próbáltam megtalálni ezt a láthatatlan erőt, ami körülvett minket. Biztos voltam benne, hogy mielőtt ez az egész emlékezetzavar ránk tört, tudtam vele kommunikálni. Igyekeztem most is megtalálni a módját. Csobogott a víz odabent, mintha egy vízesés mellett lettem volna. Gondolom. Nem tudom milyen egy vízesés mellett. De biztos jártam már vízesés mellett. Ott volt benn a kis lekkus hölgy, próbáltam őt megtalálni ebben a láthatatlan valamiben. Ha sikerrel jártam, akkor örömmel újságoltam el felfedezéseimet, ha egyszer majd előkerül a zuhanyzóból. Ha nem sikerült, akkor csalódottan leheveredtem az ágyra is vártam, hogy elkészüljön. Egyelőre nem éreztem magamon, hogy bűzlenék, szóval nem akartam pazarolni a vizünket, amúgy sem akartam, hogy a víz felébresszen, hagyni akartam, hogy a fáradtság elringasson. Ha visszatért, akkor röviden jóéjszakát kívántam hálótársamnak, majd tényleg engedtem, hogy az alvás győzzön. Bíztam benne, hogy pihenés közben esetleg előkerül néhány emlék, esetleg álom formájában, amik másnap hasznosak lehetnek. De ha nem, ez van. Pihenni akartam, végre. És reméltem, hogy nyugodt éjszakánk lesz. Ránk fért. A holnapi nap még ennél is keményebbnek ígérkezett. Sok tenni valónk volt, de a legeslegfontosabb továbbra is egy dolog volt, a túlélés.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Vas. 15 Dec. 2019, 00:01

//Awww pedig úgy vártam ma itt a körváltást Sad

Csütörtökön lesz új kör.//

by **Edric Kane** Szer. 18 Dec. 2019, 10:04

Helyi Idő: ???
Helyszín: ???
Célkitűzés: Túlélés
Jelenlevők:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-028 - „Geelan” [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 - „Tépő” [Mogwar]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]

A csapat egy viszonylag biztonságos helyre vitte be, legalábbis úgy tűnt, hogy az ajtó elég jól záródik. A férfi ennek ellenére nem igazán nyugodott meg, hiszen a körülötte lévő embereket továbbra sem ismerte, nem tudhatta, mennyire bízhatott meg bennük, vagy mondtak neki igazat eddig. Mindazonáltal egy furcsa érzés, egy erő mintha azzal bizonygatta volna, hogy mindenki őszinte és valóban nem akarnak ártani. Ösztönei ezzel álltak szemben, egyelőre pedig nem igazán tudta eldönteni, melyik oldalának is higgyen. Ahogyan a főhadiszállásra érkeztek, ‘Max’-et bevezették egy nyolcszög alakú helyiségbe melyben volt egy szép nagy asztal is több székkel. Innen, a bejárathoz vezetőn kívül, még nyílt három újabb folyosó. Szintén ösztönösen figyelte, merre lehetnek a kijáratok és milyen stratégiai előnyöket tudott a hely biztosítani egy esetleges csetepaté kialakulása esetén, mintha csak folyamatosan a harcra készült volna. Csupán ekkore eszmélt fel, hogy immár többen voltak a teremben, nem csak azok akik őt is kihúzták a slamasztikából, hanem egy fekete hajú férfi és egy újabb vörös hajú nő. Úgy néz ki, mostanában a vörös haj a nagy divat a hölgyek körében, legalábbis a kék csápos lányt leszámítva mindenki egy fodrászt választhatott magának. Rajtuk kívül még érezte, hogy volt itt valaki, megmagyarázhatatlan módon azonban mintha csak pislákolt volna az életének a fénye, mint egy szélvihar ellen papírfecnivel küzdő mécses. Mielőtt kissé jobban tudott volna erre az érzésre koncentrálni, a fekete hajú férfi üdvözölte, és röviden, de annál lényegretörőbben magyarázta el, hogy mindannyian amnéziásak és az eddigi felderítéseik során ez a bázis tűnt a legjobb opciónak. A magyarázatából már az is kiderült, miért érezte a lecsorgó esőt annyira fájdalmasnak Max: odakint ugyanis savas eső esett.
Az eddigiek alapján Max igyekezett némi eseményláncolatot összeollózni. Mivel a többiek megerősítették, hogy az egyre kényelmetlenebb kezeslábas színei voltak rajtuk is, ezért elég erős volt annak lehetősége, hogy egy hajón utazhattak, amikor itt kötöttek ki. A narancssárga kezeslábasról és azonosítókról a ködös elméje csak azt tudta, hogy valahogyan büntetésekkel vannak kapcsolatban, vagy raboskodással. Mi van, ha valakinek a rabjai voltak és megszöktek? Nem, ez már túlságosan előreszaladt feltételezés, kevés bizonyítékkal. Az sem volt mellékes szempont, hogy míg a többiek nagyjából egyszerre találtak egymásra, ő maga meglehetősen távol és elzárt helyen ébredt, méghozzá egy szörny fészkében valószínűleg. Ugyanakkor annak is nagy volt az esélye, hogy eredetileg Max maga is ugyanott kötött ki, mint bárki más, ám az az állat épp vadászott és, hát… talán ő tűnt a legjobb falatnak a méretei miatt. A kirakóst egyelőre még formálta magában, mielőtt megosztotta volna. Mivel amúgy is mindenki meglehetősen kimerültnek tűnt, így inkább nem kezdett bele egy monológba.
Fejébe újra belenyilalt a fájdalom, így egyik kezével megmasszírozta halántékát, hátha enyhül, ám csak rosszabbra sikerült fordítani a dolgot. Teste egészében szinte remegett a kimerültségtől, és lassan alig tudta visszafojtani a sorozatos ásítozást. Ha mindez nem lett volna elég, a viszonylag halk teremben gyomra hangosan korgott egy nagyot olyannyira, hogy talán az összes egybegyűlt fültanúja lehetett, ahogy az amúgy sem épp vékony férfi már enne. Egy pillanatra behunyta a szemét és vett egy nagy levegőt. Megint érezte maga körül azt a megmagyarázhatatlan valamit, ráadásul mintha egyre könnyebben rá tudott volna hangolni. Érezte az összes teremben lévőt, azokat külön is, akik hozzá hasonlóan szinte fénylettek a teremben.
Végül ahogyan újra kinyitotta a szemét, egy újabb társukra terelődött a szó, akit mindenki vagy gyíkembernek vagy gyíkpofának emlegetett. A téma elég kényessé is vált, ugyanis mindenki tisztában volt vele, hogy társuk az élete végét járja. Ezt Max is érezte, ám ennek ellenére a lehetséges cselekvés nem igazán tetszett neki. Egyszerűen rossznak érezte az egészet. Az egyik falnak dőlt, miközben a többiek tárgyatlak, valamiért jobbnak látta egyelőre kimaradni ebből a beszélgetésből, bármennyire is ellene volt a javaslatnak, hogy szabaduljanak meg a haldoklótól. MIvel a legtöbben egyhangúlag értettek egyet, ő már inkább nem szólalt meg ellenkezését kiemelve. Csak megrázta egyszer a fejét egy sóhajtás kíséretében, miközben figyelte, ahogyan Ophi és Boszorka kivonszolják a hűllőszerű lényt. Nem volt túl jó bőrben az már messziről is látszott.
Mindenki más végül szépen lassan elindult lefeküdni, mintha épp munkából értek volna haza. A fekete hajú férfi és a harmadik vörös láthatóan együtt voltak, ketten is indultak vissza egy szobába a pihenésre, majd Kölyök és Padawan is hasonlóan tett. A maradékuk is minden további komolyabb szóváltás nélkül indult nyugovóra, bár Max kicsit furcsálta, hogy senki nem akart őrködni legalább felváltva, ha már a hely annyira veszélyes volt, mint elmondták. Teste ellenkezése ellenére végül ő is meglódult, majd megkereste az élelmet és vizet magának. Szigorúan betartotta Ophi utasítását a vízre utalva, hogy ugyan most még van elég, jobb volt, ha beosztották. Ennek ellenére mind a folyadék, mind az étel úgy hatott rá, mintha gyógyszereket majszolt volna. Feje fájdalma lassan enyhülni kezdett, izmaiba pedig mintha kedzett volna visszatérni az erő. Ezzel ellenkezőleg azonban fáradtsága nem múlt, sőt, inkább csak felerősödött, talán mert a maradék vér is immár a gyomrába távozott besegíteni az emésztésben, vagy csak végre kezdett lenyugodni és nem fél percenként átnézni a válla fölött, hogy valaki esetleg le akarta volna ütni.
Amint végzett a feltöltődéssel, megkereste az említett ruhákat és némi kutakodás után talált párat, ami ugyan szűkösen, de talán jó volt rá. Végezetül keresett egy üres szobát, majd megszabadult a bűzös és lábán nyálkás kezeslábastól. Ahogyan csúsztatta le magáról, csak ekkor érezte meg, hogy mennyire beivódott a szörny fészkének átható bűze a göncbe. Meztelenül végül belépett a fürdőbe, ahol hirtelen szembe találta magát egy tükörrel, az utóbbi órákban először látva saját arcát és testét. Szívverése felgyorsult, ugyanis az arc ismeretlen volt, mintha életében most először látta volna tükörképét, ami lehetetlen volt. Haja rövid, ám kócos volt, sötétszőke, kissé talán hasonló is, mint a Kölyöké. Szemei szürkék voltak, körülöttük sötét karikák jelezték a kimerültséget. Arcán itt-ott skarlátvörös karcolások látszódtak, talán ahogyan a fenevad vonszolta, akkor szedte össze a sérüléseket. Egy-két napos borosta is díszítette arcát, ami dörzsölte tenyerét, ahogy azt végighúzta arcán. Kissé elveszett a saját képében, mintha csak egy régi barátot látott volna és nem saját magát, aztán másodpercekkel később végre feleszmélt és elindult egy zuhanyra.
Amint végzett, tulajdonképpen azonnal beesett az ágyba és pillanatok alatt elnyomta az álom...

Felszerelés:

by **Xeth E'ron** Szer. 18 Dec. 2019, 22:55

TA-043

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Csillagvirág határozottan nem viselte jól a dolgot. Nem is vetem meg emiatt és nem is hibáztatom, hiszen lehet, hogy nekem is így kellett volna ezt felfognom, de valamiért nem tűnt ennyire színesnek számomra a dolog. Az egész fekete és fehér volt, amiben a gyíklény halála fekete volt, Csillagvirág épsége és személye pedig fehér, a többi pedig nem számított. Bármi vagy bárki is lehettem valamikor, biztosan láthattam elegendő halált, és nem kizárt, hogy nem keveset én okoztam közvetett vagy közvetlen módon. Vagyis az elmúlás természetes volt a számomra, természetesebb, mint másoknak talán.
- Természetesen. - válaszoltam egy bólintás kíséretében a nőnek mikor jelezte, hogy nem kívánja végignézni ahogy eltávolítják az illetőt. Nekem semmi ellenvetésem nem volt, hiszen nem éreztem bármiféle késztetést arra, hogy végignézzem a procedúrát. El tudtam képzelni, hogy miképp tennék és a végeredményt is, így az egész érdektelen volt számomra. Így miután újabb adag kötszert magához vett a nő, feltehetőleg az én jólétemet tartva a szeme előtt, egyenesen a szoba felé indultam el vele.
- Igazad van abban, hogy amit odakinn elhatároztunk, az kegyetlen és rossz. Bizonyos szempontból igazad van benne. Ha lenne módunk arra, hogy megmentsük, megtettük volna. Annyiban szerencséje van, hogy eszméletlen volt egész idő alatt, így nem kínok között fog elhunyni. A korábbi mentőakciód nem volt hiábavaló, csupán a környezeti hatások előnytelenek számunkra. - igyekeztem megnyugtatni a földre lerogyott nőt, nyugodtságot és biztonságot sugározva felé, amennyire erre képes voltam. Simogattam és hozzábújtam közben, amennyiben engedte, valamint kicsivel később megpróbáltam ismét a karjaimba felvenni és az ágyhoz vinni őt. Nem lenne jó, ha az ajtónál aludnánk el esetleg közben, kényelmetlen is lenne és megfázhatunk. Remélhetőleg még azelőtt megnyugszik, hogy elaludnánk, de ha maga az, hogy elalszik jelentené azt, hogy megnyugszik az sem lenne gond. Szüksége van a pihenésre, neki talán inkább, mint bárki másnak. Az az érzésem, hogy ő az, aki józannak és emberségesnek kell tartania ezt a csapatot. Úgy tűnik, hogy túl sokan vagyunk, akik számára a halál nem jelent semmit, csupán egy állapot, egy tény, így kell valaki aki emlékeztet minket, hogy mi is fontos és mi nem az.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

TA-052

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Boszorka szavaira bólintottam. Ezek szerint ő is arra a következtetésre jutott, amire én. Hozzá hasonlóan én is keresek kesztyűt, hiszen a fizikai érintkezés is terjeszthet fertőzést és segítek a nőnek a test eltüntetéseben. Odakinn még javában esett, így csupán csak kihajítottuk annyira, amennyire lehetséges volt. Személy szerint a kesztyűt is utánahajítottam, hiszen odabenn még volt pár, és ha esetleg fertőzött volt, akkor ostobaság lenne visszavinni. Befelé az ajtót is be tudtuk csukni magunk után, így elméletileg amerről csak lehetett védve voltunk. Némi élelmet magamhoz vettem és jó éjszakát kívántam Boszorkának, majd bezárkóztam az egyik egyszemélyes szobába.
Először a vacsorámat fogyasztottam el. A legfurább az volt benne, hogy egyszer csak azon kaptam magam, hogy közben olyan dalokat dúdolok, amikről fogalmam sem volt, hogy tudom őket és hangszereket hallottam hozzá a fejemben. Annyit össze tudtam tenni, hogy talán harci dalok lehettek, vagy hasonlóak, már csak a ritmusból és az érzésekből amiket keltettek bennem, de ennél többet, vagy úgy egyáltalán a szöveget már nem tudtam felidézni magamban. Ezt követte a tusolás, amit bár igyekeztem gyorsan és minél kevesebb vizet használva elintézni, de ezalatt is végig dudorásztam. Mielőtt elhagytam volna a fürdőt viszont belenéztem a tükörbe és így végre valahára találkozhattam saját magammal. Sajnos sokat nem mondott számomra mindaz, amit láttam. Ki tudtam venni a vonásaimat, a szemem színét és egyebeket, de semmi olyat, ami bármit is felébresztett volna a memóriámból. A ruháimat a kagylóban mostam ki és akasztottam fel száradni, majd az gy szélén ülve letisztogattam a fegyvereimet és közvetlenül az ágy mellé tettem olyan távolságba, hogy ha szükséges azonnal kéznél legyenek és használhassam őket, csak ezután feküdtem le aludni, továbbra is az ismeretlen dalokat hallgatva a fejemben.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Gépek

Spoiler:

TA-026

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Mindössze egy szoba volt, amit választhattunk, hogy együtt aludjunk, az pedig egy egyágyas szoba volt, igaz az ágy maga kétszemélyes volt. Egy pillanatra átfutott a fejemen, hogy lehet annyira nem is jó ötlet mindez, de aztán elvetettem a dolgot, hiszen nem éreztem magam veszélybe és talán így némiképp kellemesebb is lesz a dolog. Az ételt leraktam, majd a fürdő felé vettem az irányt. A tükörben először láttam magam, illetve az arcomat. Eléggé különböztem a többiektől, bár ezt már a kék bőrszínből és a lekkukból is meg tudtam határozni. Talán ezért is érzékeltem kicsivel másképp a világot, mint ők, másabb volt a felépítésem kicsit, valamint arra is rájöttem már, hogy beszéd közben, automatikusan, a lekkukat is használom alig észrevehető, de jelentőségteljes módon, mintegy a beszéd kiegészítésére. A tusolást és a testemmel való további ismerkedést gyorsra vettem, nem akartam sok időt eltölteni és fáradt is voltam, arról nem is beszélve, hogy odakinn Kölyök is várt rám. Nem tudtam, hogy ő szeretne-e tusolni, vagy sem. Igazából azt sem tartottam volna problémának, ha közben elalszik, elég fáradtnak tűnt odakinn.
- Remélem nem várattalak meg nagyon. - szólaltam meg miután kijöttem. A korábban viselt ruháimat szépen összefogva tettem le valahová. Igazából az alvó ruha is egy pólóból és egy nadrágból állt csupán. Végül az ételhez nem nyúltam, annyira nem voltam éhes, és azt majd reggel is el tudom fogyasztani reggeli gyanánt. Végezetül pedig bevakarodtam az ágy azon felébe, amelyiket nem a férfi foglalta el.
- Jó éjszakát. - kívántam hasonló jókat neki is, mint amit ő nekem, és hogyha engedte vagy nem zavarta, akkor a hátamat az ő hátának, vagy az oldalának vetettem alvás előtt. Így biztonságosabbnak éreztem és megnyugtatóbb is volt, hogy érezhettem, hogy van itt valaki és nem vagyok egyedül.

Felszerelés

Spoiler:

Képességek

Spoiler:

Erőalkalmazások

Spoiler:

by Ajánlott tartalom