Karanténvilág

TA-026

- Hát ha én gyerek vagyok, akkor ön öreg. - tettem csípőre a kezeimet tüntetően és durcás arcot is vágtam a dologra. Nem akartam, hogy gyermekként kezeljenek, főleg nem abba a szituációba, amibe most csöppentünk. Igenis úgy érzem, vagyis remélem hogy úgy van, hogy képes vagyok arra, hogy megvédjem magam és igenis ne csak hátráltassam a csapatot a túlélésben.
- Én a Padawan nevet választom. Fogalmam nincs, hogy tényleges név-e vagy jelent-e valamit, de ez ugrott be, mint lehetőség, úgyhogy ez marad. - jelentettem ki a nevet, amit választottam. Igazából még ott lett volna a kislány, vagyis valaki tényleg utalt már rám úgy, és nem ez a nő az első, de ezt már csak ezért se választottam. Nem akartam, hogy mindenki kislánynak nevezzen, nagyon hamar a fejemre nőtt volna a dolog és idegesítővé válik.
Amikor megpróbáltam azt, hogy mást érezhetek-e nem igazán sikerült, továbbra is csak a többieket éreztem, a zavart ami bennük dúlt. A legkellemesebb az a vörös nő volt, aki folyton előre ment és kimaradt minden beszélgetésből, a részéről nyugodtságot éreztem, ami némileg kellemesen hatott a többiek zavarához képest, viszont mindennek nem örülhettem, hiszen a másik vörös, aki szintén magának való volt, ijesztő volt ebből a nézőpontból. A hideg is kirázott tőle teljesen.
- Valami nincs rendben azzal a nővel. Nem tudom megmagyarázni, hogy micsoda, de nem bíznék abba, hogy érdekli más biztonsága a sajátján kívül. - fordultam ahhoz a nőhöz, aki kislánynak nevezett korábban és suttogva közöltem vele az információt. Valamiért benne megbíztam, nem tudom miért, de a többieknek már csak azért sem akartam felhozni, hogy ne keltsek pánikot. Különben is, leginkább e mellé a nő mellé szegődtem, mint társ és segítség, így inkább vele beszélem meg a dolgokat, amiket érzek.

TA-052

A terminál használhatatlannak bizonyult, és a sérülések amiket a kábelrendszerbe okoztak aligha voltak helyrehozhatóak. Mélyet sóhajtottam, hiszen reménykedtem, hogy legalább egy kevés információval gazdagabb leszek. Viszont nem adtam fel teljesen a dolgot. Igyekeztem ezen a helyen szétnézni és valamiféle szerszámokat, vagy alkatrészeket keresni, esetleg valamit amiben ezeket lehet cipelni. Bennem volt ez a dolog, hogy szükségesek lehetnek, ha valamit esetleg meg kéne szerelni, vagy kerülne egy terminál, amihez ténylegesen csak ennyi kellene és gyorsan. Vagy egy jármű esetén se jöhetnek rosszul.
Ha találok ilyesmit, ha nem, akkor visszatérek a csapat többi tagjához. Nem feltétlenül érzem még mindig úgy, hogy értelmes lenne előre engedni őket bárhova is egyedül, mert nem ismerve a képességeiket, tartok tőle, hogy több bajt okoznának. Még úgy is, hogy az egyikük eléggé katonásan viselkedett és használta is a fejét valamelyest.
- Ophi. Maradjon és figyeljen a többiekre. - közöltem a nevem és a választ a hosszú hajú nő kérdésére, majd abba az irányba indultam a folyosón, amelyik nem a hangár felé ment, hanem az ellenkező irányba. Az első lépésnél, ami visszhangot váltott ki, egy pillanatra megálltam és vártam kicsit, hogy valamiféle válasz jön-e erre, vagy sem. Amennyiben semmi ilyesmi nem lépett fel, úgy a lehető leghalkabban igyekeztem eljutni az ajtóig, igyekezve a legkevesebb hangot kelteni, és benézni az ajtón. Abban csak reménykedni tudtam, hogy a csapat többi része veszett rancorként, bármi is legyen az, nem vágtat utánam, mert akkor teljesen fölösleges az, hogy ügyelek-e arra, hogy a lehető legkevésbé legyen hallható a léptem.

Egy kaland: A Karanténvilág





Karanténvilág

---

A nő felnevetett azon, amit a csápos lány mondott neki, hogy akkor ő maga öreg, ha a lány kislány. Néhány pillanat múlva azonban elkomorodott, igazából fogalma sem volt róla, hogy hány éves. Lehet, hogy tényleg idős, bár nem gondolta, ahhoz jó fizikai erőnlétben volt, hogy így legyen.
- Hány évesnek nézek ki nagyjából? Fogalmam sincs, hogy mennyi lehetek… Egyébként a kislány nem feltétlen annak szól, hogy tényleg az vagy… hanem kedveskedés. Legalább is így érzem… gondolom – mondta.
Azonban arra, hogy a lány felhozta, hogy nevezzék már el magukat, akkor két név is beugrott neki, a „Sólyom” és a Csillagvirág. A Sólyom olyan rangjelzésszerűnek tűnt a számára, a másik azonban intimnek és túl személyesnek, mintha valamilyen közeli barát, családtag, vagy épp szerető adhatta. E szerint lett volna szeretője, férje? Fogalma sem volt, mert nem volt nála semmilyen ékszer, vagy tárgy, vagy valami, ami erre utalt volna. közben a lány, aki magát Padawannak nevezte el valamire felhívta a figyelmét. Anélkül vette tudomásul, hogy az említett másik vörös hajú nőre pillantott volna.
- Szerintem nem csak őt, de a többséget nem érdekli a másik és inkább magukat mentenék mások élete árán – felelte keserűen hasonlóképpen suttogva a lánynak. – Egyébként Csillagvirág, vagy Sólyom… ezek jutnak eszembe[ névnek – mondta ezt hangosan.
Ő még a kiborgra is ezt gondolta, tekintve, hogy még meg sem szólalt, amióta magukhoz tértek. Most sem mondott semmit, előtte sem. A lányra visszatérve, nem tudta, hogy miként tudja ezt, de talán ő is érezte azt, amit saját maga, mások „gondolatait” érzéseit? Lehetséges lett volna. Közben a harmadik vörös nő, a másik, aki katonásnak tűnt felelt a kérdésére, hogy maradjon kinn és vigyázzon a többiekre, aki Ophi-nak hívta magát. Csak bólintott neki, hogy akkor marad. Szóval igyekezett itt kint figyelni a többieket is és a környéket is, fülelni, nézelődni, hátha lát, vagy hall valamit. Remélte, hogy semmilyen ellenség nem fog felbukkanni, ha megtörténne, akkor igyekszik mindenkit beterelni az épületbe, az tűnt leginkább biztonságos helynek.

---

Mivel nem volt a terminál használható állapotban, így maradt az, hogy megnézzék a folyosót, ahol két irányba is lehetett haladni. Közben a kék lány felhozta a neveket, aminél számára is beugrott kettő. Az egyikkel nem volt előrébb, mert Hetes, még egy szám, ezt a mostani miatt nem akarta annyira használni, a másik pidig olyan kellemesen melegen hatott rá, mintha olyasvalaki hívná így, akit nagyon kedvel. A Boszorka. Azt még ő is tudta, hogy ez a boszorkánynak a kedves, becézett alakja, akkor valamilyen misztikus személy lenne és azért kapta ezt a nevet?
- Boszorkány, Boszi, Boszorka… – mondta az összes lehetséges szinonimát, ami eszébe jutott.
Saját magának esze ágában sem volt azt tenni, hogy kint marad bébicsőszködni, hanem ment volna ő maga is felderíteni, így nem a nagyon hosszú hajú vörös, hanem a másik után indul, főleg, amikor a droidnak, vagy kiborgnak néző személy kilépett a folyosóról. Mivel ő maga is hallotta, hogy az erősebb léptek mekkora visszhangot keltenek, így igyekezett a lehető legóvatosabban, halkabban járni, mintha valamilyen ragadozó lenne, aki éppen a zsákmányára les. Ha a folyosó elég széles volt, akkor igyekezett a leghamarabb felzárkózni a másik vörös nőhöz, Ophi-hoz. Ha nem, akkor egy-két lépéssel mögötte lemaradva próbál haladni. Igyekszik csapdákat keresni, ha tud, akkor keres itt olyan eszközt, amire lecserélheti a két fa botját, mert azért fémbot jobb lett volna, tartósabb. Ha pedig drótot lát, akkor azt is igyekszik összeszedni hangtalanul. Ha ellenfélbe botlanának, akkor próbál védekezni, ha nem, akkor követi Ophi-t a felderítésnél. Az zavarta némileg, hogy túl erős volt a fény a benti helységnél és nem lehetett belátni. Ha odaérnek az ajtóig, akkor próbál belesni, hátha látni mi lehet benn, nem akart valami ragadozó szájába vakon belefutni…

Akkor a csapat két részre oszlott, az egyik volt, akik bementek felderíteni az épületet, a többiek pedig kint maradtak. A kintiek láthatták, hogy a dzsungel felett, ahol a lezuhant hajójuk volt egyre több hüllőszerű madár is megjelent és körözni kezdett. És egyre több hangos állathang is hallatszott.

Többek között olyan is, amit már láttak, amikor elmenekültek onnan. A hangok és az alapján, amit láttak még szerencse, hogy időben megtették és nem maradtak ott. Ezen kívül, amit még ők itt kinn láthattak, feltűnhetett a maradóknak, hogy a távolban és egyre közelebb – folyamatosan közeledett – villámlott és egyre hangosabban dörgött az ég is és a felhők is tényleg pár perc alatt jelentek meg.

Nem tudni, hogy ez megszokott-e erre, vagy sem, de a légnyomáskülönbséget, hogy esni fog mindenki megérezte azzal, hogy némileg megfájdult a feje. Amit még láttak, hogy ahogyan a vihar közeledett a madarak szétlibbentek és a vihartól ellentétes irányba, azaz pont a társaság és a város felé kezdtek repülni. Az eső pedig elkezdett csepegni…

Ezalatt Shayla társat kapott, csak akkor tűnt fel neki a másik vörös nő jelenléte, amikor az pontosan mellé ért, egészen addig teljesen hangtalanul mozgott és ért oda a harcos nő mellé. Így az utolsó métereket már kettesben tudták megtenni. egyébként a zajokra semmilyen reakció nem érkezett, így haladhattak.

Amikor megérkeztek az ajtóhoz, akkor hallották ők is első ízben, hogy odakint dörgött az ég és ez itt benn is elég nagy hangzavart keltett. Ennek köszönhetően bentről hangos visítás, csipogás hallatszott és megannyi madár szállt ki az ajtón, majd ki a hasadékon, majdnem nekirepülve azoknak, akik kint voltak.

Ezek után tudtak benézni, bemenni a benti részre, ami elég erősen lepusztult már, mindenhol növények, madárfészkek, guanó lepett be. Innen három további ajtó ment tovább, mindhárom befelé az épületbe. Ingrid és Shayla is itt találhattak kisebb és nagyobb fém rudakat, amik jobbak voltak, mint a botfegyverek.

Ami az ajtókat illette, ha megnézik, akkor esélyes, hogy ki lehet őket feszegetni megfelelő eszközökkel és erővel, köszönhetően annak, hogy nem voltak már olyan jó állapotban.

TA-026

- Olyan 20-30 körülinek tippelném. - feleltem némi megfigyelés és tanakodás után. Persze az egész csupán tipp volt, hiszen nem tudom ránézésből meghatározni, hogy valaki hány éves lehet és az sem kizárt, hogy más módszerrel sem.
- A Csillagvirág tetszik. A Sólyom elég veszélyesnek és katonásnak hangzik. - mosolyogtam a nőnek. Nem tudom ki adhatta neki a Csillagvirág becenevet és miért, de biztos fontos lehetett számára, ha ilyen nevet választott. A másik ténylegesen katonásan hangzott, végtére is a sólyom valamiféle ragadozóra emlékeztetett engem, mármint a szó maga.
- Jobb lenne, ha mindnyájan beljebb mennénk. A vihar veszélyes lehet. - szólaltam meg, mikor a dörgés és bentről kirepülő valamik is eltűntek, amik elől igyekeztem kitérni mikor jöttek. Amennyiben pedig nicns ellenkezés a többiek részéről igyekszem beljebb menni és ha kell, akkor másokat is vinni magammal, segíteni nekik ebben, ha esetleg nem lennének képesek, alkalmasak rá.

TA-052

A mellém felzárkózott nő felé csak bólintottam. Határozottan jó pont volt a szememben, hogy kifejezetten csendben tudott mozogni és eléggé katonásan. Vagyis nem ez lehetett az első felderítői akciója se, ahogyan valószínűleg nekem se, de ezt aligha tudnám megmondani. Viszont jó tudni, hogy van valaki akire lehet bízni az ilyesmit is abban az esetben, ha esetleg én valami más feladatot kell ellássak, bár egyelőre fogalmam sincs, hogy mennyire csapatjátékos ez a nő. A másik vörös eléggé annak tűnt, a többiekről pedig nem nagyon van információm. A csápos lányka folyamatosan ott van mellette, lehet, hogy össze tartoznak? Fene tudja.
A dörgést követő visításra igyekeztem az egyik olyan részére ugrani az ajtónak, amerre tartottunk, ahol fedezékbe lehetek azzal szemben, ami, vagy amik esetleg kijönnek. Amennyiben pedig sikeresen át tudom vészelni mindezt, akkor jelzek a másik nőnek, hacsak nem kell neki segítség, hogy ideje folytatnunk a felfedezést.
Benn az első dolgom szétnézni és amennyiben lehetséges, akkor a fa botot valami keményebbre, mondjuk fémre lecserélni ezzel is javítva a túlélési esélyeinket. Amennyiben bármi más használható dolog, szerszámok, drótok, vagy ilyesmiket látok, azokat is igyekszem magamhoz venni, ha így haladok hamarosan nem árt valami táskafélébe vagy hasonlóban gondolkodni, de azért a lehető legkevesebb időt próbálom meg eltölteni annak érdekében, hogy minél kevesebb időt töltsek a guanoval telített helyiségbe. Nem feltétlen lenne túl egészséges.
- Haladjunk sorban. Nem jó ötlet a szétválás. - fordultam a másik nő irányába, és esetlegesen a többiek felé, ha közben utolértek minket, és amennyiben nincs más ötlete, vagy nincs preferált ajtaja, amelyik inkább tetszik neki, akkor a bal oldalihoz megyek és felmérem, hogy milyen módon tudnánk kinyitni.

Egy kaland: A Karanténvilág





Karanténvilág

---

Kíváncsian várta, hogy mit is mond a lány, hogy mennyi idős lett, végül kapott egy választ, hogy húsz és harminc. Szóval annyira nem volt idős, vagy csak fiatalos. Abból, hogy a kondíciója milyen volt nem tudta megmondani, vagy tippelni, hogy melyik lehet. Csak hálásan bólintott, hogy megmondta Padawan, hogy mennyi is lehet.
- Te elég fiatalnak, kamasznak, tizenöt-tizenhat évesnek tűnsz – tippelte be a lány korát ő maga is.
A Csillagvirág említésére, hogy az a lánynak jobban tetszik elmosolyodott, saját magában is pont ilyen gondolatok voltak, hogy valószínűleg olyantól kapta a nevét, akinek fontos volt. Ez pedig némileg elszomorította, mert nem emlékezett rá és valószínűleg az a személy, aki így hívta most is aggódik érte. Saját maga pedig nem emlékezett, pedig lehet, hogy szeretik egymást. De még az is lehet, hogy ott volt a halottak között, akiket a roncsoknál láttak. A szíve összeszorult a gondolatra, de igyekezett elhessegetni ezeket a kellemetlen gondolatokat és Padawan-ra figyelni.
- Igen, katonásan, remélem bárkitől is kaptam a Csillagvirág nevet jól van és nem volt velünk a hajón – mondta.
Az ég dörgésére felkapta a fejét, egyetértett, hogy nem kéne kint maradni, hanem be kéne menni fedezékre, így ő maga is igyekszik bemenni, ha azonban azt látja, hogy mások kint vannak, akkor őket próbálja beterelni bármilyen áron is. Nem tudtak semmit a bolygóról ki tudja, hogy milyen hatással lehet rájuk az eső. Elsőre a hozzájuk közelebb levő embernek tűnő fiatal férfit próbálja berángatni, aztán jöhet az a furcsa hüllőszerű személy is. remélte, hogy biztonságba tudja őket helyezni és utána ő is be tud menni a folyosóra fedezékbe.

---

Sikerült eljutni az ajtóig, ahol madarak, vagy mik „robbantak ki” ő maga is a falhoz igyekezett lapulni, hogy azok ne tudjanak benne kárt tenni, vagy beleragadni a hajába. Ha madarak elfogytak, akkor ment tovább, szerencsére talált is magának fém rudakat, illetve kábelt is, amit még használni lehetett akár gyilkolásra, akár kötözésre is. közben odakint dörögni és villámlani kezdett, egy elég gyorsan jött vihar, legalább is így gondolta saját maga. Ha minden igaz, akkor hátulról még fémes léptek is közeledtek, valószínűleg az a monstrum jöhetett utánuk. Szerencse, hogy itt nem volt éppen semmi, mert akkor a halálukat is okozhatta volna. Legalább is Boszorka így gondolta. Annak azonban örült, hogy a három vörös nőből mind a hárman kompetensek, ha már más nem is.
- Egyetértek, bár vannak köztünk olyanok, akik átkozottul lassítani fognak minket és veszélynek kitenni – felelte halkan, annyira, hogy csak Ophi hallja mindezt.
Fogalma sem volt róla, hogy a másik egyetért-e vele ebben, vagy pedig ellenezni fogja ezt a fajta mentalitást pártolni. Mindenesetre a nő úgy vélte, hogy elég érdekes lesz a válasz és sok mindent tud majd meg belőle. Egyelőre pedig mivel a másik nő már kiszúrt egy ajtót, így nem kellett volna kettővel próbálkozni, ki tudja, hogy mi van mögötte. Így ő maga is követte Ophi-t, ha pedig látszott valamilyen mód arra, hogy kinyissák az ajtót, akár feszíteni puszta kézzel, vagy valamelyik fém rudat, bármit itt benn használni lehet hozzá, akkor azt is igyekszik használni. A legfontosabb most az volt elsőre, hogy kinyissák az ajtót.
- Maga ott 28-as! – szól rá, ha beérkezik. - Remélem ehhez a külsőhöz nagyobb erő is párosul. Jöjjön és segítsen kifeszíteni és kinyitni az ajtót!
Remélte, hogy jön, ha nem, akkor maguknak kell megoldaniuk.

A többség szerencsére kintről bement az esőről, már az első pár csepp után érezték, hogy nagyon égeti a bőrüket és vöröslő foltot hagy az eső. Sheelal esetében pedig a kibernetikus részek kezdtek füstölögni, mintha az eső marta volna azt a fémet, amiből készült a külsős váza.

Jonathan nem mozdult, így Rhys ment ki érte, megragadta a kezét és húzta be az esőről. Pár lépésnyire volt csak, így csak pár helyen lett sebes a bőre, meg a nőnek is. Azonban Mogwar nagyon messze volt, Rhys pedig őt sem akarta kint hagyni. A férfi jó negyven-ötven méterre volt a vörös nőt azonban nem érdekelte.

Kirohant az esőbe, ami ekkor már ömlött. Szinte azonnal vizes lett teljesen és mindenhol erős, égető fájdalmat érzett, ahogyan Mogwar is, amint áztak. A nő nem is bírt tovább menni nagyon fél távnál, ahol a fájdalomtól térdre rogyott és úgy nyúlt ki a hüllőlény felé. Ekkor fogalma sincs, hogy hogyan, de a férfi felemelkedett a földről, majd a nő kezének rántása utána repülve tette meg a távot a biztonságot jelentő folyosóig.

Ott a folyosó belső falának csapódott és a földre zuhant, majd elvesztette az eszméletét. Rhys pedig minden erejét összeszedve jutott vissza a folyosóra, ahol össze is esett a fájdalomtól. A kézfejei, keze, nyaka, arca mind sebes volt az esőtől és haja is több helyen kihullott, vizesen a ruhájára tapadt és a fejbőre is sebes volt, ezen felül a ruhája alatt is sebes lett mindenhol, ahogyan az átázott. Szóval az egész teste.

Ezt a többiek nem látták, hallották – Sheelal, Ingrid és Shayla – mert ők a benti helységben voltak. ők csak egy csapódást hallottak, mintha valami nagy erővel nekicsapódott a falnak, de mivel a többiek távol voltak, így ki nem láttak. Shayla is talált magának egy rudat és rövidebb drótot, amit magához tudott venni.

A két nő rövid párbeszédet folytatott mielőtt, miközben Sheelal megérkezett és láthatta, hogy mind a két nő a bal oldali ajtóhoz mnet oda és 69-es, avagy Boszorka segítséget is kért tőle. Ha ment, akkor sokkal könnyedebben ki lehetett nyitni az ajtót, ha nem, akkor a két nő is megoldotta, úgy, hogy fémrúddal feszítették szét azt, majd utána kézzel már könnyedén széthúzhatták.

Az ajtó mögül áporodott, poros levegő jött ki, azonban a folyosó száraz volt, noha sötétségbe és félhomályba veszett, de úgy tűnt, hogy az a rész érintetlen volt és befelé vezetett az épületbe. Bent a talaj némileg poros is volt, nyomok, vagy élőlényre utaló nyom, mint guanó, vagy hasonló nem látszott innen.

Így csak a társaságon múlt, hogy tovább mennek-e felfedezni, bevárják-e a többieket, vagy tesznek, amit akarnak.

TA-026

- Akkor tini, és erős túlzással sem gyerek. - nyelv öltés következett a részemről és nevetés természetesen. Egy pillanatra elgondolkodtam közben azon az érzésen, hogy ez miért egyszerre természetes és mégsem számomra, de nem tudtam hova tenni a dolgot, így inkább vissza száműztem az agyam olyan hátsó részébe, ahonnan előbújt. Egymagába nem igazán hasznos.
- Mit csinál?! Jöjjön vissza! -kiáltok a nő után azt követően, hogy gyakorlatilag öngyilkos manővert hajt végre. Kirohant az esőbe, ami veszélyesebb volt, mint elsőre tűnt, így képtelen voltam utána rohanni. Mindössze annyit tehettem, hogy kiáltottam utána, hogy jöjjön vissza és, hogy ne haljon meg. Azzal, akit berepített (vagy magától repülhetett be?) nem törődtem, hanem amikor visszaért a nő igyekeztem segíteni ahogy tudtam. Amennyire az erőm bírta igyekeztem a ruháitól megszabadítani, hiszen azok csak tovább rontották volna a helyzetét, de arról fogalmam sem volt, hogy miképp tudnám meggyógyítani.

TA-052

A rúd és a drót is jó eszközöknek bizonyultak. Örültem neki, hogy sokban tudtuk javítani az arzenálunkat és ezáltal a túlélési esélyeinket is.
- Technikailag igaza lehet, de mivel nem tudjuk, hogy ki milyen szakértelmekkel rendelkezik, addig okosabb, ha akit lehet azt magunk mellett tartunk. Lehet, hogy az egyikük lappangó tudása mentheti majd meg az életünket. - igazából nem lepett meg, hogy a másik nő is arra gondolt, ami nekem is első sorban átfutott a fejemen, csupán magamra erőltettem a lehetőség tényét. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy amennyiben valaki teljesen inkompetensnek vagy hátráltatónak bizonyul, akkor hátrahagyom, vagy ha szükséges, megölöm magam. Nem voltam idealista, hogy mindenkit értéktől függetlenül meg akarjak menteni, de opportunista igen, hogy ha lehetőségem van javítani a túlélési esélyeinket, akkor megtegyem.
Akár a nagydarab fickó nyitja ki az ajtót, akár Boszorkával együtt kell ezt végrehajtanunk, de mindenképp sikerül kinyitni így vagy úgy az ajtót. Odabentről áporodott és poros levegő jött ki, amitől némileg köhögtem is kicsit. Most nagyon éreztem, hogy valami igenis hiányzik a fejemről, ami általában ha ilyen helyzetbe kerülök ott szokott lenni, de nem igazán tudtam előkotorni az emlékeimből, hogy micsoda.
Mindenesetre jeleztem a felderítő társamnak, hogy indulhatunk. Igyekeztem óvatosan menni, hiszen lehet, hogy elsőre érintetlennek tűnt, de ez nem jelentette azt, hogy semmi veszélyt se jelent.

TA-043

Már jó pár órája magamnaál voltam, így nem kis meglepetést okozott az, hogy miután a felderítő körút után visszatértem a roncs közelébe, akkor a korábbi eszméletlen bagázs helyett egy hatalmas szörnyikét találtam. Igazán reménykedtem, hogy egyik csinos hölgyemény se fogta magát és ébredés után házisárkánnyá változott, mert az elég sok és kellemetlen kérdést és beszélgetéstémát vetne fel. Igazából reméltem, hogy megvárnak majd itt és nem fognak elbóklászni, mint holmi kisegerek, de nincs mit tenni. Kicsit fölöslegesnek is éreztem, hogy ennyi időt eltöltöttem annak a vadállatnak a feldarabolásával és alapanyagokká alakításával. Igazán szerencse, hogy valamiért villámokat tudok szórni a kezemből, mert hanem hamar ott hagytam volna a fogamat, de legalább a hússütéssel nem kellett bajlódnom.
Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy mégis miként tudnám őket így követni, hiszen a roncshoz mégse mehetek, mert a dög észrevenne biztosan, de aztán valahol hátul ismét jött az a furcsa érzés, amit akkor is éreztem, amikor véletlenül, majd később is, amikor már akarattal is meg tudtam tenni. Ami azt illeti emiatt is indultam el visszafele. Na már most az egyik irányból ez egyre csak erősödött, így mint minden óvatosságomat és előrelátásomat összeszedve, majd kihajítva a képzeletbeli ablakon, elindultam abba az irányba. Elmondhatom, hogy teljesen mázlista voltam, hogy lábnyomokba bukkantam. Azokat könnyebb volt követni, mint ezt a másik dolgot, főleg, mert konkrétabb volt, nem kellett attól tartanom, hogy nekimegyek egy fának, vagy beesek valahová.
A hídhoz elérve igyekeztem egy szabadabb fémdarabot a fejem fölé keríteni, hogy az esőtől védve legyek. Csupán megérzés volt, de tartottam attól, hogy bármi is hullhat alá, az veszélyes lehet. Ez persze nagyban hátráltatott, hogy még azelőtt elérjem őket, hogy rákezdett volna ez a fránya vihar. A vasdarab pedig jó ötletnek bizonyult, hiszen ahogy elnéztem, ez az "eső" nem kímélt semmit. Nagyon jól láthattam azt is, hogy mit csinál az él szövetekkel, hiszen az egyik, ha szabad megjegyeznem számomra valamiért kifejezetten vonzó, vörös nő példáján keresztül láthattam. Sajnos nem tudtam elég gyorsan odaérni, hogy megmenthessem mindentől, mert a távolság is nagy volt, meg ügyelnem is kellett, hogy ne essek el, hiszen az kifejezetten halálos lett volna.
- Félre. Bízd ide! - toltam el a furcsa kis csajt, aki épp a másikról próbálta a ruhát leszedni, miután berohantam és a védelmemül szolgáló fémdarabot lehajítottam. A kezdetleges kis zsákomból, amit a halott lény bendőjéből fabrikáltam, kikerestem egy élesebb csontot, majd ügyelve, hogy több sérülést ne okozzak a vöröskének, azzal szakítottam szét a ruháit és vetkőztettem gyakorlatilag teljesen meztelenre. A sérülései eléggé súlyosnak bizonyultak, hirtelen semmi sem jutott eszembe, mígnem ismét azt a frurcsaságot éreztem és bizsergést a kezeimbe.
- Gyerünk, Csillagvirág, ébredj! - fogalmam sem volt, hogy honnan jött a név, vagy, hogy villámokkal fogom-e széndarabbá égetni a szemrevaló teremtést, de valahogy mégis éreztem, hogy gyógyítani fogom és ami azt illeti meg is akartam gyógyítani, még ha esetleg ezt ő nem is akarta volna. Szóval amit elképzeltem még az ébredés után, hogy milyen lenne megvetkőztetni és fogdosni, hát most gyakorlatilag azt tettem gyógyítási célzattal. Nem tudom mennyi időbe telhetett, de miután befejeztem elég furcsa érzésem támadt. Egy olyan érzés, amit eddig nem éreztem, de valahogy tudtam, hogy ehhez a nőhöz kapcsolódik.
- Bocsi a ruhák miatt, amúgy megjegyzem cseszettül csinos vagy. Őt én viszem, többiek utánunk! - mondtam elsősorban a csajnak miközben a "zsákból" kivett állati bundát köré tekertem, amit eredetileg pokrócnak szántam, majd pedig a karjaimba kaptam és elindultam vele. A második fele a dolgoknak a többieknek szólt, hiszen nem volt miért itt maradjanak, már aki akart jönni.

Egy kaland: A Karanténvilág





Karanténvilág

---

Csillagvirág felnevetett azon a nyelvöltésen, amit Padawan-tól kapott. A közeledő eső miatt azonban nem tudott válaszolni. Már az első cseppeknél érezte, hogy gond van, gond lesz, ennek ellenére mégis kiment a gyíkférfiért, bár nem jutott el odáig, ahol ő volt. Ha nem lettek volna pokoli fájdalmai és nem üvöltött volna ettől, akkor bizonyosan elgondolkodott volna azon, hogy miként is sikerült megtennie azt, amit tett. Már bent, amikor érezte a fájdalmat és a viszketést, próbálta leszedni magáról a ruhákat, félelemmel, pánikszerű állapotban, a cipővel és zoknikkal akarta kezdeni, amikor egy férfi is beérkezett. Eddig nem volt velük, de látta, hogy rajta is hasonló narancssárga ruha volt, mint a többieken és ugyanúgy egy szám, bár azt ebben a félelemmel teli állapotban nem tudta megnézni és felfogni, hogy mi az, de azért, amikor a férfi letépte a róla ruhát valamilyen vágó eszközzel, akkor igyekezett ellökni a másik kezét.
- Ne érjen hozzám! – sikoltotta.
Nem csak amiatt, mert nem tudta, hogy bántani akarja-e a másik, hanem azért is, mert fogalma sem volt róla, hogy mennyire sérülhet meg a férfi, hogyha hozzáér. Azonban valószínűleg ettől nem hagyja abba és a végére csupán egy bugyi volt már a nőn, aki a fájdalom ellenére is igyekezett magát takargatni. Egyszerre fázott és volt melege, kiverte a hideg veríték is, amitől az összes sebe csak még jobban fájt és csípett. Ahogyan a fájdalomtól a könnyek is kicsordultak a szeméből, ami úgyszintén fájt. Félt, továbbra is kétségbe volt esve már nagyon közel állt ahhoz, hogy sokkot kapjon. Ha a férfinak sikerül az, amit tervez és nem öli meg egy véletlen erővillámmal, akkor esélyes, hogy tényleg meggyógyulhat. Ha így lenne, akkor, amiként múlik a fájdalom és gyógyul, hogy ne nagyon látszódjék saját maga akaratlanul is közelebb húzódik a férfihoz és hozzábújik. Már csak amiatt is, hogy kevésbé tudja a másik a szemét legeltetni rajta. Noha ő nem tudta, hogy ismeri a férfit, de ha az életkötelék miatt furcsa érzése lenne, akkor zavartan igyekszik hátralépni, hátrébb húzódni. Ha a fájdalom múlik, akkor fogja csak tudni realizálni, hogy minek is nevezte a férfi. Azonban, ha a másik tényleg köré tekeri azt a szőrmét, vagy micsodát, akkor úgysem kerülheti el, hogy ismét a közelében legyen. A dicséretre, ekkor az arca olyan színt vesz fel, mint a haja, nagyon vöröset.
- Köszönöm! Bárhogyan is csinálta… Honnan tudta… tudtad, hogy pár perce pont a Csillagvirág nevet választottam, ismerjük egymást? – kérdezte zavartan.
Ha a férfi tényleg felkapja, akkor nagyon meglepődik, és még mélyebben pirul el. Ezen esetben a „bundával” és a hajával is igyekszik eltakarni magát, ahogyan csak tudja. Eléggé kellemetlenül érezte magát így mindenki előtt. Végtelenül zavarban volt, nem tudta ezt az egészet hova tenni, ha az életköteléket is érzi, akkor pedig még nagyobb volt a zavara, hogy egy vadidegen férfi karjaiban végtelenül biztonságban érzi magát, ruhák nélkül.
- Ami azt illeti ön… te is elég jóképű vagy… és ne gondold, hogy valami könnyűvérű nő vagyok, aki az első randin levetkőzik bárki előtt… legalább is azt hiszem. És nyugodtan letehetsz, tudok járni! – mondta.
Még akkor is, ha nem is tud járni, akkor is ezt mondja.

---

Boszorka bólintott Ophi-nak, nagyjából egy nézetük volt, de a nő kevésbé áldozta volna fel a többieket, ha azok hátráltatják őket, mint saját maga. De legalább nem volt ellenséges ezen nézet irányába és már ez is sokat elmondott. Szerencsére a robotnak tűnő alak is megérkezett és segített nekik abban, hogy kinyissák az ajtót. Már éppen azon volt, hogy rákérdez arra, hogy tud-e egyáltalán beszélni, vagy érti-e őket, amikor végre megszólalt. Egészen eddig nem sok jelét mutatta annak, hogy tud beszélni, vagy ért abból bármit, ami itt megy, de most megcáfolta.
- Itt benn láthatóan védve vagyunk, de, hogy nem maradjunk szomjan kell tiszta vizet találnunk, vagy felfogni az esőt, hogy azt igyuk, ha iható. A legjobb lenne, hogy fogyasztás előtt feltudjuk forralni – mondta.
Fogalma sem volt, hogy honnan tudhat ilyesmit, de tudott, ami talán jól jöhet ahhoz, hogy túléljen itt. Az ajtó pedig kinyílt és elég áporodott levegő jött ki onnan, de ez azt jelenthette, hogy nem voltak ott bent ki tudja mióta mások. A por is erről árulkodott. Szerencsére nem ő maga volt az egyetlen, aki úgy döntött, hogy jó lenne oda bemenni és körülnézni, hanem Ophi is pártolta és intett is a kezével Ingridnek, aki követte. Amennyire látta végül a másik velük levő „gépszörny” is jön majd utánuk. Továbbra is próbál óvatosan haladni, a sötétség ellenére is, ami remélte, hogy olyan nagyon nem fogja őket akadályozni. Próbál csapdákra, vagy beszakadt folyosórészekre figyelni, amiket most nem látnak. A kezeiben pedig fogta mind a két fémrúdját, ha kell, akkor azzal védekezzen majd, ha pedig véletlenül támadás érné őket, akkor próbál kitérni.

Az első nagyobb meglepetés a bejáratnál levőket érhette, amikor a semmiből TA-043 is felbukkant a semmiből. A fiatal, nagyjából Csillagvirággal egy idős férfi lehetett, noha eléggé „kisfiús” arca volt. Azonnal igyekezett a vörös nő segítségére sietni. Itt Jonathan és Aeyaj is érezhették végig a félelmet és a rettegést Rhys irányából és a fájdalmat is, azt úgy, hogy érezték, hogy a nő fájdalmat érez, de ők maguk szerencsére nem élték át.

Ez nem volt igaz Xeth-re, aki abban a pillanatban, hogy hozzáért a nőhöz, akit kisebb dulakodás után egy szál bugyira tudott vetkőztetni, nos neki érezte a fájdalmát, a teljes testén, saját maga is átélte, ahogyan eléggé intenzíven a nő minden gondolatát és érzését is. mindez Rhys-re is igaz volt, ő pedig a férfiét. Noha ők nem emlékeztek egymásra, a testük és az Erő határozottan igen.

A vágy a férfi részéről, hogy meggyógyítsa a vörös hajú nőt sikeres volt, azonban ez Jonathan és Aeyaj számára nagyon, de nagyon kellemetlen érzésekkel jár. Úgy érezték és élték meg, mintha magát az életet erőszakolta volna meg a férfi. Mivel az Erőről épp senkinek sem volt tudomása úgy érezték, hogy egyszerre furcsa rossz forróság és hideg járja át őket és ez a két érzés rákényszerítette a nő testét arra, hogy gyógyuljon.

Szinte látták maguk előtt, ahogyan lilás és sötétvörös energiák hatolnak a nőbe, akinek a sebei eltűntek, a haja is újra visszanőtt olyanra, mint eredetileg. És mégis kettejük számára olyan volt, mintha erőszak lett volna, és nem pedig gyógyítás. Érezték, hogy ez csak a fizikai testet hozta rendbe, de az érzelmek, amiket átélt a nő, azok megmaradtak.

Ezek után Xeth némileg gyengének érezte magát, ez messze megterhelőbb volt számára, mint a korábbi villámszórás, az eredmény pedig talán őt is meglepte, hogy effélére képes volt. A nő eddig a karjaiban volt, de most zavartan hátrébb lépett, majd újra közel került, amikor a férfi felkapta és elindult befelé.

Az egész egyébként révén nem tudta, hogy mit tesz, pár perces folyamat volt. Ezek után tudott a csapat elindulni bentre – már aki megy a továbbra is eszméletlen gyíklény miatt – ahol a többiek hűlt helyét találták, bent három ajtót, amiből a távolabbi volt nyitva és enyhe fény szűrődött ki rajta a benti részre.

---

Sheelal végül is úgy döntött, hogy segít a két nőnek és így hárman nagyon könnyedén kinyitották az ajtót. A két nő szinte azonnal indult is tovább a sötétségbe. Azonban itt egy kellemes meglepetés érte őket. Amint beléptek a hely kezdett életre kelni és a plafonon végig egy csíkban lámpák felkapcsolni.

Noha elég halványan világítottak, de tökéletesen lehetett látni így is. A folyosó nagyjából három méter széles és ugyanilyen magas volt. Az első három méter után két ajtó is fogadta a hármast, ezek a közeledésükre ki is nyíltak. A bal oldali üres volt, a jobb oldali viszont konténerekkel volt teli.

A konténerek feliratait mindneki – aki tud közös nyelven olvasni – eltudta olvasni, ruhák, élelmiszerek, alkatrészek, felszerelések, orvosi ellátmány, elektronikai felszerelések feliratokat lehetett látni. Minden konténer érintetlennek tűnt, így talán még valami használható is lehet bennük.

Tovább előre haladva egy nagy társalkodóba lehetett érkezni, ahol még mindig kint voltak az asztalok és székek, illetve négy terminál ezen a felső részen, ahova pár lépcsőfok vezetett. Innen három irányba lehetett tovább haladni. Itt rögtön ezzel egy vonalban két irányba, mindkét oldalon négy-négy még használható háló fogadta a csapatot.

Balra lépcsőház, felfelé és lefelé vezető csigalépcsővel. Mindez jobbra is igaz volt, de ott még két másik ajtó is fogadta a csapatot, illetve az ajtók között újabb négy-négy hálókörlet, de ezek romokban. A folyosó végén egy lezárt ajtó, ami az irányok alapján a hangárba mehetett és itt is volt fel-levezető lépcső.

Ha pedig előre mentek, akkor ott csak három nagyobb szállást találtak, duplaágyasokat, jobban berendezett. Tiszti szállások lehettek. A legnagyobban itt is voltak ellátmányok is. mindenhol égett a halovány fény, ami olyan kora reggeli fényviszonyokat adott. A számítógépek, terminálok egyelőre lekapcsolva.

Ennyit tudott egyelőre gyorsan átnézni a trió, mert a bejáratnál ekkor lehetett hallani, hogy a csapat másik fele nagyjából mostanra érkezett meg oda.

Fent spoiler tagbe kaptatok térképet a helyről.
Szokásos, Svarog magához tér, ha ír, bár mivel nem látta el senki, így lehet, hogy romlik a savas esőtől az állapota később. Gami továbbra is jelezte, hogy költözik és ezért nem tudott írni.

statisztika:

TA-026

Az események nagyon hamar felgyorsultak, és mire észbe kaptam, addigra már egy férfi jelent meg és tolt el Csillagvirág mellől. A ruhájából ítélve valószínűleg ő is hozzánk hasonló lehetett, és akkor még korábban fel kellett ébrednie, mert nem hiszem, hogy alkalmas lett volna kézitusát vívni a szörnyeteggel. Viszont ahogy a dolgait elnéztem valamivel már végzett. Lehet, hogy ő erre volt képezve? A lényeg, hogy a vörös hajú nő tiltakozása ellenére nekilátott a gyógyításnak, és valami elég szörnyűséges módot választott rá. Egyszerre éreztem azt, mintha szörnyen melegem lenne és majd megfagynék egyszerre.
Bármit is csinált a férfi, leginkább úgy tudnám leírni, hogy megerőszakolta magát az életet, de hatásos volt, ugyanis a nő újra olyan volt, mint előtte volt. Eléggé hihetetlen dolog volt, hiszen a haja is kinőtt meg minden. Hatásos volt, de nem hiszem, hogy szeretném még egyszer látni, vagy érezni.
- Rendben. - szedtem össze magam miután a férfi egy bundát adott a nőre, majd felkapta és elindult vele. Még indulás előtt arra az alakra pillantottam, akit "megmentett" a nő magával nem törődve. Nem igazán nézett ki úgy, mint aki jó állapotban lett volna, és az ismeretlen férfi se tűnt úgy, mint aki meg akarná gyógyítani, így csak egy apró vállrándítással intéztem el a dolgot és indultam a többiek után. A két nő, Ophi meg a másik, és a robotszerű személy elég messze jutottak, és ami azt illeti elég elfogadható helyre. Az jó hír volt, hogy ők elég sokat haladtak miközben mi némileg akadályba ütköztünk, de került valaki, aki sokat segíthet nekünk ezután.
- Megyek, keresek valami ruhát. - ezt leginkább Csillagvirág számára jelentettem ki és elindulok, hogy a bejárathoz legközelebb levő teremben levő konténerekből megkeressem azt, amelyikben ruhák vannak és találjak egyet, vagy többet, ami nagyjából a nő mérete, meg akkor már magamnak is keresek itt cuccokat. Amennyiben sikerül, akkor el is indulok velük oda, ahova a férfi viszi őt, hogy aztán privát helyen át tudjunk öltözni. Remélhetőleg valami kényelmesebbe, vag hasznosabba, mint a mostani.

TA-052

- Igen, nem árt majd azt is prioritásba venni. - válaszoltam a nőnek miután benn körbenéztünk. Úgy nézett ki, hogy már a bázisunk meg van, ahol védve vagyunk és ahogy elnéztem készletünk is van, bár ezt igazán csak akkor tudhatjuk meg, ha mindent átnéztünk. Közben a hátramaradt csapat is megérkezett egy ismeretlen férfival, akinek a kezében a vörös nő volt, levetkőztetve és egy szőrmébe burkolva. Csak kérdően néztem rájuk, de nem úgy tűnt, hogy igazán elmondanák mi is történt.
- Akkor az eső felfogása kilőve. Átvizsgálná a felfelé és lefelé vezető lépcsőket? Ha szükséges vigye magával a nagydarab fickót. Én addig felmérem, hogy milyen felszereléseink vannak itt. De még mielőtt elindul, megnézem van-e valami kommunikációs eszköz, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot. - fordultam Boszorka felé, majd ahogyan mondtam, el is indultam, hogy az egyik konténerbe, ha van olyan amelyikben ilyen cuccok vannak, akkor keressek valami kommunikációra alkalmas eszközt, még ha nem is olyan nagy hatótávú, de idebenn alkalmas kellett legyen minderre. Ha találok ilyesmit, akkor odaadom az egyiket a nőnek, ha nem, akkor anélkül engedem őket a dolgunkra. Azután kezek neki felmérni, hogy melyik konténerben mik is vannak tulajdonképpen és melyik az, ami a hasznunkra is válhat. Természetesen a terminálokat is megvizsgálom, hátha találok azokban is valamit.

TA-043

A gyógyítás végérvényben sikeres volt. Bizonyos szempontból megnyugtató volt, hogy nem villámoztam halálra a csajt. Azt elég nehéz lett volna megmagyarázni, hogy miért tettem és aligha lettek volna nagyon haverkodós vagy barátkozós hangulatban utána velem a többiek. Fárasztóbb volt, mint korábban a villámszórás, de kellemesebb is, ugyanis a csaj közbe hozzám bújt, és az határozottan kellemes, főleg, hogy leginkább nekem köszönhetően eléggé alul öltözött volt.
- Miért, így neveztelek? Őszintén fogalmam sem volt róla, de szép név mindenesetre.- válaszoltam végül a kérdésére. Most, hogy így mondta tényleg nem tűnt fel, hogy így neveztem és nem is tudom egyáltalán miért és hogyan. Abban biztos vagyok, hogy se gondolatolvasásra, sem pedig jövőbelátásra nem vagyok képes, így ezek kizárva. Akkor csak véletlen, biztosan csak az.
- Inkább nem kockáztatok, úgyhogy maradsz a karjaimban. És örülök, hogy vonzónak találjuk egymást, így ténylegesen kellemes első randi lehet ez, még ha nem is így terveztük. Ezt nevezik vak randinak, nem? - akaratlanul is jobban és óvóbban fogtam magamhoz a nőt. Tisztán ösztönös dolog volt, és észre sem vettem, de ettől függetlenül nagyon is jól éreztem magam és vigyorogtam végig. Eszem ágában sem volt, hogy letegyem amíg biztos helyre nem kerülünk.
- Egyelőre ostobaság kimenni, odakinn savas eső esik. - jegyeztem meg a másik két vörösnek miután beértük őket, majd tovább nem is törődve velük indultam el, hogy egy elég nagy, és lehetőleg franciaágyas, vagy összetolt ágyas szobát keressek magunknak. Remélhetőleg találok egy ilyet, hanem marad más opció.
- Légyszíves maradj itt, amíg a kiscsaj hoz neked ruhákat, nem hiszem, hogy szeretnél félmeztelenül flangálni mindenfelé. A zsákban találsz kaját, szolgáld ki magad. Keresek valami orvosi cuccokat, biztos ami biztos, és visszajövök. - mondtam a nőnek miután találtam szobát és óvatosan letettem az ágyra, majd melléje a zsákot is. Ezután megfordultam, ezzel lehetőséget adva neki, hogy lássa, miért is nem a saját cuccaimat ajánlottam fel, hiszen nem biztos akarna egy karmolt felsőt, majd el is indultam orvosi cuccokat keresni, amjd azokkal visszatérni a randipartneremhez.

Egy kaland: A Karanténvilág





Karanténvilág

---

Ahogyan beértek a madarak korábbi területére, ott hirtelen Csillagvirág máris nem találta olyan jó ötletnek azt, hogy a férfi letegye. Akaratlanul is felmerült benne, hogy lehet, hogy ő volt az, aki így nevezte el? Mi másért érezte volna úgy a férfi közelében magát, ahogyan, ha a többiek semmilyen reakciót nem váltottak ki belőle. Az egész nagyon zavaros volt, de azt nem tagadhatta, hogy tényleg biztonságban érezte magát a férfi karjaiban és kellemes is volt. Talán még ismerősnek is nevezte volna, bár ebben nem volt olyan biztos.
- Köszönöm, bár nem hiszem, hogy az én érdemem, inkább azé, akitől kaphattam – felelte a bókra.
Abban biztos volt, hogy nem magát nevezte el így, hanem tényleg kapta valakitől, akinek fontos.
- Téged hogy hívnak? Emlékszel bármire is? – kérdezte.
Arra csak a látott talaj miatt is bólintott, hogy akkor marad a férfi karjaiban. Azt érezte, hogy a férfi szorosabban fogta magához, ami jóleső, kellemes érzésekkel töltötte el, bár nem tartotta szükségesnek az ilyen szintű vigyázást, nem hitte, hogy itt olyan nagyon bajuk lenne éppen. Amiatt, hogy a nagyon pocsék helyzetben is végig vigyorgott a férfi úgy tűnt Csillagvirág számára, hogy nagyon jól érzi magát, talán jobban is, mint kellene, hiszen közel sem volt a legjobbnak mondható az a szituáció, amibe kerültek.
- De a vak randit is szokás megbeszélni előre, csak épp nem látta még a két fél egymást. Nem hiszem, hogy olyan sokat egyeztettünk volna erről – felelte kedvesen. - Ez inkább a sors, vagy a véletlen lehetett.
A pillanatot a Padawan szavai törték meg, aki közben megszólalt. Hálásan pillantott a lányra, az tényleg nagyon jó ötlet lett volna, hogy valamilyen ruhát kapjon. Nem szeretett volna ki tudja, hogy meddig egy szál bugyiban és egy állat prémjébe burkolózva lenni.
- Köszönöm Padawan! – szólt még utána.
Fogalma sem volt arról, hogy itt meddig fognak bolyongani addig, amíg a férfi meg nem találja azt a helyet, amit keresett, de amikor megvolt és lette őt az ágyra, akkor felhúzta a lábait is és igyekezett a legjobban takarni magát a prémmel. Bólintott arra, hogy megvárja, mezítláb lehet, hogy egyébként is fájdalmas lett volna a fémpadlón a haladás, ha lyukacsos volt. éhesnek nem érezte magát, így az étellel nem biztos, hogy foglalkozik, ki tudja, hogy ehető-e a savas eső után. Már majdnem megkérdezte, hogy miért nem adja oda a férfi a felsőjét, amikor az megfordult és meglátta a sebes hátát.
- Ha visszajössz, ellátom a hátadat, nem tudom garantálni, hogy ugyanúgy, mint te engem, de azért majd igyekszem. Hacsak addig nem gyógyítod meg úgy magadat is, mint engem – felelte egy mosollyal.
Nem tudta miért, de erős aggodalom rántotta össze a gyomrát és szorította el a szívét, hogy sérülten látta a férfit. Ez az érzés pedig erős zavarodottságot keltett benne, hogy miért is aggódik egy lehetségesen vadidegen férfihoz, aki csupán tetszik neki. És mi van akkor, ha ezzel meg pont megcsalja azt, aki lehet, hogy keresi, de most ő maga nem emlékszik rá. Már, ha volt ilyen személy az életében. Amíg a férfi nem volt itt, addig igyekezett a itt a szobában körbenézni, hogy mi is van bent. Az ételhez tényleg nem nyúl, de azért a bőrt maga köré tekeri, bár ha itt volt valami más, ami nagyobb annál és nem túl poros, akkor azt veszi igénybe mindehhez.

---

Az eddigiekhez képest odabent megütötték a főnyereményt, legalább is az első ránézés után Boszorka így gondolta. Gyorsan végigjárták a helyet, több szobát is találtak ágyakkal, pihenőhelyekkel, nem is beszélve arról, hogy megannyi konténer is volt itt, amit el is tudott olvasni, láthatóan mások is és nem csak ő maga. Ezeken felül még némi energia is volt itt, hiszen a fények is világítottak. Így hirtelen nem tudta, hogy ért-e az elektronikához, ahhoz kéne látnia a dolgokat, hogy beugorjon, vagy más ért-e, mert a rendszert sem ártott volna megnézni, hogy minden rendben van-e vele, meddig fogja kihúzni az energia. Ha elmegy, akkor vak sötétben lennének, ami nem jó és kereshettek volna új helyet a konténerek tartalmával. Már, ha még használhatóak, mert ki tudja, hogy mióta voltak itt. mikor visszaértek, összeértek a felderítéssel megérkezett a másik csapat. Egy eddig nem látott férfi volt az, aki hozta Csillagvirágot a karjaiban, akin nem sok ruha volt. Úgy volt vele, hogy nem is biztos, hogy tudni akarja, hogy mi történt. De egy másik kérdésben azonban biztos volt.
- Maga meg kicsoda? – kérdezte.
Korábban nem látta a férfit, így ezt nem tudhatta, bár a ruházata alapján ő is olyan volt, mint maguk. Amit mondott az viszont nem volt kellemes. Savas eső. Ha ez így van, akkor nagyon hamar nagy bajba kerülhetnek.
- Akkor pedig a kint levő vizek, folyók, tavak sem biztos, hogy ihatóak. Pár napon belül mind meghalhatunk – tette hozzá.
Ophi szavaira bólintott, hogy elmegy megnézni azokat. Ha ott van és tud, akkor elindul először felfelé, majd lefelé, ha azokon a helyeken is van fény, akkor tovább halad. Ha azonban valamiért nem tud menni felderíteni, akkor visszatér a többiekhez, hogy segítsen ő maga is a konténereket megnézni, hogy mi van bennük. Remélve, hogy lesz működő fegyverük is, nem is beszélve arról valamilyen fényforrásról, hogyha sötét van, tovább mehessen a felderítés.

Xeth egy kis keresgélés után, tekintve, hogy az első keresztbe menő folyosónál levő szobák mind egyágyasak voltak, így kissé tovább tartott mindez, szóval ezek után végül megtalálta az egyik franciaágyas szobát. Az elsőben, ami szemben volt, tele volt konténerrel, így ott balra fordulva a „felső bal” szobát foglalta el és ott tette le Rhys-t az ágyra. Itt rövid beszéd után távozott is a többiekhez.

Ingrid Shayla kérése után elindult úgyszintén a bal oldali irányba, hogy megnézze ott a további szinteket. Elsőre felment, de nem látott semmit, azon a szinten vaksötét volt. A lépcső után pedig egy ajtó zárta le az utat a bázis többi részétől. Ez igaz volt a még további emeletekre is, amiből még három volt, illetve lefelé összesen kettő. Se fény, se áram, így ő is visszatért a többiekhez.

Shyla elsőre a „társalgóban” levő terminálokat nézte meg, egyiket sem tudta bekapcsolni, a négyből két gép sérült volt, de alkatrészekkel javítható, a másik kettő pedig egyértelmű jelét adta, hogy nincs elég energia, és ha beüzemelni akarják őket, akkor az épület teljes energiája fog lemerülni. Így a nő döntheti el, hogy feláldozza-e a hely összes energiáját arra, hogy a terminálokat üzembe helyezze, vagy sem.

Ezalatt Jonathan fejfájással ugyan, de sikeresen összeszedte magát odakint a folyosón, immáron egyedül a gyíklénnyel. Úgy döntött, hogy nem hagyja ott, hanem megpróbálja a többiek után vinni. Nem látszott rajta semmilyen olyan sérülés, ami a mozgatást akadályozta volna, maximum az égési sebek.

Ahogyan a fiatal férfi megnézte az eszméletlent már nagyjából száraz volt a bőre. De ha nem akarta kézzel megfogni, voltak itt nagyobb levelek bent is, vagy épp indák, amiket a keze, vagy lába köré tudott tekerni és úgy húzni. A lényeg, hogy megtudta tenni, a benti részen pedig még könnyebben, mert a guanó jól csúszott. Így mire az ajtóhoz és a benti részhez ért, a többiek is akkora értek vissza oda.

Mire Shayla végzett, amivel akart Ingrid és Xeth is nagyjából ekkor csatlakoztak hozzá, ahogyan Aeyaj is, miként Jonathan és az eszméletlen Mogwar, és nekiláthattak annak, hogy a konténereket megnézzék. Ezt már a fiatal férfi is látta, ahogyan a feliratos konténereket, meg azt is, hogy itt benn fény volt.

A konténerek vákuumzárasak voltak, azaz belül teljesen légmenetesen voltak, így jó esélye volt annak, hogy a benne levők dolgok ehetőek, ihatóak, használhatóak. A társaság első sorban élelmet, ruhákat, fegyvereket és orvosi felszerelést akart nézni. Így az alkatrészek és egyéb műszaki dolgok maradtak ki. A konténerek nem voltak ellátva semmilyen extra zárral, így könnyedén kinyithatóak voltak.

Az első az elsősegélyé volt, amiben eléggé archaikus dolgok voltak, főleg tabletták, folyadékok, kötszerek, sebösszehúzók, ragtapaszok. Mindent találhatott itt Xeth, ami a hátához kellett majd Rhys számára, hogyha hagyja, hogy a nő ellássa. Szikék, orvosi kellékek is voltak, de ezek egyik sem lézeres vagy túl modern.

Ami a ruhákat illette, abból nagyon sok volt, nagyon sok méretben, cipők, hálófelszerelés, takarók, párnák, plédek stb. ruhákból cipők, csizmák, biztonsági öltözet. Egyrészes munkaruhák, sima utcán is hordható, hosszú és rövid ujjú felsők, nadrágok. Fehérneműk, nőknek és férfiaknak is, láthatóan több fajra és méretre készülve. Sheelal kivételével mindenkire vannak jók.

Fegyverek, voltak fegyverek, energiaalapúak is, sokkolók, illetve olyan, amibe lőszer kell. Ilyet nem nagyon látott még senki – ebben biztosak lehettek – azt se tudták nagyon, hogy miként működik. Az energiaalapúak pedig le voltak merülve, ahogyan minden energiacella is. ezek tölthetőek, de energiát illetően eléggé limitált volt a csapat helyzete jelenleg.

Az utolsó kinyitott tároló az élelmiszer volt. Itt bogyók, energiaszeletek, instant ételek voltak. Ezek többsége nagyon sokáig eláll és még volt porított víz is, ami a levegőből kinyert párából lesz folyadék és iható. Ezekből nagyon sok volt, és több ilyen tároló is volt, szóval akár hetekig is elég lehet a csapatnak, ha még nem romlottak meg.

Gyártási évnek BSZ (Birodalom szerinti) 10.400 és 10.600 között volt mindenen, amin ez szerepelt, mint élelmiszer, gyógyszer. Sajnos, hogy jelenleg milyen dátum van, az sem ugrott be senkinek. Szerencsére azonban az élelmiszerek többsége olyan volt, hogy örökre elállt, vagy évszázadokig, így a zömük még ehető volt. A ruháknak mindegy, hogy mikor készültek, a felszerelésnél – amiket még nem láttak – kérdésesek voltak, hogy nem-e merültek le teljesen ennyi idő alatt.

A kutatás alatt pedig Mogwar is felébredt, aki üvöltve pattant fel, majd esett vissza ülésbe, hogyan a teljes teste fájt és sebes volt, a ruhája is égette, és a fején volt egy nagy púp. Amit láthatott, hogy egy védett, fémfolyosón van, feje felett gyengéden ég a világítás. Két oldalt a falon ajtó van, jobbra zárva volt ez, balra pedig egy nagyobb helység látszott, ahol hosszú vörös hajú nőt – Rhys – kivéve mindenki volt és éppen valamilyen konténereket vizsgálgattak, pakolásztak ki belőle dolgokat.

Amíg a csapat ezzel foglalkozott Rhys egy műanyag valamit le tudott szedni az ágyról, ami alatt a matrac, lepedő és takaró is volt, a legkönnyebben a lepedőt tudta maga köré tekerni és úgy végignézni a helységben. Itt volt egy terminál, ami nem kapcsolt be, egy üres kis szekrény, illetve ebből a helységből nyílt egy fürdő is zuhanyzóval. Ezeket leszámítva semmi sem volt itt.

Fent spoiler tagbe kaptatok térképet a helyről.

statisztika:

TA-043

- Az ég egy adta világon semmire se. De hívj Xesh-nek.- bármennyire is szokatlannak érződött számomra, de az igazat mondtam a csajnak. Nem emlékeztem a nevemre, sem pedig arra, hogy hány éves vagyok, van-e kiskutyám, vagy tartok-e twilek táncos csajokat a pincémben. A nevet is onnan ötlöttem fel, hogy egy pocsolyában megláttam a tükörképemet és az arcomra tetovált hatalmas betűt. Biztosan valami nagyon menő bandának lehettem a vezére, vagy talán rocksztár esetleg maffiavezér. Egyik jobban hangzott, mint a másik, így érthető volt az is, hogy miért vagyok olyan cseszettül jó képű, a genetikának aligha lehetett hozzá köze. Xesh a Villámkezű, ez még hangzatos is.
- Köszi. - vigyorogtam ezerrel miközben kifelé mentem, ahol eléggé normálisnak tűnt a helyzet. A két másik vörös csaj eléggé kézben tartotta a dolgot, így aligha kell én bármit is mozdítsak és a figyelmemet arra fordíthatom amire szükséges. Ami azt illeti, ha bármelyik mellett elhaladok, akkor csak mosolygom rájuk és egy hüvelykujj emeléssel jelzem, hogy szép munkát végeznek és csak így tovább. Annak, aki a nevemet kérdezte korábban elmondtam, hogy nevezzen "Xesh"-nek.
- Csillagvirág ruháit légyszíves. Ezt hadd intézzem én, rendben? - igazán kedves és aranyos voltam a kiscsajjal amikor a konténerekhez érve az említett dolgokat elkértem, az egy másik dolog, hogy nem igazán fogadtam el nemleges választ és ezt a hangsúllyal is éreztettem. Így ha önszántából nem is adja ide, hát kiveszem a kezéből, majd pedig keresek magamnak is valami ruhát, aztán pedig az orvosi cuccokból is kotorok párat, végtére is beígértek egy orvosi ellátást a hátamnak. Ha közben a szétégett gyíklény mellettem haladna el, akkor villámszórással próbálkozok irányába, vagy ha az nem akar működni, akkor egy rúgással irányítanám arrébb, egyrészt ne legyen olyan nagyra magával, másrészt pedig megérdemli azok után, amit a vöröskével tett. Ezután mintha mi sem történt volna indulok vissza a szobába.
- A kis kék csajra te vigyázol. - a szoba felé tartva szóltam oda a másik pasasnak, aki még ott volt, mikor a gyógyítást végrehajtottam és úgy tűnt elég alkalmas a feladatra, nem mintha a kiscsaj annyira szerte szét lenne, de nem árt mellé valaki, aki ha kell kisegíti, vagy ilyesmi. Őszintén fogalmam sincs, hogy miért foglalkoztat engem ennyire az, hogy minden remekül működjön és rend legyen, de ha ez van, hát ennyi.
- Az anyját... - esett le az állam visszaérve a szobába és meglátva a vöröskét egy szál lepedőben. Azt már nem is akartam tudni, hogy miért akartam be is zárni magam mögött az ajtót, nem pedig csak becsukni azt, de őszintén belegondolva, meg tudom érteni magamat. Senki nem akarná, hogy megzavarják amikor egy istennővel van egy szobába, kettesben és ráadásul első randin.
Mindenesetre a ruhákat letettem, majd az orvosi cuccokkal együtt indultam az ágyra, ahova leültem és levettem a felsőmet, hogy hozzáférést biztosítsak neki ahhoz, hogy elkezdhesse az ellátásomat.

TA-052

A terminálok egyelőre zsákutcának bizonyultak. Voltak melyikek javításra szorultak és volt, amelyik működő képes volt, de túl sok energia kellett ahhoz, hogy működésbe hozzuk és azzal lehet, hogy az egész hely energiája elszállt volna, így ha lehetett azokat is "elrontottam" mindössze annyira, hogy helyrehozható legyen, de a többiek véletlenül se tudják elindítani és kiütni az egész rendszert.
- Szóval valamiféle fényforrásra lesz szükségünk, hogy azokat felmérjük. Akkor előbb rendbe szedjük magunkat és a csapatot, a felfedezést majd azután. - gondolkodtam hangosan miután Boszorka visszatért és elmondta mit látott. A neki Xeshként bemutatkozó pasasra csak értetlenül néztem amikor a hüvelykujját mutogatta nekünk és mosolygott. Igazán nem értettem, hogy mégis mit is akart ezzel, hiszen semmit se csináltunk neki, vagy úgy általában fogalmam sem volt, hogy ki ő és mit keres itt egyáltalán. Az pedig nem igazán kifogás, hogy ugyan olyan ruhában van mint mi. A hátán levő sérülés viszont eléggé ronda volt.
- A terminálok egyelőre használhatatlanok, amíg meg nem találjuk az energiaforrást és meg nem erősítjük, vagy fel nem töltjük. Azt a kettőt, amelyik nem szorult javításra "elrontottam", hogy senki se vágja haza a rendszert puszta ostobaságból. - adtam én is jelentést a társamnak miközben a konténerek felé mentünk, de úgy, hogy azt csak ő hallhassa. A többiekben nem bíztam meg kellőképpen ehhez. Elég sok minden volt a cuccok között, így ha megfelelően végezzük a dolgunkat és beosztunk mindent, akkor elég sokáig lesz ellátásunk, legalábbis addig biztosan, amíg stabil forrásaink lesznek. A ruhák közül igyekszem páncélozott, vagy legalább sportos darabokat választani, és különösebb érzelem vagy fennakadás nélkül, és természetesen gyorsan, helyben át is öltözni. Túl sok időbe tellene máshova menni és szerénykedni egy sort, aki pedig emiatt rám akarna hajtani, annak meg sok sikert hozzá.
Amikor a gyíkpofa elég nagy tantrumot ver ki mindenféle dologért, szinte azonnal Boszorkára nézek és amennyiben a tekintetünk találkozik és ugyan azt látom benne, ami az enyémben is megjelenik, vagyis pont az, amit korábban beszéltünk a problémás személyekről, akkor csak egy bólintással jelzem, hogy ugyan arra gondolunk és tennünk kell valamit, majd akár fegyverrel vagy anélkül elindulok a hüllő felé. Első lépésben hatástalanítani akarom, vagyis vagy mozgásképtelenné vagy eszméletlenné tenni. Azután majd eldönthetjük, hogy mit is csináljunk vele, de az biztos, hogy orvosi ellátásra nem számíthat tőlünk.

TA-026

Igazából örültem annak, hogy segíthettem, vagyis legalább annak, hogy valamit én is csinálhattam, hiszen a dolgok oroszlán részét a Xesh nevű férfi végezte. Valamiért nem is aggódtam emiatt és úgy gondoltam, hogy jó kezekben van a nő. Természetesen nem gondoltam azt, hogy a férfi ártalmatlan lenne, egyszerűen közel sem volt olyan a kisugárzása és a hátán levő sérülés mellett is úgy mozgott, mintha ott sem lenne, pedig biztosan fájhatott neki. Vagyis veszélyesnek nagyon is veszélyes volt, mindössze nem látott bennünk ellenséget, ami jó jel. Meg nem is volt olyan undok, vagy arrogáns.
- Persze... - nyújtottam át neki a ruhadarabokat, amikor kérte tőlem és őszintén szólva nem igazán mondhattam volna mást, hiszen eléggé egyértelművé tette, hogy nem fogad el mást választ. Ha nem gondoltam volna azt, hogy Csillagvirágnak jót akar, akkor lehet ellenkeztem volna, de így meg nem volt minek, csak reménykedtem abban, hogy jók a megérzéseim vele kapcsolatban. Saját magam számára igyekeztem valami lazább és könnyebb cuccokat keresni, amiben kényelmeebben tudok mozogni, de mégis csinos lehetek bennük. Vagy legalábbis annak érezhetem magam.
- Ha megkérhetem őrködne az egyik szoba előtt, amíg átöltözöm? - lépek oda a férfihoz, akivel az erdőben is váltottam néhány szót, valamint akkor is ott volt, amikor Csillagvirágot gyógyították. A hüllő miatt nem igazán éreztem annyira biztonságosnak a helyet, meg nem akartam mindenki előtt átöltözni. Ha vállalja akkor vele együtt, ha nem, akkor egyedül keresek egy szobát, ahol senki sincs és átöltözhetek. Ha őrködik, akkor nincs miért bezárjam az ajtót magam után, elég csak becsukni azt, viszont ha nem, akkor bezárom, hogy ha valaki be akarna jönni, akkor legalább az álljon az útjában.

Egy kaland: A Karanténvilág





Karanténvilág

---

A nő picit elkomorodott, remélte, hogy legalább a férfi emlékszik valamire, ha már a nevén szólította és képes volt arra is, hogy meggyógyítsa pusztán nagyjából azzal, hogy hozzáért. Az a tény egyre jobban aggasztotta, hogy mit csináltak velük, hogy nem emlékeznek. Ha egy-két személy nem tenné, azt mondaná, hogy lehet, hogy a zuhanás okozta sokktól, de hogy senki semmire? Ez eléggé nyugtalanító volt a számára. A Xesh néven elmosolyodott akaratlanul is, biztos volt benne, hogy látta a tetoválást az arcán a másik és ezért választotta azt.
- Legalább a te választott nevedet biztosan nem fogja senki sem elfelejteni – felelte vidáman, kissé szórakozottan. – Te pedig magadtól is tudtad az én választottamat. Csillagvirág, a kislány szerint ez jobb, mint a Sólyom, ami még beugrott. De, ha valami más nevet adnál nekem azok után, hogy megmentettél elfogadom, maximum tiltakozok, ha nem tetszik – nevetett fel.
Ezek után a férfi távozott, saját maga pedig jobb híján körbenézett a helységben, ahol nem talált túl sok mindent, a terminál nem kapcsolt be, pedig örült volna, ha információkat talál. A szekrény üres volt, ami a helységben volt, a fürdőben pedig volt egy zuhanyzó egy csap, egy WC. A csaptál felett, ha volt tükör, akkor megnézte magát, de szinte biztos volt abban, hogy teljesen ismeretlen arc fog visszanézni rá. Ebben igaza volt, de már látta, hogy nem csak a férfin volt tetoválás, hanem a saját arcán is. Talán közösen csinálták? A vörös hajat már látta miként nézett ki, a saját zöld szemeit és az arcvonásait is. Nem volt mihez hasonlítania, hogy szép volt-e, vagy átlagos, csak abban volt biztos, hogy Xesh-nek tetszett. Mivel a férfi még nem jött vissza, így igyekezett kinyitni a csapot, hogy az működik-e. Ha nem, akkor nincs mit tenni, de ha igen, akkor valamiért úgy várta, hogy a régi használat miatt rozsdás víz jön először, így megvárja, amíg kitisztul, utána nagyon óvatosan csak a kisujja hegyét próbálja beledugni, hogy ez a víz is savas-e, vagy sem. Ezek után megy csak vissza a körbecsavart lepedővel és meg is érkezett hamarosan Xesh. Amíg a férfi nem volt itt, addig zavarban sem volt és a légzése is normális volt, a pulzusa is visszaállt a helyére. De most, hogy visszaért és hallhatóan mondta, amit a nő érezte, hogy kissé elpirul és a szíve megint erősen kezdett zakatolni. A ruhákat látta, hogy itt voltak, azonban egyelőre nem indult el értük. Megvárta, amíg a férfi leül az ágyra az orvosi felszereléssel és leveszi a felsőjét. Akaratlanul is valószínűleg túl feltűnően nézett végig a másikon és jött rá, hogy nagyon is tetszik neki, amit lát. Így zavartan fordult el.
- Köszönöm a ruhákat, egyelőre nem veszem fel, nem akarom máris összevérezni, ha véletlen vérezni kezdesz – hebegte.
Ekkor ismét hátat fordított az ágynak és így Xesh-nek is, a hatalmas hajzuhatagát jobb oldalon húzta előre. Majd az éppen ruhának minősülő lepedőt kioldotta ott, ahol megcsomózta, mire az le is hullt a lábaihoz, így csak háttal ugyan, de egye bugyiban ácsorgott a férfi „előtt”. Gyorsan leguggolt a lepedőért úgy, hogy ne mutasson sokat magából a férfinak, majd egy szélesebb csíkot tépett le a lepedőből hosszában, és azt tekerte át magán többször a mellkasánál és hátánál, hogy lényegében egy topot csináljon magának. Amikor ez megvolt, akkor még a mellkasa előtt masnival kötötte meg mindezt és így fordult a férfi felé. Nem takart ugyan sokat, de legalább már nem kellett teljesen ruha nélkül lennie és így kevésbé érezte magát zavarban is. Ekkor még felkapta a földről a lepedő többi részét és úgy ment oda az ágyhoz, ahol a férfi mögé mászott. Ott a kezébe vette az orvosi felszereléseket és gyorsan megnézte, hogy melyik mire is való. Megvolt a sebösszehúzó, fertőtlenítő, elég sok kötszer. A fertőtlenítő szerencsére levegőre folyékonnyá válik, így a seb környékét is megtudja tisztítani.
- Igyekszem óvatos lenni, hogy ne fájjon túlzottan – felelte.
Itt kezdte érezni, hogy mennyire vágyik a másik közelségére, hogy szinte megrészegül a másiktól. Szinte kívánta, hogy hozzáérhessen a férfi bőréhez és megcsókolhassa őt, hozzábújhasson. Néhány pillanattal később rájött, hogy miket gondol és megrázta a fejét. Fogalma sem volt arról sem, hogy ez az egész érzés azért van-e, mert a férfi meggyógyította, vagy valami mástól. A gyomra is görcsbe rándult a férfi közelében főleg így ruhák nélkül. Szinte annyira vágyott a másikra, hogy már-már fizikai fájdalommal járt. Ez az egész olyan lehengerlő volt, hogy teljesen zavarban volt tőle.
~ Ki vagy te? Miért részegülök meg ennyire a közeledben, és nem tudok ellenállni neked? Miért vágyom rád ennyire? ~ tette fel a kérdést saját magának gondolatban.
Szinte fizikailag érezte a kettejük között vibrálást, vagy vonzalmat, ami nem tette könnyebbé a helyzetet. Végül a kezébe vett némi gézt, amit kibontott, majd arra tett a fertőtlenítőből. Ezek után fordult csak oda, hogy megnézze a sebet és a férfi hátát. Amint megtette eléggé meglepődött, valahogy nem várt még egy tetoválást a karok és az arc után, de a férfi hátán is ott volt egy hatalmas lila Xesh szimbólum. A saját arcán és kezén is voltak, vajon saját maga is rendelkezett a hátán is eggyel? Végtelenül gyengéden érintette meg a férfi hátát a tetoválásnál és húzta a szélén végig az ujját, mintha simogatná, becézné a másikat, ilyen érzés lehetett a férfinak.
- Tudtad, hogy a hátadon is van egy hatalmas lila xesh tetoválás? – kérdezte.
Ahogyan végigsimított a férfi hátán, elkapta a vágy, hogy végigcsókolja a tetoválást, így végül is zavartan kapta el a kezét és ekkor realizálta, hogy hosszú másodpercek óta levegőt sem vett. Megrázta a fejét és a sebhez fordult. Ha még vérzett valahol, akkor azt vette először célba, ha nem és mindenhol alvadt volt mindez, akkor a fertőtlenítős pamaccsal, gézzel, nagyon finoman és vigyázva az alvadt vért és koszt próbálta letörölni a férfi hátáról. Talán az érzések miatt tényleg vigyázott és óvatos volt. Felülről kezdte, hogyha lefolyna a fertőtlenítő, akkor ne szennyezze be azt a részt, amivel végzett. Ha kellett, akkor gézlapokkal, vagy a lepedővel törölte le azt. Ha végzett a sebek környékével, akkor jöhettek a sebek.
- Ez most lehet, hogy csípni fog – szólt a másiknak.
Szerencsére ez, hogy minden idegszálával arra koncentrált, hogy gyengéd legyen elvonta a vonzalmát és az nem zavart be. Ha végzet ezzel is, akkor bekente a sebösszehúzóval a széleket és le is fújja azokat a bőrregenerálóval, majd leragasztotta a sebeket, és nekilátott annak, hogy bekötözze a férfit, hogy a tapaszokat ne érje semmi kosz azt. Ezzel valószínűleg ellesz egy ideig, közben mondja a férfinak, hogy emelje a karjait, miként tartsa őket, hogy megtudja tenni. közben valószínűleg főleg, amikor a mellkasa előtt viszi át a gézt hozzá kell hátulról simulnia a másikhoz.
- Azon felül, hogy úgy gondolom remekül élvezed ezt most, miért nem gyógyítottad meg magad úgy, mint engem? És persze segíthetnél egyik kezemből a másikba átadni a kötszert! – kérte ki magának.
Ahogyan kezdett a sebkötözés vége felé érni és már nem kellett olyan vigyázónak lennie, ismét rátört, hogy mennyire kellemes a másik társasága. Egyszer-kétszer sikerült is azon kapnia magát, hogy a férfi oldalán simít végig éppen, vagy a hasán, mellkasán olyan részen, ahol nincs bekötözve. Amikor végül elér a végéhez a seb ellátásnak, akkor még leragasztja azt, hogy ne jöjjön fel. Teljesen ösztönösen mozdult és végigsimulva a férfi hátán egészen a füléig hajolt.
- Kész vagyunk! – suttogta a másik fülébe és a forró leheletével cirógatta a másik nyakát és fülét.
Ha nem volt kellemetlen ez a közelség és intim helyzet a másiknak, azaz pozitív visszajelzést kap, akkor belecsókol a másik nyakába, mivel már olyan nagyon meg akarta tenni. Ha a másiknak továbbra is tetszik mindez, akkor a csókokkal tovább halad lefelé egészen Xesh válláig, a kezével pedig teljesen ösztönösen simít végig a férfi oldalán, hasán. Végül elhúzódott a férfitól, már csak azért is, mert meg akarta végre csókolni, így az ágy széléhez húzódott ő maga is, ha pedig a férfi hagyta, akkor felnyúlt az arcához, hogy maga felé fordítsa azt és megcsókolhassa…

---

Miután visszament elmondta Ophi-nak, hogy mit talált a baloldalon, a jobb oldalt még nem volt lehetősége megnézni. Boszorka majdnem rákérdezett az idegen férfinél, hogy kreatívabb név nem jutott eszébe, mint amit a lila tetoválással egyébként is a képükbe tol? Valami zavarta a férfiban, hogy lehet ennyire felszabadult és jókedvű egy ilyen helyzetben? Mindegy, mivel láthatóan és hallhatóan segített nekik, így egyelőre nem foglalkozott vele. Bár ettől függetlenül nem ártott volna tudni, hogy mihez is ért és miként bukkant fel a semmiből. De annak függvényében, hogy máris távozni készült ez a beszélgetés nem most lesz megejtve. Saját maga is választott magának valami mást ruhát, ami nem ez a ronda narancssárga volt, hanem valami normálisabb. A gyíklénnyel nem foglalkozott maximum annyira, hogy szemmel tartsa főleg a fenyegetőzése után, hogy megöli, aki megkötözte. Bár nem tűnt úgy Boszorka számára, mintha meglenne kötözve a másik. Ha megtalálta a ruhákat, amik megfelelőek a számára, Ophi-hoz hasonlóan nem zavartatta magát, hanem itt bújt ki a sajátjából és vette fel az újat.
- Igen, fényforrás és lehet, hogy energia is, mert az ajtók zárva voltak. De ha valami nem tud ott bejönni, akkor már előrébb vagyunk, mert legalább támadásra nem kell számítanunk onnan – mondta egyetértően.
A terminálok hírei sem voltak túl jók, energia kellett, igen, valóban csodálta saját maga is, hogy miért is van még itt energia, mert elég réginek tűnt a hely.
- Ha más nem, az eső elállíthatja a lezuhant hajó tüzeit, ha eláll és remélhetőleg addigra az állatok is végeznek ott, akkor visszamehetünk megnézni, hogy mit tudunk kiszerelni belőle, hátha van, amit használhatunk itt – javasolta.
Ekkor történt a gyík berohanása is és további eléggé ide nem illő viselkedése. Bár mi volt ideillő? Eddig eléggé Xesh és ez a gyík lógott ki belőle. Mivel hasonlóról beszéltek korábban Ophi-val, így a nőre nézett és igen, azt látta rajta, amit saját maga mondott korábban. Arra, hogy a nő véleménye most már egyezett az övével lassan, alig észrevehetően biccentett, majd nagyon halkan, inkább szájról olvasásra hegyezve ki a dolgot szólalt meg.
- Majd őt küldjük előre a hajóhoz – tátogta.
Ezek után saját maga még maradna itt és megnézné ő maga is azt, hogy mi van a többi konténerben is. Az biztos, hogy éhen nem fognak maradni egy ideig, de be kell osztani és vizük is van, bár az lesz később neccesebb. Szóval marad és igyekszik a ládákat megnézni, hátha találnak még bennük használható dolgokat. De előtte még természetesen segít Ophi-nak, ha a nőnek szüksége lenne erre a gyíkkal szemben.

A raktárban levő csapatnál Xesh mindkét vörösnek tudta mutatni, amit akart, majd még Jonathan-t is megkérte, hogy vigyázzon a kék lányra, aki magát Padawannak nevezte el. Ophi és Boszorka egyébként egyelőre remekül kézben tartották a dolgokat. A csapat talált magának megfelelő ruhákat, cipőket, amik még a tetszésüket is elnyerték.

Jonathan és a vörösök itt vették át azokat, nem zavartatva magukat, míg Padawan inkább keresett volna másik helységet. Sajnos testpáncélt, vagy efféle dolgot nem talált senki, csak sima ruhákat, cipőket. Orvosi felszerelések között Xesh is megtalálta, amit keresett és Mogwar is talált fájdalomcsillapítót, folyékony, vagy tabletta alakút. A folyékony volt, ami gyorsabban hatott, ezt ő is tudta.

Ha Jonathan segít vigyázni az ajtónál a kék lánynak, akkor pont a szemközti helység is megfelelt arra, hogy Padawan ott öltözzön át. Ha nem segít, akkor belülről be tudta zárni magát, amíg az öltözést megejtette. Mogwar nem rohant el Xesh mellett, így a rúgás, vagy villámszórás elmaradt. A tetovált férfi pedig távozott a többiektől vissza arra, amerre Csillagvirágot vitte korábban.

Ophi ezek után döntött úgy Ingriddel, hogy tesznek arról, hogy Mogwar ne válhasson közveszélyessé. Így, amíg a gyíklény éppen az orvosi felszerelésekkel volt elfoglalva Ophi könnyedén mögé tudott érezni. Mogwar egy ütést érzett, aminek köszönhetően megszédült és a földre zuhant a vörös nő lábai elé.

Ezalatt Jonathan is kitudta nyitni a következő ládákat, amit Boszorka is figyelt fél szemmel. A többi ládában egyébként mechanikus alkatrészek, lemerült droidok, és ehhez hasonlók voltak megtalálhatóak. Szerelni, szétszerelni dolgokat fognak tudni modern felszerelés nélkül is, de az energiaügy még mindig nem volt megoldott. És még harc is kialakult itt…

---

Amíg a többiek azzal voltak elfoglalva, amivel Csillagvirág megtudta magát nézni a tükörben és a vizet is ellenőrizni. Először tényleg rozsdás folyt ki, aztán lett sima, ami alá bedugta a kisujját, és az nem égett meg. Úgy tűnt, hogy ez a víz normális volt és nem volt olyan, mint ami az égből hullt.

Xesh miután összeszedte, amit akart és visszatért a randijára, ami továbbra is kellemesen alakult. Csillagvirág előtte „öltözött át”, majd nekilátott annak is, hogy ellássa a férfi sebeit. Xesh tökéletesen érzett mindent, ami a nő fejében megfordult, a vágyat, amit iránta érzett, hogy nem tud ellenállni neki, miket tenne vele és hasonlókat.

Furcsa mód a saját fejében még a nő gondolatait is hallotta a nő hangján, ami kellemes, simogató érzés volt. Egészen biztosan nem neki szánta Csillagvirág, mégis hallotta. Ezek után állt neki a seb ellátásnak. Ahogyan ezzel foglalkozott a nő, mind a két fél tökéletesen érezte és tudta, hogy nem ez az első eset, hogy ilyen helyzetben vannak. nem emlékeztek rá, de mégis tudták, érezték ezt.

Éppen emiatt valószínűleg tudta úgy ellátni a sebeket, hogy minimális fájdalommal járt csak. Olyan volt minden érintése, mintha perzselné a férfi bőrét kellemesen. Minden érintése gyengéd, végtelenül gondoskodó, intim. Mintha csak egy régi szerető foglalkozna vele. Az extra érintések, simítások is ilyenek voltak.

Érezni lehetett, hogy fel sem tűnt a nőnek, hogy így tett, mégis minden egyes érintés tökéletesen Xesh erogén zónáit találta el, valószínűleg tovább tüzelve a férfiban felbukkanó érzéseket. A kötözés is a szavak szurkálódása ellenére gyengéd, szeretetteljes, ahogyan átölelte közben többször a nő, hogy tökéletesen bekötözze.

A végén, amikor hozzásimult a suttogás, ismerős, megszokott. Kellemes érzéseket elevenített fel, még ha emlék nem is párosult hozzá, de biztos, hogy nem először történt ez. A nő itt már tényleg nem tudta visszafogni magát és többször megcsókolta a férfi nyakát, vállát, majd közelebb húzódott és mellé, hogy megcsókolja.

Xesh is nagyjából itt vesztette el az önuralmát és egyszerre fordultak egymás felé, majd csókolták meg egymást. A csókot néhány másodperccel később néhány kép zavarta meg. Mind a ketten saját magukat látták edzés közben, határozottan kiderült, hogy Xesh volt az oktató, ahogyan az is, hogy Csillagvirág először tudta legyőzni, de aggódott is a férfiért, mert egy állrúgással tudta ezt elérni.

Amikor segítette volna fel a férfit, az lerántotta a földre megfedve őt, hogy nem ért véget az edzés. Kisebb dulakodás kezdődött közöttük, ami után a nő került alulra és a férfi onnan nézett le rá. Érezni lehetett, hogy mi fordult meg Csillagvirág fejében, hogy egyszer élnek, majd megcsókolta szenvedélyesen a férfit, aki örömmel és megkönnyebbülten viszonozta azt.

A látomás itt megszakadt, amiről mind a ketten érezhették, hogy nem egy furcsa látomás volt, hanem végre valamire emlékeztek a múltjukból…

Fent spoiler tagbe kaptatok térképet a helyről.
És kérlek a felszereléslistát egészítsétek ki, jelenleg ételt és italt is vegyétek bele.

statisztika:

TA-043

Odakinn elég hamar és relatíve szórakoztatóan történt minden. A nagyja jól viselkedett, mindenki elnéző volt velem és szót fogadtak. Igazából kicsit számítottam arra, hogy a fazon akire rábíztam a kislányt majd ellenkezik vagy kérdéseket tesz fel, de nagyon könnyen belement a dologba. A gyíklényt ahogy elnéztem a vörösök kézben tartják, így nem kellett megerőltetnem sem magamat.
- Tégy ahogy jónak látod. - mondtam mosolyogva, majd nem kis érdeklődéssel néztem a műsort amiben részem volt. Egyre jobban éreztem azt, hogy ez bizony életem legjobb napjainak egyike. Igaz, hogy fogalmam sem volt, hogy a többi milyen lehetett, de ez kifejezetten tetszett. Főleg ahhoz képest, hogy néhány órával ezelőtt még csak vágyálom volt az egész, most viszont minden valóra vált. Lehet, hogy ez a különleges képességem, hogy megtörténik az, amit akarok. Ez esetben biztosan ez az oka annak is, hogy az emlékeim nem térnek vissza, mert nem is akarom igazán őket, mert nem kizárt, hogy valami fontos személy vagyok, rocksztár vagy maffiavezér, és akkor abba kéne maradjon ez az egyszerű de nagyszerű élet, amit most élek. A boldog tudatlanság.
- Én pedig igyekszem nem felsírni majd közben, mint egy hétéves kisgyerek. - humorizáltam kicsit, hiszen azt már tudtam tapasztalatból, hogy elég jól el tudom nyomni a fájdalmat magamban, hiszen egész idáig kegyetlenül lüktetett a hátam, viszont semmit sem értem volna el, főleg nem egy ilyen fantasztikus istennő társaságát, ha azzal foglalkoztam volna.
Amikor a lány hangját a fejemben hallottam meg, és biztos voltam, hogy azt a fejemben hallom, hiszen hangosan nem mondana ilyesmit, akkor széles vigyor jelent meg az arcomon, amit tovább erősített az, amikor elkezdte az ellátásomat. Végig az az érzésem volt, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere.
- Szerencsére még nem volt szerencsém a hátamhoz, így nem tudtam róla. Nagyon szerethettem ezt a betűt, ha teletetováltam magam vele. - válaszoltam csendesen és némiképp humorizálva. Nem akartam megtörni azt a remek érzést, amiben részem volt, elegendő volt, hogy időnként meg-megfeszült az arcomon pár izom, de semmi olyan, amit kívülről észre lehetne venni ha nem beszélek, vagy pedig el tudná vonni a figyelmem a nőről, aki az ellátásomat végzi. Természetesen jól nevelt kisfiú módjára hajtottam végre az utasításokat is, amiket kiadott közben nekem.
- Úgy érzem, hogy ennél jobb helyen és pillanatban nem is lehetnék. Ami a gyógyítást illeti, fogalmam sincs, hogy saját magamon tudnám-e használni és rengeteget kivesz belőlem. Az se biztos, hogy a megfelelő hatást érném el. A te esetedben is erősen szerencsejáték volt a dolog. - válaszoltam közben és arra, hogy miért nem segítek neki a kötözésben csak finoman megvontam a vállamat. Az igazság az volt, hogy akkor nagyban leredukáltam volna az érintések számát, amit semmiképp sem akartam. Természetesen ez nem is bizonyult rossz döntésnek, hiszen hamarosan már közel sem azzal törődött a nő, hogy a sebeimet lássa el, hanem inkább sokkal személyesebb mederbe terelte a kis együttlétünket.
- Remélem igazából csak most kezdjük el. - válaszoltam behunyt szemmel közben finoman és cirógatóan igyekeztem némileg magam is elérni őt valamilyen módon, akár még csak ha a térdét is, vagy a karját tudom elérni már az is valami volt. Amikor pedig mellém mászott, akkor gondolkodás nélkül fordultam felé, húztam magamhoz és csók nélkül el se akartam engedni. A nőnek is ilyen szándékai lehettek, hiszen nem hogy ellenkezésbe nem botlottam, de úgy tűnt, hogy ő is ezt a lépést akarta megtenni az irányomba. AZ emlékkel ami felmerült bennem, és aminek értelmében egyértelműen ismertük egymást korábban és nem ez volt az első csókunk, most nem törődtem, lesz időnk később kielemezni mindezt. Most egyedül a nő érdekelt és minden egyes érzelem, amit iránta éreztem. Az biztos volt, hogy amíg nyugalom és béke van, addig szeretném vele tölteni az időt, újra megismerni úgy vagy jobban, ahogy előző életünkben ismerhettük egymást.

TA-052

Sajnos semmi páncélozott dolgot nem találtam, de eléggé sportosan fel tudtam öltözni, ami sokban segítette, hogy kényelmesebben érezzem magam és a mozgás is kényelmes legyen. Még a hajamat is összekötöztem, ha mással nem, akkor az egyik ruhából intéztem magamnak ahhoz kötőt, hogy ne lógjon bele az arcomba.
- Az jó ötlet. Támogatom. - értettem egyet Boszorkával azzal kapcsolatban, hogy a gyík megy előre majd, hogy ha bármi lenne akkor őt érje a biztos vagy majdnem biztos halál és ne minket. Viszont ettől függetlenül, amennyiben továbbra is folytatja a bomlasztó viselkedést, akkor gond és gondolkodás nélkül és amennyire csak lehet gyorsan fogom kiütni itt és most helyben, majd pedig valamivel megkötözni és ha más nem, akkor a nagydarab félig gép fickóra rábízni, hogy vigyázzon rá és ha kell, akkor üsse ki újra.
Ezt követően visszatértem a ldáákhoz és elsősorban valami lámpaszerűséget vagy bármi olyasmit kerestem amivel fényforrást tutunk létrehozni. Ha erre alkalams droidot és alkatrészeket is találtam, akkor azokat is magamhoz vettem. Igazából meg akartam próbálni, hogy tudnék-e kezdeni velük valamit, vagy em, de reméltem, hogy igen, bár nem hiszem, hogy energia nélkül tudnék bármire is menni, de ha arra rájövök, hogy esetleg van valami technológiai érzékem vagy tudásom, akkor nem lehet gond kiötölni valamit az energiaproblémára.
- A terminálok nem működőképesek. Ha helyre is hoznánk az egyiket, akkor se lenne okos döntés, mert nem kizárt, hogy teljes mértékben energia nélkül maradunk. Amint sikerül valami fényforrást összedobni, akkor elkezdhetjük a különböző szinteket felfedezni. Később majd megpróbálhatjuk a külvilágot is, amennyiben a savas eső elállt és biztonságosan ki tudunk menni. - amikor a kék bőrű lány és az ő átöltözését őrző férfi visszatért adtam választ a feltett kérdésre, miközben próbáltam a droidot helyrehozni, vagy valami fényforrást összedobni. Igazából azzal is próbálkoztam, hogy valamilyen módon egy generátort vagy hasonlót, legalább egy kisebbet, hogy az energia alapú dolgokat feltölthessük, össze tudok-e szerelni, vagy dobni.
- Van halvány fogalma arról, hogy mihez ért? A harci potenciálját is felmérhetjük akár, de egyelőre a túléléshez közvetlenül szükséges dolgok érdekelnének. - tettem még hozzá közben. Abban némiképp biztos voltam, hogy én valamikor kaphattam valamilyen fajta kiképzést. A fizikai állapotom is erről árúlkodott, ahogyan az ösztönös mozdulataim is. Ahogy elnéztem Boszorka is részt vehetett valamilyen kiképzésen, nem olyanon, mint én, hiszen az ő mozdulatai másabbak voltak, de nála is láttam mindezt. A többieknél egyelőre még kérdéses volt számomra, hogy milyen pozícióban lehetne őket használni ha esetleg kisebb csapatokat vagy alakulatokat kell létrehoznunk azért, hogy effektívebben működjünk.

TA-026

- Rendben, és köszönöm szépen. - mosolyogtam miközben elindultam a legközelebbi nyitott szoba felé. Szerencsére egy pont volt szemben azzal  teremmel ahol a cuccok voltak, így nem kellett igazán messzire menni. A szoba egészen egyszerűnek tűnt, de nekem igazából egy teljesen üres is megfelelt volna, hiszen csak arra volt szükséges, hogy nyugodtan át tudjak öltözni. Amit meg is ejtettem olyan gyorsan, amennyire csak lehetséges volt. Szürke nadrág, lábszár középig érő csizma és egy dekoltázsosabb póló volt az egész, semmi nagy, így az átöltözés elég könnyen és gyorsan ment.
- Sajnos nem tudom. Olyasminek tűnt, amit talán többször használtam, vagy lehet, hogy mások utaltak rám így. Ez lehet az eset veled is. - válaszoltam a pillanatnyi meglepettséget követve az után, hogy kinyitottam az ajtót az átöltözés végeztével. Bizonyára a másiknak végig ilyesmin forogtak az agykerekei amíg én odabenn voltam. De nem ez volt az egyetlen meglepetése számomra.
- Ömm... köszönöm... semmi gond... lekkunak hívják őket. - válaszoltam kissé megszeppenve, mintha a hangom is el-elhaló lett volna, legalábbis egyre halkabb,  és éreztem, hogy az arcom elforrósodik, valószínűleg belepirultam a dologba és ezért is kezdtem el a lekkuimmal babrálni. Amíg ki nem mondtam, addig magam sem tudtam, hogy így hívják őket, vagy, hogy egyáltalán ismerem ezt a szót. Most viszont teljesen természetesnek tűnt a dolog. Azt pedig nem tudnám megmondani, hogy a furcsa helyzetet melyikünk is törte meg azzal, hogy elindult, de végül visszatértünk a ládákhoz. A gyíklénnyel való konfrontáció is megoldottnak tűnt, ettől függetlenül ahhoz a ládához mentem, amelyikben fegyverek voltak. Kardokat, vagy ahhoz hasonló dolgokat kerestem. Ha lehetőség volt akkor rögvest két egykezest, amiket utána ki is próbáltam, hog ymiként tudom ahsználni. Valamiféle formamozdulatokkal próbálkoztam. Tisztában voltam azzal, hogy fegyverre volt szükségem, de nem tudtam, hogy mégis mifélére és ezek tűntek első sorban jó választásnak. Ha esetleg nem jönne be, akkor majd mást fogok keresni.