Re: Karanténvilág

by **Rhyssa Edaara Quillan** Kedd 24 Márc. 2020, 00:01

//Szombaton lesz új kör.//

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szomb. 28 Márc. 2020, 00:00

//Szedrán lesz új kör.//

by **Jonathan Skrex** Kedd 31 Márc. 2020, 16:47

TA-010 [Jonathan Skrex] (20. kör)

Helyi Idő: Ismeretlen idő, 15. nap, esti órák
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Cél / Feladat / Küldetés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Játékostársak:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]
- TA-045 - „Max” [Edric Kane]

Most lett hivatalosan is elegem a jópofizásból. Eddig megpróbáltam mindenkihez nyitottan, illedelmesen, barátságosan közelíteni, mégiscsak össze voltunk zárva, meg bajtársiasság, meg egymás segítése, meg egy cipőben járunk, meg ilyen baromságok. Hogy lehettem ilyen naiv és ostoba. Persze hogy nem is ismertük egymást, hogy lehettünk volna valaha is egy csapat. Ezek nem is emberek. Mondjuk, én se vagyok az, de ez most lényegtelen. Éppen most derült ki, hogy egyikünk se az, akinek hitte magát, hogy klónok vagyunk, szimpla másolatai az életnek, semmik, nullák, kísérleti patkányok, többekből pedig olyan reakciót váltott ki, mintha éppen elejtettek volna egy tollat. Szinte már komikus, egyeseknek mennyire nem jelentett semmit a saját élete. Pedig ők legalább tudtak valamit arról, kiknek a másolatai is voltak. Nekünk aztán abszolút semmi fogalmunk nem volt, kik, vagyis inkább kikből lettünk, de jelenleg nem is volt sok jelentősége. Amúgy se körülbelül semmi esélyünk sem élve itt hagyni ezt a bolygót, akkor legalább élvezzük ki a hátralévő időnket. Szinte felnevettem azon, mennyire nem tetszett a morcos társaságnak, hogy Edric-kel a pohár fenekére néztünk, de végül moderáltam magam és csak elmosolyodtam, miközben újabbat kortyoltam a pohárba. Egy kis emberséget igazán programozhattak volna ezekbe a bábukba is, hogy ne érezzük úgy mintha lelketlen fatönkök között sétálgatnánk.

A megfigyeléssel kapcsolatos megjegyzések egész logikusnak tűntek, de puszta spekulációk voltak, nem tények. Minden esetre ha igaz volt, ha nem, körülbelül mindegy is volt, mennyire figyeltek meg minket. Ha minden mozdulatunkat követték, akkor azt is tudták, hogy mindenről tudunk és tervezgetjük a szökésünket. Legalábbis most már biztosan, hogy hangosan teregették ki a kártyákat a nagyokosok. Ebben az esetben természetesen semmi esélyünk nem volt sikeresen végrehajtani. Ha viszont valóban csak távoli megfigyelés zajlott, akkor tényleg teljesen mindegy volt, milyen módon kommunikáltunk. Azt mondjuk nem értettem, mi volt ez a hatalmas felháborodás a telepatikus üzenet kipróbálásával, amikor az előző két hétben együtt gyakoroltunk ezt a technikát és a többiekkel is megosztottuk a felfedezéseinket, de túlvoltam azon, hogy megpróbáljam a többiek logikáját követni, vagy hogy egyáltalán érdekeljen.
- Nos, akkor induljunk ki abból, hogy csak távoli megfigyelés alatt állunk, máshogy úgysincs túl sok esélyünk bármit is ügyködni, ami megzavarná a terveiket.
Vontam le tárgyilagosan a következtetést, amire ugyan semmi garancia nem volt, de ha tovább akartuk görgetni a dolgokat, más lehetőségünk nem nagyon volt, mint élünk ezzel a feltételezéssel. Ha jelen pillanatban is figyeltek minket különböző eszközökkel, akkor szépen végig hallgatták ahogy a többiek nyíltan fejtegették az elképzeléseiket a Czerka terveinek megzavarásáról, aminek aztán biztos nagyon örülhettek az esetleges monitorozók. Már az se lepett volna meg, ha egyébként tényleg közeli megfigyelés alatt álltunk volna és arra voltak éppen kíváncsiak odafent, hogyan reagálunk erre az egész klón történetre, mit lépünk, mivel próbálkozunk. Ostobaság lett volna azzal áltatni magunkat, hogy nem voltak felkészülve ilyen eshetőségekre is. Biztos remekül szórakoztak ezeken a kísérleteken. Mocskok.

Az indulatok kezdtek kicsit elszabadulni. Rendkívül furcsa ötletek keltek lábra és láttak napvilágot, legtöbb olyan, aminek semmi értelmét nem láttam. A Boszorka felé bólintottam, hogy részemről végeztem az olvasással, semmisítse meg az adatokat nyugodtan, de ennél érdekesebb téma szárnyalt éppen. Öngyilkosság? Na ezt aztán abszolút nem értettem, miért lenne nekünk jó? Nem baromira rohadt mindegy, mi történik, ha meghal az ember? Attól jobb lesz nekem holtan, hogy ez a rohadt társaság veszít pár…pár…pár…akármi is a fizetőeszköz, amit errefelé használnak, szóval abból. A halál a vége, kész, annyi, onnantól kezdve neked aztán teljesen mindegy, mi lesz utána. Nem fogom csak azért felrobbantani a saját fejemet, hogy a társaságnak rossz legyen. Pláne hogy valószínűleg, az aktáinkból kiindulva magasról tesznek rá, hogy én például élek-e vagy halok. Az én terveim között az élet szerepelt, élni akartam, akár Jonathan Skrex-ként, akár másként.
- Én se látom azt az értéket ebben az egész önmegsemmisítő akcióban, amit reméltek belőle. Biztos nem olcsó ez az egész klónozás biznisz, de szerintem feltételezhetjük nyugodtan, hogyha egy klónt tudnak belőlünk csinálni, többet is tudnak. Ha tényleg ártani akarunk nekik, annak nem ez a legjobb módja.
Akartunk-e nekik egyáltalán ártani? Ez a kérdés kezdett el az agyam szegletébe mászni, szépen, lassan, mint egy futó gondolat, ami gyökeret ereszt és lassan elkezd kicsírázni. Persze, nem tűnt ez a társaság egy kellemes csoportosulásnak, embertelen ez az egész kísérletezgetés, amiről olvastunk, de miféle morális iránytűje lehet olyanoknak, akik semmit se tudnak a külvilágról, mint mi. Lehet, hogy teljesen megszokott volt az, amit a társaság művelt. Nem tetszett, hogy csak egy klón voltam, egy kísérlet, egy másolat, de mennyire tehettek erről ők? Végső soron, talán hálásnak kellett volna lennem nekik, hiszen ha nem készítenek el, nem lennék itt, nem élnék, nem léteznék. Egyelőre ezeket a gondolatokat inkább megtartottam magamnak, mert aligha leltek volna népszerűségre ebben a cirkuszban, de azért megérte ezen a lehetőségen is elgondolkodni.

Biztosan jobb volt, mint a tömeges öngyilkosság. Vagy ami még jobb, egymás lemészárolása. Szinte el se hittem, amit hallok. Kezdtünk nagyon sötét terepre tévedni. Az öngyilkosság egy dolog, azt mindenki intézze el magának, ha unja a sztorit, de ha elkezdünk egymás ellen fordulni, az már tényleg mindennek a teteje. Ösztönösen közelebb léptem Aeyaj felé, amikor szóba került, bár igazából magam se tudom, miért. Valószínűleg meg akartam védeni, de legyünk őszintén, sokat nem tudtam volna tenni, ha nekitámadnak a többiek. Sajnos se Xesh, se a vörösök ellen nem tudtam volna labdába rúgni, de abban biztos voltam, hogy nem hagytam volna szó nélkül, ha megtámadják a lányt. Elég nagy eséllyel utána amúgy is én következtem volna, szóval ha mást nem, legalább eldönthettem magamnak, hogyan is akarok távozni. Engem annyira nem vonzott úgy kimúlni, mint egy gyáva kutya, aki azt hiszi, elér bármit a saját életének kioltásával, mint egyeseket. Szerencsére Csillagvirág úgy tűnt, észnél van és talán neki sikerül valami észt önteni a többi korsóba. Minden esetre ez jó pillanatnak tűnt, hogy befejezzük ezt a mai estét.
- Mielőtt elkezdjük egymást és magunkat lemészárolni, mit szólnátok, ha mindenki aludna egyet erre a dologra? Hosszú napunk volt és sok információt kell feldolgoznunk. Holnap pedig megbeszéljük, mit tudunk csinálni a robbanóanyaggal, a Czerkával és ezzel az egész helyzettel. Aztán mindenki eldöntheti, mit akar kezdeni magával.
Egyelőre vagy ez volt, vagy akár most rögtön egymásnak is eshettünk volna. Végül is igaz, minek húzni az időt, pusztuljon mindenki. És ezzel azért lesz rosszabb a Czerkának, mert, miért is? Csinálnak újakat és kezdődik elölről. Ha ártani akartunk a vállalatnak, ennél nehezebb út várt ránk. Már ha akartunk neki ártani. Nekem is alaposan át kellett gondolnom, hol állok ezzel az egész dologgal kapcsolatban. Egy kis meditáció, az nagyon jól esett volna most. Természetesen semmi támadó vagy agresszív szándékot nem intéztem senki felé, de a testbeszédemből nyilvánvalóvá tettem, ha bárki nekitámadna a kis kékségnek, annak előbb velem is el kell számolnia. Plusz 2-3 perc tömény izgalom lett volna bármelyiküknek, de jobb mint a semmi. Minden esetre reméltem, hogy eddig nem fajul a helyzet. Egyelőre mindenkinek szépen le kellett nyugodni és átgondolni ezt az egész helyzetet. Én se tudtam egyelőre, pontosan mit akarok kezdeni magammal. De egy dologban biztos voltam, az önmegsemmisítés a létező legrosszabb opció. Nem tudom miért gondoltam így, de így gondoltam, Talán Jonathan gondolta így. Vagy én lettem így programozva. Nem tudom. Nem is érdekelt. Így gondoltam és kész.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szer. 01 Ápr. 2020, 00:01

// @Werda -nál még gondok vannak, így nem tud írni, remélhetőleg vasárnapra már igen és akkor lesz új kör. //

by **Rhyssa Edaara Quillan** Vas. 05 Ápr. 2020, 00:01

//Még mindig @Werda -ra várunk, csütörökön lesz új kör. //

by **Rhyssa Edaara Quillan** Csüt. 09 Ápr. 2020, 00:00

@Xeth E'ron már írja a reagot, szóval reggel kaptok majd új kört ^^

by **Xeth E'ron** Csüt. 09 Ápr. 2020, 01:07

TA-043

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Sokkal fűtöttebb "párbeszéd" lett a dologból, mintsem azt terveztem, de közel sem lett volna hanem ennyire érdekes. Nem is tudom miért de furcsa mód nagyon is szórakoztatott ez a játék, ahogy a különböző nézetek és érzelmek feszülnek egymásnak. Ráadásul annyira szórakoztatott az egész, hogy a felém dobott pohárral már nem is törődtem egyáltalán. Nem mintha bármit is okozhatott volna számomra egy folt kivételével a ruhámon, sőt, kifejezetten dicsőségnek éreztem a performansz után. Viszont ez nem jelentette azt, hogy nem jegyeztem volna meg mindent. Rhyssa esetében nem volt gond, őt ismertem és kölcsönösen beleláttunk egymás fejébe. Ingrid a rá jellemző hűvösséggel fogadott és viseltetett mindent. Shayla hevesebb volt kicsit, és elemzőbb, legalábbis a felszínen is. Edricet leginkább naívnak és ostobának ítélném meg, de várható reakció volt a részéről. Jonathan is közel jár, de igazán élvezem azt, hogy mennyire szívére vette a kis kék lány védelmét. Miatta igazán úgy érzem, hogy elég nagy hatása van a szavaimnak. Legvégül pedig, a pohárral és másokkal bármi is történjen, egyszerűen a korábbi Keth-et, vagy talán ez volt az a bizonyos Lord Xeth, egyszerűen félre tettem, mintha csak egy függöny lenne, vagy egy maszk, és kedvesen és jó kedéllyel kezdtem el nevetni, mintha csak valami jó viccet hallottam volna.
- Ne vedd komolyan a habatyolásunkat. Egészen úgy van, ahogyan azt Rhyssa mondta. Senkit se kényszerítünk semmire. Ha nem akarsz meghalni, akkor nem fogsz meghalni. Lehet, hogy fiatal vagy, de itt a korod nem számít, ugyan annyi jogod van önteni a dolgok és legfőképp saját maga sorsáról, mint bárki másnak. - a szavaimat leginkább a kék leányzónak intézem és letérdelek elé és az egyik kezét a két kezembe fogom és kedvesen simogatom. A szavaimat komolynak és igaznak szánom, hiszen semmit se fogok tenni vele, legfőképp azért, mert tiszteletben tartom Rhyssa álláspontját és véleményét. Viszont szinte érzem ahogy pezseg a vérem amiatt, hogy már ez a kis gesztus is mit válthat ki a többiekből, mintha ez lenne az éltető elemem vagy valami. Természetesen nem kizárt az sem, hogy esetleg a két férfi nekem esne abban a hitben, hogy most a pillantásommal is képes lennék megölni a kislányt. Legalábbis amíg hagyta mindezt és nem távozott.
- Most már ténylegesen nincs okunk tovább egy helyben ülni. A nap hátralevő része még mindenkinek a rendelkezésére áll, csinálhat amit akar és megbékélhet a démonaival. Valóban jobb ha ezt a beszélgetést majd holnap folytatjuk tiszta fejjel és erős meggyőződéssel. - csaptam össze végül a tenyereimet, mint aki jól végezte a dolgát és megmondta az igazán tutit.
- Van kedves egyet sétálni és keresni egy kellemes kis helyet a meditálásra? - léptem oda Rhyssához, mintha az eddigi beszélgetés meg sem történt volna. Úgy éreztem igazán szükségem van egy kis tényleges meditációra, hogy kiürítsem a fejem és megtaláljam a legmegfelelőbb összefüggéseket és stratégiát, meg az "ellenfelünk" lehetséges gyenge pontjait, de ha nem volt muszáj akkor nem akartam ezt egyedül. Különben is, ha Rhys itt marad, akkor lehet, hogy egyesek majd őt vonják kérdőre az én tetteim miatt. Párból kinéztem volna. Vagy azt feszegetik, hogy hogy bírja mellettem. Furák az emberek néha. Akárhogy is, ha beleegyezik akkor vele, ha nem akkor egyedül vállalkozom a sétára és a meditálásra.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

TA-052

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

- Ennek teljesen elmentek otthonról.- jegyzem meg kissé sem törődve azzal, hogy ki hallja és ki nem, mikor Keth mintha csak megszállta volna valami vagy valaki, akkor egyszerűen jellemet váltott. Sohasem kedveltem a hozzá hasonló kígyókat, akik úgy váltogatják a bőrüket, mint mások a fehérneműt. Az egész játéka nevetséges, úgy a jópofizás, mint amit a kis csajjal csinál. Ha pedig a két ostoba ficsúr ráharap egy ilyen nyilvánvaló horogra, akkor meg is érdemlik azt, amit esetleg kapnak, főleg ha egyáltalán eljutnak odáig és a vörös közbe nem lép é akadályozza meg őket. Meg különben is, mit is tehetnének, mikor gyakorlatilag mindnyájunkat képes lenne padlóra küldeni az az őrült.
- Azt csináltok, amit akartok. Ezt már régen túlbeszéltük, a helyzet nem fog változni se holnapra, sem pedig az utánra. Aki ostoba és gyáva, az az is marad. - horkantam fel a dolgokon, amik elhangzottak és hagytam mindenkit a szobába, már aki eddig nem ment el valahova és ott maradt egyáltalán. Sokkal jobb dolgom is volt, mint, hogy azzal törődjek, hogy azok, akik olyan sokra tartják magukat és fontosnak miket öntenek, vagy miként húzza mások agyát Keth. Az enyémet eléggé felhúzta és nincs szükségem további terápiára. Így inkább azzal foglalatoskodom, hogy eltervezzem, hogy milyen felszerelésekre lesz szükségem az utolsó vadászathoz.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Gépek

Spoiler:

TA-026

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

- Értem. - szólaltam meg végül miután Rhyssa pontosította azt, amit feltételeztem. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy kedves akart-e lenni azzal, hogy úgy akarta intézni Keth, hogy ne tudjak róla, ne vegyem észre, vagy labilisnak esetleg gyengének tartott és azért akarta így. Ami azt illeti ezt valószínűleg sohasem fogom megtudni, mert hirtelen mintha csak egy másik ember lett volna kezdett el beszélni és egyedül hozzám, nyugtatólag és számomra eléggé őszintének és bizalomgerjesztőnek tűnt. Nem is kicsit lepődtem meg a dolgon, ahogyan azon is, hogy a kezeibe vette az én egyik kezemet é kedvesen és nyugtatólag simogatta. Ezzel teljesen összezavart és egy darabig csak pislogni tudtam mindössze,semmit mást.
- Hát... ömmm... köszönöm, azt hiszem? Nagyon kedves tőled? Bocsánat... - végül csak hebegni és habogni tudtam, mást nem igazán. A kezemet is óvatosan elhúztam, finoman biccentettem felé, majd elindultam a kijárat irányába. Futólag még Jonathanra néztem, hiszen a mozdulataiból és a tekintetéből úgy vettem ki, hogy védelmezőbb irányomba a korábban hallottak után, de igazából neki se tudtam semmit mondani. Kicsit meditálni és gondolkodni akartam a dolgon, bár nem tudtam, hogy hol és miként tudnám mindezt megtenni, így szimplán csak arra mentem amerre a lábam vitt.

Felszerelés

Spoiler:

Képességek

Spoiler:

Erőalkalmazások

Spoiler:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Csüt. 09 Ápr. 2020, 11:13

Egy kaland: A Karanténvilág

Karanténvilág

Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Aejay'gamu, Shayla Kelborn,

Lord Xeth E’ron / Keth Tye E’ron és Edric Kane

Következő körváltás: 2020. április 13. (hétfő)

További információk:

A helyzet nem sűrűn javult, a többség kezdett egymásnak esni, amikor kiderült, hogy találkoztak az érdekek. Ekkor még az is felmerül Ingridben, a megannyi reakciót látva, hogy ez is simán lehetett valamilyen teszt a Czerka részéről, hogy kiderítse ki mennyire stabil mentálisan. Igazából nem tudta, hogy a két fiatal férfi mit nem tudott felfogni abból, amit olvastak. Vagy éppen átfutottak azon a részen, esetleg a túl sok információ miatt ezt elfelejtették? Nem érdekelte, igazából ha ők életben akarnak maradni, az jó, mert természetesebbnek hat az egész. Viszont ott volt a hátrány is, hogy ki tudja mit fognak elfecsegni később, már csak emiatt is likvidálni kellett volna őket valamilyen módon, ebben Keth-nek igaza volt.
- Azt, ami az adatokban volt, hogy csak a sikeres túlélő modellek maradnak a játszmában. Ha meghalunk szépen úgy tűnve, mintha természetes lenne, akkor kikerülünk a játszmából – vonta meg a vállát.
Azzal a gyerekes viselkedéssel már nem is foglalkozott, ahogyan azzal sem nagyon, csak egy pillanatra volt nehéz hova tenni, hogy Keth mennyire gyorsan váltott jellemet, bár erre saját maga is képes volt, mert az álomban látta, hogy miként viselkedett Tubrokkal, és tudta, hogy bármit képes eljátszani. Mivel az ő kérdésére senki sem válaszolt nem érdekelte többé a többiek válasza, így nekilátott annak, hogy letörölje a kinyert információkat. Ez nagyon fontos volt, ezek után majd még azt is szándékozik megtenni, vagyis megpróbálni, hogy teljes mértékben tönkreteszi az adathordozót, szétpróbálja majd törni, a végén pedig majd ki is tenni a savas esőbe, hogy még inkább tönkre menjen. Az úgyis reggelig fog nagyjából esni az eddigiek alapján, de ettől függetlenül nem szándékozott Ingrid olyan sokáig ezzel foglalkozni, remélte, hogy végez hamarosan. A további beszélgetést ő maga sem tartotta szükségesnek, de ha ragaszkodnak hozzá.
- Amint végzek megyek és visszakapják a saját részüket, nem fogok zavarni – mondta még a párosnak.
Ezzel igyekezett is visszatérni a munkához, hogy töröljön mindent.

Rhys továbbra is várta, hogy mi fog kisülni ebből, ahogyan várható volt, többen nem igazán voltak oda azért az ötletért, amit a párja javasolt, a többség azonban láthatóan elfogadta, vagyis könnyebben és nem hisztiztek. Saját maga mostanra inkább csak kicsit ürességet érzett, mintsem dühöt. Igazából érezte, hogy túl szép az egész ahhoz, hogy igaz legyen, az egész minden Keth-el együtt. Csak remélte, hogy ezen a helyen kívül az igazi verziójuk jól vannak és legalább annyira oda vannak még mindig egymásért, mint ők itt. Tényleg csak azt sajnálta, hogy ennyi idejük volt egymásra és nem több. Miután kifejtette a saját álláspontját csöndben maradt és várakozott, még a karjait is összefonta a mellkasa előtt, némileg védekező álláspontban. Egészen addig maradt így, amíg Edric meg nem próbálta Keth-nek hajítani a poharát. Ekkor szinte fel sem fogta, hogy mit tesz, ösztönösen igyekezett kinyúlni az Erőbe, hogy megállítsa a poharat, remélte, hogy még időben teszi és képes rá. Bármi is lett az eredménye Keth akkor is nevetésben tört ki, amire csak felsóhajtott és megcsóválta a fejét. Párszor már érezte valószínűleg ezt a váltakozást a férfiban és furcsa mód az volt ismerősebb, aki kisebb szerepet kapott, aki most ment oda Aeyaj-hoz és térdelt el a lány elé. Azt tudta, hogy a férfi két szerepben tetszelgett életében, hiszen elmondta, hogy ott volt Xeth, és volt Keth is. Az alap volt Xeth, legalább is így vélte és a mostani is, a kedvesebb, másokkal foglalkozó pedig Keth.
- Támogatom Jonathan ötletét, hogy mindenki nyugodjon meg és pihenjen le, bár azt nem hiszem, hogy változnának a nézőpontok – tette hozzá a végét óvatosan.
Végül úgy tűnt, hogy a többség távozni készül, legalább is Shayla és Aeyaj „kirohant” innen és még Ingrid is távozni akart, ha végzett. Már épp készült volna biccenteni a nőnek a szavaira, amikor Keth lépett oda hozzá, hogy közösen távozzanak innen. Csak bólintott a párja szavaira, ha pedig a férfi hagyta, akkor kézen is fogja és röviden meg is csókolja őt. Ha elindulnak és sikerült kijutniuk innen és más már nagyon nem látja őket, akkor fogja megölelni a másikat és hozzábújni.
- Csak ölelj át kérlek! – kérte a másikat.
Annak ellenére, hogy megtenné, amit kell, attól még kiakasztó volt, de igazából nem is a saját halála volt az, hanem annak a tudata, hogy Keth fog meghalni, vagyis ő is. Ez volt az, amit jelen esetben nehezen viselt, vagy fogadott el.

Karanténvilág - Page 6 GxBFAIY

Rhys még időben eltudta kapni az Erő segítségével a poharat, amit Edric dobott, de Xeth-et akkor is nagyon mulattatta az egész. A hirtelen jellemváltása pedig bármennyire is úgy tűnt, nem színészkedés volt, így nézett ki, amikor Keth került előtérbe – a szétválasztás előtti – Xeth-el szemben. Egyébként, aki távozni akart, azaz Shayla és Aeyaj megtudták minden gond nélkül tenni mindezt.

Szerencsére azonban a férfi nem támadt rá Aeyaj-ra, így Jonathan-nak sem kellett egy valószínűleg hatalmas verésbe belefutnia. Mindenkinek amúgy a legjobb helye meditálásra a saját szobája volt valószínűleg, ahol erre már ki is alakítottak maguknak megfelelő helyet. De ezeken felül is volt bőven hely, ahova el lehetett vonulni egyedül, már csak amiatt is, mert volt alagsora is az épületnek, sőt, két szint is volt a föld alatt.

Ezek főleg raktárak voltak, ahol némi élelmiszer és egyéb dolog is volt, de főleg a kiállítással kapcsolatos dolgok, plusz valamilyen hálóhelység is, ahonnan mindenki beszerezhette korábban az ágyakat, matracokat magának. Ezt nem nézve a tetőn is volt pár olyan hely, ami remek volt a meditáláshoz, igaz napközben csak, amikor épp nem esik a savas eső. Így maradt mindenkinek a szobája, vagy az alagsor.

Az, hogy kinek mennyire sikerült megnyugodnia nem lehet tudni, csak annyi bizonyos, hogyha valaki nem keresi a bajt, akkor az este hátra levő része és az éjszaka teljes nyugalommal telik el, ahogyan lenni szokott hajnalban az eső is elállt, szép napsütötte reggelre ébredhetett mindenki, ahogyan lenni szokott. Ingrid is késő éjjelre tudott végezni az adatok törlésével és az adattár megsemmisítésével.

Karanténvilág - Page 6 GxBFAIY

Akkor mostani reagban írjátok le kérlek, hogy ki mit csinált még az este hátralevő részében, vagy még amíg fent voltatok, ha valaki szívesen laposra verné Xeth-et Very Happy

statisztika:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Hétf. 13 Ápr. 2020, 00:00

//Pénteken lesz új kör.//

by **Rhyssa Edaara Quillan** Pént. 17 Ápr. 2020, 00:00

//Kedden lesz új kör.//

by **Edric Kane** Vas. 19 Ápr. 2020, 12:36

Helyi Idő: ???
Helyszín: ???
Célkitűzés: Túlélés
Jelenlevők:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-028 - „Geelan” [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 - „Tépő” [Mogwar]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]

Úgy kezdett felgyülemleni benne a feszültség, mintha épp egy vulkánra próbált volna valaki egy dugót rágyömöszölni. A többiek játékát egyre szánalmasabbnak gondolta, ahogyan Rhys elkapta a poharat, Keth mintha teljesen átváltott volna egy teljesen más stratégiára a “beszélgetésben”. A másik férfi nevetését inkább hallotta őrült kacajnak, és mielőtt bárki, bármit is mondhatott volna, Edric egy szó nélkül kisétált a szobából, mielőtt valami olyasmit tett, amit nem tudott kontrollálni. Szinte látta maga előtt, ahogy rátámad a többiekre, egy hang folyamatosan ezt súgta neki, kezei pedig akaratlanul is ökölbe szorultak egy ideje. Egy mély, vadállati ösztön volt mindez, de már sokkal több és sötétebb, mint a szimpla túlélésé. Nem értette az egészet, de valahogyan mégis élvezte és esze ágában sem volt visszatérni ahhoz, hogy érdekelje a többiek véleménye, vagy hogy előbbre helyezze őket a saját érdekeinél. Éles váltás volt mindez, azonban sokkalta izgalmasabbnak hatott.
Egy pillanatra el is gondolkodott, hogy vajon a valódi Edric is eljutott-e már hasonló töréspontra? És ha igen, ő talán visszakozott? Vagy folytatta ezt a mámorító ösvényen az utat és ellenségeinek szenvedését ő maga hozta el? Egyáltalán kit érdekel az eredeti Edric? Ő a saját ura volt és mostmár teljes mértékben. De… valami hiányzott. Többre vágyott, sokkal többre, minthogy bezárva legyen ezekkel a senkikkel. Elsőként valahogyan ki kellett jutnia erről az átkozott helyről és járnia egy sajátos utat. A Czerka talán tudott segíteni céljai elérésében. Hiába gyűlölte őket, azért mégis csak ők teremtették és nekik megvolt a hatalmuk, amelyet talán ő is ki tudott használni. Terveket szőtt, miközben elért a szobájába, aminek ajtaját teljesen be is zárta. Nem volt kedve senkivel sem társalogni az est hátralevő részében. Kevés bútor volt csupán, mégis kedve támadt volna némi pusztítást végezni, azonban ezúttal inkább csak kifújta a levegőt a bordái közül. Szinte égett teljes testében, még mindig kalapált a szíve az előbbi kis jelenet miatt.
Végül leült az ágyára és megpróbálkozott azzal a meditálással, ami az elmúlt pár hétben általában segített kiürítenie az elméjét. Ezúttal azonban ahelyett, hogy próbálta volna a képzeletének sötét képeit kitörölni, inkább üdvözölte őket és teljesen elmerült bennük. Elképzelte, ahogy kijutott a bolygóról, hogy elárulja társait annak érdekében, hogy a Czerka bizalmába kerülhessen, őket felhasználva pedig kikerüljön ebből az egész átkozott helyről és végre szabadon felfedezhesse magának a galaxist. Talán némi hódítással is. Arcán akaratlanul is mosolyra húzódott a szája.

Felszerelés:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Kedd 21 Ápr. 2020, 00:00

//Szombaton lesz új kör.//

by **Xeth E'ron** Pént. 24 Ápr. 2020, 20:59

TA-043

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Erős késztetést éreztem arra, hogy mielőtt elhagyjuk a termet egy mély és színpadias meghajlást megejtsek a bent maradtak részére, de sikerült ezt elnyomnom magamban. Egyrészt már túlzásnak éreztem volna, hiszen a jelen lévők közül senki sem az ellenségem. Persze, egyesek viselkedése és gondolkodásmódja hagy némi kívánnivalót maga után, de ezen aligha fognak változtatni. Így maradt mindössze egy udvarias biccentés a többiek felé miután Rhys kézen fogott, megcsókolt és készen állt az indulásra.
Amikor pedig kettesben voltunk és Rhyssa hozzám bújt, akkor jól nevelt férjként azt tettem, amit mondtak nekem. Igaz, hogy tisztában voltam azzal, hogy ez nem mindig jellemző rám, de most kivételesen vagy épp nem kivételesen, jól esett így tenni. Viszont közben valami mást is éreztem, nem a közvetlen közelünkből, hanem inkább a szobák felől. Olyasmi volt, amivel nem most találkozhattam először. Kicsit ahhoz hasonlított, amit akkor használtam, amikor Rhyssát gyógyítottam meg, vagy mikor a vadakat villámoztam le. Olyasvalami volt, ami az én részem is, nem csak másé. Erre mindössze csak egy gyors félmosolyt engedtem meg magamnak, hiszen biztos volt, hogy valaki nagyon mélyre csúszott, ráadásul olyan helyre, amit nem képes irányítani. Egyszóval ostoba és tapasztalatlan, pont amilyennek én szeretem az ilyen személyeket.
- Bocsáss meg, hogy ilyesmit kérünk, kérek tőled. Tudom, hogy mennyire nehéz ez az egész, főleg úgy, hogy vére egymásra találtunk, és hamarabb is, mint "előző életünkben". Most mégis rövidebb lesz ez, mint szeretnénk. - szólaltam meg mikor az ölelkezés lejárt, Rhyssa kicsit megnyugodott és a szobánk felé tartottunk. Nem akartam hazudni neki, vagy olyasmiket mondani, amiket úgysem tudnék betartani. Arról nem is beszélve, hogy ez csak a jéghegy csúcsa volt, amivel valószínűleg ő is teljes mértékben tisztában volt.
- Van egy elég erős érzésem, hogy az elkövetkező napokban elég sok probléma felüti a fejét. Attól tartok, hogy egyesesekből drasztikus lépéseket fog mindez kihozni, erre számítanunk kell. - tettem még hozzá miután beértünk a szobába. Az este további részét pedig Rhyssával töltöttem miután kértem tőle némi türelmet, amíg meditáltam egy kicsit. Ezalatt a rövidke idő alatt leginkább arra próbáltam rájönni, hogy a Czerka stratégiájában, a sajátunkban, valamint a körülöttem levő emberek esetében hol lehetnek azok a töréspontok, amik nagy változást hozhatnak és esetleg hasznunkra válhat, nem pedig hátrányunkra. Ezután pedig teljes mértékben Rhyssára bíztam magam, hogy azt tegyen nyugodtan velem, amit szeretne egész éjjel is akár.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

TA-052

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Habár eredetileg úgy gondoltam, hogy a szobámba fogok menni, végül mégsem ott kötöttem ki, hanem a nagy közösségi térben. Furcsa módon inkább izgatottság volt bennem jelen, mintsem bármi más. Olyan volt az egész, mintha valamiféle harcra készülnék. Persze ez igaz is volt bizonyos szempontból, hiszen amellett, hogy a Czerka elcseszett projektjét akartuk derékba törni, én megválasztottam már a halálom módját. Harcos voltam és harcolni akartam az utolsó lélegzetemig, úgyhogy amikor majd eljön az idő, akkor szembe fogok nézni a vadon szörnyeivel és egészen addig harcolok, amíg az egyikük jobbnak nem bizonyul majd nálam.
Most pedig, hogy itt álldogáltam a terem közepén, valamint végignéztem, ahogyan a gerlepár a maga dolgára megy, gyakorlatozni kezdtem. Azokat a harci mozdulatokat, amiket ismertem és őszintén szólva szerettem is. Edzettem a testem és az elmémet is arra, ami várt rám. Mindezt persze egészen odáig amíg bírtam és nem fáradtam el. Csak ezt követően tértem vissza a szobámba, majd lezuhanyoztam. A vacsorám elfogyasztása után pedig a fegyvereimet vettem számba és vizsgáltam meg őket, hogy megfelelő állapotban legyenek. Az alvás csak ezután következett.
Másnap reggel a megszokott időben, korán keltem, összeszedtem magam, majd elindultam reggelizni. Egyelőre nagy terveim a mai napra nem voltak, inkább kíváncsi voltam, hogy ki mire jut azzal, amit tegnap megtudtunk. Az ilyesmit elég könnyen ki lehet venni az emberek viselkedéséből. Ha viszont semmiérdekes, vagy számottevő dolog nem történik, akkor gyüjtögetni fogok kimenni és körbenézni, hogy odakinn valami érdekeset találok-e.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Gépek

Spoiler:

TA-026

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Egyenesen a szobámba mentem, kitérők nélkül, majd miután beléptem becsuktam magam mögött az ajtót és bezártam. Nem hittem, hogy bárki is utánam jött volna, vagy akart volna egyáltalán, csupán így biztosabb volt, hogy senki sem akar majd zavarni, vagy ha igen, akkor úgyis ott a zárt ajtó, nem fog tudni csak úgy benyitni. Most magányra volt szükségem, hiszen senki sem tudott volna semmi olyat mondani, ami helytállt volna most, vagy megtámadhatatlan lett volna.Na jó, ez nem igaz így teljesen, hiszen amit Keth mondott valamint Ingrid azok teljesen megállták a helyüket. Tisztában vagyok azzal, hogy gyermekként kezelnek, úgy ők, mint ahogyan azok is, akik a szavukat felemelték az öngyilkossággal kapcsolatban. Igazából nem is az zavart, hogy döntéseket hoztak, hanem, hogy helyettem is akartak hozni, pedig amennyiben megkérdezték volna valószínűleg egyetértettem volna velük. Hiába léptek fel egyesek védekezően a dologgal kapcsolatban, hiszen túlságosan is magukra gondolnak, önzőek, hiszen ez nem rólunk szól, ez az egész nem csak azért van, hogy keresztbe tegyünk a Czerkának, hanem hogy megakadályozzuk azt is, hogy minket és esetlegi későbbi klónjainkat eszközöknek és fegyvereknek használják fel a galaxis többi része ellen. Azért, hogy minket ne tudjanak felhasználni azokkal szemben, akiket alapul vettek, hogy mi létre jöjjünk.
Nem tudom, hogy mikor is aludhattam bele a gondolataimba, de mikor megébredtem, akkor már reggel volt. Egy gyors tusolást követve pedig elindultam reggelizni és csak reménykedni tudtam abban, hogy minden ami tegnap történt nem fog valamiféle bombaként problémává robbanni ezen a helyen.

Felszerelés

Spoiler:

Képességek

Spoiler:

Erőalkalmazások

Spoiler:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szomb. 25 Ápr. 2020, 08:16

Egy kaland: A Karanténvilág

Karanténvilág

Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Aejay'gamu, Shayla Kelborn,

Lord Xeth E’ron / Keth Tye E’ron és Edric Kane

Következő körváltás: 2020. április 29. (szerda)

További információk:

Az adatokat sikerült törölnie, azzal nem igen foglalkozott, hogy Kethből milyen reakciót váltott ki az, hogy hozzá próbálták vágni a poharat. Saját maga is kettős személyiséggel rendelkezett, amiből az egyiket azt tudta, hogy Tubroknak szokta csak mutatni, valószínűleg meg a hozzá közelállókhoz, mindenki mással azonban hideg, rideg, távolságtartó. Így számára nem volt furcsa a férfi viselkedése. Miután végül törölte az adatokat, akkor távozott a helységből. A haladás közben az első helyen, ahol szét is törte őket, majd ki is hajította az ablakon, mert nem volt már rá szükség. Már minden létező dolgot tudtak róla, ha pedig véletlenül helyre lehetett volna állítani, akkor ezek után bizonyosan nem. Mint általában most is inkább igyekezett egyedül maradni. Nem igazán akart erről a dologról már tovább beszélni, sokkal inkább azt kellett beütemezni és kitalálni, hogy miként tűnhet majd az egész természetesnek, mert nem akarta, hogy látszódjon az, hogy tudják, és direkt ölik meg magukat. mert azért egy hónap kevés idő arra, hogy elfogyjon a remény arra, hogy megmentik őket. Mivel nem akarta, hogy ezen tervezés is maradandó legyen, vagy bármi le tudja másolni, utána tudjon nézni, így inkább papírt és tollat/ceruzát fogott és a szobájában az asztalnál ülve kezdte felírni a lehetőségeket, egyelőre csak négy fővel számolva, kételkedett benne, hogy a másik háromban lenne elég bátorság erre. Azonban itt arra jutott már ebből is, hogyha a csapat fele öngyilkos lesz a másik fele nem és a Czerka eljön értük, akkor elmondják, hogy miért lettek öngyilkosak és nem kerülnek ki a programból. A saját biztonságuk érdekében, hogy ne legyenek ennek a kísérletnek a részei többé muszáj lenne azokat is likvidálni, akik nem képesek arra, hogy meghozzák ezt a döntést. Ezt pedig meg kell beszélnie Shayla-val és Xeth-el hatszemközt, mert noha a harmadik vörös nő képes lett volna megtenni a döntést, de tisztelte a többiek életét annyira, hogy soha se adja erre az engedélyt. Ezt a döntést bármennyire nem tetszett, vagy épp tetszett másnak, hármójuknak kellett meghozniuk, ezért is akarta mindezt majd titokban tartani. Mint minden este most is igyekszik bezárni az ajtaját, hogy senki se tudja megzavarni és bejönni. Ha kopognia kell valakinek, vagy kiabálni, van ideje mindenre felkészülni. Amint minden megszokott esti teendőjével végzett le is feküdt aludni. Reggel, amikor felkelt a zuhany után első dolga az volt, hogy megkeresse Shayla-t és Keth-t, mert róluk is tudta, hogy elég korán kelők tudnak lenni, ami még jól is jött neki.

Rhys is tisztában volt vele, hogy valószínűleg nem mindig bújnak egymáshoz az együttlétek utáni részeket kivéve, volt egy olyan érzése, hogy nem is nagyon mindig volt igénye arra, hogy a férje átölelje őt, mert szeretett erős nőnek tűnni, akit nem lehet megsebezni és mások is erősnek látják, de most szüksége volt minderre. A férfi szavaira megrázta a fejét.
- Nem nehéz meghoznom a döntést, én is az öngyilkosságot választom. Csak… – elcsuklott a hangja.
Azokról, amiket olvasott nem egyszer nézett szembe a halállal a kitűntetései alapján pedig még önként feláldozta volna a saját életét is másokért. Most is logikusnak tűnt, nem csak amiatt, hogy a Czerka-t szabotálják, ami egyébként nagyon logikusnak tűnt, de ha tovább használják őket, akkor ennyire képzett katona sok kárt tehet másoknak is. És nem azokat fogja védeni, akiket Köztársaságiként tette, amire saját maga esküdött fel valószínűleg magától, hanem amire agymosások és hasonlók kötelezik. Nem is beszélve arról, hogy mit érezhet az eredeti páros, hogyha ezt megtudnák. Nem akarta őket sem kitenni ennek és nem az volt a baj, hogy ezt kellett tenni, hanem más. A gondolatra érezte, hogy csípni kezdik a könnyek a szemét. Nem, nem akart sírni és belegondolni sem abba, hogy milyen lenne az élet a férfi nélkül, vagy végignézni a haldoklását, mert nem lenne rá képes. Lehet bármilyen tökös és erős katonalány, ezt nem.
- Ez önzőség… én sem kérhetem, hogy nézd végig a halálomat, de én nem tudnám a tiedet, nem lennék képes rá. Nem akarom, hogy azok legyenek az utolsó képeid rólam, hogy meghalok, de egyedül sem akarok lenni akkor… – mondta végül némileg zavartan.
A végén ismét megrázta a fejét és követte a férfit vissza a szállásukra, mert végül úgy néz ki, hogy azt a helyet választották. Mikor Keth ismét megszólalt, akkor rápillantott és komolyan és bánatosan bólintott. Aggódott amiatt, hogy a másik két vörös szépen csöndben elintézik a dolgot a többiek között, vagy pedig éppen Edric lesz az, aki velük próbál végezni, hogy ne ölhessék meg a többiek azokat, akik nem akarnak semmit tenni.
- Igen, én Edric, Ingrid és Shayla miatt aggódom. A férfi túl meggondolatlan és heves, a másik két nő pedig túl számító – mondta ki a neveket, amire a férfi csak utalt.
Ezek után hagyta, hogy Keth meditáljon, addig saját magától elég idegenül csak állt az ablaknál, annak támaszkodott és az esőt nézte. Igyekezett semmire sem gondolni, hogy ne zavarja meg a másikat. Szeretett volna több időt a férfival, egy emberöltőt, egy teljes életet és családot. Még ilyen rövid idő után is, volt egy olyan érzése, hogy a valódi énje is így lehetett és talán ők meg is kapták mindezt. Mivel pedig nem sok idejük volt hátra az életből, így igyekezte minden egyes percét – így a mostani estének, éjszakának is – a férfival tölteni, a hosszú együttlét után még beszélgetni is egy kicsit mielőtt el nem aludt ő is valószínűleg hajnalban, vagy nagyon késő este. Reggel mint mindig most is hajnalban ébredt, utána elment zuhanyozni, remélhetőleg nem egyedül. Majd utána reggelit szerezni, de az elkövetkező beszélgetéshez nagyon nem volt kedve…

Karanténvilág - Page 6 GxBFAIY

Mindenki megtudta tenni, amit szeretne, visszamenni a szobájába, gondolkodni, meditálni, Edric esetében ez a sötétségbe való süppedést jelentette, Ingrid tervezett, Aeyaj és Shayla hamar lefeküdtek aludni, ahogyan Jonathan is. A legtovább valószínűleg Xeth és Rhys maradtak fenn. Az éjszaka nyugodtan és zavartalanul telt el mindenki részéről, reggel, vagy hajnalban attól függően, hogy ki mikor szokott ébredni most is akkor tudott kelni.

Itt mindenki letudhatta a zuhanyt, a reggelit és minden mást is, amit szeretett volna. Ennek fényében mivel a három vörös és Xeth az, akik a legkorábba kelnek, így Ingrid még eltudta kapni Shayla-t és Xeth-et, hogy szeretne velük hatszemközt beszélni, hogyha megoldható.

Ők valószínűleg végeznek majd a beszélgetéssel addigra, mire a többiek felébrednek és a reggelin is túl lesznek, ahogyan az lenni szokott. Így majd valószínűleg Jonathan-en áll, hogy összeszedje a társaságot, hiszen ő volt az, aki a legjobban meg akarta beszélni az előző nap történt eseményeket és valamilyen kompromisszumra jutni ezt illetően.

Karanténvilág - Page 6 GxBFAIY

statisztika:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szer. 29 Ápr. 2020, 00:01

//Vasárnap lesz új kör.//

by **Rhyssa Edaara Quillan** Vas. 03 Május 2020, 00:00

//Megint nem tudtam írni

Csütörökön lesz új kör, akkor remélem már igen. //

by **Xeth E'ron** Szer. 06 Május 2020, 15:48

TA-043

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

- Lesz az nyolc is, csiribiri miatt Rhyssa képes belelátni a fejembe. - adtam választ Ingridnek mikor reggel felkeresett azért, hogy hatszemközt szeretne beszélni velem és Shayla-val. Azt már meg sem említettem, hogy egyértelmű volt számomra, hogy miről is akar a vörös nő beszélni velem. Ezt pedig ezzel együtt valószínűleg Rhyssa is ki tudta venni a gondolataimból. A beszélgetés tárgya valószínűleg az lesz, amire már magam is rájöttem, mint egyik potenciális probléma, hogy ha valaki életben marad, akkor lehetőség van arra, hogy valamilyen módszerrel kiszedjék belőle arról, hogy a többiek miért lettek öngyilkosok és ezzel hiábavalóvá téve az egészet. És ez még csak a kezdet volt.
- Szóval annak érdekében, hogy a jelenlévők közül senki se kerüljön vissza a "rendszerbe" mindenkit likvidálni kell, céljai és akarata ellenére. Természetesen ezzel rákényszerítve engem és Rhyst arra, hogy vagy társuljunk és akkor a kis közösségünk tagjai mindenképp meghalnak, ha akarják, ha nem, a másik amire ezzel rákényszerülhetünk, hogy akadályozzuk a dolgot, ezáltal tovább szakítva az eddigi hasadékot, és teljesen biztossá téve azt, hogy bárkinek is az öngyilkosságra fölöslegesé váljon. - ha Ingrid meg is próbálta elkerülni a témát és köntörfalazni, azt én teljes mértékben kihagytam, hiszen ha eddig nem jött rá Rhyssa, amit teljes mértékben kétlem, akkor úgyis fölösleges és ostobaságnak is tartom. Legfőképp a kettőnk közti kapcsolat miatt.
- Valamint a twi'lek lányt hiába kezelitek gyerekként. Én elkövettem ezt a hibát a minap. Szerintem nagyon is tisztában van a helyzettel, csupán a véleményét kell kikérni. Tud dönteni maga helyett. - és nagyjából ezzel zártam is a beszélgetést, hiszen részemről semmi más nem volt, amivel húzni-nyúzni akartam volna ezt a dolgot. Itt most már minden a három vörös nőn állt. Engem most igazán csak az érdekelt, hogy ki mire jut. Ingrid valószínűleg Shaylaval együtt azon a véleményen volt, hogy mindenkit likvidálni kell. A kérdés csupán az volt, hogy Rhyssa mit is fog választani. Bármelyik mellett is dönt, az én feladatom az lesz, hogy támogassam benne a képességeimhez mérten legjobban.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

TA-052

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Kicsit meglepődtem mikor Ingrid felkeresett az ügyben, hogy hatszemközt akar beszélni velem és Keth-el. A tegnapi nap történéseit követve valószínűleg nem egy kelleme kis teázást akar, hanem azzal kapcsolatban valamit, és lévén csak hárman tartanánk kupaktanácsot, így minden bizonnyal olyan következtetésre jutott amit nem akar közvetlenül mindenkivel közölni. Egyszóval azzal lehet kapcsolatban, hogy miért lenne gond az, ha bárki is életben maradna.
A kerekek az agyamban be is indultak és mire odáig jutottunk, hogy összeüljünk, már nagy feltételezésekben össze is raktam, hogy miről lehet szó. A negyedik személy megjelenésére csupán sóhajtottam. Nem tudtam miért kell az a másik vörös is mindenben benne lennie, amiben ez a férfi, de aligha tudtam emiatt tenni bármit is. A beszélgetés pedig ténylegesen abba a mederbe terelődött, amit feltételeztem, bár nem egészen.
- Akkor mi lesz? Hogy döntesz? - fordultam Rhyssához végül. Most az ő döntésén állt, hogy lesz-e valami ebből az egészből, vagy pedig mindenki rabszolga sorba kerül és további kísérletek és esetleg olyan feladatok várnak ránk, amit nagy valószínűséggel nem feltétlenül akarnánk megtenni, de bizonyára muszáj lesz.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Gépek

Spoiler:

TA-026

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

A reggelizés elég magányos volt. Nem igazán láttam a többieket. Ingridet és Shaylat igen, de ők nem nagyo törődtek velem. A többiek egyelőre nem jöttek ki a szobájukból, vagy nem az ebédlő felé, így őket nem is láttam. Az is lehetett, hogy alszanak még, vagy több idő kell nekik átgondolni mindezt, mindent ami a tegnap történt. Bizonyo szempontból örültem annak, hogy már amennyire lehetett egyenesbe hoztam magam mindennel, így csak némán fogyasztottam a reggelimet arra várva, hogy valaki felbukkanjon és esetleg beszélgethessünk, vagy történjen valami.

Felszerelés

Spoiler:

Képességek

Spoiler:

Erőalkalmazások

Spoiler:

by **Edric Kane** Szer. 06 Május 2020, 21:02

Helyi Idő: ???
Helyszín: ???
Célkitűzés: Túlélés
Jelenlevők:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-028 - „Geelan” [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 - „Tépő” [Mogwar]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]

Meditáció közben egyre magabiztosabbnak érezte magát Edric ebben az új ruhában, melyet lelkére vett. Olyan felszabadító volt az egész, mintha nem is egy igazi rab lett volna egy lehetetlen bolygón, hanem egy bármire képes csúcsragadozó. Annál persze jóval többre vágyott, mint hogy egy koszfészek planétán várja a halált tétlenül, összezárva pár igazán idegesítő emberrel. Tennie kellett valamit, szinte viszkettek a tenyerei és egy hang azt mondogatta a fejében, hogy sétáljon ki a szobájából, használja a sötétséget és szabaduljon meg a maradék terhektől, akik az épület többi részében már épp aludtak. Nem, ez még neki is túlságosan alantos és túl egyszerű lett volna. Különben sem érdemelte volna ki igazán egyikük sem ezt a kegyelmet. Meditációját megszakította, ahogyan felnyitotta szemeit, majd inkább áthelyezte magát az ágyra és hanyatt le is feküdt. A sötét plafont bámulta egy ideig, arcán pedig még mindig ott volt a mosoly, ami tükrözte a felszabadultság mámorító hatását.
Észre sem vette, amikor elaludt, az átmenet valóság és álom között elhalványult. A plafonon egyszerre csak repedések jelentek meg, fényes, fehér repedések, melyek szinte elvakították. Fényük szinte égette bőrét, így kitárta kezét, hogy azzal védje magát, tenyeréből pedig sűrű, fekete füst szállt fel, eltakarva a bántó sugarakat. Ahogyan pislogva újra abba az irányba fordította fejét, egy tükörrel találkozott szembe, immár nem is feküdt, hanem két lábon volt. Feje teljesen leborotvált, szemei a korábbi szürke helyett immár sárgán világítottak, pupillája körül pedig skarlátvörös vérerek terítették be a látószerv fehérjét. Arcán több seb is éktelenkedett, ráncai mélyebbnek tűntek, mint amire emlékezett. Mégis, még mindig ott volt a mosoly, mely szemeivel együtt olyan hidegséget varázsolt, amitől a tükör felületén is jegesedés ütött ki. A semmiből tükörképe kinyújtotta karját, majd nyakon fogta Edricet és messzire dobta.
- Gyenge vagy!- ordibálta utána, miközben ő maga pedig fájdalmasan csapódott egy betonfalba.
- Használd a gyűlöleted, te senkiházi!- utasította ismét a tükörképe. Edric kezdett feltápászkodni, állkapcsa összeszorult, ahogyan kezei is ökölbe ugrottak. Felnézett önmagára, aki tovább mosolyogva bólogatott.
- Ez lesz az, gyerünk- suttogta egy intéssel, miközben a valódi, vagyis klón Edric már két lábon volt. Bőre szinte égett és újra teljes intenzitással érezte ugyanazt, amit korábban a szobában a társai szánalmas kis játéka közben. Vadállati ösztönök bújtak elő, ölni vagy meghalni, harcolni vagy elbukni. Tükörképe felé iramodott ismét, de Edric egy kezét kinyújtva összpontosította magában a sötétséget, majd tenyerét kitárva egy részét másik énjére koncentrálta. Az futás közben elemelkedett a talajról, ezúttal ő csapódott méterekkel hátrébb egy láthatatlan falba.
- Még, MÉG, MÉG!- ordibálta a tükörkép hisztérikusan, nyála szinte fröcsögött a furcsa színjátéktól. Az eredeti Edric akaratlanul is kacagott ezen a szánalmas pondrón. Kezében ekkor érzett egy furcsa tárgyat, lenézve vette észre, hogy egy markolat volt az, egy gombbal az oldalán. Ahogyan ujjait végigszántotta a fémes felületen, elkönyvelte magában, mennyire jéghideg is volt a tárgy. Valahonnan tudta, várta, mi fog történni, de ahogyan megnyomta a gombot, egy fényes, skarlátvörös penge kúszott ki a markolatból. Arcához közelebb mozdította, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Már ekkora távolságból is majdnem lángra kapott a forróságtól, de a markolat az öklében még mindig jéghideg maradt.
- Gyerünk, használd már! Add át végre magad a sötét oldalnak!- törte meg a csodálkozását a tükörkép, mire Edric maga mellé eresztette a fegyvert, majd gyalog indult az épp immár ismét két lábon lévő másolata felé. Még eszébe is jutott, milyen ironikus helyzet volt. Egy klón klónja. Ahogyan menetelt, a pengét végighúzta a sötét talajon, miközben az szikrákat vert a felületről. Amint odaért, egy suhintással lefejezte a másikat. Minden elsötétült, a saját kacaját hallotta messziről, aztán a plafon ráomlott és hirtelen ismét felébredt.
Hamar tudatosult benne, hogy ismét a valóság szánalmas létezésébe csöppent vissza, ráadásul odakint már világos volt. Meg kellett tennie tervében az első lépést, nevezetesen eltűnni erről a helyről. A többiekkel aligha érdekelte, mi fog történni, már így sem tetszettek a tegnapi gondolatok és tervek sem az igazság fényében. Megtörölte szemeit, majd a fürdőszobába lépett, ahol szembetalálkozott tükörképével. Ezúttal azonban nyakát simogatták hosszú hajszálai, szakálla pedig jópár hetes volt. Matatott egy kicsit, mire talált egy éles tárgyat, majd szinte mániákus nemtörődömséggel szabadította meg magát arcszőrzettől és hajától. Hamar több vágást is eszközölt saját magán, de a vér szaga úgy hatott rá, mintha csak ébreszőten ráöntöttek volna jeges vizet. Amint végzett vett még egy gyors zuhanyt, majd harapott pár falatot és keresett egy elég nagy táskát, amibe némi felszerelést tudott pakolni. Mindezzel lépett ki a szobájából, s halkan indult el a múzeum folyosóin némi plusz élelmet, vizet és egy sor hasznos felszerelést csenni, mielőtt szándéka szerint megszökött. Út közben óvatosan haladt, ha esetleg aludtak, vagy jöttek épp arrafelé a többiek, aszerint el tudja őket kerülni.

Felszerelés:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Csüt. 07 Május 2020, 00:00

Egy kaland: A Karanténvilág

Karanténvilág

Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Aejay'gamu, Shayla Kelborn,

Lord Xeth E’ron / Keth Tye E’ron és Edric Kane

Következő körváltás: 2020. május 11. (hétfő)

További információk:

Valóban nem volt nehéz kitalálni, hogy mi miatt is akart a többiekkel beszélni a csapat másik felének hiányában. Arra csak elhúzta a száját, hogy a harmadik vörös is itt volt, ez azt jelentette, hogy bármi is hangzana el itt, azt Keth amúgy is elmondaná neki. arra a valamire utalt a csiribiri címén, ami nem volt jó.
- Remélem a többi, aki ugyanúgy tud csiribirizni nem lát a fejükbe – mondta ridegen.
Ha így volt, akkor ennek a beszélgetésnek nem volt semmi értelme. Saját maga a rövid „értekezleten” egyébként meglehetősen finoman fogalmazott, nem mondta ki szó szerint azt, hogy mit akar, mert mi van, ha hallgatóznak. Nem mintha nem lett volna tökéletesen egyértelmű, de ettől függetlenül úgy fogalmazott, hogy valamit tenniük kell a saját biztonságuk érdekében, mert ha valaki innen kijut élve, nincs garantálva, hogy a túlélők kínzás, vagy egyéb nyomás hatására nem kezdenek el beszélni arról, hogy mi történt itt valójában lent a bolygón. Hogy nem mondják el, hogy sikerült feltörni a komputert és annak hatására vállalták az öngyilkosságot. Ha pedig megteszik, akkor soha sem kerülne ki a játékból, hanem benne maradnak. Keth első mondatira bólintott, majd a következőre csak nekidőlt a falnak és széttárta a karjait. Azt hitte, hogy nyilvánvaló volt, hogy miként kezeli a táraságot, hogy direkt nem gondol érző lényként senkire és semmire, ami egyébként meglehetően könnyedén ment a számára. Az elején talán még meg is ijesztette, de hamar megtanulta kezelni mindezt és már egyátlalán nem zavarta.
- Nem tekintem gyereknek, csupán egy kelléknek, ahogyan mindenki mást is a jelenlevők közül, de azt hittem ez nagyjából két hete kiderült – mondta. - Ha mindenkit, beleértve magadat is csak tárgyként, eszközként kezeli, egyszerűbb megtenni, amit kell.
Mivel sejtette, hogy a vörösnek kell döntenie Keth nevében is, így a nőre pillantott, hogy mit mond. Ha ő nemet mond, akkor kettő-kettő az állás, láthatóan Shayla is így vélte. Ha pedig nemet mond, akkor más megoldás után kell nézni, amiből kettejüket kihagyják. Bár ezek után elég nehéz lenne mindezt kivitelezni.

Az egész már ott nem tetszett Rhys számára, amikor reggel megérkezett Ingrid, hogy beszélni akar Keth-el. saját maga szívesen kimaradt volna a beszélgetésből, mert nem volt nehéz kitalálni, hogy miről volt szó, már csak azért sem, mert a párjának a fejében is megfordult már mindez korábban. Tudta, hogy nem kerülheti meg mindezt, mert ez elég fontos kérdés, de nem tudta, hogy mit is válasszon, mit mondjon erre. Remélte, hogy nem is rá fog maradni a döntés. Meg kimaradhat belőle teljesen, de nem úszta meg, mert Keth magával vitte erre a megbeszélésre. Ott valóban az a téma került szóba, amit gondolt, hogy lesz, bár az meglepte, hogy mennyire finoman fogalmazott Ingrid a dologgal kapcsolatban. A legrosszabb az egészben pedig tényleg az volt, hogy igaza volt, ha bárki életben marad, akkor beszélhet, márpedig aki ilyen embertelen kísérleteket hajtott végre, mint ez is, annak bizonyosa megvoltak a módszerei arra, hogy mindent megtudjanak. Csöndben hallgatta a többieket, még mindig remélte, hogy nem fogják bevonni a dologba, de már Keth is megtette, amiért nagyon nem volt hálás a párjának és még egy szúrós tekintettel is jutalmazta. Végül pedig a két vörös nő is rá nézett és tőle vártak megoldást. Miért? Talán mert ő volt az egyetlen itt, akinek volt lelkiismerete? Pontosan tudta, hogyha nemet mond, akkor megvárják, amíg öngyilkosok lesznek Keth-el és akkor intézik el a többieket, mert nem fognak előttük. De ha elfogadják a nemleges választ, akkor lehet, hogy soha sem kerülnek ki a „játékból”. Nem tudta, hogy mi lehet a jó döntés. Logikus lett volna, hogy biztosan kikerüljenek, de ez megért emberéleteket? Volt egyáltalán joga dönteni ebben? Az egész elég erős lelki fájdalmat okozott, ökölbe kellett szorítania a kezét és a körmeivel belevájni a húsába, hogy ez elvonja a figyelmét és kezdjen el sírni az egész miatt. Hallotta, ahogyan az ujjai közül a vér a padlóra csöpög, de nem foglalkozott vele.
- Teljesen mindegy mit mondok, ha nemet, akkor megvárjátok, amíg öngyilkosok leszünk és megteszitek akkor. Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor kénytelenek lennénk megölni titeket, de akkor meg igen… valószínűleg megtudnák az igazat fent, mert lehet, hogy mind a négyen belehalnánk – kezdte.
Nem akart a többiek hóhéra lenni, miért pont rá bízták mindezt? Miért? Mivel érdemelte ki, hogy ő döntsön mások életéről és haláláról? Főleg egy olyan helyzetben, ahol nem volt jó válasz. Alig észrevehetően remegett meg, szerencsére vissza tudta fogni, ahogyan a sírást is. nem akart ebben részt venni. Minden erejére szüksége volt, hogy ez ne érződjön a hangján és ne remegő hangon szólaljon meg.
- Engem hagyjatok ki ebből, nem akarok tudni róla! Ha bármit is akartok tenni azt azok után, hogy már nem leszek! – jelentette ki határozottan.
Saját maga részéről lezártnak tekintette ezt, de nem tudta, hogy a többiek ebbe belenyugodnak-e, vagy sem.

Karanténvilág - Page 6 GxBFAIY

Xeth, Ingrid, Shayla és Rhys még mindig a beszélgetésüket folytatták, vagyis már égen a végére értek az irányítóban. Ingrid azért ezt a helyet választotta, mert a múzeumnak ezen a részén egyébként csak Xeth és Rhys szokott lenni, senki más nem jött át ide, mert nem volt nagyon értelme, annyira kívül esett mindentől. Csak a gépek voltak itt, semmi más. Most ehhez a megbeszéléshez is pont ez volt a jó. Meg azért, mert ha valaki közeledett, akkor azt már akkor látni lehetett, amikor az átjáróra lépett, amit átvezetett ebbe az épületbe. De jelenleg senki sem zavarta meg őket.

A megbeszélés alatt Aeyaj is felébredt, ő nem ment megkeresni a többieket, hanem elment reggelizni az étkezőbe. Jonathan egyelőre még mindig aludt a szobájában, őt nem zavarta meg mindebben semmi sem. Aeyaj, ahogyan korábban is, főleg konzervekből tudott válogatni, más nem nagyon volt ezen a helyen, de azok legalább elég változatosak voltak. Ugyanez volt az italokra is, azok is többfajta por voltak.

Edric is felébredt, ő maga, ha a vagdosás után belenézett a tükörbe, akkor láthatta, hogy ugyanolyan színűek voltak a szemei, mint az álmában, vörös-arany színűek, a szeme pedig több helyen bevérzett. Tudott találni éles tárgyat, itt voltak kések, ollók és borotvák is, szóval erre már régebben is szert tehetett, így könnyedén végre tudta hajtani, amit akart. A zuhany után pedig elindult felszerelést összeszedni. Ehhez pedig az étkezőnek kinevezett helységen keresztül kellett lemenni az alagsorba. Amíg oda meg nem érkezett, addig nem is találkozott senkivel. A hely ma furcsán csöndes volt. Végül a férfi megérkezett az étkezőhöz.

Aeyaj éppen a reggelijét fogyasztotta, neki is feltűnhetett, hogy ma valahogy sokkalta csöndesebb a hely, mint máskor. Általában nem kell egyedül reggelizni, de ma igen. Már az étkezés vége felé járt, amikor kinyílt az étkező ajtaja. Elsőre talán meg sem ismerte a férfit, aki feltűnt ott. Edric volt az, de arcszőrzet és haj nélkül, jó pár kés, vagy borotva ejtette sebbel az arcán. Azonban még valami volt, ami más volt a férfin, a máskor szórakozott arca most őrültnek tűnt, gonosznak, kegyetlennek és a férfi korábban szürke szemei fenyegető arany-vörös színűek voltak…

Karanténvilág - Page 6 GxBFAIY

A „Back entrance” felirat alatti helység az étkező és onnan megy az alagsorba a lejárat.

statisztika:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Hétf. 11 Május 2020, 00:00

//Pénteken lesz új kör.//

by **Rhyssa Edaara Quillan** Pént. 15 Május 2020, 00:01

//Kedden lesz új kör.//

by **Edric Kane** Hétf. 18 Május 2020, 14:57

Helyi Idő: ???
Helyszín: ???
Célkitűzés: Túlélés
Jelenlevők:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-028 - „Geelan” [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 - „Tépő” [Mogwar]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]

Unta a múzeum falait és már taszította is az egész hely. Szinte érezte a többiek bűzét a levegőben, annak ellenére, hogy a reggel csendes volt és a folyosók üresek voltak. Még a turbékoló párt sem lehetett ezúttal hallani, de a nyugalom inkább hatott ellentétesen Edricre magára. Mintha a némaság is csak frusztrálta volna, viszketne tőle a bőre minden egyes pontja. Megvakarta borotvált arcát mintegy érezve is a dolgot, közben az étkező felé fordult, ahonnan némi élelmet és pár napi folyadékot szándékozott ellopni. Ha ott megvolt, utána már csak pár további felszerelésre volt szüksége, talán némi kötél, egy-két élesebb kés, hogy valamelyest túléljen. Az egész gondolat, hogy végre a maga ura lehetett, izgalmasnak tűnt, és végre nem kellett senkinek a rinyálását meghallgatnia vagy várni egy felesleges szavazásra amin senki nem tudott rendesen dönteni. Így utólag kezdte megkérdőjelezni, hogy mégis, hogy a csudában maradtak mind eddig is életben leszámítva azt a kettőt, akit még saját ébredéskor kidobtak. A mai reggelen már úgy volt vele, ő maga dobta volna ki legszívesebben társait a savas esőbe mind egy szálig. Sajnos azt be kellett látnia azonban, hogy még hatalma nem volt elég ahhoz, hogy Keth-el például szembeszálljon, bármennyire is jól esett volna a bosszú. Átfutott a fején, hogy álmukban elvágja a torkát a nőjével együtt, de végül elhessegette a gondolatot. Azért az alantosságnak is megvolt a határa, ő pedig erőből akart felülkerekedni, nem pedig csalással, még akkor is, ha a másik nem érdemelt meg ekkora kegyelmet tőle. Igen, minden egy szálig a bakancsa alá kerülnek egyszer, ebben egyre biztosabbá vált, ahogyan menetelt előre. És ki tudja, talán a Czerka elintézi őket helyette, neki pedig csak azzal kellett foglalkoznia, hogy elérje új, ám határozott céljait a cégen keresztül. Vajon az igazi Edric gondolt volna erre? Talán alkalma lesz találkozni is vele és elvenni az életét. Vagy megváltoztatni azt is, hogy Edric Kane neve ne csak egy sor adat legyen a Czerka adatbázisában, hanem oldalak, dossziék, fájlok egész sorozata, részletezve minden egyes lépését amivel egyre több és több hatalmat szerzett!

Nem tartott sokáig, mire elérte az étkezőt, s alig fordult a helyiségbe, már meg is látta a kék lányt, aki egyedül üldögélve eszegetett. Egy pillanatra megállt a bejáratnál és meredten nézett a Aeyajra. Nem számított, hogy bárkit is fent fog találni, és ez bosszantó volt. Egy kellemes forróság kezdte elönteni bordáit, ahogyan a dühét érezte. Mámorító volt, mintha izmaiban a semmiből újult erőt pumpált volna, jobb volt, mint bármilyen reggeli kotyvalék, amit az elmúlt hetekben ittak. Emlékezett, hogy előző nap még azon morfondírozott a társaság egyik fele, hogy meggyorsítják a túlvilágra az útját a lánynak. Miért ne segíthetett volna akár ő is rajta most rögtön? Ekkor látta igazán, mennyire törékenynek tűnt az egész teste, mintha csak egy apró csettintés lett volna fájdalmat okozni neki. Kíváncsivá vált, vajon mennyire sikoltozna, felébresztené-e a többieket? Egy morgással folytatta útját, bár egyik szemét rajta tartotta, de egyelőre szó nélkül kezdett pakolni a hátizsákjába némi élelmet és vizet. Bármennyire is akarta hallani a kínját, a felszerelésre szüksége volt. Ha beszélt is hozzá, nem válaszolt neki, még csak rá sem nézett. Gondolja csak azt, amit akart. Edricet már rég nem érdekelte, mi lesz vele, csak ki akart innen jutni. Amint bepakolt minden szükségeset, a lány felé fordult. Nem tudta, mit gondolhatott újdonsült külsejéről, vagy a körülötte érezhető sötétségről, de mintha egy ragadozó lett volna, Edric orra már előre érezte a vér rozsdás illatát. Az egész úgy hatott, mint egy kapcsoló, karját kinyújtotta, majd a misztikus Erőhöz nyúlt, melyet így, ezt a sötétséget használva, mintha jóval könnyebben el is ért volna. Ezzel próbálta meg a lány nyakát satuba fogni, majd ha érezte a fogást, minél erősebbre venni a markát rajta. Ha esetleg elájult, csak ernyedten engedte el, hogy visszahulljon a földre, ha pedig még küzdött ellene, a szemközti falba próbálta csapni. Mivel tudta, ez valószínűleg elég lesz, hogy a többiek felébredjenek, ki is futott a múzeumból, hogy egy más helyen próbáljon szerencsét.

Felszerelés:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Kedd 19 Május 2020, 00:00

// @Xeth E'ron ígérte, hogyha ma nem tud írni, holnap fog, ha még időben teszi, akkor váltok majd kört. Ha nem, akkor csak szombaton tudok.//

by **Xeth E'ron** Pént. 22 Május 2020, 23:42

TA-043

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Valamiért mindig jó érzéssel tölt el az, ha valamiben igazam lesz, de Rhyssát ismerve minden úgy történt, ahogy azt vártam. Igaz nem ismerem olyan jól, mint amennyire ismerhetném, de azért a megosztott gondolatok és érzések sokat segíthettek ebben nekem. Valamint éppen ezen a kapcsolaton keresztül, amivel rendelkezünk egymást között tapasztalhatta ő is, hogy teljes mértékben és kétely vagy ellenérzés nélkül támogatom a döntéseket, amiket meghozott, ahogyan azt is éreztettem, hogy az én véleményem az, hogy helyesek a döntései.
- Akkor ez el is dőlt. Senki sem tesz semmi ostobaságot, aztán azután kaptok szabad kezet, hogy mi már nem vagyunk. Egyszóval átveszem a parancsnokságot. - Rhys szavait követve zártam én is rövidre ezt a tanácskozást, természetesen kellő fenyegető éllel az ostobaság részen, de végig mosolyogva és vidáman. Én már réges rég eldöntöttem, hogy teljes vállszélességgel támogatom Rhyst az elejétől a végéig, és ha ehhez az szükséges, hogy kilépjek a komfort zónából és kicsit aktívabb részt vegyek a kis társaságunk életében, hát akkor ez lesz, nem mintha ne úgy éreztem volna, hogy ez valahol nem hazai pálya. Valószínűleg amiatt az emlékrész miatt, ami azt a bizonyos Lord Xeth perszónámat illette.
- Akkor javaslom, hogy mindenki menjen a maga dolgára és élje a mindennapi életét. Mi pedig menjünk reggelizni. - csaptam össze jókedvűen a tenyeremet, majd amennyiben Rhyssa engedte megfogtam a kezét és kedvesen, finoman megszorítottam, hogy fizikálisan i érezze, hogy támogatom és bízom benne teljesen, ne csak gondolati és érzelmi úton.
- Ha már ostobaságról került szó... - szólalok meg abban az esetben, hogyha érzékelem a kék leányzó telepatikus üzenetét, viszont most cseppet sem kedvesen vagy boldogan, hanem hűvösen, egyenesen és gyorsan parázsló dühvel. Nem is tudom miért merült fel bennem ez a védelmi szándék vele kapcsolatban, de egyelőre nem igazán kívánom azt, hogy bármi olyasmi történjen vele, ami erőszakos vagy igazságtalan lenne.
Ha tényleg sikerül meghallani a segélykérést, akkor veszély üzemmódba kapcsolva indulok el minél gyorsabban az ebédlőrész irányába és amennyiben szükséges villámokkal biztosítani a twilek lányt támadó személy figyelmének elvonását. Amennyiben Rhyssa kap ilyen üzenetet csak és jelzi, akkor is hasonlóképp teszek. Ha viszont egyikünkhöz sem jut el, és nincs ellenvetése a nőnek, akkor a nyugodt séta a reggelizéshez következik.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

TA-052

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Leplezetlen dühvel é megütközéssel viseltettem a gerlepár irányába, de azon kívül, hogy összefontam a mellkasom előtt a kezemet nem tettem mást, hiszen azt még én is tudtam, hogy túlerővel állok szemben és ahogyan Rhyssa is mondta egy összetűzés inkább jelentett volna gondot. Egyszóval eléggé tehetetlennek éreztem magam, de nem volt mit tenni, mintsem kivárni, hogy ez a két ember kikerüljön a képből és akkor már ténylegesen tudunk a magunk szakállára dolgozni Ingriddel.
Amikor pedig a beszélgetés lezáródik csak megvonom a vállamat és elindulok vissza a közösségi tér irányába, hogy keressek magamnak valamiféle elfoglaltságot, hiszen jelen állapot szerint ostobaság lenne már most az öngyilkosságot választani, amikor még sok zavaró tényező van.
Amennyiben Xeth, vagy RHysa és Xeth rohanna el mellettem, akkor már csak kíváncsiságból is követem őket, hogy mi lehet az, ami ilyen reakciót vált ki belőlük, hiszen nem igazán jellemző rájuk a meggondolatlan vielkedés.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Gépek

Spoiler:

TA-026

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Arra elég hamar rájöttem, hogy nem ártott volna, ha nem vonzom be magamnak a "történjen valami" dolgot. Ha így tudtam volna, akkor biztosan specifikusabb lettem volna a kívánsággal. Hamarabb éreztem, hogy gond van, mintsem, hogy ténylegesen megjelent a probléma. Éreztem ahogy az a kicsi hang a fejemben veszélyt kiállt és a bőröm is libabőrös lett.
A férfit, aki megjelent, először meg se ismertem annyira megváltozott, mintha egészen kicserélték volna és az is lehetséges volt, hogy ténylegesen így volt. Azt hittem felkészültem arra, hogy az előző nap lezajlott események radikális változásokat hozhatnak, de ez, mint a mellékelt ábra mutatta nem így volt. A legfurcsább mégis az volt, ahogyan ösztönösen reagáltam Edric új személyére, éreztem ahogy az adrenalin dolgozni kezd a szervezetemben, ahogy az izmaim megfeszülnek ugrásra készre és az agyam is gyorsabb tempóra kapcsolt.
~ Probléma az ebédlőben. Segítség. ~ igyekeztem koncentrálni arra, hogy ezt a segélykérő üzenetet Rhyssa, Keth és Jonathan számára el tudjam küldeni. Mindemellett pedig igyekeztem úgy tenni, mintha figyelmet sem fordítanék a férfira aki itt van, viszont amennyiben támadna, vagy fenyegetően lépne fel, akkor igyekszem kitérni vagy amennyire csak lehetséges menekülőre fogni a dolgot. Még korábban nyilvánvalóvá vált, relatíve mindenki számára, hogy fizikai erőfölényben vannak velem szemben, ezt pedig nem igazán akartam ismét próbára tenni.

Felszerelés

Spoiler:

Képességek

Spoiler:

Erőalkalmazások

Spoiler:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szomb. 23 Május 2020, 00:00

//Kései írás miatt reggel lesz új kör.//

by Ajánlott tartalom