Karanténvilág
X-Men Reneszánsz :: Little SW / Lil'SW :: Little SW :: Örök Birodalom területe :: Űr és egyéb nem túl fontos bolygók
1 / 8 oldal • Megosztás
1 / 8 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
Karanténvilág
Az Örök Birodlaom szélén található karanténvilág. Egykor Zakuul-tól független civilizáció létezett rajta, akik végül saját magukat irtották ki. Azóta a trópusi bolygón a dzsungel és a mindenkire veszélyes növény és állatvilág az úr itt.
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Karanténvilág
Egy kaland: A Karanténvilág
Karanténvilág
Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Qymaen jai Sheelal, Mogwar, Aejay'gamu
és Shayla Kelborn
Következő körváltás: 2019. szeptember 9. (hétfő)
Helyi Idő: Ismeretlen idő
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Célkitűzés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Jelenlevők: TA-016 | TA-069 | TA-010 | TA-028 | TA-051 | TA-026 | TA-052
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Célkitűzés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Jelenlevők: TA-016 | TA-069 | TA-010 | TA-028 | TA-051 | TA-026 | TA-052
- További információk:
- Ki kicsoda:
TA-016 – Rhys ; TA-069 – Ingrid; TA-010 – Skrex ; TA-028 – Sheelal;
TA-051 – Mogwai; TA-026 – Aeyaj; TA-052 – Shayla;
Prológus
A Karanténbolygó naprendszerének határán, ahogyan az ilyen planétáknál lenni szokott egy őrhajó várakozott, itt az Örök Birodalom részéről, hogy figyelmeztesse az erre járókat a veszélyre, ha véletlenül a csillagtérképen feltűntetett információk ellenére is ide keverednének. Most azonban mégsem szólították fel a távozásra a két közeledő hajót, amiken a Czerka Részvénytársaság logója volt.
A Czerka Részvénytársaság ugyanis rengeteg pénzt fizetett azért, hogy az itteni bolygón egy kísérletet végezhessenek. A két hajó elhaladt az őrhajó mellett és megközelítették a bolygót. Itt csak a nagyobbik, egy kisebb korvett haladt tovább, amit a Czerka másik hajója többször meglőtt, főleg a hajtóműveknél. Emiatt a másik hajó sodródni kezdett. Hamarosan belépett a légkörbe és ott egy korábbi város romjai környékén zuhant le.
A másik hajó felvette egy geoszinkronos pályát a bolygó körül és a fedélzeten megállapították, hogy kezdődhet a kísérleti fázis azokkal a személyekkel, akik túlélték a zuhanást, hamarosan úgyis magukhoz fognak térni. Ők addig idefent több műholdat állítottak pályára, hogy a kísérletük egyelten mozzanatáról se maradjanak le.
Szerencsére mindenki elég távol volt a tűztől, így az közvetlenül nem fenyegette őket, egyelőre még nem láttak mást a roncsokon és fákon, illetve az éppen ébredező egymáson kívül. Ezek után láthatták, hogy a roncsok egy lezuhant hajónak a részei, amiből több helyen halott kilógó emberek és egyéb lények fekszenek szanaszét mindenfelé.
Ezek után realizálhatták, hogy fogalmuk sincs hol vannak, hogy kerültek ide, vagy egyáltalán kicsodák. Senki sem volt ismerős a másiknak, még azok sem, akik egyébként ismerik egymást és jóban vannak. Az ébredező társaság még a saját nevére sem emlékezett, nemhogy másra. Ha valaki megszólal, akkor elsőre a saját anyanyelvén tette meg, amit életében a legtöbbször használt.
Mindenkin, még Sheelal-on is narancssárga-fehér színű kezeslábas volt, ez mindenkire igaz, ahogyan ezen a ruhán egy kód is szerepelt. Az mindenkinek közös volt, hogy TA-val kezdődött, utána pedig egy-egy háromjegyű szám látszódott.* A lezuhant hajó oldalán aranyszínű szimbólum is volt, de ezt sem ismerte fel senki, hogy mit mutathatott, mit szimbolizálhatott.
Így most hirtelen az első pillanatokban ennyit látott és észlelt a társaság…
* A számokat és hozzá tartozó neveket a fenti spoiler tagben láthatjátok.
Felszerelés listát azért nem kérek most, mert nincs nálatok semmi, ha valaki összeszed valamit, akkor azt majd írja, ha kérhetem.
Nincs sorrend, akkor írtok, amikor szeretnétek és olyan módon, ahogyan jónak érzitek.
Én Rhys-el és Ingriddel mindig a kör végén fogok írni, ahogyan máskor is, ha van saját karakterem a kalandon.
Felszerelés listát azért nem kérek most, mert nincs nálatok semmi, ha valaki összeszed valamit, akkor azt majd írja, ha kérhetem.
Nincs sorrend, akkor írtok, amikor szeretnétek és olyan módon, ahogyan jónak érzitek.
Én Rhys-el és Ingriddel mindig a kör végén fogok írni, ahogyan máskor is, ha van saját karakterem a kalandon.
- statisztika:
- Körök száma: 1 kör / eltelt körök száma: 0
Rhyssa Edaara Quillan-E'ron: 0 reag – @Rhyssa Edaara Quillan
Ingrid L'lerim: 0 reag – @Rhyssa Edaara Quillan
Jonathan Skrex: 0 reag – @Jonathan Skrex
Qymaen jai Sheelal: 0 reag – @Qymaen jai Sheelal
Mogwar: 0 reag – @Svarog
Aejay'gamu: 0 reag – @Werda
Shayla Kelborn: 0 reag – @Werda
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Karanténvilág
TA-026
|
Az egészben a legrosszabb a hirtelen magamhoz térés volt, a kellemetlen mély levegővétel, aminek köszönhetően forró levegő került a tüdőmbe és úgy általában véve is fájdalmas volt. A valóság ajtóstól tört be a kis belső világomba, ahogyan roncsokat és fákat láttam, viszont a legrosszabb csak ezután következett. Nem tudtam hogy hol vagyok és hogyan kerültem oda, ahol vagyok. Ahogy végigtapogattam magam, hogy mindenem megvan-e és nem sebesültem-e meg valahol, akkor észrevettem a kezeslábast amiben vagyok. Nem tudtam, hogy miképp szoktam öltözködni, de reméltem, hogy nem így, bár ahogy körbenéztem az ébredező társaság többi tagján is ilyen volt, így aligha saját stílusirányzat. Az egyetlen ami még ezen rajta volt, az mindössze egy betű és szám sor. TA-026. Fogalmam sem volt arról mit is jelenthet ez, de egyelőre nem volt fontos.
- Mindenki jól van? Valaki megsérült? Tudja valaki hogy hol vagyunk? - tettem fel a három kérdést, bár az első kettőt fogalmam sincs, hogy miért. Talán érdekelt volna, hogy a többiek hogyan vannak? Ezt elég nehéz volt eldönteni úgy, hogy kevés információval rendelkeztem, azt sem tudtam, hogy kicsodák egyáltalán. A fejemben meg jelenleg elég nagy volt az összevisszaság. Mindenesetre amennyire csak a fájdalom engedte megpróbáltam felállni és odamenni a hozzám legközelebbiekhez és segíteni nekik amiben csak lehetséges volt, még ha az csak annyi is, hogy segítsek felállni vagy legalább megpróbálni felébreszteni.
Felszerelés
| Képességek
| Erőalkalmazások
|
TA-052
|
Szinte, mintha csak villám csapott volna belém nyitottam ki a szemeimet és a testemben lüktető fájdalom ellenére a derekam irányába nyúltam, szinte ösztönösen, de nem találtam ott semmit. Ami azt illeti nem is tudom, hogy egyáltalán mit is akartam ott találni, de a kezeslábason, ami rajtam volt, még csak egy öv sem volt.
- < A rohadt életbe! > - csattantam fel, nem is igazán értem miért, de egyszerre éreztem magam meztelennek, a ruhától függetlenül, és úgy, mintha legalább két kézzel kevesebb lenne, pedig biztos voltam benne, hogy nem kell még két kezem legyen és a jelenlegiek is jó állapotban voltak. Sőt, nem tűnt úgy, hogy bármilyen jelentősebb sérülésem lett volna.
Az enyémtől eltérő nyelven csicsergő lány szavait figyelmen kívül hagytam, bár értettem a jelentésüket, és inkább azzal törődtem, hogy minél hamarabb lábra tudjak állni, majd ezt követően amennyiben lehetséges volt a roncsok felé indulni annak érdekében, hogy valamilyen fegyvert szerezzek vagy annak használható tárgyat. Nem tudom miért, de az a késztetés volt bennem, hogy minél hamarabb megtegyem ezt, hogy megnyugtassam a háborgást saját magamban. A többiekkel éppen ezért nem is igazán törődtem, egyelőre ez a cél volt a fejemben, hogy minél hamarabb elintézzem.
Felszerelés
| Szakértelmek
| Gépek
|
_________________
Re: Karanténvilág
TA-010 [Jonathan Skrex] (1. kör)
Helyi Idő: Ismeretlen idő
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Cél / Feladat / Küldetés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Játékostársak:
- TA-016 [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 [Ingrid L'lerim]
- TA-028 [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 [Mogwar]
- TA-026 [Aejay'gamu]
- TA-052 [Shayla Kelborn]
Rég éreztem magam ennyire pocsékul. Legutoljára akkor…amikor…nos…fogalmam sincs, őszintén szólva. Miközben résnyire kinyitottam a szemem és az alattam lévő sáros földet tapicskoltam a kezemmel, pontosan eddig jutottam ebben a gondolatmenetben. Mi a franc, történt velem? Forróság ütötte meg az arcom, ahogy lassan magamhoz tértem és felültem az elképesztő mocsokba, ahová valamilyen úton-módon sikerült kerülnöm. Na, legalább mindennek a forrását sikerült megtalálnom. Az alattam lévő szenny azért volt, mert valami erdő félében lebzseltem. A forróság pedig a közelben égő lángokból eredt. Valami hatalmas nyomozó lehettem, amikor emlékeztem bármire is. Fogalmam sincs, a rohadt életbe. Elkezdtem tapogatni az arcom, de nem segített. Halvány lila gőzöm se volt arról, mit látnék, ha belenéznék a tükörbe. Fiatal vonások, némi arcszőrzet, oké, férfi, ez fix, több szempontból is meg tudom állapítani, amikbe most nem mennék bele. Valószínűleg ha lett is volna a közelben bármilyen tükröződő felület, akkor se láttam volna belőle semmit, ugyanis folyamatosan dőlt a füst, ha nem is a arcomba, kellemetlen távolságban. Próbáltam felkászálódni, egyre több oldalról belém csapó fájdalmak közepette. Leporoltam magam és ha már ilyen ügyesen eljutottam ideáig és azt is megállapítottam mi van a lábaim között, gyorsan ellenőriztem magamon, megsérültem-e bárhol. Akármit is csináltam eddig, valahogy sikerült túlélni, szóval baromi nagy kár lett volna pont most elvérezni, vagy ilyesmi. Ha rendbe voltam, végre körbe is tudtam pillantani. Oké, most már a tüzet is értem, sőt, mintha kezdene tisztulni a sztori. Egy űrhajó roncsai lángoltak és gyújtották meg a környező növényzetet, amiből számtalan holttest lógott ki. Lezuhantunk, rendben, világos. Valószínűleg sikerült eszméletlenül beütnöm a fejem, azért nem emlékszem semmire, de én legalább még éltem. És nem én voltam az egyetlen.
Ahogy próbáltam a környezet ellenőrizni és amúgy a talpamon is maradni, több mozgásra is figyelmes lettem. Rendben, eléggé kótyagos vagyok, de a reflexeim egész jónak tűnnek, mert viszonylag hamar sikerült így is reagálni a mocorgásra, nem lehetek akkora balfék. Egész színes társaság vett körül, biztos jó haverok voltunk, de róluk se volt semmi fogalmam. Viszont ugyanazt a gúnyát viseltük, ez jó jel volt. Valamilyen formában egy csapatban játszottunk, legalábbis egyelőre ezt a következtetést vontam le. Az egyik vörös bige meg is szólalt, azt mondjuk fogalmam sincs mit mondott, de utána elkezdett guberálni a környéken. Oké, ezzel nem haladtam sokat. Áh, itt a megmentőm, egy csápos hölgy. Na majd ő tiszta vizet önt a pohárba. Egyből elkezdett érdeklődni, hogy mindenki jól van-e, aggódó, törődő, ő biztos tud valamit.
- A jól az erős túlzás, de úgy látom páran megúsztuk ezt a karambolt, bár ahogy látom nem sokan. Teljesen őszinte leszek, fogalmam sincs, hol lehetünk, de másról sem nagyon. Nagyon beverhettem a fejem, szóval sajnálom, ha valakivel már évek óta örök cimborák vagyunk, de nekem személy szerint most teljesen üres a memóriám. Kik vagytok? És ha már itt tartunk, valaki bemutatna saját magamnak is? Mert ez a kód szintén nem mondd sokat.
És ezzel látványosan a kezeslábasomon szereplő betű és szám kombinációra mutattam, majd csöndbe maradtam. Nem érződött komfortosnak a sokat beszélés. Lehet, hogy inkább a csöndes típus voltam? Az se nyugtatott meg hogy ilyen hamar kiterítettem a kártyáimat. Ennél talán óvatosabb szoktam lenni? Körültekintőbb? Bizalmatlanabb? Mindegy, nem érdekelt. Válaszokat akartam és egyelőre jobb reményem nem volt erre, mint a többi, hozzám hasonló pizsamás bohóc. Mindannyian csak nem verhettük be annyira a fejünket, hogy ne emlékezzünk semmire, nem? Bár teljesen őszintén megmondva, a tekintetük pontosan olyan volt, mint amit a saját arcomra is éppen képzeltem volna. Lehet nem is a zuhanástól nem emlékeztem semmire? Ha a többiekkel is hasonló történt, akkor másnak kellett lennie a háttérben. Hamar kiderül, ha valaki hajlandó lesz válaszolni.
Egyébként egészen tetszett a saját hangom, kimért volt, egészen búgó, de minden szónál éreztem, hogy nem szoktam ennyit használni. Nem szabad ennyit pofáznom. Vagyis nem szoktam. Azt hiszem. Körültekintettem a környéken, bármiféle veszélyforrás után kutatva, de rajtunk, a hajón és az erdőn kívül egyelőre nem találtam vagy érzékeltem semmit, szóval próbáltam magamra nyugalmat erőltetni és úgy kezelni az egész helyzetet. Erősen reménykedtem benne, hogy ez a memória zavar csak átmeneti volt és hamarosan beugrik majd minden. Borzasztóan furcsa érzés ez az egész. Van fogalmam így mindennapi dolgokról, hogy tűz, meg erdő, meg űrhajó, meg ilyenek, szóval nem lettem teljesen zizi, de arról hogy ki vagyok, kik ők, mit csinálunk itt, bármi ilyesmi, arról semmi tippem nincs. Próbáltam erősen koncentrálni valamiféle emlékre, bármire, ami az ideúttal lehetett kapcsolatos, hátha a hajó roncsait bámulva valami végre beugrik. Jaj, tényleg, a hajó, lehet azzal kezdeni kéne valamit. Az oldalán egy aranyszínű szimbólum volt, ez se mondott semmit, de azért próbáltam elraktározni, hátha később jól jön, vagy beugrik, mi a tücsök lehet az és hátha utána már okosabbak leszünk. Igyekeztem felmérni a hajóban, illetve a legénységben esett károkat. Lehet, hogy gyerekkori barátaim hevertek itt-ott darabokban, ebbe inkább bele se gondoltam. Ha nagyon terjedt már a tűz, akkor nem kockáztattam, sőt, inkább arrébb húzódtam, nehogy valami robbanás vagy ilyesmi engem is elemésszen. Ha viszont kontrollálható volt a katasztrófa, akkor igyekeztem kicsit közelebb kerülni a hajóhoz, körülnézni akadtak-e még arrafelé túlélők, vagy legalább valami használhatót találni a környékén, a külsején, vagy akár benne. Ha esetleg túl veszélyes lett volna a terep, inkább nem kockáztattam és az erdőt kezdtem el vizsgálgatni, illetve hogy van-e a közelben bármi civilizációra utaló jel. Egyelőre ezzel töltöttem a szabadidőmet, vizsgálódtam vagy a hajó, vagy ha az túl veszélyes lett volna, akkor inkább az erdő környékén, miközben igyekeztem bármiféle emlékmorzsát megtalálni az egyelőre üresen kongó fejemben.
Ahogy próbáltam a környezet ellenőrizni és amúgy a talpamon is maradni, több mozgásra is figyelmes lettem. Rendben, eléggé kótyagos vagyok, de a reflexeim egész jónak tűnnek, mert viszonylag hamar sikerült így is reagálni a mocorgásra, nem lehetek akkora balfék. Egész színes társaság vett körül, biztos jó haverok voltunk, de róluk se volt semmi fogalmam. Viszont ugyanazt a gúnyát viseltük, ez jó jel volt. Valamilyen formában egy csapatban játszottunk, legalábbis egyelőre ezt a következtetést vontam le. Az egyik vörös bige meg is szólalt, azt mondjuk fogalmam sincs mit mondott, de utána elkezdett guberálni a környéken. Oké, ezzel nem haladtam sokat. Áh, itt a megmentőm, egy csápos hölgy. Na majd ő tiszta vizet önt a pohárba. Egyből elkezdett érdeklődni, hogy mindenki jól van-e, aggódó, törődő, ő biztos tud valamit.
- A jól az erős túlzás, de úgy látom páran megúsztuk ezt a karambolt, bár ahogy látom nem sokan. Teljesen őszinte leszek, fogalmam sincs, hol lehetünk, de másról sem nagyon. Nagyon beverhettem a fejem, szóval sajnálom, ha valakivel már évek óta örök cimborák vagyunk, de nekem személy szerint most teljesen üres a memóriám. Kik vagytok? És ha már itt tartunk, valaki bemutatna saját magamnak is? Mert ez a kód szintén nem mondd sokat.
És ezzel látványosan a kezeslábasomon szereplő betű és szám kombinációra mutattam, majd csöndbe maradtam. Nem érződött komfortosnak a sokat beszélés. Lehet, hogy inkább a csöndes típus voltam? Az se nyugtatott meg hogy ilyen hamar kiterítettem a kártyáimat. Ennél talán óvatosabb szoktam lenni? Körültekintőbb? Bizalmatlanabb? Mindegy, nem érdekelt. Válaszokat akartam és egyelőre jobb reményem nem volt erre, mint a többi, hozzám hasonló pizsamás bohóc. Mindannyian csak nem verhettük be annyira a fejünket, hogy ne emlékezzünk semmire, nem? Bár teljesen őszintén megmondva, a tekintetük pontosan olyan volt, mint amit a saját arcomra is éppen képzeltem volna. Lehet nem is a zuhanástól nem emlékeztem semmire? Ha a többiekkel is hasonló történt, akkor másnak kellett lennie a háttérben. Hamar kiderül, ha valaki hajlandó lesz válaszolni.
Egyébként egészen tetszett a saját hangom, kimért volt, egészen búgó, de minden szónál éreztem, hogy nem szoktam ennyit használni. Nem szabad ennyit pofáznom. Vagyis nem szoktam. Azt hiszem. Körültekintettem a környéken, bármiféle veszélyforrás után kutatva, de rajtunk, a hajón és az erdőn kívül egyelőre nem találtam vagy érzékeltem semmit, szóval próbáltam magamra nyugalmat erőltetni és úgy kezelni az egész helyzetet. Erősen reménykedtem benne, hogy ez a memória zavar csak átmeneti volt és hamarosan beugrik majd minden. Borzasztóan furcsa érzés ez az egész. Van fogalmam így mindennapi dolgokról, hogy tűz, meg erdő, meg űrhajó, meg ilyenek, szóval nem lettem teljesen zizi, de arról hogy ki vagyok, kik ők, mit csinálunk itt, bármi ilyesmi, arról semmi tippem nincs. Próbáltam erősen koncentrálni valamiféle emlékre, bármire, ami az ideúttal lehetett kapcsolatos, hátha a hajó roncsait bámulva valami végre beugrik. Jaj, tényleg, a hajó, lehet azzal kezdeni kéne valamit. Az oldalán egy aranyszínű szimbólum volt, ez se mondott semmit, de azért próbáltam elraktározni, hátha később jól jön, vagy beugrik, mi a tücsök lehet az és hátha utána már okosabbak leszünk. Igyekeztem felmérni a hajóban, illetve a legénységben esett károkat. Lehet, hogy gyerekkori barátaim hevertek itt-ott darabokban, ebbe inkább bele se gondoltam. Ha nagyon terjedt már a tűz, akkor nem kockáztattam, sőt, inkább arrébb húzódtam, nehogy valami robbanás vagy ilyesmi engem is elemésszen. Ha viszont kontrollálható volt a katasztrófa, akkor igyekeztem kicsit közelebb kerülni a hajóhoz, körülnézni akadtak-e még arrafelé túlélők, vagy legalább valami használhatót találni a környékén, a külsején, vagy akár benne. Ha esetleg túl veszélyes lett volna a terep, inkább nem kockáztattam és az erdőt kezdtem el vizsgálgatni, illetve hogy van-e a közelben bármi civilizációra utaló jel. Egyelőre ezzel töltöttem a szabadidőmet, vizsgálódtam vagy a hajó, vagy ha az túl veszélyes lett volna, akkor inkább az erdő környékén, miközben igyekeztem bármiféle emlékmorzsát megtalálni az egyelőre üresen kongó fejemben.
|
|
|
Jonathan Skrex- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 70
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 62
Join date : 2017. Sep. 17.
Karakteradatok
Főkarakter: Jack Gammer
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW
Re: Karanténvilág
TA-028 [Qymaen jai Sheelal]
Első ránézésre volna mire emlékezni.
Forróság és füst marja a szememet, ahogy először kinyitom - nem számítottam különösebben semmire, de még ha lett is volna bármi elképzelésem, most biztosan csalódnék. Először is: fekszem, ami szokatlannak érződik, bár magyarázatot nem tudnék erre adni. Másodszor: nem vagyok egyedül. Mozdulatlanság és mocorgás egyszerre vesz körül és mert a füst nem egyszerű tűzé, egy pillanatra behunyt szemmel hegyezem a fülem és a levegőbe szimatolnék - az ösztönös művelet reszelős, fulladó hangot eredményez és szagok helyett jelentős mennyiségű áthevült levegő zúdul le a légcsövemen.
Elharapott mély, gépi hangú szitkok közepette tápászkodom fel, meglehetős magasságba: az egyensúlyommal olyannyira semmi gond, mintha teljesen szándékosan heveredtem volna le korábban, noha minden jel arra utal, hogy a körülöttem ébredezőkkel valamiféle kapocs lehet közöttünk. Márpedig ők megviseltnek tűnnek.
Nem hasonltunk egymásra. A holtak sokfélék, ahogy az elevenek is - egymás közt halkan szólalnak meg itt-ott, testbeszédük tanácstalanságról árulkodik. Körbefordulok, tekintetem a roncsokat elhullajtó hajó maradványait keresi.
Nincs túlságosan messze. Ösztönösen taszítónak találom a lehetőséget, hogy saját magammal foglalkozzam: az ízületeimen szándékolatlan moccanás fut végig belül, mintha csak az agyam ellenőrizné, minden űgy működik-e, ahogy kell, aztán rövid pillantást vetek a kódtáblára, amelyet, ahogyan mindenkire, énrám is rongyostul felaggatott valaki. Vagy valakik.
TA-028. Akármi más is lehetne.
Céltalan ingerültség ébredezik bennem és hogy elejét vegyem a további zavaros felfedezéseknek, inkább a hajó felé indulok, már ha egyáltalán lehetséges.
Ránézésre nem csak nekem jutott eszembe.
_________________
Re: Karanténvilág
Megérezte az erdő illatát, és hallotta a hangot a gondolatai között.
Harcolj.... Kapd el a prédát... Mélyeszd bele a fogaidat és ízleld meg a vérét...
A szemei felpattantak erre, karmai mélyen belevájtak a kövér erdei talajba. Halkan felmorrant, miközben felállt és kábultan körbepillantott. Védtelennek érezte magát... mint egy fióka....
A bőréhez ért, és érezte a kemény, száraz pikkelyekből álló páncél tapintását, és már tudta, hogy nem védtelen. Persze a rajta lévő narancssárga ruhát sem tudta hovatenni...
Mintha csak abban a pillanatban született volna meg.
Igen, most született meg... De azok akik körülötte ébredeztek, azok a puha, pikkelytelen lények nem lehettek a testvérei. Ha csak nem az anyja hagyta itt őket, hogy táplálékul szolgáljanak neki.
Ekkor egy meleg kéz simított végig a bőrén, és meglátta a tüzet, ami apró napként lobogott mellette. Odatelepedett mellé, és élvezte, ahogy simogatja. A gyomra megkordult, a háta mögött visszapillantott a többiekre.
Talán nem lenne szép, hogy ha megenné őket.
- Én nem fázok - mondja a hüllőlény. - A meleg jó, az apró nap fénye biztonságot add. És ha úgy van - a többiekre nézett ártatlanul és csodálkozva. Mi az, hogy a húsdarab beszél? Milyen beteg ételt hozott az édesanyja neki -, lesz mit ennem. Nyami... És - körbepillant és elvigyorodik. - Mától ez a világ az otthonunk. Hisz ha itt vagyunk, itt kellett kikelnünk a tojásból. Hmmm, ti akkor a testvéremék vagytok?
Harcolj.... Kapd el a prédát... Mélyeszd bele a fogaidat és ízleld meg a vérét...
A szemei felpattantak erre, karmai mélyen belevájtak a kövér erdei talajba. Halkan felmorrant, miközben felállt és kábultan körbepillantott. Védtelennek érezte magát... mint egy fióka....
A bőréhez ért, és érezte a kemény, száraz pikkelyekből álló páncél tapintását, és már tudta, hogy nem védtelen. Persze a rajta lévő narancssárga ruhát sem tudta hovatenni...
Mintha csak abban a pillanatban született volna meg.
Igen, most született meg... De azok akik körülötte ébredeztek, azok a puha, pikkelytelen lények nem lehettek a testvérei. Ha csak nem az anyja hagyta itt őket, hogy táplálékul szolgáljanak neki.
Ekkor egy meleg kéz simított végig a bőrén, és meglátta a tüzet, ami apró napként lobogott mellette. Odatelepedett mellé, és élvezte, ahogy simogatja. A gyomra megkordult, a háta mögött visszapillantott a többiekre.
Talán nem lenne szép, hogy ha megenné őket.
- Én nem fázok - mondja a hüllőlény. - A meleg jó, az apró nap fénye biztonságot add. És ha úgy van - a többiekre nézett ártatlanul és csodálkozva. Mi az, hogy a húsdarab beszél? Milyen beteg ételt hozott az édesanyja neki -, lesz mit ennem. Nyami... És - körbepillant és elvigyorodik. - Mától ez a világ az otthonunk. Hisz ha itt vagyunk, itt kellett kikelnünk a tojásból. Hmmm, ti akkor a testvéremék vagytok?
_________________
Főkarakter: Svarog
NJK-k: Toxin. Dane Montrose, Jason Weltman, Unka; X-Diák: Vaszilij Dragunov
Alternatív verziók: Svarog (Outsiders), Svarog (Apokalipszis kora). Svarog (Exiles).
Svarog, a makulan A mentális erősítő 9. és a 4. a dezintegráló gyűrű hordozója
Ben Grim (Gótika), Nathan Soric - Fagyos Sötétség Kora, Rostyck Pearlwater - Égkövek birodalma
Svarog- Bannolt
- Hozzászólások száma : 964
Hozzászólások régi : 344
Korábbi szint/kredit : 4. szint - 10 kredit
Aktuális szint/kredit : 6. szint - 14 kredit
Reputation : 57
Join date : 2011. Aug. 08.
Karakteradatok
Főkarakter: Svarog
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Karanténvilág
Egy kaland: A Karanténvilág
Karanténvilág
Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Qymaen jai Sheelal, Mogwar, Aejay'gamu
és Shayla Kelborn
Következő körváltás: 2019. szeptember 13. (péntek)
Helyi Idő: Ismeretlen idő
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Célkitűzés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Jelenlevők: TA-016 | TA-069 | TA-010 | TA-028 | TA-051 | TA-026 | TA-052
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Célkitűzés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Jelenlevők: TA-016 | TA-069 | TA-010 | TA-028 | TA-051 | TA-026 | TA-052
- További információk:
- Ki kicsoda:
TA-016 – Rhys ; TA-069 – Ingrid; TA-010 – Skrex ; TA-028 – Sheelal;
TA-051 – Mogwai; TA-026 – Aeyaj; TA-052 – Shayla;
A forróság és a fájdalom volt, ami először eljutott a tudatáig, majd kinyitotta a szemét, elsőre vörös hajzuhatag volt, amit meglátott, majd kénytelen volt kisöpörni a saját nagyon hosszú haját az arcából, hogy lássa mi is történt. A teljes teste ösztönösen feszült meg ugrásra készen és a szemével a környéket pásztázta, hogy mit is lát. Valamiért úgy érezte, hogy teljesen mozdulatlannak kell maradnia. Próbálta összeszedni, hogy hol lehet és miért, azonban nem jutott eszébe, hogy mit keres itt, hol van és miért. És még rosszabb az sem, hogy mivel foglalkozik, kicsoda saját maga. Innen próbálta felmérni szabad szemmel, hogy mi van a környéken, lángokat látott és roncsokat, meg másokat mozogni, akik hozzá hasonlóan zavartak voltak. Saját maga is és ez a zavarodottság szinte elemi erővel gázolt rajta végig. Nem tudta, hogy miért, de valahogyan nem érezte normálisnak azt, hogy ennyire erős legyen az érzelme. Némi ijedtség, félelem és még az adrenalin is kezdett az ereiben zubogni. Fiatalos hangokat hallott és többen beszélni is kezdett, egy nő felől nem ismerte meg a nyelvet, hogy milyenen is, másik kettőt viszont igen. Mozdult, hogy a fekvő helyzetből legalább guggolóba kerüljön, roppant precízen egy mozdulattal valószínűleg sikerül is végrehajtania. Így, hogy most már kissé feljebb volt igyekezett magán és a többieken is végignézni. Mindenki, saját maga is narancssárga kezeslábasban volt. Rab lenne és bűnöző? Fogalma sem volt róla. TA-016, ez lenne saját maga? Miért nem a rendes neve van rajta, van egyáltalán más neve, mint ez a két betű és szám? Nem, most ezzel nem foglalkozhat, nem maradhattak nyílt terepen, valamiért úgy érezte, hogy nem biztonságos, ez a lezuhant égő hajó az itt élőket is idevonzhatja, vagy az állatokat és azt nem kéne kivárni.
Arra a kérdésre egyébként, hogy jól vannak-e igyekezett végigtapogatni magamat, hogy fáj-e valahol és valami azon kívül, amit most is érez. Ha nem volt ilyen és a környéken sem lát nagyon ellenséges mozgást, akkor igyekszik felállni és körülnézni. Tényleg többeket látott, a tekintetével igyekszik a közeli helyet és a távolabbi helyeket is fürkészni. Hogy mi van még itt, mit láthatnak.
- Ezzel ráérünk foglalkozni, nem kellene nyílt terepen maradunk – mondta a többieknek.
Nem tudta, hogy mennyire fogják meghallgatni, vagy érdekli-e őket. Őt most nem az érdekelte, hogy kicsoda önmaga, ez másodlagos volt, valamiért elsőként a többieket akarta biztonságba juttatni, utána ráértek a kérdések. Ideges volt és nagyon feszült. Amíg a többiek összeszedik magukat, már ha hallgatnak rá, akkor igyekszik gyorsan körbejárni a roncsokat, hátha talál valamilyen támpontot, hogy merre kellene menniük. Amennyiben igen, akkor hangosan jelzi a többieknek, hogy merre kell menni, ha nem, akkor tovább keres, remélve, hogy talál valamit
A forróság átjárta az egész testét, mintha csak lángolt volna, vagy lázas lett volna. Már ebben a pillanatban biztos volt abban, hogy gyűlöli a meleget és hidegben akar lenni. Az arca félig homokban feküdt, lángok pattogását hallotta és talán szelet érzett? Kinyitotta a szemét és az első dolga az volt, hogy körülnézzen, körülnézés közben pedig felmérje a terepet és fedezéket keressen. Amennyiben talált ilyet, akkor igyekezett rögtön oda behúzódni, hogy onnan folytathassa a felmérést. Látott másokat is, de egyelőre távol akart tőlük maradni és nem közelebb menni. Csak akkor áll neki bármin is gondolkodni, hogyha talált fedezéket, ha ez így van, akkor próbálta előkaparni a fejéből, hogy hol is van és mit keres itt. ami azt illeti egyiket sem sikerült megtennie, nem tudta meg, hogy hol van és azt sem, hogy miért. Egyszerűen nem emlékezett ezekre a dolgokra. Két féle nyelvet is hallott maga körül, az egyik nőtől levőt kissé nehézkesebben értette meg, mint a többit, de azért az átkozódásra rájött. A többiek pedig egy nyelvet beszéltek, ezt tökéletesen értette. Az is kiderült neki, hogy nem ő az egyetlen, aki nem emlékszik semmire. A ruhák hasonlók, ahogyan magára pillantott az övé is ugyanolyan egyenruha volt, mint a többieké. Megnézte a számot, ami magán volt, ha tudta. mivel egyelőre nem tudott semmit a többiekről, így közösködni sem akart velük. Furcsa módon annyira nem esett pánikba, hogy teljesen idegen helyzetbe került egy idegen helyen. Saját maga is igyekezett magát ellenőrizni, hogy rendben van-e, megsérült-e komolyabban. Amint végignézett a társaságon, akik felébredtek, a többség embernek tűnt, nem tudta, hogy honnan tudja, hogy ez a nevük, de úgy vélte igen. Egy kék csápos lány és egy gépnek tűnő valami.
Próbált a hajóroncsokra nézni, hogy menyire lehetnek egyen, mennyire lángolhatnak, jó lett volna átkutatni őket, hátha lenne valamilyen információk arról, hogy kik ők, miért vannak itt és persze, hogy lehetne segítséget kérni. Azt nem tudta, hogy kitől, de bárkitől remek lett volna mindez. A földön fekvő tetemek meg sem rázták, teljes mértékben hidegen hagyták, ahogyan az is, hogy mindenki más miként vélekedik. A hajót próbálta ő maga is felmérni, hogy közel lehet-e menni hozzá, vagy inkább hanyagolni kellene egyelőre és más utat nézni. Ha lehetett a hajó felé menni, akkor ő is ezt próbálja tenni. Ha nem, akkor marad az, amit a vörös nő mondott, hogy eltűnni innen, ami neki is nagyjából ekkor jutott eszébe. Tekintve, hogy semmire sem emlékezett nem akart helyiekkel találkozni, vagy ők maguk lennének a helyiek és a hajó zuhant rájuk? Nem valószínű, de azért nagyon kis esélyt adott ennek is. szóval, ha a hajó kizárva, akkor ő maga is az erdő felé kezd figyelni és arra valamilyen nyomot felfedezni, hogy merre lehetne haladni.
TA-010, TA-016 és TA-026 számára az egész még rosszabb volt, hirtelen a saját és mindenki más érzései is rájuk törtek, szinte hallották, hogy a többiek mit gondolnak, de az érzéseket teljes mértékben érezték náluk, ami nem volt jó segítség arra, hogy megnyugodjanak. Ezért, vagyis a többiek miatt nem is voltak képesek arra, hogy magukat megnyugtassák jelen pillanatban, már aki ezzel próbálkozott.
Akik a hajó felé szerettek volna menni, a roncsok felé, hogy megnézzék vannak-e még túlélők, vagy be lehet-e menni a hajóba, egyelőre azt érezhették, vehették észre, hogy nem tudják megközelíteni, maga a roncs több helyen izzott és belül lángolt is, nem csak a növények. Ha abbamarad az izzás és kialszik a roncs, akkor oda lehet menni, most azonban ez még hatalmas öngyilkosság lenne.
Egyelőre magukon kívül más élő személyt nem láttak, néhányan, akik ott feküdtek a közelükben, ha azokat megnézték, akkor ők már halottak voltak. Egyelőre úgy tűnt, hogy összesen heten maradtak. Amikor a csapat végignéz magán és megtapogatja a testét, nem talál komolyabb sérülést, szerencséjük volt, mind egyben voltak.
Közben többen már az erdőt figyelték és az egyik vörös hajú nő – a hosszabbik hajú – TA-016 pedig jobban szét is nézett gyorsan, ő volt az, aki a fák között a hajó túloldalán észrevette valamit, amire a többiek figyelmét is felhívta. Ha a többiek is odamennek, illetve akik úgyszintén keresgéltek a roncsok túloldalán tényleg láthattak valamit.
A távolban a fák között, ugyanis arrafelé ritkult az egész épületek és egy városfal is látszott. Noha semmilyen hang nem hallatszott el ide, nem volt zaja a civilizációnak, nem voltak járművek a levegőben, nem volt meg a város zaja, pedig ennyi távolságról hallani lehetett volna. Azonban valami mást mindenki hallott, az erdő mélye felől olyan hangos állati üvöltést, amitől szinte minden megremegett itt a környéken.
A hang pedig pillanatról pillanatra hangosabb lett…
- statisztika:
- Körök száma: 2 kör / eltelt körök száma: 1
Rhyssa Edaara Quillan-E'ron: 0 reag – @Rhyssa Edaara Quillan
Ingrid L'lerim: 1 reag – @Rhyssa Edaara Quillan
Jonathan Skrex: 1 reag – @Jonathan Skrex
Qymaen jai Sheelal: 1 reag – @Qymaen jai Sheelal
Mogwar: 1 reag – @Svarog
Aejay'gamu: 1 reag – @Werda
Shayla Kelborn: 1 reag – @Werda
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Karanténvilág
TA-010 [Jonathan Skrex] (2. kör)
Helyi Idő: Ismeretlen idő
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Cél / Feladat / Küldetés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Játékostársak:
- TA-016 [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 [Ingrid L'lerim]
- TA-028 [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 [Mogwar]
- TA-026 [Aejay'gamu]
- TA-052 [Shayla Kelborn]
Oké, ez az egész így nagyon nem oké. Először sem tűnt már okénak, de aztán egészen tűrhetőnek tűnt, de nem az. Nagyon nem stimmel ez az egész, nagyon nem oké és nagyon nem vagyok rendben. Mármint rendben vagyok, de mégsem. Fizikailag nem volt semmi bajom, legalábbis nem találtam magamon semmiféle komolyabb sérülést, de odabent nagyon nem stimmelt valami. Még azon túl is, hogy semmire, de tényleg semmire nem emlékeztem. Ki a franc lehettem, hogy néztem ki, kik voltak a többiek, mit kerestünk itt, egyáltalán hol volt az az itt, semmi. Először azt hittem csak iszonyatosan beverhettem a fejem, de kezdett olyan gyanúm támadni, hogy más volt a háttérben. Borzasztóan nem stimmelt valami és egyszerűen nem tudtam rájönni hogy mi lehet az. Ahogy felkeltem, körbe néztem, kezdtem magamhoz térni abból, akármi is történt velünk korábban, nagyon furcsa érzések törtek rám. Mintha mindenki egyszerre kezdett volna el ordibálni a túlélők közül, mindenféle hangon és mindenféle irányba. A fejemhez is kaptam a kezem, de hiába próbáltam elfedni a fülemet, nem segített. Nem hangok voltak ezek, érzelmek, érzések, szinte már-már gondolatok. Nem is pazaroltam az időmet arra, hogy megérdeklődjem másnak is volt-e hasonló problémája, ugyanis az előző kérdéseimre se válaszolt senki, vagy azért, mert nem foglalkoztattam senkit eléggé hozzá, vagy egyszerűen ők se tudták a kérdéseimre a válaszokat. Egyre nőtt bennem a sejtelem, hogy az utóbbi volt a helytálló tipp. Nem szeretem a szerencsejátékokat. Azt hiszem. Nem tudom. Kellemetlen érzés volt, hogy fogalmam sincs mi történik, nem vagyok ura a dolgoknak, nem én irányítok. Aztán lehet igazából hatalmas zsuga bubus voltam. Próbáltam valamiféle nyugalmat erőltetni magamra, de nem arattam vele különösebb sikereket. Mi lehetett ez az érzés? Emlékezetből teljesen idegen volt, de a testem mintha abszolút képben lett volna mi is történik, nem kaptam semmiféle rohamot vagy ilyesmi, csak kellemetlen volt, nem tudtam megragadni az irányítást. Ha az egyik irányba nem ment a dolog a nyugtatgatással, akkor úgy döntöttem a másik irányba hátha több szerencsém lesz és engedtem hogy átjárjon az egész, hátha pont ez lesz a nyitja, hogy valami beugorjon végre. Igyekeztem szépen elfogadni azt ami történik, akár még rendbe is szedni a folyamatosan érkező hatásokat, gazdák szerint lebontva, hátha így kicsit többet megtudhatok az elméleti bajtársaimról. Biztosan lehetett uralni ezt a dolgot valahogy, csak elfelejtettem, hátha a testem vagy elmém mélyen odabent emlékezett rá és elvégezte helyettem a nehezét. Ha sikerült a mutatvány, örültem magamnak hogy milyen ügyes vagyok. Ha nem sikerült, akkor sajnos meg kellett szoknom ezt a folyamatosan fejembe dúló lavinát, ami egyáltalán nem ígérkezett se egy nyugodt, se egy egyszerű, se egy kellemes menetnek, de a helyzet nem igazán engedte, hogy a babérjainkon üljünk, szóval akárhogy is, túl kellett lendülnöm ezen a problémán.
Ahogy néztem, heten éltük túl ezt az egész zuhanásos mókát, a többiek eléggé halottnak tűntek. Négy hölgyemény, egy hüllő, meg valami robot, na és persze én. Arányokba mindenképpen jól jártam, egész szemrevaló teremtésekkel hozott össze a sors. Ki tudja, lehet egyik másikkal már tüzetesebben is ismerjük egymást. Fene se tudta miféle banda lehettünk. Hiába tettem fel mélyre ható és érdeklődő kérdéseimet, semmi értékelhető válasz nem érkezett a témában. A gyík, vagy mi a fene elég furán viselkedett, de ez a többiekre is igaz volt. Hamar levontam a következtetést, hogy nem én voltam az egyetlen aki memória zavarokkal küzd, mindenki legalább annyira elveszettnek tűnt, mint én. Vagy nagyon jól adták a figurát. Nem, itt valami csoportos agymosás lesz a háttérben. Egyszerre nem verhettük be a fejünket ennyire. TA-010. Ez voltam én. Legalább szép kerek szám. Volt még 016, 069, 028, 051, 026, 052, meg még számtalan másik, de egyelőre ezekre koncentráltam, hiszen láthatóan csak mi maradtunk életben. Semmi összefüggést nem láttam a számok között, TA, mi a tököm lehet az hogy TA. Terep alakulat. Tarka alakváltók. Telepes alvázak. Hát végül is huszonnyolcas eléggé gépszerű volt. TA. Jaj, kérlek, ne tesztalany legyél. Bármi más, csak az ne. Tolakodó almák. Ez már sokkal jobban tetszik. Számoknak volt-e vajon jelentősége? Egyelőre az enyém tűnt a legkisebbnek. Voltak olyanok, ami egymás után jöttek. Lehet mi választottuk. Ez a tízes egész imponálóan kerek volt. Ezekről se ugrott be semmi, szóval nem firtattam tovább, csak igyekeztem megjegyezni, kihez melyik szám tartozik, hogy legalább valahogy tudjuk egymást szólítani, amíg nem leszünk okosabbak. Bár lehet, inkább beceneveket fogok adni mindenkinek, az sokkal mókásabbnak tűnik. Még meglátom.
Többen is elindultunk az űrhajó roncsai felé, de ez sajnos egy zsákutcának bizonyult. A roncs izzott, lángolt és a környezetét is határozottan melegen tartotta, jelen pillanatban lehetetlen volt megközelíteni. Ha valaki maradt is odabent, mostanra valószínűleg már szénné égett. Engem egyébként is jobban foglalkoztatott bármiféle információ, vagy esetleg felszerelés, amit ki tudtunk volna onnan menteni. Esetleg egy adatbázis, amibe benne van kik vagyunk és mit keresünk itt. De ez sajnos füstbe ment, legalábbis egyelőre. Vajon tudtam ilyen ladikot vezetni? Megpróbáltam magam elképzelni egy ilyen dolognak a pilótafülkéjében. Nem sikerült, mert még mindig fogalmam se volt, hogyan is nézhetek ki. Nézelődtem bármiféle tükröződő felület után, de semmi nem akadt a kezembe. Milyen vacak erdő volt ez, még egy rendes tükör sincs. De ha már az erdőnél tartunk, a roncs kutató túra végül is erdő kutató túrává vált, aminek megkoronázásaként az egyik vörös bögyös, tizenhatoska ütötte meg a főnyereményt, amire kedvesen fel is hívta a figyelmünket. Városfal, épületek, civilizáció. Pont ez kellett nekünk. Illetve majdnem pont ez. Nem volt kizárva, hogy a zuhanás a hallásom is megviselte, de egyelőre semmiféle életjelet nem érzékeltem abból az irányból. Semmi hang, síri csend. Nem jó jel. De kiindulási alapnak megfelelőnek tűnt. Lényegesen biztonságosabb terepnek ígérkezett, mint egy égő roncs közelében, a nyílt terepen létezni.
Mintha csak egy égi jel lett volna, a sors is kezdte unni hogy milyen nyugdíjas tempóban haladunk a létezésben, úgy döntött, hogy megsürget minket picit. Az erdő mélye felől egy hatalmas állati üvöltés hallatszódott, amitől szinte megremegett a környék. És ha ez nem lett volna elég, a hang egyre hangosabb és hangosabb lett, ergo akármiből is jött, az a dolog rohamosan közeledett felénk. Én személy szerint nem terveztem vele találkozni, szóval túlélő társaimhoz fordultam.
- Határozottan javaslom, hogy szapora léptekkel induljunk meg a városfal felé, mielőtt az az izé, ami ilyen hangot ad, ideérne.
Nem különösebben vártam válaszokat, inkább csak reméltem, hogy mindenkinek lesz annyi esze, hogy nem akarjuk kideríteni miből jöhet az a hang. Ha esetleg valakinek mégis akadt ellenvetése, vagy hozzászólása azt még megvártam, de kevés sürgősebb dolgot tudtam elképzelni jelenlegi helyzetünkbe, mint hogy biztonságosabb helyet keressünk ennél és úgy vettem észre több társam is így volt vele. Ha sikerült elindulnunk a cél felé, akkor igyekeztem szedni a lábam, amennyire csak a zuhanás utóhatásai, meg a fura érzelmi hullámok okozta zavarodottság engedte. Próbáltam azért a lábam és magam elé nézni, nehogy belefussak valamiféle csapdába vagy kellemetlen meglepetésbe, ha ilyennel találkoztam akkor nagy ívben elkerültem és a többiek figyelmét is felhívtam rá, de egyelőre az tűnt a fő prioritásnak, hogy messze magunk mögött hagyjuk a hang forrását, akármi is volt az. Teljesen igaz volt, amit a vöröske mondott, a végtelen felmerülő kérdéssel bőven ráérünk később is foglalkozni, amikor egy fokkal biztonságosabb helyre érünk. Egyelőre a városfalnak kinéző dolog tűnt a legjobb lehetőségünknek, főleg hogy minél messzebb kerüljünk üldözőnktől, de akár információszerzés céljából is. Már csak egyben oda kellett érni, lehetőleg minél gyorsabban, de azért a helyzetből kihozható maximális óvatossággal az erdő átszelése közben.
Ahogy néztem, heten éltük túl ezt az egész zuhanásos mókát, a többiek eléggé halottnak tűntek. Négy hölgyemény, egy hüllő, meg valami robot, na és persze én. Arányokba mindenképpen jól jártam, egész szemrevaló teremtésekkel hozott össze a sors. Ki tudja, lehet egyik másikkal már tüzetesebben is ismerjük egymást. Fene se tudta miféle banda lehettünk. Hiába tettem fel mélyre ható és érdeklődő kérdéseimet, semmi értékelhető válasz nem érkezett a témában. A gyík, vagy mi a fene elég furán viselkedett, de ez a többiekre is igaz volt. Hamar levontam a következtetést, hogy nem én voltam az egyetlen aki memória zavarokkal küzd, mindenki legalább annyira elveszettnek tűnt, mint én. Vagy nagyon jól adták a figurát. Nem, itt valami csoportos agymosás lesz a háttérben. Egyszerre nem verhettük be a fejünket ennyire. TA-010. Ez voltam én. Legalább szép kerek szám. Volt még 016, 069, 028, 051, 026, 052, meg még számtalan másik, de egyelőre ezekre koncentráltam, hiszen láthatóan csak mi maradtunk életben. Semmi összefüggést nem láttam a számok között, TA, mi a tököm lehet az hogy TA. Terep alakulat. Tarka alakváltók. Telepes alvázak. Hát végül is huszonnyolcas eléggé gépszerű volt. TA. Jaj, kérlek, ne tesztalany legyél. Bármi más, csak az ne. Tolakodó almák. Ez már sokkal jobban tetszik. Számoknak volt-e vajon jelentősége? Egyelőre az enyém tűnt a legkisebbnek. Voltak olyanok, ami egymás után jöttek. Lehet mi választottuk. Ez a tízes egész imponálóan kerek volt. Ezekről se ugrott be semmi, szóval nem firtattam tovább, csak igyekeztem megjegyezni, kihez melyik szám tartozik, hogy legalább valahogy tudjuk egymást szólítani, amíg nem leszünk okosabbak. Bár lehet, inkább beceneveket fogok adni mindenkinek, az sokkal mókásabbnak tűnik. Még meglátom.
Többen is elindultunk az űrhajó roncsai felé, de ez sajnos egy zsákutcának bizonyult. A roncs izzott, lángolt és a környezetét is határozottan melegen tartotta, jelen pillanatban lehetetlen volt megközelíteni. Ha valaki maradt is odabent, mostanra valószínűleg már szénné égett. Engem egyébként is jobban foglalkoztatott bármiféle információ, vagy esetleg felszerelés, amit ki tudtunk volna onnan menteni. Esetleg egy adatbázis, amibe benne van kik vagyunk és mit keresünk itt. De ez sajnos füstbe ment, legalábbis egyelőre. Vajon tudtam ilyen ladikot vezetni? Megpróbáltam magam elképzelni egy ilyen dolognak a pilótafülkéjében. Nem sikerült, mert még mindig fogalmam se volt, hogyan is nézhetek ki. Nézelődtem bármiféle tükröződő felület után, de semmi nem akadt a kezembe. Milyen vacak erdő volt ez, még egy rendes tükör sincs. De ha már az erdőnél tartunk, a roncs kutató túra végül is erdő kutató túrává vált, aminek megkoronázásaként az egyik vörös bögyös, tizenhatoska ütötte meg a főnyereményt, amire kedvesen fel is hívta a figyelmünket. Városfal, épületek, civilizáció. Pont ez kellett nekünk. Illetve majdnem pont ez. Nem volt kizárva, hogy a zuhanás a hallásom is megviselte, de egyelőre semmiféle életjelet nem érzékeltem abból az irányból. Semmi hang, síri csend. Nem jó jel. De kiindulási alapnak megfelelőnek tűnt. Lényegesen biztonságosabb terepnek ígérkezett, mint egy égő roncs közelében, a nyílt terepen létezni.
Mintha csak egy égi jel lett volna, a sors is kezdte unni hogy milyen nyugdíjas tempóban haladunk a létezésben, úgy döntött, hogy megsürget minket picit. Az erdő mélye felől egy hatalmas állati üvöltés hallatszódott, amitől szinte megremegett a környék. És ha ez nem lett volna elég, a hang egyre hangosabb és hangosabb lett, ergo akármiből is jött, az a dolog rohamosan közeledett felénk. Én személy szerint nem terveztem vele találkozni, szóval túlélő társaimhoz fordultam.
- Határozottan javaslom, hogy szapora léptekkel induljunk meg a városfal felé, mielőtt az az izé, ami ilyen hangot ad, ideérne.
Nem különösebben vártam válaszokat, inkább csak reméltem, hogy mindenkinek lesz annyi esze, hogy nem akarjuk kideríteni miből jöhet az a hang. Ha esetleg valakinek mégis akadt ellenvetése, vagy hozzászólása azt még megvártam, de kevés sürgősebb dolgot tudtam elképzelni jelenlegi helyzetünkbe, mint hogy biztonságosabb helyet keressünk ennél és úgy vettem észre több társam is így volt vele. Ha sikerült elindulnunk a cél felé, akkor igyekeztem szedni a lábam, amennyire csak a zuhanás utóhatásai, meg a fura érzelmi hullámok okozta zavarodottság engedte. Próbáltam azért a lábam és magam elé nézni, nehogy belefussak valamiféle csapdába vagy kellemetlen meglepetésbe, ha ilyennel találkoztam akkor nagy ívben elkerültem és a többiek figyelmét is felhívtam rá, de egyelőre az tűnt a fő prioritásnak, hogy messze magunk mögött hagyjuk a hang forrását, akármi is volt az. Teljesen igaz volt, amit a vöröske mondott, a végtelen felmerülő kérdéssel bőven ráérünk később is foglalkozni, amikor egy fokkal biztonságosabb helyre érünk. Egyelőre a városfalnak kinéző dolog tűnt a legjobb lehetőségünknek, főleg hogy minél messzebb kerüljünk üldözőnktől, de akár információszerzés céljából is. Már csak egyben oda kellett érni, lehetőleg minél gyorsabban, de azért a helyzetből kihozható maximális óvatossággal az erdő átszelése közben.
|
|
|
Jonathan Skrex- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 70
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 62
Join date : 2017. Sep. 17.
Karakteradatok
Főkarakter: Jack Gammer
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW
Re: Karanténvilág
TA-051 - ezek a jelek a nevét jelenthették - továbbra is a tűz mellé telepedve üldögélt és megbűvölve a tűzet figyelte. Nem nagyon érdekelték a többiek, legalábbis arra gondolt, hogy milyen ízük lehet.
Igen, talán a tűz mellett megsüthetné őket, aztán benyamnyoghatná mindegyiket, szépen lassan. Persze ha a helyi vadvilág talán sokkal finomabb lehetett.
A többiek szerencséje lenne ez. TA-051 meghallja az üvöltést a fák között, és rögtön azon gondolkodott, mennyire erős lehet.
Hogyan nézhet ki.
Legfőképp milyen ízük lehet. Feltápászkodott, és megropogtatta a vállát, és a többiekre nézett.
- Mit féltek - kacagott fel és a fák felé pillantott. Várta, hogy előtünjön a bestia pofája. - Megijedtek egy kis vadászattól? Szétvett belülről! Idejön, megöljük és lakom... - Ekkor látta a többieket, hogy a fák felé indulnak.
Csettintett a nyelvével és megráta a fejét. A préda széttépéséről és a vérének ízéről szóló álmai úgy párologtak el, mint a hó a napon. Halkan felmorrant.
- Hé! - kiáltotta. - Ne menjetek már el! És ott megy a vacsorám.
Lassú és sietős léptekkel követi őket egy város (!) romjai felé.
Igen, talán a tűz mellett megsüthetné őket, aztán benyamnyoghatná mindegyiket, szépen lassan. Persze ha a helyi vadvilág talán sokkal finomabb lehetett.
A többiek szerencséje lenne ez. TA-051 meghallja az üvöltést a fák között, és rögtön azon gondolkodott, mennyire erős lehet.
Hogyan nézhet ki.
Legfőképp milyen ízük lehet. Feltápászkodott, és megropogtatta a vállát, és a többiekre nézett.
- Mit féltek - kacagott fel és a fák felé pillantott. Várta, hogy előtünjön a bestia pofája. - Megijedtek egy kis vadászattól? Szétvett belülről! Idejön, megöljük és lakom... - Ekkor látta a többieket, hogy a fák felé indulnak.
Csettintett a nyelvével és megráta a fejét. A préda széttépéséről és a vérének ízéről szóló álmai úgy párologtak el, mint a hó a napon. Halkan felmorrant.
- Hé! - kiáltotta. - Ne menjetek már el! És ott megy a vacsorám.
Lassú és sietős léptekkel követi őket egy város (!) romjai felé.
_________________
Főkarakter: Svarog
NJK-k: Toxin. Dane Montrose, Jason Weltman, Unka; X-Diák: Vaszilij Dragunov
Alternatív verziók: Svarog (Outsiders), Svarog (Apokalipszis kora). Svarog (Exiles).
Svarog, a makulan A mentális erősítő 9. és a 4. a dezintegráló gyűrű hordozója
Ben Grim (Gótika), Nathan Soric - Fagyos Sötétség Kora, Rostyck Pearlwater - Égkövek birodalma
Svarog- Bannolt
- Hozzászólások száma : 964
Hozzászólások régi : 344
Korábbi szint/kredit : 4. szint - 10 kredit
Aktuális szint/kredit : 6. szint - 14 kredit
Reputation : 57
Join date : 2011. Aug. 08.
Karakteradatok
Főkarakter: Svarog
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, Age of Apocalypse, Végtelen Háború, Outsiders, Little SW
Re: Karanténvilág
//Többen jelezték, hogy nem tudnak írni és én sem vagyok közel sem 100%-n, így kedden lesz új kör.//
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Karanténvilág
// @Werda éjjel/reggel tud írni, utána teszem ki a körváltást, ami már meg van írva.//
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Karanténvilág
TA-026
|
- Támogatom az ötletet, siessünk. - szólalok fel mikor haladásra ösztökéltek minket és menet közben a pofázósabb férfihez próbáltam orientálódni.
- Fogalmam sincs, hogy ki lehet ön, vagy, hogy egyáltalán én ki vagyok, vagy bárki más a csapatból. Ami azt illeti semmit sem tudok magamról csak annyit, amit most látok és érzek. - megkésve bár, de próbáltam választ adni a férfinek, igaz tudtam, hogy ez aligha segít. Ezért se mertem szembe nézni vele, hanem a tájat pásztáztam, hisz nem a korábban hallott vadállat lehet az egyetlen állat itt.
Felszerelés
| Képességek
| Erőalkalmazások
|
TA-052
|
A roncsok izzottak és forróság volt, nem tudtam megközelíteni. Bizonyos volt, hogy ez a mai nap nem az én napom. Azon már meg sem lepődtem, hogy egy adag nyámnyila kis alakkal kerültem ide. Na jó, kivétel a két vöröset, de attól még az volt a többi. Más nyelvet beszéltek, mint én, viszont olyat, amit megértettem és biztosan ismertem is. Valamikor. Talán.
Mivel a roncsok nem voltak hasznomra, ezért átvágtam az jelenlévők csoportján, a hosszabb vörös hajú nő előtt/mellett, egyenesen az erdő felé tartva.
Úgy éreztem, hogy ezt kell tennem, ez a dolgom, erre vagyok képes. Persze nem tudtam ezt pontosabban megfogalmazni. Igyekeztem mindenre figyelni, nyomokra, arra, hogy a fák milyenek, és ha szükséges akkor megismerjem. Közben egy jó botnak való ágat is próbáltam keresni, hogy valami fegyverem legyen, és valami élesebb követ, hog yjeleket hagyhassak a fatörzsekre ha szükséges lenne tájékozódás okán. Persze a többieket is próbáltam szemmel tartani.
Felszerelés
| Szakértelmek
| Gépek
|
_________________
Re: Karanténvilág
Egy kaland: A Karanténvilág
Karanténvilág
Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Qymaen jai Sheelal, Mogwar, Aejay'gamu
és Shayla Kelborn
Következő körváltás: 2019. szeptember 21. (szombat)
Helyi Idő: Ismeretlen idő
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Célkitűzés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Jelenlevők: TA-016 | TA-069 | TA-010 | TA-028 | TA-051 | TA-026 | TA-052
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Célkitűzés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Jelenlevők: TA-016 | TA-069 | TA-010 | TA-028 | TA-051 | TA-026 | TA-052
- További információk:
- Ki kicsoda:
TA-016 – Rhys ; TA-069 – Ingrid; TA-010 – Skrex ; TA-028 – Sheelal;
TA-051 – Mogwai; TA-026 – Aeyaj; TA-052 – Shayla;
A nő egyelőre nem akadt fenn olyan részleteken, hogy mik a számok és mik a betűk előtte, elsőre sokkalta fontosabbnak érezte továbbra is, hogy mindenki biztonságban legyen. Azonban azt roppant kellemetlennek érezte, hogy megannyi érzelem zúdult rá. Nem volt benne biztos, hogy kié lehettek, mert abban biztos volt, hogy nem mind az övé. Képes volt mások érzelmeit érezni? Mégis mi a fene volt saját maga és erre hogyan képes? Nem tudta, de akkor sem volt itt az ideje annak, hogy ezen törje a fejét. Ugyanis a hangok egyre jobban közeledtek, és nem akarta megvárni azt, hogy itt találja őt. Szerencsére látott várost és nem is olyan messze, így az eléggé jó célhelynek tűnt, hogy oda menjenek.
- Mindenki siessen! – próbálta sürgetni a többieket.
Az most már rögtön feltűnt neki, hogy az jobban érdekli, hogy az, hogy a többiekkel mi van, mint saját magával, hogy inkább őket védené, mint önmagát. Hirtelen jó pár lehetőség végigfutott a fején, hogy mivel is foglalkozhat, de igyekezett a lehető leghamarabb kitisztítani a fejét, hogy ne erre gondoljon. Próbálkozott utolsónak maradni, hogy a többieket fedezhesse majd, bár nem volt mivel, egy puska jól jött volna, amivel ezt megteheti, bármi is jöjjön szembe. Leginkább a fiatal lányra, a 26-ra igyekezett figyelni, ő tűnt mindenki másnál fiatalabbnak és valamiért úgy érezte, hogy ő az, akit a legjobban meg kell innen védenie. Ha a lány nem jön, akkor majd próbálja őt felkapni, a gyíklény szavaival nem törődött, igyekezett nem, csak rákiabálni, ha nem indul, bár láthatóan végül a kiakadás után. Szóval igyekszik majd legutolsóként haladni és terelni, sürgetni az esetleges lemaradókat. Ha valaki más irányba szaladna, mint a többiek, akkor azzal értelemszerűen nem nagyon tud foglalkozni, de remélte, hogy mindenki együtt szándékozik maradni, legalább addig, amíg ki nem derül, hogy mit keresnek itt és miért. Közben ő maga is igyekezett egy strapabíróbb botot, ágat keresni magának. Ha sikerül elérni a falat és várost, amit látott, akkor fedezéket próbál majd ott keresni.
Ellenben a másik vörös hajú nőt nem igazán érdekelték a többiek, hogy ők miket tesznek, hogyan fognak cselekedni. Az sem, hogy saját magával mi van, úgy érezte, hogy felesleges aggodalmaskodnia, majd ha eláll a tűz, akkor visszajön és utána néz a dolgoknak, csak remélte, hogy addig az a közeledő valami nem fogja elpusztítani a roncsokat, vagy nem fognak kiégni teljesen. Szóval próbálta továbbra is megőrizni a hidegvérét és nyugodt maradni, bármilyen nehéz is lehet ebben a helyzetben. Ehhez az is hozzá tartozott, hogy többiekről maximum annyira vesz tudomást, hogy figyeli, hogy próbálják-e megtámadni, megölni, vagy sem. Illetve talán hasznosnak valamiben, ez pedig az volt, hogy az egyik, a másik vörös hajú – révén a sajátját már látta ébredésnél – nő talált valamilyen várost. Hangoknak azonban nyoma sem volt, nem volt civilizáció, de azért remélhetőleg valamilyen búvóhelyet kitud ott alakítani, ahol meghúzhatja magát. Végig egyes számban gondolkodott, nem volt benne helye a többieknek; ebből arra gyanakodott, hogy valamilyen magányos farkas lehetett és egyedül szokott ténykedni. Azonban a lényt tényleg nem akarta megvárni, legyen bármi is az, így igyekezett futásnak eredni abban az irányban, amerre a másik vörös mondta. A gyíklényt egyszerűen ostobának tartotta, de nem törődött vele. A rohanás közben igyekszik a környéket is megfigyelni, hogy ne fusson bele semmilyen ellenállásba, ellenséges valamibe, csapdába. Erre kifejezetten próbált ügyelni. Ha tudott, akkor ő is próbált egy ágat, botot találni. Azzal a kérdéssel, hogy ezek egyáltalán hogyan jutottak az eszébe igyekezett nem foglalkozni. Szóval igyekszik ezekre figyelni, ha pedig valamilyen csoda folytán kijutnak az erdőből és tényleg ott van az a város, amit a másik nő látott, akkor ott azonnal próbálja felmérni a terepet, fedezéket keresni, olyan helyet, ahova be lehet húzódni most rögtön a lény elől, ami lehet, hogy követni fogja őket. Először azt kéne lerázni és utána jöhet majd a minden más, most ez volt a legfontosabb a számára.
Egy két lábon járó, színes lilás-sárgás színű hüllőszerű lény volt, nyolc szemmel a pofázmányán és hatalmas legalább fél méteres tűhegyes fogakkal a szájában. A mellső végtagok több méteres szúrófegyverszerű végtagban értek véget, a lábain pedig hatalmas karmok voltak. A fején több méteres csápok tekeregtek és önálló életet éltek, néha még egymásnak is oda-oda csaptak, haraptak.
Ennek köszönhetően a csapat könnyedén tudott haladni tovább és jó néhány perc futás, vagy épp erőltetett futólépésszerű haladás után a fák végre kezdtek ritkulni és az egész végén egy „szakadék” szélére értek. Lefelé fém és beton meredek lejtő vezetett, lent csövek és egy csatorna futott, ami több helyen meg volt repedve, benne növények futottak és egy kis patak. Aki botot akart szerezni magának, az tudott, ahogyan Shayla még egy élesebb követ is feltudott szedni a földről.
A túloldalon egy épület, amit erősen benőtt már a növényzet, azon túl hátrébb a fal is látszott már, ami több helyen berepedt, beszakadt, a távolban pedig egy város maradványai is látszottak emeletes házakkal. Minden úgy-ahogyan egészen jó állapotban volt még, de a növények és a moha benőtt már mindent, a hely pedig teljesen kihalt volt. Kicsivel távolabb egy hídszerű rész át is vitt arra az oldalra.
Fedezék itt nem látszott azon az oldalon, ahol a társaság volt, a túloldalon viszont az épület, a kerítés és annak hasadékai eléggé jó búvóhelyek is lehettek akár, ha valaki annak akarta használni. Egyelőre állatok sem látszottak, de a hátuk mögül a lény üvöltése még mindig hallatszott időnként.
- statisztika:
- Körök száma: 3 kör / eltelt körök száma: 2
Rhyssa Edaara Quillan-E'ron: 2 reag – @Rhyssa Edaara Quillan
Ingrid L'lerim: 2 reag – @Rhyssa Edaara Quillan
Jonathan Skrex: 2 reag – @Jonathan Skrex
Qymaen jai Sheelal: 1 reag – @Qymaen jai Sheelal
Mogwar: 2 reag – @Svarog
Aejay'gamu: 2 reag – @Werda
Shayla Kelborn: 2 reag – @Werda
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Karanténvilág
TA-026
|
Szerencsére nagyrészt a többiek se akartak maradni és elég sietősen el tudtuk hagyni a helyet, csak reménykedni tudtam abba, hogy nem fogja a szagunkat követni azután, hogy megtöltötte a hasát a hullákkal. Közben felkaptam két strapabíróbbnak tűnő ágat, hogy azért valami mégis csak legyen nálam, bár nem volt jelentős, de hátrányom nem származhat belőlük.
- Úgy látszik elég járatos a katonai dolgokban. Lehet, hogy korábban katona volt, vagy ilyesmi. - jegyzem meg a hosszú vörös hajú nőnek, hogy azért mással is kapcsolatot alakítsak. Legszívesebben megkérdezném a nevét, de arra aligha van lehetőségem, hiszen nem úgy tűnt, mintha bárki is tudná a nevét az itt lévők közül és elég kevesen voltak azok is, akikkel úgy éreztem, hogy el lehet beszélgetni.
Mivel a szörny hangját továbbra is lehetett hallani reménykedtem, hogy a híd irányába indul el mindenki, vagy legalább a férfi akivel beszélgettem, vagy a nő, hogy velük tarthassak. Nem hiszem, hogy ebben a helyzetben a szétválás ésszerű döntés lenne.
Felszerelés
| Képességek
| Erőalkalmazások
|
TA-052
|
A távozás jó ötletnek bizonyult végül. Csak egy pillantást vetettem a monstrumra, de tudtam, hogy nem igazán lett volna ésszerű taktika szembeszállni vele. A többiek se maradtak ott, feltehetőleg annyi volt bennük, hogy ne akarjanak szörnyvacsorák lenni.
Az erdőben szerencsére egy hosszabb ágat is kaptam amit botnak használhattam és egy éles követ. Amikor pedig kiértünk az erdő szélére első dolgom volt egy X-el megjegyezni az egyik fát, hogy tisztában lehessek később, ha szükséges, hogy hol jöttünk ki a sűrűből. A szakadék túloldalán épületek és egy város látszódott. Nem úgy nézett ki, amit sokat használtak az elmúlt időben, de az volt az egyetlen hely, amit akármire is használhatnánk, ha másra nem, fedezéknek vagy búvóhelynek az éjszakára jó lesz. Éppen ezért el is indultam a híd irányába gyors de óvatos léptekkel. Attól, hogy nem látszott veszélyesnek még nem feltétlenül tituláltam volna biztonságosnak. A célom az volt, hogy minél hamarabb átérjek a hídon, lehetőleg ha van ott valaki akkor ne vegyen észre, és felmérhessem, hogy mégis mi van odaát.
Felszerelés
| Szakértelmek
| Gépek
|
_________________
Re: Karanténvilág
TA-028 [Qymaen jai Sheelal]
A településféle látványa bizalomgerjesztőbb, mint a bestiáé, amelyet hátrahagytunk.
De nem sokkal.
A város leginkább úgy fest, mintha valaki hosszú idővel ezelőtt ajándékba kapta volna, hogy aztán félredobja és soha többé feléje se nézzen: élettelenségében elsőre nem érződik semmi más, csak elhagyatott üresség, még csak erőszak vagy vadság nyomait sem látni rajta ilyen távolból.
Mint egy vízhiánytól vagy a természet másfajta közönyösségétől elpusztult állat.
A legrosszabb, hogy egyáltalán nem úgy néz ki, mint aminek akár egyetlenegy eleme is használható maradt, ez pedig borúlátásra ösztönöz.
Vagy egyébként sem vagyok bizakodó természetű.
De kit érdekel? Nem az én hozzáállásomon múlik, hogy hasznavehetetlen szemétdomb-e az egész.
Merthogy valószínűleg úgyis az.
A szemem forgatása nem vezet sehová, mégsem tudom visszafogni magam. Legszívesebben egészen másfelé mennék, mint a híd, de a megérzés, hogy ehhez talán túl korán van még, ott sistereg az idegvégződéseimen, hogy szinte csiklandoz... és ezúttal teljesen biztos vagyok benne, hogy - emlékszem vagy sem - vannak olyan pillanatok, amikor érdemes hagynom, hogy vezessen.
Figyelem, ahogy többen is arrafelé veszik az irányt és nem látom okát, hogy sokkal lemaradjak mögöttük. Ránézésre mindőjüknél jóval nehezebb vagyok: az, ha épségben átjutnak, semmit sem fog elárulni az építmény állapotáról. Ha viszont valóban beomlik, jobb volna a túloldalán lenni.
Vagy legalábbis minél közelebb hozzá.
_________________
Re: Karanténvilág
// @Jonathan Skrex aka Gami megkért, hogy várjam meg, éjjel, vagy hajnalban tud írni, így amint ez megtörténik kiegészítem a reagjával a már megírt mesélőit és kiteszem //
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Karanténvilág
TA-010 [Jonathan Skrex] (3. kör)
Helyi Idő: Ismeretlen idő
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Cél / Feladat / Küldetés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Játékostársak:
- TA-016 [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 [Ingrid L'lerim]
- TA-028 [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 [Mogwar]
- TA-026 [Aejay'gamu]
- TA-052 [Shayla Kelborn]
Határozottan örültem, hogy nem egy öngyilkos idióta osztaggal hozott össze a sors és mindenki hamar meg tudott abban egyezni, hogy az égő űrhajó, a körülötte heverő tetemek és a mindebből eredő égett husika szaga előbb utóbb valami csúnyát fog a nyakunkra hozni, így egyikünk se kifejezetten tervezte megvárni a távolból felhangzó állati üvöltés gazdáját. A gyík ugyan kacérkodott a gondolattal és picikét hátramaradt, de ő alapjáraton kellemetlen érzésekkel töltött el, főleg hogy össze-vissza beszélt mindenféle furcsaságot. Minden esetre végül is mindannyian, pontosabban a hét túlélő kezeslábas huszár, elindultunk a vörös bögyös által kiszúrt városszerű dolog felé. Igazából jelenleg szinte mindegy is volt merre megyünk, egy volt a lényeg, minél messzebb a zuhanás helyszínétől, illetve minél messzebb az állati hangok forrásától. Időközben a többiek hozzám hasonlóan bamba és zavarodott viselkedéséből beigazolódni látszottak a gyanúim. A csápos kislány válaszolt a korábban feltett kérdésemre és pontosan azt mondta, amikre számítottam, sajnos, szavait egy gondterhelt bólintással tudomásul is vettem, de válasznak már nem láttam értelmét, egyértelműnek tűnt, mi történhetett. Ugyanúgy írta le az állapotát, ahogy én is éreztem magam, se önmagamról, se a többiekről, se erről az egész jelenlegi szituációról nem volt semmi emlékünk. Nem vertem be a fejemet. Illetve lehet, hogy bevertem, de nem attól volt emlékezetkiesésem. Kollektív emlékezetkiesés, ez nem lehetett véletlen, valaki szórakozott a fejecskéinkkel. Egyikünknek se voltak emlékei, legalábbis az elhangzottakból, a viselkedésekből, és ezekből a furcsa megérzésekből is erre következtettem. Sajnos továbbra se tudtam mit kezdeni ezzel az utóbbival, folyamatosan azt éreztem, mintha mindenki hangosan ordibálná felém hogy éppen mit érez és miféle gondolatok pörögnek a fejében és akárhogy próbáltam elfojtani, irányítani, megfejteni, nem akart sikerülni. Egyelőre csak hagytam megtörténni, továbbra se küzdöttem a dolog ellen, még hasznos lehetett később, főleg ha sikerül megfejtenem mi is ez és hogyan tudom irányítani. Biztos lehetett valahogy, különben már réges régen megőrültem volna. Jómagam és a várost felfedező vöröshajú hölgyemény is mozgásra sarkalltuk a csapatot, ugyanis miközben elindultunk szapora léptekkel a város felé, megérkezett a korábban emlegetett hang gazdája és méltónak bizonyult a felvezetéséhez.
A megérkezett nem is elég kifejező szó, a lény konkrétan kidöntötte a fákat, mikor megérkezett a zuhanásunk tisztására. Már elhagytuk a helyszínt, de visszatekintve így is tökéletesen látható volt a körülbelül húsz méter magas állat. Két lábon járt, valamiféle hüllő lehetett, lilás-sárgás színű pikkelyek, nyolc szem, tűhegyes fogakkal teletűzdelt száj, szúrófegyver szerű elülső végtagok, karmos lábak, tekergő csápok, az egész lény mintha valami rémálomból lépett volna ki. Ijesztő volt, na. Nem rémlett az emlékeimben bármi ilyesmi, de mondjuk más se nagyon jelenleg. Veszélyesnek, sőt, halálosnak tűnt, az biztos, nem szívesen maradtam volna a közelében. Szerencsére nem voltunk közvetlen veszélyben, ugyanis az állat egyelőre megelégedett a könnyű falatokkal, ugyanis elkezdett lakmározni a roncs körül szétszórt hullákból. Ennyit korábbi bajtársainkról, nyugodjanak békében. Nem egy szép vég, az biztos. Ezzel körülbelül a roncs későbbi átkutatására vonatkozó terveink is füstbe mentek, legalábbis én fixen nem akartam bármi olyannak akárcsak a közelébe kerülni, ami ennek az izének a környékén volt. Nem követett minket, ez volt az óriási szerencsénk, hiába voltunk többen is, fegyverek nélkül semmi esélyünk nem lett volna leteríteni egy ilyen bestiát. És ha már fegyverekről van szó, végre nem voltam fegyvertelen. A menetelés közben sikerült találnom magamnak egy kézhez álló, remek formákkal rendelkező botot, amit néhány gyors próba lendítés után hűséges társammá neveztem ki. Ismerős érzés volt a tartása, nem állhatott messze tőlem a kardvívás. Ami furcsa volt, hogy annak ellenére, hogy a kezembe kerülő bot alapjáraton egy könnyű fegyver volt, a csuklóm mégis mintha a szokásosnál nehezebbnek érezte volna a tárgyat forgatás közben. Mi a túróval szoktam én hadonászni? Na mindegy, végre volt valami a kezembe, amit megsuhogtathatok bármilyen érkező fenyegetés felé, ez némiképpen nyugalommal töltött el. Nem sokkal, de jelenleg ennek kellett örülni.
Nem kellett hozzá sok, elértünk az erdő szélére, a fák megritkultak, mi pedig egy szakadékhoz érkeztünk. Lefelé egy fémből és betonból készült meredek leejtő vezetett, odalent pedig csövek, repedt csatorna, növények és egy kis patak vártak volna minket, ha lepottyanunk. Odaát egy épület várt minket, amelyet szintén benőtt már a növényzet. Azon túl a több helyen beszakadt, berepedt, leomlott városfal meredezett. Azon is túl pedig maga a város is látszódott már, pontosabban annak inkább csak maradványai. Nem tűnt annyira romosnak semmi, de a növényzet és a moha mindent benőtt már, sehol nem volt nyoma lakosoknak. Ez nem volt biztató. Nagyjából azt jelentette, hogy a nagy civilizációs reményeink egyre távolabb kerültek tőlünk. Minden esetre a távolban kiszúrtunk egy hidat, ami a már emlegetett túloldalra vezetett át. Ez tűnt a legjobb és leggyorsabb opciónknak, semmi értelmét nem láttam az alattunk elterülő szakadékon való átmászásnak, ha egyszerűbben is megoldható a kérdés. Maga a híd távolról ugyanolyannak tűnt, mint minden más, viszonylag jó állapotban lévőnek, de elhagyatottnak. A többieknek is megmozgatta a fantáziáját az a csodálatos híd, így ahogy néztem, mindenki arra vette az irányt, így jómagam is. Főleg hogy ezen az oldalon semmiféle fedezéket nem találtunk, odaát viszont soksoksok lehetőségünk is volt elrejtőzni az állat elől, ami továbbra is hangos üvöltésekkel adta tudtunkra, hogy nincs messze. Nem szerettem volna vele találkozni, szóval ismét csak szapora léptekkel mozogtam, ezúttal a híd felé, hogy átkelhessünk a köztünk és a fedezékek között elterülő szakadékon. Továbbra is próbáltam sietni, de mindezt óvatosan, magam elé és magam köré egyaránt figyelve, nehogy belefussak valamiféle csapdába, vagy nehogy valami hirtelen előugró állat áldozata legyek. Picit próbáltam a többieket is szemmel tartani, hiszen mégis csak egy hajóban eveztünk és úgy éreztem tudjuk is egymást segíteni ebben a nehéz helyzetben. De lehet csak ösztönös volt, hogy nem csak a magam dolgával foglalkoztam, nem tudom. Minden esetre az egész kis csipet csapat a hidat nézte ki magának és elméletileg mindenki el is indult felé, bíztam benne hogy sikerül is elérni és átkelni rajta, hogy a túloldalon valami biztonságos helyet kereshessünk, mielőtt a mögöttünk lakmározó dög a nyomunkba ered, vagy esetleg más fenyegetés üti fel a fejét a környéken.
A megérkezett nem is elég kifejező szó, a lény konkrétan kidöntötte a fákat, mikor megérkezett a zuhanásunk tisztására. Már elhagytuk a helyszínt, de visszatekintve így is tökéletesen látható volt a körülbelül húsz méter magas állat. Két lábon járt, valamiféle hüllő lehetett, lilás-sárgás színű pikkelyek, nyolc szem, tűhegyes fogakkal teletűzdelt száj, szúrófegyver szerű elülső végtagok, karmos lábak, tekergő csápok, az egész lény mintha valami rémálomból lépett volna ki. Ijesztő volt, na. Nem rémlett az emlékeimben bármi ilyesmi, de mondjuk más se nagyon jelenleg. Veszélyesnek, sőt, halálosnak tűnt, az biztos, nem szívesen maradtam volna a közelében. Szerencsére nem voltunk közvetlen veszélyben, ugyanis az állat egyelőre megelégedett a könnyű falatokkal, ugyanis elkezdett lakmározni a roncs körül szétszórt hullákból. Ennyit korábbi bajtársainkról, nyugodjanak békében. Nem egy szép vég, az biztos. Ezzel körülbelül a roncs későbbi átkutatására vonatkozó terveink is füstbe mentek, legalábbis én fixen nem akartam bármi olyannak akárcsak a közelébe kerülni, ami ennek az izének a környékén volt. Nem követett minket, ez volt az óriási szerencsénk, hiába voltunk többen is, fegyverek nélkül semmi esélyünk nem lett volna leteríteni egy ilyen bestiát. És ha már fegyverekről van szó, végre nem voltam fegyvertelen. A menetelés közben sikerült találnom magamnak egy kézhez álló, remek formákkal rendelkező botot, amit néhány gyors próba lendítés után hűséges társammá neveztem ki. Ismerős érzés volt a tartása, nem állhatott messze tőlem a kardvívás. Ami furcsa volt, hogy annak ellenére, hogy a kezembe kerülő bot alapjáraton egy könnyű fegyver volt, a csuklóm mégis mintha a szokásosnál nehezebbnek érezte volna a tárgyat forgatás közben. Mi a túróval szoktam én hadonászni? Na mindegy, végre volt valami a kezembe, amit megsuhogtathatok bármilyen érkező fenyegetés felé, ez némiképpen nyugalommal töltött el. Nem sokkal, de jelenleg ennek kellett örülni.
Nem kellett hozzá sok, elértünk az erdő szélére, a fák megritkultak, mi pedig egy szakadékhoz érkeztünk. Lefelé egy fémből és betonból készült meredek leejtő vezetett, odalent pedig csövek, repedt csatorna, növények és egy kis patak vártak volna minket, ha lepottyanunk. Odaát egy épület várt minket, amelyet szintén benőtt már a növényzet. Azon túl a több helyen beszakadt, berepedt, leomlott városfal meredezett. Azon is túl pedig maga a város is látszódott már, pontosabban annak inkább csak maradványai. Nem tűnt annyira romosnak semmi, de a növényzet és a moha mindent benőtt már, sehol nem volt nyoma lakosoknak. Ez nem volt biztató. Nagyjából azt jelentette, hogy a nagy civilizációs reményeink egyre távolabb kerültek tőlünk. Minden esetre a távolban kiszúrtunk egy hidat, ami a már emlegetett túloldalra vezetett át. Ez tűnt a legjobb és leggyorsabb opciónknak, semmi értelmét nem láttam az alattunk elterülő szakadékon való átmászásnak, ha egyszerűbben is megoldható a kérdés. Maga a híd távolról ugyanolyannak tűnt, mint minden más, viszonylag jó állapotban lévőnek, de elhagyatottnak. A többieknek is megmozgatta a fantáziáját az a csodálatos híd, így ahogy néztem, mindenki arra vette az irányt, így jómagam is. Főleg hogy ezen az oldalon semmiféle fedezéket nem találtunk, odaát viszont soksoksok lehetőségünk is volt elrejtőzni az állat elől, ami továbbra is hangos üvöltésekkel adta tudtunkra, hogy nincs messze. Nem szerettem volna vele találkozni, szóval ismét csak szapora léptekkel mozogtam, ezúttal a híd felé, hogy átkelhessünk a köztünk és a fedezékek között elterülő szakadékon. Továbbra is próbáltam sietni, de mindezt óvatosan, magam elé és magam köré egyaránt figyelve, nehogy belefussak valamiféle csapdába, vagy nehogy valami hirtelen előugró állat áldozata legyek. Picit próbáltam a többieket is szemmel tartani, hiszen mégis csak egy hajóban eveztünk és úgy éreztem tudjuk is egymást segíteni ebben a nehéz helyzetben. De lehet csak ösztönös volt, hogy nem csak a magam dolgával foglalkoztam, nem tudom. Minden esetre az egész kis csipet csapat a hidat nézte ki magának és elméletileg mindenki el is indult felé, bíztam benne hogy sikerül is elérni és átkelni rajta, hogy a túloldalon valami biztonságos helyet kereshessünk, mielőtt a mögöttünk lakmározó dög a nyomunkba ered, vagy esetleg más fenyegetés üti fel a fejét a környéken.
|
|
|
Jonathan Skrex- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 70
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 62
Join date : 2017. Sep. 17.
Karakteradatok
Főkarakter: Jack Gammer
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW
Re: Karanténvilág
Egy kaland: A Karanténvilág
Karanténvilág
Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Qymaen jai Sheelal, Mogwar, Aejay'gamu
és Shayla Kelborn
Következő körváltás: 2019. szeptember 25. (szerda)
Helyi Idő: Ismeretlen idő
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Célkitűzés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Jelenlevők: TA-016 | TA-069 | TA-010 | TA-028 | TA-051 | TA-026 | TA-052
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Célkitűzés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Jelenlevők: TA-016 | TA-069 | TA-010 | TA-028 | TA-051 | TA-026 | TA-052
- További információk:
- Ki kicsoda:
TA-016 – Rhys ; TA-069 – Ingrid; TA-010 – Skrex ; TA-028 – Sheelal;
TA-051 – Mogwai; TA-026 – Aeyaj; TA-052 – Shayla;
Rhys felszerelés: 1db bot
Ingrid felszerelés: 1db bot
Szerencsére senki sem akart lemaradni, vagy ott maradni, így ment emiatt neki sem kellett senkit sem magával cibálnia. Még futás közben hátrafordult, hogy megnézze milyen lény volt az, ami jött. amikor meglátta egy pillanatra meghűlt az ereiben a vér. Nem igazán tudta, hogy látott-e már ilyen, vagy ehhez hasonló lényt, de ez valami brutálisan nézett ki. Már csak a méretei miatt sem nagyon lehetett felvenni vele a harcot úgy meg főleg, hogy fogalma sem volt arról, hogy mire is képes valójában. A rohanás közben talált magának egy nagyobb botot, így azt magához vette. Máris jobban érezte magát egy kicsit, hogy volt valamilyen fegyver nála. A lény nem jött utánuk, hanem nekilátott zabálni, így kissé nyugodtabban folytatta az útját és hamarosan ki is érkezett az erdő szélére. Nem mondhatta volna komolyabban, hogy megnyugodott attól, amit látott. Volt város ugyan, de annak nyoma sem, hogy lett volna itt értelmes élet, leomlott falak, romos város, olyan épületek, amik félig leomlottak, vagy éppen benőtték a növények. Körülnézett, hogy miként lehetne átmenni a másik oldalra, mert az épület tűnt egyelőre a legjobb megoldásnak arra, hogy megbújjon, megbújjanak addig, amíg az a lény a hajónál elmegy, nem is beszélve arról, hogy a közelben kellene maradni ahhoz, hogy vissza lehessen majd menni a roncshoz később valamilyen információt kinyerni belőle. Amennyire látta a többség is a hídhoz indult, így még ő maga is ezt tette volna meg, amikor a kék lekkus lány… honnan tudja, hogy lekkuk vannak a fején? Mindegy, szóval a lány megszólította. Kedvesen, kissé anyáskodva pillantott rá és még el is mosolyodott néhány pillanatra.
- Igazad lehet kislány – felelte kedvesen.
Ha a lány hagyta, akkor még kedvesen megpaskolta a lány vállát. Igazából a haját borzolta volna meg, de az nem volt neki. Remélte, hogy tényleg katona volt és nem pedig valami gyilkos és azért van itt, mert ez a büntetése, vagy rehabilitációja. Így tényleg remélte, hogy katona volt és nem a rosszabb fajtából.
- A hídnál szerintem súly alapján haladjunk, aki a legkönnyebbnek tűnik az elsőre, a legnehezebb utoljára – hozta fel.
Nem tudta, hogy mennyire fognak hallgatni rá, de azért megpróbálta. Egyébként, ha teheti és betartják ezt, akkor utolsó előttinek marad, hogy a kiborg előtt próbáljon átmenni, ha még megvan a híd persze. Ha így van, akkor óvatosan halad, hogy megőrizze az egyensúlyát és igyekszik a stabilabb részekre lépni. Ha azonban leszakadt, akkor más átjárót próbál keresni.
Őt az különösebben, sőt egyáltalán nem érdekelte az, hogy jönnek-e a többiek, ahogyan meglátta a lényt úgy volt vele, ha maradnak legalább megeszi őket az a valami. Nem tudta beazonosítani, egyáltalán nem rémlett neki, hogy látott-e valaha már olyan lényt, mint az volt. De jelen pillanatban abban úgy érezte, ha a lény utánuk jönne, akkor próbálna valakit leütni, kiütni, hogy a lény azt egye meg, amíg saját maga eltud futni, rohanni. Nem volt rá szükség, a lény megállt a roncsoknál és ott kezdett enni. Sikerült felkapnia egy botot, ahogyan látta nem ő volt az egyetlen, aki így tett, hanem mások is. Nem mindenki, de a vörös szekció és a kék lány is. Valószínűsítette, hogy saját maguk lehettek harcosok, vagy effélék, amíg a többiek kevésbé. Bár annyira ez sem érdekelte, maximum amiatt, hogy mennyire tudja őket kihasználni és feláldozni azért, hogy saját maga életben maradjon. Miután kiértek az erdő szélére, akkor tényleg felmérte a terepet; volt jó pár olyan hely, ahova be lehetett húzódni és elbújni, akár a falban is voltak repedések. A tekintete a távolban levő városra szegeződött, eléggé réginek tűnt abban az értelemben, hogy régen hagyhatták már el. Így hirtelen a számára a szemközti épület tűnt eléggé érdekesnek és ez volt közel is. Talán odabent lesz fegyver, vagy valamilyen információ erről a helyről. Meg persze nem ártott volna mihamarabb elbújni, hogy a lény se akadjon rájuk. A hosszú vörös hajú nő szavaival nem törődött, hogy milyen sorrendben haladjanak át a hídon, saját maga is átindult. Lassú, óvatos léptekkel haladt, nem szerette volna, hogyha beomlik alatta, mert az kellemetlen zuhanás lett volna. igyekszik figyelni, ha beomlana alatta, akkor próbál ugrással, vagy gyors futással tovább rohanni, de remélte, hogy nem olyan nehéz a súlya. A környékét és a többieket is próbálta szemmel tartani, mert valamiért nem bízott bennük és igazából a közelükben sem akart lenni. Ha sikerül átjutnia, akkor óvatosan indul el az épület felé, ha azonban lezuhanna, próbál úgy esni, hogy a lehető legkisebb és legkevesebb sérülést szenvedje el.
A híd nem volt olyan romos állapotban és még Sheelal súlyát is kibírta, ő is áttudott menni anélkül, hogy bármi gond lett volna. ahogyan átértek a talaj érezhetően fémből volt és az épület innen még nagyobbnak látszott, mint a túloldalról és távolabbról. Szinte körülnézni sem kellett, mert több bejárat is volt rajta.
A híddal szinte szemben egy nagy hangárbejárat volt, közel öt-hat méter magas és tíz-tizenöt méter széles ajtóval. Bentre be lehetett látni, ott néhány méter után egy leengedett ajtó volt, amin néhány nagyon régi lövésnyom éktelenkedett, de ezt leszámítva sértetlen volt az egész és még terminál is látszott.
Ezen nagy és nyilvánvaló ajtón kívül három másikat is láthattak, az egyik leginkább, legtávolabb a csöveknél, vagy folyosóknál – nem lehet megmondani innen – inkább természet által alakult ki, hogy a fal beszakadt, felhasadt. A következő, ami attól jobbra volt, egy rendes személyzeti bejárónak tűnt.
Illetve még egy volt, az itt egészen közel a csapathoz a növények között, ott a fal be volt robbantva, vagy épp valamilyen éles és forró fegyverrel, talán plazmavágóval, vagy hasonlóval szétvágva. A negyedik pedig a korábban is látott hangárbejáró. A csapat szabadon dönthetett, hogy itt keresnek menedéket, vagy mennek tovább.
- statisztika:
- Körök száma: 4 kör / eltelt körök száma: 3
Rhyssa Edaara Quillan-E'ron: 3 reag – @Rhyssa Edaara Quillan
Ingrid L'lerim: 3 reag – @Rhyssa Edaara Quillan
Jonathan Skrex: 3 reag – @Jonathan Skrex
Qymaen jai Sheelal: 2 reag – @Qymaen jai Sheelal
Mogwar: 2 reag – @Svarog
Aejay'gamu: 3 reag – @Werda
Shayla Kelborn: 3 reag – @Werda
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Karanténvilág
TA-028 [Qymaen jai Sheelal]
Az építmény háborítatlanságának illúziója pontosan addig tart, amíg elég közel nem érünk hozzá.
Ilyen kis távolságból jól látszik, hogy nem egyszerűen magára hagyták: azt, aminek a nyomait magán viseli, ostromnak talán túlzás volna nevezni, az azonban teljesen biztos, hogy vad küzdelem zajlott itt egyszer és én azon kapom magam, hogy megint szimatolni próbálok, teljesen feleslegesen. Tompán érzékelem a bolygó levegőjének saját szagát és a belé keveredő növényillatot, mást azonban nem. Önkéntelenül a fülemet
(az audioreceptoraimat)
hegyezem, aztán végighordozom a pillantásom az épület összemarcangolt oldalán, s hirtelen ráébredek, hogy minden érzékszervem közül alighanem a szaglásom a legrosszabb.
Akkor meg mit akarok vele folyton?
Mielőtt belegondolhatnék ebbe, újból elfog a bizonyosság, hogy nem kellene ezzel foglalkoznom, ugyanakkor makacs kíváncsiságot is érzek, hogy az egykori küzdelem nyomait szemügyre vegyem. Indokok és magyarázat nélküli, halovány érzés, inkább késztetés, semmint belső parancs... mégis - mert akadályát nem látom - a lábam odavisz a széles sebhez, amelyet jókora fegyver mart a fémfalba. Hosszú, súlyos lépteim - fém a fémen - nem túl hangos, de annál jellegzetesebben csengő kíséretet biztosítanak.
A szememmel nincs baj, sőt. A sötétség ellenére is könnyen lehetséges, hogy innen is jól látok majd.
_________________
Re: Karanténvilág
TA-010 [Jonathan Skrex] (4. kör)
Helyi Idő: Ismeretlen idő
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Cél / Feladat / Küldetés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Játékostársak:
- TA-016 [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 [Ingrid L'lerim]
- TA-028 [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 [Mogwar]
- TA-026 [Aejay'gamu]
- TA-052 [Shayla Kelborn]
Haladtam, haladtunk, haladgattunk előre, de a kép sajnos nem lett sokkal világosabb, mi is zajlott itt, kik lehettünk mi, vagy bármi ilyesmivel kapcsolatos kérdés. Egyelőre veszett fejsze nyelének tűnik abban hinni, hogy majd valamikor magától el fog múlni az egész memóriazavar téma, vagy elkezdenek bevillanni emlékek. Pillanatnyilag az volt a büdös nagy helyzet, hogy kénytelenek voltunk belenyugodni, hogy ez határozatlan időre így fog maradni és meg kellett barátkoznunk a helyzettel. Furcsa ezt kimondani, de ilyen szempontból jót tett, hogy körülbelül rögtön ébredés után halálos veszélybe kerültünk és elkezdhettünk az életünkért menekülni. Ki tudja, meddig fajult volna egy békésnek induló diskurzus a hét túlélő között, lehetséges hogy az emlékvesztés előtt elválaszthatatlan gyerekkori jóbarátok voltunk, mindannyian így kezeslábasok, de egyelőre semmiféle emocionális kapcsolatot nem éreztem senki felé. Leszámítva persze ezt a szintén ismeretlen, furcsa képességet, ami úgy érződik mintha mindenki folyamatosan ordibálná a fülembe hogy mit érez, milyen a hangulata, mi jár éppen a kicsi kis fejében. De ettől eltekintve, továbbra se tűnt senki ismerősnek, bár a nemek aránya még mindig tetszett. Azok felé se éreztem semmi különösebbet, akiket ott hagytunk vacsorának annak a furcsa lénynek, valószínűleg úgyis mind halottak voltak már, legalább utolsó cselekedetként még megmenthették az irhánkat attól az izétől. Persze, azért sajnáltam őket, azt hiszem, de jelenleg inkább a saját túlélésünk foglalkoztatott, mert még bőven nem voltunk kint a vízből. A választási lehetőségeink ugyan egyre inkább elkezdtek gyarapodni, de ez közel sem jelentette azt, hogy a ránk váró fenyegetések kevésbé lennének jelen, sőt.
Az égő roncsot, a hullákat és a hatalmas hüllőszerű gyilkológépet is sikerült magunk mögött hagyni, bár nagy kár volt, hogy nem volt alkalmunk megvárni amíg kicsit alábbhagy a tűz, hogy kicsit jobban is megvizsgálhassuk a űrhajónkat. Azt a jelet, amit az oldalán láttam minden esetre az eszembe véstem, hátha később meg tudjuk fejteni, mit is jelenthet, melyik társasághoz tartozhat. Ha ezt kiderítenénk, legalább ahhoz is közelebb jutnánk, kinek dolgozunk. Vagy éppen ki akart nagyon kiszúrni velünk. Az se tiszta milyen minősítésben kerültünk a hajóra. Rabok? Személyzet? Más? Ez a kezeslábas nem volt túl beszédes és egyébként a színes se különösebben tetszett. Egy szó mint száz, közös megegyezéssel a menekülés mellett döntöttünk és miközben mindenki felszerelkezett különböző méretű és formájú botokkal fegyver gyanánt, egész jó tempót diktálva el is értünk az erdő szélére, amíg a rémálom gyík elesett társainkból lakmározott. Innen egyszerre érdekesebb és egy picit lehangolóbb is lett a történet. Ugyebár szemünk elé tárult, pontosabban előttünk terült el egy szakadék, ami régen valamiféle folyóként vagy csatornaként funkcionálhatott, de mára már kiapadt, oldalai pedig arról árulkodtak, hogy rég járt errefelé bárki, aki karbantartotta volna a vízvezetékeket. A túloldalon egy épület jelenthette a mentsvárat számukra, azon túl pedig a város és a városfal maradványai terültek el. Jómagam már itt kéneztem magamnak a növényzettel erősen benőtt, de egyébként bestiák előli menekülésre egészen megfelelőnek tűnő épületet a túlparton, már csak át kellett jutni oda. Ez a kérdés is hamar megoldódott, ugyanis nem túl távol egy híd szelte át az alattunk elterülő mérsékelt mélységet. Ez se nézett ki sokkal jobb állapotban lévőnek, mint bármi más a környéken, de a célnak abszolút megfelelőnek tűnt, ami az átkelés lett volna. Csipet csapatunk nem is húzta az időt, nem is volt nagyon mit húzni, rögvest megindultunk a híd felé.
A híd, rendkívül meglepő módon szintén ramaty állapotban volt, de ránézésre bírta még a strapát és nem igazán voltunk olyan helyzetben, hogy megkérdőjelezzük a teherbírását és más átkelési lehetőségekre adjuk a fejünket. A csápos izé bármikor előbukkanhatott a fák közül, hogy a könnyű zsákmány után picit a vadász ösztöneit is kielégítse és minimálisan megmozgassa magát az ennivalóért. Na azt a valamit már lehet nem bírta volna el a híd, de nekünk úgy találtam hogy még jók az esélyeink. A hosszú vörös hajú nő, Tizenhatoska, aki a városfalat is elsőnek szúrta ki egész okos ötlettel állt elő, be is álltam a súlysorban a társaságon belüli helyemre és úgy kíséreltem meg az átkelést, bár nem nagyon figyeltem hogy a többiek mennyire hallgatnak erre a teljesen logikus és konstruktív gondolatra. Ez a vöröske jókat mondott. Ez mondjuk lehet, hogy nem a legjobb becenév lenne neki, ugyanis nem ő volt az egyetlen vöröshajú a csapatban. Apropó, még arra se volt időm, hogy megnézzem, milyen színű hajam van. Ismét csak belém hasított a felismerés, hogy fogalmam se volt hogyan is nézhetek ki, legalábbis az arcomat illetően. Mindegy, ez most bőven nem a legfontosabb teendőim között szerepelt, de még élt bennem némi remény, hogy a lehető legismerősebb arc, tehát a sajátom, mégiscsak előhoz valamiféle emlékmorzsát. A híd tökéletesen megfelelt az elvárásainknak, megfelelően helyt állt és kibírta a súlyunk által okozott terhelést, még a tömörebb robot, vagy droid, vagy kiborg, vagy akármi is volt ez, szóval még ő is át tudott jutni gond nélkül. Picit megnyugtató volt, hogy közöttünk és a rémség között legalább egy instabil híd is volt már, ami talán alatta már megadta volna magát. Minden esetre korán volt még örülni, messze nem voltunk kint a vízből. Elértük az általam és valószínűleg a többiek által is kinézett épületet, aminek több bejárata is volt, így komoly választás meredezett előttünk, merről is közelítsük meg a menedéket.
Tovább is mehettünk volna, de nem tudhattuk, mennyi időnk van, mielőtt a hüllő, vagy akár bármilyen másik állat megtalál minket. A városfal és a romváros egyelőre elég távolinak tűnt, lehetőleg minél hamarabb valami nyugodtabb helyre kellett jutnunk és összeszedni magunkat. Még mindig gyötörtek a többiek felől érkező érzések és akármivel próbálkoztam, nem akart abbamaradni. Pedig biztosan tudtam, hogyan lehet kontrollálni, csak elfelejtettem, mint minden mást is. Kellett valami viszonylag biztonságos hely, hamar, és erre ez az épület egyelőre tökéletesnek tűnt. Bejutáshoz ránézésre négy opciónk volt, igazából ki is dobhattuk volna kockával, fogalmunk sincs mi volt odabent, így nem is nagyon tippelhettünk, melyik a legjobb út. Az első nem is ajtó volt, inkább egy felhasadt és beszakadt fal. A második egy személyzeti bejáróra hasonlított. A harmadik egy erőszakkal gyártott bejáratnak tűnt, ez volt a legközelebb és látszólag valamiféle robbanóeszköz, vagy éles, illetve forró fegyver okozhatta, talán gránát vagy esetleg plazmavágó, vagy ilyesmi. Az utolsó pedig egy hangárbejáratnak tűnt, öt-hat méteres magassággal és tíz-tizenöt méteres szélességgel. Innen is be lehetett látni, ez a lehetőség egy lövésnyomokkal tarkított ajtóba és egy hozzá tartozó terminálba torkollott. Nehéz döntés, rendkívül izgalmasnak ígérkezett minden opció. Fémszerkezetű társunk ért először oda az építményhez és egyből ki is szúrta magának a legközelebbi lehetőséget, az erőszakkal gyártott bejáratot. Jómagam vállat vontam és a többiekre pillantottam. Nem éreztem szükségességét a diszkussziónak, egyik lehetőség se tűnt se kecsegtetőbbnek, se rémisztőbbnek mint bármelyik másik. Ez volt a legközelebb, bárki is gyártotta le erőszakosan, ha neki megfelelt, nekünk is meg fog. Olyan szempontból előnyös lehet, hogy az esetleges biztonsági rendszerek kisebb eséllyel állnak az utunkba, mint bármelyik eredeti bejáratnál. Bár őszintén szólva meglepetés kategóriába tartozott volna, ha bármi működött volna ezen a helyen. Ha valakinek kalandvágya volt, szívesen előre engedtem, nem akartam annyira fejest ugrani rögtön az ismeretlenbe, de ha senki se mozdult, akkor erőt vettem magamon és a lyukhoz léptem. Vizsgálódtam, körbe néztem és ha nem volt semmi gyanús a környéken, be is kukucskáltam. Ha tiszta volt a terep, akkor használatba is vettem a bejáratot, majd körbe néztem, hová is keveredtem. Ha bárki más másfele akart menni és okosakat is mondott hozzá, akkor mérlegeltem a választást, ha viszont maradtunk ennél a lehetőségnél, nem láttam okát hogy tovább húzzuk az időt, egyelőre az volt a legfontosabb, hogy bejussunk valahogy az épületbe és ez volt erre a legközelebbi és talán legegyszerűbb opciónk. Hűséges botomat végig kéznél tartottam, ha bármi csúnya meglepetés érne, legalább minimálisan tudjak ellene védekezni. Próbáltam figyelni bármiféle veszélyforrásra, de túl sok volt az ismeretlen tényező, hogy mindenre felkészülhessünk, így számítottam a legrosszabbra. Nagyon bíztam benne, hogy az épületben végre rálelünk néhány válaszra, de legalábbis egy picit meg tudunk pihenni és összegezni a gondolatainkat, legalábbis amennyit meghagytak nekünk.
Az égő roncsot, a hullákat és a hatalmas hüllőszerű gyilkológépet is sikerült magunk mögött hagyni, bár nagy kár volt, hogy nem volt alkalmunk megvárni amíg kicsit alábbhagy a tűz, hogy kicsit jobban is megvizsgálhassuk a űrhajónkat. Azt a jelet, amit az oldalán láttam minden esetre az eszembe véstem, hátha később meg tudjuk fejteni, mit is jelenthet, melyik társasághoz tartozhat. Ha ezt kiderítenénk, legalább ahhoz is közelebb jutnánk, kinek dolgozunk. Vagy éppen ki akart nagyon kiszúrni velünk. Az se tiszta milyen minősítésben kerültünk a hajóra. Rabok? Személyzet? Más? Ez a kezeslábas nem volt túl beszédes és egyébként a színes se különösebben tetszett. Egy szó mint száz, közös megegyezéssel a menekülés mellett döntöttünk és miközben mindenki felszerelkezett különböző méretű és formájú botokkal fegyver gyanánt, egész jó tempót diktálva el is értünk az erdő szélére, amíg a rémálom gyík elesett társainkból lakmározott. Innen egyszerre érdekesebb és egy picit lehangolóbb is lett a történet. Ugyebár szemünk elé tárult, pontosabban előttünk terült el egy szakadék, ami régen valamiféle folyóként vagy csatornaként funkcionálhatott, de mára már kiapadt, oldalai pedig arról árulkodtak, hogy rég járt errefelé bárki, aki karbantartotta volna a vízvezetékeket. A túloldalon egy épület jelenthette a mentsvárat számukra, azon túl pedig a város és a városfal maradványai terültek el. Jómagam már itt kéneztem magamnak a növényzettel erősen benőtt, de egyébként bestiák előli menekülésre egészen megfelelőnek tűnő épületet a túlparton, már csak át kellett jutni oda. Ez a kérdés is hamar megoldódott, ugyanis nem túl távol egy híd szelte át az alattunk elterülő mérsékelt mélységet. Ez se nézett ki sokkal jobb állapotban lévőnek, mint bármi más a környéken, de a célnak abszolút megfelelőnek tűnt, ami az átkelés lett volna. Csipet csapatunk nem is húzta az időt, nem is volt nagyon mit húzni, rögvest megindultunk a híd felé.
A híd, rendkívül meglepő módon szintén ramaty állapotban volt, de ránézésre bírta még a strapát és nem igazán voltunk olyan helyzetben, hogy megkérdőjelezzük a teherbírását és más átkelési lehetőségekre adjuk a fejünket. A csápos izé bármikor előbukkanhatott a fák közül, hogy a könnyű zsákmány után picit a vadász ösztöneit is kielégítse és minimálisan megmozgassa magát az ennivalóért. Na azt a valamit már lehet nem bírta volna el a híd, de nekünk úgy találtam hogy még jók az esélyeink. A hosszú vörös hajú nő, Tizenhatoska, aki a városfalat is elsőnek szúrta ki egész okos ötlettel állt elő, be is álltam a súlysorban a társaságon belüli helyemre és úgy kíséreltem meg az átkelést, bár nem nagyon figyeltem hogy a többiek mennyire hallgatnak erre a teljesen logikus és konstruktív gondolatra. Ez a vöröske jókat mondott. Ez mondjuk lehet, hogy nem a legjobb becenév lenne neki, ugyanis nem ő volt az egyetlen vöröshajú a csapatban. Apropó, még arra se volt időm, hogy megnézzem, milyen színű hajam van. Ismét csak belém hasított a felismerés, hogy fogalmam se volt hogyan is nézhetek ki, legalábbis az arcomat illetően. Mindegy, ez most bőven nem a legfontosabb teendőim között szerepelt, de még élt bennem némi remény, hogy a lehető legismerősebb arc, tehát a sajátom, mégiscsak előhoz valamiféle emlékmorzsát. A híd tökéletesen megfelelt az elvárásainknak, megfelelően helyt állt és kibírta a súlyunk által okozott terhelést, még a tömörebb robot, vagy droid, vagy kiborg, vagy akármi is volt ez, szóval még ő is át tudott jutni gond nélkül. Picit megnyugtató volt, hogy közöttünk és a rémség között legalább egy instabil híd is volt már, ami talán alatta már megadta volna magát. Minden esetre korán volt még örülni, messze nem voltunk kint a vízből. Elértük az általam és valószínűleg a többiek által is kinézett épületet, aminek több bejárata is volt, így komoly választás meredezett előttünk, merről is közelítsük meg a menedéket.
Tovább is mehettünk volna, de nem tudhattuk, mennyi időnk van, mielőtt a hüllő, vagy akár bármilyen másik állat megtalál minket. A városfal és a romváros egyelőre elég távolinak tűnt, lehetőleg minél hamarabb valami nyugodtabb helyre kellett jutnunk és összeszedni magunkat. Még mindig gyötörtek a többiek felől érkező érzések és akármivel próbálkoztam, nem akart abbamaradni. Pedig biztosan tudtam, hogyan lehet kontrollálni, csak elfelejtettem, mint minden mást is. Kellett valami viszonylag biztonságos hely, hamar, és erre ez az épület egyelőre tökéletesnek tűnt. Bejutáshoz ránézésre négy opciónk volt, igazából ki is dobhattuk volna kockával, fogalmunk sincs mi volt odabent, így nem is nagyon tippelhettünk, melyik a legjobb út. Az első nem is ajtó volt, inkább egy felhasadt és beszakadt fal. A második egy személyzeti bejáróra hasonlított. A harmadik egy erőszakkal gyártott bejáratnak tűnt, ez volt a legközelebb és látszólag valamiféle robbanóeszköz, vagy éles, illetve forró fegyver okozhatta, talán gránát vagy esetleg plazmavágó, vagy ilyesmi. Az utolsó pedig egy hangárbejáratnak tűnt, öt-hat méteres magassággal és tíz-tizenöt méteres szélességgel. Innen is be lehetett látni, ez a lehetőség egy lövésnyomokkal tarkított ajtóba és egy hozzá tartozó terminálba torkollott. Nehéz döntés, rendkívül izgalmasnak ígérkezett minden opció. Fémszerkezetű társunk ért először oda az építményhez és egyből ki is szúrta magának a legközelebbi lehetőséget, az erőszakkal gyártott bejáratot. Jómagam vállat vontam és a többiekre pillantottam. Nem éreztem szükségességét a diszkussziónak, egyik lehetőség se tűnt se kecsegtetőbbnek, se rémisztőbbnek mint bármelyik másik. Ez volt a legközelebb, bárki is gyártotta le erőszakosan, ha neki megfelelt, nekünk is meg fog. Olyan szempontból előnyös lehet, hogy az esetleges biztonsági rendszerek kisebb eséllyel állnak az utunkba, mint bármelyik eredeti bejáratnál. Bár őszintén szólva meglepetés kategóriába tartozott volna, ha bármi működött volna ezen a helyen. Ha valakinek kalandvágya volt, szívesen előre engedtem, nem akartam annyira fejest ugrani rögtön az ismeretlenbe, de ha senki se mozdult, akkor erőt vettem magamon és a lyukhoz léptem. Vizsgálódtam, körbe néztem és ha nem volt semmi gyanús a környéken, be is kukucskáltam. Ha tiszta volt a terep, akkor használatba is vettem a bejáratot, majd körbe néztem, hová is keveredtem. Ha bárki más másfele akart menni és okosakat is mondott hozzá, akkor mérlegeltem a választást, ha viszont maradtunk ennél a lehetőségnél, nem láttam okát hogy tovább húzzuk az időt, egyelőre az volt a legfontosabb, hogy bejussunk valahogy az épületbe és ez volt erre a legközelebbi és talán legegyszerűbb opciónk. Hűséges botomat végig kéznél tartottam, ha bármi csúnya meglepetés érne, legalább minimálisan tudjak ellene védekezni. Próbáltam figyelni bármiféle veszélyforrásra, de túl sok volt az ismeretlen tényező, hogy mindenre felkészülhessünk, így számítottam a legrosszabbra. Nagyon bíztam benne, hogy az épületben végre rálelünk néhány válaszra, de legalábbis egy picit meg tudunk pihenni és összegezni a gondolatainkat, legalábbis amennyit meghagytak nekünk.
|
|
|
Jonathan Skrex- 1. szint - 4 kredit
- Hozzászólások száma : 70
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 62
Join date : 2017. Sep. 17.
Karakteradatok
Főkarakter: Jack Gammer
Főkari/multi: Multi
Síkok: Little SW
Re: Karanténvilág
//Mondtam, hogy @Werda beteg/dolgozott, így nem tudott írni, így mondtam neki, hogy megvárjuk és nem lesz ma körváltás. Vasárnap viszont igen.//
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Karanténvilág
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Karanténvilág
TA-026
|
- Nem vagyok kicsi, én... izé... valamit akartam mondani zsigerből, de most már sehol sincs és nem is tudom mi akart lenni. - akartam valamit mondani a nőnek a szavai után, de valahogy elmaradt az egész. Lehetséges hogy volt valami, amit ilyenkor mondtam, vagy esetleg a múltamban volt valami, amivel visszavághattam? Fogalmam sincs, az egész miatt csak erős üresség érzésem volt, hiszen olyan információt próbáltam elérni, ami ott kellett volna legyen, de nem volt sehol. Roppant különös dolog volt ez az egész, és nem könnyítette meg az sem, hogy még csak nevet sem tudtam adni se magamnak, sem pedig másnak.
- Nem lenne okos dolog, ha valahogy elneveznénk magunkat, legalább addig, amíg megtudjuk kik is vagyunk. Kényelmetlen és fura lenne számok alapján utalni egymásra és önmagunkra. - igyekeztem annyira hangosan mondani, hogy aki általában egységesen mozog velünk és a környékemen van, az hallhassa, valamint nem is tudom, hogy miért nem jutott ez eszembe korábban, hiszen annyira nem is nagy ostobaság. Feltehetőleg a pillanatnyi ismeretlen helyzet meg az óriási szörnyeteg is rásegíthetett erre a dologra, de most hogy kimondtam már sokkalta jobban érzem magam. Viszont valamire rájöttem ezzel kapcsolatban, hogy ha megkérdik mégis milyen nevekre gondoltam, hát akkor gondban leszek. Nem is tudom milyen szavakat lehetne használni egymásra, hiszen ahhoz jobban kéne ismerjük egymást, de semennyire se ismerjük egymást és azt sem tudjuk kik vagyunk. Szörnyű ez az állapot.
Amikor elértük a hidat, akkor megvártam míg kialakul a sor, amit a hosszú vörös hajú nő kitalált. Igazából csak ránézésre tudtuk megsaccolni, hogy ki mennyire is súlyos, vagy sem. Ami közben pedig a hídon haladtam át megpróbálkoztam azzal, amit korábban is csináltam, hogy éreztem másoknak az érzéseit, hogy hátha megérzem ha valaki vagy valami más is van itt. Fogalmam sem volt róla, hogy működik-e vagy sem, de egy próbát megért, és inkább most próbálom meg mikor még relatíve nyugodtak vagyunk, mint amikor valami elől menekülni kell.
Felszerelés
| Képességek
| Erőalkalmazások
|
TA-052
|
Közel sem érdekelt, hogy mégis milyen sorrendet akarnak felállítani a hídon való átkeléshez, elsőként akartam átjutni, hogy felmérjem a helyet még azelőtt, hogy egy kis csapat bemasírozna oda. Ostobaságnak tartottam, hogy nem gondoltak erre, vagy egyáltalán fel sem merült bennük. Azzal semmit sem érnek el, ha mindenhova kézen fogva mennek, hiszen ha valaki vár rájuk, akkor mindenki csapdába fog esni. Ezért is mentem előre én, hogy felmérjem a helyet még azelőtt, hogy ez megtörténne.
A hídon átérve a hangár felé vettem az irányt. Egyértelműen a terminál volt a célom, és igyekeztem úgy haladni, hogy a lehető legláthatatlanabb legyek és a legtöbb fedezékben mozoghassak. Reménykedtem, hogy a terminál működőképes és valamiféle információt szerezhetek erről a helyről, már az is haladás lenne, arról álmodni sem merek, hogy lenne egy lista arról, hogy kik és mik vagyunk, vagy voltunk. Ha nem is működik, azért megpróbálom megnézni, hogy van-e mód arra, hogy üzembe helyezhessem.
Ha sikerül, akkor amennyi információt csak lehet igyekszem kinyerni belőle, ha pedig nem sikerül, akkor olyan módon, ahogyan ide jöttem, fegyvert próbálok keresni idebenn, vagy ha arra nincs lehetőség, akkor célba veszem a következő használható bejáratot egy másik épületbe.
Felszerelés
| Szakértelmek
| Gépek
|
_________________
Re: Karanténvilág
Egy kaland: A Karanténvilág
Karanténvilág
Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Qymaen jai Sheelal, Mogwar, Aejay'gamu
és Shayla Kelborn
Következő körváltás: 2019. október 7. (hétfő)
Helyi Idő: Ismeretlen idő
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Célkitűzés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Jelenlevők: TA-016 | TA-069 | TA-010 | TA-028 | TA-051 | TA-026 | TA-052
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Célkitűzés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Jelenlevők: TA-016 | TA-069 | TA-010 | TA-028 | TA-051 | TA-026 | TA-052
- További információk:
- Ki kicsoda:
TA-016 – Rhys ; TA-069 – Ingrid; TA-010 – Skrex ; TA-028 – Sheelal;
TA-051 – Mogwai; TA-026 – Aeyaj; TA-052 – Shayla;
Rhys felszerelés: 1db bot
Ingrid felszerelés: 1db bot
- Fiatalnak nézel ki, nagyon is, még szinte gyereknek – mosolygott még mindig kedvesen, kissé anyáskodva.
A nő annak megörült, hogy azért néhányan igyekeztek betartani azt, amit felhozott, hogy miként haladjanak, még úgyis, hogy a végén kiderült, hogy minderre nem igen volt szükség, mert még a gépnek tűnő alakot is elbírta a híd és nem omlott be. Azért azt remélte, hogyha az a valami, amit láttak az utánuk jön, azt már nem fogja. De egyelőre úgy tűnt, hogy az még mindig nem akart jönni, így akkor volt egy kis idejük, hogy körbenézzenek. Azt hamar látta, hogy több olyan hely is van itt, amin be lehet menni, korábbi harcok nyoma látszott, bár nem tudta eldönteni, hogy ezt úgy okozták-e, hogy egymás ellen harcoltak az itteniek, vagy pedig az olyan lények ellen, mint amit láttak az erdőben. Itt ezen a helyen pedig maradt az, hogy bemenjenek, amire még több lehetőség is volt. Egy nagy ajtó, terminállal. Fogalma sem volt róla, hogy ért-e hozzá, vagy van-e benne energia, így nem biztos, hogy ott bejutottak volna. A következő – jobbról balra haladva – egy harc által keletkezett hasadék, majd egy rendes ajtó és a legtávolabb beszakadt, vagy betört csövek. Azok nem biztos, hogy vittek bárhova is, így azt egyelőre hanyagolta volna, a másik ajtót sem biztos, hogy ki tudják nyitni, így szerinte is maradt az, ahova Huszonnyolcas már elindult, hogy megnézze azt és a fiatal férfi is követte őt. A többiekre pillantott, hogy ők mit tesznek, szíve szerint előre ment volna, hogy ő legyen az első, hogy a többieket figyelmeztethesse hogyha gond van, de azért annyira kitűnni sem akart közülük. Szóval úgy döntött, hogy inkább megkérdezi, hogy hol és milyen feladatot lásson el.
- Menjek előre, vagy inkább hátulról fedezzem a csapatot? – kérdezte a többieket.
Annak a függvényében fog cselekedni, amit a többiek mondanak neki, ha azt kérik, hogy menjen előre, akkor megteszi, lassan óvatosan figyelve mindenre. Ha hátul marad, akkor hát hátul marad és csak akkor megy be, ha mindenki megtette, aki erre megy. De ettől függetlenül ő maga is próbált benézni a járatba, hogy mi lehet ott.
Ami azt illette a másik vörös nőt, aki a 69-es számot viselte nem különösebben érdekelte az, hogy a híd megmaradt és mindenki más átjutott, neki az volt a lényeg, hogy saját maga megtegye mindezt. Jobb lett volna, hogyha a kiborg, vagy gép alatt beszakad, de nem tette. Amint átértek, akkor ő maga is azonnal igyekezett a területet végignézni, közelebb ment az épülethez és ott először a hangárszerűség bejáratát nézte meg. lövések nyomai, terminál. Megvárta, hogy van-e olyan, aki odamegy a terminálhoz, hogy megnézze. Ha nem volt, akkor saját maga fogja megtenni. De előtte még innen távolról igyekezett felmérni a többi bejáratot is. Az egyik természetesen szakadt be a kinézete alapján, a csöveket az épület méreteihez elég nagynak vélte, de éppen ezért gondolta úgy, hogy azokban lehetnek ragadozók, vagy bármilyen más állatok. A következő maguk felé egy rendes bejárat volt, amihez lehet, hogy ugyanúgy kell kód, vagy bármi, mint ahol most ő maga volt, aztán hangár melletti egy csatából származó sérülés volt, ami köré már többen oda is gyűltek. És ezen felül volt az a hangár, amit ő maga akart megnézni. Szóval most már, hogy körbenézett és végignézte a dolgokat, akkor a hangárajtóhoz igyekezett odamenni. Nem szólt bele abba, hogy a másik vörös hősködni akar, az ő dolga, legalább addig sem saját maga sérül meg, hanem az a nő. Próbálta végignézni a falat, hogy lát-e rajta valamilyen repedést, okozott-e valamilyen más károsodást is a lövés, esetleg lát-e valamilyen szellőzőt. Ha nem, akkor tényleg a számítógéphez, terminálhoz lépett, hogy megnézze, hogy működésbe tudja-e hozni esetleg. Ha igen, akkor megnézni, hogy mit is tud vele tenni, ha azonban nem, akkor csatlakozik a többiekhez, mert az volt a legígéretesebb bejárat az összes közül, ahogyan látta.
Közben Aeyaj felhozta, hogy el kéne neveznie magukat a csapatnak valaminek, hogy ne csak a számokat lássák. Ahogyan ezt elmondta saját maga számára a „Kislány”, vagy a „padawan” név ugrott be, hogy ez volt ismerős. Rhys számára a „Csillagvirág”, vagy „Sólyom-1”. Ingridnek a „Hetes”, vagy „Boszorka”, Jonathannak is a „padawan”, vagy „tanítvány”, esetleg a „kölyök”.
Shayla-nak a „Ophi” név villant a tudatába, Mogwar-nak a „Tépő” név, míg Sheelal számára a „Geelan” név. Azt egyikőjük sem tudta, hogy honnan jöttek ezek a nevek, de ezeket a sajátjaiknak érezték valamiért és talán mégiscsak jobb volt, mint a számok, amiket a ruhájukon viseltek.
A többiek közben megérkeztek ahhoz a részhez, amit kinéztek maguknak és mindenki be tudott nézni az épületen belülre. A folyosó ott bent két irányba ment, az egyik a hangár felé, aminek a végén zárt ajtó volt, addig is több épületelem és kábel lógott le fentről. Az egész hely részben poros volt és úgy tűnt, hogy nagyon régen elhagyatott.
A másik oldal is hasonló volt, ott már néhány kábel is lelógott a falakból, ahogyan a növények kezdték átvenni az irányítást. Ez az oldal úgy húsz-huszonöt métert haladt, a folyosó végén részlegesen nyílt ajtó volt látható, amin át erős fény szűrődött be a folyosóra és nem lehetett belátni az ajtón az erős fény miatt.
Ha valaki belépett már a folyosóra, akkor halható volt, hogy a léptek némileg vízhangoznak a fémes padlón. A padló is be volt omolva pár helyen és minden erősen rozsdásodott már, itt is látszott, hogy minden nagyon, de nagyon régi lehetett. Azonban az talán megnyugtató volt, hogy minden fémesen sírt, ha mozgott valaki, így más mozgását is talán hallani lehetett volna.
Azonban semmilyen más zajt nem lehetett azon kívül hallani, amit a csapat okozott. Ezalatt Aeyaj kinyúlt az Erőbe, próbált másokat keresni, de csak a többiek érzéseit érezte. A legtöbbek felől még mindig zavart, hogy nem tudják hova tenni a dolgokat, Shayla felől nyugodt hűvösséget, míg Ingrid felől olyan kegyetlen ridegséget és hideget, mintha érzelmei se lettek volna, úgy uralta őket, de az egésztől őt magát is a hideg rázta ki.
- statisztika:
- Körök száma: 5 kör / eltelt körök száma: 4
Rhyssa Edaara Quillan-E'ron: 4 reag – @Rhyssa Edaara Quillan
Ingrid L'lerim: 4 reag – @Rhyssa Edaara Quillan
Jonathan Skrex: 4 reag – @Jonathan Skrex
Qymaen jai Sheelal: 3 reag – @Qymaen jai Sheelal
Mogwar: 2 reag – @Svarog
Aejay'gamu: 4 reag – @Werda
Shayla Kelborn: 4 reag – @Werda
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Re: Karanténvilág
//Pénteken lesz új kör.//
_________________
Mesélői, Sith birodalom, Köztársaság, Hutt kartellek/alvilág/fejvadászok, FRK/FRSz, Chiss fennhatóság, Mandaloriai Birodalom, Örök Birodalom
A Hármak emberei, Havoc Squad/Halálosztag, Rhand varázslói/Köztársaság Végzete, Csillag Kabal, Czerka Részvénytársaság, Császári család
Sith és Jedi archívum - Little SW világ segédlet | Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
1 / 8 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
X-Men Reneszánsz :: Little SW / Lil'SW :: Little SW :: Örök Birodalom területe :: Űr és egyéb nem túl fontos bolygók
1 / 8 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|