Re: Karanténvilág

by **Edric Kane** Pént. 31 Jan. 2020, 21:10

Helyi Idő: ???
Helyszín: ???
Célkitűzés: Túlélés
Jelenlevők:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-028 - „Geelan” [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 - „Tépő” [Mogwar]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]

Nem egészen tudta otthonnak nevezni a helyet, de a múzeum oltalma és annak civilizációra emlékeztető mivoltja azért üdvözölt változás volt a bázis lehangoló és bezártságot sugalló atmoszférájához képest. Valahogyan az egész kissé közelebb állt Edrichez is, aki nem teljesen értette még, milyen ember is lehetett valójában. A parányi emlékképek, amelyeket még a bázison látott, legalább némi ötletet adott neki, hogy mivel is foglalkozott, de sokkal többet nem árultak el. Ahogyan átköltöztek és mindenki kezdett visszarázódni saját maga énjébe, Edric is egyre jobban érezte egoját többször átvenni az irányítást, mint azt kellett volna. Bajtársak voltak, a legtöbbjük azért mégis kissé fenntartásokkal kezelte a másikat, a Rhys-Keth kettőst kivéve mindenkiben érezni lehetett némi távolságtartást és óvatosságot a többiek felé, mintha valamiféle csapatépítőn lettek volna. A sokadik napon már Edric is kezdte unni például Ingrid ridegségét, elvégre egyikük sem akarta ezt a szituációt valószínűleg, amibe belecsöppentek, az ellenségeskedés pedig sok jóval nem kecsegtetett. Na jó, talán pont az említett turbékoló szerelmespár nem bánta az egész amnézia dolgot, de Edric azért feltett volna pár étel fejadagot, hogy mindenki boldogan pattant volna fel a legelső hajóra, ami működőképes volt. Ennek ellenére valahogy működött a mindennapi munkamegosztás, a bázisra is vissza tudtak térni többször, hogy a maradék felszerelést is át tudják cipelni. A feladatra önként jelentkezett Edric, bár a nap végére mindig megbánta, amikor izmai és egész teste olyan fáradt volt, hogy már az összetákolt ágyának látványa is elég volt ahhoz, hogy kidőljön egy jó hosszú alvásra. A többiekhez képest valahogy többet kellett pihennie, és valahogyan tudta is egy idő után, hogy alapvetően nem kellene ennyire nehéznek éreznie a testét és a puszta mozgást. Nem létező emlékei szerint ennél fittebb kellett volna legyen, már csak testének méretei is ezt suggalták volna, de mégis minden sokkal komolyabb megerőltetésének tűnt neki, mint a társainak. Ennek tetejében még a barátságos harcokban, edzésekben is, amiket azért tartottak, hogy mindenkinek résen legyenek reflexei, még azokban is rendre alulmaradt a nála fizikailag láthatóan gyengébbektől, hiába tudta, hogy közelharca egészen sok tapasztalata és sikerélménye volt. Lomhává vált, mint egy bogár odakint a növényeken.
Többek között ezek a jelek is nyomok voltak, legalábbis elméje eként igyekezte elkönyvelni őket. A tényeket mentálisan igyekezett feljegyezni, remélve, hogy a kirakós darabjai előbb-utóbb több értelmet nyertek és kirajzolódik egy kép, vagy legalábbis annak egy vázlata, amire rá tud kapcsolni agya és beugrik a megfejtés. A felfedező túrákon így ő inkább arra figyelt, hogy voltak-e más élőlények jelei a vadállatokon kívül, de az évtizedek korrodálása és az idő vasfogán kívül aligha találtak valami használhatót útjaik során. A nyomok közé sorolta a furcsa robbanásokat is, amelyek néha reggel detonálódtak és rendre hallották őket mindannyian. Mégis, egyelőre semmi olyan jelet nem láttak, hogy mások is jártak volna a környéken, így nem is igazán tudták, honnan származhattak a robbanások.
Ahogyan egyre többet beszéltek, főleg Jonathannel, illetve Aeyaja, kiderült, hogy szinte mindannyiuk érezte azt a furcsa erőteret, ami mindent körbevett és nem túl nagy képzeleterővel el is keresztelték Erőnek, jobb híján. Szóval ezt az Erőt próbálta megérteni Edric unalmasabb napokon, és a savas esős időkben, de a két hét alatt alig tudta reprodukálni azt, amit az asztallal tett, de még azt is csak apró tárgyakon, némi fejfájást követve. Mintha az elem le lett volna merülne minden egyes alkalommal, amikor használni akarta. Ezzel szemben a gerlepár tagjai hamar igazi bűvészekké váltak, a többiek legnagyobb szórakoztatására. Edric két hete így inkább abból telt, hogy többször azon kapta magát, hogy fogait összeszorította, kezei pedig ökölbe szorultak egyre többször és többször, mintha az égegyadta világon semmi sem akart volna sikerülni, bármibe is kezdett. A második hét vége felé már kezdte is a dolgokat inkább onnan megközelíteni, hogy legalább életben volt, ezt pedig ki is akart élvezni. A felszerelések között így végül ráment kissé a fertőtlenítőre, és némileg felhígítva hamar kemény italt tudott kreálni, amit a többieknek is reklámozott rögtön az első este, tántorogva és kissé hangosabban beszélve a kelleténél. Abban nem volt biztos, honnan is tudta, hogyan kell ilyesmit előállítani, de valami azt súgta neki, hogy igazi profi volt ezekben a “vegyületekben”. Ha a többiek is elfogadták az italt, szívesen megosztotta velük és igazi bulit rittyentett. A másnap reggel persze egyáltalán nem volt kellemes és az is feltűnt neki, hogy sikerült saját magának is némi amnéziát generálnia, ugyanis arra végképp nem emlékezett, hogy üvöltve dalolt valamit, amitől senki sem tudott nyugodtan pihenni és ennek megfelelően mindenki elég morcos volt rá valószínűleg. Az egész másnaposság régi ismerősként hatott, így inkább próbálta a napot túlélni egy jó adag víz és a tákolt ágy társaságában.
Mindezt azonban hiába, ugyanis a múzeum hangosbemondója először egy jó nagy sípolással megszólalt, ami rátett egy lapáttal a fejfájására. Az öreg hangszórók recsegése után végül Ingrid hangja szólalt meg, miszerint feltörte a fekete dobozt, amit a hajójuknál talált. A hajónál, amiről Edric csak akkor tudott meg valamit, amikor a többiek itt a múzeumban beavatták, hogy mind valószínűleg egy járművön utaztak, ami a bolygóra zuhant. Edric nagy nehezen feltápászkodott és elindult kifelé, út közben többször megtörölve a szemeit és dörzsölve homlokát. Ingrid szobájához érve, ha be volt csukva az ajtó, bekopogott, ha pedig nem, szimplán besétált.
- Remélem olyasvalamit találtál, amiért megérte a migrénemet ignorálnom- morogta a halántékát dörzsölve.

Felszerelés:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szomb. 01 Feb. 2020, 00:01

//Szerdán lesz új kör.//

by **Jonathan Skrex** Kedd 04 Feb. 2020, 15:59

TA-010 [Jonathan Skrex] (17. kör)

Helyi Idő: Ismeretlen idő, 15. nap, reggeli órák
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Cél / Feladat / Küldetés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Játékostársak:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]
- TA-045 - „Max” [Edric Kane]

Elég sűrű napok álltak mögöttünk. Kicsit furcsa érzés az, hogy a zuhanás előttről semmire sem emlékszünk, így fogalmunk sincs, volt-e egyáltalán nem sűrű napunk azelőtt. De amióta megérkeztünk, mindegyiket sikerült bőszen megtölteni tartalommal, hogy sűrűnek nevezhessük. Talán nem volt egyik se olyan sűrű, mint amilyen sűrű az első volt, de azért mindegyik sűrűre sikeredett, bizonyos szempontok alapján. Tetszik ez a szó, sűrű. Sűrűűű. De most egy életre elég is volt belőle. Rémesen távolinak tűnnek az első napok, pedig még „csak” két hete voltunk ezen az átkozott planétán. Mindannyian meglepődtünk, hogy az előző ideiglenesen kinevezett lakhelyünk, bázisunk után viszonylag hamar sikerült egy tökéletes helyet találnunk az elkövetkezendő napokra, amely azóta, is remekül a rendelkezésünkre áll. Új fészkünk, a körülötte lévő városhoz képest meglepően jó állapotban lévő múzeum, abszolút megfelelt bármilyen elvárásunknak. Tágas volt, biztonságos, energiával is el volt látva, kényelemben se volt vészes, sőt, még csak nem is volt távol az előző helyünktől. Hamar eldöntöttük tehát, hogy kár lenne veszni hagyni bármilyen felszerelést és miközben elkezdtünk új lakhelyünk berendezését és bebiztosítását, párhuzamosan szépen átcuccoltunk minden létező felszerelést, ami csak rendelkezésünkre állt. Élelmiszer, víz, ruhák, orvosi eszközök, fegyverek, energiacellák, szerszámok, semmit se hagytunk hátra. Egész jól sikerült is berendezkednünk hamar, nem tudtuk mennyi időre kell ezt megtennünk, de egy darabig úgy tűnt, bírni fogjuk készletekkel. Amivel kicsit kevésbé bírtuk, főleg a nagy átköltözéses időszakban, az a kondi volt. Nem ment úgy a séta, az ugrálás, a cipekedés, ahogy a testfelépítésünktől elvártuk volna. Nem jutott eszünkbe más következtetés, mint hogy valami van a bolygó gravitációjával, amihez egyszerűen nem szoktunk hozzá és erősebben terheli a szervezetünket. Még egy okkal több volt, hogy eltűnjünk innen. Mintha nem lett volna alapból is millió és egy ilyen.

Szintén az első dolgok egyike volt, hogy miután élhetővé tettük új otthonunkat, valamint az újdonsült raktárunkat is átköltöztettük, Boszival egy külön expedíció keretei között visszatértünk a roncshoz. A gyíklény és a robot példáját követve a teóriánk beigazolódni látszott. A testek, amiket a zuhanás után láttunk a roncsok körül, egytől egyik szét voltak robbanva, mint megboldogult partnereink is. Sőt, rengeteg állattetem is volt a környéken, valószínűleg azoké, akik szerencsétlenségükre lakmároztak a hullákból és így belülről robbantak szét. Legalább az némi megnyugtatással tölthetett el, hogy valószínűleg annak a förtelmes lénynek is a környéken heverhetett a szétrobbant teteme, amelynek majdnem mi is a vacsorája lettünk az első napunkon. Az vagy, amit megeszel, tartja a régi mondás. Ilyenekre bezzeg emlékszem. A roncs viszont meglepően tűrhető állapotban volt, legalábbis ahhoz képest, amit vártunk. Sikerült kimenteni pár felszerelést onnan is, mint energiacellák, drótok, vezetékek és hasonlók, de nem is ez volt a lényeg. A lényeg, amiért alapjáraton is felkutattuk a helyet, az a fekete doboz volt, amit a Boszi sikeresen megtalált és ki is tudta szerelni. Ha valami segíthetett kitalálni, mi is történt itt pontosan, miért voltunk itt és hasonlók, akkor ez volt a legjobb esélyünk ennek kiderítésére. Ezután a Boszit nem is igazán láttuk a következő időszakban, befészkelt a saját helyére és szinte minden szabad idejét a fekete doboz dekódolásával és feltörésével töltötte. Ez ellen nem is volt senkinek kifogása, egyértelműen prioritás volt, hogy ha bármi használható volt rajta, valahogy hozzáférjünk. Ennél csak az volt fontosabb, hogy valahogy elkeveredjünk erről a helyről. De sajnos az a feladat egyáltalán nem tűnt túl kecsegtetőnek.

A felderítő túráink többnyire roppant sikertelenül zárultak. Kész csoda, hogy a múzeumunkra ilyen jó állapotban találtunk rá, minden más épület sokkal rosszabb állapotban volt. Fém és beton, ennyi maradt csak errefelé nagyjából épen, bármi más, amit találtunk, teljesen használhatatlan volt. Évtizedek, vagy akár évszázadok telhettek el, mióta ez a hely egyáltalán lakható volt. Napokba telt, de nagyjából felderítettük az egész várost, semmi használható járművet nem találtunk. Mindenhol a dzsungel szabott nekünk határt, nem vezettek utak semerre, mintha egy teljesen elszigelt civilizációs pont lett volna a város a vad területek közepén. Bármi, amit találtunk, vagy túl nagy volt és nem lehetett használható elemekre szétbontani, vagy túl kicsi volt és már teljesen szétszedte az idő vagy a rozsda. Egy dolog, amibe tudtuk frissíteni a készleteinket, hogy mivel a múzeumban találtunk energiát, fel tudtuk tölteni a lemerült energiacellákat, így az energia alapú lőfegyvereink is használható váltak. Jómagam így mindig tartottam magamnál egy energia alapú és egy golyó alapút is, bár egyik se állt olyan kényelmesen a kezemben, de ez már egy egészen más téma, azzal kellett dolgoznunk, ami kéznél volt. Valahogy semmilyen fegyver nem volt kényelmes a mancsomban. Aejay is ezzel a problémával küzdött, mint ahogy pár nap elteltével megtudtam, miután mindketten próbálkoztunk előidézni ismerős harcmozdulatokat. Fegyver nélkül nem sok értelmet láttunk a dologban, tényleg csak táncszerű mozdulatok voltak, semmi támadás- vagy védekezésszerű dolog nem tűnt elő benne, ha viszont fegyvert vettünk a kezünkbe, minden tönkre menni látszott. A kések túl rövidek voltak, bármilyen kardra vagy botra hasonlító dolog pedig túl nehéznek tűnt. Azt hittem egy jól kiegyensúlyozott penge majd megoldja a problémákat és otthonosabbnak tűnik majd, de sajnos tévedtem. El se tudtam igazán képzelni, milyen fegyver keltett volna kielégítő érzést. Végül túl sok munkát emésztett fel ez a projekt szinte semmilyen eredménnyel, sőt, kezdett frusztrálni is már, hogy mi lehet a megfejtés, szóval letettem a rejtély kiderítéséről, legalábbis egyelőre. Szóval maradtam a késeknél, illetve a golyó, valamint energia alapú lőfegyvereknél a felderítések során. Azok se keltettek kellemes érzést bennem, de legalább azokat tudtam használni rendesen.

Ha már a fegyver témába nem voltunk annyira eredményesek, igyekeztünk legalább a testünket és a képességeinket picit jobban megismerni. Amikor csak nyílt rá alkalom, tesztelgettük a saját és egymás technikáit, hogy minél többet ki tudjunk deríteni, hogy élesek maradjunk és hogy a kondink se menjen pocsékba, akármennyire is próbálkozik ellenünk a gravitáció. Közelharc terén egyértelműen Xeth volt a legjobb, mögötte a három vörös hölgy, akik ugyan mind más-más technikákat és harcmodort alkalmaztak, de nagyjából egy szinten voltak. Aejay volt a legkevésbé képzett ilyen téren. Jómagam az előkelő utolsó előtti helyet foglaltam el, bár Edric-nek azért meggyűlt a baja velem, de egyértelműen győztesen került ki a párharcainkból. Ami már több sikerélménnyel töltött el, az ennek a furcsa, mindent körül ölelő energiamezőnek a megismerése volt, amelyet többen is érzékeltünk és nagyon kreatívan Erőnek kereszteltünk el. A gerlepár, akik nem meglepő módon a legtöbb idejüket egymás társaságában töltötték a bázis kényelmessé és biztonságossá tétele közben, messze kimagaslók voltak ebben is. Edric, Aejay és jómagam náluk sokkal visszafogottabb eredményeket produkáltunk, de így is sikerült egyet s mást megtanulnunk, vagyis jobban fogalmazva inkább újra tanulnunk a napokban. Az érzelmek érzékelése, kontrollálása, illetve elrejtése már az elején is egy előkerülő téma volt, ezt egészen sikerült kitanulnunk. A végére már pár kilós tárgyak lebegtetése, mozgatása is kipipálásra került. Aminek nagyon örültem és amit már az elején is igyekeztem megfejteni, az kommunikálás volt, ami sikerült is telepatikus üzenetek formájában, bár okosan kellett használnunk, mert a túlzott erőltetés ismét csak erős fejfájásokat okozott. Ami érdekes volt még, hogy fel tudtuk használni a mozgás, illetve az ugrás megkönnyítésére, de ez a helyi gravitáció miatt nem volt túlzottan eredményes. A párocska ennél többet tudott, mindezek mellett náluk a már sokat emlegetett villámok és a gyógyítás is előkerültek. Abban hamar megegyezhettünk, hogy csak a felszínét kapargattuk annak, amire ez a sokat emlegetett Erő képes lehetett. De ahhoz képest, hogy valószínűleg éveket töltöttünk ezeknek a képességeknek az elsajátításával, azt hiszem örülhettünk, hogy két hét alatt legalább eddig sikerült eljutni.

Amivel nem sikerült semeddig se jutni, az az emlékezés volt. Az első éjszaka óta nem tért vissza semmi új, hiába reménykedtem friss emlékfoszlányokba minden este lefekvés előtt. Minden alkalommal megnyugtatott, amikor visszagondoltam arra az egy darab emlékre. A kastély, a tó, a lány, a másik fickó, a saját arcom, kellemes volt visszaidézni minden alkalommal. Bele se mertem gondolni, hány ilyentől foszthatott meg, akármit is csináltak velünk. A napjaink egyre rutinszerűbbé váltak. Reggel, miután elállt a szokásos savaseső odakint, általában valamiféle távoli robbanásra ébredtünk, de a két hét alatt legalább tíz ilyen biztos történt. Nem volt nehéz összekapcsolni a pontokat, valószínűleg ugyanolyan áldozatok voltak, mint amilyenekkel már többször is találkoztunk, ugyanolyan nyomokra bukkantuk, amikor kivizsgáltuk a helyszíneket. Ez persze aggodalomra adott okot, hiszen valószínűleg mi is hasonlóan voltunk beidőzítve mint szerencsétlenebből járt társaink, szóval ha történt volna velünk valami és elhalálozunk, akkor a következő reggel tűzijáték formájában vonulunk be a történelembe. Nem voltak szép kilátások. De inkább igyekeztünk a túlélésre koncentrálni. A párocska szépen felszerelte a helyet, kényelmessé tette, még barikádokat is emeltek, ha esetleg valami nagyobb dög próbálna bejutni. Boszi amennyi időt csak tudott, a fekete doboz megfejtésével töltött. Mi többiek pedig kint kószáltunk, végeztük a felderítést, különböző erőforrások és egy kósza űrhajó reményében, de minden nappal egyre távolabbinak tűntek ezek a remények. Ahogy késő délutánba fordult az idő, minden magányos, vagy csapatban dolgozó felfedező visszatért, hiszen érkezett a szokásos savas eső, amely hajnalig meggátolta a kint tevékenykedést. Este pedig étkezés, gyakorlás, edzés, beszélgetés, meditálás, néha már-már rutinszerűen, néha csak a változatosság kedvéért megváltoztatott sorrendben, de kezdett az egész banda egy nagyon diszfunkcionális családra hasonlítani.

Sok választásunk nem volt, mint megtűrni egymást, így próbáltuk mindannyian a leghasznosabban és a legkellemsebben tölteni az időt. Valószínűleg mindenki az első adandó alkalommal távozott volna innen, de amíg itt rekedtünk, semmi baj nem származott abból, hogy nem szívtuk egymás vérét. Igyekeztem mindenkivel minden nap legalább néhány kellemes szót váltani, ez általában Aejay-val és Edric-kel sikerült a legkönnyebben. Utóbbinak két hét után sikerült valamiféle alkoholos italt is kikevernie, amit a szaga alapján tisztelettel elutasítottam. De ahogy néztem, hogy szépen módszeresen lerészegedik és elkezd dalolászni, mindemellett pedig a kék lekkus hölgyeménnyel beszélgettem valamiről, rémisztően ismerős érzés fogott el. Ijesztő deja vu fogott el a háttérben üvöltöző férfiú és a mellé társuló fiatalosan lágy női hangtól. Egyből eszembe jutottak az emlékben látott szereplők, Fiwi és Drexer. Vajon mi lehetett velük? Éltek egyáltalán? Mennyire tartották a kapcsolatot? Aggódtak-e most miatta? Hamar visszatértem a valóságba és az este további részében nem is gondoltam vissza erre a furcsán ismerős érzésre. Reggel megengedtem magamnak, hogy picit tovább aludjak a szokásosnál, hiszen Edric produkciói után elég későn sikerült rendesen elaludni. Arra számítottam, hogy a szokásos robbanás hangok fognak felkelteni, de nem így lett. Ez a nap máshogy indult, nagyon máshogy. A hangosbemondóból a Boszi hangja szűrődött ki és az ideérkezésünk óta a legjobb hírrel kecsegtetett minket, nevezetesen hogy sikerült feltörni a fekete dobozt. Azonnal magamra is kaptam a ruháim és a felszerelésem, rögtön indulva is a Boszorka szállása felé. Nem sokkal Edric mögött érkeztem, gyors biccentéssel mindenkinek jó reggeleket kívántam, aki már odaért és epekedve vártam mivel lep meg minket a Boszi.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Xeth E'ron** Kedd 04 Feb. 2020, 22:55

TA-043

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Minden bizonnyal én voltam az, aki a leginkább ki akart bújni az erőfitogtatás és a harc alól. Nem amiatt aggódtam, hogy esetleg legyőzne valaki, vagy, hogy sérülést szenvedhetnék el, hiszen az utóbbi még jó kis kifogás lenne azért, hogy még több időt töltsek Rhyssel, hanem egyszerűen nem az a típus voltam, akinek be kellett mutatnia másoknak, hogy miért is szükséges az, hogy ne szálljanak velem szembe. Viszont mivel mindenki belement, beleértve Rhyst is, így nem volt más választásom, mintsem magam is részt venni a kis tornában, hogy felmérjék ki mennyire is erős. Természetesen elég hamar kiderült, hogy harc terén én viszem a prímet. Az egész olyan volt, mintha csak egy kapcsolót felkapcsoltak volna mikor harcra került a sor és igazán csak arra kellett ügyelnem, hogy ne okozzak sérülést az ellenfelemnek, a többit a testem mintha csak erre teremtették volna, elvégezte. Harcmodor szempontjából Boszorkáé volt az, amit a leginkább ismerni véltem és elég sok mozdulat hasonlított ahhoz, amit én is használtam. Amit Rhys használt volt még ismerős, mintha már láttam volna valahol élesben, vagy legalábbis testközelben. A harmadik vörös technikája pedig olyan volt, mintha ott lett volna a nyelvem hegyén, hogy hol láttam hasonlót, de a megoldás sehogy sem érkezett meg. A többiek pedig kaotikusak voltak leginkább, a kis kék csajra pedig kifejezetten ügyelnem kellett, hiszen az ő esetében nagyon látszott a közelharci képzés hiánya. Különben is, gyerek volt még, kár lenne ilyen korán kerékbe törjem a lehetőségeit.
Mindezen felül leginkább Rhysnek segítettem az épület körül a védelmet építeni és élhetőbbé tenni ezáltal a helyet. Volt valami kifejezetten megnyugtató és jól eső a kézzel való munkában. Persze amit szükséges volt, azt elég hamar meg tudtuk oldani más módon is, hiszen ahogy Rhys, úgy magam is hamar rájöttem, hogy elég nagy súlyt meg tudok mozgatni azzal, aminek köszönhetően egy két lábon járó elem is voltam. Viszont legalább szuper lett a hely és ha nem lett volna elég, hogy az éjszakákat Rhyssel töltöttem, ami természetesen nem volt az, így nap közben is vele lehettem, beszélgethettünk, hülyéskedhettünk és ismerkedhettünk.
Már egy ideje ébren voltam és Rhyshez való reggeli jóleső bújást követve kicsit a végtagjaimat mozgattam meg, melegítettem be, hiszen rájöttem, hogy sokban megkönnyíti és kellemesebbé teszi a napomat, ha ezt reggeliben elvégzem, mert a szervezetem jobban örül neki. Boszorka hangja meglep volt, de relatíve egy elég jó hírt közölt velünk.
- Menjünk, kíváncsi vagyok, hogy mit tudunk meg. - lehetséges, hogy a szavaim nem voltak annyira magabiztosak mint általában, ezt Rhys biztosan észrevehette. Igazából magam sem tudtam, hogy mennyire vagyok kíváncsi az igazságra, vagy annak egy részére és, hogy az egyáltalán mennyire fontos a mi életünkben itt. Végtére is jármű nélkül aligha tudnánk elhagyni ezt a helyet és aligha fogunk tudni a fekete dobozból kommunikátort csinálni, meg egyáltalán kinek is lehetne szólni? Ha Rhys is kész és hajlandó volt, akkor kézen fogva őt indultam el a jeges vörös szobája irányába, természetesen kedvesen üdvözölve mindenkit, akivel útközben, vagy ott találkoztam, hiszen mégis csak reggel volt és a mai nap először találkoztam velük.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

TA-052

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Elég sok frusztráció ért a két hét alatt. Először is az, hogy semmi olyasmi nem volt, amiből páncélt eszkábálhattam volna össze. Vagy túl nagy volt az, ami használható volt és vágó eszköz nélkül lehetetlen volt kis részekre vágni, vagy pedig egyszerűen használhatatlan volt a rozsdásodás és a természeti hatások miatt. Egyszóval a páncélkészítésről le kellett tennem, viszont legalább a fegyvereket fel lehetett tölteni, ami kellően jó hatással volt a saját morálomra, főleg miután kitapasztaltam, hogy remekül tudom őket használni és veszedelmesen pontosan.
A második frusztráló dolog az volt, amikor a Keth nevű pasas földre vitt. A nagy szájától és bőr alá mászó modorától eltekintve közel sem tűnt olyannak, aki képes lenne velem, vagy Ingriddel felvenni a harcot, de gyakorlatilag Rhyssával együtt mindhármunkat padlóra vitt, és utána a többieket is még kevesebb erőfeszítéssel. A másik két vörössel patt helyzetben voltam, a képességeink és erőnk azonos szinten volt, bár különböző harcmodort használtunk, de egyenlő szinten. Igaz, az sokban normalizálta a helyzetet Kethel, hogy nem kérkedett az erejével, a győzelmére is csak vállat vont és azután nem is került szóba többet, legalábbis a részéről biztosan nem.
A tizenötödik napon reggel épp az edzésemet végeztem. Minden reggelre edzést tettem, ahogyan estére is. Volt amikor odakinn és volt, amikor a szobámban, Jelenleg épp ez volt a helyzet, amikor Ingrid hangját hallottam meg a hangosbemondón. Az elmúlt pár hétben időközönként szóváltásba elegyedtem vele és amennyiben lehetőségem volt igyekeztem neki a dekódolásban is segíteni, habár az nem épp két emberes munka volt.
- Hmpf. - adtam hangot a teljes véleményemnek a megérkezést és Edric szavait követve. Ebben minden benne volt attól kezdve, hogy aki nem bírja, a ne igyon, egészen addig, hogy remélem nem akar majd ma egész nap ezzel a kifogással kibújni minden alól és végiglustálkodni a napot. Arra lehet, hogy nem emlékszem, hogy pontosan ki is vagyok és mi történt velem azelőtt, hogy a bolygóra kerültem, de nem kellenek emlékek ahhoz, hogy az ellenkező nem képviselőjét teljes mértékben a helyére tegyem, amennyiben indokolatlanul akar viselkedni, ráadásul úgy, hogy valami teljesen másra hárítja a saját hibáját.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Gépek

Spoiler:

TA-026

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Elég furcsa dolog, hogy egyetlen oylan fegyvert sem találtam, amit jónak éreztem volna. Emiatt pedig a "tánc" ténylegesen csak tánc maradt. Egyszerűen minden túl rövid vagy túl nehéz volt, hiányzott valamiféle kecsesség és könnyedség belőlük, de nem tudtam megfogalmazni, hogy mi is lenne a tökéletes fegyver, ahogyan elképzelni sem tudtam, pedig éreztem, hogy valahol és valamikor biztosan fogtam már olyat a kezemben. A testem emlékezett rá, de az elmém teljesen üres volt, és ahogyan az emlékekre is migrén volt a válasz, úgy erre is, tehát valamiféleképpen kapcsolódhatott a kettő egymáshoz. Így az sem volt meglepő, hogy a párharcok során én bizonyultam a leggyengébbnek. Ezt már előre meg tudtam volna mondani,d e nem akartam magam sem kimaradni a mókából, és ahogyan elnéztem a többiek eléggé élvezték a dolgot, az is lehet, hogy kicsit összébb hozta a csapatot.
Ami a minket körülvevő energia feltérképezését illette a második hét végére elég sok mindenre képessé tett. Már el tudtam zárni a többiek érzéseit a sajátomtól, vagyis könnyebb volt tisztább fejjel és racionálisan gondolkodni, tudtam, hogy amit érzek az az enyém és nem másoké befolyásolják a saját érzéseimet. Mindemellett apróbb dolgok lebegtetésére is képes voltam, ahogyan gondolati üzenetek küldésére és fogadására, bár ez eléggé megterhelő volt.
Épp a reggeli készülődéssel végeztem, amikor Ingrid hangja hallatszott a hangszórókból, hogy sikeresen megfejtette a fekete dobozt és mindenkit vár a szobájába. Igazából ez volt az első nagyobb lépés azóta, hogy idekerültünk annak érdekében, hogy megtudhassuk mi is történt. Az utolsók között érkeztem, köszöntve mindenkit egyszerre a napszakhoz illően, és várva, hogy mi is fog történni, mit tudunk meg.

Felszerelés

Spoiler:

Képességek

Spoiler:

Erőalkalmazások

Spoiler:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szer. 05 Feb. 2020, 00:00

Munka után kapjátok a reagot, már nagyrészt kész van a km reag is (a sajátjaim teljesen, a km is félig), de fél 12 után már nem igen volt erőm irkálni és befejezni, bocsi érte Sad

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szer. 05 Feb. 2020, 10:55

Egy kaland: A Karanténvilág

Karanténvilág

Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Aejay'gamu, Shayla Kelborn,

Lord Xeth E’ron / Keth Tye E’ron és Edric Kane

Következő körváltás: 2020. február 9. (vasárnap)

További információk:

Rhys a két hét során abban segédkezett, hogy áthordják a dolgokat a régi bázisról, ide az újra. Ami azt illeti ez az új sokkal jobban tetszett neki, mint az előző, már csak az ablakok miatt és azért is, mert innen több hely is látszott, jobban lehetett védelmet kialakítani, vagy menekülni, ha szükséges lenne. Igazából meglepődött, amikor kiderült, hogy járatosabba abban a furcsa erőben, vagy hatalomban, amivel Shayla-t és Ingridet kivéve mindenki rendelkezett. A villámszórás némileg kellemetlenebb volt, ott mindenféle rossz dologra, kellemetlenségre kellett gondolnia, hogy az sikerüljön, de a többihez elég volt csak egyszerűen koncentrálni. Mivel saját magát nem igazán érezte felfedezőnek, így maradt az, hogy Keth-el együtt védelmet alakított ki a múzeum számára. Mindebben nagy segítséget jelentett, hogy képes volt nagyobb tárgyakat mozgatni az akaratával, így máris sokkalta könnyebb volt az egész, mert olyanokat is feltudott emelni, amit pusztakézzel lehet, hogy ketten sem nagyon tudtak volna. Ami Edric italát illette, ő maga sem kért belőle, magában nem igazán akart inni, úgy érezte, hogy nem csak egy fő – Keth – táraságában szokott, hanem másokkal, és az ittenieket nem ismerte annyira, hogy leüljön velük csak úgy iszogatni. Így kimaradt. A két hét alatt összesen kétszer próbálta meg azt – csak szigorúan lefekvés előtt, hogy nehogy bármennyi időt is elvesztegessen a Keth-el eltölthető időből – hogy emlékeket idézzen fel, egyszer sem sikerült, cserébe a fájdalomtól és a migréntől zokogva aludt el, mindkét este. Ez bőven elég tanulólecke volt arra, hogy többször ne akarjon próbálkozni. Egyszer még lehet véletlen a fájdalom, de kétszer már biztosan nem. Nem igazán akarták, hogy emlékezzenek, legalább is így gondolta. Most már ő is ébren volt egy ideje, kiélvezte azt, hogy Keth-hez bújhat, bár már percek óta azt figyelte az ágyból, hogy a férfi melegít. Saját maga futni szeretett, de ahhoz ki kellett kelni az ágyból, most pedig jóleső volt innen lustán figyelni a másikat. Ezt a kellemes idillt végül Ingrid hangja törte meg azzal, hogy talált valamit. Kissé felvonta a szemöldökét, amikor Keth nem volt túl magabiztos, bár saját maga szerette volna tudni, hogy mit találhattak.
- Mi a baj? Általában határozottabb vagy – kérdezte kedvesen.
Egyébként saját maga is kíváncsi volt, így kikászálódott az ágyból és felöltözött, hogy kézen fogva mehessenek Ingrid szobájához. Amikor találkoznak a többiekkel, akkor ő maga is köszönti őket, majd kíváncsian várja, hogy a másik nő tudtukra hozza, hogy mit is talált.

Úgy tűnt, hogy mégsem volt olyan ostobaság Ingrid részéről az, hogy visszaakart menni meg megnézni, hátha van olyan dolog, ami menthető a hajóból. Ott is hasonló robbanásokat láttak, mint saját maguknál a gyíkfajzatnál, vagy éppen ahol a gépembert hagyták. Úgy tűnt, hogy igaz lehet az, amire gondolt Keth és Rhyssa, hogy a halottak maguk robbantak fel. azonban mivel felrobbantak nem lehetett ellenőrizni azt, hogy volt-e bennük valamilyen chip, vagy sem. Saját magukban pedig bárhol lehet, így ezzel nem állt neki foglalkozni. Főleg azért sem, mert megütötte a főnyereményt, sikerült megszereznie a fekete dobozt. Így saját maga nem vette ki a részét a bázis biztonságossá tevésében, sem a felfedezésben, mert eltökélt szándéka volt, hogy feltöri ezt és kinyer minden adatot. De azt nem gondolta volna, hogy ilyen sokáig fog tartani, főleg, hogy nagyjából reggel keléstől, fekvésig ezt csinálta, csak mosdóba járt ki, zuhanyozni, meg enni. Meg persze bezsúfolt az idejébe némi edzést, hogy újra tökéletes formába tudjon kerülni, mert a bolygó nagyobb gravitációja rá is hatással volt. Ezeken felül keveset aludt és azt is mindig éberen. Szerencsére itt már lehetett energiacellákat tölteni, így magához vett két olyan pisztolyt is, a golyósakat inkább hanyagolta, ezek mellett két kést is szerzett magának. Szerencsére a két hét során támadás sem érte őket, így igazából sok minden nem is vonta el a figyelmét. Ha tehette, akkor be is zárta maga mögött az ajtót, hogy senki se jöjjön be és zargassa. Valahogy nem különösebben érdekelte az, hogy Edric valamilyen alkoholos italt kotyvasztott és azt kínálta körbe. Nem akart tudatbefolyásoló szert bevenni, inni, mert minden idegszálával erre a feladatra akart koncentrálni. Meg még mindig ellenséges területen voltak, ha majd olyan helyen lesz, ahol biztonságban érzi magát, akkor fog inni, egyébként nem. A kódok feltörésével nem igazán haladt, mert nem nagyon volt mihez hasonlítania, meg nem emlékezett, de remélte, hogy haladt vele. Végül, amikor már két hete voltak a bolygón, akkor is hajnalban kelt fel, még sötétben és folytatta, mígnem végül sikerült a kódolást feltörnie és hozzáfért a teljes adatbázishoz, ami a fekete dobozban volt. Nem volt ideje megnézni, így azonnal értesítette a többieket, hogy majd együtt nézzék meg azokat. Ha pedig mindenki megérkezett, akkor átkíséri őket a biztonsági helységbe, ahol megkísérli rákötni a fekete dobozt a helyi rendszerekre.

Karanténvilág - Page 5 GxBFAIY

Végül mindenki megérkezett a bejárat melletti helységhez, amit Ingrid foglalt el magának. Mindenki köszöntött mindenkit, a vörös nő ajtaja pedig ekkor nyílt ki és intett mindenkinek, hogy kövesse. Lényegében Keth és Rhys az út legnagyobb részét visszamentek a saját szállásuk felé.* Ehhez még egy felüljárón is át kellett menni, a múzeum másik részébe. Itt voltak a legjobb kivetítők és monitorok.

Szóval megérkezve a biztonsági szobába, Ingrid rákötötte az eszközt a helyi számítógépre, ami mindenkinek eléggé kezdetlegesnek tűnt, hogy volt szöveges változata is, a holografikus eléggé gyengécske volt, miközben mindeni ezt érezte inkább megszokottnak és nem pedig a sima monitorokat. Ingrid itt pár perc ügyeskedés után rá is tudta csatlakoztatni a fekete dobozt.

Néhány másodpercig semmi sem történt, majd az egész helységben egyszerre ment el az energia, majd jött vissza. Ez elég furcsa volt, mert semmi ilyesmit nem tapasztalt senki korábban, a fekete doboz meg csak egy adathordozó kellett, hogy legyen, nem lett volna szabad ilyesminek történnie. A végén azonban végül az egyik nagyobb monitoron, ami legalább két méter széles és egy méter magas volt adatok kezdtek megjelenni.

A fekete doboz adatai, mert a megszokott aurebesh betűkkel jelent meg egy lista, ami kivehető volt és tökéletesen olvasható, mindenki számára, révén közös nyelven íródott. Egyelőre semmilyen fontos információ nem volt látható, de legalább egy lista igen, amiből kiderülhetett, hogy ez több volt, mint egy mezei feketedoboz.

A monitoron látható menüpontok:

A projectről
Az alanyokról
A bolygókról
Az együttműködés
Célok
A hajó fekete dobozának adatai
Teendők

*úgy képzeltem, hogy azt a helységet foglalták el és rendezték be maguknak, ahol a képen a holocron van, révén úgyis Rhys figyelt végig a környékért, így ez tűnt a legegyszerűbbnek.

statisztika:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Vas. 09 Feb. 2020, 00:00

//Csütörtökön lesz új kör.//

by **Edric Kane** Hétf. 10 Feb. 2020, 20:07

Helyi Idő: ???
Helyszín: ???
Célkitűzés: Túlélés
Jelenlevők:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-028 - „Geelan” [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 - „Tépő” [Mogwar]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]

Morcosabb is volt Edric ma reggel, ugyanis az este hiába kínálta a többieket is némi szórakozás lehetőségével, egytől-egyig elutasították a kotyvasztott alkoholt, amit kissé zokon is vett. Tény, hogy egy igazi gyilkos bolygón voltak, de tizennégy napja… vagyis inkább mostmár tizenöt, nem igazán jutottak annál előrébb, minthogy mindenki elfoglalta magát ezzel-azzal, a savas esős időkben pedig átvette az uralmat a mérhetetlen unalom, főleg a második héttől. Edric tehát egyáltalán nem bánta meg a tivornyát, bár az tény, hogy kotyvasztott itala inkább volt végső megoldás, mint valami igazi minőségi élmény. Minden egyes pohár végigégette a torkát, a nyelőcsövét, a gyomrát és a többi részét is, amibe inkább nem akart belegondolni kissé instabil gyomra miatt. Legalább vírusoktól és kórokozóktól nem kellett ezek után túlságosan tartania. A lüktető fejfájását próbálta annyival enyhíteni, hogy tarkóját dörzsölni kezdte egyik kezével, miközben nagy levegőket vett, hogy azt a pár falat reggelit, amit a gyomra kívánt, ne kelljen a teljes társaságnak viszontlátnia. Nyelt egy nagyot, miközben lassan mindenki megérkezett Ingrid szobájába, aki értve a drámához egy szót sem szólt, amíg mindenki meg nem jelent. Ha már a hangosbemondóra szüksége volt, talán tényleg olyasvalamit akart elmondani, ami fontos lehetett és Edric is meg fogja bocsátani neki, hogy nem aludhatott még legalább egy órát. Vagy esetleg csak egy felet.
Shayla szemrehányó hümmögésére csak a szemeit forgatta. Úgy volt vele, hogy ha valakinek problémája van a másikkal azt legalább mondja a szemébe és rendezzék le egymás között. Bár tény, hogy a kis párharcaik során az összes nő padlóra küldte a kéken kívül, azért előbb-utóbb talán talált volna olyan gyengepontot, amire javára fordítaná a dolgokat. Vagy nem és csak beégette volna magát megint, még nagyobb csorbát ejtve saját büszkeségén. Emiatt inkább abban is hagyta a dolgot, elvégre mégiscsak össze voltak zárva és jó lett volna továbbra is túlélni és összedolgozni annak érdekében, hogy itthagyják ezt az egész planétát, hiába tették annyira otthonossá a kis múzeumukat, amennyire csak lehetett..
Amint mindenki megérkezett, Ingrid a teljes csipet-csapatot elvezette a biztonsági szobába, ahol a fekete dobozt, amit talált, rákötötte az ottani számítógépre. A kis séta jót is tehetett volna Edric másnaposságára, bár a bezárt épületben úgy érezte inkább csak rosszabb, hogy fel-le járkált, ráadásul még az emeletre is lépcsőzni kellett. Lábaiban és egész testében szinte állandósult az izomláz a furcsa gravitációnak köszönhetően, nagyobb testét nehezebben tudta mozgatnia a többieknél, ez pedig meg is látszott a kondiján. Mire felértek a megfelelő szintre, már szinte zihált, és ezúttal a mély levegőt nem amiatt kellett vegye, hogy lent tartsa a reggelit, hanem, hogy ne ájuljon el és terüljön ki a padlón.
Talán itt a biztonsági szobában voltak a legmodernebb monitorok és kijelzők az egész múzeumban, valamikor talán tényleg komoly értékeket tárholatott itt az a civilizáció, ami épp vendégül látta őket kényszerből. Az eszközök persze még így is elég primitívek voltak, legalábbis Edric maga egészen másfajta kivetítőket ismert, bár azt megintcsak nem tudta, honnan. Lyukas emlékein már jó ideje nem görcsölt, legalább a nevét tudta, az meg, hogy ki is volt, igazából teljesen mindegy volt, elvégre tetteiből is kiismerhette saját magát. Kissé vissza is gondolt, hogy talán a tegnap este tényleg nem kellett volna innia, de hát némi szórakozás igenis kijárt.
Ingrid, vagy Boszorka, némi babrálás után végre sikeresen csatlakoztatta a lezuhant hajóból kiszedett fekete dobozt, de elsőre semmi nem történt. Másodjára teljes sötétség borult rájuk, ahogyan a teljes múzeumból elszállt az összes energia. Már épp ki akart nyögni egy beszólást Ingridnek, de az áram megelőzte és újra bekapcsoltak a kijelzők és fények. Az biztos, hogy ha lett volna alkalma elmormolni a mondatot, talán Ingrid még ma kihívta volna egy újabb párbajra, hogy egy jókora revansot vegyen. Mindenesetre a kis áramszünetnek semmi értelme nem volt, elvégre olyan komoly energiát nem kellett volna, hogy igénybe vegyen az adathordozó. Másik oldalról pedig mégiscsak több évtizede pihenő rendszerekről volt szó, amelyekben nagyon könnyen lehetett zárlat… na és ezt honnan az égből is tudta?
Az egyik monitor végül megrezzent, s hamarosan betűk kezdtek kirajzolódni szépen sorjában, számozva, mint a menüpontok. Edric végigfutotta szemeivel minden egyes lehetőséget, s nem tartott túl sok agyalásba, hogy rájöjjön, itt valami nagyon nem volt rendben. Leginkább a “bolygók” menüponton akadt meg a szeme, főleg a többesszám miatt. Aztán ott volt a legelső, ami az egész helyzetre némi magyarázattal szolgálhatott, majd egy opció saját magukról, a többi pedig úgy hangzott, mintha egy furcsa kísérletbe tették volna őket.
- Miért nem próbálunk meg végignézni minden pontot, sorjában?- vetette fel, bár nem volt benne biztos, hogy az áramszünet nem tért-e vissza- Az első legalábbis mindenképp érdekes lehet.

Felszerelés:

by **Jonathan Skrex** Szer. 12 Feb. 2020, 20:57

TA-010 [Jonathan Skrex] (18. kör)

Helyi Idő: Ismeretlen idő, 15. nap, reggeli órák
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Cél / Feladat / Küldetés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Játékostársak:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]
- TA-045 - „Max” [Edric Kane]

Elég érdekes ponthoz érkeztünk a kis túlélő történetünkben. Túl voltunk az elején, az első, sőt, az utána következő napokban is a kezdeti nehézségeken. Nem indult túlzottan biztatóan a kis csapatépítő tréningünk, de az azóta eltelt hét egészen sűrű bizakodásra adott okot. Ehhez persze hozzájárult, hogy igencsak leadtunk az igényeinkből. De volt kellemes, kényelmes és biztonságos szállásunk. Volt egészen tűrhető felszerelésünk a mindennapi életre. Volt bőven ételünk és vizünk, hogy egy darabig kihúzzuk valahogy. A környéket is egészen jól sikerült felfedeznünk. Még a minket idehozó űrhajó fekete dobozát is megszereztük, amin Boszorka, vagyis Ingrid éjt nappallá téve ügyködhetett. Sőt, merem állítani, hogy még a hangulat sem volt olyan vacak. Természetes módon azért mindenkiben ott volt a távolságtartás, kivéve persze a gerlepárunkat egymás között, de ez érthető is volt. Az még rendben van, hogy nem ismertük egymást, vagyis lehet ismertük, sőt, biztos, de az emlékeink még mindig nem tértek vissza, sőt, kifejezetten fájdalmas volt bármilyen felidézésükre történő próbálkozásunk. De még önmagunkat sem ismertük, ez volt még mindig az egészben a legijesztőbb. Szépen lassan, ahogy teltek a napok, kezdett kialakulni a napi rutin. A nagy kérdés az volt, meddig kell ennek folytatódnia. A dekódolás nagyon lassan haladt, de nem is volt rá garancia, hogy egyáltalán sikerül. Illetve ha sikerül is, nem tudhattuk, mennyiben segít az rajtunk. Bármilyen járműnek még csak nyomát se találtuk a környéken. Attól pedig rémesen távol álltunk, hogy saját űrhajót eszkábáljunk össze, így ebbe még korai is lett volna gondolkodni. Hol lehetett az a lélektani határ, amíg nem örülünk meg ennyi itt töltött időnket körül ölelő bizonytalanság közepette? Az erős gravitáció se derített minket jobb kedvre, minden, még az egyszerű napi teendők is egy fokkal nehezebben zajlottak. És ez nem olyan dolog volt, amit napok alatt meg lehetett szokni. Hetek, hónapok, évek alatt talán. De a fene se akart ennyi időt itt tölteni. Kimondva kimondatlanul, teljesen biztos, hogy bármelyikünk az első adandó alkalommal lelépett volna innen. Én is így voltam ezzel. Hogy hova mentem volna az emlékeim nélkül, arról fogalmam sincs. Azt a kastélyt kellett megkeresnem, amit az álmomban láttam, ennyit tudtam csak. Nem volt sok, de pont elég motiváció volt, hogy eltűnjek erről a borzalmas helyről. Így hát ittlétünk 15. napjának reggelén, mikor Ingrid azzal keltette a brigádot a hangosbemondón keresztül, hogy talált valamit, önkéntelenül is elkezdtem bizakodni, hogy talán ez lesz szabadulásunk kulcsa. Nem akartam elbízni magam és utána csalódni, de azért reméltem a legjobbakat.

Összegyűlt mindenki a jeles eseményre és át is mentünk a biztonsági helyiségbe, ahol a célnak legjobban megfelelő kivetítők és monitorok voltak. Nem volt éppen naprakész a hely technológia, ügyeskedni kellett vele pár percet, de végül is csak sikerült rácsatlakoztatni a fekete dobozt a rendszerre. Egy rövid ideig semmi se történt, de mielőtt elkönyveltük volna kudarcnak a projektet, működésbe léptek a dolgok. Pontosabban az egész helységben egyszerre ment ez minden energia, hogy utána pár pillanat múlva visszajöjjön. Ez roppant furcsa volt, amióta beköltöztünk, nem találkoztunk hasonló jelenséggel. Papíron a fekete doboznak csak egy adathordozónak kellett volna lennie, ami nem okozhatott volna ilyesmit.
- Mi lehetett ez a pillanatnyi kimaradás?
Tettem fel a valószínűleg mindenki foglalkoztató kérdést, hátha valakinél ott lapult a válasz. Egyébként, bár gyanúsan indult a kis projekt, végül az egyik nagyobb monitoron elkezdtek megjelenni a várva várt adatok. Minden érthetőnek tűnt, még semmi konkrétum nem szerepelt, pusztán egy lista a választható témákról. Egy egészen érdekes listának tűnt. Hét elembő állt és mindegyik olyannak tűnt, amivel lehetne valamit kezdeni, sőt, ott bujkálhatnak a válaszok az összes minket foglalkoztató talányra. Edric felvetette, hogy haladjunk sorban a pontok között és pedig bólintottam az ötletre.
- Ha van lehetőség mindent megnézni, akkor részemről is haladhatunk sorban a menüpontokkal. Tudjunk meg mindent a fekete dobozból, amit csak lehet.
Mindezt persze befolyásolhatta az, ha kiderül, hogy van a szerkezettel valami turpisság. Például túl sok áramot fogyaszt, vagy esetleg valami vírussal veszélyeztetheti a múzeum rendszereit. Annyi minden volt rajta a lista szerint és legszívesebben egy ültő helyében elolvastam volna rögtön mindent, hogy végre okosabbak legyünk mi is folyik itt, de nem szabadott elkapkodni. Ha volt rá időnk és erőforrásunk, valamint semmi külső akadály nem merült fel, akkor részemről haladhattunk sorban, töviről hegyire, hogy kinyerjük a szerkezetből a lehető legtöbb információt. Ha valami miatt priorizálni kellett volna egyes témákat, akkor részemről azok voltak a legfontosabbak, amelyekből megtudhattuk, mi a fene történt és miért voltunk itt. Utána jött az, hogy kik is vagyunk. És utána minden más. De remélhetőleg erre nem volt szükség és szépen át tudtuk rágni magunkat mindenen. Ez volt jelenleg a legfontosabb feladatunk, minél több információ összegyűjtése a fekete doboz adati közül.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Csüt. 13 Feb. 2020, 10:15

// @Werda -t nem hagyták írni Sad

Bevárom, hétfőn lesz új kör. //

by **Rhyssa Edaara Quillan** Hétf. 17 Feb. 2020, 00:00

//Még mindig szerentém megvárni @Werda -t, de ha kövi alkalomra se ír, kihagyom, és nem tartalak fel titeket. //

by **Xeth E'ron** Csüt. 20 Feb. 2020, 21:42

TA-043

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Ahhoz még hozzá kell szoknom, hogy Rhyssa ilyen könnyedén megérzi azt, ami a fejemben jár, mármint érzés szempontjából, de ez valószínűleg id kérése mindössze és különben is, visszafelé is ugyan úgy működik az egész. Mármint én is megérzem nála az ilyesmit.
- Mondjuk úgy, hogy néha jobb, ha kevesebbet tudunk. Az információ sokszor veszélyesebb fegyver, mint bármi más. -fogalmam sincs, hogy honnan jött ez a bölcsesség miközben a másik vörös szobájának irányába tartottunk, de előbukkant és valahol nem is kevésbé igazam is volt vele. Viszont ettől függetlenül kissé szúrt az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis mi lehet abban a fekete dobozban, mi lehet ez az egész és más ilyen dolog.
Nem meglepő módon mindenki ott volt a csapatból. Bizonyára mindnyájan kíváncsiak voltak, hogy kik is ők és mit keresünk itt. Viszont mindenki meglepően hallgatagnak bizonyult a biztonsági szobába vezető úton. Tele lehettek rengeteg kérdéssel magukról é mindenki másról is, ahogyan a bolygóról és a hajóról.
- Több oka is lehet. Nem kompatibilis a két rendszer. Több energiára volt szükség az adatok betöltéséhez. Ez pedig mind csak a jéghegy csúcsa. - a technikai információk csak úgy özönlöttek a fejembe az áramszünetet érintő kérdéssel kapcsolatban, és megint azon kaptam magam, hogy nagyon keveset beszélek és nagyon általánosítva, pedig még nem egy dolog felmerült bennem. Olyasmik, hogy nem csak egy szimpla adathordozó lehet, hanem több. Az is lehet, hogy valami nyomkövető vagy vészjelző is van benne, hogy azok, akik ide hoztak minket hamarabb megtalálják. Azok után, hogy elméletileg mindnyájunkban van egy bomba eléggé elképzelhetőnek tartottam ezt az egészet.
Ami azt illette, hogy sorban menjünk a pontokon számomra teljesen logikusnak és egyértelműnek tűnt, hiszen mindössze csak a személyeinket érintő kérdések voltak azok, amik leghamarabb egy ponttal feljebb kerülhettek volna, de az első hiányába nem sok pluszt jelentett volna számunkra.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

TA-052

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

- Szép munka volt.- szólaltam meg Ingrid felé intézve a szavaimat miközben haladtunk a biztonsági szoba irányába. Valószínűleg ezt a nő maga is tudta, de úgy véltem, hogy illendő szóvá tennem, ha más nem, akkor azok akik kevésbé voltak hasznosak, azok érezzék a súlyát annak, hogy milyen is az, amikor van valaki, aki a közösségünkért és a túlélésünkért dolgozik.
Az áramkimaradás meglepő volt. Ösztönösen rá is szorítottam a fegyverem markolatára, biztos ami biztos alapon, de nem támadás volt, vagy legalább nem mutatta semmi jelét ennek, és az amit elkezdtünk folytatódott. Csak egy kicsit lazítottam. Keth szavaira csak a szemeimet forgattam. Ez a pasi tisztára vészmadár minden egyes lehetőségnél, amikor veszélyt vagy pusztulást lehet feltételezni. Ezért nem is csodálkoztam azon, hogy elsőként hintette el a veszély lehetőségét is.
- Az elejétől. - adtam hangot én is annak, hogy honnan is kezdjük a menüpontok végignézését. Az volt az elsődleges dolog, hogy megtudjuk mi is ez az egész és miért történt mindez, azután jöhet a többi pont, hogy az itt szerzett adatokat kiegészítsük.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Gépek

Spoiler:

TA-026

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Ingrid szobájából tartó séta közben Rhyssa és Keth közelébe igyekeztem orientálódni amennyire lehetett, még mindig jobban éreztem magam az ők társaságukban, vagy Jonathan mellett, mintsem a többiek közelébe. Shaylával még nem volt gond, ő inkább katonás volt, mintsem rideg, de Ingrid határozottan az utóbbi volt. Edricet pedig nem tudtam hová tenni, kicsit furcsa volt számomra, bizonytalan. Ezt nem igazán tudnám meghatározni pontosan.
A biztonsági szobában meglep volt az áramszünet azután, hogy elkezdtük volna megnézni a fekete doboz tartalmát, de hamarosan minden helyreállt és megjelentek az írások is a képernyőn. Nem volt ellenvetésem az ellen, hogy mindent az elejétől fogva átnézzünk, így nem is szólaltam meg, csupán vártam, hogy mit is fogunk megtudni.

Felszerelés

Spoiler:

Képességek

Spoiler:

Erőalkalmazások

Spoiler:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Pént. 21 Feb. 2020, 00:00

Egy kaland: A Karanténvilág

Karanténvilág

Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Aejay'gamu, Shayla Kelborn,

Lord Xeth E’ron / Keth Tye E’ron és Edric Kane

Következő körváltás: 2020. február 25. (kedd)

További információk:

Rhys csak bólintott Keth szavaira, hogy veszélyes lehet az információ, főleg olyan helyzetben, amikor nem is ismernek mindent, esetleg egy-két kiragadott információ, amit megtudhatnak. Kicsit morcos lett, amikor kiderült, hogy lényegében szinte a saját szállásukig mehetnek vissza, mert ott voltak a legjobb terminálok. Ha ezzel kezdik, akkor itt bevárta volna őket és nem baktatott volna végig a múzeumon és vissza. Addig is lophatott volna néhány percet kettesben Keth-el, de erről így le kellett mondania. Feltűnt neki, hogy Aeyaj is csatlakozott hozzájuk, legalább is közelebb húzódott. Már feltűnt neki korábban, hogy a fiatal lány nem túlságosan van oda L’lerim-ért. Saját magának nem volt vele baja, igaz nem is próbálkozott azzal, hogy az Erőn át méregesse a többieket. Keth-el ez teljesen ösztönös volt, szinte egymás gondolataiban olvastak, a többiekkel nem ment ilyen könnyedén, vagy még annyira sem, így hagyta az egészet. Amikor visszaértek az irányítóba, akkor megvárta, hogy a másik vörös csatlakoztassa a rendszerre a fekete dobozt. Az, amikor elment az áram egy kicsit, számára is nyugtalanító volt, ha pedig tehette, akkor közben kicsit közelebb húzódott a párjához is. szerencsére azonban a helyzet megoldódott igen hamar, saját maga is úgy vélte, hogy az adatok beolvasásához kellett a több energia, vagy épp amúgy sem túl stabil ez a hely és nem vizsgálták át a helyet, révén senki se volt olyan jó elektronikában. A többiek a sorrendben mellett szavaztak, viszont ő nem feltétlen értett egyet.
- Mi van, ha nem bírja a hálózat? Nem a fontosabbakkal kellene kezdeni? – kérdezte.
Közben pedig érezte, hogy Keth felől megint zavart érzett, de a férfi nem mondott többet. Így csak kérdőn pillantott rá kissé aggódva és megszorította kicsit a másik kezét, hogy magára vonja a figyelmet, ha esetleg épp valamilyen kellemetlenség ugrott volna be a másiknak.

Szerencsére mindenki követte Ingridet, aki néhány perc szórakozás után sikeresen össze is illesztette a két különböző technológia részeit. Egy pillanatra elment az áram ugyan, de utána minden újraindult és végre valahára a rendszer is felismerte a fekete dobozt. A kérdésre megrázta a fejét egy kicsit.
- Fogalmam sincs, én sem emlékszem semmilyen pontos specifikációra, de ha tippelnem kell, most adaptálta a rendszer az idegen technológiát, amit hozzá csatlakoztattam – mondta, egyetértve Keth-el.
Másra nem tudott gondolni, csak erre, így remélte, hogy mindez helyes megállapítás volt. A többiek láthatóan azon a véleményen voltak, hogy mindent meg kéne nézni. Saját maga alapjáraton a fontosabbakkal kezdte volna, mint a project, a fekete doboz és a teendők. A többi bőven nem volt olyan fontos, és ki tudja, hogy meddig fog kitartani az egész, és nem omlik-e össze a rendszer. Végtére is fogalma sem volt róla, hogy tud-e valamit
- Ki tudja, hogy meddig marad meg, én inkább fontossági sorrendet állítanék fel, de ha nem sikerül szinte semmit megtudni az értelmetlen köztes dolgok miatt… én szóltam – vonta meg a vállát.
Ha nem volt más ellenkezés, vagy mindenki az első két megszólaló ötlete alapján döntött, akkor a szerint igyekszik behozni az információkat a fekete dobozból. Aztán nagyon remélte, hogy az idióta sorrend miatt nem fognak semmilyen adatot elveszteni és utána tudnak mindennek olvasni. Egy biztos, hogy kinézte magából, hogy a nyugodtsága ellenére is nagyon, de nagyon dühös lett volna, hogyha nem tudtak volna minden adatot elolvasni, vagy kimenteni belőle…

Karanténvilág - Page 5 GxBFAIY

Akkor végül a társaság nekilátott annak, hogy megnézze az információkat. Mivel elég sok volt és tömény, odakint már sötétedni kezdett, mire végeztek, azaz a savas eső is nekilátott esni. Szóval a csapat javarészt a napot azzal töltötte, hogy az adatokat olvasta és értelmet keresett bennük. Sajnos sok helyen hibás volt a fekete doboz, vagy olyan szavakat használtak, amit senki sem értett.

A project valamilyen újfajta klónozási technika, amit a lezuhant Fellegvár Csillaga hajóból nyertek ki, ami a Csillagködön kívülről érkezett. amennyire tudják a Birodalom is rendelkezik ezzel a módszerrel, plusz ezzel sokkalta könnyebben lehet genetikailag gyorsítani a fejlődést és akár felnőtt személyeket is klónozni. Ha minden igaz, akkor Erő érzékenyeket és Erőhasználókat is tökéletesen. Jelentsen ez bármit is, szóval ezt igyekeztek itt is vizsgálni.

Az adatok alapján a klónok a lezuhanás után fognak felébredni és utána vizsgálják, tesztelik őket, hogy miként is reagálnak, illetve figyelik azt, hogy miként boldogulnak. Röviden ez volt benne, hogy egy újfajta klónozási technikát szerzett a Czerka Részvénytársaság, ezt tesztelték és hozták létre az alanyokat, akiket utána szigorúan csakis Karantén világokra tettek ki, ahol a túlélési esélyük egyébként is 0%.

A következő szekció volt az alanyokról, amit lehet tudni. Itt több száz személy szerepelt benne, mindenki megtalálta saját magát, azonban tényleges akta csupán Rhyssa-ról, Keth-ről és Shayla-ról volt. A többiek is megtalálták magukat, de teljesen névtelenként és ismeretlen személyként szerepeltek benne, akikről teljesen random helyen találtak mintákat.

Shayla estében a fontosabb dolgai is benne voltak, mint a jelenlegi Manadalore húga, Mandaloriai szuperkommandós. Benne volt, hogy mi volt a képzése, mikor született, hol, családtagok, a teljes képzése végig, hol szolgált, a háborúban hol vett részt. Aztán részletesen taglalva, hogy mire is lehet képes és mit várnak a klónjától, ami nagyjából ugyanaz volt, amire képes.

Keth Tye E’ron esetében, hogy a Jedi rend egyik lovagja, a Havoc Squad Köztársasági legendás elitcsapat jedi tábornoka a Háború végnapjaiban. Az összes küldetése leírva, hogy hol vett részt azok után, hogy becsatlakozott a Varonat után a háborúba. Nála a mintavételezés a Koréliai ütközet után volt, nem sokkal a háború vége előtt.

Rhys volt a következő, hogy a köztáraság elit katonája és ász pilótája, a sereg egyik, ha nem a legjobb pilótája. Havoc Squad őrnagya, sokszorosan kitüntetett katona, háborús hős. Róla attól kezdve voltak adatok, hogy belépett a seregbe 16 éves korában, az ő esetében nagyon frissek a minták, és a Köztársasági hadseregtől szerezték lopás útján.

A többieknél ismeretlen, de feltételezhetően erőérzékeny, erőhasználó személyek lehetnek. Aeyaj esetében a mintákat egy Coruscanti kórházból szerezték, a két férfi esetében pedig egy az adatok alapján közelmúltbeli Takodana nevű helyen történt események során, után sikerült mintákat szerezni. Ingrid eseében a mintaszerzés helye is ismeretlen volt.

A furcsa gépről találtak még adatokat, hogy az a saját alkalmazottjuk, és ők alakították át. Ezeken felül kisebb-nagyobb hírességek – bár erről nem tud – politikusok, voltak még akikről voltak leírások és adatok. De igazából senki sem volt különösebben ismerős már. Ami még fontos volt, hogy minden alanyban volt chip, mint a rabszolgákban, így távolról bármikor egy gombnyomásra megölhető volt bárki.

A bolygókról már volt szó korábbi részekben is, minden világ karanténvilág, azaz le vannak mindenki elől zárva, ezeken a bolygókon minden halálos, expedíciókat sem lehet rájuk indítani, de nem is nagyon ellenőrzik őket, mert senki sincs olyan ostoba, hogy próbáljon egyre is leszállni, így tökéletes helyszín volt a kísérletre.

Ami az együttműködést illette, a Czerka Részvénytársaság üzletet kötött különböző frakciókkal, mint a Köztársaság, Hutt Kartellek, Sith Birodalom, Örök Birodalom, Mandaloriai Birodalom, Chiss fennhatóság és a Független Rendszerek Konföderációja, hogy megvásárolják tőlük a Karanténvilágokat, cserébe a frakciók nem nézek a környékére sem, és különféle juttatásokat kapnak a Czerka Részvénytársaságtól.

Ezen adatok alapján közel egy tucat világot tudott a Czerka megvásárolni és az adatok alapján mindegyiken folytak ilyen kísérletek, mint ami ezen a világon is. Az adatok alapján ez a világ az Örök Birodalom területén volt, és még egy térképet is találtak arról, hogy hol voltak, egészen közel a Határnak nevezett dologig, ami a térkép alapján az Ismeretlen régió határán volt.

A célok csak összefoglalva volt, hogy vajon mennyi emlékük jön vissza a klónoknak, mire képesek emlékek nélkül – ha nem – mire képesek az Erőhasználók, és még nagyon sok minden összefoglalva, főleg képességbeli dolgokra. Mind mentális, mind fizikai dolgokat értve. Éppen ebből adódott, hogy mennyire lenne képes a Czerka képességek béli romlás nélküli sereget felállítani, vagy épp megrendelésre gyorsan klónokat gyártani, akik hozzájuk hűségesek, engedelmesek.

A hajó fekete doboza jellemzően törölve volt, minden adat törölve volt belőle, hogy honnan érkezett, milyen kommunikáció volt a hajón. Csak az szerepelt, hogy a legénység elindította a klónok tartályainak ébresztését, majd elhagyták a hajót, pár perccel az előtt, hogy a hajót találat érte, miközben éppen ereszkedett a bolygó felszínére. Ez okozta nem sokkal később a becsapódást, ami után fel is ébredt mindenki.

A végkifejlet pedig, a teszt egy hónapig tart, a teszt alatt elhullott személyeket a testükben levő chip segítségével minden reggel ugyanabban az időpontban robbantják fel, semmisítik meg, hogy ne maradjon semmi nyomuk sem későbbre. A tesztek végén a még túlélő klónokat vagy begyűjtik, vagy megsemmisítik, de ezek a sikeres túlélő alanyok mennek tovább, az esetleges későbbi tesztekre.

Amennyiben a tesztalanyok nem mutatnak hajlandóságot a megadásra a tesztek végén, illetve ellenségesen lépnek fel a megérkező Czerka Részvénytársaság embereivel, vagy később nem működnek együtt mindenben önszántukból, akkor azokat az alanyokat azonnal meg kell ölni, a szervezetük, egészen pontosan szívük leállításával, hogy később még vizsgálhatóak legyenek.

Ezek voltak az utolsó lényeges adatok, így ennek köszönhetően már mindenki nagyjából tisztában lehet azzal, hogy kicsodák, miként kerültek ide, és várhatóan két hét múlva – ha addig túlélnek – mi is fog majd rájuk várni…

Karanténvilág - Page 5 GxBFAIY

statisztika:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Kedd 25 Feb. 2020, 06:47

//Szombaton lesz új kör.//

by **Edric Kane** Pént. 28 Feb. 2020, 20:59

Helyi Idő: ???
Helyszín: ???
Célkitűzés: Túlélés
Jelenlevők:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-028 - „Geelan” [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 - „Tépő” [Mogwar]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]

A monitoron szereplő menüpontokat újra és újra elolvasta Edric, közben pedig eltöprengett azon, hogy vajon tényleg tudni akarta-e az igazságot. Habár idegesítette, hogy alig emlékezett bármire és azt sem tudta ki volt, az utóbbi tizenpár napban azért lassan kiismerte saját magát is a többieken kívül. Kialakult benne egy profil, amit magáénak tartott, de kérdéses volt, hogy a fekete doboz is ezzel egyhangú képet festett volna le róla, vagy éppen szögesen ellentéteset. Úgy érezte elméjében még megannyi emlék lehetett mélyre elásva, azonban bármi is történt velük, ez teljes, igazi tiszta lappal való indulásnak számított, mindenféle kötöttségek nélkül. Habár tény, hogy a furcsa világ, amibe csöppentek, nem volt épp egy leányálom, azért amióta rátaláltak a múzeumra nem ment rosszul a soruk, sőt kifejezetten kényelmesen éltek. Néha el tudott volna viselni több izgalmat, igaz ehhez elég volt elkalandozni kicsit távolabb a várostól, amit a két hét alatt, amióta meghúzták magukat, inkább mellőztek, jó okkal.
Másik oldalról pedig azért ott volt nem kevés érv amellett, hogy ideje volt végre megtudniuk kicsit többet arról, hogyan csöppentek ide és egyáltalán korábban is ismerték-e egymást, vagy legalább annyira idegenek voltak, mint amikor itt felébredtek. Kivéve persze a gerlepárt, akik, mint kiderült, már az “előző” életben is együtt voltak, itt pedig csak folytatták és felvették a fonalat. A többiekről ez aligha volt elmondható, ráadásul elég színes egyéniségek voltak egytől egyig, Edric maga pedig jókat is derült a két vörös hölgy, Ingrid és Shayla komolyságán, elvégre pont őket lehetett legjobban heccelni badarságokkal. Azt valahogyan sejtette, hogy mindkettőjük azért dolgozott ennyit a nyomok után, hogy minél hamarabban felgöngyölítsék az ügyet és elhúzhassanak erről a bolygóról. Ingridnek ráadásul végre sikerült is a dolog, elvégre ott pittyegett a kurzor a számítógép monitorán, várva az első parancsot.
Edric javaslata kissé ketté bontotta a véleményspektrumot: Jonathan és Shayla egyetértésüknek adtak hangot, míg Rhys és Ingrid inkább előre vette volna a fontosabbat. Keth és Aejay is csendben maradtak, de végül Ingrid mégis az első opcióval indított.
Egy dolgot szinte biztosan tudott Edric az egész végére: életében talán sosem olvasott ennyit egyszerre, mégis, a monitoron szereplő szövegek szinte legyökereztették Ingrid szobájába, ahogyan a többieket is. Egy szó nélkül olvasott és csak olvasott, információkat szívta magába, és remélte, hogy agya nem fog újra törlődni másnapra. Az idő gyakorlatilag elillant és csakhamar napnyugta lett, a zajt pedig a savas eső halk, megnyugtató kopogása zavarta meg, ahogyan a múzeum tetején szétloccsant minden csepp.
És hogy mégis mit tartalmazott a fekete doboz? Szinte mindent, amiről kérdésük volt, Edric világa pedig egyszerre dörgött meg odakint az éggel. Rögtön az első pontban ugyanis kiderült a “project” mivoltja: eszerint egy újfajta klónozási technikát próbáltak ki, melyet valamilyen hajóból nyertek ki, ami lezuhant máshol. A klónozás szó első olvasásra ismeretlen volt, aztán kétszer, háromszor elolvasva a mondatot, Edric szemöldökei felugrottak a homlokán és elmormolt magában egy nem túl szép káromkodást. Nem volt önmaga. Vagyis nem a szó legszorosabb értelmében. Csak egy utánzat, egy másolat. Egy pillanatra méregetni kezdte a saját tenyerét, az ujjait, majd végignézett magán, karjának izomláza így sokkal magától értetődőbbek voltak, elvégre az ébredés előtt ezek szerint tényleg sosem használta a testét. Hiába volt felnőtt férfi, valójában talán még csak kicsivel lehetett idősebb, mint a két hét, amit itt töltöttek. Ezek szerint az a kevés emlék is, amit látott maga előtt, még csak nem is a sajátja volt, az ebből szépen összeollózott személyisége pedig szintén valójában a minta alapjául szolgáló igazi Edric Kane-é. Keze ökölbe rándult, gyomrában mintha forrt volna a gyomorsav, miközben szíve hevesebben kalapált testében, mint várta volna. Becsapva érezte magát és mérhetetlenül tehetetlennek. Létezése nem volt más, csak egy… kísérlet, egy teszt, aminek végkimenetele a épp mindegy volt. Nem volt több értelme. De ki lehetett ennyire elvakult, hogy ilyesmivel kísérletezzen? Edric valahogy úgy érezte, ha most maga előtt látná a felelőst, mondjuk ennek a Czerka Részvénytársaságnak a vezetőjét, amelyet a dokumentumok is emlegettek, szinte ketté roppantaná a két karja között. A furcsa Erő, amit érzett, mintha azt súgta volna neki, hogy engedje ki magából azt a mérhetetlen düht, ami hirtelen lángolni kezdett benne. Végül a közeli falba ütött egyet egy morgással. Nem igazán törődött azzal, hogy a többiek mit szóltak ehhez, és valójában az sem érdekelte, ők maguk hogyan dolgozták fel az olvasottakat.
Miközben tovább olvastak Edric is kissé le tudott nyugodni, noha pulzusa valahogyan nem csillapodott, a furcsa Erő pedig továbbra is olyan gondolatokat tárt elé, hogy hogyan kínozná meg a felelősöket mindenféle módszerekkel. Végül a következő menüre értek, amely az alanyokról szólt. Valahol még örült is, hogy saját magáról túl sok újat nem tudott meg, csak annyit, hogy Jonathannel együtt egyszerre járhattak egy Takodana nevű planétán és bizonyos erőérzékenynek volt ő is és a másik férfi is elkönyvelve, és onnan szerezték meg mindkettejük mintáját a másolat létrehozásához. Keth, Rhys, Ingrid és Shayla is jókora aktákkal rendelkezett, amelyekből elég hamar kiderült, miért is volt mind annyival komolyabb ellenfél az edzéseken, mint számítottak rá. Edric egy idő után kissé fel-le kezdett sétálni, elvégre a többiekről szóló bekezdéseket csak átfésülte, ahelyett, hogy túlságosan a részletekbe belement volna. Valahogyan minden értelmetlenné vált és semmi kedve nem volt az idejét pocsékolni már felesleges dolgokkal. Rajtuk kívül még jóval több alanyról is szó esett, különféle politikusok, hírességekkel együtt az akták szerint, ezek alapján Edric egész illusztis másolat-társaságba került. Azon persze megakadt a szeme, hogy mindannyiukban megtalálható volt egy chip is, amivel bármikor felrobbanthatták őket vagy megállíthatták a szívüket, ezzel védve az üzleti titkot. Így elég hamar rájöttek arra is, hogy a reggeli robbantások mit is jeleztek. A planéta is csak egy volt a megannyi bolygó közül, amelyen hasonló kísérleteket folytatott a Czerka, a teszt célja pedig szimplán a megfigyelés volt, és az, hogy mennyire voltak életképesek a klónok. Edricnek kedve támadt ismét megpróbálnia hígítani némi alkoholt, de tovább olvasta a többiekkel elvileg az egész csak egy hónapig tartott, ami után begyűjtöttek mindenkit és attól függően, hogy hogyan viselkedtek, vagy továbbjutottak a következő teszt körre, vagy… végük volt. Az egészről pedig más nem is tudott, róluk más nem is tudott, csak és kizárólag a Czerka. Edric szinte azonnal vad gyűlöletet érzett a cég logoját meglátván, miután végig ért a szövegen. A semmiből aztán kisétált a szobából, majd végigment az egész múzeumon a saját szobájáig. Ott előkereste a kotyvalékát, majd meg is húzta rögtön. Az égető folyadék végigmarta nyelőcsövét, az amúgy is az idegességtől szinte lángoló belső szerveire csak újabb tüzet gyújtott, majd az üveget megfogta és pár papírpoharat magához véve visszament Ingrid szobájába, ahol letette az üveget a többiek elé egy asztalra.
- Azt hiszem, ezek után ez mindannyiunkra ráfér!- mondta, majd a saját poharába öntött egy újabb adagot és egy “egészségetekre” mozdulat után ismét felhörpintette.

Felszerelés:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szomb. 29 Feb. 2020, 00:00

//Ha írtok éjjel/reggel/délelőtt/esetleg kora du, akkor még írok új kört, ha nem szerdán lesz új kör.//

by **Jonathan Skrex** Kedd 03 Márc. 2020, 20:21

TA-010 [Jonathan Skrex] (19. kör)

Helyi Idő: Ismeretlen idő, 15. nap, reggeli órák
Helyszín: Felszín, Karanténvilág
Cél / Feladat / Küldetés: Megtudni, hogy mi történt és túlélni
Játékostársak:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]
- TA-045 - „Max” [Edric Kane]

Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy gyomorforgató fordulóponthoz érkezett a történetünk. Pedig eddig nem mondhattuk, hogy unatkoztunk volna. Hetekké nyúló napok óta küzdünk a túlélésért ezen az átokverte bolygón, számtalan veszéllyel magunk körül, minimális emlékekkel és még azt is kijelenthettük, hogy nem is ment rosszul. A kezdeti nehézségek ellenére egészen működőképes csapattá fejlődtünk, mindig mindenki megtalálta a magának való feladatot, a napi rutinok egyre gördülékenyebbé váltak. Ugyan egy fél pillanattal se jutottunk soha közelebb a bolygó elhagyásához, hiszen se működőképes jármű nem állt rendelkezésünkre, se a szaktudás, amivel esetleg építhettünk volna egyet. De a közvetlen környezetünket egészen tűrhetővé sikerült formálni. Az otthonunkként szolgáló múzeumot már mertem volna kellemesnek is nevezni. Pont, amikor már kezdtünk volna belekényelmesedni a helyzetbe, jött a jó hír. Azt hittük, hogy jó hír. Sikerült feltörni a fekete dobozt, ami ahhoz a hajóhoz tartozott, amivel lezuhantunk ide. Végre kapunk válaszokat, mindenki izgatottan várta, mi fog történni. Végre kiderül, mi történik itt. Végre megtudhatjuk, kik is vagyunk. Az egész napunk eltelt az adatok tanulmányozásával. Ami következett, arra senki nem készülhetett fel. Én legalábbis biztosan nem voltam rá kész. De ahogy észleltem, a többiek sem.

Minden hazugság volt. Minden, amit hittünk magunkról, amit gondolni véltünk, amit tippeltünk, amit éreztünk, amit tettünk, semmi sem volt igazi. Legalábbis olyan értelemben nem, mint ahogy hittük. Mire végeztünk, már beesteledett odakint, a savas eső lassan csöpögni kezdett, én pedig borongósan ücsörögtem egy széken és próbáltam feldolgozni mindazt, amit a nap folyamán olvastam. Nem mindent értettem belőlük, sőt, rengeteg mindent nem, ezek valószínűleg a számomra ismeretlen kifejezésekből adódtak. De a lényeget sikerült megérteni. Egy kísérlet részei voltunk, nem többek. Emiatt lettünk létrehozva. Nem voltunk csapat, nem voltunk ismerősök, nem volt közös múltunk, vagy legalábbis nem jelentős és a felrémlett emlékképekhez sem volt semmi közünk. Kísérletek voltunk, amiket laborban fejlesztettek ki, kémcsövekben. Több tucat kísérlet, több száz személy, ha lehetett hinni a listának. Csillagvirág, Xesh és Ophi voltak az egyetlenek, akiről hosszabb irományokat is találtunk, mi többiek pusztán ismeretlen mintaként szerepeltünk. Nem is merültem el túlzottan mélyen az aktáikban, nagyrésze amúgy is csak szavak gyűjteménye volt, melyek jelentéséről halvány lila fogalmam sem volt. Fontos emberek másolatai voltak, mi meg kevésbé fontos embereké, a lényegen semmit nem változtatott jelenleg. Annyit sikerült még leszűrni, hogy a mintám egy Takonada nevű helyről származott és Edricet valószínűleg ismertem. Vagy Maxot. Vagy nem is én. Olyan bonyolult ez az egész. Szóval Jonathan Skrex ismerte Edric Kanet. Éppen kezdtünk volna mindannyian beleszokni, hogy az „eredeti” nevünket használjuk, ne azt, ami éppen beugrott az első napon, de úgy tűnik ezt is dobhattuk ki a szemétbe. Ahogy minden mást is, amit magunkról tudni véltünk. Vagy bármiről.

Igazából mindegy volt, élünk-e vagy halunk. Legalábbis azoknak, akik ezt az egészet kitalálták. A Czerka Részvénytársaság. Ismerős volt a logójuk, ugyanez volt a hajónak az oldalán is, amivel lezuhantunk és amit alaposan a fejembe véstem. Üzletet kötöttek mindenféle frakcióval, amik szintén nem mondtak sokat, de ha jól szűrtem le, ők irányítják kvázi az egész Galaxist, ezek a nagyobb csoportosulások. Nagy játékosok. Szóval tőlük megvették ezeket a Karanténvilágnak nevezett rémes bolygókat, ahová ledobálták a kísérleti alanyaikat. Azt vizsgálták, mennyi emlékünk tér vissza, mennyi képességünket tudjuk újra felfedezni, mikre képesek az úgynevezett Erőhasználó klónok. Erő. Így hívják eredetileg is ezek szerint ezt a megfoghatatlan valamit. Megnyugtató, hogy az egész mindenség is olyan fantáziátlan, mint mi magunk. Tehát a lényeg az volt, hogy kikísérletezzék, mennyire hatásosan tudnak sereget gyártani, vagy esetleg egy-egy specifikus alanyból másolatot gyártani. Mi valószínűleg csak arra kellettünk, hogy minél több minta legyen, amit lehet vizsgálni, kivéve talán a három híresebb jómadarat, velük messzemenőbb céljaik is lehetnek, ha bevállnak. A kísérlet maga viszont már pofon egyszerűnek tűnt. Elindították a hajót, felébresztettek minket a tartályokból, rálőttek a hajóra, lezuhant a hajó, túlélőket vizsgálni egy hónapig, megnézni mi történik. Biztos végtelenül jól szórakoztak. Főleg amikor a teszt alatt elhullott egyedeket minden reggel felrobbantották, hogy még véletlenül se maradjon semmi nyomuk. Nem mintha bárki járt volna ezeken a világokon. Egy hónapig tart ez a parádé, utána megérkezik a begyűjtő csapat és vagy megsemmisítik, vagy összeszedik a használhatóbb egyedeket későbbi felhasználásra. Rengeteg minden volt még az adatok között, de vagy nem értettem, vagy nem érdekeltek, így ezeket csak próbáltam magamban elraktározni, hogyha később előkerülne a téma, esetleg még hasznosak legyenek, de ezen kívül nem agyaltam rajtuk sokan. Sokkal többet agyaltam azokon a dolgokon, amiket megértettem és amik fenekestül forgatták fel az életemet. Az életemet, ami ezek szerint nagyjából két hete tartott hivatalosan. Az is magyarázatot nyert legalább, miért volt ilyen nehézkes a mozgás, főleg ott az első napokban. Valószínűleg semmi baj nem volt a gravitációval. Nemhogy rég használtuk volna a végtagjainkat, egyenesen soha nem történt ez meg. A zuhanás utáni mozdulataink voltak a legeslegelsők. Őrület volt ebbe az egészbe belegondolni. Őrület.

Megnyerhetetlen helyzetnek tűnt ez az egész. Annyira szerettem volna azt hinni, hogy minden, amit a nap folyamán olvastunk, puszta hazugság, szemfényvesztés, félrevezetés, de túlságosan alapos volt minden és túlzottan beleillett az előző két hétbe ahhoz, hogy csak egy jól fabrikált történet legyen. Sajnos minden azt sugallta, hogy amit olvastunk, az a kemény és kíméletlen igazság volt. Két hetünk volt tehát felkészülni a begyűjtőkre, már ha egyáltalán élünk még addig, amire szintén nincs garancia. A kinti veszélyek mellett most már olyasmik is felmerülhetnek, hogy szimplán silány minőségű utánzatok vagyunk, amelyek nem is túlélésre lettek létrehozva. Vagy csak valamelyik tesztelő nagyon megunja ezt az egészet és unalmában felrobbant minket távolról, mert miért ne. Az minden esetre nyilvánvalóvá vált, hogy teljesen felesleges a továbbiakban űrhajó, vagy bármiféle utazó eszköz után kutatni, valószínűleg az összes ilyen gondosan el lett tűntetve, bármiféle szökési kísérlet megakadályozása miatt, de még ha találnánk is elvétve, valószínűleg a menekülésnek szintén önrobbanás lenne a vége. De feltételezzük, túléljük addig, hogy értünk jöjjenek. És utána? Ellenkezni nem tudunk, hiszen bármikor megsemmisíthetnek minket, egy darab gombnyomással. Ha megpróbálnánk eltávolítani a szervezetünkből a chipet, azt valószínűleg kiszúrnák a megfigyelők. De még ha sikerülne, a szökés akkor is nehézkes lenne. Elég nagy vállalatnak tűnnek ahhoz, hogy megfelelő erőforrásaik legyenek hat tiltakozó klón begyűjtésére. De, és már a nagyon sokadik de-nél vagyunk, tételezzük fel, hogy sikerül túlélni a maradék időt, sikerül valahogy elintézni a chipet észrevétlenül, sikerül elintézni a begyűjtő csapatot, sikerül teljesen nyomtalanul eltűnni a társaság szeme elől. És utána, merre tovább? Új életet kezdeni? Semmit nem tudok a Galaxisról, még a nagy frakciók se mondtak semmit, olyan vagyok, mint egy újszülött, felnőtt testben. Semmi garancia nincs rá, hogy elkezdek emlékezni ezekre. Mi van, ha elkezdek? Mi van, ha minden visszajön? Mi van, ha Jonathan Skrex összes emléke előkerül a fejemből? Ő valószínűleg most is gondtalanul járja a világokat, gőze sincs róla, hogy egy klónja itt szenved valami határmenti elszigetelt bolygón. Ott a két barátja, Fiwi és Drexer. Tudja, milyen fegyver való a kezébe. Van célja. Van élete. Van mindene. Megrohantak az érzelmek. Düh, szomorúság, elkeseredés. Csak belegondoltam, hogy valószínűleg sosem fogom élőben látni azt a tavat, ahonnan az egyetlen emlékem származott. Nem is az én emlékem. Az ő emléke.

Hatalmas elmélkedésemből egy üveg enyhe landolása billentette ki. Edric, vagyis Max, vagyis, nem is tudom, hogy nevezzem már magunkat, TA-045, szóval ő ismét tett egy próbát, hogy kipróbáljuk a keverékét. Furcsa mennyi minden tud változni egy nap alatt. Szinte gondolkodás nélkül feltápászkodtam, odaléptem mellé és töltöttem én is magamnak egy pohárkával.
- Én is azt hiszem.
Miután kitöltöttem az italt és a kezemben tartottam a poharat, egy picit elmerengtem. Ez is ismerős volt. Egy életből, ami nem is az enyém volt. Ha még csatlakozott valaki, azt megvártam a koccintással, egyébként pedig egy nagy szusszal le is húztam az italt. Égető, kellemetlen, mondhatnám vacak keverék volt, de pont olyasminek tűnt, mint amire ilyen helyzetben az embernek szüksége volt. Már ha egyáltalán nevezhettem magam embernek. Az ocsmány módon való lerészegedés ugyan nem tűnt a legproduktívabb megoldásnak, de jelenleg rendkívül kecsegtetőnek tűnt. Nem láttam hirtelen, merre tovább. Annyi DE-t soroltam fel és még az se vezetett egy boldog végkimenetelhez.
- Szerintetek most is figyelnek minket?
Elmélkedtem kicsit a többieknek és kicsit önmagamnak is. Fogalmam se volt, mihez akartam magammal kezdeni, a legegyszerűbb megoldásnak jelenleg az tűnt, hogy kisétálok a savas esőbe és hagyom, hogy a természet elvégezze a többit, de hamar elhessegettem ezt a gondolatot. Valami kiútnak kellett lennie ebből a lehetetlen helyzetből. Csak messze volt. Nagyon messze. Kellett valami kapaszkodót találni ebben az egészben, mielőtt elsorod. Biztos voltam benne, hogy valahogy szemmel tartottak minket, vagy távolról, vagy akár közelről is. Ha ennyire sok energiát és pénzt öltek ebbe a kísérlet sorozatba, akkor a legtöbbet akarják kihozni belőle. És az hogy még nem léptek közbe, azt jelentette, egyáltalán nem zavarta őket, hogy megtudtuk az igazságot.
~ Vajon azt is hallják, amikor ezt csináljuk? ~
Igyekeztem latba vetni azt az előző két hetekben egész hasznosnak bizonyuló technikát, amire együtt sikerült rájönnünk, ezt a köztünk kiépíthető telepatikus kapcsolatot, vagy nem is tudom, hogy nevezzem. Ez ugyan nem tudta mindenki használni, illetve akik tudták is, hosszabb távon erős fejfájásokhoz vezetett, de valami olyasminek tűnt, amit a szokványos megfigyelési eszközökkel talán egy fokkal nehezebb lekövetni. Nem tudom mit vártam a dologtól, talán némi megnyugvást, hogy nem minden mű, nem minden irányított, nem minden hazugság, ami eddig körülvett minket. Akartam valamit, ami csak a miénk és amit nem tudnak ellenőrizni, sőt, talán valami, ami a szabadulásunk kulcsa lehetett. Már ha a szabadulásnak volt értelme egyáltalán. Egyelőre az az út sem vezetett sehova. Semmilyen út se vezetett sehova. Pusztulás, kísérletek, tesztek. Erre lettünk teremtve. Ez borzasztóan lelombozó felfedezés. Sokkal boldogabban teltek a napjaink teljes tudatlanságban. Persze ez sem igaz. Jobb tudni az igazságot, előbb-utóbb úgyis kiderült volna. Legalább fel tudunk készülni arra, ami ránk vár. Vagy nem. Egyelőre azt is nehéz volt eldönteni, érdekelt-e egyáltalán ez az egész. Kellett még egy kis idő, amíg sikerül feldolgozni mindent, amit olvastunk. Kíváncsiam vártam a többiek reakcióit is erre az egészre. Nem sűrűn ér az a felismerés, hogy az egész életed egy nagy hazugság, egy megrendezett kísérlet. Még ha a szóban forgó élet csak egy két hetes darab is. Rengeteg kérdést megválaszolt a fekete doboz, de még többet hozott elő. Rendszerezni is nehéz lett volna őket. Bár egyelőre megszólalni is nehéz volt. Vagy gondolkodni. Lehet kevés lesz ez az üveg erre az estére.

Felszerelés:

Szakértelmek:

Erőalkalmazások:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Szer. 04 Márc. 2020, 00:00

// @Werda nem írt, így vasárnap lesz új kör :'( //

by **Rhyssa Edaara Quillan** Vas. 08 Márc. 2020, 08:22

//Csütörtökön lesz új kör.//

by **Rhyssa Edaara Quillan** Csüt. 12 Márc. 2020, 08:29

//Hétfőn lesz új kör, akkor már tényleg, mert @Werda végre már halad a reagjával. //

by **Xeth E'ron** Vas. 15 Márc. 2020, 23:13

TA-043

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Valamiért utáltam, hogy igazam volt. Az információk, amiket megszereztünk láthatóan egyeseknek túl sok volt. Számomra viszont össze állt néhány dolog. Elsősorban az, hogy bárki is volt az a bizonyos Lord Xeth, aki az eredetim volt, de piszkosul kihasználhatta a szürkeállományát, mert közel élből tudtam, vagy éreztem, hogy amit leírtak arról, hogy ki is kellene lennem, az hazugság volt, illúzió. Rhyssa leírását valósnak és őszintének éreztem, az enyém emellett pedig nevetséges dajkamese volt.
Ami a kísérletet érintette, volt némi gyanakvásom, hogy valami hasonlóról lehet szó, de ennyire pontosan nem tapintottam volna bele egyáltalán, főleg nyomok vagy megfelelő háttértudás nélkül. Éppen ezért nem is volt meglep, amikor zavart érezhettem, ha éreztem, egyesek felől a dolgokkal kapcsolatban. Magam részéről viszont úgy éreztem, mintha hideg nyugalom csordogálna az ereimbe és mintha valaki, valahol belül egy érmét a másik oldalára fordított volna bennem.Ebben talán kicsit az is segíthetett, amit lehet, hogy Rhysa felől érezhettem, hogy már meghozta a döntését ebben a témában.
Némán álltam fel, a kezeimet a hátam mögött összekulcsoltam és nagyon lassan és kimérten sétáltam fel alá a teremben. Egyelőre mindent és mindenkit kizártam és egyszerűen csak pörgött az agyam. Az egész olyan volt, mintha kaptam volna egy több ezer vagy százezer darabból álló puzzle-t és a darabjait most illeszteném össze egyiket a másik után. Amennyiben Rhyssa megpróbált betekintést nyerni a fejembe, akkor nagyjából ezt tapasztalhatta meg.
Első sorban rangsoroltam az embereket. Voltunk négyen, akik esetében közel teljesen biztos voltam benne, hogy amennyiben semmi más megoldás nincs, biztosan, vagy nagyon kevés meggyőzéssel bevállalnánk a B tervet. A másik három személy túl labilis vagy ártatlan volt ehhez. Képességek és tudás szempontjában is ők hárman voltak a sor legvégén, lehet, hogy sok mindenben kiemelkedőek lennének, de jelen helyzetben az ő esetükben ez a kísérlet nem volt annyira sikeres, nem túl sok képességük tört a felszínre.
Másodsorban azt próbáltam kitalálni, hogy a hátramaradt időben milyen módszerrel tudnánk kiküszöbölni azt a problémát, ami a leginkább fogságban tart minket. Ez pedig a belénk helyezett bomba volt. Az már bizonyos volt, hogy ténylegesen csak a szerencsén múlt, hogy Rhyssa meggyógyításakor nem robbantunk fel mind a ketten. Ahogy azt is be kellett látnom, hogy elég kevés orvosi ismerettel vagy felszereléssel rendelkeztünk, így számomra az egyetlen megoldásnak csak az bizonyult, hogyha ezzel a bizonyos Erővel képes lennék valahogy kiműteni a dolgot magunkból, de ehhez pedig kísérletezni kell, ami szintén veszélyes.
Végezetül pedig ott volt a B terv. A lehető legnagyobb hátráltatást okozni a halálunkkal. Ezt elég bizonyosan és különösebb gond nélkül meg tudnám értetni a három vörössel és nem kizárt, hogy egyet is értenének velem. A két férfit úgy vélem már nehezebb lenne meggyőzni, ha pedig nem, akkor mi magunk kell őket levadásszuk. A kis csápos lánykát nagyon sajnálom, lévén ő tűnik a legtisztábbnak közülünk, így az ő esetében jobbnak látom titokban, gyorsan és fájdalommentesen végezni vele.
- Ha konkrétan megfigyelnének minket, akkor nem hagyta volna magára a hajót a legénység. Különben sincs okuk arra, hogy tartsanak attól, hogy bármit is találunk a bolygón, amivel árthatnánk nekik. Kétlem, hogy lennének itt olyan fegyverek, amivel a bolygón kívülre támadhatnánk. Ha pedig találnánk is járművet menekülésre, akkor biztosan lelőnének ahogyan elhagynánk a légkört, vagy egyáltalán a bolygó felszínét. Bizonyára megvan a módszerük, hogy bemérjék az életben maradt személyeket folyamatos megfigyelés nélkül is. - engem az ital nem nagyon érintett, így arra figyelmet sem fordítottam. Különben is a gyengék menedéke az, hogy ilyen helyzetben tudatmódosítókat kapnak magukhoz. Arról nem is beszélve, hogy Edric már így is túlzásba vitte, ezzel pedig csak tovább erősítette bennem a labilitásában való meggyőződést.
- Nem sokat érsz vele. Ha valamit titokban akarnánk közölni, arra jobb és kevésbé energiaigényes megoldások is vannak. Arról nem is beszélve, hogy vannak közöttünk olyanok, akik nem képesek ezt használni. - nem kevés önuralom kellett, hogy ösztönösen és élből ne válaszoljak Jonathan számára valami olyasmivel, ami nem lenne számára túl kellemes a mentális üzenetre. Egyszerűen bennem volt a késztetést és a zsiger, hogy a behatolást megtoroljam, és ezt kellett visszafognom és valahova más irányba irányítanom, hogy ne támadjam meg.
- Az elkövetkező pár napban mindenkinek a legjobb formájára lesz szükségünk. Rövid határidőnk van, ami alatt megoldást kell találnunk a belénk ültetett robbanószer eltávolítására és arra, miként járhatunk túl a Czerka eszén. Viszont van valami, amit már most le kell szögezni. A határidő vége az utolsó előtti nap. Ha addig nem sikerül semmire sem jutni, akkor a lehető legnagyobb kárt kell okoznunk a társaság számára, amire képesek vagyunk. - az utolsó mondatot direkt a levegőben hagytam befejezés nélkül. Bizonyos voltam benne, hogy egyesek számára felkavaró lehet, de ugyanakkor azt is akartam látni, hogy kik is azok, akik egyből veszik a lapot és, hogy ennek milyen fontos értéke is van, nem pedig holmi szentimentalizmus, vagy pesszimista hozzáállás.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

TA-052

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Az egész kísérlet nem tetszett egyáltalán amibe belekerültünk, viszont kifejezetten érdekes volt mindazt végigolvasni, amit rólam, vagyis pontosabban arról a nőről írtak, akinek a klónja voltam. Gyakorlatilag a legpontosabb és legbővebb leírás rólam volt az összes többi között, és élveztem azt végigolvasni, hiszen nagyon sok információval lettem ezáltal ellátva. Így érthetőek voltak a fejemben zúgó dalok, a másik nyelv amit képes voltam használni és a személyiségjegyeim nagy része is. A többiekről már sokkal kevesebb információ volt. Rhysa esetében említettek valami Havoc Squadot, ami így hangzásra ismerősnek tűnt, az információk alapján pedig bizonyos volt, hogy katonai szervezet lehet, de ennél pontosabban nem tudtam meghatározni. Keth esetében bármi is volt az a jedi dolog, amit írtak egyszerűen úgy éreztem, hogy felforr tőle a vérem, pedig halvány elképzelésem sem volt arról, hogy mit jelenthet, de magától a szótól felállt a szőr a hátamon és erős késztetést éreztem arra, hogy fegyvert rántsak, de tudtam, a korábbi kis bajnokságból, hogy nem vagyok ellenfél a számára.
Mindenesetre az emberek egy részét eléggé összezavarja, vagy felkavarja a sok információ amit kaptunk, és a vészmadár is hangosan kezdi ecsetelni a dolgokat, ahogyan azt is elmondja, ami számomra nyilvánvaló volt. Bárki is ez a Czerka vagy bármi is legyen, de nem kaparinthat meg minket élve. Egyszóval, ha semmire sem jutunk a hátralevő időbe, akkor a természettel fogok szembeszállni azért, hogy ténylegesen egy vérbeli harcosként leljem a halálomat, vagyis egyszóval megválasztom azt, hogy miként is akarok majd meghalni.
- Nem tudom milyen titkos beszélgetési módszerről hablatyolnak, de amennyiben azt tovább folytatják szívesen és gondolkodás nélkül eltöröm az orrukat, vagy más testrészüket. - habár a hangomban fenyegető él volt, de leginkább tényként és tájékoztató jelleggel közöltem. Nem érzem úgy, hogy valaha is értékelendőnek tartottam volna ha egy csapaton belül valakik saját jel vagy kód nyelvel rendelkeznének, és ha mégis, hát most semmiképp sem támogatom ezt a dolgot.
- Azon kívül, hogy ismét a halál hírnökét játssza, miképp akarja kideríteni, hogy hogyan lehetne azt elkerülni. Nincsenek rabok vagy túszok, akin kísérletezni lehetne, a saját létszámunk alacsony. Az adatok alapján egyikünk sem rendelkezik orvosi tudással, habár konkrét adatok csak hármunkról vannak. És legfőképp, mit akar a gyerekkel csinálni? - a mellkasom előtt karba font kezekkel tettem fel a nagy kérdést. Nem igazán zavart, hogy az említett kék bőrű lányka is ott van, ahogyan az sem, hogy esetleg mások mennyire akarnak apáskodni, vagy anyáskodni felette. Akárhogy is ő volt a leggyengébb láncszem közöttünk, némi technológiai tudással rendelkezett, de azontúl maximum táncolni ha tudott, mást semmit.

Felszerelés

Spoiler:

Szakértelmek

Spoiler:

Gépek

Spoiler:

TA-026

Kaland címe: A Karanténvilág
Foglalkozás: ?
Helyszín: ?
Feladat: ?

Azok közé tartoztam, akikről nem volt semmilyen információ. Kicsit irigy voltam azokra, akikről van. A legfurcsább mégis az volt, hogy az egyáltalán nem viselt meg, hogy egy klón voltam, sőt nagyon is ismerős és mindennapi érzésnek tűnt. Lehetséges, hogy az egész azért volt, mert egy klón voltam és ez természetes kéne legyen. Mármint nem az, hogy valakinek a másolata vagyok, hanem, hogy ebben a testben élek és létezem.
Igazából mindez némileg el is vonta a figyelmemet, hiszen amikor felocsúdtam, akkor arra lettem figyelmes, hogy egyszer csak rólam beszélgetnek. Legalábbis elég nyilvánvaló volt, hogy a "gyermek" kifejezés alatt rólam beszélgethetnek. Visszaidézve valami olyasmiről tárgyaltak, hogy ki kell cselezni a Czerkát, meg hogy hanem meghalni.
- Meg akarnak ölni? - nem tudom miért és hogyan, de egyszer csak ez bukott ki a számon, valahol a közepén éreztem is, hogy talán nem kellett volna kimondani, csak gondolati síkon megtartani, de már késő volt visszaszívni a dolgot, így csak pislogtam magam elé és próbáltam a saját szavaimat megemészteni.

Felszerelés

Spoiler:

Képességek

Spoiler:

Erőalkalmazások

Spoiler:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Hétf. 16 Márc. 2020, 00:00

//Holnap hamar letudom a munkámat és végre lesz körváltás.//

by **Rhyssa Edaara Quillan** Hétf. 16 Márc. 2020, 16:14

Egy kaland: A Karanténvilág

Karanténvilág

Résztvevők: Rhyssa Edaara Quillan-E'ron, Ingrid L'lerim, Jonathan Skrex, Aejay'gamu, Shayla Kelborn,

Lord Xeth E’ron / Keth Tye E’ron és Edric Kane

Következő körváltás: 2020. március 20. (péntek)

További információk:

Ahogyan a többiek, ő maga is az adatok olvasásával volt elfoglalva. Szerencsére nem halt meg a rendszer alattuk, így mindent eltudtak olvasni és mérlegelni. Már az olvasás közben mérlegelte és elemezte azokat a dolgokat, amiket megtudott. Ő maga nem akadt ki azon, hogy klón volt, csak egy másolat, sokkalta inkább úgy vélte, hogy mindez elég logikus és sok mindenre magyarázatot és választ ad. Sőt! Sőt jobban is jártak, mint a többi ilyen csoport bizonyosan nem tudta azt, hogy mi várhat rájuk és nem volt döntési lehetőségük. Saját maguk viszont ennek fényében nagyban befolyásolhatják a kísérletet és kitolhatnak a Czerka Részvénytársasággal is. Az érdekes volt, hogy néhány személyről voltak információk, másokról az, hogy honnan szerezték be a mintákat, az ő esetében semmi. Mintha nem is létezett volna. érdekes, egy pillanatra megfordult a fejében, hogy ki, vagy mi lehet valójában, bár valamilyen titkos ügynököt, vagy ehhez hasonlót gondolt, akiről nem tudnak semmit sem. Volt értelme, de soha sem fogja megtudni annak fényében, hogy mit is tervez.
- Szánalmas hozzáállás – jegyezte meg a szokásosnál is hűvösebben a két fiatal férfi szavaira.
Már tudta, hogy esze ágában sincs megadnia magát a Czerkának, vagy hagyni, hogy elvigyék, nem, nem akart sikeres kísérlet lenni, hogy továbbra is benne legyen ebben a projectben. Lehetséges, hogy nagyon is jó harcos és remekül túl tudna élni, de akkor sem.
- Én is az öngyilkosságra szavazok, nem túlságosan jó kilátás az, hogy újra és újra elővegyék egy-egy klónomat – mondta.[/b] - Persze nem egyszerre, az túlságosan feltűnő, szépen minden nap egy-egy fő, vagy épp kétnaponta. Mivel nem tudjuk, hogy milyen idő szerint számolnak, így vegyük úgy, hogy nagyjából tíz napunk lehet.[/b]
Az igazat megvallva nem kiakadást érzett, hanem furcsa megnyugvást, hogy a férje nem aggódik miatta, hanem remekül elvan az eredeti verziójával. Furcsa mód még csak féltékenységet sem érzett, csak egy kicsit irigy volt, és szerencsésnek tartotta, hogy Tubrokkal lehet. ami a többiek szavaira vonatkozott arra nem reagált, ahogyan a kislány kérdésére, főleg, mert butának vélte, hogy nem esett le neki, hogy miről volt szó.
- Ha mindenki befejezte az olvasást, akkor megsemmisítem az adatokat, ne derüljön ki, hogy kompromittálva lettek, lesznek az eredményeik – szögezte le.

Rhys is végigolvasta a dolgokat, ami elég nehéz és tömény olvasmány volt időnként. Végre megtudott saját magáról egy-két dolgot, azt is, hogy együtt dolgozott a férjével, de azzal valami nem stimmelt, ő is érezte. Amit Keth mondott neki Xeth-ről, a Sötét Tanácsról és arról, amiről álmodott ez az egész, amit itt leírva láttak ez inkább valamilyen fedő sztorinak tűnt, ami azért volt fontos, hogy ne derüljön ki, ki is volt a férfi valójában. Akkor lehet, hogy ezért nem volt semmi a házasságukról sem az aktákban? Meg mégis mennyi esélye volt annak, hogy mind a ketten itt kötöttek ki? Vagy épp azért volt így, mert tudták és kíváncsiak voltak arra, hogy miként reagálnak minderre? Ki akart akadni ezen a tényen, az egészen, de nem tudott. Még saját magát is meglepte, hogy nem úgy fogadta, mint Skrex és Kane. Talán amiatt, hogy Keth itt volt vele, hogy még egy ilyen reménytelennek tűnő helyzetben is újra egymásra találtak. Ha pedig meg kell halnia két héten belül, hogy ne folytatódjon vele ez a project, nos akkor legalább annak a tudatában hal meg, hogy végig azzal volt és boldog volt azzal, aki a legfontosabb neki az életében. Ez már bőven elég volt a számára jelen helyzetben. Az egész ellenére boldog volt és elégedett. Ki tudja, hogy milyen volt az életük odakint, de itt boldogok voltak, még ha nagyon rövid időre is. Az italra megrázta a fejét, hogy nem kért. Arra azonban felkapta a fejét, amit Keth felől érzett és amit a férfi mondott. A két fiatal férfi felől is érzett sötétséget, de a férje felől sokkal erősebbet, ami mégis természetesnek hatott, míg a két fiatalé nem, attól kissé kirázta a hideg. Az első résszel egyet értett, hogy valószínűleg máshogyan figyelhetik őket, már éppen készült ovlna visszavágni a férjének és válaszolni Shayla-nak is, amikor Aeyaj kérdezett valamit. Attól a végtelenül ártatlan kérdéstől összeszorult a szíve, de nem akart neki hazudni.
- Igen, meg akarnak ölni téged – mondta komoran.
Eddig távolabból figyelte a többieket, nem mozdult Keth után, amikor a férfi elkezdett fel és alá mászkálni, maradt a falnál. Most is annak támaszkodott, úgy tűnt, hogy ismét ő lesz az, aki a csapat lelkiismeretét játssza, mert nem értett egyet azzal, hogy mindenkit meg kéne ölni, még akkor sem, ha ő maga is inkább azt választotta volna, mintsem azt, hogy ebben részt vegyen a későbbiekben is. Először megrázta a fejét, aztán szólalt meg.
- Szerintem pedig butaság az, hogy mindenkinek meg kell halnia. Szerintem mindenki kellően felnőtt ahhoz, hogy eltudja dönteni, hogy meg akar-e halni, vagy sem. Hogy részt akar-e venni ebben, vagy sem. Aki igen, az részt fog, nem fogom hagyni, hogy bárki megölje őket. Ők az életet választják, tiszteletben kell tartani. a többiek pedig, akik az öngyilkosságot választják, eltudják maguknak intézni, ahogyan L’lerim mondta szépen sorban. – mondta szenvedéllyel és határozottan, és egy kis dühvel.
De a düh sem a helyzetnek szólt, hanem azoknak, akik mindenkit lemészárolnának.

Karanténvilág - Page 5 GxBFAIY

Mivel nem sok akció van, így nyugodtan mehet még kör beszélgetés.

Karanténvilág - Page 5 GxBFAIY

statisztika:

by **Rhyssa Edaara Quillan** Pént. 20 Márc. 2020, 00:04

//Kedden lesz új kör.//

by **Edric Kane** Vas. 22 Márc. 2020, 15:18

Helyi Idő: ???
Helyszín: ???
Célkitűzés: Túlélés
Jelenlevők:
- TA-016 - „Csillagvirág” [Rhyssa Edaara Quillan-E'ron]
- TA-069 - „Boszorka” [Ingrid L'lerim]
- TA-028 - „Geelan” [Qymaen jai Sheelal]
- TA-051 - „Tépő” [Mogwar]
- TA-026 - „Padawan” [Aejay'gamu]
- TA-052 - „Ophi” [Shayla Kelborn]
- TA-043 - „Xesh” [Keth Tye E’ron]

Ezúttal legalább nem ivott egyedül, bár a csapat nagy része ismét játszotta a morális felsőbbrendűséget, Skrex legalább vele tartott egy pohárral. Boszorka, vagyis Ingrid megjegyzésére egy gúnyos vigyort küldött a nő felé, miközben felemelte a poharát és kortyolt egy újabbat. Elméje folyamatosan zakatolt, újra és újra felidézte a képernyőn látottakat. Leginkább az fájt, hogy az egész mennyire egybevágott az eddigi nyomokkal és tapasztalatokkal. Valahol az agya egyik sarkában talán sejtette már ezt az egészet, az izomláz, emlékek hiánya, mind-mind a kirakós részei voltak, csak a hiányzó darabka nem volt meg, ami a szó maga volt: klón, másolat. Azt sem tudta, honnan ismerte a jelentését, vagy miért voltak bizonyos apró emlékei az eredeti Edric Kane-nek elérhetőek, mások pedig nem. Valójában nem maradt más benne, mint az ösztönei és a legalapvetőbb gondolatai. Nem tudta, ki is ő valójában, a végkifejleten pedig aligha tudott bármit változtatni egymaga. És ezek után abban sem volt biztos benne, hogy akart. Vagy talán mégis? A Czerka logoja minden egyes pillantáskor kiváltott belőle egy frusztrált sóhajt. Szíve szaporán dobogott és öklei valami megmagyarázhatatlan módon nem akartak ellazulni. Érezte maga körül a furcsa Erőt, hogy suttog neki, mennyivel hatalmasabb is lehetett volna, csak engedje magát át ennek a gyűlöletnek.
Keth eközben fel-alá kezdett járkálni és hosszasan prédikálni arról, mit is kellett volna tennie a társaságnak és még Jonathant is kioktatta, miután az gondolatok útján megkérdezte, vajon figyelték-e őket. Edric maga ezt lényegtelennek gondolta, bár az, hogy el tudták olvasni mindezt anélkül, hogy bármelyikük is holtan esett volna össze, azt súgta, talán jelenleg nem nézte őket senki egy másik monitoron valami kényelmes helyen. A férfi letette a poharát, és karjait keresztbe fonta mellkasa előtt és hallgatta, ahogyan Keth továbbra is mindenki mást kioktat, mintha ő lenne itt a vezér.
- Nem emlékszem, hogy bárki főnöknek kinevezett volna- jegyezte meg. Hangja a szokásosnál is mélyebb és hűvösebb volt, bár valójában nem érdekelte ezen a ponton, ha valakinek az érzéseit esetleg megbántja. Elege lett a szituációból és a többiek kis játékából, hogy mindent jobban tudtak. Két hét után igenis kezdtek egymás idegeire menni, legalábbis néhányuk biztosan.
A két vörös még úgy ahogy egyet is értett Keth ötletével, sőt, egyikük még azt a kérdést is feldobta, hogy mit kezdjenek a kék lánnyal, aki erre láthatóan kissé meg is rémült. Váratlan módon pont a turbékoló pár másik fele szólt fel az egész terv ellen némi józan ésszel, legalábbis valamelyest átadva a döntést minden egyes személynek. Edric az egészet alig tudta megérteni, hogyan juthatott bárki erre a gondolatra. A fekete doboz tartalma alapján teljesen felesleges erőfeszítés lett volna a robbanóanyagok esetleges kioperálása, a szökésre pedig vajmi kevés esélyt látott erről az elátkozott bolygóról ha már karantén volt kiszabva. Az egyetlen kiút, amit ő látott, az vagy a Czerka csatlósaként beállni a sorukba, vagy épp az emlegetett öngyilkosság, ha véget akartak vetni ennek a vesztes szituációnak. Egyik sem volt túl kecsegtető, de előbbivel még mindig ott volt a lehetőség némi bosszúra.
- Ha azt hiszitek, hogy a Czerkának bármi kárt is tudnánk okozni, szerintem tévedtek- kezdett ismét bele Keth felé vetve a mondatot, majd némi mély kacagás után megrázta a fejét- Hát nem értik?! Mi csak egy vagyunk a sok klónból, egy azonosító. TA-045. Ha kinyiffanunk, legyártanak egy újat és kezdődik az egész előről, mint egy végtelen ciklus. Ki tudja, talán mi sem az elsők vagyunk már! Csak rohadt tesztállatok vagyunk, semmi több- fejezte be és tényleg elgondolkodott, vajon ő volt-e az első másolata Edric Kane-nek, vagy már volt több klón is, akik hasonló helyzetbe kerültek, mint ő maga és ugyanilyen értelmetlennek tartották elsőre a létezésüket, mint ő maga. Ez az érzés azóta azonban fejlődött, elméjében egy hang azt éreztette, talán mindez egy lehetőség volt, amit kihasználhatott. Ha esetleg kijutott innen, az igazi Edric helyébe is tudott volna lépni, elvégre nem tűnt túl ismert fickónak a minimális leírás alapján.
Ami azt illeti, a halál hívogatta őt is, de az Erő furcsa suttogása hangosabb volt. Az égető érzés, melyet gyomrában, bordái közt és még homlokában is érzett, lassan kihűlt és átvette helyét a hideg, mintha egész lénye egy másik oldalra került volna, az örök télbe. Arcára egy furcsa vigyor ült ki, ahogyan lassan körvonalazódott a terve, hogy megpróbál kijutni innen a saját módszereivel.
- Azt csináltok, amit akartok, de engem hagyjatok ki belőle. Kísérletezz magadon!- vetette még oda Kethnek, majd felé dobta a poharát, bár tudta, valószínűleg könnyűszerrel elkapta a levegőben.

Felszerelés:

by Ajánlott tartalom