Shuur és Ellen (MU 4.)

Sajnos Ellen nem volt tanúja annak az eseménynek, de szerencsére volt olyan, aki részletesen elmesélte neki. Akkor, amikor ez történt mozogni sem tudott hála a Köztársaság Végzetének és a robbanásnak. De az már a múlté volt, viszont az is, aki részletesen beszámolt neki mindezen eseményről. A császárnéhoz még nem igazán volt szerencséje, csak róla is hallott pletykákat, természetesen a Hármak kapcsán, akik közellenségnek számítottak a Birodalmon belül. Azok alapján még a Császár is képes volt szerelmet érezni. Mondjuk nem tudta, hogy manapság is így van-e, de a legendák alapján így volt. csak bólogatott arra, hogy ennek bizonyosan nem ez volt a vége. Tudta, hogy nem és saját maga is kiderített azóta egy-két dolgot, de egyelőre ennek nem mutatta jelét és nem hozta fel. Kivárta a tökéletes időpontot, ami hamarosan el is jött.
- Volt szerencsém pár hónapja Lady Benûwia-val egy közös feladaton dolgozni… – kezdte rejtélyesen.
Igazából az egész nagyon fájdalmas volt neki, Werda elvesztése miatt, de ezt most igyekezett a lehető legjobban kizárni. Igazából azért is nem felelt korábban, mert az egész összpontosult abban, amihez itt a végén eljutottak Shuur kérdésére. Annyi esze volt, hogy azt ne reklámozza, hogy hazugság az, amit terjesztenek, hogy mindenki Lady Benûwia-t harcosnak hiszi, miközben nem az volt, a többi dolog azonban még érdekesebb.
- A Dagobah-n voltunk, egy ősi sírban, ami Lady Benûwia volt, de nem ám a jelenkorié, hanem egy másiké, aki nagyon-nagyon régen élt. Volt szerencsém látni Lady Benûwia erőmintázatát és érzékelni az Erőn keresztül, hogy Lord Xeth tanítványa nem egyedül van a testében. Ami egyenlő azzal, hogy vagy legyőzi, akivel osztozik a testén, vagy belehal, esetleg mindketten belehalnak. De ez mellékes… – legyintett egyet.
Kíváncsi volt, hogy mennyire keltette fel a másik figyelmét. Így néhány másodpercig Shuur arcát figyelte, és csak utána folytatta.
- Mivel Lady Benûwia utalt rá, hogy az a több, mint tízezer éves vault az övé, így az események után nyomozni kezdtem. És sikerült kiderítenem, hogy a Birodalom hajnalán létezett egy másik Lady Benûwia. Egy második generációs urdrarr, aki közel ezer évig volt a Sötét Tanács vezetője, mint a Rejtélyek Szféra nagyasszonya, és Lady Zelia unokatestvére volt, a császárné eltűnése után ő nevelte a manapság Hármak néven ismert triót, a császárunk gyermekeit… a kutatásaim alatt megtudtam, hogy Lady Benûwia számtalan holocront, ereklyét és tanulmányt hagyott hátra, melyeknek jó része ma is megvan még a Rejtélyek szférájának, vagy épp az Ősi tudás szférájának. Lady Benûwia a reinkarnációt kutatta a saját vérvonalában. Gyanítom az új Lady Benûwia az egyik leszármazottja és őt érezte meg benne Lady Zelia. És azt nézve, hogy az eredeti mennyire erős volt, nem látom nagy esélyét, hogy Lord Xeth felesége túl sokáig maradna életben – tette még hozzá.
A kérdésre megvillant a szeme, mintha fenyegetés lett volna, de gondolkodás nélkül felelt néhány pillanattal a kérdés elhangzása után.
- Gondolkodás nélkül életemet adnám a Birodalomért és a Császárért – mondta ridegen. - Pontosabban nem gondolkodás nélkül, addig gondolkodnék, hogy kitaláljam, hogy az adott helyzetben mi lenne a legoptimálisabb, hogy a Birodalom ellenségei közül a lehető legtöbbet vigyem magammal a halálommal. És te?
Riposztolt a kérdésre ugyanazzal a végén.

felszerelés/egyebek:

Ellen bólintott arra, amit mondott Shuur. Igen, ez volt még a lehetőségek között, amit nem mondott ki. Már csak azért sem, mert kételkedett abban, hogy Lord Xeth hagyná, hogy ez legyen a végkifejlet, mert ahhoz túlságosan is szereti a nőt. Így ezért nem is említette ezt, bár azt nem tagadhatta, hogy ez egy igencsak érdekes végkifejlet lenne.
- Természetesen ez is lehetséges – mondta végül hangosan is ki.
A következő kérdés, amit kapott egy nagyon jó kérdés volt. Ha csak a Dagobah-i események elejét vette volna, akkor azt mondta volna, hogy igen. De ami lent a szarkofágnál történt, és amit a nő mondott azok alapján ezt már nem mondhatta ki.
- Ez ennél bonyolultabb, az elején azt hittem, hogy igen… de nem ő kereste. A méhében levő két magzat manipulálta az Erőn keresztül, hogy így tegyen és ők vezették oda. Ne kérdezd, hogy miként lehet egy, vagy két magzat ennyire erős, a mentorom sem tudta és őt is kiborította mindez – mondta.
Sajnos egyelőre tényleg nem tudta a választ minderre, de nagyon érdekelte. sajnos Werdától már nem tudhatta meg, vagyis az urdrarr nő sem járhatott utána, hiszen meghalt a Dagobah bolygón, de Ellen nem tett le róla, hogy megtudja erről is az igazat, hogy miként lehetséges. Eddig nem sok adatot talált, de hátha a másik nő hallott olyat, hogy ennyire Erős lehet egy meg nem született gyermek már, hogy képes legyen Erőt használni. A következő kérdésre mind a ketten ugyanazt a választ adták, hogy mind a ketten meghalnának a Birodalomért, ezt saját maga természetesnek vélte, már csak amiatt is, mert varázslóként olyan tudás birtokába juthat, amivel kijátszhatja a Halált, akkor pedig minek félni tőle? Az, ha a saját teste valaki élőként az sokkal rosszabb, elég sok tapasztalatot szerzett ebben, hogy inkább a halált és az onnan való visszatérést válassza.
- Reméljük, hogy nem is futsz bele olyanba, hogy megtörténjen – felelte.
Azaz úgy vélte, hogy ehhez nem kellene valamilyen erős és befolyásos személyt magára haragítania a fiatal nőnek. Arra csak biccentett, hogy hamarosan lovagnak kell lennie a másiknak. Sok sikert hozzá. Saját maga tudásban már megvolt azon a szinten, de az egy év kiesés alatt, amíg újra tanult mindent nagyon sok időt vesztett.
- Sok sikert hozzá – mondta végül.
A következő kérdés érdekes volt, soha sem gondolkodott ezen, tekintve, hogy egyszer találkozott a nővel.
- Nem különösebben foglalkoztam a kérdéssel, nem beszéltem vele sokat. De nem volt különösebben szimpatikus, túlságosan is az érzéseire hagyatkozik… – vonta meg a vállát. - Rólad könnyebb lenne nyilatkoznom.

felszerelés/egyebek:

Ellen kissé sajnálta, hogy a nőnek nincs erre ötlete és eléggé úgy tűnt, hogy elveti ezt a lehetőséget. Pedig ez történt, még Werda is kiakadt ezen, mert nem volt túl természetes. De sajnos egyelőre nem talált olyan személyt, akivel erről tudna beszélni, mert most Shuur-nak nem volt hozzátenni valója, Werdával meg érthető okokból nem tudott beszélni. Más Erőhasználó nővel meg nem igazán volt kapcsolata, jellemzően férfiakat ismert. Volt egy nő, tény és való, de az még lényegében gyerek volt, és talán a tizennyolcat sem töltötte be. Neki nem lehettek ilyesmiről tapasztalatai.
A következőt pedig igencsak hamar megbánta, hogy kimondta, hogy jobban tudna nyilatkozni erről a nőről, mint Benûwia-ról abban a tekintetben, hogy kit kedvel jobban. Szüksége volt egy másik italra, főleg, amikor Shuur némileg sértetten kérdezett vissza. Minden erejére szüksége volt, hogy ne sóhajtson fel. amikor egy pincér elhaladt mellettük, akkor rátette a poharát és levett egy másikat, majd ivott belőle. Igazából eddig azt mondta volna, hogy ő a szimpatikusabb, de a sértett visszakérdezés után el kellett gondolnia, hogy mit is mondjon. A végén úgy döntött, hogy nem érdekli, ha a másik megsértődik, vagy gyengének gondolja.
- Sokkal kellemesebb társaság, maga nem kapja fel mindenen a vizet és nem morog, nem fenyegetőzik – vonta meg a vállát. - Ennyi!
Mondjuk Benûwia esetében fogalma sincs, hogy mi volt a valós jelleme és mi a megjátszott, főleg, hogy harcosnak adta ki magát, aztán kiderül, hogy varázsló. Plusz az összes hírszerzési szférás csak megjátssza magát és soha sem adja azt, aki. Legalább is ez elég általános tapasztalat. Ekkor realizálta csak ismét áttért magázódásra, de ez van. A szeméből is kiolvasható volt, hogy ezt gondolta, meg sem próbálta titkolni, vagy leplezni.
- Egyébként mi a véleményed a zakuul-i társadalomról, ami hihetetlen mértékben eltér az általunk megszokottól? – kérdezte és fordított a beszélgetésen 180 fokot.

felszerelés/egyebek:

- Nos, köszönöm! – felelte a másik nő dicséretére.
Illemből még egy kicsit el is pirult, de továbbra is kellően rejtélyesen, hogy ne lehessen eldönteni, hogy szándékosan csinálta-e, vagy pedig tényleg így gondolta. Igazából a sötét oldal egyik előnye volt az, hogy nem törődött azzal, hogy ki mit gondol róla és nem is nagyon érdekelte. régen zavarta, ha nem kedvelik, most egyszerűen úgy volt vele, hogy nem is méltó a legtöbb személy arra, hogy egyáltalán tudomást vegyen a létezésükről. A témaváltás szerencsére jól sikerült, amikor a helyiekre kérdezett rá. A másik nőnek nem tetszett, igazából az, hogy béke volt, abból a szempontból jó volt, hogy azzal lehet foglalkozni, amit szeret valaki, anélkül, hogy bárki megzavarná benne, ezt saját maga is díjazni tudta volna. De egyébként pedig szerinte is eléggé hamar unalmassá válhat, de a flottát látta, ami a bolygó körül is volt, nem akart velük háborúzni.
- Tény és való, hogy a technológia elvileg háborúban fejlődik a leggyorsabban, a helyiek valahogy mégis mindenkit lehagytak és maguk mögé utasítottak. Unalmasnak unalmasak, de néha azért kényelmes lehet, hogy úgy lehet dolgozni, hogyha nem akar mindenki megölni azért, amit csinálsz – mondta.
A következőre bólintott, hogy ő maga is hallott ilyesmiket.
- Igen, hallottam a pletykákat – mondta. - Úgy hírlik egyre többen fognak bele illegális verekedésekbe és valamilyen gépisteneket tisztelnek.
A téma elsődlegesen annyira nem érdekelte, így nem is foglalkozott vele komolyabban, bár a gépistenek azért érdekes téma lehetett. Ahogyan Shuur a jedi-ket említette, egy pillanatra elfintorodott és a szeme is megvillant.
- Egyvalamiben kiemelkedőek, abban, hogy sokkal könnyebben pusztulnak, mint a sithek – jegyezte meg. - Szánalmasak, mindenkitől megtagadnák a tudást, aki nem a szektájuk tagja. És elvileg ők a Je’daii rend nagy örökösei, közük sincs hozzájuk… remélem egy szép napom megérem, hogy a Birodalom eltörli a Köztársaságot és kiirtja ezeket. Te hogy vélekedsz? – kérdezte.

felszerelés/egyebek:

Ellen egyelőre még várta, hogy a társnője reagáljon arra, amit mondott, ám még mielőtt ez megtörténhetett volna, azelőtt észrevette a terem másik végében álló Yana Garr-t, ahogyan lelkesen integetett neki. mivel választ nem kapott úgy tűnt számára, hogy van nagyon gondolkodik a nő azon, hogy mit is mondjon a Jedikről, vagy csak szimplán nem volt véleménye róluk, amit pedig erősen kétlett. Mindazonáltal sajnálta, hogy nem maradt ideje arra, hogy meghallgassa azt, hogy mi is volt a véleménye a másiknak minderről, mert a munka előrébbvaló volt, mint a szórakozás. Márpedig a beszélgetés és az, hogy Marwalk-al volt itt az szórakozás volt, Garr pedig munka.
- Örültem a találkozásnak Lady Shuur! – mondta. – Sajnálatos módon megérkezett, akire vártam. További szép estét!
Köszönt el kimérten a másik nőtől. Csupán néhány pillanatot várt arra, hogy a másik viszonozza-e az elköszönést, vagy pedig továbbra is hallgatásba burkolózik. Igazából nem nagyon számított neki mindez, nem volt olyan fontos. Szóval, így a néhány pillanat után el is fordult a másik nőtől és elindult a terem másik felébe, hogy csatlakozzon a professzorhoz. Végtére is valakit, akit Lord Hiuval szervezett be és a férfi védelme alatt áll, egykori köztársasági létére, egy ilyen személyt nem illik megváratni. Meg aztán a legutóbbi évben a nő kellően részegre itta magát és egy mando férfi kelt a védelmére, akit kidobtak. A mai napig nem tudta, hogy Garr miként úszta meg azt és nem lett kitiltva innen egy életre. Talán a helyiek tényleg túlságosan is békések. Nem számított, a lényeg, hogy itt volt és még elég sok munkájuk volt. Néha, akárcsak most is úgy érezte, hogy soha sem fog végezni azzal, hogy átvegye Werda minden ügyét, amivel a nő foglalkozott.

//Köszi szépen a játékot, akkor mind a ketten 0,5 pontot és 2.500 creditet kapunk a játékért.//

felszerelés/egyebek: