Re: Vadföld (Antarktisz)

by **Thorhalla** Hétf. 08 Okt. 2012, 13:26

2046. december 10. hétfő – Vadföld, Magneto palotája
Résztvevők: David Ethan és Rachel Wilcox

Amíg Rachel a ruha felcsavarásával volt elkészülve odalent David nyakába tették a kötelet. A kérdésre, hogy még egy utolsó mondat, kívánság a férfi nem felelt semmit sem. Rachel pedig indult a suhanás már feltűnhetett neki is, de az főleg, hogy a kötelet valaki elvágta, ekkor vehette észre a társnőjét. Rachel, ahogyan felkapta a fiút láthatta meg, hogy nincs bilincs a karján, valami más kényszerítette hátra a kart, valami láthatatlan, amit nem lát. Pillanatokkal később viszont rájött, hogy miért is. A furcsa ördögnek kinéző alak a homlokához ért és lehunyta a szemét. Rachel már repült Daviddel a titkos alagút felé, amin egyszer annakidején bejöttek. Két repülő mutáns indult feléjük, amikor a lány úgy érezte, mintha mázsás súlyt akasztottak volna a szárnyaira és nem tudta őket tovább kitárva tartani. Zuhanni kezdtek majd több méteres magasságból az egyik bokorra zuhantak rá több helyen csúnyán megvágva és megzúzva magukat. Rachel-ről ekkor esett le Mephisto által kapott illúzió is, így pedig már David is felismerte őt.

by **Sarah** Kedd 09 Okt. 2012, 02:48

A felvetésemre nem érkezik válasz, mintha az alak teljesen néma lenne, de tudom hogy nem az, nem lehet az mert hallottam beszélni... Vagy csak képzeltem? Nem egészen biztos vagyok benne, hogy nem képzeltem, mert ez egyszerűen nem lehetséges, nem-nem, kizárt! A fejemet ennek tekintetében pedig próbálom is ide-oda húzgálni, hogy nehezebb legyen rátenni a kötelet mert választ akarok, nem akarom úgy érezni, hogy a falnak beszélek mert az ugyan az, mintha a cellában magamban ülve beszélgetnék úgyszintén a fallal... Várjunk csak? Hmm lehet, hogy éppen tényleg azt csinálom, lehet hogy most törökülésben ülök a fal felé fordulva és beszélek? Ó hát csak nem. De ha mégis akkor meg mégis, mindenesetre is akkor meg megtudom, hogy milyen érzés az, ha megfulladok egy akasztófán, vagy szerencsésebb esetben annak a rántásától egyből eltörik a nyakam, nos akkor nem szenvedek, nem fuldoklok, a végeredmény viszont ugyan az, itt most az a kérdés, hogy melyik verziót ismerem meg, a pocsékat vagy a nem annyira pocsékat. Tulajdonképpen még mindig mindegy, ha azt nézzük. Mindenesetre is akárhogyan próbálkozom, a hurok a nyakamra kerül, én pedig már készülnék, hogy akkor legalább egyenesen tartsam magam, mondhatni büszkén és még mindig mosolygok, akármennyire is érzem magamat megbántva az illető némasága miatt, de viszont valami gyorsan elvonja a figyelmemet ezekről a sötét gondolataimról... Suhanó hangot hallok aztán pedig a kötél lágyan a nyakamba hullik, ez eléggé meglepő, de az még meglepőbb hogy az a bizonyos suhanó valami, az inkább egy valaki, egy számomra teljesen ismeretlen szárnyas nő, aki a következő lépésével felkap és arra utasít, hogy kulcsoljam át... Hát fájni nem fájhat, max egy kicsit kellemetlen de engem ez jelen esetben nem igazán érdekel, szóval meg is teszem és hát haladunk, csak nem értem, hogy most mi is van pontosan, de kicsit megkönnyebbültebbnek érzem magam, persze még mindig ott motoszkál az agyamban az, hogy ez tényleg nem is igazi, de azért ennek ellenére érdeklődve fürkészem őt és most ez olyan helyzet, hogy komolyan képes lennék elaludni, eléggé viszketnek a szemeim, a fáradtság egyik jele ami a karikáktól meg a szem alatti szürkeségtől eltérően, melyek mindkettője van, nem annyira észrevehető, csak annak akit gyötörnek. Szóval le is csuknám a szemeimet és aludnék, amikor... Megváltozik a menetirány és egy kellemetlen landolás következik, eléggé fájdalmas, de nem is számítottam másra, talán még rosszabbra, szerencse is talán, hogy bokorra estem, vagy estünk, a lány pedig átalakul és... Rachel? Oké ez már egyértelműen csak egy illúzió, ez teljes mértékben kizárt, túlzottan idilli az egész, még akkor is ha most mindketten hamarosan meghalunk.
- Hűha... - Hányszor fordult már meg a fejemben ehhez hasonló helyzet, csak fordítva? Sokszor, de már egy ideje letettem róluk, de azért ez most eléggé kellemes, akkor is, ha csak egy illúzió.
- Túlzottan szép ez ahhoz, hogy ne csak még egy illúzió legyen, még akkor is, ha ilyen elcseszettül fájdalmas. - Mosolyodok el fáradtan, majd pedig megpróbálok finoman lefordulni a bokorról, vigyázva hogy ne borítsam esetleg a földre Rachel illúzióját, mert bár tényleg biztos vagyok benne, hogy ez nem a valóság, de még így sem akarom, hogy esetleg még miattam essen még egyet, ami az előzőhöz képest fájdalmas nem lehetne csak kellemetlen, de azért így is miattam estünk egy nagyot, azt hiszem és TUDOM hogy nem igazi, de nem érdekel akkor sem akarok esetleg durva leni, legalább végre valami ismerős arc aki pozitív, ez pedig elég motiváció ahhoz, hogy belemenjek a játékban, csak nem tudom, hogy mi legyen most...

by **Quentine Constantine** Kedd 09 Okt. 2012, 10:13

Amikor meglátom, hogy sehol a bilincs, már rossz érzésem támad, aztán jön a fekete leves, úgy süllyedünk, mint ólomgolyó a vízben, az egyetlen mázlink, hogy még egy bokorig el tudok siklani, és ott csapódunk be. A szárnyaimat azonnal visszahúzom, mert csak akadályoznak innentől, és igyekszem gyorsan felpattanni, miközben David csak andalog. Egy hatalmas, nyitott tenyeres pofont csattintok az arcán, hogy kicsit felébredjen, hogy észhez térjen.
~Menj a titkos lejáratba, amit már használtunk egyszer!~ Üzenem neki, sőt, parancsolom, nem nehéz az elméjébe nyúlni, egyszerű ember mentális védelem nélkül, és egy képet is közvetítek a nyílásról, hogy pontosan tudja a helyet. Felráncigálom, és útnak indítom a titkos alagút lejárata felé. ~ROHANJ! Én már tudok teleportálni, egy kis plussz Odalentről, majd követlek!~ Hazudom még neki, ha habozni szeretne, én pedig megfordulok, hogy szembenézzek a tömeggel. Oké, sokan vannak, mutánsok, dühösek, és vérre szomjaznak. Azért jöttek ma ide, hogy halált lássanak, én pedig elrontottam a bulijukat. Egyetlen dologra koncentrálok, minden mentális erőmet arra használom, hogy rám figyeljenek, engem akarjanak elfogni, velem foglalkozzanak, és ne is lássák Davidet, ne is vegyenek róla tudomást, hogy menekül. Én vagyok az első számú célpont, és az egyetlen dolguk, hogy engem elkapjanak. Időt kell nyernem, úgyhogy egy másik irányba kezdek futni, mint amerre Davidet küldtem, mondjuk dél-nyugat felé. Nem fogok sokáig jutni, de minden megtett méter egy kicsit több esély Davidnek.

by **Thorhalla** Kedd 09 Okt. 2012, 11:22

2046. december 10. hétfő – Vadföld, Magneto palotája
Résztvevők: David Ethan és Rachel Wilcox

Rachel a zuhanáskor nem tudta visszahúzni a szárnyait, mert a láthatatlan béklyók még indig fogták, így szárnyakkal kénytelen felkelni a bokorból. Mindkét fiatal teste végig van vágva a bokortól sok helyen véreznek, a ruhájuk szakadt és nem volt kellemes emiatt. Meg amiatt sem, hogy a lefogott végtagok miatt nem volt olyan könnyű egyensúlyt sem találni. Mikor Rachel próbálta a közeledő mutánsokat zavarni, nem volt semmilyen hatással rájuk, azok csak jöttek tovább, valószínűleg Emily volt, aki azokat védte, így nem nagyon lehetett semmit sem kezdeni ezzel. És ekkor, mielőtt elindulhattak volna a titkos lejárat felé, ami innen már látszott, hogy ott is álltak mutánsok, hirtelen a páros végtelen fáradtságot érzett. Néhány lépés után eszméletlenül zuhantak a földre.

Mikor magukhoz tértek egy teljesen sötét helyen voltak, a hideg földön feküdtek mind a ketten és a levegő dohos és hideg volt.

by **Sarah** Kedd 09 Okt. 2012, 16:47

Eléggé lassan mozgok, szinte pedig nem is észlelem a körülöttem lévő világot, legalább is látás terén, akárhogyan is erőltetem a szemeimet, annyira le akarnak záródni a szemhéjaim, tulajdonképpen minden egyes pillantás után egyre nehezebbek, bár ez valószínűleg az előzőnek köszönhető, kivételesen valakit normálisnak éreztem, nem pedig hidegnek, ezen pedig az sem változtat, hogy több helyen vérzek, mert hát tele vagyok sebekkel és a ruháim is szakadtak, igaz, a fájdalom attól még jelen van, de engem már egyszerűen csak nem érdekel. Végül egy ütés térít ismételten magamhoz, ezt még mindig képes vagyok felismerni, jellegzetes hang és sajgó arc, kaptam egy pofont és ez is eléggé élethűnek tűnt, igaz, egy illúzióban minden élethűnek tűnhet, de... Nem tudom, annyira hirtelen jött, hogy nem tudom, hogy mit is gondoljak hirtelen, csak meglepetten pislogok Rachelre, majd pedig hallom a hangját a fejemben... Ez nem lep meg, nem hiszem, hogy bármennyi védelmem is lenne mentális szinten, ezért kéne gyakorolni, bár talán többre mennék azzal, ha többet próbálnám sanyargatni az embereket az adottságommal, hiszen másra úgysem igazán vagyok rá képes, maximum aki nincs levédve, azt észlelem a környezetemben... Legalább is ennyit sikerült eddig tapasztalnom belőle, bár furcsa módon még sosem vettem hasznát. Mindenesetre is kapok egy képet is, ő pedig biztosítani próbál arról, hogy ki tud jutni teleportálással, én pedig hiszek neki, végül is még sosem hazudott nekem, legalább is nem tudok róla, ez pedig, ha valóban így van, akkor kölcsönös, mindenesetre is furcsa ez... Ez hogy ő most így itt van, ha ez tényleg a valóság akkor... Hmm, talán kezdek meghatódni?... Lehetséges, lehetséges, mindenesetre is futni kezdek, ahogyan mondta, de nem jutok igazából messze, mert minden egyes lépés egyre nehezebb, végül már nem is igazán bírom megemelni a lábaimat és azon is csodálkozok, hogy egyáltalán még talpon állok... Pár másodperc telik el néma, semmibe bámulással, majd pedig végül a lábaim teljesen megadják magukat, térdre esek majd pedig nemes egyszerűséggel eldőlök oldalra, ennek pedig még érzékelem egy részét, de a földet érést már egyáltalán nem, addigra már minden sötét.

Lassan kezdek magamhoz térni, ennek megfelelően lassan kinyitom a szemeimet, pislogni kezdek, de valahogy nem látok semmit, csak sötétséget, mellékesen pedig eléggé hideg van és dohos a levegő... Nem hiszem, hogy régóta fekszünk itt, mert akkor már átfagytunk volna, bár eddig nem tűnik szörnyen hidegnek, de ennél valószínűleg jobban érezném... Mindenesetre is csendben vagyok, fülelek, arra vagyok kíváncsi, hogy van-e itt még rajtam kívül valaki, ehhez igazából csak mocorgás, illetve hangosabb légzés, avagy sóhajtás hangját kell csak hallanom, rosszabbik esetben lépteket... Ezekből igazából viszont akár hallok, akár nem, végül úgyis megszólalok.
- Rachel?... - Kérdem kissé elhalva a semmibe, bár remélem, hogy érkezik majd válasz, igazából bármilyen megfelel, csak ismerjem fel a hangját a lánynak, ezúttal csak az esetben folytatom, ha tényleg őt hallom válaszolni, de csak egy kevés, de tényleg kevés, talán pár másodpercnyi várakozás után.
- .... Köszönöm... - Nem is tudom, hogy milyen régen mondtam én bárkinek is ezt úgy, hogy valóban mély érzések és erős hála volt a szó mögött és érezhető is volt belőle... Mert ha ez az egész igaz volt, ami történt, akkor nagyon sokat tett kockára, ha pedig csak magában jött akkor még többet, én pedig egyszerűen azért is hálás vagyok, hogy egyáltalán eljött és hogy tudom, hogy valóban életben van, ez azért egy eléggé nagy megkönnyebbülés és... Ide jött, miattam, a többiek... Nos ők nem hiszem, valószínűleg máshogyan alakultak volna a dolgok, ha ők is itt lennének, így ez fokozza az egész hatást. Mindenesetre is az előbbi kis kifekvésnek köszönhetően egy fokkal kipihentebbnek érzem magam, de tényleg csak egy fokkal, ezért pedig próbálok felkelni a földről és mozgatni a kezeimet, hátha végre képes vagyok rá,igaz a teljes sötétség nem segít sokan a helyzeten.

by **Quentine Constantine** Szer. 10 Okt. 2012, 10:29

A dolgok nem úgy alakulnak, ahogy eltervezi az ember, de erre számítottam is, sosem megy semmi terv szerint. Na jó, azért azt reméltem, hogy David valahogy meglép, és én szívom meg nagyon, mire végre sikerül lelépnem. Emilyvel is számoltam, de azt nem hittem volna, hogy képes mindenkit egyszerre megvédeni. Pedig szándékosan nem gondoltam egyszer sem a menekülésemre, hogy ne tudjon felkészülni a trükkjeimre. És nem is talált meg, nem vett észre, amíg fel nem fedtem magam... De akkor is, hogy tud mindenkit levédeni egyszerre? Ezt meg kéne tanulnom.
Szóval oké, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretném, de ezzel nem számoltam. Az ájulással nem.
Mikor magamhoz térek, az első dolgom, hogy kiterjesztem a tudatomat, hogy megnézzem, kik vannak a közelben. De hamar meg is hallom David hangját.
-Igen, David? - Válaszolom neki kissé még kómásan, miközben feltápászkodok a... Nem tudom hol vagyok, a szemem nincs csukva, de itt tök sötét van... Vagy megvakultam. Megvakultam?
-Bármikor - válaszolok egy kis kivárás után. Nem tudja, mekkora árat fizettem azért, hogy itt legyek, és nem is kell tudnia, ez így van rendben. Csak magát hibáztatná, amiért eladtam a lelkem.
A pokolra gondolok, a pokoli paradicsomra, amiben a testvéremmel sétáltam, a pagodákra, a cseresznyefákra, amik örökké virágzanak, és a lépcsőkre, amik mindent behálóznak. Ebből nyerek erőt, hogy a kezeim angyali fénnyel világítsanak, és felfedjék a helyet, ahol vagyunk. Oké, nem kell démonnal harcolnom éppen, de zseblámpa helyett se rossz.
-Van fogalmad róla, hogy hol lehetünk?

by **Thorhalla** Szer. 10 Okt. 2012, 10:46

2046. december 10. hétfő – Vadföld, Magneto palotája
Résztvevők: David Ethan és Rachel Wilcox

Rachel alig tette fel a kérdést, amikor fémnyikordulást lehetett hallani és az egész hely, amin voltak megmozdult. Ekkor jöhetett rá a páros, hogy egy hajón vannak, csak azon vannak ilyen hangok és „effektek”. Néhány pillanattal később kinyílt az ajtó, odakintről fény tört be a helységbe, ami néhány másodpercre elvakította a párost, majd egy lámpa kapcsolódott ott, ahol voltak. Egy konténer volt, körülöttük dobozok az ajtóban eddig egy túlságosan is ismerős személy állt. Polaris, Lorna Maximoff, Magneto legkisebb gyermeke.
Vadföld (Antarktisz) - Page 6 Polaris

- Jó reggelt álomszuszékok – mondta a nő. – Még nem találkoztunk személyesen Lorna Maximoff vagyok. Ti pedig Rachel és David.
Ha Rachel belenéz a nő fejébe, akkor érdekes módon megtudta tenni, nem volt különösebb mentális védelme, azonban semmi olyat nem talál, amivel a nő ártani akar nekik, sőt, inkább segíteni, az emlékeiből pedig kitűnik, hogy Németországban találkozott Zyro-val és Aiden-nel is.
- Egy hajón vagyunk, Madripoor felé – folytatta. – Ott van két társatok, aki eltud titeket vinni Amerikába. Az apám nem volt Vadföldön, épp a költözködésen gondolkodik, mert túl ismert a helye, így ki tudtalak menekíteni titeket mielőtt Emily pudingot csinált volna az elmétekből.

by **Sarah** Csüt. 11 Okt. 2012, 22:39

Rachel válasza most eléggé elérzékenyít, mondhatni, nem azt mondom, hogy mindjárt összekuporodom és sírni kezdek örömömben, de mit ne mondjak, most eléggé szívesen megölelném... Mondjuk nem tudom hogy mit szólna hozzá, régen voltam ennyire érzelmes bárkivel, de most egy eléggé nagy dologról beszélünk jó érzés tudni, hogy van valaki akire számíthatok még ilyenkor is és mindent, de tényleg mindent el fogok követni, hogy ez kölcsönös legyen, jó persze nem fanatikus módjára, csak úgy az egészséges, illetve a " golyófogó leszek ha szükséges " stílusban, ami megint csak nem egészséges de a másik irányban nem az... Mindenesetre is,bár kicsit nehezen, de sikerül végül lábra állnom, igaz az egyensúlyom még mindig kissé ingatag, de annyira nem vészes, hogy ne tudjam megtartani magamat, Rachel pedig kérdez, amire adnék egy jó öreg " fogalmam sincs " megoldást, mert hát tényleg nincs, de mielőtt megtehetném fémes nyikorgás, majd pedig az egész placc amiben vagyunk mozogni kezd, nekem pedig eléggé meg kell erőltetni magamat hogy ne essek hasra ismételten, ebből pedig már azért eléggé könnyen kitalálható, hogy valószínűleg egy hajón vagyunk, szóval azt hiszem hogy erre a kérdésre így már nem szükséges válaszolni. Pár pillanat telik csak el csupán, majd pedig nyílik egy ajtó és fény özönlik be oda, ahol vagyunk, szabályosan elvakítva, én pedig nem takarom el a szemeimet, csak belebámulok a fénybe, bár nem vakít sokáig, valamint kapcsol egy lámpa is, ahol pedig vagyunk az nem más, mint egy konténer... Érdekes. Ó igen az ajtóban pedig a legifjabb Maximoff, Lorna, aki kivételesen nem Howlett...
- Hát ezzz.... Felettébb furcsa... Hmm?.. - Beszéd közben kicsit megdörzsöltem az arcomat és fájt a kezem, erre hmmögök kissé kérdőn, majd pedig rá is tekintek és jön a tipikus " Ó igen hát persze! Hogy is felejthettem el, hogy ez itt van? ". Már egészen szépen néz ki a körmöm, kicsit rászáradt a vér de... Úgy néz ki hogy a helyén van, de azért kellemetlen, de legalább most már sokkal jobb a közérzetem, mondjuk nem biztos, hogy sokáig mert nekem ez egy eléggé gyanús helyzet... Mi van, ha csak egy illúzió?... De itt van Rachel, nem lehet az... Igen.. IGEN! Hogy feltételezhetem? javítom... Hogy merem én idióta bunkó paraszt tróger állat feltételezni ezt egyáltalán? Nem-nem neki itt kell, hogy legyen, igen-igen... Most fejelgetném a falat, de nem teszem, azért hülyének tűnni nem akarok, mert végül is az, hogy megkezdte már az agyamat az a cella, nos nem azt jelenti, hogy le is kell égetnem magamat, ugye nem? Hmm, mondjuk nem is érzem annyira szükségesnek mint korábban érezhettem volna esetleg.
- Hogy-hogy Te segítesz nekünk? - Kérdem végül meglepetten, a pudingos agy meg annyira nem lehet rossz, főleg ha csokipuding, hmm de régen ettem olyat! Kezdem éhesnek érezni magam, kellemetlen.

by **Quentine Constantine** Kedd 16 Okt. 2012, 09:36

Egyből megérzem, hogy valaki más is van itt, különös, hogy semmiféle védelem nincs rajta, így rögtön ki tudok olvasni belőle mindent. Már azelőtt tudom, mit fog mondani, hogy kimondaná, és látom a múltat is, Zyrot és Adrient Németországban, egy motelszobába, ahol Magnetoról meg a vírusról beszélgetnek.
A legcikibb, hogy közben Davidből olyan erős érzések és csapongó gondolatok áradnak, hogy szinte olvasnom sem kell a gondolataiban, hogy halljam őket. Igazából teljesen érthetőek, valószínűleg rendesen megdolgozták Magneto börtönében, amíg én a Pokolban süttettem a hasamat, nem csoda, hogy örül, de közben gyanakszik is.
-David úgy érti, hogy köszönjük - teszem hozzá a kérdéséhez, miközben lassan hozzászokik a szemem a fényhez. - Esetleg azt is elárulod, hogy hova akar költözni?
Látom az egész beszélgetést, amit Németországban folytatott Zyroékkal, hogy miért segített nekik, hogy hol találkoztak, és hogyan reagált Zyro, mikor megtudta, hogy a húga felelős a vírusért is. Lassan tényleg kijár egy kiadós verés annak a csajnak.

by **Thorhalla** Kedd 16 Okt. 2012, 14:04

2046. december 10. hétfő – Vadföld, Magneto palotája
Résztvevők: David Ethan és Rachel Wilcox

- Szerintem Rachel már tudja a választ – felelte a nő. – Egy ideje nem osztom atyám nézetét, ő nem látja be a veszélyeit, hogy mi lehet a következménye annak, hogyha csak mutánsok vannak a bolygón. Egy újabb örökség vírus, valami fejlettebb, vagy mutálódott. Egyszerűbb elintézni így mindenkit. Gyertek fel a levegőre, mindjárt megérkezünk.
Ha a páros kimegy a konténerből, ahol volt, amit egyébként megtudnak tenni, annyira nem hullámzik és himbálózik a hely, akkor odakint látják, hogy éppen naplemente van és egy város felé tartanak, ami igencsak szép látványt nyújt.
Vadföld (Antarktisz) - Page 6 Xmenzone011

Vadföld (Antarktisz) - Page 6 Xmenzone011

Ha kiment a páros, akkor Lorna egy-egy szendvicset és ásványvizes flakont ad nekik oda, hogy egyenek és igyanak, hiszen valószínűleg éhesek voltak, főleg Daniel.
- Genoshába készül áttenni a székhelyét. Ha kikötünk nem tarthatok veletek, nektek kell megtalálnotok a társaitokat.
A hajó pedig szépen lassan kzöeledik a városhoz és úgy negyed órával később egy kietlenebb kikötőben dokkol a város egyik kevésbé modern részén.

by **Thorhalla** Szomb. 23 Feb. 2013, 08:56

2046. december 17. hétfő – Vadföld
Résztvevők: David Ethan, Jared Aaron Voice és Andrew Ramirez

Heka és Andrew két nappal később tértek vissza New Yorkba Ka-Zarral és Daniellel együtt, itt ismerte meg Davidet is Heka. Mint kiderült lassan mindenki végre előkerült az utolsó Vadföldi találkozás helyéről, egyedül már csak a Lady Melissa, Algernon és James hármas volt az, akiről semmit sem lehetett tudni. A három fiút végül is azzal bízták meg, hogy tudják merre van Raziel, az új Raziel, a kisfiú volt az, akit David „babusgatott” a kórháztól kezdve, majd Vadföldön elfutott és utána nem látták többé. Őt kellett kihozni onnan, mert még mindig ott tartózkodott fizikailag. Hood teleportálta ki a hármast Vadföldre, a dzsungelben egy nagyobb rétre. Heka még nem volt itt korábban, így számára valószínűleg megdöbbentő lehetett, hogy a réten és a fák között dinoszauruszokat látott, a másik két fiú számára ez már megszokott látvány.
- A kastély nincs messze – mutatott Hood az egyik irányba. – Olyan egy-másfél óra séta arra. Nekem mennem kell, sok sikert kölykök! Ha kell valami rádión elértek, de azért próbáljátok a kommunikációt velünk a minimálisra szorítani, ki tudja, hogy mennyire figyelik ezt.
Ezzel a férfi egy villanás kíséretében eltűnt és magára hagyta a vadföldi dzsungelben a triót.

by **Bishop** Szomb. 23 Feb. 2013, 11:35

Még két napot voltunk Los Angelesben, utána visszatértünk a toronyba, majd indultunk is tovább a következő küldetésre, megmenteni Razielt. Hood készségesen elteleportált minket Vadföldre, így rengeteg időt megspórolva. Végighallgatom az információkat, merre kell menni mennyi idő, mire számíthatunk. Miután Hood eltűnt abba az irányba nézek, amerre menni kell, körülnézek kicsit látok-e valami gyanúsat, figyel-e valaki minket. Majd intek a többieknek.
~ Fokozottan kell majd figyelni, lehet Magneto már elköltözött innen, de gondolom mégsem hagyta üresen a terepet.
- Gyertek induljunk. Ne veszítsünk sok időt.
Ezzel elindulok előre, menet közben figyelem, hogy merre megyek, nincs-e valami csapda vagy egyéb, esetleg egy nem kívánatos állat az úton. Nem szeretnék rögtön valamibe belefutni.

by **Sarah** Kedd 26 Feb. 2013, 10:09

Volt néhány napom, szóval időm úgymond bőven, hogy elmagyarázzam jobban a dolgokat és nem csak úgy, ahogyan még korábban a telefonban tettem, annak pedig külön örültem, hogy Hannah képes volt Rachelnek visszaállítani az emlékeit, nem is tudom mi lett volna, ha nem így történik, persze lehet, hogy a kezemre játszottak volna a dolgok de igazából ez egészen eddig meg sem fordult a fejemben... Heh, ha megfordult volna sem hiszem, hogy azt akartam volna, most végül is minek rontsak el valami jót? Senkinek sincs benne öröme, valószínűleg nekem sem lett volna. Ja igen persze teleportlással érkezünk amúgy így teljesen mellékesen Vadföldre, Hood pedig máris adja az útbaigazítást, én még intek neki ahogyan eltűnik, majd jobban szemügyre veszem a területet. Bízok én Hoodban, tutira tudja, hogy hova kell lerakni minket annak érdekében, hogy ne vegyenek észre, de biztos ami biztos. Miután meggyőződök róla, hogy minden tiszta...
- Üdv Vadföldön. - Mosolygok Hekára, akivel eddig semmiféle problémám nincs, csak úgy mint az emberek többségével, szóval ugyan úgy kezelem, mint bárki mást, avagy moderáltan barátságosan, vagy csak szimplán barátságosan. Végül elindulok a megadott irányba, azért továbbra is figyelve, fegyver és felszerelés nélkül kissé necces ez így.

by **Szehmet** Hétf. 04 Márc. 2013, 19:15

Jó volt visszatérni NewYorkba, persze korántsem olyan üdítő, mint a kaland kezdetén várta. Szemérmetlenül kihasználva veleszületett karizmáját Heka könnyedén elintézett egy kis szabit a színházban, megismert egy új arcot, és persze ott lógott a világ megmentésének terhe a levegőben, kezdve a gyerek megtalálásával. A két nap mit sem számított.
Aztán indult a nyaralás a dzsungelben. Élő és eleven zöldben, legalábbis a tisztásuk körül, ahol még sosem járt. Minden olyan.. nyüzsgőnek tűnt. De a hőmérséklet ismerős volt. Az első igazi megrökönyödés viszont akkor érte, mikor furcsa szörnyetegek bukkantak elő..
-ááÁÁÁÁ!- körülbelül így szólt az első reakció, mikor sietősen, kihasználva a mozgékonyságát, rosszat sejtve behúzódott egy közelebbi fa mögé, az első ilyen izét meglátva. Pórbált keresni valami párhuzamot az otthonával, de ilyen messze bármilyen víztől, lehetetlen volt, hogy Szobek kiskedvencei legyenek. De attól függetlenül úgy érezte, ezek a bestiák még őket is könnyen kajának nézhetik, sokkal inkább, mint a Nílus szörnyetegei, nem mintha azokra neheztelt volna ösztönös természetükért.
-Ezek meg mik?- kandikált elő a többiekre nézve, legalábbis egy pillanatig, mert tekintetét máris tovább kapta az elsuhanó újabb szörnyre. Izgalmas látvány volt. Lenyűgöző és felettébb riasztó. Hood búcsújával és a többiek sztoikus nyugalmával enyhült az ő feszültsége is, és erőre kapott a kíváncsisága. Gyors léptekkel zárkózott fel az indulókhoz, de az ébersége nem csitult, voltaképpen még élvezte is a bámészkodást.
-Vadföld.. Srácok.. ez a hely tényleg vad.

by **Thorhalla** Kedd 05 Márc. 2013, 07:04

2046. december 17. hétfő – Vadföld
Résztvevők: David Ethan, Jared Aaron Voice és Andrew Ramirez

Szerencsére annak, hogy Andrew ismerte a járást ezen a környéken, meg David sem először volt itt, és Andrew új érzékeinek hála a hármas könnyedén eltudta kerülni a dinoszaurusz hordákat és csak távolról látta ezeket a lényeket. Magában a dzsungelben is hasonló eredménnyel jártak és egy jó másfél óra kimerítő gyaloglás, kúszás és mászás után megérkeztek végre valahára Magneto palotájának közelébe. Innen David és Andrew tudta, hogy merre és hogyan lehet tovább menni, két utat is választhattak. Az egyik, hogy a közelben levő dombosabb helyet – amin magának Magneto-nak a kastélya és a körülötte levő városka épült – megkerülik és a város főbejáratán próbálnak bemenni a helyre, vagy pedig a mostani helyzetükhöz közeli barlangot és a titkos bejáratot használják, amit mint tudtak a csapat már használt korábban, amikor Ka-Zar hozta el őket ide és már akkor is őrizték. Mostanra pedig, ha maradt még itt valaki, akkor lehetséges, hogy az őrség még nagyobb, mint korábban.

by **Bishop** Kedd 05 Márc. 2013, 19:50

Heka láthatólag nagyon megijed a dinoszauruszok jelenlététől, én ezzel nem foglalkozok, majd rájön, hogy nincs nagy veszély, David talán útba is igazítja. Elindulunk és egy nagyobb túra vár ránk. Kúszás, mászás, futás minden van, jó testmozgás csak sajnos fárasztó, figyelek hogy biztonságos úton menjünk és nem is találkozunk semmilyen ellenséggel vagy veszélyes vadállattal. Végül megérkezünk Magneto volt rezidenciájának közelébe, innen két út vezet, magamban mérlegelek kicsit, de igazából nem tudok dönteni, ezért kifejtem a gondolataimat szóban is.
- Innen két felé mehetünk, a titkos barlangi bejáraton, ott már jártunk jónak is tűnik, de biztosan őrzik. Múltkor is éppen, hogy megúsztuk az ottani összecsapást, szűk hely, könnyen beszoríthatnak, elkaphatnak. Ráadásul biztosan tudják, hogy jövünk. Vagy mehetünk a főbejáraton, ami teljesen nyílt, nincs fedezék, nem lehet elbújni, ott is bármikor bárki kiszúrhat minket. Lehet egyik sem jobb mint a másik, melyiket választjátok?
Megvárom, hogy mondjanak valamit, majd az alapján tovább tanácskozunk. Nem lenne okos dolog most itt elsietni a dolgot.

by **Szehmet** Kedd 05 Márc. 2013, 20:41

Heka alig hallhatóan dudorászott magának, ami leginkább akkor volt hallható, mikor egy-egy megerőltetőbb lépés-mászás során egy pillanatra felerősödött a hangja. Nem túlzottan, de eléggé ahhoz, hogy a srácok hallják a csendes, fura hangot. Hekát persze nem zavarta a dolog. Valahogy a Rambo filmzenéjét tökéletesen illőnek érezte ide. Valami remake volt persze, nem az eredeti, amit még régebben látott, de nem az volt a lényeg. A dzsungel adott volt. Persze ha már filmek ugrottak be neki, a Jurassic Parkból is idézhetett volna, e gondolatra fel is hagyott a dúdolgatással. Felettébb örült, hogy nem keresztezték a szörnyetegek az útjukat, és ezért hálás volt a társaságnak.
Kitartóan baktatott hát a nyomukban, még ha nem is volt hozzászokva az ilyen kommandózáshoz. Egy vigyort még szentelt annak a ténynek, hogy a színpadi gyakorlat, mely állóképességet és kellő erőnlétet adott, még ilyen körülmények közt is megtérült, legalábbis részben. A pillanatnyi szünetnek mindenesetre igazán örült. Kellőképpen elfáradt a túra alatt, hogy értékelje, persze jól tudta, hogy a nap korántsem ért még véget.
-He.. szűk és zárt hely?- Nem volt félelme az ilyen közegtől, noha gyerekkorában volt valami kellemetlen élménye, amire javarészt a nevelői emlékeztek.
-A fényességet tudom manipulálni, de azzal nem sokra megyünk, ha eleve őrzött helyre kell belógni, és odabenn nincsenek olyan helyek, ahová be tudunk időnként húzódni.- Más volt ez mint az AIM sziget.. itt úgy tűnt eleve olyan helyen kellene próbálkozni, ahonnan számítanak támadásra. Most mindenesetre úgy tűnt, volt lehetőség a választásra, s jobbnak tűnt megfontolni azt a helyet.
-A főbejáratnál vannak olyan dolgok, amik szemet szúrhatnak az őröknek? Ismernek titeket eléggé ahhoz, hogy könnyen felfedezzenek?- Heka magát nem féltette a lelepleződéstől.. kellően ismeretlen fickó volt, de ha a többiek már ismert arcok voltak erre, valahogy meg kellett oldani, hogy ne tűnjenek fel.

by **Sarah** Pént. 08 Márc. 2013, 03:04

Kimerítő séta, kúszás és mászás következik, dinoszaurusz hordák kerülgetésével, nem is lehetne jobb kezdő program így a hét elejére és megmondom őszintén, én személy szerint eléggé élvezem, egy igazi kimerítő túra, aminek a végén kénytelen vagyok kifújni magam, na persze nem úgy, mint aki kifulladt, nem, tulajdonképpen nem volt benne különösebben megerőltető dolog... Leszámítva az egészet, de futás, sprintelés, vagy olyasmi ami a "határra" mozdított volna... Igazából oly nagyon nem volt, megéri annyit edzeni. Magneto palotájának közelében vagyunk, amitől kissé kellemesen megborzongok, ha kicsit másként alakulnak a dolgok akkor valószínűleg most is itt lennék, csak egy kicsit másként és hát legalább is testileg, lelkileg meg boldogan szaladgálnék valahol egy mezőn, vagy pörkölődnék egy üstben, igazából nem vagyok benne biztos hogy mi jönne számomra az élet után. Lehet hogy itt maradnék szellemként? Az igencsak érdekes lenne de kétlem hogy lehetséges. Hmm... Ez teljes mértékben fölösleges gondolatok tömkelege volt, de hát na, ha egyszer ez foglalkoztat. Most viszont ki kéne találni, hogy miként akarunk bemenni, ez pedig egy igencsak jó kérdés és hát Andrewnek abban igaza van, hogy egyik sem jobb a másiknál. Heka kérdésére rá nézek és néhány másodpercig csendesen vakargatom az államat, piszkálgatom az azóta is fent hagyott szakállamat.
- Hát... - Szólalok meg végül. - Engem nagyjából három nappal ezelőtt próbáltak itt felakasztani egy hét fogság után, azt hiszem még nem mondtam, egy fél percen múlott. - A végére elmosolyodok kissé.
- Szóval valószínűleg egyből felismerne innen bárki, Andrewt is, bár neki ott van az a puccos maskarája amit Bastettől kapott, feltűnő de több a semminél. - Igazából tanácstalan vagyok, hogy merre menjünk, így hát felvetem:
- Nézzünk szét a főbejárat környékén, óvatosan, aztán ha tiszta a terep akkor szerintem kockáztassuk meg, tény, hogy mindkét bejáratnál ugyan úgy felsülhetünk.- Én optimista vagyok, de tényleg, egyáltalán nem aggódok.

by **Thorhalla** Pént. 08 Márc. 2013, 10:50

2046. december 17. hétfő – Vadföld
Résztvevők: David Ethan, Jared Aaron Voice és Andrew Ramirez

A csapat végül is azt döntötte el, hogy a főbejáraton át próbálják meg, aztán ha úgy látják, hogy reménytelen maradnak a titkos bejáratnál. Az első, ami feltűnt a hármasnak, ami minden településnél megszokott volt, hogy nincs füst az épületek felett. Andrew és David már látták korábban, hogy itt ilyen kisebb két-háromemeletes házak alkották a várost és sok volt a kertes ház is. Most azonban semmi jelen nem volt annak, hogy itt ilyesmi lett volna. De egyelőre nem láttak be, révén magas fal ölelte körbe az egészet. Ahogyan az erdőség szélére értek láthatták, hogy a falban a hatalmas kapu, amin közlekedni lehetett nincs teljesen zárva. Félig ki volt nyitva, máskor a falakon és a kapuban is mutánsok őrködtek, most pedig az egész üres volt. Bentről semmilyen olyan hang nem hallatszott, ami civilizációra utalt volna, pedig a hely mindig nyüzsgött, révén közel húszezer mutáns élt odabent, a hangjuk és zajuk pedig igencsak sokszor elnyomta a természet és a vízesés zaját. Ezúttal nem, most csak azt lehetett hallani.

A benti látkép egyébként, erre emlékszik Andrew és David (ha bementek majd Heka is látja):
Vadföld (Antarktisz) - Page 6 Palace_by_RQuack

Vadföld (Antarktisz) - Page 6 Palace_by_RQuack

by **Bishop** Pént. 08 Márc. 2013, 20:51

Megszületik a döntés, a főbejáratnál próbálkozunk először, ennek kifejezetten örülök, mert nagyobb helyeken kicsit jobban biztonságban érzem magam, bár ott meg mindig attól tartok, hogy messziről lelőnek, de ezt még tudom kezelni. Ahogy közeledünk az első ami feltűnik, hogy a kapu félig nyitva van és őrök sehol sincsenek, nagyon különös. Majd amikor egész közel érünk nyilvánvalóvá válik, nincsenek azok a zajok, amiket az itt élők okoztak.
~ Túl nagy a csönd, túl nagy a kihaltság? Ez rossz előjel mindenképpen. Mindenki nem mehetett el, ez egy csapda lesz. Még ha nem is Magneto csapdája, valaki másé bizotsan.
Azonnal körbekémlelek a környéken, olyas valakit keresek, aki éppen távolról figyel minket, ezen kívül a gyanús jeleket, csapdára utaló nyomokat és egyebeket is próbálom észrevenni.
- Túl nagy a csend. Közelebb futok, benézek a kapun majd visszajövök. Várjatok itt.
Így is teszek, felgyorsítom magam és megindulok a kapu felé, közben ugyanúgy figyelek nehogy valami olyanba rohanjak bele amibe nem kellene. Ha elérek a kapuig benézek, alaposan szemügyre veszem és megjegyzem mit láttam, majd vissza futok a többiekhez és elmondom nekik.

by **Sarah** Kedd 12 Márc. 2013, 13:43

Oké végül is akkor úgy döntünk, hogy meglessük a főbejáratot, hátha és hát akkor ez még egy kis gyaloglást jelent, nem mintha a titkos bejárat nem járt volna ugyan ezzel, na de ahogyan oda érünk... A ajtó félig nyitva, füst sehol, bár ez már korábban is feltűnt, őrség nincs és semmi jelen sincsen annak a városi életnek, ami korábban itt volt, úgy értem még csak a tömeg zaját sem lehet hallani, helyette a természeti "adottságok" zaja szűrődik át, a vízesés, a természet...
- Azért be kell látnom, sokkalta kellemesebb így ez a hely. - Jegyzem meg halkan a többieknek Andrew szavai után, majd pedig ha valóban úgy tesz, ahogyan, akkor át terelem a figyelmem az egyéb dolgokra, avagy hogy normálisabban fogalmazzam meg, a területet kezdem el alaposabban pásztázni, hogy kiszúrjak esetleges veszélyforrásokat.
- Én akartam oda rambózni. - Jegyzem meg kissé csalódottan, mert hát nézzük a tényeket, kevesebb vesztenivalóm van mint nekik, az egyikőjük egy macskaisten által választott izémizé a másik pedig... Oké ő annyira nem izé de legalább egy x-men fia, vagy volt x-men fia, akárhogyan is, a véleményem még mindig ugyan az.

by **Szehmet** Szer. 13 Márc. 2013, 23:05

Heka nagyot nézett a majdnem kaasztás történetére. Ez.. jóval kockázatosabbá tette a bejutást, mint előzőleg gondolta, aztán Andrewt is alaposan szemügyre vette, hallva a Bastet dolgot. Nem ment el addig, hogy testvérként üdvözölje, úgy sejtette, a katonás fickó amúgyis rossz néven venné, mindenesetre érdekes adaléknak tűnt hogy végre tisztázódott, hogy a szerelem mancsa lebeg felette. Humoros és furcsa volt. Mindenesetre úgy esett, hogy a főbejárat mellett döntöttek, és Heka voltaképpörült ennek. Jobb szerette ezt a furcsa eget maga felett így, hogy a menekülésen is kellett gondolkozni. Persze az óvatosság továbbra is meghatározta a mozdulatait.
-Ennek itt.. annyira csapda szaga van..- jegyezte meg enyhe panaszossággal, ahogy a hely kongó üressége egyre nyilvánvalóbbá vált.
-Óvatosan.-felesleges figyelmeztetés volt, de ki kellett mondania, és persze de hallgatott társára, és botjával a kezében feszülten várakozott.
-Hát.. ne aggódj, lesz még lehetőség odarambózni mindenféle huncut helyhez, ha ez így megy tovább- Hekának volt egy olyan gyanuja, hogy a kapunál semmi érdekes nem fog történni, odabenn pedig legfeljebb csak beköltöző vadakkal találják szembe magukat. Vagyis ez az érzés félig remény volt. Nem lett volna jó kezdés egy félig fejnélküli Ramboval nyitni. A srác gyorsan körbe pillantott. Annyira akapura figyeltek, hogy kényelmetlenül kezdte érezni magát, és muszáj volt a hátuk mögül esetleg mégiscsak előbumlizó ellenfelekre is figyelni.

by **Thorhalla** Csüt. 14 Márc. 2013, 09:13

2046. december 17. hétfő – Vadföld
Résztvevők: David Ethan, Jared Aaron Voice és Andrew Ramirez

A három fiú ideiglenesen kettőbe vált és Andrew felgyorsítva magát indult a kapuhoz. Pillanatok alatt tűnt el a hátramaradt két fiú szeme elől és szinte csak egy csíkot láttak, ahogyan mozgott a társuk. Akik hátramaradtak körbenéznek a falakon, hogy látni-e rajta valakit. Pontok voltak, amiken máskor őrjárat állhatott, de most semmi sem volt ott. Zászlótartó oszlopok látszottak, de most egyelten egy zászló sem volt felhúzva. Semmilyen módon, mágiával se szabad szemmel nem lát Heka sem David semmit.

Andrew közben megérkezett a kapuhoz. Benézve a város belsejébe az teljesen kihalt, máskor nyüzsgött itt a tömeg, helyi őslakosok és a mutánsok, de most? Olyan volt az egész hely, mintha poszt apokaliptikus helyen. Minden elhagyatott, csak itt nincs romokban, egyszerűen olyan volt, mintha mindenki fogta volna magát és továbbállt volna, odabent néhány kisebb dinoszaurusz is megvetette a lábát, ami úgyszintén arra utalt, hogy már nincsenek idebent emberek. Végül a fiú visszaindult.

Hamarosan Andrew is visszaért és elmondta, hogy mit látott bent, így már Heka és David is tisztában vannak a helyzettel.

by **Bishop** Csüt. 14 Márc. 2013, 18:58

Kellő óvatossággal közel érek majd benézek a kapun, nincs bent semmi, ugyan még a város meg van, az épületek állnak nincsenek romokban, nem nőtte be azokat a növényzet, ennek ellenére sejtem, hogy egy lélek sincs itt, hiszen a dinoszauroszok már megtelepedtek a helyen. Még egy ideig nézelődök, hogy biztos legyek a dolgokban, nem egy illúziót látok-e vagy ehhez hasonló. Végül gyorsan visszatérek a többiekhez és elmondom mit láttam.
- Nincs a városban egy lélek se, se hangok, se mozgás, se más jel, már kisebb dinok is vannak bent. Először arra gondoltam, hogy csak egy illúzió vagy hologram de nem. Ezek szerint Magneto tényleg elköltözött Genoshára, érdekes, hogy ennyire védtelenül hagyta a helyet.
Megvárom amíg a többiek reagálnak, válaszolnak kérdeznek, majd ismét intek nekik és normál tempóban veszem az irányt ismét a kapu felé. Most már be is megyek a városba, remélem nem jön közbe semmi.

by **Szehmet** Vas. 17 Márc. 2013, 14:59

Felettébb nyugtalanító volt a nagy csend, és a város látszólagos kihaltsága, amit végül a visszatérő Andrew is megerősített.
-Mágiával sem észlelni semmit.- tette hozzá az illúzió gondolatához Heka, továbbra is készen állva arra, hogy egyszer csak kiderüljön, mégis lapul valami odabenn..
-Ennyire üresen csak akkor hagyná hátra az ember a korábbi városát, ha biztos lenne benne hogy az új helyén semmiféle fenyegetés nem érheti.- De ilyen lenne Magneto új otthona? Egy teljesen védhető hely, mely mellett már nincs szüksége erre itt, még menekülési pontnak sem? Ennyivel jobb lenne az új "gonosz barlang"?
-Nézzünk szét odabenn.. és majd nézzük meg a másik kijáratot, hátha marad valami használható.- de hagy-e használható nyomot valaki, aki egyszerűen átköltözik máshová? Hagy -e jelet a srácról? Heka óvatosan ugyan, de maga is elindult, hogy megnézze a várost. Gyorsan akart végezni itt, ha nincs itt a kölyök. Nem volt vesztegetni való idő.

by Ajánlott tartalom