Re: Vadföld (Antarktisz)

by **Sarah** Szer. 18 Júl. 2012, 17:35

Nos... Azt hiszem hogy kicsit összegeznem kéne az elmúlt dolgokat. Szóval a kölyök után indultam de csak egy sárga villanást láttam és bumm, azóta ebben a tetves cellában tengetem a napjaimat unalomban, melegben, csótányok társaságában, akiktől nem kaptam, és nem is fogok szívrohamot kapni, révén hogy... Miért kéne? Ezek csak bogarak, és ahhoz képest amilyennel a negatív zónában találkoztunk, ezek lófingok, de komolyan, nem fog szívem a torkomban lüktetni attól, hogy itt rohangálnak körülöttem, magamról persze leseprem őket az alvás után, de ennél jobban nem zavarnak, persze ha az otthonomat lepnék el, na akkor nagyon zavarnának de így meg kit érdekel? A nyakamban itt díszeleg a szokásos képesség blokkoló nyaklánc, vagy nyakörv, ki minek szereti mondani azt hiszem, vagy inkább vélni, mindenesetre is, nem értem hogy miért is van ez itt, lévén Magnetó embereiről beszélünk, mondjunk egyet, tényleg, csak egyet, aki ide jön és nincs rajta mentális védelem, vagy nincs kőből az agya... Na jó a kő agyas dolog egyszer volt, de akkor is, tényleg, csak egy olyan embert említsen meg nekem valaki a mágneses öreg brancsából, aki ellen eddig mentem valamire az elmés trükközéssel... Na valaki? Senki? Szerintem is. Szóval nem értem hogy minek kell ez ide, de továbbá nem is pazarlom rá a gondolataimat, csak fölöslegesen idegesítem vele magam... Bár tényleg idegesítés ez?... Hát azt nem mondanám, de inkább hanyagolom. Egy hete vagyok amúgy itt, igen számon tartom, karcolgatom a falakba a napokat ahogyan telnek, egyrészt azért, hogy biztosan tudhassam, másrészt meg mert megtetszett a régi börtönös filmekből ez a dolog, és ha már rab vagyok, és iszonyatosan unatkozok, annak ellenére hogy néha picit feszengek az állítólagos kivégzésem miatt, ezzel legalább egy picit el tudom ütni az időt. Ja igen, ha már kivégzés, valahogy annyira nem félek miatta, néha feszengek mint mondtam, de ha egyszer most jött el az én időm, akkor ez van, mindenkinek megvan szabva, hogy mennyi időt tölthet ezen a helyen, persze ha bármi alkalom adódna arra, hogy kijussak innen, élnék vele, mert hát ez azt jelentené, hogy mégse jött még el a halálom ideje. Amúgy meg az őrök pletykálnak itt nekem olyasmikről, hogy a többiek már feldobták a talpukat, de ez pont egy olyan dolog, amit több okból sem tudok elhinni, egyrészt azért, mert az itteni őröktől hallom, másrészt meg azért nem, mert Mephisto... Nos nem ismerem annyira azt az elmebeteg ürgét de kétlem, hogy csak így magával vinné a társaságot a pokolra, mert mi jó is lehetne neki abban? Bár ki tudja, akkor sem igazán hiszem el a dolgot, persze néha eszembe jut, hogy mi van akkor, ha tényleg igazat mondanak?... Mindig arra jutok hogy " náh, ne röhögtess. " és ezt magammal szemben, szóval igen, ténylegesen eléggé unatkozok.

A mai nap is ugyan úgy indult, mint a többi, csótánysöprés, edzés, reggeli - ami nem is olyan rossz, vagy csak én szoktam hozzá - karcolás, aztán unalom, persze a nap hátralévő részét is elüthetem edzéssel, és szoktam is, egyrészt mert formában kell maradnom, másrészt pedig mert... Nos nem tudom, jól esik, és szeretem ha a kemény munkának van eredménye, most viszont még nem kezdek neki, lévén hogy nem rég ettem, kihányni vagy megfulladni miatta pedig nincs kedvem, szóval egyenlőre ráérősen fetrengek az ágyamon, ami nem valami kényelmes, de már hozzá szoktam szóval mellékes dolog. Elmélkedni próbálok, de nincs min, így hát marad az unalom, ilyenkor telik igazán lassan az idő, vagyis telne, ha nem ütné meg a fülemet hirtelen cipők kopogása... Tipikusan női cipőké, az-az idegesítő, hangos kopogás... Hihetetlen hogy van, aki még itt sem bír másban szaladgálni. Fekve várom meg azt a bizonyost, aki ide jönne, végül is mikulás napja van, valamit én is megérdemlek, ha már ennyire buzgón dolgoztam ellenük. Végül meg is érkezik a nő, akinek a kiléte meglepő, lévén hogy láttuk meghalni, így hát két dolog jut hirtelen az eszembe, ez vagy egy illúzió, vagy pedig egy klón, bár nem tudom, hogy képesek-e az emberek klónokat létrehozni, de végül is miért gondolkodnék én csak emberekben? Annyi idegen faj van a világunkon és ki tudja, hogy melyik képes klónozásra és hogy mi érdeke van belőle.
- Ó... Csak nem ajándék? - Kérdem meglepetten ahogyan végig nézek rajta... Nem látszik, hogy kitolt magából egy gyereket, nagyon nem, ennek pedig örülök, de aztán persze közli, hogy miért is van itt, amit valahol mélyen sejtettem, mármint nem azt, hogy a kölykét akarja, csak azt, hogy nem ajándékként van itt, de legalább azt mondja, hogy ki tud juttatni innen, én pedig mint korábban említettem, élek minden lehetőséggel, bár nem értem ezt, gyanús, és ettől muszáj vagyok lábra állni, közelebb sétálni és kérdezni egy kicsit.
- Nos jó ajánlatnak tűnik ez, de előbb... Mivel úgy tudom, hogy meghaltál, Honnan tudjam, hogy nem csak valami klón, vagy elmetrükk szüleménye vagy, és nem csak arra próbálsz rávenni hogy segítsek Magnetónak szerezni valakit, akitől információt kaphat, vagy zsarolhat vele? - Bár kétlem, hogy apokalipszist egy emberével lehetne zsarolni, ez akkor is zavar, egy halott nő csak így besétál ide és a kutyát sem érdekli, ráadásul apokalipszishez küldene... Aha, ezt pedig csak úgy el is fogom hinni.

by **Thorhalla** Csüt. 19 Júl. 2012, 11:27

2046. december 6. csütörtök – Vadföld, Magneto palotája
Résztvevők: David Ethan

Ahogyan David alaposabban megnézi a nőt lát rajta néhány nagyon-nagyon halvány ráncot a szemeinél, de csupán annyi az, ami a valós korára utal. Mivel lehet róla tudni, jobban mondva köztudott, hogy a világ egyik legerősebb telepatája, vagy az általa keltett illúzió remek, vagy pedig a plasztikai sebésze, bár inkább az orvosa. Ahogyan a fiú gondolatai végigfutnak a fején látható volt, hogy a nő arcára fintor és némi undor is kiült, szinte biztos, hogy olvasott David fejében.
- Kérlek ne légy ennyire álszent – mondta. – A csapatod fele egyszer már visszatért a halálból és én még csak a közelében sem voltam. Egy patás embertelen kevés ahhoz, hogy megöljön.
Mivel David nem igen hitt abban, hogy még élhet elővett egy telefonhoz hasonló készüléket, aminek holoképe volt, a parlament épületében készült, a harc volt az, amit ott vívtak. Látszott a jelenet, amikor Gorgon hátba rúgja és a nő gyémánt formában millió darabra törve terült el a földön. Nem sokkal később Andrew és Zyro az embertelenek társaságában távozik a helyről, de a kamera továbbra is filmezte a helyet. Mivel a gyémántdarabok ott voltak igencsak közel egymáshoz azok úgy húsz perc elteltével – gyorsított felvétel, így alig pár másodpercnek tűnt – nekiláttak összeállni. Úgy két órával később pedig Frost a földön feküdt újra egyben gyémánt alakban, majd az a forma eltűnt és ismét mutáns volt.
- Egy tizenöt éves lány nem tud szinte semmit – mondta. – És éppenséggel ő zsarol engem és a lányom apját Judy-val, nem fordítva történne. Nincs sok időd dönteni David.

by **Sarah** Csüt. 19 Júl. 2012, 11:52

Nos, ahogyan én elmélkedtem kicsit, úgy a hölgyemény arcán megjelent a fintor és az undor is, nem igazán szeretem ezeket látni másokon, sosem jelentenek jót, ha csak valaki nem élvezi hogy ilyen fejeket vág, bár kétlem, hogy sok olyan ember lenne, mindenesetre is kénytelen vagyok ezen elmosolyodni, és annyit hozzá fűzni az egészhez, hogy
- Bocsi. - Nos igen, fiatal vagyok, és hát nő terén még mindig meglehetősen gyatrán állok, elszomorító tényező de azt hiszem ennél most van fontosabb dolgom is, bár úgy tűnik hogy ezt figyelembe is veszi vagy legalább is nem kerül megemlítésre, és olyan megjegyzéseket sem kapok, hogy " Hogy mered? " vagy " Mit képzelsz te magadról? " ezt úgy veszem hogy ő is figyelembe vette a dolgokat, és mivel a beszéde alapján türelmesnek látszik, és nem úgy beszél velem mintha valami legalja ember lennék, így hát végül is úgy vélem, hogy a normális viselkedés kölcsönös is lehet. Elő kerül egy szerkezet, telefonhoz hasonlít, és valószínűleg az is, szóval inkább: Előkerül egy telefon, és máris lejátszásra kerül rajta egy videó, ami a halálát szemlélteti, darabokra törik, az emberek távoznak, majd pedig... Összeáll? Nem is tudtam, hogy képes ilyesmire, persze sok mindent nem tudok, de végül is ez eléggé hitelesnek tűnik, szóval nem panaszkodok, magamban se, fölösleges lenne úgy is kotorászik a fejemben.
- Ez... Akkor is meglepő, bár megvallom őszintén valahogy engem pozitívan érint a dolog. - És valóban. - Talán azért, mert régóta te vagy az egyetlen akivel normális hangnemben lehet itt beszélni, talán nem... - Igen, az unalom hagyott jelei ezek, sokat elmélkedtem az elmúlt időben, most pedig ki is mondom, végül is miért ne tegyem? Úgyis hallja, nem mintha ez zavarna, de ha egyszer valami olyat hall ami nem tetszik neki akkor ne vonjon felelősségre... Köszi a megértést. Egy kicsit töprengek, majd végül elhatározásra jutok, meglehetősen hirtelen, és egyből ki is jelentem.
- Végül is, a család egy meglehetősen fontos dolog, és ki vagyok én, hogy azt mondjam: Apokalipszisnek több joga van birtokolni a lányotokat mint nektek? Igen szóval szívesen segítek, de azért remélem, hogy nem így egy az egyben akartok odaküldeni a szürkéhez, nem lenne jó esetleg összetűzésbe keveredni vele, gondolom érted mire gondolok. -

by **Thorhalla** Pént. 20 Júl. 2012, 10:56

2046. december 6. csütörtök – Vadföld, Magneto palotája
Résztvevők: David Ethan

A nő elmosolyodott végül egy pillanatra.
- A lányom úgy vélte, hogy nem jó neki New Yorkban és nem mehet sehova, attól kezdve, hogy Magneto uralma kezdődött. Amíg dolgoztam és a férjem is ő megszökött, mikor megtudtuk, hogy hol van, már Wakandában volt. Nem mehettem el Apokalipszishez, hiszen az Akkaba klán vezetőjével volt már összetűzésem, Slade-el. Így Magneto-hoz jöttem, hogy segítsen. Mikor ezt En Sabah Nur megtudta nem engedte vissza a lányomat, hanem túszként tartotta ott.
Frost kissé oldalra biccentette a fejét és felvonta a szemöldökét azon, hogy David nem akart egyedül menni.
- Úgy tudja, hogy szövetségesek vagytok – mondta. – Ha jó vagy, mire rájön, hogy mit tettél, már régen nem vagytok a közelében. Maximum annyit vagyok hajlandó segíteni, hogy azt, amire kértem elrejtem telepatikusan az elmédben, hogy az ő telepatái ne találhassák meg azt, hogy miért is vagy ott. Így persze rád marad az is, hogy kitaláld, hogy miért mentél oda. Igazán nem nagy ár az életedért cserébe, nem igaz?

by **Sarah** Pént. 20 Júl. 2012, 13:31

- mhm, mhm... - Bólogatok miközben hallgatom a történetét, szomorú? Nem tudom, vidámnak semmiképpen sem vidám, bár nekem olyan hű de nyomorúságosan keservesnek sem tűnik, szóval valahova közép kategóriába próbálom elhelyezni a dolgot. Bár a történet vége fura, úgy értem nekem is volt már összetűzésem pár emberrel, mégis képes vagyok velük beszélni, és ha a lányomról lenne szó, bár fogalmam sincs, hogy milyen szülőnek lenni, én attól függetlenül valószínűleg még megpróbálkoznék annál a bizonyos alaknál, ha már ő tud hozzájuttatni a legegyszerűbben, és nem pont a közös ellenséghez jönnék, ha esetleg nem jön össze, vagy anélkül, hogy meg se próbáltam... Arra a megjegyzésemre, hogy remélem nem akarnak csak így oda küldeni, nos valószínűleg máshogyan értelmezte, mint aminek én szántam, jómagam inkább úgy értettem, hogy remélem adnak valami felszerelést, mert hogy nem igazán akarom ott mutogatni a képem, több szempontból sem, főleg nem úgy, hogy konkrétan ha jól értem emberrablásra készülök, bár így már több ok is van, hogy miért nem tetszik nekem a dolog.
- Hát... Elvileg van valamiféle szövetség, de ha beállítok oda így, és konkrétan elrabolok egy embert, akár túsz az akár nem, akkor kétlem hogy sokáig fog élni az a szövetség, nem hiszem hogy egy "megbocsájtó" típusú alak lenne, és onnantól meg lehet, hogy szabad lennék, de összességében ki tudja, hogy mennyi hátránnyal járna, és hogy meddig kergettetne az embereivel... - Ez egy olyan dolog amibe nagyon nem jó belegondolni, igazából nem mondanám Apokalipszisre, hogy gyenge szövetséges, és kétlem, hogy egy ilyen után hajlamos lenne fent tartani velünk azt, és azt is kinézem ebből az egészből, hogy arra játszanak hogy ha már az embertelenek nincsenek az oldalunkon, akkor már a szürke is elszegődjön... Hajjaj, kínzó bizonytalanság, tartok tőle, hogy ha teszem akkor ez lesz a végeredmény, ha pedig nem, akkor meghalok, bár a haláltól annyira nem félek, majd mosolyoghatok Mephistónak, végül is annyira nem is idegesítő alak így belegondolva, de ez most nem ide illő.
- A francba... - Vakarom meg a tarkómat, nagyon nehéz dönteni, nem akarok valami viszonylag gyümölcsözőt elrontani, de végül is mi is segítettünk már neki a kisebb ügyeiben, hátha azokat értékelve elnézi majd a dolgot...
- Elbizonytalanítottál de, legyen, és csak remélem hogy nincs hátsó szándék emögött, ha már bízván a szavadban segítek. -

by **Thorhalla** Szomb. 21 Júl. 2012, 10:13

2046. december 6. csütörtök – Vadföld, Magneto palotája
Résztvevők: David Ethan

Frost elmosolyodott, mint akit nem igen győzött meg az érvelés, hogy miért is ne lehetne csak úgy besétálni Wakandába.
- Már így is megölte egyik társatokat, amennyire tudom – mondta. – Freyr vagy mi volt a neve annak a félasgardinak. És ti mégis fenntartottátok a szövetséget vele, mert valahogyan le kell győznötök minket.
David, amikor belegondol ebbe, akkor rá kell jönnie, hogy valóban így volt, egyik fél sem engedhette meg magának azt, hogy csak úgy szakítson a másikkal ebben a helyzetben. Annál sokkal, de sokkal nagyobb volt a kényszer.
- Majd ha egyszer gyermeked lesz megérted az indokaimat – felelte már-már lágyan.
Ezzel odalépett a cellához és kinyitotta az ajtaját. Kissé távolabb lépett, hogy David teljesen nyugodtan ki tudjon jönni és szándékosan úgy állt, hogy távolabb legyen az ajtótól, hogy a fiú lássa, hogy nem fog rátámadni, ha kijön a börtönből.
- Feltételezem a felszerelésedre szükséged lesz. Menjünk és szedjük azokat össze – ajánlotta fel.

by **Sarah** Szomb. 21 Júl. 2012, 13:55

Mosoly, majd pedig magyarázat, amin kissé el kell gondolkodnom, nem is igazán tudom hogy miért, csak úgy eszembe jutnak a dolgok, amik innen már valahogy meglehetősen távolinak tűnnek... Oké talán azért, mert annyira ténylegesen nem valami régen volt, de akkor is most valahogy még távolabbinak tűnik az egész, és mintha minden egyes elpazarolt másodperccel vagy perccel is egyre távolabbra kerülne... Vajon miért?... Na jó fölösleges, önmagam szórakoztatására kreált mellébeszélést félre téve, így átgondolva a helyzetet rá kell döbbennem, hogy nem igazán vannak a szürkéék sem olyan helyzetben, hogy csak úgy kidobjanak minket, mint valami használt... Most mondanám hogy rongyot, vagy papírzsepit, de ezek annyira régi kifejezések, inkább élnék a használt törlőkendő képével, igaz, ezzel is ugyan azt mondtam, de akkor is másabb, mert hát most komolyan, ki használja ezt ilyen szépen megfogalmazva? Valószínűleg sokan, és amúgy semmi szép nem volt benne, de tökéletesen megfelel. Erre csak bólintok, majd pedig következik egy amolyan anyás megjegyzés, majd ha gyerekem lesz, hát ha lesz nekem valaha is, nem tudom, ha úgy alakul hogy végül hosszú távon maradok valami nősténnyel, akkor nem azon fogok dolgozni, hogy minél hamarabb gyereke legyen, mert miért is kéne még egy nyűg a nyakamra? Jó lehet akkor nem így tekintenék rá, de eddig sem nagyon rajongtam a gyerekekért, és konkrétan most is egy gyerek miatt vagyok itt bekasznizva, szóval nem buli, és erre nem is reagálok semmit, fölösleges lenne. Kinyitja az ajtót, majd pedig elhátrál, viszonylag messzire, így pedig nyugodtan ki tudok lépni az ajtón, nem mintha számítanék támadásra, igazából tényleg, egy percig sem fordul meg a fejemben, hogy nekem akar esni, lévén akkor mi értelme lett volna ennek az egésznek? Kilépve az első dolgom, hogy kényszeresen nyújtózok egyet, valahogy hirtelen sokkal szabadabbnak érzem magam, na meg persze megkönnyebbültebbnek és ez ilyen formában jön ki.
- Heh, de régen éreztem ilyet, már csak borotválkozni kéne és mondhatnám hogy jó napom van. - Közben kicsit megdörzsölgetem az államat, szúrós szőr, de nem szeretem ezt az érzést, ezen pedig el kell mosolyodnom, a cellában valahogy még nem tudtam foglalkozni vele.
- Nem tudom hogy vagy vele de nekem ez a helyzet... Valahogy meglepően barátságosnak tűnik. - Valóban, végül is éppen az ellenséges territórium, ami ugye az egész világ, talán legjobban őrzött helyén sétálgatok, és kétlem hogy bárki is kötekedne, igaz hogy csak üzlet miatt keresett fel ez a hölgyemény is, és csak ezért nem ugranának nekem és próbálnának kicsinálni vagy kiütni és visszavinni, de valahogy akkor is, és most nem tud zavarni az sem, hogy hol vagyok, vagy hogy ha úgy alakul akkor kikkel futhatok össze, kár, hogy ez valószínűleg csak átmeneti állapot, jó lenne már, ha nem egy olyan Földön kéne élnünk ahol amúgy állandóan ki akarnak csinálni.

by **Thorhalla** Vas. 22 Júl. 2012, 12:17

2046. december 6. csütörtök – Vadföld, Magneto palotája
Résztvevők: David Ethan

A nő bólintott ismét arra, hogy borotválkozni akar, bár egy pillanatra mintha vonakodott volna, lehetséges, hogy aggódott amiatt, hogy David esetleg öngyilkosságot követne el.
- Keresünk egy szobát, ahol tisztálkodni tudsz és borotválkozni – mondta. – Meg rendesen megebédelni.
Felérve az alaksorból szép fényes és napsütötte folyosóra ért a páros. Az ablakon át odakint gyönyörű kereteket lehetett látni, mutáns gyerekeket, akik önfeledten játszadoztak a napfényben. Köztük megláthatta Abrahamet is David, aki sokkal jobban nézett ki, mint legutóbb. Frost végül egy szoba előtt állt meg és nyitotta ki az ajtaját, odabenn átlagos berendezés, ágy, szekrény, asztal és két szék. Az ágyon tiszta ruhák, illetve David felszerelése, amit elvettek tőle, amikor ideért. Ellenben az ablakokon rács volt, mintha felkészültek volna arra, hogy esetleg a fiú szökni akar. A szobából pedig nyílt egy ablak a mosdóba, ahol zuhanyozni lehetett, tiszta törülközők voltak odabent, de az ablak ott is rácsos.
- Idekint megvárlak, amíg végzel.

by **Sarah** Vas. 22 Júl. 2012, 15:06

Meglepő választ kapok a borotválkozásos megnyilvánulásomra, tulajdonképpen nem azt mondtam, hogy most azonnal akarok borotválkozni, csupán valamiféle poénnak szántam de úgy tűnik, hogy meglehetősen komolyra lett véve, ez pedig nem csak meglep, hanem meg is döbbent, a kettő pedig persze nincs túl messze egymástól jelentésileg, csupán a döbbenet egy kicsit magasabb fokon van, legalább is számomra, és ez most ki is ül a tekintetemre, egy pillanatra megtorpanok és csak pislogok.
- Oké nem gondoltam hogy komolyan veszed. - Mosolyodok el végül pár másodperc hallgatás után, majd pedig követem fel egy lépcsőn, és egy gyönyörű napsütötte helyre érkezünk, ahonnan pedig szép kilátás van egy mégy gyönyörűbb helyre, egy kertre, vagy kertekre, mit tudom én annyira azért mégsem nézem meg, csak azt látom hogy sok gyerek futkározik odakint, jól érzik magukat, ó és látok egy ismerős arcot is, a gyerek aki azért felelős, mert ide jutottam, Abraham, persze örülök hogy látom a fejét, nem mintha aggódtam volna miatta... Na jó talán egy nagyon picit de nem is annak örülök igazán hogy nincs baja, inkább csak jó nézni ahogyan szórakozik, és hogy mennyivel jobban néz ki mint egy hete a kórházban, vagyis kb. egy hete. Végül a nő megáll, én pedig nagy nézelődésemben éppen, hogy észre veszem és lefékezek mielőtt még neki trappolnék, kellemetlen lenne, főleg neki, nekem maximum az esetleges esés, neki meg az ha rajta landolnék, vagy fordítva ha nagyon szerencsétlen az esés. Ám mint mondtam, még éppen időben fékezek, majd pedig pár apró, kimért lépéssel távolodok, nem messze, csak amolyan tisztes távolságba, mivel mindenkinek megvan a maga " aurája " amin belül zavarja, ha más is van, ezért is tartanak az emberek beszélgetéskor is távolságot, és nem másznak egymásnak az arcába, és honnan tudom? Hát az interneten sok érdekesség van. Belesek a szobába, tekintetemről süt a tiszta érdeklődés, főleg azért mert az egyik szemöldökömet is felvonom, és hé! Egész jónak tűnik a hely ahhoz képest, hogy csak átlagos a berendezése - így is több mint az előző " lakhelyemen "- bár tudom, hogy nem fogok itt lakni, és meglep hogy képesek külön egy szobát áldozni csak azért hogy összeszedjem magam, persze nekik is érdekük van belőle de akkor is, most meglehetősen emberségesek, nem lehetnének mindig ilyenek? Persze hogy nem, de ez már más történet, ezt most addig kell élvezni, amíg lehet. Persze az egészbe belezavarnak a rácsok, valószínűleg készülnek arra, hogy ha esetleg szökni próbálnék, de érdekes módon ez eddig meg sem fordult a fejemben, ha nem látom a rácsokat valószínűleg ezután se jutna eszembe, nem mintha most próbálkozni akarnék valamivel, mint mondtam, had élvezzem zavartalanul a dolgot. Belépek, a nő felé fordulok és végül is kimondom amit gondolok.
- Hát őszintén szólva, ilyen fogsághoz hozzá tudnék szokni. - Még egy mosoly, bár nem találom viccesnek, csak ez tényleg egy olyan dolog amitől mosolyognom kell, majd pedig bezárom az ajtót, és első dolgom, hogy a fürdőszoba felé indulok. Egy kiadós zuhany, hajmosás, majd pedig a várva várt borotválkozás, az egész után úgy érzem magam, mint egy teljesen új ember, főleg ahogyan szárazon, mégis törölközővel a derekamon körbetekerve lépek vissza a szobába.
- Ez mennyei... - Motyogom magamban miközben a ruhákhoz lépdelek, szép sorban mindent ahogyan kell felveszek, fehérneműn kívül mindent a páncél felé, majd pedig miután teljesen végeztem, nyitom is az ajtót, és csak remélem hogy amúgy nem csesztem el nagyon sok időt, de ez különösen jól esett, valamilyen szinten nyugtató hatása is volt, bár amúgy sem voltam igazából ideges, persze feszenghetnék hogy " úristen hülye vagyok miért csinálom én ezt miért?!?! " de nem lenne értelme, fölöslegesen idegesíteném magam.

by **Thorhalla** Hétf. 23 Júl. 2012, 12:13

2046. december 6. csütörtök – Vadföld, Magneto palotája
Résztvevők: David Ethan

Miután David végzett kilépett a helységből a folyosóra. Emma az ablakon át nézte kint a gyerekek játékát. Ahogyan a fiú kint volt visszafordult felé.
- Akkor erre menjünk – mutatott el a folyosón.
A másik irányba haladtak, mint ahonnan érkeztek. Kisétáltak a főépületből a belső hatalmas udvarba, itt nagyjából már látszott a többi épület is, amik ott voltak a közelben. (a 26osból jöttetek ki)
Vadföld (Antarktisz) - Page 5 Palacemape

Vadföld (Antarktisz) - Page 5 Palacemape

Ti pedig a szemközti épületbe (33-as) indultatok el a kerten keresztül. Az idő kellemes volt, a nap melegen sütött és az egész hely, annak ellenére, hogy miket hallott David és miket tartottak Magneto-ról békés volt. Még a fiatal férfit is átjárta a hely békessége és nyugalma, ez egy olyan eldugott mindentől távol eső hely volt, ahol a mutánsok nyugodtan élhettek, békében anélkül, hogy bárki zavarta volna őket. Lényegében magának a paradicsomnak volt nevezhető ez.
Az épületen belül egy meditáló arab lányhoz mentetek oda, aki azzal, hogy a páros belépett a helységbe zavartan nézett fel.
- Miben segíthetek? – kérdezte.
Vadföld (Antarktisz) - Page 5 1676029-glorith_1

Vadföld (Antarktisz) - Page 5 1676029-glorith_1

by **Sarah** Hétf. 23 Júl. 2012, 16:47

Nem lettem leszólva, hogy esetleg túlzottan sokáig tartott volna, szóval úgy veszem hogy jónak mondható időn belül végeztem mindennel, ez pedig egy meglehetősen jó dolog, persze annak idején neveltek is erre, minél gyorsabban és jobban, végül is ha bevetés van és este riasztanak, akkor is készenlétben kell állni. Persze ez koránt sem biztos, hogy mindig összejön, de általában, ha csak nem mély álomból zaklatnak fel akkor megy, de nem is tudom már hogy is kezdtem el én ezen a témán agyalni?... Á igen, a gyorsaságról jutottam ide, vagy legalább is a feltételezhető gyorsaságról. Bólintok neki, majd pedig követem, és kis séta után máris egy hatalmas kertben vagyunk, ami pár épülettel van körülvéve, már ez a hely is nagy, de gondolom ez még messze nem az egész város, vagy falu, vagy akármi is legyen ez, szóval gondolom távolabbi helyek is vannak ennél, csak hát azokat kétlem, hogy látni fogom, vagy legalább is most kétlem.
- Hol vagyunk? - Kérdem kissé hezitálva, bár kétlem, hogy válaszolni fog, végül is, miért adna ki nekem ilyesfajta információt? Bár lehet hogy nem ennyire, hogy is mondjam, borús, végül is minek jönnénk mi ide a későbbiekben? Vagy végül is nem tudom, hagyjuk is. Amúgy nagyon kellemes idő van, és valahogy különösen nyugodtnak érzem magam, mintha ez az egész hely... Nem is tudom, ahogyan össze van rakva, na meg persze ahogy látom a többi mutánst, hogy milyen jól megvannak, valahogy annyira békés, és ez egyáltalán nem illik, vagy legalább is nagyon kicsit illik abba a képbe, amit korábban hallottam a mágnesesről. Mindenesetre is mielőtt ebbe jobban belemélyedhetnék, hirtelen egy épület fala takarja ki a látképet, tulajdonképpen észre se vettem, hogy már ott vagyunk, és kissé csalódottnak érzem magam, de nem panaszkodok, mert miért panaszkodnék? Egyszerűen követem a hölgyet az épületbe, ott pedig egy... Furcsa meditáló, látszólag talán arab lányhoz megyünk oda, akit ezzel sikeresen meg is zavarunk. Biccentek neki amolyan köszönésként, majd pedig várok, mert tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy miben segíthet.

by **Thorhalla** Kedd 24 Júl. 2012, 11:14

2046. december 6. csütörtök – Vadföld, Magneto palotája
Résztvevők: David Ethan

- Még mindig Vadföldön a mutánsok egykori menedékhelyén – mondta a nő.
Egyébként ha David megnézi, akkor láthatja, hogy a felszerelése meg van javítva és még az álcázás is működik rajta. A lány is bólintott David-nek, majd újra Emma szólalt meg.
- El kéne őt juttatnod Wakandába, menni fog? – kérdezte.
A lány bólintott, majd megszólalt.
- Igen, csak néhány percbe bele fog telni, egy ekkora teleportáláshoz kell egy kisebb idő, amíg erőt gyűjtök.
- Akkor kérlek láss neki – felelte Emma, majd David-nek hozzátette. – Mágiahasználó is a mutánsságán felül.
A lány koncentrálni kezdett a földre és a levegőbe is furcsa rúnákat rajzolt, amik lilás fényben izzottak fel, néhány ismeretlen szót is elsuttogott, a földön erre egy nagyobb rúna jelenet meg David alatt, ami fényesen kezdett világítani. Frost néhány lépést hátrált, majd a fény méginkább körbeölelte a fiút. Aki végül egy villanást látott még, utána hőséget érzett és a távolban már látta Wakanda fővárosát.

by **Sarah** Pént. 17 Aug. 2012, 20:17

//Előzmény: Wakanda //

Szóval haladok kifelé, persze tudom, hogy az ajtót nem fogom elérni, valószínűleg akkor sem menne a dolog, bár kitudja, talán elég gyorsan tudnám szedni a lábaimat... Már ha úgy döntenék, hogy futok, mert most sem igazán azért döntöttem így, hogy meneküljek, ilyen állapotban csoda lett volna, csupán valamiféle cinizmus volt ez, és nemtörődömség, se több, se kevesebb. Pár nehézkes lépés után végül kifogy az erő a lábaimból, és egyszerűen elterülök a földön, érdekes módon, pedig semmi bajom sincs, vagyis kívülről nincs, de persze tudom, hogy belülről... Nos ki tudja, hogy mi történik éppen. Hallom még halál hangját, amitől valami kissé elpattan, nem tudom pontosan, hogy micsoda, de nem teles még... Egészen addig, amíg nem érzem a húzásból adódó fájdalmat, ekkor mondhatni az a kevés kiteljesedik és önkénytelenül is vigyorogni kezdek, mondhatni felszabadultan, mert igazából tényleg így is érzek, mert bár ezt korábban is tudtam, itt vége van, és már nincs semmiféle időhúzás.
- Csináld!... - És igen, ez az utolsó szavam, amiben eléggé hallani lehet a fájdalmat, valószínűleg azért, mert tényleg iszonyatosan fáj az, hogy húzzák a hajam, és bár így van, ettől függetlenül van benne valamennyi keménység, olyasfajta, amilyennel... Amilyen keménységgel régen nekünk ordítottak, vagy parancsolgattak a kiképzésen... Mint már korábban is említettem, beletörődtem, hogy itt vége, a halált könnyű elfogadni, nem igazán félek tőle, az jobban zavar, hogy mi következhet utána. Még látom a pengét, aztán pedig már csak az éles fájdalmat érzem, de csak egy pillanatig, és talán eddigi életem során... Talán még sohasem éreztem magamat ennyire szabadnak, még ha furcsán is hangzik.

Nem sokkal a fájdalom után ébredek fel, eléggé hirtelen, de felülni még nincs erőm. Kell jó pár másodperc, amíg úgy nagyjából realizálódik bennem a dolog, valahogy nem érzem magam halottnak... De hányásszag... Az van, és eléggé kellemetlen, főleg, hogy a számban is érzem azt a kesernyés ízét. Erőt veszek magamon és felülök, csak lassan, majd pedig miután a látásom is tiszta, és rájövök, hogy a saját hányásomban feküdtem... Nos először nem érdekel, az jobban foglalkoztat, hogy mi is lehet ez... Ez most vagy a pokol, és azt akarják elhitetni velem, hogy még a cellámban vagyok, vagy pedig az egész csak egy meglehetősen pocsék, élethű, és baromi szar álom volt... Ami talán nem is magától volt annyira pocsék és élethű... Igen... Akárhogyan is, pár perc feldolgozás után leveszem a felsőmet, és azzal törlöm végig a fejemet, letörölve így a vért és a hányást, meg a vállamról is mert az is kapott belőle egy keveset. Miután ezzel végeztem egyszerűen eldobom a cella másik végébe, neki dőlök az egyik falnak, majd pedig azon "lecsúszva" végül leülök.
- A k-rvaéletbe... - Fűzöm az egész szituációhoz fáradtan.
~ Szóval ilyen érzés gyorsan meghalni... ~ Már ezt is tudom és valahogy nem annyira fájdalmas, mint ahogyan eddig gondoltam... És így, hogy ezen dolgokat átéltem, átaludtam... Vagy akármi is legyen, áthaltam... Nem lényeg, valami... Mintha megváltozott volna, nem tudom pontosan, hogy mi az, de... Az érzést felismerem, legalább is egy fél perc után, majd pedig eztán realizálom... Rácsok vesznek körül és falak, mégsem érzem úgy, mintha egy börtönben ülnék, szabadnak érzem magam, mint aki megszabadult egy hatalmas tehertől, és végül is az imént valóban ez történt, még akkor is, ha nem egészen úgy, ahogyan az a legtöbbek szemében pozitív lenne, de nekem már az is jobb volt, mintha ott kellett volna ülnöm, és néznem az eseményeket... Mindig is gyűlöltem a szappanoperákat, ott is sok idióta ember van, akik nem képesek felfogni, hogy mit mond a másik... Úgy tűnik, hogy valós alapokra épülnek az ilyen agyzsibbasztó szennyek, ki gondolta volna? A lényeg, hogy vége, és már sokkal nyugodtabbnak érzem magam, és szabadabbnak, még ha fizikailag nem is vagyok az, vagy legalább is nem teljesen... De azért még egy darabig maradok itt, a fal mellett ücsörögve, csak annyit változtatok az egészen, hogy törökülésbe helyezkedem, és kihúzom magam, na meg persze lehunyom a szemeimet, és felidézem magamban az utolsó emlékképeket, és velük akaratlanul is jön az-az éles fájdalom, ami kissé bele égett a tudatomba, s ettől kissé összerezzenek, de mégis egy apró mosoly kezd el végighúzódni a fejemen, csak egy nagyon apró.

by **Thorhalla** Szomb. 18 Aug. 2012, 10:55

2046. december 6. csütörtök – Vadföld, Magneto palotája
Résztvevők: David Ethan

Ahogyan David sikeresen összeszedte magát és felnézett a cellája előtt egy hosszú hajú nőt láthatott meg, ez mindenki lehetett, csak éppen nem Emma Frost volt. Pár pillanat kellett ebben a helyzetben, hogy megismerje a nőt, Emily Brook volt az, Magneto telepatája, így valószínűsíthető volt, hogy már a beszélgetés Frost-tal sem volt valóság, hanem csak illúzió.
Vadföld (Antarktisz) - Page 5 My_love_by_jace_wallace-d3c8f44

Vadföld (Antarktisz) - Page 5 My_love_by_jace_wallace-d3c8f44

- Legalább kiderült, hogy még csak feleslegesen se fektessünk beléd túl sok időt – mondta a nő a megszokott jeges és rideg hangján.
Néhány pillanatig még figyelte a fiút, majd némi undor úszott az arcára és elfordult. Tett néhány lépést elfelé a kijárat irányába, míg végül csak megtorpant egy kis időre.
- A kivégzésed holnap lesz, ahogyan eredetileg is lett volna – tette még hozzá.
Ezzel nem is várt tovább, sietős léptekkel hagyta el a börtönszín folyosóját.

by **Sarah** Szomb. 18 Aug. 2012, 17:05

Nyugodtan hallgatom a nő szavait, valahogy nem érint meg, az ellenségeim, és eddig állandóan próbáltak eltenni láb alól, ám úgy tűnik, hogy ennek ellenére mégis elvárták, hogy tegyek értük valami értékelhetőt is, ráadásul akarattal. Nem értem én ezt a logikát, de nem is igazán akarom megérteni, nem érdekel, és ennyi, szóval egyszerűen vállat vonok, és így már tiszta az is, hogy az egész ténylegesen csak egy rossz álom volt, beavatkozással természetesen.
- Rád férne már némi antidepresszáns... Meg egy kevés hajvágás és smink. - Állapítom meg mosolyogva, majd figyelem ahogyan elmegy, különösebben nem érdekel, de persze még megáll, és bejelenti, hogy a kivégzésem valóban holnap lesz, de valahogy, valami "furcsa" oknál fogva, ez annyira sem érdekel, mint az álmomban korábban, így hát erre is vállat vonnék, de persze nem néz ide, így én meg nem pazarolom rá az energiámat, nem mintha olyan hű de megterhelő feladat lenne. Miután távozik, még pár percig ülök, nyugalomban, tulajdonképpen a hátralévő programjaimat tervezgetem, ami persze nem lesz egy hű de nagy hatalmas valami, mert hát mit csinálhatnék? Edzés az egyetlen, ami itt lehetséges, testileg és lelkileg, bár lelkileg nem érzem úgy, hogy kéne, még a tudatomat kéne erősíteni, szóval ja, kezdem a tudattal. Meditálni próbálok, kiterjeszteni a tudatomat, ami nem egyszerű, végül is sosem csináltam még ilyet, pedig lehet hogy korábban erre is erősen rá kellett volna feküdni, de hát na, eddig nem találtam fontosnak, csak a testi erőnlétet, és nagyon néha próbáltam csak erősíteni a tudatomat... De ez most megváltozott ugye, rádöbbentem hogy sok fontos dolgot túlzottan elhanyagolok, foglalkozni kéne velük, és ha már itt csak edzés van... Egy ember nem feltétlenül azért erős, mert sokat bír kinyomni, persze az is rátesz, kell még hozzá gyakorlati tudás, és erős elme... Azt hiszem ideje, hogy minden téren a csúcsra törjek, amíg még van rá időm.

by **Thorhalla** Vas. 19 Aug. 2012, 16:52

2046. december 6. csütörtök – Vadföld, Magneto palotája
Résztvevők: David Ethan

A nő már nem volt ott, de a szavai valószínűleg elértek hozzá, mert a fiú újra kegyetlen erős fejfájást érzett. Valami olyasmi volt, mint amit ő maga is tudott okozni, csak sokkalta erősebb annál. Most szerencséjére csak néhány pillanatig érezte mindezt, mert a jótékony sötétség magához ölelte, ahol nem volt fájdalom, se semmi. David elvesztette az eszméletét.

Vége, folytatás a következő kalandon.

by **Thorhalla** Szer. 03 Okt. 2012, 12:19

2046. december 10. hétfő – Vadföld, Magneto palotája
Résztvevők: David Ethan és Rachel Wilcox

David kivégzése késett, immáron negyedik napja, amit a fiú igencsak rosszul viselt az ideivel. Pszichológiai hadviselés, hogy teljesen megtörjék és kikészítsék mielőtt mindez tényleg megtörténne. A negyedik nap virradt fel, elvileg mára is kitűzték a kivégzést, de hogy ebből mennyi is fog megvalósulni nem lehetett tudni. Bár volt egy olyan érzése Davidnek, hogy ez az a nap, ugyanis eddig mindig megkapta a reggelijét megszokott időben, de ez eddig ezen a napon késett és már lassan az ebédet is hozni kellett volna.

Rachel az ideiglenes alakjában a palota háta mögötti területen jelent meg egy kisebb eldugott részen. Pár perc alatt sikerült kiderítenie, hogy négy nappal később van, mint ahogyan Mephisto elküldte őt a pokolból. Azonban szerencséjére a kivégzés még nem történt meg és David még életben volt. Négy napja húzták a kivégzést, hogy így törjék meg a fiút, de mint kiderült ma már tényleg végrehajtják mindezt és nem fogják tovább húzni. Azt nem tudta senki, hogy hol tarthatják a fiút fogva, csak gyanították, hogy a főpalotában, ahol már Rachel is nem egyszer járt.

by **Sarah** Szer. 03 Okt. 2012, 23:04

Oké a dolgok nem igazán úgy mentek, ahogyan azoknak elvileg menniük kellett volna... Néhány nappal ezelőtt, én teljesen kész voltam arra, hogy meghalok, de tényleg, átéltem... Oké " átéltem ", de akkor is valódi volt, ezt bárki megmondhatja! Mondjuk felkészülés terén még mindig nem változott semmi de... Rohadjanak meg! Mi a francért késik ez ennyit? Ó várjunk, várjunk ezen már sokat gondolkodtam, igen-igen, ki akarnak készíteni, hogy kívánjam is, tudom, hogy ezt akarják, erre nincs más magyarázat, az ilyen dolgok nem szoktak késni, nem mintha különösebben tudnám, de akkor sem, egyszerűen teljesen kizárt, hogy egy ilyen esemény késsen! Most.... Ideges vagyok és bár nehéz belátnom, talán összetört is, de annyira még nem, hogy beadjam a derekamat, ó nem, nem adom én meg ezt az örömöt senkinek sem! Mondjuk ennyire nem is idegesítene, ha nem ennyi ideje húznának vele, négy napja, négy plusz nap és még mindig semmi sem történt, ez az a bizonyos tényező, ami főként idegessé tesz, dühössé, ebből pedig jön a többi, egyre többet agyalok rajta és már a meditáció sem megy, "megfertőzik" az ezzel kapcsolatos gondolataim és már az edzés se nagyon felejteti a dolgot, lassan meg már nem marad semmi más, amin gondolkodhatok, maximum az, hogy mi lehet a többiekkel... De már ez sem köt le különösebben, mert már szinte minden nekem lehetségesnek ható helyzetet felvázoltam, onnan kezdve, hogy tényleg halottak, egészen addig hogy most valahol kutyákkal pókereznek New York egyik metróalagútjában... Várjunk csak, ezt most komolyan gondolom?... Ó a francba ezt komolyan gondoltam! Oké... Oké David ne engedj az idegességnek, ne gondolj hülyeségekre mert úgy végzed mint az-az alak a tévében, becsavarodva... Boríts fel valamit, mondjuk az ágyat... Igen... Igen... Így már mindjárt más, de azért a biztosság kedvéért rúgj is bele egyet... Jó, nagyszerű, nagyszerű, így kell megőrözni a hidegvért, a tárgyaknak úgysem számít amíg meg nem töröm össze a csontjaimat addig nekem sem. Mára is azt mondták, hogy kivégzés lesz, ebben az egyben pedig talán, TALÁN lehet is valami, mert ma nem jött reggeli, de az is lehet hogy csak nyúzni akarnak ezzel is, hogy ténylegesen elhitessem magammal, hogy ma van a " nagy nap " és megint nem lesz semmi sem, hogy aztán még ennyire se lehessek biztos semmiben... Várjunk csak? Ó a mai napot még nem karcoltam bele a falba... Vajon menne a körmeimmel?... Nos ez fáj egy kicsit, na jó legyen inkább éppen tűrhetően.. Oké ez vérzik, eléggé fáj... Annyira unatkozok... Vajon mi lehet most a többiekkel? Várjunk csak.. Ezen már így is túl sokat gondolkodtam... De.. Hé! A fájdalom eléggé jól leköti a figyelmemet, főleg azért mert tényleg rettenetesen fáj, de nem fogok ennek hangot adni, nem-nem, lehet hogy kikezdi az agyamat az unalom és a kommunikáció, vagy legalább is a rendes kommunikáció hiánya meg ez a folytonos erőltetett gondolkodás és némileg az alváshiány is, de egy valamit soha sem fog tőlem elvenni egy ilyen helyzet sem. " büszkeségemet ", vagyis valami hasonló dolgot, nem pont az, de eléggé közel áll hozzá hogy annak lehessen mondani, mondjuk lehet hogy ténylegesen az és csak én akarom bonyolítani magamnak de mondjuk inkább azt, hogy több külön dolog, vagyis egy külön dolog, igen, tökéletes, ja, igen.

by **Quentine Constantine** Csüt. 04 Okt. 2012, 08:56

Mephisto szavai csengenek a fülemben, mikor megjelenek a palota mögött. Bár számomra nem is telt el idő, itt úgy néz ki, négy nappal később van, mint mikor elindultam. David viszont még él, legalábbis egyelőre, de ha nem találok ki valamit, akkor ez nem marad így sokáig.
Mivel új a külsőm, nem okoz majd gondot elvegyülni, bárki élhet itt, aki mutáns, a szárnyak pedig jó alabit adnak, nekem ez a képességem, ez még nem tesz gyanússá. Az elmémet is meg tudom védeni, így nem jönnek rá, hogy ki vagyok valójában, csak el kell rejtenem a valódi gondolataimat, az emlékeimet a kutakodó előtt. Ha rákérdeznek, miért nem látják az emlékeimet, megvonom a vállam, nem értek a telepátiához., nem tudom hogy "látná" az én emlékeimet bárki más.
Jah, hát nem valami erős alibi, de ha következetesen hülyének tettetem magam, talán bejön.
A jó hír, hogy tudom, nagyjából hol lehet David. A rossz, hogy oda képtelenség észrevétlenül bejutni, mégha az őröket át is verném, vagy elaltatnám a figyelmüket egy kis trükközéssel, a telepatájuk akkor is kiszúrna, ha nem is azt, hogy ki vagyok, de azt, hogy nem illek oda. Ha pedig ilyen módszerrel bejutnék hozzá, kifelé már biztos nem vezetne sárga köves út.
Szóval más terv kell. Nem szabadíthatom ki bentről, meg kell várnom, míg ők hozzák ki, aztán akcióba lépnem. Gondolom a kivégzés nyilvános lesz, hogy alaposan megalázzák Stevent, eltiporják az önbecsülését, a népnek pedig adjanak egy kis ízelítőt abból, hogy járnak a lázadók. Az sem utolsó, hogy ki kell elégíteni az agressziót, rengeteg itt a mutáns, és ahhoz képest nem olyan nagy a hely, biztosan túlteng a tesztoszteron, és ezt csak úgy lehet csillapítani, ha megérezhetik néha a vérszagot.
A tervem, hogy kiderítem, hogyan és hol fog zajlani a kivégzés, a hülyének tettetés itt is beválhat, aztán felmérem majd a terepet, hogy valami konkrétabb taktikát is kitalálhassak.
Ez az első szóló küldetésem. Baromi jó lenne, ha nem szúrnám el. Végülis csak Davidet kell kijuttatnom, utána velem próbálkozhatnak, ahogy akarnak, meg tudok lépni... A pokol kapui mindig nyitva állnak előttem - juhé?

Az ideiglenes külső Mephistotól:(Nefi belejavított, mert ő adott egy ideiglenes alakot az utolsó körben a pokolban)
Vadföld (Antarktisz) - Page 5 2192351-new_mutants__37

Vadföld (Antarktisz) - Page 5 2192351-new_mutants__37

by **Thorhalla** Csüt. 04 Okt. 2012, 12:27

2046. december 10. hétfő – Vadföld, Magneto palotája
Résztvevők: David Ethan és Rachel Wilcox

David hamarosan lépteket hallott és feltűnt egy alak is a cellája előtt. A vörös bőrű, páncélos alakot már látta korábban is, amolyan börtönőrként funkcionált a legjobb tudomása szerint.

Vadföld (Antarktisz) - Page 5 406px-Azazel442

A fiú legnagyobb meglepetésére az energiacella falát leengedték azon a részen, ahol ki lehetett menni, de nem azért, hogy ételt hozzanak neki, az nem volt a férfinál. Akkor viszont valószínűleg tényleg eljött az a nap, amire már négy napja „várt”. A kivégzésé, vagy pedig csak még inkább meg akarják törni, hogy ezt hitetik el vele.
- Mozgás, remélem nem akarod lekésni az akasztásodat – mondta.
Ha David kiért a folyosóra a fickó egy nagyot lök a hátán, hogy így ösztökélje gyorsabb tempóra.

Rachelnek sikerült kiderítenie, hogy merre is fogják kivégezni Davidet. Még kérdeznie sem nagyon kellett, mert már egy kisebb tömeg tartott arra. A főépület előtti téren fog mindez végbemenni. Egy rendes akasztófát is állítottak már oda, hogy azon hajtsák végre az ítéletet. Tíz méteres négyzetben nem lehetett megközelíteni a helyet, illetve az a rész is le volt zárva, ahogyan a főépületből megérkezik majd az áldozat. Egyelőre csak olyan háromtucat mutáns jelent meg itt, hogy megnézzék az eseményeket. Őröket nem igen lehetett látni innen a földszintről. De az biztos, hogy a főépületről és a közeliekről rá lehetett látni. és mivel a lány már volt itt, így térképen is el tudta magát és a bitófát is helyezni:
Vadföld (Antarktisz) - Page 5 Palacemape

by **Quentine Constantine** Csüt. 04 Okt. 2012, 14:36

A helyszín már megvan, és az időpont sem lehet távoli, már elkezdtek gyűlni az emberek - izé, mutánsok. A tömeg még nem túl nagy, de percek kérdése csak és akkora tumultus lesz, hogy képtelenség lesz elejteni egy tűt. Körülnézek, őröket nem látok az utcafronton, bár nem is nagyon van rájuk szükség, nincs behatoló a szigeten, az itt élők közül senki sem szegül ellen Magneto bármilyen parancsának, nincs mitől tartani. Ez nem egy kivégzés, ez csak színház, erre van kitalálva, nem kell védeni senkitől a foglyot. Legalábbis ők ezt hiszik.
Kicsit eltávolodom a főtértől, csendesebb mellékutcát keresek. Szemetes után nézek, amiben lehet esetleg üres üveg, ha ilyen nagyon nincs, akkor egy kihaltabb helyen ablaküveget vagyok kénytelen betörni, aztán nagyon gyorsan olajra lépni. A célom, hogy olyan eszközt keressek, amiből utána fegyvert csináljak, vágóeszközt. Ezután a szárnyaimat előhívva repülök fel, és pásztázom végig a tetőket. Elsődlegesen arra vagyok kíváncsi, hogy látok-e valahol őröket, akik a teret figyelik, vagy tényleg tiszta-e a terep. Ezután keresek egy tetőt, ahol nem látnak a fenti őrszemek - ha vannak -, én viszont rálátok a térre. Az biztos, hogy ha van fent őr, ki kell iktatnom. Egyelőre az a terv, hogy berepülök a térre, amikor eljön a nagy pillanat. Jó nagy lendületet veszek, és megpróbálom felnyalábolni Davidet. Sokáig nem bírom el, de ha elég nagy a lendület, kirepülhetünk a térről, aztán... Aztán futás.
Ha nem találtam lent sem kihalt helyet, sem üveg hulladékot, akkor itt a magasban keresek olyan ablakot, amit feltűnés nélkül rongálhatok meg. Nem akarom az egészet betörni, csak egy része kell. Ha megvan a szilánk vagy a törött üveg, akkor a ruhámból egy darabot szakítva készítek az üveg végére fogót, ami csökkenti a csúszás esélyét, ha palackot találtam, vagy megelőzi a kezem elvágását, ha ablaküveget kell használnom.

Lehetőleg a pirossal jelölt kis tornyok egyikében bújok el.
Vadföld (Antarktisz) - Page 5 662075647palacemape1_www.kepfeltoltes.hu_

Vadföld (Antarktisz) - Page 5 662075647palacemape1_www.kepfeltoltes.hu_

by **Sarah** Csüt. 04 Okt. 2012, 15:49

Ahogyan a falat kapirgálom és gondterhelten agyalok a semmin, ami most mégis valami, mert tulajdonképpen nekem a semmi az most minden, ami betudható valami véletlenszerű hülyeségnek, úgyszintén véletlenszerű sorban és sokszor úgy, hogy össze sem függ az egyik a másikkal... Szóval mondhatni, hogy elvagyok, de ez semmit sem javít azon, hogy még mindig a falat kaparom, erősödik a vérzés, a fájdalom állandó pokoli szinten marad és továbbra is unatkozok, még ha kívülről nem is úgy néz ki.... Szóval mind-e közben léptek zajára leszek figyelmes, de nem szentelek ezeknek különösebben figyelmet, inkább az ujjamat kezdem nézegetni, a körmömet ami kissé eláll az ujjamtól, nem vészesen, csak úgy hogy egyértelműen látom még én is, hogy a bőr meglehetősen szépen felszakadt alatta... Szóval "finoman" lenyomom hogy a helyén álljon, finom alatt pedig egy gyors és egyszerű mozdulatra gondolok, ami megint elcseszettül fáj, de tényleg nagyon, viszont ennek sem adok hangot, egy kissé remegő sóhajon kívül, eztán pedig úgy néz ki, hogy rendbe fog jönni... Mármint hogy ha így összeforr, a heg úgyis el fog tűnni, a köröm meg, ami sérült rész úgyis lenő, szóval ja, bár nem vagyok orvos, szóval ugyan honnan is tudhatnám? Nos megérzés, az pedig általában be szokott jönni, mármint azt hiszem, de már nem vagyok benne biztos. Ahogyan közelebb ér az alak, mármint úgy tényleg ide a cellához, amikor már nagyon tisztán hallani, felállok és megfordulok, tulajdonképpen rá meresztem a karikás szemeimet, majd pedig figyelem ahogyan eltűnik az a falnak nevezhető valami, ami fal is meg nem is, az alaknál viszont, aki azt hiszem talán, hogy őr lehet, azt hiszem, szóval nála nincs kaja, úgyhogy lehetséges lenne? Hmm, tuti, hogy át akarnak verni, TUTI! Állandóan ezt csinálják mostanában, persze az is lehet, hogy ez most komoly, de annyira de tényleg annyira nem tudom elhinni, majd persze ha meglátom azt a bizonyos eszközt, aminek a halálomat kéne jelentenie, akkor majd elhiszem, de addig nem, már nem, vagy még nem? Ó nem, egyértelműen már nem, túl sok nem, hát ez van. Mindenesetre is a szavaira elmosolyodom, majd pedig lassan lépdelek ki a cellából, és még lassabban kezdek el haladni abba az irányba, amire emlékszem, mert hát mégiscsak jártam már ezen a cellán kívül, legalább is egy vízióban, de gondolom az azért pontos volt, szóval még az alapján tájékozódva mozgok. Persze kapok egy lökést, ami ösztönzés lenne, de persze nem a kedvesebb fajtából, erre pedig vigyorogva nézek hátra, érdekes, milyen régen ért hozzám valaki és az sem egy kedves mozdulat, kár, de mondjuk ettől az alaktól nem is bánom, úgy néz ki mint valami paraszt aki a pokolból szökött és másodállásban őrködik meg cseszegeti az embereket, ez főleg azért van, mert piros a bőre, persze lehet mutáns de ez ki a francot érdekel? De komolyan. Szóval vigyorogva nézek hátra rá.
- Nos nem nagyon, de ha hazudsz átharapom a torkodat. - Eközben az arcom még viszonylag kedvesre is " vált ", pedig amúgy gyűlölöm ezt az alakot, nagyon nem szeretem, főleg mert olyan, amilyen, más ok azt hiszem nem is kell, vagy igen? Nem, egyértelműen nem. Mindenesetre is számítok valami olyasmire, hogy ezután megpróbál megütni, vagy ilyesmi, szóval ennek a képében, ha tényleg ezt veszem észre, akkor egy " hopsz " mozdulattal egyszerűen előrébb szökellek előle, ha csak nem akar lézerrel megpörkölni, az más, na meg persze lehet túlzottan fáradt vagyok ahhoz, hogy gúnyolódjak, de hé ezzel legalább most nem unatkozok mert csinálok valami értelmeset... Ha sikerül, ha nem, akkor is egy jóízűt kacagok magamnak, persze az is lehet hogy le se tojja, mindenesetre is egy nagyon kicsit tempósabban folytatom az utamat, de tényleg csak egy nagyon kicsit és közben vidáman mosolygok, végül is ha még át is csesznek, legalább sétálok egy kicsit a cellán kívül.

by **Thorhalla** Pént. 05 Okt. 2012, 11:41

2046. december 10. hétfő – Vadföld, Magneto palotája
Résztvevők: David Ethan és Rachel Wilcox

Rachel kénytelen volt egy ablakot betörni, mert kukák és ehhez hasonlók sehol sem voltak. Felrepülve az égen a kellemetlenség fogadja, hogy vannak a levegőben mutánsok. Több is, nem konkrétan a kivégzés helyét figyelik, hanem sokkal inkább az erdő szélét, valószínűleg a dinoszauruszok és egyéb helyi őshonos lények miatt. és emiatt az erdő szélén a földön is van némi őrség. De a központi részt nem figyelik, ami Rachelt érdekli. Így ennek hála el is tud rejtőzni abban a toronyban, amelyikben szeretné – rád bízom melyikben. Azonban a tornyok felső szobái üresek, bármelyiket is választja, így ott nem tud tovább rögtönözni az üveggel. Viszont, amit még látott a lány, nem igen lettek többen és megérkezett David is a szabadba.

A férfi nem akarta megütni Davidet, aki viszont érezte, hogy valamilyen erő hátrakényszeríti a karját és láthatatlan erőteres bilincsbe fogja azt, így nem tudta kiszabadítani azt. Valóban arra felé mentek, amerre a vízióban is, így nagyjából tényleg ismerős volt a hely. De most nem tértek ki semmilyen külön folyosóra, vagy ehhez hasonló helyre, hanem egyből a főkijárat felé vették az irányít. Egy-két perces séta volt a börtöntől, amikor végül kiértek a fémszárnyú ajtón a szabadba. A nap erősen sütött a föld alatt töltött idő után, így némileg elvakította Davidet. Amit meglátott, hogy majd kéttucat mutáns volt itt a bitófa körül, akik a kivégzését jöttek megnézni. Az emelvényhez vezette az ördögszerű alak a fiút és már készült a nyakára tenni a kötelet.

by **Sarah** Pént. 05 Okt. 2012, 14:13

Hmm, lehetséges lenne, hogy túlzottan gyorsan ítélkeztem? Talán, talán, de akkor is úgy néz ki mint egy pokolbéli paraszt és még mindig nem bírom azt a vörös fejét, szóval pont nem fog érdekelni, ha meg már itt járunk akkor meg éppenséggel nem is számít, szóval, nem zavar az, ami az előbb történt, vagyis nem zavar a semmi, ettől pedig ugyan úgy nevetni kezdek, mint ahogyan azt a másik esetben is tettem volna, mert egyszerűen már valahol számomra ez komikus. Mindenesetre is haladunk, nekem meg valami hátra fogja a kezeimet, bár nem értem igazából, hogy miért, azt hittem eléggé egyértelmű, hogy nem tervezem szökési kísérletet végrehajtani, mert ugyan, mégis hova juthatnék az ellenséges terep kellős közepéről? De tényleg, mindenesetre is az útvonal ismerős, bár most nem térünk be semmiféle folyosóra, ami valószínűleg nem is létezik, de amúgy meg a dolgok nagy része stimmel, meglehetősen alapos volt az a csúnya nőszemély, bár ilyen alaposan ügyelne a saját maga ápoltságára is, akkor nem ijednék meg állandóan, amikor valami véletlen folytán meglátom, szerencsére ilyen nem nagyon fordult elő az elmúlt időben, különben már valószínűleg foltos lenne a kezem, na nem azért mert a megüt, náh a közelembe nem engedném, sokkal inkább mert a fejemet verném a falba inkább, mint hogy huzamosabb ideig rá kelljen néznem. A lényeg, hogy alapos volt és ki tudja, lehet hogy még arról a palotáról is egész jó leírást kaptam, ahol volta... Lehet, de nem biztos, bár nem hiszem, hogy én ezt már meg fogom tudni, nem látok rá sok esélyt, de ez kit érdekel jelenleg? Most sétálok... Séééétálok, és végül megérkezek ki... A nap sugarai hirtelen égetik a szemeimet, na meg persze a bőrömet is, azért eléggé régen éreztem már ezt és hé, egészen kellemes, ettől pedig megtorpanok, nem az akasztófától, az csak egy eszköz, de a nap melege nagyon jó, már csak egy kis drámai szellő kéne, de azt majd remélhetőleg megkapom akkor, ha magasabban leszek, mármint ezen az... Eszközön. Tudom, hogy most rémültnek kéne lennem, meg efféle dolgok de engem tényleg nem hat meg, na jó talán egy kicsit, de egyáltalán nem számottevően, ja meg persze van itt egy kisebb tömeg is, róluk hirtelen megfeledkeztem, őket még ki tudom venni a vakságom közepette az akasztófa körül, nos, még a végén lámpalázas leszek, sosem hittem volna, hogy ennyi rajongóm van! Felsétálok, természetesen, majd pedig ahogyan az alak a kötéllel ügyködik rá tekintek, még mindig mosolyogva.
- Mond csak, lehet-e egy utolsó kívánságom? Tudod, az utolsó mondat amit ezen a földön elmondok, bla bla. - Amíg nem válaszol addig meg úgyis csak elhúzom a fejemet tőle, mert igenis akarok egy utolsó kívánságot, ennyit legalább megérdemlek, meg bizony, fordított esetben én engedném, bár nem hiszem hogy vannak bennem efféle hajlamok, mármint hogy bárki felakasztása az érdekemet képviselné... Vagy ilyesmi, mindenesetre is kitudja, lehet, hogy nem is érdekel, nem tudom, ja lehet hogy nem érdekel, azt hiszem, ja, na mindegy.

by **Quentine Constantine** Hétf. 08 Okt. 2012, 11:10

Az erdőt figyelik, ami azt jelenti, hogy lesz majd némi nehézségünk, ha meg akarunk lógni. De még emlékszem, hogy egy korábbi látogatásunk során hogyan használtunk fel valamiféle földalatti barlangrendszert és csatornahálózatot, ami nem messze nyílik a főépülettől, két vagy három házzal van arrébb, még megvan a hely.
A toronyban (a jobboldaliban) elfoglalom a helyemet, és az üvegszilánkot is marokra fogom, most, hogy a ruhámmal betekertem. Sajnos ablakot kellett hozzá törnöm, de szerencsére nem okozott gondot, senki nem figyelt fel rám, most pedig már nehéz lenne kiszúrni. Ahogy az üveggel bajlódom, meglátom, hogy David megjelenik a főtéren. Remek, szóval tényleg ma akarják megölni. A jó hír viszont, hogy nem lett még nagyobb a tömeg, így kisebb az esélye, hogy valamelyik mutánsnak pont olyan képessége van, amivel megállít. Valószínűleg így is lesznek komplikációk, egy terv sosem működik 100%-osan, de legalább egy kicsit csökkent a problémák száma.
Mikor meglátog, hogy már készülnek feltenni a nyakára a kötelet, úgy döntök, nem érdemes tovább várni. Kiterjesztem a szárnyaimat, és kivetem magam a toronyból, zuhanórepülésben szállok, hogy kellő sebességet érjek el, aztán az emberek feje felett két-három méterrel suhanok el - terv szerint. Megpróbálok minél nagyobb sebességgel menni David felé, egyik kezemben az üvegszilánkot készen tartom, hogy elvágjam a kötelet, ha már rátették a nyakára. Ha még nincs rajta, csak a hóhér felé vágok vele, hogy hátrahőköljön.
A rossz hír, hogy David meg van bilincselve, így nem fog tudni kapaszkodni, nekem kell megfognom őt. Szóval akár volt kötél, akár nem, végül elengedem az üveget, és két kézzel nyúlok David hóna alá, hogy felkapjam. Tudom, hogy nem vagyok annyira gyúrós, hogy csak úgy felkapjam, úgyhogy muszáj a lendületemet használnom, és rögtön felemelkednem ismét, különben lelassulunk, és leesünk pont a tömegbe.
-Kulcsolj át a lábaddal! - Tanácsolom neki a biztonság kedvéért, ha kicsúszna a kezemből. A szárnyak elbírják valószínűleg, a gyenge pont tényleg csak a rögzítés.
Ha valami csoda folytán terv szerint sikerül ez az egész... Hát akkor irány a titkos lejárat az alagútrendszerbe.

//Korábbi kalandban ott jöttünk fel, ha jól emlékszem, a kis fekete X felül azt jelölte.//

by Ajánlott tartalom