Re: Vadföld (Antarktisz)

by **Thorhalla** Szer. 15 Május 2013, 11:03

2046. december 17. hétfő – Vadföld
Résztvevők: David Ethan, Jared Aaron Voice és Andrew Ramirez

A dinoszauruszok csak állatok voltak, így igazából most már, hogy fel lehetett készülni ellenük nem igen jelentettek kihívást, így Andrew és David könnyűszerrel ölték meg őket és Heka is csak kisebb vágott sérüléseket szerzett a karján, hasán és lábán, egyik sem volt túl mély és nem is vérzett túl vészesen. A konyha viszont rémesen nézett ki ezek után, mindenfelé levert étkészletek, edények, felborult székek, kisebb szekrények és vér mindenfelé. De szerencsére most volt egy kis ideje szusszanni a csapatnak, mert nem jöttek újabb lények be az ajtón ott, ahol ezek érkeztek és a hátukba sem kaptak a folyosóról őröket még mindig. Így emiatt most lesz idő ellátni Heka sebét is, illetve megbeszélni azt végre, hogy már bent voltak az épületben ugyan, de hogyan és merre indulnak idebent és hol állnak neki keresni a kisfiút.

by **Bishop** Szer. 15 Május 2013, 19:40

Könnyen tudok végezni az álltokkal. Miután leálltam végignézek a konyhán, mocskos mészáros munka volt ez. Annyi nyomot hagytunk magunk után, amit már nem fogunk tudni eltakarítani. Hekat ellenőrzöm, kisebb karcolások, rendbe jön. Fegyvereimet elteszem majd keresek valamilyen szövet anyagot amit használhatunk a sebek ellátásra, ha kell rendbe teszem én a sebeket, már ha tudom. Közben gondolkozom, jó hír, a riasztó megszólalása után ennyivel sincs őrség, és a harcra sem jelentek meg akkor az őrség itt bent is nagyon gyenge. A többiek tudtára is adom.
- Ha eddig nem vettek észre, már nem fognak. Ideje lesz megkeresni Razielt, elmehetnénk a főbejárat felé, onnan először a lakórészeket majd esetleg a börtönszintet megcélozva kereshetnénk. Ez tűnik a legcélszerűbbnek.
Ha a többiek belemennek akkor a konyhát hátra hagyva óvatosan haladva figyelve az esetleges többi riasztóra, vagy az őrökre előre futok gyorsítva majd vissza és ezt ismételgetve csekkolom, hogy tiszta-e a terep. Lehetőleg így el tudunk jutni a főbejárat felé és onnan tovább a szállásokig. Ahol már fokozottan halknak kell lennünk.

by **Sarah** Csüt. 16 Május 2013, 02:38

Gyorsak és jók vagyunk, jobbak és gyorsabbak mint amennyire gondoltam és igazából könnyűszerrel mészárolunk le egy csapatnyi ősragadozót.
- Hát... A filmek túloztak, úgy érzem. - Valóban, ott az ilyenek mindig könnyűszerrel mészárolták le az útjukba akadó embereket, bár az is lehet, hogy mi vagyunk eléggé képzettek ahhoz, hogy el tudjuk intézni ezeket... Meg persze mutációból és isteni dolgokból adódó előnyök. Végignézve Hekán... Nos, megmarad, néhány sérülés itt-ott, de valószínűleg nyomuk sem marad, szóval nem kell miatta aggódni, illetve max annyira, hogy a sérüléseit el kell látni, mégsem vérezhet csak úgy, bár nem fog elvérezni de akkor is kellemetlen lenne, számára, meg hát el ne fertőződjön, de így hirtelen, rögtönzött kötéseket leszámítva nem igazán lehet mit tenni, mert hát nem hiszem, hogy bármelyikünknél lenne megfelelő felszerelés mondjuk egy gyors fertőtlenítéshez, vagy bármelyikünk is ismerné a növényeket amik itt nőnek a vadonban olyan szinten, hogy tudja melyik lehet jó ilyen szintre... Szóval ja, meg hát azért ki is kéne menni ami megint problémás, meh. Realizációra kerül az ami már sejthető volt régebb óta, hogy az őrök nem jönnek, szóval most már meg lehet nyugodni és haladhatunk. Magamhoz veszem ismét a kölyköt, mert ugye letettem a konyhán kívülre, hogy ne essen esetleg bántódása, mert ugye én ilyen jószívű alak vagyok, szóval nem igazán szeretném csak így itt hagyni, de innentől kezdve ami azt illeti csak biccentek Andrew szavaira és követem, még mindig ő tudja, hogy merre kell menni.

by **Szehmet** Csüt. 16 Május 2013, 22:47

A lábascsörrenés fülsértően éles volt, de Heka mit sem törődött ezzel, ahogy az állat neki rontott, és a földre döntötte. Lassabb volt, mint hitte magáról, így aztán keményen ért földet, és a bo is kicsúszott a kezéből. Bár alkalmasnak tűnt, hogy megpróbálja távol tartani magától a dinoszauruszt, jobban oszlatva el az erőket általa, nem volt elég ideje hogy megfelelő fogást találjon rajta, így maradt a puszta kezes megoldás, ami talán megfelelt. De ha nem is lett volna jó, akkor sem tehetett mást jelen helyzetében, mint megpróbálni távol tartani magától, amennyire csak lehet. A "Mit szeretnek" kérdés megoldódott, és a "futunk-nem futunk" is.
-Takarodj te! EH!-morrant rá, miközben próbálta elkerülni az ebéd a konyhában státuszt. Az amcsik úgy tudta szoktak lábascsörgéssel ebédet kolompolni.. de nem szerette volna, ha e képtelen időben felbukkanó fura gondolat róla szólna.
Aztán mintha csattanást vélt volna hallani, és nem sokra rá fellélegezhetett.
-Köszönöm-komolyan bólintott Davidnek, bár nem mosolygott. Fintorogva nézett le a sebekre amiket szerzett, majd a dínóra. Ez sokkal rosszabbul is elsülhetett volna. Ha nincsenek a társak, már nem szívná az itteni levegőt. Egy kicsit még ücsörög, mielőtt úgy döntene, összeszedi magát, a felvázolt tervre felnézve. Ésszerűnek hat, nem úgy mint az a megjegyzés a dínókkal kapcsolatban.
-Túloztak? Legközelebb próbáld ki a másik végét. -bíztatja a társát, majd újra szemügyre veszi a sebeit, ezúttal alaposabban, egyszersmind elutasítva a kötözést. Nem mintha nem bízna a társak kötözési tudásában, de ha az ember a halál torkába bámul, szó szerint is, akkor egy kicsit szívesen marad egyedül, vagy legalábbis veszi kézbe a doglokat, mert éreznie kell, hogy igenis formálhatja az eseményeket. Mivel a sebek nem voltak túl súlyosak, úgy ítélte, elég ha koncentrálva az erejét, elindítja a gyógyulás folyamatát, ezért lehunyta a szemét, hogy kicsit megnyugodon, hogy képes legyen a koncentrálásra, majd újra kinyitva azokat, anyanyelvén kezdett suttogni, talán egész verseket fűzve pergő sorokba. A hangok segítették a koncentrációt, ahogy ujjait óvatosan elhúzta a sebei felett. Ilyen mértékű sérülésnél elégnek kellett lennie a képességének önmagára. Mázlista volt, hogy megmentették, mielőtt kezelhetetlenül súlyos sebeket kapott volna.

by **Thorhalla** Pént. 17 Május 2013, 10:28

2046. december 17. hétfő – Vadföld
Résztvevők: David Ethan, Jared Aaron Voice és Andrew Ramirez

Heka sérülései nem voltak olyan súlyosak, így könnyedén eltudta mágiával látni a saját sebeit, amik az igék és a kézelhúzás után már ott sem voltak és csak a szakadt ruha, illetve a ruhán a vér volt az, ami a korábbi sérülésről árulkodott. Eközben a kismacskát nem kellett félteni, feltalálta ő magát és, ahogyan megérezte a vér szagát idebent egyből be is futott és rávetette magát az egyik döglött dinóra. A kis karmaival karmolászta a bőrt, amit ugyan felsérteni nem igen volt képes, így a fogaival próbálkozott, majd prüszkölve hagyta ott és a talapzatra kicsordult vért kezdte el lefetyelni és dorombolni közben. Idebent a helységben David talált zsákot, amibe eltudja tenni a macskát, igaz az fújt és kevésbé tetszett neki, amikor az ebédjét megszakították.
A csapat végül készen van és Andrew vezetésével indulnak el a központi rész felé, a főbejárathoz. Most, hogy már ügyelnek arra, hogy ne fussanak csapdába, sem biztonsági rendszerbe visszatudnak érni a szobába, ahol eredetileg bemásztak, majd innen továbbmenve még egy rövid folyosószakasz után a hatalmas előcsarnokba érnek. Itt már nincsenek egyedül, néhány gyerek labdázott a főbejáratnál, a benti részen, illetve a hatalmas lépcsőn, aminek az oldalába ért a hármas, így ők ugyan fellátnak rá, de akik rajta vannak őket nem, láttak még két másik személyt, két nőt, akik a gyerekeket figyelték. A sajnálatos, hogy a lépcső alatt nem lehetett átosonni a lakószárnyak irányába, hanem pontosan előtte kellett volna elhaladni.

by **Sarah** Pént. 17 Május 2013, 15:48

Heka fel is gyógyul, én pedig a számat kissé elhúzva nézek rá.
- Igen, a filmekben túloztak. - Mondjon akármit is, most gyógyította fel magát egy rakat sérülésből, még ha azok nem is voltak súlyosak, nekem egy ilyen húzás után ne mondja, hogy azoknak van igaza, főleg amikor azok főként akkor készültek, amikor fogalmunk sem volt róla, hogy léteznek ilyen életformák még a földön... Igazából nem tudom, hogy pontosan hány darab embernek lehet tudtában az, hogy jelenleg is élnek őshüllők. Lényegtelen végül is. Belerakom a macskát egy zsákba, amit nem igazán értek, hogy miért is teszem de így nagyon hirtelen ez tűnik a leglogikusabb húzásnak, bár kezdem magam kicsit pocsékul érezni miatta.
- Kezdem úgy érezni, hogy mégsem jó ötlet magunkkal cipelni a macskát, csak egy nyűg neki. - Ó, hogy milyen érzelmes vagyok... Oké nem igazán de kölyökállatokat kínozni például nem akarok, bár nem tudom, hogy mennyire számít kínzásnak az, hogy "életmentő" szándékkal összeszedtük. Részemről én szívesen hagynám kajálni, de ellenben ugyebár mennünk kell. Remélhetőleg valamelyiküknek van hozzáfűznivalója... Mindenesetre is haladunk, eléggé sokat, zavartalanul így már, hogy jobban odafigyelünk a dolgokra, egészen addig, ameddig el nem érjük a főcsarnokot, ahol viszont civilek vannak, avagy gyerekek és nők, igaz a nők nem feltétlenül civilek, de ők figyelnek a gyerekekre, szóval... Ja, valószínűleg nem harcosok, de ki tudja, azért semmiképpen sem kéne felkelteni a figyelmüket, ellenben más módon nem nagyon tudnánk átjutni.
- Tudsz kerülőutat? - Kérdem Andrewtól nagyon, de tényleg nagyon halkan. Jobb ötletem igazából nincs.

by **Bishop** Szomb. 18 Május 2013, 00:40

Heka képes a mágiával begyógyítani saját sebeit, nagyon hasznosnak tűnik ez a képesség. Pér percig figyelem majd a kismacskára terelődik figyelmem, éhes, rögtön nekiesik a tetemnek, de mivel azt nem tudja szétmarcangolni ezért a vért kezdi el felnyalni. Egyszer még elég vérmes ragadozó lehet belőle, ha megéli. A pihenő után fokozott óvatossággal haladunk tovább, nem ütközünk különösebb akadályba. Amint elérünk egy részhez, ahol gyerekek játszanak és felügyelők vigyáznak, rájuk ösztönösen végignézek a gyerekek arcán, nincs-e köztük az akit keresünk. Majd szemügyre veszem a terepet, még nem vettek észre, de ha át akarunk jutni, akkor észre fognak. David kérdésére gondolkodni kezdek.
~ Kerülő út, nem tudok róla, alul sajnos nem tudunk átmenni, valahogy meg kell oldani.
Tovább gondolkozom, megpróbálom visszajátszani az emlékeket, hátha sikerül kerülni.
- Nem, sajnos nem tudok más utat, ki kell valamit találni az átjutáshoz. Maximum kivárjuk a megfelelő pillanatot mikor se a felügyelők se a gyerekek nem figyelnek, nem erre néznek, majd gyorsan átjutunk, ennél jobbat most nem tudok.
Nehéz helyzet, eddig is csapatmunkára volt szükség, most is arra lesz. Remélhetőleg hárman össze tudnak rakni egy használható tervet. Végső esetben marad az a verzió, amit én mondtam, de akkor nagyon óvatosan igyekszem eljárni. Egy rossz mozdulat és észrevettek.

by **Szehmet** Csüt. 23 Május 2013, 21:02

-Ha te mondod... -Heka csak megvonta a vállát a túlzás dolog újbóli kijelentésére, nem szált vitába feleslegesen a társával, bár nem értett egyet vele. És igen veszélyesnek tartotta ezeket a nagyra nőtt gyíkokat. A sebei begyógyultak, és máris sokkal kellemesebben érezte magát. Ritkán kellett ehhez a képességhez nyúlnia, nem is szerette reklámozni. Most is feltűnt neki a érdeklődés, amit keltett vele, de már mikor hozzákezdett mérlegelte a lehetőségeit. Ez az érdeklődés bőven elmaradt a lehetséges sebesülés okozta problémák mögött.
-Ha már elhoztad, cipeld még egy kicsit. Odakinn rövid úton felfalta volna valami.. egy kis kellemetlenség ahhoz képest semmi. A kérdés csak az, mit csinálsz majd vele, ha megnő.- a cica önállósította magát, és máris felütötte a fejét a kétkedés.
-Persze az még odébb van.. Most bőven elég, ha vigyázol rá.-zárta egy halvány, biztató mosollyal, miközben elindultak. Most már kellően éberek voltak, hogy kikerüljék a problémákat, mindaddig, míg a probléma el nem állta az utat. Persze ez a probléma most még meglehetősen derűsen festett. A gyerekek látványa egyszerre emberivé tette ezt a helyet, és Heka nem szívesen zavarta volna fel a nyugalmukat. Gyors pillantásokkal felmérte a helyet, nincs-e valami komolyabb felvigyázó, szóval szemügyre vette a nőket, majd a gyerekeket is, hogy nincs-e köztük a keresett kölyök.
-Arra kell mennünk?-remélte, hogy mégis akad más út, bár nagyon úgy festett, hogy nem így van. De legalább a riasztó nem zavarta fel a nőket.. ez talán azt jelenti, hogy nem igazi nagy harcosok.
-Hm... valamelyikőtök nem tudná elgurítani a labdát, hogy az egyik kölyök ösztönösen utána menjen? Akkor talán a nők is rá figyelnének. -Nem volt elég jó ötlet a lépcsőn állók miatt, tudta jól, de ötletelni kellett és jobban tetszett neki a gondolat hogy várakozás helyett megoldják a figyelemelterelést... Közben a tekintetét újra végigfuttatta a helyiségen. Mászópontokat keresett, majd letett róla. Valószínűleg gyorsan felfedeznék őket akkor is, ha a fényviszonyokon módosítana. Szinte sajnálta, hogy nappal van, és spontán áramszünettel nem üríthet termet. De kivárni a nyugalmasabb időszakot, nem volt idő. Más után kezdett kutatni: a fal kidolgozását vette szemügyre, hátha van valami használható fedezék.

by **Thorhalla** Pént. 24 Május 2013, 10:20

//Szabad körök, amíg megbeszélhessétek a részleteket, hogy mit is tesztek végül. Szóval tessék nyugodtan, bátran írni.//

by **Bishop** Pént. 24 Május 2013, 18:35

Nekem nem jutott eszembe semmi hasznos, ellenben Hekának volt egy elég jó ötlete. Csak egy labdát kell észrevétlenül a megfelelő irányba gurítani és máris lesz elég időnk átjutni a másik oldalra. Mivel Razielt nem sikerült észrevennem ezért csak ez az egy tűnik a járható útnak.
- Remek terv Heka. Ha ide gurul egy labda, megpróbálom minél gyorsabban visszagurítani, hogy arra figyeljen az egyik gyerek és talán ezzel a felügyelők figyelmét is sikerül fókuszálni. Szükség lesz egy kis fénymanipulálásra, hogy ne vegyenek észre, utána pedig gyorsnak kell lennünk. Mit szóltok?
Megvárom, ha beleegyeznek akkor kivárom a megfelelő alkalmat, amíg egy labda vagy más tárgy a közelünkbe nem gurul, egy pillantást vetek Hekára, ezzel jelt adok neki majd közelebb lopakodom. Igyekszem a lehető legóvatosabban megközelíteni a játékot majd egy gyors mozdulattal visszagurítani. Ezután várom az alkalmat. Figyelek, nehogy valaki valahonnan észrevegyen, mert akkor végünk, akkor inkább el sem indulok ha nem biztonságos eléggé. Persze, egyáltalán nem biztos, hogy ez a végső terv, még változhat bármi.

by **Thorhalla** Szer. 29 Május 2013, 10:09

2046. december 17. hétfő – Vadföld
Résztvevők: David Ethan, Jared Aaron Voice és Andrew Ramirez

A terv egyelőre a kivárás volt, hogy hátha megérkezik a labda oda a közelükbe és azt el tudják gurítani valamerre. Itt szerencsére volt olyan hely, hogy be tudjanak húzódni, ha ez megtörténik. Úgy három-négy percet kellett várni és a labda valóban arra gurult, amerre kellett, azaz a három fiúhoz. Ekkor fogták és elgurították arra, amerről érkeztek a folyosón és elbújtak. Az egyik gyerek valóban el is rohant utána, mire az egyik nő lesietett a lépcsőről és vele együtt elindult a folyosóra, hogy visszahozzák a labdát – a folyosóra továbbra is egy nagyobb ajtó vezet, ami zárható volt. A másik nő viszont továbbra is a lépcsőn maradt és nem mozdult, ő a többi gyerekre figyelt, akik még mindig ott voltak a lépcső aljában és várták a társuk és főleg a labda visszaérkezését.

Vadföld (Antarktisz) - Page 9 00120

Najó írok inkább, mert látom, hogy ez így nem igen fog haladni.

by **Bishop** Szer. 29 Május 2013, 19:36

//Lehet félre értelmeztem a helyszín leírását, elnézést, ha nem lehetséges a reag végén írt akció, vagy nyilvánvalóan észrevennék Ramirezt, akkor nem érvényes.//

Csak pár percet kell várni és az egyik gyerek ide löki az egyik labdát, sikerül a megfelelő módon visszagurítani ami után fut az egyik kisgyerek, utána pedig az egyik nő. De a másik ott marad a többivel, nem jó, ezt még egyszer nem fogjuk tudni eljátszani, most kell cselekedni, a lehető leggyorsabban.
~ Nem kell senkinek meghalnia, főleg nem a gyerekek szeme láttára, nekünk kell óvatosnak lennünk.
Intek társaimnak, hogy maradjanak, lecsatolom a kardokat és Heka kezébe adom, majd lopakodva, a súlypontom lejjebb helyezve merészkedek ki ismét a látható részre, felgyorsítom magam majd ellenőrzöm a felszerelésem, nincs-e nálam semmi ami zajt okozhatna. Ezután kivárom a megfelelő pillanatot, mikor még mindenki a másik irányba néz várva a kisgyereket. Amint ez is megvan megnézem a célt, ahova érkezni akarok, takarásba, fedezékbe vagy a másik oldalra. Futás helyett egy egyszerű ugrással és gyors bukfenccel igyekszem átjutni. Minden a megfelelő időzítésen és a kellő gyorsaságon múlik. Nem muszáj mindhármunknak átjutni, elég egy valaki aki onnan átjuttathatja a többit, csak most gondoltam bele.

by **Sarah** Csüt. 30 Május 2013, 03:35

Elgondolkodok, hogy lehetne-e jobb tervet kitalálni a helyzetre Heka tervénél, vagy egyáltalán kiegészíteni valamivel ami megkönnyítené, egyszerűsíteni a haladásunkat, de igazából nem jut eszembe semmi sem, amit jobbnak vélnék, úgy értem bármikor ott van a lehetőség arra, hogy kicsináljuk a két nőt, de ugye mi a hősök vagyunk, szóval frankón nem kéne, meg néhány kölyöknek a látvány nyomna egy szép nagy pecsétet az elméjére is, szóval ja... Így egyszerűen végül vállat vonok és figyelem, ahogyan a terv, bár idővel, de kivitelezésre kerül... És ahogyan csak a probléma egy része oldódik meg vele, ami pedig azt illeti, az sem fog sokáig megoldottan maradni mert maximum egy fél perc kérdése, hogy az a kettő visszajöjjön.
- Oké ez megvan... És akkor most hogyan tovább? - Sajnos erősen kétlem, hogy itt át fogunk tudni jutni feltűnés nélkül, maximum ha valaki eltereli a figyelmet, de úgy, mint rendesen, ami az én esetemben még mindig nem áll fenn mert nem úgy kezelnének, mint mondjuk egy eltévedt embert, mivel az akasztásom errefelé eléggé nagy rendezvény volt, vagy legalább is az akart lenni, így feltételezem hogy az itteniek egy része felismer képről, persze lehet hogy túlságosan sokat hiszek az emberekről meg arról, hogy megfigyelnek ilyen apróságokat. Van egy olyan érzésem, hogy szükségünk lesz egy kisebb csodára, vagy egy nagy adag szerencsére, ami viszont nem igazán szokott minket pártolni, vagy legalább is nem tűnt fel eddig, hogy ez így lenne.

by **Thorhalla** Csüt. 30 Május 2013, 10:34

2046. december 17. hétfő – Vadföld
Résztvevők: David Ethan, Jared Aaron Voice és Andrew Ramirez

Sajnos Andrew nem tudja végrehajtani azt, amit szeretne, mert még mindig ott voltak a gyerekek és az egyik felnőtt, akik most leginkább erre figyeltek, hogy a társuk mikor hozza vissza a labdát. A hármast nem vették észre és egyelőre még nem jött vissza az a páros sem, akik elmentek. Mígnem végül futás hangját lehetett hallani és a nő bukkant ki a gyerekkel a kezében és hangosan mondta.
- Valaki megölt egy csomó raptort a konyhában. Vidd fel a gyerekeket, én keresek őrséget, hogy utána járhassunk ennek!
A másik nő felállt a lépcsőn és rászólt a gyerekekre, hogy indulás, akik ugyan nem boldogan, de elindultak felfelé a lépcsőn az emeletre, a nő pedig, aki őrségért indult a főbejáraton át távozott. Amennyire korábban látta a hármas, rajuk kívül senki sem maradt a főcsarnokban, csak ők.

A helyszín: (az előző köri állapotot mutatja)
Vadföld (Antarktisz) - Page 9 Vadfld

by **Bishop** Csüt. 30 Május 2013, 15:13

Nem tudom a gyorsaságommal megoldani az átjutást, és ez nagy gond, főleg mikor a felügyelő visszaér a kisgyerekkel, megtalálták a sok raptor tetemet és most hívni akarják az őrséget. A helyzet egyre rosszabb, innentől már mindenképpen jön az őrség, csak késleltetni lehet a dolgot. Elsőre nem tudom mit tehetnék de eszembe jut egy elég határozott kép.
- Én gyorsan utána megyek és megpróbálom megakadályozni, hogy hívja az őrséget, ti addig nézzetek körül a lakrészeknél, oda könnyen eltaláltok.
Amint ez megvolt és jelezték, hogy megértették, megvárom amíg a nagyobb csoport felér a lépcsőn majd felgyorsulva rohanok is a főbejárathoz majd utána a nőnek, mielőtt riaszthatná az őrséget. Természetesen figyelek, nehogy egy csoport katonába rohanjak, vagy éppen rosszkor érjem utol. Ha sikerül mögé érnem hátulról elkapom, egyik kezemmel azonnal befogom a száját, a másikkal pedig a torkánál szorítom és próbálom elkábítani, nem akarom megölni, akkor inkább leütöm és gyorsan kell keresnem egy helyet, ahova lerakhatom. Ha látom, hogy már késő akkor gyorsan visszarohanok figyelmeztetni a többieket.

by **Sarah** Pént. 31 Május 2013, 05:39

Oké, tényleg úgy van mint ahogyan kinéz, milyen... Meglepő? Nem, ugyan. Szóval nem tudunk tovább menni, hamarosan pedig az a bizonyos kettő aki távozott is visszatér, igaz a döglött állatok tudtával és hát... Úgy tűnik, hogy mégiscsak megvan a megoldás, még ha az-az őrség felverésével is jár, vagy járt, igazából még nem tudnak róla, szóval ja...
- Jó messzire gurult az a labda. - Vakargatom a tarkómat, de igazából örülök neki mert tényleg jobb, hogy így alakult minthogy még mindig tanácstalanul itt dekkoljunk. Természetesen az óvónők terelgetni kezdik a fiatalokat, legalább is az egyik, nekünk pedig itt van a tökéletes alkalom végre tovább haladni, Andrew pedig szeretné kiütni azt az egyet aki az őrséghez indult, amire csak biccentek egyet gyorsan az irányába. Fölösleges lenne szavakkal húzni az időt, a srác ha utoléri azt a bizonyos nőt, valószínűleg nem fogja megölni... Nem, oké nekem különösebben nem számít hogy ki él meg ki hal mert mindenki tudja hogy van túlvilág blablabla, végül is én azért próbálom elkerülni az "erőszakos" megoldásokat, mert voltam olyan hülye és megfogadtam egy ráadásul hamis halálközeli élményemnél, hogy ha túlélem akkor fontolóra veszem amivel a toronyban állandóan nyúznak minket, hogy hősök vagyunk és nem tömeggyilkosok amiben végül is van valami... Úgy látom sikerült elkalandoznom a fontos dolgoktól... Szóval vissza a lényegre. Ugyebár itt az alkalom a haladásra, így óvatosan kilesek a lépcső aljánál és ha minden tiszta akkor folytatom az utunkat a szállások felé, mert még mindig jobb mintegy csoport után menni, azt hiszem, ez hamarosan kiderül.

by **Thorhalla** Pént. 31 Május 2013, 12:03

2046. december 17. hétfő – Vadföld
Résztvevők: David Ethan, Jared Aaron Voice és Andrew Ramirez

Ahogyan Andrew kirohant David ellopakodott a lépcső aljáig és kilesett rajta felfelé, hogy merre is vannak a gyerekek és a nő. Már nem látszottak, így ő és Heka minden gond nélkül eltudtak jutni a lakosztályok folyosójáig. Ott a következő látvány fogadta őket, legalább hatvan méter hosszan öt méterenként ajtók voltak mind a két oldalon, azaz 12-12 ajtó. A folyosó végén pedig egy lépcső, ami vitt fel az emeletre, ahol valószínűleg ugyanígy szállások voltak hasonlóan, mint itt.

Andrew a gyorsaságát kihasználva azonnal ment a kiszaladó nő után és igencsak gyorsan beérte és könnyedén ragadta meg a nyakát. Le tudta ütni minden gond nélkül és a bokrok közé pedig el lehetett úgy rejteni, hogy ne lássa meg senki, ha véletlenül valaki mégis erre jönne. Amint ez megvolt rohant is vissza és meglátta a lakórészek folyosóján eltűnő társait, így minden gond nélkül be tudta őket érni.

//Elnézését Szehmettől, hogy kihagyom, csak addig nem tudom kiírni az új kalandot, amíg Ti nem végeztek, ezért írok, ha ír Bish és Sarah//

by **Bishop** Szomb. 01 Jún. 2013, 00:59

Utána rohanok a nőnek és időben beérem, leütöm, eszméletét veszti és aztán elrejtem az egyik bokorban. Rendben, nem tettem benne sok kárt, csak amennyit muszáj volt. Visszarohanok a többiekhez, akik a földszinten vannak, egészen a lakrészeknél. Végignézek az ajtósorokon, nem tudom mit tehetnénk, mindegyikbe be kellene nézni, de az túl kockázatos.
~ Ha mindegyikbe benézünk és olyannal találkozunk aki felismer minket vagy csak gyanakszik és riasztja az őrséget, vége az egésznek, viszont ha nem nyitunk ki egyik ajtót sem, nincs is esélyünk megtalálni Razielt. Főleg, hogy rohamosan fogy az időnk már csak percek kérdése és keresni fognak minket.
- Gyorsan nézzük meg ezeket a szobákat, nincs sok időnk.
Ezzel neki is állok ellenőrizni a bal oldalt ajtóról ajtóra haladva. Rányitok a kilincsre és megnézem ki van odabent, ha nem a keresett fiú akkor gyorsan visszacsukom az ajtót, vagy megkérdezem, minden rendben van-e. Ha egy ajtó nem nyílik akkor hallgatózok egy percig, van-e bent valaki. Közben mikor belefér az időbe néha a főbejárathoz is nézek, érkezik-e onnan valaki.

by **Sarah** Szomb. 01 Jún. 2013, 05:38

Oké, tiszta a levegő, szóval mozgásba lendülök, lendülünk és hamarosan ott is vagyunk a másik oldalon a lakosztályok folyosóján ami.. Hát... Hosszú, de rohadtul hosszú, ráadásul sok ajtó is van.
~ Egy élmény lesz... ~ Andrew tér vissza amúgy meglehetősen gyorsan, azt hittem többet fog időzni a dolgával, de úgy veszem, hogy sikerrel járt, szóval egyenlőre minden rendben, akkor vessük is bele magunkat a kutakodásba, nemde? De bizony, szóval odasétálok a jobboldali első ajtóhoz, veszek egy nagy levegőt, még egyszer megfordul a fejemben annak a gondolata, hogy mivel is "szórakozunk" most éppen, igaz inkább tényleg azért vagyok egy kicsit ideges, mert tényleg ha már eddig így kihúztuk, akkor eléggé gáz lenne így elcseszni... Szóval igazából engem ennyi idegesít, a maradék része nem. Szóval nagy levegő, amivel félre tolom az ilyen gondolataimat és benyitok az első ajtón. Természetesen csak félig lesek be, mint aki csak félénken leskelődik... Ha pedig ez a része is elhagyatott a kastélynak akkor boldogan nézegetem végig a jobboldalon lévő többi szobát is, ha viszont vannak lakók, akkor ugyan így lesek be az összes többibe is, már ha nem kell kulcs, mert ajtót berúgni nem fogok, legalább is nem így indokolatlanul. Mindenesetre is ha van lakó akkor még annyit hozzáfűzök, hogy:
- Bocsi... Rossz ajtó... - Reménykedem benne, hogy ez a hely is elhagyatott legalább annyira, mint a korábban látottak, bár igazából kétlem, mert mégiscsak a lakórész.

by **Thorhalla** Szomb. 01 Jún. 2013, 10:36

2046. december 17. hétfő – Vadföld
Résztvevők: David Ethan, Jared Aaron Voice és Andrew Ramirez

A társaság nekiállt ajtókat nyitogatni, hogy merre is lehet a Abraham, a kisfiú, akit kerestek. David és Andrew ellentétes oldalon álltak neki mindennek, a legtöbb helység, ahova benyitottak üres volt, jellegtelenek, a szobákból szinte mindent elvittek és csak az ágyak, szekrények maradtak bent. A folyosó végére kellett elérniük, amikor Andrew végül egy olyan szobába nyitott be, amiben határozottan egy gyermek lakott. Az általa is látott szőke kisfiú ült a földön és a régi idők emlékére lego-ból épített valamilyen kastélyt. A maszk miatt egy pillanatra riadtan nézett Andrew-ra, de amikor David mögé ért, akkor őt már megismerte és felpattant a földről.
- David! – kiáltott fel és rohant is ki a folyosóra.
Így ennek hála már Heka is megláthatta, hogy miként nézett ki a hat-hét év körüli fiúcska.
Vadföld (Antarktisz) - Page 9 763549-mk_super

Vadföld (Antarktisz) - Page 9 763549-mk_super

Amint megérkezik a fiúhoz meg is öleli és úgy nézett fel.
- Régen láttalak, azt hittem, hogy már el is felejtettél – mondta kissé bántottan. – Jössz játszani velem?

by **Szehmet** Szomb. 01 Jún. 2013, 21:47

A félig sem átgondolt laza ötletelésből egy nem működő terv lett. Sőt, a végén még úgy tűnt igencsak nagy pácba kerülnek majd. Valahol szórakoztató volt, hogy egy pár hölgy és gyerek ekkora problémát okoz nekik, miközben a társai halomra ölték a gyíkokat.. Ugyanakkor valahogy mégis rendben volt. A dolgok mentek, ahogy kellett, s csak rájuk várt a megoldás. Persze mindeközben valószínűleg több figyelmet kellett volna a tettekre mint a gondolatokra szentelnie mert szinte még fel sem ocsúdott, máris megoldották a srácok a dolgot. Hasznosan, de valószínűleg nem egészen az ő szájíze szerint.
-Valószínűleg nem lesz sok időnk. Keresni fogják.-nem kérdezte meg, hogy mi történt a nővel. Úgy döntött, a nemtudás most hasznosabb, ha a feladatot végig kell vinni, és máris csatlakozott a keresőkhöz, alkalmasint pedig körül nézett, nincsenek-e máris a nyakukon. Hasznosnak tűnt ez az őrpozíció, de aztán a kirohanó, boldog gyerekhangra nem tehetett mást, minthogy a kis földszintes szöszire pillantott. Majd elvigyorodott. A nagy találkozás a gyerek és a régi barát között annyira egyszerű, felhőtlen és élettel teli volt, hogy a világ egy pillanatra csodás hellyé változott. Az emlékeiben kutatva igyekezett ezt a boldog kiskölyköt összevetni a keresett gyerek emlékképével.
-Mi lenne, ha nem itt kezdenétek játszani? -A feladat minden csoda ellenére maradt, és Heka megpróbált nyugodt, ésszerű maradni.
-Lépni kellene mielőtt felfedeznek minket. Aztán... Aztán valahogyan el ebből a dzsungelből.

by **Sarah** Vas. 02 Jún. 2013, 04:36

Rendben, a keresgélés mégsem annyira vészes, mivel a szobák nagy része finoman szólva is kirámolt, elhagyatott... De tényleg, a legtöbben az ágyon és a szekrényeken kívül nincs is más, így a harmadik után már nyugisan nyitogatom végig az ajtókat. Lassan elérek a folyosó végére és a magam oldalán még mindig nem találtam semmit, szóval már készíteném a lábaimat az " ó de szörnyű " emeletmászásra, lépcsőzésre, vagy akár a Tarzanosan indán átlendülésre, amihez mondjuk inkább kezek kellenek mintsem lábak... Oké ezekhez nem kell valami hatalmas felkészülés, mert még midig csak pár lépés felfelé, az ember nem szakad bele, ha csak nincsenek súlyos egészségügyi problémái, nekem pedig a legjobb tudomásom szerint nincsenek és a jövőben is eléggé egészségesnek látszottam, szóval nem aggódok. Egy véletlenszerű pillanatban lesek rá Andrewra, akin úgy látom, hogy megakadt az egyik szobánál, bár nem foglalkozok vele igazán, ha van valami akkor el tudja intézni, azonban ahogyan mögé érek és meghallom azt a kegyetlenül ismerős hangot, kénytelen vagyok én is oda fordulni. Egy kellemes ismerős jelenik meg a horizonton, hát... Az én horizontomon, a reflexeim pedig lassúak a kellemes meglepetésnek köszönhetően. Természetesen én is átölelem a kölyköt.
- Elfelejteni? Ugyan öcsi, csak legutóbb sikerült olyan jól elrejtőznöd, hogy még csak most tudtalak megtalálni. - Válaszolom neki mosolyogva és barátságosan megborzolom a haját. A játék kérdésére bánatos, hogy nemet kell mondanom, átmenetileg... Lego... Hmm, régi szép emlékek... Még mindig emlékszem, hogy hogyan kell pingvint csinálni, mikor kicsi voltam olyan okosnak éreztem magam, hogy csak úgy ki tudtam logikázni egy olyan formát, ami tényleg eléggé hasonlít ahhoz a szárnyashoz... Úszó szárnyashoz. Meg szerencsésnek is persze, mert pont voltak olyan darabok, így visszagondolva meg eléggé egyszerű volt... Régi szép problémamentes idők. Persze még legyintek egyet Hekának, nem sértőn, nem, ilyen szándék egyáltalán nincs benne, jó kedvem van!
- Figyelj Abraham, lehet, hogy így hirtelen furcsán hangzik, de mit szólnál hozzá, ha innen átköltöznél hozzánk? Ott rengeteg időnk lesz játszani, amit csak akarsz. - Eléggé biztatóan és kedvsen beszélek hozzá, reménykedve abban, hogy könnyedén belemegy, mert erőszakkal elrángatni nem akarom, mert hát... Egy kisgyerek csak, akinek elég sok dolog van a kezében, ha nem is tud róla. Amennyiben sikerült rábeszélni, hozzáfűzök egy annyit, hogy:
- Szedd gyorsan össze amit hozni szeretnél. - Közben pedig remélem, hogy valaki értesíti a toronyt a rádión keresztül és megérdeklődi, hogy mennyire biztonságos közvetlenül innen egy teleportálás, hogy ki kell-e majd osonni, vagy sem. Én addig inkább a fiúval foglalkozok, mert két szemem rajta, ha már egyszer meggondolatlanságból rosszul vigyáztam rá... Nos, ez még egyszer nem történhet meg.

by **Bishop** Vas. 02 Jún. 2013, 13:15

Nekiállok sorba nyitni az ajtókat, a szobák szerencsére üresek, csak egy ágy és szekrény van bennük, a költözés utolsó fázisában lehetnek, talán még pont időben érkeztek, mielőtt mindenkit Genoshára költöztettek volna. Az egyik szobában hirtelen meglátom a kisgyereket, határozottan ő az, persze engem nem ismer meg ebben a ruhában, de Davidet igen, rögtön oda is fut hozzá. Néhány másodpercig figyelem, a LEGO építményt, régi emlékek, majd rögtön vissza is terelem a gondolataim a jelenlegi helyzetre. Gyorsan ahogy tudok beterelek mindenkit a szobába és becsukom mögöttünk az ajtót.
~ Hood azt mondta szóljunk ha bármi van, de csak akkor ha tényleg fontos, mert lehet figyelik a vonalat. Ahogy láttam nem valószínű, és ez tényleg fontos helyzet. Egyszerűbb innen elteleportálni mint elszökni.
Fogom a rádiót és hívom a tornyot, amint létrejön a kapcsolat máris beleszólok.
- Itt Andrew, Magneto palotájában vagyunk Vadföldön, megtaláltuk Razielt. Mi a következő lépés?
Közben azért figyelek a környezetre, nehogy valahonnan mégis előkerüljön az őrség, éppen most.

by **Thorhalla** Vas. 02 Jún. 2013, 16:20

2046. december 17. hétfő – Vadföld
Résztvevők: David Ethan, Jared Aaron Voice és Andrew Ramirez

A fiú felnézett David-re a szavai után.
- Daniel is ott lesz? – kérdezte.
De meg sem várva a választ már rohant is be a szobába, hogy nekiálljon pakolni. Ezalatt még egyelőre senki sem jött a folyosóra szerencsére és Andrew is feltudta hívni a tornyot, ahol Hood várta a hívásukat, a rádióban kapott választ pedig a fülesén át mindenki hallotta.
- Azonnal ott vagyok, nem biztos, hogy kijutnátok – mondta.
A kisfiú közben már össze is pakolt és a dugig tömött táskájával jött ki a folyosóra, ahol ebben a pillanatban egy éles villanás után meg is jelent Hood, körbenézett a lakrészeken és a folyosón, majd megszólalt.
- Rendben van, akkor nem várjuk meg a folytatást, amíg valaki még marasztalni akarna minket. Érintsétek meg a karomat.
Ki is nyújtotta a kezét, hogy ezt megtehessék a fiúk. Abraham kérdőn nézett Davidre, benne megbízott, és ha ő igent mond, vagy bólint, akkor ő is hozzáér Hood karjához. Amint mindenki megtette ezt, egy erős villanás után máris New Yorkban a főmágus-toronyban találja a csapat magát.

Vége.
(néhány napon belül írom ki majd a korszakzárást és köszönöm a játékot.)

by **Serena Davidson** Vas. 19 Jan. 2014, 17:44

2048. január 20. hétfő – Vadföld
Résztvevők: Rachel Wilcox és Lorna Howlett

A kis kiruccanás után Rachel hazajutott az élettársához és a fiához. Ők Vadföldön Magneto végső távozása után az egykori Mutáns testvériség főhadiszállására költöztek be abba a hatalmas városba. Így Rachelnek is hatalmas lakosztályai voltak a központi palotában, igencsak fényűző helyen, a korábbi utcalány alig 3 év alatt ide jutott, hogy annak ellenére, hogy hivatalosan ugyan nem Kevin felesége, de mindenki annak, így Vadföld királynőjeként kezeli őt. Az eltűnése okán Ka-Zar parancsára folyamatosan két testőr vigyázott rá és tartotta szemmel, hogy mégegyszer ne fordulhasson elő az, ami január elején történt. Most kellemes meleg délutáni idő volt Jasonnel éppen kint voltak az egyik parkban és ott sétáltatta, vagyis tolta a babakocsiban. Az egyik szolgálólány, egy helyi sötétbőrű, de korábban külföldön, Ausztráliában tanult egyetemet végzett lány sietett oda hozzá.
- Lady Rachel – kezdte egy meghajlás után. – Lady Lorna siklója megérkezett a leszállópályára.
Az itt volt egész közel csak két épülettel kellett odébb menni, ha Rachel elindul, akkor csak félútig kell haladnia, mert már ott jött vele szembe Lorna, ha nem megy akkor a barátnője pár perc múlva megérkezik hozzá. Lorna is remek színben volt, nem csak a regenerációja miatt, egyébként is, boldog volt Bard mellett, noha Rachel tudta, hogy kicsit nehezen viselte, hogy a Negatív zónában mindentől távol kell élnie, még ha a napjai jelentős részeit ebben a dimenzióban is tölti.
- Hiányoztál – szólalt meg egy mosollyal. – Ó, és hogy van a nagyfiú?

by Ajánlott tartalom