Astro pláza

Kree Invázió 4 – Kiskarácsony, nagyk… vagy mégsem?!

” Minden egyes lélegzet fájt és égetett - mintha az előbb súrolták volna végig acélforgáccsal a légutaimat. De lélegeztem. És majd megfagytam. Kismillió éles, jeges vízcsöpp záporozott az arcomra és a karomra, amitől egyre hidegebb lett.”
- Stephanie Meyer



Kivételesen Sam is megszólalt, amire a Télanyó elmosolyodott. Azon is, hogy mindenkinek Rudolffal volt baja.
- Nem kell ráülni, teleportál – mondta. – Egy pillanat alatt ott lesztek, ahol lenni kell.
Aztán, mint eddig most is Aina volt az, aki beszélt és végül is átvette a kantárt a télapó feleségétől. Rudolf pedig kedvesen végignyalt a lány arcán az érdes nyelvével, mintha csak egy kutya lett volna és nem pedig egy rénszarvas. Amint ezzel megvolt még „nyihogott” is egyet, majd két lábra állt. Így még a most amúgy sem alacsony – nagyjából 230 centis – Sam fölé is magasodott. Lilás fény kezdte körbevenni, majd egy pukkanás hallatszott.
A teleportálás most sem volt a legkellemesebb, mindenkinek felfordult tőle a gyomra, a gyengébb gyomrúak még hányhattak is egyet utána. Szerencsére a kellemetlen érzés nem tart tovább pár másodpercnél. Mindenki szinte azonnal megérezhette, hogy most sem kerültek sokkalta melegebb helyre, mint az eddigiek. Most is hideg volt, a fagyos, csípős szél hangját hallani lehetett, de a társaságot most éppen nem érte el szerencsére. Ugyanis egy nagyobb jégbarlangszerűségben voltak. Kiláttak innen, velük szemben egy hatalmas jeges, kőből épült erőd volt látható.
Egy emelkedő, kijárt út vezetett fel a bejárathoz, és mindannyian pontosan érezték azt, hogy odabent van az erődben az, aki miatt érkeztek.

Kree Invázió 4 – Kiskarácsony, nagyk… vagy mégsem?!

” Ha nem tudunk átlépni az árnyékunkon, csatát nyerhetünk néhányat, de a háborút elveszítjük.”
- Tóth Gábor Ákos



A csapat elindult és át tudott jutni az erődítmény bejáratához. Közben Aina azon gondolkodott már, hogy ki mire is lenne jó, bár még azt sem tudta, hogy mivel állnak szemben. Sam fejében átfutott, hogy marad, de mivel nem akart egyedül maradni, így nem tette. Ben és Aina haladtak elől, a többiek pedig utánuk. Rudolf nem ment be az erődítménybe, hanem kint megállt a bejáratnál. Odabent is hideg volt, de legalább nem annyira, mint kint és a szél sem fújt. A falak félig jégből, félig kőből voltak és a hely hatalmas. Szerencsére valamiért mindenki pontosan érezte, hogy merre is kell menni, így legalább az eltévedéssel nem volt gond. Fagyott folyosókon, csarnokokon és termeken, illetve lépcsőkön át vezetett az út. Legalább negyed órát kellett az útvesztőben haladni, mígnem egy lépcsősor tetején már-már az egész erődítmény tetején egy nagyobb romos állapotban levő teremhez értek. Itt több helyen jégkristályok voltak a földön, amik alakzatot adtak ki, a falak teljesen havasak és jegesek, ablakok nem látszottak, mégis félhomályos állapotok uralkodtak.

Ebből a helységből nem volt kijárat, csak azaz egy be, amin a csapat bejött. A terem túl végében az egyik homályos részről pedig a mostanra vöröslő szemű némileg eltorzult télapó is előjött, besétálva a terem közepéig, a kezében egy hatalmas karddal.


//A képpel ellentétben nincs vele rénszarvas, csak egymagában van.//

Kree Invázió 4 – Kiskarácsony, nagyk… vagy mégsem?!

” Az ember vagy rögtön meghal, vagy csak később, de semmiképpen nem menekül.”
- Marceline Loridan-Ivens



Senki sem támadott, csak állt és nézett, ami a lehető legrosszabb döntésnek bizonyult. A télapó ajkaira gonosz mosoly húzódott. Hanyagul emelte fel a kezét és intett vele a táraság felé. Mivel senki sem készült arra, hogy kitérjen, így a láthatatlan csapás mindenkit mellkas magásságában csapott meg. A talaj kiszaladt a csapat tagjainak a lába alól a talaj és több métert repültek. A szerencsésebbek, Emily kivételével mindenki a hóban landolt és csak pár pillanatig nem kapott levegőt. Azonban Emily a falnak csapódott és azon nyomban elvesztette az eszméletét, úgy zuhant le a földre.
A mikulás közelebb lépett a társasághoz a kezét felemelte, majd egy lefele irányuló gyors mozdulatot tett. Néhány pillanatig azt lehetett hinni, hogy semmi sem történt, majd mindenki furcsán kezdte érezni magát. Gyengeséget érezhettek, mintha betegek lennének saját magukon – már akin volt szabad felület – furcsa fekete csíkokat vehettek észre, az érrendszerük kezdett feketedni. Ez főleg Aina-n és Sam-en volt nagyon jól látható. Sam számára mindez nagyon, de nagyon ismerős volt. Amikor Rémálom síkján voltak, akkor is pontosan ugyanilyen „sérülések” kerültek rájuk. Legalább így az nyilvánvalóvá vált, hogy ki tette mindezt Mr. Claus-al.
A télapó közben el is indult a társaság felé, a kezeiben egy-egy nagyobb fémlándzsa jelent meg…

//Ha ír, magához tér.//

Kree Invázió 4 – Kiskarácsony, nagyk… vagy mégsem?!

” A dallam olyan, mint az első benyomás, a testi vonzalom, a szex. Aztán jobban megismerjük egymást, ez a szöveg. Kiderülnek a lelki mélységek.”
- Zene és szöveg c. film



Aina végre eljutott odáig, hogy kipróbálja a furulyát, amikor megfújta nem történt semmi, semmilyen hatása sem volt. Azonban érezte, hogy miért. Gondolnia is kellett valamire, hogy a dallam létrehozhassa azt, amire gondolt.
A gyengeség ellenére senki sem szándékozott feladni a harcot, Shadow Wolf, ahogyan a támadásra gondolt két tőr jelent meg a kezeiben, amik aztán olyan karmokká alakultak át, mint amikkel Rozsomák is rendelkezett. Ellenállókká, csak éppen nem a bőr alá húzódott vissza, hanem a kézfejen létrejött „tokba”. Ha Wolf koncentrált, akkor a pengék akár újra tőrré is összeálltak, ha akarta.
Ben tűzvarázslatot akart létrehozni, azonnal több is megjelent a könyvben, csak ki kellett választania és az már repült is a télapóra, ki mindettől meg is torpant. Sam pedig ezt a pillanatot választotta ki a támadásra, ahogyan Wolf is. Sam üvöltve rohanta le a télapót, aki talán ki is tudott volna térni, de Wolf eltűnt a saját helyéről és árnyakbeli teleportálással jelent meg Mr. Claus mögött és mélyesztette bele a karmait, vagy a tőröket. A férfi felüvöltött és Sam ekkor csapott le és szelte kettőbe a télapót.
Vagyis ezt akart volna, a fejszéje félbevágta a férfit, azonban semmi sem történt, nem lett véres a penge, nem esett kettőbe az ellenfél, csak felüvöltött. A bőre színe, a ruhája sokkal inkább az eredeti télapóra kezdett hasonlítani, míg a vöröslő szemei is kékek lettek jó pár pillanatra.
Azonban ez csak átmeneti volt, mert utána újra olyan lett, mint amilyennek látták és egy lökéssel taszította el magától jó pár méterre mind Sam-et, mind Wolf-ot. Azonban az előbb szerzett sérülések miatt nem tudott újabbat támadni.

Kree Invázió 4 – Kiskarácsony, nagyk… vagy mégsem?!

” A tudomány az én szememben egy sajátos életforma, és a tudós, az egy közönséges ízlés, egy - az ismeretlenre, az ismeretlen kihívásra különösen fogékony alkatnak a realizálódása.”
- Marx György



Aina most vidám dolgokat próbált felidézni a karácsonnyal és a télapóval kapcsolatban és így kezdett el zenélni a furulyával. A dallamra a télapó megtorpant és a fejéhez kapott, néhány pillanat múlva térdre is zuhant, aranyló fényben kezdett derengeni. Sam pedig ezt használta ki, továbbra is a brutális formában, mivel a télapó küszködött valamivel, így nem igen tudott ellenállni, sem tenni az ellen, hogy a férfi ezúttal hosszában vágja bele a csatabárdot. Ezúttal sem érte fizikai sérülés a férfit, de a sárga/arany fény egyre erősebben lengte körbe, főleg, amikor még meg is forgatta benne a bárdot Sam. A Télapó felüvöltött fájdalmában, amit Aina és Sam együttes támadása okozott. A fény végül teljesen eltűntette a férfit, csak az üvöltése hallatszott, majd egy nagy robbanás következett. A robbanás szele mindenkit ledöntött a lábáról és a falnak csapta, mindenki elveszítette az eszméletét ennek köszönhetően.
Mikor magukhoz tértek nem a romos erődben voltak, hanem az Astro plázánál a széttört bódék között. Mindannyian a saját ruhájukban voltak újra, önmaguk, a fantasy énjük már nem volt meg, Shadow Wolf is újra szimbiózisban volt Bennel és Aina is érezhette a manahálót, újra mágiahasználó volt. Sok másik ember is most kezdett ébredezni, a fekete sérülések, amit Rémálomnak köszönhettek már nem volt meg és Télapó mellett Rudolf is ott volt, éppen ébresztgetni próbálta a gazdáját, aki immáron pont úgy nézett ki, ahogyan kellett neki és nem megrontottan.
Az Astro pláza környékén az épületek ezekben a pillanatokban vették fel a megszokott külsejüket, úgy néztek ki eddig, mint a falu, ahova alapból került a társaság. A távolból pedig hallani lehetet a szirénákat is.

//Gratulálok nektek, azt hittem, hogy tovább fog tartani a végső ütközet, de nagyon jól megoldottátok ^^ //

Kree Invázió 4 – Kiskarácsony, nagyk… vagy mégsem?!

” A történelmet mindenkinek ismernie és értenie kell, mert a háborút csak így lehet elkerülni.”
- Janne Teller



A szirénákkal a rendőrök érkeztek, ahogyan velük együtt a SHIELD és a mentősök is. A kihallgatások és a vallomások felvétele megkezdődött. A csapat tagjait is kihallgatták, akinek szüksége volt arra, hogy kórházba vigyék, mint Emily, akinek egy nagyobb seb volt a fején, azt bevitték, majd a vizsgálatok után haza is engedték. Senkit sem vittek be, vagy tartottak benn, ha valaki igényelte, akkor rendőr is hazavitte, vagy taxit hívtak.
A Télapót a SHIELD vitte el, mert ez terrorista cselekmény volt, de valószínűleg hamar kiengedhették, mert másnap reggel mindenki megkapta az ajándékát, külön a télapótól. Annak a tárgynak a replikája volt (méretarányos), amivel legyőzték őt. Sajnos ezekkel nem tudtak semmit sem tenni, de emléknek el lehetett tenni.
Pár nappal karácsony után kijöttek a hírek, miszerint a Télapó valaminek a befolyása alatt állt, de néhány bátor fiatalnak köszönhetően a befolyás megszűnt és nekik köszönhetően a karácsony is megmenekült. Ugyan a nevük nem derült ki, de az egész világ hálás lehetett nekik.

Vége.

//Köszönöm a játékot mindenkinek. Aina pedig megkapja a 4 hónapnyi tanulási időt. //

Kree Invázió  – Szemfényvesztés


Epilógusok

Wakanda:
A három férfi és a nő vállvetve harcoltak a démonok újabb és újabb hada ellen, mígnem az utolsó lényhez is elértek. Mivel végül egyikőjük sem volt hajlandó fogyasztani a növényből, mely megsokszorozta volna az erejüket, állóképességüket és regenerációjukat, így roppant nehéz volt leküzdeni a végső ellenfelet. Ugyanis az egyszerre létezett az asztrális világon – ahonnét fertőzte Bastet-et – illetve a fizikain is. Hosszú órák után, miközben végigüldözték többször az istennő dimenzióján végül győzelmet arattak. Eddigre már szinte minden fekete volt körülöttük, ahogyan rémálom hatalma végigterjedt mindenhol. Azonban a lény halála után mindez elkezdett eltűnni és az istennő is felébredt. Sikerrel mentették meg Bastet-et, aki ugyan kissé kótyagos volt, de hamarosan teljesen rendbe is jött.

~ Pár nappal később a fővárosban ~
Az egyik tudós lélekszakadva rohant a Reynolds parancsnokhoz, azzal kapcsolatban, amit nem sokkal korábban Ervin hozott vissza a csapatával. Nem kért engedélyt, se semmit, hanem csak berontott a nő lakosztályába.
– Standartenführer, Standartenführer! – zihálta. – Találtunk valamit!

Olympia:
Nem sokkal azok után, hogy az X-men távozott az örökkévalók romos városából az Árnykirály intett egyet a kezével nem messze attól a helytől, ahol letette korábban az X-men a gépet. A semmiből mindenki számára láthatóvá vált Vanath és még két mellette álló deviáns is.
- Nem lesz baj abból nagyúr, hogy rájöttek? – kérdezte az Árykirály.
- NEM – mondta. – ÚGYSEM TUDNAK MIT TENNI, A VÉGSŐK NEM FOGNAK BEAVATKOZNI. HA MEG MÉGIS… ITT VANNAK A DEVIÁNSOK ÉS AZ ÖRÖKKÉVALÓK VÁROSA. JÖJJENEK, HA MERNEK!
A nagyúr nevetése percekig hallatszott a romos tér falai között.

Rémálom síkja:
Már kétszeresen is olyan közel járt ahhoz, hogy valamilyen formában fizikailag is az ébren levők síkjára lépjen, hiszen egyébként minderre képtelen és be van zárva az álomsíkra. De mindkét esetben meghiúsították a tervét. Először az istennő, azok után a télapó. Rémálom roppant dühös volt, hogy nem is szuperhősök, vagy effélék, hanem teljesen átlagos emberek képesek voltak minderre, ráadásul az egyik a saját avatarja! Ki kellett találnia valamit, nagyon sürgősen, főleg, hogy most már egyre többen tudták azt, hogy visszatért. Igaz egyelőre szerencsére nem támadtak rá az istenek, vagy nem próbálták újra megállítani, de tudta, hogy ami késik, az nem múlik. Előbb, vagy utóbb ők is újra megjelennek a portáján.
Így Rémálom újabb terveket kezdett tervezni, amivel tervei szerint a fizikai síkra tud majd lépni.

Naprendszer határa:
A naprendszer határán a hipertérből egy álcázott kree csatahajó lépett ki. Mindezt még a Plútón élő raptorok – Kristály Népe – sem volt képes arra, hogy érzékelje. A legújabb fejlesztésű álcázó berendezéssel működött, amiből még csak ez az egy prototípus volt, a Novák álcázó-berendezését fejlesztették tovább éppen azért, hogy Ko-Rel hajója se észlelhesse ezt a lopakodó cirkálót. A támadások tervezése következő fázisába lépett, az pedig azt takarta, hogy gerilla hadműveleteket fognak végrehajtani a bolygón, bombázásokkal, szabotázzsal, mindezt pedig erről a hajóról, a Diadalmas-ról fogják végrehajtani. A biztonság kedvéért léptek ki a naprendszer szélén, hogy biztosan ne észlelhessék őket.
< - Irány a Föld! – adta ki a parancsot a hajó kapitánya. >
A hajó el is indult a megfelelő koordináták irányába.