Re: 2210 - Az utolsó küldetés

by **Amara** Kedd 18 Okt. 2011, 19:53

Kalli talál egy működőképes terminált, de hamar abba a problémába rohan, mint amibe Tao is: a civil bejegyzéseken kívül mindent kód véd. Bár azokból is azért ki tud bogarászni néhány dolgot, hiszen a hajóforgalom fel van tüntetve, még a katonai is, csak nincs ott, hogy mi a célja, vagy épp a rakomány mi volt. Minden esetre az utolsó bejegyzések 5 évesek már, s néhány csapat érkezett utoljára, akik váltották a biztonsági egységeket. Névlistákhoz is hozzáfér, s a távozók közt egy ismerős névre bukkanhat igen hamar... Tyra nevére, mint az egyik kis biztonsági csapat vezetője. Térképekhez is hozzáfér bár azok igen vázlatosak a katonai és kutató részeknél, de így is látszik, hogy főleg a bázis katonai része semmisült meg. Az ajtók azonban zárva, s a jelzés szerint ez a dokkolás miatti biztonsági procedúra része.

Tao neki áll feltörni a kódot, de a program lefagy folyton... egyszerűen képtelen dolgozni, mintha nem is lenne mit feltörnie, vagy mintha valaki vagy valami gátolná benne, majd a pap lassan feláll a helyéről oda megy Taohoz és rányom a megszakítás gombra.
- Fölösleges... az életünk nem lenne elég, hogy feltörje... de van köztünk olyan akinek van hozzá kódja – ezzel Gunnhildára néz. - Már ha meg tudjuk győzni, hogy megadja nekünk... Gondolom sejti kire gondolok. - majd sokat mondóan a hátsó ajtó felé néz, aztán Taora. - Lehet önnek kéne vele beszélnie. Kérem. - ezzel félre lép, hogy hagyja felkelni Taot, ha felszeretne. Naga egy terminálon elkezdi közben a rengeteg kutatási anyagot böngészni. Rengeteg feltárt régiség, romok adatai, majd egy rejtett barlang mélyen az egykori Raft néven szereplő börtön alatt, s benne 6 tojás. A Kutatást vezetőről is van kép... egy törp, jó eséllyel Asgard földjeiről, s még néhány régiség... köztük fegyverek, mint a fekete pengés kard, amit a videón is láthattak. A kutatás a negyedik és az ötödik világháború közt indult, csak hogy a későbbi eredmények titkosak. Másik régészeti rész egy sárkány csontváz miatt indult meg. Egy keverék bestia maradványai. A név lehet páraknak ismerős, hiszen a démon sárkány Vutha maradványai, ki száműzetésben halt meg még a negyedik világháború előtt. Gunny talán az egyetlen aki tudja, hogy Vutha valamit megtudott, s próbálta közölni anyjával és nevelő apjával, de kidobták, s végül beleőrült a sárkány. További kutatási témák a sárkányok hasznosítása terén, akár a többi speciális és erősebb élőlények terén, de ezek csak elméleti kutatások mindenféle bizonyíték nélkül... legalábbis az alapján ami elérhető. Naga és Slob'Nyic előtt egy egyre jobban szétágazó kutatási sorozat bontakozik ki, melynek minden részét átnézni egyszerűen képtelenség kettőjüknek rövid idő alatt... sok ember munkája nagyon sok év alatt... és nem egy helyen van ellentmondás, és feltételezés. Minden bizonnyal a fontosabb dolgok azok amik védve vannak, de ahhoz meg nem férnek hozzá.

Gunny nyugodt készülődését látszólag semmi se zavarja meg, de rossz érzések kerülgetik, mintha valami vagy valaki, esetleg valakik figyelnék minden mozdulatát. Azonban sehol senki és még szagot se érez. Halk suttogást hall hirtelen mintha valaki a fülébe súgna, de ez a hang más... érzi benne a félelmet... egy lány hangja, kicsit se határozott...
- Meneküljön... ké...kérem... amíg.... megteheti... kérem... könyörgök... és sajnálom... nem lenne szabad megérintenem az elméjét kisasszony... de …de... nincs más választásom... - a hang könyörgővé válik egyre jobban.

A Hajók lassan leszállnak és a dokk ajtaja bezárul... mind a három hajó látszólag biztonságban van és a kivezető ajtók jelzése is megváltozik, hogy a biztonsági kártyával rendelkezőknek kinyílnak és a hangos bemondó is megszólal.
- Üdvözöljük önöket az Új Kezdet fedélzetén... reméljük kellemesen utaztak. Kérem készítsék elő az azonosítóikat és az engedélyeiket. A biztonsági szolgálat hamarosan megérkezik, hogy ellenőrizze azokat. Addig is a türelmüket kérnénk. Reméljük jól fogják érezni magukat. - azonban mozgás ezután sincs... csak a hajók ajtajai nyílnak ki lassan, ahogy az újoncok gyorsan kiszállnak fegyverrel a kezükbe és védelmi állást foglalnak el a hajók körül.
A szállítógép pilótája megszólal.
- Akkor itt vagyunk... hogyan tovább? - kérdi nemes egyszerűséggel miközben Gunnhildra emeli a tekintetét. - az újoncok ujja biztos viszket a ravaszon... le kéne őket nyugtatni, mielőtt nem lőnek pár szellőzőt az állomás burkolatába... - ezzel feláll a székéből – Miután kiszállunk a két hercegnőé a parancsnokság.

by **Ko-Rel** Kedd 18 Okt. 2011, 21:23

Szerencsére Kalli talált magának egy konzolt, amiből próbált bármilyen információt kicsikarni, de nem sikerült, mert ami nem a látogatók számára volt fenntartva, ahhoz a rendszer már jelszót kért. Vett egy mély levegőt, hogy ilyenkor mennyire irigyelte a nagynénje élettársát, Zam-Rel-t, hogy Nova. Mindig is lenyűgözték a Nova páncélok, hogy képesek voltak bármit feltörni igen rövid idő alatt. most jól jött volna, ha a kéznél van egy űrrendőr, de nem volt. Igaz térképet elért és az egyik utolsó csapat listáját is itt, amin a kiborg is szerepelt, mint az egyik biztonsági csapat vezetője. Akkor pedig a nőt, vagyis kiborgot kellett volna megkérdeni, hogy mit tud egészen pontosan. Az ajtók zárva, ezen nem lepődött meg, ez normális volt, nehogy minden levegő kiszökjön a helyről, ha itt valami gond és baleset történik. Egyelőre még tovább sem tudott menni, majd ha a hajók dokkolása tényleg véget ért.
A levegőbe emelkedett és a saját hajójukhoz repült vissza, arra a részre, ahol a többi utas is kiszáll majd, közben a rádiójába szólt, hogy addig is kapjon választ.
- Tyra, láttam, hogy ön már volt itt korábban, mint hivatalos tiszt – kezdte. – Kapott kódokat is a rendszerekhez való hozzáférés címén? Ha igen, nem ártanának, hogy használjuk őket. Mindenhonnan ki vagyunk zárva.

by **Thorhalla** Szer. 19 Okt. 2011, 09:05

Tehát volt kód, és annál a szörnyszülöttnél volt. Ha felajánlom, hogy csak a küldetés végén lövöm le, akkor vajon megadta volna a kódot? Nyűgösen néztem Tao-ra, majd persze, sikerül is meggyőznie.
- Ha megígérem, hogy csak a végén lövöm le megfelelő? – kérdeztem.
Unalmamban a másik férfi mögé léptem, hogy ránézzek, hogy mit is csinál, régészeti leletek, Stephanie volt oda ezért, fogalmam sincs, hogy unalmas ásatásokban és ősrégi dolgok feltúrásában mi lehet olyan érdekes. Néhány másodpercig figyeltem a képet, amikor is egy furcsa valami képei jöttek elő. A monitorra böktem, hogy a férfi állítsa meg. Ismertem ezt a testfelépítést és a hozzátartozó talpnyalót is.
- Vutha – mondtam. – Ismertem őt. Egykor nagyapó pártján állt, aki többszörösen elárulta, majd meghalt, feltámadt, de a száműzetését nem oldotta fel. Tudom, hogy akart valamit mondani anyámnak és a nevelőatyámnak, de nem akarták meghallgatni. Eljátszotta a bizalmát mindenkinek, elküldték és Vutha megőrült, majd nem sokkal később megőrült. Fél-asgardi, félig pedig démon, Muspelheim-ből.
És ekkor még pluszban suttogást is hallottam a fejemben. Nem innen volt, anyám eleget beszélt velem telepatikusan, és Midgardon is voltak jó páran, akikkel így érintkeztem, shi’arok is, így tudtam, hogy mi is történik és nem estem pánikba. Lehunytam a szemem és koncentráltam, hogy a hang jobban hallható legyen és engedjem, hogy beszéljen. Anyám tanította, hogy miként tudom megerősíteni a kapcsolatot és hogyan tudok visszaüzenni, így ezeket felhasználva gondolni kezdtem a válaszra, hátha eljut hozzá.
~ Ki maga? Miért forduljak vissza? Adjon valami támpontot ~
Akkor nyitottam ki a szemem, amikor a landolást megéreztem, újabb köszöntő üzenet, nehogy unatkozzunk. Lenyugtatni az újoncokat? Az remekül fog menni, Ben módszereivel, és apáéval keverve.
- Ha kiértünk, lenyugtatom őket – mosolyodtam el gonoszul.
Ezzel most már tényleg elindulok kifelé, Kalli és én parancsolunk, remek! Két teljesen eltérő harcos. Nem számít, hátramentem és kiszállok az űrhajóból, ha engedik.

by **Godlaw / Tao** Szer. 19 Okt. 2011, 12:21

-A semminél jobb - válaszolom tárgyilagosan Gunnhildnek.
A biztonsági kódokat nem tudom feltörni, ez valami új, nem sokszor találkozom olyan biztonsági rendszerrel, amit nem ismerek, vagy nem én terveztem, esetleg az én terveim alapján fejlesztették tovább, de ez a rendszer... Nem látom rajta a rést... Egyelőre. Mintha magát a kódfeltörést blokkolná, ahelyett, hogy valami komplikált kódot fejlesztene ki. Talán egy nyílt láncú kód, de valami csavarral. A papra nézek, amikor leállítja a programot.
-Vagy úgy. Ez végülis jó hír is lehet, ha azóta nem változtatták meg a kódokat, amire azért elég nagy esély lehet.
Mivel amúgy is befejeztük a dokkolást, a számítógépet a táskámba rakom, rákötöm egy kisebb, érintőképernyős kijelzőre, amit az alkaromhoz erősített tokba csúsztatok, így menet közben is bármikor hozzáférhetek a géphez különösebb kényelmetlenség nélkül.
-Rendben, beszélek vele, de ahogy hallom, már Kalli is megtette.
A hátsó részhez megyek, Tyra blokkja felé, remélem, ott találom.
-Ahogy Kalli mondja, a kódok nélkül tehetetlenek vagyunk, még belépő kártyánk sincsen, így a dokkból sem jutunk tovább. És ha megvannak a kódok, a katonai naplókat is átnézhetjük, amiből kiderülne, mi okozta a katasztrófát. Mindannyiunk érdeke... És Gunnhild is megígérte, hogy nem próbálja megölni magát... Az akció végéig... Újra.

by **Dr. John Huniver** Szer. 19 Okt. 2011, 16:09

Annyi de annyi kutatási anyagot talált Naga, ami maradék fél életére elegendő lenne. Egyik érdekesebb volt, mint a másik, volt ami az ő szakterületéhez állt közel, volt amihez egyáltalán nem. Mint ez a Vutha is. De a macskanő láthatólag ismerte. És ha a 4. és 5. világháború között volt aktív, akkor nem csoda, hogy Slob'Nyic sem hallott róla. Hiszen már rég a Földön túli kolónián élt.
- Hogy maga miket nem tud! - jegyzi meg Gunnhild-nak az okos beszédét.
A dokkolást követően Naga is felkészül. Fejére teszi átlátszó sisakját, csatlakoztatja a levegő palackot.
- Biztos, ami biztos. - mondja közben, főleg ha bárki is furcsállná a dolgot. Persze még nem aktívállja a rendszert. Karjára felerősít egy hordozható számítógépet, amivel tartja a kapcsolatot a hajó központi vezérlőjével, így útközben tovább vizsgálgathatja a letöltött kutatási naplókat. Baljába pedig felkapja szerelő készletét. Sose tudni, mikor kell. Lehet már most az elején. Fegyvert nem vesz magához. Slob'Nyic arra nem hajlandó.
- Öhm, ha esetleg a hölgy nem óhajtaná megosztani velünk korábbi ismereteit a bázisról, akkor vagy robbantással, vagy lézerszikével történő átvágással esetleg fizikai erővel történő áttöréssel próbálkozhatnánk. - utolsó ötleténél Gunnyra tekint. Ha jól sejti, asgardi. Azok pedig jobbára igen erősek.

by **Amara** Szer. 19 Okt. 2011, 20:10

Naga vállára teszi a pilóta a kezét és elmosolyodik.
- Erőszakkal nem oldja meg a kijutást innen... a dokk ágyúi simán szétkapnak egy hajót is... és a mesterséges intelligencia még a végére támadásnak venné az ajtóval való foglalkozást, vagy szabotálásnak. Inkább foglalkozzon a szakterületével – mondja csendesen és a hajó kijáratához megy, hogy leszálljon.
Tyra a gép hátsórészén szedegette össze a a kellő dolgokat, mint tárak, kommunikációs eszközök mikor a Kalli és Tao odamennek hozzá, majd miután végighallgatta őket úgy tesz, mint aki a puskáját ellenőrzi.
- Remek ajánlat. És tényleg így együtt is kéne működnöm? Egy olyanért ítél halálra amiről nem tehetek. Nem én kértem, hogy eme vérvonalhoz tartozzak. - hátára veszi a puskát, majd a párosra néz.
- Tartsák rövid pórázon... ha itt rám lő vagy csak rám szegezi a fegyvert a biztonsági rendszert ne fogja érdekelni, hogy milyen rangban tetszeleg... és még csak egy diplomáciai balhé hiányzik a jelen állás szerint nem túl hosszú életemből – jól látható és hallható, hogy Tyra igen zokon vette Gunnhild viselkedését vele szemben. Mikor lesétál a hajón megszólal.
- Mel – többet nem is kell mondania és egy hologram jelenik meg előtte.
- Üdvözöllek Tyra... Mi az érkezésed célja? - kérdi a hologram, mely egy lány alakját veszi fel.
- Mel szükségem van az aktuális kódokra és belépőkre. Én veszem át a parancsnokságot átmenetileg a biztonsági osztályon.
- Rendben, de csak az eddigi szintednek megfelelőket kapod meg, amíg felsőbb utasítás nem érkezik.
- Köszönöm – ezzel a kiborg lány az egyik terminálhoz megy, mely kiad pár belépőkártyát, amikkel visszasétál a kis csapathoz. Mindenki kap az újoncok kivételével.
- Tyra valamit elfelejtettél... - szólal meg a hologram
- Nem nem jöttem vele össze... és nem érdekel ha hagyott üzenetet...
- Jólvanna... de morcos valaki – vigyorog a holo lányka, majd eltűnik. Tyra a csapatra néz.
- Egy tévedés... semmi több... - jegyzi meg, majd félrehúzza a száját – Ezek a kártyák lehetővé teszik a mozgást a hajó egyes részein, de a kódjaim nem engednek sok mindenhez hozzáférést egyenlőre, de ezt a biztonsági osztályon megoldom.
Közben a másik hajóról kiemelik a tartályt benne a csontvázzal... szép lelet, amit meg is bámul pár újonc.
Gunnhild válaszára nem érkezik azonnal válasz, s ami jön azt is áthatja a rettegés.
- Egy önhöz hasonló... egyenlőre többet nem mondhatok... Ide csalta magát... Nem olyan mint aminek látszik... Kisasszony... tudja kiről beszélek... Meneküljőn... Kééé – nyüszítés hall Gunny a fejében, majd síri csend...
Tao mintha érintést érezne a vállán, de nincs olyan közel senki se hozzá, majd az érzés megváltozik, mintha karmok karcolnák a hátán a bőrt. Aztán erős fejfájást követően látja a dokkot, ahogy nyüzsögnek benne az emberek és egyéb lények... majd egy villanás, s sötét van körülötte, csak a vészvillogók villognak, s annak fényében a széttépett emberek, akik a hajók felé tartottak, s a villogó fényben egy igen nagy sötét árny látható... egy újabb villanás és minden eltűnik... erős fejfájás egy pillanat alatt elmúlik, s maga körül látja a többieket...
Naga érzi, hogy mintha a szimbiontája idegesebb lenne, mint máskor, mintha zavarná valami ezen a helyen, de egyikük se tudja, hogy mi is.

by **Ko-Rel** Csüt. 20 Okt. 2011, 11:02

Hamarosan végül kiszállt mindenki és így Kalli is újra tudott csatlakozni a csapathoz. A hologram nevén egy pillanatra elmosolyodott, majd követte a kiborgot a konzolig, ami kiadott kártyákat, átvette a sajátját. A rádióban hallotta, hogy mostantól ők irányítanak, Tyra-t meg nem volt célszerű együtt hagyni a másik hercegnővel. A biztonsági osztály volt az egyik hely, ahova mehettek, a másik pedig a hely felderítése.
- Tyra, elkísérem a biztonsági osztályra, maguk ketten – mutatott két újonc katonára. – Velünk jönnek. Gunnhild, Tao és a tudós vegyen maga mellé még egy katonát és maguk elindulnak felderíteni a helyet, tudjanak meg a lehető legtöbbet arról, hogy mi történt itt és van-e még olyan dolog, amit használhatnánk.
Végignézett a katonákon, a csontok őt nem érdekelték, nem tudósnak jött, hanem katonának, azt pedig már el is kezdte.
- Egy csapat biztosítsa a hangárt és a közvetlen közelét! Egy technikus pedig próbálja a lehető legtöbb rendszert innen elindítani, a többi Tao-é az űrállomás belsejéből – hangzott a parancs, majd Tyra-ra nézett. – Indulhatunk?

by **Thorhalla** Csüt. 20 Okt. 2011, 11:23

Egy vigyort küldtem a régésznek.
- Ez az előnye, ha már százötven éves vagy és az asgardi királyi család tagja – feleltem. – Iszonyúan sok felesleges dolgot tanítanak meg és ragad rád.
Csak megvontam a vállamat, valószínűleg én voltam a csapat legerősebb tagja, és igen, könnyedén puszta kézzel az űrhajónkat is szétkaptam volna, de nem állt szándékomban megtenni. Az embertelen is kijutott, így nekünk sem okozhat nehézséget. Odakint hallottam a kiborg siránkozását, hogy meg fog halni. Szegény! Mennyire sajnáltam.
- Látom arról még nem hallottál, hogy mikor maradj csöndben a származásodat illetően – mondtam. – Főleg, hogy minden bizonnyal úgyis tudtátok, hogy mi a foglalkozásom és a hobbim. És, hogy legalább annyira imádom, mint az apám.
A közjátékra annyira nem figyeltem, inkább felmértem a helyet, ahol voltunk, szaglással próbáltam idegen szagokat kiszúrni, ami nem illett ide, illetve vártam a választ a telepatikus üzenetre, amit még nem kaptam meg. végül, de igen. Egy hozzám hasonló csalt ide, a francokat, anyám és Einar küldött. Túl sokat képzel arról a másikról, annak csak nagy a szája, de nem harap. Az eddigiek szerint, túl nagy magabiztosság, és máris át lett verve. Kallistrate szavaira bólintottam.
- Gyerünk fiatalság, induljunk valamerre – mondtam. – Aztán óvatosan, nehogy megtaláljuk azt a fém valamit, ami felcsinálná a kiborgunkat!
Vigyorodtam el gonoszul miközben átvettem a kártyát.
- Valamelyikőtök ért a fegyverhasználathoz? Ha nem, a katona fedez minket, és én megyek előre.
Végignéztem a kijáratokat, majd szaglás alapján, amerre talán volt valami arra indulok, ha nincs ilyen, akkor a pontosan ellentétes helyet választom ki, mint amerre Tyra és Kalli indulnának.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 20 Okt. 2011, 21:51

Együttérzés jeleit veszem elő, és helyezem arcomra.
-Senki sem felelős a származásáért, és a neveltetéséért. A maga szerencsétlensége, hogy Loki vérvonalához tartozik, mindig félnie kell az ő fajtájától. Az ő szerencsétlensége, hogy egész életében a magafajtákra fog vadászni, sosem nyugodhat, és a veszély keresése gyakrabban okoz halált, mint a veszély elől való menekülés.
Azt hiszem túlbonyolítottam, elveszem a belépőkártyámat, és bólintok Kallinak.
-Nagamushi Fakamuko - teszem hozzá. - Így hívják "a tudóst".
A helyesbítés után kiválasztom a legrátermettebbnek tűnő katonát. Nem az izomzatukat, vagy a fegyverüket vizsgálom, azt nézem, amihez értek. Azt választom, amelyik a legbátrabb, amelyiken a legkevesebb jele látható a félelemnek.
-Veszélyes helyekre megyünk, tartsa... - Hirtelen megborzongok. Kiráz a hideg, az egész testem megmerevedik, aztán látomás fog el. Az élő és halott emberek látványa nem sokkal egymás után lehetett, és az árny... A hatalmas karomnyomok, amiket a hajón láttunk, amik belülről tépték szét az állomást.
-...észben, hogy nem minden ellenség, ami mozog, és nem mindent tud lelőni.
Gunnhildhoz fordulok, ahogy elindul, ő vezeti a sort, így követem.
-Lehet, hogy nem lesznek holttestek, ahogy itt sincsenek. Pedig lenniük kéne. És vérnek. Azt nem viszi el az űr. Csak a sikoltásukat. A szörny a karmokkal, amit említettem... Gyors. Erős. Mészárolt, nem vadászott. Nem félt. És azt hiszem, felfalt mindent maga után - lehalkítom a hangom. - Az állomáson voltak katonák, semmit sem értek ellene. A mieink sem fognak.
Meg fognak halni - teszem hozzá gondolatban. El tudok menekülni, testben talán, de... De túl sok minden van itt, aminek nincs köze a testhez. Túl sok ember szenvedése. Szinte hallom a sikoltásukat, a körmeiket, ahogy a padlót kaparják, a fájdalmukat. Uram, irgalmazz.
-A pappal többre mennénk... - teszem még hozzá a legnagyobb komolysággal.

by **Dr. John Huniver** Szomb. 22 Okt. 2011, 11:30

Naga értetlenkedve nézz a pilótára és szavaira. Ő a legjámborabb mindőjük közül s mégis őt figyelmezteti? Ez hülye!
- Nem is nekem kell megoldani. Hanem a katonáknak. Az én dolgom a régészeti leletek és a műszaki eszközök. Nekik mondja el ezt a hasznos információt és vezesse a csapatot, ha olyan okos, Mr. Pilóta! - Slob'Nyic is magára vette a beszólást, ezért is sikerült ilyen durvára a válasz.
Érdeklődve szemléli meg Mel-t, az állomás hologramját.
- Egész jó munka. Valamilyen szintű intelligenciával is bír. Csak hallgasson Ms. Tyrára. - pillant a kiborg nő felé. Fejhajtással köszöni meg a kapott kártyát. Az újoncokhoz hasonlóan ő maga is szemmel kíséri a csonvázlelet begyűjtését.
- Remélem a másik hajón nincsen komolyabb tudós. Nem szeretném ha elhappolná előlem a leletet. - motyog magába félhangosan.
Katonát nem vesz maga mellé. Nem szereti őket. Bőven elégnek tartja a többiekét is. Egyébként sem siet előre. Hulljon csak a nagyszájúja!
Éppen beáll a libasorba a három nagymenő mögé, mikor Slob'Nyic nagyon nyugtalan lesz. Ez Nagára is átragad, aki nem lévén színész, sárga arcvonásain jeleníti meg a nyugtalanságot. Bal lábával is elkezd topogni.
- Nyugi! Tudom, hogy nem szereted a katonákat, de most szükségünk van rájuk. - suttogja halkan Naga, hogy megnyugtassa Slob'Nyicot. Úgy hiszi ettől lett ideges a szimbióta.

by **Amara** Szomb. 22 Okt. 2011, 20:16

Tyra Gunnhild gúnyos megjegyzésére a pilótára néz, majd Kallira és bólint.
- Erre - mutat az egyik ajtó felé, amerre meg is indul a két katona követi őt és Kallit. A többi újonc védelmi pozíciót vesz fel, míg a másik kis csapat a dokk ellenkező felén lévő ajtó felé indul, hogy ott hagyják el azt. Gunny egyenlőre nem érez semmi szokatlant... talán a levegő itt cserélődött, hogy itt vannak és ez lehet az oka. Azonban ez nem több, mint feltételezés egyenlőre.
Tao kijelentésére összenéznek az újoncok.
- Nem tudom miben is segíthetek jobban, mint a katonák, de amit tudok megteszek ezen a helyen – csendül fel a pap hangja a kis csapat mögött, majd közelebb hajol Tao füléhez és belesúg.
- Vannak gondolatok, melyek jobb ha azok maradnak... A gonosszal szemben a félelem nem jó fegyver... és a katonák már így is eléggé félnek. - ezzel csatlakozik a csapathoz ahogy az megindul az ajtó felé.
A két csapat ellentétes irányba indul el, s mikor elérik az ajtókat azok kinyílnak előttük. Azonban a látvány az minden csak nem megszokott...csontok hevernek a folyosón, s látszik, hogy az ajtó felé igyekeztek, de azt már nem sikerült elérniük... ruháik maradványaiból ítélve tudósok és civilek, de az is biztos, hogy nem megfulladtak... többszörös törések, csontokon látható karmolások... Valami elkapta őket... korra nemre, fajra való tekintet nélkül... Távolabb az ajtótól fegyverek darabjai láthatók néhány csontváz mellett... minden bizonnyal katonák lehettek. A falak teli lövés nyomokkal, vágásokkal, karmolásokkal. Az újoncok teljesen falfehéren, ledöbbenve állnak és csak nézik a csontokat...
Tyra lassan halad az egyik csontváz felé fegyverét készenlétben tartva, majd letérdel az egyik katona csontjai mellé. Lepillant, majd hátra szól.
- A bázis egyik biztonsági embere, ahogy ők is. Mel... mi folyik itt? I történt?
- Titkos adat Tyra... nem beszélhetek róla... - hallható a mesterséges intelligencia hangja.
- Két emelettel feljebb van az egyik biztonsági iroda... ott talán többet megtudunk – pillant hátra Tyra Kallira.
Tao Ismét egy látomással lesz „gazdagabb” mikor látja a pánikoló embereket ahogy rohannak az ajtó felé, de az nem nyílik ki... a biztonságiak lőnek valamire, de a sikolyokból ítélve gyorsan fogynak... Majd újra visszatér a jelenbe.
Gunnhild orrát szagok ütik meg... több szag keveredése, de mintha lenne közte ismerős is... az akivel találkozott a hajón itt van... de mások is vannak... Ráadásul friss vér szagot is tisztán érzi...
Naga suttogást hall közben a fejében.
- Semmibe se vesznek... feláldozhatónak tartanak... pedig fontos vagy... nem érdemlik meg, hogy velük keresgélj, mert csak elvennék tőled a fontos felfedezéseket, vagy eltitkoltatnák... nincs szükséged rájuk... - a hang csendes nagyon csendes. Majd a hangár felől kiáltást hallanak.
- Figyelem újoncok! Négyen védenek egy ajtót, amint a csapatok kimentek lezárják őket és csak nekik nyitják ki! A többiek segítenek kipakolni és a dokk ideiglenes raktárát átalakítani bázisnak! Mozgás fiúk! Nem érünk rá! - az egyik pilóta az aki noszogatja az ott maradt újoncokat.

by **Ko-Rel** Vas. 23 Okt. 2011, 10:23

Belépve a folyosóra megannyi csontvázat lehetett látni, a katonák féltek, ahogyan Kalli hátranézett, de nem törődött vele, elindult a csontvázak irányba. Látott már ennél sokkal, de sokkal rosszabbat is korábban, így még csak a gyomra sem fordult fel a látványtól. Közömbösen, külsőre, de mélyen megérintette az itteni mészárlás lépett a csontvázak közé, majd nézett előre, kémlelte a folyosó további részét. Miközben a bandázsok adta hatodik érzéket is aktiválta, most legalább annyira nem érkezhet meglepetés, mert tudni fogja, ha veszélybe kerülnek. Az MI szavaira nézett csak egy pillanatra Tyra-ra, majd újra előre.
- Lehetséges, hogy titkos adat, de tudnunk kell, minden bizonnyal nem arra programozták, hogy hagyja újra lemészároltatni az egész helyet. Ami lehet, hogy önnön pusztulásával is jár.
Kalli bólintott Tyra szavaira, majd biccentett a nő szavaira.
- Akkor irány előre – mondta.
Ezzel a csontvázakkal és a karmolászásokkal, sem a vérrel nem törődve lassan és óvatosan haladt tovább előrefele, amerre Tyra mondja, hogy menniük kell.

//Máskor kérlek entert tegyél az egyes részek között, hogy ki mire vonatkozik, hogy átláthatóbb legyen. Köszi!//

by **Thorhalla** Vas. 23 Okt. 2011, 10:55

- Befejezted a szentbeszédet? – kérdeztem felmordulva.
Már éppen indultunk volna el, amikor a kölyök továbbra sem tudja befogni. Csípőre tett kézzel fordultam hátra és egy fintort még megengedtem magamnak, majd olyan méla undorral néztem rá, ahogyan anyámtól láttam. Ez egy amatőr.
- Komolyan ennyire ostobának nézed őket? – kérdeztem legalább annyira megvetően, mint az anyám szokta. – Pontosan tudják, hogy hova jöttek és mire számíthatnak. Mert nektek nem mondtak semmit, még nem jelenti azt, hogy a katonáknak sem.
Tao szavaira csak bólintottam, már gyerekkoromban is hallottam ilyesmiről, nem csak asgardi, de ember részről is.
- Jó néhány ilyen lény van – mondtam. – Sárkányszerűnek tűnt az alak, azoknak ez természetes. Ha démonsárkányokról van szó, akkor főleg, Vutha és a bátyja is előszeretettel ettek asgardiakat.
A tudós motyogására csak a fejemet csóváltam, amatőrök. Inkább megyek egyedül is több esélyem van arra, hogy túléljem, mint ezekkel. Belépve a folyosóra megláttam a holttesteket, vagyis, amik maradtak belőle. Ismét a levegőbe szagoltam, ismerős szagok csapták meg az orromat, próbáltam rájönni, hogy mennyire lehet friss a szaga.
- Itt van, aki a hajón is volt, a kedves rokon – mondtam. – És friss vér szaga. Nem mi vagyunk az egyetlenek itt. senki sem áll le csontokat és holtakat vizsgálni, vagy én hajítom vissza a hangárba, tovább, nem ezeket keressük!
Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, miközben a hátunk mögött a kiáltásokat hallani lehetett. Intettem a kezemmel és indultam lassan tovább a folyosón, miközben minden apró jelre, mozgásra figyeltem és szaglásztam tovább, hátha megérzek még valamit, vagy tudom követni a szagokat.

by **Godlaw / Tao** Vas. 23 Okt. 2011, 20:40

A pap szavaira felé fordulok.
-A félelem mindenki ellen jó fegyver, mélyebbre hatol a kardnál. Ha tudják, mivel állnak szemben, nem kell félniük az ismeretlentől. Az viszont félhet attól, hogy szembeszállunk vele.
Gunnhild mellett haladok, aztán az ajtón belépve a csontokra pillantok.
-Tévedtem, vannak holttestek, de... - Végignézek a csontokon, a fegyvereken, a ruhákon. Majd jön a látomás.
Hátralépek egyet, és arcom elé kapom a kezem, de aztán rájövök, hogy ez megint nem a valóság. A sikító emberek, a halál, ami elől nem menekülhetnek.
-Látomásaim vannak. Erről a helyről. A múltról. Látom, hogy meghaltak. Láttam, ahogy a kintiek is meghaltak. De nem láttam, mi volt az.
A falra nézek, ahol a karmolás nyomok húzódnak, és belepróbálom a kezemet, hogy lássam, mekkora lehetett a szörny mancsa.
-Karmok. Fogak. Semmi hús. Menjünk innen.
Gunnhild mögött megyek, ha bármi felbukkan, ő fog vele harcolni, ez szinte magától értetődő. A papra tekintek.
-Mondhatna egy imát értük - mutatok a holtakra. - Csak csendesen.

by **Dr. John Huniver** Kedd 25 Okt. 2011, 23:07

Arra nem számított, hogy egy temetkezési hellyé vállt állomásra lép be, mikor meglátja a nagy halom csontvázat.
- Ejnye. Itt valaki nagyon éhes volt, ha így leszopogatta a húst a csontokról. - humorizál Naga, bár a lövés és karmolásnyomok nem igazán szimpatikusan számára. Szimbiótája továbbra is ideges és feszült.
Naga nem siet előre. Engedi a nagypofájú macskanőt és hű társát szellentőt előre, a katonákkal egyetemben. Az előbbi kijelentésére elsőre nem reagál, de aztán ahogy az a különös beszéd eltölti elméjét, össze zavarodik.
- Igazad van. Hadd lődözzenek ezek. - motyogja Naga hisz a szavakat újfent Slob'Nyicnak tulajdonítja. Szimbiótája nem tiltakozik, mintha a hang őt is megbabonázta volna.
Megáll a csontok mellett. Felnyitja régészeti táskáját és elővesz egy analizáló műszert. Ráteszi az egyik lábszár csontot és elkezdi analizálni dns-ét, korát, esetlegesen a támadó által a csonton hagyott dns vagy más nyomokat.

by **Amara** Csüt. 27 Okt. 2011, 17:47

Kalli különös érzése nem jelez semmit és Tyra csak némán bólint. Óvatosan halad a kis négyes előre egy leágazás felé, s a csata nyomai egyre jobban látszanak. Az itt lévők az utolsó vérükig küzdöttek és úgy fest, hogy azért kisebb sikereket értek el, de ez nem volt elég, ugyanis ha belesnek a folyosóra ott egy nagyobb csontváz, s bár a folyosó részben ráomlott és maga alá gyűrte a nagy testű ragadozó méretei így is látszanak. Mint egy hatalmas farkas, de a nyakánál valami nyakörv -féle is látszik. Tömör fém befelé álló tüskékkel. Tyra lehajtja a fejét.
- Azt jelentették, hogy csak egy döglött példányt hoztak vissza... - suttogja - ...valaki előírást szegett és nem is csak egyet... Próbáljuk kideríteni hamar mit hoztak még fel... Következő leágazás a lépcső. Remélem Mel közlékenyebb lesz később – mondja csendesen.

Gunnhild érzi a szagokat, régieket, frisseket egyaránt, de a bázis levegő keringető rendszere nehezíti a dolgát egyenlőre, legalábbis ami a hajón lévő alak szagát illeti. A friss vérszagot könnyen tudja követni ha akarja... bármi is történt egyidős azzal mikor a telepatával megszűnt a kapcsolat. Egyenlőre minden csendesnek tűnt... de érezhető, hogy ez a nyugalom már nem fog sokáig tartani.

Tao ahogy a karom nyomba próbája a kezét látja, hogy a lény maga nem olyan nagy, mint a mesebeli sárkányok... azonban a sérülésekből ítélve igen erős. Mikor a papra néz és hozzászól az csak bólint, és mondana valamit, mikor Tao előtt összemosódik a kép... Mintha állnának a többiek úgy mint mikor valaki nagyon lelassít egy felvételt. Sikítást hall... halál hörgést... majd karmok kopogását a fémen... siránkozást, a rettegő embereket akik az ajtóhoz húzódnak... már nincsenek lövések... és a lény ott halad el Tao mellett... tisztán látja a vörös pikkelyes testet... valahol sárkány és ember közt... de mégis ahogy jobban megnézi szörnyű érzés keríti hatalmába... egy démon...
A lény hosszú előre nyúlt pofáján gonosz vigyor jelenik meg, s egyenesen arra mutat ahol Naga épp a csontokat vizsgálná... ott van egy rettegő tudós is a múltból, aki a fal mellett rogy a padlóra, mert a rettegéstől képtelenek a lábai megtartani.
- Átkom halld, mely sorsod átírja... tested pusztuljon... lelked kínlódjon... s mikor eljő a nap... elkárhozott lelked szolgáljon... mindörökké, míg új urunk uralkodik! - zeng a lény hangja a folyosón, majd sok karom dübörgését lehet hallani ahogy hozzá hasonló sötét teremtmények lerohanják a ég életben maradottakat, s lemészárolják őket... a szerencsések hamar meghalnak... a többiek nem, majd a démon egyenesen Tao szemébe néz, mintha látná...
- Eljött a nap – pokoli röhögésben tör fel, majd eltűnik. Scott hangját hallja hirtelen.
- Amint lehet mondok egy Imát.

Naga elkezdi a csontot vizsgálni, azaz csak elkezdené, mert amint hozzáért a csonthoz azon rúnák jelennek, ahogy a többin is, mintha valaki belevésné őket. Majd fel is izzanak. Naga testét egy furcsa érzés járja át... rettegés... halál félelem... majd hirtelen kínzó erős fájdalom, mintha valami vagy valamik tépnék, marnák a testét, karmolva, harapva és ez a szimbiontát se kíméli... csak alig percig tart, de a szenvedés elviselhetetlen és csak akkor szakad meg, mikor az egyik katona ellöki a csontoktól... Naga érzi, hogy az orrából folyik a vér és a szimbiontája sincs túl jól, de sebei nincsenek...

Kalli hatodik érzéke hirtelen jelez.... valami történt... valami ami lehet nem jelent túl sok jót a csapatnak.
Gunny tisztán hallja korábbi beszélgető partnere gúnyos nevetését visszhangozni a folyosókon, de egyenlőre nem lát semmi mozgást...

by **Ko-Rel** Csüt. 27 Okt. 2011, 18:00

Az MI nem válaszolt a kérdéseire, majd előre haladva Kalli határozottan csata nyomait vélte felfedezni a folyosón, azonban nem tartotta valószínűnek, hogy akik harcoltak, védekeztek sikerrel jártak volna. Óvatosan lesett be a folyosóra és végre látta a nyomát annak, hogy sikerrel jártak, akik itt voltak korábban. Egy hatalmas csontvázat pillantott meg, amit leszedtek korábban. Egy hatalmas ragadozónak tűnt a lény, de nem tudta volna az embertelen nő megmondani, hogy miféle szerzet lehetett. Kérdőn pillantott Tyra-ra, aki pedig úgy tűnt, hogy ismeri ennek a micsodának a kilétét.
- Mi volt ez a lény? – kérdezte. – Nem láttam hasonlót sem az adatbázisunkban Új-Attilanon. Pedig a nagyanyám biológus és a Föld szinte minden lényéről van valami benne.
Bólintott a lépcsőre, lassan és óvatosan indult előre, a bandázsból pajzsot generálva maga elé, figyelve az esetleges csapdákra és a védelmi berendezésekre. A pajzs csak a biztonság kedvéért, ha érkezne valamilyen kellemetlen meglepetés. Alig tett pár lépést, amikor a hatodik érzéke jelzett, hogy gond történt, erre megtorpant.
- Itt McKenzie-Boltagon, a csarnokban levő katonáknak és a másik csapatnak, jelentést kérek, hogy mi törtét, láttak-e vagy éreztek-e valamit! Vétel! – szólt a rádióba.
Néhány pillanatig várt a válaszra, majd intett a vele levőknek, hogy haladjanak tovább és ugyanolyan óvatosan és figyelve indult tovább ő maga is a lépcsők felé.

by **Thorhalla** Csüt. 27 Okt. 2011, 18:13

Eddig semmi eredményem nem volt, régi és új szagok, amiket az átkozott szellőzőrendszer összekevert. Tao-ra pillantottam, víziók, a nyomok alapján össze tudtam tenni, hogy mi is történt itt, ehhez nem kellettek víziók és el tudtam képzelni azt is, hogy mik okozták mindezt. Haladtam volna tovább a pap szavai után, amikor erős lökés hangjára kaptam hátra a fejemet és a friss vér szagára, a tudós le volt maradva és a katona állt mellette, vagy a közelében. Láttam, hogy mennyire rossz állapotban volt, nem érdekelt, odalépek hozzá, majd megpróbálom a torkánál fogva felemelni a fickót és a falnak nyomni. Ha visszatámad, akkor nem érdekel, de közvetlen közelről szíven lövöm, hogy többé ne okozzon gondot.
- A következő parancsszegésnél a golyót a fejébe kapja! – morogtam fenyegetően. – És nem csak figyelmeztetést kap! Most pedig takarodjon vissza a csarnokba mielőtt mindenkinek az életét veszélybe sodorja a felelőtlenségével! Ha nem teszi, amit mondtam lőjék le!
Adtam parancsba a végén a katonáknak. Elegem volt a tudósból, nem voltunk egyedül ez pedig le volt maradva. A rádióban pedig a Védelmező is választ várt, szóval ő is érezte, hogy gond van.
- Tao válaszolj neki! – mondtam.
A nevetésre vicsorogva fordultam előre és pisztolyom markolatát erősebben szorítottam meg. Akivel beszéltem itt volt, a közelben. Próbáltam a szagát megérezni, majd lecsuktam a szemem és az ösztöneimre hagyatkozva a legapróbb neszt és fuvallatot, amit a mozgása okozhatott felfedezni, a vakharc tudományát felhasználni. Nem voltunk kegyedül, ebben biztos voltam. Ha nem sikerült semmit sem éreznem így, akkor nagyon lassan továbbra is mindenre figyelve indulok neki újra előrefelé.

by **Godlaw / Tao** Pént. 28 Okt. 2011, 13:06

-Ó... óÓ... Ó, a fájdalom. A kín! - Motyogom magam elé, ahogy újra látom, ahogy a társaim megállnak, mintha az idő is megállt volna, és az emberek szenvednek. És akkor meglátom őt.
-Nem szörny... - Nyögöm ki. - Nem sárkány...
Egy démon, a látványtól és a tudattól megmerevedik a testem, mozdulni sem bírok, és csak nézem, ahogy végeznek az emberekkel. Az egész olyan gyorsan történik, olyan szörnyű, mintha ez nem történhetne meg a valóságban. De megtörtént. Az emberek fájdalma... Szinte magamban érzem, túl sokat foglalkoztam ezzel az érzéssel, a halálfélelemmel és a kínnal, hogy ne érezzem át.
Ahogy az átkát hallom, érzem, hogy ez több, mint egyszerű mantra, vagy félelemkeltés. Az uralma alá hajtotta őket. Aztán rám néz. Azok a szemek. Túl sok halált láttak. A falnak hátrálok, és a földre rogyok, mikor rám néznek. Aztán vége.
Lihegek, ahogy visszatér az idő a rendes menetébe, verejtékezem, és úgy remegek, mint egy nyárfalevél. Össze kell szednem magam. Meg kell nyugodnom. Le lehet győzni. Meg lehet ölni. El lehet űzni. Van velünk egy pap és... És itt vagyok én! Meg tudjuk csinálni. Felkelek a földről. Közben tétlenül néztem végig, ahogy Gunnhild elkapja a tudósunkat, aki oktalan módon hozzáért a csontokhoz. Ezek a rúnák nem asgardiak... Ezek démoni mágiát aktiváltak. Felráz Kalli hangja az adóvevőből. Megköszörülöm a torkomat.
-Démon. Magas rangú démon. És a pokolfajzatai. Nem tudom, mi köze van Lokihoz. Nem csak egy van, sokkal többen. Eddig azt hittem, az éhség irányítja. Hogy egy szörny. De nem, ez egy démon, a Pokolból, és nem érdekli őt a hús vagy a csont. Csak a fájdalom, a kín és a rettegés. A gonoszság. Megölt mindenkit, minden egyes embert, a lelküket pedig... A lelküket pedig elrabolta. Elrabolta, hogy amikor eljön a mestere... A démonnagyúr... Istenem, az összes lélek őt szolgálja majd... Most! Ma van az a nap. A lelkekkel, a gonoszsággal, a fájdalommal áthozza az urát.
A hangom még mindig remeg, Gunnhildra nézek.
-Gunnhild... Gunny... - Nem, nem árulhatom el magam, nem mondhatom el neki, hogy ki vagyok. - Mindegy, hogy visszaküldöd, vagy velünk jön, ugyan az a sors vár rá. Ha velünk tart, talán... Talán több esélyünk van. Ha mostantól nem régészként viselkedik, hanem mint katona. Ha meg tudná ezt tenni. Szükségünk van rá. Mindenkire. - A tudósra nézek. - Érezted, igaz? A bőrödön érezted a gonosz erejét. Te már ismered. Felismernéd újra. - Újra Gunnyhoz fordulok. - Kell nekünk.

by **Dr. John Huniver** Kedd 01 Nov. 2011, 22:52

Erőteljes érzelmek fogják el és nem szimbiótája részéről. Különösnek találná a dolgot, ha nem lenne kellemetlen. Sőt, szinte halálrémísztő. A sokk olyan erős, hogy a szimbióta sem képes ellenállni neki. Ösztönös védelmi alakzatot sem képes magára önteni, mert megbénítja valami. A hatás olyan erős, hogy mikor torkon ragadják, akkor is még homályosan fogja fel a világ dolgait. Mint egy kiadós füvezés után.
<- Mami! Rosszat álmodtam!> - motyogja japánul, amit válasznak is lehetne értelmezni. Lassan tér magához Naga, akárcsak szimbiótája. A fájdalom nem testi, lelki az. Azt pedig nehezen gyógyítja. Orrvérzését ellenben nagyon is gyorsan. Egy perc az egész.
Tao szavait már felfogja:
- Éreztem... de nem vagyok katona... Utálom az erőszakot is... - s mintha kezdene emlékezni, nézz szúrós szemmel a macskanőre.
- Mintha a halállal találkoztam volna. És nem, nem akarom újra felismerni! - rémület ül ki Naga sárga arcára. Ez volt eddigi legkellemetlenebb élménye. Még szimbiótájának is, pedig az nem fiatal. Érzi, ahogy szimbiótájában megfogalmazódik a mindenre elszántság gondolata.
"Itt valami olyan veszély van, amit felülírja elveimet." - bugja gondolatait Naga elméjébe, aki érti, mire célozz ezzel.

by **Amara** Szer. 02 Nov. 2011, 13:09

Kalli kérdésére Tyra csendesen válaszol.
- Eme lények jelenleg a bolygó egyik csúcs ragadozói. Hatalmas fizikai erővel rendelkeznek, ellenállók. Senki se tudja, hogy milyen eltorzult mutáció eredményei a vegyi anyagoknak hála, de fizikai erőben elérhetik, vagy meg is haladhatják egy asgard erejét is. Szigorúan tilos volt felhozni őket ide, mert nehéz őket kordában tartani... bár az intelligenciájuk kevés, de azért van nekik elég – suttogja Tyra miközben haladnak is tovább a lépcső felé. Tao válasza érkezik elsőre, mely után a kiborg lány Kallira pillant, majd a két katonára, akik velük vannak.
- Mi a pokol? - morogja maga elé a lány csendesen, s int a katonáknak, hogy nézzenek azért hátra is néha, s óvatosan halad Kalli mellett fegyverét előre szegezve, és még nem érkezett válasz a dokkból.

Gunny sikeresen emeli fel, majd nyomja a falnak Nagat, s mikor elengedi, akkor a katona lép a tudós mellé, hogy Gunny parancsát kövesse. Azonban megtorpan a katona, mikor a Védelmező hangját hallja a rádióban, majd rá Tao válaszát, s arra figyel egy kicsit jobban. Közben a Pap távolról nézi a rúnákat... látszik az arcán, hogy felismeri a jeleket, s egy kis öveget húz elő és valami szert csöpögtet a többi csontokra. Azokon is megjelennek a rúnák.
- Kérem közölje azt is, hogy senki se érjen csontokhoz, vagy bármi halotthoz amit talál – Taora nézve miközben elrakja a kis üvegcsét a ruhája egyik zsebébe, majd halkan imát kezd el mormolni a halottak lelkének üdvéért. Gunny csendes nyöszörgő hangot hall a fejében ismét... a fiatal lány az, de a kapcsolat nagyon gyenge.
- Fu.....fuu....futááás... FUTÁS! - akár egy üvöltés a vége teli fájdalommal rettegéssel. - Gunny megérzi a vérszagot, de nem a tudós felől és kis mozgást is hall... talán nyöszörgést is. Bárki vagy bárkik is azok előttük vannak talán pár folyosónyira.

Ekkor érkezik meg a két csapathoz a dokkból a válasz mégpedig az egyik pilótától.
- Itt a dokk, minden rendben, itt nincs se démon se semmi más, csak egy döglött csont... - a hangja elakad, üveg csörömpölés hallható, majd üvöltözés, s egy vérfagyasztó üvöltés ami nem csak a rádióból jön...
- Tűűűz! TŰŰŰŰZ! MINDENKI! - lehet hallani a rádióban és elszabadul a pokol odabent... az ajtók lezárnak... a dokk felé... nincs menekvés azoknak akik bent vannak... Fegyver ropogás, üvöltés... fájdalommal teli sikolyok... majd csend... hideg... kegyetlen némaság az ajtó felől épp úgy, mint a rádióban.

Kalli és kis csapata zajokat hall a folyosón... futás hangjai... karmok kopogása és közelednek feléjük azon az emeleten... a lépcső csupán karnyújtásnyira tőlük... csak rajtuk múlik, hogy megvárják itt az érkezőket, vagy a lépcsőt választják, s lezárják a lépcső biztonsági ajtaját, mely a szintek elválasztására szolgál veszély esetén. A két katona láthatóan reszket a félelemtől, s Tyran is látszanak a nyugtalanság jelei, de ő tartja magát.

A katona aki Naga mellett áll kicsit félve néz Gunnyra... nem akarja megtagadni a parancsot, de jól láthatóan nem akar a dokkba vezető ajtó közelébe se menni.
- Hölgyem... - szólal meg remegő hangon - … él még az előző parancsa? - néz egyenesen Gunnhildra és várja a válaszát, miközben neszeket lehet hallani a folyosók felől, így jó kérdés, hogy mi is legyen most.

Naga szemei előtt látja a halottakat... a rettegésüket... azt amit Tao látott korábban, csak ő nem látja a démonokat, csupán halovány árnyakat, ahogy végeznek mindenkivel.

by **Ko-Rel** Szer. 02 Nov. 2011, 13:34

Kalli bólintott arra, amikor Tyra leírta gyorsan, hogy mik lehetnek ezek a lények. Most igazán örült volna, ha neki is köze lett volna valamennyire a genetikához, mint a nagyszüleinek. Akkor talán valamit ki is tudott volna bogozni az egészből és rá tudott volna jönni, hogy ilyesmi miként fordulhat elő, akkor talán visszafordítható lett volna, vagy elő lehetett volna valamilyen retrovírust, vagy hasonlót állítani, hogy rendbe hozzák mindezt, vagy faj specifikus vírust, ami megöli őket. De ehhez a nagyszülei esze és kreativitása kellett volna. Tao válaszára meglepetten nézett fel, démon? Mi köze van az Asgardiaknak a démonokhoz?
- Egyre érdekesebb – suttogta. – Előre!
Ám mielőtt megérkezhettek volna lépcsőkhöz futás zaját hallotta meg a fejük felől. Hátranézett a folyosón, a velük levő szinten határozottan volt valaki. Aki pedig hamarosan be fogja őket érni, valószínűleg egy olyan lény, amiről Tyra is beszélt.
- Futás! – kiáltotta.
Hátra maradt fedezni, a banadázsokból pajzsot generált maga elé, amit tűzzel hevített fel a képességét használva, hogy ezzel védje magukat, ha a lény előbb érkezik meg, mint ahogyan a többiek beérnek a lépcsőkhöz. Ha bent voltak, akkor repülve megy utánuk és zárja le a válaszfalat, majd indul felfelé a lépcsőn kissé gyorsabban, mint eddig, de még mindig figyelve az esetleges csapdákra.

by **Thorhalla** Szer. 02 Nov. 2011, 13:50

Tao-ra néztem, amikor kinyögte, hogy ez nem sárkány, hanem valami démonhoz van köze. Hangosan kezdtem káromkodni asgardi nyelven, szidva a vérvonalaim összes felmenőjét. Pontosan tudtam, hogy mi köze van az asgardiaknak az egyik leghatalmasabb démonúrhoz. A jópofi vöröshöz, Mephisto-hoz, a Sátánhoz magához!
- Nem Loki-nak volt köze hozzájuk! – vicsorodtam el, ezt a rádióba is mondtam. – Hanem az anyámnak! Ő és Mephisto szövetségesek voltak sokáig és nem egy közös ügyük volt. Jóban voltak, nagyon is, talán még szeretők is, de ezt nem mondhatom biztosra.
Ismét meghallottam a telepatikus hangot, ami igencsak gyenge volt és újra vért éreztem. Ezúttal előttünk volt, itt volt egy nem messze tőlünk. A rúnákra néztem, hátha meglátok valamit, miközben Tao már megint a nyápic miatt siránkozik, hogy megmeneküljön.
- Kell a halálnak Tao! – mondtam. – Ez már halott, magunkat meg leviszem élve erről a helyről! Loki véreit nehéz elintézni! Nincs több esélyünk, mert feltart minket! Annyira erős egy csapat, amennyire a leggyengébb láncszem és jelenleg miatta átkozottul Valhallában vagyok már, vagy a nagynénémnél Helheimben!
A katonára néztem, főleg, amikor a hátunk mögött a csarnokban támadások zaját lehetett hallani a katona is tétovázni kezdett, hogy visszavigye-e a tudóst a csarnokba, vagy sem, mert legalább ez nem akart parancsot szegni.
- Ha csak tétovázik, lassul, lemarad, megremeg, vagy készül valamit tenni lelövi! Ha elnéz az útról a falakra, lelövi! – néztem rá szigorúan. – Ha eltér egy parancstól, vagy a legkisebb jele van, hogy hátráltat minket, lelövi. Ha nem, maga is meghal! Ez volt az utolsó, hogy megmenekült! És ha a szavaimra sem figyel a továbbiakban sem, és ignorálja őket is lelövi!
Előre néztem, volt előttünk valami, tárat cseréltem a két pisztolyban, robbanótölteteket a sima töltények helyett. Kellően nagy pusztítást tudnak okozni, ha betalálnak. Talán még egy ilyen kedves rokonnak is, mint aki itt volt.
- Előre, futás! Aki lemarad az halott! – mondtam. – Van előttünk valaki, ne várassuk!
Ezzel lendültem előre a folyosón abba az irányba, amerre a hangot hallottam, ha pedig az a valami, ami okozta szembejön és démon és nem ember, akkor azonnal tüzet nyitok rá.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 03 Nov. 2011, 17:40

-Van, hogy szembe kell néznünk azzal, ami nem szeretünk, és meg kell tennünk, amitől félünk. Legyen erős, vagy tényleg meghal.
A katona fél, nem csodálom, a mészárlás hangja idáig hallatszik, nem kell hozzá rádió, hogy kivehessük a sikolyokat és a fegyverropogást. A halál hatalmába kerítette az űrállomást. Meg kell tudnunk mi az, és végeznünk kell vele, nincs más kiút.
-Mindenki tartsa magát távol a hulláktól, csontoktól, mindet démoni mágia, sötét átok sújtja - közlöm a többiekkel a rádión keresztül, és végül Gunnyra nézek. Szerencsére sikerült megnyugodnom, bár nem sok híja volt az előző látomás után. Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy leleplezem magam Gunnhild előtt.
-Tetszik a hozzáállásod, belerohanni a csapdába sokkal jobb döntés, mint azon agyalni, hogyan kerülhetjük ki. Persze csak akkor, ha mögöttünk emberevő démonok serege táplálkozik a legénység maradékával.
Ezzel rohanni kezdek Gunny után, és remélem mindenki más is így tesz, mert egy percig sem kételkednék benne, hogy tétovázni fog, amikor le kell lőnie valakit a csapatból. Szeret lelőni dolgokat, ezt már mind tudjuk. Reméljük az ellenségünket is zavarni fogja ez a szokás.

by **Amara** Szomb. 05 Nov. 2011, 05:02

Kallinak és kis csapatának sikerül bejutni a lépcsőkhöz és becsukni az ajtót is mielőtt megjelenne, vagy épp megjelennének azok amik közeledtek feléjük, s fel is jutnak gond nélkül. Két irányba vezet a folyosó, de látható balra egy leágazás, s minden bizonnyal több is van ahogy a másik irányban is. Lentről hallható ahogy valami belecsapódik az ajtóba, majd újra és újra... bármi vagy bármik is voltak lent oda értek... és az emeleti folyosóról is zajokat lehet hallani...nehéz csizmák hangja és irdatlan káromkodásé ami egyre hangosabb.
- Miért nem jöttem egyedül... a fiatalokkal csak a gond van... Odin szakállára! Mihez nyúltak vajon?!? Thorra! Miért nem kerestem békésebb hivatást?! Miért nem iszogatok inkább Einar Királlyal?!? Argh! - hallani egyre hangosabban és hangosabban, majd a csapattól balra lévő kereszteződésből „kirobban” egy törp... mikor meglátja a kis csapatot rájuk ordít.
- Nem érdekel kik maguk kölykök, de ha még akarnak élni, akkor futás! - ezzel feléjük veszi az irányt, s jól hallani a karmok dübörgését onnét amerről a törp érkezett. Tyra arra szegezi fegyverét és int a két katonának akik szintén arra céloznak amerről a törp is érkezik.
- Mi a parancs? Fedezzük? - kérdi Tyra... a másik két katona kezében jól látható ahogy remeg a fegyver... nem erre lettek felkészítve, s vészjósló nyikorgás hallható a lépcsőház ajtaja felől is... a másik irány még csendes.

Gunny parancsára a katona bólint és megragadja Nagat eléggé ellenkezés nem tűrően... jó eséllyel hallott már Gunnhildról és nem akarja meg befejezni az életet egy tudós miatt úgy, hogy a felettese végez vele. Mikor Gunny megindul egy lökéssel indítja meg Nagat, ha kell akkor még löködi is miközben hátra hátra nézve fedezi a csapat hátát.
- Fusson, mert nem viccel a Hercegnő... - morogja.
Közben Gunny egyre jobban és jobban érzi a vérszagot ahogy a kis csapat halad előre és két eltérő, de mégis pár vonásban hasonló szagot érez. Két macska... fiatalok és nőstények... és a vérszag... friss még... jó eséllyel sérült az egyik vagy mindkettő. Az egyik leágazásnál meg is pillanthatja a kis csapat a vért, s a nyomok befelé vezetnek.. talán tíz méterre lehet a két fiatal macska lány. Ruházatuk elég egyszerű, talán vászon és annyit tökéletesen fed amennyit kell, mindkettőjük combjára csúzli és egy-egy tőr van rögzítve. Nem épp katona viselet, sőt a nyakukon lévő fém nyakörv se épp erről árulkodik. Az egyikük a hasán fekszik és a hátán három vágásra elékeztető seb, melyek kísértetiesen hasonlítanak a karom nyomokra a falon. A másik sértetlen és felette térdelve próbálja elállítani a vérzést, azonban mikor meglátja a kis csapatot ijedten néz rájuk, s míg egyik kezével a kötszert tartja másikkal a tőréért nyúl. A sérült lány Gunnyra emeli a tekintetét, s ekkor Gunny meghallja a lány hangját a fejében.
~ Kérem... segí... ~ a lány eszméletét veszti, lehet korábban is ez történt... jóval fiatalabb mind két lány, mint Gunny vagy akár a csapat egésze.
A katonák parancsra várnak, míg Scot lép közelebb Gunnhildhoz.
- Csak gyermekek... nem hagyhatjuk itt őket... - suttogja csendesen - …tudom, amit mondott az alapján terhek, de valahogy túlélték... élnek... talán tudnak valamit... - ezután a pap Taora néz kicsit segítség kérően, hogy segítsen meggyőzni a nőt.

Tao és Naga feje fájni kezd, ami ismerős már Tao számára, s a világ ismét megáll körülöttük...Azonban Naga számára csak elmosódot halakok és orz hangok amiket hall... Egy démon sétál végig a folyosón, s áll meg nem messze a kereszteződéstől, ahonnét kilép a csuklyás alak akivel korábban volt szerencséjük találkozni a hajón.
- Gazdám – szólal meg a démon, s borul térdre a csuklyás alak előtt. - Az állomás a tiéd... s a lelkek is...
- Tökéletes... oly közel a győzelem... - hallható a hűvös hang, de semmi érzelem nincs benne...
- Gazdám... Mephisto nagyúr nem fog örülni ennek...
- Már tényleg nem... - ezzel csettint egyet, s halk karom kopogások hallhatok a háta mögül. Egy nőstény... félig meddig sárkány, de két lábon jár, s egy zsák van nála, majd egyszerűen a démon elé dobja, ami kinyílik és kigurul belőle Mephisto feje. A démon rettegve hátrál, miközben a csuklyás férfi körül mint sötét köd lebegni kezd igazi valója, ahogy a nőstény körül is. Két sárkány... legalábbis külsőre. - … és már soha többé nem áll az utamba – hallható a hideg kegyetlen hang, majd pokoli röhögés... - Enyém a pokol... enyém eme ocsmány sárgolyó... és Asgard is hamarosan a lábaim előtt... és még nem is tudnak róla... Már csak egy dolog hiányzik... a nővérkém lánya... de már ő is hamarosan az enyém lesz... Igaz? - kérdi mire újabb lépések hallhatók a sötét folyosók és John Stephard Smith külseje rajzolódik ki.
- Igen Nagyúr... ahogy óhajtod... nem sejtenek semmit és ide fogják küldeni vizsgálódni... erről én magam fogok gondoskodni. - hajt fejet az idős tábornok. Majd a kép szétfoszlik és az idő újra megmozdul Tao és Naga számára. Naga nagyon erősen szédül...

by Ajánlott tartalom