Re: 2210 - Az utolsó küldetés

by **Ko-Rel** Szomb. 05 Nov. 2011, 10:00

Szerencsére minden gond nélkül elértek arra a helyre, ahova akartak menni, odalent pedig meghallotta, hogy a lények, amik közeledtek megérkeztek az ajtóhoz, mert a fémes csattanások zaja hozzájuk is elért. Több leágazás is volt, sietve haladt, de igazából Tyra-ra hagyta a vezetést, hiszen a nő tudta, hogy a kiborg tudja egészen pontosan, hogy hova is kell menniük. Az egyik lépésnél megakadt és már a torka a szívében dobogott, ahogyan az újabb lépteket halotta. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor ehhez immáron káromkodás is párosult. Tehát voltak mások is a hajón, egyetlen kérdés volt, hogy miért is nem jelezte ezt a hajó. A folyosón végül meg is látta az alakot, ahogyan kirobbant a folyosón és az rohanni kezdett feléjük. Azonnal lángokat teremtett, valami biztosan jött utána, és nem lett volna jó, hogyha az is utoléri őket.
- Fedezzék! – felelte. – És hátráljanak közben! Abba az irányba, ahonnan nem jön zaj! Ha a törp megérkezett, utána fordulás és futás!
A saját kezeibe is tűz gyúlt, hogy ezzel tartsa majd fel az esetleges támadót, hogy lángokkal vonja be. Ha a törpe elérte őket és rohant tovább, akkor megvárta, amíg a társai is megfordulnak és a törp után futnak, majd ő maga is ezt kezdi tenni, remélve, hogy végre elérnek valami helyre, ahol kifújhatják magukat egy picit.
- Szerencséje van, a királya mostohalánya is velünk van – mondta a törpének a futás közben. – A biztonsági szobát akarjuk elérni van még erre lehetőség…
Majd hirtelen támadt egy ötlete.
- Mel, mik vannak itt körülöttünk és vázolj fel egy szabad menekülési útvonalat a biztonsági szobáig kikerülve azokat, akik nem tartoznak hozzánk – hadarta.
Remélte, hogy az MI képes lesz ilyesmire.

by **Thorhalla** Szomb. 05 Nov. 2011, 10:19

Egy vigyort küldtem Tao felé a szavai után rohanás közben.
- Had döntsem el én, hogy miként irányítom a sorsomat – mondtam. – Az pedig nem fog tétlenségben telni, hogy üljek és várjam mit hoz a jövő. Amúgy meg időnként türelmetlen vagyok.
Akárcsak az anyám fiatalabb korában, a futásommal úgy futottam, hogy a többiek is tudják velem tartani a tempót, mert az erőm miatt könnyedén le tudtam volna hagyni őket. A szemem sarkából láttam, hogy az egyik katona, amelyik parancsot kapott noszogatja a tudóst, hogy mozogjon és még hallottam is, hogy mit mond neki. Helyes. A katona túléli, azt nem fogom lelőni, de ha a tudós nem tartja a tempót, ezúttal már tényleg beleengedek a felső testébe egy golyót, a robbanós nagy kaliberű lőszer* miatt úgysem éli túl. A rohanás közben már megint éreztem a szagot, amire felmordultam, hozzám hasonlóak. Lupine-k, macskák, a szag alapján biztosan, két fiatal nőstény. És sérültek, egy legalább is a vérszag alapján. A folyosón befordulva pedig végül csak megláttam őket. Nem lőttem, ismét hallottam a telepatikus hangot a fejemben, ahogyan a sérült rám nézett. Tehát ő volt. Meg kellett ezeket a kölyköket védenem, nem az anyai ösztönök ébredtek fel bennem, hanem az alfa nőstény szerepe. A pap szavaira összerezzentem.
A papra néztem és a torkomból állatias morgást lehetett hallani.
- Lehet, hogy a modorom miatt szörnyetegnek gondol és a módszereim miatt is – mondtam. – De a gyerekeket nem hagyok meghalni. Maradunk, amíg ellátja a sebesültet utána megyünk tovább, lásson hozzá, Tao, ha ért ehhez, segítsen neki!
Az egészségesre néztem egy pillanatra.
- Már rendben vagyunk, kik vagytok és hogy kerültök ide? És mivel csaptatok össze? – kérdeztem katonásan, majd intettem a katonáknak. – Fedezzék azt a helyet, ahonnan érkeztünk!
Közben a folyosót szemléltem minden irányban, feszülten figyeltem, hogy mikor kaphatunk támadókat valamerről, és igyekeztem a gyermek szavaira is figyelni, ha nekiáll válaszolni a kérdésekre.

* Glock 30 legyen akkor a 2 pisztoly (Miller is mindig ilyet használt, meg steph is), .45-ös kaliber ^^

by **Dr. John Huniver** Szomb. 05 Nov. 2011, 11:44

Felfogta, hogy a csontok több mint veszélyesek. Valamifajta mitikus lény maradványai lehetnek. Nem igazán tudja, hogy fogja majd ezeket megvizsgálni, de jelen pillanatban nem emiatt kellene aggodalmaskodnia. Hanem életükért. Az legyen a legkevesebb, hogy főbbe akarja lőni a macskanő vagy a katona. De ezek a furcsa és ismeretlen lények, amik a jelek szerint itt császkálnak, ezek több mint idegesítik mindkettőjüket. A katona pedig különösképpen Slob'Nyicot.
- Nem lesz szükségem magára katona! Csak a saját irháját védje! Énekem egy katona se fog parancsolni! Sem most, sem már másfél évszázada! - tör elő a büszkeség Slob'Nyicból, és felölti a harci alakzatot. Naga teste acélkeménységű lesz, ujjairól hatalmas karmok nőnek ki, hátán szárnyak jelennek meg.
- Most meneküljön, ha kedves az élete! - morog rá a katonára. Ekkor keríti hatalmával a zavaros látomást, amit nem tud mire vélni, mert csak elszürkül számára a világ. Csak az a fránya rosszullét, csak az marad. Slob'Nyic nem enged a gyengeségnek, rögvest aktív regenerálásba kezd. Most tiszta elmére és jól látó szemekre van szükség, különben bajok lesznek.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 07 Nov. 2011, 09:49

Gunny tempóját tartom, de azért nem érem utol, ha bármi felbukkan elől, ő fog először szembenézni vele, és ahogy eddig tapasztaltam, az a bármi nagyon fogja bánni.
Egy idő után már én is érzem a vérszagot, és látszanak a nyomok is, végül pedig rábukkanunk a két lányra. A sérüléseket mérem fel, majd Gunnyra nézek.
-Nem értek hozzá, de szerencsére Scott atya gyógyító. Tegyen értük valamit, mielőtt túl késő lesz. Remélem a karmolásuk nem terjeszt...
Ekkor ismét látomás rohanja meg az elmémet, az idő megint lelassul, és megjelenik a démon. Ezúttal nem lát engem, sem a többieket, viszont felbukkan a csuklyás alak, akit még az űrhajón láttunk. Mephisto-ról beszélnek, ezek szerint nem nekik dolgoznak, sőt, a csuklyás végzett is vele. Nem tudom, hogy ez lehetséges-e, mármint belehal-e Mephisto abba, hogy levágják a fejét, de az biztos, hogy nem örül neki. Smith tábornok? Ide fogják küldeni őket? Ez még mindig a múlt. Akkor nem láthatott a démon engem, hacsak nem érzékel négy dimenzióban. Szóval két sárkány, vagy olyasmi. Az egyikre épp illik Gunny leírása, amit egy Vutha nevű félsárkányról adott.
A látomás után most már nyugodtabb vagyok, mivel tudom, hogy a múltat láttuk.
-Újabb látomás - fordulok Gunnyhoz. - Mephisto halott. A csuklyás, aki velünk utazott, ugyan olyan látomás volt, mint amiket itt látok. Látomások a múltból. A csuklyás itt járt, ő a démonok mestere. Ő Smith tábornok mestere is! Nem ember, a legkevésbé sem. Ő végzett Mephistoval. Volt vele egy sárkányszerű nő, két lábon járt. Olyan volt, mint az a Vutha nevű, akiről meséltél. Aztán maga is sárkánnyá változott. És Smith is itt járt. Azt mondta, ide fogják küldeni a csuklyás nővérének a lányát. Azt mondta, Smith maga fog gondoskodni erről. És minket ő küldött. Kell neki a lány, ez az utolsó lépés, hogy megszerezze... Asgardot.
Hiába lassult le az idő, mégis olyan gyors minden, keresgélem a szavakat, hogy összerakjam, amit láttam.
-Gunnhild... Anyádnak nincs véletlenül egy sárkány testvére?
A számítógépemet bekapcsolom, és rögtön elkezdem a családfa mappát átkutatni, behozom azt a képet, amit Tyra mutatott a gépen a Loki leszármazottakról. Valahol lennie kell egy nyomnak erről a csuklyás fickóról.

by **Amara** Hétf. 07 Nov. 2011, 17:21

A törp rohan ahogy csak bír, miközben Tyra és a két katona a célkereszt mögül lesve várja, hogy mi is fogja követni... nem kell sokat várniuk és kirobban egy hasonló bestia, aminek a csontjait látták a romok alatt... Azonnal fegyver ropogás kezdődik, vigyázva arra, hogy a törpöt le ne szedjék. A szörnyeteg mozgása lelassul, s megáll, majd a lángok hatására összerogy... nem úgy fest, mint ami érezne fájdalmat... csak elpusztul... de jól hallható, hogy jön több is... Tyra hátrálni kezd a katonákkal, majd rohanni kezdenek ők is. Kalla még láthatja ahogy társai mögött még két ilyen lény bukkan fel, mielőtt ő is rohanni nem kezd.
- Hagyjuk későbbre a beszélgetést, Odin szakállára... nem futásra teremtették a törp népességet – morogja, miközben azon igyekszik, hogy igen gyorsan kapkodja a lábait. Tyra futás közben kiveszi a tárat a puskájából, majd egy jóval nagyobb kapacitásuk tesz a helyére, hogy ne kelljen tár cserével foglalkozni olyan gyakran. A két katonán látszik a rettegés minden jele... nagyon közel vannak a kiboruláshoz.
Kalli kérésére Mel megjelenik és lebeg nemes egyszerűséggel a kis társaság mellett, ahogy hallgatja Kallit.
- Hát nehéz megmondani... több mint tízezer mozgást jeleznek az érzékelők és sok nem üzemel... ráadásul a többségnél csak mozgást érzékelek és életjelet nem, így meg elég nehéz megkülönböztetni őket a csontoktól mikor állnak. Útvonal meg...
- MELODY! AZONNAL! - üvölt rá Tyra a hologramra.
- Huh de bal lábbal kelt ma valaki... Kövessék a zöld fényeket... a sárgáknál közel a veszély, pirosnál meg ott vannak a lények... és csak a következő leágazásig kell eljutniuk... fel a lépcsőn és a következő ajtó... ha tartják ezt a tempót sok idejük lesz becsukni az ajtót... úgy 10 másodperc – közli vidáman Mel, majd köddé válik.

Nagara vicsorog a katona.
- Azt teszem... És most irány a többiek után! - ezzel a katona a folyóst fedezi ahonnét jöttek, míg Naga furcsa dolgot érez... mintha valaki a vállán tartaná a kezét. Majd suttogást hall a fülébe... halk nő hang, mely szinte leheli a fülébe a szavakat.
- Nincs rájuk szükséged... Semmit se tudnak neked adni... de én mindent megadhatok neked, amire csak vágysz... Csak egy aprócska szívesség amit kérek ezért... Gondolkozz a válaszon – ezzel a suttogás véget ér, de az érintést továbbra is érzi, s mintha valaki az arcát simogatná közben.

Scot Gunnhild szemébe néz.
- Nem szörnyetegnek tartom... csak katonának aki nem szereti, ha hátráltatják... s örülök, hogy több van önben ilyen téren, mint mutatja... Máris megyek és megnézem mit tehetek – lassan megindul a lányok fel, azonban az akinek nincsenek sérülései előkapja a tőrét, s vicsorog, fúj... Tekintetét nem nehéz követni... nem a papra néz, hanem egyenesen mögé Nagara aki most egy igen csak ijesztő lény képében tetszeleg. Scot segítség kérően néz hátra Gunnhildra, majd leguggol a lány elé, hogy kisebbnek látszódjon, hiszen a lány talán ha van 150 centi magas és a másik se nagyobb.
- Nyugodj meg kérlek... nem fog bántani... kérlek, tedd el a kést és válaszolj a hölgy kérdéseire, amíg segítek a társadon – Scot hangja nyugodt, széthúzza a kabátját is megmutatja, hogy nincs nála fegyver a lánykának, hogy elnyerje a bizalmát. A lány hallgat rá, s visszahelyezi a tőrt a combján lévő tokba, de jól látható, hogy úgy tartja a kezét, hogy ha szükséges előkaphassa. Scot a sérült lányhoz lép és letérdel mellé, a sebét kezdi el vizsgálni. Nyugtató csendes szavakat mond a lánynak, hogy nyugtassa. Közben a sérülés nélküli lány előre lép egyet Gunnhild felé, majd letérdel szorosan zárt lábakkal és a kezeit a combjára helyezi. Nem néz a Gunny szemébe még az arcáig se emeli fel a tekintetét.
- Sajnálom Kisasszony az előbbi viselkedésemet. A nevünk, Nyka – mutat a sérült lány felé, majd magára – és Nora. Testvéremmel rabszolgák vagyunk... Yngvi Mesterünkkel érkeztünk. - hátra hátra les a lány Scotra, majd Gunnhildra. Látszik, hogy nagyon aggódik a testvére miatt – dögevő démonba futottunk, mikor figyelmeztetni akartuk az érkezőket... önöket Kisasszony. - a csúzli mellől kihúz egy kis gömböt és felmutatja... a gömbben kis folyadék van – eme kis folyadékok elegem, hogy elriassza a kisebbeket, de az erősebbek ellen nem sokat ér, és... - lehajtja a fejét – ...nem voltam elég erős, hogy fenntartsam a pajzsot, míg Nyka próbálta elérni önöket, kisasszony.
- Nem a te hibád... - hallható a suttogás a sérült lány felől, akit közben Scot gyógyít, de a verejtékekből is jól látszik, hogy nincs nagyon könnyű dolga. A Katonák közben próbálják fedezni a kis csapatot, hogy fel tudják tartani ha épp jönne valami... és hallhatóan nem sokáig maradnak egyedül...

Tao ahogy neki áll kutakodni a laptopja kezd megőrülni... jelek rohangásznak... majd a kép megremeg és kirajzolódik a családfa korábban csak pillanatokra látott ága... Mephisto és Loki vérvonalának találkozása... de képtelen megszólalni, csak erős késztetést érez, hogy fenézzen a folyós vége felé, ahol pislogni kezd néhány lámpa, s megjelenik egy fekete bőrű sárkány szerű nő alakja, akinek a szemein jól látható kötés van, e mégis mintha a nő egyenesen a szemébe nézne a kötésen át. Taot furcsa érzés keríti hatalmában, s míg ő nem érzékeli addig a többiek látják, hogy összeesik minden előzetes jel nélkül, s eszméletét veszti.
Azonban Tao ebből semmit nem érzékel... a folyosón áll vele szemben a nő.
- Mégis hogy képzelted ezt? Válaszolj azonnal öcsém! - Igen ingerült a hangja, mire halk nevetés a válasz Tao háta mögül... ott áll a csuklyás férfi, de most hasonlóan néz ki mint a nő... Zöld pikkelyein játszik a fény, miközben egyenesen a nő szemébe néz, mintha Tao ott se lenne.
- Mégis mit, nővérem? - kérdi nyájas hangon.
- Tudod te azt nagyon jól! Hogy merészeltél Yngvi Mester tanításai ellen tenni?!
- Elég egyszerűen... Hiszen egy senki... mi meg Istenek! Csak Irigy a hatalmunkra, csak fél attól, hogy erősebbek lehetünk, mint ő! Csak korlátozta az erőnket, de már képtelen rá! Leráztuk az igát, mit Vutha átka jelentett! A vér mely bennünk is megtalálható hála Lokinak megteremti azt a lehetőséget, hogy ne kelljen másnak engedelmeskednünk Loki vérvonalából! Semmi nem köt minket! Enyém már a pokol, s uralom is! Isten vagyok!
- Egy szánalmas bolond vagy öcsém és halott is hamarosan! - üvölti a nő, s testvérére ront, de hátulról valami eltalálja... Egy másik nőstény sétál hozzá közelebb... nem kétséges, hogy ő volt a támadó. A padlón fekvő bekötött szemű a hasáról a hátára fordul sziszegve...
- Hát te is elárultál miket, húgom?
- Talán meg lep... halottak vezetője... A te hatalmad volt a legtisztább démon mágia közöttünk, de te mégse éltél vele... tied lehetett volna a pokol... de már késő... - a nőstény a földön fekvőhöz közeledik, kinek karmos kezében egy gömb formájában gyűlik egy fekete légneműnek ható anyag.
- Megöllek, téged is, ha közelebb jössz! - sziszegi a sérült nő, de a másik nem áll sőt egyenesen karmos lábaival rátapos a másik szárnyára és mellkasára akinek rettegés ül az arcára, s nem véletlenül. Tao is látja, hogyan változik meg a gömb fényében a korábban látott nőstény... néhol a csontjai kilátszanak a cafatokban lógó bőre alól... már nem élőlény... közel se...
- Mi....mit tettél húgom?
- Csekély ár volt azért, hogy Istennő legyek a mellett ki a párom lett... - mosolygott a hímre, majd egy mozdulattal karmolja végig nővére mellkasát egészen a derekáig, majd rúg bele két nagyot... hallható ahogy a földön fekvő nőstény bordái eltörnek és vonyít a fájdalomtól... De nincs ideje támadni. A fiatalabb a kezére támad és újabb reccsenések ahogy eltöri a nővére karját, majd szárnyát... végül a kínoktól gyötrődő nőtényt felemeli a nyakánál fogva és a falnak vágja, aki a falon való nyekkenés után a padlón csattan... fekete vére a padlóra folyik, de még él...
- Végezd ki – hallható a férfi hangja, mire a fiatalabb nőstény bólint, s megindul a nővére felé, de az épp karjával előhúz egy tekercset még időben... egy kapu nyílik alatta, majd zárul be rögtön amint eltűnik benne.
- NEM! - üvölti a férfi, s vicsorog.
- Nem jut messzire... túl gyenge... - sétál közelebb a férfihoz a fiatal nőstény. - …és ha túl is éli, akkor se tehet már semmit...

Tao számára kezd elmosódni a kép... látja még a két sárkányt, de látja a folyosón lévő eseményeket is, ahogy épp a teste a padlón fekszik... de eme kép kezd elsötétülni... Mire kitisztul a padlón fekszik mellette a laptopja, s rajta a családfa, de a plusz ág nélkül...

by **Ko-Rel** Hétf. 07 Nov. 2011, 17:57

A többiek lőttek a lényre, ami a törp mögött jött, Kalli pedig tűzzel támadott, a lény nem ordított fel, csak meghalt. A törp pedig lassú volt és még több ellenség közeledett.
- Rohanjanak tovább! – adta parancsba Kalli.
Bízott benne, hogy a bandázs miatt, ami plusz erőt ad neki, azzal még a törpöt felkapva is képes lesz olyan gyorsan rohanni, hogy tartsa a többiekkel a tempót. Igaz nem is a súlytöbblet miatt aggódott, hanem a kényelmes futás miatt.
- Maradjon nyugton! – szólt rá a lényre.
Ezzel már igyekszik fel is kapni és a törppel a karjaiban rohan tovább, vagy repül, attól függően, hogy melyik a gyorsabb. Már Kalli torkában dobogott a szíve, amikor végre megjelent Melody is, hogy mutassa az utat. Már majdnem ő kiáltott rá idegesen az MI-re, hogy mondja már meg, amit akarnak. Az pedig végül megtette és nem is volt olyan messze, ahova el kellett érniük. Az adrenalin már benne is dolgozott rendesen, főleg, amikor meghallotta, hogy mennyien vannak ellenük. Ezzel a tempóval lesz sok idejük, Kalli remélte, hogy azzal még több lesz, hogy a törpöt cipelni. a térképre nézett és a zöld vonalat figyelve arra repült vagy rohant tovább a többiek mögött, hogy őket fedezve elérhessék az elágazást végre és kicsit kifújhassák magukat.

by **Thorhalla** Hétf. 07 Nov. 2011, 18:17

Elfintorodtam arra, hogy Mephisto halott, anyám roppant mód sajnálni fogja, és amit hallottam róla, hogy milyen vicces figura, talán még én is egy kicsit. Ide fogják a csuklyás nővérének lányát küldeni. Nos hát drágáim itt voltam, de sem egy Laufeyson vért, sem egy Morust nem könnyű megölni. Mondjam pechűkre, hogy mindkettő voltam?
- A ló, a kígyó, a farkas és a félholt nem elég? – kérdeztem. – Ó, a Láng Bajnokát kihagytam! Amúgy van, nem tudtam róla, de a csuklyás balfék már mondta. Rám vártak, imádom, hogy ennyire oda vannak értem és én is értük. Sárkánnyá változni nem nagy ügy, én is megtegyem? – kérdeztem szarkasztikusan. – Vutha szeretőjének és Loki-nak a meg nem szültetett fattya az sárkány volt emlékeim szerint. Kiengedhette, amikor Hela helyét vette át és éppen a mindenhatót játszotta. Mephisto-nak is vannak kölykei, a saját fia volt az egyetlen lény, amitől igazából félt is…
Egyre jobb és jobb lesz ez a nap, a pap nekilátott volna a gyermek gyógyításának, de a másik a szimbiontára fúj. Bólintottam a papnak, majd a gyermekre néztem.
- Csak egy szimbionta, a tűzre és a magas hangokra érzékeny, ha meg akarnád támadni – mosolyogtam.
Rabszolgák? A név pedig még ismerős is, nem ismertem a személyt, de a hangzás igen. Egy törp, Nidavellirből.
< - Odin szakállára – mordultam fel. >
- Elért – mondtam. – Azért is vagyunk itt, szóval egy törppel érkeztetek. Most már rendben lesztek, Gunnhild Morsus vagyok, Asgard és Jotunheim hercegnője. Vigyázunk rátok. Mik ezek a lények és miként győzhetők le? – kérdeztem.
Tao ebben a pillanatban összeesett, azonnal ugrottam mellé, hogy megnézzem a pulzusát, életben volt, azonban nem leszünk sokáig egyedül.
- MEL! – mondtam hangosan. – Menekülési útvonalat kérek egy biztonságos helyre, lehetőleg valamelyik közelben levő védhető és biztos gyengélkedőt mutasd! – a többiekre néztem. – Amint megvan az út megyünk azonnal, a parancs továbbra is él katona! Nora tudod hozni a húgodat?
Felkapom Tao-t a földről és a vállamra dobom, ha hagyja, ha nem, az eszméletvesztéstől úgyis lassú lesz. Ha a lány nem bírja el a testvérét, óvatosan a gyógyítás után őt is felemelem. Mjad ha kapunk útvonalat, akkor újra futásnak eredek abba az irányba.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 07 Nov. 2011, 19:45

A látomások egyre gyakoribbak, és egyre részletesebbek, egyre hosszabbak is. A sárkányok... Mind testvérek, mind Vutha leszármazottai lehetnek, és egymással is viaskodnak. Két nő, az egyik a csuklyás társának mondja magát, a felesége lehet, vagy efféle. A másik viszont... Ő az egyetlen, aki nem akar gyilkolni és hódítani. A másik kettő megharcol vele, pontosabban csak a nő, a férfi úgy utasítja őt, mint alattvalóját. És engem még mindig nem látnak. Mindez már régen történt. De ki lehet ez a mester? Úgy tűnik, nem egyenrangú velük, nem asgardi talán, vagy legalábbis nem olyan erős, mint ők, de tisztelték őt egyszer. A bekötött végül elmenekül szerencsére, talán még most is él, ki tudja, talán még segíteni is fog nekünk. De... A látomások nem így szoktak véget érni. Miért vagyok a földön?
A laptopon a hiányos családfa látszik, pedig megesküdnék rá, hogy az előbb még rajta volt. Vírus... Látomás? A testem még gyenge, a tudatom zavart, Gunny felemel, és visz.
-Vutha leszármazottai. A csuklyás is. Hárman, de egyikük a mi oldalunkon áll. Még életben lehet... Valahol.
Ennél sokkal többet nem tudok kihámozni a látomásból, ami olyan hirtelen vált ködössé, és reménykedem benne, hogy Gunny hamar odaér a gyengélkedőhöz, mert kényelmetlen érzés, ahogy cipel engem, mintha teher lennék, ami lassítja a csapatot. Ha így lenne, lelőtt volna, és otthagy. Vagy túl értékesnek tart, vagy tudja, hogy ki vagyok.

by **Dr. John Huniver** Kedd 08 Nov. 2011, 18:47

Vállat von a katona vicsorgására. Így fejezi ki megvetését is. Utálja az ilyen lényeket. De menni kell, mert menni kell.
Valaki vállát érinti. Ijedten kapja oda tekintetét, hogy lássa ki az. De nincs ott senki. Aztán meg mintha valaki az arcát simogatná. És ezek a gondolatok...
- Telepata... - motyogja miközben fut a többiek után.
"Igaz, nincs rájuk szükségem. Ez a macskanő megakar ölni. Ez egy gyilkos! Olyan, mint a katonák. Azokkal nem dolgozom!" - gondolkozik a különös és ismeretlen hang nyomán.
"Rendben. Ki akarunk jutni innen! És élve! És aztán haza az otthonunkba! Ha ezt képes vagy megtenni, úgy halljam amit kérsz! De ölni nem fogok! Bármennyire is utálom ezeket a gyilkosokat." - gondolja válaszul az ismeretlen hangnak. Ha már gondolatait el tudja küldeni, úgy bizonyosan olvasni is tudja.

by **Amara** Szer. 09 Nov. 2011, 00:22

Kalli ahogy felkapja a törpét az próbál nem nagyon ficánkolni. Tyra az aki hirtelen lefékez a lépcső előtt és veszi tűz alá a lényeket, míg a többiek felrohanhatnak, majd indul utánuk... ennél a lépcsőnél nem működik az ajtó sajnos így az nem zárható, de a kis csapat képes haladni... látják az ajtót... olyan közel van... az idő mintha ólom lábakon járna... a karmok dobogása a padlón egyre közelebb ahogy a csikorgás is, mikor a lények mancsai megcsúsznak fordulás közben... csak méterek... csak méterek... az ajtó nyitva... Kattanó hang, ahogy Tyra kibiztosít egy gránátot és a földre ejti rohanás közben... minden olyan lassú... minden pillanat olyan kegyetlenül hosszúnak tűnik... Végre itt az ajtó, beront rajta a kis csapat, s az bezárul... kintről robbanást lehet hallani, s hátborzongató hangot, ahogy ennek ellenére az ajtón csapódnak lények... Egy újabb nehezebb ajtó látható a helységben ami mögött a biztonsági szoba irányító része húzódik... Tyra a két katonát vizsgálgatja, s látszik rajta mennyire ideges, de mindent megtesz, hogy nyugodtnak látszódjon... a két újonc fal fehér... reszketnek, a sírás határán vannak... sok volt ez nekik elsőre nagyon sok... Tyra beküldi őket a szobába, majd mikor elmennek a padlóra rogy. Kezeibe temeti az arcát... A törp kikászálódik Kalli kezeiből ha még nem rakná le a nő, s rá néz.
- Yngvi vagyok Aran fia – mutatkozik be – Odin szakállára elmondaná nekem mihez nyúltak hozzá és egyáltalán mit keresnek itt? Világosan küldtük a figyelmeztetést, hogy senki se jöjjön ide soha többé... Ez egy démon kolónia, tiltott föld minden halandó számára... - morgolódik a törp - … Felébredt az egész kolónia... mert az okosok képtelenek hallgatni a többet megértek szavára, s képtelenek szót fogadni... Remélem két szolgalánynak kik velem jöttek nem esett bajuk... nagyon remélem... vagy eme hely lesz a nyughelyünk nekünk is... Az ős Istenek segítsék őket... tőrrel és csúzlival nem érnek sokat itt most már... - aggódás látszik a törp tekintetében, akinek úgy fest nem fog nagyon beállni a szája egyenlőre...

Nora fejethajt mikor Gunnhild bemutatkozik neki.
- Tiszteletem Gunhild kisasszony, bár a körülmények nem a legjobbak, de örülök, hogy megismerhetem. - majd elgondolkozik – Démonok, vagy azok szolgái, vagy teremtett lényeik... többségében legalábbis... A csontváz szerű lények gyengéje a fejük és a nyakuk... ha az eltörik vagy megsemmisül akkor végük... ugyan így hat rájuk az áldott vizek és hasonló folyadékok... de fizikai erejük miatt közelről veszélyesek... nem éreznek fájdalmat, csak pusztításra teremtették őket. A kisebb démonok ellen jó a szentelt víz, meg az ima... de jórészt csak elzavarni lehet őket... A nagyobb erősebb démonok ellen ilyen fegyverekkel esélytelenek... - Nora hangja csendes, majd odamegy testvéréhez mikor Gunny mondja, s felsegíti... Taot felkapja Gunny és Mel után kiált... Azonban nem érkezik válasz...

Naga szavai után nevetést hall...
- Ha csak ennyire vágysz legyen... - suttogja a fülébe a női hang. - az üzlet megköttetett... nincs más dolgod, mint itt állni... - ekkor égő, kegyetlen fájdalmat érez Naga a testében, s ahogy teste melegszik a szimbiontája is szenvedni kezd, de hiába üvöltetnének egy hang se jön ki a torkukon, s az is csoda, ha másodpercekig képesek talpon maradni. - ...és végig nézni ahogy végzek velük... szolga... - a női hang megtelik gonoszsággal, s láthatóvá válik a sárkány nőstény, akit Tao láthatott...

Megragadja a hátul lévő két katonát és olyan mozdulatot tesz, mintha kitépne belőlük valamit... a katonák lelke kegyetlen kínok közt vergődik a mancsai közt, miközben testeik élettelenül hevernek... De nem hagy időt a többieknek se reagálni... egy legyintésére csontok esnek hosszú dárda szerű darabokra, majd mielőtt a kis csapat felfoghatná mi is történik Gunnhild, Tao, és a Pap testébe több csont fúródik... Kegyetlen a fájdalom amit éreznek, s a seb körül a bőrük feketedni kezd. Minnél jobban küzdenek ellene a fájdalom egyre kegyetlenebb... A lányok megúszták az első csapást... de már készül a következő, mely meg is indul, de pajzsba csapódik... Nora áll remegő lábakkal, s koncentrál.
- Látom Yngvi tanít még mindig arra nem érdemeseket... vagy az ostoba nővérem akarja meghazudtolni a vérét és még jobban elárulni a fajtáját? - a nőstény hangjában ott a lenézés, majd unottan legyint – De különösebben nem érdekel... azok már halottak... és te is az leszel... MEGŐLNI! - üvölti végül és mindkét oldalon démonok jelennek meg akik ostromolni kezdik a pajzsot... Nora testén minden egyes csapás mint vágás jelenik meg, de nem válaszol a nősténynek... Esélye sincs sokáig kitartani...
Nyka közben a fal mellett ül lehunyt szemekkel... látszik, hogy koncentrál.
- Segíts – hallja Gunnhild a lány igen gyenge hangját a fejében, s a nőstény pokoli röhögését.

Naga érzi saját húsának égett szagát, de a kínok ellenére él, s leguggol mellé, majd megragadja a fejét és hátra feszíti, hogy kénytelen legyen nézni a társait...
- Életben maradsz ne félj ostoba halandó és haza is fogsz jutni élve... az már más kérdés milyen állapotban – gonosz mosoly ül a nőstény képén – De ha lemondasz az életedről, s nem csak a lelkedről talán ők is életben maradnak... azonban eme ajánlat csak addig tart, míg a pajzs át nem szakad... mert utána... hááát a fájdalom amit érzel semmi se ahhoz képest amit ők éreznek, mikor szét trancsírozzák őket... élve... - Érezhető a nőstény hangjában, hogy nem viccel.

by **Ko-Rel** Szer. 09 Nov. 2011, 11:37

Kalli megnyugodott valamelyest, ahogyan a törp végül nem ficánkolt, mikor felvette. Így gyorsabban és könnyebben tudott ő is haladni, mintha még hadakoznia kellett volna a férfival. A katonák mentek előre, de Kalli látta, ahogyan Tyra megfordult és lőni kezdte a mögöttük levő lényeket, pedig nem kellett volna megtennie a rohanjon tovább, az volt a parancsa. A karmok és a futás a nő mögött egyre és egyre közelebb voltak, az ajtó pedig már csak alig egy karnyújtásnyira. Korábban nem sikerült a lépcsőházat lezárni, remélte, hogy most ez az ajtó kellően elég lesz ahhoz, hogy kibírja a lényeket. Végtelenségig tartott az utolsó néhány lépést megtenni, csak a saját szívverését hallotta, a fülében a vér dübörgött, ahogyan a szíve zakatolt az egésztől. A gránát fémes hangját hallotta, ahogyan a földre ért, majd végül ő is bevágódott a biztonsági szobába és hirtelen ismét újra felgyorsult, az ajtó becsukódott és a robbanást is hallotta Kalli. A törpöt letette miközben a lények neki-neki csapódtak az ajtónak. Nyelt egyet, a terem megvolt, bízott benne, hogy az ajtó ki fog tartani egy ideig. Összeszorult a nő szíve, ahogyan a két katonára nézett, látott igen sok mindent már életében, de ilyet még nem. Kalli is a sírás határán volt, de megacélozta magát és nem hagyta, hogy a gyengeség akárcsak egyetlen pillanatra is meglátszódjon rajta. A parancsnok nem mutathat gyengeséget, ahogyan egy hercegnő sem. A két katona, ahogyan beért a másik szobába Tyra lerogyott, Kalli csak a hátát vetette a falnak és csak annyit engedett meg magának, hogy a zihálása látszódjék. Nehéz volt, kiborult volna ő is, de akkor a remény szállt volna el. Olyan erősnek akart látszani, mint a nagyapja szokott lenni. Néhány pillanatig még hallgatott, a hangja remegett volna, csak amikor megnyugodott szólalt meg.
- Lady Kallistrate Pherenike McKenzie-Boltagon hercegnő vagyok – mutatkozott be. – Új-Attilan Védelmezője és a Shi’ar uralkodói család egyik hercegének jegyese. Mikor a figyelmeztetést megkaptuk már nem volt esélyünk visszafordulni… a hajót kompromittálták.
Vett egy mély levegőt.
- Nem tudjuk, hogy mit érintettek meg, a rádióban annyit hallottunk, hogy Gunnhild Morsus hercegnő parancsba adta, hogy semmihez se nyúljanak, de valaki… azt hiszem a régész megszegte. Mert csak vele nem beszéltünk az események után… a hercegnő ott van, ő majd vigyáz rájuk, bízzon ebben uram.
A számítógéphez fordult és pötyögni kezdett rajta, ha volt lehetőség a holopanelen. Egy módot tudott arra, hogy miként hívhasson segítséget, de ahhoz össze kéne csapnia a bandázsokat, hogy helyet cseréljen a másik tulajdonosával, akiről semmit sem tudott.
- Mel! – szólt hangosan. – Képet kérek a kinti helyzetről és pontos becslést, hogy az ajtó meddig fogja kibírni a lények támadását! Egy másik képen vetítsd ki a hely térképét és mutasd meg rajta az élet és hőjeleket! És egy képet kérek a hangárról, hogy ott mi a helyzet.

by **Thorhalla** Szer. 09 Nov. 2011, 12:11

Hallgattam a kislány szavait, hogy melyiket miként lehet legyőzni, remek! Legalább voltak gyenge pontjaik, a szenteltvíz és az imádság nem sokat ért részemről hiszen kételkedtem benne, hogy segítene rajtam. Révén körülbelül az ősi istenek voltak, akikben hittem, és csak azért azt is, mert ténylegesen tudtam, hogy léteznek. Szentelt vizünk meg nem is volt, a pap!
- Atyám, meg tudná áldani a vizeinket, hogy használhatóak legyenek? Esetleg a fegyvereket és töltényeket?
Valamilyen könyvben olvastam, hogy ott működött. Igaz azok csak fikciók voltak, de egy próbát megértek. Tao mondta, hogy az egyik Vutha gyermeke. Csaknem a nagyapám felcsináltatta magát azzal a gyíkkal?! Igaz Sleipnir apja óta nem tudok meglepődni ezen. Mikor indultam volna tovább hallottam, hogy valami összecsuklik mögöttünk. Hátrakaptam a fejemet, a két katona lelkét láttam meg először, majd a nőt, ahogyan Naga mellett állt. Rájuk vicsorogtam, meg kellett volna ölnöm őt, nem pedig hagyni, hogy eddig elfajuljon a helyzet. Ám már időm sem volt félreugrani, fájdalmat éreztem a testemben, ahogyan csontdárdák álltak belém, felüvöltöttem és Tao is kiesett a kezeim közül. Térdre rogytam a fájdalomtól és sűrűn kapkodtam a levegőt. A megölni szóra démonok jelentek meg a dárdákhoz nyúltam, de már ettől is erősödött a fájdalom, amitől már öklendeztem is. A gyermekre néztem, aki a pajzsot tartotta fenn. Az a szó a lelkemig hatolt, az átokba! Nem hagyhatom ezeket meghalni! Néhány mély levegőt vettem, majd a dárdákhoz nyúltam és a növekvő fájdalom ellenére egy-egy erős rántással próbáltam kitépni magamból, miközben fájdalmas hangon sikoltottam fel újra és újra.
Ha még sikerült magamnál maradni a tettem után próbálok a fájdalom ellenére felkelni. Oké, akkor most jött el az a pillanat, amikor megöletem magam, vagy ha nagyon-nagy szerencsém van hat rá a hergelés és akkor talán van esélyünk!
- Ó, te lennél a sárkfányfattyú – hörögtem a fájdalom miatt. – Rondább vagy féreg mit hittem! És gyáva! Engem akartatok, hát rajta, most, hogy sérült vagyok talán neked és a féregpofájú bátyádnak van esélye is ellenem. Csak a szátok nagy és nem tudtok küzdeni? Gyertek, ketten ellenem, igazságos küzdelemben, vagy… ó! Netán féltek tőlem, hogy így próbálkoztok? Szánalmas korcsok, semmiben sem vagytok különbek nagyapónál! Gyere szajha, küzdjünk meg úgy, ahogyan illik egy asgarditól! Kössünk üzletet… megvívunk egymással… ha vesztek a lelkem a tietek, úgysem jut Valhalláig, de őket elengeded. Ha győzök, mind távozunk innen, élve! Kihívlak! Nem mondhatsz nemet, ha még tiszteled az őseidet!
Einar átkozottul büszke lenne rám, az apám és az anyám meg megnyúzna élve! A legvégső esetben még úgyis hívhatom az ősi isteneket, az életemet adom nekik azért, hogy ezek mind a pokolba jussanak!
Még egyvalamit megpróbálhattam, sűrűn kapkodtam a levegő után s a karmaimmal a talajt téptem fel.
< ~ Anyáááám! ~ üvöltöttem gondolatban fájdalmas hangon, bízva, hogy a tanításai alapján elér hozzá, máskor már működött. ~ Nyomd el mágiával a fájdalmam… ha nem teszed Asgardnak is vége… gyűlölöm a testvéreidet! ~ >
Fegyvereim voltak, kardok, íj, pisztolyok, karmok, fogak, én magam. Ha a fájdalom elmúlik még küzdeni is fogok tudni. A két pisztolyt próbálom kézbe venni. Még fent a pajzs, a szajha válaszát várom a kihívásra, ha nem törődik vele és a pajzs leomlik a démonok közé lövök a fegyverekkel, ha elfogadja, akkor meg kiderül. Csak… maradjak… eszméletnél… addig.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 10 Nov. 2011, 12:51

A helyzet szorulttá válik. Egy pillanatig azt gondolom, újabb látomást látok, de a katonák összeesnek, és a lelküket kitépi a sárkánydémon. Eddig ilyen nem történt, a sárkányok nem a jelenben voltak, hanem a múltban. Valami megváltozott.
Gunny a földre ejt, nos, nem különösebben baj, a dárdák jobban zavarnak, roncsolják az izomzatomat, és a regeneráció nem tartozik az erősségeim közé. Ugyanakkor megvan a dolognak az az előnye, hogy nem érzek fájdalmat. Felállok, igyekszem ép testrészeimre támaszkodni. A kezemen lévő tetoválásra pillantok, forog, pulzál, veszélyt jelez, de ez nem újdonság, mióta itt vagyunk, ezt csinálja.
Gunny elég bátor, párbajozni akar a sárkánnyal, a becsületére épít, sajnos nem tudja, hogy ezeknek nincs becsületük.
-Van valaki, akitől még nálad is jobban félnek, a saját testvérük. Nem tudták elkapni, és most állandóan a hátuk mögé kell tekintgetniük, mikor fog felbukkanni, és végezni velük... Már útban van ide. A bekötött szemű, aki vakon is átlátott a terveteken.
Gyenge hazugság, de talán időt nyerhetünk, és meglepődhet, hogy ilyen sokat tudunk. Talán. A lányok nincsenek jól, démonok ostromolják a védőpajzsot, a tudós pedig... Azt hiszem, eladta a lelkét.
Nem mondanám, hogy harcra termettem, az adottságaim a megfigyelést segítik, de valamit tennem kell.
-Hagyjátok békén őket! - Fordulok a közdémonok felé. - AZ ÚR NEVÉBEN!
Jobb híján kitépek magamból egy csontdárdát, és azzal suhintgatok a démonok felé, hogy inkább magamra haragítsam őket, és hagyják a pajzsot.
-Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.
Az ima elvileg segít, szentelt vizet sajnos nem tartok magamnál, de ezek csak ideiglenesen áthozott alacsony rendű démonok, gyengébbek nálam. A papra nézek szuggesztívan, remélem ő is észbe kap és imádkozni kezd, mi most nagyjából erre vagyunk jók.
Gunny nem lesz képes legyőzni a sárkányt, ez egész biztos, de talán felbukkanhat a vak testvére. Talán.

by **Dr. John Huniver** Csüt. 10 Nov. 2011, 21:38

Alig GONDOLJA ki a választ és érkezik rá a nyugtázás, égő fájdalom fogja el őket. Naga ordítana, de semmi hang. Slob'Nyic ösztönösen igyekszik regenerálni a testet, kevés sikerrel. Egyenlőre ahhoz elég, hogy észnél maradjanak.
Valami sárkány jelenik meg, aki megöli a katonákat. Hurrá! Valami jó is történik. Aztán csontdárdákat lő társai felé. A macskanőt nem sajnálja, a másik kettőt már inkább. Tenni azonban nem mert és nem is tud ellene, mivel a sárkány megragadja és nézeti vele a történteket. Az újabb ajánlaton heves gondolati vita alakul ki a gazdatest és szimbiótája között:
Naga: "Félek! Élni akarok! Fáj! Nagyon fáj!"
Slob'Nyic: "Tudom, hogy fáj. Én is érzem."
Naga: "Tegyél ellene valamit! Nem bírom tovább! Megőrülök!"
Slob'Nyic: "Tehetünk ellene. De az nem lesz szép. Az életedért megteszem! Csak hadd irányítsak!"
Naga: "Rendben. Az életem a kezedben van."
A lelki vívódást követően Naga szájával Slob'Nyic szólal meg:
- Mást ajánlok. A te oldaladra állok, ha véget vetsz kínjainknak. Harcolni fogok a katonák ellen, a győzelmedért.

by **Amara** Csüt. 10 Nov. 2011, 22:47

Újabb keményebb becsapódások az ajtóba, s karmok hangjai, ahogy fémmel érintkeznek... A törp megcsóválja a fejét Kalli szavai után, s sóhajt egyet.
- Sajnálom Védelmező... egyszer, hogy katonai rangján szólítom és nem uralkodóin, mivel gondolom Katona jobban, mint Hercegnő, vagy különben sose engedték volna ide. Másik, hogy itt annyit ér a rangja eme helyen, mint éhező gyermeknek az új cipő. És ha csak nem évek óta utaznak, akkor nem értem, miért indultak el... - elhallgat a törp majd egy igen hosszú és színes káromkodást mormol, majd a falnak dől. - ...Sose jutott ki az üzenet... sose kapták meg... - miután Kalli említi, hogy a hercegnő vigyáz a másik csapatra, keserű, fájdalmas nevetés tőr fel a törpből. - Ha rendelkezik Einar király és Thorhalla királynő minden képességével és még a Mjölnir is nála van... talán van esélye győzni... Ha nincs, akkor nem tudom ön kiben hisz... de imádkozzon, hogy túléljék a lehető legkevesebb veszteséggel és aránylag egy darabban... - a törp hangja csendes, majd a katonák irányába bök. - Megnézem a gyerekeket, akiknek az anyjuk mellett lenne a helyük... s nem itt... - ezzel lassan oda megy a katonákhoz, de nem szól semmit csak a vállaikra teszi kezeit.
Kalli pötyögése nem hoz sok eredményt, csak annyit, hogy lássa nincs kapcsolat a külső adó tornyokkal így úgy tuti nem fog üzenetet küldeni haza a helyzetükről. Mel kérésre megjelenik az asztalon ücsörögve.
- Értettem, és rögtön mutatom is... - mondja a hologram majd meg is jelenik több ajtó előtti kamera képe lebegve a levegőben. Jól látható ahogy a lények kavalkádja ostromolja az ajtót. - Nehéz egyenlőre megmondani...negyed órától max egy óráig... attól is függ, hogy érkezik e erősebb lény vagy sem... de a jelenlegiek száma miatt a negyedóra tűnik a reálisabbnak... aztán a második ajtó talán feltartja őket úgy egy-két óráig... - mondja miközben a hely alaprajza is lebegni kezd szintekre lebontva... egy helyen van több hő jel amik egyértelműen melegebbek a környezetnél, de rengeteg alig látható folt mozog...
- Sajnos nem tudom rendesen megkülönböztetni a gyengébb hő jeleket... - mondja Mel, de már most borzalmas látvány a hangár ahol a hajók vannak... semmi hőjel... És ekkor megjelenik még egy képernyő mely több szögből is mutatja a vérben úszó hangárt. Emberi testrészek, s maradványok borítják a a padlót, s jól látszik a behorpadt fal is ahova becsapódott egy-két katona... jól látszik a kegyetlen valóság... semmi esélyük se volt az ott maradtaknak. És a képeken jól látszik a csontváz bestia, aki csak fekszik a padlón mint aki jól végezte a dolgát, s őrzi a hajókat.
- Sajnálom – mondja csendesen Mel... elsőre úgy tűnhet, hogy Kallinak de ott áll Tyra is akinek a könnyei folynak – Tudom, hogy szerelmes voltál a pilótába a látszat ellenére... ha ez jelent valamit nem szenvedett sokat...
- NEM NEM SZÁMÍT! - üvölti Tyra...

Tao megteszi amit akar, de a végén érzi, hogy valami nagyon nem stimmel... Ha oda néz ahonnét elindult a teste ott hever... közel eszméletlenül... szavait mint csendes motyogás hallhatták, a többiek, azonban megmozdulni nem volt képes... Látja a nőstény sárkány csontos halott testét, melyet csak saját hatalma tart mozgásban, s közel életben jelenleg, de azt is, hogyan épül új teste a megölt lelkekből... talán napok, talán hetek, s olyan lehet, ahogy most mutatja magát, s nem olyan közel csontváz, mint ahogy ténylegesen kinéz. Hátulról egy karmos mancsa fogja meg és fogja be a száját, majd egy nyugodt nő hangot hall.
- Itt vagyunk... pihenj... angyal... - eme szavak után Taot körül öleli a sötétség.

Gunnhild szavaira már nincs ideje reagálni a papnak se, aki a földön fekszik... A támadások záporoznak a pajzsra, s Nora teste egyre több sebből vérzik és egyre jobban remegni kezd... Látszik, hogy tudata erős, de ez nem változtat a tényen, hogy a teste hamarosan feladja a csatát... Gunny sikeresen kitépi magából a csont dárdákat, de a kín amit érez pokoli... valami csoda folytán sikerül felállnia... sikerül talpon is maradnia és beszélni is. De szörnyen gyenge... A nőstény pofáján gonosz mosoly jelenik meg Gunnhild szavaira, de nem válaszol neki azonnal a kihívásra. Inkább Norara néz.
- Ugyan olyan makacs és kitartó vagy akár... - ekkor tekintetét Gunnhild felé fordítja - ...az anyád... s ugyan olyan ostoba is... Nyka...hagyd abba testvéred elméjének védelmét és könyörögj a bocsánatomért, s talán életben maradtok... - hangja gonoszan cseng, miközben a pajzs megreped... Nora egyre nagyobb vértócsában áll... testét és bundáját saját vére áztatja... de még mindig áll, de már nem sok mindent fog fel a világból... csak a pajzsot tartja, míg teste fel nem adja... míg a szíve ver...
- Tisztességes küzdelem? Nem lesz az... sose érsz fel a szintemre... Asgardihoz illik? Nem vagyok olyan féreg... fölöttük állok... nem vonatkoznak rám a kisded szabályaik... se a szánalmas értékrendjük... - leguggol a két halott katonához majd megérinti őket gonoszan mosolyogva mire a két katona feláll, de a szemeikben csak üresség. Lassan feláll és a pajzs felé ballag a két katonával az oldalán, s karmaival elkezdi karmolászni a pajzsot egy kedvűen, mire Nora felvonyít... a pajzs látványosan gyengül, s egyes helyeken kis mértékben de kezd átszakadni is. Talán percek... talán annyi se és összeomlik. Nyka is nyüszít, fájdalom gyötri őt is.
- Mondok egy jobb ajánlatot... kis lányka... oda adod a lelked és talán nem szenvednek az ostobaságod miatt a többiek... - majd kicsit elgondolkozik – Bár ha nagyon akarod... elfogadom a kihívást a feltételeiddel, de kicsit se tiszteletből... kicsit se... és ha nyerek elmehetnek... miután végig nézted hogyan kínozzák őket félholtra... de előbb... - ezzel hátra fordul a a padlón kínok közt heverő Nagara pillant. - A válaszod érdekes szolga, de hidegen hagy! Ami a fontos, hogy nem adod értük az értéktelen életed... - visszanéz a nőstény Gunnyra - ...ezek fényében esélyt adok átgondolni azt amit ajánlottál, hogy megéri e... ha igen, akkor ott az ellenfeled elsőre. - mutat a nőstény a padlón heverő Nagara akit felkap egy démon és nemes egyszerűséggel a pajzsnak vágja, mely át is szakad, s a férfi Gunnhild lábai előtt ér talajt.
- Mutasd mit tudsz... - mondja a nőstény vigyorogva, s nézi ahogy a pajzs összeomlik... Nora eszméletlenül rogy össze ugyan ebben a pillanatban – én a helyedben sietnék... nem hiszem, hogy sok ideje lenne hátra... és neki se – mutat a nőstény Nykara aki szintén eszméletlenül fekszik. Ha Gunny ellenőrzi, akkor Nyka csak elájult, de Nora testén a rengeteg vérző vágás és a nagy vérveszteség igen csak kétségessé teszi, hogy a lány sokáig élne segítség nélkül, ráadásul Scot sincs jó bőrben.

Kalli előtt a térképen 4 újabb nagyobb hőfolt jelenik meg, s kettő meg is indul két külön irányba... Az egyik egyenesen feléjük tart, míg a másik a másik csapat felé... gyorsan haladnak... nem tudni mik is azok... vagy honnan, de jó eséllyel nem emberek...

by **Ko-Rel** Pént. 11 Nov. 2011, 11:15

Kalli komoran nézett a törpre annak a szavai után.
- Sajnálom uram, ha önnek nem felel meg, hogy próbálom az illemet és protokollt betartani és ezzel erőt mutatni azok felé, akiknek az életére vigyázok – mondta. – Mindkettő vagyok, számomra nincs különbség a kettő között. Ha tudja, hogy milyen a királya ma élő legjobb barátja, Lyron McKenzie király, a nagyapám, akkor lehet elképzelése róla, hogy milyen neveltetést kaptam törp uram.
Hiszen még a nagyapja is, a király is egyszerre legfőbb hadvezér és uralkodó. Katonaként és hercegnőként is a kötelességét teljesítette, ami néha ugyanaz volt. szóval a törp máris feladta a reményt, hogy még kikerülhetnek innen. Kallistrate nem, eleget hallott a másik hercegnőről ahhoz, hogy tudja, hogy van még remény. A kihez imádkozni, Neptun, vagy Nagy Randac. Nem volt kapcsolat a tornyokkal, nem fognak innen hazaüzenni, vett egy mély levegőt, de legalább Melody megjelent és mutatta, hogy mi történt és mennyit bír az ajtó. Negyed óra, rendben, aztán még körülbelül egy. Még nyerhet saját maga is időt, csak előbb még valami volt, amit tudni akart. A képekre nézett, mindenki halott volt, vett egy mély levegőt, ez még mindig nem volt olyan szörnyű, mint amikor egy teljes bolygót látott elpusztulni. De nem Galactus révén, a skrullok voltak. odalent senkinek sem volt esélye, Tyra pedig kiakadt, megragadta a nőt és megrázta az üvöltése után.
- Vegyen erőt magán! – parancsolta Kalli. – Tudom, hogy fáj és menyire szörnyű, de maga katona! Mutasson példát a két újoncnak! Nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy mindenki kiboruljon, ők is ezt akarják, hogy könnyebben győzhessenek. Szedje össze magát katona! Addig nyerek magunknak egy kis időt.
Visszafordult a képekhez.
- Melody – szólalt meg. – Vannak tömegpusztító fegyverek az űrállomáson? És tudni akarom, hogy mi van a önmegsemmisítő rendszerrel.
Biztosra vette, hogy mindet hatástalanították már, de ha még itt vannak, akkor igaz nem fognak élve távozni innen, de megtehetik azt, hogy mindent elpusztítanak köztük az itt levő kolóniát, máris megérte volna ezért feláldozni az életüket. A válasz után az embertelen nő koncentrálni kezdett úgy még nagyjából emlékezett, hogy milyen messze volt az ajtó, ahol bejöttek és hány lépés lehetett az. A koncentrálás után hatalmas tűzkitörést próbált megidézni odakint, ahol a lények az ajtót ostromolták.

by **Thorhalla** Pént. 11 Nov. 2011, 11:36

Az anyám nem akar felelni, ezek szerint nem hallott. Ismertem, és akármennyire utáltam azért, ami soha sem hagyná, hogy a fattyainak baja essék. Az átokba. Minden egyes rántásnál felsikoltottam, de kint voltak szerencsére. A támadásokat még a gyermekek védték. Nem felelt a szajha, végül az egyik kislánynak. Elfintorodtam, amikor az anyjuknak nevezett. Nem voltak gyermekeim és a következő pár száz évben nem is terveztem hasonlóan. Az indítékait persze láttam, hogy mire ment ki. De ettől ugyanúgy fogom védeni őket, még ah, egyetlen szavát sem hittem el a szajhának.
- Szép próbálkozás! Tudod – vicsorogtam. – Ez nálam családi örökség, a nagyanyámtól, Lady Sif-től!
Anyám után a másik legkitartóbb és legerősebb asgardi, nő, személy a realitásban, akit valaha is ismertem. Ha nem fájt volna mindenem a nő szavaira felnevettem volna. Annyira aranyos volt azzal, amit mondott, de tényleg. A nagyapám is ezt mondta, még a halála előtti pillanatokban is, amikor anyám a Fekete tó vizébe mártott tőrrel leszúrta. Kellett volna abból a vízből most ide.
- Drágám, tudod, hogy Loki-nak is ez lett a veszte – hörögtem, de egy gúnyos mosolyra még futotta.
A kicsire néztem, aki még mindig próbálta a pajzsot fent tartani.
- Dobd le a pajzsot, ne tartsd fel! – mordultam fel hangosan. – Legyen! De a démonokat tartsd távol, amíg küzdünk! Nem kéne, hogy eless bennük! Megkönnyítenéd a dolgomat.
Egyeztem bele a feltételeibe, addig is időt nyerünk, mert máshogy úgysem fogunk innen távozni. De legalább megpróbálhatom azt, hogy lekössem egy időre. Tudtam, hogy le kellett volna lőnöm a tudóst már percekkel ezelőtt. Őt hajította oda elém és a pajzs összetört és a két lány is eszméletlenül terült el.
- Lásd el őket! – parancsoltam az ellenfelemnek.
A tudósra és a szimbiontára néztem, szemernyi szánalom nem volt a szememben, figyeltem, ha támadni készültek volna, akkor a fájdalom elllenére is, az ügyességemet felhasználva próbálok kitérni előlük miközben emelem a pisztolyomat. Mindegyvolt, hogy hova lövök, robbanni fog a töltet és beledöglik végre. Csak azt sajnáltam, hogy nem szenved tovább mások halála miatt. A felsőtestét céloztam be, ha ugranom kellett, akkor aközben, ha nem, akkor csak könnyedén állva. Érzéketlen szemekkel néztem az övéibe, lássa, egy pillanatra sem érdekel, hogy meghúzom a ravaszt. Majd meghúzom a ravaszt, hogy a golyót egyenest a gyomrába repítsem és vártam a golyó robbanását is a becsapódás után.

by **Amara** Hétf. 14 Nov. 2011, 20:28

Tyran úgy fest, hogy segít az, hogy Kalli helyre rázza egy kicsit. Lehajtja a fejét a lány és sóhajt egyet... Vesz néhány mély levegőt, mielőtt megszólalna...
- Elnézést asszonyom... Igaza van... - Tyra a falnak dől, majd ellenőrzi a fegyverét, s bólint, hogy készen áll.
Melody a lábát lógatva ücsörög csak majd oda szökdécsel Kalli mellé.
- Csak voltak... mára egy se maradt... meghibásodás miatt mindent ki kellett lőni az állomásról, hogy védjük az állomást. - mondja miközben a hajával kezd játszani – És egy igen erős hő jel közeledik a vezérlő felé... további másik éri el hamarosan a másik csoportot ahol gyengülnek az életjelek. - eközben Kallinak sikerül a tüzet megidéznie és látszik a képeken ahogy sorban hamvadnak el a lények, de jönnek újabbak és újabbak. A törp sétál oda Kalli mögé és a megfogja a kezét.
- Hasztalan... tartogassa az erejét... - elővesz egy könyvet, és fellapozza, amiben Kalli szeme láttára töltődnek fel a lapok sorban... jelek tömkelegével. - ...ostoba kölyök... miért nem tud a valagán maradni sohase... Odin szakállára! Mit vétettem, hogy nem képes a szavamra hallgatni... - morog a törp igen erősen. Melody közben az ajtóhoz lépked és megérinti.
- Azt hiszem mégse tart ki addig eme ajtó... főleg ilyen hatások mellett... és sajnálom... - néz Kallira - ...A többiek életjele megszűnt... nem érzékelek ott semmi élőt... - az ajtó ellen közben újabb támadás indul, ami meg meg nyikordul... és egy nagyobb jel egyre közelebb és közelebb ér a kis csapathoz... Úgy fest, hogy semmilyen ellenállásba se ütközik errefelé jövet...
Tyra letérdel Kalli mellé és az ajtóra céloz...az ujja rásimul a ravaszra, hogy ha bármi be akar ott jönni, akkor rögön tüzet nyithasson.

A nőstény rámutat Naga, majd parancsol...
- Küzdj... - Naga teste engedelmeskedik ha akarja ha nem... a fájdalom mértéke se érdekli... feláll... talán ennyi ideje van...Gunny lő...azonban a robbanás elmarad. Gunny nem láthatja ahogy Naga takarásában a nőstény is támad, s hátulról döfi keresztül Nagat egy csont karddal, hogy leszúrhassa Gunnhildot... Mivel Gunny eredetileg Naga támadására készült így képes kitérni...Azonban a látása homályosodni kezd... mozdulatai se túl stabilak... Azt tökéletesen láthatja, ahogy a kardra szúrt Nagat a nőstény bevágja a démonok közé, akik rögtön rá is vetik magukat és nyúzzák, marják, hosszan elnyújtva a kínjait a megváltó halál előtt...
- Ne is képzeld, hogy segíteni fogok rajtuk... minek? Lehet halottak lesznek míg itt makacskodsz... az meg nem az én hibám lesz.. Dobd el a fegyvered és talán akkor segítek... Vagy hagynád veszi a kölykeid is? Ennyire szívtelen lennél? Bár hasonló vér folyik az ereinkben... Na mit választasz? Az ostoba küzdelmed vagy az életüket? - gonoszan vigyorog. - Vagy a másik csapatra számolsz? Ők már rég halottak... Erősen küzdöttek de elbuktak... remélem már belátod, hogy semmi értelme ellen állnod...

Tao kezd magához térni... egy réten fekszik... és a bekötött szemű nőstény ül mellette...
- Nem ez nem a valóság... és nem még nem haltál meg – szólal meg a nőstény csendesen. - De közel álltok hozzá... nagyon közel... Mégis te most itt vagy... angyal... Egyedül esélyetek sincs... sajnálom... és bár bizonyítottatok már, de még nem tudok eleget... De ez nem számít... mit áldoznál fel értük? - ezzel megjelenik a főben Nora, Nyka, Scot, Gunny – hallgatlak... az ő lelkük még ér valamit... a másik társatok már elveszett... - hangja szomorúsággal teli, s lábait felhúzza, hogy aztán fejét térdein pihentesse.

by **Ko-Rel** Kedd 15 Nov. 2011, 10:19

Talán még a saját közelgő kétségbeesésén is segített mindaz, hogy a szavai hatottak Tyra-ra, így még Kallistrate is megnyugodott valamelyest. Ő csak szerette volna megnézni a nagyszülei lakhelyét és reménykedett abban, hogy eljut Tibetbe, hogy megnézhesse a negyedik nagyszüleje, Unspoken a száműzött király életben van-e még. A férfi a fiát sem láthatta, nemhogy a két unokáját és két teljesen különböző képet hallott róla. Nem voltak tömegpusztító rendszerek, ahogyan ettől tartott, mert mindet kilőtték. Nem találta meglepőnek, a törp pedig nem hagyta, hogy az odakint levőket megpróbálja elpusztítani, vagy feltartóztatni. Újabbak jöttek, a nő nyelt egyet, miközben a többiek valószínűleg a másik helyen meghaltak már. Bólintott Melody szavaira, nem lepődött meg, ezen sem. Azaz hamarosan a lények betörnek és akkor harc kezdődik halálig. De legalább remény szerint annyi lényt vigyenek magukkal, amennyit csak tudnak.
- Uraim, készüljenek! Egy kérdés, hogy hívják magukat? – szólt be a két újoncnak. – Vegyenek fel védelmi állást, hogy rálássanak az ajtóra!
A saját első küldetése jutott eszébe, egy kree bolygón, milliók vérbe fagyva a skrull mészárlás után. Akkor egyszer és utoljára fordult meg benne, hogy mégsem akar katona lenni. Ha a katonák felvették a helyüket rájuk, a törpre és Tyra-ra nézett büszke arckifejezéssel, ilyen bajtársak mellett akart meghalni mindig is.
- Önök rendkívüli emberek, rendkívüli bátorsággal, ezt ne feledjék soha sem, történjék bármi is! Öröm volt önökkel szolgálni! Az utolsó parancsom, tegyenek meg mindent, hogy a lehető legtöbb lényt vigyük magunkkal.
Néhány pillanatra tisztelgett beszéd közben a többiek felé. A hangja teljesen határozott, semmilyen gyengeség nem hallatszott belőle, még most is erőt próbált az emberei felé sugározni. A tekintete erőt sugárzó és büszke, csak a szemei árulkodtak, ha valaki a szemébe nézett láthatta, hogy a nő szemei fátyolosak a könnyektől. Visszafordult az ajtó elé készülve arra a pillanatra, hogy a lények áttörjék az ajtót és támadhassanak.

by **Thorhalla** Kedd 15 Nov. 2011, 10:35

Szinte fújtam egyet, ahogyan a tudós és a szimbionta felkelt a helyéről a mentális parancsra. A mentálmágiát még felismertem, anyám is előszeretettel alkalmazta. Lőttem, de semmi, még szerencse, hogy felvoltam készülve az esetleges támadásra, igaz a tudóstól és nem a gyíktól. Még időben tértem ki a szúrás elől, de a földre érkezés után megtántorodtam. Erős hányinger fogott el és azért is küzdenem kellett, hogy normálisan lássak, ne pedig homályosan. A falnak támaszkodtam, a hűvös fal reméltem, hogy jót tesz, miközben folyamatosan kapkodtam a levegőt. A volt társunk a démonok között landolt, akit nekiláttak felfalni. Nem éreztem egy pillanatra sem szánalmat felé. A gyík szavaira először úgy néztem rá, mintha ez még soha sem látott volna Loki vért, majd a fájdalom ellenére hangosan kacagtam fel. Az oldalamhoz kaptam a fájdalom miatt, a nevetéssel fog megölni az átokba! Nagy nehezen sikerült abbahagyom…
- Nem hiszem egyetlen szavadat sem – lihegtem. – Ne is próbáld átverni a csalás és hazugságok istennőjének lányát…
Hátranyúltam a tegezembe és egy szonikus nyílvesszőt vettem ki a tegezből, aktiváltam és hajítottam a nő mellé ezek után 2 másodpercem van, hogy a fülemet befogja. Azonnal tettem is, mert 95 decibel erejű hang fogja a helyet betölteni, ami pedig valahol félúton lehetett a légkalapács 2 méterről, vagy a diszkón belüli hangok és az üzemi zaj illetve egy kamion zaja 1 méterről okozott hangok között. így reméltem, hogy le fogja kötni a zaj, amíg megteszem, amit akartam.
- Mással számolok – hörögtem. – Valamivel, amivel te és a bábmestered sem számolt. Soha sem fogtok győzni!
Az erős hangok ellenére, ha már aktiválódott a nyílvesszőm, a karmaimmal végighasítottam a karomon, úgy számoltam, hogy ezt már meg sem érzem a többi fájdalom mellett.
< - Ősi istenek, szólítalak titeket! – mondtam. – A véremet s életemet adom két ártatlan gyermekért! Eleget szenvedtek, védjétek s óvjátok őket! Mentsétek meg őket erről a helyről s ezek karmaiból, kik még a ti léteteket is veszélyeztetik! >

by **Godlaw / Tao** Csüt. 17 Nov. 2011, 18:34

Idegen helyen ébredek, a gondolataim ködösek, és egyértelmű, hogy valamiféle álomban vagyok. Egy réten térek magamhoz, pedig eddig egy űrállomáson voltam. Mikor meglátom a sárkányt, egy pillanatra ökölbe szorul a kezem, de a szemkötés láttán rájövök, hogy ez az egyetlen sárkányfattyú féldémon, aki a mi oldalunkon áll.
-Amit azt illeti, de, már meghaltam, de az már régen volt - kezdem mellékes megjegyzésemmel, és felülök. Szemügyre veszem a testemet, vajon rajtam vannak-e még a sebesülések és az enyészet fekete foltjai.
-Értük? - Végignézek rajtuk. - Az asgardi kedves nekem, rokonom volt életemben, a férfi pedig mélyen vallásos, szükség van ilyen emberekre, nagyobb, mint valaha. A két lányt... Nem ismerem. De nem érdemlik meg jobban a halált, mint én. - Van egy emberi viselkedés, amit nem ismerhettem meg eddig, talán most itt az ideje, hogy kipróbáljam. Önfeláldozásnak nevezik. - Így önmagamat áldoznám fel értük.
Sok időt töltöttem már az élők közt, ha az Úr úgy akarja, ismét lehetőséget ad majd, hogy visszajöjjek. Ha pedig nem, akkor sincs mit sajnálnom, jó szolgálatot tettem, és halálommal is a munkámat végzem.

by **Amara** Szomb. 19 Nov. 2011, 14:55

Kalli és a csapat felkészül, közben a két katona ránéz a Hercegnőre mikor a nevüket kérdezi.
- Dave és Peter Tizedes asszonyom – feleli az egyikük, miközben védekező állást vesznek fel, s a hercegnő szavait néma csend követi majd egy nyikordulás és elszabadul a pokol... az ajtó átszakad és Tyra tüzet nyit ahogy a a két katona is... A Előhúzza kis összetákolt régi dupla csövű kis pisztolyát mely igen csak elavultnak néz ki és lőni kezd, azonban a kis fejszéje is ott lapul az övén.. nem sok de több a semminél ez is. Vad fegyver ropogás, de csak özönlenek a szörnyetegek és egyre közelebb és közelebb jutnak mindenféle erőfeszítés ellenére. Mintha nem akarnának elfogyni... pokoli röhögés visszhangzik a fegyver ropogás közepette. A kis csapat mögött átszakad a mennyezet ahonnét két démon érkezik... és azonnal a két hátul lévő katonára rontanak... a kis csapat két tűz közé kezd szorulni egyre jobban, főleg, hogy a két démont az se állítja meg ha lángra kapnak és felkenik a két katonát a falra... ott helyben szörnyet halnak... Az idő lelassul Kalli számára, ahogy a törp megpördül és egy golyót ereszt a pisztolyból a két démonra akik összeesnek... de minden bizonnyal érkezik több is.
Melody egyszerűen kisétál a teremből a beözönlő lények közül és Kalli láthatja ahogy a lány alakja megváltozik és vörös bőrén csillog a fény... fején szarvak jelennek meg... egy Démon... Gonoszan pillant vissza a válla felett Kalli szemébe egyenesen.
Tyra próbálja tűzerővel fékezni a démonokat, de egyre kevesebb az esélye... a számláló a puskán gyorsan rohan a nulla felé... Hirtelen egy megmagyarázhatatlan fehér fény vakítja el a kis csapatot.

Gunnyn segít a hűvös fal valamennyit, de nem eleget...A nőstény felnevet Gunny szavaira...
- Te az unokája... én a lánya... bizonyos mértékben... de ez semmi jót nem jelent neked...Itt a vége... már alig élsz... nyertem... - ekkor dobja el a nyilat Gunny, majd teszi meg azt amire talán senki se számít... saját karjain ejtett sebek után az ősi Istenekhez szól... Az idő megállni látszik ahogy fények jelennek meg Gunnhild előtt...
< - Az áldozatod nemes... és nagylelkű... - > szólal meg az egyik...
< - De mégse elég kettőjükre... a két uralkodói ház vérére... a lányaidra... - > folytatja a másik hang...
< - Döntened kell közülük - >
< - Egyedül egyikük a világ sorsát változtatja... - >
< - Másikuk elpusztítja azt - >
< - Az valós erejük rejtve van még előttük - >
< - De egy napon hatalmuk a miénkkel vetekszik - >
< - És ezért akartok az egyiktől most megszabadulni, nehogy ellenetek tehessenek... mert a testvéri kötelék ereje miatt együtt sokkal hatalmasabbak, erősebbek lehetnek, mint amik ti vagytok... - > Keményen mennydörög egy férfi hang Gunny mögül ahogy egy csuklyás alak közeledik... rá nem hat az, hogy az idő úgy tűnik, hogy áll... A fekete köpeny amit visel lassan lecsúszik a testéről ahogy a csuklya is és elsőre embernek tűnik, de teste körül fel-fel villan valódi külseje... egy hó fehér sárkány fekete tetoválás szerű mintázattal egész testén... Gunnhild számára ismerős lehet a szag amit érez... hasonló nagyon a csuklyáséhoz akivel beszélt, de mégis más...
< - Ez nem igaz... - >
< - Sértő a felvetésed is Pokolnak hercege... - > reagál a két fény egymás után.
< - Nem érdekel mit mondotok... nem vitatkozni jöttem... Az életükért és az életéért ajánlok százezer lelket... Az ártatlan lelkeket, melyek hatalmam erősítik és melyek súlya segít abban, hogy ne azt az utat járjam, mint testvérem... - >
< - És mégis miért tennéd? - >
< - Tudjátok nagyon jól... nem szükséges, hogy elmondjam - > válaszolja a Herceg....
< - Igen... Mi tudjuk... - >
< - De ő nem... és lehet tudni akarja - > a férfi rápillant Gunnyra... valami van a szemében, majd megszólal...
< - Mert esküt tettem az anyjuknak mielőtt meghalt volna, hogy védem a lányaink akiket ő már nem láthatott - > beszéd közben a Gunnhild szemébe néz. < - és tartom magam ehhez az eskümhöz... míg élek! ÉS megteszem azt amit ti úgy se fogtok! - > üvölt fel... teste megváltozik és félig sárkányként áll az ősistenek és Gunny előtt... addig fekete mintázata Cián kéken ragyog fel és robbanás szerűen mindent hirtelen tölt be egy vakítóan fehér fény...

A nőstény csendesen hallgatja Tao szavait, s egy könnycsepp folyik végig az arcán... lassan fordul Tao felé, majd lassan négy mancson közelebb megy Taohoz és oda nyomja a fejét... Tao a kötést látja, de érzi, mintha egy szempárba nézne és az visszanézne rá.
- Rendben... ti kik éltek... a lelketek elég nemes... ismeritek az önfeláldozást... segítitek a gyengébbeket és törődtök velük... - eltűnik a másik négy test, miközben a nőstény felemeli a mancsait... egyiket Tao vállára teszi, másikkal lehúzza a szeméről a kötést. Két tiszta fehér szem néz Taora, s még jobban a lelke mélyéig hatol eme tekintet, mint korábban az amit érzett...
- Nyugtasson a tudat lélek, hogy megtetted amit kellett... Bár a te utad a fényt követi, enyém a sötétséget most mégis az útjaink találkoznak... Sokat tudok rólad... de tőled akartam hallani az érzéseid... Shyrok vagyok... a holt tekercsek őre és használója... A mágiám nem tudom arra használni, hogy meggyógyítsalak benneteket... de nem jöttem egyedül... Két öcsém és egy húgom kísért el ide... De a többit később... Utadra kell, hogy engedjelek... Azonban azt akartam, hogy tudd... már nem vagytok egyedül... - a nőstény hangja nyugodt, szelíd majd visszateszi a kötést a szemeire. Tao esetlegesen válaszát még meghallgatja, de ha van kérdése az ifjúnak arra csak annyit válaszol, hogy később... Tao számára elsötétül minden ismét, majd zajok ütik meg a fülét... az ahogy felrobban Gunny nyila, s őt is szinte megsüketíti egy kis időre, majd fehér fény vakítja el teljesen.

by **Ko-Rel** Szomb. 19 Nov. 2011, 15:53

Kalli bólintott a két férfi nevére, most már legalább azokat is tudta. Pillanatokkal később a csata is elkezdődött, nem csak a tüzet használta a támadásokhoz, hanem fizikai erőt is, illetve lézerrel is lőtt a démonok felé, felhasználva a bandázsa erejét. A fal is beomlott a hátuk mögött, mire sikerült megfordulnia a két kiskatona már halott volt. a törp is lőtt, és Tyra is, lassan pedig az utolsó két démon is holtan terült el. Az idő végtelen lassúnak tűnt, ahogyan meglátta, hogy Melody kisétált a helységből és démonná alakult, a rendszert is kompromittálták, ezért nem volt itt semmi, és mennyit hazudhatott nekik az MI? A társaik még élhettek és az önmegsemmisítő is működhet. Lézerrel lőtt Melody után, ahogyan az démonná változott, hátha tehet ellene így valamit, de nem reménykedett egyébként. Rúgással fordult a legközelebbi démon felé, amiket Tyra próbált leszedni, majd a kezével igyekezett nyakszirten csapni, hogy az is kimúljon. Ebben a pillanatban azonban hófehér fény vakította el őt és a többieket is.
~ Hát mégis volt atombomba a fedélzeten? ~ futott még át a gondolat az elméjén. ~

by **Thorhalla** Szomb. 19 Nov. 2011, 16:42

- Nem Loki-ra gondoltam – lihegtem. – Az anyámra… jobb, mint nagyapó valaha is…
Csak mosolyogtam a szavain az utolsó erőmmel, amikor végre megtörtént a fény, amit vártam és az ősi istenek is feltűntek, és körülbelül azt mondták, amit vártam. Noha reménykedtem, hogy nem így lesz. A lányaim? Nem lehetett, hiszen nem voltak gyermekeim! Hacsak nem szorultunk egy átkozott időhurokba, valamiért. A családi átok nem törik? Nem akart, legalább is azok alapján, amit mondott. Elvicsorodtam.
< - Még mindig ott a lehetőség, hogy a fekete tó vizével tegyétek próbára – vicsorogtam. – Eleget tettünk értetek a 9 világért, mindenért, hogy ezt megadjátok! >
Egy hangra néztem hátra, egy újabb sárkány, emeltem a fegyvereimet, de ez nem bántani akart minket, sőt, mintha már beszélt volna ezekkel korábban. Meglepetten néztem rá, százezer lelket ad háromért?! Ez megveszett! Hogyan lehetne a pokolnak hercege, ha így viselkedik és gondolkodik? Hacsak nem valami más terve volt velünk. Meglepetten néztem az Ősi istenekre, majd a férfira és vissza. Bólintottam, hogy tudni akarom, hogy miért. Esküt tett nekem?! Ő az apja a két gyermeknek, a gyermekiknek?!
< - Ennyit arról, hogy jobb vagyok, mint az anyám – morogtam. – A nagybátyámnak szülök fattyakat… >
Tehát volt benne az asgardi becsületből, megráztam a fejemet, nem kérhettem, hogy ezt tegye.
< - Ne tedd! – kiáltottam felé. >
De már elkéstem, a ciánkékvillanást láttam, a karjaimat a szemem elé emeltem és valamelyest összébb húzódtam a robbanás közeledtére…

by **Godlaw / Tao** Szomb. 19 Nov. 2011, 18:58

Enyhe kifejezés, hogy nem tudom, miről beszél a sárkány, Shyrok, a holt tekercsek őrzője és használója. De a lényeg, hogy nincs egyedül, és a testvérei segítenek, vagy alami ilyesmi, valaki segít, ez biztos... Szinte. És engem is visszaküld most. Vajon kevesebb lettem azzal, amit válaszoltam? Vagy... Nem értem...
-A sötétség és a fény útja mindig együtt jár, hiszen fény nélkül árnyék sincs, Shyrok. Mind ugyan azon az úton járunk... Csak más irányba megyünk. Rád hátulról süt a fény, és a saját árnyékodat véled sötétségnek, míg én fürdöm a világosságban, de elvakít a fény. Találkozunk.
Nem is tudom miért gondolom, inkább csak hiszem, hogy találkozom vele újra.
Most azonban itt vagyok ismét a többiekkel. Hangrobbanás.
A fülemhez kapok, de ez nem segít sokat, a dobhártyám nem sérült, nincs vér, de cseng a fülem.
Fehér fény, betölt mindent. Shyrok? Mi történik? Még túl kába vagyok. Elsőre jó lenne megnézni, hogy mi lett a terjedő fekete foltokkal a testemen, mert ha nem múltak le, nem fogok tudni túl könnyen továbbmenni.

by Ajánlott tartalom