Glastonbury, Anglia

Gabe óvatosan átverekszi magát az összetört holmikon és Paul után megy az utcára. Elég nagy a felfordulás, több járókelő a másikon segít, és néhány virágcserép alá szorult autón sopánkodnak.
- Nem különösebben. – válaszolja a lilás villámokra feltett kérdésre.
Egy nyugis nyaralással egybekötött munkát szerette volna, és most tessék: megint belenyúlt a forró levesbe. Csak meg ne égesse magát.
Paul után ered, mert jobbat nem tud. Már bebizonyította, hogy tud ő kemény is lenni, meg embert ölni, habár az másik alternatívában volt. Talán most is hasznát tudják venni. Mire odaér a kilátóhoz, már javában áll a bál. Többen is ott vannak, meg egy dekoratív nő, aki Merlin nevű mágust keresi.
~ Ha ez az, amire gondolok, akkor… Hát marhára lehetetlen. ~
Mondjuk az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy olyan nincs, hogy lehetetlen. Megjárt egy másik világot, ahonnan visszatért, mintha mi sem történt volna. És a legnagyobb vicc, hogy mintha senki nem emlékezne rá, mert senki nem említette. Mégsem hiszi, hogy csak az ő fantázia szüleménye, mert ahhoz túl logikus volt az egész.
- Eléggé nagyszájú ez a nő. Semmi jót nem ígérek, főleg a háziállataival kapcsolatban. – mondja Paulnak.
A nőnek nem kiabál oda. Jobb, ha nem hívja fel magára a figyelmet. Stratégiailag mindenképpen jobb.

Pont felhúztam a ruhám amikor rengeni kezd a föld, gyorsan fel is repültem, nem túl magasra, csak hogy ne zavarjon a talaj mozgása. Majd a villámok megint. - Mi a franc történik itt? - kiáltom. Látom, hogy többen felénk tartanak a városból. ~ Itt készül valami ~ Majd megjelenik a nő, meg a szörnyei. A nő szavain igencsak meglepődik, fogalma sincs hol van és miért. - Miféle Merlyn? Milyen sereg vagyunk mi? - kérdezi ingerülten, látszik rajta, hogy erre a napra már betelt a pohár nála. Ekkor magasabbra repül, és felkészül a harcra ha arra kerül sor. Az egyik fickó mintha valami angliai várost említett volna, érdekes. Holnap nekem folytatódik a kiképzésem, és ha már a második nap eltűnök az nem vet rám jó fényt. Ekkor ugrik be a történet Merlynről és Arthur királyról. Ez a nő vagy egy bolond mutáns, vagy pedig valóban egy hihetetlen történetbe kerültem ami egyelőre felfoghatatlan számomra.

Mióta visszatértem azóta nem éltem át ilyen érzést, emlékezetemben élénken élnek a kínzás időszakai mikor a Fekete tűz perzselte húsomat és lelkemet, mikor a pokoli viharok szaggatták testemet. A lila villámok hada átrepített a földtekén egy másik helyre, halottam már teleportációról,de ez még nekem is magas volt pedig gyakorlott vagyok a mágiában.

Az események gyorsan pörögtek, a villám áthozott egy ismerős helyre. Járhattam már itt,de nem tudtam pontosan hol vagyok.
-"Angol föld.....angol föld!"
Más nem jutott eszembe, mikor körülnéztem embereket láttam akik szintén a villámokkal érkezhettek. Teljesen értetlenül állok a történtek előtt, semmi előjel nem volt erre az eseményre.

Szinte egy percnyi gondolkodási idő sem volt arra,hogy végig mehessek a gondolat fonalán, hogy hogy és miként kerültem ide. A föld megremegett és fura lények jöttek elő a földből, a színes villámok központja is látótávolságba került. Egy gyönyörű nő alakja formázódott ki előttem.
Szavai visszhangoztak fejemben, ismerem őt. Hála ismereteimnek én tudok ki ő és kit keres. [okkultizmus ismeret]
Csendesen megjegyzem:
-"Morgana.......hát felébredtél, oly gyönyörű vagy akár a történetekben, hatalmad Avalon Isteneivel vetekszik. "
Illedelmesen meghajolok.
-"Merlyn halott Úrnőm!!!!!!"

A tett helyszínén pár ember fekszik, ahogy Gab-bel sikerül odaérni. Nem érez asgardi jelenlétet, mégis a villámok és az emberek... igen hasonlatos egy bifrosti utazáshoz.
De ezzel még nem ért végett a meglepetés. Szörnyek gyűrűjében egy kibontakozó női alakra figyel fel. Erőteljesen boszorkány benyomása van.
- Való igaz. - válaszol Gab-nek.
- Ez a nő... veszélyesnek nézz ki. - szavai akiket említ ismerősen csengnek. Hallotta már az emberi legendákat róluk. Ő ugyan még nem élt, mikor ezek az emberek még igen, de tudja jól, hogy sok legenda valóság. Ahogy ők maguk is azok voltak, s most újra itt járnak a midgardiak között.
- Figyelj! Ez veszélyes lesz! Jobb lenne, ha visszatérnél a városba. - néz Paul barna szemeivel a lányra. Hangjából kiérezheti az aggódást.
Paul jobbjával kabátja zsebébe nyúl, pipájáért.
"Ez így nem lesz jó! Így megláthatnak." - szemeivel valami nagyobb követ vagy sziklát vagy bozótost vagy fát vagy bármi más tereptárgyat keres, ami mögé el tudna bújni, nehogy személyazonosságát felfegyje a midgardiak és a szörnyecskés nő előtt.

Becsapódik még egy villám és egy újabb alak jelenik meg nem messze, a dolgok pedig meglehetősen érdekesen alakulnak. Szörnyek, nők, meg persze egyéb emberek.... Nos nem nagyon tudom mit kezdjek a helyzettel, szóval az egyetlen logikusnak tűnő dolgot teszem. Egy gyors mozdulattal felülök, majd felmászok Michen ha tudok a vállára és kapaszkodok.
- Hello. - Köszönök még neki ha sikerült feljutni ha nem, aztán majd kiderül hogy hogyan fogadja a dolgot, ha nem zavarja akkor egy ideig még ott fogok élősködni a vállán.

Hirtelen egy maci ül fel a földről, akit eddig észre sem vettem, majd felkapaszkodik rajtam mielőtt felrepülnék. Ez annyira meg lep, hogy teljesen ledermedek. Ezután illedelmesen köszön, zavartan visszaválaszolok valami köszönés félét. Nincs sok időm feldolgozni az eseményeket, újabb villám csap be, majd egy fickó jelenik meg. Érdekes dolgokat mond, ezután úgy vélem ő nem a mi oldalunkon áll. Azt remélem, hogy valójában csak álmodom ezt, ezért belemegyek játékba. A mackó felé nézek. - Te ki vagy, hogy hívnak? Tudod hogy mi folyik itt?

Háromezres fordulaton pörög a motor, miközben felfelé halad Albert kocsija. A villámok keltette rossz érzését csak növelte a szinte semmiből megjelenő nő melletti szörnyek csoportja. Egy kövér gázfröccsel még megugrasztja a terepjárót, mielőtt lefékezne a dombra érkező bámészkodóktól nem messze. Berántja a kéziféket, hogy járhasson tovább a motor, majd meglehetősen lassan kiszáll a kocsiból.
Albert szája tátva marad néhány másodpercre. Látott sok mindent már életében. Találkozott mutánssal, rusnya mutánssal és igen ronda emberrel is. De azok a szörnyek amik körülvették az egyébként igen dekoratív, de veszélyesnek tűnő hölgyet, megrémisztették. Maga a tudat, hogy fél, csúnyább volt mindennél.
- Nem sürgetnék senkit, de nem biztos, hogy itt kéne maradnunk... - mondta a bámészkodó hősjelölteknek úgy, hogy maga sem tudta levenni a szemét az elé táruló látványról.

- Ha már eljöttem idáig, akkor nem fordulok vissza. Hidd el, ha ez a nő bajt akar keverni, akkor mindegy, hová szaladok.
Elég csak visszaemlékeznie néhány tapasztalatára, amik nem éppen kellemes emlékek. Szóval marad, csak az autóhoz fordul hátra, hogy megnézze, ki jött még ide, aztán vissza is tér a nőhöz.
A nő nevetésétől borsódzik a háta, de mégis van benne valami kellemes. A kiejtése meglehetősen régies, Gabe-nek, aki nincs hozzászokva az ilyen „tájszóláshoz”, egy kis agytornára van szüksége, hogy modernizálja a hallottakat.
Egy újabb villám vakítja el, aztán a nőnek hűlt helye támad, helyébe egy öregember lép, aki megint megnehezíti Gabe értelmező szótárának használatát.
- Őőő… azok legyünk?

Albert élesen elfordul és kezével próbálja takarni szemét, amikor vakító fényességgel újabb villámok érkeznek, a semmiből. Amikor a villámok fénye már nem ragyogja be a környezetét, leereszti kezét. Néhány másodpercig csak nézi a nő hűlt helyét. Hiány és üresség. Ezek az érzések lépnek a korábbi meglepettség és félelem helyére. Egyszerűen valahol mélyen a lelkéből az sugárzik felfelé, hogy nem kerek egész az élete már. Az ismeretlen rémisztően borzongató nő mintha magával vitt volna egy olyan darabot Albertből, amit vissza akar kapni. ~ Utána menni... ~ fut át az agyán a villanás s bár az érzés nem múlik, az agyához eljutott információk visszazökkentik a Glastonbury mellett magasodó dombocskára.
~ Furcsán beszélnek ezek az angolok... ~ fut át a gondolat az agyán. Abba bele sem gondol, főleg mivel nincs otthon az angol mitológiában, hogy itt évszázados neveket és erőket használnak. Számára mindenki aki nem emberszerű vagy az átlag emberekétől eltérő képességekkel bír, az mutáns.
- Nos uram, örülök, hogy biztonságban vagyunk. Köszönjük, hogy elüldözte a veszélyt. Így már seregre sincs szükség... - közben lopva James felé pillant és abban reménykedik, hogy a férfinak nem jut majd eszébe, hogy az ő bérelt kocsiján fog vérző embereket furikáztatni.

A történtek és a vén ember mondandója után esik csak le neki mi folyhat itt. Körbenéz, látja az összegyűlt "embereket", akik valamiért itt maradtak a történtek ellenére. Most tudatosul benne, hogy ez, amibe csöppent sokkal nagyobb volumenű, minthogy holnap folytatódna a kiképzése. Ez valami olyan dolog, amiből semmiképpen nem szeretne kimaradni.
- Valamiért itt maradtatok! Valamiért ide rendelt a sors titeket! - nézek körbe az összegyűlteken - Nem tudom valójában mi folyik itt, de úgy érzem, hogy ezt csak akkor úszhatjuk meg ha együtt működünk. - ezután az öreg felé fordulok - Úgy érzem te meg tudod magyarázni miért vagyunk itt, és hogy mi van készülőben?

Adam a szörnyek közé lépett. Azok rá sem hederítettek. A nő sem figyelt rá nem érdekelte csak két ember. Nem tudja miért de ők ketten fontosak. Aztán egy sor újabb villanás, és eltűnt a nő a szörnyekkel. helyette egy öregember jött. Az akcentusa neki is szinte érthetetlen. Adamnek a férfitól is feláll a szőr a hátán. Nem tudja mit jelent ez de azt sejti, hogy valamilyen kapcsolatban áll az illető erejével. Méghozzá valószínűleg nem fizikai erőről van szó. az öreg szavain meglepődik. Ha a nő segítségére küldik azt még értené, de miért a szörnyek ellen küldték? Aztán a többiek agyalnak. Adam gyorsan véget vet a dolognak.
- Nem kell kórház. Van elsősegélycsomag a kocsiban? - kérdezi. A keze erőteljesen fáj. Szüksége lenne pár dologra, hogy kivegye a golyót. Ha kap egy elsősegélycsomagot leveszi a kabátját és előkészíti a felszerelést. Egy csipesszel kiveszi a golyót remélhetőleg nem fúródott mélyen a csontba. Ha ki tudja húzni anélkül, hogy megrepesztené a csontot. Ha a lövedék mélyen a csontba fúródott is megpróbálja kivenni, de akkor át kell vágnia az izmokat és ki kell szélesítenie a sebet, hogy ki tudja venni a golyót. Ezután összevarrja a sebet és bekötözi.

//A kiképzésének része az ilyen sebek ellátása. Négy kézzel pedig bőven megoldható.//

A hely nem megfelelő a harcosi alak felvételéhez. Ráadásul a némber szinte semmibe se veszi őket. Fura módon vágy önti el Pault a nő iránt.
"Bah! Ez az emberi test!" - rázza meg fejét, így próbálva kiszabadulni a nő hatása alól.
Az itt látott emberek között sok furcsa alakot vél felfedezni. Talán a legfurcsább egy műbocs az egyik fickó vállán. Paul látványosan megszemléli Teddy-t.
- Talán ez is ama némber szörnye lenne? - fordul is meg, s pont telibe kapja a villanást.
- Fene! Arra emlékeztem, hogy sokat esik errefelé, de hogy sokat is villámlana? - morogja, s közben dörzsöli szemét. Hamarost egy újabb figura jelent meg, ráadásul nem fiatal és nem nő.
- Merlin? Serege? Az a Merlin, aki valami varázsló volt itt nemzedékekkel ezelőtt? És az a sereg, akik valami Körlovagok voltak. Vagy mik. - vakargatja meg tanácstalanul üstökét, ahogy eszébe ötlenek azok a mesék, amiket korábbi midgardi kalandja során bárdok adtak elő.
- Az szép mese volt. - teszi hozzá, s közben az öregre nézz. Igazából valószínűnek tartja, hogy nem volt mese. De nem akarja leleplezni magát. Főleg Gabe előtt. Pipáját gyorsan el is teszi, s a lány mellé húzódik.
- Óvatosan az ilyen válasszal! - inti meg.
- Te soha nem voltál katona. Nem tudod milyen veszélyeket rejt egy seregben lenni. - figyelmezteti tovább a nőt. Talán egy kicsit meg is kedvelte. Főleg, mert szereti a régi kardokat.

Morgana úgy vélheti,hogy mi lennénk Merlin serege. Nos eleve érthetetlen okokból kerültem ide, azt sem értem,hogy miért feltételez rólam vagy a többiekről ilyet. Bár nem ismerek senkit azok közül akik szintén a villámokkal érkeztek. Épp előkészültem egy szertartásra ,hogy mesteremmel vegyem fel a kapcsolatot miszerint megkezdem küldetésem. Talán épp a mágikus kapcsolat két világ között zavarhatott be a rituáléba és ezért jöhetett létre ez a visszacsatolás, talán ezért cibált magával ez az energia nyaláb. Lényeg a lényeg Morgana teljes életnagyságban visszatért, Merlin sehol. Talán meghalt talán bujkál amit én is tennék a helyében hisz Morgan Le Fay ellen semmi esélye sem lehet. A hatalom melyet kisugároz magából az Istenekével vetekedhet.

Morgana eltűnik, pillanatokkal később egy öreg ember lép elő. Talán mágus lehet, öltözéke először ezt feltételezteti velem. Az,hogy ő is Merlin seregének titulál minket már meg sem lep.Odafordulok az öreghez és most csak rá koncentrálok.

-"Üdv néked uram, nem feltétlenül sereg lennénk. Vagyis csak eme pillanatban önmagam nevében beszélhetek. Jómagam a misztériumok vándoraként járom utam, kenyerem a mágia. Ha helyes a feltételezem jó uram magának sem lehet ismeretlen a mágikus tanok. Mert ha igen akkor talán választ adhatna arra,hogyan kerültünk ide, ugyan is feltételezem a mágia erősen érintett a dologban."

A sétapálcámra támaszkodom és várok valamiféle reakciót, legyen az az öreg felől vagy pedig a többiek felől. Legalább fény derülhetne arra,hogy hogyan kerültünk ide.

Gabe Paul-hoz fordul, és merészen kihúzza magát.
- Á, nem kell engem félteni. De igazad van, nem kellene mindenre rákontráznom.
A beszélgetés fonala úgy adódik, hogy az öregembert felizgatják a férfiak szavai, akik szemmel láthatóan inkább egy kocsma melegében ülnének kerek asztalt. Ráterelődik a figyelem, ami Gabe számára roppan zavarba ejtő. Intézeti évei után már nem vágyott sose a figyelem középpontjába, így most idegességében szorosan összefonja mellkasa előtt karjait, majd elvörösödik, amikor Ginevrához hasonlítja őt a vénember, annak ellenére, hogy azok a pletykák Lacelot-al bizonyára koholtak.
- Ginerva. – segíti ki az öreget – És kikérem magamnak, én nem vagyok olyan. – motyogja az utóbbit egészen halkan, mert most nincs idő kicsinyes marhaságokon szót csépelni.
Állítólag vissza kell hozni Artúrt, aki a legenda szerint Avalonban várja, hogy visszatérhessen, amikor kell.
- Na de hát az csak legenda. Senki sem tudja, hogy hol van Avalon.
Amint kimondja, már meg is bánja, mert van egy olyan rémes megérzése, hogy esetleg majd ők megtudják. Bár bizonyára mesés hely lehet – ahová nem indít charter járatot egy társaság sem – de úgy hírlik, csak a kiválasztottak léphetnek oda.

-Teddy.- Mutatkozok be Michnek, majd egy szimpla mozdulattal lehuppanok a válláról a földre. Testel tompítom az esést, majd végig nézem a többiek műsorát, amin elég jót derülök, vicces az öregember, de nem sokat értek abból amit mond, és mindemellé még a történelemben sem vagyok jártas. Közelebb lépdelek az öreghez, és rákérdezek az egyetlen dologra amit az egészből értettem.
- Szóval... Azt mondod hogy hősök vagyunk? Még én is? - Nézek az öregre valami kisebb csodát várva tőle, bár nem tűnik épelméjűnek, és végül is talán ezért annyira szimpatikus. Végig nézek még egyszer a társaságon, s tekintetem ezúttal egy négykarú emberen akad meg, érdekes szerzet, ilyet se láttam még ezelőtt, már megérte ez a kis kellemetlenség.

Az öreg mondandójából azt veszem ki, hogy mi vagyunk a régmúlt hőseinek reinkarnációja, és ő Merlin. Ekkor elmosolyodom magamban, miféle botor feltételezés ez. Egyelőre nincs jobb ötletem miért kerültünk ide, úgyhogy kénytelen vagyok elhinni neki. Vagy legalábbis úgy tenni.
- Szóval azt akarod mondani, hogy te vagy Merlin és mi vagyunk a rég elfeledett hősök reinkarnációi? - kérdezem tőle - hát jó legyen, mit szeretnél tőlünk, mit tegyünk, miért vagyunk itt?

A gyáva harcos megszólítás sérti Paul asgardi büszkeségét. Annyi esze azonban van, hogy uralkodjék magán és ne fedje fel botor módon időnap előtt valódi kilétét. Így csak ökölbe szorul egyetlen épen maradt keze.
- Kerekasztal lovagjai. Igen, azaz. - bólint rá Merlin szavaira. Egyre több minden jut eszébe azokból a régi énekekből.
- Hogy te milyen okos vagy! - dicséri meg Gabe-t, mikor az kimondja a nő nevét.
- És bátor is. - utal előbbi merész válaszára.
- Merlin valóban jól beszélt rólad. Harcos szelleme nemcsak katonának lehet. Asszem Arthur kör... vagyis kerekasztal lovagjai sem mind harcosok voltak. Hanem egyszerűbb emberek. - véli Paul.
- Szerintem Merlin tudja hol van Avalon. - mosolyog Gabe-re.
- És ne gondold, hogy a legendák csak fantázia szülte mesék. Gyakran valóban megtörténtek. Még ha nem is pont úgy, ahogy meséli az utókor. - és itt igazi énjére is gondol, akit Gabe talán legendának tarthat. Pedig nagyon is létező személy.
Végül Merlin felé fordul.
- Én segítek! Ha ez a boszorkány meg a szörnyei veszélyt jelentenek erre a világra, akkor segítenem kell! Rendelkezzél velem és fegyveremmel! - s mint valami hűbéres úgy térdepel le Merlin elé.

Adam meglepődik amikor majdnem elesik a sebtől. Új teste sokkal érzékenyebb mint a régi. A fájdalom miatt nem tudja kontrollálni a testét.
- A francba. - morogja érzéssel amikor a földre kerül. Az öreg odamegy és eltünteti a sebet. A francba is ez tetszetős képesség. Aztán mindenki hablatyolni kezd. Adam az öregre néz.
" Biztosan okkal kerültem ide. Valószínűleg hasznot hajthatok a dologból."
- Nekem csak egy kérdésem van. Mi hasznom származik ebből. Nem vagyok hős zsoldos vagyok. Azt szolgálom aki valami értéket ad. - mondja az öregnek nyugodtan. A többiek nem érdeklik őt. Viszont őt érdekli az öreg. Talán taníthatna neki pár új kunsztot ha már egyszer démon vagy mifene lett.