Le Fay kastély (500 körül)

- Vigyázzatok az egyértelmű utak nem mindig oda vezetnek ahova gondoljuk. - mondja Fergusson. - Menjünk de csak óvatosan a fényt fenntartom amíg bírom de nem egyszerű itt a mágiát használni vigyázzatok. - mondja majd elindul a a római után. A lángokat próbálja úgy mozgatni, hogy minél jobban lássanak, de lehetőleg ne vakítsa el vagy égesse meg a csapatot. Folyamatosan mormol és rúnákat rajzol a levegőbe bal kezével, hogy a varázslatot erősítse és kiküszöbölje a mágikus korlátozást. Közben egyre érzi ahogy fárad amiért folyamatosan küzdenie kell a mágia fenntartásáért. Közben továbbra is próbál vigyázni a bőrére és nem belerohanni valami csapdába.

-"Mehetünk bármerre, Morgana itt van. Szóval teljesen mindegy melyik irányba indulunk, döntsetek. Amúgy meg ha ez torony, akkor annak teteje is van szóval ha felfelé megyünk azonnal szembetalálhatjuk magunkat a gazdájával.....csak szólok."
Jegyzem meg kifejtve véleményemet. A fény még mindig vakít,de nem szólok semmit, milyen egyszerű lett volna megbújni az árnyak között. De épp úgy világítunk ezzel a fényáradattal mint a szentjánosbogarak. Majd később magamban suttogok egy kis imát mormolva.
- "Istenek,kérlek benneteket éljük túl ezt a napot...............engem még vissza várnak a bordélyba...."

Fergusson érzi, hogy a nyomás egyre nő hiába veti latba minden hatalmát az ereje messze kevésnek bizonyul a mágia gyengül. Meghallja a szisszenést azonnal elengedi a varázslatot és minden sötétbe borul. A lovag és hatalmas pajzsa mög próbál vetődni, hogy az már ugrás közben is biztosítsa. Amikor földet kezében parányi lángot lobbant először a láng erejét szép lassan fokozva megpróbál körülnézni.
- Kellene egy fáklya. Már nem látunk eleget. - mondja nyugodtan miközben figyeli a környezetet. Vár és figyel reméli nem most rontanak rá a szörnyek. Ha valaki mégis támadna azonnal talpra lendül és a bottal próbálja védeni magát és társait.

Végre döntött a csapat és elindulunk a biztos halál felé, mármint ,most hová is mehetnénk ahol nem halunk meg legfeljebb valaki végtagja lesz oda. Miért is vállaltam el ezt a feladatot, talán nagyon részeg lehettem. Vagy csak a hölgyeknek akartam imponálni, bárhogy is történt itt vagyok.

Mikor felmentünk a lépcsőn egy mosoly ült az arcomon, tudom,hogy nem vagyunk biztonságban....sehol sem. Végül is ez itt Morgana játszótere, szörnyek és sötét alattvalók, csapdák és trükkök tárháza lehet elrejtve. Egy kattanás hallatszik hirtelen majd nyilak tucatjai csapódnak ki a falból.
-"Emlegetett" -szólalok mikor egy csapda működésbe lépését tapasztalom. Le kellene hasalni ahogy elhangzik az ötlet, de az nem elég. El kéne innen tűnni úgy,hogy elkerüljük a további lövedékeket. Vissza nem mennék mivel a lépcső épp hogy csak nem rogyott össze szóval hason kúszva felfelé kéne menni.
-"Hason kúszva felfelé...úgy talán túléljük."

Foglalkozásának élve ellátta a sebeket, majd csendesen követte társait. Nem vonta bele magát a hatalmi kérdések vitájában. Ötét az ilyesmi nem érdekli. A szellemek fogják úgyis eldönteni, hogy kit áldanak meg vezéri erővel.
Haladnak, a helyzet mégis egyre ijesztőbbnek tűnik. A fény kezd elhalványluni, mígnem kialszik. Kellene kis idő, míg megszokja a sötétet, de az nem adatik meg. Valami kattan. Társa kiált "Hasra!" Hallja a neszekből, hogy a többiek mozdulnak, így ő is padlónak veti magát.
- Szellemek! Védjetek meg bennünket! - kántálja a varázsigét, hogy a lépcsősor levegőjét megmozgassa.

Örömmel tapasztalom hogy teljes egyetértés van köztünk, s csoportosan indulunk meg a lépcsőn fölfele, mint akik kivégzésre menetelnek. A lépcső elég romos állapotban van, csak az úrnak köszönhetjük hogy nem szakadt össze alattunk. Felfele menetelve kissé felvont szemöldökkel nézek végig a nagydarab szőrös emberen ( Wuttman ), majd mosolyogva megszólaltam.
- Pont olyan a gazda, mint amilyen az állata. - Mondom abszolult nem bántásból, csak hát ő sem képes bátran saját döntést hozni, és neki is kell egy " gazda ", s mind ez csak puszta megállapítás, semmi több. Felérvén egy kattanás, majd intő ordítás, amellyel egyet kell értenem, s egy súlyos mozdulattal vetem magam a földre, és emelem magam és ( ha mellettem van ) az énekes fölé is a pajzsomat, ha esetleg fentről is érzeki valami kellemetlenség.
- Amint ennek vége, az első dolgom hogy kerítek neked egyet. - Mondom a tüzesünknek, és valószínűsítem hogy a falakon találhatok fáklyát. Ha ez a nyilas lövöldözés befejeződik, és nem jön semmi más sem, akkor két lábra állok, és mint mondtam, kerítek egy-két fáklyát hogy meggyújtsuk, s haladjunk tovább felfele. Ha nem akarna szűnni, nos akkor jómagam is elkezdek kúszni a földön.

Lenyílik alattunk a padló, ki hitte volna? Nos nem én, nem vagyok túl jártas csapdák terén, és hát nem igazán számítottam arra hogy alulról fogjuk majd kapni a meglepetést. A lényeg hogy zuhanok, ami nem jó, nagyon nem jó. Próbálok valahogy lassítani magamon, bár nem vagyok az a levitálós fajta, talán mert nem vagyok ilyesmire képes, csodára meg nem számítok. Megfordul a fejemben az ötlet, hogy hasra fordulok valahogy és pajzsal a föld felé érkezek meg, de valószínűleg elég szépen megfejelném, és a kezem is elég sok kárát látná, és valószínűleg nem is érnék vele semmit mert ugyan úgy érkezek. Ám, talán megpróbálhatnám valahogy fékezni magam, igyekszek a pajzsom élét belemélyeszteni egy közel lévő falba, ha van egy közel, és azzal fékezni valahogy, és persze közben telljes erőmből szorítom, nem akarom hogy benne maradjon és itt kelljen hagynom. Ha ez az opció sem lehetséges, nos akkor meg legalább próbálok lábra érkezni, és felkészülök rá hogy fájni fog.

Fergusson figyel. Az elesett társára pillant. Újabb halott újabb szörnyű sors. Továbbra is lent marad hátha jönnek még nyílvesszők. Felkészül rá, hogy valaki rájuk ront. A második kattanásra felkapja a fejét. A padló hirtelen megnyílik ők pedig zuhanni kezdenek. A botját próbálja beakasztani még az esés elején. Hátha fennakad a gödör sarkánál. Ha nem sikerül akkor próbálja lassítani az esést. Ezt úgy teszi, hogy ellöki magát a közelebbi faltól majd a falhoz érkezve az ellenkező irányba nyúl. A lábait és kezeit kinyújtja. Reméli így eléri a gödör két falát és lassíthatja vagy megállíthatja a zuhanást ha más nem legalább egy időre.

Rufus holtan esik össze tűpárnaként, a csapda hatósugarába kerülve beterítette a nyílzápor. Mi sikeresen a földre vetődtünk és elkerültük a nyilakat,de mikor a földhöz ragadva haladtunk tovább ismét kattanásra lettünk figyelmesek. Egy újabb csapda volt az amely egy csapóajtót hozott működésbe, az egész csapatot metaforikusan felfalta.

Egyetlen gondolat kavargott a fejemben, csak puhára essek. Nem így történt, a tompa puffanás amelynek hangja betölthette a termet ahova estünk az enyém volt. A fájdalom elviselhetetlen volt és fel is ordítottam. Gyanítottam,hogy eltört valamim. Méghozzá az egyik karom és lábam, megpróbáltam megmozdítani.
-"ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.......... A RIBANC MEG A CSAPDÁI........ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! "- ordítom fájdalmamban.
Hullámokban rohamoz meg a fájdalom, mikor látom,hogy Art társam is hasonló sorsra jutott mint én.
-"Na talán most megérné........ááááá....mágiát.....vááááááá....használni emberek. Valaki esetleg (megpróbálok felülni)....áááá.....gyógyítani tud???" -kérdezem hanyagolva a tréfát.

Végül nem sikerül elérnem a falat, túl messze van, ám szerencsésen egy szénakazalra zuhanok... Ám nem mindenki volt ennyire mázlista, ketten a földre érkeztek és elég csúnyán megsérültek. A vörös szempárok meglepnek, bár számítani lehetett rá hogy valami csúnyaság vermébe zuhanunk.
- Halgass Alaistar, ne hergeld a bestiát... Vagy bestiákat.- Mondom, majd Wutthman javaslatára felnézek.
- Kétlem hogy van rá mód, azt javaslom haladjunk a fény felé.-Mutatok a barlangokra, bár lehet hogy ott pont belefutunk valami nagyon kellemetlenbe, de onnan legalább fény szűrődik ki.
- Fergusson! Fogd ezt! - Nyújtom át neki a fegyverem. - Kérlek vigyázz rá egy kicsit. - A férfinek se lehet nehéz majd a fegyver ha igaz lelkű... Remélem az. Megpróbálom óvatosan felvenni a hátamra a szabad kezemmel Alaistart, ha vele megvagyok akkor fákját ragadok, s megindulok szép lassan a barlangok felé, nem akarok ezzel az izével harcba keveredni, nem kellenek újabb halálos áldozatok, és láthatóan nem kedveli a fényt. Ó persze a többieket sem hagyom ott, megvárom hogy jöjjenek, mert remélem nem akarnak leálni harcolni, így is túl sok a veszteség.

Fergusson nem tud ja úgy megakadályozni a zuhanást ahogyan szeretné. A földet érés egészen puhának mondható. Ahogy földet érnek Fergusson észreveszi, hogy bajban vannak. A lovagra néz aki felé nyújtja a pörölyét. Elveszi a hatalmas fegyvert. Megpróbálja valahogy felemelni.
- Talán ha felgyújtom a szénakazlat. Talán a barátaink nem örülnének neki. - szól a lovagnak aki szemmel láthatóan értelmes dolgokat cselekszik. Majd ő is utána indul. Ha a férfi azt mondja megpróbálja felgyújtani a kazlat. Persze csak akkor ha már mindenki elég távol van. Ha valami megtámadja próbálja a botjával elhárítani a csapást majd a pöröllyel odasózni neki. Inkább védekezik mint támad. Próbálja védeni a többiek hátát.