Sötét Jövő - Új fenyegetés

Xeth E’ron / Keth Tye E’ron

~ Komplikálódtak a dolgok. Számítson ismeretlen ellenségekre. Nem e világiakra. - feleltem gyorsan Ingrid telepatikus üzenetére. Egyelőre aligha tudtam, hogy milyen helyzetbe keveredtünk és milyen veszélyek leselkednek ránk, így talán jobb volt, ha minél több helyen van megbízható szemem. Ahogy pedig Ingridet ismerem nem fog csak úgy tétlenül ülni és várni, hogy mi fog történni, hanem a tettek mezejére lép és olyan profi ügynökként fog működni, mint amilyen.
- Nagyszerű, kevesebb utánajárás. A feltételezésem az, hogy Rhyssa, a természetéhez híven, valamilyen módszerrel önként és kifogást nem ismerve átlépte azt a határt, amit sithek évezredek óta szeretnének. A jó hír, hogy életben van, a rossz, hogy bajban vagyunk. Hívjátok össze a tanácsot és értesítsétek a két császárnét, hogy szükségünk van a túlvilági dolgokkal kapcsolatos jártasságukra.- próbáltam a lehető legkevésbé hadarni a két férfinak miközben arra figyeltem, hogy az egykori nővéremtől szerzett minden tudást megpróbáljam előhalászni gyakorlatilag minden téren ahhoz, hogy Rhyssa állapotát stabilizálni tudjam. Ennek érdekében megpróbáltam a rendelkezésemre álló összes Erő praktikát is, beleértve azt a hatalmat, amit a császártól kaptam, ahogyan a testemben levő nexust is.
- Gyerünk, Csillagvirág, mutasd meg, hogy erősebb vagy. - mondogattam közben úgy magamnak, mint a nőnek. Persze sokkalta könnyebb lett volna, ha akár csak egy kicsit is tudom, hogy mégis mivel van dolgom, de ne legyen Xeth a nevem, ha a nagy pofámat, kedves modoromat és széles vigyoromat nem erőltetem rá, bármi is legyen az, és érem el azt, amit én akarok. Az utóbbi pár évben pedig mindez eddig nagyon jól sikerült is, így most sem akarom, hogy másképp legyen.

Sötét Jövő: Prológus





Új fenyegetés

---

Bevo egészen gyorsan kijutott a ködös részről, semmi és senki sem akadályozta meg mindebben. Odakint pedig tényleg már remekül látta az eseményeket. Hallani is hallotta, illetve az Erőn át is érezhette, ahogyan az egész hely felbolydult. Az állatok felől érezhető volt a félelem, a rettegés, menekülni próbáltak, de mintha csapdába estek volna, mintha ezek a portálok mindenhol megjelentek volna.

- Nem tudjuk, hogy mikor tudunk erősítést küldeni, a hajót megtámadták! Mindenféle furcsa valami jelent meg fedélzeten!”

Hallatszott a kommunikációs tiszt hangja Bevo kommunikátorában és lövések zaja is hallható volt. A fiatal férfi is tudta, hogy a kommunikációs tisztek is a hídon vannak, így ezek a valamik már a hajó hídjára is bejutottak. Ami kellemetlen lehetett, mert e szerint ez a valami nem lokalizálódott csak a bolygó felszínen.

Először valami vornskr-ra hasonlító lény ugrott Bevo felé, aminek vörösen izzó szemei voltak, a fiatal férfi azonban ezt még egészen könnyedén tudta agyonlőni, ez nem okozott különösebb gondot neki. Azonban azok után, hogy ezzel végzett egy leginkább egy sithspawn-ra hasonlító teremtmény szállt le a földre Bevo-tól nagyjából öt-hat méterre.

A landolása elég erőteljes volt, kisebb krátert is hagyott maga után, a port felverte és még a fiatal férfi alatt is érezni lehetett, ahogyan a föld mintha megmozdult volna. Vörösen izzó szemekkel nézett fel Bevo-ra, írisz nélküli vörös szemek voltak, nem olyan, mint a chiss-ek, vagy az urdrarr-ok esetében. Egyelőre nem támadott, csak felmérte Bevo-t, hogy mégis mivel állhat szemben.

---

---

Megborzongtam, ezt még én is éreztem, pedig nekem aztán semmi közöm nem volt az Erőhöz. De ez, bármi is volt, egy biztos, hogy a beszélgetésünknek véget vetett, mert annál komolyabb gondok is voltak. Szerencsére, azt hiszem szerencsére nem sokat értettem meg abból, ami történt, de két névre felkaptam a fejemet, amit Shani mondott. Mindenki ismerte a történetet, hogy mi miatt történt ez az egész, hogy azért, mert nem volt senki, aki visszafogta volna Lord Xeth-et, mert huszonöt éve a feleségét áldozták fel Rhand-nak. Ez és az eredeti Sith Császár halála, vagy eltűnése indította el a folyamatot.
- Azt mondja, hogy ezt a Birodalom tette?! – kérdeztem meglepetten.
A többire bólintottam és mivel már újra volt elektronika itt, azonnal nekiláttam annak, hogy utánanézzek a dolgoknak. Azok közel sem voltak jók, főleg nem akkor, amikor behoztam a holonetről származó adatokat, amiket nem csak a HoloNet-ről, de a DarkNet-ről és a KPLink-ről is szerzünk. Az adatok miatt felnyögtem. A kommunikáció élt ezek szerint, így ha Alt’or is kipróbálta, akkor ő maga is erre juthatott, máshogy miként tudtam volna ezeket az adatokat is megszerzni.
- Ez nem csak itt van… a teljes Galaxis érintett, minden világ! – mondtam.
Mit is tenne a szenátus? Nekünk csak olyan terveink voltak, ha a Birodalom megtalál minket…
- Ilyesmire nincs forgatókönyvünk… hiszen azt sem tudni, hogy mi ez. Shani, ön tud erről a legtöbbet a szavai alapján. Avasson be, gyorsan, ahogyan a többi szenátort is! – mondtam neki.
Az látható volt, hogy a katonák azonnal kimentek, a Jedik is megjelentek az utcán, bár senki sem tudta valószínűleg, hogy mivel állunk szemben. Én legalább is nem…

Kommunikáció volt, így Alt’or és Shani is feltudta venni a kapcsolatot a sajátjaikkal. Ők is azt kapták meg üzenetnek, hogy mindenhol van ez a Galaxisban, nem csak az Ismeretlen régióban és Új-Tython közelében. Alt’or eltudta érni telepatikusan is az embereit, de azok ugyanolyan értetlenül álltak a dolog előtt. Még csak olvasni sem olvastak ilyesmiről. Azt tippelnék, hogy valamilyen nekromancia volt, azaz sötét oldali képesség az okozta ezt. Éppen ezért nem tudtak erről semmit.

Shani is elérte az embereit, akik eléggé pánik hangulatban voltak – mint bárki más, mert ők sem értették, hogy mi történik – de azért igyekeznek felvenni a harcot ezekkel a valamikkel. Amik még a hajókon is megjelentek, az űrben, nem csak a bolygón. Shani ennyivel egyelőre nem úszta meg, mert a kapcsolat is létrejött a szenátussal, így a monitoron számtalan kis ikon jelent meg a szenátorokat jelképezve, akik arra vártak, hogy magyarázatot kapjanak arra, hogy mégis mi ez az egész.

---

---

Az egész elején Ingrid is teljesen értetlen volt, nem sok mindent tanult egyelőre nekromanciáról, a sima egyszerű alkímiát és varázslatokat tanulta. A nekromanca területét soha sem érintették Xeth-el, csak felületesen, mert a férfi sem volt benne különösebben járatos. Közben úgy tűnt a nő számára, hogy Kolby is érezte azt, ami odakint zajlott, ahol pillanatokon belül poszt-apokaliptikus helyzet uralkodott el. Coruscant-ot akkor sem látta ilyennek, amikor elfoglalták negyed évszázaddal ezelőtt. Plusz azok a valamik. Szerencsére ekkor kapott választ a császártól is, ami nem volt megnyugtató.
~ A szenátusban vagyok Th'edar Kolbert-tel, a Czerka új CEO-jával, megpróbálom életben tartani, amíg ezt meg nem oldjuk. ~
Már éppen válaszolt volna a férfi kérdésére, amikor meganyi telepatikus üzenetet kapott szinte teljesen egyszerre. Amik úgyszintén nem a legjobb hírek voltak. amint ezeket feldolgozta és megemésztette válaszolt a muun férfinak.
~ Nem csak Coruscant érintett nagyúr, az adatok alapján a teljes Csillagköd. ~
- Azok a valamik a túlvilágról, a Netherworld-ből jöttek. Valahogyan az Erő segítségével kapu nyílt a holtak világából a mienkbe. Azt hiszem a nyomozás ráér, az elsődleges feladat az, hogy magát életben tartsam, amíg ez nem oldódik meg. – mondta. – Menjetek és biztosítsátok az épületet Kolbert embereivel!
Mond a nő a levegőnek, amire az árnyak megmozdultak és hat emberszerű alak vált láthatóvá egy pillanatra, majd újra belevesztek az árnyakba, ahogyan az ajtó felé indultak.
- Egyelőre az épület a legbiztonságosabb, ezt biztosítsuk, amíg nincs biztos hely, ahova lehet menni. Ha az út tiszta, átszállítom magát a Császári palotába.
Eközben Kolby emberei visszaszóltak a kommvonalon, hogy nekiláttak a parancsnak és egy csapat testőr egy percen belül megérkezik a férfi irodájához, hogy biztosítsák az egészségét és biztonságba kísérjék.

---

---

Rhys-nek még mindig fájdalmai voltak, de ez továbbra is valahogy nagyon más volt, mint amit életében tapasztalt. Akkor ugyan mindig fájdalomban élt, bár az inkább lelki fájdalom volt, ez most meg fizikai. A lelkit mindig is jobban viselte, bár a fizikaival sem volt baj. Fogalma sem volt arról, hogy mit kellene tennie, mert nem is értette, hogy mi folyik vele. Kezdve azzal, hogy nem érezte magát teljesen önmagának, mondjuk ez nem volt csoda, tudta, hogy a saját fizikai teste elpusztult, de most újraépítette, mintha sejtről sejtre tette volna mindezt, a régi emlékei alapján. A külvilágból nem nagyon sokat fogott el ebben a pillanatban, azért küzdött, hogy a testét uralni tudja, látta magában az Erőt, ehhez képest Xeth Nexusa gyenge semmi sem volt, olyan volt, mintha csak ebből állna, csak az Erőből. Magán bármilyen változást végre tudott hajtani, de magán kívül ugyanolyanokat, mint korábban, bár jócskán erősebben. Benûwia nem volt itt, egyedül volt. Érezte Xeth-et maga mellett, bár a férfi hangját nem hallotta. Ott volt Hiuval és Kalen is, látta a köztük levő köteléket, amit a Császár épített közéjük, amikor létrehozta a Hatalom Triumvirátusát. A köteléket látta, ami a Császárhoz kötötte őket, megtudta volna találni, de ugyanúgy eltépni ezt. Érezte, hogy Xeth próbál valamit tenni vele, de most a férje nem tudott mit tenni. hogyan segíthetne valamiben, aminek léteznie sem lenne szabad. Még többször sikoltott fel, aminek következtében újabb és újabb hasadékok szakadtak fel szerte a galaxisban, de a vége felé már képes volt arra, hogy uralja az egészet, a testét. A fájdalom is tompult, bár még mindig nem tudta, hogy mi miért történik és hogyan. Valószínűsítette, hogy a férje is érezi, hogy most nem tud mit tenni, tudta, hogy Xeth mennyire utálja ezt, amikor valami nem úgy zajlik, ahogyan ő akarja. Fogalma sem volt, hogy mennyi idő telt el, de végül a fájdalom múlt, még mindig olyan furcsán látta a világot. Látta az Erőt is, gyengének érezte magát, érezte, hogy a szíve ver, hogy a teste forró, de nem tűnt valóságosnak, pedig az volt.
- Mi történik velem? – kérdezte rekedt hangon.

Xeth valóban nem tudott sokat tenni, mert még mindig fogalma sem volt róla, hogy mi is történik. Érezhette, hogy ugyan Rhys már elvileg élő volt, de még mindig színtiszta Erőből állt. Szóval annyira volt életben, amennyire az Erő. Olyan volt, mint egy Nexus csak sokkal, nagyon sokkal erősebb. Teljesen semleges, ahogyan a nő általában volt, a két sötét oldali átbukást nem számítva. A két férfinak közben elmondta a császár a parancsot, akik ezek után távoztak is, hogy intézzék, amiket kért a férfi és természetesen a lányokat sem engedték be egyelőre.

Xeth érezhette, hogy a lányok aurája is távolodik a triumvir másik két tagjával. Ingridtől is kapott egy gyors megerősítést és jelentést, hogy Kolby-ra vigyáz jobb híján, mert a férfival volt jelenleg. Xeth egyelőre nem tudott mást tenni, mintsem várakozni, hogy Rhys-el mi lesz. a nő még párszor felsikoltott, de aztán a remegése is kezdett abbamaradni, az Erő is kezdett megnyugodni. Rhys pedig hosszú percek után ébredt fel és tette fel a kérdését. A helységbe ebben a pillanatban érkezett be egy sétáló hologram kivítető, amin Dodhorn képe jelent meg.

- Xeth, miben lehetek a segítségedre? Xanesh éppen a megjelent lényekkel küzd, így nem tudja felvenni veled a kapcsolatot – mondta.

Xeth E’ron / Keth Tye E’ron

Nem különösebben örültem annak, hogy egészében hasztalan volt az eddig felhalmozott tudás, főleg azon része, amit a nővéremtől szívtam el, de ez utóbbi valahogy várható is volt, hiszen elég egysíkú volt a tematikája a tudásának és érdeklődésének. Egyes új csoportok létrehozásában jól jött mindaz, amivel így bővítettem a tudásom, de azontúl nem vettem sok hasznát. Főleg most nem.
~ Mindenképp tartsa életben, vagy legalább a testét egyben. Inváziós szituációra számítson, a diplomáciának elég kevés lehetőségét látom. - jobb híján csak fel-alá sétálgattam a szobában és válaszoltam Ingridnek. Jelenleg ő és a triumvirátus két tagja voltak a szemeim a külvilágra.
~És Ingrid, a szituáció kiváltója Rhyssa halálból való visszatérése volt.- tettem még hozzá végül, hiszen a nő egyike volt azon keveseknek, akiknek tudnia kell erről a dologról. Azt nem tettem mellé, hogy számomra jó hír a visszatérése, hiszen a mai napig nem tudtam eldönteni, hogy egy hír milyen esetben számít a nőnek jónak vagy rossznak. Nagy vonalakban volt elképzelésem, de az extrémebb vagy specifikusabb dolgokban nem. Ez pedig kifejezetten az extrém és specifikus kategóriába esett.
- Áterőszakoltad magad valamilyen módon a holtak világából az élőkébe, nem kevés sith több száz vagy ezer éves próbálkozását sutba vágva. Hogy pontosan mos milyen állapotban is vagy, azt sajnos nem tudom megmondani, de valahol az erősebb mint egy nexus és a túlvilág közellensége között, kedvesem. - ültem le a nő mellé az ágyra, mikor végre csitult a rohama, vagy mi is volt az egész, és látszólag tudatánál volt. Most igazán sajnáltam, hogy a nekromancia tudományában nem mélyedtem el az idők folyamán, vagy legalább az elmúlt huszonöt év alatt, bár lehet akkor sokkal több ostobaságot követtem volna el.
- Lady Dodhorn. Köszönöm, hogy ilyen hamar meg tudott jelenni. Ez esetben az okozatról már értesültek első kézből, az okot pedig itt láthatja mellettem. Reméltem, hogy Xanesh vagy az ön jártassága a túlvilág és a nekromancia terén némi válasszal szolgálhat a kialakult helyzetre. Az én feltételezésem az, hogy Rhyssa visszatérése lyukat ütött a túlvilág és a mi világunk közötti falon. - köszöntöttem meghajlással a kivetítőn látható nőt, majd Rhyssa felé mutattam és ha esetleg nem látta volna, akkor is összefoglaltam a történteket elég szűkszavúan. Ezt követően pedig érdeklődve vártam, hogy a nő mit is szó mindehez, hiszen minden ezutáni tettünk és az ezt követő parancsaim elég sokban függenek attól, hogy mit is tud elmondani nekünk a dologról.

Sötét Jövő: Prológus





Új fenyegetés

---

A megérkező lény tekintetében sem állatias ösztönök látszottak, hanem Bevo láthatta az intelligenciát és az értelmet. Hűvös nyugalommal mérte végig a sith ivadékot. A tekintetében volt valami roppant kellemetlen. Leginkább az a fajta tekintet és nézés volt mindez, a végén kitárta a szárnyait, aminek hatására mintha valamivel sötétebb lett volna a környéken. A lény koncentrált, majd olyan lett, mintha valamit tartana mind a két kezében, bár ebből Bevo semmit sem látott.

A szavakra kérdőn pillantott a fiatal férfira, majd ő is megszólalt. Azonban a szavait nem igazán lehetett érteni. Hasonlított az ősi sith-re, de mégsem volt az teljesen. Sokkal inkább síron túli, eltorzult hang volt mindez. Még egy sötétoldali erőhasználó számára is hátborzongató. Ilyesmit Bevo a mesterétől hallott korábban, amikor nekromanciával foglalkozott. Bár ez most sokkal fenyegetőbbnek hangzott, mint ahogyan Ellen szokott beszélni.

Egy fenyegető lépés tett Bevo felé, a testbeszéde is fenyegetésről árulkodott, hogy támadni készül, éppen ezért a fiatal férfi erre készült. Szóval Bevo remekül gondolta, hogy ez lesz a vége. A férfi pedig felé lendült, vagyis feltehetőleg férfi, annak tűnt, de mivel egy ismeretlen dimenzióból származott soha sem lehetett tudni. Hogyan támadott, mivel a fiatal férfi számított minderre, így kitért a támadás elől.

Az ellenfele gyors volt, nagyon gyors, de mivel Bevo számított erre, így félretudott ugrani. A férfi pedig a kezével csapott az irányába, mintha tartana benne valamit, de ez az ivadék számára nem látszott. Azonban megérezte, amikor hirtelen fájdalmat érzett az oldalában. Sérülésnek csak a ruhája szakadt el egy kicsit, de fizikai sérülése nem volt, csak a fájdalom.

---

---

- Egyet kell értenem Alt’orral, hiszen tudjuk, hogy képes volt arra már huszonöt éve is, hogy holtakat hozzon vissza az életbe. Ha pedig nem ő, akkor Hiuval mindenképpen! Az pedig közismert, hogy mennyire szerette és rajongott érte, ha tudta volna, akkor azonnal megteszi. El sem tudom képzelni, hogy mi változott azóta. – mondtam.
Ezek ismert tények voltak sajnos, nem egy hírszerző számolt be ilyesmiről, hogy mind a két sötét nagyúr ismer efféle praktikákat. Nem is beszélve arról, hogy nem ez volt az első eset, hogy valaki visszatér a halálból, már volt rá számtalan példa. Mint a második és a harmadik császárné. Harert és Xanesh, ők is ilyenek voltak. Igaz én nem értettem mindehhez, így bármi lehetséges volt. Csak remélni tudtam, hogy tényleg nem feltétlen ez okozta. Nem is beszélve, hogy az őrnagy halála miatt volt a Csillagködben az a helyzet, ami. Ha ő akkor nem hal meg, akkor lehet, hogy akkor háború sem lett volna és nem tartanánk itt, ahol. Shani szavaira megráztam a fejemet, azért ez merőben más volt, mintha a Birodalom támadott volna.
- Ez ezért kicsit más, mintha a Birodalmiak lennének, ott tudjuk mivel állunk szembe, ismerjük a legtöbb ivadékot, a droidokat, az emberi erőt és az Erőhasználókat, a flottát és a szárazföldi egységeket – mutattam rá.
Ezek után figyelmesen hallgattam, hogy mit is mond a szenátus tagjainak, ahhoz nem sokat tudtam hozzátenni. Egész végén azonban meglepetten néztem rá.
- Be akar törni a Császári palotába?! – kérdeztem megrökönyödve. – És mit tennénk ott? Megölni az őrnagyot újra? Ha ezt meglépjük nem csak mi halunk bele, de szerintem a Csillagködből sem marad meg semmi!
Elképzelni sem tudtam, hogy miként gondolta mindezt.

Shani tudhatta, hogy azért egy megszokott és normális túlvilágról való visszatérést, feltámadást nem lenne szabad megérezni, főleg nem kéne ilyen hatást kiváltania. Hiszen mindenkinek köztudott volt – Alt’or is tudta – hogy a két özvegy császárné, Dodhorn és Xanesh is évezredek után tértek vissza az életbe, egyiket sem érezte meg senki sem. És ők is nagyon erősek voltak. Messze jobban, mint az őrnagy, ez most valami más volt, nagyon nem természetes. Már, ha a sithek életbe való visszatérését természetesnek lehet venni. Ahhoz képest sem volt ez az.

Noha az átjárók messze voltak, Alt’or innen is érezhette őket az Erőn át. Soha sem látott ilyet, nem tapasztalt korábban. Ez az Erőnek olyan területe volt, ami színtiszta sötét oldali erő, nekromancia és Sith varázslat, amihez ő nem értett. Ha be is lehetett zárni, akkor sem tudta, hogy miként. Elzárni az Erőtől pedig, nem tudni, hogy bezárta volna-e ezeket, vagy valami mást is okoz. A kapukban nem lehetett az őrnagy auráját érezni, így valószínűleg nem kötődtek a nőhöz teljesen. Ennyit megtudott állapítani ilyen távolságból.

Közben Shani nekilátott annak, hogy tájékoztassa a szenátust arról, hogy mi is történt. Elég nagy zúgolódás tört ki minderre. Ám még mielőtt bonthatta volna a kapcsolatot Shani az egyik szenátor megszólalt.

- A bátyám sem menne bele ebbe – szólalt meg Organa szenátor. – Lehet, hogy a Hatalom Triumvirátusának tagja, de nem ostoba. Igazából egyiket sem tudom elképzelni belőlük, hogy ezt tették volna…

Róla lehetett tudni, hogy ő is Ziare egyik pártfogója volt azok után, hogy kiszabadult a nő Kuat-ról. Ironikus módon Kalen Organa öccse volt. Amúgy a Szenátus is eléggé egyértelműen értett azzal egyet, hogy nehezen hiszik el, hogy a Császár önként tette volna mindezt. Elég köztudott volt, hogy a császár lányai a nagy őrültségtől visszafogták az apjukat.

- Ami történt, annak nem lett volna szabad megtörténnie… még a Császár, az előző is csak elméleti úton ismerte és talán egyetlen ősi kódexben szerepel az említés róla… – szólalt meg egy hang a semmiből.

Mialatt az adás még tartott Shani tudott üzenni az embereinek is úgy, hogy azt a szenátus ne hallja, az utolsó részt azonban már mások is hallották, a szenátus is, ahogyan Ziera meglepett kérdését is.

- Egyértelműen a Császári palotában történt. Van valami ötlete is, hogy mit kéne tenni valamivel, aminek nem is lett volna szabad megtörténnie? – kérdezte ismét az ismeretlen hang.

---

---

Valahol teljesen megértette Kolby kiakadását erre a helyzetre. Saját maga azonban nyugodt maradt végig és úgy figyelte az eseményeket az egykori szenátusi épületből. Közben pedig a császárával, és egyben mesterével is telepatikusan egyeztetett. Amikor az őrnagy meghalt még nem volt erőérzékeny, ennek ellenére tudta, hogy az aura, amit érzett a nőé volt. fogalma sincs, hogy honnan, vagy miért, de tudta. A parancsok, amiket kapott azok egyértelműek voltak, ő maga is így gondolta azokat.
~ Értettem nagyúr, én is ezek alapján akartam eljárni, bár nem tudom, hogy jelen helyzetben a feltámasztása mennyire lenne sikeres abban az esetben, ha meghalna ~ válaszolta.
A következőre is reagált, ami talán furcsa lehetett.
~ Tudom nagyúr, felismertem az auráját a robbanás pillanatában. Nem tudom, hogy hogyan és miként, hiszen nem voltam Erőérzékeny, amikor az úrnő még élt. ~ felelte ismét.
Ez kissé ugyan nyugtalanította, de most nem igazán volt ideje ezzel foglalkozni. Visszatérve Kolby-hoz. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy megemlítse azt a férfinak, hogyha meghal sem lesz semmi gond, mert a Császár is életben akarja tudni, de végül nem tette meg. ez talán csak a kelleténél jobban is lestresszelte volna a férfit. Ahogyan azt sem osztotta meg vele, hogy aki ezt az egészet feltehetőlegesen okozta, azt a Császári palotában van és talán mégsem annyira biztonságos az a hely jelen pillanatban. Bár való igaz a Csillagköd legerősebb lényei ott vannak. az ajtó felé pillantott, amikor a katonák megérkeztek.
- A fegyverét célszerű lenne elöl hagyni, indulhatunk? – kérdezte.
Ha a válasz igenlő volt, akkor Ingrid indult előre, kint az iroda előtti terem még üres volt, a folyosón menekülő politikai és üzleti személyek, több biztonsági személy is látható volt. a folyosók kellően szélesek voltak, így Kolby és az emberei is elfértek rajta Ingriddel együtt. Közben a nő is hallotta, hogy Kolby emberei válaszoltak a férfinak, hogy mozgásérzékelőkön tökéletesen lehet őket követni, ahogyan a többségük élőlénynek definiálható, mert úgy is érzékelni őket.
- Az Erőben is érzékelhetőek – tette hozzá a nő. - Elsőre az alagsort kellene elérni és az ottani egyik titkos járaton át eljutni a palotába. Ehhez végig gyalogolnunk kell majd, de azt a helyet látom a legbiztonságosabbnak egyelőre. Hacsak önöknek nincs kifogása ez ellen.
Fordult a végén szembe a muun-nal és az embereivel.

---

---

Rhys némileg fáradt volt, fáradtnak érezte magát, bár ezt sem érezte túl természetesnek. Mióta halott volt, nem érzett ilyesmit. Felpillantott Xeth-re, amikor a férfi leült hozzá az ágyra. Megpróbált felülni az ágyon, hogy a férfihoz bújhasson. Elsőre nem sikerült, mert visszazuhant fekvésbe. Olyan volt, mintha az izmai nem akartak volna működni, de ahogyan koncentrált az Erőben erre ez elmúlt. Más volt, mint korábban éltben lenni, mintha nem is lett volna ténylegesen fizikai teste, de mégis úgy érezte, hogy igen. Érezte Xeth testének melegét, a férfi illatát, látta őt, meg tudta érinteni. De ennél többet is érzett. De azokat mind-mind az Erőn át.
- Én… én nem vagyok teljesen biztos abban, hogy életben vagyok, vagy sem – mondta óvatosan. - A világnak nem ilyennek kéne lennie… egyszerre látom a valóságot és az Erőt. Látom a köteléket benned, ami hozzám köt, ami hozzá köt téged Hiuval-hoz és Kalen-hez, és azt, hogy ez miként kötődik a Császárhoz. Ha akarnám megtudnám őt találni… El tudom különíteni Keth-t és téged, még akkor is, ha teljesen összeforrtatok…
Látta a férfiban azt, hogy boldog, ennek ellenére a fájdalmat is, ami beleivódott a lelkébe, amikor Rhys meghalt annak idején. Most a férfi lelke tűnt olyannak, mint amilyen az övé volt annak idején, amikor Xeth és Keth elhagyta őt, ő pedig hosszú ideig futott utánuk. Óvatosan nyúlt a férje mellkasához, az érintése nyomán pedig a régi sebek, a régi fájdalom tompulni kezdett. Rhys látta, hogy ezek kezdtek is elmúlni a férfi lelkén. Kissé ijedten és riadtan kapta le a kezét, mert nem is igazán értette, hogy mit csinált. Dodhorn ekkor „érkezett” be a helységbe, a nőre pillantott és biccentett neki. Valamiért rossz érzése volt a nőtől, tartott attól, hogy mit is mondhat. Ugyan tudta, hogy ez hivatalos tájékoztatás és Xeth a császár, de aggódott és félt egy kicsit, így az illem jelen pillanatban nem igazán érdekelte. Így, ha a férfi hagyta és nem húzódott el, akkor az ágyon ülve hozzábújt a férfihoz és átölelte.

Ahogyan Rhys hozzáért Xeth-ez még Dodhorn érkezése előtt, a férfi tényleg érezhette, hogy azok a régi nagyon fájdalmas sebek kezdenek elmúlni. Természetellenesen gyorsan, de mégis tökéletesen, mintha a sötét gyógyítást, a rendes világos oldalival vegyítette volna valaki. Azonnal hatott, mint a sötét oldali, de a lelket gyógyította, ahogyan arra csak a világos oldali képes. És mégis teljesen semlegesen, ami Rhys-re volt jellemző. De nem fejezte be a folyamatot, mert amikor rájött, hogy mit csinál, akkor elkapta a kezét. Közben Ingrid válaszai is megérkeztek.

Meg persze Dodhorn is. A császárné érdeklődve figyelte az egykori őrnagyot. Gondterhelten ráncolta össze a homlokát, ami az ő esetében semmi jót nem jelentett. Ennyire már ismerhette Xeth őt. arra, amit Xeth mondott neki bólintott, hogy érti, ennek ellenére a nő egyelőre hallgatásba merült és nem válaszolt. kellett jó egy-két perc, amíg a párost, bár főleg a nőt figyelte azelőtt, hogy megszólalt volna.

- Ő nem Rhyssa Edaara Quillan. Vagyis igen, de egyszerre több és kevesebb is, mint ő. Ezt nem mondanám teljesen nekromanciának. Az úrnő ugyanis, amennyire ilyen távolságból meg tudom állapítani színtiszta Erőből áll. Az Erő manifesztációja inkább, mintsem valódi élőlény. Egy Erő entitás. Még sosem láttam ilyet, bár én is olvastam Ta-Renn jegyzeteit. Nem lenne szabad léteznie, a létezése felrúgja a világunk törvényeit, nem lennék meglepve, ha a Netherworld felszakadása csak az első következmény lenne.

- Az Erő legkoncentráltabb formája a Főnix, utána jönnek a Nexusok. Ő valahol a kettő között van, több mint egy Nexus, de kevesebb, mint a Főnix. Ha pedig túl közel van a Főnixhez, akkor tudjuk mi fog történni Xeth. Nem utolsó sorban ilyesmihez ereje sem lenne, esetleg ha ott lett volna Benûwia, de ő aznap nem pusztult el, ott van Xanesh-ben Ireria-val együtt. Hogy csinálta? – az utolsó kérdésnél nézett újra először Rhys-re, bár a kérdést mindkettejüknek címezte, nem csak az őrnagynak.

Xeth E’ron / Keth Tye E’ron

~ Afelől nekem is kétségeim vannak. Ez hasznos információ, de nem meglepő. Rhyssa elég komplikált állapotban van. - mindig megnyugtató volt számomra, hogy olyan emberekkel voltam körülvéve, akik képesek voltak a munkájukat végezni teljes lelkesedéssel és önzetlenséggel. Emiatt tartottam igazán gyengének a régi és jelenlegi köztársaságot is. Ha csak egy kevés egység, egy kevés közös cél, vagy összefogás lett volna bennük, akkor talán még méltó ellenfél is lehettek volna, de az instabil rendszerüket és szétszórt hatalmukat gond nélkül tudtuk összepréselni.
Az nagyon érdekes volt, hogy Rhyssa úgymond kívülről látta a helyzetét. Mármint tiszta fejjel és nem szó szerint értve. A több perspektívából való megfigyelés nagyon zavaró tud lenni hosszú távon. Az érintése pedig jól esett, talán egy kicsit örültem volna annak is, ha nem hagyja abba, bármit is csinált. Ami feltehetőleg valamiféle Erőn keresztüli gyógyítás lehetett.
- Ez bizonyos szempontból elég jó hír. Ha minden jóra fordul és nyugodtabbra, akkor lehet nem árt, ha ezt a képességedet latba veted, hiszen a Császár visszatérte azt jelentené, hogy a családommal hosszabb szabadságra mehetnék. Ami pedig a szétválasztást illeti, azt inkább talán ne. Túlságosan összenőttünk az elmúlt huszonöt év alatt Kethel ahhoz, hogy atrocitás nélkül szétváljunk újra. Együtt jobb.- a császár visszatérése ténylegesen azt jelentette volna, hogy jelenlegi pozíciómból "nyugdíjba" mehetnék és régi pozíciómat elfoglalva elmehetnék Rhyssával és a lányokkal kikapcsolódni egy kicsit, megpihenni és sebeket begyógyítani. Az kifejezetten rámférne. Az utolsó szavakat követve, valamint azt, hogy Dodhorn megjelenésére hozzám bújt, finoman és biztatóan szorítottam magamhoz a nőt.
- Nem tudom, hogy örülnöm kellene-e annak, hogy rátermett személyek dolgoznak a Birodalomban, akik hellyel-közzel kiegészítik, vagy alátámasztják a feltételezéseimet, vagy pedig aggódnom emiatt. Az bizonyos szempontból megnyugtató, hogy nem nekromanciáról van szó. Ami pedig azt illeti, hogy miként lehetséges mindez, őszintén csak azt tudom minderre mondani, hogy Rhyssáról van szó, aki előző állapotában is rengeteg olyasmit képes volt elérni és megtenni, amit más nem. A miértre pedig időben találunk majd választ is. - valamiért egészen úgy éreztem magam, mint egy kamasz kölyök. Rhyssa megjelenése miatt boldog voltam, a jelenlegi helyzet pedig valamiféle adrenalinnal töltött el, hiszen az eddigi "háború" is eléggé unalmas volt, ez pedig végre valami, ami miatt teljes képességeink tárházát latba kell vetnünk.
- Lady Stradd. Ismételten szükségem van az egyedülálló képességeire és tehetségére. Azt szeretném tudni, hogy lehetséges-e valamiféle kapcsolatot felvenni a lázadók szenátoraival, vezetőivel, vagy tudom is én, hogy mijük van. Ha szükséges a K Corp és a Czerka segítségét is biztosítani tudom önnek ehhez. - telekinetikával próbáltam meg magamhoz vonzani egy holoprojectort és a Hírszerzési szféra második emberét, tulajdonképpeni vezetőjét és egykori segédemet próbáltam meg elérni. Ha rögvest nem is válaszol, akkor üzenetként elküldeni mindezt.
- Lady Dodhorn. Kérném az ön, és Xanesh közbenjárását, hogy a Mandalóriai Birodalom képviselőit és a Ta-Renn gyermekeit is el tudjuk érni. - fordultam a nő felé, tisztelettel a hangomban. Ez kivételesen xanesh említése esetén sem ingott meg, mint korábban bármikor, hiszen most túl boldog voltam ehhez. Az pedig különben sem volt titok, hogy ellenérzéseim vannak Benuwiával kapcsolatban, ami az elmúlt években sem múlt el, csupán biztató volt, hogy a testvére szemmel tartja. A mandalóriaiak pedig mindenki máshoz hasonlóan a Birodalom részei voltak, csupán bizonyos külön jogoknak örvendhettek hűségük kapcsán, és a császárnék közbenjárása miatt is.
- Kedvesem, remélem most már jobban érzed magad, hiszen lassan ideje császári mivoltomban is megjelennem ténylegesen, főleg ha minden kommunikációs háló összefut. - Rhyssa arcán többet elidőztem, mintegy csodálva a vonalakat és gyönyörű apróságokat, amiket évek óta nem láttam.

Sötét Jövő: Prológus





Új fenyegetés

---

Bevo hallhatott erről az Erő képességről Xanesh özvegy császárné egyik kedvenc alkalmazása. A neve nem jut ugyan eszébe – Darkshear – de annyit tudhat, hogy puszta Erőből áll a fegyver. Így igazából fizikai sérülést nem nagyon okoz, de ettől függetlenül képes arra, hogy halálos sérülést okozzon. És mivel nem látszik, így emiatt is nagyon veszélyes. Még az Erőhasználók sem látják, nagyon ritka, ha valaki képes. Ez az erőalkalmazás főleg a Birodalom régi idejében volt használatos, manapság annyira már nem.

Bevo a következő pillanatban elrejtette magát, így az ellenfele igencsak meglepődött. Jellemzően abba az irányba csapott, ahol a férfi volt korábban. Nem látta és nem érzékelte a sith ivadékot, így ő könnyedén félre tudott menni. Azt Bevo is tudta, hogy most már a második képességét tartja fenn folyamatosan, így nem fog tudni még a célzásra is koncentrálni, ha megteszi, akkor valószínűleg, vagyis szinte biztosan le fog esni a láthatatlansága. Egyébként meg a lövésekből látszani fog, hogy hol van. Ha mozog, akkor is.

Elsőre a férfi mellkasa felé lőtt, mivel a szívet célozta, így a láthatatlanság is leesett. Az ellenfele az első támadásra nem volt felkészülve, így az meglepte őt. Az utolsó pillanatban tudta a kezét felemelni és a lövés a tenyerén foszlott szét. Tutaminis-t használt. Ezt Bevo is felismerhette. Mivel most már látta mozogni és lőni Bevo-t, így vetődésekkel, szaltókkal igyekezett a lövések elől kitérni. Bár kettő eltalálta és azok égési sebet okoztak.

Erre pedig már kezdett dühös lenni a fájdalom hatására. Bevo a következő pillanatban azt érezhette, mintha láthatatlan kezek ragadták volna meg. Ebből már tudhatta, hogy mi ez. a következő pillanatban pedig már repült is a tó irányába, és pár másodperc után már a nyílt vízfelszín felett repült, ami egyre jobban közeledett hozzá. Vagyis inkább ő ahhoz.

---

---

Egyet kellett értenem az öreg barátommal, hogy nem tudtam én se elképzelni, hogy a Hatalom Triumvirátusa ilyesmit csinálna. Végül egy rejtélyes alak is feltűnt. Amiket mondott elég érdekes volt, nem igazán emlékeztem rá, hogy hallottam volna valaha is a hangját. Attól pedig, amiről beszélt eléggé kirázott a hideg, még úgyis, hogy az Erőhöz nem értettem.
- Vakon megtámadni egy ellenséget, amiről semmit sem tudni és reménykedni, hogy nem halunk bele… – morogtam.
Bárki mondhat bármit, én ezt nem találtam kifejezetten jó ötletnek. Ő lehet, hogy beküldené az embereit a halálba így vakon, én nem. Soha sem tettem, inkább védekezzünk, és ha kiderül valami, akkor támadjunk. Néha nem értettem Shani-t, időnként érett vezetőként gondolkodik és cselekszik, máskor pedig olyan, mint egy gyerek, aki nem tudja befogni a száját. A mostani is egy olyan pillanat volt. Sőt, ebből az derült ki, hogy lehet, hogy az őrnagy gyerekeinek sem ártana? Ha igen és bemennének oda, akkor mindenkit veszélybe sodorna az őrnagyért és lehet, hogy a két „hercegnőért” is? Elég nyugtalanító tény volt mindez.
- Mi lenne, ha ilyenkor inkább csöndben maradna, mert ezzel még gyanúsabb lett, mint valaha… – mondtam. - Nem Shani, az előző szavai után nem fogja elhagyni a szenátus épületét, sajnálom. Saját magát hozta ebbe a helyzetbe, az őrnagy jelen pillanatban valószínűleg a Császárnénak számít. Ön korrumpálódott egy háborús helyzetben. Örüljön annak, ha nem záratom be egy cellába addig, amíg ez nem rendeződik el.
Alt’or szavaira megráztam a fejemet, fogalmam sem volt. Ez tényleg az ő területük volt és nem az enyém. A következő kérdésére úgyszintén megráztam a fejemet.
- Fogalmam sincs, de engem is nagyon érdekel, mert láthatóan sokkal többet tud a dolgokról, mint kellene – mondtam.
Ezek után az ismeretlen személyre pillantottam a holoképen keresztül, kíváncsi voltam, hogy ki lehet és mit tudhat, és persze honnan.

Nem csak a hármas figyelmét keltette fel az ismeretlen alak, hanem a szenátus tagjait is. Hamarosan a holokép a csuklyás, ismeretlen és rejtélyes alakra fókuszálódott, akinek az arca egyelőre nem látszott. A felmordulásokból, zúgásból úgy tűnt, hogy nem i kellene ott lennie az illetőnek, mert nem volt szenátor. Ennyit a biztonsági intézkedésekről, hogyha valaki bejutott. Az őrség is elindult, hogy kivigyék, de végül Organa volt az, aki megállította őket, hogy várjanak addig, amíg nem válaszol.

A férfi hátravetette a csuklyáját, így azonnal látható lett az arca. Mindenki azonnal felismerhette az elkínzott arcú, sötét oldali arany szemekkel rendelkező férfit. Noha jócskán idősebb volt, mint amikor utoljára látták, de határozottan Arrik Wesh volt. Egykori jedi mester volt, aki egy küldetés során eltűnt és nem találták meg. Évekkel később a Birodalomban bukkant fel, Xeth kínozta meg és buktatta át állítólag a sötét oldalra. Jó sokáig volt a Birodalom oldalán.

Majd Coruscant eleste után Wesh is eltűnt, azóta semmit sem tudni róla. Amit még tudni lehet róla, hogy aiper és olyan képessége van, hogy mindenkit a valódi alakjában képes látni. Hiába álcázza magát valaki Erővel, alkímiával, technológiával, alakváltással, ő mindenen átlát. Éppen ezen képessége miatt használta Xeth is nagyon sokáig őt, nem nehéz ezen információk alapján kitalálni, hogy mire.

- A kódex talán nem a legpontosabb megjegyzés. Egyszer hallottam, hogy a Császár beszélgetett Xeth-el és Hiuvallal. Náluk volt említve, hogy a Császár végzett annak idején kísérleteket, rituálékat, hogy felmérje az Erőt. Sok ezer évvel ezelőtt, tízezer éve. Elméleti szinten említette, hogy lehetséges lehet valamit létrehozni, ami nem a Lángmadár, de mégis színtiszta nyers Erőből áll. Most ez történt. Quillan… színtiszta nyers Erőként manifesztálódott. Ezzel tépte fel a valóság szövetét, ami első körben a túlvilág volt.

- Ez egyetlen helyen van említve a Korriban-i könyvtárban. Egyetlen holocronban, vagy datacronban, egyetlen bejegyzés. Mivel korábban én is dolgoztam azon, hogy miként lehetett volna Quillant visszahozni és ismertem régebben is, így megismerem az auráját. Amennyire ilyen távolságból meg tudom állapítani színtiszta Erőből áll. Az Erő manifesztációja inkább, mintsem valódi élőlény. Egy Erő entitás. Azt tudom, hogy nem lenne szabad léteznie, a létezése felrúgja a világunk törvényeit, nem lennék meglepve, ha a Netherworld felszakadása csak az első következmény lenne.

- Nos, azt tudjuk, hogy az Erő legkoncentráltabb formája a Lángmadár, utána jönnek a Nexusok. Ő valahol a kettő között van, több mint egy Nexus, de kevesebb, mint a Főnix. Ha pedig túl közel van a Főnixhez… nem akarjuk tudni. Az őrnagyot ismerve nem lett volna szabad, hogy akkora ereje legyen, hogy Erő entitássá váljon, bár tudjuk, hogy elég sok olyat tett életében is, amire nem lett volna szabad képesnek lennie… egyébként van valakinek valamilyen itala? Tömény, ha megoldható…

---

---

~ Tudom, hogy mennyit jelent önnek, így remélem, hogy jól lesz. De ismerve kettejük kapcsolatát, nagyuram, a feladataira összpontosítson, mert a Birodalomnak szüksége van önre. Ne hagyja, hogy megzavarják és elvonják a figyelmét erről. ~ üzente a nő.
Odakint a csapat is megérkezett, akiket Kolby hívott. Soha sem örült annak, ha a mestere egyet ért vele, mint most is tette, a feltámasztással kapcsolatban. Formálisan Xeth már nem volt a mestere, hiszen már nagyon régóta lovag volt, sőt ő is mester, de azért így hivatkozott a császárra ilyen esetekben. A katonákkal együtt indult el, mivel ő tudta, hogy merre vannak a titkos átjárók, így neki kellett vezetnie őket. Eléggé furcsa látvány lehettek, hogy egy sima egyenruhás alak, fegyverek nélkül megy elöl, őt követik az állig fegyverzett katonák és Kolby, hátul megint katonák valószínűleg, hogy a férfit ne támadhassák hátba. Még mindig nem volt szüksége arra, hogy elővegye a fegyvereit. Ha odáig fajulnak a dolgok, akkor már régen rossz a helyzet. Ebben a modern épületben alig voltak lépcsők, mégis el kellett érniük őket, mert nem kockáztatta a liftet. Bármikor rájuk omlaszthatták. A különböző szintekről átszűrődött a csata zaja. A saját szintjükön több halott katona, vagy üzleti életben ismert személy, vagy azoknak titkárai mellett haladtak el, jó pár olyan túlvilági lénnyel együtt. illetve jó pár szétszedett darabokban levő droid. A falakon, a padlón és a plafonon is lövések nyomai látszódtak. Volt, ahol az ablak is be volt törve, ami a városra nézett, vagy épp az energiamező szűnt meg. Röviden fogalmazva kész csatatér volt az egész terület. Pár perc séta után a kompánia megérkezett a liftekhez és ahhoz a részhez, ahol még lépcső is volt. A katonák és Ingrid is érzékelhette, hogy a lépcsőkön nincs ellenség, így elindulhattak lefelé. Újabb jó pár perc séta következett lefelé menet, mélyen a föld alá, az alagsori járműtároló alatti szintig mentek le, ahol elvileg csak karbantartási folyamatok zajlanak és szinte csak droidok járnak le, semmi más.
- Itt lesz egy átjáró, amin keresztül elérhetjük a palotát, maximum két ember fél el egymás mellett, amint átérünk a járatra a szerviz alagútból, így e szerint osszák be az embereket! – mondta. - Készen áll, vagy ki szeretné fújni magát? A palotáig nem állhatunk meg, ha elindultunk.
Intézte az utolsó szavait Kolby-nak.

---

---

Rhys továbbra sem nagyon értette, hogy mi történt vele. lehet, hogy most pusztán Erőből állt, de ettől nem tudott többet ezekről a dolgokról, mint életében. Az jól esett neki, hogy Xeth átölelte, így teljesen hozzá tudott bújni. Félt, nem tagadhatta, azt megértette és felfogta, hogy az állapota nem volt természetes. Érezte is, hogy így van. Xeth szavaira megrázta a fejét, ő nem tartotta olyan jó ötletnek azt, hogy megkeressék a császárt, mert nem ezen a világon érezte őt, és nem is a túlvilágon.
- Nem biztos, hogy eltudjuk érni. Olyan, mintha egy másik létsíkon lenne, nem a mienknek, de nem is a Netherworld-ben, valami másikon. Azt hiszem, hogy csak olyasmivel lehet kihozni onnan, ami itt is történt. Ha felszakítjuk a valóságot, hogy elérhessük… – a hangja elcsuklott és beleharapott az ajkaiba.
Már éppen mondani akarta, hogy könnyedén szét tudná őket szedni, mert látta, hogy hol kell és tudta, hogy miként tehetné meg azt a riutálét, csak épp jóval kíméletesebb módon, amit annak idején Xeth is csinált. De mivel a férje azt mondta, hogy együtt jobb, így inkább meg sem szólalt ezzel kapcsolatban. Úgy érezte, hogy a másik az igazat mondja és tényleg jobban érzi magát így. Amiket pedig Dodhorn mondott azok ijesztőek voltak a számára. Azt érezte, hogy önmaga volt és nem is, de így külső személytől hallani ijesztő volt. A kérdésre bólintott.
- Volt ott valaki, egy férfi. Ő tanított, de soha sem árulta el, hogy kicsoda. Azt tudom róla, hogy képes volt a Netherworld különböző síkjai között vándorolni. Többet sajnos nem. – mondta őszintén.
Remélte, hogy a császárné tud majd segíteni valamit, mert ebben a kérdésben láthatóan Xeth nem igazán volt otthon. Csak csöndben figyelte ezek után a parancsok kiadását. Lyra még mindig élt, ezen elmosolyodott, azon kicsit elszomorodott, hogy el kell mennie Xeth-nek, de tudta, hogy a férfinak a Birodalom mindig is az első, ő csak a második. Igazából szeretett volna mellette maradni, mert félt és össze volt zavarodva, és csak a férfi mellett érezte magát biztonságban. Ennek ellenére megerőltette magát és csak bólintott.
- Persze megértem. Nem akarlak elszakítani a munkádtól, most sem, ahogyan régen sem – suttogta.
Nem mondta, hogy fél, remélte, hogy a férfi sem érzi meg, bár tudta, hogy ennek kicsi volt az esélye. Inkább próbált kedvesen és bátorítóan Xeth-re mosolyogni, amikor a férje az arcát fürkészte.

- Ez Rhand lehetett! Senki más nem ismeri annyira a Netherworldöt, mint ő.

Keményedett meg Dodhron Rhys válasza után. Ugyan nem mondta ki, de a nő arcán és tekintetében ott volt, hogy ez ekkor egy szándékos merénylet lehetett Xanesh apjának részéről. Xeth szavaira csak bólintott, nem mondott semmit sem, de a mosolya beszédes volt, hogy a férfi örüljön ennek a ténynek. Lyra-t nem lehetett elérni, valószínűleg Dromund Kaas-on is támadás volt, így a nő elfoglalt lehetett, hogy az egykori fővárost védje. Az üzenet elment, így látni fogja, ha életben van.

- Azonnal, ha pedig Shayla Kelborn nem akarna jelentkezni, nyomást helyezek rá. A Hármak pedig úgyis Xanesh-el állnak szóba, velük másnak felesleges lenne felvenni a kapcsolatot. Néhány perecen belül készen lesz a kapcsolat mindkét féllel.

Mondta még, majd az adás megszakadt és kikapcsolt, így Rhys és Xeth ismét kettesben maradtak, legalább is arra a néhány percre, amíg a férfinak nem kell mennie a közös hívást intézni.

Xeth E’ron / Keth Tye E’ron

~ Értettem, vagyis viselkedjek Császárként és ne Xeth Tye E'ronként. - amennyi heccelős élt csak lehetett a gondolati hangomba igyekeztem erőltetni. Egyrészt azért, hogy Ingrid tapasztalhassa, hogy egyelőre velem minden oké, másrészt azért, hogy tudja komolyan gondolom. Akármennyire is vagyok a legfurcsább császár (ezt különben sem nehéz úgy elérni, hogy csak egy volt előttem), vannak rigolyáim, amiket a hozzám közelállók könnyedén ki tudnak ismerni. Valószínűleg ezért is hívnak olyankor olykor a lányaim és nagyon sokszor Kalen és Hiuval seggfejnek. Habár lehet ennek más oka is.
- Ebben az esetben ezt akkor talán nem tesszük próbára. Ha már te ennyire magadra haragítottad a túlvilágiakat, akkor talán nem jó ha megtudjuk mi lenne akkor, ha mindezt Ta-Renn tenné meg. - a lehetőség elég problémás volt. Igaz ez tulajdonképp azt is jelentette, hogy ha lenyugszanak a problémák és csendesebb lesz minden, akkor nehezebb lesz szabadságra mennem a családommal.
Az információra, amit Dodhorn pontosított Rhys szavai alapján önkénytelenül is az egyik öklömet a másik tenyerembe csaptam, mintegy fizikai formát öltve a dühömnek. Kevés, ez az egy, olyan halott sith volt akinek a nevére valamiért is emlékeztem és kellő ellenérzést váltott ki belőlem. Rhand ezek közé tartozott. Az elmondottak alapján pedig már az is nyilvánvaló volt, hogy mik lehettek a szándékai, megint.
- Ha szeretnél nyugodtan velem tarthatsz. A visszatérésed úgysem titok azt hiszem senki előtt sem, a galaxisban. Mármint az Erőhasználók előtt biztos nem. Viszont az elhangzottak fényében az egyik potenciális ellenfélről tudunk, és valószínűleg elég sok katonát gyűjtött magának a Netherworldben. Kérem ezt az információt is közölje Xaneshel, feltételezem ő is annyira fog ennek örülni, mint én, és még egyszer köszönöm mindkettőjüknek.- furcsa volt úgy érezni egy másik személy érzéseit, ahogy már nagyon rég nem, de ez is megnyugtató volt a lelkem számára. Természetesen amennyiben Rhyssa itt akart maradni, akkor nem erőltettem, de ha nem volt ellenvetése amellett, hogy velem jöjjön, akkor kedvesen nyújtottam felé a kezemet, hogy az itt felállított tanácsterembe vezessem.
~ A muun-t kérem a tanácsterembe hozza. Némi információt már sikerült szereznünk az ellenségről. - az első gondolati üenet íingrid felé ment, hogy koordináljam a műveleteket, amennyire lehetséges. Ez az egész olyan, mint valami nagy zenekari zenei darab, aminek még csak most vagyunk a bevezetőjébe.
~ Milyen állapotban van a Tanács? A mandaloriaiak és a Császár Gyermekei is bekapcsolódnak a válság stábba, remélhetőleg Lyra a lázadókat is el tudja érni majd. Az egyik potenciális ellenfelünk Rhand lesz, úgy tűnik. - A következő üzenet a triumvirátus másik két tagjának ment. Igazából sok minden mást aligha tudtam tenni a teremhez vezető úton. Ha Rhyssa mindvégig velem jött végül, akkor persze kellemesebb, mert azon idő alatt is tudok mesélni neki pár dolgot a Birodalom és a galaxis jelenlegi helyzetéről, valamint a lányainkról is, hiszen tehetséges mind a kettő.

Sötét Jövő: Prológus





Új fenyegetés

---

Bevo-nak sikerült még időben szárnyakat formálnia a karjaiból és így a levegőbe emelkedni. Ami talán kicsit kellemetlenebb volt, hogy mire megtudta ezt tenni, addigra az ellenfele is már a tó felett repült és egyenesen az ő irányába. Végtére is voltak szárnyai, így nem okozott neki nehézséget az sem, hogy használja őket.

A fiatal férfi még éppen időben tudott láthatatlanságot „felvenni”, így csupán azt érezte, amikor kitért az ellenfele elől, hogy az részben nekicsapódott, mert nem látta, hogy hol lehet. ügyesen tudott repülni, mert azonnal megfordult a szárnyaival és arrafelé fordult, ahol az előbb ütközött a sith ivadékkal.

Azonban láthatóan nem tudta, hogy hol lehet a férfi, mert össze-vissza kapkodta a fejét, mintha próbálta volna megtalálni őt. Legalább ez egy pozitívum volt, hogy továbbra sem tudta, hogy hol van és nem igazán volt arra képes, hogy ezt meghatározza, hogyha Bevo láthatatlan és elrejti magát az Erőben.

---

---

- Igen, félek, féltem az embereimet egy hazug alaktól. És félek attól, ha már magában sem bízhatok, akkor kiben fogok tudni?! – álltam a tekintetét.
Kezdtem nagyon is emlékezni arra, hogy miért nem szeretek szeretőkkel együtt dolgozni. Főleg, ha az egyik fél láthatóan papucs és nem mer ellent mondani a másiknak. Én megbíztam Shani-ban, legalább is eddig a pontig, de ezek után már nem bíznám rá az embereimet és a saját életemet sem, amíg nem tisztázza ezeket a dolgokat. Nem a saját életemet féltettem, azt soha sem, ha azért féltem volna, akkor nem lettem volna az, aki. Hanem másokét féltettem, azokét nagyon is.
- Nem érdekel. Majd szépen itt marad és innen koordinálja az embereit! És Shani örüljön annak, hogy koordinálhatja őket. Gondolkozzon már tisztán Alt’or és ne úgy, hogy a férfiassága, vagy a hormonjai döntsenek maga helyett, hanem a józan esze! Ne úgy döntsön, hogy az éjszaka mindenképp bele akar mászni a szeretője bugyijába és attól fél, hogy a kanapén fog aludni, ha ellent mond neki! Itt nem az érzések döntenek! – néztem szigorúan a férfira.
Ekkor vettem észre, hogy Alt’or a szavait a szenátusnak intézte, eddig ez a beszélgetés privátban zajlott, ő azonban nyíltan mondta ezeket. Felsóhajtottam, már nem voltam dühös. Egyikre sem, inkább csalódott és keserű. Az akták… eddig titokban tudtam tartani, de ezek után már biztosan nem.
- Ugye tudja, hogy most záratta be a következő pár évre őt? Vagy akár örökre? – kérdeztem keserűen. – Miért nyilvánosan? Kénytelen leszek átadni az aktákat ezek után…
Én ezeket sem úgy mondtam, de miért?! Közben a szenátusban is meglepő dolgok történtek és tény és való, nem sokat értettem belőle, de egy biztos, hogy ez nem hangzott jól… mivel nem értettem ehhez, így nem is nagyon tudtam kérdéseket feltenni, reméltem, hogy akik igen, azon válaszokból kapunk majd, amiből érteni is lehet valamit. Vártam arra közben, hogy Shani elmondja, amit akar, ám nagyon nem ez történt…

Shani nekiállt annak, hogy kinyissa az aktákat és elmondja az igazat. Amikor számára hirtelen képszakadás történt. A többiek annyit láttak, hogy a nő megmerevedett, majd elindult kifelé a helységből. Ha a páros tagjai vissza akarták tartani, akkor a nő telekinetikával, vagy pusztán fizikai erővel vágta őket falhoz, ami nem volt egy kellemes találkozás az érintett felülettel.

Ha próbáltak hozzá szólni semmit sem reagált, csak haladt előrefelé. Ha a páros követte, akkor Shani a szenátus termébe ment, ha Alt’or az Erőn át próbálta vizsgálni a szeretőjét, akkor semmire sem jutott, nem érzett semmi különöset. A szenátus terméhez érve Ziare intett, hogy ne tegyenek semmit sem. Itt Shani nekilátott valamit szerelni a kommunikációval kapcsolatban. Egy-két perccel később a szenátus közepén levő hatalmas kivetítőn egy ismerő helység jelent meg.

Az egykori Coruscanti Jedi templom egyik nagyobb terme, ami most láthatóan át volt alakítva tanácsteremmé. Mindenki ott volt, aki számított, a Nagy moffok, a Főadmirális, a Sötét Tanács, a Hatalom Triumvirátusa, a császár két lánya, szóval, a Mandaloriaiak, a Hármak, és Rhyssa. Shani ebben pillanatban tért magához, ahogyan a holokép előtt áll és fogalma sem lehet, hogy miként került ide, számára egy másodperc telt el, a kezével még nyúlt volna, hogy megnyissa a fájlokat Ziare-nek.

//Folytatás lássátok a célkitűzés 3-4ben.//

---

---

Ingrid megkapta a választ a császártól, aki meg is ígérte, hogy normálisan, azaz rangjának megfelelően fog viselkedni. Időnként fárasztó volt a nő számára, hogy neki kellett mindezekre figyelmeztetnie a másikat, hogy mit tartson szem előtt. Mintha ő lett volna Xeth mestere és nem fordítva, vagy mintha az anyja lett volna.
~ Igen, pontosan erre céloztam nagyúr! ~ üzente a másiknak.
Kolby kiadta a parancsot, odafent meg is jelentek droidikák, Ingrid kapta az embereitől a jelentést. A droidoknak több helyen kellett harcba bocsátkozniuk, majd jó pár perccel később már lent is lehetett hallani, hogy a droidok jönnek lefelé. A hangjuk eltéveszthetetlen volt. Közben Koby is ki tudta fújni magát odalent és Ingrid is kapott újabb üzenetet a Császártól.
~ Értettem, amin megérkeztünk, azonnal oda megyünk! ~ válaszolta.
- Ha megérkeztünk a palotába, önt a tanácsterembe kell, hogy kísérjem Mr. Kolby, ahol a Császár már várni fogja és önt is kap tájékoztatást – mondta ki ezt immáron hangosan is.
Amint a droidok megérkeztek egyet máris előre küldött Kolby. Amint ez elindult Ingrid is kiadta a parancsot az indulásra, természetesen ő ment elől, e felől senkinek sem lehetett kétsége. Amennyiben, ha a muun nem szól hozzá, akkor Ingrid sem szólalt meg. Neki ez most itt munka volt és nem bájcsevej, de a felmerülő kérdésekre természetesen válaszolt. Az út során kétszer lehetett hallani, hogy az előttük haladó droid harcba bocsátkozott, először egy vornsk méretű állat tetemét lehetett látni, majd humanoid szerű, nagyjából két méter nagyágú lény tetemén kellett átlépni. Az út nagyjából negyed óra volt, hiszen azért nem volt olyan közel egymáshoz a két épület. De a folyosó végén egy zárt ajtó fogadta őket, amit Ingrid kóddal nyitott ki, majd innen belépve már a palota folyosóin voltak. Itt is volt nyoma harcnak, de már csöndes volt minden. Ingrid pedig a tanácsterembe kísérte a muunt innen. Amikor odaértek a teremben több holografikus terminál is volt, több különböző helyről csatlakoztak személyek, mint az özvegy császárnék, Shayla Kelborn, a Mandalore, a Hármak, a korábbi császár gyermekei. Itt volt a teljes Sötét Tanács, vagy fizikai formában, vagy holografikusan, itt volt a Császár két lánya, Lord Hiuval és Lord Organa, a Császár maga. Néhány lázadó holografikus képeken keresztül, és ott volt Quillan őrnagy is a császár mellett.
- Nagyurak, nagyasszonyok, Th'edar Kolbert a Czerka részvénytársaság új vezérigazgatója – konferálta be a muun-t.

//Továbbit lásd lejjebb.//

---

---

- Talán idővel találhatunk rá megoldást, de most nem tudom, hogy miként lehetne megoldani.
Nem hazudott, eltudná érni a férfit és visszaemelni a valóságba, vagyis abba a síkba, ahol most voltak, de azt is tudta, hogy annak eléggé beláthatatlan következményei lennének erre a világra. Talán nagyobbak is, mint az, mit ő okozott. Meglepetten nézett Dodhorn-ra, amikor a nő azt mondta, hogy valószínűleg Rhand volt az, aki mindezt okozta. Ezek szerint Rhand meghalt aznap, amikor Damien őt megölte? Vagy vissza sem tudták hozni? Tudta, hogy a férfi leszármazottja volt, nagyon távoli igaz, de akkor is. Így akart volna bosszút állni a lányain? Nem tudta, de azt látta és érezte is, hogy Xeth erre ideges lett. Xanesh? Ez a név nem volt ismerős neki. akkor szólalt meg ezzel kapcsolatban, amikor bontották a vonalat.
- Ki ez a Xanesh? És Rhand nem támadt fel aznap? Hiszen éppen ezért öltek meg, hogy ő visszatérhessen... – hozta fel óvatosan.
Annak megörült, hogy nem kell egyedül maradnia, ebben a helyzetben nem szívesen lett volna úgy. Nem igazán értette a saját állapotát sem, fogalma sem volt róla, hogy mi történhet vele ebben a helyzetben, mikor kap újabb rohamot, vagy nem is tudja, hogy mi történhet. Ezeket azért igyekezett elzárni Xeth elől, mert a férfinak megvoltak a maga bajai is, nem akarta ezekkel terhelni. Már csak azért sem, mert az eddigiek alapján ő sem nagyon értette azt, hogy is van Rhys-el. Így inkább csak kedvesen mosolyodott el. Hirtelen elöntötte a régi kellemes érzés, hogy nemet kéne mondania a férfinak és ellenkezni vele, mert azt a másik is szerette, de most itt ebben a helyzetben nem tudta megtenni. Egy módon tudta volna talán maradásra bírni, de az túl sokáig tartott volna, így ezt nem akarta most megtenni. inkább csak bólintott beleegyezően a dologba.
- Örömmel veled tartok! Bár nem nagyon hiszem, hogy olyan sok keresnivalóm lenne a tanácsteremben – tette hozzá.
Ezek után elfogadta a férje kezét és hagyta, hogy Xeth elvezesse a tanácsterembe. Útközben számtalan kérdése volt főleg a lányokról és Xeth-ről. Olyan volt, mint amikor Keth és Xeth annak idején visszatértek a nőhöz. Mint akkor, most sem tudott igazából kifogyni a kérdésekből. A Csillagköd jelenleg kevésbé érdekelte, inkább tényleg a családja és a szűk baráti kör volt az, ami érdekelte. végül pedig megérkeztek a tanácsteremhez.

Xeth és Rhys hamarosan megérkeztek a Tanácsterembe, a haladás közben a férfi megkapta a választ, hogy mindenki vonalban van, a Hármak és a Mandaloriaiak is, nem is beszélve arról, hogy elvileg hamarosan meglesz a kapcsolat Új-Tython-nal is. remélhetőleg. Szóval az úton tudtak egymással beszélgetni, végtére is elég nagy volt az egykori Jedi templom. Mire beléptek a helységbe már tényleg mindenki ott volt, vagy virtuálisan, vagy fizikai valójában. Ingridet és Kolby-t kivéve.

A legtöbben, hiába érezték azt, hogy Rhys feltámadt, mégis meglepetten néztek rá, valószínűleg mindenki érezte – az erőhasználók közül – hogy valami nincs rendben a nővel. Igazából elég nehéz lett volna ezt nem érezni. A legnagyobb meglepettség azonban Kalia és Xelia arcán látott.

- Anya?! Apa, mi folyik itt? – kérdezték szinte teljesen egyszerre.

Még mielőtt válaszolhatott volna, ebben a pillanatban lépett be a helységbe Ingrid és Kolby is. A következő pillanatban újabb holoadás jelentkezett be, ezúttal Új-Tython szenátusi terme volt látható. A holografikus alakként egy macskalány látszott – Shani, Ziare, akit itt a teremben is nagyon ismertek, mert példát akartak rajta statuálni a Kuati szökése miatt. Alt’or és Zarrik Wesh is látszott. Meg a szenátorok, többek között Kalen öccse is.

- Chu Raioni, a legjobb alvó ügynökünk, ősrégi sith spawn. A genetikai program félresikerült ága. A kapcsolat megvan, köszönjük Miss Raioni, ismét remek szolgálatot tett a Birodalomnak, mint olyan sokszor az utóbbi években! – mondta Lady Lyra Stradd egy újabb megjelentő egészalakos holoképen.

Xeth E’ron / Keth Tye E’ron

- Xanesh egyik felét elég behatóan ismered. Ő, vagyis inkább ők, igazából Benuwia és testvére Ireria egy testben. Nagyjából úgy képzeld el, mint ahogyan én vagyok Keth-el, csupán mintha a tüzet és a vizet egyetlen testbe zárnád. Ami Rhandot illeti, elbuktak a dologgal kapcsolatban, és teljesen fölöslegesen áldoztak fel téged. - adtam magyarázatot a legfontosabb kérdéseire a helyzetet illetően. Az "öcsémet" minden egyes pillanatban emlékezetem arra, hogy mennyire is hiábavalóak voltak a tettei, ahogyan az egész élete is. Ha nem fordítanék külön figyelmet arra, hogy egybe tartsam az elméjét ahhoz, hogy a kínzás minél rosszabb legyen neki, akkor eddig biztos élő zöldség vált volna belőle. a Benuwia-Ireria páros pedig ebben a testben és állapotban a legelviselhetőbb számomra, ez tény.
- A legfiatalabb császárnőnek és a Császár "lelkiismeretének" mindig van helye a tanácsterembe. - nevettem jókedvűen, majd amennyit a tanácsteremhez vezető út engedett annyit meséltem a feleségemnek a lányokról, a baráti körről és hasonló dolgokról. Egyelőre elkerültem azt a kényes témát, hogy Ingrid és Tubrok fia egyszerre mindkét lánynak udvarol és csapja a szelet, de majd annak is eljön az ideje.
A Tanácsterembe való megérkezés egészen azt a hatást váltotta ki, amire számítottam. Bizonyos szempontból jó döntés is volt Rhyssát magammal hozni, mert így valósabbnak érzi mindenki a dolgot. Rhyssát oda is kísértem a helyemhez, habár a székemről előbb az ott a hátán alvó kis szőrcsomót megfogtam, majd egy könnyed mozdulattal Lady Verenwarnak dobtam. Más esetben megöltem volna bárkit ilyesmiért, de a lányaim, és Lady Verenwar is valamilyen okból kifolyólag, odáig voltak ezért a "Lord Rettenetes" névre keresztelt állatkáért.
- Majd mindenre sor kerül, most maradjatok édesanyátok mellett, megkérlek.- súgtam oda a lányaimnak, miközben az éppen megérkező Ingrid bemutatta Kolbert urat a társaságnak, majd jeleztem Ingridnek, hogy elégedett vagyok a munkájával, Kolbertnek pedig azt, hogy a számára eddig már biztosan előkészített széken nyugodtan foglaljon helyet, vendég a köreinkben.
Lady Lyra irányába egy hálás mosollyal jeleztem, hogy elintézte a sokaknak bizonyosan lehetetlen feladatot, vagyis azt, hogy kapcsolatba kerüljünk az Új Köztársasággal. Arról viszont a leghalványabb fogalmam sem volt, hogy ki volt az a nőszemély, aki a másik oldalon beszélni kezdett és miért hagyták neki, de az első mondatnál tovább nem is figyeltem rá. A legfontosabb kérdés fel is merült bennem, hog ymégis ki lehet az, akiről úgy beszélt, mint kicsire nőtt rancor. Lyra nem lehetett, mert nem ennyire közvetlen az ügyei intézésében, Hiuval is kizárva, mert az ő esetében nem lenne, aki mesélni tudna a történtekről, Kalen túl egyenes ahhoz, hogy rancor lehessen, a lányaim és a feleségem pedig szentek. Így kizárásos alapon egyedül Kolbert maradt. Ezek alapján pedig akkor nem figyeltem eléggé a pletykákat, hogy a K Corp vezérigazgatója ilyen veszélyes lenne, aki ehhez hasonló jelzőt kapott a lázadók körében. Így még jobb döntés, hogy ő a Czerka új igazgatója.
- Üdvözlöm az Új Köztársaság vezetőit. Feltételezem a személyemet, a családomat, valamint a Birodalom politikai és katonai vezetőit nem kell bemutatnom önöknek. Ugyanakkor engedjék meg, hogy bemutassam viszont a Triumvirátus részéről a Hármakat, a Mandaloriaiak részéről Shayla Kelborn Mand'alort, és a Czerka Részvénytársaság új igazgatóját, a K Corp vezérigazgatóját Th'edar Kolbertet. Wesh, drága barátom, téged külön üdvözöllek köreinkben újra. - csak azután szólaltam meg, hogy a bogarak ciripelése, vagy mi az ördög volt az a háttérzaj, elhallgatott akár magától, akár Lyra közbenjárásával. Akárhogy is, mindkét opció úgy volt kínos a bogár számára, ahogyan. Ezután természetesen az Új Köztársaság tagjainak bemutattam a jelenlévőket, már akit kellett és illett is.
- Sajnálom, hogy ilyen módon kellett felfednem az egyik lapot a paklimban, viszont a jelen helyzet megkövetelte mindezt. Amit mindannyian érezhettek, az a feleségem visszatérése volt. A jelenlegi helyzetben is, hogy úgy fogalmazzak, érdekes állapotban van. Nem egészen élő, de nem is halott, hogy Lady Dodhorn szavaival éljek Erőentítássá vált. Viszont ez magában nem probléma, inkább csak okozat, végeredmény. A tulajdonképpeni probléma és veszélyforrás egy olyan név, egy olyan személy, aki már egyszer megpróbált egy hasonló kaliberű akciót, igaz akkor közel sem járt ekkora sikerrel. Az a személy, aki ezt az egész eseménysort megrendezte és továbbra sem akarja felismerni, hogy semmi keresnivalója a köreinkben, és nem is látjuk szívesen, az Rhand. - érzelemmentes és tárgyilagos voltam, és egyszerre beszéltem az összes jelenlévő személlyel a teremben, akár személyesen voltak itt, akár holoképen keresztül, majd vártam. Kíváncsi voltam, hogy ki lesz az, aki először megszólal majd, ki teszi fel az első kérdést, ki akar sértegetőzni, vagy bármilyen reakciót adni. Az Új Köztársaságnál tudtam, hogy úgy a híres szökevény Ziare, ahogyan Kalen öccse Organa szenátor, valamint Wesh is elég sok sütnivalóval rendelkezik a fejében. A Hármak nagy bizonyossággal mélyebb belátást és bölcsességet tudnak felmutatni. A helyzet talán Kolbert számára lehet egy kicsit stresszesebb, hiszen néhány órácska leforgása alatt sikeres üzletemberből galaxis szintű politikai figurává vált, akinek a döntései egyszerre érintik a K Corpot és a Czerkát.