Belleplain tábor

Még nem kaptam választ a lánytól, amikor valaki megütögette a vállamat. Arrafelé fordultam és egy fiú állt előttem és még egy kocsi is megállt, amiből egy ismeretlen lány szállt ki, a mienk volt a kocsi, tehát valaki még érkezett az iskolába, csak őt nem egyből ide küldték, hanem még New Yorkba.
- Gyertek velem – mondtam a fiúnak és a kislánynak.
Megvártam, amíg jött, majd odamentem a tetovált lányhoz.
- Sziasztok – mondtam immáron mindkettejüknek. – Serena Davidson vagyok, az iskola igazgatóhelyettese. Bocsássatok meg, hogy ide kellette kijönnötök és nem az iskolába, csak mint látjátok éppen egy tábor elején vagyunk, gólyatábor úgymond. Tehát a legjobb időben érkeztetek. Megtudhatom a neveiteket és a képességeiteket, ha már tisztában vagytok vele, hogy mi is az?
Még előhalásztam egy papírt és tollat, hogy fel tudjam mindezt írni, ha válaszoltak a kérdéseimre.

Nos, nekikezdünk végül a sátor összerakásának. Kezemben a darabokkal kicsit értetlenül állok és nézem hogy Mugurama mit csinál, majd próbálom azt leutánozni, többé-kevésbé sikeresen. Kicsit néha túl pörgős hogy mit hova, mikor, miért és merre, de végül sikerül összerakni a dolgokat.
- Oda légyszives. - Mutatok a földre. - Köszi a segítséget. - Mondom egy kicsit még mindig kapkodva, pedig már végül is készvan. Közelebb lép, de nem azt cselekszi amire számítok, talán az erőlködés miatt, de bejelenti hogy eltávolodik, de akkor minek jött közelebb? Férfi elme, míj érthetetlen vagy te számomra.
-Egész sokáig bírtad, biztos nehéz lehetett, de mond csak, hogyan jöttél rá hogy mit kell tenned ahhoz, hogy ne legyen rád hatással? - Kérdem érdeklődve.

Miután mindenki el kezdte, a sátrát építgetni úgy döntöttem hogy, szintén sátrat verek és nem megyek be a házba.
Ha nem valamivel közelebb az erdőhöz sátrazok le.
Miután ezzel kész vagyok befele sétálok és szólok mindenkinek hogy kint sátorozok.

-Hogyan?-fordulok meglepődve Jake felé, és máris fülig pirulok pedig ez nem az az idő és hely, ahol szívem szerint gyakorolnám.
-Hangosan gondolkoztam?- felesleges a kérdés, de oly rég óta először zavarban vagyok. Nem lett volna szabad elkapnia a srácnak a kósza gondolataimat. Senkinek sem lett volna szabad.
-Nem, sajnos nem tudom. Úgy rémlik, hogy a kicsikkel van még. Első körben fontosabbak voltak azok-bökök a bőröndökre
-Minthogy a fiatalok szárnyait nyesegessem.- Zaphire fiatal. Még ha segít is, nem sorolom a valódi felnőttek közé, ahogy ez a legény sem tartozik azok közé, akik meg tudnák adni nekem azt az ölelést, ami után vágyakozom. Sweety-Sweety.. vajon mit tartogat a jövőd?
-A segítséget köszönettel elfogadom.- rá mosolygok. Jó látni a jómodort, és miért ne használnám ki a helyzetet? Így legalább nőiesen billeghetek a cipellőimben fel a lépcsőn, alkalmi lovagom nyomában, elkerülve a méltatlan cipekedést.
-Sikerült próbálkozni azzal, amit Csillával kapcsolatban javasoltam? Sikerült egy kicsit jobban megismerni az érzéseidet?- kérdezem útközben, de hamarosan beérnek minket:
-Zam, miért nem maradtál a többiekkel?-őszinte a meglepetésem, hiszen teljesen hozzá szoktam, hogy a gyerkőcökkel játszik, ráadásul olyan érzést kelt, mintha nem élvezné annyira az ittlétet.
-Ne aggódj, hamarabb indulunk haza, mint itt bárki is igazán szeretné. Meglásd épp csak össze fog szokni a csapat, és máris mennünk kell vissza -kis kuncogással szólok, mert lehet egy gyerek távolságtartó, egy-két szabadtéri kaland, és máris ellazul.
-Jake, köszönöm a segítséget, innentől elboldogulok, nyugodtan menj a többiekkel, hacsak nincs valami, amiről beszélni szeretnél. A segítséget meg.. nos, talán adjunk még egy kis időt önmagad megfejtésére -fenn, a lépcső tetején állva, mintha a világ tetején állnék, magabiztosan. A táskák innentől könnyen a helyükre kerülnek, nem úgy, mint az érzelmek, de úgy érzem, az elszánt srác szívesen próbálkozna még velük.
-Zam, mit szólnál, ha gyorsan kipakolnánk, és közben elmesélnéd, milyennek látod az erdőt? Nem jártál még ilyen helyen, igaz? -fordulok az apró pártfogolthoz.

-Keressük!- helyeselt Glori nagy hévvel, hiszen az előbbi mosoly felbátorította, és habár nem tudta pontosan megfogalmazni, amit érzett, lényegében nem akart félmegoldást: tudta hogy pajtása a tengert imádja a legjobban, így ha jó kedvet akar neki, akkor ahhoz tenger kell. Glori felnézett az égre, de hiába, nem látott fehér madarat, ami a tenger felé szokott repülni. Látott viszont valami nagy barnát, s úgy gondolta, hogy a fák felé repülő tollas is biztos olyan jól tudja, hol a tenger, mint a fehérek. Talán még jobban is, mert nem rikácsol olyan bután össze-vissza.
-Biztos ott van. A fák mögött.-mondta magabiztosan, majd cinkosan Namora kacsintott. Lehet ez az ő titkuk.. a tenger a fák között, legalább még a többiek nem indulnak kirándulni.
-Menjünk csak ketten. Bújjunk, mint régen Puppy elől.

- Judy! – szóltam a tébláboló lányra. – Mi lenne, ha segítenél Farahnaz-nak? Szerintem picit el van veszve.
Mutattam a ház lépcsőén ülő csadorban levő lányra, aki most is a számítógépével volt elfoglalva. Ezek után a két fiatalra figyeltem továbbra is, az egyik egy papírt adott oda, majd mutogatni kezdett. Lex és, ó!
- Ezek szerint néma vagy – mondtam meglepetten. – Sajnálom nem értem a kézjeleket, így örülnék, ha le tudnád írni, hogy mit szeretnél, ha nem gond. Találtál már sátrat magadnak, vagy hoztál? Úgy tudom, hogy te tudtad, hogy ide kell jönnöd.
Még a választ megvártam, majd Rita felé fordultam. Szóval nem igen tudta, hogy mi lehet a képessége és fizikai kontaktushoz volt köze.
- A szavaid alapján úgy következtetek, hogy nemrég jelent meg a képességed, igaz? – érdeklődtem kedvesen. – Akkor majd vigyázunk a fizikai kontaktussal, amíg nem tanulod meg használni és kezelni a képességed. Ebben itt fogsz kapni segítséget és arra is rá fogunk jönni, hogy mi is a képességed valójában. Amíg nem tanulod meg irányítani próbáld meg a erős érzelmeket kizárni, düh, harag, félelem, mert ilyenkor ezekre aktiválódik leginkább a képesség.

Namor és Glori közben elérték az erdőt.

//Folytatás: Belleplain állami erdő//

Nagyokat pislog.
- Hogy repülni? Ez már valami! Egyszer én is szeretnék repülni! De nem repülőn. Talán a képességem alkalmassá tesz majd rá. - közben megrázza fejét.
- Nem ismerek semmiféle Svarogot, sem Bosszú Angyalt, de még Shieldest se igazán. Nem is akarok! Azok folyton csak verekszenek! Nem szeretem az agressziót! - húzza össze mérgesen szemöldökét Laura.
A felgyulladó lángnyelvtől tátva marad a szája.
- Ez csodálatos! Vaszilij, szereztél egy piros pontot nálam! - megbűvölten nézi a lángnyelveit, kezeivel mintegy körül öleli, hogy érezze melegét.
- Akkor nem kell félnem attól, hogy megfázzam. - mosolyog a srácra.

Átvettem a papírt Lex-től és megértően bólintottam neki, végignéztem az autókon, majd a megfelelőre néztem.
- Abban a kocsiban van sátor és felszerelés, nyugodtan szolgáld ki magad – mondtam. – És van a diákjaink között egy informatikai zseni, ő lehetséges, hogy tud neked segíteni abban is, hogy könnyebben tudj velünk kommunikálni, amíg nem tanítod meg nekünk a kézjeleket.
Gwen-re néztem, közben meg erősítette, hogy tényleg így hívják, akkor legalább ezt nem felejtettem el. Rita-ra néztem, és mielőtt még válaszolhattam volna Gwen már meg is előzőtt. Barátságosan mosolyogtam az új lányra.
- Nem kell félned, itt olyanokkal vagy, mint te magad, mutánsokkal – feleltem még mindig kedvesen és próbáltam nyugtatni is a hangommal. – Mások is vannak úgy, mint te, hogy elszöktek otthonról, leginkább, mert mutánsok és nem fogadták el így őket. De voltak más esetek is… úgy hiszem a beilleszkedéssel így nem nagyon lesz gondod, mert itt mindenki elfogad olyannak, mint amilyen vagy. Igen Gwen, ha Rita szeretné lehet közös sátratok. Majd ha bejössz az épületbe, nálunk is vannak ruhák, amiket tudunk adni neked. És ha bármire szükséged, szükségetek van, nyugodtan szóljatok, ez rád is érvényes Lex.

Dr. John Huniver írta:Nagyokat pislog.
- Hogy repülni? Ez már valami! Egyszer én is szeretnék repülni! De nem repülőn. Talán a képességem alkalmassá tesz majd rá. - közben megrázza fejét.
- Nem ismerek semmiféle Svarogot, sem Bosszú Angyalt, de még Shieldest se igazán. Nem is akarok! Azok folyton csak verekszenek! Nem szeretem az agressziót! - húzza össze mérgesen szemöldökét Laura.
A felgyulladó lángnyelvtől tátva marad a szája.
- Ez csodálatos! Vaszilij, szereztél egy piros pontot nálam! - megbűvölten nézi a lángnyelveit, kezeivel mintegy körül öleli, hogy érezze melegét.
- Akkor nem kell félnem attól, hogy megfázzam. - mosolyog a srácra.

- Ühüm - mondta a sárkánysrác, közben valami válaszon gondolkodott. A lány nem szeret bunyózni, nem szeret bunyóról hallani, semmiről.
Hát ezzel behatárolja a beszélgetés témáját.
- Áhh én meg próbálkozok a repüléssel még csak ismerkedek, többször leestem, egyszer a lábam is eltörtem. Látnod kellett volna a dokit, amikor meglátott. Amúgy mi a képességed?
Érezte, hogy megmozdult valami, amikor a lány kezei körbefonják a lángokat.

Csodálkozva hallgatja Vaszilij-t, ahogy az repülési próbálkozásairól beszél. Meg is csóválja fejét.
- Nem vagy te madár! A madarak is előbb megnőnek és csak aztán kezdenek el szállni. Itt a suliban épp azt tanuljuk, hogy is használjuk a képességeinket. Szóval ha nem megy a repülés, akkor várj még vele. Nem szeretném ha bármi bajod esne. - jegyzi meg aggódón Laura.
- Hogy mi a képességem? - húzza el száját sanda mosolygásra.
- Hasonló mint a tiéd. De én nem a tüzet tudom manipulálni. - felmutatja jobb tenyerét és ujjaiból apró elektromos szikrákat pattogtat ki, mintha csak egy mini tűzijáték lenne.
- El tudom nyelni az elektromosságot egy bizonyos szintig és aztán ki tudom adni magamból, ha kedvem szottyan. Afféle élő és beszélő akkumulátor vagyok. Vagy elem. - jót mosolyog önnön meghatározásán, ami persze teljesen helytálló.
- Na! Nem megyünk el egy kicsit nézelődni? Kész nyomor ez a hely! - int fejével a többiek felé.

-Ijesztő?-felvonom a szemöldököm. Láttam rajta hogy kényelmetlen neki, de azt hittem, nem is az erdő, hanem hogy ismeretlen helyre jöttünk otthonról, nyomasztja.
-Itt nincsenek épületek. Az épületek az embereknek kellenek, de a természet.. a Föld bolygó jól el lenne nélkülük. -úgy érzem, meg kell próbálnom valahogy közelivé tenni számára, hogy felengedjen. Valahol remélem, hogy az estét már tábortűz mellett, a nagyokkal tölti, akkor is, ha ovisokkal jár. Neki más kell, mint Namonak és Glorinak.
- Hogy is magyarázzam? Ha kimégy, és az erdőre nézel, a Föld valódi, itteni arcát látod, és ismerheted meg. AZt látod, honnan származunk, mi emberek. Látod, milyen világba születtünk.-talán nem árt kicsit a tudományos érdeklődésére hatni, de nem építhetek csak erre. Párhuzamokat kell vonnom az ismert emberi világ, és a most megismerendők között.
- Az erdő, nos tulajdonképpen egy nagy város, de nem embereknek, hanem állatoknak, növényeknek, és néha azoknak az embereknek, akik értve és szeretve kirándulnak benne. Ahogyan egy nagyvárosban, itt az erdőben is vannak szintek, emeletek, ahol az állatok élnek. Ha megfigyeled, más állatok futkosnak a földön, mások másznak a fatörzseken, az alacsony ágakon, és a magas ágakon. Az egész egy bonyolult, élő rendszer. -mosolygok, remélve hogy Zam érdeklődését sikerül felkeltenem.
-Mi lenne, ha körbe néznénk itt a faházban? Ilyen helyeken néha vannak kis állat és növényhatározó könyvek, hátha találunk, és a móka kedvéért kimehetnénk keresni néhány bogarat.-Remélem a hideg még nem tüntette el őket. Zamhoz illene ez a keresgélés, és a vizsgálódás is, mint amit a filmes tudósok is csinálnak. Kellene pár mikroszkóp. Ha ez a hely erdei iskolaként is működik, talán lesz, de ha nem, akkor sem fogunk magunkba roskadva ücsörögni.

"- Judy! – szóltam a tébláboló lányra. – Mi lenne, ha segítenél Farahnaz-nak? Szerintem picit el van veszve." //írta: Serena Davidson.//

Miközben sétálok, a ház felé Serena kiabál felém.
- Rendben, Serena. Megyek. És egy, picit meg gyorsítva lépteim oda megyek, Farahnaz hozz. Le ülök mellé hogy, kinyújtsam a lábam.
- Szia! Látom hogy, nagyon el vagy foglalva a laptopoddal. Hogy, érzed magad itt a táborban? Remélem van/lesz kedved egy kis társas ülőmeditációs bemutatkozásra/beszélgetéshez. Segíthetek neked valamiben?

Miközben várom hogy, válaszoljon szét nézzék és jó érzés tölt el azzal ahogy, mindenki beszélget, segítenek egymáson vagy éppen valami huncutságon törik a fejüket. ~ Fiatalság bolondság. ~ Kivéve még az újakat. Kicsit félénkek de majd meg nyílnak és ők is elkezdenek majd beszélgetni és barátkozni.
~ Remélem hogy, így lesz és a többi, tanár is bele egyezik. ~ Miközben kint ülök Farahnazal akkor jön ki éppen Tryler apró sütivel és üdítővel.