Belleplain tábor

Dr. John Huniver írta:Csodálkozva hallgatja Vaszilij-t, ahogy az repülési próbálkozásairól beszél. Meg is csóválja fejét.
- Nem vagy te madár! A madarak is előbb megnőnek és csak aztán kezdenek el szállni. Itt a suliban épp azt tanuljuk, hogy is használjuk a képességeinket. Szóval ha nem megy a repülés, akkor várj még vele. Nem szeretném ha bármi bajod esne. - jegyzi meg aggódón Laura.
- Hogy mi a képességem? - húzza el száját sanda mosolygásra.
- Hasonló mint a tiéd. De én nem a tüzet tudom manipulálni. - felmutatja jobb tenyerét és ujjaiból apró elektromos szikrákat pattogtat ki, mintha csak egy mini tűzijáték lenne.
- El tudom nyelni az elektromosságot egy bizonyos szintig és aztán ki tudom adni magamból, ha kedvem szottyan. Afféle élő és beszélő akkumulátor vagyok. Vagy elem. - jót mosolyog önnön meghatározásán, ami persze teljesen helytálló.
- Na! Nem megyünk el egy kicsit nézelődni? Kész nyomor ez a hely! - int fejével a többiek felé.

- Ha-ha, még ki se keltem a tojásból. Amúgy is a madarak a hüllők rokonai - megmutatja a pikkelyekkel borított bőrt, majd felkacag. - Jó lehet ebbe valami. Ohh nem is fog, de valamit csak kezdeni kell a hátamon lévő ízékkel, ha már annyira fájt, hogy kinőttek.
A lány megmutatja, hogy képes manipulálni az elektromosságot.
- Akkor már tudni fogom, hogy kihez menjek, hogyha lemerült a mobilom - kacsint egyet a lány felé, majd követi a társaik felé.
- Ja, nem lehet a közelbe piát venni.

-Meg bizony, akkor ő is meglesz.-bólogatok Jake szavaira, bár gondolatban egy kicsit máshol járok, abban mindenesetre biztos vagyok, hogy nem kell sokáig keresgélnie. A gyerkőcöket könnyű megtalálni, főleg ha egymást szórakoztatják.
-Először próbálkozol vele, ne kedvetlenedj el. Más eddig se jutna. Én azt mondom, hogy így is jól haladsz, és ha nehezen is birkózol meg vele, később megkönnyíti a dolgod. Amiatt pedig ne bánkódj, ami már megtörtént. Feleslegesen köti le a figyelmed.-a bocsánatkérésre csak biccentek. Mindegy hogyan lesz meg a nyugalma, a lényeg, hogy ne aggódjon feleslegesen emiatt.
-Nos.. van hogy az átmeneti megoldás is jobb, mint a semmi.-mondom búcsúzóul.
-Én mindenesetre itt leszek, ha szükséged lenne rám-vagyis kéznél, még ha nem is pont itt. Úgy érzem, nem árt újra biztosítani arról, hogy ha szeretné, meg tudjuk oldani a gondját.

Nem nézek sokáig Jake után, mikor távozik, ahhoz túlságosan könnyű elmerülni a beszélgetésben Zammal. Szeretem ezt a gyerkőcöt.
- Furcsa, igen. Nem kiszámítható, még nekünk sem, akik itt élünk, bár ezt néhányan igyekeznek elhallgatni. De ahogy megismered, egyre kev -mosolygok, de ahogy Zam a maszkra tereli a szót, együtt érzőn fogom meg a vállát, és egy kicsit megszorítom.ésbé találod majd furcsának.
- Ne búsulj miatta. Különleges lehetőséget kaptál, azzal, hogy megismerhetsz minket. Azzal, hogy az lehetsz, aki lenni akarsz. Otthon, már amennyire tudom, nem lenne ilyen nagy szabadságod, és ha így nézzük, az a maszk, nem túl nagy ár.-végül rámosolygok.
-Én mindenesetre örülök, hogy ismerhetlek és szerethetlek, és szerintem a többiek is így vannak ezzel.-majd a mosolyom biztatóvá válik.
-Ahogy én látom, rajtad kívül senkit nem zavar, téged látnak, nem a maszkod.-Igyekszem figyelni őt, meglátni, mi is zavarja ilyen hirtelen, mi az a gond, ami a házban nem bántotta.
A következő kijelentése viszont láthatóan felbosszant. Nem rá haragszom, hanem arra a korlátolt alakra, aki ezt állította.
-Látod, az emberek nem is majmok. Szerintem könnyen érthető.-Kissé feszülten szólok, de igyekszem megnyugodni.
-Tudod.. azt mondani egy emberre, hogy majom, sértő dolog. Olyan, mintha Namo népét halnak neveznéd. Külső szemlélőként talán látsz néhány hasonlóságot, de az csupán a látszat. Csak azért, mert gurul, a roller nem lesz autó, és fordítva. Tudod, amikor majomnak neveznek valakit, általában primitív, buta, majdhogynem akarat nélküli lénynek titulálják, ami inkább megvetni való, mintsem figyelemre érdemes. Szeretném, ha te nem neveznél senkit annak. Vagy úgy gondolod, hogy az emberek rászolgáltak erre a névre?- Csak meg kell kérdeznem, nem bírom ki. Szeretném Zam véleményét is hallani. Szeretném tudni, mennyi kárt okoztak benne, a népénél. Végül, szinte békülőgesztusként, áttérek a másik kérdésére.
-Az állatok és bogarak? Nem, ők nem beszélnek. Kommunikálnak, de elsősorban mozdulatokkal,szagokkal, egyéb hangokkal, de nem beszéddel. Otthon majd utána nézhetünk ennek részletesebben is. Mindenesetre nem valószínű, hogy alapos ismeretük nélkül szót tudnál érteni velük, annyira sem, mint a kutyákkal. -tetszik, hogy ennyire lelkes. Jó érzéssel tölt el a siker.
-Tudod, Puppy nagyon különleges kutya, okosabb mint a legtöbb földi eb, de őket sem kell félteni: annyi ideje vannak már az emberekkel, hogy könnyen megtanulják a mozdulatainkat, és mi is könnyen meg tudjuk érteni a kommunikációjukat. Az erdei állatok viszont nem ilyenek. Nem értenek minket, és ezért szeretném, ha egyedül nem kószálnál el. Ez viszont nem jelenti azt, hogy felnőttekkel nem fedezheted fel az erdőt.-vigyorgok, és máris túracipő után kezdek kutatni a táskámban.
-Megígérem, nem tévedünk el, és.. a bogarak aprók, nem bántanak.-húzom elő a cipőm
-Van néhány, amit nem szabad megfogni, de a könyvek majd eligazítanak minket.-Valahogy. Nem is tudom, hogy kell használni őket... mindegy. Majd rájövünk.
-Készen állsz a kalandra? Akkor fogj ceruzát és papírt, és indulás!

-Hát, szeretjük azt hinni, hogy uraljuk-nevetek fel. Humorosnak találom ezt a fajta beképzeltséget.
-De a viccet félretéve: nagyon sok dolog van, amit meghatározunk, ami csak és kizárólag úgy működik, ahogy mi akarjuk, de ezek elsősorban a városainkban, az általunk teremtett dolgokkal kapcsolatban van így. A természeti jelenségek azonban most még, bármennyire is szeretnék a legtöbben a teljes kontrollt, nem befolyásolhatóak ennyire.-Mondom. Azt viszont már nem teszem hozzá, hogy nem is szeretném, ha eddig jutnánk, hogy minden pillanatot meghatározhatnánk. Az az élet halála lenne.
-Igazad van.. lennének. -úgy tűnik, nem egészen értettem meg eddig, mi is a pontos baja Zamnak, most azonban kibújt a szög a zsákból. Kissé elgondolkozva szólok újfent
-Nem tudom, hogy megy ez nálatok.. de mit gondolsz, lenne rá lehetőség hogy haza látogathass, vagy legalább egy játszótársat fogadj?-tanácstalan vagyok. A fajok közti kapcsolatokkal eddig nem foglalkoztam, Zamnak viszont szüksége lenne egy kis hazai élményre, ahogy, végre tisztán, látom.
-Halacskának hívta? Kis csibészem, csak nem hallgatóztál?- csiklandozom meg játékosan Zam oldalát.
-Nos.. ha annak nevezte..-Hogy is mondhatnám?
-Van, amikor kedveskedünk, és kedves neveket adunk azoknak akiket szeretünk. Mi emberek gyakran hívjuk a párunkat mókuskának, nyuszikának, de ezek mögött a nevek mögött érezhető a szeretet, idegeneket viszont sohasem becézünk. Ha csak a szavakat nézzük, valóban nincs különbség a kedveskedés, és a megvetés között, de a hangsúly, a mögöttes szándék, és a környezet és a nem szavakban történő kommunikáció más-más hatást kelt, de még így is van néhány állatnév, amit kerülünk, ilyen a majom, a disznó, a patkány, marha, és még néhány másik, mivel az állatok nem túl hízelgő tulajdonságai jutnak először eszükbe hallva őket. A kedveskedő nevek pedig gyakran egy állat nevének bájosabb alakjai, vagy eleve bájos állatok.-Nem tudom, mennyire zavaros ez így neki.
-A halacska a hal egy bájosabb alakja, nyilván gyengéd volt a környezet is, amiben elhangzott, és inkább értékelte a jó tulajdonságait. Érdemes a szavak zenéjére is figyelned. Nyugodtan mondd ki őket, és hallani fogod, hogy a hal mennyivel ridegebb, mint a halacska, akkor is, ha nincs mögötte egyéb szándék.-nem tudom, ennél hogy tehetném nyilvánvalóbbá, nincs is kedvem tovább magyarázni, míg ott fortyog bennem a düh, amiért ismeretlenül megítélnek minket.
-Nos, én azt mondom, nem az a bűn, ha az ember tanul, és még tanulnia kell, hanem ha hamis büszkeséggel elítéljük azokat, akik kevesebbet tudnak nálunk. Tudod, nem vagyunk egyformák, nem fejlődünk egyformán, és nem is születtünk egyszerre, és ez a sokféleség teszi széppé a világokat. -zárom le a számomra kényes témát.
-Te jó fiú vagy Zam-teszem a kezem a fejére, hogy kicsit megsimogassam a buksiját.
-Ne felejtsd el ezt a jóságot akkor sem, ha vádló leszel, jó?-mosolygok rá. Ha így tesz, biztos sok harca lesz, de a kezébe kerül népének továbbfejlődésének kulcsa.
-Jól van. csak felkapom a cipőm!-És áldom magam, amiért kényelmesebb ruhában jöttem, így , mivel úgysem szándékozok csúszni-mászni, nem kell átöltözéssel bajlódni.
-Na keressük meg a könyveket.-adom ki a parancsot, és elindulok a portarész felé. Ott van a legtöbb esély, hogy bármit találjunk, majd egy elrongyolódott kötetet véve a kezembe, és egy cetlinyi üzenetet hagyva hátra a Zammal való kis kirándulásról, kilépek a faházból.
-Irány az erdő nagyfiú!-mondom Zamnak, majd a fiatalság felé intek.

-Srácok! Elmegyünk Zammal sétálni egyet az erdőbe. -biztos ami biztos, így legalább nem keresnek minket potyára.

Megint egy nagyot nézz.
- Hogy mi van? - pislog az orosz srácra.
- Te tojásból keltél ki? Na ne! - rázogatja fejét, mint aki nem képes elfogadni ezt a hihetetlen állítást.
- És repülő hüllők ma már nincsenek. A dinók kihaltak. Mesebeli sárkányhoz pedig még nem volt szerencsém. - kételkedik továbbra is abban, hogy a srác valaha is tudna majd repülni. Bár meg kell hagynia, a pikkelyei igen érdekesek.
- Mit ne mondjak, én is meginnék egy sört. - csalóka mondat.
- Figyú! - húzódik közel Vaszilij füléhez.
- Tünjűnk el a többiek elől az erdőben. Aztán menjünk vissza valami civilizáltabb helyre. Útközben láttam egy benzinkutat. Talán ott tudunk inni valami finomat. - szemei csillognak, bájos arcán lelkes mosoly. Lehet egy ilyen aranyos pofikának ellenállni?

- Ühüm - mondta a lány kérdésére, hogy tojásból kelt ki. - Ronda és mocskos dolog volt.
A lány kérésének, hogy keressenek valami civilizáltabb helyet, egyszerűen nem tud ellenállni, még ha az egy benzinkutat is jelent valahol az isten háta mögött, ahol legalább sörözni lehet.
- Jó ötlet. Ha mutatod az utat - suttogja. - Porzik a vesém, majd vegyünk rágót is. Van pár ötletem, hogy tetessük, hogy nem ittunk semmit...

Sweety-re kaptam fel a fejemet, hogy ő és Zam elindulnak az erdőbe. Namor-t, Gloria-t és Puppy-t nem láttam a lányom közelében, értük annyira nem aggódtam, a kutyába több felelősség szorult, mint a kamaszok legtöbbségében. Azonban valami feltűnt, hogy Laura és Vasil elindulnak valamelyik irányba, ráadásul az erdő felé. Nem láttam, hogy bármelyik felnőtt is ott lett volna a közelükben, így elindultam feléjük, körülöttem most úgy sem volt senki sem.
- Lucy, Vasilij – szóltam nekik. – Maradtok a táborban, nem mentek semerre. Adott valaki engedélyt egyáltalán, hogy az erdő felé menjetek?
Én is voltam fiatal és kamasz, így tudom, hogy a tanárok elől igen sokan szerettek meglógni.
- Egy kis figyelmet kérnék! – szólaltam fel hangosan. – Tanári kíséret és engedély nélkül senki sem hagyja el a tábort. Ha valakinek szüksége van valamire szól az egyik tanárnak, aki majd kimegy kocsival a városba és vásárol. Egymás testi épségére fokozottan ügyeljünk és lehetőség szerint, aki tudja kezelni a képességét, az se nagyon használja. Ne rúgjanak ki minket innen az első napon. És ha valaki megszegi ezeket az egyszerű szabályokat azt azonnal visszük haza és nem csak a táborból megy haza, hanem az iskolából is. érhető voltam?

Vaszilij csak ennyit mondd.
- Majd kiállok és kukorékolok, bébi!
A srác felkacag.
- Amúgy vicceltem. - Vaszilij már épp azon van, hogy kövesse a lányt, amikor az igazgatónő megállítja őket.
Serena Davidson.
Elmondja, hogy az erdőbe mennek, és lehetőleg senki ne tüzeskedjen. A mutáns srác nem kedveli ezt a fejleményt, utálta, hogy ha irányítják.
- Miért mi lesz, hogy ha elszökök, szól a faternak Moszkvában? Kicsit sokáig tart majd, ameddig ide repül.

Érdeklődve hallgatom Muguramát, ám különösebb reakciót nem vált ki belőlem, de legalább rájöttem közben hogy jó közönség vagyok. A végére csak elmosolyodok, bele túrok a hajamba majd kicsit megrázom a fejem, csak lazán mint a napszemüveg vagy sampon reklámokban.
- Szenvedés nélkül nincs siker. - Mondom végül a srácnak, majd Tylert figyelem ahogy a sütit lepakolja az autóra, s mennék is, de túl sokan vannak most ott ahhoz hogy oda sétálhassak. Kicsit csalódott vagyok ez ügyben, de csak hagynak valamit későbbre, nem? Hát nem biztos de azért reménykedek benne. A következő ami felkelti a figyelmem Serena szavai voltak, miszerint engedély nélkül senki sehova.
- És ez engem miért nem lep meg?... - Kérdem magamban lehangolta, egy újabb hangos gondolat. Végül közelebb suhanok Lauráékhoz, nem túl közel csak olyan határ távolságra, majd mintha csak próbálnék súgni neki valamit, tölcsért formázok a kezeimből, és hangosan suttogva szólok hozzá.
- Laura. Laura!!! Pssszt! Hova akartatok menni? - Kérdem érdeklődve, bár nem vagyok benne biztos hogy menni akartak valamerre, csak feltételezem.

Kicsit meglep Mugurama hirtelen közeledése, nem értem honnan szerzett hirtelen ennyi bátorságot a fiu, de nem bánom örülök neki hogy így érez. Még mielőtt elengedne, felé fordítom a fejem, s viszonzásul finoman arcon harapom, nem úgy hogy fájjon vagy hogy kellemetlen legyen, sőt, eléggé tudom hogy hogyan kell kellemessé tenni egy ilyen élményt. Mindeközben pedig kezemmel az arca másik oldalán simítok végig. Ezzel most meglehetősen feltüzelt, de igyekszem magam visszafogni, alap esetben nem tenném mert hát nem érdekel hogy ki lát meg ki nem, de hagyom had távolodjon egy, nem akarom hogy valamilyen baja legyen a dologból.
- A tálcáról? - Nézek rá kérdőn, kicsit elvesztettem a fonalat az előbbi dolgok miatt, de kis gondolkodás után beugrik hogy a süteményekről beszél amit nem régen néztem.
- Valami... Csokis keksz féleséget ha van Légyszives. - Mosolygok rá kedvesen, közben pedig próbálom visszafogni magam hogy ne támadjam le... Nehéz dolog.

Vaszilijre néztem a szavai után, már tudtam, hogy ilyenkor mit kell vele tenni, Boris mondta, amikor a fiút elhozta az iskolába.
- A nagybátyádnak szólok, Borisnak – mondtam. – És hidd el vele rosszabbul jársz, mint az apáddal.
Fáradtan sóhajtottam fel, ilyet nem hiszem, hogy valaha is mondtam, de szükségem lett volna arra, hogy az urak megérkezzenek, ezalatt pedig Hood-ot és Jamest értettem. A lányokkal talán még magam is elbírnék, de a fiúkhoz tényleg rájuk volt szükség itt. főleg, hogy Tyler is csak édességeket osztogat, ahelyett, hogy odafigyelne rájuk, Judy valamit szervez és Sweety is Zam-mel megy erdőt felfedezni. Még Hank felügyelete sem ártott volna, mert egymagamat kezdtem kevésnek érezni ennyi kamasz ellenébe. Támadt egy ötletem, igaz ahhoz még tábortüzet kell tenni. még nem ismert mindenki mindenkit, még minket tanárokat sem ismertek, így az ismerkedés nem ártott volna. Csak kapjak erősítést, utána felvetem nekik ezt.

Mugurama végül elsiet a tálcához, kihasználom az időt és megpróbálom elterelni róla a kicsit... Nagyon perverz gondolataim, többé-kevésbé sikerül is, de elég nehezen megy, nem vagyok hozzászokva hogy visszafogjam magam, és most is csak azért teszem mert nem akarom hogy megint szívás legyen a képességem miatt, amúgy nem érdekelne a dolog és már rég fűre terítettem volna. Visszatér, és ohó! Hozott csokis kekszet, meg ásványvizet is, amire nem számítottam, de mosolyogva átveszem. A kekszet egész gyorsan legyűröm, nem falom csak nagyon jól esik. Miután kivégeztem várok egy kicsit, amíg meg nem szomjazok tőle, ami elég gyorsan megtörténik, szóval felbontom a vizet és kb a felét ki iszom. A végén egy elégedett sóhajt hallatok, majd a srácra nézek.
- Ez már kellett, köszi. - Mondom mosolyogva, majd egy kicsit furcsállóvá vállik a tekintetem amiatt hogy csak néz.
- Őőőő... Mi az? - Nézek rá kérdőn, majd a válasz után ismét Lauráék felé fordulok és kellemetlenül nézem a dolgokat. Igazából azt sajnálom hogy már csak egy húzásom van.

Még mindig kétkedve csóválja felé Vaszilij szavaira.
- Hát, öcsém, neked akkor nehéz dolgod lesz egy olyan csajt találni, aki ki tudja költeni a tojásaidat. Nem tudom, hogy tyúkmutánsok szaladgálnak-e a világban, de ha találsz egyed, azonnal vedd feleségül! - javasolja Laura.
Mutatná ő az utat, de ez a vén boszorkány mindent látó szemével csak kiszúrja őket.
- Tán azért is kérjek engedélyt, hogy levegőt vegyek? És egyébként Laurának hívnak! Lucynak még véletlenül sem szeretném, hogy becézzenek. - válaszol gúnyosan Davidsonnak.
Legalább Vaszilij kitart mellette, a gúnyban is.
Ekkor hallja meg Csillát, ahogy szólongatja. Rögvest mosoly terül szét durcás arcán. Igaz, kicsit megszeppen, látva, hogy Mugurama megpuszilja barátnőjét.
"Ej! Meg van az első bázis!" - mosolygása vigyorba megy át. A csaj megharapja. Ezen meg egy nagyot nézz.
- Vámpír ez, vagy mifenemanó? - pislog nagyokat.
Ez a Davidson meg már nagybátyjával fenyegeti szegény Vaszilijt. Lebukott tettestársára nézz együtt érzőn.
- Gyere! Menjünk oda barátnőmhöz, Csillához és újdonsült pasijához. - kuncog jóízűt Mugurama-n, és odahúzódik Vaszilijhoz.
- Talán nem sör van ott, csak szörp és süti, de más szórakozásra is sor kerülhet. - kacéran rákacsint és kezével apró kis szikrát vet Vaszilij pikkelyeire, hogy éppen csak megérezze a srác.
- Ne, menjünk! - ragadja meg karját és húzza magával Csilláék és a finomságok felé.

Laura sarkon fordul és három adamantium penge csúszik ki az arca elé. A többiek is azt látják, hogy Logan áll előttük, aki komoran elállja az útjukat.
- Na elmondom hogyan lesznek a dolgok. Ez a kislány elmondja ti mit csináljatok és ti úgy tesztek. Ha gondotok van ezzel a jó hír az, hogy hoztam magammal két embert, aki összetud titeket varrni.
Ezzel a mutáns megfordul és bestia meg Hood megérkeznek a hátizsákjaikkal.
- Jobb, ha megjegyzitek pubik egy tábor veszélyes tud lenni. Addig jó ameddig mi megvédünk ezektől a veszélyektől.
Ezzel a férfi el is tűnik. Bestia csak egy pillanatra fordul hátra Loganre nézve.
- Barátom egy nyíl áll ki a hátad...
- Tudom.