Re: Belleplain tábor

by **Adam Taylor** Vas. 29 Jan. 2012, 15:33

Mugurama az utazás során egy halomban kötött ki a többiekkel. Nem fogja az utazásnak ezt a formáját megszeretni. Már menet közben is a saját nyelvén morog. A leérkezéskor azonnal talpra próbált állni. Aztán a környezetét kezdte figyelni, mivel látta, hogy Lex segít Zafírnak. Lorna pedig elindul körülnézni.ú, Mugurama a lányra néz.
- Lorna vigyázz magadra. - szól utána. Aztán a többiekkel együtt befelé indul. Zafírra néz. - Zafír pihenj! Maradj nyugton látszik, hogy a lábadon is alig állsz. - mondja a lánynak korholó hangnemben. Menet közben Jakere pillant. A fiú teljesen és halálosan nyugodt. Mintha valahogy békére talált volna.
- Jake mozgás! Ne maradjunk nyílt terepen. - mondja miközben halad tovább. Próbálja hegyezni a füleit és minden érzékszervét. Melőtt elérik az ajtót a hátát a ház felé fordítja. Aztán behátrál az ajtón. Amikor belép az ajtón Csillára néz aztán a többieket is megnézi. Látja, hogy mindenki nagyjából rendben van.
- Sziasztok. Tanárnő! - köszön mindenkinek, az idegenen végignéz de nem tudja mit mondjon rá. Csillához lép megpuszilja az ajkait és visszahúzódik jelezve, hogy csak köszönt.
- Mi történt? - kérdi a lánytól halkan.

by **Sarah** Vas. 29 Jan. 2012, 19:33

Csendesen ácsorgok a falnak dőlve, és nézem hogy mi is folyik idebent, és hát nem jó dolgok történnek, úgy tűnik nem csak engem idegesít ennek a... Hogy hívják? Miért felejtem én el szinte minden új ismerősömnek a nevét? Aztán meg csodás módon eszembe jut, bárcsak jobb rövidtávű... Meg jobb hosszútávú memóriám lenne! Na de vissza a témára, szóval úgy néz ki hogy nemcsak engem zavar Sidone jelenléte, és ez pedig nem jó, főleg azért mert ez az egyetlen felnőtt aki velünk van, vagyis nem az egyetlen, de ő képes csinálni valamit, a másik meg még nem igazán jött rendbe... Sok idegesítő magamban beszélés. Egy kis csendes várás végül, mindenki csak úgy elvan magának, ücsörög vagy fekszik, vagy éppen ácsorog mint például én, bár lassan kezdem úgy érezni mintha nem is lenne talaj a lábam alatt, mintha csak úgy levitálnék, milyen kellemes érzés, de miért érzem így magam? Ez az a pont, ahol Steph hangja kicsit felriaszt, majdnem bealudtam itt helyben, nem aludtam egész este és iszonyatosan fáradtnak és leharcoltnak érzem magam.
- Velünk vannak, tudom. - Mondom annak a bizonyos tahó bunkó páncélosnak, akin most igaz nincs páncél, de bennem azt hiszem most már így fog élni... S kinyitom az ajtót.
- Fáradjatok bel... - Nem tudom végig mondani, mert kapok egy puszit Muguramatól, meglep, és így hirtelen reagálni sem tudok rá. Bár hallottam hogy itt van, átszűrődött a zaj az ajtón, és hát mit ne mondjak, nem nyűgöz le az ilyen viselkedés.
- Öööö, titeket nem tájékoztattak róla? Zam eltűnt és őt... - Mutatok Sweetyre - ... Hát nem tudom, elbántak vele.

by **Mich** Vas. 29 Jan. 2012, 20:14

Az illatommal kapcsolatban egy kis megjegyzés: Nem vagyok agyonra parfümözve, csupán egy méreg drága parfümből pár fújás, és annyi, plussz frissen mosott haj illata. Ez egy átlagembernek kicsit sem hat soknak, inkább kellemesnek. Persze tudom hogy a lupineoknak nagyon érzékeny az orra, és simán megérzik, de nem hiszem, hogy ennyire undorító lenne nekik, Logan sem undorodott Jean-től, pedig nem hiszem, hogy testszaga lett volna a lánynak. Ezeket a parfümöket, parfümőrök készítik megrendelésre, személyre szabottan az adott egyén bőre illatához igazítva. A parfümőrök orra, pedig a lupinokét megközelítik, még a félelem szagát is megérzik az embereken. Bocs csak ez már zavart kicsit, hogy mindenki büdösnek tart, pedig... bounce

Megérkezik a táborozók másik fele, a fiúk. Végre! Talán ők nem lesznek ennyire ellenségesek, mint akik itt vannak. Az egyik fiú egy... hát, hogy is mondjam... egy csókfélét ad Csillának üdvözlésképpen. A lány láthatóan meglepődik ezen, majd a fiú rám néz. Előveszem ismét a legcukibb mosolyom, majd intek neki köszönésképpen. Majd ha közelebb jön bemutatkozom neki, és a többieknek is. Továbbra is ülök ahol eddig, bár most már, hogy jöttek új arcok jobb lesz a kedvem.

by **Serena Davidson** Hétf. 30 Jan. 2012, 14:12

Mugurama-ra néztem, amikor szó szerint elmondja újra a parancsaimat a többieknek, mintha én nem tettem volna meg. Ami pedig a pihenésre vonatkozott, csak ennem kellett egy csokit és innom egy pohár vizet és jól leszek.
- Köszönöm, de én is el tudtam mondani, amit kellett, nem kell ismételni – mondtam. – El tudom dönteni, hogy mikor pihenjek és mennyit.
Még betereltem Abir-t is az épületbe, hogy ne maradjon kint, majd utána én is beléptem.
- De elmondtam, hogy mi történt – fűztem hozzá Csilla szavaihoz. – Hank bácsi már jön vissza, Logan pedig elment megkeresni az emberrabolót.
A ház konyhájába mentem töltöttem egy pohár vizet magamnak és megittam, majd a gyerekek csomagjából elővettem egy csokit és azt is elmajszoltam. Végül egy adag jeget vettem elő az egyik táskából, amiben az ilyen dolgok voltak és odavittem Sweety néninek és a halántékára tettem.
- Ez is segít, hogy elmúljon a fájdalom – mondtam neki. – Értesítettem a SHIELD-et is, az Angyalokat, ők is szerintem hamarosan megérkeznek.

Belleplain tábor - Page 11 00120

Nem azért olyan, amilyen. Egyik kari sincs hozzászokva. Gunny félasgardi és jellemzően háborúkban harcolt, neki túl erős és szúrós a parfüm. A vér és a félelem, amit megszokott, meg a halál szaga, ezek a megszokott hétköznapiak, az ilyesmi nem is volt az ő idejében már nagyon mm a parfüm, mert kb emberiség sem volt. A kree, shi’ar és hasonló dolgok meg valszeg nem föli illatúak. Így neki ez a gondja. Lorna sincs hozzászokva a parfümökhöz, meg mindkettőnek teljesen állatias szaglás, így minden ilyen extrém erős valami az erős. Főleg, hogy írtad h a tied drága, azaz valószínűleg semmi mesterséges anyag sincs benne, és így minden bizonnyal kerül bele olyan anyag, ami zavaró egy állati orrnak főleg ennyi minden összevegyítve. Tekintve, hogy most főleg itt helyben az emberrablót akarják kiszagolni és a parfüm és a hús meg a tábortűz esetenként elnyomja azt az idegen szagot.

by **Árny** Hétf. 30 Jan. 2012, 16:25

A kis némber szavaira csak bólintottam, most elhiszem neki, végül is amúgy sem tarthat sokáig megtalálni pár személyt, főleg nem repülve, és főleg nem akkor ha tudja is hogy merre keresse őket. Ahogy belépnek csak ülök tovább és végignézem ahogy szép sorban besorakoznak, sok új arc, továbbá ők sem szimpatikusabbak az előző társaságnál, hiába ők elvileg az erősebbik nem képviselői, semmivel sem nézem őket többe mint a lányokat. Az egyik srácon megakad a tekintetem, hirtelen, nem igazán tudom eldönteni hogy most kire bámul, rám, vagy a szőke némberre, talán a vágott szeme miatt van, nem néztem még ilyen emberrel farkasszemet, igazándiból nem is igen találkoztam még hasonló arcú személyekkel, és lehet hogy nem is akarok. Amikor a jég előkerül...
~Hmm, igen, szembe juthatott volna, már nem lényeg. ~ Tűnődök el egy pillanatra, majd felállok, felmagasodok a nép felé, és a röpképes lányra ( Steph ) nézek.
- Gondolom, most jön az a dramatikus pillanat, amikor el kell hagyni a tábort. - Jegyzem meg érzelem mentesen, és már csak a jóváhagyásra várok, végül is ha már mindenki itt van, minek tömörüljünk idebent, ha le is léphetünk egy elviekben biztonságosabb helyre?

by **Teddy** Hétf. 30 Jan. 2012, 17:01

Unatkozok, olyan szinten hogy kb kizárom a külvilágot, és csakis a gondolataimmal vagyok elfoglalva, szinte, valamilyen szinten hallom hogy mi történik a külvilágban, de számomra jelenleg leginkább a:
~ Hmm, vajon milyen lehet ez az ország részletesebben? De tényleg, olyan szívesen szétnéznék, igazából még csak itt New Yorkban, és részletesebben még itt sem néztem körül, tuti vannak itt jó helyek ahol egy magamfajta jól érezheti magát... Bár, ó.. Diák vagyok egy bentlakásos iskolában, és lehet hogy egyedül nem fognak sehova sem elengedni, és a lényeg azon van hogy EGYEDÜL, ha valakit a nyomomba állítanak akkor cseszhetem, magán élet sulin kívül zokni, nuku, kampec. Már persze ha egyáltalán elengednek minket bármerre is, remélem hogy nem egy ilyen rabszolga hajcsár, néha szabad kirándulós suliba kerültem, abba egyenesen belepusztulnék. Bár Zaphire felkeltette bennem a reményt, nem is az hogy felkeltette, sokkal inkább elültette bennem a reményt arról hogy itt jó arcok, és megbízható emberek vannak. S úgy őszintén megvallva, minek is gondolkodok én ilyesmiken? Eddig eszembe se jutottak ehhez hasonló gondolatok... Várjunk csak... ~ Kinyitom a szemeim, és egy csapat fiúval találom magamat szembe.
- Heló. - Köszönök kedvesen, egy olyan része a társaságnak akikhez még nem igazán volt szerencsém. Van köztük egy vágott szemű is, aki valakire nagyon néz, de nem tudom eldönteni hogy kire, talán én? Hát nem tudom, nem is hiszem, bár ki tudja.

by **Steven** Hétf. 30 Jan. 2012, 18:25

A repülés, a körülményektől eltekintve, számomra élvezetes volt. A landolás, na az már kevésbé. Úgy tűnik a testem az Elődök földjén tett rengeteg repülés után, már túlságosan hozzászokott, hogy repülés közben nem kell félni a föld közelségtől. Ennek hála kicsit váratlanul is ér a landolás okozta nehézségek és sikeresen elvesztettem az egyensúly érzékemet, majd pedig ezt követte a 10 pontos esésem.
- Ez elégé más volt. – Jegyeztem meg miközben felálltam, majd minden további magyarázat nélkül követtem a többieket a házig. Elengedtem fülem mellett Mugurama hangját, bár kicsit kezdet idegesíteni. Ugyan azt mondta Zaphire kerek 10 sec-kel előtte, a különbség csak az volt, hogy Zaphire-nek volt joga parancsolgatni, elvégre ő volt a legtapasztaltabb és erősebb közöttünk, na meg Logan is őt bízta meg a feladattal, hogy visszajuttasson minket.
Amikor az ajtó közelébe értünk, kezdtem furán érezni magam, majd mikor kinyílt az ajtó rá is jöttem, hogy mi miatt. Féltem Csillától, mármint nem magától a lánytól, ő rendkívül bájos volt, sokkal inkább a képességétől és hogy azt nem tudja még ő sem befolyásolni.
~ Ne felejtsd el, ez a csaj neked teljesen közömbös. Nem érdekel, hogy milyen jól néz ki, és hogy milyen kedvesnek fog hangzani a hangja, vagy bármi hasonló, ez mind csak megtévesztés. RÁ SE MERJ NÉZNI!!~ Gondoltam magamban, miközben mentem be Csilla mellett.
- Szia. - Köszöntem neki kedves hangon és intettem, mikor elhaladtunk mellette, de elégé feltűnő módon lesütöttem közbe a szemem hogy véletlenül se teremtsek vele szemkontaktust. Ennek hatására, majdnem neki is megy egy ismeretlen rasztás csajnak, aki köszönt is nekünk. Egy kicsit meglepett voltam, így pár pillanatig elmaradt a válasz.
- Szia.. - Köszöntem neki vissza, majd körbenéztem és láttam, hogy nem ő az egyedüli új arc. - ..sztok.- Kicsit arrébb álltam, hogy elálljak az útból, majd miközben a többiek beszélgettek én összeszámoltam az új jövevényeket a teremben. Fel se tűnt, hogy közben Csilla mellett álltam.
- Kik ők? – Kérdezem meg végül Csillától és ekkor realizálódik bennem, hogy ki mellett is állok éppen.
~Úgy néz ki a mai adag szerencsém tényleg kimerült akkor mikor Logannel harcoltam.~

by **Reptile** Kedd 31 Jan. 2012, 00:36

Az ajtóhoz közel lépve egy furcsa, különös, és kellemes érzés fog el, elsőnek nem tudom mire vélni a dolgot, és másodjára illetve harmadjára sem igazán, talán a lányhoz van köze aki kinyitotta az ajtót? Talán, vagy lehet hogy valaki ellenőrzött minket, és az volt ez az érzés, hmm ha már az ajtóban ácsorgó lánynál tartunk... Csinos, szemre való teremtmény, és nem bírom megállni hogy ne pásztázzam végig a testét, bár tudom hogy ez bunkóság, ezért próbálom nem túl feltűnően csinálni a dolgot. Bent a házban nem tudok mit csinálni, csak ácsorgok egy helyben, hallgatom hogy ki mit beszélget, próbálok nem lemaradni semmi számottevőről, Jake ideges, van aki elég rossz állapotban van, és van akin csak egy szakadt farmert visel... Mondjuk nem kell törnöm a fejem, előbb vagy utóbb úgyis tisztább lesz a kép róla hogy ki és mi ez a sok ember, már akiről nem tudom hogy kicsoda vagy micsoda, vagy ha mégsem derülne ki úgy spontán magától mint alap leközölt információ valaki mástól, akkor majd utána járok a dolgoknak, végül is nem tart sokáig körbekérdezni az embereket, vagy megismerkedni velük. Gyorsan lekörmölök pár szót egy lapra, majd átnyújtom Jakenek, csak a kíváncsiság hajt, de tényleg, tudni szeretném hogy miért viselkedik így hirtelen.
" Mi a probléma? ( Te hallod, ez a Mugurama mindig ennyire idegesítő? )" Ez díszeleg rajta.

by **Mich** Szer. 01 Feb. 2012, 01:12

Amikor az a felnőtt megemlítette, hogy el kéne menni innen, felcsillan a szemem, és ránézek.
- Igen itt szerintem sem maradhatunk, ne kísértsük a sorsot. - mondom - Ezután közelebb lépek a fiúkhoz, nem túl közel, csak annyira, hogy tudják nekik beszélek.
- Sziasztok srácok. Sidonie vagyok az új diák. - mosolygok feléjük, miközben intek nekik a kezemmel.
Ezután ha nem szándékoznak velem beszélgetni akkor hagyom őket és visszaülök, ha viszont igen akkor szívesen beszélgetek valakivel.
~ Nah remélem minél előbb eltűnünk innen. Ez megoldódott, nem kell egy éjszakát sem sátorban tölteni. Nagyon rosszul indult ez a nap, de aztán végül is elégedett vagyok, nem kell napokig itt rohadni. Belegondolni is rossz. Sajnálom mondjuk az elrabolt kisfiút, de biztosan megtalálják majd őt. Szerencsére én ismét jól jöttem ki a helyzetből. Általában ez van, hála a képességemnek. Bárhol is van az a szegény kisfiú, de remélem hogy nem esett semmi baja. ~

by **Serena Davidson** Szer. 01 Feb. 2012, 11:02

Aztán meghallom, amiket mondtak azonnal ugrottam fel. Most komolyan haza akarnak menni, mintha mi sem történt volna? Ezt tanulják itt, ezt látják ezen a helyen?
- ELÉG! – csattantam fel dühösen. – Ennyire érzékelten és szívtelen patkány hogy lehet mindenki?! Igen maga is George és te is Sidone! A fenébe! Elraboltak egy hatéves kisfiút! – kiabáltam remegve a sírás határán. – Meg fogom kérni a többieket, hogy maradjunk itt és mind segítsünk a keresésben!
A nitrogénmaszkja itt volt, lehetséges, hogy már halott is. nem! Egy kree vitte el, ha minden igaz, ő pedig tudta, hogy a Föld nem alkalmas nekik, mert kevés a nitrogén. Élt, muszáj, hogy éljen!
- A leendő X-men tagjai vagytok! Egy részetek, a dolgunk a segítés, mások segítése! Az alap az lenne, hogy mindenki azt mondja, hogy itt marad és segít, nem pedig az, hogy már menjünk el innen! Úgy bánj másokkal, ahogyan akarod, hogy veled is bánjanak! Ez azoknak szól, akiket csak elkényeztettek otthon és semmiért sem kellett a kisujját sem mozdítani, annak, aki eredetileg még húsz év múlva is azon siránkozott, hogy itt sátorban kellett aludnia és mennyire megalázó és koszos! Maradsz Sidone és ha úgy döntenek nekiállsz keresni az erdőben te is!
Idegesen léptem az egyik ablakhoz és fordultam el a többiektől, hogy ne lássák, ahogyan sírok. Odakint kellene lennem, az egyik legjobb barátomról van szó, istenem, Zam! Miért? Most miért történt ez, míg az én idősíkomban nem? Mi történt korábban, ami miatt ilyen drámai fordulatot vett ez az egész? És hol vannak már az Angyalok és Hank bácsi?

by **Árny** Szer. 01 Feb. 2012, 13:51

A lány hirtelen felcsattanására nem igazán tudok mit mondani, így hirtelen, kell egy kis idő amíg felfogom hogy mit is mond, majd miután ez megvolt... Kénytelen vagyok elvigyorodni, régen találtam ilyennel szembe magam, egyrészt valaki lemagázott, másrészt pedig volt mersze a képembe vágni hogy mennyire... " Szívtelen patkány " vagyok, mindezzel különösebben nincs problémám, én is tisztában vagyok vele, ami jobban zavar a dologban az-az hogy egy ilyen senkiházi időutazó némbertől hallom, bár már kezdek kételkedni abban hogy valóban az lenne, hiszen akkor ezt tudnia kellett volna.
- Mondj valami újat némber... Mellesleg értem, akkor most mond meg nekem őszintén, te kiküldenél egy csapatnyi kölyköt az erdőbe, hátha őket is leütik vagy elviszik? A leglogikusabb az ha ezeket minél hamarabb elviszik innen, és azokra marad a keresés, akik például értenek is hozzá és meg tudják védeni magukat. - Elég ridegen beszélek, de mégis hallható benne egy enyhe agresszív hanglejtés, pedig most kivételesen, életemben először próbálom visszafogni magam, és ez látszik is rajtam, néhány apró mozdulatban ugyan, de aki ismeri az emberi "testbeszédet" alaposabban, annak feltűnhet a dolog.
- Nézz rájuk, szerinted mit tudnának ezek csinálni egyedül? Ha meg egy csapat képzett emberrel küldöd ki őket, akkor meg valószínűleg csak útban lennének.... Bár ő felőlem maradhat, ráfér egy adag összesározás. - S ezen a ponton Sidonie-re nézek.

by **Sarah** Szer. 01 Feb. 2012, 14:36

Nagyrészt mindenkit mosolyogva fogadok, még az új arcokat is, próbálok minél kedvesebb lenni, és oldani kissé a hangulatot ezzel, néha az ilyen dolgok jobban működnek mint a szavak, és jobb lenne az is ha a társaság nyugodtabb lenne, de Jake... Nos kicsit felhúz azzal hogy jól láthatóan a tudtomra adja hogy mi a véleménye. Kicsit ingerülten nézek utána, majd bezárom az ajtót ahogy mindenki bejött ismét. A következő ami feltűnik hogy Mugurama ha jól látom szóba keveredik Sidonievel, bár ezzel nincs problémám, nem vagyok ilyen téren érzékeny. Jake végül mégiscsak hozzám szól, én pedig reakcióként mérgesen összehúzott szemekkel nézek rá, s egy kis hezitálás után megszólalok.
- Öhh, Ingemar Fagerholm... Ha jól emlékszem, aztán ez a rasztás hajú itten, ez Alicia Havana... Ömm izé-izé... Őt nem tudom, az a magas hapek ott meg valami George Ethan, elvileg mágus, és kőbunkó én mondom... - Majd itt halkabbra veszem a dolgot, hogy senki más ne hallja Jaken kívül.
- Az a nyávogós ott pedig Sidonie, valami mit tudom én kicsoda, iszonyatosan idegesítő. Mellesleg ha nagyon zavar a társaságom, alrébb lehet menni, van hely. - Mondom kissé sértődötten, és ha nem akar tovább beszélgetni akkor elfordulok és csendesen mérgelődök, s csak Steph szavaira kapom fel a fejem.
- Én.. Én mit tettem? - Kérdem szomorkásan, mert nem hiszem hogy bármi rosszat is mondtam vagy tettem volna.

by **Mich** Szer. 01 Feb. 2012, 14:59

Már megint engem támadnak, pedig én nem csináltam semmit. Ebből elég, ezt már nem tűröm szó nélkül. Eddig lenyeltem minden sértést mert új vagyok, és szótlanul tűrtem, hogy úgy néznek rám mint a véres rongyra. Azért mindennek van határa. Elöntenek az indulatok és nem fogom vissza magam.
- Te! - mutatok Steph-re - Mit képzelsz magadról, ki vagy te?! Ugyanolyan diák vagy csak, mint mi itt mindannyian. Eddig tűrtem, mivel új vagyok még, de elegem van a parancsolgatásodból. Ha majd egy tanár mondja azt, hogy maradjak, akkor talán megfontolom. Bár szerintem nekik több eszük van, minthogy veszélyes terepre küldjenek ki képzetlen gyerekeket! - szinte kiabálok az indulatoktól.
- Igaza van a George-nak. - mondom a szavaira, de aztán befejezésével már nem értek egyet. Megszeppenve nézek rá, hogy miért akar engem összesározni, de nem szólok vissza, neki nem. Ő tanár és tiszteletben tartom a rangját.
- Ha ekkora nagy hős x-men vagy, akkor miért itt kuksolsz te is velünk? - vetem még oda neki, immáron lehiggadva. Remélem ez az utolsó mondatom szíven ütötte. Nem tudom miért pont ezt mondtam, talán a képességem miatt találtam el pont a legfájóbb pontját. Vagyis remélem, hogy az.

by **Teddy** Szer. 01 Feb. 2012, 15:16

A bemutatásomra csak bólintok, bár én úgy érzem hogy ez a részletesebb megismerkedés ráér későbbre is.
- Örvendek. - Ezt azért még hozzáfűzöm, majd a kialakult vitaféleségre terelem a figyelmemet, nem tetszik a dolog, nagyon nem, de beleszólni nem akarok, nekem aztán mindegy hogy itt szívom el mások elől a levegőt egy hatévest keresve, vagy pedig valahol máshol, bár szerintem már hetedhét határon is túl vannak szerencsétlen gyermekkel, bár ki tudja lehet hogy csak én gondolom így, és ami főleg lehetséges az-az hogy ez a gondolatom is hibás, mint oly sok másik. Egészen addig nem akarok beleszólni a dolgokba, amíg Sidonie meg nem szólal, igaz Stephanietől sem esett jól hogy elvileg patkány vagyok, bár gondolom nem mindenkinek szánta, úgyhogy végül is nem vettem magamra a dolgot, mert nem tettem és nem is mondtam semmit, ami miatt magamra kéne vennem. Szóval visszatérve a lényegre, amint Sidonie megszólal... Na jó nem egyből, de kb ott hogy " de elegem van a parancsolgatásodból " Oda osonok mögé, egyik kezemmel rátámasztok az oldalára, a másikkal pedig lehetőség szerint befogom a száját, aztán a fülébe súgom.
- Figyelj... Nem izé meg nem hozé... Hozé főleg nem, de ezt most inkább hagyd rájuk, jó? Ígyis siralmas a hangulat aztán nem kell hogy rajtuk kívül más is itt a másik torkának essen.- Aztán remélem hogy megérti.

by **Serena Davidson** Szer. 01 Feb. 2012, 15:24

George-ra emeltem a tekintetemet.
- Nem mondtam, hogy egyedül, valószínűleg nem csak Logan lesz kint, hanem az Angyalok is jönnek, nekik segíteni.
A kiakadó Sidone-re néztem, nem is vártam tőle kevesebbet. De akkor is dühít, hogy nem is érdekli, hogy mi van Zammel. Az én hibám ráadásul, hogy ezt nem tudtam.
- Had mutatkozzam be, Stephanie Davidson vagyok, korábban az X-men vezetője, most X-men tag, és csak azért nem vagyok a Bosszú Angyalainak tagja, mert úgy döntöttem, hogy befejezem az iskolát! És az, aki rólatok mindent tud és tökéletesen ismer innen mindenkit. Nem vagyok csak diák, nagyon is tévedésben vagy! Rám vagytok bízva, így azt teszed, amit mondok, vagy Zack bácsival küldetlek vissza a kifutóra Csehországban és mehetsz a kedvenc időtöltésedet csinálni, másokat ugráltatni! Olyanok közé, akik elviselik ezt a pénz miatt. Itt ne várj különleges bánásmódot, mert az apád megpróbált „lefizetni” minket.
Az utolsó szavaira közelebb léptem, nem akartam megütni, az túlságosan barbár lett volna, csak szánakozva és szomorúan néztem rá, már dühös sem voltam, csak kétségbeesett és szomorú.
- Mert rátok vigyázok ostoba liba! És mert Logan ezt a parancsot adta! Engem megtanítottak arra, hogy azt tegyem, amti mondtak és nem visszaugatok rá, bármennyire is nehéz megfelelni ennek! Mert igen ott lennék kint szívem szerint, de akkor rátok nem vigyáz senki – feleltem. – Mit várnál, ha téged raboltak volna el? Mindenki akkor most menjünk haza és ne foglalkozzunk vele, vagy pedig azt várnád el, hogy keressenek meg? Mit szólnál, ha apcui egy fillért nem fizetne azér,t hogy kihozzon téged onnan?! Mit fogsz a gyerek anyjának szemébe mondani, hogy sajnálom, de én inkább hazamegyek mintsem segítek megkeresni egy hatéves kisfiút, mert letörne a körmöd és koszos lennél odakint?! – kérdeztem teljesen komolyan.

by **Adam Taylor** Szer. 01 Feb. 2012, 15:41

Mugurama meghallgatja a lány válaszát és Ingemarra néz. Az újabb felnőtt zavarja kicsit. A férfi furcsa. Nem tetszik neki ahogy az embereket figyeli. A mosolygós lányt megnézi, de nem különösebben érdekli. Aztán csak csendesen figyel. Aliciára néz. Tovább hallgat. Aztán ismét Csillára néz. A kifakadókat meghallgatja. Aztán elgondolkodik. Segíteni akar, de még él benne az "edzés" emléke. Logan laposra verte volna őket megerőltetés nélkül. Ezt el kell ismernie.
- Zafír segítenék, de be kell látnod az úrnak igaza van. Csak hátráltatnánk titeket. - mondja a fiú komor és szomorú hangon. - Apám azt szokta mondani, hogy csak akkor menjek harcolni ha tudom, hogy nem akadályozom a társaimat. Éppen elég gondotok van nem kellünk mi is koloncnak. Sajnálom. - fejezi be és lehorgasztja a fejét. Látszik rajta, rendkívül bántja a dolog. Ennek ellenére tudja, hogy igaz. Ismerd meg önmagad és a határaidat. Mondogatta az apja. Hát ő ma megismerte.

by **Mich** Szer. 01 Feb. 2012, 16:15

Valaki hátulról megfog, miközben beszélek, majd befogja a szám. A raszta lány az, majd valamit mond nekem, de nem érdekel. Addig ficánkolok amíg el nem enged, gondolom nem akar a földre vinni és elenged mielőtt addig kapálózok, hogy mindketten elessünk. Ha elenged befejezem amit elkezdtem.
- Hogy képzeled?! Vedd le rólam a mocskos kezed! - fordulok hátra.
~ Már nem értem ki ez a nő? X-men vezető, Bosszú Angyal, de az iskolát még nem fejezte be. Nem értem, Ha ekkora guru, minek akarja befelyezni az iskolát? ~ gondolkodom el egy pillanatra.
- Ha engem rabolnának el? Hát biztos nem azt, hogy egy csapat kölyök keressen meg. Megvannak a szervek, akik ezt a munkát szakszerűen tudják végezni. És már bocs, hogy nem kapok sírógörcsöt amiatt, mert egy számomra teljesen ismeretlen kölyök eltűnt. Ne érts félre sajnálom, hogy eltűnt és remélem megkerül mihamarabb, de az országban naponta több száz gyerek tűnik el. Most mindegyikért aggódjak és sírjak? Nem azért jöttem, hogy veszélyes emberrablókat üldözzek, aki gond nélkül elbánt egy tapasztalt tanárral is. Ha csak elveszett volna akkor más lenne a helyzet, akkor természetesen segítenék keresni, de ha azért mert nem akarok veszélyes emberrablók után eredni hazaküldenél, akkor rajta, tedd meg. - folytatom neki, most már nyugodt hangnemben. - Nem értelek téged, de ez legyen az én bajom. Igen én is úgy reméltem, hogy nem lesz különleges bánásmódban részem, csak az a baj, hogy mióta megérkeztem mindenki abban részesít, és nem éppen pozitívan. - ekkor elsírom magam, és az ajtó felé rohanok. Ha benne van a kulcs (azt hiszem nem tette el senki), akkor kinyitom és kirohanok.

by **Serena Davidson** Szer. 01 Feb. 2012, 16:36

- Azok a szervek az első 48 órában nem foglalkoznak eltűnt személyekkel, majd a 72 óra letelte után halottként kezelnek. Ez Amerika Sidode – mondtam.
Muguram-ra néztem, hát benne sincs gerinc és nem tenné meg, amit legalább ebben a helyzetben kell.
- Annyi vártam, hogy mondjátok segítünk, úgysem fogják engedni, de ez jól esett volna, ha tudom, hogy legalább számíthatok valakire. Főleg, hogy az a kisfiú néhány év múlva a társatok lesz… lenne. Márpedig Sidone szokj hozzá, hogy lesz olyan feladatotok, hogy menjetek segíteni egy rakás vadidegennek, lehet, hogy hajléktalannak is, mert mi másoknak segítünk. És ez alól az iskola sem kivétel.
Sweety néni meg nem volt harcos és odakint senki sem lenne egyedül. Szívesen a képébe mondtam volna, hogy ennyi idősen az apám elől menekültem, aki meg akart ölni a Sötét Főnix miatt, de nem tettem meg.
- Senki sem részesít abban, kamaszok, akik rossz körülmények közül jöttek és nem tudnak máshova menni, mert nincs senkijük. Te pedig úgy kicicomázva jöttél ide, hogy a ruháid, ékszereid és kölnid többe került együtt, mint amennyi pénzt ők talán egész életükben láttak valaha is. Ne csodálkozz, hogy nem rajonganak érted főleg, hogy érzékelteted is velük a viselkedéseddel.
Léptem utána kettőt, amikor kirohant, de nem nekem kellett már megállítanom.

Apa még mindig odakint, Hank bácsi visszaért, de még körbenézi a tábort. Már éppen léptem volna be az ajtón a házba, amikor az kitárult. Csak az akaraterőmnek köszönhetően nem pattantak elő a karmaim megszokásból, de a támadóállást így is felvettem. A lány rohant volna el sírva, de mikor elhaladt mellettem megragadtam a vállát.
- Bent maradsz pubi! – mordultam fel, majd a vállánál fogva próbálom megfordítani és lökni vissza az épületbe. – Azt mondták, hogy befelé! – morogtam. – Hank bácsi már visszaért, épp a környéket nézi át. Mi pedig még mindig itt maradunk bent.
Beleszagoltam a levegőbe, idegesség, félelem, düh. Igazán remek.
- Ha az megnyugtat bárkit, nem éreztem az idegen szagát a környéken, a tábor közelébe nem jött senki sem azokon kívül, akik itt vannak – mondtam.

by **Adam Taylor** Szer. 01 Feb. 2012, 16:52

Mugurama Zafírra nézett. Látszott rajta, hogy rossz passzban van. A lány szavai megbántották. Végigmérte őt és elgondolkodott. vajon minden szava eljutott a lány tudatáig vagy csak az amit hallani akart. A fiú egy kicsit meglepődött ezen. Viszont nem szólt semmit. Talán csak a düh és a kétségbeesés foglalja le. Meglepően hamar talpra állt annak ellenére, hogy az előbb még alig tudott járni most nagyon aktív. Talán valami stimulánst használ. Vagy csak a képessége miatt gyorsabban regenerálódik. Apja azt szokta mondani, hogy a képesség használata a legtöbbeknek rendkívül fárasztó. Főleg ha határaikat feszegetik. Ez általában látszik rajtuk. Ha egy mutáns összeesik a fáradtságtól akkor nem szabad felébreszteni. Legalábbis neki ezt tanította az apja. Végül a fiú megszólal.
- Zafír ha a keresésben nem is segíthetünk mi mást tehetünk? - kérdezi ismét kicsit szomorúan. Látszik rajta, hogy a szavak megbántották. Nem igazán hitte volna, hogy a lány így fog viselkedni. Látta a tekintetét. Tudta, hogy más választ várt, de ő akkor is azt mondta ami másoknak jó. A harcban ő csak egy kolonc. Ha megsérül két társát foglalja le míg a többiek harcolnak és még többen megsérülnek vagy meghalnak. Egy csapat annyira erős mint a leggyengébb láncszeme. Ők pedig jelenleg gyenge lácszemek. Ezt tudta nagyon jól.

by **Teddy** Szer. 01 Feb. 2012, 17:18

Megpróbálom neki " befogni " a csőrét mint azt terveztem, de úgy tűnik hogy kissé lekéstem, kissé nagyon, szóval nincs értelme tartanom amikor elkezdi a hisztirohamot velem szemben. A szavaira csak pofátlanul elvigyorodok, ha most lenne nálam akár cigi, akkor jókedvűen a képébe fújnám a füstöt, de olyan mennyiségben hogy kénytelen legyen letüdőzni a drágája, aztán had köhécseljen, mert feltételezem hogy őfelsége nem bagós típus.
- Elnézést ó hatalmas nagyuram, hogy próbálom megakadályozni hogy ostobaságot csinálj... Elkényeztetett picsa... - Mondom eleinte gúnyosan, majd a végére már inkább haragosan, aztán arrébb lépek. Végig hallgatom a dolgokat, aztán mosolyogva figyelem ahogy futva kirohan.
- Végre, pont ideje volt hogy valaki kivigye a szemetet, bár a saját lábain ment ki... Biztos valami bio hulladék lehet. - Mondom elégedetten, nem kell egy levegőt szívnom vele. Ó várjunk csak, egy bolygón vagyunk? Nafene akkor mégis... Milyen kár talán majd valamikor a jövőben amikor az emberek már a marson fognak lakni, vagy a holdon, bár a mars szimpatikusabb.
- Én végül is szívesen segítek, elvégre... ~Jobb dolgom úgy sincsen. ~Ezt azonban már nem mondom ki hangosan.

by **Sarah** Szer. 01 Feb. 2012, 17:28

A kérdésemre nem kapok választ, és Jake se igazán van beszédes kedvében egyenlőre irányomban, legalább is ő sem méltat válaszra, szóval most itt el lehetek magamnak, egy helyben ácsorogva, kissé zavarodottan és figyelve. Elszabadultak az indulatok, egy adag hiszti, nyávogás, magyarázat, bemutatkozás, és egyebek, na meg persze egy sírva futás kifelé.
~ Mint egy olasz szappanopera, komolyan mondom, utoljára abban láttam ilyen jelenetet... Istenem hogy azok a műsorok mekkora szennyek! ~ Ez jut az egészről az eszembe. Eztán jobban megemésztgetem amit Steph mondott, és úgy vélem hogy egyáltalán nem mond ostobaságot, bár egyáltalán nem konyítok az ilyesmihez, semmi ilyen nyomozós, kutakodós dologhoz, de sokat néztem régen ilyen műsorokat, amiknek mit tudom én már mi volt a neve, de valaki meghalt, aztán nyomoztak, lövöldöztek üldöztek, boncoltak és a többi és a többi és végül is mindig elkapták a tettest... Ó a boldog befejezések, és ebből ki indulva csak nem lehet olyan hú de nehéz... De azért remélem hogy nem kell majd senkit sem felboncolnom, főleg nem egy kisgyereket, azt én nem élném túl, aztán engem is felvágnának és rájönnének hogy csak a szívem állt le... Fujj ebbe belegondolni is rossz.
- Én.. Izé, szívesen segítek bármiben amiben csak tudok... - Mondom kicsit önbizalomhiányosan, de végül is utána összeszedem magam és magabiztosan "vetem" meg a lábaimat és ki is húzom magam, a visszahúzódó viselkedés nem az én stílusom.

by **Árny** Szer. 01 Feb. 2012, 17:46

Kapok is választ, de erre is hoztam példát, csak hátráltatnák a keresést, de még mielőtt válaszolhatnék, az az idegesítő kis szőke, öntelt szajha megszólal, és elkezdi osztani az észt.
- Neked senki sem osztott lapot! - Mordulok fel, gyűlölöm ha a szavamba vágnak, főleg ha egy ilyen kis csitri teszi, akkor is ha velem ért egyet... Ő inkább ne értsen velem egyet, úgy jobb nekem is, meg másoknak is, bár mások pont nem érdekelnek. Pókerarccal nézem ahogy sírva kirohan, az egészen csak sóhajtok egyet, nem olyan sóhaj hogy " ó kis szegény, nem érti, de sajnálom az egész helyzetet hogy így alakult "m sokkal inkább " csesszétek meg, főleg te, te kis szőke problémagyáros, lábbal dobolós szégyen! ". Szóval nem pozitív a dolog, majd megrázom a fejem.
- Hagy, visszahozom. - Mondom kissé még mindig dühösen miközben legyintek, s elindulok kifele, és már azt is kitaláltam hogy hogyan kéne majd, befogom a hónom alá a derekánál, mintha valami zsákot vinnék... Ez a legegyszerűbb, vagy egyszerűen megfogom a tarkójánál és vissza hozom. Mikor az ajtóba érek azonban látom hogy valaki cselekszik helyettem, és nem is akárhogy. Enyhén elmosolyodok, nem szokásom, de ez most ténylegesen tetszik.
- Tetszik a stílusod némber. -

by **Mich** Csüt. 02 Feb. 2012, 21:57

Már nem foglalkozom Steph szavaival. Most nem érdekel semmi és senki, csak el akarok innen menni. Most! Rohanok és közben nem tudom már visszatartani a sírást. Sok volt ez már erre a napra. Már az elején úgy fogadtak, hogy egy pisztolyt tettek a fejemhez, és itt is folyamatosan támadtak. Láttam a szemükben mit gondolnak. Ők beszélnek önzetlen segítségről, amikor a társuknak egy esélyt sem adnak? Honnan tudják milyen vagyok? Most láttak először, és láttam mit gondolnak: Húzzon innen, amilyen gyorsan csak lehet! ezt még nagyon megmondtam volna nekik, de már nem tudtam beszélni, talán majd ha kicsit lehiggadok akkor megmondom nekik.
Az ajtó nyitva, kirohanok rajta, nem is figyelek semmit, ám valaki elkapja a karom. Ösztönszerűen próbálok szabadulni a fogásából, de az elég szorosan elkapott, így kibillenek az egyensúlyomból és térdre esem. Térdre borulva zokogom tovább, arcomat a kezeimmel takarom. Magamtól nem kelek fel, ha valaki felsegít akkor felkelek és vissza megyek a házba.
Bent a többiekre nézek, már nem sírok, de elég zaklatott lelkiállapotban vagyok.
- Ti mind! Ha igaz amit Steph mondott, akkor tudhatnátok milyen, ha ki vagytok rekesztve, és mindenki úgy néz rád, hogy menj a közelemből. Csak egy esélyt kérek, de ti nem adtatok, senki. A hős önzetlen segítők, akik az új társuknak egy esélyt sem adnak. Én vagyok a szívtelen? Eltűnt egy kisfiú, de ez sem zavar egyeseket, hogy engem szekáljon. - ekkor George-ra nézek finoman. - Reggel a suliban úgy fogadtak, hogy egy pisztolyt nyomtak a fejemhez, majd ide dobtak minden szó és felkészülés nélkül. - nem kiabálok, de kicsit felemelem a hangom. Ezután megtörlöm a szemem, most hogy ezt kiadtam magamból láthatóan nyugodtabb lettem. Távol a többiektől az egyik fal mellé állok, és várom a fejleményeket.

by **Steven** Csüt. 02 Feb. 2012, 23:27

Végig hallgattam, amit Csilla mondott. Azt is, amit oda súgott nekem. Szerettem volna válaszolni rá, de képtelen voltam. Egyszerűen nem jött ki hang a torkomon. Csak tátogni tudtam, azt is csak lassan, aztán lefoglalt az a vita, amit az új lány robbantott ki. Nem kellett sok ahhoz, hogy rájöjjek miért utálja mindenki. Félreértés ne essék nem könyveltem el magamban rossznak. Egyszerűen csak elkényeztetet volt.. pont mint én. Ha az ember pénzes családból származik, akkor elkerülhetetlen, hogy ne váljon önzővé és ne az legyen a megszokott, hogy először „én” aztán „ti”. Persze ez nem jelentette azt, hogy csak magára gondolna. Egyszerűen ehhez szokott hozzá. Én is pont ugyan ilyen lennék, ha nem az történt volna ami történt. Értettem, hogy a lány mit akar mondani, a többiek nem. Csillának igaza volt, George egy igazi őskori bunkó, múzeumban lenne a helye. Zaphire nem tudott tisztán gondolkodni, ami érthető volt. Számára sokkal többet jelentet Zam, mint számunkra. Mugurama utolsó megszólítása viszont elszakította nálam a húrt.
- Félek. – Suttogtam halkan, hogy csak Csilla és Lex halhassa. – Nem tőled.. Nem is a képességedtől.. Csak attól, hogy ismét megbántok mindenkit, mint mikor először találkoztunk.. – Csilla érezhette a hangnemben, hogy e mögött több is van annál, mint hogy nem szeretem, ha akaratom ellenére megbántok valakit vagy hasonló. – Szeretnék bocsánatot kérni a miatt, ahogy viselkedtem veled. – Folytattam, de ekkor már szembe fordultam vele. Ekkor láthatta Csilla hogy még mindig félek, de nem tőle. Felvillant előttem az emléke ismét az egésznek, ahogy látom eltávolodni a fehér kocsit, én pedig az utcán maradok, majd a távolban ütközik és felrobban. Persze az egész csak egy pillanatig tartott a valóságban. – Remélem.. Remélem, megbocsájtasz nekem érte. – Majd vártam a válaszára.
Miután megkaptam (ha megkaptam), megfordultam és Lex-re néztem. Nem szóltam egy szót se és, bár nem ismertem elégé a srácot, de kedveltem. Jó fej volt. Sokkal jobban megkedveltem, mint Muguramat. A nézésem egy a féle „fedezd ha lehet a hátamat” nézés volt, de persze még nem ismertük egymást elég régóta, hogy megértse, vagy ha meg is értette, akkor hogy tudjam megfogja-e tenni. Aztán előre léptem és adtam egy csattanos nyaklevest Mugurama-nak. Utána egy pár pillanatig nem szólaltam meg. Sajnos a testem gyorsabban cselekedett, mint ahogy az agyam végig gondolta volna. Aztán belekezdtem.
- Az ilyesmit ne akkor ajánld fel, amikor lecsesznek, hogy miért nem ugrottál eddig. Ez olyasmi, amit szívből kell mondani és tenni. Ha nem segíthetünk keresni, akkor itthon teszünk meg mindent, hogy a keresőknek minél egyszerűbb dolguk legyen, de ADDIG amíg nem mondják, hogy nem segíthetünk a keresésben, mi is keresni fogjuk. Ha az újabbaknak még nem is, de neked és nekem és a többi olyan diáknak, akik már régebb óta ide tartoznak, azok számára az a minimum, hogy segítünk egy barátunknak. Ha te, én, Matt vagy bármelyikünk eltűnne, szerinted nem ugyan ez lenne az elvárható? És ha ezt valamilyen véletlen útján megtudnák a kicsik, például Zam szerinted mit csinálna? A játszóházhoz kéne kötözni, pedig ő is tudná, hogy még csak 6 éves és semmit se tudna tenni, de akkor is segíteni akarna. Szégyen hogy valaki a te múltaddal nem elsőként ordította, hogy ő is menni akar segíteni. Szerinted Zaphire miért van velünk? Elhiheted, hogy nem csak amiatt, hogy megvédjen minket, de a tanárok azt hitték, hogy legalább néhányunk úgy fogja gondolni, hogy mindenáron segíteni akar Zam, megtalálásában és Zaphire-nek kellett volna minket megállítania elvileg. Ehelyett még te is inkább haza mentél volna, mint hogy segítenél. – Végül nagy levegőt vettem, miután elhadartam az egészet. Már nem a félelem, inkább a düh lángolt a szemben. Néhány pillanatig komolyan elgondolkodtam, hogy adjak-e Mugurama-nak egy újabb pofont, ezúttal olyat ami nem csak csattana, hanem ütne is. De aztán lehiggadtam és nem tettem meg, inkább Zaphire-hez léptem. A saját beszédem engem is (vagy talán csak engem) felfűtött arra, hogy tegyek valamit. Csak néhányszor találkoztam a kis Zam-mel, de ez pont elég volt ahhoz, hogy eltudjam képzelni, milyen lehet most neki, és hogy ne legyek képes tétlenül ülni.
- Engedj ki kérlek. Képtelen lennék arra, hogy csak üljek és várjak.

by **Sarah** Csüt. 02 Feb. 2012, 23:59

Kicsit túlságosan is elfajult a dolog, hiszti, sírás, ok és okozat, itt már minden van és nem tudom hogy hova is figyeljek, egyszerűen ez már sok, túl sok, szeretem nyomon követni a dolgokat, de ezt már én sem bírom, pedig ehhez általában értek, ha már máshoz nemigazán, csak a tánchoz meg a gitárhoz kissé... Végül Jake az aki miatt össze tudom szedni a gondolataimat, vagyis pontosabban végre egy pontra kell fókuszálnom csak, a válaszán azonban csak pislogni tudok, legalább is egy ideig.
- Öhm.. Ömm.. Ömm.. Izé.. Miért kérsz bocsánatot? Még csak nem is csináltál semmit. - Mondom értetlenül, miközben megvakarom a tarkómat, szóval ez most nálam úgy kivágta a biztosítékot, totális káosz van a fejemben, és ezen az sem segít hogy tarkón vágja Muguramat, bár ezzel egyet kell értenem, szóval nem is igazán mondok rá semmit, de még csak nem is reagálok, csak állok és nézek, kissé elbambulva.
~ Azt hiszem... Megfőttem. ~

by Ajánlott tartalom