Asgard-hegység

Kree Invázió 3 – Tolvajok… vagy (űr)kalózok?

” A szerelem a testi vágyat átszellemítheti, mert mágikus hatalma van, mely a testet tiszta lélekké nemesíti.”
- Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában



A hármas a kijáratnál beszélgetett, Darren aggódott a levegő mérgezősége miatt, erre ugyan fizikai bizonyítékuk nem volt, de arra igen, hogy ahogyan beszéltek még a szájukba is belement a por, nem beszélve az orrukról, fülükről, szemükről. Eléggé kellemetlen volt, ahogyan a szájukban a foguk alatt a por csikorgott.
Tomas elővette a telefonját, hogy megnézze, most azonban nem volt a szerencse az oldalán, a telefon nem kapcsolt be, hiába is próbálta megtenni. Közben a feltűnést is megemlíti, révén senkinek sem tűnt fel eddig, hogy Darren láthatatlanságot dobott a társaságra. Valószínűleg ezek után megemlíti.
Mindazonáltal a társaság eltudott indulni a város belseje felé. Humanoidok voltak továbbra is a lakók, de néhány furcsa egyéb lényt is láttak. Mindenkiben közös volt, hogy a nyakukon láncot hordtak, amin egy lángoló medál volt látható. Az épületeken is ilyen szimbólumú zászlók lógtak, így pedig beugrott, hogy a raktárban levő ládákon is ez a szimbólum volt. A városban egyébként emelkedőn kellett haladni, mintha valamilyen hegyre másztak volna fel, igazából csak dombra, de a meleg miatt hegynek érződött. Amint felértek az egyik utcán, vagy sikátorban végre ráláthattak a teljes városra és arra, hogy egy folyosó is volt haladt benne.

A hatalmas épületeken is ugyanaz a szimbólum volt látható, ami máshol. Az egész sci-fis látványt az az egyetlen dolog szürreálisabbá, hogy az égen egy jó negyven-ötven méter hosszú vörös sárkány is repkedett a város felett.

//Láthatatlanságból hátra levő idő: 5 kör (hacsak nem lesz a lejárta előtt meghosszabbítva)//

Kree Invázió 3 – Tolvajok… vagy (űr)kalózok?

”A gyerekek nem a tündérmesékből tudják meg, hogy a sárkányok léteznek. A gyerekek már tudják, hogy a sárkányok léteznek. A tündérmesékből azt tanulják meg, hogy le lehet őket győzni.”
- Gilbert Keith Chesterton



Itt fent már, ahogyan körbenézett a társaság valamivel lejjebb láttak kiteregetett ruhákat úgy, hogy azokat nem őrizte senki sem. Innen lophattak maguknak ruhákat, amiket feltudtak venni. Ugyan ezekhez maszk nem volt, de arra megfelelt, hogy a teljes testet fedje, zártan nyakig egészen, a ruha testhezálló és az izzadtságot felszívta magába, mégsem nyújtott nyirkos érzést ezek után sem, hanem kellemesen hűteni kezdte a viselőjét. A fejhez kendő volt, amivel turbánszerűséget lehetett készíteni és a szájat, orrot eltakarni, csak a szem maradt ki. Így most már a hőség is elviselhetőbb volt ezek után, és nem kellett a nap miatt sem aggódni, a ruháknak hála pedig a három férfi már nem lógott ki a helyiektől, csak a nyakláncok hiányoztak, de egyébként teljesen eltudtak vegyülni a helyiek között és már láthatatlanság nélkül is könnyebb volt közlekedni.

//Láthatatlanságból hátra levő idő: 4 kör (hacsak nem lesz a lejárta előtt meghosszabbítva, vagy megszüntetve)//

Kree Invázió 3 – Tolvajok… vagy (űr)kalózok?

” Helyszín a kocsma.
Néhány abszint, mint asztaltársaság.
Meg valami vadidegenférfi. Alap.
Vajon tudsz még úgy nevetni?
Úgy, ahogy az a fülemben maradt?”
- Szuda M. Barna



Lehet, hogy valós probléma volt, de amíg jöttek addig noha ruha volt az itteni lényeken, de látták, hogy több különböző fajta lény volt erre, igencsak változatosak még nyelvből is több különbözőt használtak, a hangsúly, hangzás és kiejtés alapján, így esélyes, hogy nem keltene a három férfi feltűnést.
Darren nekilátott koncentrálni és igen lehet, hogy más nyelven gondolkodnak, de ettől a képek, amiket az elméjükben lát még ugyanazt jelenti és a mágiája miatt egyből úgy érti a gondolatokat, mintha azok németül lennének. Bashir esetében is ez volt, a férfi közelkeletről származott, mégis németül hallotta a gondolatait. Persze, ha sima telepata lenne, akkor nem ment volna így, de mivel ez mágia volt… De persze az is lehet, hogy más oka van annak, hogy így hallja őket. Ennek fényében teljesen átlagos gondolatokat csípett el több személytől, mit kell vásárolni, mennyi vizet kell hozni, kivinni ezt azt az űrkikötőbe stb.

Ha nem fogadják el és nem tesznek semmit, akkor még mindig ott álldogálnak, ahol eddig.

Ha a társaság végül is elfogadta George javaslatát, hogy menjenek és nézze körbe valamilyen kantinában, akkor hamar, száz méteren belül találtak is egy nagyobb bárt, ahol könnyedén eltudtak vegyülni, ennek a helynek a központi része volt ennyire zsúfolt és teli, az egyik oldalszárnyán kellemes kis étterem is megtalálható volt.
Amíg még a hármas nézelődött, addig hirtelen hátulról beléjük ment valaki, majd egy női hang kezdett szabadkozni. Ha ránéztek, akkor egy csinos, vörös bőrű, fehér hajú fiatal nő volt.
- Remélem nem esett semmi bajuk, annyira ügyetlen vagyok, sajnálom – mondta.
A szavai közben három nyakláncot nyomott a férfiak kezébe.
- Vegyék fel, mielőtt bajba kerülnek – suttogta. – Tényleg mérhetetlenül sajnálom! Hozhatok valamit kárpótlásul?
Ha mondtak valamit, ha nem, a nő ment tovább a pulthoz, a három férfi pedig látott olyan helyet, ahol mind a hárman letudnak ülni, ha akarnak. Az asztalok egyébként magában a zenés helyen szinte tele voltak, több fős társaságok ültek, de volt olyan is, hogy egy-egy személy ült, volt, aki teljesen embernek nézett ki, de mások egyáltalán nem. A családiasabb étkező rész azonban most teljesen üres volt, ha ott ültek volna be egy bokszba.

Kree Invázió 3 – Tolvajok… vagy (űr)kalózok?

” Ha úgy érzed, hogy nem találod a helyed a világban, akkor jusson eszedbe, hogy a kocsmában a pulthoz mindig odaférsz.”
- Tibi atya



A hármas végül is úgy döntött, hogy megpróbálkoznak az egyik nagyobb kocsmával. Ahogyan oda eljutottak sem keltettek feltűnést, bent pedig megkapták a nyakláncokat. Burton feltudta venni az álcával, a másik két férfi pedig ellenőrizte, hogy mágikusak-e. nem voltak azok, csak egyszerű fém medálos nyakláncok.
- Azonnal hozom! – mondta a nő a rendelésre.
A hármas letudott ülni a megfelelő asztalhoz és a nő alig egy percen belül meghozta az italokat is, amiket Gawain rendelt. Itt ekkor Burton invitálta meg a nőt magukhoz, aki ránézett a karján levő óraszerűségre és elmosolyodott.
- Van pár perc szünetem, így tudok csatlakozni – mondta.
Még elsietett és hozott valami neonzöld színű folyadékot kisebb pohárban, aminek kellemes mentás illata volt, ezt tette oda Burton elé és magának, majd leült az egyik székre.
- Merről érkeztek? – nem kertelt, hanem rögtön rákérdezett. – Nem sűrűn vannak mostanság erre utazók, akik ne a Láng Bajnoka uralta űr részéről érkeztek volna. Akik erről érkeztek mind viselnek nyakláncot, biztonságosabb, ha azt hiszik, hogy nem kívülállók…
Eközben Darren nekilátott igyekezve nem túl feltűnően gondolatokat olvasni, többeknél érzett védelmet, így már a felszíni gondolatokat sem látta, másoknál nagyon furcsa gépies érzés töltötte el, de a többség éppen kártyázott, fogadtak, iszogattak, kieresztették a gőzt. Páran keveselték a kapott fizetésüket, más elégedett volt, hogy többet kapott. Ilyen és ehhez hasonló témák voltak általánosságban.

Kree Invázió 3 – Tolvajok… vagy (űr)kalózok?

” Isten egyetlen fenntartást fogalmaz meg a rabszolgaság kérdésében: ne verjük meg a rabszolgát annyira, hogy a szeme vagy foga megsérüljön (...). Mondanunk sem kell, nem az ilyesfajta erkölcsi elvek vetettek véget a rabszolgaságnak.”
- Sam Harris



Burton úgy döntött, hogy csak lehúzza az italt, a nő is így tett, nem volt gond, hogy nem próbált koccintani. Az ital erős volt, kissé marta a torkát és a gyomrát, ahol még kellemes melegséget is okozott.
A nő mosolyogva csóválta meg a fejét Gawain kérdésre.
- Neem, a Láng Bajnoka a galaxis ezen kvadránsának uralkodója – mondta. – A sárkány, akit az égen láttak csak egy tűzdémon, egy őr. Mindig is sok nép élt erre, leginkább békések, pár éve egy hatalmas lángoló portál nyílt ezen és a közeli világokon, egy démoni sereg érkezett, ennek nevezték magukat. Leigázták a kvadránst és azóta ők uralkodnak, a Láng Bajnoka nevében.
Ezek után fordult oda Burton irányába és bólintott.
- Sok idegen, aki megfordult erre és a démonok rájöttek minderre, fogságba ejtették őket, megtudták tőlük, hogy hol van a világuk, hogy azt is leigázhassák. Így terjeszkednek, ezért is kell, hogy azt higgyék, hogy ti is helyiek vagytok, hogy a világotok ne legyen a démonok martalékává. Az én világon pár hónapja esett el, utána hurcoltak ide rabszolgának… nem kívánom egyetlen világnak sem azt, amit láttam.
Itt elcsukott a hangja és zavartan pillantott a földre.
- Alig két óra múlva végzek, ha megvárnak addig, akkor utána szívesen segédkezem abban, hogy jobban helyinek tűnhessenek és a kérdéseikre is részletesen válaszolok. Csak most véget ér a szünetem… így ha megbocsátanak.
Ha mindez megfelelt a párosnak, akkor a nő felállt és visszatért a munkájához.

Kree Invázió 3 – Tolvajok… vagy (űr)kalózok?

” Érzékeny szívnek több fájdalom jut, mintsem általános boldogságra számot tarthasson: érzéketlen sem jót, sem rosszat nem érezhet.”
- Kölcsey Ferenc



A csoport kétharmada úgy döntött, hogy ideje lesz visszaindulni és figyelmeztetni Einar-t minderre. Így el is indulnak visszafelé, mindezt sietősen kell megtenniük, hiszen nem is kérdezték meg, hogy mennyit kellene fizetniük a rendelt italokért. Az út most könnyebb visszafelé, mint idefelé volt, egyrészt tudták, hogy hova kell menni, másrészt már helyi ruha volt rajtuk és a nyakukban is ott volt a nyaklánc, ami miatt aggódniuk sem kellett amiatt, hogy bárki megállítja őket.
Valóban semmilyen atrocitás nem érte őket és visszaérkeztek a város szélére. Ott némi keresgélés kellett, mert szinte minden raktár egyforma volt, de végül is megtalálták azt, amelyikből kijöttek. Bent ugyanaz a helyzet állt fenn, mint a legutóbbi alkalommal, sehol sem látszott senki, minden ugyanúgy volt ott bent, mint amikor megérkezett a trió ide. Ha odamennek, ahol beérkeztek ide, akkor ott nem volt barlangjárat – korábban sem volt – csak fémfal. Mintha azon át érkeztek volna, valószínűleg illúziómágia volt.
Most, ahogyan odamentek és keresték az átjárót, nem találták, csak szilárd fal volt ott, semmi más. Amíg itt kutakodtak egy hang zavarta meg őket:
- Elárulnátok, hogy mit kerestek a raktáramban?! – kérdezte egy mély öblös hang.


//Bocsánat a rövidségért, csak nagyon fáradt voltam és mégsem akartalak titeket reag nélkül hagyni. //

Kree Invázió 3 – Tolvajok… vagy (űr)kalózok?

” Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte.”
- A Karib-tenger kalózai



Az idegen lény láttán és szavain szerencsére egyik férfi se esett különösebben pánikba. Egy hazugsággal Gawain kezdte kivágni magukat a helyzetből, amit aztán Burton is folytatott. Ő fél térdre tudott ereszkedni és úgy helyezkedni, amit akart. A nagydarab teljesen békésnek tűnt, úgy tűnt, hogy bevette a rögtönzött dumát, hogy munkát keres a hármas, már éppen megszólalt volna, amikor hallani lehetett, hogy valaki hátba csapja és megszólal, angolul. Ezúttal nem az anyanyelvükön értették a szavakat, hanem tényleg angolul beszélt valaki, ráadásul rémes texasi akcentussal.
- Nehogy már bedőlj nekik! – mondta. – Az átjárót keresik… bocs srácok, de bezártam… naponta jelennek meg újra, unom, hogy háromnaponta itt jelenik meg egy. Azt nem tudom megtenni, hogy ne, csak bezárni… DE! Ettől függetlenül öröm végre földieket, honfitársakat látni erre!
A férfi láthatóan tényleg örült annak, hogy embereket lát. Egy vörös színű testpáncél volt rajta, az oldalán leginkább kalózokra hasonlító pisztoly és kard.

Ami feltűnő lehetett, hogy a nagydarab és az ő nyakában sem volt nyaklánc a szimbólummal.
- Ha jól sejtem haza akarnak innen jutni észrevétlenül, feltűnésmentesen… ami az átjárókkal igencsak nehézkes lesz… ha akarnak beszélni, akkor itt leszek pár háznyira.
Ezzel megfordult és hacsak nem állították meg, akkor elindult a város határa irányába, a nagydarab is vele tartva.