Chan-tei

A kutatásunk nem hozott eddig sok eredményt. Annyi itt a kis falu, járás, tanya, meg mit tudom én, hogy egy örökkévalóságig kereshetjük a Túlontúlit. Chan-tei. Egy újabb semmitmondó, szürke település, az emberek legeltetik az állataikat, füveket, gyökereket, bogyókat gyűjtenek, földművelésre nincs esély a hegyekben. Az egészet egy kicsit feldobja a közös munka Bárddal, azt hiszem megkedveltem a fickót, nem az a szófosó fajta, és nem szokott hülyeségeket beszélni. Elviselhetőbbé teszi ezt az egészet. Ezt az egész terhet.
Ezek a bandázsok mások, mint a Nega volt, az ember leveszi, és megszabadult a gondjaitól, a felelősségtől, az embere vádló tekintetétől, mindentől. Ez viszont... "Kiválasztja" a viselőjét. Talán ideje már, hogy megtanuljam a felelősség valódi jelentését. Egy vicc az egész, hogy egy bérgyilkosból szuperhős válhat. Talán ezért jó ez a fajta "hősködés". Nincs köpeny, nincs fénylő páncél, nincs hangzatos jelmondat. Ott dolgozunk, ahol mások nem látnak, ahol nincsenek kamerák, és nincsenek lelkes amatőrök. Így mi...
-BÁRD! - Üvöltök rá, mikor az energiák elszabadulnak, a bandázsokkal az utolsó pillanatban abszorbálom az elektromos energiát, aztán elvakít a fényesség.
A sárga ragyogás még mindig körülöttem van, mikor elül a visszhang a hegyek között. A por és a korom, ami a levegőben száll, és mindent megül emberi égett hús szagát árasztja. Bárd a földön fekszik.
-Ez mi a jó k-rva élet volt? - Teszem fel a költői kérdést, hiszen nincs itt senki, aki hallaná. Akármi is okozta ezt a kitörést, jó lenne, ha Bárd nem kerülne így emberek közé, amíg rá nem jövünk, hogy mi volt ez. Csekkolom az életjeleit, és ha még életben van, akkor egy platformot hozok létre alatta, amivel felemelem a földről. Hová vihetném? Épp most pusztított el egy falunyi embert... Legjobb lesz, ha itt hagyom, de... Ha magához tér, lehet, hogy nem tudja, mi ez az egész, és lelép. Meg kell várnom, míg magához tér, hogy megbeszéljem vele a dolgot.
Egy kutat keresek a faluban, aztán némi vizet veszek belőle, és megpróbálom fellocsolni Bárdot, akit közben hozok magammal a platformon, nem szívesen hagynám így egyedül.

Bárd feleszmélése elég sokkoló hír, olyannyira, hogy alig bírok a talpamon maradni. Mikor meglátom a szemem sarkából az alakot, aki a házak közt van, úgy döntök, nem variálok sokat.
-Menekülj! - Kiáltom az alak felé, és remélem hogy erre Bárd is odafordul, vagy legalább egy pillanatra megzavarodik az összpontosításban. Ezt a pillanatot arra használom, hogy teljes erőből lefejeljem Bárdot, esetleg ha ő már felállt, akkor az ágyékát célzom meg, lévén az van elérhető magasságban.
Ha sikerül ezzel a támadással tovább javítani a pozíciómat, akkor összpontosítok a karperecre, hogy a további elektromos energiákat elszívja, és megpróbálok úgy tíz méterrel odébb teleportálni, lehetőleg a levegőbe, ahol nem ér el.
-Mi ütött beléd? Térj észhez!
Az efféle észhez térítés leginkább úgy hatásos, hogy közben kvantum energiából létrehozok egy hatalmas öklöt, amivel jól pofán verem Bárdot. Ebből biztosan érzi majd a gondoskodó szándékot, meg a törődést.

Hogy micsoda? Az az alak Sinister lett volna? Nem engedhetem meg magamnak, hogy a figyelmem elkalandozzon, így nem is pillantok abba az irányba, még azután sem, hogy a levegőben vagyok. Bárd szavait hallva úgy érzem magam, mintha Magnetoval vagy Apokalipszissel beszélgetnék. Mi ez a hirtelen váltás? Sinister befolyásolja az agyát? Egyáltalán hogyan talált ránk?
Bárdot legyőzni harcban kicsit olyan, mint egy szökőárat megállítani: lehet próbálkozni, de valamiért még nem sok embernek sikerült. Így változik a terv, és inkább Sinister lesz a célpont. Elteleportálok Bárd elől, terveim szerint nagyjából oda, ahol Sinister áll, vagy legalábbis ahol az előbb láttam a szemem sarkából. Ha még ott van, esetleg még mindig a harc felé néz, akkor hátba tudom kapni, és nem is mulasztom el az alkalmat, de azért szemből sem illetődöm meg. Körülvesz a sárga aura, öklömön egy kvantumpáncélököl jelenik meg, és egy isteneset csapok Sinister karakteres arcéle felé. Ha már nincs itt, körülnézek, hátha menekülőre fogta, ha meglátom, utánarepülök, valószínűleg elég hamar beérem, és ezután jön a pofonosztás. Csak remélem, hogy közben Bárd kicsit összezavarodik, mivel fogalma sincs, hová tűntem. Mi is volt Sinister képessége? Gusztustalan külső? Lányos arcberendezés? Valószínűtlenül mély hang? Jobb lesz vele vigyázni azért.

Sinister jól bírja az ütésemet, aztán hamar kiderül, hogy az emberfeletti ellenállás mellett még a szuperereje is van, lassan feltérképezzük a dolgokat.
A szövegeléséből úgy tűnik, valóban ő irányítja Bárdot, ami nem jó hír, viszont legalább már van egy szó, amin elindulhat a fejemben az összeesküvés elméletek vég nélküli gyártása: Mag.
Aztán megjönnek a lovasok. A kutatásaink része, hogy tisztában legyünk kik az ellenségeink, és ez általában nem a pitiáner szupergonoszokra értendő, hanem a nagypályásokra, és pont ide illenek a lovasok. Nehéz lenne megmondani melyik a legveszélyesebb közülük, de talán Hjuchia Sakurára tenném le a voksom, a csendes gyilkos, a vírusai észrevétlenek, halálosak, és gyorsak. Az egész helyzetben a legfurcsább, hogy a Bárd és Sinister elleni harcomban tulajdonképpen egy oldalon állok velük. Öh...
A kvantumbandázs erejével "bebetonozom" Bárd lábait a földbe - rögtön miután kikászálódom a ház romjai közül. Aztán Sinisterre nézek.
-Ezt boncolgasd!
Annak idején a bandázsok megszerzése után használtam utoljára ezt a módszert, de akkor bevált. A kvantumenergiából körfűrészt hozok létre, amit természetesen meg is pörgetek kellő sebességgel, és igyekszem elég pontosan irányítani, hogy nagyjából derékmagasságban kapja el Sinistert. A másik kezemmel közben továbbra is Bárdot igyekszem egy helyben tartani. Nem egy nagy kunszt, de talán a lovasok addig elvonják a figyelmét. Azt nem mondanám, hogy kifárasztják, kiütik, vagy megölik, de igen, a figyelmét elvonhatják.

Sikerül Bárdot egy rövid időre megbénítanom, ez talán elegendő ahhoz, hogy a lovasok tehessenek ellene valamit, de ami azt illeti... Hát régen Apokalipszis nem adta volna ennyire olcsón a lovasságot, annak idején nem érte be a feltörekvő bűnözőkkel, ha kell, erővel vette rá a legerősebb mutánsokat, hogy szolgálják őt.
Ami viszont nagyobb bajt jelent talán még Bárdnál is - legalábbis pillanatnyilag -, az Sinister fegyvere, amivel talán sötét energiával tud támadni, vagy valami hasonló, mert a kvantum energia nem volt képes blokkolni. A lövéstől a földre esem, aztán megvizsgálom a sérülést, remélem nem túl komoly.
-Bocs, nincs hozzá kedvem.
A karperecek segítségével Bárd és a lovasok fölé teleportálok, nem sok időm van, úgyhogy rögtön üzenetet küldök a legközelebbi műholdakon a SHIELD központba, egy pillanatig gondolkodom, hogy is foglalhatnám össze a helyzetet.
"Bárd ellenünk fordult, Sinister irányítja, vészhelyzet - Constantine."
Könnyedén lekereshetik az üzenet forrását, így nem kell bajlódnom a koordináták megadásával, amit amúgy sem tudok, a karpereccel csak rádióhullámokat tudok küldeni, meg venni, de GPS jeleket dekódolni most túl macerás lenne.
Az üzenet elküldése után egy kvantumburkot próbálok létrehozni Sinister kezénél a fegyverére, hogy azt kiránthassam a kezéből, és lehetőleg a magamhoz húzzam. Ha nem tudom kivenni a kezéből, legalább másfelé igyekszem irányítani, hogy ne találhasson el, és megpróbálom a burokkal összeroppantani, összetörni a sérülékenyebb részeit, hogy ne tudja elsütni többé.

Az üzenetet talán sikerült elküldenem, de mielőtt Sinisterrel foglalkozhatnék, Bárd megunja a játszadozást. Őrületes ereje van, képtelen vagyok megállítani, hiába a kvantum erőtér. És nem csak a testemet mozgatja kedvére, de a karperecet is használja. Mikor önmagát teleportálja el, nem csak azért lepődöm meg, mert végre elmúlik az éles fájdalom, de azért is, mert eddig nem voltam képes mást teleportálni, csak önmagamat.
Végül lezuhanok a földre, már maga az esés sem volt kellemes, nemhogy előtte a magasfeszültség. A rángógörcs még bennem van, és nem bírom mozgatni a bal karomat a zsibbadástól, de azt hiszem, az esésben nem tört el semmim, szerencsém volt.
A szemeim előtt fények cikáznak, a fülem cseng, és mintha ezernyi tűvel szurkálnak a testemet, egész távolról fojtott hangokat hallok. "Ki kell hoznunk..." "Földlakó, X-Men vagyok..."
Túlságosan kába vagyok még ahhoz, hogy megszólaljak, vagy egyáltalán lássam, mi történik körülöttem, de legalább az agyam nem blokkolt le. Ha ez tényleg az X-Men, akkor talán elment az üzenetem, és ezért vannak itt. Harcolni fognak a lovasokkal, akik szintén Bárdért jöttek. Pedig inkább Bárddal kéne harcolnunk, és még inkább Sinisterrel, hogy kiverhessük belőle, mi ez az egész a maggal. De ezt talán a lovasok is tudhatják. És tény, hogy ők is kiérdemelnek egy alapos verést.