Exliles 1: Első Csoda

Kicsit megnyugodnak a kedélyek, karajaimból pedig felkel a lány, közben pedig óhatatlanul hozzáérek bizonyos részeihez. Jah igen, lehet, hogy nem is volt véletlen, csak annak látszott.
Namor megkérdezi mire vagyunk képesek, majd elmondja ő mit tud. Nagyjából azt amit én, csak repülni is tud. Meg gondolom nem igazán lehet vízbe fojtani. Gloria telepata, Fúria meg jó csaj. Jah és tüzeskedni is tud. Kozmosz telekinetikus erővel rendelkezik, és azthiszem mindenkin végig értünk. Jah nem. Én és a fura külsejű fickó csendben voltunk, és mivel ő nem akar látszólag beszélni, én kezdek el:
-Képzett közelharci harcos vagyok, emberfeletti erővel, és ellenállással rendelkezem, és nálam van ez is.
Itt felmutatom a pajzsot, amit a munkások ruháival sem lehet szolidabbá tenni.
-Ez az aranyos itt elpusztíthatatlan, és minden energiát elnyel ami éri. Meg nagyon pélóán néz ki.
Ezekután pedig csak figyelem hogy Gloria hogyan próbálja összeszedni az ingyen jegyeinket, hogy bejuthassunk a Stark Expóra, ahol pedig remélhetőleg megtaláljuk az Emberi Fáklyát, és a prófétát, aki lehet hogy a Fáklya, de lehet hogy valaki más... Ehh zavaros ez a küldetés.

A telepatikus illúzió után a csapat kényelmesen besétál az épületbe. Itt kevesen vannak és Gloria könnyedén képes a feltűnést elrejteni. Amikor a titkos részhez érnek ismételten Gloria telepatikus erejével képesek bejutni az építkezéshez. Itt a lány egy másik telepatáét is érzékel. Az elzárt részlegekben vért látnak és pár helyen karmok nyomait. Besétálva a laborban és a dolgozók és az őrök mind halottak. Csak a feltaláló van az egyik székhez kötözve. Az üveg inkubátorban pedig az Emberi Fáklya kiállítva. A teremben egy férfi áll némán, aki szimatolva figyel fel az érkezőkre.

Rosszat sejtve indulok meg a karom nyomok nyomán, Namorral az oldalamon. Pajzsomat felemelem, hogy akár egy falanx tudjunk előre menni, így ő támadhat amíg én védekezem, bár egyenlőre a beszéd rész következik. Meglátjuk ellenfelünket, mire egyből észbekapok. A karmokból korábban is rájöhettem volna...
Szóval Logan... Érdekes mutáns, igaz a mi oldalunkon volt a háborúban a világunkban, de ez nem garantál semmit sem.
-Logan... mit ártottak neked ezek az emberek? Nyugodj meg szépen, és aztán akár segíthetnél nekünk...
Ennyit mondok, majd inkább felkészülök a támadásra. Erősebb vagyok, és a pajzsom azon kevés dolgok közé tartozik amit hiába karmolászna. Szóval csak arrébb kell lökjem, ha ugrana esetleg, neki a falnak, és bumm. Remélem elájul. Vagy nem, de akkor is. Ezen a területen előnyben vagyok, talán feltartóztathatom egy ideig amíg a többiek semlegesítik, de kitudja? Lehet,hogy még én is kevés vagyok...

Sikeresen bejutunk az épületbe, de ahogy elnézem nem csak engem fog el a kellemetlen érzés, amikor a karmokat látom. Hirtelen Logan jut eszembe, hogy talán hozzá tartoznak, de nem biztos hogy mutáns tette, így nem ítélkezek azonnal, vagy ha igen, akkor se biztos hogy pont ő. Nálunk bár inkább iszákos tanárnak vonult vissza, de más realitásban mások az emberek is és a szabályok. Kicsit toporzékolok és meglátjuk őt is, igen, Logan volt az, ahogy ezt Namor és Amkap is szóvá tette. Nem szólok bele, ahogy elnézem Namor igazi lexikon, vagy valami ilyesmi, kezdem azt hinni hogy a világon nem létezik dolog amit ne tudna. Vagy talán csak hozzám képes túl tapasztalt... Nem igazán állok le ezen gondolkodni, hisz Namor és Amkap is inkább védekező állásba állnak, én mögéjük állok pont úgy hogy esetleg ha tényleg támadásra kerülne sor, gyorsan formámat felvéve tudjak támadni, természetesen megtartom mindenkitől az 1-2 lépés távolságot, nem örülnék neki ha valakinek leégetném a bőrt a képéről. Csendben figyelem a fejleményeket.

Az épületbe könnyű bejutni, és már szinte mindenkiről tudjuk hogy mire képes, de csak szinte, mert egy tagunk még mindig nem hajlandó megszólalni, de hát ha nem akkor nem, végül is ez mindenkinek a magán dolga... Szerintem, és ki vagyok én hogy erőltessek bármit is? Bent a vér meg a... Karom? Valamiféle nyomok, na meg persze a sok hulla, elég rossz előjel, és a többieken is érezhető a lassan kibontakozó feszültség, aminek nem nagyon örülök, hiszen én bár nem tudom hogy ki vagy mi lehetett, ezek szerint nekik van sejtésük... Vagy csak be vannak tojva nagyon és azért ilyenek most, de azok alapján ahogy eddig viselkedtek ezt én éppenséggel erősen kétlem. Még egy kicsit haladva végül eljutunk oda ahova menni szerettünk volna, vagyis valami tudós, egy szimatoló férfi, aki passzolom hogy kicsoda de nem néz ki túl barátságosnak, illetve egy harmadik alak egy üvegbúrában, és feltételezem hogy az lesz a fáklya, bár ki tudja, csak tippelek. A többiek beszélni kezdenek a szaglászó alakhoz, és úgy néz ki hogy ismerik, de jó nekik! Nekem fogalmam sincs róla hogy ki ő, de úgy tűnik hogy ez az alak mészárolt le mindenkit a környéken, és hát az nem jó, nagyon nem... Nem tudom mennyire barátságos, ezért hát készen állok arra hogy valószínűleg bármelyik pillanatban neki ugorhat a csapatnak, és ebben az esetben pedig megpróbálom gyorsan reagálva hátrébb lökni, lehetőleg ezzel neki vágni egy falnak, majd a levegőbe emelni és ott tartani, mert az a legbiztosabb, de ez csak védelmi terv, amíg nem válik agresszívvé, addig én se igazán teszek semmit, csak hallgatok és tettre készen figyelek, és persze finoman behúzódok a többiek mögé, nem tudom hogy mennyire erős, de úgy néz ki hogy ők kissé talán... Tartanak tőle, és ez engem is nyugtalansággal tölt el.

Logan vicsorítva néz a csapatra majd a karmai kipattannak. Morogva indul feléjük amikor valaki ráparancsol:
- Várj.
Mondja egy mély hangú alak. A romok mögött háttal áll egy hatalmas több, mint két méteres lila és szürke ruhás alak, akit fehér szőrme takar.
- Nektek nem szabadna itt lennetek. Még nem.

Mondja a hatalmas alak megfordulva. A csapat érzi, ahogy a mutáns telepatikusan letapogatja őket miközben logan mellé sétál. Ahonnan megindult ott a professzor agy mosott állapotban programozza a Fáklya nevű androidot.
- Más realitásból jöttetek... gondolom már rájöttetek, hogy engem kerestek. A nevem Próféta.

-MIAFASZ? bukik ki a számból ahogy előlép egy... rohadt nagy macska?! Hogy ő a próféta. Komolyan mi a retek van? Hol vagyunk? Az Időbróker valami kemény dolgot adhatot nekünk, de miután látom, hogy komolyan gondolja magát, kicsit lenyugszom, megvetem a lábam erősebben, pajzsom megszorítom, és védekező pózba állok, és ha Namor támad igyekszem vele együtt mozogni, noha én magam nem akarok elhamarkodni semmit. Nem kerüli el figyelmem a tudós aki bütyköl valamit a Fáklyával, szóval ezt halkan szóvá is teszem a lányoknak mögöttünk.
-Ha tudtok tenni valamit, próbáljátok meg megállítani a tudóst. Lehet, hogy nem fog nekünk tetszeni amit csinál.
Itt mindenképp valami békés dologra gondolok, nem arra, hogy Kozmosz atomjaira tépje szegény csávót, de lehet, hogy ez megoldás lenne. De ki tudja, lehet, hogy pont ő kell nekünk. No mindegy. Ezután odaszólok a nagy macseknak.
-És azonkívül hogy Prófétának nevezed magad ki vagy, és mit csinálsz itt? Mi okod volt megöletni ezeket az embereket itt? mit ártottak neked? Ha tudod Logant irányítani, akkor meg tudtad volna oldani, hogy csak elájuljanak... Nem is kell válaszolnod, egy gonosz, hatalommániás senki vagy, de tetteid kihatnak a világok összességére. Most még van időd megállni, és abbahagyni ezt az egészet, vagy kénytelenek leszünk erővel véget vetni a cselekvéseidnek!
Mondom a tőlem telhető legemelkedettebb és hősiesebb szöveggel amit ki tudok préselni magamból.

Kipattannak a karmok és én elmémben megérzem azt a kellemetlen szunnyadó hangot, mely mindvégig csak egy jó harc kezdetéig volt képes bennem szunnyadni. Elmém legmélyebb pontjából kiindulva lassan fertőz meg, mint valami vírus, bennem jár és kavarog, észre se veszem de már kezd hatni az egész. Düh. Avagy inkább a harc szadista szelleme, az a személyiség aki csak a vérontás miatt létezik. Megborzongok kicsit, szerencsére pont akkor mikor megérkezik a Macskaféle személy, így nyugodt szívvel lehetne borzongásomat ő rá fogni. Halk suttogás elmémben, elképzelem ahogy hirtelen mindenki égve ordít a fájdalomtól és én csak nevetek a pokol közepén szenvedélyesen. Szörnyű kép elmémben, enyhén rázom meg fejem, hogy ezt minél előbb kivessem, hisz Gloria képes az elmében turkálni, bár kötve hiszem most épp rám figyelne. Pedig jól tenné ha így lenne... Mindenki biztonsága kedvéért. Egy hang nevet fel ismét, érzem széles vigyorát, az éles fogait fejemben: Mi lenne ha mindet egyszerűen csak felrobbantanánk? És vele kezdenénk? Kérdi szenvedélyes hangon, majd ismét a nevetés, azon kapom magam hogy önkéntelenül is Gloriát figyelem. Nyelek egyet, mindenből Amkap és Gloria szavai zökkentenek ki szerencsére. Ha harcra kerül sor, tudom jól, Namor csak és kizárólag saját magával és a feleségével fog foglalkozni, így úgy döntök, én inkább Amkapot és Kozmoszt fogom védeni, elvégre számomra az alatt a rövid idő alatt hogy itt vagyunk amolyan barátok lettek.

Próféta elmosolyodik.
- Nem. Nektek nem szabadna itt lennetek. Ez a világ már az enyém. Az eseményeket átalakítottam. A volt mesterem, Fájdalom apró manipulálásokkal csinálta. Nekem ez kicsinyes. Én kerestem egy világot, ahol minden esemény most kezdődik. Apokalipszis? Rejtélyes módon be lett zárva a Hajó egy részébe, ami a nap felé tart. Mister Sinister? Valaki telepatikusan törölte a tudatát. A kanadai barátomat könnyű volt megtalálni és agymosni. Holnap irány a Xavier birtok úgy hallom egy nagyon érdekes kisfiú lakik ott... és pár történelem rajongó felismerheti ezt.
A mancsában az alaknak egy fiola van amit elkezd meginni. Az óriás remegve zuhan a földre.
- A példaképednek készült zászlós barátom... Logan... intézkedj...
A mutáns azonnal átvált vadállatba és eső támadásával levágja a szimbiótás férfi fejét mielőtt a többiek egyáltalán magukhoz térhetnek. Miközben a tomboló Rozsomák feléjük ront üvöltve, a próféta a földön térdel és az izmai egyre nagyobbak lesznek.

A váteszi macska megiszik egy kék löttyöt, majd izmai nőni kezdenek. Az ital hatására elkezdenek megnőni az izmai. Ebből és az utalásból elődömre rájöttem egy kis gondolkodás után, hogy bizony szuperkatona szérum lehetett abban a fiolában, de most hasznavehetetlen dolgokra, mint a gondolkodás nincs időm. Harcolni kell! Namor parancsát meghallgatom, és próbálok aszerint cselekedni. A rohamozó rozsomákot igyekszem pajzsommal átdobni a hátam felett, lehetőleg úgy, hogy a hölgyek a hátam mögött sikerrel elintézzék, majd utamat folytatom a macska-lény felé. Felugrom a levegőbe, majd ahogy tömegem és a lendület előre visz, minden erőmet beleadom egy ütésbe, és próbálom eltalálni a férfit a mellkasán, hátha kiszorítja a levegőt belőle, így nyerünk egy kis időt. Ezután ha sikerült, hátamat Namornak vetem, és igyekszem vele együtt mozogni. Ismernie kell a taktikát, miszerint én védekezek, ő támad a szigonnyal. Ha kellően összehangolódunk, nem tudnak majd megállítani minket, lévén egyikünk a támadásra, másikunk a védekezésre használja minden erejét.
Ebben az esetben pedig a hátulról érkező támadásokat is kitudom védeni, ha a többieknek nem sikerült elintézni Rozsomákot.

Elég gyorsan indulnak el a történések, aligha lehet őket rendesen figyelni már ott állunk hogy harcba kell szállnunk a Prófétával és Rozsomákkal. Ahogy elnézem elég kemény harc lesz. Namor mint csapatvezető azonnal ki is adja a parancsokat s már támadásba is lendülünk. Szóval miénk a Próféta, akinek izmai valamilyen kék folyadéktól nőni kezdenek, nincs kedvem megvárni az egésznek az eredményét, így a többiektől kicsit odébb lépve testemen felcsapnak a lángok s eltűnik az amit fizikai testnek hívnak. Nem akarom csapattársaimat megperzselni se kibocsátó hőmmel meggrillezni. Feljebb repülök valamelyest, amíg a plafon engedi, egyenesen a Próféta fölé. Figyelem ahogy Namor és Amkap összehangolódva mozognak, az egyik támad másik véd, hirtelen eszembe jut hogy lehet felesleges is vagyok, de ez gyorsan eltűnik fejemből. Kezeimet az alattam lévő Prófétára irányítom, tűzoszlopot bocsájtok ki belőlük, mi körbeöleli ellenségünket. Felcsendül egy hang a fejemben, sajnos már túl jól ismerem, de egyetlen gondolattal el is hessegetem. Nem engedhetem meg hogy hibázzak és netán csapattársaimban kárt tegyek, akkor se ha párat közülük kiváltképp nem kedvelek.

Kezdenek pörögni az események, kissé talán túlságosan is, némán igyekszem figyelni, és semmiről sem lemaradni, és hát mit ne mondjak, úgy néz ki nagyon nem állunk fényesen, sőt! Egy pillanat az egész, meg egy támadási parancs, és az egyik társunknak már nincsen feje.
~ Szerencsétlen... ~ Suhan át a fejemen a gondolat, bár nem beszélgettünk, meg nem is ismertem... Akkor miért is sajnálom? Ó hagyjuk, csak összezavarom saját magam az értelmetlenkedéssel, inkább koncentráljunk valami fontos dologra, ami nem más mint hogy a hal... Féle... Kioszt egy sor parancsot, és ami nekem szól az annyira egyértelmű, hiszen ez már eszembe jutott korábban, de mindegy, végül is a lényeg hogy valahogy élve jöjjünk ki ebből az egész szituációból, ami a macskát elnézve necces lesz, lehet vele több probléma lesz mint ezzel a karmos alakkal, ámbár az ember sosem tudhatja. Egy gyors mozdulattal próbálom elkapni az alakot aki nemrég megölte a társunkat, majd eztán... Nem falhoz vágni, nem plafonhoz vágni, csak lebegtetni valahogy úgy hogy egy tárgy, vagy felület se legyen a közelében, és ha ez sehogy sem lehetséges, akkor a másik szabad kezemmel elsöpröm a körülötte lévő tárgyakat. Közben a szemem sarkából igyekszem figyelni a harcot is amit a többiek levágnak remélhetőleg a macskával, és ha kell akkor valahogy segíteni nekik, de nem hiszem hogy kelleni fog nekik ilyesféle dolog, és így koncentrálhatok teljes egészében erre az alakra. Amennyiben nem sikerül elkapni, vagy valahogy kizökkentenek és elszabadul, akkor egy hangos... Mit tudom én... Ordítással jelzem hogy probléma van, és figyeljenek hátra is amíg el nem sikerül kapni megint, vagy amíg csak szimplán el nem csípem valahogy. Mindezek nem nagy tettek, de jelen helyzetben könnyen felismerhető hogy létszükségletű lépés! Legalább kicsit fontosnak érzem magam.

Logan a levegőbe emelkedik, de Gloria alig képes a fenébe hatolni. A mutáns őrjöngő vaddá vált, aki már csak a vér függöny képét látja. A karmos férfi a levegőben csapkod és ordít, mint egy állat.
Prófétát meglepi a két támadás és bár hárítja Namor ütését a kapitány eltalálja őt a pajzzsal. A hatalmas alak megtorpan és Rado lángjai ekkor fentről perzselik őt meg. A tűzben vadként mordul fel Próféta és próbál elugrania támadás elől.
- Professzor! Kapcsolja be a Fáklyát!
Parancsolja és az agy mosott prof előtt pár gombnyomás után fel kell az Emberi Fáklya.

A félig lángoló, tökéletes kinézetű férfi kezeiből lángcsóvák csapnak ki és azok Rado felé száguldanak.

Pajzsommal eltalálom a fószert, de közben a Fáklya is bekapcsol. Namor továbbra is támadja a macsekot, én nekem is így kéne cselekedjek, de a lángoló férfi Fúriát támadják. Valami nem stimmel, ezek ketten, nem igazán képesek ártani egymásnak, így cselekednem kell, amíg nem jut eszébe a robotnak, hogy engem kéne támadni. És a legjobb védekezés a támadás alapján, pontos célzással elhajítom a pajzsot, épp a Fáklya nyakát célozva. Ha sikerül amit akarok, a gép feje leesik, igaz pajzs nélkül maradok, de amíg rozsomák nem támad rám, ez nem okoz gondot. Ha esetleg nem sikerülne, akkor a pajzs akár egy bumeráng tér vissza, és így folytatom a támadást a Próféta felé. Ha visszajön a pajzs, annak élével próbálom megsebezni a hatalmas lényt, ha nem akkor csak addig ütöm a fejét amíg tehetem, persze Namorral igyekszem együtt működni, elvégre, úgy sokkal hasznosabban és hatékonyabban harcolhatunk, hajnalán hat haragos harcosként. Haha. De már csak öten öldökölünk összeveszett őrült önző ősellenségünkkel. Lassan látom letűnését lentebb leigázó aljas alantas alkalmasint alávaló alliterációimnak.

Bolond, bolond, bolond! Gloria korholja magát, amiért nem figyelt eléggé, s nem reagált elég gyorsan. Ilyen elborult elmék ellen, nem lehet finom módszerekkel élni, hát igyekszik képességét kemény szorítássá formálni. Nincs idő tétovázni, nincs idő vigyázni,és nincs idő figyelni arra, hogy épen megőrizze személyiségét, mikor a logikus gondolatnak, eredeti személyiségnek már nyoma sincsen. Ekkor már nincs más lehetőség, mint egy csapással megakasztani, és vagy közvetlen bábbá tenni, vagy csipetnyi célt adva neki, ahogyan a próféta is tette, szolgává alakítani. Gloria ez utóbbi mellett dönt, hisz nincs tapasztalata abban, hogyan is kellene a férfi képességeit maradéktalanul kihasználni.
Így hát igyekszik az eredeti parancsokat egy csapással kitörölni, s a vérvörös köd mellé, a gyilkolás vágyát kiegészítve a Próféta kaján képét mellékeli, s mintegy másodlagos célpontként a Fáklya elpusztítását is kitűzi.
-Engedd el!-kockázatot vállal, de nincs idő kivárni, hogy a befolyás milyen erős. Majd éles tekintettel követi nyomon őt, remélve, hogy be tud avatkozni, ha kell, mielőtt a csapatból bárkit megtámadhatna.

Sikeresen eltalálom a Prófétát, orromat megüti a kellemetlen égett szőr szaga, fintorgok egy kicsit elmémben, hisz ebben a formában nincs arcom, de testem se, ami viszonylag számomra ilyenkor csak előny, így olyan dolgok mint a lövedékek és ilyesmik nem is sebeznek, csak egyszerűen keresztül mennek rajtam, vagy elolvadnak még mielőtt keresztülmennének. Ez pont attól függ mennyire vagyok elememben. Most azért kicsit visszafogom magam, ha egyedül lennék egyszerűen betelíteném az egész épületet a lángokkal és le lenne a gond a Prófétával és egy időre Logannal is. Nincs igazán időm még egy támadást lendíteni, pedig már megvolt egy tökéletes ötlet. A Próféta szavai igencsak bajlósósan csengnek. Megfordulok hogy megakadályozzam a Fáklya aktiválását de túl késő, már engem támad a tüzével. Hirtelen eszembe jut, elég lenne csak egyszerűen beállni a tűzbe és elnyelni, ami engem csak erősítene, de figyelmeztetem magam hogy pórul is járhatok. Úgy döntök nem kockáztatok és magamból szintén lángok csapnak ki. Gyors vadsággal és szenvedéllyel irányulnak Fáklya lángjai felé hogy összecsapva táncoljanak. Ha erősebb tőlem, ami azért igencsak nagyon meglepne, örülni fogok hogy nem maradtam annál hogy elnyeljem a lángjait. Saját világomban meg kellett tanulni, bár volt sokféle tűzmanipulátor, de nem mindegyiknek voltam képes a lángját elnyelni, sőt, volt hogy rosszul jártam. Nem akarok kockáztatni. Nagyon nem. Majd meglátjuk mennyivel erősebb tőlem...

Eseményt esemény követ, mindenki el van foglalva, és eddig egészen jól állunk ha sikerült jól felmérnem a helyzetet. Részemről továbbra is csak a karmos barátunkkal lennék elfoglalva, hogy precízen egy helyben tartsam, de ekkor Gloria előáll valami nem túl biztató ötlettel, amitől még a lélegzetem is eláll egy röpke pillanatra.
- Mi? - Kérdem meghökkenve. - Ez az izé akkor kicsinál mindenkit... De tudod mit? Bízom benne hogy tudod mit csinálsz! - S ezzel, a csapattól lehetőleg eltávolítva leteszem a földre Logant, de egy pillanatra sem lankad a figyelmem, ha bármi agresszívat mutat a mi irányunkba, úgy értve hogy támadni akar, megint levágni valaki fejét, vagy nekiugrani valakinek, akkor szimplán megpróbálok visszatérni ugyan ahhoz az eljáráshoz, amit az előbb csináltam. Ha úgy néz ki hogy Gloria tudott vele kezdeni valamit, akkor át térek a nagymacskára, a terv pedig... Bal kezemet rá szegezem, ökölbe zárva, majd koncentrálni kezdek a torkára, s a tenyeremet szét nyitva megpróbálom konkrétan szétfeszíteni a nyakát, vagy legalább szétroncsolni mindent ami ott van, például a légcsövet, ha nagyon szépen jön össze akkor talán le esik a feje a helyéről... Nem tudom, mindenesetre is megpróbálom, a többieknek ezzel útban úgy sem lehetek.

Rado lángjai feltartják a Fáklyáét majd a Kapitány pajzsa lehasítja a gép fejét. A pajzs vissza pattan a férfi kezébe, de amikor ő és a szabadon engedett Logan egyszerre megindulnak a Próféta felé Namor akaratától megszabadítva fordul feléjük és egy csapással üti félre a csillagsávost. Kozmosz Próféta felé repülne amikor Rado is elveszti az önuralmát és lángokkal kezdi el bombázni őt és Gloriát. Mire a lángok elhalnak és a tűz mutáns tudata tisztulni kezd és mindenki meglátja Namor kezeiben a fojtástól elhunyt Logant. Az atlantiszi lassan józanodik ki és fogja fel, hogy mit tett, de a legrosszabb, hogy Próféta ez alatt eltűnt.