Japán (Tian)

A gépbe épphogy csak bemásztam, de szinte azonnal sikeresen létrejött a teleportáció. Egy parkban landoltam a ninjákhoz illő halk léptekkel. Néhányan felfigyeltek rám, de aztán unottan néztek el más fele.
~ Első megjegyzés, itt is elfogadottak és átlagosak a mutánsok, biztosan teleportálónak néztek.
Jegyzem meg magamban, miközben gyorsan kezdem el felmérni  környezetem. hamar rájövök, hogy Osakába érkeztem, a kicsit az enyémnél modernebbe ugyan, de oda. Az ég borús volt és kezdett sötétedni, a hó is szállingózott, hideg volt. Bár rajtam hosszú fekete gatya és póló volt, azért kissé csípős volt nekem ez a hideg. Nem számítottam rá, hogy itt tél lesz mikor megérkezem, de nem zavart túlzottan, hisz tudtam mozgásban úgyis ki fogok melegedni majd.
Az égre tekintve megannyi repülő autót látok és az utakon közlekedni pedig egyet sem, ami elsőre kissé meglepő volt. Bár az első gondolat ami eszembe jutott róla kissé viccesnek hatott volna, ha más is hallja.
~ Hogy fognak így az emberek taxit. Na mindegy.
Elindulok a park széle felé, ahol feltűnik, hogy a luxusnegyedben kötöttem ki. legalábbis a házak és üzletek alapján így tűnt.
A közelben egyszer csak megpillantok egy ismerős arcot.(Al) pont úgy nézett ki mint az én világom béli, még a katanák is ott lógtak az oldalán.
~ Talán ebben a világban is létezem én is. Ha ennyire hasonlít a két világ talán csak a technikai fejlettség más. Talán Al segítségemre lenne, ha ebben a világban is kollégák vagyunk, vagyis ugyanúgy a kéz tagjai, akkor talán még be is tudok épülni. Ha pedig nem ismert akkor pedig eljátszom a hülyét és megpróbálok úgy beférkőzni a szervezetbe. SHOW TIME.
Amint Al felém fordul, vagy ha nem akkor majd felhívom magamra a figyelmét, mintha az időhöz képest lenge öltözet és a bazi nagy túratáska nem lenne elég hozzá. Integetek neki és közben szólok és odasietek hozzá.
- Szia Al. Hú de rég láttalak, te aztán megnőttél kis haver.
Ha nem ismerne és ellenséges szándékot mutatna, akkor hátrébb szökkenek egyet hogy ne érhesse el és egy ninjához illő könnyedséggel és hangtalansággal érkezem meg kicsit távolabb.
- Mi az? Már meg sem ismered a bajtársaidat az edzőtermen kívül? Cc.
Mondom olyan módon, hogyha tényleg lila gőze se lenne róla ki vagyok akkor se tartson ellenségnek.

// Valóban, bocs Nefi. //

Sajnos melléfogtam. Tényleg hasonlítanak, de közelről, már egyértelművé válik, hogy sokkal idősebb alakkal állok szemben.
A kérdésre válaszolnom kellett, akármennyire is kínos a szitu, de ez benn volt a pakliban, legközelebb előbb közelebb megyek és ha biztos leszek benne, akkor szólítok le akárkit is a szervezeti tagok közül.
- Elnézést, összekevertem valakivel.
Mondom és végül otthagyom az illetőt. Közben pedig míg konstatálom a bakit, addig felmérem a terepet és hamar választ kapok egy nemrégiben magamnak feltett kérdésre.
Az út szélén holografikus kijelzőket láttam. Az egyikhez odasétáltam, mire kiderült, hogy így lehet a legkönnyebben taxit fogni, ezekkel a szerkezetekkel. De nemcsak ez tűnt fel, hanem az is, hogy korog a gyomrom. Igaz volt nálam kaja, de az inkább tartós, mintsem ízletes kategóriába tartozott.
~ Mit nem adnék most valami jó fűszeres kajáért, amit hoztam abban íz sincs nemhogy fűszer.
Körbenézek, hogy látok -e valahol a környéken kifőzdét, vagy olyan éttermet amit ki tudnék fizetni, úgy hogy szállásra is marad pénzem. Ha egyáltalán ebben a realitásban elfogadják a pénzemet.
Ha találok kifőzdét akkor arra veszem az irányt és az árlapból derítem ki, hogy ugyanaz e a fizetőeszközünk.
Ha pedig nincs a közelben akkor hívok egy taxit és azzal próbálom elvitetni magam, persze mielőtt indulnánk elé dugom a pénzt és turistának tettetve magam kérdezem meg, hogy Japán ezen részén elfogadják -e ezt.

A panelt viszonylag könny volt kezelni, sokkal könnyebb mint nálunk, bár már az érkezésemkor feltűnt, hogy itt a technológia sokkal fejlettebb. Apropó otthon ideje életjelet adni magunkról. Az oldalamra nézek, hogy az adóvevőmet lecsatolja m az övemről, de meglepetten konstatálom, hogy az nincs a helyén. Visszanézek a helyre, ahol "landoltam" ahol az összetört adóvevő látványa fogad.
~ B@szki. Ennyit a hazatelefonálásról.
Nem sokáig sopánkodom hamar realizálom a helyzetem és a valószínűségét annak, hogy tovább maradok itt, mint hittem.
Tovább figyelve a taxi hívó holografikus kijelzőt hamar megtalálom a taxitársaságok árait is, ahol feltűnik, hogy a pénznem számomra teljesen ismeretlen.
~ Akkor maradhatok a rágós energiaszeleteknél. Blee.
Ahogy körbenézek egyszer csak megpillantok egy ismerős éttermet, vagyis inkább ismerős nevűt.
~ Ez nem vörös volt korábban?
Teszem fel magamban a költői kérdést, é megindulok a helyiség felé.
~ Ha már kajálni nem fogok itt, talán összefutok néhány e világi ismerősömmel. Ki tudja talán szerencsém lesz, ha nem akkor legalább addig is agyalhatok azon, hogy hol fogom tölteni az éjszakát, bár valószínű, hogy fel fogok repülni egy lapos tetejű épület tetejére és ott, persze csak ha van ilyen.
Amikor az étteremhez érek megállok annak a bejáratától nem messze és nézelődök, hogy hátha ismerős alakra bukkanok a tömegben, elvégre Osakában nem kevés ismerősöm élt, bár az nem biztos, hogy ebben a világban is így van ez.
Ha felismerek valakit és azt közelebbről is ellenőrzöm, csak aztán köszönök majd rá.

// Javítva //

//Nem, ne mesélj ennyire előre magadnak, majd ha leírom, hogy ott van, akkor van csak ott. Azonfelül igen valószínű, hogy meg sem ismered Al-t, mert máshogy nézhet ki abban a realitásban és egyébként sem Japán születésű, hanem Amerikában élt és utólag hozták Japánba.//

A tömeget pásztázva végül egy ismerős alakot pillantok meg. Allain Deo ebben  világban is ugyanúgy néz ki, mint otthon, de azt nem tudhatom, hogy itt melyen a viszonyom a nővel. Így nem beszélhetek túl közvetlenül vele.
A nő felé indulok, majd nem messze tőle egy oszlopnak, fának, vagy falnak vetem a hátam és úgy köszönök.
- Pont olyan, mint a másik. Elég rég találkoztunk, de azért remélem emlékszel rám.
Szólok egyértelműen a nőhöz, ahhoz akit én Al-ként ismerek, és várom a reakcióját.

A nő nem ismer fel és kiderül, hogy nem is Japánban él, szóval rajta keresztül aztán nem fogok az égvilágon semmit megtudni az itteni Kézről.
A nő nem is zavartatja magát, szárnyakat növeszt és a tömegben lévő egyik sráchoz repül. A szárnyakon látni, hogy beültetések és nem mutáció, bár ezt csak egy odafigyelő szem veszi észre könnyebben.
A csávó akihez odarepült kissé ideges volt, bár azt nem halottam miért. Próbáltam a nő szájáról leolvasni miről is van szó, de csak a srác nevét sikerült érthetően leolvasnom.
~ Hjuchia Algernon. Vajon miért sietett hozzád annyira?
A nő szúrós tekintettel nézett a srácra majd megölelte, bár a szavaikat nem értettem, de azt levágtam, hogy valószínű rokonok, mert a párok nem így reagálnak egymásra.
~ Vajon az én világom beli Alaine-k vajon volt testvére?
Tűnődöm el a kérdésen, miközben tovább figyelem őket.

Csajszi gesztusaiból ítélve eléggé pipa a csávóra, bár azt nem hallom miért és elég messze vagyok, ahhoz, hogy ezt a gyors beszédet normálisan le tudjam olvasni a szájáról.
De aztán ez szükségtelenné válik, mert Alaine üvöltözni kezd már a fiúval. A szavait ugyan hallom, de nem kecsegtetnek túl sok jóval, bár az eleje kissé érdekes a halottaknak.
~ Őt? A császár lányával jegyezték el, nem rossz karrier.
~ Kár hogy a kéz itt gonosz szervezet, még le sem tudom jelenteni, a dolgokat, és ki tudja meddig leszek még itt. Talán vissza se teleportálnak majd soha, mert azt hiszik meghaltam vagy hogy hiba támadt a teleportációban és eltűntem mint a szüleim. Remek, ez a nap egyre jobb és jobb lesz.
Nem távolodtam el túlságosan, hogy hallhassam vagy sejthessem a továbbiakat, miközben azon filóztam, hogy most akkor épüljek be az itteni Kéz-be, amihez meg kell várnom míg a fiú egyedül marad, vagy kezdjek teljesen új életet, és hogyha az utóbbit választanám mennyi lenne a százalékos esélyem a fennmaradásra.

Sikeresen végighallgattam a beszélgetést, de sok új infót nem tudtam meg csak annyit, hogyha nem kapcsolok gyorsan elveszítem őket szem elől. Amilyen gyorsan csak tudom felmérem a környező terepet. Főleg a tetőket és az égben lévő közlekedést figyelem. Mivel valószínű nem mehetek be anélkül az étterembe, hogy előbb utóbb ki ne szúrjanak. Az épülettel szembeni tetőt tanulmányozom, hogy megfelelő lespont lenne -e.
~ Meg kell várnom míg ezek befejezik a vacsorát és különválnak, aztán majd elbeszélgetek a kis kezes fiúval.
Ha a kinézett épület teteje lapos és a légi közlekedés nem zavarná sem a rálátást, akkor miután körbenéztem és levettem a hátizsákom felreppenek a tetőre. A ruháim direkt úgy vannak kialakítva hogy tudjak bennük repülni a mágnes pántok miatt, legalábbis azok amiket magammal hoztam.
Ha a tető alkalmatlan, akkor az étterembe nem követem őket, hanem az épület bejáratától nem messze várom, hogy kijöjjenek, miközben elkezdem enni az egyik energiaszeletet.
Ugyanezt teszem ha felszálltam a tetőre is.
Mindkét esetben pedig csak várok és figyelek, hogy el ne szalasszam őket, meg persze a környezetemre, elvégre itt idegen terepen mozgok.