Japán (Tian)

A vakációzást említve kissé meglep a dolog, de annyira nem hogy lehetetlennek tartsam a dolgot.
- Akkor emlékezetesre sikerült a szabadságod. 
Mikor felém dobja a pulcsit, azt félkézzel, még a levegőben elkapom, majd felveszem. Eddig nem igazán zavart, hogy mély dekoltázst csinált nekem a lézer a pólómon, de valóban furcsán nézhetnének rám kint ha így látnak.
- Remélem nem találkozunk útközben további robotokkal, mert ezt már nem szeretném tönkretenni.
Mondom, enyhe mosollyal az arcomon. Miután a pulcsit felvettem a hátamra kapom a hátizsákot is, így elvégre nem növesztenék szárnyat e a pulcsi se a táska miatt sem. megindulunk kifelé miközben a srác kérdezget, amire azért felelek, mert nem olyan kérdések, amik később vissza üthetnének nagyon.
- Igen ott a kolléganőm és Alain Doe-ként ismerem. Bár itt a neve sem ugyanaz, hiába néz ki ugyanúgy. Amúgy téged hogy hívnak?

- Eleinte elég hülyének éreztem magam mikor leszólítottam, aztán pedig koppantam. Új dolog nekem ez a realitásutazás. furcsa lenne mindenkinek, ha átkerülne egy másik világba aztán aki úgy néz ki mint az egyik barátja,meg sem ismeri.
Jegyzem meg a fiú szavai után, majd amikor a munkámról kérdez na akkor kissé elgondolkodom, itt mi is lenne a helyes válasz, ami nem üthet annyira vissza.
Már elkezdtünk kifelé haladni, de azért körbe pillantok mégis mennyien vannak körülöttünk és mégis mennyire figyelnek minket.
- Nos hát, ha erre őszintén akarok válaszolni, akkor csak annyit mondok, hogy ez az információ titkosított, de úgy halottam ugyanannak a szervezetnek dolgozunk mindketten. Csak az a kérdés, hogy mással foglalkozik -e a két külön realitásbeli cég.
Mondom, így válaszolok is a kérdésére is meg nem is. Rájöhet, hogy a kéznek dolgozom, de azt nem tudhatja, hogy egyfajta kém voltam.

számítottam rá, hogy fenn fog akadni a titkosított szón, elhiszem, hogy kíváncsi, de nem teljesen értem az utolsó mondatát, mintha nem fejezte volna be.
- Nálatok ez eléggé mi? Azt meg tudom. Mondtam, hogy alkalomadtán majd meghálálom. És szeretném, ha ezt a kijelentést nem értenéd félre. Én nem egy szokványos helyi csitri vagyok.
Válaszolom, majd megérkezünk egy luxushotel elé.
- Azta, neked aztán jó lapokat osztott az élet.
Mondom, majd mikor invitál én belépek előtte, de azért szemmel tartom míg a hátam mögött van. Mint mondta itt idegen vagyok. Nem bízhatok meg teljesen senkiben és semmiben, még ha most rá is szorulok mások segítségére.

- Én azt jól tudom, én magam sem szeretek senkinek tartozni.
A családi állapotára csak elmosolyodom.
- Gratulálok, bár erről fogalmam sem volt.
Elindulunk az épületben, majd odaérünk a srác szabályozz, ami mellett egy hotel alkalmazott állt, akinél leadta a vacsorarendelést. Ezek után bementünk a szobájába, én mentem elöl, de attól még nem lankadt a figyelmem.
hellyel kínál amit én el is fogadok, majd arról kérdez, hogy is kerültem ide.
A tekintetem kissé párás lesz mikor visszaemlékszem mindenre, de nem azért, mert el kellett jönnöm onnan, hanem egészen más miatt. A szavak dőlni kezdenek belőlem, és úgy éreztem ki kell adnom magamból őket.
- Nem véletlen folytán kerültem ide, engem ide küldtek. A feladatom a felderítés volt, az információgyűjtés és a veszély felmérése. Hát a veszélyt megtaláltam, de nem gondoltam, volna, hogy valaki konkrétan vadászik a realitásutazókra. A kapcsolat azonnal megszakadt a saját realitásommal, amint megérkeztem, így még csak életjelet se adhattam magamról. Számos társammal együtt küldtek minket szerte a különböző realitásokba, de most úgy tűnik a projekt megbukott. A társaim valószínű megölték, ahogy szüleimet is, gondolom nem sokan voltunk olyan szerencsések, hogy túléljük a halál érintését. Haza sem mehetek, és a többieket sem látom most már soha többé. itt pedig minden és mindenki más. Nehéz beismerni, de teljesen össze vagyok zavarodva.
A mesélés végénél már elfordítottam a tekintettem, hogy ne láthassa, ahogy a sírás kerülget, ahogy a sok baráti arcra gondolok, akiket velem együtt klönböző realitásutazó küldetésekre szántak.

Hiába próbáltam, nem tudtam megállni, hogy ne ejtsek könnyeket, persze nem mutattam arcom a srác felé, hogy ne láthassa gyengeségem. Meglepődöm, mikor két sörrel tér vissza és az egyiket nekem nyújtja.
~ Egész megértő ez a srác.
Letörlöm gyorsan a két könnycseppet a szemeim alól és elveszem az egyik sört.
- Csírsz.
Mondom én is, válaszul. A sört megbontom és én is kortyolok egyet a magaméból. A srác kérdésére halvány mosoly kerül az arcomra, ahogy visszaemlékezem a mi világunk beli Kézre.
- Mivel úgyse juthatok vissza így végül is, nem akkora gond, ha elmondom másnak is. Nálunk a Kéz egy olyan szervezet, ahol nemzetbiztonságért felelős kémek dolgoztak és dolgoznak ma is, akik ott maradtak.
Mesélek, miközben majd a mondat végén egy újabbat kortyolok a sörből.

// *Slyen nem Sylen//

A srác nem mutatja jelét semmi meglepődöttségnek, csak issza a sörét, majd végre megszólal.
Úgy tűnik itt se a rossz oldalon áll a cég, de erre egyenlőre még nem mernék fogadni. Amikor a főnökről kérdez habozok a válaszadással kapcsolatban. De végül nem kell válaszolnom rá, mert a srác inkább a világomra kíváncsi, mintsem az előbbi válaszra.
- Hát a technológiai különbségek, amik leginkább szembe tűnőek. Sokban le vagyunk maradva ettől a realitástól.
Válaszolom, majd én is intézek egy kérdést a srác felé.
- Nálatok milyen a Kéz? Kíváncsi lennék ti pontosan mivel is foglalkoztok.
Kérdem miközben kíváncsian várom a választ.

Mikor másodjára is rákérdez a nemzetbiztonságra és mondja, hogy mennyire örül, hogy jó oldalon áll a szervezetünk, akkor felmerül bennem a gyanu, hogy esetleg az övé mégse annyira jó. Elvégre akkor nem kellene kétszer visszakérdeznie a dologra.
Mikor megjön a kaja közelebb húzza azt hozzánk, aztán rögtön új kérdést tesz fel, terelve az én kérdésemet.
- Valóban. Épp vacsorázni készültem, mikor berobbantották alattam a tetőt.
 Mondom, majd leemelek egy tányért, egy villát és a sráchoz hasonlóan törökülésben kóstolok bele az ételembe.
A kérdés amit feltett helyén való, de én jobb szeretném a saját kérdésemre hallani előbb a választ.
- Attól függ, a ti cégetek mivel foglalkozik? Erre a kérdésemre még nem válaszoltál. Nyugodtan lehetsz őszinte nem fogok a falra mászni, ha kiderül, hogy pont az ellentéte a két cég egymásnak.

Miközben meséli, hogy ők egyfajta szamurájok, ninják, mint amilyen én is voltam és vagyok, önkénytelenül is elmosolyodom.
A kardot látva elismerően füttyentek.
- Elhiszem. Szép katanák. Bár én kisebb fegyverekkel karcoltam inkább, mint a say. Bár a realitásutazásra ilyen fegyvert nem hoztam magammal. Volt nálam egy stukker, de aligha vettem volna hasznát a robot ellen, inkább csak veszélyt jelentettek volna a gellert kapott töltények rám és a vendégekre nézve.
Eszek pár falatot, míg hallgatom a srácot, aki mint szolgáló ajánl munkát.
- Pontosan mit értesz szolgáló alatt? Milyen feladatköröket? Gondolom nem csak takarítást értesz ezalatt.
Kérdem, majd még mielőtt válaszolhatna újabb kérdést vetek fel.
- Elvégre elég közel állsz az uralkodó családhoz. Akaratlanul is halottam, ahogy a nővéred erről kiabált.

Végighallgatom a srác mondandóját, közben pedig én is a végére érek a vacsorának.
Bólintok a végén, bár nehéz elhinni, hogy kevés szava lenne az ügyben.
- Értem. Bár gondolom valamennyi beleszólásod lenne azért, még ha nem is a tied a döntő szó. Amúgy bocsáss meg , de zavar, hogy nem tudom, hogyan szólítsalak. Én már elárultam a nevem, de a tiedet még mindig nem tudom.
Kérdem a sráctól, majd ha válaszolt, akkor egy bólintással nyugtázom a hallottakat.
- Ami a képességeket illeti, egy ideig tudnék mesélni. Bár nem tudhatom itt mit takar mondjuk a ninjitsu teljes ismerete. Engem otthon elég jól képeztek, így gész jó kondiban vagyok, jól értek a közelharchoz, fegyverekhez és a lopakodáshoz, bár az utóbbit szerintem a belépőm, nem nagyon nyugtázott.
Mondom mosolyogva, majd még ennyit teszek hozzá.
- Ami pedig a mutáns erőket illeti az ötödét láthattad csak annak, amire képes vagyok.

A srác bemutatkozik, majd felhozza, hogy lehet nem itt kéne beszélgetnünk ilyesmikről. Mondja, hogy hamarosan értünk jönnek. Miután elintézte a telefont azért még szólok pár szót.
- Azért én átöltöznék egy jobb állapotú ruhámba, mint ami ez alatt a pulcsi alatt van. Ha félsz, hogy megszöknék, akár a wc fülke elé is állhatsz, vagy átöltözhetek itt is, ha elfordulsz, bár az utóbbit szerintem nem díjaznák a menyasszonyodra való tekintettel.
Akármit felel  én előre kiveszem a táskából a cuccot egy a hátán vágott pólót és egy a háton mágnespántokkal ékesített pulóvert. Ha minden cucc nálam van, másodpercek töredéke alatt öltözöm át. Majd visszaadom a pulcsiját Alnak a szakadt ruhát pedig visszateszem a táskámba, majd a vállamra kapom.
- Mellesleg. Odahaza a nővéredet  Al-nak szoktam becézni, aki ott a kolléganőm volt. remélem nem bánod ha téged is így hívlak majd, vagy inkább hagyjuk és inkább hívjalak Algernonnak?
Mondom, majd nagyon hamar meg is jelenik néhány Ninja körülöttünk, én támadó állást veszek fel már szinte reflex szerűen, majd mikor meghallom a szavaikat, leeresztem a kezeimet és nyugodtabb leszek kissé. A következő pillanatban pedig egy villanás majd egy egészen új helyen találom magamat, a gyomrom pedig táncot jár. Kisterpeszbe állok, hogy visszahelyezzem a gyomrom eredeti helyzetébe, de rókázni nem fogok, nincs az az isten, hogy én itt most leégessem magam ilyesmivel.
Minden esetre a hely ahová érkeztünk szép volt, bár hideg, a hó is esett, a helyett még korábban soha sem láttam, maximum egy anime-ből lehetett volna ismerős, de ilyeneket már régen nem néztem.
Alt kérdezik, majd elkezdenek minket beterelni az épületbe, amit nem bánok, mivel az állati tulajdonságaim ellenére, még nem tanultam meg bundát növeszteni.
Én megyek befelé Al-al és úgy érzem, hogy most el kell majd játszanom, a csöndben vagy, míg nem kérdeznek című népi játékot.

A kérdésre, hogy miként szólítsam meg is jön a válasz, bár nincs ínyemre, hogy egy nálam fiatalabb srácot Uramnak szólítsak, de jelenleg úgy tűnik, ezt a lapot osztották nekem. Különleges felderítőből átmegyek szolgálóba.
A megnevezéseket egy bólintással nyugtázom, majd a ninják megjelennek és magukkal visznek. Al parancsba adta nekik, hogy őrizzenek, bár szerintem kicsit túlságosan is aggódik amiatt, hogy esetleg megpattannék innen. A ninják egész úton hozzám se szóltak. sőt a szobában sem szóltak egy szót sem. A szoba hagyományos japán stílusú volt, ami tetszett is, de nem érezhettem magam otthon, hisz tudhattam, itt én idegen vagyok még ha a másik realitásban ez a szervezet a családom is volt egyben.
Mivel éreztem, hogy a ninjákkal nem fogok tudni szót váltani, így csak leültem az egyik párnára és meditálni kezdtem, hogy összeszedjem a gondolataimat. sok dolog történt ma és ha nekiállok jegyzetelni, azzal inkább egy kém látszatát keltem, mintsem egy ninjáét. Persze a fülemet azért élesen tartottam, hogyha esetleg tesztelni akarnának a vendéglátóim, akkor idejében léphessek és térhessek ki a támadások elől, de ha nem így tesznek, akkor is legalább összeszedem a gondolataimat.