Re: A Raft körül

by **Jajjmár** Vas. 03 Jún. 2012, 23:21

- Stílusos posta galamb. - Az első pont, hogy megtudok szólalni a teleportálás után, majd automatikusan mozdul párat a kezem szorításba, majd elengedem és újra. Csak azután figyelek a társaim felé. Elég színes banda, de mit kritizálnám én őket, hisz én úgy nézek ki mint egy óvodás, de az egyik forma felvetésére én át is libbenek a főbejárat felé, hogy onnan forduljak vissza a csapathoz.
- Amúgy testvérek? - Mutatok a két... egyforma sráchoz, miközben ellenőrzöm, hogy töltve van-e a pisztolyom, majd visszacsapom a tárat. Körülnézek kicsit a bejáratot keresve, majd ha megvan arra indulok el szép kényelmesben. Miközben elkalandozok a kérdés felé: "Én mért nem jártam még erre?"

by **Thorhalla** Vas. 17 Jún. 2012, 09:24

Résztvevők: Tüske (Sarah), Jester, Saelon, Samuel Vermont és Shadow

Jester a démontól már nem kapott semmilyen választ, révén nem volt ott és a két Sam sem válaszolt erre. Tüske viszont a felvetése után el is indult a Raft főbejárata irányába. csupán a köveken kellett felmászni és a nagyobb előtér máris ott tornyosult a társaság előtt. Egy hatalmas egyrészes komplexum volta a börtön, hatalmas masszív falakkal, a falakon végig kamerák, az ablakok kicsik és ráccsal ellátva. A kerítés falai magasak és vastagok a tetejükön szögesdróttal, de bizonyára más trükkök is voltak még erre. A főbejárat ajtaja hatalmas kétszárnyú fémajtó volt, ennek egyik ajtaja már ki volt dőlve, a másik pedig még tartotta magát. Így félajtónyi helyen lehetett egyelőre megközelíteni csak a helységet. Több tucat démon próbált eljutni oda, de egyelőre a az ajtóban álló és ott védekező katonák még távol tudták tartani a démonokat attól, hogy azok elérjék az ő védvonalukat.

by **Sarah** Hétf. 18 Jún. 2012, 19:39

A kis sátánkölke szavaira még hátratekintek, és valóban azt hiszem a kérdése a két mit tudom én már kicsoda felé jogos, mert hogy teljesen ugyan úgy néznek ki, ez pedig egy kissé zavarba ejtő, vagy legalább is az lehetne, ha nem az lennék, aki éppen vagyok, így pedig nem igazán érdekel a dolog, végül is minél többen vagyunk, annál jobb. Folytatom mindenesetre is az utamat, nem zavartatom magamat, az, hogy Dormammu idehozta ezeket, azt jelenti, hogy az itt összegyűltekben meg is bízhatok, legalább is nagyon valószínűleg, hiszen ha árulást, vagy ilyesmit terveznének, az már úgyis kiderült volna, hiszen a nagyúr előtt nem maradhat ez titokban, ha már akkor a vérszerződéssel valamilyen szinten összekötöttük magunkat vele, bár igaz, lehet hogy ez csak akkor volt így, de kétlem hogy pár óra után elmúlt volna, van elég hatalma ahhoz, hogy fent tartsa velünk azt a kapcsolatot folyamatosan, ha már mi vagyunk a hadnagyai, vagyis ha jól emlékszem ezt a rangot kaptuk. Szóval igen, a lényeg az, hogy akik itt vannak, bár nem vagyok az a bizakodós típus, de bennük megbízhatok, nem mintha oly sokat árthatnának nekem, legalább is a többség, aki nem tud átlagos tüzet csiholni valahogy az akaratával, de na. Meg kell mászni pár kisebb sziklát, hogy tovább juthassunk, mivel a tervemmel senkinek sincsen problémája, tetszik ez az összhang ami most itt uralkodik a társaságon belül, ha így folytatják, talán még meg is kedvelem őket, ki tudja, de most van fontosabb dolog is mint ezen gondolkodni, ugyanis a sziklákat megmászva, nos egy érdekes, de amúgy cseppet sem meglepő kép tárul a szemünk elé, ami pedig nem más, mint… Nos nem lehet ezen mit különösebben magyarázni, démonok tartják ostrom alatt a Raftot, de persze balfaszok, és nem képesek bejutni. Jobban átvizsgálom az embereknél lévő fegyvereket, és ha nincs olyasmi, amivel esetleg fel tudnának gyújtani, nos, akkor már meg is van az egyszerű, de annál nagyszerűbb terv, ami megint csak nem egy bonyolult gondolatmenet. Amennyiben nincs ilyesmi felszerelés náluk, nos, veszek egy könnyed levegőt, majd pedig szétgombolom a kabátomat, hogy könnyebben tudjak mozogni, majd pedig beletúrok az előző szellemlovas, vagyis a kis görcs kölyök hajába, csak mert a szerep ezt kívánja.
- Ezt most hagyjátok rám.. - Majd pedig egy könnyed mozdulattal levetem magam a földre, és igazából sprintelni kezdek. Próbálom olyan szögben megközelíteni őket, hogy azért a lehető legkésőbb vehessenek észre, mert hát ugye sok démon van még akik próbálnak bejutni, nekem pedig a lövedékek nem igazán árthatnak, esetleg a testnek, de ilyen szempontból ez is tökéletes pár ember könnyed lemészárlására, mivel fent tudom tartani a működését csonkoltan is. Amint elég közel érek, egyszerűen eltöröm a gazdatest álkapcsát, és növesztek rá pár extra fogat, természetesen magamból, és csak szép hegyeseket, majd ezzel esek a legközelebb lévő torkának, és ha esetleg így nem tudok odaférni, nos akkor egy torokból kicsapódó tüskével próbálom átszúrni a nyakát, az úgyis halálos. A többi valószínűleg így rám fognak koncentráltan tüzet nyitni, ez pedig elég időt biztosít majd ahhoz, hogy a többi démon bejöjjön, de ez persze nem azt jelenti, hogy jómagam nem tevékenykedek. Ha sikerül végeznem az első áldozatommal, akkor a hozzám legközelebb lévő koponyájába próbálom belemélyeszteni az egyik tüskémet, és így kivégezni, gyors és egyszerű, agyat érő támadás, ha minden igaz. Persze az, hogy most így használom a testemet, azt jelenti, hogy majd kereshetek új gazdatestet… Nos a parancs az, hogy aki nem áll mellénk, azt el kell pusztítani, itt pedig van egy jópár rab, aki valószínűleg nem fog mellénk állni, majd közülük keresek új testet, ha ebben majd túl kevés lesz már a vér, vagy esetleg elfogy, de azt hiszem attól még nem kell tartanom.

by **Jajjmár** Szer. 20 Jún. 2012, 00:37

Vigyorogva megrázom magam, majd én is a merész társam után mászok a sziklák között, néha esetleg az erőmmel segítve magam a mászásban, ha nehezebben megy. De megpróbálok a legegyszerűbben feljutni a bejárathoz. A span kicsit nekigombolkozik a dolognak és beletúr a hajamba mielőtt elállatiasodna.
- Prüd... - Jegyzem csak meg, miután megnyalom a két mutató ujjam és azokat végig húzom a ruháimon középen, hogy egy szakítással tépjek le magamról mindent. Majd kényelmes séta tempóban indulok meg a bejárathoz. Befelé menet még rátüsszentek az utolsó részére az ajtónak ami a helyén tartja és csak úgy haladok tovább befelé amíg a másik már tombolásba kezd.

by **Saelon** Csüt. 21 Jún. 2012, 21:16

//Előzmény: Saelon otthona//

Némán állok a gyors helyváltoztatás után, nem igazán értem, hogy mi is van most pontosan. Legutóbb, mikor ilyesmi történt velem, hát nem ébreszt éppen szép emlékeket. Az akkori helyzet annyiban különbözött, hogy zöld füst, nem pedig vöröses fény vett körbe. De ami miatt az egész helyzet nem tetszik, hogy az akkori események közepette fejemet vették… ráadásul azt követően a nap égető sugarai halálos csapást mértek rám, teljes testemet elhamvasztva. De most már erősebb és tapasztaltabb is vagyok. A hosszú évek megedzettek, s új személy lettem. Nem tulajdoníthatok sok jelentőséget a múlt eseményeinek, az egy másik világ volt, szó szerint. Viszont az, hogy ilyen hírtelen ragadtak ki otthonomból több eseményen is változtatott a megszokottól, az első és legszembetűnőbb az az, hogy nem vettem fel más alakot. Lévén, hogy békés beszélgetés volt betervezve nem volt szükséges efféle lépés, főleg úgy nem, hogy ha felvettem volna előző életbeli alakomat azzal eléggé kellemetlen helyzetbe hoztam volna evilági énem. Ezt követően mérem csak fel a környezetet. Egy szigeten vagyok, melyen egy hatalmas épületkomplexum áll, s habár a világ nagy része még ismeretlen előttem ezt a helyet mégis ismerem, s nem csak hallomásból, vagy látomásból. Hanem fejvadász mivoltom miatt néhány rabot én magam juttattam be ide. A Raft, a szuper erővel rendelkező elítéltek egyik legnagyobb börtöne. Nem éppen a legbarátságosabb helyszín, amit eltudok képzelni. De nemigen van mit tennem, a női vízi démon már közvetíti is a nagyúr parancsait, melyeket követnünk kell. A társakon végigfuttatva tekinteten rögtön fel is ismerem őket. Mind ott voltak a parkban, velem egy rangon állnak. De ez egyben azt is jelenti, hogy Sam nem kapta meg az általam elnyert rangot, s ennek valószínűleg vámpír léte az oka. De az, hogy ő is itt van, azt is jelentheti, hogy a nagyúr ennek ellenére ugyanakkora bizalommal van felé is. Csendes gondolatmenetemet az az egyszerű tény szakítja meg, hogy már ketten már meg is indulnak a főbejárat felé, s ugyan nem nagyon tetszik a harc ötlete, lévén békés természetű vagyok, nem tehetek mást, mint velük tartok. A sziklákon való feljutás nem okoz sok problémát számomra, s mivel a tank szerepét már magára vállalta egyik társam így én inkább maradok hátrább, s védettebb helyzetből próbálom tűzlabdákkal segíteni az előrenyomulást.

by **Sam** Csüt. 21 Jún. 2012, 21:18

//Előzmény: Saelon otthona//

Már éppen kezdtem megszokni a nyugodt napokat, de a „változatosság” kedvéért ez ismét meghiúsul. Csendesen emelem tekintetem az ég felé, amit még mindig vörös fellegek takarnak. Ezzel egy időben meg is állapítom, hogy a felhőréteg által elvont fénymennyisége éppen optimális ahhoz, hogy ne sértsenek meg az átszűrődő napsugarak. Kezdek hozzászokni, hogy nappal is védelem nélkül… Egyre gyakrabban esik meg ez a furcsa, mégis pozitív jelenség. Miután kigyönyörködtem magam a vöröses égbolton szemrevételezem azt is, hogy hova illetve kik közé kerültem. Nem is kell sok, hogy a helyszínt megállapítsam, mivel eléggé ismert, a Raft melletti sziklákra keveredtem. Tekintetem ismét az ég felé fordítom, s afféle néha miért kérdést szegezek felé, ismét el teleportálódtam… Már kezdem unni a veszélyesebbnél veszélyesebb szituációkat. Ekkor leszek figyelmes a vízi démon feltűnésére, s az általa közvetített parancsokra. Szóval valóban Dormammu terveibe csöppentem bele, állapítom meg a tökéletesen egyértelmű tényt. Tekintetem Saelonra emelem, s egyértelműen úgy tűnik, hogy nem méregeti a jelenlévőket, tehát korábban már megtette, ebből következik, hogy találkozott már velük. Így nekem sem kell aggódnom emiatt. Mikor a terv elhangzik nem kötök bele, a csatazajból leszűrhető, hogy nem csak mi vagyunk, akik ezt a feladatot kapták. Az egyik társam már előre is siet, valószínűleg figyelemelterelés céljából. Majd én is elindulok a többiekkel együtt. Nem ismerem képességeiket, s ez eléggé zavaró. Egyedül alternatív énem erejének korlátait ismerem, s ezért próbálok a közelében is maradni. A sziklás terep nem okoz problémát számomra könnyű akadály, miközben mászok előcsúsztatom fegyverem, s próbálok kissé hátrább maradni, hogy ne kerüljek a figyelem középpontjába. Inkább a háttérből adok le célzott és pontos lövéseket, hogy ezáltal csökkentsem a védők számát.

by **Thorhalla** Pént. 22 Jún. 2012, 11:48

Résztvevők: Tüske (Sarah), Jester, Saelon, Samuel Vermont és Shadow

A csapat legalább negyven-ötven méterre volt egyelőre a bejárattól és nem pedig közvetlen a közelében.
Tüske szomorúan tapasztalhatta, hogy de volt olyan fegyver is a SHIELD őröknél, amivel feltudták őt gyújtani. Több gránát is volt náluk, a démonok közül páran darabokra robbanva feküdtek a földön. Robbanógolyó, vagy pedig mutáns képesség. Ezenfelül még egy napalm is volt az egyik őrnél, hogy tűzzel tartsa távol azokat, akik esetleg közel tudtak jutni hozzájuk. Így Tüske egyelőre nem tudott támadni emiatt.
Azonban Jester elindult előre, a ruhát letudta tépni magáról, alig tíz métert tudott csak haladni, amikor az tűnt fel neki, hogy a démonok nem mentek előrébb, és most ő állt a célkereszt kellős közepében. Lövések hallatszottak a kaputól, két golyó mellette szállt el szerencsére, de egy harmadik a jobb vállába állt bele, amitől Jester a földre került.
Saelon még időben látta meg annak hála, hogy hátrébb maradt, hogy lőttek az előre induló Jesterre, így őt egyelőre nem érték el a golyók.
Sam hátrébb maradt, akárcsak Saelon, így a golyók őt sem érték el, sikerült egy kellően jó helyet találnia, ahonnan rálát az őrökre, csak itt a gond, hogy itt nem volt fedezék. Ahhoz oldalra kellett volna maradni, de akkor az őrökre nem lát rá jól. Az első lövésével sikerül egy őrt leszednie, de ezzel a többiek figyelmét sikerült felhívnia. Az őrök azonnal úgy helyezkedtek, hogy védve legyenek, rohamrendőri pajzs mögé bújtak és lőttek. Sam látta, hogy Jestert eltalálták és elterült a földön, majd egy lövés a bal combjában landolt és a vámpír sem volt képes megállni a lábán.

by **Sarah** Szer. 27 Jún. 2012, 00:34

Miután szemügyre vettem a felszerelést, és persze a környezetet is, csalódottan kellett tapasztalnom, hogy bár nagyon szívesen mennék oda, és rendeznék tömegmészárlást az őrök között, úgy tűnik hogy felkészültebbek annál, mint amiben reménykedtem, és van náluk olyan felszerelés, mellyel könnyedén szénné égethetnének... Kár, nagyon nagy kár, így számomra nem marad más lehetőség, csak hátul maradni, és figyelni az eseményeket, ahogy esetleg a többiek elintézik őket... Csalódottnak érzem magamat-e miatt, nagyon is, de ennek az egyetlen jele csak egy furcsa, szinte már nem is emberi hörgés, ami miután elhagyja a torkomat, mondhatni el is száll a széllel. Oda-vissza járkálva a sziklán figyelem, ahogyan a többiek közelítenek.. És sorban kapják a golyókat, ennél azért egy kicsivel többet vártam, igaz nem nekem kell bizonyítani, végül is nem is az a céljuk, ez csupán, nos egy erős negatívum számomra, bár legalább egyet leszedtek, de vajon megérte? Miközben lépkedek, ügyelek természetesen arra, hogy azért ne lépjek rossz helyre, és csússzak le a túlzottan nagyra nőtt kődarabról, bár nem árthat a zuhanás, több után is összeszedtem már a gazdatestet, de most kivételesen nincs kedvem ezzel vacakolni, ölni akarok, vért akarok ontani, és nem vagyok rá képes! Ennél rosszabb dolgot talán még sosem kellett megélnem... Na jó, az első találkozás Dormammuval kellemetlenebb élményeket hozott magával ennél, de akkor is, egy cseppet sem kellemes az, hogy tulajdonképpen most azonnal belevetném magamat a harcba, vagy inkább csak az egyoldalú mészárlásba, és mégsem tehetem. Legközelebb találnom kell egy olyan gazdatestet, amely képes ellenállni a tűznek, vagy rendelkezik egy olyan öltözettel, amely képes ellenállni, különben sok ilyen problémám adódhat még, és így ha jobban belegondolok, ez a hely talán tökéletes erre a célra, és így azt hiszem be is szúrhatom ezt ide, amolyan mellékes célnak, elfoglalni az épületet, magunk mellé állítani a bent lévőket plusz elpusztítani mindenkit aki ellenszegül, és nekem ha lehetőség adódik rá, lecserélni ezt a lassan használhatatlannak tűnő gazdatestet egy jobbra, végül is ez eléggé jól hangzik, és ha annyi időt fogunk itt tölteni amennyit remélek, akkor lesz is időm talán keresgélni, bár ha nagyon szerencsés vagyok akkor még útba is eshet egy jó test, a többi pedig majd adja magát hozzá.

by **Cyrus Douglass** Szer. 27 Jún. 2012, 12:10

Balthazar Millvier miután elhagyta Avalon-t eléggé sérült állapotban volt. A jobb kézfejét elveszítette, így kénytelen volt a balt használni mindenre. Szerencséjére a kardját ugyanolyan jól forgatta a bal mint a jobb kezében. Napok teltek már el. Horatio-val különváltak egymástól. A város pedig szépen lassan megváltozott. A démonok Dormammu vezetésével akcióba lendültek. Így Balthazar-nak már csak várnia kellett, hogy mikor jön el az ő ideje is. Az idő a mai napon eljött. Balthazar egy villanás közepette jelent meg a Raft szigetén. A démonok mögé érkezett, így tökéletesen látta az eseményeket. A "társai" támadásba lendültek. Az őrök azonban nagyon jól fel voltak készülve. Dormammu egyik emberét egy váll lövés terítette le. Ekkor látta meg Balthazar a vámpírt, Sam-et. A vérszívó egy comblövéstől nem tudott megállni a lábán.
~ A fenébe. Ezek aztán rendesen fel vannak készülve ~ gondolta a bukott angyal, bal kezét a kard markolatára helyezve várt.
Próbálta felmérni a lehetőségeket. Az őrök jól fel voltak szerelkezve. A démonok vártak. Nem mozdultak. Egy ismeretlen alak pedig fel alá sétálva várakozott az adandó helyzetre. Balthazar vörös szemével az idegenre nézett, majd tovább jártatta tekintetét. A bukott angyal úgy döntött, itt az ideje támadni. Lassan, komótosan elindult a bejárat irányába. Mikor elérte a démonok vonalát koncentrálni kezdett, és tíz méter magasra kezdte megnöveszteni magát. Amint a művelet sikeres volt, már indult is neki az őröknek. Elsőnek a nagyobb erővel rendelkezőket rúgta fel és taposta el. Az első célpontja a lángszórós őr volt. Ha őt kiiktatta, akkor már a többi démon is nagyobb eséllyel tudott akcióba lépni. Amint a tüzes megvolt már rúgta is fel a többi őrt.

by **Saelon** Pént. 29 Jún. 2012, 18:36

A döntésem szerencsére jónak bizonyult, nem mentem előre, így nem is sérültem meg, bár ez a szerencsémen is múlott, nem csak azon, hogy nem támadtam frontálisan. A tűzlabda dobálás eddig még nem hozott sok eredményt, de legalább sérülést sem zsebeltem be. De a figyelmem továbbra sem lankad egy másodpercre sem, hisz csatamezőn vagyok, olyan helyzetben, amikor egy pillanatnyi figyelmetlenség miatt az életem ismét elvesztve a pokolba kerülnék. Ezt pedig még mindig nem áll módomban megengedni magamnak, habár küldetésem hivatalosan már nem szükséges teljesítenem, és mégis meg fogom tenni, hisz legfőbb oka nem az, hogy a pokolban rótták rám teherként, ez egy személyes bosszúhadjárat mesterem, s egyetlen támaszom elvételéért. Még ha Dormammu minden vámpírt is maga mellé állított azokkal végezni fogok, akik megkeserítették életem. Alább nem adok, mint a szervezet teljes eltörlése, a többi esemény csakis e cél érdekében történik… Sam sikeresen leszed egy őrt, de azok gyors reakciója meglepő fejleményeket okoz. Egy éles és közeli hangot hallok. Egy fémlövedék hangját, amint húsba fúrja magát. Tekintetem oldalra kapom, s amint látom, hogy evilági énem lövés érte azonnal cselekszem. Egy szavas gyors kérdés kíséretében közelítem meg sérült bajtársam.
- Súlyos? – kérdésem gyors felelet követi, amit részemről egy jól komponált cselekvéssorozattal reagálok le, tekintetemmel folyamatosan a támadó katonák sorát pásztázom, hogy a további támadásaik sikertelenek legyenek, s ezzel egy időben jobb kezemmel gyorsan létrehozott lánglabdák záporával rontom a célzásuk, s ránk látásuk. Eközben bal kezemmel megragadom társam karját, s erőteljes mozdulattal talpra állítom, majd tovább is tolom, hogy a támadható zónán kívül kerüljön. Ha minden igaz ugyanazokkal az ismeretekkel rendelkezik, melyekkel én is, így a sérülés ellátása számára nem jelenthet gondot. Ami viszont fontosabb, hogy jelenleg én még a veszélyzónában tartózkodom, s ha nem vetjük be magunk, és csak távolról kóstolgatjuk őket, akkor szépen lassan de biztosan el fogunk fogyni, vagy súlyos sérülés vagy halál következtében. Az események gyors elemzését követően és agyam fogaskerekeinek már-már károsan gyors forgásával sikeresen kiötlöm, hogy mit is kell tennem, s bár eléggé nehézkes megoldanom, mégis siker koronázhatja próbálkozásomat. Gyorsan alteregóm után indulok, hogy én is fedett részen legyek, ekkor mesterem alakjának részleges felvételével szárnyakat növesztek magamnak, hogy levegőbe emelkedhessek. Mivel alakom nem változik, csupán kiegészül, jelen alakváltáshoz nem szükségeltetik az átlagos idő, csupán körülbelül fél perc. Miközben ezzel foglalatoskodok, kiszúrok egy fel-alá sétálgató démont, mely velem érkezett, s a parkban is jelen volt. De akkor mi a halált keres ott, de nem ő az egyetlen aki még hátul van, egy másik alak is érkezik nyílegyenesen a főbejárathoz tartva indul meg. Mikor végzek a szárnynövesztéssel elindulok a fal felé, olyan helyzetben, hogy a védők ne lássanak rám.
- Támadás! – ordítom el magam, miközben a férfi felé fordulok, hogy vegye már észre ő is, hogy milyen helyzetben is vagyunk jelenleg. Nem állunk olyan jól, hogy itt unatkozhasson bárki. Ezután tovább repülök a cél felé, nem túl magasan, de nem is túl alacsonyan, szinte a sziklák felett, amint közelebb érek a kamerákat is észreveszem, melyeket egy-egy jól irányzott tűzlabda segítségével le is szedek. Egy kissé közelebb is megyek a bejárathoz, de csak addig, amíg biztonságban vagyok, s csak akkor cselekszem, ha biztonságosnak vélem, addig lebegve várok.

by **Sam** Pént. 29 Jún. 2012, 18:36

A dolgok kezdetben valóban könnyen mennek, a sziklafalon való feljutás még gyerekjátéknak is könnyű feladat. Viszont a későbbiekben következő eseménysorozat már nem ilyen kecsegtető a jövőre nézve. Ahogy terveztem hátul is maradtam, hogy a temérdek démon jó elterelés és pajzs legyen számomra, és így könnyű szerrel, a háttérből célzott lövésekkel iktassam ki a védőket. Azonban sejthettem volna, hogy a Raft épületét nem lesz ilyen könnyű bevenni. Nem véletlenül olyan híres szuper humán börtöntelep, kijutni lehetetlen, de ahogy most egyre valószínűbbé válik bejutni se könnyebb feladat. Egyetlen őr leszedése még gond nélkül megvalósítást is nyert, így már épp kezdtem volna tovább folytatni az egy lövés egy halál tervet, de mindig van egy de. A katonák sajnos jól képzettek, így amint észlelték társuk halálát azonnal beazonosították a lövedék kiinduló helyét, s be is védték maguk. Majd a támadást is megkezdték, a lövés leadásához botor mód előmásztam, s kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, melynek eredményeképp egy lövés el is találta a bal combom. A lövedék becsapódásának eredményeképpen a lábam szabályosan kiugrott alólam, így az állás sem volt tovább megvalósítható. Esés előtt még láttam, hogy egyik társam sem járt sokkal jobban, őt nemes egyszerűséggel vállon kapták. Ennyit érne Dormammu ereje és serege? A démonai haszontalanok, még lövedékfelfogónak sem felelnek meg, egyszerűen állnak és nézik, ahogy egymás után válnak célpontokká és lövik szét őket. De a gondolataim egy kérdés szakítja meg, melyre szinte önkéntelen válasszal felelek.
- Megvagyok, csak elsodort. – amint a szavak elhagyják szám, a következő pillanatban egy kéz már rántja is meg a karom, melynek köszönhetően könnyű szerrel állok ismét lábra, de ez nem csupán egy felhúzásban merül ki, hanem ár tovább is lök a takartabb területre. Néhány lépést még teszek, s amint lő biztos helyre érek, ahol már esélytelen, hogy az ellenség támadása elérjen, gyors elemzésbe kezdek. A combon bemenet van, kimenet nincs, a töltény megakadt a csontnál. A következő pillanatban dobókésem előrántva már rögtönzött operációnak is tekinthető mutatványba kezdek, hogy eltávolítsam az idegen tárgyak. Anatómiai ismereteimnek hála képes vagyok további sérülés nélkül a mutatvány végrehajtására, de ami a fontosabb, hogy gyakorlottan, és gyorsan is teszem ezt. Amint végeztem a köpenyem egy darabját letépve nyomókötést alkalmazva fedem el a sebet. A teljes mutatvány nagyjából egy-két percet vesz igénybe. Ezt követően próbálok visszatérni a csatamezőre, de ezúttal olyan helyre megyek, ahonnan fedezékből lőhetek.

by **Thorhalla** Vas. 01 Júl. 2012, 11:44

Résztvevők: Tüske (Sarah), Jester, Saelon, Samuel Vermont, Balthazar Millvier és Shadow

Tüske egyelőre a köveken várakozott arra, hogy közelebb mehessen, Balthazar pedig megérkezett úgymond erősítésnek. A csapat mellett nőtt meg nagyra, majd indult a fal mellé. hamarosan a társaság meg is tudta, hogy miért nem támadtak a démonok a falaknak és miért az ajtón próbáltak bejutni, ahol még őrök is voltak. Ahogyan Balti közelebb lépett, ért a falhoz a földből gépfegyverek és rakétavetők emelkedtek ki és azok kezdték támadni a nagyra nőtt férfit. Az első néhány sorozatot ugyan még kibírta, de nem tudott elérni az őrökig. A rakéták több helyen felsebezték a bőrét és nem nehéz rájönni, ha továbbra is így folytatja, akkor abba bizony bele is halhat majd.
Saelon átalakult, hogy repülni is képes legyen, majd úgy indult el a fal irányába. néhány démon követte őt a felkiáltásra, de a Balti miatt megjelenő védelmi rendszer könnyedén leszedte őket pár méter után. Saelon sem jut el olyan közelségbe, hogy tűzlabdákat tudjon lőni, mert a golyókat folyamatosan kerülgetnie kell, hacsak nem akarja, hogy őt is eltalálják és meghaljon.
Sam a kövek biztonságába menekül, hogy nekilásson annak, hogy a golyót kiszedje magából. Igencsak fel kell vágnia a lábát, mert a golyó egészen a csontig hatolt és csak ott állt meg. A fájdalom miatt és amiatt, mert a vámpír rendelkezett ellenállással nem egy-két percbe telt, hogy a műtétet végrehajtsa, hanem jóval többe. A kés élét vesztette, mire a golyóig elért. És csak ebben a pillanatban látja meg végre a lőszert a lábában Sam.

by **Sarah** Vas. 01 Júl. 2012, 20:41

Oda-vissza járkálásomban nem is igazán csinálok mást, csak figyelek, meg persze hallgatom ahogy az egyik társam ordít, hogy támadjak… Igen majd leszek is olyan hülye hogy belesétálok a halálba, hát persze, velük ellentétben én, ha már nem tudtam egyből odamenni és szétszedni az őrséget, vagy legalább is azokat akik ott állnak az ajtóban és nem engedik a jó, ám néhol meglehetősen förtelmes népet bemenni, szóval velük ellentétben ha én nem tudok bemenni, akkor figyelek, és próbálok rést találni a pajzson, ám egyenlőre úgy tűnik hogy nincs ilyen. Még intek a szárnyas alaknak aki hozzám szólt, amolyan „ menjél csak menjél „ jelleggel, nem sajnálnám ha lelőnék, hiszen repülhet, de nem véletlenül nem próbálkozik senki a falakkal, pedig biztos hogy van itt több röpképes démon is, de sebaj. Érkezik egy újabb alak, nem ismerős, de abból az irányból jön ahonnan mi is jöttünk, és mivel eddig nem támadott minket hátba, azt hiszem ő is velünk van, és egy darabig valóban csak hiszem, azonban amint megnő, és elkezd menetelni a fal felé, nos onnantól kezdve biztos vagyok benne, s egy pillanatra megörülök, hiszen úgy tűnik hogy van valami olyan végre a mi oldalunkon, ami egyszerűen eltaposhatja ezeket a szánalmas embereket, vagy mégsem?... Nem, fegyverek bukkannak fel a falnál, amik egyszerűen sorozni kezdik, és innen is látom, ahogy hatalmas sebeket ejtenek a testén, hát ennyit arról hogy egy erős monstrummal átjutunk majd, és így valóban nem tudom hogy mit kezdjünk, egy csapat szánalmas gyenge senkiházival lennék összezárva? És így lennénk mi Dormammu kiválasztott parancsnokai, akik a seregeit mozgatják, és később majd földrészeket uralnak? Hát nem hiszem hogy így képzelte, és ha ezt most látja, szerintem minden eddigi elégedettség kiveszik belőle, hiszen nem csinálunk mást, csak szerencsétlenkedünk, még az előbb támadást parancsoló társam is csak jobbra és balra repked, kerülgeti a lövedékeket, hiszen mi mást tehetne?
- Szép munka szárnyas! - Fűzöm hozzá kissé cinikusan, nem hiszem el hogy ennyire ostoba volt, és konkrétan fejjel rohant a falnak, habár talán annyira mégsem ostoba, egy masszív erővel be tudnánk menni, de jelenleg hátrányban vagyunk, az ellenség egy könnyen védhető pozíción helyezkedik el, egy bejárat, ami masszív védelemmel rendelkezik igazából minden téren, én sem tudok közel menni, hiába a golyókkal szembeni „immunitásom”, egyszerűen darabokra robbantanának, habár még az sem lenne necces, de a lángszóró már nem tetszene, mert úgy pörkölődnék szénné, ahogy vagyok, aztán pedig az elmúlt idők után nem sok kedvem van visszamenni a pokolba, és kétlem hogy Dormammu valahogy megakadályozná a lelkem odajutását, ha elbukok, főleg akkor nem, ha már egyből az első akción, amire kirendelt. Amúgy visszatérve, ha itt nem tudunk bejutni, mert nincs hozzá megfelelő erőnk, akkor keresnünk kell egy másik bejáratot, egy olyat amit alig, vagy nem védenek, hiszen nem számítanak arra, hogy valaki arra próbál bejutni, vagy pedig egyszerűen nem maradt oda elég haderejük, mert ide kellett koncentrálniuk a többségét, vagy az egészet. Sajnálatos módon, csak egy társunk van, aki képes gyorsan körbemenni, és eddig ő sem tűnt valami intelligensnek, de most kénytelen vagyok mégis hozzászólni, és bízni abban hogy ezt rendesen meg tudja csinálni, nem becsülöm le, csak az eddigi teljesítmény alapján beszélek.
- Szárnyas! - Kiáltok oda Saelonhoz, aki eddigre remélhetőleg eltávolodott a falaktól.
- Repülj körbe és nézd meg hogy van-e másik bejárat, amit kevésbé védenek! - Azt hiszem ez tisztasor, eztán pedig már tervezem is a következő lépést, leugrom a szikláról, és meglehetősen sürgős léptekkel a számomra ismeretlen, pisztolyos alakhoz ( Sam ) sietek, és amint odaérek:
- Akár lábra tudsz állni, akár nem… Látod azt az alakot? - Mutatok a lángszórós pasasra, csak óvatosan, hogy ne keltsem fel túlságosan a figyelmüket.
- Szedd ki lehetőleg minél hamarabb, ha azt sikerül kiiktatni, igencsak megnőnek az esélyeink. - Főleg azért, mert remélhetőleg mindegyik tele van fegyverekkel, és mivel emberekről beszélünk, kétlem hogy három fegyvernél többet elbírnának, és a lángszórót összeszedni remélhetőleg senkinek sem lesz ideje.

by **Cyrus Douglass** Csüt. 05 Júl. 2012, 23:46

Balthazar Millvier a bukott angyal a démonok sorából kilépve már tíz méter magas volt. Ereje pedig a többszörösére nőtt. Balthazar a falak felé indult. Viszonylag gyorsan haladt, hogy meglepetésszerű támadást tudjon intézni az ellenséges őrök irányába. Azonban ahogy a fal közelébe ért, hamar rájött, hogy hibát követett el. A földből gépfegyverek és rakétavetők emelkedtek ki, és kezdtek lőni rá. A bukott angyal egy pillanatra megdöbbent, majd mikor rájött, hogy nincs esélye átjutni és démoni bőre sem bírja sokáig a találatokat futni kezdett amíg elég messzire nem jutott, hogy ne érjék újabb találatok. Amint sikerült elérnie a "biztonságba" lassan fokozatosan kezdett neki a visszaalakulásnak. Nem siettette a folyamatot, nehogy teste túlságosan nagy kárt szenvedjen. Miután vissza alakult nekiállt leellenőrizni a sebeit. A rakéták támadása felsértette a bőrét, de a sebei nem voltak túlságosan súlyosak. A többi démon próbált támadásba lendülni, de nem járt egyik se sikerrel. A sziklánál lévő idegen szavaira ránézett. Az idegen Sam-nek mondott néhány dolgot a lángszórós illetőről.
- Van benne igazság. Ha ő már nincs az élők sorában, talán nagyobb eséllyel juthatunk be. Csak egy pontosan elhelyezett golyó kéne, hogy előrébb jussunk a siker felé - jegyezte meg, inkább Sam-nek címezve, mivel őt már ismerte.

by **Saelon** Szomb. 14 Júl. 2012, 17:23

A dolgok egészen addig haladtak a terveimnek megfelelően, amíg szárnyra nem kaptam, s nekiindultam. Azonban a szerencsém itt meg is szakadt az új társunk érkezésével. Még csak a fal közelébe sem vagyok képes eljutni, mivel a hatalmas termete miatt új, eddig rejtett fegyverek tűntek elő, amik igencsak leharcolt állapotot idéztek elő nála. Ha nem nő meg és támad be frontálisan valószínűleg simán elérhettem volna a falat, ezt viszont így bebuktam. De ami még ennél is nagyobb gond, hogy a fegyverek még engem is kipécéztek maguknak, így eléggé viccesen festhetek, ahogy a lövedékek elől próbálok elrepkedni. Idő sem kell ahhoz, hogy felismerjem, hogy jelenlegi helyzetem kilátástalan, és a tervem is kútba esett az új védelmi rendszer aktiválásával, így hátrább repülök, hogy kikerüljek a tűzvonalból. Az unatkozó „társam” szavaira nem reagálok, hiszen én legalább teszek is valamit, nem csak nézek magam elé és várom, hogy a többiek majd csak-csak bejuttatnak valahogy. Azonban a támadásom sikertelenségétől eltekintve egy kisebb felfedezést sikerült tennem. Amikor próbáltam felhívni a hasznavehetetlen figyelmét a jelenlegi helyzetre néhány démon követett a támadásba, s ha nem csak páran indulnak utánam, s az új rendszer nem szedi szét őket néhány másodperc alatt, akkor talán ért is volna valamit a dolog. Most még hátrább indulok, hogy közelebb kerüljek a démonokhoz, közben persze figyelek az ellenségre, nehogy leszedjenek. A démonok talán csak parancsra várnak, hogy mit is csináljanak most. Bár kissé furán fog festeni, hogyha elkezdek ordítani hozzájuk és meg se mozdulnak, de végül is én a felettesük vagyok, szóval csak megteszik, amit mondok. Így belegondolva eléggé logikus, hiszen eddig nem is nagyon próbálkoztak és most sem mutatnak nagy aktivitást…
- Mindenki támadás, törjetek át a védelmen! – ordítom el magam, olyan hangosan, amennyire csak tudom, hogy minél több démon hallja a parancsszavakat. Ha megindulnak, akkor megkönnyebbülten szállok le a társaim mellett. Ha nem indulnak el, akkor is társaim mellett szállok le, csak akkor nem megkönnyebbülten, hanem eléggé csalódottan, s töprenghetek tovább.

by **Sam** Szomb. 14 Júl. 2012, 17:23

Csendesen vágom fel lábam, a fájdalom már nem újdonság, azonban a penge lehet akármilyen jó, ehhez nem éppen tökéletes, a bőröm igencsak ellenálló, s így kissé lassabban haladok, mint terveztem, a becsült időintervallum végére csupán a golyóhoz sikerül eljutnom, innentől igazából már nem is nehéz a dolog, ugyan a dobókés élét vesztette, de a golyó kivételéhez nem is kell már az éle. Már nagyjából ki is veszem a lőszert, mire két társam odajön hozzám. Az első rögtön parancsolgatni kezd, hogy mit és hogy kéne csinálnom, és most azonnal tegyem meg. De… Lássuk be, sosem voltam olyan, aki elfogadja egy ismeretlen parancsait, így nemes egyszerűséggel folytatom az eddigi procedúrát, s kiveszem a töltényt. S az eredeti terveimnek megfelelően bekötöm a sebet. Majd Balthazárra tekintek, már többször találkoztam vele korábban, a hidrás incidens, az avaloni várvédés. Így nagyjából már megbízhatónak tekintem.
- Ha nem tűnt volna fel, az imént épp rendbetettem a lábam. – fordulok az ismeretlen férfi felé, s mivel a lábam nélkül igen nehezen sikerülne bármit is tennem, eléggé egyértelmű, hogy mi is volt az elsődleges. Azonban most, hogy ezt már végrehajtottam a sziklák rejtekéből kissé előbújva, előhúzom hűséges Desert Eagle-m s becélzom az említett, fokozottan veszélyesnek nyilvánított célpontot. S ha ezzel megvagyok, akkor egyetlen pontos és célzott lövést adok le, hogy az előzőhöz hasonlóan azonnali halált okozzak, csak ennél a lövésnél már jóval óvatosabb leszek, amint leszedem már húzódok is vissza a sziklák rejtekébe.

by **Thorhalla** Vas. 15 Júl. 2012, 08:11

Résztvevők: Tüske (Sarah), Saelon, Samuel Vermont, Balthazar Millvier, ~~Jester, és Shadow~~

A lövések az elmúlt percek során agyonlőtték a földön fekvő Jestert és a csapattal levő egyetlen női démont Shadow-t is. Mind a ketten meghaltak. Saelon nem tehette meg azt a felfedezést, amit révén ha egy pillanatra is hátranézett volna a démonokra, akkor már régen leszedték volna. Most indult hátrafelé és amikor el akarta kiáltani magát a védők táborából továbbra is lövések záporoztak felé, az első szó után pedig egy nagyobb golyó lőtte át a torkát, amitől a démon a földre zuhant és képtelen volt bármit is megszólalni.
Sam eddigre fejezte be a sebe ellátását. A támadás tervezgetése közben azonban a csapatnak egy sokkal, de sokkal nagyobb baja is volt annál, mintsem nem jutottak közelebb az épülethez és az őrséghez. Már túlságosan is régóta voltak sikertelenek a távolban pedig feltűnt legalább egy tucat vadászgép és fél tucat harci helikopter, amik egyenesen errefelé érkeztek. A védők erősítése pár percen belül megérkezik és ha ezt megteszik ezek ellen a támadóknak végképp semmi esélye nincs.

//2 nevet felcseréltem, elnézést, javítva//

by **Cyrus Douglass** Szer. 18 Júl. 2012, 12:09

Balthazar Millvier a fedezékéből figyelte az eseményeket. A lövedékek csak úgy záporoztak rajuk. Két démont agyonlőttek, akik azonnal meghaltak. Míg egyet torkon találtak el. Egyre rosszabb volt a helyzet, és úgy tűnt, hogy minden esélyük kezd eltűnni a Raft elfoglalását illetően. Sam lehordta egy kicsit az idegen férfit, aki utasítgatni kezdte őt. Balthazar egyet értett a vámpírral. Sérült lábban nem sokra megy az ember.
~ De hát démonokról van szó. Ők már csak ilyenek ~ jegyezte meg magában a bukott angyal, majd hirtelen az égre tekintett, és rájött, hogy még nagyobb bajban vannak, mind eddig amióta a Raft-ot ostromolják.
A levegőben ugyanis jó néhány vadászgép és helikopter közeledett a börtönsziget felé, hogy segítséget nyújtson az ittenieknek a támadás visszaverésére.
- Tudom, szégyen a futás, de azt is tudom, hogy néha nagyon is hasznos. Úgyhogy szerintem tűnjünk innen hacsak nem akarunk mind kinyiffanni - mondta és már futott is a sziget partja irányába.
Balthazar jól tudta, hogy egyetlen módon juthat ki élve erről a börtönszigetről, ha úszik. Éppen ezért gyorsan a partra sietett. A folyóhoz való haladás közben folyamatosan figyelt arra, hogy valami takarja, nehogy egy lövedék telibe kapja, majd ha sikeresen a vízhez ért, akkor ahol nem volt élet és sérülés veszélyes a beugrás már ugrott is a vízbe. Amint sikerült "stabilan" lennie már úszni is kezdett a part felé. Szerencsére kitűnő úszó volt, így tudta hogy miképp ússzon úgy a folyóban, hogy az ne sodorja el és fullassza meg.

by **Sarah** Szer. 18 Júl. 2012, 23:15

Nos, senki sem reagál a szavaimra, ez pedig kissé elszomorít, de inkább idegesít, és bocsánat, rosszul kezdtem, az egyik alak reagál, de az is flegmán, mire jómagam csak közelebb hajolok, és lenézően a szemébe mondom, hogy:
- Nagy ívben teszek a tetves lábadra. - Társ, vagy sem, nem érdekel, és innentől kezdve nem tulajdonítok neki több figyelmet, használhatatlannak könyvelem el, ahogyan azt a tagot is, akit most lőttek torkon, azt még valamennyileg poénosnak is találom, ha tette volna amit mondok, ez elkerülhető lett volna, okuljon az ostobaságából, és végül is így a legegyszerűbb a tanulás, ha az ember a saját kárából tapasztal. Két másikat pedig már agyon is lőttek, kellemetlen ez, ráadásul a távolban már helikopterek sokasága tart felénk, még kellemetlenebb így, és valaki máris kijelenti, hogy fussunk, ami bár nem tartozik a kedvenc dolgaim közé, most egyet értek vele, bár...
- Nem tudom, hogy mi a rosszabb, ha ezek megölnek minket, vagy amit Dormammutól kapunk a felsülésért... - Igen, ez valóban egy olyan dolog, ami meglehetősen zavar, de reménykedjünk benne hogy a nagyúr most az egyszer elnéző lesz, bár erősen kétlem, reméljük, bár elég csúnya pofára esés ez itt most. Van aki már menekülni is kezd, és én sem tervezek már sokáig itt lenni, itt pazarolni az időt, azonban egy kérdést kénytelen vagyok feltenni a sérült lábúnak.
- Tudsz járni? - A választ még megvárom, de akár igen, akár nem, eszem ágában nincs neki segíteni, inkább nézek a szárnyasra, és:
- Tudom hogy játszod a süketet, és mostmár a némát is. - Itt elmosolyodom. - De ezt neked kell innen kivinned, mert gondolom tudsz cipelni valakit repülés közben. - Innentől pedig akár teszi, akár nem, nem érdekel, én nem fogok magammal cipelni senkit, ha ő nem tud lábra állni, jómagam is inkább megindulok a lesérült óriásunk után, vagyis nem óriás ő, már nem, a lényeget mindenki értheti így nem ragozom.
- Visszavonulás! - Ordítom még oda a démonok hordályának, engem az sem hat meg kölönösebben ha meglőnek, szóval így nem is igazán érdekel ha esetleg megeresztenek felém egy sorozatot, eztán pedig futás. Amúgy így belegondolva, én egyszerűen kisétálhatnák, úgy értem a víz alatt is, nekem nem kell levegő, csak a gazdatestnek, amiben így is el tudok élni egy jódarabig, ha nem termel vért, csak minél hamarabb találni kéne egy másikat... Bár amúgy is, kezdek elégedetlen lenni ezt a testet ileltően.

by **Saelon** Csüt. 19 Júl. 2012, 03:08

Eléggé rosszul állt a szénám, igazából nem is nagyon tudtam semmit sem tenni, csak továbbra is kerülgetni a mellettem elsüvítő lövedékek áradatát, a levegőben tökéletes célpontként szolgáltam. A katonák valószínűleg úgy érezhették magukat mintha egy agyaggalamb lövészeten vennének részt, lehet, hogy még élvezték is a dolgok… Velem ellentétben… Így a helyzetre való tekintettel a démonok helyett azonnal a társaim felé vettem az irányt, s eközben próbáltam meg a sereg koordinálását. Azonban a tervezett mondandóm még szinte el sem kezdtem, és a védők már el is vették az esélyemet, egy eléggé pontos és ügyes lövéssel. Azonban nem tökéletes, ha néhány centivel arrébb ért volna célt a lövedék, akkor talán már nem is lett volna lehetőségem a most levezetett elemzésre, de szerencsére nem így lett. Csupán a beszéd képességétől sikerült megfosztaniuk néhány napra. A szerencsém pedig ott leledzett, hogy a találatot követően eléggé sebesen földre zuhantam, így a további találatokra már nem igen volt lehetőségük. Azonban szerencse, hogy a társaim mellett értem talajt, így a dolgok már nagyjából megfelelőek. Kissé módosítok a becsapódási pozitúrámon, hiszen nem volt éppen elegánsnak mondható. Azonban eközben figyelek arra, hogy még véletlenül se keveredjek olyan helyzetbe, amiben célpontot szolgálhatok a védőknek. A semmit érő szavait ismét figyelmen kívül hagyom, nem vagyok hajlandó egy olyannal foglalkozni, aki semmit sem tesz, még csak meg sem próbálkozik a cél elérésével. Igazából ő volt az egyetlen, aki semmit sem tett, csupán sétálgatott, nézelődött és nagyjából össze is foglaltam a cselekményeit. Nem egy hosszú lista… Azért egy dolog már így is megállapítható róla, arrogáns és felesleges… Nem is értem Dormammu-nak mi oka lehet egy ilyen alakot az alattvalói közt tudni… Azonban a lényeg most az, hogy sürgősen el kell tűnnünk innen, s ezt nem csupán a sérülésem miatt gondolom így, mivel az semmi hátrányt nem jelentene a mozgás terén. Hanem az érkező légi felmentő sereg miatt, akik ha ideérnek, szolidan megfogalmazva, nem lesz jó hatással, az amúgy sem fényes helyzetünkre. Az utolsónak érkező már szavakba is önti lehetőségeink, amihez igazából, még ha képes lennék, sem tehetnék hozzá semmit. Nemes egyszerűséggel beleegyezek a dologba és megindulok a távozókkal. A semmittevő szavait elengedem a fülem mellett, habár most legszívesebbes szénné égetném a nagyszájú, kárörvendő, haszontalan kis férget. A part felé haladva szárnyaim eltűntetem, hiszen nem igen van szükségem rájuk a vízben. Haladás közben figyelek a védettségre, nehogy még egy lövedék eltalálhasson. A partra jutáshoz szinte minden adottsággal rendelkezem, szóval nem jelenthet kifejezetten nagy megpróbáltatást.

by **Sam** Csüt. 19 Júl. 2012, 03:13

Csendesen fejezem be a sebem ellátását, nagyjából sikerül megfelelően elvégezni a dolgot, így gond már nem lehet vele. Amúgy sem lett volna, hiszen csak egy golyó, de azért jobb, ha nem marad bennem. A parancsosztogató démont látszólag kissé rosszul érinti az a tény, hogy nagy ívben le van sajnálva. De, ez engem jelenleg a legkisebb mértékben sem érdekel, a megjegyzésére sem reagálok, hiszen miért is kéne? Csak egy haszontalan démon, aki nem képes semmire, csak arra, hogy várja a sült galambot. Már épp előcsúsztatom fegyverem, és indulnák további ellenfelek likvidálására, amikor becsapódik Saelon. Igazából ez már éppen elég lenne arra, hogy megálljak a támadással, azaz pontosabban megálljak a támadás megkezdésével, mivel a fegyver elővételén kívül még mást nem igen volt időm végrehajtani. De nem csak démon énem érkezése itt az egyetlen gond, hanem az is, hogy az így is előnyösebb helyzetben lévő védőknek megérkezett a „lovasság”. Mely jelen esetben nagy mennyiségű légi egységet jelent, mely néhány percen belül valószínűleg lőtávolba is ér. Ami számunkra nem jelentene sok jót. Balthazar szavaira kissé tágabbra nyílnak szemeim, nemigen gondoltam volna, hogy Dormammu csatlósai közül bárki nyíltan ki meri nyilvánítani visszavonulási szándékát, még akkor sem, ha jelen helyzetünk kilátástalan és valószínűtlen, hogy sikerülne ezen változtatni. S bár egyetértek a dologgal én nem öntöm szavakba a gondolataim, csupán csendesen bólintok, miután összegzem a dolgokat. A démon szavait továbbra is teljes mértékben ignorálom. Saelonra tekintek, aki lévén, hogy nagyjából egy rugóra jár az agyunk valószínűleg ugyanarra jutott, amire én, így a bukott angyalt követve megindulok a víz felé, lábam nem sokban korlátoz, figyelek a terepviszonyokra is, véletlenül sem keveredek olyan helyzetbe, ahol eltalálhatnak. Testem halott, így légzésfunkciókkal sem igazán rendelkezem, tehát lényegében nem szükséges a felszín közelében maradnom. Erőm, és képzettségem pedig biztosan megvan ahhoz, hogy a vízben képes legyek könnyű szerrel partot érni. Ezt követően valószínűleg már tényleg "csak" a nagyúr dühe lesz az, amitől tartanunk kell.

by **Thorhalla** Csüt. 19 Júl. 2012, 10:29

Résztvevők: Tüske (Sarah), Saelon, Samuel Vermont és Balthazar Millvier

Mindenki összetudta annyira szedni magát, hogy menekülni képes legyen. Egyetlen lehetséges út volt, amin távozni lehetett és az pedig a folyó két oldala. Hiszen a hidat már régen lebontották, hogy minél nehezebb lehessen kijutni a szigetről, ha valaki véletlenül képes lett volna arra, hogy megszökjön. Tüske felszólalására a démonok is megindultak és mind belevetették magukat a vízbe. A vadászgépek és a helikopterek megérkeztek igencsak hamar a Raft felé és mivel addigra nem nagyon maradt démon a vízben menekülőket kezdték el lőni. Mészárlás volt, úszva a démonok még csak kitérni sem voltak képesek. A négyes közelében is elszáguldottak a lövedékek, de mielőtt eltalálták volna őket egy villanás után egy sötét helyen találta magát mindenki.

by **Cyrus Douglass** Csüt. 19 Júl. 2012, 11:01

Balthazar Millvier még válaszolt az idegen férfinak.
- Dormammu nagyúrnál még talán kapunk egy második esélyt. Itt viszont meghalunk. Nincs kedvem a pokolra szállni, főleg, hogy bukott angyal vagyok - válaszolta, majd a vízbe ugrott.
Úszott ahogyan bírt, közben azon lehetőségek pörögtek le az agyában, amelyekkel Dormammu nagyúr megleckéztetheti őket. Durvábbnál-durvább ötletei támadtak a bukott angyalnak. Hamarosan a vadászgépek és helikopterek megérkeztek a Raft-hoz. Alig pár perccel a visszavonulás és a vízbe történő ugrás után már ott voltak. Mivel minden démon elindult az ismeretlen férfi parancsára így a vízbe ugrókat kezdték el lőni. Rengeteg démon vesztette "életét". Szó szerint lemészárolták őket. Balthazart, bár démonhoz közeli lény lett, azért még így is szörnyűségesnek találta ezt a mértékű vérontást. Alig maradtak páran életben, és a bukott angyal közelében is egyre több lövedék száguldott el, szerencsére egy se találta el. Hirtelen pedig fény villant. Balthazar egy sötét helyen találta magát, négy társa társaságában. Sam is és az ismeretlen férfi is ott volt. Plusz egy szárnyas démon. Balthazar csendben állt. Nem szólalt meg. Várt türelmesen. Sejtette, hogy Dormammu-nál vannak. Várta a nagyúr érkezését.

by **Sarah** Csüt. 19 Júl. 2012, 12:06

Nem kapok választ a két nyomorulttól, akikhez beszéltem, bár az egyiktől nem meglepő, végül is elvitte a cica a nyelvét... Vagy inkább egy lövedék? Ha-ha. Kárörvendés, mindig is a legjobb volt, és mindig is a legjobb lesz, ami a világon van, az eszeveszett mészárlást leszámítva persze, az egy kicsit felette áll, nem sokkal, de felette van, úgy egy fél lépcsőfoknyit. Szóval úgy tesznek, mint akiket nem érdekel, amit mondok, de érzem, hogy ott legbelül, igenis cseszegeti a lelküket, vagy legalább is az agyukat mindenképpen, de nem baj, had tartsák csak bent, had érlelődjön mielőtt kiszabadul a szellem a palackból, úgy a legjobb... Kiadom a parancsot, majd követem a volt bengát és úszni kezdek, a vízben pedig, nos eléggé halomra ölik a démonokat, de mi mást lehetett volna várni? A parton is ugyan ez a sors várt volna rájuk, ott se tudtak volna hova menni, ha a fal felé mennek ott lövik le őket, a víz felé menekülve ez lett volna a sorsuk, a parton meg ugyan ott vannak a célkereszt közepén, így hát végül is nem számít. A gépek ránk is lőni kezdenek, bár engem különösképpen nem izgat, nem nagyon árthatnak vele, de értékelem a próbálkozásukat a magam cinikus módján. Pár lövedék elsüvít mellettem, majd egy villanás, és egy sötét hely fogad, bár ahogyan elnézem, nem csak engem, mindenkit. Gyors, pár másodperces realizáció, majd pedig azután, hogy elkezdek ideges lenni, aminek a gazdatesten is vannak jelei, bár nem igazán kívülről láthatóak, de a szív gyorsabban lüktet az átlagnál, és valamiért nyelni is kénytelen vagyok, ezeket próbálom kizárni, majd pedig fél térdre ereszkedem. Hogy miért? Azt várom tán, hogy ez bármin is javítani fog? Nem, csak utána néztem annak, hogy miként kell viselkedni egy nagyhatalom közelében, hogyan kell azzal beszélni, fogadni, stb, s bár sokat annyira nem jegyeztem meg belőle, az ilyen alapok, mint a féltérdre ereszkedés megmaradtak. Miután elhelyezkedtem, egy kisebb erőfeszítéssel kényszerítem a test szívét, hogy normális ütemen kezdjen ismételten pumpálni, zavart a gyors tempó, és bár ez felemésztett egy kevés vért, messze nem számottevőt. Továbbá így várom csendesen Dormammut, mozdulatlanul, felkészülök rá, hogy iszonyatosan nagyot fogunk kapni ezért a bukásért, talán meg is szabadul tőlünk... Reménykedjünk benne, hogy kegyes lesz, ha nem, akkor...
~ Végünk... ~

by **Saelon** Pént. 20 Júl. 2012, 19:26

Miután sikeresen elértem a partot már csak a folyót kellett leküzdenem ahhoz, hogy kijussak ebből a lehetetlen szituációból. Nem is nagyon fordultam vissza, így nem is láttam, amikor a démonokat lőni kezdték, azonban látni nem is kellett, eléggé nagy zajjal járt, s a helyszín inkább hasonlított egy mészárszékre, mint egy csata helyszínére. A szerencsétlen démonoknak esélyük sem volt arra, hogy elkerüljék a végzetüket. De ha maradtunk volna valószínűleg már épp Mephisto vendégszeretetét élvezhetnénk. Amire jelen pillanatban nem vágyom, sőt az elkövetkezendőkben sem szándékozom találkozni egykori parancsolómmal. Így, amikor a lövedékek mellettünk is kezdtek be-becsapódni a vízbe megszaporáztam a tempót, hogy gyorsabban haladhassak, s még csak merő véletlenségből se szedhessenek le. Persze a helyzetet nagyban segítené, hogyha képes lennék vízi élőlények alakjába bújni, de nem igen volt sem lehetőségem sem pedig időm, hogy áttanulmányozzam képességemnek ezt a részét, így marad a jól bevált gyorsúszás. Azonban a sebességnövelés feleslegesnek bizonyult, mivel egy villanást követően eltűntünk a vízből. S egy sötét, és ismeretlen helyen jelenünk meg. Igazából a helyzet szinte egyértelműnek tűnt, elbuktunk, de a nagyúr nem akarta a vesztünk. Azonban ennek oka több is lehet. Az első, hogy azért menekített ki minket, hogy a büntetés után második esélyt adjon számunkra a másik kézenfekvő lehetőség pedig az, hogy nem azért mentett meg minket a halál torkából, hogy még egy lehetőséget kapjunk, hanem azért, mert saját kezűleg akar minket kivégezni. Azonban akármelyik is következik be, mi semmit sem tehetünk, hogy elkerüljük. S jelenleg ő az urunk, így tisztelettel tartozunk irányába, ha a parkban történtekre gondolok a tiszteletet akkor is meg fogjuk adni, ha nem akarjuk, hiszen akkor is kényszerből letérdeltetett minden jelenlévőt. Így a dolgok elébe vágok, s fél térdre ereszkedek. Ezt követően a mellettem álló Samnek is felhívom a figyelmét erre az apróságra egy jól irányzott bökés formájában, mivel látszólag ő nem tervez ilyesféle cselekedetet. Amikor végre megteszi azt, amit várok kissé megkönnyebbülve hajtom le fejem, s már nincs más hátra, csak a várakozás, míg Dormammu megérkezik.

by Ajánlott tartalom