A Raft körül

Maga sem érti, hogy miért fagyott le ő is, de úgy látszik nem csak ő hanem a társai is. Hallotta a parancsot és mégis a teste nem úgy reagált ahogy kellett volna. Elnézhető lenne ha egy civil lenne ha ilyen helyzetben lefagy, de neki nem. Ő egy SHIELD ügynök. Most csak mint egy SHIELD ügynök-nek kell jelen lennie. A férj, apa, barát, ember énje nem szabadna, hogy előtörjön mert csak akadályozzák az ügynököt a feladat teljesítésében. Ha pedig elbukik és megsérül akkor esélye sem lesz hazamenni, hogy a feleségével és a lányával legyen. Ez a gondolat kicsit ki is józanítja, de már túl későn. Az ajtó nyílik és egy nagyon veszélyesnek tűnő társaság támad rájuk. Leon megpróbál hátrálni és közben leadni pár kábító lövedéket. Reflexből elsőnek Rovar-ra ad le lövéseket mert ő tűnik a legveszélyesebbnek. Ha a hulk itt lenne akkor annak adná, de így nem. Reméli, hogy a többiek is magukhoz térnek és hogy Zord igazgató fel tudja azokat tartani.

Leon becélozta a legveszélyesebbnek tűnő ellenfelet, de már közben érezte, hogy valami hatalmas közeledik. Nem is csoda, hogy félreugrott az akit ő célzott. Egy újabb hulk rontott be és támadta le az igazgatót. Leon csak remélni tudja, hogy Zord győz mert nem biztos benne, hogy a kábító fegyvere egy hulk-ot is le tud nyugtatni. Felbosszantani pedig nem szeretné. Mivel pedig nem tud tenni ellene semmit a többi fickót figyeli akik nagyon úgy néznek ki mint akik helyezkedni próbálnak. Ezt ő nem nagyon hagyhatja úgyhogy tennie kell valamit. Viszont mivel még nem tud mást tenni a bejárat közelében marad fegyverrel a kezében és várja a lehetőséget, hogy rá tudjon lőni az omega szintű bűnözőkre. Ha látja a lehetőséget akkor nem tétovázik és egyből tüzet nyit.
~Rohadtul, de rohadtul elegem van ebből a napból. Legyen már vége könyörgöm.~

// Internet kimaradásom volt, bocsánat, mára sikerült megoldani a problémát. //

Kissé gyorsan történnek a dolgok. A két Hulk összecsapásakor, olyan lökéshullám érkezett, ami egy pillanatra a falhoz vágott és a páncélom ellenére el is pilledtem egy rövidke időre. Még szerencse, hogy bennem tomboló adrenalin végül időben észhez térített és némi gyors helyzet összegzés után úgy éreztem, hogy vissza térhetek a harcba. Megpillantottam Leont, aki a két szörnyeteg közötti csatát és a mögöttük tolakodó népes csoportosulást figyelte. Ezek lennének a mesterbűnözők? Őket kell tehát megállítani. A Datatrackert, az ajtó környékén tülekedőkre irányítom, hogy amelyikről csak lehet, információt kaphassak. Remélem szerepelt bármelyik is abban az adatbankban, amelyből dolgozhattam. Az igazgató idefelé csöndes volt, tehát túlzottan nem volt sok információ, hogy melyik mit tudhat.
- Leon lőjjön abba a hulkba! Ha elkezd keringeni a vérében a nyugtató, Zordnak nagyobb esélye lesz ellene.

Mondom magabiztosan, hiszen hiába Hulk és dühös, ha a vérében a cucc elkezd dolgozni, előbb utóbb legyengíti és akkor Zordnak segítettünk. Magam pedig próbálok úgy helyezkedni, hogy rálássak az ajtóra, amerről Sion jött és ahol a többi mesterbűnöző tolong. Jobb alkarpáncélom lapja felnyílik és egy minirakétát küldök bele a tömegbe. Kötve hiszem, hogy bármelyik is súlyosan megsérülne tőle, de a robbanás, a zaj és légnyomás, amit a rakéta okoz, működhet tömegoszlatóképpen. Ezenkívül, ha sikerül némi zavart keltenem közöttük, az csökkenti az esélyét annak, hogy ők is segítsenek a Hulknak. Mármint a sajátjuknak. Márpedig, ha Leon megpróbálja benyugtatózni a hulkot és a mesterbűnözőket nekem megzavarni sikerül, akkor nagyobb esélyünk van, mintha semmit sem csinálnánk. Sion lepofozása után a többi feltehetően veszít a nyüzsgő életfelfogásból és visszakullog a jól megérdemelt helyére. Ha valamelyik mégis közelebb merészkedne vagy ki tudna jutni a két behemót között, akkor a Lust 3000-es taszítósugaram maximális fokozatával próbálom megkínálni. Kellően erős ahhoz, hogy felkenjen bárkit a falra. Márpedig egy kellően nagy ütés, mindenkit csendes pihenésre késztethet. Jobb ötletem egyelőre nincs, ha Zord ad valamilyen parancsot, azt végrehajtom.

Leon várt viszont úgy látszik azoknak a szuper bűnözőknek is volt annyi esze, hogy ne akarjanak két dühös hulk közelébe menni. A páncélos fickó felébredt és egyből el is kezdte osztani a parancsokat Leon-nak.
~Hát ez tényleg nem érti, hogy nem a főnököm.~
-Felesleges. Ha aknavetővel lőném az is csak szúnyogcsípés volna.
Nem épp a legkellemesebb dolog, de tényleg nem tudnak semmit sem tenni. Mármint ő. Csak annyit, hogy vár és hátha lát valami megfelelő ellenfelet. Azt nem kap viszont pár leomló falat és egy füstölgő nyílvesszőt igen. Először megijedt, hogy robbanó lesz és neki annyi, de szerencsére nem így történt. Annyi már biztos, hogy ha ezt túl éli akkor tuti, hogy elmegy a templomba. Már ha maradt még épen templom. A füstben nem lát semmit. A fegyver használhatatlan így ezért elteszi és előveszi a sokkoló botot veszi elő. A kijárat elé próbál állni és ha véletlenül lát egy árnyat azt meg is próbálja lesokkolni. Ez nagyon nem az a forgatókönyv amit ő akart.

Rendben, beismerem, hogy a Hulk elleni akció kissé elhamarkodott ötlet volt. Ugyanakkor a szénánk továbbra sem áll jól, ami azt illeti. A két hulk egymást püfölve távoznak a falon keresztül. Hogyan másképpen, elvégre így stílusos két ekkora marhától. Reménykedhetem abban, hogy a mi zöldünk sokkal jobb, mint a bűnözőké. Valahogy, semmi, de semmi kedvem egy hulkkal birkózni. Tartok tőle, hogy semennyivel sem lenne jobb a helyzetünk. A hangyakatona teljesen kifeküdt, vajon mi történhetett vele, hogy azóta meg sem moccan? Lehet ennyi is elég volt ahhoz, hogy végezzen valakivel egy hulk? Igazából teljesen mellékes, hogy mi is lett vele, hiszen itt egyéb problémák is vannak, amik sokkalta sürgősebb feladatok. Először is maga a tény, hogy szemtől szembe állunk a mesterbűnözőkkel és vajmi kevesen vagyunk ahhoz, hogy visszatereljük őket a szállásukra. Én legalábbis személy szerint, egyáltalán nem hiszek abban, hogy sikerrel fogunk járni. Túl sokan vannak, ha ez nem lenne elég egy nyílvessző is érkezik, ami szerencsére nem robban, de olyan köd keletkezik, hogy semmit sem látok. Sőt! Ami rosszabb, az pedig az, hogy még a szenzoraim sem mutatnak vizuális képeket. Ez ciki. Túl sok tudományom nincs a mágiáról, egyetlen egy alkalommal találkoztam mágussal, amikor az angol SAS női egységével futottam össze, egy küldetés során. A nő valami káprázatot vagy illúziót használt, ami úgy foszlott szerte, hogy átlőttem az illúzióján és véletlenül telibe trafáltam magát a varázslót. Ebből nekem egy valami jött le. A mágiához koncentráció kell, ha ebben megzavarják a varázslót, akkor kibillen képességeinek alkalmazásából. Itt jelenleg, ugyan az a helyzet, mint akkor. Semmi értelmeset nem látok, csak azt, amit a varázsló szeretne. Történetesen a ködöt. Egy valami azért a malmomra hajtja a vizet. A memóriám azért jó, nagyjából emlékszem, hogy merre álltak. Mondhatni tömegesen kavarogtak, nagyjából velem szemben.
- Tíz-kettes protokoll!
Rikkantom Leon számára, hogy azonnal értésére adjam: tűzfedezet érkezik! Mit kezd a kapott információval, azt majd eldönti maga. Elvégre nem tűnik számomra olyasvalakinek, aki ötletelne. Eddig, legalábbis azon kívül, hogy nem teljesít parancsot és a nevén kívül mást nem igen mondott. Ötletelni sem vakkantott semmit, hogy okosabb legyek, vagy tudjak bármit arról, hogy neki mi az ötlete. Szóval majd megoldja.
A hangom felcsattanása után, alig töredék idővel később, a minirakéták már repülnek is arrafelé, amerre legutoljára láttam a tumultust. Bár kissé úgy szórom a rakétákat, hogy legyező alakban terüljenek, tehát, ha valaki mozdult oldal irányba, annak legyen lehetősége egy-kettő hatókörébe kerülni. Ezek a rakéták persze igen kisméretűek ahhoz, hogy efféle alakokat leteríthessek velük. Bár, ha történetesen valamelyikük fejét vagy arcát találom el, az biztosan nem jön ki jól a dologból. Ráadásul ezek a pici, tíz centiméteres rakéták is, robbanás után darabokra szakadnak, tehát a repeszek végezhetnek véletlenszerű további rombolásokat. Páncél és speciális ruha sem volt rajtuk, ebből adódóan a felszabaduló lángok, megégethetik őket, illetve semmi sincs rajtuk, ami tökéletesen semlegesítheti a minirakéták hatását. A szemeik pedig továbbra sem védettek a lángokkal és repeszekkel szemben, legalábbis remélem. Ugyanakkor én nem ebben bízom, hanem abban, hogy a robbanások hangja összeadódik és olyan hangzavart leszek képes gerjeszteni a lépcsőházban, hogy többüknél is zavaradottságot okozhatok a képességük használatában. Összesen tíz minirakétát lövök ki. Négyet a combvértjeimből és hatot a vállvértjeimből, tehát kettő marad az alkarvédőimben. Jobb ötletem nincs, reménykedem a sérülések és zavartság kiosztásában, valamint a köd feloszlásában. Ebben a csatában, igazából nem túl sok esélyünk van a győzelemre. Túlerőben vannak és mindnek van valamilyen képessége. Mi ketten vagyunk és egyikünknek sincs semmi különösebb képessége. A páncélom muníció készlete véges és ennyi ellenfél előbb utóbb kibontja a konzervemet, akkor pedig semmit sem tehetek ellenük, tehát marad a jó öreg Légióból berögzült megoldás.

A rakétáimat kilőttem és azok rendre be is csapódtak. Némi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a köd felszálljon és csalódottan kellet konstatálnom, hogy a mesterbűnözők eltűntek. Leonra pillantok, majd egy ismert angol zenés darabban látott ritmikus vállmozgással, " táncba" kezdek. Még dúdolgatom is a szövegét. Leon érthetetlen ábrázata fölött vállat vonok majd megszólalok, miközben befejezem a táncot.
- Életben maradtunk! Gyerünk, lássa már a nap fényesebb oldalát! Úgy tűnik, hogy elmentek, utánuk kellene mennünk. Bár nem értem, hogy miképpen lehetséges, hogy ennyi idő alatt, az összes lepucoljon.
A szenzoraimmal, gyorsan lefuttatok egy életjel keresést, lehet, hogy elbújtak. Majd attól függően, indulok el, remélhetőleg jön velem Leon is. Miközben haladunk, a szenzoraim kijelzőjét folyamatosan figyelem, hátha akad valaki a szitán. [ Elméletben ráakadhatunk Sakurára. ]

A celláikban gubbasztó rabokat látva egy eléggé elvadult ötletem támad. Persze igen nagy valószínűséggel átfogom lépni a hatáskörömet és akár bíróság elé is állíthatnak. Már persze akkor, ha túléljük az egészet és nyerünk a bitang Hydrával szemben. Ha nem, akkor is meghalunk, tehát veszíteni nincs mit. A Datatrackerrel gyorsan lepásztázom a rabok többségét, hátha van valami adatom valamelyikről és tudomásomra jut, hogy van köztük használható. Végül azonban megszólalok.
- Hölgyeim és Uraim! A nevem, Fuchida Kenjirou, a SHIELD ügynöke vagyok! Az a kellemetlen bejelentési kötelességem van, hogy értesítsem önöket, ezt a helyet hamarosan ellepik a Hydra terroristái és lemészárolnak mindenkit, aki X génnel rendelkező mutáns vagy emberfeletti képessége van. Válogatás nélkül, korra, nemre és bőrszínre tekintet nélkül. Legalábbis, ha továbbra is itt gubbasztanak, akkor minden bizonnyal ez fog történni. Én hiszek abban, hogy a SHIELD, nem csak egy jól hangzó cégnév, hanem komoly küldetése van. Méghozzá az, hogy megvédje az embereket, mutánsokat és mindenkit, aki bajban van. Önök tehát, igen komoly bajban vannak! Éppen ezért, arra kérem önöket, hogy félelmeiket tegyék félre! Álljanak fel, büszkén és magabiztosan! Kiengedem magukat, ha velünk tartanak és segítenek nekünk megtalálni mindannyiunk ellenségeit és leszámolni velük. Ha az önök segítségével győzedelmeskedünk, önök hősök lesznek, ha veszítünk ... mindnyájan halottak. Választhatnak tehát, gubbasztanak tovább a celláikban és meghalnak, vagy velünk tartanak és bizonyítják az önöket elítélt társadalomnak, hogy többek mint rabosításra méltó roncsok. Bebizonyítják az egész világnak, hogy Önök igen is hősök! Méghozzá akkora szívvel és lélekkel, amekkorával még az Angyalok sem rendelkeznek! A döntés az önök kezében van! Válasszanak tehát. Aki velünk tart jelezze, aki maradni akar, az maradhat.

Remélem megérti Leon, hogy máskülönben nincs esélyünk kijutni és túlélni, sem pedig a mesterbűnözőkkel leszámolni. Túl sokan vannak és a Hydra is leselkedik ránk, ezekkel az elfeledett és "elátkozott" emberek segítségével, azonban jóval több esélyünk van a túlélésre és talán a sikerre is. Akár jön valaki velünk, akár nem, végül Leonra pillantok.
- Folytassuk a keresést, nem fordulhatunk vissza.
Szenzoraimmal folyamatosan pásztázom az utat, amerre haladunk, hogy jelezze nekem, ha van valaki a közelünkben, akinek nem kellene ott lennie.

Leon nem látott az orráig sem. Várta a támadást vagy valamit. A kolléga figyelmeztetésével nem tudott nagyon mit kezdeni. Addig amíg nem felé lő addig, neki semmi köze hozzá. Még azt sem tudja megtenni, hogy ne álljon a golyók elé mert nem tudja merre lő csak remélni tudja, hogy arrafelé amerre a mesterbűnözők voltak. A becsapódásokat hallotta és azt is megállapíthatta, hogy a köd felkezdett feloszlani bár elég lassan. Mikor eltűnt akkor a bűnözők hűlt helyét és a kolléga táncát látta melyre olyan helyzetidegen választ kapott, hogy legszívesebben a falba fejelt volta. Néhány szitkot az orra alatt elmormolt miközben ismét fegyvert cserélt és elővette a sokkoló pisztolyát.
-Ennyi idő alatt árkon bokron túllehetnek. Jó lenne valaki aki ismeri a helyet.
A raboknak szóló monológ alatt Leon először értetlenül néz majd megértve mit akar a másik kelletlenül vállat ránt és elkezd rágyújtani. Reméli, hogy a sok mászásban meg zuhanásokban maradt használható állapotban cigije.
~Tényleg szükségük van a segítségre. Viszont nem a HYDRA ellen küldtek ki minket.~
-Hé! A parancs úgy szólt, hogy az omegákat kapjuk el ne a HYDRA-t.
~Mi meg az angyalok. Pff.~
Ha elindul keresni azokat akkor Leon követi. Nem megy elől.

Azokat, akik provokációval válaszoltak az egyébként az ő érdeküket is szolgáló felhívásra, egyszerűen ignoráltam. Felőlem aztán maradhatnak, ezt el is mondtam nekik, számomra érdektelen a sorsuk. A sok vagány közül, csak egy alultápláltnak tűnt srác volt, akinek tényleg volt is annyi vér a pucájában, hogy hajlandó volt az őt ért sérelmeket félretenni és felajánlotta a segítségét.
- Üdv, a csapatban! Ő a társam, Leon ügynök. Hogy hívnak?
Mondom újdonsült társunknak, miközben kezet nyújtok neki, barátságos gesztusképpen. Próbálom megnyugtatni és páncélos kesztyűmmel, nem megropogtatni a kezét. Becsületére váljék, hogy ennyire fél és mégis segítő szándékkal van végül felénk. Leon felé fordulok és válaszolok feltevésére, amiben igaza van. Tény, hogy nem a Hydra ellen vagyunk itt. Igaza van, ugyan akkor, kötve hiszem, hogy a Raft után ne küldenének tovább bennünket. Valamint, azt is kétlem, hogy az odakint ténykedő Hydrások ne akarnának bejutni végül.
- Igaza van, én egy kicsit előrébb léptem azzal, hogy elkönyveltem az itteni akciónk sikerét.

Miközben haladunk és megkérdezem a sráctól, hogy milyen képessége van, illetve beszéljen arról, hogyan tudna segíteni, a szkennerem adataira pillantok. Semmi különös és gyanús. Egy bogár jelenlétén kívül semmi. Mindenki a helyén van a cellában, a kétszemélyes cellákban is, minden rendben van. Aztán valami bogarat ültet a fejemben. Ez egy csúcsbiztonságos börtön, még ha kissé távolabb is vagyunk az omega szint csúcs kategóriájától. Egy bogár nagyságú valami ... miért pont egy? Elindulok tehát megvizsgálni a bogár helyzetét. Omega szint, hangyakatona .. ezek bőven elegendő információ töredékek ahhoz, hogy úgy ítéljem meg, a bogár, valami turpisság is lehet.

A turpisságból adódóan, egyetlen kézjelzéssel felhívom némán, Leon figyelmét arra, hogy valami gyanúst érzékelek. Ha egy közönséges bogár, akkor persze teljesen fölös volt a "riasztás", ha azonban valami turpisság, akkor viszont elmaradhatatlan, hogy társamat is bevonjam a leltározásba. Rámutatok a törmelékre, majd a "kicsi" jelzést és elindulok kivizsgálni az anomáliát.

Amikor eljutunk a két lyukhoz a plafonon, illetve a padlóban, karjaimat széttárva, vállat vonok.
- Valakinek ötlete?
Annyit tudok, még esetleg tenni az ügy megmentése érdekében, hogy ruhafoszlányok vagy vérnyomok után kutatok, hátha valamelyik omegás megsérült és hátrahagyott valamilyen nyomott, ami számunkra segítség lehet.
- Hogy mehettek két irányba? Mondjuk ... felugorhattak és utána alázuhanhattak ... vélemény vagy észrevétel?

A válaszok sejthetőek. Leon-nak kell is az a cigi mert különben most nagyon felhúzná magát. Az egyetlen jelentkezőt elnézve Leon kétkedő pillantást vet a társára, hogy ezt most ő komolyan gondolja? Leon magát örül ha meg tudja védeni nemhogy még egy vézna szinte kölyköt. Ha az mégis úgy látja, hogy ez nem egy hülyeség akkor csinálja Leon nem fogja elvinni a balhét egy rab halála miatt. A HYDRA-val kapcsolatos válaszra pedig szó nélkül biccentett. Ő még nem mert előre tervezni. Ha mégis kell majd akkor úgy reméli, hogy a kollégák kézbe veszik annyira a helyzetet, hogy tudnak ide segítséget küldeni. A jelzésre, hogy valami van Leon megfeszült. Őszintén reméli, hogy csak valakit maga alá temetett a törmelék és nem valami csapda. Azért hátrébb marad amíg a páncélos kolléga ellenőrzi. A folyosó végénél pedig megnézi a két lyukat és egyszerű kitérő választ ad.
-A lényeg, hogy a plafont nem tudjuk megnézni. Marad a földszint. Le lehet mászni?
~Pedig ha én szöknék innen akkor én felfelé próbálnék meg szökni az is biztos.~

>> Hjuchia Sakura
>> Raft Omega szint
>> Shield - A védekezés
>> 2027. augusztus 1.
>> Játékos társak: Leon Gross, Dr. Theodore Palmer, Fuchida Kenjirou
>>-------------------------------------------------------------------------------------------<<

Sikerült lezsugorodnom, de hogy mennyire arról sajnos fogalmam sem volt. Az orromig sem láttam a ködtől amit csinált az íjász de elindultam a falat követve előre egészen addig amíg nem ütköztem bele az utamat álló sziklákba.
Remek, biztos a két Hulk miatt beomlott az út, talán már előtte is. Megindulnék éppen, hogy megkerüljem vagy keressek valami helyet ahol át tudnák férni mikor hallok beszédet messziről majd a robbanások. A lehulló kövek elkerültek szerencsémre de felemeltem a kezeimet az arcomat védve és végül bár sérülés nélkül megúszva betemettek a kövek.
Ott gubbasztok a kövek alatt, ha értem is és hallom is amit a Shieldesek beszélnek a számat fogva tartom vissza magam a röhögéstől egy rövid ideig aztán inkább már nézek valami kiutat innen. Szívhatom a fogamat közben. Alig vagyok magamnál egy ideje és itt is a tömése a gyógyszereknek, blokkolóknak. Elég rossz érzésem van, hogy túlságosan is össze zsugorodtam és ha igen akkor is, nem tudom meddig maradok így és a hangokból ítélve még itt vannak a börtönzők is. Csak remélhetem, hogy a hülyébbek közül vannak és mennek inkább valamerre el hamar. Én meg majd nyugodtabban kereshetem meg a kijáratot.

>> Hjuchia Sakura
>> Raft Omega szint
>> Shield - A védekezés
>> 2027. augusztus 1.
>> Játékos társak: Leon Gross, Dr. Theodore Palmer, Fuchida Kenjirou
>>-------------------------------------------------------------------------------------------<<

Csendben, gubbasztva vártam a törmelék alá zárva, hogy most mit fognak tenni a Shieldesek de végül nem történik semmi, egy kő se lett megmozdítva és hallom ahogy a lépteik eltávolodnak tőlem és a kőrakástól. Egy megkönnyebbülő sóhajt kiengedek majd nézem, hogy merre tudnék kimászni innen vagy kiásni magam anélkül, hogy betemetném magamat még jobban. Ha látok helyet ahol ki tudnék férni a kövek között vagy csak pakolással menne akkor várok még egy kicsit, hogy biztos messze legyenek már tőlem a Shieldesek és akkor állok neki kimászni. Nem lenne jó, hogy ha még közelben lennének miközben mászok ki, esetleg vissza jönnek vagy valami. A páncélos alapból rossz hír de a társát még el tudnám kapni ha máshogyan nem is legalább blöffölve.
Nem szeretném kipróbálni, hogy milyen lenne vagy mi történne ha elkezdenék a kőrakás alatt vissza nőni az eredeti méretemre. Túlságosan szerencse kérdésének érzem, hogy a törmelék miatt csak össze zúznám saját magamat vagy pedig eltolnám azt.
Minden esetre is amint kijutok a törmelék alól egy helyzetfelmérés kell. Nem hallottam semmilyen csatazajt a robbanás után és a köd is felszállt, kíváncsi vagyok, hogy mi történt miután betemetődtem. Na persze meg merre van kijárat erről az istenverte helyről.

Hangyák? Különösebben nem nyugtat meg a gondolat, hogy közönséges hangyák lettek volna. Először is, valamivel nagyobb jelet mutatott először a szenzorom, a hangyákat pedig, csak jóval később, amikor már oda értem a törmelékhez, jelezte. A törmelék nem tűnik soknak, páncélom erőnövelésének köszönhetően, könnyeden elbírom a darabokat és arrébb dobálom. Ha pedig túl sok időbe telik, hát különösebben nem izgat a dolog, mire van a Lust 3000-es, ha nem arra, hogy könnyedén lökjünk félre komolyabb törmelékhalmazt is.
- Vigyázzatok!
Mondom azzal a kis csoportosulásommal ellentétes irányba rá is lövök a törmelékre. Engem, igen is zavar az a jel, ami sokkal előbb villant be, mint a hangyák. Ha az is hangya lett volna, akkor miért nem a többivel együtt jelent meg?! Ráadásul, ez még mindig az Omega szint és nem csak izompacsirták rohangálnak, hanem egyéb ... mit tudom én, hogy mibe csoportosítható egyének.