Kastély

Charles Dialin előtte még nem találkozott a teleportációval, ez volt neki az első alkalom. Mindenesetre tetszett neki az utazásnak ez az egyszerű és nagyon kényelmes, ámde bizonyára rendkívül költséges módja. Ez az este valószínűleg az újdonságoké lesz, mivel a Negatív Zónában sem járt még soha. Különös hely volt ez, az ő univerzumának jóformán a fordítottja. Amíg az tágult, ez szűkült és itt lélegezni lehetett az űrben is. Azt persze előzetesen kiderítette, hogy a kastély napfénytől védett terület, így nem fenyegeti veszély. Már kezdett is azon gondolkodni, hogy milyen üzleti kapcsolatokat lehetne kialakítani ezzel a hellyel. Jobban meg kell ismernie ezt a világot és ehhez kitűnő alkalom lehet az esküvő, amire meghívták.
Néhány résztvevővel már találkozott ilyen-olyan ügyekkel kapcsolatban. A vőlegény asgardi hadvezér volt, akinek az országával a Pokoltűz Klubon keresztül került kapcsolatba. A menyasszonyt illetve főleg az apját pedig mindenki ismerte: a legendás Rozsomák csak egy kicsivel volt fiatalabb, mint az a szemét Lerois, aki őt megharapta és vámpírrá tette. Persze ahogy az efféle szertartásokon lenni szokott, sok új arcot ismerhet majd meg. Biztos lesznek a Bosszú Angyalaiból és az ifjúsági tagozatból is néhányan, ahogy az X-Menből és még számos helyről, kivéve az őrült Magneto sleppjét.
A Dialin Ékszervállalat fejeként egy különleges, egyénileg kifejezetten az ifjú párnak készített alkotást hozott nászajndékként. Ezt a teleportkészülékkel át tudta hozatni, itt pedig megkérte a személyzetet, hogy vigyék biztos helyre, amíg eljön az ajándékozás pillanata. Az ő felesége nemrég lett öngyilkos, amikor megtudta, hogy Charles vámpír lett. A szíve összeszorult, amikor esküvőre hívták, de jó üzletemberhez illően ezt nem érzékeltette. Igyekezett kihasználni a helyzetet és örömet okozni a házasulandóknak. Ezt is lehet befektetésnek tekinteni, ha úgy nézzük.

A kastély egy véresszájú uralkodóé volt korábban, akit Bard és társai legyőztek. Azóta sokat alakíthattak az épületen, mert egyáltalán nem idézte egy zsarnok székhelyét. Egészen otthonossá tették és beférkőztek a viking motívumok is. Az asgardiak azon a tájon léptek először kapcsolatba az emberiséggel, amennyire Charles tudta, innen lehetnek a közös vonások. Ők is gyártottak ilyeneket, mert volt igény az efféle ékszerekre is, amióta a Birodalom ismertebb.
A trónteremben gyülekezett a násznép. A legkomolyabb üzleti rendezvényeket is felülmúló kínálat volt itt ételekből, italokból, a vámpír egy részüket nem is ismerte. Azok lehettek az asgardi fogások meg a helyi menü. Amióta vámpír lett, nem igazán fogyasztott ilyesmiket, mert csak a vért kívánta. Néha az íz vagy a látszat kedvéért magához vett valami hagyományosat, de attól néhány óra múlva meg kellett szabadulnia. Emészteni ugyanis már nem tudott és ha megromlanak a dolgok a beleiben, az nagyon kellemetlen. Elhatározta, hogy itt is csak módjával nyúl a fogásokhoz. Mindenből csak egy kicsit, azt is ritkán. Megfogott egy pezsgős poharat és belekortyolt. Ezzel a pohárral legalább 1 órán keresztül ki fog tartani. Ha valakivel beszélgetni kezd, akkor talán még tovább. Körül is nézett, hogy kit szólítson meg.

Őszintén örültem neki, mikor megtudtam, hogy sikerült kiszabadítaniuk Lornat a fogságból és Bard még el is foglalta a teljes Negatív Zónát, de ez csak fokozódott mikor az esküvő is szóba jött. Elsőre a legnagyobb gondom a nászajándék volt, még sosem kellett ilyesmi miatt aggódnom, nem tudtam honnan vagy mégis mit kellene szereznem, de szerencsére meg tudtam oldani, nem túl kiemelkedő, de legalább értékes, egyelőre nálam van, de majd kiderül mikor és hogyan kell odaadni, már nem aggódok emiatt, a lényeg, hogy megvan.
Teleportációval érkezünk, rögtön körbe is nézek, és már azon kapom magam, hogy lehetséges csapdákat, ellenséges lényeket, gyanús jeleket keresek. Megrázom a fejem és elterelem a figyelmem, ez nem az az alkalom. Körbenézve meglátom a rengeteg itt lévő idegen alakot. Nem vagyok az a társasági jellem, jobban szeretek egyedül lenni az akciókon kívül, így most nehéz döntenem mihez kezdjek.
~ Talán az idegen létformákkal megpróbálhatnám felvenni a kapcsolatot, gyakorlati előnyökkel is járhat.
Oda is megyek az egyik asztalhoz, ahol számomra ismeretlen fogások vannak, megpróbálom megvizsgálni, állag, hőmérséklet, illat alapján, hogy emberi fogyasztásra alkalmas-e. Majd az ott lévő nem humanoid lényekkel próbálom valamilyen módon felvenni a kapcsolatot, köszönök, de ha nem értik amit mondok akkor pedig kezet nyújtok nekik.

Charles nézte, hogy ki legyen az est első alanya, akivel beszélgetést kezdeményez. Ki is szúrt egy helybélinek tűnő alakot, akit erre alkalmasnak talált, de ekkor egy női hang szólította a nevén. Oldalra fordult, hogy lássa, ki keresi a társaságát. Egy várandós fiatal lány volt az, rózsaszín melírrel és piercingekkel, kezében egy gyümölcslével. A hasonló testékszereket az üzletember sosem szerette, bár nagy volt rájuk a kereslet. Valahogy mindig beteg, perverz dolgok kapcsolódtak a fejében azokhoz, akik ilyeneket hordtak. Amióta mutáns lett, egy kissé megkavarodott az értékrendje, a vámpírrá válás után pedig főleg, de azért berögződésekből fakadó első gondolatok még megvoltak.
- Így van, Rachel! - fogadja a lány kézfogását. - Köszönöm kérdését, első osztályú a hely és a hangulat is! Ami azt illeti, Asgarddal üzleti kapcsolatban állok és ugyan a nagyra becsült hadvezér úrral még nem találkoztam személyesen, értesítettek a birodalom e fontos eseményéről.
Nézte a lány szemét és arcát, próbálva leolvasni róla az első benyomást, a reakciókat. Így folytatta:
- És Ön a menyasszony vagy a vőlegény ismeretségi körébe tartozik?
Nehezen tudta elképzelni, hogy az asgardi hadvezérnek ilyen külsejű barátai is lennének, de ha csal a megérzése, a lány majd elárulja.

Tehát a menyasszony tanúja volt, aki megszólította a vámpírt. Milyen kedves, hogy még ismeretlenül is megpróbál gondoskodni arról, hogy a vendégek jól érezzék magukat! És még jól jöhet az ismeretsége, mivel a vőlegényt is régebb óta ismeri, ahogy ez lenni szokott az esküvői tanúknál. Mivel a tanú általában az egyik legközelebbi jóbarát, általában ismeri az ifjú pár másik tagját is, nem egyszer kifejezetten jóban is vannak. Charles tanúja például a vállalat biztonsági főnöke volt, akinek a neje az üzletember feleségének cégénél volt kereskedelmi igazgató, úgyhogy ott mindenki alaposan ismert mindenkit.
- Amióta intenzívebb és mondhatni barátságosabb a mi világunk kapcsolata Asgarddal, beindult a kulturális termékek cseréje a másik irányba is. Érdekes módon a kortárs alkotásokat is sokan szeretik, de ahogy mondja, készítünk mágikus célú dísztárgyakat is. Nálunk senki nem foglalkozik ugyan mágiával, de vannak asgardi mágiahasználók, akik a földi művészet alkotásait akarják megtölteni misztikus energiákkal.
A vámpír belekortyolt a pezsgőbe. A vérhez képest ez semmilyen élményt nem nyújtott neki, de időnként kell ilyet is csinálni.
- Egyébként édességekkel is foglalkozom, igaz, ott csak részvényes vagyok. Biztosan hallott már az Édes Érintésről. Belga csokoládékat, pralinékat és hasonló finomságokat importálunk.

Captain Price.

( Öltönyben van jelenleg a kari csak a kinézet miatt raktam be )
Egy szivarral a számba érkezek az esküvőre egy jó órát azzal töltve, hogy messziről figyeltem a vendégeket és a terepet mértem fel így nem igen hallottam miről folynak a témák főnék mint mindig csak másodiknak tekintettem a meghívást elsőnek a munkát még ha ez nem is az... Sosem tettem le a fegyveremet egy pillanatra sem így egy táskában nállam voltak azok is persze a colt a smoking alatt. Majd miután sikerül felmérnem mindent csatlakozom a vendégekhez mint vendég elsőként megpróbálta felkeresni azokat akiket ismertem.
Aztán próbáltam mindenkivel megismerkedni aki ott tartózkodott.
Oda megyek az egyik asztalhoz ahol, hogy egy kicsit csemegézek persze miután csak megnéztem orvosi szemszöggel is azokat a kajákat. Majd próbálok beszélgetésbe eredni valakivel, hogy némi infót nyerjek a körülöttem lévőkről meg legalább teljen az idő. Az asztalhoz érve mellettem egy Zöld szemű, barna hajú fiatal ember falatozik. //Ramirez//
Oda köszön majd kezet is nyúlj kissé fura érhetetlen hangon bár én megértem.
- Üdv. Captain Price vagyok. Örvendek és ön ?

A Negatív Zóna idegenjeivel való kommunikációt egy szakállas, középkorú férfi szakítja meg. Sajnos nem értem el túl sok sikert a rovarszerű lényekkel való kapcsolatfelvételben, még a mutogatás sem segített, ezért örömmel nyújtok kezet a férfinak, csak olyan erősen szorítom, ahogy ő is.
- Andrew Ramirez szolgálatára. Tudok valamiben segíteni uram?
Tartom magam az illemhez és a hivatalos formához, mert ez egy esküvő és itt meg kell adni a módját, főleg ezen az esküvőn. Várom a választ és közben végignézek az alakon, nem jut eszembe semmi olyan téma, amiről tudnék beszélni, nem vagyok beszédes típus. Pont ezért csak várakozok, nyilván nem véletlenül jött ide hozzám hanem valamilyen célja is van, jobb ha előbb megtudom mi a célja és csak utána vetek fel én lehetőségeket. Így biztosabb. Lassan ismét figyelnem kell magamra, nehogy túlzásokba essek, ez csak egy esküvő, senki nem akar megtámadni vagy megölni.

Az asztalnál végre sikerül szóba erednem egy férfivel aki egész anomális néz ki és a kézfogása is férfias amit értékelek is hisz egy férfi gyengének mutatja magát ha nem fog elég erősen kezet persze ezt túl sok erővel is lehet rosszul csinálni.
- Látom maga sem az a kimondott bulizón fajta akár csak én gondoltam hátha találunk valami közös témát. Mi a becses foglalkozása?
Adtam meg azért én is a módját hisz végtére egy esküvőn voltunk amit igazából kicsit unalmasnak is találtam de hátha egy kis beszélgetéssel gyorsabban telik az idő.
Körbe néztem néha nem e akar valaki az életemre törni de persze eközben hallgattam a Ramirez választ a kérdésemre akihez csak azért jöttem ide mert ő tűnt így elsőre a legértelmesebb embernek akivel talán találunk valami közös témát. Szerencsére eddig semmi nem igazolta azt, hogy tévednék .

Már a név is megvan, Price. Hamarosan meg is tudom, hogy semmi komolyról nincs szó, egyszerűen Price sem az a társasági alak és jobbnak látta ha idejön és beszélgetésbe kezd, hátha találunk valami közös témát. Első megérzésem, hogy ő valamilyen magányos farkas lehet, nyilván Magneto ellenes, talán valamilyen bosszúhadjáratot folytat, de nem megyek bele találgatásokba mindenféle információ nélkül. Mikor arról kérdez, hogy mi a foglalkozásom először nem is tudom, hogy mit mondjak erre, úgy hogy érthető is legyen.
- Nos én az ellenállás tagja vagyok, egy csapat tagja. Akciókban veszek részt, legtöbbször társakkal, különféle helyeken, különféle küldetésekben. Remélem nem írtam túl körül. Ezenkívül Bastet avatárja is vagyok, Fekete Párduc. És ön?
Nyugodtan várom a válaszát, kíváncsi vagyok vajon a megérzésem beigazolódik-e. Közben visszagondolok Wakandára, ez mindig emlékeztet, hogy nem szabad hagynom, hogy elpusztuljon, ez a küldetésem.

A lány a mágikus tárgyakat és a csokit ragadja meg az elmondottakból, pedig Charles hangsúlyozta, hogy ezekkel is foglalkoznak, de mással is.
- Azért elég jól elkülönül egymástól a két vásárlói kör. Asgardról például még sosem rendeltek belga pralinét, a Földön pedig inkább a hagyományos ékszereket keresik - mondta egy kissé elmosolyogva magát. Nyilván minden földnek a maga termése a legfinomabb, de azért meghallgatná, hogy nyilatkozik egy asgardi, miután megízlelt egy jó konyakos meggyet vagy egy kagylóformájú, eredeti belga mogyorós csokoládét. Küldtek már ajándékba egy-egy ékszer mellé ilyet, de sosem kaptak visszajelzést.
- Ez csak természetes. Részemről a szerencse, Rachel!
Még beszélgetett volna a lánnyal. Például megkérdezte volna, hogy ő szereti az ilyesféle édességeket vagy hogy milyen ékszereket kedvel a legjobban. Persze tudta, hogy egy tanú számára az esküvő nem csak szórakozás, hanem munka is, így nyugodt mosollyal engedte útjára a piercinges kismamát.
Fogalma sem volt róla, hogy az inkognitójának valószínűleg annyi, mivel rögtön az első ismeretsége egy telepata volt. Szégyellte ezt az új mivoltját. A Pokoltűz Klubon kívül máshol nem is nagyon tudták, hogy vámpír, hacsak nem úgy, ahogy Rachel is. Persze itt senkinek nem kellett tartania attól, hogy a nyakába ugrana vért szívni. Indulás előtt annyit ivott, hogy akár három napig is kibírja.
Nagyon várta már, hogy megjelenjen az ifjú pár. Addig is kiszemelt magának egy helybélinek tűnő lényt és megpróbált vele kapcsolatba lépni. Közben kortyolt egyet a pezsgőből, amiből még elég sok volt.

Charles próbálkozott a kiszemelt rovarszerű lénnyel kapcsolatot teremteni. Nem igazán beszélt más nyelveket, így angolul szólt hozzá. A válasz viszont teljesen érthetetlen volt. A szemekből, lábakból se tudott sokat kivenni, pedig biztos az is számított. A lény próbált válaszolni, de így nem jutottak semmire. A vámpír végül további jó szórakozást kívánt, bár a helybéli nyilván ezt sem érthette.

Tovább állt, hogy megnézze, kivel lehet itt szóba állni. Arra gondolt, hogy egy ilyen rendezvényen lazíthatna is egy kicsit. Nem kell mindig az üzleti lehetőségeket lesni, úgyis azt csinálja jóformán minden nap. Ki kell kapcsolódni, vidáman, felszabadultan. Persze ehhez társaság is kellene. Nézte, hogy hol van valaki, aki szimpatikus és épp nincs beszélgetőpartnere. Megakadt a szeme egy hófehér frizurán. Egy fiatalember viselte és furcsa volt, hogy tinédzserként ennyire ősz a haja. Igen elegáns volt, még gyöngyökkel díszített nyakkendőtűt is viselt. Megadta a módját, hogy illendően érkezzen a párt ünnepelni. Charles gondolt egyet és odament az édességes pulthoz, ahol a fiú álldogált. Megszólította a fiatalembert:
- Üdvözlöm! Igazán remek a kínálat, ugye? - nézett a finomságokra, kicsit szakmai szemmel is, de megpróbált ezen túllépni és kicsit kiengedni. - Charles Dialin vagyok egyébként - mondta és kezet nyújtott.

A fiatalember Algernon néven mutatkozik be és nézegeti az édességeket, majd gondolkodik egy kicsit. A vámpír felel a fiúnak:
- A vőlegény oldaláról, legalábbis asgardi kapcsolataim révén vagyok hivatalos.
Charles már bele is kezdene, hogy elmondja, az Édes Érintés mivel foglalkozik, de észbe kap, hogy ez itt nem a reklám helye. Nem kell minden vendégnek a figyelmét ezzel felkelteni. Ha szóba kerül, megemlíti, de ez most egy nagyszabású és igen vidám esemény, ahol az a lényeg, hogy jól érezzék magukat. Mert ha mindenki jókedvű, akkor lesz az esküvő is igazán boldog pillanat a pár számára. Egy jó üzletembernek pedig ilyen dolgokhoz is értenie kell. Nem is terheli hát ilyen szakmai információkkal a vendéget.
- Ahogy elnéztem, az egész étlap és kínálat ilyen igényes. És Ön melyiküket ismeri? Esetleg rokon? - kérdezi Charles a fehérhajú fiatalembert. Az a sejtése, hogy inkább Howlettékhez köthető, mint Asgardhoz, de mindjárt kiderül.