Jester és Shadow búvóhelye

Messzire, nagyon messzire akarok eltűnni innen. Elfutni az elől amit láttam. Messze is érek, úgy harminc méterre is elfutottam mikor már már megnyugodtam egy kicsit de megfordulni nem vagyok képes. Nem akarok megfordulni és látni megint, ugyan azt. Lihegve térdelek le a földre és ahogy a félelem alább hagy jut eszembe, hogy ez Wiliam volt. Mondott is valamit erről, hogy valami aurája van ami ezt okozza. De akkor is. Hiába ő miatta volt ez, miatta láttam és éreztem. Ha még nem érezném már egyáltalán akkor is, ez mindig itt van. Mindig ott motoszkál hátul és már az is elég néha, hogy ideges legyek és féljek csinálni bármit is.
Bizonytalanul nézek körbe, erőt véve magamon végre. Sehol egy démon. Már csak az nő van itt a többi már elfutott. Rajtuk és erőt vett a félelem. Csak az a nyavajás nő van itt. De nem bírok, nem bírom magamat rávenni, hogy vissza menjek oda vagy egyáltalán közelebb. Nagy ívben akarom elkerülni Wiliamat. És valamennyire magamat is most... Egy árny suhan át felettünk. Felkapom rá a fejemet és feltápászkodom a földről hirtelen. Megijesztett az árnyék és mikor meglátom mi volt az ami keltette sem kerülök jobb hangulatba. Még egy sárkány érkezett meg.
Idegesen jobbra-balra kapom a fejemet el miközben a hajamba beletúrva fogom meg azt. Mit tegyek, istenem mit kéne tennem? Nem akarok oda menni, mert ha közel megyek megint látni fogom ugyan azt és nem tudok úgy harcolni. De ha elfutok akkor meg cserben hagyom azokat akik itt vannak és harcolnak de nem akarok senkit sem cserben hagyni bármennyire is kicsi és új még az ismeretség. Tétován lépek kettőt még távolodva majd állok meg és nézem az épp megérkezett sárkányt.

Már jobb volt, Svarog kiért Tao félelemkeltő aurájának hatása alól, már úgy ahogy a régi önmaga volt. Persze még örömtáncot nem lejtett, és nem rohant el a kedvenc szivarboltjába, hogy elszívjon egy Camacho Corojo Churchill szivart. Az utóbbit azért nem tudta megtenni, mert a kedvenc szivarboltja Jersey-be volt - ha valamelyik démon felgyújtotta, Svarog személyesen megkeresi, kitépi a szarvait, és (18-as karika)-, az előbbit meg mert a lábáról ledöntötte az egyik sárkány, és felkészült hogy lesújtson rá a karmaival.
"Jaj ne! Rokon."
A sárkányember ekkor úgy döntött, hogy hirtelen kiterjeszti a szárnyait, teljes erőből, remélve, hogy a sárkányt ezzel pofán csapja. Ha ez sikerül, akkor kigurul a kábult dög alól, majd megkínálja a pofáját egy kis tűzgolyóval.
- Üzenem a rokonoknak, hogy hamarosan jövök - ordítja.

Victor egy szikla mögötti gödörben kuporgott, amikor Albert elindult vissza a harcba. Az első, egyedül töltött pillanatok mintha némaságba burkolták volna, az alig talpalatnyi menedékét. Sok mindent átélt az elmúlt években. Megtévesztő mirázsaitól, az őserdők megmagyarázhatatlan hangjáig. De ezek a démonok, idegen lényeg és éles "dimenzió váltások" sokkolták. Egy rövid időre. Néhány szempillantás alatt visszacuppant a valóságnak vélt, kopár csatatérre. Lassan felemelkedett az ülő pozíciójából s körbetekintett. Látta Albertet és a távolban hadakozókat s a csatához visszatérőket. Úgy döntött, hogy jobb neki, ha a tűz közelében szerencsétlenkedik, fegyver nélkül, mintha itt üldögél és arra vár, hogy ráleljen valami förtelem. Ezért végül felállt és elindult maga is harcok irányába. Útközben keres fegyvernek használható tárgyat. Követ, vasrudat, faágat...bármit...
Albert nem szívesen hagyta hátra a barátját, de valami hajtotta előre. Talán a bizonyítási vágy...egy pillanatra azon kapta magát, hogy az ellenség vérére szomjazik. Ezt az érzést azonban elnyomta magában és annak tudta be, hogy túl sok időt töltött az artúri dimenzióban. A másodpercnyi zavarodottsága után, kardjával a kezében indult meg ellenfelei felé és tervei szerint minél többet szeretne megsemmisíteni a démonfattyak közül.

Külső régiók – Epilógus 1.

Néhány nappal a külső részek felszabadulása után:

Néhány nappal később már némileg rendbe hozták ezt a környéket, az emberek nyugodtan visszaköltözhettek, a házat, amiben a mágikus forrás volt lebontották, az utcákról a vért felmosták és a két démonsárkány tetemét elégették. Valamit viszont nem tudtak a SHIELD emberei megtenni, azt, hogy a lelkeket, amik itt voltak, a holtak, azokkal kezdjenek valamit. Egy villanás után elsőként Hela érkezett meg, hogy a két ifjú testvérének lelkét elvigye oda, ahova valók, ugyanis Valhalla-ban nem volt helyük.
< - Nem sietted el drága nővérkém – szólalt meg Thorhalla az egyik ház árnyékából és előrelépett onnan. >
< - Volt elég másik dolgom – mondta a nő ridegen. >
< - Ó igen, még mindig örököst keresel s nem látod be, hogy te vagy a legalkalmasabb erre. >
< - Mi olyan fontos számodra, hogy a háború közeledtével itt akarsz velem találkozni s, hogy nem valódi alakodban jelensz meg? >
< - Valódi alakomban vagyok Hela, csak úgy, mint téged… a halandók most engem sem látnak. S be akarok valakit mutatni neked. >
A kezével valamerre mutatott és ott egy vöröses villanás után Mephisto maga jelent meg.
- És a rokonaitok? – kérdezte vigyorogva.
- Ezek gyenge korcsok... nem tekintem a saját vérünknek s szerintem a nővérem sem. Hela, ez itt Mephisto, ő pedig a nővérem Hela, az alvilág úrnője.
- Úrnőm, öröm a találkozás, ha kollégákkal tehetem, főleg, hogy Loki két gyönyörű lánya van itt jelen… Thorhalla, Apokalipszis oda lenne érted ezért a hozzáállást...
- Mephsito! Khm, térjünk a tárgyra! – parancsolta Hela.
- Ó elnézést, elfelejtettem, gyűlöl, mert elraboltad a lovasát.
- Túl sok figyelmet szentelsz Midgardnak démonúr létedre Mephisto, vajon a többi nagyúr mit szólna ehhez? – kérdezte a nő gúnyosan.
- Tudod hogy van ez, vigyáznom kell a befektetéseimre, de ezt te már csak tudod… nos, akkor miért is vagyunk itt? – kérdezte.
- Mindez engem is érdekelne – fűzte hozzá Hela.
- Mind Asgard s mind pedig a démonok érdekeltek ezen ügyben. Újra atyánk s fattyai műve, s Dormammu ténykedését tudom, hogy nem viselik jól mindezt. Mindannyiunk ügyei s befolyása veszélyben van ezek miatt. ezzel feltételezem ti is egyetértetek.
Mindkét fél bólintott hamarosan erre.
- Most, hogy itt a városban egy állandó átjáró van a Sötét Dimenzióba, mit utoljára Zacharias halandó élettel zárt le… s Dormammu lett a legfőbb mágus. Szükségünk van a démoni síkok uraira, egy tanácsra, hogy mindezt kezeljék. S én ezen nem vehetek részt, ellenben ti igen.
- Ezen esetben Mephisto már mehet is s összegyűjtheti a többi vezetőt.
- Ezért kellettem, hogy futárt játsszak? ÉN A SÁTÁN?!
- Drágám, engem nem érdekel, hogy te mész, vagy bármely embered, de meg fogod tenni.
- És mégis miért kéne ilyen szerepet felvállalnom Loki lányainak?!
- Mert nem tudsz mást tenni – nézett rá érzéketlenül Hela.
- Rendben! – morgott a sátán. – Javaslat, hogy merre kezdjem?
- Thamuz jó választásnak tűnik. S nem baj, ha nem éri meg Dormammu bukását.
A következő pillanatban Hela a két rokon lelkével egy villanással tűnt el, utána Thorhalla követte és legvégül Mephisto a démonokéval távozott erről a helyről.

Folytatás a második epilógusban.