New York

Kane
Ahogy nézem az előttem sorakozó mutánsokat, idegeneket, kozmikus lényeket, Asgardiakat, Atlantisziakat és más, ismeretlen személyeket most látom, a viselkedésükből, mozgásukból az új világot mozgató kapcsolatok kialakulását. Az én tervem már megvan, nem kell részt vennem ebben a játékban, később is lesz lehetőség szövetségesek és ellenségek szerzésére, egyelőre a legfontosabb a túlélés és a felzárkózás. Apokalipszis elbukott, minden meg fog változni, most csak egy lépcső választ el attól, hogy még nagyobb hatalmat szerezzek, még nagyobb erőkkel. Ahogy látom a másik főpapot és a volt főpapot távozni, én is úgy döntök, hogy eljött az idő. Bal kezemet ökölbe szorítva felemelem, jelezve a mellettem álló mutánsoknak.
- Eljött az idő a távozásra. Aki mellettem áll és elég erős, kövessen.
Még felmérem mennyien állnak az oldalamon, majd megfordulok és a kontinens felé veszem az irányt. A városon kívül keresek egy katonai bázist, ahol vannak járművek és más fontos eszközök. Apokalipszis városán kívül kell lennie ilyen támaszpontnak, ezért nem adom fel a keresést, még ha hosszú ideig tart is. Még csak most kezdődik minden. Megpróbálom megszerezni a szükséges felszerelést és minél hamarabb felkészülni az utazásra Chicagoba. Mással most kivételese nem foglalkozok, nem számítok váratlan eseményekre a történtek után.

Ramirez
Az X-Men észre sem vesz, saját magukkal vannak elfoglalva. Figyelem őket, de egyáltalán nem tűnnek olyannak, mint amire én számítottam, mások, úgy érzem, hogy nem közéjük tartozom. Végigtekintek a tömegen, egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy a magányos utat válasszam egy időre, de aztán a szemem megakad az Asgardiak és Atlantisziak szövetségén. Érdekes.
~ Az ő értékrendjük egy ilyen kifordult világban is valószínűleg helyes és olyan, mint amilyet már ismerek. Erre van szükségem. Talán hasznomat tudnák venni, elég erős a képességem, elég gyors vagyok hozzá, hogy lépést tartsak velük. Hmm… Ez érdekes. Egy másik Fekete Párduc, nő, Bastet avatarja, ezek szerint az istennő ebben a világban is létezik, és ugyanolyan hatalommal bír.
Végül úgy döntök, hogy reflex szerűen felgyorsítva a Királyságok oldalára állok és onnan figyelem tovább az eseményeket. Már döntöttem. Fölösleges bármit is mondanom, ez egy elég egyértelmű jel. Oldalra fordítom a fejem, amikor a sikolyt hallom, enyhén le is szegem, ahogy végignézek a hallottat sirató harcosnőn. A maszk alatt egy fanyar mosoly jelenik meg az arcomon. Nekem már nincs semmim, amit elveszíthetnék, eddig volt az Angyalcsapat, de már ők sincsenek. Valamiért úgy érzem, hogy ez rendjén van így. Felnézek majd az égen figyelem a megjelenő hajók mozgását és türelmesen várom, hogy elvigyenek innen.
~ Különös ez a világ, de határozottan tetszik.
Skarlát Boszorkány szavaira kapom oda a tekintetem, kizökkenve a gondolataimból.
- Végülis, egy oldalon állunk.