New York

Kane McTavis:
Figyelem a páncélost, egy mozdulattal röpíti el a medvét, majd a villámok összecsapnak és kioltják egymást. Mikor az erőmről kezd beszélni, hogy nem ebből a világból származó, ahogy nyilvánvalóan ő sem, egy pillanatra azt hiszem tudja mi van bennem, mi tett ilyen, de rájövök, hogy ez csak egy tévedés. Telekinetikus erejével megragad és fojtogatni kezd. Két kezemmel a torkomhoz kapok reflexszerűen és próbálom enyhíteni a szorítást, valamint visszatartom a levegőm.
~ Megfojt, messziről, esélyem sincs közel kerülni hozzá. Időt kell nyernem, hogy levegőhöz jussak ez most a legfontosabb. Nem szabad feleslegesen energiát befektetnem, egy akciót kell kiviteleznem, amivel túlélhetem, csak az erősebb maradhat életben!
Megpróbálom a természetes mutáns erőm használni, aminek irányítása sokkal könnyebben megy, ilyen körülmények között. Ha van még a testemben irányítható fém vagy más külső anyag, akkor annak egy részét a torkomhoz irányítom, legalábbis megpróbálom, hogy így juthassak levegőhöz. Ezután egyik kezemmel kinyílok előre, ha már csak egy pillanatra is jutottam levegőhöz és megpróbálok még egy villámot felé küldeni, amíg a kinetikus erejére koncentrál, valószínűleg nem tud olyan jól védekezni. Abban az esetben ha minden kötél szakad az utolsó megmaradt erőmmel, az alkarom izomzatába próbálok minden még mozdítható elemet beékelni, nem számít ha ott kárt okoz, majd egy hirtelen előre csapással nagy sebességgel kilőni a páncélos felé, képességem erejével

Ramirez:
Én is a csaták felé fordulok, de csak egy pillanatra, amíg nem fenyeget veszély nem érdekel, hogy mi zajlik ott. Helyette a vörös alakra figyelek, érdekel amit mond, és a felismerés is belém hasít.
~ Ez egy másik realitás, Mojo más hová küldött, egy másik, lepusztult világba... Ahol most jön el Galactus, hogy felfalja a bolygót. Az átokba! Ha nem elég erősek a bolygón lévő erők, akkor mindennek vége.
Egyet hátra lépek, megrázom a fejem, valamilyen ködös kép villan fel előttem, egy kihalt világ, olyan lerombolt toronyépületek mint amelyek között most állok, és egy sötét alak, nem látom tisztán, de nem ember, gép, és mellette egy alak, őrült mosollyal az arcán. Csak egy másodpercre villant meg, mióta azon a véres játékon megtörtem, gyakran fordul ez elő velem. Végül felnézek az alakra.
- Másik világból jövök és tudom, hogy Galactust meg lehet állítani, annak a világnak a jövőjében én is a hírnöke vagyok és szembeszálltam vele.. Nem félek Vörös Utazó.

A rohamozásomat megakadályozza egy ellentámadásnak nevezhető lépés, bár egy lökés a szememben nem ér fel egy teljes értékű támadással, addig legalább is nem, amíg nem hal bele valaki, én pedig bármekkorát is repültem, még itt vagyok és meg sem éreztem, ahogyan a többit sem fogom amit felém dob. A sikertelen próbálkozástól függetlenül röhögve állok fel a padlóról és porolom le magam.
- Halott vagy... - Mormogom magamnak, majd pedig nyugodt tempóban indulok meg a páros felé akik közben eléggé látványosan egymásnak estek, elektromossággal és egyebekkel, bár egyenlőre úgy néz ki, hogy ezt is a páncélos nyeri egyszerű fojtogatással, bár még fordulhat a kocka, nem mintha érdekelne, hogy a másik tag meghal-e vagy sem, nekem a lényeg, hogy kivégezhessek valakit, lehetőleg ezt a maszkos nyomorultat, először, utána majd kiderül hogy kit, hogyan és miért, habár az utolsó, avagy a miért nem fontos. Ha odaérek zavartalanul a pároshoz akkor megpróbálom megragadni a rögtönzött társamat valahol, hogy lophassak egy keveset az erejéből, kevés alatt pedig most az egyszer annyit értek, amennyit csak tudok s ha nem szükséges akkor el sem eresztem, mivel nem tudok közel kerülni az ellenséghez, meg kell próbálkoznom a villámszórással nekem is, mert más megoldás nincs, semmit sem tudnék olyan erővel hozzácsapni, hogy azt megérezze, legalább is nem valószínű, főleg a páncélnak köszönhetően, így marad ez, amint pedig úgy érzem hogy képes vagyok rá meg is próbálkozom vele és ha nem megy akkor az első dolgom lesz, hogy felkötök egy kislányt az anyja előtt, mielőtt azzal is végzek, természetesen.

Fintorogva hallgatom végig a lila lény rövid monológját a halálról, meg az elkerülhetetlen végről. Színpadiassága halványan magamra emlékeztet, de ő kifinomultság és árnyaltság helyett inkább a nagy szavak, a felületesség és a nyílt fenyegetés módszerével él, ami nem igazán a kedvemre való. Ennek ellenére nem tudhatom, hogy milyen erő birtokában van, úgyhogy a legjobb megoldás az lesz, ha szóval tartom, és kicsit kipuhatolom, hogy mégis mi ő valójában. Jelezhetnék az embereimnek, ha egyáltalán megvannak még, de kétlem, hogy bármi hasznukat venném ebben a helyzetben, így hát csak az eszemre számíthatok. Természetesen készen állok a védekezésre, ha esetleg megunná a beszélgetést, és szavak helyett tettekkel akarná bizonyítani erejét. Néhány lépéssel közelebb megyek, és kihúzom magam, jelezve, hogy nem félemlített meg. Talán nem vagyok akkora, mint ő, de azért eredeti alakomban nem kell szégyenkeznem. Úgy döntök, hogy első körben legalább látszólag maradok annál a fegyvernemnél, amit ő választott. Ugyanazt a hírvivő és szószóló szerepet veszem fel, mint ő, ezzel is csökkentve az esélyét annak, hogy egyszer csak úgy dönt, hogy nincs szüksége rám.
- Nagy szavak ezek, Thanos, a Halál hírnöke, de nem jelentenek semmit. Ki az, aki el kívánja pusztítani bolygónkat, és mi teszi képessé erre? Woland vagyok, Apokalipszis Lovasa! Beszélj nyíltan, és uram talán meghallgatja üzeneted.

Piramis szélén a romoknál: Woland (pontosan a kapu másik oldalán)
Thanos érdeklődve hallgatja Wollandot.
- Sok világban kérdőjelezték már meg Őt, de mégis Ő örök és létező. A Halál elkerülhetetlen. Planétátok bukásra lett ítélve a végtelen Éhség által. Megértem, hogy ezek nagy fogalmak kis világi tudatodnak Lovas, de idd el nekem nem üres fenyegetéssel állék eléd.
Az égre emeli a kezét, ahogy egy lilás csillag egyre erősebben fénylik.
- Gah Lak Tus, az Ítélet. Egy idős a világunkkal és örök éhség kínozza, ami miatt minden világ pusztán egy áldozata. Ha harcolni kívántok ellene hát itt vagyok, de ajánlom inkább imádkozzatok a békés túlvilágiért.

Utcák: Náhkôhá'e
/Kontinuitás! Szép! Le a kalappal/
A főpap maga is a skrullra támad. Mikor annak a hátán landol és tépni kezdi érzi, hogy az lassan összezsugorodik és visszaalakul humanoid formába. Fokozatosan terül el a földön holtan Náhkôhá'e lábai alatt. A papok ünnepelnek, de a főpap érzi, hogy még nincsen vége és az égre tekintve látja a lila csillagot, ami egyre nagyobb lesz és fényesebben csillog az égen.

Piramis felé: Miller
A férfi a rúgásra eltud mozdulni, Miller fel is ismeri a katonai képzés nyomait a mozgásában, de már késő. Zéró a hátára tapos, hogy lenyomja, majd megragadja a hajánál fogva a tarkóját és felemeli azt. Miller látja a volt feleségét érdektelenül távozni és Apokalipszist, aki még egy pillanatra hanyagul a csatatérre pillant és ősi római császárként a hüvelykujját lefelé fordítja. Az égen Apokalipszis mögött egy lila csillagot lát, látja, hogy ez nem csak egy égitest, ez valami nagy s fényes, ami idetart... Zéró mögötte az égbe emeli a másik kezét majd a kesztyű kézfejéből egy tőr penge csúszik elő. A lovas lecsap és a tőr Miller koponyájába fúródik... Egy pillanatig még érzi a fájdalmat, de utána semmit. A katona egy utolsót fordít a pengén és a reccsenés után a férfi holtan esik vissza a földre.
A lelke lassan áll fel a testéből és büszke valkűrök repülnek le hozzá.
< - Vége van Bajnok. Odinék várnak. >

Piramisban: McTavish, Nagy Testvér
McTavish a fémekkel enyhíti a szorítást és levegőhöz jut. A villám meglepi a fémvértes alakot, aki füstölögve borul térdre, de amikor a fémeket uraló mutáns a második támadásához készülődik a Nagytestvér megérinti és lemásolja az erejét. A plüss most először túltöltődik erővel. Látja, minden ember auráját és bűnét. A két alak mocskos és bűnös. A testén végig táncolnak a másik világról származó villámok,amikből egy még McTavisht is eltalálja. Utána kékese átlátszó állított téglalap formájú 2 méter magas és egy méter széles és szinte papírvékony energia mezők jelenek meg előtte fél méterrel félkörívben. Nagy Testvér szinte beleőrül, mintha morális iránytűt kapott volna éri mi jó és mi rossz, minden gondolatáért bűntudata van és most jót akar tenni... Kane jól van, kicsit megégett a karja és pár métert ellökte az elektromosság, de most először látja a falakat, amiket a plüss teremtett az ő erejével.

Piramis csúcsán: Varázslónő
Apokalipszis a felesége savaira bólintott.
- Pihenj Királynőm. Az új generációnak szüksége lesz rád.

A város közepe: Ramirez
Az Utaz kezét emeli a férfira és energia öleli őt körbe majd emeli fel. Pár pillanat után a hírnök elgondolkodik.
- Valóbban nem e világról jöttél. Félelmetes. Valami eltört ezen a ponton. A multiverzum szakadozik. Ő megmondtam, hogy a Föld a forrása a hibának, de félek, hogy az elpusztítása csak tovább fokozza a bajt. Mond, a te világodban hogyan gyűrték le Őt?

Kane:
Sikerül utolsó erőmmel levegőhöz jutnom, és ezután azonnal átlendülök támadásba, ahogy számítottam rá, az ellenfél ereje koncentrációhoz van kötve és nem tud védekezni a támadás ellen, sikerül eltalálnom az egyik villámmal, amitől térdre rogy. Már a következő csapást tervezném meg, amikor a medve szerű alak hozzám ér, majd a métereket repülök. Megfeszítem a megégett karom izmait és felszisszenek a fájdalomtól, de ez csak pillanatnyi reakciói, újra felmérem a helyzetet.
~ A medve elszívta az energiámat,érintés útján, tehát egyfajta képességmásoló, nagyon erős lehet, ha a nem mutáns erőmet le tudta másolna, kivéve ha ez a speciális másodlagos mutációm, de ahhoz ez túl erős és túl hirtelen aktiválódott. Ez valami más, ahogy a páncélos mondta. Ideje változtatni a felálláson.
Megpróbálok koncentrálni és tudatosan a látottak alapján vékony energia falakat teremteni magam előtt, hogy azzal védekezzem. Amennyiben ez nem lehetséges akkor kezem körül teremtett villámokat rendezem pajzs alakba. Próbálok a lehető legjobb védekező felállást felvenni és mutáns erő nélkül defenzív felállást felvenni. Mind a két alak veszélyes lehet rám, és jobb kivárni, hogy végezzenek egymással.

Ramirez:
Az Utazó körül fog valamilyen kozmikus energiával, majd közelebb emel magához. Megpróbálom mozgatni a végtagjaim, hogy szembe helyezkedhesek vele, nem ismerem ezt a világot, nem bízok benne. Kivárok a válasz előtt.
~ Valóban összeomlóban lehetnek a világok, már én is utaztam időt, változtattam meg részben a jövőt, haltam meg és támadtam fel, kerültem egy másik világra, ahol túléltem Mojo őrült játékát és erre a világra kerültem. Lehetséges, hogy vissza akart küldeni, de már képtelen volt rá... És ez csak az én életem, másoké még nagyobb hibákat okozhatott a világokban.
Végül úgy döntök, ha válaszolok az a legjobb lehetőség, de nem teljesen konkrét dolgokra hivatkozva.
- Nem voltam jelen személyesen, de a világ hőseinek, és kozmikus erővel rendelkezőknek kellett összefogniuk ellene.

Sikerül lemásolnom az erejét a másiknak, de nem várt fordulatot vesznek a dolgok. Ahogyan elönt az energia, az új erő, valami más is jön vele, valami olyasmi amit nem tudok felfogni, egy olyan tényező ami belehasít a nézeteimbe és olyan tudást és érzéseket ver szabályosan a fejembe, amivel eddig még nem találkoztam. A másik két alak bűnös, ahogyan jómagam is, de az ő bűnük most nem érdekel, remegve esek térdre és bámulok a kezeimre, amikkel oly sokakat megöltem már, egyszerűen nem vagyok hajlandó elhinni, hogy azt tettem, vagy egyszerűen arra gondoltam amire.
- S.... Sajnálom. - Suttogom kissé kiszakadva a valóságból magam elé, de nem sokra megyek vele, azonban itt helyben megbántam minden eddig elkövetett bűnömet, ezzel pedig eléggé kétségbe esett tekintettel ugyan, de arra az alakra nézek, akitől ezt az erőt és tudást szereztem, avagy Kanere.
- Cselekednem kell, baj van odakint, szükségem lesz még az erődre. - Ezzel abnormális mozgással próbálok lábra vergődni és minél hamarabb eljutni hozzá, akár akadályokat is kerülgetve, hogy még egy jó adagnyit elszívja az erejéből, majd pedig ha ezzel megvagyok, vagy esetleg nem lehetséges, akkor a falon egy járatot robbantva magamnak megpróbálok egyszerűen távozni... A mutánsoknak szüksége van rám, meg kell mentenem őket hogy vezekelhessek a bűneimért, bármilyen módon vagy éppen bármitől, amíg még megvan hozzá az erőm. Furcsa gondolat, de megpróbálok repülni, hátha sikerül és gyorsabban tudok haladni, de ehhez nem sok reményt táplálok.

Kane ereje: 3 körig, ha jól értettem ( ugye jól értettem? ).

Gah Lak Tus, A Végtelen Éhség, aki egyidős a világgal? Miért nem hallottam még ilyesmiről? Akárhogy is, a fenyegetés valósnak tűnik. ám ha elkerülhető, nem a fizikai küzdelmet választanám. Ugyanakkor a békés túlvilágért való imádkozás még kevésbé tűnik olyan útnak, ami járható lenne számomra. Amit elképzelhetőnek tartok, az az, hogy feltartom addig, amíg Apokalipszis nagyobb erőket küld ellene, közben pedig igyekszem minél többet kiszedni belőle erről a Gah Lak Tusról. Ehhez azonban jeleznem kell, hogy szükségem van támogatásra, így nem is késlekedem, hanem megpróbálom elérni Apokalipszis telepatikus hálózatát. Az X-irtók erősen megrongálták, de szerencsére teljesen elpusztítaniuk nem sikerült. Mind Apokalipszissel, mind közelebbi csatlósaimmal kapcsolatot keresek. Eközben Thanosra is figyelnem kell, ezért továbbra is szóval tartom. Továbbra is az általa választott "fegyvernemben" folytatom a verbális harcot.
- Rossz helyet választott az urad, ha könnyű zsákmányra vágyott. Ez Apokalipszis Világa, ahol Ő, a Mutáns Isten uralkodik! Hatalmát senki sem becsülheti alá!
Most az a kérdés, hogy mennyit tud a megtámadott bolygóról. Ilyen helyzetben csak akkor maradhatok tárgyalópartner, ha megfelelően nagy hatalmat és stabil hátteret tudok felmutatni. A nagyzoló jelzők, amiket Apokalipszis használ magára, itt hasznosak lehetnek, de ha Gah Lak Tus hatalma sokkal nagyobb, mint az övé, és ezt tudja is, nem sokat érnek. Akárhogy is, célszerű lenne minél többet kideríteni erről a világfaló entitásról, így eszerint irányítom a beszélgetést.
- Miféle entitás az urad, hogy Apokalipszis ellen mer vonulni? Milyen lény választ táplálékául élő bolygókat, és ami még fontosabb: ha képes őket felfalni, miért küld hírnököket maga előtt? Ha akkora a hatalma, miért nem pusztított csak el minket egy pillanat alatt?
Nyilvánvalónak tűnik, hogy a hírnöknek valamilyen feladata van itt, amit el kell végeznie, hogy ura felfalhassa a választott világot. Különben mi értelme lenne jeleznie, hogy itt van. És ha ezt sikerül megakadályozni, azáltal meg is menekülhetünk.

Piramis szélén a romoknál: Woland (pontosan a kapu másik oldalán)
Thanos a kérdéseket csendben tűri közben a telepatikus hálón Woland jelzést kap: az erősítés érkezik, Apokalipszis minden serege idetart. Pillanatokon belül egy teljes osztag lesz Woland szolgálatára.
- Mert a bolygókon élősködők vannak, néha az erejük még megzavarhatja az uramat. Lassítja őt a folyamatban. Veletek foglalkozni pusztán... irritáló. Az egyszerűség kedvéért én és két társam előre kiírtjuk a zavaró tényezőket.
Szinte, ahogy Woland meghallja a fejében a jelzést, hogy az osztag jelen van Thanos a kezét emeli és le lövi az egyik papot. A sötétből ekkor kiugrik a Káosz Testvérisége, Apokalipszis egyik szabadúszó osztaga.

Woland ismeri őket néha még adott is nekik megbízásokat. A szőke férfi és a robot páncélos lőni kezdik sugárral Thanost, miközben a vörös lény és a wendigo ráugranak. A fehérbőrű alakváltó lány pedig Woland elé térdel.
- Jól van nagyúr?
A kérdés után a vörös rovar mutáns csontváza hullik a földre. Utána egy lökéshullám söpör végig a városon és a Piramistól nem messze megjelenik... Ő


Utcák: Náhkôhá'e
A főpap monológja során a városba egyre több mutáns repül és teleportál be. Látszik, hogy egy hadsereg gyűlik össze. Majd mikor a dalba kezdene valami becsapódik a piramisba és a porfelhő még őt is megüti. Látszik a vörös-fekete óriás, aki egy fejjel még a piramisnál is magasabb. Galactus eljött.


Piramis csúcsa: Steph, Vetlanda
Zeró azonnal belehal az átokba, de a Varázslónő kifárad a mágiától így azonnal felér Vetlanda, hogy segítse őt. Apokalipszis egy kicsit hanyagul pillant a két holt lovasra.
- Kár, érdekes volt Bárd fiát lovasnak tartani.
Majd egy hatalmas lila fény villan fel mellettük és megjelenik az óriás.

- Galactus.
Nevezi el Apokalipszis az entitást, ami érdektelenül rápillant. A város teli van Apokalipszis legerősebb mutánsaival, mind uruk parancsát várják.

Piramisban: McTavish, Nagy Testvér
/Jól értetted /
Valamitől a piramis megremeg. Kane sikeresen teremt hasonló védőfalakat, pont mire a Nagy Testvér odaér hozzá így az nem tudja megérinteni. Ám mire a páros felpillant a rejtélyes vértes eltűnt. Valami új és érdekes dolgot talált magának.

A város közepe: Ramirez, Eddie Hope
Az égen egyre több mutáns jelenik meg. A bevonuló hadsereget Eddie Hope kíséri, aki így sikeresen megpillantja a két alakot, akik egyértelműen nem e világról valók. A távolból még hallja is őket.
- Sokan vannak ebben a világban, de ez talán nem lesz elég...
A Vörös Utazó megdermedt.
- Egyikünk meghalt. Annihilus elbukott. Milliónyi bolygón jártam, de még egy hírnők sem halt meg. Talán van esély.
A szavak után egy hatalmas porfelhő száguld végig A városon.
- Megjött.

Kane:
Sikerül lemásolnom a látottakat és az új erőm segítségével védőfalakat emelnem, így a medve szerű lény nem tud engem elérni. Úgy tűnik ez az új képesség rengeteg lehetőséget rejt magában, csak ki kell ismerni az összeset. Egyelőre még fenntartom a falakat, miközben kijáratot keresek, ahol minél gyorsabban kijuthatok a folyosóról. Ekkor valamilyen rengés rázza meg a piramist, és eltűnik a páncélos alak.
~ Egy problémával kevesebb már csak ki kell jutnom az épületből, mielőtt a rengések erősödnek. Meg kell tudnom, hogy mi okozza ezeket, ha az idegenek támadása még mindig tart és a piramist is képesek elpusztítani az komoly problémát jelenthet. Apokalipszis világát meg kell védeni, ez az én érdekem is.
A hátam mögött elkezdem levonni a falakat, amiket magam elé helyezek át és így próbálok kihátrálni a medve elől, amíg csak tehetem, igyekszem elérni így az egyik kijárathoz. Nem tudom ki vagy mi ez a lény, de nem bízok benne, elszívta az erőm egy részét, és valószínű, hogy másra is képes.

Ramirez:
Miközben a Vörös Utazó-val beszélek az égen egyre több mutáns jelenik meg, egy pillanatra felnézek rájuk, hogy lássam mennyien vannak, majd az érkező felé nézek. Még nem ismerem a világot és nem tudom kiben bízhatok, de ha nem támadnak rám akkor én sem teszek agresszív lépéseket. Egyelőre úgy tűnik mindenki egy oldalán áll, mindenki Galactust akarja legyőzni, de később ez még változni fog, ha legyőzik.
~ Nem tudom mitől ilyen ez a világ, de nem tűnik olyannak, mint amit hősök védenek és kormányok uralnak. Ahhoz túl romos és sötét, ráadásul a mutánsok is túl gyorsan gyűltek ide. Sajnos nem látom át tisztán a helyzetet, nem tudom, hogy ki-kicsoda, vagy melyik oldalon áll. Az egyik hírnök volt ezek szerint Annihilus, aki most meghalt.
Mielőtt elér a porfelhő kezemmel eltakarom az arcom, hogy így védjem magam. Majd ezután határozottan a hírnökre és a mutáns sereggel érkezőre nézek.
- Akkor ha van remény, mondd meg Galactusnak, hogy a Föld harcolni fog.
Ezzel aktiválom képességem és felgyorsítva indulok meg abba az irányba amerre a sereg megy, illetve az égen a mutánsok repülnek. Próbálok minden irányba figyelni, hogyha valami váratlan érne akkor még időben ki tudjak térni, de nem számtok támadásra, még nem. A lehető leggyorsabban próbálok végigszáguldani a városon és segíteni ott, ahol tudok.

Valamitől megremeg az egész épület, de engem ez őrületemben úgy igazából nem foglalkoztat, célomnak tekintem, hogy eljussak az alakhoz akitől jelenlegi erőmet nyertem, de a sajátja meggátol ebben, akárhogyan is próbálok nekimenni az előttem lévő falnak, azon nem vagyok képes átjutni, pedig megszállottan próbálkozom, mert többre van szükségem, ha segíteni akarok az embereknek! Megpróbálom a saját falamat keresztben megteremteni, elfordítva azt magam előtt kilencven fokban oldalra, hogy az övét keresztezze, így remélhetőleg kiütve azt és szabaddá tehessem az utamat, hogy a nyakánál megragadva és többet lopva a mutációjából kirobbanhassak vele együtt az épület falán és szemügyre vehessem, hogy mi történik, hogy hol kell segítenem hogy egy kicsit megtisztíthassam magamat a bűneimtől. Amennyiben ez a falas manőver nem jön be, ugyan úgy a fal áttörésével próbálkozom villámok segítségével, hogy így két törésen keresztül a lehető leggyorsabban mögé kerülhessek és ugyan azon módszerrel, ahogyan az előbb már említettem, avagy a nyakát megragadva és vele elhagyva az épületet lopjak az erejéből. Tudni akarom, hogy mi történik, hiszen egészen biztos, hogy valamiről lemaradok, s mi van akkor, ha pont ott lenne rám szükség éppen a legjobban? Meg kell tisztulnom a bűneimtől minden áron, túl sok szörnyűséget tettem és nem bírom elviselni, a falra tudnék mászni a pár perccel ezelőtti gondolataimtól és minden emlékemtől ami az elmémet égeti!

Bármennyire is bagatellizálja, nagyon úgy tűnik, hogy valami módon meg lehet akadályozni, hogy ez a Gah Lak Tus felfalja a bolygót. Legalábbis ezt kell remélnem. Innentől kezdve viszont az a cél, hogy megállítsuk Thanost. Nem hiszem, hogy kínzással kiszedhetünk belőle bármit, és valószínűleg túl veszélyes lenne életben hagyni. Szerencsére Apokalipszis erői nem késnak, néhány pillanat alatt megjelenik mellettem a Káosz Testvérisége. Rögtön támadásba is lendülnek. Most majd meglátjuk, hogy ezzel mit kezd a Halál Hírnöke. Az alakváltó lény kérdésére elmosolyodom.
- Nem olyan könnyű nekem ártani.
Közben a harc nem alakul olyan fényesen, mint reméltem, a rovarszerű lény hamar a földre zuhan. Már felkészülök arra, hogy én is belevessem magam a közelharcba, ám ekkor egy lökéshullám majdnem ledönt a lábamról. Felpillantok, és megpillantom a hatalmas lényt, ami minden kétséget kizáróan maga Gah Lak Tus. Meghűl bennem a vér, ahogy végigmérem a vörös-fekete gigászt. Thanos irányába nézek. Ura ellen esélyem sem lenne, így nem is foglalkozom a támadás gondolatával, őt viszont fontos lenne leterítenünk, mielőtt elkezdődik a végső összecsapás. Abban reménykedem, hogy ura érkezése megzavarja. Ha ez így van, azonnal együttes támadást rendelek el, és magam is nekivetem magam. Egyenesen a torkát célzom a karmaimmal. Közben várom Apokalipszis telepatikus parancsát, és reménykedem, hogy van valami elképzelése arról, hogy mit tehetnénk Gah Lak Tus ellen.

Piramis szélén a romoknál: Woland (pontosan a kapu másik oldalán)
Thanos karját lefogja Yeti a másikat az alakváltó lány, aki csápokká formázza ehhez a karjait. A páncélos és Arcade lézerrel bombázzák Thanost, akit megpróbál megkarmolni Woland, de nem jut el hozzá. A lila titán pokoli energia robbanást generál. Az égbe repül, de Box még utána lő. A titán türelmetlenül megfordul és egy sokkal nagyobb sugárral felrobbantja a vértes mutánst, akinek csak az egyik karja landol Woland előtt. Thanos mesteréhez repül. Apokalipszis parancsa ekkor szólal meg: Végezz a hírnökkel, bármi áron. Az utolsó Lovasokat használd szükség szerint.
Woland látja, hogy több ezer újabb és újabb mutáns repül vagy teleportál be a városba. Ez egy hadsereg. Wolandhoz és a testvériséghez érkezik Sanjar Javeed, Jeb Lee, Ichisumi.

Piramis, a királynő terme: Varázslónő, Vetlanda
Az úrnő parancsa után azonnal berohan a bába és és a segítői. Mind elkezdik felügyelni, ahogy a nő egyszerűen rákényszeríti a testét, hogy a szülés megkezdődjön. kintről közben több száz ember kezd el üvölteni, majd a piramis megremeg egy pillanatra. Mind átalakulnak a reneszánszbeli verziójukká majd vissza. A szülés megkezdődik.

Piramisban: McTavish, Nagy Testvér
kane megpróbál kihátrálni, de a medve nem hagyja neki csapja a saját falát majd villámokkal bombázza. McTavish még gyenge így megtörnek a pajzsai és nagytestvérnek pont jól jön, mert már elfogytak a hatalmai. A lény megragadja a mutáns nyakát, de mivel MctTavish kihátrált nem igazán látták merre tartanak. újabb rengés történik és egy pillanatra mind a reneszánszbeli énjükké alakulnak. Utána pedig egy újdonsült rengés okozta lyukon kigurulnak pontosan az óriás lába elé. Meglátják Őt. Galactust. Az nem is figyel rájuk, de most mindketten rendelkeznek az igazság erejével és... Galactus más. Végtelen számú ártatlan lelket ölt, de valahol még se bűnös. Ahogy nem bűnös az árvíz, ami embereket nyel el, nem bűnös az entitás, amit a világteremtésekor erre kárhoztattak.

A város közepe: Ramirez, Eddie Hope
Vörös Utazó bólint Ramireznek és a kettő megindul Galactushoz.

Piramis: Apokalipszis, Galactus, Náhkôhá'e, Ramirez és a hadsereg
Apokalipszis körül lovasainak serege gyűlik össze. Mindegyik Lovasság készen a csatára. Az óriás mellé Thanos repül és karba tett kézzel figyeli En Sabbah Nurt. Galactus némán lepillant a mutáns-istenre.
- A technológiád... nem a tiéd. Honnan szerezted, apró teremtmény?
- A nevem Apokalipszis, a mutánsok istene. Jegyezd meg, legyen ez utolsó emléked. Telepaták.
Judas Slade vezetésével több száz telepata egyszerre nyúl bele az óriás agyába és őrültebbnél őrültebb mélységekbe markolnak. Végül mind véres arccal remegve omlanak össze. Galactus megrezzen... egy pillanatra. Sladevért hányva fekszik mestere lábainál.
- Oly... hatalmas...
Galactus kitárja a karjait és elkezdi a városban lévő celestal techből megépíteni a bolygó emésztő szerkezetét. Ekkor lép elő a realitás manipuláló Judas Morsus. Egyetlen egy hatalmas lövést ereszt meg. A világ kifordul magából. Egy pillanatra, egyetlen másodpercre mindenki a reneszánszbeli verziójává alakul. Majd Galactus... elhátrál. Apokalipszis ridegen áll továbbra is. Lábainál már a másik Judas is fekszik.
- ÖLJÉTEK MEG!
Parancsolja a hadseregnek. Ekkor érkezik meg Ramirez.

Bár nem egyszerű feladat, de képes vagyok áttörni a forrásom pajzsán, s bár nem a legjobb módszer, de meg tudom ragadni a nyakát is, s újabb, friss energiához jutni, így eltűnnek a visszatérő mészárlás gondolatai ismét, s megerősödik bennem a bűnbánat, mely meghatározta az elmúlt percekben minden cselekedetemet. Olyan helyzetben mozgunk, hogy magunk sem tudjuk már teljesen befolyásolni haladásunk irányát, s egy pillanatra... Egy pillanatra minden felborul, egy rengés, amit csak látásból tudok érzékelni, s minden megváltozik, apró vagyok, apró, de oly hatalmas vágyat érzek a káosz s gyilkolás felé, mely eme egyetlen egy pillanatra képes félrelökni az útból azt a fájdalmat, melyet a bűneimre való rádöbbenés okoz, s a legszívesebben valamiért úgy érzem, hogy egy brit származású embert nyúznék meg miután végignézettem vele ahogyan minden és mindenki akit szeretett kínok között tűzben pusztul el, a tomboló lángok között az életéért könyörögve mint egy féreg s nem marad belőlük más mint felfalandó, elszenesedett húszsákok a... A... A kisebb férgek számára! de helyette itt van most ez a szerencsétlen, s a kínzásának gondolata elmebeteg, de gyermekies vigyort csal az arcomra, de az idő megy tovább, elmúlik a pillanat, s visszatérve a rendes énemhez terrorban érkezek meg egy gurulás után az óriás lábaihoz. Pár másodpercig fel sem fogom, hogy hol vagyok, üres tekintettel nézek magam elé. Ami gondolatok átsiklottak a tudatomon undorítóbbak s groteszkebbek voltak mint amint valaha képzeltem, s mégis élveztem, de most... Bármit megadnék, hogy elfelejtsem. Egy fájdalmas pillantást vetek a forrásomra, kitől az erőmet szereztem, majd pedig tekintetem az óriásra vetül, aki bűnös, de mégsem úgy, mint mi, minden amit tett azért volt, mert erre kárhoztatott, én pedig nem tudok gondolkodni.
- Úgy... Sajnálom amit tettem. - Jegyzem meg remegő hangon még az alak felé fordulva, majd pedig figyelmen kívül hagyom, megmutatta nekem a hibáimat, tudom, hogy mit kell tennem, vagy legalább is most azt hiszem, kihasználom, hogy az óriás itt van s belekapaszkodok a lábába, elkezdek egybeolvadni vele lassanként, s elszívni az erejét. Nem is igazán vagyok tisztában azzal a történtek miatt, hogy mit csinálok.

Kane ereje: 3 körig

A Főpap figyeli, ahogy a Nagyúr seregei összegyűlnek. Most teljes összefogásra van szükség, talán még a renegát mutánsok és egyéb génkorcsok is felbukkannak és belátják, hogy a teljes világuk van veszélyben. Ha pedig az elpusztul, értelmetlen volt a harcuk Apokalipszis ellen. A lupin szerint persze eddig is az volt, hisezn úgyis az erősebb győz. Ennek a legnagyobb próbája pedig a mai nap lesz. Ma kiderül, hogy a Föld mutánsai mit tudnak felmutatni a hatalmas Galactus ellen.

A hírnök visszareppen az óriási lény mellé, aki Apokalipszist kérdezi a technológiáról. A Nagyúr rendre utasítja és ráuszítja a telepatákat. Náhkôhá'e nézi, ahogy vért izzadva küzdenek, de végül nem érnek el komolyabb eredményt. A legerősebb, Judas is kimerült a harcban és Galactus csak éppen hogy megremeg egy kicsit. A medveformájú mutáns tudja, hogy fizikai erővel nem lehet itt küzdeni a lény ellen. Másra van szükség és talán pont Morsus tudja a megoldást. A lövése nyomán a mutáns egy másik Waynoka Stevens formáját ölti, aki nem ennyire erős és a gondolatai is mások. Undorodik ettől a verziójától, aki az abban a realitásban élő és iskolát alapító Xavier intézményében tanult. Galactus ekkor már tesz egy lépést hátra. A Főpap ordítva adja ki a parancsokat a papoknak:
- Mentális és hasonló képességgel bírók, támadjátok Galactus-T! Akiknek fizikai erejük van, azok kezdjék a gépet rombolni! Apokalipszisért és a mutánsok világáért előre!
Ezután példát mutatva ő is a gép felé indul és ahogy épülne, kezdi szétfeszegetni, ütni, rombolni. Ha nagyobb darabokat meg tud kaparintani, akkor azokkal akarja szétverni az egészet. Ha Galactus támadást intézne ellene, akkor félreugrik és megpróbál fedezéket keresni.

Kane:
Gyors vagyok, de hátrálás közben nem koncentrálok eléggé a pajzsokra, ami végzetes hibának bizonyul. A medve átszakítja a pajzsaim és megragad a nyakamnál, ezúttal is csak az erőm egy részét szívja el, de nem árt nekem, ez fontos. Teljesen más lehet a tudata, ezt rögtön látom rajta, olyan nagy hatással van rá az, hogy látja mások bűnét, hogy megváltozik a jelleme. Én még tudok uralkodni magamon, de ő már nem. Szóval nagy erővel rendelkező, de képzetlen harcos. Az elemzésből végül az átváltozás ráz fel, egy pillanatig látom magam, egy másik világ beli magam, ahogy egy hullaházban patológusként dolgozok. Szánalmasan kicsinyes vagyok. Nem tudok reagálni, de minden izmom megfeszítve próbálok távolodni a medvétől és előnyös pozícióba érkezni a rengés és a zuhanás után. Ahogy földre érek gyakorlott mozdulattal megpróbálok talpra állni, végignézek Galactuson.
~ Itt a lény, ami bolygókat, világokat pusztít el, mégsem bűnös. Látom, ironikus. Apokalipszisre viszont rá se tudnék nézni. Ez viszont csak a valódi igazság, ami engem nem érdekel, nem fontos, Galactus elpusztít mindenkit, meg kell állítani, hogy tovább folytathassam a munkám. Más terveim vannak ezen a világon.
Figyelem, ahogy a másik bocsánatot kér, bólintok neki, már sejtem mire készül, valamilyen öngyilkos akcióra és valóban, Galactus lába felé veszi az irányt. Körbenézek és elemzem a környezetet. Elektromos energiám a lábamba és a karomba próbálom koncentrálni, olyan módszerrel, mint a pajzsok esetében. Csak most gyorsítani próbálom magam a feszültséggel, ha ez nem sikerül, akkor normál fizikai erőm használva próbálok teljes erőmből az egyik fedezékbe futni, majd onnan a mutánsok serege felé. Ha elég közel érek kiadom a parancsokat a közelebb lévő, kisebb rangban lévőknek.
- Minden képességmásolót azonnal hívjatok ide! Ez parancs! Szóljatok a többi főpapnak is, hogy a képességmásoló mutánsaikat küldjék hozzám. Az én erőmet kell használniuk, Galactus gépe ellen.
Megvárom amíg teljesítik a parancsaim, nem fogok előre rohanni egy öngyilkos küldetésben. Ráadásul ez még kifejezetten érdekes kísérlet is lesz, hogy hogyan fognak reagálni az új erőre.

Ramirez:
Vörös Utazó együttműködőnek tűnik, talán ő is belátja, hogy ez a világ, ez a bolygó más, és máshogy kell tennie. Nem bízok az égen és a város romos házai között megjelenő mutánsseregben, ha nincs megfelelő vezetőjük, akkor nem tehetnek semmit. Én is magamat felgyorsítva, indulok meg Galactus és a piramis felé. Közben figyelem a többi mutáns mozgását, és hogy gyanús vagyok-e valamelyiknek. Próbálok egy viszonylag védett, fedezékben lévő helyet találni, mikor megállok kellő távolságban a piramistól. Meglátom Apokalipszist, ahogy a mutánsok seregének parancsol, valamilyen hideg érzés fut végig a testemen.
~ Apokalipszis. Ő miatta ilyen kihalt és romos ez a New York, Itt, ebben a világban ő lett a leghatalmasabb. Legalábbis az USA-t most ő uralja, és lehet a Föld többi részét is. Undorító. Egyelőre nem küzdök mellette, nem rajtam fog múlni a világ sorsa, elég ha csak figyelem a csatát.
Valóban így teszek, a megfelelő védett fedezékből figyelemmel kísérem a történéseket, de amíg csak tehetem nem avatkozok be. Ha valamilyen támadás érne akkor próbálok elfutni előle, lehetőleg minél gyorsabban, a képességem használva. Hátborzongató ez a világ, még meg kell szoknom, ez most még nem az én csatám, amíg veszélybe nem kerülök. Fekete Párducként annak a seregébe harcolni, aki ellen felesküdtem...

Eleinte minden jól is megy, ám mire eljutnék odáig, hogy én magam támadjam meg, összegyűjti az erejét, és egy nagy erejű energiarobbanást hoz létre. A robbanás erejét felhasználva a levegőbe repül, és egyik emberemet még visszafordulva meg is süti. Félrerúgom Box leszakadt karját, és körülnézek, hogy miből gazdálkodhatok még, amikor megszólal Apokalipszis parancsa. Meg kell állítanom Thanost. Persze a parancsot kiadni lehet, de a hírnök az előbb bizonyította, hogy nem sok esélyünk van kiállni ellene. Apokalipszis azonban nem bízza a véletlenre. Ahogy megjelennek mellettem az Utolsó Lovasok, halványan elmosolyodok, de csak egy pillanatra. Az, hogy az én irányításom alá rendelt ekkora erőt, azt jelenti, hogy a kudarcom végzetes lenne. Így hát nem késlekedem, kiadom a parancsot, úgy, hogy az egész hadsereg hallhassa a telepatikus kapcsolaton keresztül.
- Meg kell állítani a hírnököt, és a földre kell kényszeríteni, ez a legfontosabb! Mindenki, aki képes teleportálni vagy repülni, ezt tekintse elsődleges feladatának. Meg kell akadályozni, hogy eljusson az urához!
Ezek után az Utolsó Lovasokhoz fordulok.
- Amint földet ér, meg kell halnia! Ichisumi, rád bízom a dolgot, ne hagyj húst a csontjain!
Ezután felemelkedem és a levegőben indulok meg Thanos után.