Mojoworld

Mojo és a gerinctelenek világa. Technikailag egy realitások melletti realitás, amiből csak egy van. Ennek a világnak az ura Mojo. Az univerzum olyan fejletté vált, hogy minden önállóvá vált és a nép elpuhult már csak a tévé és a szórakoztatás érdekli őket. Azt pedig csakis Mojo nyújtja.

Battle Mojo 2:
A résztvevők hirtelen kerülnek ide. Utolsó emlékük még a saját világukról volt majd hirtelen idekerültek. Rejtély, hogy miért, de a terem olyan, mint valami kvízshow helyszíne. A közönségben eltorzult gerinctelen valamikor humanoid lények tapsolnak és fütyülnek. Mojon egy öltöny van, amit már szétizzadt és a gombok feszülve készülnek elpattanni. A szereplők egy-egy kerek pódiumom állnak. Körülöttük szárnyas kamerák repkednek. Szó szerint, madárszerű tollas szárnyak vannak a kamerákon.
- Üdvözlöm a játékosainkat!
Mondja és a tömeg őrjöngeni kezd, meg az is rásegít, hogy tetőn a "TAPSOLJ VAGY LÖVÜNK" szöveg villog. Mojo mögött egy hatalmas képernyőn a szereplők arca, neve és realitása van kint középen pedig a "játék" címe: Battle Mojo II.

Genocide az ismeretlen erőkkel rendelkező ellenfelével folytatott csatája közben teleportált ebbe a világba. A fulladás érzése megszűnt, majd miután felfogta hol van, arcára mosoly húzódott. Egy érzelmektől mentes, rettenthetetlen, rémisztő mosoly. Mozdulatlanul, látszólag úgy állt ott, mint aki fel sem fogja, történt-e valami. Végigszemléli a többieket, és nyugtázza, hogy egyféle kimenetele lehet ennek a meccsnek, mely egyedül az ő győzelmével végződik. Mintha bárki is kétkedett volna ebben.
Genocide-ban azonban belül a kétség jelent meg... Az utóbbi időben túlságosan is megnőtt azon események száma, melyet nem ő irányított, s ezen változtatnia kellett. A jövőben minden erejével azon lesz, hogy kontrollba kerüljön, bármi áron...

***

Genocide; Reneszánsz (bár most jelenleg a Másik Világban volt) A Halál Magjával rendelkező mutáns, 100T-s erő, gyakorlatilag sebezhetetlen (mágia, adamantium kivétel) szervetlen, stb stb.
Megjegyzés: Nem célom a karakterrel nyerni ezen a játékon, én nem tartanám fair-nek a többiekkel szemben, és addig nem is fogok belehalni a próbálkozásba amíg kompenzálva nem lesz valamilyen szinten a különbség a karakterek között. Nem kell megijedni ha valaki összefut velem, nem fogok lemészárolni senkit sem egy kör alatt, és hagyok esélyt menekülésre, illetve a legyőzésemre ha valaki képes lesz majd rá.
Hajrá kiskarik!

A rendőrkapitányság közelében próbáltam egy bombát elhelyezni, de hibáztam. Észrevettek, úgyhogy menekülőre kellett fognom. Csak különleges képességeimnek volt köszönhető, hogy egy golyó sem talált el. Felkapaszkodtam egy drótkerítésre, és levetettem magam a túloldalon, de nem értem földet... Pár pillanatig zuhantam a semmiben, majd egy olyan helyre érkeztem, amihez foghatót még sosem láttam. Egy pódiumon állok néhány másik emberrel együtt, a lelátókon pedig visszataszító teremtmények ülnek. Rögtön észreveszem a táblákat is, amin a mi adataink láthatók, fel is fedezem a saját maszkos arcomat az egyiken. A kiírás szerint egy Végtelen Háború nevű világból származom a társaság majdnem felével együtt, de vannak bőven, akik ezek szerint más létsíkokról érkeztek.
Az nyilvánvaló, hogyha futni kezdenék, egyből leszednének, szóval feszült figyelemmel várok arra, hogy mi következik. Arra gyanakszom, hogy valamiféle gladiátorjátékra akarnak minket kényszeríteni, de még nem tudhatom biztosra.

_________________

Maverick a Végtelen Háború világának hírhedt terroristája. Szuperhumán, akinek reflexei és érzékei elérik az emberi maximum kétszeresét, ezen kívül rendkívül képzett a fegyvertelen harcban, valamint a hagyományos és modern fegyverek használatában, továbbá páratlan bombaszakértő.

Fáradt, szemei karikásak, vastag szakáll ápolatlanul meredezik össze-vissza, haja már-már a vállát verdesi. Ajkai lebiggyednek, körbe néz kik vannak vele. Narancs sárga ruhában van, mellkasán összefonja a kezeit. Néhány embert felismer, főleg a Végtelen Háború realitásból. Páran még ismerősek neki, a többiekkel nem foglalkozik. Mojo-ra sandít, aki elég undorító egy figura.
-Megengedi, hogy a hölgynek ruhát adjak? Illetve a szabályokat elmondaná, ha vannak....-
Kérdezi halkan a Mojotól és ha engedi akkor az ereje segítségével, a saját ruhájából átirányít egy adagot Lorna testére és egy kényelmes pólót és nadrágot formál belőle. Ha nem menne akkor csak ledobja magáról a felsőt és átdobja a lánynak. Nem nagyon tűnik úgy, hogy érdekelné a dolog, egykedvűen bámulja hol a közönséget és Mojot, hol pedig a játékosokat. Többet nem szól, csak mereven áll, összefont karokkal.

------------------------------
Tyler Jackson, Reneszánsz világ, mutáns, omega szintű szervetlen anyag irányítása a képessége, jelenleg többszörös gyilkosságért börtön büntetését tölti.

Egyébként is életem legzűrösebb napja kezdődött a Godzilla-támadással, de ez mindenen túltesz. Valami földrengés miatt leestem egy háztetőről, átestem egy ablakon, és a következő pillanatban valami stúdiószerű helyen találtam magam. Nem az ablakon keresztül érkeztem, hanem egyszer csak itt voltam. Mintha valami kvízműsor lenne, a közönség féregszerű lényekből áll, én pedig a játékosok közt vagyok. A műsorvezető valami undorító, sárga förtelem, elképzelésem sincs mi lehet. A háta mögött egy hatalmas kivetítőn nevek és arcok láthatóak, köztük vagyok én is. Körülnézve látom, hogy ezek a többi játékoshoz tartoznak. A nevem alatt az olvasható, hogy a Másik Világ nevű realitásból származom. Rajtam kívül egy valaki, egy kék bőrű nő érkezett ebből a világból, a többiek főként a Végtelen Háború és a Reneszánsz valóságok lakói. Először Godzilla, aztán dimenziók közti teleportáció? Ezért utálom a hétfőket. Csak tudnám, hogy mi a fene folyik itt. Láthatóan a többiek is ugyanolyan zavarodottak mint én.
_________________
Bérmajom, azaz Daniel Long a Másik Világ talán legjobb fejvadásza. Páratlan lövész, aki akár egyszerre négy fegyverrel is boldogul. Ügyessége, ereje és gyorsasága emberfeletti.

Az egyik pillanatban még a Bermuda háromszög közepén búvárkodok a másik pillanatban pedig már egy színpadszerűségen állok, a váltás olyan gyors, hogy kell néhány másodperc mire felfogom. Körbetekintek reflexszerűen, szerencsére nincs fenyegetés, elég sok alak van itt, gyors számolás után rájövök hogy tizenhárom, nem túl szerencsés szám. Ebből sokan ismerősök, ahogy a felirat is mutatja ők is a Végtelen Háború világából vannak, de többen máshonnan érkeztek, Másik világ, Reneszánsz és egyéb helyek. Még Lorna is itt van, szerencse, igaz nem tudom, hogy most hol vagyunk de legalább ő nincs Blaastarnál.
~ Mi a fene történik itt, más dimenziókból érkezettek, és a kamerák és az a nyálkás alak, a közönség? Ezek a feliratok és táblák? Battle Mojo II nem hangzik túl jól. Ohh azt hiszem meg van, ez nagyon csúnya lesz, ne legyen igazam.
Már megkérdezték a csiga szerű lényt arról amit én is szeretnék tudni, így más dolgom nincs, mint a többi végtelen háborús társam arcáról leolvasni valamit, vagy kommunikálni velük.

-

Andrew Ramirez, a Végtelen Háború világában nem rég lett Bastet avatarja.
- 400 kilogramm súlyt képes megemelni
- képes 150 km/óra sebessége hosszabb távon futni (ilyen magas a mutáció miatt, egyébként csak 110 lenne)
- minimális regeneráció az emberinél sokkal gyorsabb anyagcsere miatt
- ennek köszönhetően a mérgek nem hatnak rá, a legtöbb ismert kábítószer és alkohol sincs hatással a szervezetére
- az izmai több órás nagy megterhelést is kibírnak, magyarul az ellenállása és állóképessége is az emberi maximumra került
- reflexek javulása, amik úgyszintén is az emberi maximumon vannak

~Elkésett volna?~ Az első gondolat miután hátra hőkölök a teleportálás után. A kellemes szobából hirtelen a fénybe. Az első másodpercekben szinte éget a környezetem fényének erőssége. Beletelik egy kis időbe, hogy rendesen lássam a stúdiót. Nem igazán értem az első pár másodpercben, kicsit sok információt kaptam hirtelen. Közbenézek a táblákon, az arcokon és meglepő, hogy ismerős arcokat is látok. Noha Lorna talán így fel sem ismer én sem vallanám be, hogy én milyen hamar jöttem rá mégis ki ő, így pöre valójában is. Hogy a terroristánkról ne is beszéljünk.
Bár egyből az oldalamhoz kaptam mikor eszméltem eszembe jutott hamar, hogy öltönyben vagyok, mindenféle fegyver vagy felszerelés nélkül, maximum a zsetonok vannak nálam, na meg persze ha minden igaz a szerencsém. ~ Thüké áldása... remek ~
Azt hiszem nem kell szuper zseninek lenn, mint az a kék nő, hogy rájöjjünk ez valami gladiátor viadal lehet, de az erőviszonyokra tekintve elég nevetséges fajta. Ki fognak itt nyírni. De a görög segíteni akart, talán már úton is van értem, hogyne... pedig rá kell vennem magam, hogy elhiggyem. Maximum egy ideig tudom magam tartani a győzelem nem opció...
Ökölbe szorulnak a kezeim, feszülten kezdek figyelni, kit tudja mikor engednek minket össze.


--------------------------------
Arzenál, a Végtelen Háború világáról, a szerencse fia.

Szinte minden dobásra, lövésre alkalmas fegyver halálos a kezében, tapasztalt kéz-kéz elleni harcban és nem más, mint maga a szerencse nemzette. Megajándékozva így ennek velejáróival.

Látom, hogy a többiek közül sokan megpróbálják elhagyni a pódiumukat, de kudarcot vallanak. A biztonság kedvéért én is teszek egy próbát, de nem számítok rá, hogy sikerül. Érzem is, hogy egy láthatatlan erőtér vesz körül, ami megakadályozza a menekülést. Az a sárga féreg beszélni kezd hozzánk, és sikerül rendesen sokkolnia azzal, amit mond. Ez már kezd egy kicsit sok lenni. Valami rejtélyes okból kifolyólag ide kerülünk egy teljesen másik univerzumba, és egy hájas sárga űrlény szórakoztatására kell gyilkolnunk egymást.?! A gyomrom eléggé hozzáedződött már a gyilkossághoz és a halálhoz, de a monitoron látott halálok némelyike még nekem is sok. Mi a fene torzította el úgy annak a csókának a fejét?! De nem eshetek kétségbe! Profi vagyok, ezt is túl fogom élni. Ráadásul, ha minden igaz hatalmas jutalom illeti a győztest. Ha már itt vagyok a legjobbat kell kihoznom a dologból. A képzettségem előnyt jelenthet, de elég ránézni a többiekre, hogy megállapítsam, ők sem csak élő húsnak kerültek ide. Minden a lélekjelenléten fog múlni. Nem hívom fel magamra a figyelmet, és nem szólok egy szót sem, csak kitapintom, hogy megvannak-e a pisztolyaim? Igyekszem ezt is csak egy munkaként felfogni. Csak annyi a különbség, hogy több a célpont, és rám is vadásznak. Ha műsort akar a nép, hát megkapják. Túl fogom élni bármi áron!

Sajnos elborult gondolataim a játékkal kapcsolatban beigazolódnak, ez az egész egy nagy tömegmészárlás, szórakoztató gladiátor játék. Érzem, hogy nincs minden rendben velem, kezdek kiakadni, arcom a tenyerembe temetem, nagy levegőket veszek, egy-két pillanattal később másik kezemet előre nyújtom mintha akarnék valamit mondani talán Mojonak, de egyszerűen nem tudok mit mondani.
~ Micsoda primitív elborult játék ez... mégis semmi értelme sincs. Nem szívesen mondom ezt, de remélem, hogy ez csak megint egy elborult virtuális valóság kiképzés.
Közben azért felfogom a szabályokat, és a jelenlévőket is felmérem, de egyelőre a beérkező információkat nem tudom feldolgozni. Amikor mégis:
- Elmész te a jó qrva anyádba... a szigeteddel együtt.

Épp az imént éltem át életem egyik legrémesebb napját. Sima hétköznapnak indult, a metrón ültem, mikor elszabadult a pokol és előtört belőlem, szó szerint, az állat. Hogy aztán mi történt, nem akarok rá gondolni. Csak próbálok minél távolabb kerülni a metróállomástól, miközben igyekszem visszanyerni az önuralmamat. Kicsit sántítok is, és a fejem sincs valami jó állapotban. Eddig fűtött belülről az állati erő, és nem nagyon éreztem mindezt, de most, hogy újra önmagam vagyok, már feltűnik. Megállok egy kicsit, hogy összeszedjem magam, a kezem remeg a nemrég átéltektől. Behunyom a szemem, és mély levegőt veszek…
…azt vártam volna, hogy valami kis nyugalomra lelek ezáltal, de hirtelen az egész testem megremeg, rendellenesen, aztán meghallom a torz kiáltásokat,és kinyitom a szemem. Hova tűnt a város? Kérdezem magamtól kétségbeesve, és rémülten kapkodom a fejem. Hogy kerültem ide? Kik ezek? Nem sokat sikerül felfognom az engem körülvevő környezetből, csak a rémes lények ábrázatát, majd megszólal egy hang, amire akaratlanul is odafigyelne az ember. Erre a tömeg még hangosabban rákezd, és én rémültemben, ösztönösen megpróbálnék valamerre elrohanni, csak el innen, de nem lehet, valaminek nekiütköztem közvetlenül magam előtt, egy láthatatlan falnak. Ettől még jobban megrémülök. Nincs hova elbújni. Ez biztos valami rémálom, vagy nem bírtam feldolgozni azt, amin nemrég átmentem, és most ez az eredménye! Lehet, hogy az egészet csak képzelem.
Ekkor megszólal az a visszataszító lény, mint aki korábban is, és a képernyőt elárasztják a rémesebbnél rémesebb jelenetek sorozatai. Úr Isten! Mi történik most? Olyan valóságos, és mégsem lehet az! Ez az egész hely valami őrület! Az a sok vér és halál! Éppen hogy túlvagyok ez megrázkódtatáson, és most még ez a… rémség is! Kétségbeesetten ráverek az engem körülvevő láthatatlan falra, és egy üvöltést hallattok, amitől nem hallom pontosan a lény mondandójának elejét, vagy egyszerűen nem tudom felfogni. Csak annyi marad meg, hogy „megölni egymást”, „mind meghaltok”, meg „szörnyek”. Lassan rájövök, hogy figyelnem kéne arra, amit mond, pedig legszívesebben tovább verném átlátszó börtönömet.
Ez valami játék? Valami beteges, őrült szórakozás? A közönség őrjöngése, és képernyők; engem akarnak szenvedni látni, meghalni… Mikor megadja az „utolsó szó” lehetőségét, fogalmam sincs, mit mondhatnék, csak valami állatias nyüszítő hang hagyja el a torkomat.

-----------------------------------
Caroline Dason; Reneszánsz realitás; 17 éves; oroszlánszerű szuper-humán, állati képességekkel rendelkezik (emberfeletti szaglás és látás), karmok.

Játék... Játékszabályok. Időmegkötés egy hónap egy szigeten. Az arénát elnézve ahova kerültünk be másra számítottam, valami olyasmire, hogy itt és most össze eresztenek minket. De az, hogy egy szigetre fogunk kikerülni már más tészta. De biztos vagyok benne, hogy nem fog legyűrni egy kis dzsungel. Karasu jól kiképzett arra, hogy hogyan öljem meg a célpontomat anélkül, hogy zajt csapjak s célpontom csupán utólsó pillanatában ismerje meg halálhozójának arcát. De ez, akkor is más. Tch. A francba is. Lehet, hogy erre képeztek ki és feladataim között is bőven voltak gyilkosságok komolyan aggaszt a ténye annak, hogy akik itt vannak szintúgy nem rettennek meg attól, hogy életet olcsanak és biztos, hogy vannak nálam jobbak is itt.
De ez nem jelenti azt, hogy ők tökéletesek. Párukat bár ismerem, együtt dolgozunk, segítjük egymást ez mind csupán az otthoni szövetség miatt van. Itt és most ez már nem számít, nem számíthat. Nem fogom engedni, hogy valaki megöljön innen. Addig nem halok meg amíg nem győzöl le Karasu-t!

_______________________________________________________________

Na basszus ez szívás. Az isten szerelmére... Vakarom meg a fejem mint akinek nem megy át teljesen az infó. Hát, ezt eléggé benéztem most itt. Foltot kell ejtenem a jó kis tolvajhíremen? Bár. Hm nem biztos. Nem kenyerem megölni másokat, nem is igazán fűlik a fogam hozzá viszont az az órás rész igen érdekes lehet még. Elmosolyodom egy kicsit. Aztán le is hervad a mosolyom miközben figyelem a kivetítőn az előző résztvevők küzdelmeit. Lassan dobom le a szinemet és megfordulva az erőtéren megtámaszkodva dobom ki a taccsot ami elég gyér és főként az a fél pohárka pia és némi gyomorsav után kimerül. Ó csezd meg. Ha ezek ilyen állatokat válogatnak össze mindig... Nem akarom, hogy valaki kitépje a belem és felkössön egy fára! Otthon még vár egy miska csak rám! Áh, nem is érdekel. Csak jussak haza. Egyben és legalább valamennyire épen.

A kérdésére nem válaszol, így ruhát sem tud adni Lornának. Ahogy elnézi jóformán csak gyerekek vannak itt. Persze más kérdés, hogy már most többet éltek át, mint egyes felnőttek. De akkor is csak gyerekek. Összehúzott szemekkel nézi, az első ilyen beteges játék történéseit, ahol is felrobbant a feje, ha ez egyáltalán ő volt, nem egy másik énje.
Mindegy is, nem fog megölni senkit sem ha nem muszáj, és azt sem fogja hagyni, hogy bármelyik gyereket is megöljék itt. Meglepetten pillant Csillára, mikor a nevén szólítja. Biccent neki egyet, jelezve, hogy felismerte, igaz nem így felnőtt nőként, de tudja ki is ő tulajdonképpen. Egy hónap túl sok, nem hiszi hogy bárki is fogja bírni majd addig, vagy ez a beteg játék ilyen sokáig fog tartani. Az előző felvételek alapján pedig jobb ha nem zargatja az órát. Körbenéz a többieken, de semmit sem mond. Nem lenne értelme, és az úgynevezett közönségnek sem fog pitizni, hogy bónuszokat kapjon.

//Azt a fej lerobbantós esetet miért kell felemlegetni folyton?XD//

/Mert epikus volt Főleg, hogy soha nem jött rá szegény Yvette hogy mi a francért történt. Plusz vicces Tylernek megnézni önmagát meghalni egy játékban, amiben elvileg most szerepel először /

Mojo kacarászik az egészen.
- Micsoda heves érzelmek! Gyerünk férgeim! Készüljetek imádni őket!
Majd a sárga rémség közelebb hajol.
- Sokat szenvedjetek arra harap a nép!
Kacsint és a teleportálás megkezdődik. A csapat itt jelenik meg:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1736-mojo-sziget#22724