Sikátorok

Noss a dolog úgy ahoy bejött, bár Fox immáron nem vehet részt a harcban, míj kár, mindenesetre nekem így is jó, a terv ugyan az mint amit ezelőtt kigondoltam, csak így ketten fogjuk végre hajtani. Kis elégedett vigyor, bár hallom hogy miket kiabálnak be, abszolult kizárom a külvilágot és az ellenfelemre koncentrálok, próbálok óvatos lenni hogy azért ne én legyek a következő aki kirepül. Maxot bámulván, hirtelenjében beugrik egy régi kép, még valami kocsmából, kicsit meglep a dolog de azt hiszem emlékszem a srácra.
- Szia Max. - Jegyzem meg mosolyogva, majd Jane közelebb lép, és mindketten elég akrobatikusan mozogva, konkrétan rugásokkal kezdünk el közelíteni. Hála a tökéletes kapcsolatnak, képesek vagyunk egymás mellett harconli úgy hogy az egyik támadásai sose érjék a másikat, s ezt kihasználván próbálunk létrehozni egy offenzív folyton mozgó falat, kihasználva a viszonylag kevés területet, hogy ne tudjon megszökni. Én továbbra is próbálok minél alacsonyabban mozogni, Jane pedig a magasabb rugásokat osztogatja, ha megpróbál meglógni valameik oldalon, akkor mindketten arra támadunk, próbálván lábra és mellkasra, ha pedig valameikőnket támadja, akkor a másik blokkol és támad.

A pofonoktól magamhoz térek, sőt meg is próbálom ütni hirtelen a bikát, de a kezem még előtte megtorpan, hogy bármi is történne. - Reflex. – Mondom miközben egy 20 cm-es penge alakul ki a kezemen, majd aztán le is bontom.~ Még is mi a jó franc történt. A rendszernek egy ilyen kis adagot bőven el kellett volna viselnie. ~ Gondolkodom magamban miközben észrevettem, hogy Sam szerencsére nem volt öntudatlan az égési sérülések már kezelés alatt álltak. Aztán a korábbi ellenfelemre nézek. Csak köptem egyet, majd az árnyékban lévő pasasra néztem. – Attól függ, hogy miről lenne szó. – Komolyabb feladatott nem igazán akarok bevállalni addig, amíg komolyabb információim nem lesznek arról, hogy mi történt velem és hogy hol vagyok, plusz jelenleg próbálok távol állni a gyilkosságtól egyenlőre.

A betervezett dolgokból bejön pár jó, na meg pár nem tervezett negatívum is. A srác nagyon a kidobásra hajt, nem értem miért, de nem is nagyon akarok belemenni. Ő kap egy rugást, végre valahára, Jane repül én meg esek. Gondolkodjunk logikusan, Jane kiesőben van, ergó Max rá fog menni hogy kidobja... Nem? Nem biztos de valószínűleg. Elvigyorodok, majd habozás nélkül, legalább is ha olyan távolságban van hogy elérem, megpróbálom átszabni a mogyoróit egy gyors láblendítéssel, remélvén hogy Jane-re figyel. Attól függetlenül hogy ez bejön-e vagy sem, megpróbálok minél hamarabb talpra álni. Ha megindul Jane felé, első dolgom hogy a srác hátára vetem magam, a dereka köré szorítom a lábaim, a nyaka köré a kezeim és szorítom tiszta erőből ahogy csak bírom. Ha nem Jane felé indul meg, aminek megvallom őszintén kicsi az esélye, akkor meg kénytelen leszek tartani a távolságot és kerülgetni ha próbálkozna valamivel.

Az egyik pillanatban minden f.sza, bordán rúgom és megvan a várt hatás s ezt kihasználván ütnék, de valahogy ő gyorsabb és a karám szélén találom magam, ahogy éppen kifele borulok. Próbálom áthelyezni a súlypontom a lábaimra, hogy meginduljak visszafele, s erre ráteszek egy adagot a kezeimmel is. Mindeközben Sarah szemein keresztül figyelek, hogy mit tegyek. Ha kiesés közelbe kerülök, mert a hapsi támadni akar, akkor.... Már ha visszajöttem annyira hogy képes legyek erre, továbbra is a karámba kapaszkodva megpróbálom a karjaimmal megtolva magam, páros lábbal gyomron rúgni. Immáron ki kell találnom valamit arra is, ha esetleg elkapja az egyik lábam, vagy mindkettőt, tekintvén nem szeretnék innen tovább haladni előre egy bukfenc keretében. Ha elkapja az egyik lábam, megpróbálom közelebb rántani, s a másik lábammal orcán rúgni, majd ha elérem úgy hogy a lábaimmal tudjak bele kapaszkodni, akkor természetesen azt teszem. Ha nem felém indulna meg a legelejétől fogva, a lehető leggyorsabban próbálok vissza jönni és hátulról neki támadni, míg esetleg Sarahra figyel.˛

Ha ne adj isten úgy alakul, hogy max, bár kevés esélyt látok rá, Jane-nek hála kidobás közelébe kerül, leugrok a hátáról, már ha sikerül oda ugranom, s Janet segítve megpróbáljuk átemelni. Talán kicsit túlságosan is arra építettünk hogy " mi lessz ha. " de jelen helyzetben ez tűnik a leg logikusabbnak.

Egy kicsit elgondolkodok az ajánlaton.
- Előre leszögezném, hogy senkit nem ölök meg. Csak rájuk ijesztek vagy max eltörök egy két csontot, de semmi több. Valamint akkor lépek ki, amikor csak akarok. Ezek mellett is alkalmazni kíván? – Kérdeztem lehetséges új főnökömtől. Majd a korábbi ellenfelemre tekintek. – Remélem nem úgy képzelte el a dolgot, hogy ez a kis pattogó nikkelbolha lenne a társam. – Mutattam közben a mellettem lévőre. Őszinte aggályaim voltak a sráccal kapcsolatban. A ringben majdnem kinyírt és közben észre se vette, hogy az ellenfele elégé erőteljesen vissza fogta magát.

Egy kis időre csak nézek az újdonsült társam béna megjegyzésre, majd visszafordultam férfihoz.
- Komolyan azt gondolja, hogy ez az agyilag zokni bárkit megtudna ijeszteni? Na mindegy, nem az én pénzem bánja. – Majd azzal az ablakhoz sétáltam nézve a két harcolót.
- Ki az a Dis? – Kérdeztem rá mikor megemlítette. Aztán mikor már most feladatott adna nekünk, felé fordulok.
- Nincs más tervem ma estére. Rendben. Legalább sofőrnek jó lesz. – Intettem mellettem álló felé. – Hova kell menni és kire kell ráijeszteni?

Jane kiesik, én meg megápolom Max érzékeny pontját, nem gondoltam hogy sikeres mozdulat lessz, így utánna csak vigyorgok, de csodálom hogy még bír mozogni, egy ilyen után általában össze szoktak esni. Ő ugrik, én meg, hát kb én is de inkább rántásnak sikerül és elég félreérthető helyzet jön ki belőle, amire csak elvigyorodok. Valamiért egész nyugis lettem és még élvezem is a véletlenek művét, nyugisan lenézek majd megszólalok.
- Remélem élvezed. - Mondom mosolyogva. - Ez lehet már sokkal hamarabb megtörtént volna, ha az a tüzes fickó nem zavar be a bárban. - Mondom kicsit talán már-már nevetve. - Mindenesetre is nagyon jól harcolsz, egész élvezetes küzdelem. - Ezt viszont már érzékien sikerül kimondani, és egen, próbálom kicsit " feltekerni " a srácot, mint régen a bárban próbáltam, de persze emögött most más is van. Ennél a pontnál, ha engedi közelebb hajolok, és esetleg finoman megharapom a felső ajkát... Majd megpróbálom izomból megfejelni, amolyan kiütés gyanánt. Természetesen számítok rá hogy nem fogja hagyni hogy így történjenek a dolgok, s esetleg megpróbál ledobni, vagy ilyen helyzetben kidobni, szóval próbálok azért kapaszkodni a vállaiba, de nem túl feltűnően, csak akkor szorítok rá ha érzem hogy próbál elmozdítani. A " harci tüzem " viszont kezd elszállni és valami más veszi át a helyét, talán a hormonok kezdtek el dolgozni.

Nem jött össze amit terveztem és pofára estem a karámon kívül. Csodálatos manőveremet egy gyönyörű nyekkenéssel kísérem. Valami tajparaszt próbál jópofa lenni, és megpaskolja az arcomat, kicsit feldühít, de próbálom visszafogni magam, szóval vigyorogva felállok a padlóról, mint akinek hűde tetszett a hozzászólása, később még megfejelem érte, most azonban Sarahra figyelek, mint külső szemlélő, ha esetleg ő valamit nem lát, rajtam keresztül tudni fog róla, és talán ha úgy adja kimozdulhat egy esetleges támadás elől.

- Nem gondoltam hogy ez be fog jönni. - Vigyorgok a földön Max mellett miután a bíró döntetlennel lefújta a harcot. Még egy ideig fekszek a véres homokban, jó kis csetepaté volt, régen volt már részem ilyesmiben. Mikor kapok egy segítő kezet, természetesen elfogadom, s hála neki kb egy húzással már talpon is vagyok, bár még kicsit megingok az enyhe szédüléstől, de sikerül talpon maradni.

A harc döntetlen lett, míj kár, node sebaj, jobb mint a vereség. Kíváncsian tekintek a másik karám felé ahonnan jöttünk, az érdekel hogy igazam volt-e s Steven kikapott, vagy esetleg tévedtem és nyert.
~ Majd megkérdem tőle én magam. ~ Vigyorodok el, majd az előbb jópofizó hapsira nézek, közelebb lépek, és Sarah példáját követve izomból megfejelem, majd ugyan ezzel a lendülettel vissza is költözök a fejébe.

Miután rendesen stabilizáltam magam, és Jane is visszatért, szegény Fox meg távozni sem tudott, szóval egyszerűen lebontom a bábokat és össze gyűjtöm a bőrt ami fel lett hozzájuk használva, kb úgy folyik rám mint valami bizar világos massza, majd végül elsimul, s már ismételten a részemet képzi. A bika, akit korábban láttam jelez, én pedig persze követem.
~ Beszélni? Velem? Tuti sikerült felkeltenem valaki figyelmét. ~Mosolyodok el még jobban, végül is sikerül elérnem a célom a harcal. Be kísérnek egy irodába, ahol látok pár alakot de először, nem is tudom miért, kicsit homályos a kép, de ahogy tisztul az első akit megpillantok az Steven.
- Nos Steven, nyertél? - Majd közelebb lépek és nézek hogy most hogy s mint is vannak a dolgok.

- Szóval Dis a főnök. – Merengek el miközben a másik kettőt nézzem amint kint harcolnak a karámban. Felismerem a lányt. Ő volt az aki lebunkózott majd aztán rám fogadott. Hát rosszul járt. – Értem. Bevárjuk még őket vagy amíg velük beszél addig mi intézzük el? – Kérdeztem még mielőtt bejöttek volna azok ketten. A lány rögtön szólított is de a nevemen.
- Honnét tudod a nevem? – Kérdeztem tőle azon nyomban, ahogy elhangzott a nevem. – Te tudod, hogy kerültem ide? – Egy kicsit ingerült voltam. A nanitokkal valami baj van a testemben és gőzöm se volt, hogy hol vagyok valamint miért ennyire más a világ mint, ahogy én azt megszoktam, erre most még egy kis csaj is beállít, aki tudja a nevem miközben én róla semmit se tudok.

Steven nem úgy reagált mint ahogy elvártam volna, mintha nem ismerne meg.
- Mi az hogy honnét tudom? A hugod vagyok te idióta. - Vigyorgok rá. - Az ilyesmit nem lehet elfelejteni... - Ezt már komolyabban, majd a hapsi felé fordulok, és vigyorgok azon amit mond, van valamiféle humora, még ha egy kicsit túlságosan pókerarcot is vág hozzá.
- És mennyi lenne a.... 1000 dollár??? Aztazannya... Okké érrrrtem kérek egy címet, nevet, és hogy kinek a nevére lessz a pénz. - Mosolygok majd Maxra nézek, vissza a többiekre, ismét Max, majd rá is mutatok. - Magammal vihetem? - Kissé nevetve. - És ígérem hogy nem fognak meghalni, csak pár törés meg zúzódás, eskü.

- Ha majd kiborulok azt észre fogja venni. – Jegyzem meg a krapeknak mikor minket becsmérel, elvégre már most is mentünk volna elvégezni a dolgunkat, ő volt az aki mindenfélekép azt akarta, hogy megvárjuk a másik kettőt. Nem tetszik az arca pláne, hogy voltaképp nem is ő a főnök, de jelenleg szükségem van a pénzre.
- A húgom már régóta halott vagy börtönben lehet. Nem tudom ki vagy, de biztos nem a húgom. – Bár azok után, hogy mennyi minden megváltozott, lehet még is csak szabadlábon van, de akkor se tartom valószínűnek, hogy pont itt találkoznék vele. A jelentés szerint, amit olvastam róla nem volt agresszív. Sajnos a képre nem emlékeztem ezért vártam, hogy Sam bevillantsa. Azonban nem tette. Ekkor rá döbbentem, hogy mióta felébredtem nem is hallottam a hangját. Kicsit aggódtam emiatt, elvégre ez egy újabb hibája lehet a rendszernek, vagy talán csak Sam tűnt el. Mindenesetre ez most nem számít, a legfontosabb hogy megszerezzem a pénzt.
- Nem egyedül mentek, mi is megyünk. Eddig is csak rátok vártunk.

Furcsállva nézek Stevenre, valami nem oké, talán megsérült a harcban a feje vagy nem tudom de nem akaródzik neki felismerni. Közelebb sétálok hozzá és oda hajolok, majd elkezdem mozgatni a szemi előtt a kezdem.
- Minden oké? - Talán kicsit aggódva. - Talán túl nagy ütést kaptál és elfelejtettél? Börtön? Halál? Nem értem hogy mikről beszélsz, hisz ilyesmi sohasem volt, csak.... - Megvakarom a tarkóm, a probléma ott van hogy látszik rajta hogy komolyan beszél.
- Tudod mit? Ezt meló után megbeszéljük. - Mosoly, majd a munkaadónkra figyelek, hallgatok éssss megvan a cím, a célpontok, és így minden oké. Végügnézek a többieken, majd próbálok valami értelmes köszönést kitalálni, és ha nem is lenne itt a tesó akkor a szokásos váll felett legyintéssel távoznék, de mivel örülök neki, mert régen láttam csak csuklón ragadom, megpróbálom felrántani és vele rohanni a cél helyszín felé, ha máshogy nem jön akkor húzom, de ha úgyse megy akkor megfordulok, a füléhez hajolok és csak belesúgok.
- Steven Storm. - Pusztán ennyit, ha tényleg nem emlékszik rám akkor valószínűleg bevállik, az embereket általában meglepi hogy tudja egy vadidegen a nevét, és ha muszály vagyok ehez fojamodni akkor kihasználom ezt a kis meglepit hogy elrángassam.