Re: Sikátorok

by **Endline** Kedd 02 Júl. 2013, 14:35

Még a lábnyomoknál guggolok mikor mozgást veszek észre mélyebbről a sikátorból először csak úgy odapillantok és megállapítom hogy valami állat és nem is törődök vele igazán. Nemsokkal később az árnyékokból egy parázsló néhol égő farkaskutya tűnik föl és elkezd morogni és csaholni, erre én azonnal odafordulok és elkezdek az utca felé hátrálni elvégre ott mégis több hely van a támadások elől kitérni. Hátrálás közben végig a pisztolyomon van a kezem.
Ha még a sikátorban megtámad a kutya akkor a pisztolyommal próbalom meg lelőni és ha fellök akkor a géppisztolyomat is segítségül hívom.
Ha kijutok az utcára akkor a pisztolyomat és a géppisztolyomat egyszerre használom és ha van rá elég időm akkor először a levegőbe lövök egyet hogy a civilek elbújjanak mert nem akarok egyet sem megebesíteni/megölni. Ha sikerül megölni a kutyát akkor először odamegyek és megpróbálom megállapítani hogy mi is volt ez igazából majd vissza megyek a sikátorba és mélyebbre hatolok.

by **Bishop** Csüt. 04 Júl. 2013, 21:59

//Félre értések elkerülése érdekében, nem egy helyen vannak a karakterek. Előzmény: itt//

~Jeanne D. Arc~
A rúna egy pillanat alatt semmivé foszlik, majd ciripeléshez hasonló hang kezd el terjedni a sikátorok falai között, egyre hangosabb és hangosabb. Pár másodperc múlva a sötétségből előbukkan egy vörösen izzó szempár, a kis majomszerű démon lény, ez árasztja magából a furcsa hangot, ami egyre hangosabb és hangosabb. Hamarosan már a házak tetejéről, kukák mögül, romos épületekből is egyre több szempár veszi lassan körbe, a felderítő idehívta a társait és most már legalább egy tucat démon figyeli az angyalt. Nem tűnik úgy, hogy tartanának tőle, az álca jól beválik. Szépen lassan közelítenek lépésről lépésre, igen gyengének de mozgékonynak tűnnek, nincsenek karmaik csak hosszú éles fogaik, amiket csattogtatnak, ez adja a furcsa hangot. Amikor az egyik már elég közel van egy nagy szökkenéssel Jeanne felé ugrik.

~Endline~
Folyamatosan kezdesz hátrálni ki a sikátorból, közben lassan előveszed a fegyvered. A túlvilági kutya lassú léptekkel és fenyegető morgással követ, nem mozdulsz hirtelen, ezért nem támad, csak követ, hogy ne tudj menekülni. Mikor eléred az utcát elszánod magad a cselekvésre, először a levegőbe lősz, aminek hatására az utcán lévő kevés gyalogos is sikoltozva kezd el futni, így már valószínűleg kevés az esélye, hogy később megsérüljenek. Abban a pillanatban, hogy a lövés eldördül a túlvilági lény rohanva indul feléd. Még van annyi időd, hogy a pisztollyal többször is meglődd, de ez egyáltalán nem lassítja le, pedig látod, hogy az oldalát találtad el, elég jó pontokon. Rád veti magát, a mellkasodnak ugrik amitől te a hátadra esel, iszonyatos erővel kezd tépni és rángatni, szerencsére egyenlőre csak a mellkasodon lévő mellényhez fér hozzá. A pisztolyod kiesett a kezedből az esés következtében, de ott van a közelben a járdán, a többi fegyvered pedig közvetlenül nálad.

by **Thorhalla** Kedd 09 Júl. 2013, 12:21

//Előzmény: Lakóépületek//

Ahogyan haladt, az tűnt fel neki, hogy a hely megváltozott. A legtöbbekben már ez félelmet keletett volna, hogy minden sötétedni kezd, jobban, mint illene, de számára pontosan ez volt az, amit keresett. Körbenézett a démonok jeleit kutatva, bármit, ami az ittlétükre utal meg is találta. Egy rúna. Noha nem tudott varázsolni és mágia érzékeny sem volt ezt kitanulta a mennyben, hogy miként ismerheti fel a démonikus mágiát. A felizzó rúnát esze ágában sem volt megtörni, nem akart mindent megsemmisíteni a környéken. Tudta, hogy ezzel a rúnával szúrták ki azt, hogy itt van. Hamarosan a nyakába kapja azt, amiért érkezett. látta, hogy a rúna eltűnik, ő pedig úgy tett, mintha észre sem vette volna, így tovább folytatta a kutatást és a keresgélést. Csak a ciripelésre kapta fel a fejét, mert ezt már mindenképp meghallotta. Ahogyan egy riadt ember tenné úgy kapkodta a fejét a hangok irányába, majd meglátta a kis lényt. Hamarosan majd féltucat lény tűnt fel, Jeanne mintha megijedt volna a kezében levő dolgokat elejtette és a földre és nekiállt a falhoz hátrálni. Közben már a kezével nyúlt be a köpenye alá a kardjához, hogy ki tudja majd rántani a hüvelyből, ha szükséges. És mint kiderült ez igencsak hamar szükséges is lett, mert az egyik lény már felé is ugrott. A nő azonnal dobta le magáról a csuhát, ami rajta volt és vonta ki a kardját, próbált némileg kissé odébb lépni, hogy ne tudjon pontosan nekiugrani a démon és a kardja előrántásából szerzett lendülettel, azt a mozdulatot továbbvíve próbálta lefejezni, vagy félbevágni a démont, attól függően, hogy az eddigre mennyire ért oda a közelébe.
- Au nom de Dieu! – kiáltotta közben. (Isten nevében! franciául)

Jeanne harci díszben, hogy látszódjon miként is néz ki.
Sikátorok - Page 5 Img_angelamarvel_c1

by **Bishop** Kedd 09 Júl. 2013, 23:58

~Jeanne D. Arc~
Jeanne gyors reakcióidejének és főleg a meglepetés erejének hála egy gyors mozdulattal gyakorlatilag kettéhasítja az elsőnek felé támadó démont. A véres test aláhullik és a két darab egy pillanat alatt semmivé ég. Meglepő módon a többi ennek hatására nem, hogy elriadna, hanem dühösen, morogva kezd támadni. Három ugrik azonnal az angyalra, egy a bal lábára, kettő pedig a karjaira, erősen szorítják és rángatják, nem hagyják, hogy rendesen tudjon mozogni, próbálják fellökni, de kicsik és gyengék inkább csak idegesítőek, mint ténylegesen veszélyesek. Folyamatosan igyekeznek kis kezeikben idézett tüzes gömbökkel felvenni a harcot, de nem tudnak kárt tenni az angyalban. Eközben a maradék felderítő hirtelen megfordul és egy megadott irányba kezd el futni, csak egy marad ott, aki nem harcol csupán figyeli a harcot, hangosan kezd el nevetni a társai szerencsétlenségén, igazából már nagyon jól látszik, hogy ezek nagyon buta lények.

by **Thorhalla** Szer. 10 Júl. 2013, 13:04

A démonnak esélye sem volt, Jeanne úgy vágta kettőbe, mintha csak a kés a vajat tette volna. vadászatra számított, hogy a démonok elfutnak erre, hogy valaki készült ellenük, de nem így történt. A három apró egyből nekiugrott, csak a nagyobbak maradtak hátra. Egy kisebb csoport kezdett elfutni, mire az angyal mozdult volna a három apró már rajta volt és lefogták. Leginkább csak idegesítő volt az egész, mintsem fájdalmas, mert ugyan idéztek pokoltüzet, de az nem ártott a lánynak. Közelebb próbált lépni a falhoz, hogy véletlenül se essen majd el, amikor megpróbálkozik azzal, amit akar. Ha ez sikerült, akkor a szabad lábát emelte fel és a másik lábán levő démont azzal próbálta letaposni és lerúgni magáról. Ha sikerült, ha nem, akkor a kezeit fordította ki, úgy, hogy a kis démonok a fal felé nézzenek, majd a falnak próbálta őket csapni olyan erővel, hogy azok szétkenődhessenek rajta. Egyelőre nem tesz mást, csak próbálja leszedni őket, és a szemeivel követni a többi démont, hogy hova tartanak, mert arra még lehetnek más démonok is. Ha sikerül majd kiszabadulnia, akkor fog csak majd szembefordulni azzal a személlyel, démonnal, aki ott van még vele.

by **Bishop** Csüt. 11 Júl. 2013, 14:12

~Jeanne D. Arc~
Az angyal emberfeletti erejével könnyen gyakorlatilag a földön illetve a falon szétfolyó véres nyomatokká változtatja a három őt támadó démont, pillanatok leforgása alatt. Közben figyeli, hogy a nagyobb csoport merre tart, tőle balra, pont abba az irányba amerről az első jött, ha a gondolatmenete helyes, akkor nyilván arra lesz az egyik rejtekhelyük. Mikor végre Jeanne megszabadul és szembe fordul az utolsó itt maradt kis szörnyeteggel, az ijedtében mögötte lévő falon próbál felkapaszkodni és minél magasabbra jutni, hogy még időben elmenekülhessen. Eközben a sikátor mind a két végéből mozgás látszik, valamik közelednek és pár másodperccel később feltűnnek azok a lények amelyeknek eddig csak a nyomait látta az angyal. A két izmos, nagydarab, gorilla szerű démon próbálja beszorítani, bőrükből különféle éles csontkinövések állnak ki, de a legfenyegetőbb fegyverüknek az izmos kezük és a karmaik látszanak, valamint a fejükön elhelyezkedő éles szarvak. Két irányból rohannak Jeanne felé, az egyik öklelni készül, a másik pedig egy nagyot ütni, de még több mint öt méterre vannak csak tőle.

by **Thorhalla** Pént. 12 Júl. 2013, 14:42

Úgy tűnt, hogy amit gondolt helyes és tényleg arrafelé lehetnek a démonok, amerre azt gondolta. A három pici lény pedig pillanatokkal később lett halott. A negyedik, amelyik eddig csak röhögött a társai ostobaságán és sikertelen próbálkozásán úgy tűnt, hogy már nem volt ennyire meggyőződve arról, hogy a helyzet vicces lenne, mert menekülni kezdett. És ekkor két oldalról végre megérkeztek azok, amiket már várt, hogy felbukkanjanak a gorilla szerű lények. Egy embernek esélye sem lett volna ellenük, még szerencse, hogy Jeanne közel sem volt embernek nevezhető. Két oldal, nem volt nehéz kitalálnia, hogy össze akarták nyomni, bepréselni ide és megölni, ami más esetben még sikerrel is járt volna. A prioritásokat pedig meg kellett ebben a pillanatban határozni, a kis lény lehet, hogy elszökik, ő volt az elsődleges, akit le kellett vadásznia, nem szökhetett meg egyetlen egy sem előle. A két nagy pedig úgysem ment volna el addig, amíg meg nem ölik őt, így ők ráértek. Egyelőre nem állt szándékában a szárnyait előhívni, hogy repülve kövesse a kis lényt, így csak megfeszítette minden izmát és teljes erejéből próbált meg a menekülő után ugrani a fal felé. Ha túlságosan magasra jutott ahhoz, hogy az erejéből Jeanne feltudja lökni magát olyan magasra, akkor az ugrás közben az angyal előhívta a szárnyait és azzal segített rá arra, hogy utolérje a lényt és egy kardcsapással ölhesse meg.

by **Bishop** Pént. 12 Júl. 2013, 21:22

~Jeanne D. Arc~
Az angyal úgy dönt, hogy a legkisebbet veszi célba, nem törődik az egyelőre messzebb lévő nagyobb démonokkal, bár elég széles a sikátor, hogy a szárnyait is gond nélkül használhassa még elég, ha csak magasra ugrik. Egyetlen kardcsapással ketté hasítja a kisebb túlvilági lény hátát, ami holtan zuhanni kezd és még el se éri a földet de már szétporlad. Miközben ez történik a két nagyobb szörny már elért gyakorlatilag Jeanne alá, az egyik felnyúl és megragadja az angyal lábát majd lefelé kezdi rántani teljes erejével. Mivel a levegőben nem lehet stabilizálódni és a démon is elég erős, egyszerűen a saját társához próbálja csapni az ellenségét, igen nagy gyorsasággal. Egyelőre ez még nem történt meg, de a két hatalmas szarv és az éles tüskék elég veszélyesnek tűnnek, ráadásul a szorítás sem gyenge és mintha marna is valamilyen szinten.

by **Thorhalla** Szomb. 13 Júl. 2013, 12:18

Az ugrás remek volt, mert a kis menekülő pillanatok alatt már félben végezte és elporladt mire a földre ért volna. A kellemetlenség ott kezdődött, hogy a démonok megérkeztek és az egyik felugorva, vagy felnyúlva – az angyal nem nézte meg, hogy melyik eshetőség áll fenn – elkapta a lábát és megpróbálta lerántani a földre, a másik társára, ami jelenleg úgy tűnt, hogy nagyon is jól fog sikerülni neki és sikerrel fogja mindezt venni. Nem igazán maradt sok választási lehetősége, így csak a harci rutinjában bízhatott, ha a sikátor kellően szűk volt és a körülbelül két méter széles lándzsa végigért rajta, akkor azt próbálta meg megidézni és előhívni és keresztben megállítani a két fal között és arra ránehezedni, hogy ne csapódhasson be a démonba. Ha ez sikerült, akkor a démon lerántásából szerzett lendületet felhasználva a lábát fogó démont próbálja meg a saját társához hozzávágni a lendületből, mint ahogyan egy szertornász szokta mindezt tenni.
Ha a sikátor nem elég keskeny, azaz túl széles ehhez, akkor mindez természetesen nem jöhet szóba, és akkor csak annyit próbál tenni, hogy igaz megidézi a lándzsát, de azzal még zuhanás közben próbálja a másik démont leszúrni, amelyikhez hozzávágni készülnek. Ha sikerül, akkor a lándzsa elvileg a földön fog koppanni ő pedig ezt a leérkezést kihasználva mint egy magasugró akar továbblendülni át a démon szarvai és teste felett, hogy a lehető legjobban elkerülje a sérüléseket.

//Remélem sikerült érthetően fogalmaznom.//

by **Bishop** Vas. 14 Júl. 2013, 00:40

~Jeanne D. Arc~
Az angyal úgy dönt, hogy nem testi erejével próbálkozik, hanem inkább eszközeire és ügyességére támaszkodik. Sajnos a sikátor túl széles, ahhoz, hogy a megidézett lándzsát fékezésre használhassa, ezért inkább maga alá tolja. A lendületből származó erő által a fegyver átsuhan a démon koponyáján és a vége terv szerint az aszfalton koppan, ez a lény is porladni kezd, de nem olyan gyorsan mint a kisebbek. Esés közben Jeanne figyel arra, hogy át tudja ugorni a démont és ne szerezzen sérüléseket az érkezésnél, úgy mozog mint a legjobb sportolók, már gond nélkül talpra érkezne mikor hirtelen azt látja, hogy a kép oldalra kezd csúszni. Egy pillanat múlva érzi és fel is fogja mi történt, a még élő démon oldalról akkorát ütött bele, hogy a levegőben stabil támasz nélkül egyszerűen a másik irányba repült, ezután néhány kuka közé csapódik. Nincsenek súlyos sebei csak egy-két karcolás, a pokoli lény pedig megiramodik felé, egyelőre csak vadul rohamoz.

//Természetesen//

by **Thorhalla** Hétf. 15 Júl. 2013, 11:09

Túl széles volt a hely, így nem maradt más lehetősége, mintsem leszúrni a dárdát a démonba és ezzel elkerülni a becsapódást. Sikerült is neki és tudta, hogy talpra kellene érkeznie, de ez nem történt meg, hirtelen mosódott el a kép. Érezte az ütést az oldalában, amit kapott és már tudta, hogy csapódik a falnak. Ez olyan hirtelen és váratlan volt számára, hogy nem volt ideje korrigálni és a háta egy hatalmasat csattant a falon. A kezei ügyéből a kardja és a lándzsa is a földre került nem messze tőle. Felkapta a fejét úgy, hogy a haja, ami a becsapódás és a földre kerülés után az arcába került kisöprődjön onnan és ismét rendesen lásson. Ekkor már látta is, amit eddig csak hallott, azt, hogy a démon közeledik irányába. Nem próbált meg oldalra vetődni, mivel ahhoz késő volt a démon karja valószínűleg utolérte volna és lehet, hogy ezúttal már nem úszta volna meg néhány karcolással és zúzódással a találkozást. Így inkább guggolásba helyezkedett és megvárta, amíg a démon kellően közel ért hozzá és akkor ugrott felé. A kezeit előre tartva, leginkább tigrisbukfenchez hasonlatos mozdulattal próbált felugrani a démon hátára, kellően nagy ívben, hogy a szarvak ne találhassák el, ha sikerül felérni a hátra, akkor, ahogyan a kezei ráérkeznek a hátra ellöki magát hátra felé. A mozdulatot egy szaltóval igyekszik befejezni és talpra érkezni immáron a démon mögött, remélhetőleg a fegyverei közelében és ha mindez sikerül, akkor azonnal megfordul, hogy ne a hátát mutassa a démonnak.

by **Bishop** Hétf. 15 Júl. 2013, 17:43

~Jeanne D. Arc~
Az angyal manővere sikeres, kivárja a megfelelő pillanatot, amikor közel ér ellenfele egy határozott, pontos ugrással gyakorlatilag átsiklik felette, csak egy pillanatra kell hozzáérnie, nem sebesül meg az éles kinövésektől sem a szarvaktól. Miután leérkezik pár lépésre magától meglátja fegyvereit, amiket könnyen fel is vehet. Harcra készen fordul meg és szembe találja magát a dühös tajtékzó démonnal, csak néhány centi választja el őket egymástól, a szörny szájából árad a kénköves bűz és a forróság, szemei vérben forognak. Pár másodpercig farkasszemet néz így az Úr szolgája és az alvilág teremtménye, majd egy hirtelen mozdulattal a démon hatalmasat taszít Jeanne-on, ettől ő nem esik el, csak jó pár métert hátrébb csúszik. Közben a lény ismét felé ugrik és egy hatalmas, erős harapással próbálja elkapni ellenfele karját, hogy annál fogva marcangolhassa.

by **Thorhalla** Kedd 16 Júl. 2013, 13:44

A mutatványa után a fegyverei már a kezében voltak, egy megszokott rutinos mozdulattal tolta vissza a kardot a hüvelybe, ha már előhívta a lándzsáját, akkor azzal fog a továbbiakban harcolni majd. Érezte a démon kénköves leheletét, ahogyan úgy fél méterről szembenézett vele. valószínűleg, úgy gondolta, hogy a lény már tudta, hogy mivel áll szemben. De ha nem Jeanne-t azt sem zavarta, ha a démon azt hiszi, hogy egy sima ember, vagy éppen egy mutáns lesz az, ami visszaküldi őt a pokolba bugyraiba. Bármelyik démoni síkról is származzon az, amivel éppen szembenéz. A földön csúszott egy kicsit hátra, amikor ellökték, de gyorsan igyekezett a lábait úgy helyezni, hogy megtarthassa az egyensúlyát később is, amikor a démon újra támadott irányába. Most már, ha ennyire közel volt nem akart távol kerülni tőle. Amennyire látta a karra támadott volna, az angyal pedig már ha minden igaz két kézzel fogta a lándzsa markolatát. Kissé próbált oldalra táncolni, hogy a démon ne érhesse el, ellenben saját magának jobb célpontja legyen, ahol meg tudja szúrni, fel tudja nyársalni a lényt. Ha sikerült félretáncolnia, akkor a lándzsához legjobban illő mozdulatsort próbálta kivitelezni. A hátsó lábát még jobban hátratolta, az elsővel pedig közelebb lépett a lényhez és így szúrt egy kitöréssel. A mellkasán próbálta megszúrni szegycsontnál, ha nagyjából szemben volt vele, ha nem, akkor oldalaról a nyakát átdöfni.

by **Bishop** Kedd 16 Júl. 2013, 15:16

~Jeanne D. Arc~
Az angyal egy nagyon gyors kitéréssel kezd, még éppen időben lép arrébb, a lény pofája hatalmas csattanással zárul és majdnem sikerül vele elkapni ellenfelét, de szerencsére nagy mérete miatt túl lassú, és a mozgó célpont miatt így esélye sem volt. A lendület hatására a démon előre tesz két lépést és így Jeanne mellé kerül, aki gyorsan beáll a megfelelő pozícióba és egy gyors határozott mozdulattal nyakon szúrja a lényt. A lándzsa teljesen áthalad a nyaki részen, ezt pedig egy hatalmas fájdalmas üvöltés kíséri. Ami meglepő, hogy ezután a lény nem terül el, hanem még mindig teljes erőbedobással próbál támadni, de csak jobbra-balra lépeget, a nyakában lévő fegyver nem engedi, hogy fordulhasson. Néhány perc után lassan megadja magát, végül pedig elporlad mint a többi. A környék ismét csendes lesz, mintha nem is történt volna eddig, nem jön több démon, nincs aki Jeanne-ra támadni. Úgy tűnik, rájöttek, hogy ezúttal nem ők a vadászok.

by **Thorhalla** Szer. 17 Júl. 2013, 11:12

A kitérés sikerült és a nyakba szúrás is, bár csak centiken múlt, hogy Jeanne-t ne kapja el a lény. Percekkel később terült csak el a lény és szűnt meg létezni, ahogyan elporlott az angyal lábainál. Ettől kezdve a nő egyedül volt a sikátorban. Most volt ideje körbenézni, de senkit sem látott és semmilyen mozgást nem hallott. Úgy tűnt, hogy a démonok csak addig voltak bátrak, amíg nem akadtak olyasvalakibe vele, akinek volt bátorsága ahhoz, hogy szembeszálljon velük. ez itt csak néhány volt, a fészekről biztosra vette, hogy nem erre van. arra már megvolt a lehetőség, hogy merre is leledzik. Nem volt nehéz dolga kitalálni, amerre a démonok futottak, nem voltak túl okosak a menekülők ahhoz, hogy az ellentétes irányba fussanak, mint amerre nem kellene. Így nem is hezitált azzal kapcsolatban, hogy merre is kellene mennie. Még lerázta a fegyveréről a vért, ha volt rajta, majd a kezében a lándzsával egyelőre futva indult el a sikátorban abba az irányba, amerre a menekülő démonok is haladtak nem sokkal korábban. Azért figyel, nehogy az árnyakban valamilyen csapdába fusson bele, vagy oldalról a sötétből valamelyik démon rávethesse magát.

by **Bishop** Csüt. 18 Júl. 2013, 18:56

~Jeanne D. Arc~
Jeanne futva indul meg abba az irányba, amerre a kisebb csapatnyi démon korábban menekült, nagyon valószínű, hogy jó a gondolatmenete, a lényeknek nem voltak annyira intelligensek, hogy a másik irányba meneküljenek, ugyanis ahogy egyre beljebb halad az elhagyatott romos részek között a környezet kezd megváltozni. A falakon egyre több már az előbb is látott sötét színű rúna vibrál, az árnyak gyorsabban mozognak körülötte, mintha a sötétség élne és egy lényként mozogna. Az angyal nagyon óvatos, figyeli a környezetét, de semmi nem támad rá, gond nélkül tud haladni. Egy teljesen kihalt utcán megy végig, mikor elér a végére az úton egy nagy kráter szerű lyukat lát meg, az egyik csatorna fedél helyén van, nagyjából három-négy méter átmérőjű. Ha jobban megnézi, akkor észreveheti, hogy olyan mintha valami nagy belülről törte volna ki magát onnan. Hirtelen úgy érzi, mintha valami elment volna mellette, de nem lát semmit, ha megfordul akkor sem.

//Elnézést a késésért.//

by **Thorhalla** Pént. 19 Júl. 2013, 13:30

Ahogyan haladt újabb rúnákat látott meg a falon, aminek hála a sötétség olyan volt a sikátorban, mintha önálló életet élt volna. De semmi sem támadta meg, nem kapott utána, nem mozdult. Pedig figyelt, a sikátorból kiért egy utcára, ahol hasonlóan üresség és sötétség fogadta. Hamarosan pedig megérkezett egy részhez, ami igencsak furcsa volt, korábban a csatornának kellett volna itt lennie, egy lejáratnak, de helyette egy kráter volt. Felemelte a fejét és körbenézett a környéken, épületek, ablakok és efféle dolgok után, hogy mennyire lehet távol a forgalmas utcáktól. Furcsának találta, hogy más nem vette észre ezeket a nyomokat és tényleg nem kezdett el senki sem foglalkozni ezzel az üggyel. Összerezzent, amikor úgy érezte, mintha elhaladt volna valaki mellette. Egyből pördült arra, a lándzsájával a kezében védekező állást vett fel, de senkit sem látott a szemével és arra nem volt sajnos képessége, hogy a láthatatlan ellenfeleket érzékelni tudja. Még mindig figyelt, hallgatózott, hátha meghall valamilyen léptet a betonon, vagy a homokos részen, mert úgy számolt vele, hogy kellett ilyennek lennie a kráternél. Leguggolt egy ilyen részen, ha van és a szabad kezével – amelyikben nem tartotta fegyverét – beletúrt a homokba, majd egy széles ívben igyekezett a felvett homokot szétszórni a levegőben. Remélte, hogy a láthatatlan alakon, ha tényleg volt itt egy ilyen, a homok fennakad és néhány pillanatra ott azokon a részeken megpillantja. Feltéve, ha volt itt efféle lény és nem csak a túlzott paranoiája játszott az elméjével.

by **Bishop** Pént. 19 Júl. 2013, 20:11

~Jeanne D. Arc~
Az angyal nem hagyja figyelmen kívül a hátborzongató jelet, azonnal megfordul és harcra készen méri fel a terepet. A közelben néhány nagyobb aszfalt tömb mellett valóban van homok szerű törmelék, gyorsan oda siet, majd egy maréknyit a kezébe vesz, mag elég hajítja egy elég nagy sugárban. Pontosan úgy történik minden ahogy várta, a sötétben szálló porban hirtelen körvonalazódik egy magas, vékony, csontos alak. Csak néhány másodpercig válik láthatóvá, utána eltűnik. Ha a szemét erőlteti, vagy még egyszer ugyanazzal a trükkel próbálkozik Jeanne, akkor sajnos az nem válik be, főleg a zavaros fényviszonyok teszik nehézzé. Néhány perc után azonban észreveszi, hogy egy nagyobb beton tömb lebegni kezd, és mögötte meg is látja a démon körvonalát. Mire reagálhatna az már felé hajítja a tömböt, de szerencsére a nagy táv miatt még van pár másodperce. Közben a járatból újra a ciripelő hangot lehet hallani.

by **Thorhalla** Szomb. 20 Júl. 2013, 11:28

Jeanne ötlete bevált néhány pillanatig meglátta a csontos alakot, tehát tényleg láthatatlan volt és itt volt a közelben. Ahogyan ezt sikerült megtennie azonnal újra próbálkozott ugyanezzel a trükkel, de ezúttal már nem sikerült megtalálnia a lényt. Hiába hunyorgott és meresztette a szemeit, úgy sem bukkant fel. Amíg ezt tette, teljesen mozdulatlanul állt és így próbálta megtalálni újra a lényt. Mindhiába. Percek teltek el, mire végül sikerült megtalálnia, igaz a lény fedte fel saját magát, ahogyan egy követ, nagyobb betondarabot lebegtet. Ennek hála már ő maga is látszott és mire az angyal felfoghatta mindezt a kő már repült is felé. Nehogy ennyi legyen az egész dolog, a nyílásból még hangot is hallott, a ciripelőt, ahogyan felerősödött a zaj. Tehát még az erősítés is úton volt, nem volt nehéz erre rájönnie. A felé repülő betondarabot figyelte, attól függően, hogy mennyire magasan szállt döntötte el, hogy mit is fog tenni. Ha kellően magas volt ahhoz, hogy lehajolva, leguggolva elszálljon felette, akkor csak ennyit tett meg, hogy aztán, amint nem volt már felette előrefelé kitörve támadjon a démonra, hogy felnyársalja azt.
Azonban, ha a tömb túl alacsonyan száll ehhez a mutatványhoz, akkor inkább úgy dönt, hogy elébe megy a dolgoknak és kissé előre és oldalra vetődik ki, bukfencszerűen, hogy elkerülhesse azt, hogy a betontömb eltalálja. Ha sikerül megtennie és nem találkozik a tömbbel, azaz az nem találja el, akkor ugrik a démon felé, hogy hasonlóképpen felnyársalja, mint az előző tervében is szerepelt.

by **Bishop** Szomb. 20 Júl. 2013, 18:07

~Jeanne D. Arc~
Végül előre fele, oldalra tér ki a felé repülő tárgy elől, mivel az igen csak alacsony íven érkezik. Ezután rohamozni kezd a démon korvonala felé, ahogy közelebb ér már nem látja olyan tisztán, úgy tűnik,, hogy kezd megint elmosódni, csak addig volt kicsit is látható, amíg mozgatott valamit. Ennek ellenére az anygal elég gyors ahhoz, hogy befejezze a támadást még mielőtt a démon kitérhetne, a lándzsa becsapódik és valai igen kemény anyagot talál el, belefúródik abba. Ebben a pillanatban szinte villanásszerűen válik láthatóvá a démon teljes alakja, fekete, csontos, néhol rothadó hús vagy véres maradványok borítják, feje olyan mintha több démont kereszteztek volna, öt szeme van, abból egy a homlokán a másik négy üregekben. Felsikolt fájdalmában, egyenesen az angyalra néz, karmos kezével megragadja a lándzsát, majd kitépi magából, a sebből folyni kezd a vér. Nem támad, hanem hátrálni kezd, próbál az egyik oldalsó sikátor felé haladni, hogy abba befordulva eltűnhessen, elmenekülhessen, közben maga elé borít egy kukát is. Jeanne-nak vannak ismeretei erről a lényről is, nem túl erős szemtől szembeni harcban, sokkal inkább az aljas módszereket kedveli, és nagyon veszélyes, mivel elszívja mások életerejét, hogy magát gyógyítsa vele. És valóban, a démon mellkasán ütött seb, már nem vérzik, miközben az angyal gyengébbnek érzi magát.

by **Thorhalla** Vas. 21 Júl. 2013, 12:47

Mire a démonhoz ért az már kezdett ismét beleolvadni az árnyakba, de a lándzsával még így is sikerült megszúrnia sikeresen és valami keménybe ütközött a fegyver, mintha páncélt, vagy csontot ért volna. A lény felsikoltott és végre egy rövidke időre teljesen láthatóvá vált, hogy mi az. Ha nem is ugrott volna be számára, hogy mi a lény, az, hogy gyengeséget kezdett érezni már tudta volna. Jelenleg éppen az ő életerejét szívta el arra, hogy meggyógyítsa a sebeit, amiket az angyal okozott. Így még egyszer nem követhette el azt a hibát, hogy csak életveszélyes sebet okoz neki, a következő csapásából meg kellett ölnie a lényt, vagy különben nagyon-nagy hátrányba kerülhet a többi lénnyel szemben, amiket biztosra vett, hogy hamarosan megérkeznek a járatból. Így kénytelen volt taktikát változtatni és a lény felé vetette magát, hogy megtámadja. Arra most már ügyel a szeme sarkából, hogy hátulról nehogy meglepje valami, ami kiérkezik a csatornából. A támadás közben próbál egy kisebb cselt bevetni. A lándzsát elhajítja a démon mellkasának irányába, saját magának távolabbi oldalra, ezzel is rávéve a démont, hogy közelebb kelljen mozdulnia felé, ha nem akarja, hogy ismét eltalálja a fegyver. Amint ez megvan az ugrás közben ismét igyekszik elővenni a kardját és amikor fegyvertávolságra ér egyetlen csapással próbálja a démon fejét lehasítani annak a nyakáról.

by **Bishop** Vas. 21 Júl. 2013, 17:20

~Jeanne D. Arc~
Jeanne taktikát vált és minél gyorsabban, minél egyszerűbben próbálja meg kivégezni a lényt, még mielőtt az teljesen legyengíthetné őt, félszemmel még a krátert is figyeli, de onnan nem lát mozgást, csak a hang hallatszik. Elterelésként elhajítja a lándzsáját, amit a démon még reptében elkap és félre dob, de eddigre már Jeanne felé lendül, ha akar el tud rugaszkodni akár az akadályként eldöntött kukáról is, a levegőben előrántja kardját majd egy precíz mozdulattal elmetszi a lény nyakát. A test összerogy, a fej a földre esik és az előbb már hallott túlvilági sikoly ismét fülsüketítően csap végig a sikátoron, az angyal ettől a földre rogy. A vonagló fej minden erejét összeszedve próbál kapálózni, nyelvével csapkod, szemei forognak és közben hihetetlen sebességgel nő vissza a nyaka utána pedig a test többi része, közben az angyal ismét gyengébbnek érzi magát, pár másodperc után azonban mindennek vége szakad, ahogy a démon meghal. Jeanne szépen lassan visszanyeri életerejét, a tetem pedig elporlad.
Mikor már teljesen visszanyerte erejét démoni kacajt hall a háta mögül, ha abba az irányba fordul akkor a kráter melletti ház tetején, tőle negyven, ötven méterre, lát meg egy szarvas, lángoló női alakot.
- Milyen aranyos, egy angyal. Azt hiszem ma este jól fogok szórakozni!
A démon nő karjaiból ekkor lángok oszlopok csapnak ki az angyal felé, őt nem sebzik de az épületek falában nagy kárt tesznek és törmelék kezd záporozni azon a kis részen, ahol az angyal áll.

by **Thorhalla** Hétf. 22 Júl. 2013, 12:20

Talán még jobban is alakult az egész, mint ahogyan Jeanne elképzelte, révén a démon nem kitérni próbált a lándzsa elől, hanem egyszerűen elkapta és eldobta. Ezzel még több esélyt adott neki arra, hogy végrehajtsa azt, amit szeretne. A vágás tökéletesen szakította le a démon fejét, azonban a folytatásra az angyal nem számított. A sikolytól, amit a lény hallatott ő maga is térdre rogyott és a kezeit a fülére kellett tapasztania, hogy a hangot ezzel tompítsa. Látta, hogy a lény nem halt még meg, hanem próbál gyógyulni és nő vissza a levágott fej, ő maga pedig ismét a gyengeséget érezte magán. A sikoly miatt nm igen tudott mit tenni, de szerencsére hamar elporladt a lény. Kellett Jeanne-nak egy kis idő, hogy a lábában és az egész testében érzett gyengeség elmúljon és képes legyen ismét talpra állni. Ekkor igyekezett vissza szerezni a fegyverét is, a lándzsát. Ellenség pedig még nem érkezett néhány pillanatig. A kacagásra megpördült, és végre megpillanthatta a démonnőt. Végre megvolt a személy, aki az egészet irányította hátulról. Legalább is úgy tűnt, hogy ő lehet az a kinézete és a szavai alapján.
- Az egyethlen dologh mi ma itt megthöhténik, hogy visszhaküldhelek a démonhi shíkodha az Úh nevhében!
Ahogyan a démonnő támadott Jeanne egyelőre kivárt, a lángok nem igazán érték el őt, de az épületet annál inkább. Ahogyan az leomlani kezdett ő igyekezett előre felé kiugrani ez elől, majd ellökni magát a földről és a démon felé ugrani. Mivel tudta, látta, hogy a táv nagyon nagy útközben előpróbálta hívni eddig rejtett szárnyait és azzal rásegíteni az út megtételéhez, hogy odarepüljön. Arra ügyelt, hogy a démonnő, ha újra támadna felé, akkor az elől kitérjen, ha pedig sikerül a tetőre megérkeznie, ahol ellenfele is van, a szárnyait eltünteti, egyelőre nem fog még támadni, csak felmérni a másikat, hogy mire számíthat vajon tőle.

by **Bishop** Hétf. 29 Júl. 2013, 17:20

~Jeanne D. Arc~
Az angyal előre felé ugrik, kitérve a felülről lezúduló téglák és fém tűzlétradarabok útjából. Szárnyait használva repül az épület tetejére, ahol szembe nézhet a démonnővel. Az nem vesz fel semmilyen védekező vagy támadó alapállást csak egy ideig méregeti Jeannet, tekintetén látszik a teljes undor, pont olyan mint amilyet az angyal érezhet a démoni lények iránt. Néhány másodperc telik el így majd egy önelégült mosoly kíséretében a démon lángokkal körbeölelve lebegni kezd, eltávolodik a háztetőktől és próbál eltűnni a házak között. Eközben a kráterből két nagyobb lény mászik elő. Felépítésüket tekintve hasonlítanak a már látott gorilla szerűekre, felső testük emberszerű, izmos karokkal és karmos mancsokkal, hátsó lábaik rövidek és patában végződnek. De ezek sokkal fejlettebbek, valamilyen fém páncélzatot viselnek, mindkettő kezében egy törött kard van, valószínűleg mágikus, nincsenek csontkinövéseik, se szarvaik, helyette hosszú izmos farokkal rendelkeznek. Magasságuk eléri a három métert is, súlyok több mázsa körül lehet, igen intelligens, képzett harcosok. Jeanne még azt is tudja róluk, hogy legtöbbször mágiát is használnak. Ezek amolyan védelmező szerepet töltenek be. Az egyik rögtön felugrik az épület oldalára és a tető felé kezd mászni, miközben a másik egyik kezéből két-három tűzlabdát indít meg az angyal irányába, de nem mind őt célozza, néhány a tető felé tart.

by **Thorhalla** Kedd 30 Júl. 2013, 18:01

A démonnő is hasonlóan cselekedett, mint ő. Nem támadott az elején, sokkalta inkább csak méregették egymást. Mindkettejük arcán ugyanaz az undorodó tekintet, remekül, pontosan egymás ellentétei voltak az adott pillanatban. Az angyal és a démon, egyetlen közös dolog volt bennük. Mind a ketten a másikat akarták holtan látni, és semmi több. Talán még az is, hogy életükben mind a ketten nők voltak, de ezt a démonnőnél nem tudhatta biztosra. Ahogyan a démon lebegni kezdett, Jeanne is a levegőbe emelkedett, hogy kövesse a nőt, de odalentről ekkor még további ellenfelek bukkantak fel. szinte azonnal megismerte azokat a lényeket, közel három méter magas, mágiahasználó, intelligens testőrök. A démonnő testőrei lehettek fegyverrel és páncéllal. Gyorsan igyekezett felmérni a helyzetet a nő menekül, a démonok pedig felé tartanak. Ha tényleg annyira lojális testőrök, akkor követni fogják őt, ha a démonnőt követi, ellenben ha leáll harcolni, az ellenfele megszökik. Így, amikor az egyik elindult felfelé, hogy elérje őt és a tűzlabdákat kezdte dobálni Jeanne ismét magasabbra igyekezett repülni, hogy elkerülje a támadásokat. Ha ez sikerül, akkor a nő felé veszi az irányt, majd zuhanórepüléssel igyekszik hozzá megérkezni, lehetőleg hátulról, hogy az ne lássa meg, ha ez nem sikerül, akkor szemből, vagy kissé oldalról, a lényeg, hogy odaérjen hozzá és jelenleg jobb híján teljes erővel arcon üsse és így próbálja meg valamelyik ház falába, vagy éppen az utca betonjába belecsapni.

by Ajánlott tartalom