Wundagore

Átléptek a kapun, kicsússzantak a saját idejükből és a múltba érkeztek. Kisebb pánik lett rajtuk úrrá, félő hogy meg se érkeztek, kitör köztük a harc, ami aztán nagyobb katasztrófát is eredményezhet a jövőbe és az egész idővonalon.
Már amit ki tudott venni az eligazításon meg hallott néhányat. Amúgy semmit nem értett. Svarog védelmezően a társai elé áll, majd a múltbeli X-Menekre morran. Azt akarja, hogy lássák hatalmas alakját, szárnyait.
De nem akart rájuk ijeszteni.
- Mi az X-Men vagyunk. A jövőből, amikor egy Apokalipszis nevű erős mutáns uralkodik. A nevem Svarog és egykor én is az ő egyik harcosa voltam, majd kísérleti nyula. És ha sikerül a tervünk, akkor valószínűleg megszűnök a társaimmal együtt ebben a formában létezni. Nem kell tartanotok tőlünk.

~Vadóc~

Az után, hogy Magneto meg mentett, és egyenesen egy érdekes helyre kisér, ahol már eleve folyt az edzés. Magneto, le állitja, majd engem és Rozsomákot is be mutat. Első nek, az egyik nő üdvözöl minket, és egy másik is odajön hozzánk, egy vörös haju lány. Ha, jól értettem Jien. Rozsomák is be mutatkozik Jien-nek.
- Hello, az enyém meg, Marie d'Ancanto de, szólitsatok csak nyugottan Vadócnak. - Mondom, és közben oda nyújtom a kesztyüs kezemet Jien felé. Aztán, hírtelen valami fény is fel tünik, és Magneto el rendeli a harc készűltséget, egyenlőre még nem tudok mi mást tenni, ezért csak annyit teszek, hogy az alap állást veszem fel. A fényből, mintha a többiek klonjai léptek ki.
- Ez is a kébzés része? - Teszem fel, a az első eszembe jutó kérdést, a mellettem lévőnek. A fényből kilépők, szintén x-mennek nevezik magukat, én meg csak ott állok tátott szájjal.
~ Na, ebből most mi lesz? ~ Kérdezem magamban, és azért még várom hogy mi lesz a folytatás.

Jonah pajzsot épít mindenkinek majd még belenéz Jean fejébe mielőtt az képes elég gyorsan fel venni a pajzsait és elzárni magát, de a többiek védelme sokkal több időbe telne, amilyen most nincs. A fiú így is képes volt jó pár dolgot megtudni róla. Hellstrom Teddy hátát paskolta meg.
- Nyugalom kölyök. Minden rendben lesz.
Mondta a férfi és előre lépett Magneto felé. Kezeit felemelte védekezően.
- Mondok egy nevet és elfogod hinni, amit mondanék.
- Mond hangosan.
A férfi keserűen körbe nézett.
- Max Eisenhardt.
Magneto megfeszül és nagyra nyitott szemekkel néz a hatalmas alakra.
- A halálos ágyadon mondtad el. Sok évtizeddel ezután. Csak... hallgass meg minket. Kérlek.
Magneto nagy levegőt vett és az X-ire nézett.
- Beszélj.
- Hamarosan egy nagy hatalmú mutáns megteszi az első lépését. Ez a lény, egy kozmikus fajtól kapott erőket. Szinte vallássá változtatja magát. Majdnem ötven évig küzd az X-men ellene, de minden támadás egyre értelmetlenebb lesz. Minden előre lépéssel valahogy erősebben tér vissza. De most csak egy hajója van, egy csapatnyi követője és nekünk egy fegyverünk, amivel meglehet ölni. Most esélyünk van. Ha megtesszük... a világunk elveszik, de ti és milliárdnyi más ember és mutáns kap egy újat.
Magneto elgondolkodik és a x-eire pillant. A terem egyik falát emeli fel és a két csapat közé. Majd némán a mutánsaira pillant.
- Ha igazat mondanak... segíthetnek.
Mondja Kolosszus.

Sajnos nem voltam elég gyors és a telepata így is elég sok mindent ki tudott olvasni a fejemből. Éreztem, ahogy kutakodik, ahogy lapozgat az emlékeim között, és bevallom nem volt valami felemelő érzés. Talán így érezhetnek mások is, amikor "látványosan" kutatok az elméjükben.
Mikor az egyik megszólalt, hogy nem kell tartanunk tőlük felszólalok.
- Marhára nem kell, ha már ennyire békések a szándékaitok, szólj már rá a rózsaszín hajú haverodra, hogy szálljon ki a fejemből.
Mondtam, miközben továbbra is próbáltam bezárva tartani azokat az információ "dobozokat" amiket eddig is őriztem a másik telepata elől.
Mikor a srác végre kiszáll a fejemből, megkönnyebbülten fújom ki a levegőt. A fejem továbbra is fogom, nem tudom miért, de így jobban megy a koncentrálás. A férfi szavai nagyon rosszul esnek, annak ellenére, hogy igaza van. Nem készültem fel rá, hogy egy másik telepata is lehet a csapatukban. A másik pedig amire nem készültem fel, az az, hogy SENKI, sem hallotta meg a mentális sikolyomat, pedig eléggé kellemetlen tud lenni, ha valakinek a "fülébe" sikít valaki. De mindegy is. Már kiszállt a fejemből és ez a lényeg, de nem engedem, hogy másnak is belepiszkáljon a fejébe, így mentális védelmet vonok magamra és a környezetemben lévőkre.Ahogy hallgatom a beszélgetést egyre kevesebbet értek belőle. Wanda szavaira pedig reagálok is.
- Én biztos nem próbálom mégy egyszer kideríteni, hogy hazudnak -e. Az biztos.
Mondom miközben a pajzsot továbbra is tartom és szúrós szemmel nézem a pink hajú srácot.
~ A srác nem lehet sokkal idősebb nálam, mégis elérte, hogy kis taknyosnak érezzem magam.
~ Nagyon rossz előérzetem van.

A többiek is mozdulnak, a jéggyerek olyan karmokat növeszt, mint amik nekem vannak. Akárcsak tanítvány a mesterét. Egész gyorsan alkalmazkodik, persze azok a jégpálcikák nem érnek fel az adamantiummal, nomeg használni is tudni kell őket. Ez a kis futkározó meg odarohan és körbeszaladja őket. A zavartan nézegető, búsképű szőke fejét meg is kopogtatja. Rendkívül éles hallásommal kifülelem, amit az a szerencsétlen motyog, de úgy néz ki, nem engedik neki, mivel a kölyök élve fut mellénk. Közelebbről megnézve és szagolva ő is hasonlít Magira és rá is mosolyog a feltápászkodó barna. Kár, hogy nem jutott idő megnevelni a kölyköt...

Mikor a punk csinál valamit a vöröskével, nem tűröm szó nélkül. Rávigyorgok a nyikhajra a karmaimmal felé mutatva:
- Vágta már ki amatőr a szívedet, kölyök?
Szóval Jean és a hülyegyerek is telepaták. Na, velem aztán próbálkozhatnak! A szárnyait meresztgető sárkány rejtélyesen beszél, de értem, amit mond. Meg akarják akadályozni a világdiktatúrát, át akarják írni a történelmet. Merész vállalkozás!

Az új kiscsaj nem érti a dolgokat és elég szarul jött ki az első találkozása a csapattal. Meg a jövőbeli X-Mennel. Az óriás mond egy titkos nevet, ami miatt a vödörfej hisz neki. Azt állítja, 50 év múlva elbukunk és most van itt a lehetőség, hogy megöljék a fickót valamivel, ami náluk van. Magi fallal választ el minket, amíg tanácskozunk.

A fémember jószívű, de naiv fickónak látszik, egyből helyesel is. A vöröskét megviselte a pszichikai támadás és egyből el is utasít mindent. Magihoz fordulok, de időnként a többiekre is nézek, közben fél szemmel figyelve a másik csapatot:
- A szőke gyerek be van szarva, de megölte volna a fiadat, Magi. Az óriás nem engedte neki. Az én szimatom már sok kamut kiszagolt, de ez mesének túl erős. Ismerik a rejtekhelyet, a csapatot és a múltad rejtett titkait. 1 óránk van a világunk megmentésére, ahogy a kis b... mondta, úgyhogy ne tököljünk a döntéssel!

Magi hisztiző lányára nézek:
- Szivi, én inkább arra lennék kíváncsi, hogy mér' estél te össze, mikor még itt se voltak, csak a kapu nyílt meg?

Kiderül miért is van itt az állítólagos X-Men, már nincs sok idejük, hogy egy nagyon erős mutáns egyszerűen elfoglalja a világot. Higanyszál összeráncolja a homlokát és kérdően pillant körbe, itt van egy sárkány, egy óriás, meg két kölyök és visszajöttek az időből, hogy figyelmeztessék őket. Erős ez neki. Végül az apja falat emel közéjük és megbeszélhetik a dolgot, egy ideig türelmesen vár, figyeli a reakciókat, ikertestvérének nem tetszik az egész, Rozsomák nagyon magabiztos, már-már viccesnek találta, hogy az a kis szőke meg akarta ölni és csak azért nem tette mert az óriás nem hagyta neki. Ennél ő sokkal jobb, de legalább gyorsabb, nem tudta volna elkapni. Még fel is nevet mikor a mondatot meghallja. Végül úgy dönt eleget hallgatta már a többieket ő is mond valamit.
- Nyugalom - szólt először testvéréhez majd Magnetohoz fordul- Torkosborznak talán igaza van, ha általunk akarják megváltoztatni a jövőt annak biztos oka van, különben csak megpróbáltak volna elintézni minket és utána ők átírni a jövőt. Az meg ha nem veszünk róla tudomást nem megoldás. Jut eszembe Jean csak hisztizel vagy rajta a mentális védelmen?
Közben azért készen áll, ha a Torkosborz túl erős lenne és a kis agresszív neki támadna gyorsan arrébb szaladhasson még időben, szeme sarkából figyeli.

A gyerek körbe futott a termet kissé kérkedve képességivel majd átvette tőlem a lányt. Mondjuk még én beszélek kérkedésről eddig én szórakoztam egyedül itt a jegemmel.
Kezdtem egyre idegesebb lenni mintha csak húzná az időt az ellenzék velünk szemben a lánynak mellettem igaza volt semmi okunk bízni bennük. No de Magneto meglepődését is figyelembe kéne venni. Bár a közeledő gyerekre már lassan elkezdek reagálni és teljes páncéllal borítom a testemet így befedve azokat a részeket is amelyeket a lány tartásakor vissza szedtem. Mikor védekezésre emeli a fiú a kezeit én már teljes jég páncélba állok a lány és a futó fiú mellett felkészülve egy támadásra. Látom a kételyt a mi kis házi telepatánkon és a mellettem lévő lányon akit eddig tartottam.
~ Ez az egész egy vicc! A vezetőink döntés képtelenek és csak próbálkoznak valamivel mintha lenne ötletük mit kéne csinálni ezzel kockára téve mindenki életét.
Egyik kezembe pajzsot emelek másikba dárdát csinálok jégből mint egy ókori görög harcosnál: Hoplita csak teljes mértékben jégből.
Előre lépek a fiúval szembe aki védekezően tette fel kezeit.
- Ha tényleg segíteni jöttetek bizonyítsátok! Mi a garancia arra, hogy nem csak trükk és színjáték amit most csináltok, hogy fölénybe kerüljetek?
Miután ezt kimondtam kezdte magnato emelni a falat. Lábaimmal elkezdtem jeget csinálni magam alatt így ha támadnának akkor két hatalmas jégoszlopot emelek magam elé.

Jean nem válaszol a kérdésre és azt sem tudja meg, hogy testvére továbbra is ugyanazt gondolja, vagy már azért árnyalódott a véleménye. Elhúzza a száját és Vadóc ötletére lesz figyelmes, így meggyőződhetnek róla, hogy igazat mondanak, bár ő annyira nem kételkedik a dolgokban, a fényből előlépős jelenet elég meggyőző volt a számára, bár jövőbeli X-Menhez kicsit kevesen vannak. Nyugodtan figyeli az eseményeket, ahogy Vadóc odamegy az óriáshoz, megérinti és máris lemásolja a képességét, szóval neki ez az ereje, megjegyzi, hogy jobb ha távol marad tőle, nem szereti ha valaki olyan gyors mint ő, már túlságosan is megszokta helyzetét. Persze túl gyors ahhoz, hogy elkaphassa, csak figyelnie kell. Körbekapja a fejét, Vadóc és Jean is rosszul lesz, gyanakvóan tekint a másik csapatra, majd kérdően a többiekre. Közben készen áll, ha mégis eldurvulnának a dolgok még idejében tehessen valamit.
- Azt hiszem ez azért magyarázatra szorul. - fűzi hozzá

Rozsomák kérdésére rögtön válaszolok is.
- Mert látomást kapott, és nem éppen szép dolgokról szólt.
Higanyszál megjegyzésére próbálok moderált hangnemben válaszolni. Bár ezt már telepatikus úton.
"~ Kedves higanyszál, igen rajtuk volt, de nem csak az. A pink hajú is telepata, és sokkal erősebb nálam. Szerintem bármelyikünkből agyatlan zombit tudna csinálni, percek alatt."
Vadóc ötletére felfigyeltem, Magnetó felvetésére pedig bólintottam. Mikor a lány odasétál a másik x-menekhez én vadócra is kiterjesztettem a mentális védelmem, miközben megnyitottam a csatornát, hogy mind hallhassuk és láthassuk amit a lány is.
Látom a szörnyűségeket amik nagyon nem tetszenek. A testem minden porcikája remeg. Az emlékképek megviseltek, ahogy az erőm ilyen mértékű használata is, nem szoktam egyszerre többféle képességemmel kapcsolatos műveletet végezni, több mint két- három emberrel.
Amint a látomás véget ért, akaratlanul is térdre rogytam, túl sok volt ez már nekem. És most a látottakra céloztam nem az erő használatára. Hiába próbáltam visszatartani a könnyeimet, de azok hiába vettem erőt magamon, előtörtek.
Homályos tekintettel nézek higanyszálra és ha ő hozzá nem jutott volna el a kép, akkor ismét lejátszom neki azokat, mert a látottakra még tisztán emlékeztem, hiába is próbáltam volna feledni azokat.
A rózsaszínhajú telepata nem mutatott túlzottan nagy együttérzést, de mire is számíthattam volna tőle. Szavai dühítettek, de valahogy erőt is adtak, hogy megmutassam neki, hogy én nem vagyok olyan kis törékeny mint amilyennek tart. Egy gyors mozdulattal letöröltem a könnyeimet, majd felálltam és a még párás, de elszánt tekintetemmel néztem a srácra.
- Felőlem indulhatunk. Akár most is.
~ Remélem igazat mondtatok.
Teszem még hozzá, de csak magamban, bár ezt nem hallhatta, mert a mentális védelmet még mindig tartottam magamon és a társaimon is.

A gyorslábú elneveti magát azon, hogy a szőke meg akarta ölni. Az egy dolog, hogy jól fut, de ez még a fiatalkori elbizakodottság jele. Azt se tudja kivel áll szemben. Jean mentális védelme valószínűleg nem sokat ér, ha a punk ilyen simán áttört rajta, főleg ha meg is osztja többünk között, de valamit segíthet. Látom, hogy a srác rajtam tartja a szemét. Rá se nézek, úgy szólok oda:
- Nyugi, a Torkosborz nem eszik Gyalogkakukkot. Nem tőlem kell félned, kölyök!

Vadóc felajánlja, hogy segít és az ötlete a célnak megfelel, de egy leigázott világ túlélőinek az emlékeivel nehéz lesz megbirkóznia. Ha többször csinált már ilyet, akkor talán könnyebb, de ezt kétlem. Magi belemegy és azt mondja, hogy Jean majd továbbítja telepatikusan, amit a kiscsaj lát. Most ugrik a majom a vízbe! Az öreg vödörfej szétszedi a falat és elmondja, mit találtak ki, az óriás pedig beleegyezik.

Ha Vadóc odamegy és tényleg elszívja a képességet az emlékekkel együtt, akkor a mentális továbbítás közben látom, hogy megnő, az óriás pedig összemegy. A kiscsajnak szerencséje van, hogy ilyen rugalmas az egyenruha, különben már pucéran pirulna előttünk. Amit a vöröskétől azért megnéznék... A képek láttán egyértelmű, hogy igazam volt. Apokalipszis világában az atomháború után is tragédiák hegyei következtek és Magi lett az ellenállás vezetője. Szinte mind eltűntünk, az én sorsom nem teljesen tiszta. A jövőben ez a kis csapat próbált segíteni az embereknek egy kis szigeten, de mivel ott már nem maradt esélyük, visszajöttek, hogy elejét vegyék az egésznek a mi segítségünkkel. Szinte még nekem is sok ennyi pusztulás a világon, mint ami abban a korban történt. De fura ez, múltbéli eseményeknek látni a jövőt!

Ha Vadóc ezt megcsinálta és összeesik, megállapítom, hogy tényleg nem volt felkészülve. Jean is összeroskad a sírástól, a kis b... meg becsmérlően beszól neki. Sajnos igaza van, de ne ő cseszegesse a vöröskét, úgyhogy én is reagálok:
- Te talán ekkora fenoménként születtél, punkocska? Majd a harctéren mutasd meg a tudásodat!
A barna csaj azt mondja, be tudta volna zárni a kaput és ezt akadályozták meg telepatikus úton, így már másodszor látja a sok szörnyűséget. Inkább itt marad, vigyáz a kevésbé harcedzett diákokra. Na, az ő sorsát sem láttam a jövőben. Talán ott is ő nyitott kaput, de most nem érünk rá ilyeneken agyalni, cselekedni kell.
- Ja, menjünk! - mondom a könnyeit törölgető, de elszánt vöröskével egyetértve.
A földön ülő, riadt gyerek szavaira felkapom a fejemet, akármilyen halkan is mondta:
- Mire célzol, kölyök? Tisztán kell látnunk, minden részlet számít!

A szituáció kezd egyre jobban átláthatatlanná válni számomra így kissé csöndbe maradok jégpáncélom mögött ha valóban megtörténik az eszme csere én csak egy támadásra fogok felkészülni másra nem igen egyáltalán nem bízom ebbe az egoista bagázsban. Az egyetlen ember akivel eddig egyezett a véleményem az a mi rozsomákunk volt aki ugyanúgy ketté akarta őket tépni mint én viszont most ő kis kissé vonakodva de belement és elhitte a meséjüket. A jég a lábam alatt amit csináltam lassanként egyre terjedelmesebb lett készen állva bármikor, hogy szétzúzzam ezeket a mitugrászokat előttem de mivel társaim nagy része úgy dönt bíznak bennük így a jeget eltüntetem és csak a hoplita felszerelésben állok ott a továbbiakban. A lelki szóra kicsit felkaptam a fejemet.
- Ám legyen akkor mennyünk.
~ Neked pedig mindjárt adok olyan lelki pátyolgatást.....

Először nem érti az óriás szavait de aztán Jean lejátssza neki is a képet, ahogy mindent lát összeáll neki a kép és most már megérti a helyzetet. Nagy a tét. Ennek ellenére csak mosolyog a rózsaszín hajú srác nagyképűségén, lehet kicsit túlzásba viszi a dolgokat. Rozsomák válaszára csak megrántja a vállát és szokásos hangsúllyal válaszol.
- Ki tudja, lehet még a Gyalogkakukk, Torkosborz jó kombináció is lehet. Csak nehogy lemaradj.
De mire végigmondja a mondatot elindul a riasztó, gyorsan a képernyő felé kapja a fejét és látja azt az űrhajót amiről beszéltek, Apokalipszis elindult és a hadsereg nem tudja megállítani. Wanda itt akar maradni és itt is marad Vadóccal meg a másik csapatból azzal a "nagyon veszélyes" fiúval. Nem baj, legalább miatta nem kell aggódnia, és van aki itt i tartja a frontot. Gyorsan szokás szerint a többiek elé rohan a repülőgéphez és ott várja meg őket, majd mikor megérkeznek felszáll és várja az indulást. Közben azon gondolkodik vajon az a nagy piros, hogy fog felférni.

~Jean Grey~

Megszólal a riasztó, Magnetó, pedig kiadja a parancsot. Én még egy fél pillanatig szúrós tekintettel nézek a punk srácra, majd megindulok a repülőkhöz, közben pedig végig tartom magunkon a mentális védelmet és nem is áll szándékomban levenni azt magunkról.
~ Még mindig nem bízom bennük, de ha vészhelyzet van, akkor menni kell.
A másik csapat X-men is velünk tart, ami vegyes érzéseket kelt bennem.
~ A szőke srác tartja a frontot. Remek, csak aztán ki ne derüljön, hogy ez okozza Vadóc és Wanda vesztét, mert akkor nagyon megbánja.
Felszállok én is a repülőhöz, majd várom Magnetó további parancsait, közben pedig továbbra is rajta tartom a szemem, a másik x-men csapaton.