'Sup? Club

Tényleg bedobta magát, az első kiábrándító menet után szüksége is lesz rá, amúgy se vagyok egyszerű eset de így, főleg egy hosszú kimaradt idő után. Most arra megy hogy törölje az előző emléket, ha így halad sikerülni is fog, talán. Nem emlegetem, nem fogok beszélni róla de emlékezni fogok erre és egyszer legyél bunkó és járass le mások előtt, nem vagyok az a típus aki ezzel aláz le bárkit is de burkoltan hogy csak te értsd ezzel foglak képletesen tökön rúgni. Egészen addig amíg véletlenül nekem nem lesz valami olyan botlásom hogy egyezségre tudunk jutni és elfelejtjük őket végleg. Addig is, most rád hagyom a nehezét, nem vagyok mozdulatlan de nem is olyan aktív mint az előtt. A lassú mozgását próbálom kicsit sürgetni, nem mintha egy kis kivárás után nem tette volna meg magától, már ki is kapcsolt, annyira hogy el is felejti hogy egy kanapén vagyunk és a földre érkezünk. Ki is zökkent egy kicsit és szerintem az ijedtségem ő is megérezte, azért még remélem verseny képes a paci, mert úgy jött ki a lépés hogy most én irányítok, élek is a lehetőséggel de nem hagy kibontakozni, talán nem akart újra leelőzni. Átfordít és kicsit jobban durvul a dolog, talán csak azért vagyunk még egyben mert mindketten jobban bírjuk a gyűrődést mint egy halandó. Azért ennek lehet lesznek kisebb nyomai utána, de viselheti őket büszkén bizonyítékként. A végén már nagyon úgy tűnt hogy küzdött de csak sikerült elérnie amit akart és elvinnie amit szerintem jobban megérzett mint eddig bármit, főleg a harapásra gondolok, ami nem az éhség miatt volt, hogyha nem lenne egyértelmű. Kissé erőtlenebbül de tartom még magam míg ő is eléri a határt, lássa kivel van dolga, nem tudnék nyugodni ha csak úgy leállnék annak ellenére se hogy ez esetben ő maga még megdolgozhat érte.
Hosszan elnyújtott menetre sikerült a végén elégedetten át is ölelem és hozzábújok.

Úgy tűnik ez már jobban tetszett neki, hozzám is simul a végén, és ölel, mint egy jóllakott kismacska. Simogatni kezdem a hátát, miközben kifújom magam, és érzem, ahogy jobban kívánom a vért - talán a frissen szerezett sebeim gyógyulása, talán a feszített tempó is rátett, de érzem az éhséget. Viaskodok magammal, hogy felkeljek egy újabb üvegért, vagy se. Egyelőre olyan jó feküdni, most, hogy elértem amit akartam.
- Mennyire vagy szomjas? - teszem fel végül a kérdést, mert csak nem hagy nyugodni a szomjúság téma. Mármint, én bírnám még, de nem akarom, hogy Irina szomjazzon. Amennyiben azt mondja, hogy szomjas, akkor felállok és kimegyek ruha nélkül a szekrényig, kivenni az utolsó előtti üveget. Hát igen, sok fel volt halmozva, de nem ekkora fogyasztásra. Otthon még van bőven, de itt kezdjük kiapasztani a készletet. Ezt egyelőre nem mondom, hanem visszamegyek, és kinyitom a palackot, miközben előkeresem a poharainkat, és töltök magunknak.
- Egészségedre, mi amor. - nyújtom neki a poharat, és elhelyezkedek mellette - mert gondolom nem maradt a földön. Próbálok továbbra is a közelében lenni, és átkarolni ha engedni, összebújni vele. Ha a kanapén ülünk, ha a földön fekszünk, lényegtelen, de hirtelen felpattanok, és kihúzom a bútordarabot, természetesen illedelmesen felsegítve róla előtte, ha rajta ül, hogy elfekhessünk rajta kényelmesen. Ez után lefekszek rá, és hagyom, hogy hozzám bújjon ha szeretne.

Ez már mindjárt jobban tetszik, mi?  Sikerült volna megfárasztani, fel is nézek rá hogy leellenőrizzem az arcát, nem úgy néz ki mint aki bánja, de látok valami furát az arcán. Fürkészem az arcát, megcirózom a mellkasát és kérdezném hogy van e valami amikor felteszi a nagy kérdést. Gondolhattam volna, ejtettem rajta néhány sérülést amiket regenerálni kell, de az előbb használat el az energiáját. Nem akarom hogy felkeljen de nem éhezhet miattam és nekem sem árt egy pohárral.
-Egy pohárral jól esn. - ahogy kezd felkelni, felülök én is -De ráér még.
De ki sétál úgy ahogy van ruha nélkül, egy pillanatra el is kalandozok, de akit észbe kapok felkelek és oda somfordálok az ajtóhoz fel véve a poharakat a földről útközben, amilyen rossz helyen voltak csoda hogy nem estünk rájuk, aztán neki támaszkodva a félfának. Először nézem őt, mostmár jogom van ilyen feltűnő módon méregetni de most a sebeket és foltokat nézem amiket csináltam, aztán azt amit csinál. Tudtam hogy nagyon gyorsan faljuk és egyszer kifut a készlet és még van idő úgyhogy tartalékolnunk kell egy kicsit és neki tényleg nagyon a szüksége rá. Előhúzom a hátam mögül a poharakat amikor látom hogy indul keresni őket és át nyujtom neki. Megvárom támaszkodva amíg megfordul és ekkor át is nyújtja a poharat, kimondja a vicces szót, legalábbis ami a mi szánkból az, meg is mosolyom.
-Neked is.
Először úgy néz ki hogy átkarol, lépek is közelebb hozzá, aztán mintha törölték volna a parancsot "elszalad". Furán nézek utána, ja, a kanapé "kétszemélyes ágy" formája, majdnem elfelejtettem. Támaszkodok még egy kicsit kéretve magam aztán csak oda billegek és hozzábújok megint, a poharamból csak egy kortyot iszok és lerakom, ha kezemben marad szinte biztos hogy elfogy. Inkább felé fordulok és át dobom rajta az egyik lábam, a vállára hajtom a fejem és pihentetem a szemem.

Cirógatni kezdi a mellkasom, pont a kérdésem előtt, mire természetesen igennel válaszol. Nem csodálom, eddig is mohónak tűnt, és most van is miért igyunk, elég szép menetet letoltunk azért. Azt mondja, hogy ráér még a vér, de nem akarom megvárakoztatni, tudom, hogy milyen rossz a szomjúság. Ahogy kimegyek, szinte érzem rajtam a vizslató tekintetét. Hagyom, hogy legeltesse a szemét azon, amit lát, és nem sietek a sétával. Mikor visszaérek, természetesen végignézek Irina testén, úgy érzem nekem is jár ennyi, különösképpen azokat a pontokat veszem szemügyre, amiket eddig takart a ruha. Meg kell mondjam, nem csalódtam, tetszik amit - vagyis amiket - látok. Érzem, hogy kezd feltámadni bennem megint az étvágy, ezért inkább keresni kezdem a poharakat, amiket végül a háta mögül húz elő. Odalépek hozzá, és megpróbálom megcsókolni, mielőtt elveszem tőle az említett tárgyakat, ha hagyja. Érezheti, hogy ismét ágaskodni kezdek a csók közben, majd ha végeztünk - komoly önkontroll által - töltök magunknak a vörös italból. Reflexből mondom mi hogy egészségünkre, bele se gondolok, de szerencsére nem nevet ki, csak mosolyra görbül a szája. Istenem, akarom!
Mikor elkezdene hozzám bújni nem bírom tovább, és kihúzom a kanapét, így már nem fogunk leesni róla legközelebb. Miután lefekszem, egy ideig kivár, mintha kéretné magát, aztán szép lassan hozzám sétál, leteszi a poharát, és idebúj mellém. Felém fordul, így nem látja hogyan hat rám a közelsége, és az hogy átdobja rajtam az egyik lábát, de érezheti, ha igazán hozzám simul. Végigsimítok a hátán, és közelebb húzom magamhoz ha kell, hogy érezhesse, mi jár a fejemben, de egyelőre nem cselekszem, várok a reakciójára.

Kölcsönös a munstra, nem tudom hogy tudok-e pirulni de ha igen biztos lát egy halvány pírt. Minta ő is zavarában kezdené a poharakat keresni amiket büszkén előhúzok. Ha nyúl értük húzom őket magam felé hogy közeledjen és megcsókoljon, nem hinném hogy magától nem tette volna de azért egy kis bátorítás vagy nem is tudom. Már fordultak volna ki a poharak a kezemből és emeltem a szabad kezem hogy átölelem a nyakát de kiveszi a kezemből a poharakat és fordul hogy öntsön, pedig éreztem amit éreztem. Még így is ekkora kontrollt...mennyire lehetett beindulva már akkor amikor táncoltunk a körbevezetés után? Megmosolygom a köszöntőt majd vissza a kanapéra, immár kényelmesebb formában. Kényelmesen elhelyezkedek félig rajta, mellette mintha éreznék egy kis biztonságot és behunyom a szemem remélhetőleg nem bóbiskolok el.
Időm se lett volna rá, elkezdett szorítani magához, mintha eddig nem tűnt volna fel hogy még mindig nem bír magával. Kaján mosolyra húzódik a szám de még mindig csukott szemmel fekszem, egyre húzódva az arcom és egyszer szorosabban kezdek hozzá bújni én is. Vajon egy macskás dörgölőzésnek lenne valami hatása, csak viszonoznám a szorítást Ha meg volt a kis hullámzás amivel hozzá dörgölőztem, kinyitom a szemem hirtelen felnézve rá. Jó lenne, tudom, én is akarom de a vérhiánya csúnya dolgokat tud kihozni egy vámpírból és még nem kéne úgy látnunk egymást, vagy már valami közeli szituban sem, úgyhogy a huncut tekintetem meg változik, mintha kérlelném, közben meg tudom hogy helyesebb lenne ha pihennénk. De ezek után, nem fog, úgy se bír magával, nem bánom csak nem akarok csúnya véget a kapcsolatunknak amit nem tudom hogy kimondhatok e hogy az, mert még foglalkozik velem, de mi van ha ahogy kilépünk az ajtón már csak egy csaj leszek újra, aki ráadásul meg volt és jönne a megbánó szöveg, de ezt nem akarom megbánni.

Ahogy szorítani kezdem, ő is szorosan nekem simul, tehát nincs problémája a dologgal. El is felejtettem mondani, hogy nem csak ő telhetetlen kettőnk közül... mikor kinyitja a szemét, és rám néz, szinte kérlelően, elveszítem a fejem, és hanyatt döntöm, miközben megcsókolom, majd játékosan megharapom a nyakát, és végigsimítok az ujjaimmal a combján, utat keresve a korábban már megdolgozott testrészhez, hogy egy kicsit odalent is megcirógassam. Megszívom a nyakát, nem túl durván, de azért egy kicsit vadul, tesztelem mennyire indítja be a dolog, aztán elhúzom a fejem, mélyen a szemébe nézek, és úgy dolgoznak odalent a kis huncut ujjaim. Hagyom, hogy ő is eljátszadozzon ha akar, aztán amikor már nem bírom tovább, újra behatolok a kis barlangjába. Most nem fogom vissza magam, nem gyengéden kezdek neki, hanem egyből vad tempót diktálok, de azért arra ügyelek, hogy ne legyen túl korán vége - amúgy is, az előző kettőnek hála valamennyit nőtt a tűrőképességem a mai napra. Hagyom, hogy ő is meghajtson, többször is átfordítom magunkat a kanapén, hogy mindketten lehessünk a domináns szerepben, sőt egy ponton fel is emelem, és a karjaimban tartva mozgatom egész testét. Szinte észre se veszem, amikor feltöltöm odalent, az agyam teljesen kiégett, és nem áll le a testem sem, tovább mozgok, és nem állok le egészen a második alkalomig. Azon se csodálkoznék, ha már nem lenne kanapé alattunk, csak egy halom fűrészpor, meg anyag. Ha végeztünk, szorosan ölelem magamhoz, érezheti ahogy dobog a halott szívem, mintha ki akarna ugrani a helyéről.
- Szeretlek... - suttogom a fülébe önkéntelenül.

Egy pillantás elég volt ahhoz hogy letámadjon és azonnal hanyatt döntsön, próbálok ellenkezni, nem valami erőteljesen de finoman jelzem hogy tartanunk kéne egy kis szünetet. Annyira hatásosra sikerült a tiltakozásom hogy semmit nem vett észre belőle vagy pont hogy ösztönzésnek vette, mondjuk ha leállt volna az lehet jobban zavart volna de csak a saját érdekeinket szerettem volna nézni ezzel. Finoman tolom el a csípőjét és ha hagyná súgnám neki hogy várjon még, a  módfeletti ellenállásommal ami annyit takar hogy...hagyom magam, húzom fel a lábam ahogy halad a keze, az ujjaimat végig vezetem a gerincén a tarkójáig közben, amikor célhoz ér a keze, elkezdem cirógatni a tarkóját és lassan rá kulcsolni a lábaim egyre jobban szorítva és húzva, jelezve hogy nem ezt akarom, épp ezért nem is viszonzom. A harapásra a másik kezem az oldalára siklik, amikor szívni kezdi a bordáiba mélyesztem a körmeim és húzni  kezdem magam felé, közben türelmetlenül emelem a csípőm és halkan nyöszörgök. Értette a jeleket és módot váltott a finom kezdést mellőzve ami váratlanul ér és rövidíti a csúcsra jutás idejét. Az első átfordítás után nem soká kénytelen visszavenni az irányítást, úgy néz ki most ő bírja jobban, meg is hajt mint egy versenylovat. Nem sok hiányzott már nekem sem de amikor érzem hogy végzett leállok számítva hogy ő is, ennek ellenér megragad és maga kezd mozgatni, időm sincs reagálni csak kapaszkodni belé, masszív kanapé lehet hogy ezt bírja egy kis recsegéssel, bár szerintem a hangom azt is elnyomja. A végén egyszerre ér minket a gyönyör  és szorosan át ölel, kissé erőtlenül követem a példáját és temetem a nyakába az arcom. Aztán kimondja...ilyen rövid idő után, kicsit meg is lepődök de nem akarok neki hazudni így nem vágom rá hogy én is, kedvelem és vonzódok hozzá de több kell még ahhoz így csak szorítok kicsit a laza ölelésen jobban bújva a nyakába. Remélem nem ábrándítja ki  hogy nem adtam konkrét választ, átverni nem akarom.

Miután végeztünk, és rájövök hogy mit mondtam, elgondolkodom. Talán pontosítanom kéne, mielőtt félreérti. Nálam máshogy működik a szeretet, mint a többieknél, ezt már korábban is megfigyeltem. Szeretem a pénzt, szeretem a szigetem, a népemet, szeretem Alexát, és most szeretem őt is. Szerelmes? Az is lehet, de még nem hiszem. Inkább amolyan fellángolás, és ebből még bármi lehet. Egyelőre vele akarok lenni, próbáljuk ki milyen együtt, a szex tuti hogy stimmel, de a többi dolog még kérdéses. Ha így folytatja, még a nyilvánosság előtt is felvállalom, hogy most vele vagyok. Úgy döntök, hogy inkább nem mondok semmit, lehet, hogy úgy gondolja aranyos volt tőlem - mármint, eddig elég gyerekesnek tűnt az ilyesmi gondolkodáshoz.
Végül szótlanul lefekszem az ágyra, továbbra is a karjaimban tartva, és magamhoz ölelve. Nem veszem rá a fáradtságot, hogy kihúzzam belőle, jó így, viszont mostmár tényleg belefér egy kis pihi. Ha bírjuk.
- Remélem nem nagy gond, hogy nem hagytalak inni. - mondom mosolyogva, és cirógatni kezdem a hátát. Nem tudom miért kellett felhoznom a vért, most megint megkívántam. Szerencsére van még bent, de nem mozdulok érte. Eddig is én ugráltam, most ő van felül, egy kis önzőség belefér, és igazán tölthetne ő is. Ha nem, akkor majd később felkelek, egyelőre jó így, ahogy nekem simul.

Kicsit megijesztett vagy inkább csak meghökkentett... sokkolt?  Nem, nem tudom leírni, vegyes érzések, mert nem tudom eldönteni hogy nála így megy egyik percről a másikra képes rózsaszínt látni vagy ilyen könnyen dobálózik ezzel a szóval. Egyik sem jobb a másiknál, a legjobb ha nem mondja ki akkor se ha így van hanem inkább érezteti. Van egy sanda gyanúm hogy az utóbbi lesz, egy szeretet ribivel van dolgom, azok alapján amiket korábban elmondott talán nem is tudja pontosan mit is jelentene ez a szó. Zavar hogy nem tudom most mi is van, de lényegtelen, a tetteit figyelem a szavai helyett.  Utoljára amikor kimondtam a varázs szót, hmmm jó pár éve lehetett és a szüleimnek,  mindegy nekem nehezemre esik kimondani de  mindenkinél más súlya van. Idővel úgyis rá jövök nála ez mennyire komoly....nem hiszem el hogy ezen kattogok.
Amikor hátra dől leszállok róla és  mellé dőlök  a fejemet a vállára téve cirógatom az oldalát. Nem hagyott inni? Magam tettem le a poharat, de ha megemlítette ezen jár az esze. Éhes a drága, fogom vissza, de nem úgy tűnik mint aki mozdulni óhajt, célzás akart lenni hogy hozzak neki, sajnos szőke vagyok, fogalmazz világosan.
-Ugyan, direkt tettem le hogy ne igyam meg rögtön az egészet.
Nem ölelem át és nem pakolom rá a lábamat se hogyha akar fel tudjon kelni. Nagyon illúzió romboló lenne ha most megkérdezném az időt? Nem azért mert unnám a társaságát csak kíváncsi vagyok, tusolni szeretnék, tiszta ruhát felvenni és ha a puha ágyamban lennénk se lenne hátrány. Lehet azért nem tudok rendesen aludni otthon se mert nincs mellettem senki és valahol azért magányos vagyok amit elnyomok magamban, majd egyszer kiderül. Ha aludni nem is fogunk most, remélem hogy ő is pártol egy kis pihit.

A szavaimra nem ajánlja fel, hogy hozna ő inni, ami nem is annyira érdekel - igazából fel tudok kelni érte, nem esik le a korona a fejemről, csak jól esett volna egy kis törődés a részéről. Egész éjjel körülötte ugráltam, és az ágyban is őt helyezem előtérbe az első esetet leszámítva, jól esne egy kis viszonzás. Mármint oké, hogy beengedett a bugyijába, de ezzel nem csak én jártam jól, ezen felül igazán viszonozhatná valahogy... vajon milyen a technikája? Viszont most toltunk le három menetet, nem fogom megkérni, hogy még szopjon is, amúgy se tűnik olyannak, aki ilyen könnyen belemenne. Úri nő ez, tudni kell bánni vele, különben könnyen elijeszti az ember - vagyis inkább a vámpír, az ember nem hiszem, hogy elijesztené. Úgy kell megszelidíteni, mint egy őzikét. Hagyni, hogy ő közeledjen. Na most, ez mind szép és jó, de a vérproblémám nem fog megoldódni.
- Nem kell félteni, van még. Sőt, ha nagyon kifogynánk, odakint áll egy sofőr a bérelt autóval, szintén rám vár. Ha nagyon szomjasak vagyunk, őt is behozhatom ide. Legalább egyből a forrásból ihatunk. - mondom, miközben lassan felkelek, és a poharainkért megyek. Idehozom Irináét, és a sajátomat is, az üveget pedig a kanapé mellé teszem, hogy könnyen elérhető legyen. Ki is iszom a poharam tartalmát, várok egy kicsit, hátha ő kér még, és ha igen, akkor töltök neki - ha nem, akkor viszont visszafeksem az ágyra, és hozzábújok, felé fordulva, és a hajába simítva. Nem akarom letámadni, de meg akarom csókolni, úgyhogy óvatosan felé közelítek az arcommal.

Mintha kicsit húzta volna a száját hogy nem mozdultam a célzásra, ha világosan kérsz akkor szívesen segítek, persze ez függ attól is hogy mi a kérés tárgya. "Lusta nőket nem szeretik", mondta ezt anyám aztán elküldte a házvezetőnőt, na lényeg a lényeg, nem lusta vagyok hanem kényelmes és még értetlen is, kikérem magamnak. Ők rontották el, 38 éves vagyok, eltartott, egyedülálló, mármint azt hiszem még igen, egész nap alszok és nem szólnak érte, nem fognak be házimunkára, pfff nem én tehetek róla...le kéne állnom  ezzel a fajta poénkodással mert általában nem értékelik, régen nem voltak ilyen merevek.
Amikor közli hogy ne aggódjak kint áll egy kocsi sofőrrel benne, naiv voltam hogy azt gondoltam haza ugrik tartalékért, helyette inkább a pasit/nőt ajánlja fel. Először morbidnak tűnik... aztán kicsit belegondolok hogy az élőforrásból mennyivel finomabb, rég volt már.  Az utolsó áldozatom pont sajnáltam, értékes embert vettem el a világtól, de a lebukásomat kockáztatta, ki gondolná hogy egy tetoválógép nem viszi a vámpírbőrét. Amikor meghalt a gép akkor meg  olyan furán nézett, megijedtem, hirtelen cselekedtem de legalább jól laktam, egyetlen áldozat akit kis híján megkönnyeztem, jó barát volt. De ez egy idegen ember, nyelek egyet.
-Lehet hogy azt nem kéne. -jegyzem meg, gondolom nem túl meggyőzően.
Ugyanis a szemem úgy megcsillant mint egy ragadozónak, reménykedni tudok hogy nem látta meg. Oda adja a poharam amiben még az előzőleg kiöntött vér nagyja benne van, körkörösen mozgatom a poharat, ha mohón lecsapom mint egy felest lebukok hogy beindult a nyáltermelődésem a sétáló "borosüveg" gondolatára. Na annál nem lenne problémám a kibontással, de leálltam az élőkről, de ha felajánlják, biztos az éhség beszél belőlem, mégis csak hevesen kezdem kiinni a poharam. Leteszem a poharat és visszadőlök, most ő fordul felém és bújik, lassan hajol közel, gondolom csókért. Az a veszélye hogyha még egy ilyen menetet lenyomunk tényleg kelleni fog az a sofőr. Mármint nem nekem de ha már itt lesz....

Mintha felcsillanna a szeme a sofőr említésére. Szóval a vadászat ötlete tetszik neki, mi? Tudom is hogy csinálnám. Behívnám a clubba, és bezárnám mögötte az ajtót, aztán eltűnnék... ketten együtt vadásznánk le, játszadozva az étellel, a frászt hozva rá, mielőtt elkapjuk, és aztán megosztoznánk a vérén. Véres szájjal, a vadászattól bódultan tehetném újra a magamévá, a friss hulla mellett...
Megcsókolom, és érzem, hogy mocorogni kezd odalent újra a szerszám, de visszafogom magam, jó lenne egy kis pihenés... vagyis, ha Irina letámad, nem mondok nemet, de most nem kezdeményezek, inkább megmarkolom a haját, miközben bedugom a nyelvem a szájába, és vadul, mohón megcsókolom. Ha visszacsókol, ugyan ilyan hevesen, akkor megragadom, és magamra húzom a testét, hogy ő legyen felül, nem teszem be neki, de érezheti, hogy kívánom a dolgot - vannak előnyei a vámpírságnak. Ehelyett csak csókolom, a hátát cirógatva, simogatva az egyik kezemmel, miközben a másik a mellére siklik, és azzal is játszadozni kezdek. Ha elhúzódik, befejezi a csókot, akkor remélhetőleg szabad prédát jelent a nyaka, azt is elkezdhetem újra csókolni, harapni. Kissé megkapargatom a fogammal is a bőrt, játékosan, nem harapok bele túl mélyre, csak épphogy érezze a dolgot, és figyelem a reakcióját.

Azt hogy mennyire hangzott hitelesnek vagyis mennyire vette be amit mondtam még ma kiderül úgyis. A szerénynek induló csók pedig elég hamar át csap vad smárolásba, aminek nah az lesz a vége mint gondoltam, már magára is húzott vagy inkább rántott. Csókközben feltolom magam négykézlábra majd lassan szétválasztom a szánkat és súgom neki miközben a szemeibe nézek.
- Szerinted nem lenne jó egy kis pihi? -pislogok rá nagy szemekkel.
Ha igen választ ad, vissza engedem magam és kényelmesen elhelyezkedek rajta és becsukom a szemem, jól esne, csak 5 percet. De valószínűleg nem azért rántott magára mert pihenni van kedve, ismét. Úgyhogy ha semmilyen választ nem kapok lefekszem mellé háttal, stabiloldalfekvésbe , így is "sebezhető" vagyok de nem hinném hogy olyan alattomos lenne, max bepróbálkozik még egyszer. Pedig most van a legrosszabb része a virrasztásnak amikor készülök átesni a holtponton. Ha egy az egybe elutasítja a pihenés ötletét akkor nem tudok vele mit kezdeni, leszállni valószínűleg nem fog hagyni hanem azon lesz hogy kedvet csiholjon, ami van, éberségből van hiány.
Talán segítene ha feldobnék valami témát, ami kicsit lelombozó és ilyenkor hagy cserben a kreativitásom.

Leállít, hogy baszná meg, vagyis én akarom őt, nem hiszem el ezt a nőt. Akarom, most is, mint korábban, és ezt szerintem érzi ő is.
- Úgy tűnik mégse vagy olyan mohó. - mosolygok, és sóhajtok egyet. - De rendben, pihenjünk egy kicsit... - mondom, és hagyom, hogy rámfeküdjön, miközben továbbra is nyomja odalent az én kis játékszerem, amivel nem igazán akar játszani. Kicsit meg is mozgatom, mintha noszogatnám, de másképp nem adom jelét a dolognak. Inkább simogatni kezdem a hátát, aztán játékosan cirógatni az ujjam végével, a nyakát is, és levezetem a fenekére, azt is körbejárom. Nem akarok pihenni, hát nem érzed? Téged akarlak... még sose akartam senkit ennyire. De nem, te feküdni akarsz, játszadozol velem most is, én pedig tűröm, mert elég hülye vagyok hozzá... Az egész testét cirózom, a combját is ha hagyja.
- Egyébként ha gondolod, aludhatunk is... - mondom, bár nem túl meggyőzően. De ha tényleg aludni akar, lenyugtatom magam, és hajlandó vagyok kicsit kikapcsolni, nem fogom erőltetni, és egy este alatt elhasználni minden alkalmam... még a végén azt hiszi, hogy tényleg csak egy estés, vagyis egy nappalos kalandot csinálok ebből az egészből, pedig többre tervezek.

Még hogy nem vagyok mohó, kuncogok.
-Majd ha egyszer elememben látsz, megváltozik a véleményed.- mozgolódok kicsit- Nappal amúgy sem vagyok valami aktív, gondolom ez rólad nem mondható el.
Ez a sóhaj elég beletörődő volt, tudom kicsit csorbítottam a férfiasságán azzal hogy elutasítottam de majd vissza tornázom amint akad alkalmam teljes erőmben, és főleg nem fényes nappal. Tudom, amikor be vagyunk zárkózva akkor érdemes ezeket a szükségleteket letudni éjjel meg csavarogni vagy bármi a szabad levegőn, de vannak berögződések. Idővel ki lehet őket iktatni, addig is kicsit szenvedős a dolog, ha tényleg komoly dolgot szeretne majd megkísérlem az átállást. Mondjuk, említette hogy rengeteg a dolga ezért is akarja rám bízni a klubbját, valószínű hogy nappal intézkedik úgyhogy lehet mégse kell változtatni a szokásokon. Cirógatni kezd, mindenhol húzódik ahol hozzám ér, főleg a combom, a hideg futkos,  ajj tudtam hogy nem  hagyja annyiban, a kicsi énjét is mozgatja, a türelmetlen mindened! Kissé ellent mondásos hogy ezt csinálja és mellé felajánlja az alvást, igaz nem túl lelkes.
-Idegen helyen még mindig nem megy az alvás különben már beásítottam volna még az elején....amikor kinyitottad az irodát...ha hagytad volna. De nyugi valahol a holtpontnál járok és nem soká átesek rajta, addig kell az a párperc nyugi.- megköszörülöm a torkom - De utána nem tudom hogy elég lesz-e készlet és az erőd, de majd én is visszafogom magam ha szükséges. -mosolyra húzódik a szám, úgyse hagyná.
Kis csönd után újra megszólalok.
- Ja és nem zavar ha beszélsz hozzám, mesélhetsz nyugodtan. Ööö mondjuk hogy mi volt a legmeredekebb hullás sztorid eddig? Vagy amiről szeretnél beszélni, nem vagyok jó témaválasztó.

- Rajtam nem múlik. - kacsintok a lányra. - Szívesen látnálak elemedben. - suttogom, és kicsit megszorítom a popsiját, meg talán jobban nekifeszülök odalent, de mást egyelőre nem csinálok. Legyen neki pihenés, de attól még húzhatom az agyát.
Kicsit megborzong a cirógatásomra, nem tudom, hogy azért mert élvezni, vagy kellemetlen neki. Egyelőre viszont nem szólt, úgyhogy folytatom a dolgot a beszélgetés közben.
- Mi az hogy idegen hely? Hiszen ez az egész épület a tiéd. - nyújtom ki a nyelvem, és ha ő is kinyújtja az övét, akkor megpróbálom megcsókolni, és játékosan megharapni a nyelvét. - Mondtam, hogy leharapom. - suttogom a csók után, de nem támadom le jobban, egyelőre feszegetem a határait, most azt akarom, hogy ő támadjon le engem. Gondolom nehéz lesz kiharcolni.
- Nem hiszem, hogy sajnálod, hogy nem hagytalak aludni. - mosolygok. - Egyébként nem kell visszafogd magad... minden megoldható. - simítok végig teljes tenyérrel a testén, különös tekintettel a fenekére, aztán folytatom a cirógatást, de mostmár két kézzel.
- Szinte egész este én beszéltem, kezdd inkább te. Neked mi volt a legmerekedebb? - teszem fel a kérdést. Szeretem hallgatni a hangját, és tényleg csak én beszéltem szinte, ő alig mondott valamit. Aztán ha befejezte, mielőtt belekezdenék az én részembe, felteszek egy új kérdést.
- Amúgy én se vagyok túl jó témaválasztó... de mondjuk... mi volt eddig a legmeredekebb élményed az ágyban? - teszem fel végül a kérdést. Kinézem belőle, hogy csak azért, hogy beszóljon, a mi első menetünket mondja, de csak nem. Ha mégis, akkor láthatja, hogy megsért vele, és rosszul esik, de amúgy nem reagálom le, csak kicsit szótlanná válok, és hümmögök.

Lemertem volna fogadni hogy szívesen látna úgy, ha sikerül viszonylag mélyen aludnom, azaz teljesen üres a ház sikerül, csak sose volt hova elvezetni az energiát és egy alvás nélküli nap után ugyanolyan fáradt lettem újra, mint voltam és semmi értékeset nem csináltam, wuhuu. Sóhajtok amikor még inkább nekem nyomja mit inkább bennem szeretne tudni és mellé megmarkolja a hátsóm, na erre még jön a cirógatás még egy nagy sóhaj társaságában, rendben, cserébe a mellette pihenő kezeimmel cirógatom az oldalát és kissé fentebb araszolok, mocorogva mint egy kukac.
- De érted, ma tettem be ide a lábam életemben először, na. -a végén kinyújtom én is a nyelvem válaszul ami után számítottam csókra amit megszakít hogy megcsípi a nyelvem. Visszakapom a játszadozás azzal hogy nem hagy pihenni és előbb utóbb megunom ezt és levezetem a dühömet rajta, valamilyen formában, segítek, nem úgy mint még korábban.
- Hazudnék ha azt mondanám mégis.
Gondoltam hogy nem kell visszafognom magam, de majd ezt én eldöntöm magam adott helyzetben. Mi lett azzal a kijelentésével hogy a klub vendégeinek, vagyis gondolom aki belép az ajtón és nem alkalmazott, véresen komolyan veszik a védelmüket vagy mi, hát jó, igaz most egy vendég sincs, sőt rajtunk kívül  senki más se de vajon ezt mondaná telt háznál is? "Ne fogd vissza magad." Jó is lenne inkább ezt hallgatni ahányszor egy jó illat után fordulok. A kérdésemet meg hárítja rám, hmm nem öltem olyan sokat és kevés volt ami nem terv szerint ment.
-A legmeredekebb nem is tudom, talán az amikor hirtelen felindulásból megöltem egy srácot és nem tudtam mit csináljak, végül úgy gondoltam balesetnek álcázom. Minden rendben volt, a kivitelezés is csak....elvileg vérnek is kellett volna lennie a helyszínen úgyhogy felmerült az idegenkezűség blablabla. Tudtam hogy valami hiányzott a képből de ha nem mondják nem jövök rá. Ez annyira nem vészes, de valamivel jobb minthogy a vadállatok cserben hagytak és a kint hagyott friss hullához hozzá sem értek és megtalálták. Te jössz?
Nézek fel rá, majd a következő kérdése, sejtettem hogy kíváncsiskodni fog, erre a kérdésre nincs jó válaszom legalábbis olyan amit megosztanék vele.
- Hát, erre nem tudok válaszolni mert soha semmi érdekes nem volt, talán egy eset de azt inkább nem mondanám el. Attól függ, mi számít meredeknek? -húzom még  föntebb magam hogy a vállára hajthassam a fejem.

Amikor araszolni kezd rajtam, akkor komoly a kísértés, hogy fordítsam magunkat, és ezt érezheti is, de nem teszem, nem, még kivárok, miközben ő is cirógat. Egyre nehezebb. Ma tette be ide a lábát először, és is ma tettem be neked először, mégis elég otthonosan mozogtam odabent. És mozognék is, most is, ha engednéd, de nem, neked pihenned kell. Pihenjünk hát, nem tudom te mennyire pihensz, de én nem tudok...
- Durva. Dehát vér nélkül mit érne a dolog. - nevetek, miközben elgondolkodom. - Amúgy a legmeredekebb... nos, nem nagyzolásképp, de arról nem beszélhetek. Titoktartási szerződés, meg ilyenek, állami titok a dolog, elég komoly ügy... és elég rázós volt a szituáció. - gondolok vissza a Sherillben történtekre. - Azt se tudom pontosan, hogy mi történt, meg miért... próbálok nem vissza gondolni rá. A második leghúzósabb egy csajjal volt, az első szex miután vámpír lettem, még otthon Európában. Elvesztettem a fejem, és kiszívtam a vérét az aktus közben, utána meg gondolhatod... benne minden nyom, amit csak valaki hagyhat. Szerencsére a többi vámpír tudta mi legyen, elégettük a testet, a csontokat pedig elástuk. Azóta nem tudom megtalálták-e. - mondom, viszont az én kérdésemre nem válaszol.
- Nem tudom, gondolom amit nem akarsz elmondani, az az. Mi volt amúgy? - nógatom, miközben feljebb csúszik. Hmm, már majdnem elég, talán ha kicsit mozgok, akkor be tudom csúsztatni. Kipróbáljam? Vagy várjak még... egyelőre várok.

Nem tudom mennyire rondítana bele a hangulatba a kis történet, nem nagy szám de aki nem szereti ha egy nőt bántanak annak nyílik a bicska a zsebében és letudja húzni a kedvét úgyhogy nem akarom elmondani.
-Az szép lehetett, én is mindig ettől féltem hogy hasonló történik ezért mellőztem a dolgot mióta agyaras vagyok.
Ezek szerint volt alapja a félelmemnek, bár én nem is tudom mit tettem volna, őszintén azt se tudom hogy a boncnokkal mi lett azután hogy ott hagytam majdnem csont szárazon a nyomokat még csak meg se próbálva eltűntetni, lehet hogy tudják hogy vérszívóként húzom a napjaim, legalábbis akik hisznek a létezésünkben, akkor kevesebben voltak mint ma.
Csak nem hagyja annyiban és megkérdezi újra, mért nem tudtam azt mondani hogy sose volt semmi gáz ami említésre érdemes. Helyette még egy kicsit fentebb húzom magam és közvetlen a fülébe súgok.
-Nem érdekes!- majd megnyalom a fülcimpáját -Régen volt már.
Tényleg rossz témaválasztó ő is ahogy én az államtitokkal. Megcsókolom a nyakát, most erre foghatjuk hogy figyelemelterelő hadművelet de az is benne van hogy eddig bírtam, megemelem a testem egy kicsit hogy végig tudjam vezetni a kezem a testén oda lent megállítva a szerszámán kicsit eljátszva vele közben a nyakát csókolgatva. Ha ezek után is vissza kérdez én nem tudom...

- Úr isten... az sok lehetett. Akkor van mit bepótolnunk. - mondom, és megnyalom a szám. Hát igen, kezd sok lenni ez a pihenés...
Úgy tűnik neki is, mert feljebb húzza magát, igen, így most már biztos, hogy nem kellene sokat dolgozzak, hogy bekerüljön. Megnyalja a fülcimpámat, mire megkarmolom a hátát, jelezném hogy akkor kezdjük, de erre semmi szükség. Nem, mert elkezd odalent kényeztetni, na sajnos csak a kezével, ami nem sok, azt én is meg tudom tenni magamnak. De nem szólok, hagyom hogy a nyakamat csókolja, miközben én is cirógatni kezdem az ujjaival, nem a hátát, az már unalmas, inkább odalent nyúlok be, ha ő játszhat az enyémmel, akkor én is az övével.
Elveszem a kezét végül, és beültete az ölembe, remélve, hogy könnyedén becsúszok, és megnyalom az egyik mellét. Talán nem kell sürgessem, és magától is mozogni kezd. Ha így tesz, akkor hagyom, hadd élvezze ki, hogy most ő van felül, persze azért kicsit besegítek, mozgok alatta én is, és csókolgatom, csókolgatom folyamatosan, hol a nyelvét, hol a nyakát, de néha azért a száját is. Nem hagyom hogy elvigyen, inkább átfordulok vele, más tempóban dolgozok, hogy még bírjam, de azért neki is jó legyen. Aztán benyúlok a háta alá, és újra felemelem az egész testét, a múltkori visszhangok alapján ezt igazán élvezte, amikor kézben mozgattam. De itt se hagyom hogy elmenjek, tudom, most túlságosan én dominálok, de nem érdekel, inkább hasra fordítom az ágyon, és felemelem a derekát ha hagyja, most hátulról akarom, nézni akarom közben a feneke tökéletes vonulatát, a melleit is megszorítom, így akarok elmenni, pontosan így.

-Hát olyan 15 év kb.-vakarom kínosan a tarkóm.
Jaja, van mit bepótolni de ezt persze nem kapásból egy nap alatt kell megtenni, bár hogyha le se állnánk egész nap, is képtelenség lenne de nem ez a lényeg. Amikor a fülcimpáért megkarmolja a hátam kifeszülök, ilyet még nem csinált senki de ez nagyon jó. Eztán betámadom a nyakát és kezdem kényeztetni, olyan nagy hatást nem vált ki belőle, csak neki is lecsúszik a keze, végül megunja és az ölébe ültet, A tarkójára csúsztatom az egyik kezem a másikat a vállán pihentetem és elkezdek mozogni lassan aztán gyorsítva a tempót fokozatosan, kezdem kikapcsolni magam amikor hirtelen átfordít, próbáltam ellenkezni de későn lettem már a hátamon találtam magam, majdnem kizökkentem. A felemel és úgy kezd mozgatni, hát itt hagyni tudom magam hogy vigye csak a nehezét, nem azért mintha nem lenne jó, kapaszkodok és karmolok is rendesen mint mindig. Meglepődök amikor gondol egyet és hasra fordít és emeli is a csípőm, először kicsit megijedtem hogy mire készül de semmi olyan, csak folytatja ahol abbahagyta. Ez a kis rémülés újabb zavart jelentett és kiesést a ritmusból. Közben leengedem magam könyékre, majd úgy hogy a mellkasom szinte érje a kanapét, amikor megtalálom a tökéletes helyzetet megállok úgy, marni kezdem a kanapé bőrét, lehet hogy nem fogja bírni a gyűrődést és nyoma marad szegényen, de valahogy ez most nem érdekel, gondolom ő se fog leállni és letolni.

Úgy tűnik megtalálta a kényelmes pozíciót, ez nekem is tetszik, és kicsit be is durvulok, nem akarom hogy fájjon neki, vagy kellemetlen legyen, de nem bírok magammal. Az egyik kezemet felteszem a hátára, és miközben a másikkal a mellét fogom, végigkarmolok a feszes bőrön, aztán megfogom a csípőjét mindkét kézzel. Nem akarok elmenni, de ez így túl jó, gond lesz belőle. Inkább hátra kezdek húzódni, miközben húzom Irinát, és felülök a bokámra, a nőt az ölembe ültetve, és hagyom, hogy most így lovagoljon, miközben combból azért én is dolgozok. Eközben mindkét kézzel a melleit tudom fogni, de az egyik inkább végigindul a hasfalán, megcirógatom a külső, érzékeny részt közben, és figyelem hogyan reagál rá. Természetesen a nyakáról sem feledkezem meg, csókolgatni kezdem azt is, amennyire tudom a mozgás közben, aztán megharapom egy kicsit a vállát is, mielőtt érezném, hogy számomra véget ért a móka. Érezheti ő is, főleg azt, hogy megfeszül az egész testem, és magamhoz szorítom. Lassan leállok a mozgással is, de még mindig tartom, nem engedem, hozzásimulok, és a nyakát csókolgatom, miközben továbbra is cirógatom gyengéden a melleit.

Úgy néz ki ez nem csak nekem a megfelelő póz, kb ő is annyira élvezi mint én, csak megint....mielőtt sikerülne elérni a csúcsot változtat. Felültet a combjára ahol nehezebben de folytatom a mozgást, ez még új úgyhogy ki kell tapasztalni de kapok alsó segítséget. Ennél a póznál kicsit ki vagyok szolgáltatva neki, de élvezem. Kezdek belejönni ahogy ő is a plusz érzékeny pontok piszkálásába amik nagyban gyorsítanak bizonyos folyamatot. Az odalent ügyködő csuklóját kezdem szorítani és karmolászni a kezét, már akkor megfogtam amikor letévedt oda, a másik kezemmel meg hátra nyúlok és a tarkóját kezdem cirógatni. Kikapcsolok, kicsit elengedem magam és nekidőlök amennyire tudok hogy kicsit tartson vagy eldőlünk. Megfeszül és lassít, tudom mi jelent, neki ennyi volt a móka, de nem enged el , a mozgást kivéve folytat mindent és jobban szorít, így nem igazán tudok mozogni, max a csípőm tudnám egy kicsit, próbaként hogy segít e valamit a helyzeten. Szép kis pihi lett mit ne mondjak, ha minden alkalommal ez történik ahányszor együtt nappalozunk, nem fog sokszor megtörténni mert egy idő után mozogni sem fogok tudni, élethű guminője lehet, kivéve ha liter számra önti belém a vért. Na mindegy, a lényeg hogy nem lenne előnyös, remélem hogy nem csak ezért maradt itt, mert az hogy bevágtam neki, rég meg gyógyult már, simán elmehetett volna. Óra után nézek hogy időt ellenőrizzek, soknak érzem az eltelt időt, ha már sötét van viszont nem árt elindulni, jó ez a hely de valami otthonosabb jó lenne.
- Ledőlünk, édes?-kérdezem mert már kezd kellemetlen lenni ez a szobrozás.
Ha elenged csúszok hasra és pár nyújtózás is bele fér. Nézem a kanapé megrongálódott anyagát, annyira nem vészes de azért mégis egy bőrkárpit lett kicsinálva, de érthető az ok, azért bocsánatot kérek, nem sunyizom el.
- Bocsi, kicsit elragadtattam magam.

A pózváltás után gyorsan jutok a csúcsra, de még egy kicsit azért kényeztetem, ami természetesen nem olyan jó, mint a többi, és ezt jelzi is. Elengedem, és el tud feküdni, kicsit kiélvezem a látványt, úgy érzem jár nekem ennyi. Tudom hogy most végeztem, de már most akarom ismét...
Ledólök mellé, látom, hogy megnézi az időt a falon lévő órán, hát igen, épp sötétedik odakint. A szavaira megvizsgálom a kanapét, fel se tűnt.
- Semmi baj, majd hozatok másikat, édes. - mondom, és nyomok egy puszit a szájára, miközben hanyatt fekszem mellette. - Egyébként ha gondolod... mivel itt lassan beindul az élet, felmehetünk hozzám. Ott már kényelmesebb az ágy, talán aludni is tudsz, ha nem, akkor fárasztalak még ha kell. - kacsintok rá, és folytatom is - - Illetve vérkészletből sincs hiány. - teszem hozzá a kulcsfontosságú szót. Megértem azt is, ha haza akar menni, bár ez esetben szomorú leszek és csalódott - most ismertem meg, nem akarom még elengedni, mellette akarok maradni, élvezni a társaságát, és... hát, elélvezni. Még egy párszor legalább bele akarom folyatni kettőnk találkozásának végtermékét, és úgy érzem, hogy bár a clubtól megszabadultam, gyakrabban fogok hazajönni, mintha ezt a helyet kellene igazgatnom... kivéve, ha mégse adom neki, hanem hazaviszem magammal a szigetre. Nem hiszem, hogy ne tetszene neki a Royal Skyscraper nyújtotta luxus, főleg, hogy ott is tökéletesen kizárják a napfényt a redőnyök, ha szükséges.

A kanapén hasalva fordítom a fejem az óra felé, sötétedik, nem soká mennem kell, sajnálom de ne maradhatok itt örökre. Ha belegondolok hogy ahányszor látogatást tesz a főnök egy ehhez hasonló fog történni, utána ne várja el hogy koncentrálni tudjak maximálisan, viszont a bútor sérülései fel se tűnnek neki és mily meglepő csak legyint hogy hozat másikat, jó mondjuk neki könnyen megy így. A puszi után szinte rögtön felülök és görnyedek, kicsit nyújtózok és felállok, a ruháimat keresve amiket nemsoká ki is szúrok és a kezembe veszem őket. Közben egy új lehetőséget ajánl fel, úgy néz ki nem akar megszabadulni tőlem. Tusolás, ágyikó, friss ruhácska, ezek vonzanak haza, ja meg az ősök arca, de az utóbbit nem igénylem most azon nyomban.
-Aranyos vagy de...-de nem kéne egyből rávágni a nemet, ajj én se akarok haza menni -nem tudom még, alap higiéniai feladataim vannak, ráadásul sürgősek és ezek közt szerepel a tiszta ruha beszerzése is amiért mindenképp el kéne mennem az otthonomba.
Fogom a kezemben a ruháim, vissza billegek a kanapéhoz, lerakom a ruhákat és kezdek lassan öltözni, gondolom milyen horror látvány az egyre több ruha. Közben a látszik rajta hogy kicsit máshol jár gondolatban, nem zavarom meg, ha sikerült felöltöznöm mászok oda hogy adjak neki egy kizökkentő csókot.
-Figyelj, mennyi időm van dönteni? Nem mintha annyira honvágyam lenne, csak tényleg ezek az apró dolgok... -fújok egyet -máig nem tudtam kigyógyulni ebből a "mocsokfóbiámból". Ne nevess ki!-mutatok rá fenyegetően-Halál komoly.
Főleg ennyi bújás meg minden, oké nem izzadunk de attól még én...mindegy vizet kérek, sokat rám, meg illatos dolgokat, mert most kb egy utcalány szintjén érzem magam és ez nem méltó.