'Sup? Club

Irina felkel, és elkezdi szedegetni a ruháit, amit a kihúzott ágyon fekve elég jó nézni, főleg amikor lehajol minden egyes darabért, külön külön. Mintha engem akarna kényeztetni a látvánnyal. Eljátszok a gondolattal, mit reagálna, ha odalopakodnék, és az egyik hajolás közben meglepném hátulról, de végül elvetem a dolgot. Úgy tűnik, enélkül is elég jó a kiszolgálás, és nem szorulok ilyen piszkos kis trükkökre.
- Nem akarok túl nyomulós lenni, mondd meg nyugodtan ha az vagyok, de... szóval, nálunk is fürödhetsz, van pár fürdőszobánk, illetve a ruháidat is ki tudjuk mosni. Amíg a falakon belül vagy, addig úgyis felesleges felöltözz. Ilyenkor elég elhagyatott a kastély, van egy nő aki kétnaponta kitakarítja, de pont ma csinálta meg napközben, úgyhogy rá se kell számítani. - győzködöm, hogy milyen jó dolog lenne, ha velem maradna. - De ha most elég volt belőlem, azt is megértem... - mondom ártatlanul, nagy kiskutyaszemekkel nézve. Nem tudom miért, elég gyerekes a dolog, de mint korábban már megállapítottam, Irina is az, szóval simán hatással lehet rá.
- Egyébként pedig nem nevetnélek ki, mindenkinek vannak kis agyament dolgai. Ez semmivel sem rosszabb, mint bármi más, sőt, ez inkább egészséges. - mondom, miközben már előre tervezem a dolgokat. Felmegyünk hozzánk, érzéki fürdő, ágy, végigtomboljuk az estét, alszunk kicsit, aztán elviszem vásárolni, vagy amit szeretne. Ahogy néztem, szereti a ruháit. Tényleg, ezt fel is vethetem, ha korábban nem tetszett neki a ruhakimosós dolog.
- De ha gondolod, vásárolhatunk is pár ruhadarabot hazafelé. - teszem hozzá. Nem azért, hogy a pénzemmel vegyem le a lábáról, az eddig se használt, csak ha tényleg nem tetszik neki a korábbi újrahasznosítós ötlet.

-Ajj, nem a nyomuláson van itt a hangsúly, azon már túl vagyunk, -kezdek belebújni a felsőmbe de megállok amíg elmondom.-és amúgy nem vagy nyomulós, már. És gondoltam hogy van fürdőszobád, -kuncogok- csak új környezet, félek egy kicsit, pedig a mosás ötlet is megfelel.
Belebújok végre a felsőbe, majd a harisnyát kezdem húzni.
-Szóval ezek megoldódtak, úgyhogy nincs akadálya, csak csodálkozom hogy először csak kényszerből voltunk össze zárva egész napra most meg már elválni nem akarunk. Azta...-nézem a szakadást és a felszaladt szálat a harisnyámon- istenem...semmi baj, még jól is bírta.
Viszont így nem veszem fel hanem a kukában landol. Vele akarok menni meg nem is, ja meg a másik kérdés, holnap is ez lesz, nem akarja hogy elmenjek, esetleg neki el kell utaznia a szigetére de szívesen visz magával vagy mi? Aztán ez tart egy hétig, kettő, hónak, félév, év úristen. De ezt nem úgy mondom mintha annyira bánnám, mert ami olyan arra csak szimplán mondok egy nemet, csak furcsa hogy ennyire képes ragaszkodni ilyen kevés idő alatt.
Igazából itt arra számítottam hogy felöltözök és kisétálok mintha csak egy idegen lennék, esetleg haza visznek és ennyi, viszlát. Ahhoz képest....vagy mindig ezt csinálja így váltogatja a csajokat, az egyiket tartja egy ideig, talál jobbat, kidobja, a jobbat felszedi az van egy ideig, jön még jobb, ebben nem akarok részt venni.
Végül úgy döntöttem hogy megyek, max még világos előtt lelépek, elvégre városon belül van a kastélya, sima ügy
-Jól van, tudod mit? Ha tényleg nem zavarlak semmiben akkor veled megyek, de nem ígérek semmit hogy meddig maradok, rendben?

- Akkor ezt megbeszéltük. - nyújtózok boldogan, és felkelek én is, miközben a ruháimat keresgélem. - Hát, ha te el akarsz válni, akkor szólj... - mondom szájbiggyesztve, bár sejtem, hogy nem így gondolta. Nézem, ahogy kidobja a harisnyát, aztán mintha elgondolkodna, de végül úgy dönt, hogy velem tart, aminek örülök.
- Természetesen. Akkor mész el, amikor akarsz, és addig maradsz, amíg jól érzed magad. - lépek oda hozzá, és csókolom meg, eljátszok a gondolattal hogy a falhoz lököm, de most már bírok magammal, legalább addig, amíg hazaérünk. Bár dagadok odalent, a nadrágomhoz lépkedek, nem szégyellősködök, hagyom hogy hadd bámuljon ha szeretne, és ráérősen felveszem a ruháimat.
- Hogy szeretnél menni? A sofőröm megteszi? - teszem fel az utolsó kérdést, mielőtt kézen fogva kivezetném az irodából, az autóig, ha engedi, ahol csak biccentek a sofőrnek, és szólok, hogy vigyen minket haza. Szerencsétlen pasi, az autóban éjszakázott, de tartotta a szavát, és megvárt. Bírom az ilyet, kap majd rendesen borravalót az alap fizetségén kívül, megérdemli. Sőt, így még a vérét se vesszük szerencsétlennek, aki nem is tudja, hogy milyen közel járt a halálhoz. Vagyis, még mindig közel van, két éhes vámpír ül a kocsijában, és nem tudom, hogy Irina mennyire képes viselkedni. Nem mintha zavarna a dolog, vagy sajnálnám a fickót, ha meg kell öljük. Csak egy ember.

Ő elégedett én nem kissé bizonytalan,de ezen a helyzeten könnyen változtathat majd. de erre esélyt is kell adnom valahogy így vele megyek. Az időt illetően hogy nem ígérek semmit meddig maradok ő meg rám hagyja hogy addig maradok amíg kedvem tartja.
Ájjájájjjj ilyen nem szabad kimondani, szüleim is jöttek az elfogadással,. meg lehet nézni mi lett velük.
Nos, meg várom amíg felöltözik türelmesen, csak utána kezdem felvenni a cipőm miután kibámészkodtam magam, akkor állok fel amikor nyújtja a kezét, A következő kérdését nem igazán értettem hogy hogyan szeretnék menni? Teljesen mindegy nekem, gyalogolni is tudok hogyha kell, annyira nem vagyok úri. Aztán hogy a sofőre megteszi, hát őőő milyen értelemben?
Amikor oda érünk az autóhoz lassítok kicsit hogy nyit e ajtót vagy nekem kell, mindegy, nem törik le a kezem egy ajtó nyitástól. Amikor beszállunk a kocsiba megadja a fuvar helyét, tényleg érezni kicsit a kocsiban hogy itt aludt...apropó ha már bent beszéltünk róla mint lehetséges kaja lehetőség beleszagolok a levegőbe, majd kicsit előrébb dőlök meglesni hogy van e karikagyűrűje vagy annak helye ahogy rábarnult a kezére. Megállapítom finomnak tűnik mint az összes többi eddig amelyik a kicsit is ápolt volt, de ott a gyűrű, nem bántanám, jó egy nehezebb nyelés lecsúszik de bántani nem fogom tényleg, hátra is dőlök, ha előre hajolok csak töményebb az illata. Gondolom Raten hátul ül mellettem, úgyhogy közelebb ülök sokkal és belekarolok , még a fejem is a vállára hajtom. Alig várom hogy ott legyünk, megszabaduljak a textiltől és vehessek egy fürdőt, akár egyedül, akár plusz egy fő csatlakozhat, végre lehet tudunk pihenni ténylegesen, elvégre azt mondta üres a ház, akkor nincs zajolás, talán menni fog, na és frissen ébredünk majd, jobb mint így váratlan ki merülten .

Az ex-vámpír a ma esti naplementét is kiélvezte. Mióta újra ember lett, ezt már sokszor megtette. Mostanában hanyagolta, de ma úgy érezte, újra kell a Nap éltető fényének utolsó sugara. És utána egy út a végtelenbe, a night clubok örömébe, ami az egyetlen volt, amíg vámpírként élt. Vagy egy olyan klubnak, aminek szintén az éjszaka volt a lételeme, az éjszaka gyermeke volt a tulajdonosa, de más volt a profilja. Eljött a Supba, Chromixen klubjába. Az Alvilágban vele is találkozott, többször beszéltek, az olimpiai próbákat is részben együtt állták ki. Nem bánta, hogy egykori klubtársa helyére jött. Rendelt egy fizetős, elit műsort és a VIP részlegben akart ma este partizni. Semmi többre nem vágyott éppen. Olyan nyugodt időszaka volt a támadás óta, semmi rizikósra nem vágyott. Csak vitte az üzletét és ma este zülleni akart. Nem ivott sokat, egy bort gurított le és most rendelt egy pohár pezsgőt.

A vámpír érzékei megmaradtak, így tudta, hogy aki elébe állt, nem gondolta komolyan a kérdést. Figyelte az óvatos mozdulatot. Amíg a pisztolyt nem sütötték el, addig nem volt gondja rá. Követte a férfit arra, amerre az kérte. Ezt a helyet nem tartotta ellenséges területnek, még ha most agresszívvebben is léptek fel, akik megkeresték. A szőke nőt nézte meg először és utána jól fésült, divatos öltönyt viselő fiatalembert.
- Jó estét kívánok! Önök már tudják a nevemet. Michael Dumbon volnék. Kit tisztelhetek nemes személyükben?
Udvarias volt, mint mindig. A gyűrűjével megpróbált infomrációt szeretni azokról, akik körbevették, főleg az asztalnál ülőkről, nem a testőrökről. Az egészségi állapotuk, a fajuk érdekelte leginkább. Rendelt egy pezsgót, amit már kinn is akart volna.
- Én szórakozni érkeztem volna, de mint látom, az üzlet itt is utol ért. Mit tehetek Önökért?
Mosolyt villantott, nem erőltetettet. Túl régóta játszott hogy rosszul játsza.

// fekete öltöny fekete nyakkendővel és fehér inggel,
gyűrű a kezén (az, amivel levizsgál másokat)
kard - ezt gondolom, le kellett adnia a ruhatárban
pisztoly - szintén
iratok, pénz és egy golyóstoll//

Dumbon nézte az Armstrong testvérpárt. Hogy származhatott egy mutáns és egy ember ugyanazoktól a szülőktől? Valami itt nem tetszett neki. Hallott már olyat, hogy ez lehetséges volt, de nem tetszett neki. A pezsgője megérkezett, óvatosan kortyolgatta. Nézte, hogy ivott a beszédesebb testvér és hogy gyújtott rá a szivarrra. Ő maga is próbálta, de nem szokott rá.
- Bizonyos esetekben valóban nem várhat.
Megerősítette és közben megvizsgálta őket. A nőn kívül mindenki más egyszerű embernek látszott. Mindenki hordta a fegyverét, míg ő nem viselhette. Emberek egy klubban, amit vámpír uralt. Nem volt ritkaság, a nagyközönség előtt nyitva állt a Sup, de ez akkor sem volt igazságos. A szavakat meghallgatta és válaszolt.
- A szavaival vagy a pisztolyával szeretné elérni, hogy éljek az ajánlattal? Ha olyan, akkor egyikre sincs szükség.
Dumbon üzletember volt, tudta, mi jó neki. Várta, hogy mit hoztak az öltönyösök. Még koccintásra is emelte a poharát, nem félt. Kíváncsi volt.

- ÚJ AZ ALVILÁGBAN -
Michael Dumbon

A koccintásra emelt pohár láttán Alex is megemeli a magáét, de aztán le is teszi.
- Hogy ez? - szólal meg, majd megpaskolja az öltönye azon részét, ahol a fegyvere van - Ez csupán önvédelmi célt szolgál. Ehhez az üzlethez, úgy vélem semmi köze nem lesz. - mondja, majd iszik egyet - Tehát az üzlet. Mint mondtam, tudtommal van önnek egy kis cége, ami mivel is...édességekkel foglalkozik. - magyarázza, majd elmosolyodik - Aranyos kis cég, de gondolom nem jövedelmez annyit, amennyit szeretné. Ha mégis, akkor is gondolom nem esne rosszul magánam egy, hmm...jóval nagyobb bevétel. - ekkor tart egy kis szünetet és megvárja Michael reakcióit. Aztán folytatja - Tudja, mr.Dumbon, az egyik üzletpartnerem éppen egy nagyszabású, és különösképp jövedelmező üzletbe fogott bele, amiből akár ön is részt vehet. - miközben meséli, Michael pár másodpercig enyhe fejfájást tapasztalhat.
Michael válasza után Armstrong közelebb hajol és halkan megkérdezi.
- Mondja, mennyit tud a Pokoltűz klubbról?

A Szürke Eminenciás sem ivott. Élénken élt még emlékezetében az a világ, amiben az illem nem csak számított, hanem természetes volt. Ezen kívül óvatoskodott is, szaglásával próbálta megállapítani, volt-e még valami a pezsgőben, olyan, ami nem ilett oda.
- Felettébb örömteli hír, Mr. Armstrong.
Nem a fegyverek nyelvén akart tárgyalni.
- Köszönöm, az üzletem remekül jövedelmez és olyannal fogllakozom, amivel szeretek. Extra profit természetesen érdekelhet, főként elméletileg.
Nem akart süket füleket mutatni, valóban érdekelte az ajánlat, amit ilyen jól felszerelt személyzet adott át.
- Miféle üzletágról volna szó? A fent említett Klubnak tagja vagyok, ahogy nyilván Ön is és még százezer millió üzletember a világ minden részéről.
Neki ez egy üzleti kör volt, nem több. Addig nem jutott el, hogy a legbelsőbb, legfelsőbb körökig eljusson. Hallgatta a választ és még mindig nem ivott bele a pezsgőjébe, csak forgatta az ujjai között, komoly arccal.

- ÚJ AZ ALVILÁGBAN -
Michael Dumbon

A szaglására támaszkodva Michael megállapíthatta, hogy a pezsgőjében semmi idegen anyag sincs, nyugodtan ihatott belőle. Mindössze egy pár másodpercenként megjelenő, halovány fejfájást észlelhetett, ami azonnal el is múlik, amit Alex megszólal.
- Kitűnő, legalább ezzel nem kell foglalkozni. - jelenti ki, majd a húgával vált egy rövid pillantást, aki azután távozik az egyik őr társaságában. Alex figyeli egy darabig, majd visszatér a témához.
- Tehát, mint mondtam, az egyik üzletpartnerem nemrégiben belekezdett egy nagyszabású üzletbe, amiben az ön cége nagy szerepet játszhat. A részletekről persze majd vele fog tárgyalni, de két dolgot mondhatok: alacsony kockázat, nagy profit. - közli, majd megvárja Michael válaszát, és ha esetleg akad valami kérdése, megválaszolja őket.

Mivel a pezsgőt nem találta gyanúsnak, a vallon ivott belőle egy kis, kellemes kortyot. Érezte az apró, zavaró fejfájást. Az zavarta, hogy nem tudta, mitől jött. Sejtett valami mentális vizsgálatot, próbált ellenkezni, koncentrálni a gondolatait kizárólag arra, amit mondott és amit hallott. Nem akart mást felidézni az emlékeiből.
- A húga nem csak gyönyörű, hanem nem kis erőt is képvisel, úgy látom.
Képletesen is lehetett érteni.
- Értem. Miért pont rám illetve az én cégemre esett a választása az említett úriembernek?
A hangjában lehetett hallani, hogy gyanakvás is volt, nem csak azt akarta hallani, hogy mert nagyon jó a híre, ami nyilvánvalóan minden üzletember fülének imponálhatott, ha ezt mondták neki. Megértette, hogy a küldöncöt nem volt értelme sokkal tovább faggatni, ezért nem is tett fel túl sok kérdést már.
- Hol tudom fel venni a kapcsolatot az illetővel?
Még egy kortyot ivott és figyelte, megvolt-e még a fejfájás.

- ÚJ AZ ALVILÁGBAN -
Michael Dumbon

Alex húgára tett megjegyzésre a férfi csak elmosolyodik.
- Egy igazi gyöngyszem a drága, de tőle nem kell félni, amíg bele nem köp a levesébe. - mondja, majd jót nevet a saját mondandóján.
- Hogy miért? Ennek számtalan oka van, az üzletpartnerem nem véletlenül választotta magát. Jó a cége híre, de nem híresztelik minden sarkon. Vannak külföldi kapcsolatai, de nem olyan fontosak, hogy bárki nagyobb figyelmet fordítana rá felülről, vagy alulról. - magyarázza, közben Michael fejfájasa teljesen eltűnik - Egyszóval: az ön cége ideális a partneremnek. Ami pedig a találkozót illeti, amint úgy érzi készen áll, odaviszem. - közli, majd hátradőlve várja Michael válaszát.

Az exvámpír megértette, hogy a lány volt az erő képviselője. Akkor vetettték be, ha valaki rossz volt, rosszul viselkedett. Érdekelni kezdte a nő. Elmosolyodott a válaszon.
- Értem. Jó ezt hallani.
A Szürke Eminenciás sokáig ebben mesterkedett. A háttérből irányította a szálakat. A mai világban már egyre nehezebben ment, hogy mindenhol kamerák voltak és internet és szigorú ellnőrzöttség. A cége valóban olyan volt, aminek mondták. A fejfájás eltűnt, ahogy a nő is, így neki tulajdonította.
- Kérem, akkor vigyen oda. Úgy érzem, készen állok.
A vallon még felhajtotta a maradék italt és indulhattak is.
Kíváncsian várta, mi lehetett az ajánlat. A legutóbbi eléggé sikeresnek bizonyult eddig, fel dobta az üzletet.

- ÚJ AZ ALVILÁGBAN -
Michael Dumbon

Miután Michael kijelenti, készen áll, Alex és ő még felhajtják az italukat. Ezután felkelnek, és elindulnak kifelé, útközben még megvárják, hogy Michael felvegye a fegyvereit.
Kint aztán két, négyajtós kocsi vár rájuk. Az első kocsi hátsó üléseire Alex ül be, valamint beinvitálja magához Michaelt is. Az első anyósülésére, és a másik kocsiba a testőrök kerülnek.
Miután Michael beül, a sofőr átnyújt Alexnek egy kis vászonzsákot.
- Fő a biztonság, mr. Dumbon. - mondja, majd ráhúzza Michael fejére a zsákot, aki az üzlet érdekében jobb, ha nem ellenkezik.
Az út során semmi érdekes nem történik, autóznak egy darabig, aztán kiszállnak, és gyalogolnak még egy kicsit. Az út alatt senki se ér Michaelhez, maximum csak kísérés céljából.
Mikor Michael fejéről lekerül a zsák, egy régi stílusú fogadóban találja magát. Nézelődni nincs sok ideje, a fegyvereit ismét elkérik tőle, majd a társaság felkíséri őt az emeletre, a szobákhoz.
- Végre ideértek. A főnök már vár. - mondja gondterhelten az egyik ajtó mellett álló, nagydarab őr, majd ha odaérnek, odasúgja Michaelnek - Bent nagyon figyeljen, és csak akkor beszéljen, ha kérdezik.
Az ajtón belépve Michael egy kis nappaliféleségben találja magát. Az össz bútorzat egy asztal középen, az egyik oldalán egy kanapéval, vele szemben pedig egy fotellal. Az asztalon egy üveg whiskey, és két pohár található, a fotelban pedig egy, kissé őszülő, szikár alak ül, egy látszólag egyedi gyártmányú öltönyben.
- Mr. Dumbon! Már vártam magát. Kérem, foglaljon helyet. - üdvözli barátságosan.
A szobában mindössze Michael, a főnök, mögötte egy testőr, és Alex tartózkodik, aki csendben támassza a bejárat melletti falat.


///a kaland itt folytatódik : https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t3257-black-gold-fogado ///