'Sup? Club

Kicsit durcisan néz, majdnem elolvadok a tekintetétől, olyan aranyos, de ezt nem teszem szóvá, és próbálom nem kimutatni. Olyannak tűnik, akit megsértene a dolog, vagyis nem venné jó szemmel, de ürügyet se akarod adni, hogy itthagyhasson, szóval több okom is van rá, hogy ne feszegessem a határokat.
- Az volt a terv. - nézek ártatlan szemekkel, amikor sértetten megjegyzi, hogy keresztül húztam a tervét. Mikor a nyakát puszilom, finoman eltol, de én csak annyit hallok, hogy azt kéri, ne itt csináljuk. Mi az, nem akar felvállalni? Mondjuk lehet, hogy van valakije, erre még nem tértünk ki. Na mindegy, a lényeg, hogy sikerült meggyőznöm, hogy maradjon, aminek örülök - na jó, azért a farkamat nem kezdem el csóválni, főleg nem előtte, pedig rám férne már lassan... Intek Betsynek, aki már hozza is az italt, jó a csaj, tudta előre hogy mit fogok kérni, és már ki is vannak töltve a pohárba. Irina ki fog akadni a dolgon, de nem érdekel, elemelem a tálcáról a két poharat, és az egyiket felé nyújtom.
- Engesztelésül. - mondom, bár sejtem, hogy ennyi nem lesz elég, kezdetnek talán jó lesz. Ez után megpróbálok ismét belé karolni, nem lepődnék meg, ha most elutasítaná, de talán még belefér. Akár így, akár úgy, a lényeg, hogy megindulunk a VIP felé.

Ha beérünk, itt már nincsen senki, valóban későre jár, és a tehetősebbje már lelépett, leginkább ugyan azért, amiért én Irinát itt akartam tartani. Jó is így, bár lehet, hogy őt egyelőre kicsit feszélyezni fogja. Szerencsére azért egy-két munkás még itt van, a lányok takarítják a pultot, pakolásszák a piát, és leltáraznak.
- Mint mondtam, a hely szinte önműködő. - mutatok a dolgozók felé. - Úgyhogy nekünk igazából nincs is semmi dolgunk, csak élvezni egymás társaságát. Ha táncolni szeretnél, amint kiürül a hely és feltakarítanak, mehetünk. - mondom, mert azért még nem akarok egyből visszamenni, ha már sikerült iderángassam, beszélgessünk kicsit.

Nem lep meg hogy végig arra játszott hogy maradjak, már a célozgatások is, minden erre utalt, de ha nincs az a lökés rosszkor rossz helyen, akkor nincs ez a győzködés. Nagy hibám hogyha valaki így győzköd, már az igyekezet miatt sem vagyok képes elhajtani. Arra hogy megsértsen meg várhattam volna, olyan óvatos lett, kifogásom nem lehet, de meddig lesz ilyen? Nem soká össze leszünk itt zárva, pihennem kéne de nem fog menni, nem érzem magam egészen biztonságban és ahhoz az kéne. Ciki, de nem drámázok, túl fogom élni, nem visz el a mumus, remélhetőleg. Amikor kezembe adja a pohár vért, furán nézek rá, mit akar ezzel, nyilvánosság előtt vagyunk ráadásképp a megismerkedésük kori modorához képest rengeteget változott, akaratos mint egy gyerek. lehúzom a pohár tartalmát, legyen hát, nekem nem sok veszteni valóm van, ellenben vele. Egy pohárka nem fog kiengesztelni az a baj, nem ismersz még, kilépek a keze alól megindulva a V.I.P. terem felé.
Már senki se maradt itt, csak a dolgozók, akik a dolgukat végzik, de ők is nem soká lelépnek, záróra van. Leakasztom magamról a táskám le engedve a fotel mellé majd leülök a karzatára és hátradőlök hanyagul, lóbálom a lábaimat. Megemlíti a klubb önműködőségét, tereli a témát. csak felülök és a támlára teszem a fejem, futtatva a szemem a szoba egyes pontjain.
-Ühüm, klassz!-mondom hatalmas "lelkesedéssel".
Húzom a szám és felnézek rá.
-Nem hiszem hogy táncolni lesz kedvem.Sőt...
Felkászálódok a fotelből, felveszem a táskám.
-Megmutatnád az irodát, légyszíves! -kérem türelmetlenül.

A hirtelen beállt hangulatváltozás elég egyértelmű. Rendben van, nem erősködöm akkor, legyen amit akar. Továbbra is barátságosan mosolyogva bólintok a kérésére.
- Szíves örömest. - mondom, és intek, hogy kövessen. Az egyik falhoz lépek, amin látszólag fut egy elválasztás, és kilóg belőle egy kilincs - elég egyértelmű a dolog, hogy ez egy ajtó. Benyúlok a zsebembe, és kihalászom az iroda kulcsát, aztán az ajtót kinyitva a kezébe is nyomom a kulcsot, és belököm az ajtót. Feltárul az iroda, nem a legmodernebb és legfényűzőbb dolog, de azért elég korszerű. Az egyik fal szinte végig egy monitorhalmaz, ahol a biztonsági kamerák képe látszik, a szemközti falnál a kanapé, elegáns bőr, mint a kinti fotelek, az ajtóval szemben pedig egy íróasztal, számítógéppel és mindennel, amire egy menedzsernek szüksége lehet.
- Íme. Ígéretemhez hűen, sehol egy ablak, az ágyat ha kihúzod találsz benne tiszta ágyneműt, az ajtó belülről is zárható, a monitorokon pedig láthatsz mindent. - magyarázom, miközben az ajtóban állok. Elég egyértelművé teszem, hogy ha nem invitál, nem fogok bemenni, hagyom hadd pihenjen, miután kinyílvánította, hogy nem kíváncsi rám a továbbiakban.
- Ja, és ha megéheznél. - nyúlok ismét a zsebembe, és kiveszem a vértartalék kulcsát. - Nyugodtan igyál, nekem van még bőven. Az íróasztalnál fel van akasztva minden más kulcs, ha valami kellene azok nyitnak-zárnak. A takarítást elintézik az emberek, Roger be is zárja a bejáratot, szóval nyugodtan lepihenhetsz. - mondom végül, aztán várok, hogy reagálhasson.

Lehet hogy nincs hozzá szokva ahhoz hogy valami nem úgy van ahogy ő akarja, de én se, és én vagyok a makacsabb! Ezt talán észre is veszi ,ahogy az is eléggé az arcomra van írva hogy most nincs kedvem társalogni. Amikor megkérem hogy mutassa az irodát egy ellenkező szava sincs, nyitja is az ajtót, beenged, le viharzok, lehuppanok a kanapéra és ledobom a cipőimet, és felhúzom a térdeim. Nem jön be a szobába, csak kintről elmondja a lényeget. Ágynemű, nem fog kelleni, egy szemhunyásnyit se fogok aludni, az ajtót se fogom bezárni, még is mit akadályoz meg amivel ne bírnék el, igen, semmit. Inni, hát azt lehet hogy fogok hamár aludni nem igazán tudom. Átölelem a felhúzott térdeim és felé fordítom a fejem.
-Rendben, értettem, kössz, bár nem hiszem hogy bármit is igénybe veszek a felsoroltak közül.
Fáradt vagyok, megpusztulok holnapig, leteszem a térdemre a fejem és nézelődök, majd Ratenre emelem a tekintetem, szörnyű vagyok amikor fáradt vagyok és őt most kicsit utálom ezért mert közre játszott abban hogy nem megy az alvás, ha holnap morgós leszek rajta csattan minden, na ott lesz a büntetésed!

Miután befejeztem, látom hogy igen nyúzott arccal néz rám, és majdnem megesik rajta a szívem. Önkéntelenül is felnyúlok a medálomhoz, hogy odaadjam neki, ezzel haza tudna menni, aztán kipihenni magát. Talán akkor meg is bocsájtana. Én meg elalszok itt a clubban addig, ha kipihente magát felkereshet, ha nem, akkor megvan az embereim akik megtalálják. Vajon milyen messzire futhat egy nap alatt? Mondjuk elég feltűnő jelenség, tuti megoldanánk... de a nyakék túl nagy ár, túl sokat ér, és túl ritka dolog. Bátortalanul felé lépek, a kulcsot úgyis oda kell adnom, ha már nem volt képes elfogadni tőlem, ezért felé nyújtom ahogy közelítek.
- Nem akartalak megbántani, vagy kellemetlen helyzetbe hozni. - kezdem, és a mellette lévő helyre pillantok, mintegy engedélyt kérve, hogy leülhessek. Ha engedi, akkor megteszem, ha nem, akkor letérdelek hozzá.
- Ha gondolod, és mindenáron haza akarsz menni, odaadhatom a... tárgyat. A nyakékem. - mutatok rá végül, nehezen véve rá magam, hogy eláruljam. - Van benne egy nyomkövető, de nem azért, hogy téged nyomozzalak le vele, hanem mert túl értékes ahhoz, hogy bárki lelopja a nyakamról az utcán, vagy ilyesmi, és utána ne legyen meg többet. Csak inkább szóltam, mielőtt te találod meg. - van a pélót van nyomkövető, de egy enyhe blöff azért valamennyire megnyugtat, mielőtt a kezébe nyomom a cuccot. Mint már korábban is rájöttem, nem hülye a csaj. Tudja, hogy megtalálom ha elmenül. Tudja, hogy jobban jár ha velem van, mintha ellenem. Nem fog átverni, rá merem bízni.

Látom rajta hogy sajnál, sajnálj csak szakadjon meg a szíved is már ha van és nem a nadrágodban hordod, így is úgy is te húztad a rövidebbet. Amikor közel jön kínácsian emelem rá a tekintetem, a kulcsot amit felém tart nem vagyok hajlandó elvenni.
-Hát azzal kicsit elkéstél... -bólintok hogy leülhet és felegyenesedek a lábamat leengedve, nyújtózok egyet, ezután felé fordulok, tudom hogy van még mondani valója.
Képes felajánlani a legbecsesebb értékét, ami nélkül könnyűszerrel lebukik hogy mis is valójában. Nézegetem a nyakéket, majd felnézek a szemébe, vissza a medálra, megint a szemébe, majd elnevetem magam.
-Látnod kéne az arcod - megrázom a fejem- szívtelen vagyok de ezt nem tudom elvenni.
Ekkora bosszút nem szánok neki, nem követett el akkora vétséget hogy tönkretegyem vagy legalábbis megpróbáljam, visszahozni meg a lustaságomból és a memóriámból ítélve akkor hoznám ami eszembe jut, nem használnám, de mindig elfelejteném hogy valakinek nagyon szüksége lenne rá.
-Nem kell a nyakéked!  De a kulcs igen...
Nyújtom a kezem a kulcsért hogy hozhassak egy üveg vért, azt még talán el tudom nyugodtan fogyasztani.

Elutasítja a nyakéket, mire sóhajtok egyet. Én megpróbáltam...
- Tessék. - nyújtom át végül a kulcsot, aztán nyújtózok egyet. - Mikor szeretnéd megírni a szerződést? - teszem fel a kérdést, és kissé hátradőlök a széken, mire egyből intek neki, hogy ne aggódjon.- Ha lebeszéltük a részleteket már megyek is. - mondom gyorsan, mielőtt félreértené a dolgot, és masszírozni kezdem a nyakamat. - Ha úgyis itt várod meg az estét, addigra el tudom intéztetni a papírmunkát. Mire besötétedik, már partnerek lehetünk. Nyugi, nem foglak itt tartani még egy estére. - mosolygok bíztatóan, mielőtt félreértené a szándékaimat. Szívesen megmasszíronzám a talpát, biztos kényelmetlen volt ez a tűsarkú, de nem vetem fel az ötletet, mert biztos vagyok benne, hogy félreértené. Így is eljátszottam már az esélyeim, nehéz lesz visszaférkőznöm a kegyeibe, hogy elérhessem amit szeretnék. Azaz hogy őt. Persze attól, hogy visszautasított, még nem sztornó az ajánlatom, a clubbot ugyan úgy viheti, ahogy korábban megbeszéltük. Azt nem azért mondtam, hogy megfektethessem, komolyan gondoltam, és szívesen ráhagyom a helyet.
- Kérlek, ne az előbbiek alapján ítélj el. Nem azért ajánlottam fel ezt az egészet, mert szeretnélek. Felőlem tökön is rúghatsz, az üzlet akkor is üzlet, és a személyes érdekeltségek felett áll. Csak nehéz melletted higgadtnak maradni... olyan gyönyörű vagy.

Kapom is a kezéből ahogy nyújtja a kulcsot és pattanok föl a kanapéról, kicsit lábujjra emelem magam, nem mintha így nem ütközne ki hogy a platform talp nélkül milyen törpe vagyok, és lejtek ki a pulthoz. Kis nézelődés után meg van a kulcs helye és nyitom a kis rekeszt, egy üveget kiszabadítva.
-Hallak közben, mondhatod tovább.
Ennyit a szemkontaktusról meg a teljes tiszteletről bocsi, csak viszonzok a magam módján. Papír munka, bennem az a tudat élt hogy ezzel a kis jelenettel elvágtuk az egészet és amin haza megyek elfelejtjük az egész hacacárét, a jó részeket és főleg a rosszakat beleértve, de ez üzlet, el van választva a magánjellegű dolgoktól, ez tetszik. Felülök a pultra és bontanám az üveget de nem nagyon boldogulok vele, mindjárt lecsapom a nyakát és kész.
-Szerződés, hmmm  bármikor, véletlenül minden estém szabad, legalábbis általában. -nézegetem az üveget minta valami használati útmutatót keresnék vagy nem is tudom.
-Aham - lerakom az üveget magam mellé de rajta tartom a kezem- nem is hiszem hogy tudnál, már ha a szerződés meg lesz utána elég sok estét itt fogok tölteni, illetve talán pár nappalt is.-halvány nem túl hiteles mosoly.
Lóbálom a lábam a pulton,  miközben hallgatom, hmm nem bocsánat kérés ez, nem is tudom. Amikor felajánlja a tökön rúgást megáll a lábam és kicsit mintha csillant volna a szemem.
-Ilyet ne mondj! Még be találom tartatni....-mosolygok gonoszan.
Higgadt maradni, mi? Hát persze, aki meg se próbálja, de nem kötözködök, a munka és a magán élet úgy jó ha szét van választva és itt működik, ez a szerencsém, szükségem van erre a melóra, csak ha ezt kimutatod akkor megfordul az állás és nem ők kérnek téged, még ha szükségük is van rád, hanem megvárják míg te könyörögsz, hisz rá szorulsz. Valamicskét, higgadtam, akkor higgadnék le jobban ha az üveg ki nyílna és levezethetném a dühöm, egy ütés/rúgás bőven elég lenne.

Amikor ki megy, akkor követem, nálam az ilyen beszéljünk úgy hogy elválasztanak a falak dolog nem jön be, de megállok az ajtóban, nem nyomulok - egy ideig. Talán még pár percig sikerül is betartanom... A szerződés dolgot azért hoztam fel, mert az apró közjáték után nem tudtam akarja-e még a dolgot, hogy egyáltalán akar-e itt dolgozni, de úgy tűnik nem vettem el a kedvét az egésztől, és valamennyire talán higgadtabbnak is tűnik. Nézem ahogy az üveggel szenved, szívesen odamennék segíteni, de inkább hagyom, kétlem, hogy most szívesen venné a segítséget. Ettől függetlenül közelebb jövök hozzá, nem akarok az ajtóban álldogálni, és amíg az üveggel szenved, előveszek két tiszta poharat, majd oda fordulok, és nyújtom a kezem az üveg felé.
- Segíthetek? - kérdezem, és ha engedi, akkor kibontom a palckot, majd töltök magunknak, mind a két pohára ugyan annyit, de ezúttal kitöltöm a teljes tartalmát az üvegnek. A tökönrúgásra pedig széttárom a karjaim, és terpeszbe állok.
- Csak nyugodtan. Úgyis erre hajtottam egész este, hogy hozzáérj, nem? Lehet nem így képzeltem, de valószínűleg ezt érdemlem. - nevetek, és rákacsintok, miközben vörösre váltom a szemem. Lecsökken a látásom, talán érzékelni is alig fogom, ha tényleg meg akar rúgni, és így reflexből se biztos, hogy kitérek. Komolyan gondoltam, ha úgy gondolja hogy megérdemlem, inkább adja ki most a dühét.

Kijött ugyan utánam de csak az ajtóig, óvatosan jön pár lépést közelebb tartja a távolságot , ő is az a típus akit zavar ha beszédközben nem látja a másik felet. Látom hogy alig bírja nézni mit össze szenvedek az üveggel, mert eltörni nem akarom úgyhogy az erőlködés ki van zárva, végül csak nem bírja tovább és elkéri, és kibontja, 2 poharat is elővett amíg nem figyeltem, aaaaj de én az üvegbőől akartaaam, kicsit csücsörítve elhúzom a szám, igazából tök mindegy, mostani állapotomhoz egy kihűlőben lévő test lenne az ideális "pohár", de legyen így.
És eljött az én időm, mielőtt felvenné a poharát kar kinyújt, lábak szét, feláldozza magát hogy levezessem a maradék feszültségem, de édes. Azt se hagyom hogy végig mondja, "Csak nyugodtan. Úgyis erre hajtottam egész este, hogy hozzáérj, nem?", és az ökölbe szorított csinos kis csontbuzogányommal megigazítottam a helyes arcocskáját.
-De, és azért se fogom megadni, bármilyen formában legyen is az az érintés. - mosolygok az elégtételem után a pulton térdelve, mivel ha előtte álltam volna nem tudtam volna pontos célt ütni, nem mintha annyira céloztam volna. Azt se egészen vártam meg hogy vörös legyen a szeme. Tökön rúgni nem akartam, az érintéses dolog miatt meg amúgy se tartom fairnek, kivéve ha megtámadtak, az öklös egy jobb módja ha dühöt vezetsz le, azon is gondolkodtam hogy állba tédelem de jó ez így is.
-Köszönöm!-sóhajtok megkönnyebbülten egy nagyot és felveszem az egyik poharat- Csirió!- kortyolok a vérbe.
Tényleg lenyugtatott, szóval igaz a tanács, "ha mérges vagy zúzz szét valamit és jobban leszel", by: egy színvonalas kocsma törzsvendége, mondjuk nekem egy ütés is bőven elég volt.

Nos, nem erre számítottam. A tökönrúgásra ugyan felkészültem, már amennyire fel lehet, de az, hogy képen vágott, meglepett. Azért is átváltom a szemet, és ijedten tapogatózok körbe a levegőben.
- A szemem! A SZEMEM! - mondogatom, miközben térdre esek, és ijedt, vörös szemű tekintettel nézek a csajra, mielőtt visszaváltanék halk kuncogással. - Ez nem volt szép tőled... most aztán elintézted, hogy én is itt maradjak, legalább addig, amíg begyógyul, különben megnézhetem magam. Az embereknek feltűnne, hogy egy nap alatt begyógyult az arcom, főleg a sofőrömnek. Vagy így akarod burkoltan kimutatni, hogy élvezed a társaságom? - nézek rá szempillákat rebegtetve, majd a pohárért nyúlok, és beleiszok a vérbe - amennyiben hagyja.
- Amúgy tényleg ne haragudj. Megpróbálom majd tűrtőztetni magam, de sajnos nem ígérhetek semmit. Tényleg beindítasz, ez ellen nem tudok tenni. - mondom ki köntörfalazás nélkül, egyenesen, és elfordulok, hogy a szemébe se nézzek. Zavartan megvakarom a tarkóm, és belekortyolok az italba, mielőtt folytatnám.
- Te viszont... mintha nem is érdekelnélek. Nem nagyon találkoztam még ilyennel, általában tetszek a nőknek, és ezzel nem is szeretek visszaélni. Végre találtam valakit, akihez van értelme udvarolni és akinél van miért próbálkozni... - fordulok vissza, a szemébe nézve. - Ezért nem tudtam mit kezdeni magammal, és ezért nem tudtam leállítani magam. Még sose találkoztam hozzád foghatóval, és érted küzdeni is kell... mint Ádámnak az alma.

A meglepetés ereje meg volt, a kis színjáték ami először hirtelenjében megijesztett kicsit túl lett játszva, még jó hogy takarta a szemét és nem látta azt az ijedt tekintet. Aztán a számat húzva, kulcsolom össze a karjaim.
-Ajj, pedig már kezdtem örülni! - mászok le térdről ülésbe de továbbra is a pultom maradok és lóbálom a lábaim a vért iszogatva.
Ezzel mondjuk tényleg magam alatt vágtam a fát, mert itt marad, a mokkája miatt.
-Nem mondod hogy egy monokli neked egy egész nap, szívatsz! - pislogok kicsit lefagyva.
Nekem az ütések gyorsabban elmúlnak, furcsa hogy neki, idő kell egy ilyen kaliberű ütéshez, mondjuk nem egészen vagyok tisztában azzal mekkorát is ütök, most sem ütöttem egészen teljes erőből. Megpróbálja türtőztetni magát, segíthetek a helyzetén, de akkor nem beszélünk, mert úgy nem vagyok rá képes. De jön az én oldalam, már amit lát, pont annyit lát amennyit akartam, szinte semmit, az hogy vonzódok hozzá nyilván való különben most nem vele ülnék itt, sőt nem is fajultak volna eddig a dolgok, mentem volna dolgomra és egy random bandához verődtem volna. Az igaz hogy attól független nem könnyítem meg a dolgát egy csöppet se, végtére is van ideje próbálkozni, ott az egész örökké valóság, de nem hinném hogy olyan kitartó lenne, és se vagyok elég akaratos és makacs hozzá. Tiltott gyümölcs, nem rossz hasonlat, jobban hirtelen nem is tudok mondani. Rajtam van a kényszer hogy mondjam hogy nem egészen igaz a meglátás, de inkább rá hagyom. Inkább leszállok a pultról.
-Ha nagyon nem bírsz magaddal, van rá egy megoldásom. -megkerülöm.

- Nekem nem úgy tűntél, mint aki ki akarja ütni a szemem. - öltök rá nyelvet, mint egy gyerek. Jó érzés ennyire felengedni, és komolytalannak lenni. A gyógyulásomon meglepődik, na igen, ezek szerint neki gyorsabb.
- Nem minden vámpír olyan, mint te, egyediek vagyunk, mint az emberek. Van, akinek gyorsabb a regenerációja, van akinek a sebessége, változó, hogy kire hogyan hat a vér. - mondom, megosztva a Társaság béli tapasztalataimat. Az almás hasonlatom tetszhet neki, mert leszáll a pultról, és megkerül, miközben csábító ajánlatot tesz. Csak az a baj, hogy már túlságosan kiismertem, szinte biztos, hogy valami csapda van a dologban. Gyorsan járatom a fejemet, el kéne csípni, és a saját fegyverével támadni, de nem jut eszembe semmi.
- Nos, nekem több javaslatom is lenne... miért nem dobjuk fel mindketten a sajátunkat, aztán közös megegyezés alapján választunk? - vetem fel végül, mivel nem jut semmi más az eszembe. Elutasítani semmiképp sem akarom, mert akkor húzhatja az agyamat azzal, hogy mit tett volna - amit amúgy nem tett volna meg, és persze most már megsértettem, úgyhogy amúgy se fog. Ha viszont belemegyek, biztos, hogy nem azt kapom amire számítok. Ahhoz túl rafinált és agyafúrt teremtés. Tudtam én, hogy jó lesz menedzsernek. Lassan ott tartok, hogy királynőnek is.

-Nem a szemed céloztam, -vonom meg a vállam- így sikerült.
A döbbentségemre kapok magyarázatot, ennyire nem vagyok otthon benne, azt hittem legalább ebben nincsenek nagy különbségek de ezek szerint. Kíváncsi lettem vajon nekem mi az ami gyengébb és ő erősebb benne, de nem kezdek erőfitogtatásba. Gondolom a kor is rá tesz milyen erős egy egy vámpír, aki alapból erős még erősebb lesz. De én csak a hülye sorozatokból meg az interneten olvasott, esetenként sületlenségekből tanultam. A csalim nem jött be, ártatlan mosolyom elvesztette érvényét, sejti hogy csavar van a dologban. Úgyis bele fog menni, túl kíváncsi, tudni akarja majd. Az ő ötletei sejtem hogy milyen ötletek lehetnek, el is nevetem magam .
-De, feldobhatjuk mind ketten, de mit szólnál ha beszéd helyett inkább mutatnánk?
Tollászkodva kibújok a harisnyámból, ez az egy ruhadarab van ami ténylegesen zavarhat az ötletem megvalósításában, mielőtt folytatnám meg állok.
-Na? Elfogadod vagy nyuszi vagy? - nézek fel rá kihívóan.

Látom, hogy elgondolkodott az erő dolgon, én is kíváncsi vagyok a képességeire, de szép lassan magától is elárulja ahogy nézem. Rólam pedig nem baj, ha nem tud mindent, legalább megtartok egy kis titokzatosságot. Amikor feldobom, hogy válasszunk közösen ötletet, felnevet - sejtem miért. Valószínűleg kitalálta, hogy nekem milyen ötleteim lehetnek. Na nem baj, amúgy is, a mutatós ötlet tetszik, de ezzel is át akar verni, érzem, viszont erre legalább van egy jó visszavágóm.
- Rendben, de én mutatom először. - vigyorgok, miközben a harisnyából kezd kibújni. Nem tudom mire készül, de nem hagyhatom, hogy elkezdje, mert akkor oda az egész, és esélyem sem lesz a saját részemet mutatni. Gyorsan odalépek hozzá, és megpróbálok hátulról nekisimulni, a fenekével érezheti a vágyam eszközét, de hát ő kezdte ezt a témát, ami ezzel jár, viselje is a következményeit. Amúgy is, mondtam, hogy megpróbálom visszafogni magam, és direkt kifejtettem, hogy nem biztos, hogy menni fog.
- Mutathatom? - suttogom a fülébe, egészen közel hajolva, ha engedte, hogy közel jöjjek hozzá, miközben megpróbálok végigsimítani a vállán az ujjaim hegyével, lazán cirógatva a bőrét. Sejtem, hogy nem fogja tovább engedni a dolgot, de legalább én is húzom egy kicsit az agyát, az lehetetlen, hogy nem indítom be, nem hiszem el, hogy legalább egy kicsit nem tetszek neki. És most már tényleg kettesben vagyunk, nincs mitől tartsunk.

Tetszik neki az ötlet, tudtam hogy fog és azt is hogy türelmetlen lesz. Ő kezd, mi történt, elhagytuk az udvariasságot, először mindig a hölgyek igaz én azt vetettem volna föl hogy egyszerre de így. Az egy dolog hogy kijelentette de mielőtt reagálhattam volna már mögöttem is volt, hozzám simulva, bordán küldeném egy könyökössel de á lesz itt jobb húzás is. Kuncogok.
-Remélem kiélvezted. - pillantok hátra a vállam fölött.
Majd kezdek előre hajolni, ahogy a kezem érte a földet kicsit összemegyek kicsit bundásabb leszek a szép sárga szemeim megmaradtak. A türelmetlenséged büntetése hogy amíg itt kell lennünk macska formájában töltöm veled az időt.
A testrész aminek neki simultál eltűnt úgy ahogy a nő is aki az előbb kiütött, csak a ruhái maradtak egy kupacban tetején egy fehér cica, dorombolva. Kíváncsi vagyok az arckifejezésére és imádkozom hogy nem zoofiliás, különben nagyobb gond van mint eddig, kezd vicces lenni ez a harc, nem is tudom mihez hasonlítsam, lassan olyan kezd ez lenni mint az aranyláz, kicsit lehet egoista példa de az aranyásók voltak ennyire elszántak és kiéhezettek mint Raten. A végén lehet hogy beletörődik és feladja gondolván hogy esélytelen a dolog, pedig nem, csak nem pont így kéne megközelíteni.

Ahogy sejtettem, nem ilyen egyszerű a dolog. Ha nem tetszene neki, könnyedén leállíthatna, igazából egy szó is elég, ugyan úgy, hogy korábban - akkor is befejeztem. Nem, ő ennél drasztikusabb megoldást választ, és átalakul, a helyén egy cuki kis szőrmők marad, ahogy a ruhái tetején figyel a kisállat.
- Ennél okosabbnak hittelek. Nem ismered a saját erőid, se másokét, mégis ledobod a ruhád, és átmész macskába. - mondom, és hátat fordítok, miközben a vérhez sétálok.
- Persze nem tudhatod, hogy egy másik vámpír képes-e megtörni az átalakulásod, igaz? Akkor itt állnál ruha nélkül. Ne félj, nem tudok én se ilyenről - teszem hozzá gyorsan - csak jelzem, hogy nem tudhattad előre. Szerencséd, hogy úriember vagyok, és ha tudnám is hogyan kell megtenni, akkor se tenném. Nem fogok visszaélni a helyzeteddel, ha le akarod dobni a ruháid, megteszed majd kérés nélkül is, úgy, hogy mindketten kiélvezhessük a helyzetet. - folytatom, és a poharakhoz érve villámgyorsan kiiszom mindkettő tartalmát, majd egy újabb üveget veszek elő.
- Úriember vagyok, de nem hülye. Nem tervezem az egész időt egy macska társaságában tölteni. Elfordulok, hogy legyen időd felöltözni, cserébe az egész üveg a tiéd lehet. Szerintem ez egy fair üzlet. - mosolygok. Persze jobb lenne, ha láthatnám ruha nélkül, de tényleg nem vagyok akkora féreg, hogy kierőszakoljak belőle valami hasonlót. Remélem, hogy meggondolja magát, és visszaöltözik - ha nem, akkor valami mást kell kitaláljak.

Jön a duma, "ennél okosabbnak hittelek", lehet hogy tényleg nem volt egy zseniális ötlet de hatásos volt, kicsit sikerült higgadnia az úrnak, leköti a figyelmét a mesterkedés hogy rá bírjon a vissza alakulásra. Abban igaza van hogy fogalmam sincs van e olyan aki megtöri ezt az állapotot, arra gondoltam hogy talán hipnózissal, de mint mondta akkor se tenné ha tudna ilyet, valószínű, szerintem ha végleg kihúzom nála a gyufát úgyis elsüti a nagy tervét. Az mondjuk gonosz hogy pont a vért szemeli ki, csillogó szemekkel teszek is pár lépést felé miközben kiüríti a két poharat, végül felugrok mellé a pultra és csak nézek rá. Baromi csábító, visszaváltoznék, de nem, kb egy fél 7-re elegendő adag vért fogyasztottam el, ma este, vagy nem is tudom de többet mint átlagosan, nem éhezem, kibírom. Nehézkesen de álltam az első próbát, vérrel nem fogsz meg vesztegetni, kutya! Az mondjuk egész udvarias tőle hogy elfordulna, csakhogy mi erre a garancia, nem mintha olyan szégyenlős lennék és eddig ne lehetett volna bízni a szavában de hadd kötözködjek kicsit. Türelmetlenül mozgatom a farkam és várom a következő ötletet.

Egyelőre nem alakul vissza, hát rendben, miközben kibontom az újabb üveget - igazából már nem is igazán kívánom a vért - óvatosan a macska felé nyúlok, és ha hagyja, megsimogatom a feje tetejét, és megvakargatom a füle tövét. A másik kezemmel közben a számhoz emelem a palackot, kicsit megszimatolom, jó látványosan, és elkezdem inni. Direkt hagyom, hogy a vér kissé lecsorogjon a szám szélén, lássa csak a csillogó vércseppeket, ahogy szinte már pocsékolom az italt, majd a mosogatóhoz sétálok, és ráérősen önteni kezdem a csapba, vékony sugárban, hogy jó sokáig follyon. Ezután persze ott hagyom az üveget, és visszasétálok a csaj ruháihoz.
- Gondolom ezeket felvehetem a földről, hogy ne koszolódjanak. - kérdezem, és elkezdem felpakolni a székre, gondosan összehajtogatva a darabokat. Mennyire vagyok paraszt? Nem élek vissza a helyzettel, a fehérneműt direkt meg se szemlélem, mintha ott se lenne, a többi ruhadarabhoz fogva hajtogatom. Biztos vérlázító még így is. Hmm, csipkés bugyi? Azért odatéved a pillantásom, na, látnom kell amit csinálok. Miután ezzel végeztem leülök a fotelbe, és kérdően nézek a macsekra.
- Tehát egész nap ezt fogjuk csinálni? Nézzük egymást, te maskaként, én vámpírként, várjuk a naplementét, és unatkozunk? - teszem fel a nagy kérdést. Nem tudom, mit vár tőlem, meddig könyörögjek a visszaváltozásért, de most egyelőre hagyom egy kicsit a saját levében főni, miközben gondolkodok a következő ötleten. Bekapcsolom a telefonomat, ami összekötettésben áll az egész hellyel, és választok valami lágy zenét, mert zavar a nagy csönd.

Jön a kövi, megpróbál megérinteni, nem tudom hogy ezzel mi a terve de az nem fog menni hogy visszasimogat emberi alakba, mindenesetre amikor próbál hozzám érni összehúzom magam és hátrahúzom a fülem, összehúzva a szemeim, de nem bánt, sőt, jól esik a simi, tessék legyen siker élményed még dorombolok is neked egy kicsit.Ezzel rá tapintott az egyik dologra amit utálok, a pazarlás, aki éhezett már tudja hogy szinte minden csepp számít, te állat! az hogy egy pár kósza csepp...sok kósza csepp szökik a szája széléről még megértem de amikor szándékosan a csaphoz megy és elkezdi kiölteni, nem sok kell hogy vissza változzak elkapjam a kezét és rá morogjak hogy ne pazaroljon. De kibírtuk, Aztán Felszedi a ruháimat a földről, nyugodtan nézd meg a fehér neműt ennyi örömöt hagyok neked mára, meg lepő mód nem tette vagy elég feltűnés mentesen. Végül feladást színlelve leül a kanapéra és jön a szembesítés. Ezzel az alakkal egy hatalmas nagy hiba van, nem tudok beszélni, szörnyű, nem tudok közölni semmit, ami egy idő után nagyon idegesítő tud lenni. Leugrok a pultról és emberi alakban bukkanok fel mögötte úgy támaszkodva hogy minden figyelemfelkeltő pontot takarjak, amit esetleg a pult magasságánál fogva nem tud.
-Türelmetlen vagy és csak egy dologra mész, és sugallod hogy "kissé" ki vagy rá éhezve. - kopogtatok a körmömmel a pult felületén - Ne akarj ilyen nyíltan megdönteni! - megjegyzem unottan a szememet forgatva.
Sóhajtok, várok egy kicsit, piszkálgatva a hajam.
-Na? Megtudunk lenni békében egymás mellett vagy háborúzunk még?

Na, ez már bevállt, az, hogy leüdök és feladom, úgy tűnik eredményre vezet. Vajon ha feladnám a próbálkozást, akkor magától bújna hozzám? Nem úgy tűnik, de az is biztos, hogy a túlzott erőltetés se megy. Érthető. Mikor meghallom az emberi hangját, lendítek egyet a fotelen, és átfordulok fele, úgy, hogy a fejem legyen a járókövöm - megjegyzem, kicsit fájt - és a plafont figyeljem, miközben a lábaim lógnak a levegőben, mintha ugyan úgy ülnék a fotelben mint eddig, csak megváltozott volna a gratvitáció.
- Szólj, ha felöltöztél és visszafordulhatok. - mondom Irinának. Tartom a szavam, nem fogok lesni, de a ruhái túl messze vannak ahhoz, hogy csak úgy odamenjen, és felöltözzön. Én mondtam, hogy volt jó ötlet macskává változni, de megkérdezett engem bárki is? Persze hogy nem... Miközben a plafont bámulom, próbálok valami jó zenére váltani, végül egy tízéves, retro slágernél kötök ki. Lehet, hogy csak egy dologra gondolok, és azt minden csatornán sugárzom? Tényleg úgy tűnik. Na mindegy, ez akkor is egy jó szám, szerettem anno, és jókat buliztunk rá. Nem érdekel, ha célzásnak veszi, ez most pont nem az. A széken ülve/fekve mozgatom a lábam a ritmusra, és éneklem a dalszöveget, amit fura, hogy még mindig ismerek...
- Let me drink you heart drunk, Let me dream your eyes shut, Let me get your mind off, Let me make your body talk, Let me drink you heart drunk, Let me dream your eyes shut, Let me get your mind off, Let me make your body talk... - közben a kezemmel, mint a karmester, lengedezek, és a fejemmel is bólogatok a ritmusra a plafont nézve.

Őszintén szólva amikor hanyatt vágja magát székestől kicsit megijesztett, egy halandónak most kb betört volna a feje a koppanás alapján.
-Hát ez fájhatott. Jól vagy? - nézek közben a ruháim irányába. Hmm, azt mondta nem fog ide fordulni, tükörképem pedig nincsen úgyhogy úgy is bukott a dolog. Eddig a szavát nem szegte meg, úgyhogy kilépek a takarás mögül  és felöltözök nyugodtan majd leülök a székre amin a ruhám volt.
-Oké, fordulhatsz! Jobb így?
Teszem keresztbe a lábam és lóbálom amelyik felül van. Kissé lebiggyesztett ajakkal néz a mosogató felé az üvegre és a két pohárra, majd  kissé száj húzva Raten ingére, ami csupa vér, már csak azért is mert ahogy az kinéz, kuka gyanús. Majd hátradőlök teljesen a széken és nézelődök, lopva a főnök úrra tekintve közben. Gondolkodom hogy lassan vonulok a kanapéra, sokkal kényelmesebb mint ez a szék, már azért mert több hely van rajta. Nyújtózok egyet és várok.

Hallottam, hogy a mutatványom nem hagyta szó nélkül, mintha egy kis együttérzés is csengne a hangjában, igazából annyira nem izgat most. Nem ütöttem meg magam, és nem tetszett a macskás mutatványa, de nem akarok besértődni, mert azzal csak azt érem el, hogy tényleg nem beszélünk, és el megy aludni. De azért valahogy ki kell mutatnom a nemtetszésem, és ha már úgyis gyerekes voltam egész este, talán ez a legjobb lehetőség rá.
- Persze, kutya bajom. - válaszolom a kérdésére, és várom, hogy felöltözzön. Tényleg nem lesek, nem szeretem megszegni a szavam, és amúgy is, egy röpke pillantással oda lenne minden esélyem. Amiből már így sincs túl sok, főleg az éneklés után. Mikor jelzi, hogy fordulhatok, egyszerűen hátranyúlok, és fellököm magam a padlóról, elegánsan felállítva a bútordarabot.
- Az biztos, hogy szemetgyönyörködtető, de talán beszélgetni is könnyebb így. - jegyzem meg a szemébe nézve, most direkt megállom, hogy a testét vizslassam. Elég távol vagyok tőle, nem is bámulom semmijét, mostmár csak a beszédemre kell figyelni... a picsába, nem megy.
- Tudod... - kezdek bele az őszinte vallomásba. Gratulálok Raten, ásd tovább a sírodat, akár bele is feküdhetsz lassan. Ha szépen megkéred, tuti rád szórja a földet.
- Nem voltam én mindig ilyen... régen tudtam, hogy mit kell mondjak, hogyan viselkedjek, figyeltem a jeleket és olvastam belőlük. Manapság... a pénztárcám beszél helyettem, és a koronám viselkedik. Tényleg ki vagyok éhezve, de nem arra amire te gondolsz, nem csak a szexet akarom, hanem azt, hogy valaki végre azért szeressen, aki vagyok, és ne azért, hogy mennyi van a bankszámlámon. Tudod milyen rég éreztem az ágyban igazi szenvedélyt, milyen rég volt az, hogy felkeltem valaki mellett, és nem csak azért ébresztettem fel, hogy elmúljon a reggeli merevedésem, hanem azért, mert szerettem volna összebújni vele, átölelni és még tovább az ágyban maradni vele, nem szeretkezni, csak ölelkezni, feküdni és beszélgetni. És azért, mert ennyire akarom, ennyire vágyok rá, az első dolgom, hogy amikor találok valakit akivel ez meglehetne, elüldözöm. Még hogy az a loser, akinek nincsen pénze... boldog tudatlanság. - csóválom meg a fejem.

Nem esett bántódása és a véleményét is kifejezi, nem annyira tetszik neki a macska forma, pedig szerintem aranyos, igaz egy simit kapott úgyhogy utálatról nincs szó, de nem vette jó néven az ötletem, kb úgy ahogy én se az övét.
-Az biztos! - válaszolok a megjegyzésére
Érdekes mód nem vándorol a tekintete hanem a szemembe néz, itt valami komoly téma lesz, ülök föl rendesen a széken. Kaptam egy rövid bemutatót arról hogy kb mit él át minden egyes nap. Megváltozott, mindenki megszokott akit egy kicsit megrészegít a hatalom, főleg azt akinek még az idővel se kell versenyt futnia. Az a fajta lett akinek hamarabb megtudom a számlaegyenlegét mint az élet korát, feltűnt hogy kicsit sokat beszél a cégeiről meg büszke a vagyonára. Hazudnék ha azt mondanám nem szép amit felépített, de mire jó a vagyok ha nem tudja hogy kell élni. Amikor befejezi érzek valami sajnálat szerűt, közelebb húzkodom a lábammal magam a széken ülve hozzá. Előre dőlök a térdemen támaszkodva.
-Valahol átérzem amit mondasz, én nem keresem ilyen lázasan mert egyedül is meg vagyok, mindig hiányzik az a kis plusz minden egyes napban de meg lehet szokni. Tizenöt vagy hat éve vagyok szinte tök egyedül, ha átesel a holt ponton már tűrhető a dolog, addig tény hogy pokol. Az a te bajod amit mondtál, hogy megváltoztál, persze pénzért majdnem mindent meg lehet venni csak pl pont azt nem ami neked kell. Figyu, hogyha állandóan a pénzeddel vágsz fel meg a karriereddel, ne várd el hogy a személyiségedet észre vegyék, amúgy is, ma már ez a 3. típusú arc amit látok tőled, kezdek meg zavarodni, skizofrén vagy? - az utolsó kérdést költőinek szántam oldva kicsit ezt a depis hangulatot, nem szeretem, megfojt, lehúz engem is.
-Talán máshogy kéne megközelítened dolgokat nem úgy ahogy a gazdagoknak elő van írva hanem ahogy te akarod, mert azt az íratlan szabály könyvet követed mint az összes sznob? Láttál már boldog sznobot? Mert én se?
Dőlök hátra, sóhajtva. Ennyi, több ilyen tanácsizémizét nem tudok kicsikarni magamból, sajnálom.

- Mindegy, hagyjuk a témát. - mondom ki, miután meghallgattam a csajt. Nem érti, persze hogy nem, ezt inkább csak az érti, aki átéli. Ez a harmadik típusú arc, ki tudja, hogy melyik az igaz? Már én sem... talán egyik sem.
- Nem úgy, ahogy a gazdagoknak elő van írva? Tudod milyen felelősség királynak lenni? Emberek függnek tőled, életek, és sorsok, én pedig kurvára nem ezt akartam, csak tiszteletet, megbecsülést, de mit kaptam? Kurvasok felelősséget otthon, és terhet, és ha kijövök az országom határán túlra, akkor még a miniszterelnök se tudja, hogy ki vagyok, és honnan jöttem. Sehonnai király. Mindegy, mondom hagyjuk. - sóhajtok, és összecsapom a tenyerem.
- Megyünk táncolni? Miénk az egész hely. - dobom fel az ötletet, és felpattanok, megpróbálom megragadni a csaj kezét, és húzni magammal a drink felé, ha engedi. Nem erőszakosan, csak olyan gyermekien, sürgetően, mielőtt még végleg leül a hangulat. Ha sikerül meggyőzzem, hogy jöjjön, akkor nevetve futok előre, tudja már valamennyire az utat, meg amúgy se lehet eltévedni, de azért figyelek, hogy ne hagyjam el. Ha leérek a helyre, akkor egyből a zenepulthoz sietek, és elkezdek keresni valami zenét.
- Mit szeretnél? - nézek Irinára boldogan, és elkezdem belőni a fényeket, amíg választ. Szeretem, amikor ilyen pangás van, és tényleg elengedheti magát az ember. Meg olyan... más, mint amikor mindenhol emberek vannak.