'Sup? Club

Veszi a példám és lazábbra veszi a testtartását, nem rossz néha kicsit kiszakadni a hétköznapokból, már a rövid leírás alapján amit kapok. Biztos jó az uralkodói lét csak kicsit sok bele a macera az előnyök mellett, kicsit olyan mint vámpírnak lenni, itt is van egy halom szabály amit ha nem tartunk megégethetjük magunkat, meg a lemondások. De lehet csak én látom a hasonlóságot. Nem ismerem az országát de nem érzem hantának pedig először kicsit talán annak tűnhetett.
Korkülönbség, az az 5 év biztos nem nyom valami nagy súlyt ebben a létben, pár nap, de gondolom ez is mindenkinek más, ugyanolyan gyorsan repül az idő mint régen csak most nem aggódok azon hogy késő lesz, mert sosincs késő, mindig mindenre van idő, nem öregszünk ki semmiből, ez mondjuk határozottan pozitívum. Visszavág a bizonytalanságomra, kicsit elhúzom a szám és lenézek a szoknyám szélét igazgatva.
-Tudod, ez kicsit bonyolult -  felemelem a tekintetem - az a helyzet hogy a jelenlegi helyzetem nagyon kedvező, de előreláthatólag nem valami tartós, szégyen gyalázat 38 évesen még a családi fészekben élek - kuncogok és az ajkamba harapok- de ha a szüleim meghalnak, gyanús lenne a halott lányukra hagyni a vagyont úgyhogy utána nem tudom hogy lesz tovább, remélem a kreativitásom nem hagy majd cserben. De hogy nagy befolyásos asszony legyek -kicsit megrázom a fejem - nem hiszek annyira a csodákban,  hercegnőnek neveltek, de rájöttem hogy a szőke herceg nem sétál be és visz el egy jobb világba, a saját lábunkra kell állni vagy vége a dalnak.
Átgondolva kicsit vicces ez a szőke herceges példa egy királynak aki mellesleg fekete, de még jó hogy az én szavaimnak nincsen súlya. A munka kicsit kínos téma, vágok is egy kis grimaszt.
-Háááát, ha a hivatásos élősködő munkakörnek számít....mit tud dolgozni egy holdfénykóros vérszívó? Már elnézést a kifejezésért. -aztán ugrik be egy hirtelen kérdés- Tényleg, ez érdekelt, hogy oldod meg az hogy nem mutatkozhatsz nappal? Nem gyanús ez az embereknek vagy tudják a titkot csak elfogadtak?
Az én baromi toleráns szüleimből kiindulva látok esélyt az utóbbira is.

Ahogy elmondja a jelenlegi helyzetét, támad egy ötletem, de nem tudom, hogy felvessem-e. Mármint, egész egyszerűen megoldható lenne a probléma, amivel mindketten jól járnánk, de még nem biztos, hogy eléggé ismerem a csajt hozzá... valami azt súgja, hogy megbízhatok benne, és hogy nem lenne rossz munkaerő. Ráadásul ismerem a titkát, az mindig jó, és az én hátam mögött egy teljes ország áll. Kissé kiszolgáltatottabnak tűnik, mint én, az biztos. Tehát nem verne át. És ki más ismerné jobban, hogy mi kell egy nightclubhoz, mint valaki, aki ilyenekbe jár? Persze, nem hiszem, hogy egyből mindent tudna, de hé, nekem is ment, nem? Meg kérhet tanácsokat a többiektől... nem is rossz ötlet ez. Ráadásul akkor kapcsolatban maradnánk... khm, sajnos nem olyan kapcsolatban, bár ki tudja, még bármi megeshet. Vajon mit rejteget a combjai között? Ugyan Raten, koncentrálj, ne gondolj a feszes kis melleire meg a kerek seggére, amit már lecsekkoltál. Az istenedet!
- Erre nekem lenne egy megoldási javaslatom. - vetem fel az ötletet, és a diplomáciai múltamat felhasználva próbálom igazgatni az arcom, hogy ne látszódjon rajta mennyire akarom a csajt. Továbbra is próbálok kedvesnek tűnni, nem pedig egy kiéhezett kannak.
- Szóval, mivel nekem már van egy országom, amit igazgatnom kell... Mellette egy focicsapatom, a New Orleans Saints, nem tudom hallottál-e róluk, meg egy gyáram... izé, nem akarok nagyzolni, meg felvágni, ne érts félre, csak azt akarom, hogy lásd, elég elfoglalt vagyok, nem pedig lusta. - mosolygok, ahogy kissé szedett-vetettre sikerül a beszéd. Tényleg összezavar, és nem tudok ez ellen mit tenni...
- Szóval, a clubbnak kellene egy új menedzser. - nyögöm ki végül, és körbemutatok.- Hidd el, tökéletes az olyanoknak mint mi. Én is így kezdtem, itt elég csak este mutatkozni, az emberek felügyelik a munkálatokat nappal, este bejössz, elvégzed a papírmunkát, átnézed a beszerzést, megszervezed az esti bulit... igazából, ha nem a pénz számít, akkor mindezt ki is adhatod másnak, és még úgy is marad színtiszta bevételed, amiből simán megélhetsz. Ráadásul önéletrajzban se rossz, ha tovább akarsz lépni. A város egyik legmenőbb helye, és már önmagát viszi, alig kell vele dolgozni. Mit szólsz? - dobom fel a javaslatot, majd ismét a borosüveg felé nyúlok. Kezd fogyni a vér, de nem is baj, van még bőven. Kitöltöm kettőnknek az adagot, aztán visszafordulok a lány felé.
- Van egy kis titkom, amivel megoldható, hogy ne égessen a nap. - mondom titokzatosan.

Leírtam a helyzetem, egy kiszolgált kis vámpírp*csa akit kiszolgálnak, lehullt a lepel, de nem úgy néz ki mint aki megbánta hogy nem sétált el mellettem a bejáratnál.Sőt előállt egy ötlettel. Egy rövid ösztönös fészkelődés és lecsúsztatom a lábaim egy kicsit a kanapéról hogy a cipőm széle érje a talajt, mutatja is a kíváncsiságom, nyitott vagyok az új dolgokra, főleg ha nem fájdalmas és segít a helyzetemen, na de nem kell rosszra gondolni. Mondjuk néha mintha kicsit akadna az arca, nem nézek furán mert épp tálcán kínálja a csodát ami reményt ad a jövőmnek, megérdemli érte a szemlegeltetést. A felvezetés is érdekesre sikerült, fel vonom a fél szemölködöm mi is lenne az a mentő ajánlat.
-Aaaha, sajnos nem követem a sport eseményeket, a nevet talán hallottam.
Felajánlja hogy vegyem át a klubbját, whaat?! Kihúzom magam és rá vágnék egy nagy nem-et, de a szükség törvényt bont, át kell ezt gondolnom kicsit. Az oké hogy lényegében szinte semmit nem csinálom és dől a della, csak bakker, az olyan hirtelen érő dolog hogy zárlatot kaptam.
-Várj egy kicsit, lefagytam mint a régi gépem..-megköszörülöm a torkom- Te ,most...át akarod adni nekem a hely vezetését csak így? Alkalmasnak látsz erre a feladatra vagy jól érzem hogy van itt valami...hogy is mondjam, kis feladat amit ezért a posztért meg kell tennem? Nem szoktak az ember lánya két szép szeméért hozzá csapni egy ekkora értéket, de lehet hogy magamból indulok ki és maga vagy a.... szent lélek vagy jó tündér vagy mindegy is.. - rázom meg kicsit a fejem hogy helyre rázzam a dolgokat odabent amik viccesen cikáznak. Itt valami sáros, csak még nem egészen látom mitől.

A New Orleans Saints nem mond neki semmit, nem lepődök meg, hiszen nem orleansiak vagyunk, és látszik is rajta, hogy nem egy sportoló, inkább olyan díszpicsa. Meglepi az ötletem, ahogy engem is, de vele ellentétben nekem egyre jobban tetszik az ötlet. Persze egyből azt hiszi, hogy így akarok bejutni a bugyijába, vagy le kell szopjon az ajánlatomért, amire hangosan felnevetek, hiszen erről szó sincs. Persze, tolnám mint a lopott biciklit, de nem ilyen áron. Ha minden szembejövő bukszának céget osztogatnék, most nem itt tartanék.
- Hidd el, ha minden szépszemű lánynak odaadnám egy vállalatom, nem itt tartanék. Mondjuk az tény, hogy ilyen szép szempárral még nem találkoztam... de nem, erről szó sincs, és nem is kell tenned semmit. - amit nem akarsz... - és persze eleinte nem menne olyan könnyen, pár dolgot át kell nézzünk, meg ilyenek. Viszont fajttárs vagy, ami nagy előny, és valami azt súgja, hogy megbízhatok benned. Ráadásul persze nem az egész bevételt kapnád meg, továbbra is lenne részesedésem, csupán nem kellene többet ezzel foglalkoznom. Nem ment el az eszem, nem lesz a tiéd az egész hely - partnernek vennélek be, a munkáért cserébe a részed eleinte ötven százalék lenne, aztán akár ki is vásárolhatsz, ha már lesz egy kis saját tőkéd. Egyébként pedig alkalmasnak talállak, hiszen megvan benned, ami bennem is volt. Jó eszű, lenyűgöző, aki úgy érzem hogy eléri amit akar, és aki tudja, hogy mi kell egy jó clubhoz - hiszen te is megfordultál már egy néhányban, gondolom. - mondom gyorsan, hogy biztosítsam, nem így akarom megfektetni. Persze, ha aláírtuk a szerződést, nem lenne rossz ezzel szentesíteni, de nem feltétel. Amúgy tetszik, hogy dobta a napon járás témát, azért annyira még nem bízok benne, hogy ezt a titkom megosszam vele - mi van, ha lefekszik velem, és amikor elalszok lelopja? Elég szívás lenne hirtelen.

Szép magyarázat és az is jó hogy megbízik bennem, de ennyire? Cuki, meg bizalom gerjesztő a pofim de honnan tudja hogy nem egy megátalkodott dög vagyok aki erre utazik, végtére is az átalakításánál is kicsit átakarták húzni de lehet hogy van valami titkos érzéke ami szerint megbízható vagyok. Átverni nem vertem még át senkit, nem is szándékozok, de azért ez nincs a homlokomra írva, vagy a hajszínem miatt van. Itt vagy ő nagyon naiv vagy én...mozgatom picit a keresztbe tett lábam ahogy járnak a fogaskerekek.
-Gondoltam hogy nem az egész helyet engeded át meg....csak egyszerűen nem akarok félre nyúlni. - sóhajtok - A kiegészítéssel viszont látok valóság alapot az ötletben.
Harapdálom a szám, most vagy soha, egyszer lehetnék bátor, de mi van ha azért akarja át adni a vezetést mert valami gáz van a hellyel, de ha a felsorolt dolgainak csak a fele igaz akkor is nagyon elfoglalt lehet, és ott a bosszúm is, tetszik a hely, eltudnám itt képzelni a napjaim, főleg hogy az irodában tölteném, az lényegtelen. Ha elfogadom megszűnik ez a ingatag helyzetem. Kár hogy nem tudok ilyen könnyedén megbízni akárkiben. Akkor háromra, egy..kettő...
-Rendben!- mondom ki magabiztosan- Elfogadom az ajánlatot és szívesen vezetem a klubbod.
És ezzel a mondattal az óvatos, megfontol énemben izomból megforgattam egy méretes konyhakést. De ezt szépen leplezem egy halvány mosollyal, nem kérem rögtön a szerződést mielőtt mégis meggondolom magam, nem siettetem a dolgot, most már kimondtam nem szokásom visszalépni.

- Erre inni kell. - mondom boldogan, és az asztalon lévő poharak felé mutatok, amikhez még hozzá se nyúltunk. Felveszem az enyémet, és ismét koccintásra nyújtom, aztán ha koccintunk, akkor lehúzom a tartalmát.
- Majd megíratom a papírokat pár napon belül, addig van időd átgondolni, gondolom nem akarod most rögtön belevetni magad a munkába. Amúgy nem nehéz a dolog, majd a könyvelőm számát is megadom, ő sok mindent el tud magyarázni, és segítőkész. Az esti bejárást már megszokták az alkalmazottak, régen én is így csináltam, azt senki sem fogja furcsálni. A személyzet jó arc, megszokták a kedves, kötetlen modort, persze ha te fogod vezetni a helyet, akkor úgy bánsz velük, ahogy akarsz... apropó, azt mondtad, hogy meghaltál. Ha neked is megfelel, az új papírjaid szerint Chromixlandben születtél, ott talán el tudom intézni a dolgot, de ha úgy jobb, csinálhatod feketén is, az se megoldhatatlan. A nevedhez ragaszkodsz, Irina? - teszem fel a következő kérdést, aztán leteszem a poharam az asztalra, és kicsit kinyújtózok, amíg válaszol.
- Mondd csak, nincs kedved megnézni a helyet? Elvégre bulizni jöttél, én pedig ilyen száraz témákkal fárasztalak helyette. Persze, ha szívesen fogadod a társaságom, akkor örömmel csatlakoznék hozzád ebben. - teszem hozzá, továbbra is higgadtan mosolyogva. Persze, hogy azt akarom, hogy igent mondjon. Persze, hogy szeretnék vele bulizni, aztán haza vinni a kastélyba, és addig hajtani, amíg csak bírjuk. Persze, de ettől függetlenül ha nemet mond, azt is elfogadom. Egyelőre várom a válaszát, kissé feszülten, de próbálok lazának látszani, mint eddig.

Hát ez gyorsan le lett intézve, és igen, erre szerintem is inni kell, felveszem a poharam és finoman koccintom az övéhez és most először én is lehúzom az egészet és gyorsan megszabadulok a pohártól. Ennek a mohó megmozdulásnak majdnem a ruhám látta kárát de az ujjaimmal elkaptam a szökő cseppet még mielőtt az államat elérte volna. Majd szinte hadarva ledarálta nekem a továbbiakat, de lehet hogy csak nekem tűnt úgy mintha hadarna, nem tűzök közben olyan felesleges szavakat mint okés, értettem, rendben, csodás, de a bólogatás önkéntelenül is megy, mint az a műanyag kutyus az autók műszerfalán, kicsit butának éreztem magam tőle de későn vettem észre hogy hallom amit mond de nem teljesen itt jár az eszem, de a lényeget felfogtam. Konkrétan egy kis hatás szünettel tűnik fel hogy kérdést intéztek hozzám.
-Ja, elnézést elkalandoztam -túrok a hajamba megigazítva zavaromban - A kereszt nevem nem bánnám ha megtarthatnám, de nem ragaszkodom hozzá annyira.
Azt hiszem ezzel le is záródott a kezdése a dolognak. ja igen ééés gondolatbeli saját vállveregetés, sikerült egy feljebb álló vámpír keze alá állnod, igaz nem olyan öreg ahogy a nagykönyvben meg van írva de befolyásos, elvileg, úgyhogy fél siker egyenlőre, 2. szint teljesítve.
Újabban agyamra mentek a játékok úgy néz ki. Figyelem ahogy nyújtózkodik, mielőtt beáll a végleges csend megkérdezném az előbbi titok a titokban titkot,  wow ez szép kis kifejezésre sikeredett, de hamarabb szólal mint én. Gyors pillantást vetek az órámra, van még idő, nem a világ minden ideje de nem kell kapkodni, figyelek azért, nem kéne itt ragadni éjsz...nappalra.
-Igen jó lenne, és az hogy így alakult az este és nem "tomboltam"-megvonom a vállam- még jobban is jött ki, - mosolygok - és érdekes a társaságod úgyhogy szívesen fogadom.- közben felkelek a fotelből.

Most először Irina is lehúzza az italát, aztán elkap egy aranyosan meginduló cseppet az ajkáról - de gyors a csaj, pedig már léptem volna, hogy én tegyem ezt, az milyen kis cuki, meg minden. Néhány csajnál bejön, legalább megtudnám, hogy ő hogyan reagál - bár egy érzésem azt súgja, hogy jobb így. Kicsit elkalandozik gondolataiban, nem hibáztatom érte, hiszen sok minden történt vele így hírtelen. Engem is meglep kicsit ez a döntésem, de annyira azért nem bánt a dolog, és a bevételkiesés is megéri a kevesebb munkát - ki tudja, ha nem veszek fel valakit, hanem hanyagolom a helyet, akkor lehet, hogy később több kiesésem lenne, mint ebből az üzletből.
- A keresztnévvel nincs gond, a családnévre gondoltam, hogy talán jobb lenne megváltoztatni, de akár ragaszkodhatsz is hozzá. A szüleid úgyis tudni fognak a dologról gondolom, tehát ez se probléma. Ha viszont másikat szeretnél, szólj hogy mi tetszik, és olyat kapsz. - kacsintok. Talán célzásnak veszi? Gondolom most már elhinthetek egy-kettőt, nem fogja rossz néven venni. Vagy ha igen, és mutatja, akkor leállok.
A nyújtózás után úgy tűnik neki is tetszik az ötlet, úgyhogy felkelek a fotelből vele együtt, és intek, hogy várjon, miközben gyorsan a vértárolóhoz sietek, és kikapok egy üveggel, meg két poharat, és egy tálcát.
- Betsy! Kérlek, hogy ezzel legyél a közelünkben. Csak nekünk. - mondom, és átadom a csajnak a dolgokat. Tudom, hogy nem fog belenézni, és nem jön rá mi van benne, ahhoz túlságosan félti a munkáját. Egyszer már világosan kifejtettem, hogy mi a véleményem arról, ha valaki csak ránéz a drága borkészletemre.
- Ha szomjas lennél, csak ints Betsynek. - fordulok vissza Irina felé, és mellé lépek. - Mit szeretnél először látni? Vagy menjünk, táncoljunk kicsit, hogy megtörjük a sok formalitást? - mosolygok.

Név témában csak megrántom a vállam.
-A név a legkevesebb ebben a helyzetben, legalábbis nálam semmit nem jelent úgyhogy marad vagy változik, teljesen mindegy. Már annak is örülök hogy a papír mizéria megoldódik. -látszik némi könnyebbülés újra, a kacsintását is elcsíptem, hirtelen nem tudok kicsikarni magamból semmi különösebb reakciót csak egy mosolyt, ha érezném az izmaim már biztos fájna az arcom. Nah, akkor lazítsunk, legalább kicsit megismerem a jövőbeli főnököm, mondhatom úgy. Felkelek a fotelből, látom ő is, épp indulnék kifelé de int hogy álljak meg és elsiet, követem a szememmel, a pulthoz, sejtem miért. Addig összeszedem a cuccaim, úgy döntök a sálat továbbra se veszem vissza, úgyhogy le hajolok és a táskámba tuszkolom, megvárom a házi gazdát, de ahogy elnézek az irányba amerre ment már a másik oldalamon áll és ahogy megszólít picit megrándulok, most megállt volna a szívem. De nem mutatom hogy rám hozta a frászt csak a vállamra kapom a tasim.
-Szerintem előbb járjuk kicsit körbe a helyet, utána belefér még egy kis buli, mit szólsz? -biccentem oldalra a fejem érdeklődve.

- Örülök, hogy segíthetek. - mondom mosolyogva a névvel kapcsolatban, és arra gondolok, hogy bemutathatnám a Társaságnak is. Nem tudom elképzelni, ahogy full alkalmiban rohangál, és az anyagi tőkéje se biztos hogy meglenne a saját üzlethet, de ha úgy vesszük, a 'Sup az övé lesz. Mindegy, ezen még gondolkodom egy kicsit, úgy tűnik még ráérek ilyen témákat feldobni, hiszen hosszú még az este.
- Rendben. -mosolygok, és felé nyújtom a karom, hátha belém karol - persze nem erőltetem. A válaszától függetlenül megindulok, és átvezetem a Drinkbe. A rövid séta közben is próbálok beszélni, hogy ne tűnjek unalmasnak, aki csak a munkáról tud társalogni.
- Egyébként hamar bele fogsz jönni, az első pár alkalom még fura, nem teljesen tudod, hogy mit és hogyan csinálj, de aztán magábaszippant, és mire észbe kapsz, már ösztönösen megy minden... - kezdek bele, aztán elnevetem magam. - Elnézést, természetesen a munkáról beszélek. - magyarázom gyorsan, és elfordítom a fejem, hogy ne érezze annyira direktnek a célzást, inkább zavartságot tettetek. A másik helyiségbe érve közel hajolok hozzá ha engedi, és úgy magyarázok, a zenét túlharsogva.
- Ez a Drink részleg, a külső átlagos résztől sokkal exkluzívabb, nem olyan nehéz bejutni mint a vipbe, de nem is csak bárki besétál alapon megy. Viszont megéri, sokkal jobb érzés, ha itt engedi el magát az ember. Nincs az a tumultus, itt kevesebb ember fordul meg, kevesebbszer is van alkalma ide jutni, de akkor mindig jó érzés. - mutatom be a helyet. Most jövök rá, hogy a 'Sup Club olyan, mint a női test, a különféle helységek pedig a különböző zónák... nem megyek bele a részletekbe.

-Köszönöm!
Sokat segít, de miért is segít? Ilyenkor jön hogy beintsek apámnak, "A mosolyodból nem fogsz megélni"- nem-e? "Azért tenned kell hogy valamit elérj"-tényleg? Eddig nem kellett. Hacsak nem arra utazik hogy haza vigyen, ahhoz nem ez kell de majd rá jön, addig is hagyom magam, kezd tetszeni a helyzet. Amikor tartja a karját hogy belé karoljak, úgy döntök belemegyek a játékba és egy kecses lépéssel mellé lépve úgyhogy pár mili válasszon el a simulástól, belé karolok, hagyva hogy vezessen.  Érdekesen kezd fogalmazni a munkakört tekintve, csak szalad fel a szemöldököm és lazul a szorításom de továbbra is követem. Ennyire nyeregben érezné magát hogy már konkrét félreérhetetlen utalásokat tesz. Halkan elnevetem magam, majd fellesek, de elfordította a fejét. Vegyes gondolatok és többféle magyarázat van születőben a fejemben amiket szépen elnyomok inkább. Átértünk egy hangosabb helyiségbe, kicsit bántja is a fülem de tűrhető, felé fordítom kicsit a fejem hogy amikor közel hajol hogy túl kiabálja a zenét jól halljam. Nos, a Drink bemutatásában némiképp burkoltabban de szintén meg van a szexuális visszhang, frigidebb lennék már alig kapnék levegőt és nem tudnám hova nézzek, de így csak mosolygok és kuncogok.
-Nem semmi a bemutató, igazán élvezetes.-nevetek.
A zene ritmusát felvéve lépek és kicsit mozgok is rá, valami tánc kezdeményezés szerű, mindig ezt csinálom ha szimpatikus zenét hallok, néha még a szemem is becsukom de most inkább figyelnem kéne, mozgás közben kicsit közelebb mentem a főnök úrhoz mint kéne amit amint észre veszek korrigálok is egy kis lépéssel oldalra. Közben lelesek az órámra, még jó pár óra, és táncolva haladok tovább a kreatív idegenvezetőm mellett.

Az elszólásom némiképp vegyes fogadtatásra talál, nem akad ki rajta, de nem is pozitív a visszajelzés - na mindegy, azért még javítható a dolog. A drinkben már lazább, látom leesik neki, hogy miről is beszélek, és itt nem jelzi, hogy gondja lenne a bemutatóval - sőt, szinte már-már ösztönöz, hogy folytassam hasonló hangvételben a dolgot. Lehet, hogy tőle se áll távol a közös ágy ötlete?
- Próbálok minden tőlem telhetőt megtenni, de igazából magadnak köszönd, te hozod ki belőlem. - kuncogok én is, és amikor mozogni kezd, egy pillanatra azt hiszem, hogy táncolni szeretne, sőt, közelít hozzám, viszont hirtelen megszakad ez a mozgása, és ez megállít az el se kezdett cselekvésben. Tényleg, azt mondta, előbb vezessem körbe - hát jó, kicsit még tudok várni. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha átlagos ember lenne - már rég leitattam volna, és a VIP-ben ülne az ölemben. Mindegy, az is jó, hogy meg kell dolgozni a jussomért, rég volt már ilyen, és tetszik a dolog. Hátra pillantok a vállam felett, és látom, hogy Betsy még követ minket, kezében a tálca, a ledugaszolt üveggel, és a két pohárral. Visszafordulok a fajtársnőm felé, és mosolygok - még szerencse, hogy már hozzászoktam az állandó mosolyhoz. Amúgy biztos fájna már a szám.
- Ne felejtsd, ha szomjas vagy, bármikor szólj. - mondom, aztán ha nem kér inni, akkor intek. - Ez esetben, mehetünk is tovább az "átlagos" részleg felé. Azért átlagos, mert oda is nehéz bejutni, álltalában már nyitás előtt hosszú sorok kígyóznak odakint, és természetesen létszámellőrzéssel dolgozunk, fix férőhelyünk van, amit baleseti okokból nem léphetünk át. A kidobók, és a számítógépes rendszer is számolja az embereket, hiába a modern technológia, még mindig számítok az emberi tudásra. Szóval amint teltház van, a kintiek megszívták. - magyarázom a dolgot, miközben elindulok.

Én hozom ki belőle, feltűnt, rég tartogathatta már, legalább egy kis részét szóban kiengedi magából.
-Én? ugyan, nem is csináltam semmit...-nevetek- hát még mi lenne ha csinálnék. - halkan jegyzem meg de azért úgy hogy hallja, fél szemmel fel lesek a reakcióra.
Kicsit összezavartam ezzel hogy "bekábultam" a zenére és kezdetleges táncot szimuláltam és hirtelen leálltam úgy nézelődve tovább mintha semmi nem történt volna. Hátra néz, gondolom azt ellenőrzi hogy tartja e az utasítást a csaj. Szerencsétlen, szlalomozik utánunk a táncával, ha valaki meglöki annak rossz vége is lehet de gondolom eléggé óvatos, nem szeretné magára haragítani a munkaadóját. A ha szomjas vagy szólj kérésre csak bólintok és merülök kicsit a zenében megint, Egészen addig amíg át nem érünk a másik helyre. az "átlagos" hely ami azért átlagos mert nehéz bekerülni, jó ez most bonyolult volt, zavartan pislogok rá hirtelen, de aztán a magyarázatból megértem.
-Aaa, értem, végre egy hely ahol erre is ügyelnek, nagyon ritka, ész nélkül engednek be mindenkit amíg már mozogni se lehet anélkül hogy ne dörgölőzött volna végig az ember a fél vendégseregen, bahh. - picit ráncolom az arcom a nem tetszést kifejezve.
Gondolom a kis körbevezetés lassan a végéhez ér és még mindig nem tudtam meg a választ a már jó ideje feltett kérdésemre, de nem tudom ez most mennyire lenne helyén való. Sok az ember, még meghallja valaki, bár ez idő tájt már mindenki be van tompulva úgyhogy max lerázza hogy majd később, de nem akarok mániákusnak tűnni.
-Szóval, még nem mondtad el a kis titkod amivel legyőzted a sugarak erejét. - döntöm a vállának a fejem.

- Örülnék, ha megtudnám. - kacsintok a lányra, és figyelem a reakcióját. Ő dobta fel a labdát, én csak leütöttem. Mikor magyarázom neki a sima részleget, amit időközben megközelítettünk, akkor látom, hogy egy pillanatra összezavarom, de aztán megérti a dolgot. Mondtam én, hogy vág az esze, nem kell itt félni semmitől. Rendben lesz a hely, hiába szőke a csaj - mármint ránézésre.
- Pedig ilyen testhez szerintem sokan próbálnak hozzádörgölőzni egy este... - jegyzem meg, és ismét végignézek az említetten, aztán visszatérek a szeméhez. Kezdek átesni a ló túloldalára? Mit tegyek, nehéz visszafogjam magam. - Egyébként a rámenős alakokra is figyelünk, bár kint az ellenkezőjét tapasztaltad, a kidobóink rendkívül vendég, főleg női pártiak. Nem azt mondom, ha nők csinálják a balhét, akkor persze ők vannak elővéve, nem mentesülnek mindentől, de ha valamilyen férfira panasz érkezik, és alaposnak tűnik a gyanú, akkor a minimum, hogy egy estére kitiltjuk a helyről. Aztán több nap, végül örökre, tudod hogy megy ez. A másik dolog, a drogok. A nyílt fogyasztást és a feltűnően bedrogozott alakokat se tűrjük, persze egy-két spuri, eki, ilyenekkel nem lehet mit kezdeni, de ha valaki szétcsapja magát, az is kitiltással jár. A mellékhelységekben a csapokból csak kellemesen meleg víz folyik, hogy az említettek ne igyák ki a csapot - ha valaki bulizni akar, akkor azt bizonyos keretek között tegye, de igyon is. - magyarázom. Talán nem fog tetszeni neki, hogy hasznot húzunk a drogosokból, de mindenki ezt csinálja - ők is egyfajta bevételforrás, és ha kitiltanánk őket, akkor alig lenne ember a helyen. És amúgy is, mint ecseteltem, a túlkapást nem tűrjük.
- Nos, ezen kívül az iroda van hátra, az a VIP-ből nyílik, odabent szokásos dolgok - irodai fotel, asztal, a papírmunkákhoz szükséges dolgok, a kamerarendszer monitorjai a falon, és egy kanapé, hogyha itt érne a reggel. Mint mondtam, a hely tökéletesen fajtánkarát. - mosolygok, és elgondolkodok. Elmondjam neki? Olyan aranyos, ahogy nekem dől, annyira közel van, akkora meg akarom fogni, szorítani, ölelni és csókolni... Egyelőre nem árulom el a teljes igazságot, de valamennyit azért igen...
- Egyébként van egy tárgyam, ami kiszűri körülöttem az ártalmas sugarakat. Én se teljesen értem a működését, de működik. - mosolygok a lányra. - Szóval, hol szeretnél bulizni? - vigyorgok.

-Ühüm - kuncogok- azt mindjárt gondoltam.
Hurrá amikor elért a megvilágosodás a pillanatnyi zavar után láttam reményt csillanni a szemében hogy mégsem vagyok olyan szőke. Válaszol a megosztott tapasztalatomra is.
-Próbálnak, aki kicsit gyávább arra elég egy olyan pillantás és visszatántorodik, állítólag "para" a szemem és ki is használom.
Amikor a kidobókra kerül a szó, megforgatom a szemem, de ez is olyan hogy mindig akad egy kivétel aki erősíti a szabályt. Működik a fair play is, ha nő a ludas ő is megkapja a magáét.Kitiltás, utálom ezt a szót,de enélkül persze nem marad meg a rend úgyhogy muszáj, majd ha a másik oldalról is látom a dolgot biztos jobban megértem miért jó, de legalább nem úgy megy hogy egy kis balhé és rögtön kivágnak örökre, vannak fokozatok, így érthető. Drogosok, mindenhol vannak, elkerülhetetlenek, érthető, jól kijátszották a víz dolgot is, bár ha majd meg tikkadnék nem tudom mennyire érdekelne a víz hőfoka, más biztos nem így van vele, de rossz ötlet. Végül ahogy sejtettem már csak az iroda maradt.
-Irodát láttam már, eltudom képzelni úgyhogy nem szüksége megmutatni, kivéve ha van bent valami amiről feltétlenül tudnom kell vagy ilyesmi, - lelassítok és meg is állok - előre szólok, hogyha itt fogok dolgozni a gyenge időérzékem miatt lehet hogy esetenként az irodában maradok pihenni, ezt említeni is akartam, remélem nem okoz gondot - nézek kicsit húzva a szám kínosan, aztán gondolkodok kicsit- , habár telefonomon be tudok állítani egy jelzést, igen az hiszem sikerült megoldást találnom a problémára úgyhogy tárgytalan .- és ezzel a vállának is döntöm a fejem, cuki kis gesztus tudom, helyén valónak éreztem és így talán könnyebben is válaszolt a kérdésemre.
A nagy titok egy tárgyban rejlik, vajon van több is, nem lenne rossz egyet beszerezni és újra természetes fényt látni. Ahhoz képest hogy mennyire megbízik bennem így se mondott konkrétat, ezekben a körökben el tudom képzelni mekkora érték egy ilyen cucc, bár akkora surmó nem lennék hogy ellopjam tőle vagy megöljem érte, nem is kérdezősködök tovább mert gyanút keltenék, csak bólogatok. Na jó, egy kérdés belefér.
-Hasznos kis darab, ez az egy van vagy van több is? -ez lehet hogy még se volt olyan előnyös kérdés főleg nem így kissé elmélázva de meg is magyarázom - nem azért mert vérre mennék érte vagy ilyesmi csak érdekel. - nézek fel rá, ártatlanul pislogva párat.
Majd amikor újra szóba kerül a bulizás, elengedtem és mellé álltam.
-Szerintem az előző hely megfelelő, aztán -pillantok le feltűnően az órámra-  majd nem árt indulnom, engem semmi nem véd a naptól sajnos. - mosolygok.
És kezdek hátrálni az előző terem felé lassan, megvárom míg Raten is elindul, utána fordulok meg és haladok úgy. Ott valahogy a zene jobb volt, meg maga a hely hangulata is, oda húz vissza valami, úgyhogy ha már én választok az legyen.

- Para? Szerintem inkább cuki. Nekem tetszenek. - mondom a szemére, miközben mélyen belenézek, és elmosolyodok. Az irodát finoman hárítja, de azért mintha megadná a lehetőséget, nem is tudom, vajon feldobott egy labdát? És hogy kéne lecsapni?
- Mint mondtam, az irodában alvás egyáltalán nem gond. Kétszetmélyes - a fenébe, talán egy kicsit jobban megnyomtam mint akartam? - kihúzható kanapé, az irodának nincsenek ablakai, én is aludtam már ott többször. Bár egyedül módfelett kényelmes, szerintem még kettesben sem rossz az az ágy. - na jó, ez már biztos, hogy túl direkt volt. Na mindegy, eddig nem fogadta rosszul a célozgatást, nézzük, erre hogy reagál.
Amikor nekem dől, finoman megpróbálom átkarolni, ha engedi, és megsimítani a karját. Hasznos kis darab, mi? Tuti kellene... kár, hogy nincs több, hidd el, odaadnám szépségem...
- Sajnos csak ez az egy van a birtokomban... de megpróbálhatok szerezni még, bár nem ígérem, hogy sikerrel járok. - mondom, és elbiggyesztem a számat. Tényleg sajnálom, szívesen adnék neki egyet, ha lenne. Most hogy nekem dőlt, megpróbálhatnám megcsókolni... nem, még túl korai. talán később, ha már jobban feloldódtunk... Amennyiben továbbra is a buli mellett döntünk, elindulok vele vissza a drinkbe, továbbra is belekarolva/ölelve, amelyiket engedi, és játékosan megbököm a vállát.
- Egész este csak az üzletről, és a helyről beszéltünk. Vagyis inkább én. Mesélj magadról még, olyan sokat nem tudtam meg rólad. - vigyorgok. Ha az irodába indulunk, akkor is ezt a témát dobom fel, bár akkor kissé szelídebben, és érzékibb hanghordozással.

- Jó, most egy halandó ember szemével tényleg nem valami természetes a sárga szem, de köszönöm.
Én is megnézem jobban a szemeit.
-Hát, a tiéd se találnám sokkal bizalom gerjesztőbbnek, főleg ezt a csillogást, vagy csak engem tisztelsz meg vele? - szűkítem kissé a szemeim feltűnően gyanakodva. Talán nem is lenne rá okom de ami az irodai alvás témánál feljön az már konkrét, kétszemélyes, kihúzható kényelmes ágy, kanapé akart lenni az az ágy, de nem javítom ki .
-Ahhhaaa, ha ez egy teszt akar lenni, ne aggódj senkit nem fogok bevinni az irodába. - kicsit nem árt tenni a szőkét, de az arcjátékom elárulja mennyire mondtam komolyan, a végén pedig ejtek egy kacsintást. Saaajnos csak egy van belőle, szinte tudtam, közben követem a szememmel a kezét ahogy siklik a  karomon. A mondandója végén felemelem vissza a tekintetem rá, lebiggyesztem én is az ajkam, nagyra nyitva a szemeim és megvonom a vállam.
- Annyira nem fontos, megszoktam az éjszakai életet.- mosolygok, egy pillanatra feljebb húznom a felső ajkam hogy megvillantsam a szemfogaim, nem azért ha véletlen ne vette volna észre.
Ez már nyílt kihasználás lenne ha még ezt is rá varrom, így is elég sokat tesz értem, megtehetném de ennyire nem leszek akaszkodó, mondjuk én mondtam hogy hivatásos élősködő vagyok, de nem rég ismertem meg, és ez csak azokra vonatkozik akik huszonévig azzal hitegettek hogy elfogadnak akármi is történik, mindig szeretni fognak és támogatni meg a többi ilyen szépséges tündérmese.
Elindulunk vissza felé, kifordulok a karja alól és ugyanúgy hátrálva indulok meg majd pár lépés után megfordulok, pimasz mosollyal az arcomon, lehet ezt kihívásnak fogja venni de mint mondtam beszálltam a játékba, néha nekem is szabad egy kicsit gonoszkodni, csábítgatni.
De ahogy megfordulok nem hagyom el, lassan lépkedek amíg be nem ér , ekkor megböki a vállam amire meglepetten felnézek, ohh meséljek magamról.
- Ajjaj, nem sok mesélni valóm van, sose voltam egy aktív ember, azóta meg...korlátozva vagyok ugye, napközben egy pincében ejtőzök, éjjel meg csak úgy csavargok össze vissza, ma este itt kötöttem ki, hazudnék ha azt mondanám nem akartam oda kapni a kidobónak, dühít ha kinevetnek, de kit nem?
Ha közben átkarolt hagytam, majd ha át értünk a tánctérre szembe fordulok vele.
-És te?- kezdek lassan mozogni a zenére, egyenlőre még csak toporgok a ritmusra, végig a szemébe nézve, kicsit koncentrálva mintha hipnotizálni akarnám, de semmi szándékom nincs.

- Épp ez adja a szépségének egy részét...nem olyan, mint az átlag emberé, nem olyan, ami bárkinek lehet... egyedi és csábító... - mondom, ahogy mélyen a szemébe nézek, majd elmosolyodok.
- Nemrég jelentkezett, állítólag a korral jár... sok vámpírnál előfordul, hogy minél idősebbek, annál több képességük jelentkezik. - hopp, most először mondtam ki a v-betűs szót. Mindegy, úgy se hallanak itt minket. Az irodás témára kissé elhúzom a számat, és szomorúságot tettetek.
- Akkor engem se? - teszem fel a kérdést, de el is nevetem magam egyből. Milyen gyerekes vagyok, te jó ég... Amikor simítok rajta, akkor felnéz rám, úr isten, alig állom meg, hogy közelebb hajoljak hozzá, és megcsókoljam, de nem, azzal mindent elronthatok, még várok kicsit...
Elutasítja az ötletet, hogy szerezzek neki egyet, vagy lehet csak udvarias akar lenni. Mindegy, azért körbekérdezek, hátha tudok neki intézni egyet, de nem fűzök hozzá sok reményt. Amikor előre indul, kihasználom az alkalmat, és ismét lecsekkolom a hátsóját, miközben követem - nem sietek nagyon a felzárkózással, kiélvezem a látványt, de azért nem is várakoztatom meg. A mesélés közben átölelem, de hamar beérünk a táncparkettre, ahol már hangosabb a zene, mégis visszakérdez, beszélgetést kezdeményez. Hát jó, akkor közel kell kerüljek hozzá, hogy válaszolni tudjak...
Ahogy szól a zene, felé mozgok a ritmusra, és egészen közel próbálok táncolni vele, egyik karommal átölelve a derekát, miközben a füléhez hajolok, és válaszolni próbálok. Jó a hallásunk, annyira nem lehet nehéz beszélgetni, mint az embereknek, de azért így is zavaró tud lenni, és kell a közelség, amit nem vagyok rest kihasználni.
- Mint már mondtam, papírok nélkül jöttem ide, egy kevés pénzzel, amiből ezt a helyet, és egy kastélyt vettem Redrose Village-ben, és egy monitorokat gyártó céget. Egyből bevetettem magam az éjszakai életbe, a birtokon is gyakran tartottam bulit, próbáltam hírnevet szerezni magamnak. Meg is lett az eredménye, hamarosan bővíthettem a bevételi forrásaimat a Royal Palace-szel, és nemsokára elég pénzt halmoztam fel különféle befektetésekkel, hogy megvegyem a saját kis szigetországomat. Ezen kívül van egy testőröm, aki most nincs itt, de amúgy jó fej ő is. - vázolom az élettörténetem röviden.

Ahogy kimondja a szót a számhoz emelem a kezem mintha szentségtörést tett volna, majd lopva körül nézek, nem hallotta senki, ebben a zenében csoda lett volna, majd leengedem a kezem és elmosolyodok. Majd elhúzza a száját, a vissza kérdésre elkomolyodik az arcom.
-Sajnálom, nem kivételezhetek, még is csak a munkahelyemről van szó. -húzom el a szám és nevetem el magam én is.
Elindultunk a drink felé, amikor "kicseleztem" nem igazán siette el hogy mellém érjen újra, ejnye, csak elvonták a figyelmét. Számítottam rá hogy át ölel vagy valami, hagytam és úgy haladtunk tovább. Pont beértünk mire abbahagytam a kis sztorim. Visszakérdeztem, fura lehetett hogy itt a nagy zajban álltam meg és folytattam a beszélgetést, de ahogy látom nincs ellenére, sőt él a helyzettel hogy a hangos zene miatt közel kell jöjjön ha ezt szeretné hogy értsem amit mond. Hagyom hogy átkaroljon, az én kezemet is felfuttatom a karján a vállára és oldalra fordítom a fejem hogy közvetlen a fülembe beszélhessen. Testőr, egy vámpírnak, kicsit furcsa nekem de nem érthetem még, majd lehet később jobban átlátom. Nem válaszolok semmit esetleg egy halvány biccentéssel nyugtázom és táncolok a zenére, ugyanúgy oldalra fordítva tartva a fejem, becsukom a szemem egy pillanatra, élvezem a zenét. Vajon játszik valamilyen hangszeren, azzal könnyebb levenni a lábamról, de nem fedem fel az egyik fő gyengém előtte, még képes lenne visszaélni vele, halványan el is mosolyodok a gondolaton.

Látom kicsit megijedt, amikor kimondtam hogy vámpír - nem tudom miért, nincs okunk félni. Amúgy is, az emberek fele részeg, vagy be van drogozva, vagy mindkettő - saját maguknak se hinnének, hogy jól hallották amit mondtam. Sajnos az ajánlatom ismét elutasítja, de továbbra is úgy tűnik, hogy élvezi a dolgot, tetszik neki az udvarlás. Vagyis a próbálkozás. Hiába, nem sok nőnél kapar ennyit egy király, ezért már önmagában megérdemelnék valami jutalmat... mondjuk szájmunkát. Istenem, ahogy a szemembe nézne ezekkel a szemekkel közben...
Arra, hogy közel nyomulok hozzá, pozitívan reagál, ő is átölel, vagyis a vállamra teszi a kezét, és elfordítja a fejét, hogy hallja amit mondok. Tehát érdekli a dolog, bár lehet, hogy tette, na mindegy. A mondottakra nem reagál, úgyhogy egyelőre én is befejezem a beszédet, és egy ideig csak táncolok vele, lassan egyre jobban hozzásimulva, ha hagyja. Tudom, hogy ezzel egyértelmű jelzést fogok küldeni felé, a nadrágom ugyanis nem hazudik, dehát nem hülye a csaj, hiába tetteti - tudja jól, hogy mi a helyzet, felesleges takargatnom. Eljátszok a gondolattal, hogy a kezemet is lejjebb csúsztatom a hátán, de az lehet hogy túl gyors lenne. Inkább csak táncolunk, miközben próbálok a szemébe nézni, mélyen a szemébe. Talán ha felfele indítom meg a kezem, az jobb ötlet lenne?

Mosolygok, amikor már túlságosan szorosnak vélem a simulást csak akkor emelem fel rá a tekintetem. Látom így is elmerül a szememben nem sok idő kell hozzá, de mielőtt én is elvesztem a kontrollom, kicsit oldalra biccentem a fejem mosolyogva és koncentrálok a szemeire, mintha hipnotizálni akarnám, persze semmi hátsó szándék, csak szórakozok kicsit, remélem nem fogj zokon venni. Közben a másik kezem is fel csúsztatom a vállára az oldalán finoman végig húzva az ujjaim. Majd kezdek lassan lábujjhegyre emelkedni, de mielőtt reagálhatna, ez kissé csókszándékúnak tűnhetett elfordítom az arcom és az órámra pillantok. Majd jobban megemelem magam és a fülébe súgom.
-Köszönöm az estét, őfelsége, de mennem kell!
Lecsúsztatom a karjaim és tennék egy lépést hátra hogy elengedjen, hogy majd elsétáljak. Én is Redrose Village-i vagyok de ezt már nem osztom meg vele, lejárt az időm, így is necces lesz haza jutni.

Lassan felemeli rám a tekintetét, sikerül a szemébe nézzek, majd oldalra biccenti a fejét, és mélyen az enyémbe néz, én pedig teljesen elveszek a tekintetében. Meg akarom csókolni, de egyszerűen nem megy, a testem nem mozdul, úgy érzem ha örökké így kellene állnom, a szemébe nézve, azt se bánnám. Olyan szépek, olyan tökéletesek... Sajnos valaki nem osztja a véleményem, valószínűleg mert ő nem nézhet ezekbe a szempárokba, és meglök. Ahogy kizökkenek a dermedésből, épp a fülembe súgja, hogy mennie kell, mire összeszorul a szívem. Máris? A karjai, amiket észre se vettem, hogy felcsúsztak rajtam, most elengednek, én pedig továbbra is dermedten állok, miközben hátralép. Nyelek egy mélyet, és gyorsan utánalépek - nem kapom el a karját, félek, hogy már ezt is túl soknak veszi, inkább mellette lépkedek.
- Nem kell még menj, ha nem akarsz... a nap nem probléma. Számos módon megoldhatjuk. - kezdem, miközben tartom vele a tempót, és próbálom folytatni a beszélgetést.
- Kérlek, még egy kicsit maradj. - kérlelem, és próbálok a szemébe nézni megint. - Olyan szépek a szemeid... bárcsak nekem is ilyenek lehetnének... - mondom, és ha a szemembe néz, koncentrálok, hogy előhozzam a vérlátást, amitől vörössé válik a szemem. - Nekem csak ilyenem van... a közelébe se ér a tiédnek. - folytatom, miközben megpróbálok felé nyúlni, és a tarkójára simítani a kezem.

Sikerült, tényleg kikapcsolt, elkerülhettem volna a marasztalást, szinte biztos hogyha teljesen tudatánál van nem enged el, legalábbis elég nehezen, így viszont elsétálhattam volna az éjszakába és meg lett volna a drámai lezárás. De nem, egy önjelölt Michael Jackson utód meglökte és épp amikor a fülébe súgtam a búcsúm magához tért. Számolhattam volna ezzel, úgy gondoltam ilyen úgy se történik, erre, nem volt szerencsém, még jó hogy nem láttam a srácot. Azért megkísérlem leengedni a kezeim és hátra lépni, hagyja is majd lassan elsétálok mellette a kijárat irányába. Alig teszek pár lépést észre veszem ahogy mellettem siet és győzköd hogy a nap nem probléma, óóó dehogyis nem, de itt most nem azon van a fő hangsúly, ennyire nem lehet kétségbe esett. Több száz nő van még itt a klubban, kicsit elszórakoztam vele, tudom gonosz dolog volt de nem én kezdtem a flörtölést. Hirtelen megállok és felé fordítom a fejem, komoly arccal, tényleg nem sok időt tudok erre most áldozni. Ha hagyom hogy húzza az időt itt ragadok, ami persze nem olyan nagy tragédia, de jobb lenne úgy ahogy az elejétől terveztem, annak úgy kellene lennie. De akkor miért nem megyek már? Sajnálom? Nem, az az érzés egy ideje kihalt belőlem, neee sikerült neki, mégsem ellenkeztem eléggé, de ez még csak a bástya fele, a hercegnőhöz a tetejéig kell feljutni, de túl jó úton halad. Sóhajtva lehajtom a fejem és csak a tekintetem emelem föl rá. Amikor vörössé válik a szeme, nem tudom hogy takarja el feltűnés mentesem, úgyhogy hirtelen átölelem a nyakát és magamhoz húzom, az arcát a vállamhoz/nyakamhoz húzva.
-Meg vagy húzatva?! Tudod hogy ezt érzelmi terrorizmusnak hívják? -enyhítek a szorításon hogy lássam vissza változtatta e már a szemeit- Ezért büntetni kéne.
Sóhajtok lemondóan - Egy szóval se mondtam hogy nem szépek a szemeid.- hajtom le a fejem.

Nem nagyon sikerül meggyőzni, mégis, a szemes trükk úgy tűnik használ. Hirtelen magához ránt, átkarolja a nyakam, mire a szívem hevesen dobogni kezd, miközben én is átölelem, de azért hagyom, amikor megnézi a tekintetem. Természetesen már visszaváltoztattam a látásom, hiszen a vérlátás alatt én se látom a gyönyörű arcát és szemeit, csupán az emberek vérét, ahogy folyik, a különböző érhálózatokat. Ehelyett én a két aranysárga szempárt akarom látni, a tökéletes arcocskát, amit szegélyez a szélben hullámzó búzamezőket idéző hajkorona.
- Bün... inkább nem. - gondolom meg magam vigyorogva. Túl magas labda lenne rávágni, hogy büntess, ahogy néztem ő az a fajta csaj, aki erre fogná magát, sarkon fordulna, és itt hagyna. Nem hibáztathatnám, az elég büntetés lenne. Inkább magamhoz szorítom, persze nem túlságosan, csak hogy érezze, nem akarom hogy menjen.
- Én se mondtam, hogy csúnyák. Viszont közel sem olyan gyönyörűek, mint a tieid. - mondom szomorú hangon, és óvatosan megpuszilom a nyakát, nézni, hogyan reagál. Ha nem húzódik el, vagy jelzi nemtetszését, akkor a nyelvem hegyével is megpróbálom megcirógatni az említett testrészt. Amennyiben viszont húzódni próbál, engedem, de azért tartom a beszéd fonalát.
- A clubba nem süt be a nap, itt bármeddig ellehetünk. Még beszélgethetünk a vipben, táncolhatunk a zenére, miénk az egész hely - szó szerint. És azt csinálunk benne, amit akarunk.

Amikor átöleltem és éreztem a karjait körém fonódni tudtam hogy csel volt, attól még nem kéne leleplezni főleg nem itt a terem közepén, sok munka lett volna az össze szemtanul eltüntetni, mondanám hogy jön egy köszönömmel de én már annyival jövök hogy nem mondok semmit, ez már minimum elvárás lehetne. Szerencséjére visszaváltoztatta a szemeit, csúnyán nézek rá, kicsit haragszok hogy rá szedett, de pont az ilyen trükközés miatt akartam lelépni sunyiban, tudom nem szép dolog. Elkezd egy szót de úgy néz ki meggondolja magát , talán jobb is ha az akart lenni amire gondoltam, tudtam volna teljesíteni a kérést csak nem úgy ahogy ő gondolná. Ugyan nem látom az arcát de érzem ahogy húzódik az arca.
-Ne vigyorogj! Keresztül húztad a tervem.- nézek durcásan, állítólag ez inkább aranyos mint ijesztő vagy bármilyen más negatívjelző, de önkéntelenül húzódik az arcom ilyenre.
Jó hogy nem látja, elkezdene itt cukizni leharapnám a kezét, apropó cuki, macskává tudok alakulni, kihasználjam a képességem vagy engedjek neki. Amikor megérzem a puszit a nyakamon el feledtetve a bundás menekülő tervem, a testem kissé megmered.
-Talán ezt nem kéne, főleg nem itt! - tolom el finoman.
Karba tett kézzel állok előtte, durcásan. Már nagy a valószínűsége hogy engednem kell neki. Kompot fogni, Manhattan-be onnan Redrose-ba, virrad mire beesek az ajtón, jobb esetben, húzom a számat morcosan.
-Nyertél, már fölösleges elindulnom, utol ér a nap, úgyhogy maradok.
Meg várom az első reakcióját és megindulok a V.I.P. szoba felé.