Re: A Hall

by **Morsus** Csüt. 28 Jún. 2012, 20:14

Odakint:
Kallark lassan minden szörnyet legyűr, de ez nem kihívás az iskola területén a fénytől mind már így is haldokoltak. Ám a győzelem rövid. A férfi látja, hogy a város állatai támadták meg a menekülő embereket. Galambok csapatban rohanják meg a helikoptereket. Patkányok, kutyák, macskák és egyéb háziállatok elszabadulva üldözik a népeket.

Bent:
A két vad egyszerre ront Serenának. Már nem képesek tisztán gondolkodni az állatai ösztönök elvették a józan elméjük feletti uralmat csak nehezen és pár szavas mondatokat tudnak kimondani. Az oroszlán támad a két emberállatra, de félúton megtorpan és ekkor a háló miatt a két mutáns is megáll. Adia a falra mászik fel. Az oroszlán szinte automatikusan a két mutáns oldalára áll és Serena elveszti az uralmat felette, mintha a lényt megszállta volna valami. A trió hiába indulna Serena után, mert közéjük esik be egy alak szakadt fekete ruhában.
- Eeeenyéééééém...
Nyögi ki a férfi és bár a kettő csak a szagát, de Serenáék az arcát is felismerik Hoodnak, aki szinte eszét vesztve hatalmas szemfogakkal, nyáladzva vicsorog az oroszlán származékokra.

by **Serena Davidson** Pént. 29 Jún. 2012, 10:03

Adia, mint mindig máskor is, most is megmentett minket a támadóktól, azonban döbbenten tapasztaltam, hogy az oroszlánom felett elvesztettem az uralmat és az a másik oldalra, azaz Szehmetékhez állt. Ez lehetetlen volt, nem lett volna szabad megtennie, hiszen én irányítottam a gondolataimmal. Próbáltam visszaváltoztatni plüssé, hogy legalább ne három ellenféllel kelljen szembenézünk, csak kettővel. Már éppen kértem volna Adia-t, hogy vigyen ki minket innen, amikor még valaki beugrott oda közénk. Döbbenten néztem a megérkezőre, akit fel is ismertem.
- Charlie! – nyögtem fel. – Te jó ég… Adia vigyél ki minket innen!
Mi folyik itt? Mitől őrült meg mindenki itt?
~ Hannah hallasz? ~ próbáltam kapcsolatba lépni vele valamilyen módon.

Adia eredetileg nem nagyon akart mozdulni a falról, azt kereste, hogy merre juthat ki a hallból a leggyorsabban. Hood feltűnése a legjobbkor jött a számára, így legalább az ellenfeleik vele lesznek elfoglalva, remélte, hogy a fiú megtudja védeni magát, de kettejüknek itt esélye sem volt a két lupin ellen. Újra körbenézett úgy, hogy még mindig nála volt az irányítás, majd, ha sikerült arra egy kijáratot találnia, amerre nem volt senki sem, azaz amerre Hood „fedezte” őket, akkor arra csápokon lendülve próbált kijutni a helységből.

by **Ko-Rel** Pént. 29 Jún. 2012, 10:35

A démonok, amik még megvoltak az iskola területén, nem voltak különösebben nagy kihívás Gladiátor részére, valószínűleg akkor sem lettek volna azok, ha még harcképesek, de így főleg nem. Ahogyan ezzel végzett és elért a birtok határára igencsak furcsa dolgot vélt felfedezni. Megvadult állatok kezdték az embereket támadni. Életében eddig már elég sok mindent látott, de ilyesmivel még nem találkozott korábban.
- Furcsa egy bolygó – jegyezte meg gúnyosan.
Igaz mi mást is várhatott volna mindazok után, hogy az egyik csapattársa is ember, az egyik meg félig és mind a kettő igencsak különc a maga módján. Talán mégsem volt a legjobb ötlet erre a helyre hozni Lilandrát. De legalább az is teljesen biztossá vált, hogy bármennyire is biztonságosnak tartják ezt a helyet egy testőrre mindenképpen szükség lesz. A levegőből próbálta kiszúrni azt az embert, akinek a helyzete a legreménytelenebb volt, majd felé repült, a szemeiből lőtt lézert, hogy a megvadult állatokat így próbálja eltakarítani. Ha ez sikerült, akkor próbálja felkapni az embert és vele együtt egy közeli háztetőre felrepülni. Ha mindez sikerült, akkor leteszi az embert rá és szólal meg.
- Mitől vadultak meg azok az állatok? – kérdezte ridegen.

by **Szehmet** Pént. 29 Jún. 2012, 21:07

Képessége figyelmezteti a bajra, a támadás közben izmai egy pillanat alatt terelik új útra, el a háló elől mely bár mégis eléri, nem fogja túl szorosan, hogy megvetve lábát, egy pillanatra megtorpanva fújva adja tudtára a zsákmánynak nemtetszését. El azonban nem tántorítja, szemmel követi a kis antilopot, ahogy új, szokatlan menekülési utat választ. Mit sem törődik azzal, hogy lehetetlennek kellene lenni a falmászásnak. El kell kapni. Ennyi. Agresszív mozdulatokkal rázza le a hálót, hogy folytathassa a vadászatot.
Egy futó pillantást vet utána társaira. Rávicsorog Serena csatlakozó oroszlánhímjére. Ez az ő prédája, a vad, ha oly királyi is, nem orozhatja el tőle. Kinn, a természetben a nőstény gyengébb, mint a hímek, ő azonban, tudatában teljes erejének, szemtelenül rendre utasítja. Majd felnéz Serenára. Egy lépést tesz felé. Majd még egyet. Találgatja, milyen magasan lehet. Találgatja, el tudja-e érni, hogy lepiszkálja a karmaival. Farka nagy, ideges ívet ír.
És hirtelen, vicsorral fordul az újabb érkező felé. Felismeri.
Halványan rémlik, hogy kedveli ezt a szagot, ezt az alakot, de most, hogy a zsákmányát akarja elorozni, nincs helye a barátságnak. Az éhség mardosó, ez a kis antilop pedig nem lesz elég ennyi éhes szájnak... az erőseknek kell jutnia.
-Neeehm.-próbálkozik a beszéddel, de a szó torzan, mély morgással tör elő vicsorgó fogai közül. Szeme össze szűkül, teste pedig kihívóan dobbantva lép elő, majd támadást várva összehúzódik, hogy az izmaiban így felgyűlt energia kirobbanhasson. Nem kezd körözni. Fenyegető tekintete figyeli a férfit, s ha az nem hátrál meg az erejét látva, nem vár tovább, neki ugrik. Karmai éhesen várják a vért, s ha az egy rendre utasító mély karmolás is, készek belemarni a mellkas húsába.
Nem akar több időt pazarolni rá, minthogy egy-két karmolással elérje, hogy dominanciája elől meghátráljon a hím, és ő újra vadászhasson, mielőtt még valamelyik szemtelenebb ifjonc elorozza a zsákmányt, vagy meglépne előlük.

by **Morsus** Pént. 06 Júl. 2012, 19:47

Az ember rémülten nézi Gladiátort, de látva a ruháját picit megnyugszik és valami szuperhősnek nézi.
- Nem tudom! Miután a furcsa démonok eltűntek az utcákról hirtelen minden állat megvadult! Az utcákon pokol van!
A szavakra az iskolából Adia rohan ki háló hintázva. Máshova nem mehetett az iskola többi részét lezárta Veszély.

Bent:
Lance és Szemhet egyszerre ront Hoodnak, aki ugorva fejbe rúgja a férfit. Az eszméletlenül ütközik a falnak. Hood vála vérzik Szehmet karmolásától így elkezdi a sebet megnyalni. Ezt párszor megteszi még és lefetyeli a vért, mint valami kutya.
- Rossz... cicaaa...
Nyögi ki a mutáns a saját torz hangján és vicsorít az oroszlánnőre a nagy szemfogaival. A kettő a legősibb ösztöneiknek adnak helyett mikor elkezdenek vetekedni az ételért.
- Fehér haj... enyém...
Mondja a férfi majd neki ugrik Szehmetnek. A nyakának támad, hogy elharapja a torkát.

by **Ko-Rel** Pént. 06 Júl. 2012, 21:46

Gladiátor a férfit végül letette egy biztonságosnak tűnő helyen.
- Mikor utoljára ilyet láttam, ott Ego őrült meg… - mondta csak úgy magának.
A férfihoz már nem szólt, már megtudta, amit akart, így visszaemelkedett a levegőbe, amikor meglátta a házból kimenekülő valamit. Egyszer látott hasonlót, Vérontót, még a Fellegvárban, amikor bemutatták és a Nova mondta el, hogy micsoda az. Csak ez a valami fekete volt és fehér, nem pedig vörös és fekete. Az ősz haj azonban árulkodó volt, csak egy ilyen személyt látott odabent, az pedig egy fiatal lány volt, egy állattal. Az állatot most nem látta, de ez most nem volt különösebben fontos. Odarepült az iskola felé és nem áll meg addig, amíg a lány közelébe nem ér. Zacharias úgy tűnt, hogy még mindig azzal van elfoglalva, amivel, így neki nem szólhatott.
- Az utcákon eltűntek a lények, démonok, és akkor minden élőlény megvadult az embereket kivéve – mondta. – Körül kell nézni, hogy mi okozhatja mindezt! Hacsak nem az ott fent.
Bökött még a fejével Zacharias felé.

by **Szehmet** Pént. 06 Júl. 2012, 21:54

Különösebb érzelmek nélkül veszi tudomásul, hogy az új hímnek szinte erőfeszítésébe sem került kifektetni a kölyköt. A srác majd elpihenget, míg ő megküzd a zsákmányért.. addig sem kell tartania attól, hogy kimarad a lakomából. Érzi ugyan, hogy a kis husi menekül, de semmi kétséget nem érez afelől, hogy könnyedén el fogja majd kapni.
Egy pillanatig, szinte érdeklődve figyeli ahogy a másik megnyalja a sebet. Ő szinte vigyorog, bár tudja, ez a karcolás nem elég ahhoz, hogy a másik behódoljon. Szeme éberen csillog, s figyelme nem lankad, miközben mély levegőt vesz. Érzi a friss vér illatát, s kissé kipirul az arca. Finom... étvágygerjesztő... s nem utolsó sorban az a karmolás az ő jele... de nem ez a hím a vacsora. Túl karmos és fogas hozzá.
-Finom.. hús-morogja, s füle agresszíven hátra lapul közben. Nem is igazán ragadta őt meg az a fehér hajzuhatag. Jobban érdekelték az illatok és a vágyott íz annál, hogy épp erre gondoljon, Serena láttán.
Ahogy a férfi mozgásba lendül, ő sem tétovázik, elébe megy a támadásnak. Ez nem játék, mint Lance-el, nemrég.
Vicsorát megelőzik a karmok, ahogy gyors léptekkel siet előre, hogy a hímet még lendületben akassza meg.
Kissé előre hajol, vállai megemelkednek, így fogak és csontok a közvetlen frontális támadástól óvják a nyakat, hacsak nem változtat a hím a támadás szögén, és teste a szokásos ritmustól eltérően mozdulva vetül előre, harapásra készen, de főként mégis azért, hogy puszta súlyával arrébb taszítsa őt, majd karmaival belehasítson bármely kínálkozó lágyabb részbe.

by **Serena Davidson** Pént. 06 Júl. 2012, 22:10

Ahogyan kiértünk a kertbe és Adia a földre ért velem együtt visszaadta az irányítást, noha nem húzódott vissza a bőröm alá. Egyelőre úgy tűnt, hogy nem jönnek utánunk a többiek, így kifújhattuk magunkat. Miért támadtak ránk így a semmiből és még Charlie is? Nem tudtam, hogy mi lehet a gond. Amikor valaki megérkezett mellém összerezzentem az ijedtségtől, noha Adia nem érzett veszélyt. Minden állat megvadult a démonok eltűnése után?
- Nem, Zack biztosan nem – mondtam. – Ő ilyesmire nem képes, már nem. Ő az élet avatárja már. Ő nem… de a többiek odabent mind megvadultak, akiknek állatias mutáns képessége van. Megtenné, hogy bemegy és semlegesíti őket? Ne bántsa őket nagyon… lehetőleg ne sérüljenek meg.
Kinéztem a birtokról, valami történt, amikor Zack elkezdte távol tartani a démonokat, azok nincsenek ott, de az állatok. Valaminek kell lennie a közelben, magától ez nem történhetett meg.
- Én, mi Adia-val elmegyünk körbenézni, hátha találunk valamit, hogy miért van ez. Ha nem jövünk vissza, szóljon Zack-nek kérem, hogy elmentünk!
Ezzel elindulok kifelé a birtokról, csak tudnám, hogy merre kezdjünk bármit is keresni.

by **Morsus** Pént. 06 Júl. 2012, 22:38

Hood Szehmet vállába harap és a nő ekkor a gyomrát hasítja fel a karmaival. Mikor a férfi a falnak csapódik a vállán a seb begyógyul. Az arcán szakáll kezd nőni.
- Jó... cicaaa...
Mondja Hodd és az ujjain megjelent karmokkal megvágja Szehmetet. A vért elkezdi nyalogatni a kezén. A nő ösztönei megváltoznak. Már nem ellenséges lénynek látja Hoodot, hanem fajtájabelinek. Egy hímet lát benne. Hood teste is egészen oroszlánemberé válik. A kapun ekkor repül be Kallark.
- Lila ember... csillaglény... gonosz...
A levegőbe szagol.
- Fehér haj... közeledben volt...

Serena megindul és a legtöbb sikolyt a Brooklyn Hights Metrójánál hallja. Ahol egy vademberekről üvöltöznek. A pókösztöne itt erősebben zsong, mint máshol pedig egész Brooklyn veszélynek jelzi Adia.
/Folyt ott./

by **Ko-Rel** Szomb. 07 Júl. 2012, 10:54

Bólintott, hogy érti a feladatot, azt inkább fel sem hozta, hogy vajon a gyereklánynak volt fogalma arról, hogy milyen erőfeszítésbe kerül számára, hogy ne okozzon sérüléseket? Berepült a helységbe, ahol meglátta a három ellenfelét. Ketten teljesen állatszerűek, a harmadik tűnt csak embernek, de neki is látszottak a karmai. Karmok, ahogyan látta a két nagymacskaszerűség már szétkarmolta egymást. Lesajnálóan nézett kettejük felé, ilyen fegyverekkel bírnak és egyik sem volt képes megtanulni, hogy miként térjen ki ezek közül. Végül is úgy tűnt, hogy mégiscsak igazak az állítások erről a bolygóról és annak lakosairól, hogy mind állatok. Az, hogy ellenfelei karmokat használta nagyban megkönnyítették a harcot ellenük, hiszen pontosan emlékezett a Halálmadárral töltött kiképzésére, és igen a shi’ar nő is gyakorta használta a karmait ellene.
Mivel úgy tűnt, hogy a két szőrös egyelőre egymással volt elfoglalva, így a harmadik szabadon levőt, Lance-t próbálja elsőként elkapni, majd, hogy a másik kettő teljes figyelmét élvezhesse megpróbálja párosnak hajítani Lance-t. ezek után már számított a támadásra, így felkészült a védekezésre és mindig úgy próbál mozogni, hogy a karmokat elkerülje, mialatt azt figyeli és igyekszik kiismerni, hogy milyen harcmodor szerint hadakoznak ellenfelei.

by **Serena Davidson** Szomb. 07 Júl. 2012, 11:19

Hálásan néztem fel a férfira, mikor bólintott, hogy bemegy elintézni a többieket. Nem szívesen kértem ilyet, de nem csak rám lehentek veszélyesek, hanem Zack-re, a gyerekekre és mindenki másra. Főleg, ha kijutnak innen és a civilekre támadnak rá.
- Köszönöm! – mondtam még a férfinak mielőtt berepült volna.
Ezek után pedig nehéz szívvel igaz, de el is tudtuk hagynia a birtok területét.

//Folytatás: Metróállomás//

by **Szehmet** Csüt. 12 Júl. 2012, 10:58

Szehmet morgó üvöltéssel fogadja a harapást a vállában, de végigviszi a tervét, és vad vigyorral ont vért.
Ahogy a férfi elrepül, egy pillanatra megtorpan és ránéz. Nyakának izmai remegnek ott, ahol sebet kapott, és az ismerős forróságtól zsongani kezdenek. A gyógyulás megkezdődik. Bár nem akart sokáig ácsingózni, nem indul további támadásra. A jáde szemek figyelik a hímet.
Ösztönösen érzi a változást.
A csaták közben a vadak megmutatják az erejüket, s úgy tűnik, köztük hasonlóak az erőviszonyok. Bolondság lenne a komolyabb sérülést kockáztatni egy erős hímmel szemben, míg pontosabban fel nem méri az esélyeket.
E pillanatnyi tétovázás elég ahhoz, hogy karmok vágjanak végig rajta, s ő arrébb szökken, inkább kíváncsian, mintsem dühösen. Ősi játék a dominanciaviszonyok végső letisztázására, s talán most rajtra lenne a sor, hogy könnyed módon tegye próbára az erejét, de nem támad. Figyelmét már nem a harc köti le. A ragadozószemek nézik, ahogy a hím megízleli a vérét, és ösztönei követik a változást.
Az előtte álló lény nem az, aki az előbb volt. A saját erejét, az övéhez hasonló láthatatlan erőt érez benne. Még az illata is változik... finommá, hasonlóvá... fajtabélit vél felfedezni benne.
Nem kérdezi, hogy mindezt miért nem látta eddig, hiszen az ő világukban finom egyensúlyok alakítják ki a hiearchiát, a falkát, de az ősi törvényeknek engedve már nem kezdeményez újabb összecsapást. Más késztetés kezd ébredezni benne.
-Te.. erős.- dorombolja, majd orra újabb érkezőre figyelmezteti és fejét felé kapja. Rávicsorog, s próbál rájönni, hogy kaja vagy ellenség lehet.
-Gonosz..-visszhangozza, s teste megfeszül, készen arra, hogy megvédje a territóriumot és a falkát tőle. Lopott pillantást vet Hoodra, hogy vele együtt indulhasson meg, de ahogy az alak láthatóan az eszméletlen kölyök felé indul, nem vár tovább. Neki ugrik, mielőtt bánthatná a kölyköt. Pár lépés után elrugaszkodik, és szinte úszik a levegőben. Meg akarja ragadni, és a becsapódással, teljes súlyát latba vetve a földre vinni, majd lenn tartani, karmain kívül a fogait is használva. Nem akarja megölni, még nem, hiszen hímje érdeklődött iránta, de ez nem fogja vissza abban, hogy súlyos sebet ejtsen.

by **Morsus** Pént. 13 Júl. 2012, 16:00

Hood büszkén nézett vissza.
- Erősss...
Mikor Gadiátor belépett akkor Hood is morgott rá, de nem támadta meg. A szaga miatt se ő se Szehmet nem tudta hová rakni őt. Mikor Kallark Lancehez ment akkor a két oroszlán ember egyszerre ugrott neki. A férfi gyorsan repült el onnan, de most már Lance előtt két teljesen felgyógyult mutáns guggolt morogva.
- Rondaaaa lila emberr... én királysááág... meeeenj...
Jelentette be Hood, ha a férfi nem hátrált a levegőbe karmolt párszor.

by **Ko-Rel** Pént. 13 Júl. 2012, 17:24

A két macskaember nem találta el a támadásával, vagyis a nő nem. A lebegőben lebegve pár centire a talajtól „állt” meg és onnan nézett a párosra. Már egyiken sem volt sérülés és a férfi láthatóan a távozását akarta. Azonban a strontiannak esze ágában sem volt erről a helyről távozni. Azt már látta, hogy mindkét ellenfelének van regenerációja, igencsak erős, míg a harmadik az lehet a leggyengébb, mivel még mindig nem tért magához. Összefonta a mellkasa előtt a kezeit, ahogyan Hood karmolászni kezdett a levegőbe, az ember szóra elfintorodott. Igaz, amíg így sakkban tartja mindkettőt, addig nem okoznak másnak sem kárt, de ez így roppant unalmasnak tűnt. Nem tartotta egyiket sem ellenfélnek, sem olyannak, hogy akárcsak megkarcolni tudnák a bőrét, így a lehető leghamarabb el kellett volna intéznie az egészet. Úgy tűnt számára, hogy a férfi az, aki irányítja a nőt is, és meglehetősen hasonlítanak a Mephistizoid fajra, akiket a Shi’ar galaxisban a shi’arok igáztak le még ki tudja, hogy mikor. Felemelte a fejét és a szemeiből lézert lő a páros irányába, Hood mellkasát próbálja eltalálni vele. Ennek hála már számít az ellentámadásra is, hogy egyik sem fogja szó nélkül hagyni mindezt. Így erre ügyel és ha bármelyik is támadna, akkor a karmok elől próbál továbbra is kitérni és közben az őt támadó első ellenfelének csuklóját is megragadni, hogyha a második is támad az elsőt használhassa élőpajzsként.

by **Lance Harris** Szer. 18 Júl. 2012, 22:21

Lance Harris

Vér szagára ébredek, és hatalmas csetepaté hangjaira. Agyamat lassan elönti az állati ösztönök végtelen árja, és hirtelen csak egyetlen dolog tűnik fel a számomra. Szehmet, és egy másik, hozzánk hasonló (noha eddig még nem láttam, legalábbis nem emlékeznék rá) küzd egy hatalmas, furaszagú lénnyel.
Torkomból üvöltés mély hangja morajlik fel, majd karmaim kimeresztve, ugrok neki az előttem lebegő alaknak, aki nekem hátat fordít. Igyekszem meglepni, így minden fizikai erőmet kifejtve próbálom megragadni a bokáját, majd teljes erőmmel megforgatni őt mielőtt a padlóhoz csapnám. Lehet, hogy erősebb mint én, de leszűkült ösztöneimmel ezt nem fogom fel. A méretei alapján a súlya sokkal kevesebb mint ami nekem gondot okozna, így tervemnek működnie kell. Nem hagyhatom, hogy bántsa Szehmetet.
Sekélyes érzéseim, és ösztöneim szintjén a nőstény potenciális társ, míg az idegen egy veszélyforrás, így védelmeznem kell. A másik, az ismeretlen fajtárs, kétségkívül dominálni próbál, de a későbbiekben is elintézhetem majd őt, ha gondot okozna. Most ennek a "falkának" a közös ellenséget kell támadnia, utána pedig majd meglátjuk mi lesz.

by **Morsus** Szomb. 21 Júl. 2012, 23:24

Hood és Lance egyszerre ront a férfinak. Hoodot egy lézer találja mellkason és eszméletét veszti. Lance is neki támad, de őt a torkánál ragadja meg Kallark hihetetlen sebességgel. A férfi karmai és ütései nem sebzik fel a bőrét. A lény bőre olyan ellenálló, mint az acél. Kallark meg se érzi szinte, ha megpróbálnának ártani neki. A férfi látja, hogy már csak két ellenfele van.

by **Ko-Rel** Vas. 22 Júl. 2012, 09:48

Meg kellett állapítania, hogy ezek a földiek roppant gyorsan térnek magukhoz, vagyis eszméletvesztés után nagyon gyorsan képesek összetett cselekedeteket véghezvinni. Talán emiatt voltak annyira idegesítőek minden más faj szemében. A két férfi ugrott neki, az egyiket sikerült is kiütnie a másikat pedig elkapta a nyakánál fogva. Az hiába ütötte és karmolászta Kallark-nak fel sem tűnt, hogy egyáltalán hozzáért Lance. Már csak ketten maradtak, mennyire könnyű lett volna ezt most megölni, csak úgy kellett volna megszorítani a nyakát, majd egy rántás oldalra és máris nem élt volna. De megígérte annak a lánynak, hogy nem fogja őket megölni, így ezzel sem tehette meg. Erősebben ragadta meg Lance torkát és fél kézzel nekiállt szorítani azt miközben eltartotta magától a fiatal férfit. Nem akarta megölni, csak addig szorítani a nyakát, amíg az a levegőhiánytól el nem veszti az eszméletét. Arra persze ügyelt, hogy szabadulni akar, a karmoktól és ütésektől nem tartott különösebben, de ha páros lábbal akar rúgni felé, hogy így lökje el magát tőle, akkor még az egyik lábat is próbálja megragadni, hogy ez ne sikerülhessen.
Szehmetre is figyel persze, ha a nő támadna, márpedig kinézte belőle, hogy ezt itt próbálja védeni, akkor ügyel arra, hogy a karmok ne találják el és Lance-t használja ellene élőpajzsként mindaddig, amíg a torokszorongatott lupine el nem veszti újra az eszméletét.

by **Szehmet** Kedd 24 Júl. 2012, 21:36

Csendben maradt. Hagyta hogy hímje intézze el a harcot. Most hogy a kölyökre nem kellett vigyázni, a helyet a hímnek kellett megvédeni. Úgy volt rendjén. Szúrós szemei mégis a meghatározhatatlan illatú alakot lesték, s csak egy pillanatra nézett félre, hogy ellenőrizze a kölyköt.
Szimatolva hajolt fölé, majd egyenesedett ki újra. Nem volt itt baj.
S mikor tekintete újra a gonoszra szegeződött, teste már mozdult is, hogy elkerülje a támadását. Ahogy lába újra földet ért, dühösen fújt egyet. A Madárka, a gonosz madárka úgy tűnt nem húzza az időt.. és nem válaszol úgy, ahogy kell a terület királyának kihívására. Nem akarja elsietni a dolgot.. sejti, hogy ez ellen a lény ellen nem szabad, de a kölyök megteszi helyette is, s hiába is kapna utána, hogy vissza fogja rendre utasítsa, elsiklik mellette...
Nem is veti magát utána... Látnia kell, hogy a madárka bír-e egy féktelen támadással, s úgy tűnik... igen...
Így nem is hagy időt arra, hogy ellenőrizze Hood, a domináns hím él-e még... Bőven elég látni, hogy összeesett.
A falkát a pusztulás fenyegeti, s most, hogy nincsenek kis kölykök, a maradékot kell megvédeni...
Szehmet morgása tölti meg a levegőt.
Valahonnan a mélyből persze előkúszik a gondolat egy kis ferde szemű szőrösről... valahol mégis van egy kölyök... elrejtve...
Még inkább élnie kell a falkának... Vagy legalább egynek. Nem... Úgy tűnik a nagy kölyök is él még.
Ezzel pedig meg is születik az elhatározás: megpróbálja kiszedni a Gonosz kezeiből, s akár sikerül, akár nem, az anyaság ősi ösztönei által vezérelve rohanva távozik az épületből, ki az erdő felé, hogy a valahol meglapuló kiskölyöktől elcsalja a láthatóan a falka vesztét okozó Szörnyeteget.
Szehmet megindul hát, hogy ráugorva megragadja Lance testét, és a föld felé rántsa, remélve a meglepetés, és kettejük tömege elég ahhoz, hogy a Gonosz elengedje. S ha már rajta van, szinte egy időben ezzel, egyfajta létraként használva Lance-t a Szörnyeteg felé, még annak szemei felé is karmol. Hátha...
De már ugrik is le Lance-ről, és rohanvást indul kifelé.

by **Morsus** Pént. 27 Júl. 2012, 06:31

Kallark lassan kiüti a fiút, de Szehmet megrohamozza őt. A férfi pajzsnak használja a kölyköt, de úgy fest Szehmetnek ő volt az elsődleges célja és egy erősebb mozdulata ki is rántja a kezeiből a testet. Ez nem lepi meg a férfit hisz nem is akarta megtartani Lancet. Ekkor a nő hirtelen a szeme felé karmolt. El is találja a Gladiátor jobb szemét. Az még hátra tud lebegni, hogy meg végre a vérző szemet, amivel nem lát semmit.

by **Szehmet** Pént. 27 Júl. 2012, 18:53

Puha szövet... Szehmet meglepődik, ahogy karma célba ér, s vad vigyorgásba szalad a szája.
Friss vér illata... Bár már arrébb táncolt a gonosz lénytől, élvezettel szippantja be az illatot. A röpke diadal fűszerezi az édes-fémes szagot.
Kiszabadította Lance testét, és úgy tűnt, a kölyökkel ellentétben ő sebet tudott marni az idegenbe. Itt volt az idő. A fickó biztosan dühös volt... Most már fontosabb kellett legyen neki az erős ellenfél legyőzése, mint a kiszolgáltatottaké.
De Szehmet is megfordulni látta a helyzetet. Vonzotta a gondolat, hogy elcsalja a többiektől, s a saját terepén, a sűrű erdőben vívja meg a csatát a falkáért, de egy pillanatra megérezte az esélyt a győzelemre itt is. Egy pillanat alatt sokkal erősebbnek érezte magát. És sokkal nagyobbnak a nyílt ég alatt megtenni szükséges távot, ami a gyors ellenfelének kedvez.
-Gyere...-morogta, de csupán egy pillanatig várt, mielőtt maga indult volna el, megtörve a klisészerű megszokást, hogy a sérült szem felőli térrészre lépjen, s táncba kényszerítse a másikat, alkalmasint próbaként odavágva mancsával, s ha kell, kitérve előle. Ott állt, a fölé tornyosuló bivallyal szemben.. gonosz.. erős... okos ellenfél. Ösztönösen próbálta hasznára fordítani a gyengeséget. Nem tudta, mozgékonysága felveszi-e a szörnyetegével a versenyt. De ő volt a vadász. És tudta, hogy a karomtánc csak rövid ideig tartható, s e gondolattal ösztönei által vezetve már mozdult is a teste.
Egy lépés az ép szem felé a támadás látható szándékával, majd azt a lábat használva az elrugaszkodásra, a másik irányba mozdul, hogy megragadja, a vállát, törzsét, vagy amit elér, és ezúttal már őt, a gonoszt vigye a földre, majd forduljon rá, hogy tiszta célt nyújtson a test, s a karmok együtt csapjanak le, megfeszítve, hogy mélyre szaladhassanak, mielőtt kitépné az átfogható szöveteket.

by **Ko-Rel** Pént. 27 Júl. 2012, 19:17

Ha picit erősebben tartotta volna a fiút, akkor annak a feje leszakadt volna, amikor a nő ránehezedett. Emiatt nem tudta felrántani és egy karmolás is érte a szemén. Pillanat alatt vér öntötte el az egészet, így emiatt nem is látott. Most legalább már tudta, hogy micsoda lehet a nő, az impériumban is voltak kevesek, akik képesek voltak rajta sebet ütni, mint Lar’syee is, vagy Magique a Birodalmi gárdából. A két nőben pedig egy közös volt, hogy mind a ketten képesek voltak mágiát használni. Akkor ezek szerint ez a nő is. Végre valamilyen kihívás is van ezen a bolygón, még ha olyasvalami is, mint ez. A szavaival nem foglakozott, csak egy rideg pillantást kapott és ezzel egy időben a lebegést is abbahagyta. Eddig nem igen akart túl komoly sérülést okozni egyiknek sem, de most nem igazán számított. Tudta, hogy mire megy ki a játék, meglátta, hogy arra próbál mozogni a nő, ahol a sérülése van, ezt az örömet pedig nem volt hajlandó megadni neki.
Ahogyan a nő mozogni kezdett, ő ellökte magát a földtől, nem repülni akart, hanem felgyorsulni, hogy a másiknak semennyi esélye se legyen. Olyan gyorsan igyekezett mozogni, hogy a nő essen ki a táncából és kénytelen legyen erősebben koncentrálni, hogy megláthassa. Ez pedig nem lesz olyan könnyű, tudta, révén átkozottul gyorsan mozgott. Először oldalra mozgott, távolabb a nőtől, a lényeg az volt, hogy felgyorsuljon, ami neki nem került túl sok időbe. Amint ez megvolt futva indult a másik felé, elméletileg gyorsabban mozgott, sokkal, csak elmosódott csíkként ellenfele számára. Így mintha lassított felvétel lett volna Szehmet számára, ha így volt, akkor lassított felvételként látta, hogy a másik karmol felé és így próbálta elkerülni a karmot. Számára néhány pillanattal később pedig a számára alig mozgó kezek mellett próbált elnyúlni és a tenyere élével megütni ellenfele halántékát elég erősen, hogy a nő elveszítse az eszméletét. Az ütés után azonban nem állt meg, hanem ment tovább hasonlóan gyors sebességgel próbálva elkerülni a feltételezhetően lassú ütéseket és a karmokat, amik rá mennének. Ha mindez sikerül, akkor a nő mögé kell majd megérkeznie.

A Hall - Page 6 00120

Utána néztem, futni is olyan gyorsan fut, mint repül. Így akkor a földön levő reflexeit és gyorsaságát használom éppen. (Gladiator has the ability to run and move at speeds far faster than the human eye can perceive. Although his exact speed has never been calculated he at least has been seen moving faster than the speed of sound which is approximately 770mph. He is however capable of reaching speeds nearing the speed of light. .) 770mérföld = 1440km/óra.

by **Morsus** Szer. 01 Aug. 2012, 22:33

Gladiátor egyszerűen túl gyors. Végig csak engedi Szehmetet harcolni. Az egyik támadásnál az oroszlánnő oldalához érkezik és egy határozott ütéssel eszméletlenné teszi a nőt. Szehmet a földre esik és ezzel mindenkit kiütött Kallark.

by **Ko-Rel** Szer. 01 Aug. 2012, 23:44

Az ütés védhetetlen volt és a nő rongycsomóként omlott a lábaihoz. A kezével ekkor nyúlt csak a sérült szeméhez csak, hogy letörölje a vért róla és megállapítsa, hogy mennyire lett súlyos a sérülés, hogy kell-e gyógyítót, vagy hozzáérő – nem emberi – orvost keresnie, aki újranöveszti a szemét, vagy pedig csak a kisebb sérülés és a szemébe tóduló vértől nem lát semmit sem. A fájdalom elviselhető volt, bár már-már kissé zavaró, de most még nem volt ideje ezzel foglalkozni különösebben. Egyelőre biztosnak kellett lennie abban, hogy a három eszméletlen nem fog tudni megszökni, így ezzel kezdett foglalkozni. Körbenézett a helységben és olyasmit keresett, amivel képes megkötözni a három lupine-t. Ha itt nem talált, akkor szomszédos helységekben keresett, ha át tudott menni oda akkor. Ha végül talált kötözésre alkalmas ruhát, drótot, vagy bármit, akkor a lehető legbiztosabban próbálja megkötözni mindhármat, hogy azok a lehető legnehezebben, vagy egyáltalán ne tudjanak kiszabadulni, ha magukhoz tértek.

by **Morsus** Szer. 08 Aug. 2012, 17:09

Kallark megkötözi a hármat, de addigra Hood már vissza is alakul emberibb külsőjébe.

by **Ko-Rel** Csüt. 09 Aug. 2012, 10:48

Néhány perccel később már mind a három fogoly megvolt kötözve, ezalatt észrevette, hogy az egyik immáron teljesen visszaalakult emberré. A feladatát teljesítette, amire megkérték, odakint még mindig látta azt a fényt, amit korábban, azaz Zacharias is még mindig odafent volt és távol tartotta a helytől a démonokat. Azonban egyvalaki nem került elő, az a lány, aki megkérte, hogy a hármast semlegesítse. Nem hagyhatta őket itt szabadon, így ha talált valamilyen kis helységet, ami nem volt lezárva Veszélynek hála, akkor oda tette be a hármast és jégfallal még biztosítja is, nehogy egyből ki tudjanak törni majd a helységből, ha magukhoz térnek. Mindezek után indult csak el először ki az ablakon és fel a levegőbe az iskola fölé, hogy hő- és infralátással nézze meg az iskolát és kollégiumot, hogy kik és merre vannak benne, hogy van-e olyan valaki ezen a helyen, aki beszorult valahova, vagy túl közel került a három megvadult alakhoz. Vagy nem maradt-e kint a kertben, vagy a külsőbb épületekben.

by Ajánlott tartalom