Zöld piac

(Ha a hölgy hozza fel az autó témát, akkor nem kérdezek külön rá, elvégre nem hülye csak vérfarkas )

Remek, gondoltam magamban, miért is lenne autónk? Mert most pont kapóra jönne? Persze annak idején azért döntöttem a motor mellett, mert parkoló helyet találni időnként kész rémálom a városban. Az ötlet használhatónak tánt, hogy rohanjak el Jakob saját autójáig, de volt egy aprócska bökkenő. Szomorú tapasztalat, hogy az emberek nem mindig teszik azt, amit mondanak nekik, és akkor Laura Sanders is otthon lesz, és nem egy hotelben, ahogy tanácsoltam neki. Ez esetben fel fog merülni az a jogos kérdés, hogy hogyan is került hozzám a lakásukhoz való kulcs, és miért nem mondok semmit Jakob hollétéről. Kellemetlen kérdezz felelek kenne, és romba döntenénk azt az elképzelést, hogy nem keverjük bele Jakob feleségét.
Kételyeimet megtartottam magamnak, bízva abban, hogy találok jobb megoldást. Kisugárzás? Végülis a vámpírizmus, is hasonló módon terjed, mint a vérfarkas kór, én mindenesetre a szaguk alapján ismerem fel őket elsősorban, és nem a kisugárzásuk után. De ezek szerint Anne nem tudja, hogy én is amolyan teliholdkor átváltozós vagyok.
Átvettem a lakás kulcsait, és meghallgattam az autó leírását, illetve, hogy hol találhatom a slusszkulcsot és a papírokat.
Eszembe jutott, hogy az öreg inge ottmaradt a sikátorban, így leveszem a dzsekimet, ami ugyan kissé piszkos az előbb csetepaté után és átnyújtom a nőnek.
- Öltöztesse fel! Azért ing nélkül az ő korában még ez az idő is veszélyes. Próbálja meg eltakarni a kötéseket, hogy ne kelljen annyit magyarázkodni, ha mégis megállít minket egy zsaru.
Még egyszer átgondolom, hogy mi mindent tehetnénk még meg.
(Ezt csak akkor mondom, ha tényleg nagyon rosszul néz ki a nagypapa pl vérfoltok látszódnak rajta
- És próbálja letisztítani a vért is – teszem hozzá az előbbiekhez.)
- Van mobilja?
Igenlő válasz esetén megadom a saját számom illetve elkérem az övét. Ha nincs átadom a sajátomat.
- Ha magukon ütnek, rejtőzzenek el és hívja a rendőröket! Velük még mindig jobban járunk, mintha holtan végeznénk.
Hacsak más nem jön közbe, akkor sietve elhagyom a raktárt, hogy minél előbb visszatérhessek. Amint kiérek, figyelmesen szemügyre veszem az utcát, hátha kiszúrok valakit, aki a raktárt tartja szemmel, mondjuk valami sápadt illetőt, némileg megnőtt szemfogakkal. Ha Jakob sérülései nem tűnnek súlyosnak, illetve ruhákkal eltakarhatóak, akkor keresek egy taxit...

Amikor nem látok semmi gyanúsat az utcán, megfordul a fejemben, hogy talán egyszerűbb a városi közlekedést használni, mint az öreg Sanders autóját elhozni, mivel ki tudja mi történhet addig, amíg távol vagyok. Szerencsére Jakob sérülései nem voltak olyan komolyak, hogy komoly kérdéseket vessenek fel egy taxi sofőrben, és azt könnyebb is volt találni, mint elrohanni a kocsiért.
Bepötyögtem a kapott számot a mobilomba, és megvártam, hogy Anne felvegye a telefont.
- Hozza ki a nagyapját, legkésőbb öt perc múlva indulunk.
Nem vártam meg a választ, leraktam, és elindultam az első nagyobb út felé. Reméltem, hogy a nőben jobban ég az aggodalom a nagyapjáért, mint hogy kérdéseket tegyen fel, és készen lesznek mire visszaérek.
Amennyiben gond nélkül elérem az első nagyobb utat, megállítanék egy taxit, majd bepattannék a hátsó ülésre.
- A nagyapám rosszul lett, és elesett – mondom a sofőrnek aggodalmas hangon. – A húgom vigyáz rá, de szeretnénk minél előbb hazavinni és orvost hívni hozzá, kérem siessen, itt vannak a közelben...
A kérésemet megtoldom egy húsz dollárossal, hátha az megolajozza az ügymenetet. Ha szerencsém van az egész valóban nem tart tovább néhány percnél, és ha kitart a szerencsém akkor a többiek is útra készek, mire visszaérnénk...

// A tisztelt KM aludjon időnként, mert ahogy hallottam a billentyűzet kényelmetlen nyomokat hagy az ember homlokán //

Nem kárhoztathattam a férfit, amikor szemlátomást ideges lett, ahogy a kihaltabb rész felé irányítottam, de szemlátomást a valóban sérült Jakob és az őt támogató Anne feltűnt, egy kicsit mintha megnyugodott volna. Amint lefékeztünk, kipattantam a kocsiból, mutatóujjamat a szám elé helyezve jeleztem, a nőnek, hogy a beszélgetést hagyjuk későbbre. Jakob karját átvéve betámogattam a taxiba, majd miután Anne elfoglalta az anyósülést, beültem a sérült mellé.
- 93. utca Queens, és siessen kérem – csempésztem elég ideges aggodalmat a hangomba.
Közben előkaptam a mobilomat a zsebemből, és úgy tettem, mintha tárcsáznék, néhány másodperc után beszélni kezdtem.
- Igen, én vagyok...megtaláltuk, de nem néz ki túl jól...igen jó lenne, ha megnézné...tudja, hogy mennyire gyűlöli a kórházakat...rendben...rendben, harminc perc....köszönjük doktor – igyekeztem olyan hangosan beszélni, hogy a sofőr csak azt hallja, hogy valóban hívtam egy doktort. – Minden rendben hugi – szóltam előre, remélve, hogy Anne velem játszik, és nem mond semmit, ami elrontja az „álcánkat” – a doktor nemsokára ott lesz...
Igyekeztem Jakob helyzetét kényelmesebbé tenni, miközben bátorító szavakat mormoltam hozzá. A fél órát úgy mondtam, hogy a taxis pont ne találkozhassunk az „orvossal” ha az út tovább tart, mint húsz perc, akkor többet mondok.
Remélhetőleg sem Annera, sem a taxisra nem jön rá a beszélhetnék, ha a sofőr mégis kérdezne, akkor igyekszem Annet megelőzni a válasszal, nehogy elszólja magát, vagy ellentmondásba keveredjen. Közben időnként hátra pillantok a vállam fölöt, remélve, hogy nem követnek minket...

Egy átlagos üzletemberrel szembe egy önvédelmi órákra járó nőre igaz lehetne, amit Anne mondott. Egy vámpír ellen viszont nem feltétlenül. Arról pedig nem is tudhat, hogy az erőn felül ő már száz évvel ezelőtt is komoly karatetudással és egyéb önvédelmi ismeretekkel rendelkezett. A vámpír Anne szavaiból tudta, hogy a nő nem akarja felfedni mivoltát, ráadásul úgy tesz, mintha nem tudna arról, hogy a férfi vámpír. Erre csak elmosolyodott. Talán nincsenek tisztában azzal, hogy a vámpíroknak pontosan milyen képességeik is vannak. Nem sejtik, hogy kiszagolta bennük az állatot, ahogy ők is a Szürke Eminenciásban az élőholtat. A visszapillantó tükör csak a kocsi üvegét mutatta, mivel az elsötétített volt, nem lehetett rajta belátni még így sem.

Mikor kiszálltak a kocsiból, Philippe érzékei tombolhattak sok kellemetlen szagtól. Több napja romlott hús émelyítő bűze, ürülék és vér. A kóbor állatok már rájártak a sikertelen bevásárlásból maradt ételekre, csak a konzervek gurultak mindenfelé. Emellett Jakob szagát is érezte, azt követve pedig elindult a sikátor másik végébe. Ott meglátta az inget, amire illett Sanders asszony leírása. Az unoka szagát is megérezte. Tehát vagy Knighttal jött ide vagy megelőzte és itt találkoztak. A másik két vámpír szaga is itt volt, de azok is több naposak voltak. Ebből tudta, hogy most nincsenek itt és még egy pár szót válthat a párral.

- Nos, felesleges tovább palástolni a titkok leplének szétszakadását. Mindhárman kiszagoltuk egymásról, hogy ki miféle. Azt javaslom, egyezzünk meg egy kölcsönös titoktartásban, hiszen ez mindannyiunk érdekében áll!

Ha a szagminták követhetőnek bizonyultak, akkor a vámpír intett, hogy induljanak el az irányba, amit a szaglásuk mutat. Közben figyelt, fülelt és szimatolt, hogy amikor rábukkannak a két fajtársra, gyorsan tudjon reagálni. Persze csak akkor, ha szükséges. A legjobb az lenne, ha meg tudnák beszélni, de ha a másik két vámpírban az állatias ösztönök erősebbek, akkor nem marad más hátra, mint kiiktatni őket. Jakob a vallon bizalmasa és jó barátja is, az unokáját pedig ezért megvédené. Knight mellékes, de neki is ugyanezek a céljai.

Mi mindenre nem jó, ha az embernek olyan orra van mint nekünk, vagy a farkasnak vagy...szóval jól jön és kész. Úgy tűnik, hogy valamit Dumbon is megorrontott mirólunk, hiszen titoktartást kínált Annenek és nekem.
- Ahogy már említettem – emlékeztettem a vámpírt – magával egyelőre nincs problémám. Semmi kedvem kiabálni, hogy „Vámpír! Vámpír!”. A titka jó helyen van, eddig sem hírdettem ki és reméljük, hogy ennyiben is maradhatunk. A két fajtársa azonban megtámadott egy ártatlant, talán táplálkozás iránti vágyból, talán Jakob mutációjából kifolyólag. Amíg nem követ el valami hasonlót, addig – vontam meg a vállamat – nos addig tőlem nyugodtan ellehet.
A vámpír szemlátomást olyan szagot fogott, ami a másik kettő nyomára vezethetnek. Talán semmi mást nem kell tennünk, mint követni, és akkor le is zárhatjuk ezt az egészet. Egyelőre valóban békét akartam ezzel az arrogáns alakkal. Méghogy „kölcsönös titoktartás”, az hogy nem hírdetjük, hogy kik vagyunk, közel sem ugyanaz, mint ha bebizonyítom, hogy vámpír, és aztán hagyom, hogy a feldühödött tömeg kettőbe tépje. Elvégre én jól elvagyok a hamburgeren, míg neki speciálisabb diéta kell – húztam el a számat a gondolatra.
- Lehet, hogy messzebb megyünk, mint gondolnánk – szóltam Dumbon után – nem akar szólni a sofőrjének?
Közben én is megtaláltam azokat a mintákat, ami a vámpír jelenlétére utalnak a levegőben. Nagyban segített, hogy több időt töltöttem már Dumbon társaságában, bár időnként megzavart a közelsége, de egy kis szimatolással el tudtam különíteni azt a gyenge szagot, amit a korábbi vérszívók hagytak maguk után. Egyelőre tehát ugyanazt csináltam, mint Dumbon, követtem a nyomot, és vigyáztam, hogy nehogy csapdába sétáljunk...

Résztvevők: Damien Knight és Michael Dumbon

- Magam részéről nem kell, soha sem titkoltam, hogy mi vagyok – mondta. – És mint mondtam, megtudom magam védeni.
Mindketten érezték a szagokat, ahogyan Anne is, aki bólintott is arra, hogy menjenek tovább. Az illatok eléggé frissek voltak egyébként, így nem volt annyira nehéz követni őket. Kocsiba sajnos nem lehetett beszállni, hogy úgy menjenek, így kénytelen volt a hármas gyalog továbbhaladni. Sokat kellett tovább menni legalább fél órát gyalog, egy külsőbb, elhagyottabb részhez. Ezen a környéken még nagyban folytak a felújítások, az egyik kisebb utcába kellett befordulni és meg is érkeztek oda. A szagnyomok pedig egy nightclubhoz vezettek, amiről köztudott volt alvilági körökben, hogy alvilági személyek találkozóhelye. A hely jelenleg még be volt zárva, tulaja nem volt, a démoninvázióban megsérült és még nem volt felújítva sem. Az épület falai feketék, rajta vörössel felírva, hogy Afterlife – ironikus módon – alatta pedig nagy sárga betűkkel, hogy „eladó, vagy kiadó”. A hármas egyelőre senkit sem lát a környéken, de a szagok határozottan ide vezettek.

//Elég, ha oda irtok, a másik topicba.//