Exiles 6: Régmúlt idők

Egy realitás, ami időben még mindig az 1960-70-es években jár.

Egyik pillanatban még a bázisomon vagyok és éppen leszúr az egyik bajtársam, a következőben pedig hirtelen máshol nyitom ki a szemem.
~ Ezért a merényletért még megfojtalak Xavier.
Egy kellemes délutáni tájon ébredek fel, mellettem másik három személy is csak most tér magához. Feltápászkodom és látom, hogy másik négy alak is van a közelünkben.
~ Hol a frászban vagyunk?
Ám mielőtt feltehetném a kérdést, az egyik már kiselőadás formájában válaszol is. Csak nézek, hogy miről pampog ez az ürge, de lassanként kezdem felfogni.
~ Az időutazás veszélyeiről pampog, hogy milyen hatással vannak a múltban történt események jövőre. És most azt akarja, hogy néhány dolgot változtassunk meg mi a történelemben.
Aztán előszed valami furcsa karvértet, majd odaadja az egyik alaknak.
~ Nagyon nem vágom, miért kellünk mi ide, de nem is érdekel igazán, elvégre ha új esélyt kapok arra, hogy visszatérjek az életbe, akkor az megér némi túlórát.
- Akkor mond a feladatot pubi, nekem fontos diktatúra ellenes terveim vannak otthon.
~ Bas**us, Xavier vajon mit művel a világgal mire hazatérek, ha egyáltalán hazatérek valaha is. Remélem nem egy alternatív Dead Island fogad, ahol mindenki Xavier agy-mosott szolgája.

A tank lövése után már várom, hogy ismét szembe kerülhessek az orosz maffiával, de ehelyett egy teljesen más helyen találom magam, körbe nézek, van itt még rajtam kívül néhány furcsa alak, végignézek rajtuk, majd egy mozdulattal előkapom a mobilom, hozzá fülhallgatót és berakok valamilyen zenét, annyira nem azért érdekelnek. Nem tudom, hogy hol vagyok és kikkel vagyok körülvéve, de nem aggódok ezen, máskor a saját testem közelében támadok fel, most valahol máshol vagyok, de semmi nem állíthatja meg a hatalmas Lev Hudsont. Intek egy viszlátot a többieknek és elindulnék az egyik irányba, de ekkor megjelenik egy furcsa alak. Néhány percig figyelem amit mond, érdekes és magyarázatot is ad a dolgokra. Mikor megunom gyorsan behozom az almás telefonon egyik alkalmazást, hogy azonnal elcsiripeljem a legújabb posztom "Elméleti fizika, vele: Időbróker #Időbróker #Epic" meg is írom, de nincs hálózati kapcsolat, se 3G, se semmi.
~ Rendben, meghaltam, de ez nem jelent gondot, minden délután meghalok, a probléma, hogy nincs hálózati kapcsolat, és idegenekkel vagyok körülvéve.
Elérkezettnek látom az idejét, hogy cselekedjek, enyhén megrázom a tagjaim, kicsit megigazítom a nyakkendőm, majd kihúzom a fülhallgató kábelét, hogy mindenki hallja a számot, felteszem a napszemüvegem is, majd a megfelelő résznél nekikezdek.
- FUCK! -mondom be amikor oda ér a szám, majd hátat fordítok és valamilyen épület felé veszem az irányt, közben azért még hátra szólok- Én vagyok az aki előtt még az istenek is letérdelnek, minden világ az enyém, minden realitás az enyém, nem tudok meghalni, minden felett állok, az életemet saját magamnak adom vissza. Sok szerencsét a feladathoz, én keresek jó zenét, nőt és piát. Viszlát.

Miután kilőtték a golyót, az első (és utolsó) gondolatom az volt, hogy végre megláthatom a túlvilágot, ha létezik, ezzel megválaszolva az emberiség egyik örök rejtélyét. Nos, most itt voltam, teljes testi valómban, méghozzá páncéllal magamon – amit furcsának tartottam, de nem vitatkoztam vele. Ahogy jobban körülnéztem, láttam, mások is vannak is – de nem volt túl nagy a létszám, nem tolongtunk.
- Ha ez a mennyei buli, akkor én átnéznék a pokolba. – néztem a többiekre. Ezután megjelenik egy jólöltözött figura is, aki elkezd magyarázni az időről, és arról, hogy az időutazás lehetséges – amit először lehetetlennek tartok, de aztán körülnézek.
~Halhatatlan vagyok gecessz.~ – állapítom meg magamban, és boldogan nézek körbe. Ez alapján ha meghalnánk, itt ez a csávó, az majd csinál valamit és túléljük – szűrtem le a számomra logikus megoldást. Ez után a srác kezdett el úgy viselkedni, mint egy elkényeztetett újgazdag ficsúr – ismertem a fajtáját, révén én is az voltam. Egy ideig tűrtem a dolgot, de hamar meguntam – és szonikus sugarat próbáltam küldeni felé. Ha minden jól megy, betörtem a készüléke kijelzőjét, és talán még neki is kellemetlenséget okoztam. A páncéllal a testemen nem féltem attól, hogy bármi bajom lehetne ebből - de még enélkül is elintéztem volna véleményem szerint a látszólag vézna, izgága kis idiótát.

Kellemes meleg szellő suhant az arcomon. Az égiek biztos ezzel a mennyországgal jutalmaznak a halálom után. A szellő a fű illatát hozta. Kinyílnak a szemeim és egy ligetet látok magam előtt. Végre béke.
Aztán valaki beszélni kezd. Meghaltam. Sherlock, nyomon vagy! Elkezd magyarázni az időről és párhuzamos világokról. Felébred bennem a tudós és teljes figyelmemet az „Időbrókerre” fordítom. Magyarázat nagyjából logikus volt, ám sosem így képzeltem el a párhuzamos világokat. Persze az én „realitásom” tudósai az atombombán kívül nem sok mindent tudtak csinálni. Ez már mindegy, ha csak nem csinálok valamit nagyon jól úgyse fogom már látni őket. Vállat vonok és feltápászkodok. Ekkor „zene” üti meg a fülemet. Az egyik srác fogja magát és elsétál. OK. Nem nagyon érdekel, ha az univerzum minket jelölt ki hogy megmentsük A Mindent, úgy is fognak vele csinálni vele valamit. „Ember tervez, Isten végez.” Lehet hogy át tudok változni egy óriási zöld szörnyé, de akkor sem vagyok isten. Ekkor úgy döntök ideje megvizsgálni a többi itt lévő embert. Egyikük hasonlít Erik Lensherre, a „világom” egyik nagy politikusára. Ő és Charles Xavier próbálja feloldani a feszültséget a két szuperhatalom között. Mintha ikrek lennének, csak ez egy nevetséges maskarát visel. Van egy robot is. Vagy is gondolom, hogy robot, mert úgy néz ki. Van még az idegesítő zenéjű srác, aki nagyjából rendes embernek néz ki. A maradék két tag emberi és nem ismerem fel őket. Odasétálok a férfihoz aki a tárgyat kapta, és a kezemet nyújtva bemutatkozok.
- Üdvözletem, Hektor Burroughs, atomfizikus. Felteszem ezzel a tárggyal ön a vezetőnk?

Albert már-már kezdett hozzászokni az archaikus, tekintélyuralmi rendszer gondolatához. Belecsöppent, felismerte és ismerte. Az egy röpke pillanatig zavarta, hogy ki akarták végezni. Ellenben egy olyan világban, ahol mágusokat végeznek ki, ott pont jövedelmező állás lehet egy mágusi. Hiszen hiány van belőlük. Legalábbis jövedelmezővé lehetett volna tenni, ha már hajlottak arra, hogy Albert túlélje. De újabb teleportáció következett be, aminek eredményeképpen új helyen találta magát egy furcsa alakkal. 
Albert még mindig nem érti, hogy mi is folyik körülötte. Bár már-már magyarázatot kap azzal, hogy "meghalt", még mindig nem érti egészen mi történik. ~ Feladatot végrehajtani? És ha megtesszük mi is lesz?! És kik ezek? És miért nem maradhatnak a holtak békében holtak? ~ vetődik fel benne kérdések sora.

Az egyik velem együtt érkezett kis felfuvalkodott hólyag közli, hogy ő mindenek felett áll, mert halhatatlan vagy mi. Mondja, majd elhúz a társaságtól, a mellettem álló páncélos csávó pedig felemeli a kezét, és szonikus sugarat küld beképzelt csávó felé.
Nem szólok egyenlőre bele a dolgokba. Aztán az aki a Tallust kaptuk, rákiált a beképzeltre és a páncélosra, hogy hagyják abba. Ha nem teszik. vagyis a gizda nem jön vissza, akkor antigravitációs mezőt gerjesztek körülötte és visszahúzom hozzánk a levegőben.
- Nem halottad öcsi? Azt mondták maradjunk együtt. És ez alól te se leszel kivétel.
Mondom, majd leteszem a csávót, persze csak ha vissza kellett egyáltalán kényszeríteni közénk.
Amikor az időbróker felém fordul egy elég lényeges dolgot közöl velem, majd pár szó után eltűnik. A halottak hatására odamegyek a vezetőnkhöz és a másik férfihez, akivel leállt beszélgetni.
- Üdv, Antoine, Hektor. Ezek szerint a továbbiakban együtt kell működnünk, hogy megoldjuk a feladatot. Apropó feladat, mennyit árulna el a feladatról?

Nem foglalkozok a többiekkel, olyan lehetetlen helyzet elé állítanak, hogy csak négyszer halhatok meg, mert ebben a világban vagy a multiverzum központjában ragadok, ráadásul ha el is megyek, ha a csapat többi tagja más világba utazik megyek velük... Nem érdekel, hosszú távon érinthetetlen vagyok, entitás, ami az Időbróker felett áll. Ahogy elindulok megpillantok egy kúriát, nagy birtokkal, körülötte erdőséggel. Elég jól néz ki és be is támadnám, amikor valami lebegtetni kezd.
~ Szeretem amikor rángatnak, ráadásul Magneto, őt már rég letartóztatták, legalábbis én világomban, nem is értem mit keres itt, kinek kell ő mégis? Stark, ő forma, rá lehet számítani. A többiek... ugyan. Előbb annyira elkapott a hangulat, most viszont szerte foszlott. Nem jó, nyomozni kellene.
Még egy kicsit megmozgatom a végtagjaim, a telefonom teljesen véletlenszerű pályán elhajítom, próbálom úgy, hogy ne találjon el senkit, majd a pénztárcám veszem elő és ellenőrzöm, hogy a szokásos magas összeg van-e benne. Enyhén megigazítom a nyakkendőm majd a többiekhez szólok.
- Rendben, nem kell annyira komolyan venni a helyzetet vödörfejű, nem először csinálom ezt. Stark a trükköd meg még mindig adja, múltkor jobb volt a házavatón, amikor a másik páncélban voltál, fél kerület felrobbant, a mostani egy kicsit ütött-kopott, de azért stílus. Összefoglalom a lényeget, mert látom nem vagytok képben. Teszek rátok, ha erőszakoskodtok csak rosszabb lesz, esetleg ha megkértek akkor talán segítek, de semmivel nem tudtok rám hatni... az Időbróker sem tud, hiába akarja elhitetni... Én legyőzhetetlen vagyok, ti nem.
Kettőt csettintek mind két kezemmel majd mutató ujjamat az egyikre szegezem, aki éppen rám néz, még rá is kacsintok, ezután egy gyors és határozott mozdulattal megragadom hátul a fejem és alul az államnál a koponyám, majd erősen oldalra tolom, hogy kitörjem a nyakam. Nekem nem kell sok, gyorsan meghalok. Amint feltámadtam első dolgom, hogy előveszem a telefonom és ismét elindítok egy hangulatos számot. Vállat vonok egyszer még.
- Látjátok? Mondjuk, hogy abban az irányban van egy kúria egy nagybirtokkal, mivel a közelben csak erdő van azon kívül, gondolom az első feladat, hogy oda jussunk. Nem kell túlcifrázni.
És elindulok még egyszer, de azért még megvárom a többieket.

Az Időbróker vagy kifaszom elmagyarázta a másik újgazdag ficsúrnak, hogy összesen négyszer halhat meg, aztán végleg kampec – ezen magamban jót vidultam. Rólunk nem ejtett egy szót sem – tehát mi többször is kiikszelhetjük magunkat, akkor is megoldja, elvileg ő ilyen Timelord vagy micsoda. Az, hogy nem én kaptam a tallust, kicsit sérti az egóm – elvégre én vagyok a legjóképűbb, a legokosabb, a legsármosabb, a leggazdagabb, és a legerősebb. Ja, és jóképű is. Lehet, hogy pont ezért nem kaptam én? Már így is túl sok mindenben vagyok a legjobb.
A furcsa fejfedős egyed – kicsit úgy néz ki, mint egy piros szemeteskuka, aminek kivágták az elejét, hogy ki lehessen látni belőle – visszarántotta a pattogó kelljfeljancsit. Tényleg, most esik le, hogy nem érdekelte a telefon, se a szonikus sugár – ez megint megbirizgálja az egómat. Túl sok ingert nem fog elbírni.
- Hö? Stark? – néztem meglepetten magam elé. Na jó, ez helyrebillentette a mérleget.
- Raten vagyok, Raten Chromixen. Valóban Stark ötletei alapján készült a szerkezetem, de teljesen saját fejlesztés – mivel az eredeti terveket nem adta ki, és nem ismeri senki csak ő. És biztosíthatlak, mindenben jobb vagyok nála. – néztem a fiúra, majd a többieknek is intettem, afféle bemutatkozásként. A halála nem hatott meg – mind halhatatlanok vagyunk! Most ebben mi olyan nagy szám?

Az Időbróker mindenkit helyre utasít  és közli a nagyszájúval, hogy csak négyszer halhat meg. Bár megkérdezném hogy ez mit jelent, de hamarosan választ kapok rá. Ugyanis felettébb IQ-s barátunk eltöri a saját nyakát, csak azért, hogy feléledjen. Bár érdekel, hogy ezt hogy tudja megcsinálni, de szemmel láthatólag a „4 halál és lehet hogy örökre elzárnak” részt nem igazán érti. Közben bemutatkozik a robot is. Stark neve felmerül, ami még nekem is ismerős. A Stark művek a hadsereg egyik legnagyobb ellátója és egy újfajta bombát is feltaláltak. Fura, hogy néhány fontos ember több világban is vezető szerepet tölt be. Bár a robot, vagyis ember a robotban, nem Stark.
Tony, a vezetőnk int, hogy induljunk Mr. Hamarosanörökreelleszekzárva után és közben ismerteti a feladatunkat, de egyenlőre csak nekem és Eriknek. Star Wars? Ismerősen cseng...mintha lett volna egy sikertelen, elcsapott film a 70-es években. Jött és ment, semmi különös. Bár egy világ mutánsok nélkül? Mármint, hogy nincsenek mutánsok most a világban? De akkor mit jelent a parancs? Mutánsok kreálása? Annak nincs sok értelme. Talán gyilkolása? Á, biztos nem puszta holokauszt végrehajtóként küldtek minket. Különben is kinek ártanának a mutánsok? Otthon csak annyiban tértek el, mint az eszkimók és a feketék. Csak a kék bőrük volt és ennyi. És ennek nem volt előzménye a szülőnél és nem mindegyik gyerekében jelentkezett. Miután rájöttek, hogy nincs negatívuma és nem fertőző, nem foglalkoztak vele. Bár a genetikusok dolgoztak a problémán, az országnak kisebb gondja is nagyobb volt ennél. Mondjuk lehet hogy más világban másképpen mennek a dolgok.
- Nos, „nálunk” volt, de senkit sem érdekelt, így én sem láttam. Felvilágosítana?

A kalandot határozatlan időre lezárom, ha lesz türelmem hozzá és hangulatom, majd folytatjuk.