Az Elveszett Világ Napjai

Bishop sikerén felindulva; évekkel ezelőtt írtam 2 novellát egy posztapokaliptikus, steampunk és misztikus világban és mindig is szerettem volna ezen a helyen egy epic kalandot, de eddig nem igen szedtem össze a bátorságomat. De mivel mint kiderült érdekli a társaságot és szereti ezt a témát, így belevágnék.

Kezdésnek, nem kötelező elolvasni, úgyis összefoglalom lejebb a dolgokat, a két hangulatkeltő novella:
http://v2.lidercfeny.hu/alkotas_megjelenitese.php?cikk_id=548
http://v2.lidercfeny.hu/alkotas_megjelenitese.php?cikk_id=549
Ha nagyon rémesek nézzétek el nekem, soha sem meséltem stempunkot korábban, ez lesz az első kísérlet.

Akárcsak Bishopnál itt is úgy lenne, hogy lényegében bármilyen karaktert lehet indítani, befolyásos lehet, gazdag, stb. Nálam is az elején magánkalandok lennének, később lenne nagyobb átfogóbb kalandok. Az egyetlen kérés, hogy az előtöri végén tegyétek majd be, hogy a karakter hova is szeretne menni, ez lehet olyan hely is, ahol él, de lehet teljesen új területre is elmenni, küldetés miatt, vagy egyéb okokból. Rátok bízom, hogy mit szeretnétek, ebben sem nagyon adok megkötést.
Előtörténetnek nem kell hosszú leírás, fél – 1 oldal bőven elég lesz, persze lehet hosszabb is.



Világlírás: (Igyekszem rövidre fogni és érthetőre, ha valakinek valami nem tiszta, tudjátok hol kérdezhettek.)

Röviden a világ teljes mértékben a mi valóságunké, minden dolog teljesen megegyezik a napjainkig. Az élet teljesen megváltozott a huszonegyedik század közepe felé. A világot sorban sújtották a katasztrófák egymás után, az emberiség alig heverte ki az elsőt, máris következett az újabb. Az első az volt, hogy az Északi-sark jégsapkái elolvadtak, majd követte ezt a Déli-sark jegének olvadása is, és víz alá került több jelentős város, sziget, félsziget. Milliók kényszerültek menekülésre, és ugyanennyien is haltak meg egy új járvány kitörésekor, ami végigsöpört a világon. Új városokat kényszerültek építeni, amik a termőföldek hátrányára mentek. Az emberiség éppen indította volna az első csoport asztronautát a Marsra, hogy az emberiség meghódíthassa a vörös bolygót, hogy a Földet súlytó katasztrófák elől elmenekülhessenek. Ezt egy terrorista csoport megakadályozta. A 2080-as évek közepére a Föld kifogyott a kőolajból és a földgázból, talán egy-két forrás maradt csupán, ahonnan ezeket ki lehetett volna nyerni, ennek következményeképp a nagyhatalmak egymás torkának estek. Kitört a háború, az utolsó a régi világban, ami mindent eldöntött. Hárommillió szerencsés tudta elhagyni a Földet és a Holdon levő városokba menekülni mielőtt az egyik nagyhatalom ledobta volna az első atombombáit az ellenségeire. 2089. október 15-n. Attól a pillanattól kezdve nem volt megállás.
Két nap kellett csupán ahhoz, hogy szinte a teljes Föld radioaktív sugárba borult. A tizenkét milliárd emberből, akik itt éltek a bolygón igen kevesen maradtak életben, talán húszmillió, és akkor mindez már hatalmas túlzásnak mondható. A Hold népe többé nem fordult a halott anyavilág felé, hanem saját maguk fejlődtek tovább. Évszázadok teltek el, a Holdról az emberiség kirajzott, a Naprendszert benépesítették, de a Föld továbbra is tabu maradt mindenki számára. Megélhettek volna, erről nem volt szó, hiszen ők fejlődtek és tovább haladtak, de az anyabolygó még mindig radioaktív maradt. Egy-két kutatócsoportot is küldtek arra, de egy sem tért vissza a Földről, minddel megszakadt a kapcsolat. Halálra ítélt bűnözőket küldtek a bolygóra mindenféle védőfelszerelés nélkül, akik meghaltak sugárfertőzésben napok alatt. A Föld ennek ellenére nem volt halott, ezt mindenki tudta, volt rajta élet, de még milyen.
2532-t írtunk, a radioaktivitást még nem heverte ki teljesen a Föld. Az emberek, akik túlélték az utolsó háborút, alkalmazkodtak ezekhez a zord körülményekhez, amik itt uralkodtak. Akárcsak az állatok és a növények, számukra ez volt a megszokott és a normális. Az egykori világvárosok elpusztultak, a legtöbb romokban hevert, modern felszerelések szinte nem voltak, néhány fennmaradt, de átalakultak, az embereknek vissza kellett térniük a gőzmeghajtáshoz, hiszen a kőolaj és a földgáz elfogyott. Az acél kora tért vissza a világra. A radioaktivitásnak hála csak a legerősebbek és legrátermettebbek maradtak életben. Valami megvédte őket, nem mutáció, nem ez másabb volt, valami ősibb annál, ami mindig is a Föld és az emberek része volt mindig is, csak elfelejtették. A mágia! Ezt több néven is emlegették, a Föld szelleme, maga Gaia, mágia és hasonlók. Persze manapság sem tudja mindenki használni, de mindenkit megvéd, aki csak a Földön született, a betolakodókat nem, lehet, hogy egykor itt éltek az őseik, de mára a világ kivetette őket magából. Fegyvereket hoztak magukkal, modern fegyvereket, amik a középkor szintjére süllyedt világot megmásították. Íjak, kardok, mágia mellett felbukkantak ismét a modern fegyverek is, de ez nem adott senkinek sem hatalmat a kezébe, mindenki számára elérhetőek voltak, a legtöbben mégsem ezt használták, hiszen a mágia ezek használóit és a fegyvereket nem támogatta. Így nem tudott világhatalomra törni azok közül, akik ezt használták csak. Minden törékeny egyensúlyban volt.
Az atomtámadás óta az ökoszisztéma is rendbe állt, nem voltak tényleges szó szerinti országhatárok, mindenki szabad volt, bár ezt nem mindenki tartotta be. A törvény és az igazság nevében lovagok, paplovagok és inkvizítorok vigyázták a földet, fényesen csillogó páncél, kardok, pajzsok, időként napalm, gránátok, keresztek és karók mindenki ellen, aki az istenüket, Gaia-t és a törvényeket próbálta beszennyezni vagy annak ártani. Ó igen, ők érdekesek, alig kétszáz éve alakultak az utolsó polgárháború idejében… az első vezetőjük egy fiatal szőke férfi, egy külvilági. A szülei egy marsi expedíció tagjai, akik lezuhantak, ő már a Földön született és a világ egyedüliként nem vetette ki. Így itt maradt, egy történész család nevelte fel és így hallott a régi lovagrendekről, tudományos fantasztikus regényeket olvasva hasonlókról. A polgárháború hőse lett, hatalmas harcos, aki végül meglapította a Gaia Protektorátus-t, akik azóta is vigyázzák a Földön a békét.
Ökoszisztéma, a légkör igen hamar megtisztult hála a növények gyors evolúciójának, vagy a mágia beavatkozásának köszönhetően, az állatok úgyszintén gyorsan alkalmazkodtak. A korábban haldokló világ a civilizáció tényleges eltűnésének következtében gyógyulni látszott. Az ipar szénnel és fával tüzel, a fémek megmunkálása ismét olyan, mint régen. A világ összes városa között kapcsolat van, rádiók, kommunikáció megmaradt, reményt adva a világ népeinek, akik közel ötszáz éve mindent egyszerre veszítettek el. A közlekedés, lovakon, gőzzel működő robotgépeken, gőzautókkal, gőzhajókkal, mitikus lényekkel, zeppelinekkel és hasonlókkal történik, illetve a leggazdagabbak számára mágiával is. Nem mind gyors, de az igényeket kielégítik.

A gyors világleírás az egyik novellából lett kimásolva, akkor most részletezem a dolgokat:
A világ teljesen összeomlott az atomháborúk után, szinte nem maradt nagyváros a bolygón, ami egyben maradt volna. A legtöbb romokban hever, tényleges civilizáció roppant kevés van. 200 – 2330-ban – évvel ezelőtt történt egy esemény, mindenki csak így hívja, hogy az Esemény, aminek következtében a világ népei, törzsei, akit egyetlen személy vezetett fellázadtak a vezetőjük ellen. Az egész sikerrel járt, és ezt a külvilágból érkezett Jacob Lincoln vezette. Az Esemény után Prágában, Európa szívében meglapította a Gaia Protektorátus nevű szervezetet.
Ettől kezdve a világon nem volt központi hatalom, mindenki szétszéledt mindenfelé, kisebb-nagyobb birodalmak, törzsek jöttek létre, a korábban tiltott vallások újra előtérbe kerültek és ez volt az a nap, ami utána a misztikus lények, időnként istenek is megjelentek a világon. Ez volt az első nap, amikor manifesztációk kezdődtek, amivel a Gaia Protektorátus folyamatosan igyekezett felvenni a harcot.

A világ felosztása, társadalmak és vallások:
A világ legnagyobb részén Gaia-t, azaz Földanyát tisztelik, hiszen csak neki köszönhetik a Földön élők, hogy életben vannak. A Föld népessége növekedett, jelenleg 1 milliárd ember él szerte a világban. Az 1 milliárd emberből úgy 10-20 millió fő, azaz a népesség 1-2%-a az, akik rendelkeznek képességekkel, mindezeket nem a sugárzás okozta nekik, hanem az istenek, vagy éppen Gaia ruházta fel őket ezekkel. Ez bármilyen formában megjelenhet, külső elváltozás, vagy éppen mentális, asztrális formában, erőben. Pontos adatot ezen személyekről nem lehet tudni.
A Föld éghajlata visszaállt a 19.század eleje-végei éghajlatra, a globális felmelegedésnek már nyoma sincs, az egyetlen különbség a régi földi éghajlathoz képest, hogy a levegőbe jutott sok gőznek hála a világ szinte minden részén nap mint nap esik az eső. Nagyjából úgy, mintha Angliában lenne az ember. A jégsapkák újra megjelentek és valamilyen oknál fogva a régen kihalt állatok is újra megjelentek és képesek voltak elszaporodni annak hála, hogy az emberi tényező igencsak megfogyatkozott.

Az Esemény után kapták a régi bukott istenek vissza a hatalmukat. Manifesztációnak azt az eseményt nevezik, amikor valamelyik isteni dimenzióból bármilyen lény átkerül vissza a Földre. Ezek jellemzően ártó szellemek a túlvilágokról, de nem egyszer fordult már elő, hogy egy-egy nagyobb szörny, vagy félisten próbált a világra átjönni. A Protektorátus legfontosabb feladatai között van, hogy mindezeket a Manifesztációkat megakadályozza, minden ilyen eseményt minden mágikus személy képes érezni a világon és érzi a sötétmágiát is a tér és idő felhasadásakor.

Szövetség:
A legnagyobb civilizáció, és igazából az egyetlen életképes a Gaia Protektorátus által vezetett Szövetség Nyugat- és Közép Európában. Ebben a zónában 400 millió ember él, majdnem a bolygó lakosságának fele. Az itteni kultúra nagyjából semmiben sem különbözik a történetekből ismert Viktoriánus korabeli dolgoktól, csak a korabeli dolgok inkább futurisztikusak. Hatalmas metropoliszok vannak itt, égbenyúló épületek. Az itteni polgárok teljesen rendes és normális életétet élnek, a Gaia kultusz középpontja a hely. Mindenki tud írni és olvasni, iskolába járni kötelező, illetve tanulhatnak a Protektorátus egyetemén is tovább. A legmodernebb felszerelések itt vannak, minden gőz alapokon működik, időnként egy kis mágia rásegítéssel, mindez persze csak a gazdagoknak. A munkákban gőz hajtotta kis és nagy robotok segítik a munkát, a Szövetség nem ismeri el a rabszolgaság intézményét ugyanis.
A régi elpusztult városokat mind helyreállították, Párizstól egészen Bécsig, délen Róma volt a határ, az egykori Spanyolország területe még mindig romokban, északon pedig Berlin magasságáig.

A Gaia Protektorátus: négy részből áll:
- Van a harcászati része a Lovagrend: ahol a Lovagok képzése folyik, ide csak a kiválasztott tagok kerülhetnek be, akiket külön válogatnak ki a lovagok már gyermekkorban. A világ minden részéből kerülhetnek ki ezek a gyerekek, a lovagok gyakran járnak kutatni a gyermekeket a barbár vidékekre is. Akit kiválasztanak apród lesz, minden apród egy-egy lovag mellett szolgál és mellette nő fel, amíg méltó nem lesz arra, hogy ő is lovagi címet kapjon. A lovagi címmel előnyök is járnak, kapnak páncélt, saját címert és ezzel együtt nemesi rangot is, így földeket is. Aki lovag lesz, annak nem lehet mágikus képessége. Gyakorta járnak magányosan küldetésekre, vagy csoportokban, akikkel együtt nőttek fel és harcoltak, mindig a felettük álló inkvizítornak felelnek. A Lovagokat az teszi különösen veszélyes ellenféllé, hogy a páncéljaik előnyöket adnak nekik, több tonnás erőt és úgy tudnak benne mozogni, mintha súlyt sem hordanának. Illetve mágikus kiegészítőket használhatnak még támadásra, védekezésre.
- A második rész az Egyetem, bárki aki elvégzi a középiskolát jelentkezhet ide, működésileg úgy néz ki, mint a mai egyetemek. De van egy része, ahova csak a kiválasztottak jelentkezhetnek, őket is külön válogatják gyermekkorban, akik mágikus erővel rendelkeznek, őket hívják Tudósoknak. Őket a képességük szerint csatamágusnak, űzőnek, idézőnek, gyógyítónak stb. képzik ki. Őket általában egyedül sehova sem küldik ki, mindig kapnak maguk mellé egy, vagy több lovagot testőrnek. Ők a velük levő lovagnak, a tanáraiknak, és az inkvizítoroknak is felelnek. Ők maguk is nemesi rangot kapnak.
- A harmadik rész tagjai egyszerű harcosok, ők azok lesznek, akik soha sem lettek sem lovagok, sem pedig az Egyetem elvégzett diákjaik, azonban a képzésük miatt inkább csak segítik a többieket, mintsem tényleg harcosok. Ők jellemzően a felderítők, orvgyilkosok és utászok, ha nagyon muszáj harcolni is képesek. A Protektorátuson belül ők rendelkeznek a legkisebb ranggal és nemesek sem lesznek.
- A negyedik rész a legmagasabb rangja a Protektorátusnak, az Inkvizítorok. Ebbe a rangba csak Lovag, vagy Tudós kerülhet. Az Inkvizítorokat rang szerint körökre osztják. 5 külön kör, azaz rang a beosztásuk. Első körösből van a legtöbb, és így tovább, harcokkal, felfedezésekkel, tudománnyal léphetnek előrébb rangban. Az 5. körös Inkvizítorokból összesen három van csak, a Protektorátus 3 részét vezetik ők, mindegyik részt egy-egy személy. A 4. körösök a Szövetség politikusai és miniszterei, ha az 5. körösök közül valaki meghal, akkor a 4.körösök közül valaki veszi át a helyét és így tovább lefelé.

A protektorátus tagjai mintegy 200 ezren vannak összesen, ezeknek pedig csak kis része, a tanítók, tanoncok, akik a Szövetség területén vannak. A legtöbb járja a világot, vagy a birtokát igazgatja, amíg nem kap feladatot.
Technológia téren a Protektorátus a legfejlettebb, a páncélok acélból vannak, de minél magasabb rangon van valaki, annál jobb minőségűt kaphat. Ilyen például, hogy az inkvizítorok már titánium ötvözetű páncélt kapnak. Nem csak egyszemélyes testpáncélok készülnek, hanem lépegetőre hasonító gőzhajtású gépek is, amikkel nagyobb pusztítást lehet végezni. A protektorátus titokban sok földönkívüli – emberi – technológiát őriz titokban, amit be-be olvasztanak a saját gőztechnológiájukba és így mindig sokkal fejlettebbek maradhatnak mindenkinél. A fegyverzetre is igaz ez, alapból minden gőzhajtású, vagy a megszokott középkori buzogányok, kardok stb.
Mágiát a saját szolgálatukba állították, ennek köszönhetően ezzel készült védőpajzsokkal is képesek ellátni az embereiket. A fővárosban, Prágában a város fölött egy lebegő város is található, a Protektorátus főbázisa. Innen érkezik minden parancs a Protektorátusban dolgozók számára.
A világon mindenki rettegi a nevüket és félik őket, ha véletlenül meg is ölnek egyet, a felszerelésüket ott hagyják a testeken, még kirabolni sem merik őket, hiszen a Protektorátus ilyenkor kegyetlenül megtorolja mindezt és az adott zóna egyetlen személyét sem hagyják életben, még ha nem volt köze a rabláshoz akkor sem, és addig folytatják ezt a mészárlást, amíg minden ellopott felszerelés vissza nem kerül hozzájuk. Minden Protektorátusi tag kap egy mágikus szimbólumot a testére, ami egyfajta nyomkövetőként szolgál, még a haláluk után is megmarad ez, amíg valamelyik 5. körös inkvizítor nem deaktiválja mindezt. Ennek köszönhetően tudják őket mindig nyomon követni, hogy merre és hol vannak.
Mindezidáig a Szövetség területén egyetlen Manifesztáció sem történt még, noha megannyi mágiát és mitikus lényt használnak. A közlekedés gőzvonatokon át, gőzhajókig, zeppelinekig, gőzhajtású autókon és motorokon át térkapukig minden megtalálható a Szövetség területén, ahogyan a természetes létformák is persze, mint a lovak.
Kommunikáció a városok között is csak ebben a régióban van, a Szövetség területén, sehol máshol a világban.
Gaia Protektorátus egyfajta SHIELD-ként működik a világban, az egészet felügyelik, és ahol úgy érzik, hogy be kell avatkozniuk, ott megteszik, akár akkor is, ha az adott régiónak nem tetszik ez.

Skandinávia:
A korábbi Skandinávia lakói visszatértek az Esemény után a régi törzsi viking módszerekhez. Földművesek, halászok, akik gyakran összeállnak és fosztogatnak. Időnként még a Szövetség északi részét is meg-meg támadják. Mint a középkorban a kereszténység előtt most is a régi óészaki hagyományok és tradíciók élnek. Gyakran járnak át a hajóikkal az egykori Amerika területére is portyázni, ahogyan az egykori Oroszország területére is. Félelmet nem ismerő harcosok, akik nem félnek a haláltól, visszatértek a régi Skandináv hitre, az isteneik pedig gyakorta jelentkeznek Manifesztáció révén előttük és gyakorta együtt mulatoznak a győztesekkel, mint ahogyan a mondák is szóltak róluk. Gőzhajtású íjakat, nyílpuskákat használnak. Páncélt nem hordanak, csak bőrvértet. Élő lovakat is ritkán, főleg gyorsan közlekedő gőzhajtású lónak kinéző hátasokkal közlekednek. A teljes Skandináv félszigeten élnek, ahogyan Dániában, Izlandon és Grönlandon is, az Esemény után Angliát is elfoglalták és ott is ők élnek manapság. A lakosaik száma az 50 millióhoz közelít. 30 különböző jarl vezeti Skandináviát, akik a thing-en (parlament előde, jogrendszer) döntenek a portyákról és a törvénykezésről. Hála a fjordoknak és a gyors folyású vizeknek energiában dúskálnak a vízierőműveknek hála.
Az istenek erre is gyakran adnak erőket az itt élőknek, amik jellemzően saját képmásukra teszi hasonlatossá a híveiket – nagyobb erő, ellenállás, viharuralás, fagy uralás, illúziók, farkas alak, jövőbelátás stb.

Athén, Új-Spárta és Róma:
Külön városokra bomlott a világ, Athénra és Spártára újra. A két város a régi saját ókori tradícióit viszi tovább, csak gőztechnológiai kivitelben. Amíg Athén a kultúra és a tudományok fellegvára a Spártai, a haderő a haditechnológia terén kiemelkedő és páratlan, a harcosaik a világ 3. legfélelmetesebb seregét alkotják Protektorátus tagjain és a vikingek után. Gyakorta adják bérbe magukat háborúzó országoknak fegyverekért és olyan cikkekért, amit maguk nem tudnak előállítani. Vallás tekintetében az ókori görög vallásra tértek át.
25 millió fő a két városállam és környékének lakossága, aminek fennhatósága kiterjed a korábbi Bulgária és Románia területéig, így az egykori teljes Jugoszláviát is magába foglalja. Csak 2 várossal rendelkeznek, Athént építették újra az Athéniak, míg Új-Spárta a régi Thesszaloniki területén alapult meg. Így látszik a két ország közti határ is, Athén a déli régiókat uralja, míg Új-Spárta az északit. Athén pedig folyamatos sarcot fizet Új-Spártának a meg nem támadásért cserébe. Illetve az összes képességgel rendelkező gyermeküket átadják nekik, hogy Spárta harcosokat képezzen belőlük.
Athén a szórakoztatásból él meg jellemzően, színházi fellépéseket tartanak, olimpiát tartanak, és a bevételekből fedezik magukat. Hatalmas szerencsejáték-központot tartanak, ahova a világ minden részéből érkeznek emberek, hogy kipróbálják magukat.
Róma újra a császárságot éli, folyamatos háborúkban állnak az északi részen levő Szövetséggel, bár ez inkább állóháborúnak minősül. Róma a régi fényében él, mint Caesar alatt, kultúra fellegvára, és harcászati szinten is jól állnak, noha be vannak szorulva a félszigetükre, az utóbbi időben a Spanyol félszigetet próbálják meghódítani és Afrika északi részét. Minden képességgel rendékezőt megtartanak maguknak, és a római vallás papjaivá, papnőivé képzik őket. A lakosságuk 5 millió fő.

Egyiptom:
Egyiptom visszatért a régi ókori egyiptomi kultúrához az Esemény után. A lakosaik száma mintegy 10 millió főből áll. Az egykori ókori birodalommal egyezik a határuk most is. A teljes Nílust uralják, rajta megannyi gőzzel működő gátat, hatalmas városokat emeltek, amiknek a többsége nem meglepő módon piramisokra emlékeztetnek. Az Egyiptomiak hatalmas szélerőműveket építettek, amivel időnként rásegítenek a gőzhajtásra. A mezőgazdasági technológiájuk igencsak hatékony, a világ legjobb búzája és árpája a Nílus ártereiből származik. Sokat kereskednek másokkal, egy fáraó uralkodik a nép felett, az Esemény óta ez a dinasztia uralkodik és mindegyik tagjának volt képessége, a jelenlegi fáraónő III. Iszetnofret fáraónő volt, akinek a külseje gyönyörű volt, annak ellenére is, hogy egy két lábon járó fekete macskának nézett ki.
Ők sem adják át a képességgel született gyermekeket a Protektorátusnak, hanem a saját papjaikat, papnőiket képzik ki belőlük. Manapság férfiak és nők is lehetnek harcosok itt, jellemzően Afrika belseje felé háborúznak, ha szükséges, de inkább csak kereskedelmükről híresek.

Közép- és Dél-Amerika:
A tiltott övezet és zóna. Ez az a hely, ahova még a Protektorátus sem szívesen teszi be a lábát. A legeldugottabb és leginkább maguknak való társaság. A régi maja és inka törzsek egyszerre léteznek ezen a helyen. Mintegy 15 millió lakosuk van, gyakorta portyáznak a kontinensen túlélők után, akiket véráldozattal áldoznak fel. Senkivel sem tartanak kapcsolatot és mindenki gonosznak tartja őket. Itt szinte a vérmágián és állatias vonású képességeken felül más nem található. A törzsek kannibálok, bárkit elfogyasztanak és feláldoznak, akit foglyul ejtenek, a szerencsésebbeket csak megölik. Bármilyen hihetetlen, de ők is rendelkeznek gőztechnológiával, amit mágiával támogatnak. A dzsungelekben építettek fel hatalmas városokat, amiket aki eddig látott, az nem maradt életben, hogy később mesélhessen róla. Ide még a Protektorátus sem küld inkvizíciós tagokat a felszerelések visszaszerzésére, nem kockáztatnak még több személyt.
A helyiek képesek parancsolni az állatoknak, gőzmeghajtású állatokon lovagolnak a gyorsabb közlekedés érdekében, jellemzően még mindig lándzsákat és dárdákat használnak, de a Protektorátustól ellopott felszereléseket lemásolták és mára igaz elavult páncéltechnológiával rendelkeznek, ők csak acélfegyvereket használnak és jobbra nem sikerült szert tenniük. A vallásuk pedig az inka és maja istenek.

Észak-Amerika:
Az egyik legnagyobb káosz ezen a helyen van, a nyugati részeken az indián törzsek megerősödtek és újra az amerikai hódítók előtti életvitelükhöz és társadalmi berendezésekhez tértek vissza. Ők mindenféle modern eszközt, legyen az gőzgép, vagy efféle dolog megtagadnak, a régi lőfegyvereket gyártják – 21. századi – és azokkal harcolnak. Közel sem békések, ha bárki a területükre megy megölik. Még akkor is, ha egy lovag teszi azt, pedig tudják, hogy megtorolhatják rajtuk mindezt. A szellemvilághoz roppant közel állnak, talán közelebb is, mint valaha. Nomád törzsekként élnek, soha sem maradnak sokáig egyetlen helyen, és nem engedik azt sem, hogy a Protektorátus elvigye a gyermekeiket, hogy kiképezzék őket. Nem egyszer fordult elő, hogy inkább megölték a gyermekeket mintsem hagyták volna, hogy elszakítsák tőlük őket. A képességeik jellemzően a szellemvilággal kapcsolatosak, de bármi más is elképzelhető. Alig egymillió él belőlük az egykori Idaho, Nevada és Utah állam területén.
Ami Amerika további nagyvárosait illette, a korábbi USA és Kanada területén, nincs központi hatalom, sem állam. A túlélők a korábbi nagyvárosokban húzták meg magukat és jellemzően egymással háborúznak. Leginkább vademberekre hasonlítanak és arra az időre, amit egykoron Vadnyugatnak hívtak az emberek. Gőztechnológiával minimálisan rendelkeznek, csak amit maguk tudtak összetenni, írni olvasni a legtöbbjük nem tud, a régi 20-21. század maradványaiból élnek és építkeznek. A létszámuk városról városra változik. A Protektorátus gyakorta belőlük szerez maguknak utánpótlást, ha megfelelő gyermekeket találnak köztük. Számuk több tíz millióra tehető. Ezek pedig jellemzően babonás emberek, akik vagy nem hisznek semmiben, vagy a kereszténység maradéka, esetleg Gaia hívők.

India:
A régi kasztrendszer megmaradt, talán ők voltak az egyik legnagyobb vesztesei a régi atomháborúnak. Alig tízmillió polgár élt felügyelet alatt. Mumbai romjait építették át a gőztechnológiával élhetőre. Egy kör alakú hatalmas város lett fallal körülvéve, minden kaszt külön körcikkekben él, mintha csak egy fa évgyűrűit látták volna. A külső részeken romos házak vannak és egyre beljebb érve egyre magasabbak lettek ezek, míg a nemesi negyedben már száz-százötven méter magas épületek is vannak. Megannyi zepelin az égben, a városban gőz hajtotta autók és motorok, a város körül az erőket letarolták, a földeken robotok dolgoznak, a tengereken megannyi gőzhajó halászik, halakra és bálánkra is. A fővárosban hét millióan élnek második legnagyobb város Új-Delhi lett, az egykori főváros, folyamatos gőzvonat szállítja az utasokat a két város között. Új-Delhiben állomásoznak a katonaság emberei és a rendfenntartó erők, onnan irányítják a háborúkat, amiket vívnak.
India folyamatosa háborúkat vív Kínával és Japánnal a lakható területkért és kereskedelmi utakért. A háborúba a Protektorátus és a Szövetség nem szól bele, pedig lassan 150 éve tartanak.
A régi vallásosságukat mindezidáig megtartották.

Kína és Japán:
Közel 20 millióan élnek ezeken a területeken, főleg vonattal lehet közlekedni, de a zepelin és a gőzhajtott repülők is gyorsnak mondhatóak. A terület hatalmas és erre meglehetősen kevesen vannak. 20 különböző városba tömörültek az ott élők. A kereskedelem egymás között folyamatos, minden város más-más feladatot lát el. Van, akik bányásznak, vannak akik állatot tenyésztenek, növényt termelnek, horgásznak, feldolgozzák ezeket, hadiipari alapanyagokat gyártanak stb. Japánban 2 város van, Kínában van a többi 18 szétszórva a Kínai nagyfal mindkét oldalán. A városok közül csak három van a hegyekben, a többi síkságon helyezkedi kel.
Folyamatosa háborúkat vívnak Indiával a lakható területkért és kereskedelmi utakért. A háborúba a Protektorátus és a Szövetség nem szól bele, pedig lassan 150 éve tartanak. Éppen ezért Kína és Japán egyetlen személyt sem ad át nekik a képességgel rendelkezők közül.
A régi vallásosságukat mindezidáig megtartották.

Ausztrália:
Ausztrália kevés lakosú hely a Szövetség birtokolja, a nemesek közül itt kaptak nagyon sokan birtokot maguknak. Hála a sűrű esőzésnek és modern locsolási módszereknek a kontinens belsejében levő sivatag zöldellő területnek számít. A Szövetség számára jellemzően innen exportálják a helyiek a növényeket és állatokat, amiket itt tenyésztenek a gőzhajtotta robotokkal. Ausztráliában három város van éppen, ami újra lett építve, Sydney, Perth és Darwin. Néhány helyi ősember még él szétszórva, de az itt élő 3 millió Szövetségi állampolgár mind Gaia hívő.

Afrika:
Afrikában mintegy tíz elszórt nagyobb törzs él, főleg a kontinens déli részén. Modern városokban élnek itt, magas épületek, modern járművek, fegyverek, kórházak stb. A Szövetség védelme alatt élnek ezek a törzsek és a Szövetség a Protektorátussal együtt oltalmazza őket az egykori Dél-Afrikai köztársaság területén mintegy 3 millióan.
Afrika többi része teljesen megosztott és alulfejlett, nincs komplex birodalom, vagy törzs, mindenki ókori szintre süllyedt vissza és úgy élnek. Mindannyian a törzsi isteneiket imádják.

Mezopotámia:
A rabszolgatartás fellegvára. Korábbi régi vallások tűntek elő, a helyiek újraépítették Babilont. Mivel túlságosan sok más népcsoport élt erre, pl a zsidók, szunniták és síiták, őket elűzték a saját területükről, akit nem, azokat fogságba ejtették és rabszolgaságba kényszeríttették. A Gangesz és Eufrátesz területe közötti területet foglalják el most is. Hatalmas fallal körülvett területen élnek mintegy kétmillión, főleg mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és rablással foglakoznak. A rabszolgákkal nem bánnak kesztyűs kézzel, gyakorta kényük-kedvük szerint végzik ki őket, végtelenül rasszisták és senkit, semmit nem tűrnek meg maguk közelében. A Protektorátust teljesen megtagadták, a képességgel születőket feláldozzák az istenek oltárán, így itt egyetlen ilyen személy sincs, aki ilyesmivel rendelkezne. Hadvezérek uralkodnak és jellemzően teljesen statáriális államnak minősül. A régi korban az efféléket Németországban nácinak nevezték.

Minden más:
A világ többi része a közel félmilliárd személy össze-vissza szétszórtan él a világban. Ezek írni, olvasni sem tudó barbárok, akiket igazából mindenki vadászik, rabszolgának tartják őket. Köztük is előfordulnak képességgel rendelkezők – a nagy létszám miatt gyakrabban, mint a többi felsorolt területen –, akiket a Protektorátus nem talál meg és nem vesz magához gyakorta lesznek retteget személyek, akik a képességükkel elég nagy hatalomra tesznek szert ott, ahol élnek.
A mítoszok és legendák alapján Romániában, főleg Erdélyben és Magyarországon különös éjszakai lények élnek, amik vérrel táplálkoznak, de ezekre még nincs semmilyen bizonyíték.
Ahogyan arra sem, hogy elméletileg van Európa és Észak-Amerika között egy rész, amit manapság Atlantisznak hívnak, az egyetlen korábbi tengeralatti város, ami túlélte a régi világ pusztulását és rájuk semmilyen kihatással nem volt az Esemény, se semmilyen más utána következő esemény.

Egyebek:
A világon mindenhol van vonat, ez az egyik leggyorsabb közlekedési eszköz az átlagpolgárok számára, és megfizethető. Igaz a Szövetségből eljutni Kínába mondjuk legalább egy hónapos vonatút az egész, de a költségekben benne van az ellátás is. A másik a zepelin, de ezt már kevesen tudják megfizetni, a mágiával való utazás pedig csak a kiváltságosoknak adatott meg.
A kommunikáció nagy távolságokba időigényes és lassú, a telegram (morze-s) a leggyorsabb és így a legdrágább is. Egyébként lovasok viszik a postát, vagy zepelinek. A Protektorátus tagjainak a kezükre vésnek beavatáskor egy mágikus jelet, amivel bármikor kapcsolatba léphetnek a központtal és egymással, ezt egy űrből származó technológia alapjaiból vették át.
A leírt birodalmak a Szövetséget kivéve mind kis területeket fednek le és a mindössze a népszámlált civilizált személyeket foglalja magába. Ezeken felül a világ jelentős része úgy 90-95%-a romokban hever még mindig és posztapokaliptikus állapotok uralkodnak, ezeken a területeken szétszórva él a maradék félmilliárd emberi lény kisebb-nagyobb településeken barbárként.
A vallások, a kereszténység szinte jóformán eltűnt, már csak a barbárok között maradt néhány híve. A legnagyobb vallás a Gaia hívők, lényegében ők az új kereszténység. Azonban elismeri a Gaia Protektorátus a többi vallást és nem próbálja megtéríteni őket, csak a barbárok közül azokat, akik méltók erre.
Arról, ami a bolygón kívül zajlik senkinek sincs tudomása, csak a 4. és 5. körös Inkvizítoroknak.

Név: John Hex
Egyéb név(i): A Megperzselt Ember
Faj: Hegylakó
Nem: férfi
Jellem: Semleges
Személyazonosság: Nyílt
Születési helye és idő: 2376, New York City
Kor: 156
Család: Mindenkit elfelejtett
Foglalkozás: Fejvadász
Testmagassága: 180
Testsúlya: 120
Szeme színe: Kék
Haja színe: Fekete
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Egy sétáló múmiának néz ki.
Egészségi állapot/ betegségek: Szörnyű égési sérülésektől eltekintve, viszonylag egészséges.

Életrajza:
Lehúztam a whiskymet. Jól eső érzés járta át a belsőmet. Nem sokáig élvezhettem a kellemes meleget. A rohadt Mr. Buckson megint nyögdécselni kezdet. Mármint, tudom, hogy fejjel lefelé lóg a plafonról, de komolyan. Igazán megvárhatná, amíg befejezem az italom teljes élvezetét. Micsoda seggfej.
- Mi az, James?... Mondani akarsz valamit? Például, hogy hol a főnököd?
- Ne-Nem tudom! Ké-Kérem! Hinnie kell nekem! –
- Persze, hogy hiszek. A Szerencsés Nyolcas banda főnökének tartózkodási helye nem ismert az előbb említett főnök jobb keze által. Valószínű. - mosolygok rá. Szemében félelem ül. Nem is értem miért. Meggyújtok egy szivart. Mélyeket szívok belőle, élvezem az ízét. James Buckson, rabló, gyilkos és körözött bűnöző, közben tovább hadovál. Kizárom a zajt. Pár perc elteltével még egyszer megkérdezem, hogy hajlandó-e elmondani most. Ismét negatív válasz. Szomorú. Persze nem nekem, hanem neki. Főleg mert a szemébe nyomtam az égő szivaromat. Ekkor kinyög egy helységnevet. Végre. Egy kis pénzt teszek a zsebébe, köszönetképpen az infóért. Felteszem a kalapomat és elindulok. A nevetésre megfordulok. James barátom nevet. Azt mondja, a bandája elintéz majd. Hogy esélyem sincs. Megfogom a késem és el kezdem felforrósítani. Ezt el akartam kerülni, de egy végső megfélemlítés nem árthat, igaz? Meglazítom a kötéseimet, hogy felfedjem megperzselt arcom. Mosolyogva kezdek bele a mesémbe.
- Ismered a Megperzselt Ember legendáját? Az ember, aki a környék legnagyobb hadurát segítette hatalomra? Aki egymaga olyan félelmetes volt, hogy a déli vadak féltek tőle? Aki kegyetlensége a Protektorátus ideérkezett lovagjait is megrémítette? Akit elárult saját vezére, mert a puszta jelenléte terrorral töltötte meg az Ő szívét is. Ezért megfogta az embert, beletette egy hordóba, meglocsolta benzinnel, felgyújtotta és ledobta a Grand Kanyonba. Ezt mind halottad igaz? Nos, én azt halottam, hogy újra köztünk jár.
Az utolsó mondatnál oda lépek, a most már hangosan kapálódzó és sikító Mr. James Bucksonhoz. Rájöhetett ki vagyok én. Ezután mondjuk nem nehéz. Nem igazán burkoltan be az utalást. Fogom a felforrósított kést és bele mártom a húsába. Nem túl mélyen, épp csak hogy jól látható maradandó heget hagyjon. Amint kész vagyok, kilépek az ajtón. Még biccentek egyet elköszönésképpen. Fontos az illem. Nem kapok visszajelzést. Bunkó. Bár lehet, hogy azért, mert elájult a fájdalomtól. Esetleg meghalt. Annak nem örülnék. Akkor hiába mondtam volna el a történetemet. Fontos a legenda kiépítése. Hogy mindenki tudja kivel került szembe. Bár a hegek így is jól néztek ki. „A Megperzselt ember újra köztünk jár.” Itt az ideje, hogy igaz legyek a legendámhoz.

Képességei: Halhatatlan, csak a fejlevágás végzi ki.

Szakértelmei: Fegyverforgatás
                        Írás/ Olvasás
                        Motorvezetés

Felszerelés: 2 db .45 automata pisztoly
                      Egy sörétes puska
                      Mindkettőhöz töltény
                      Egy gőz motor

Elfogadva.

El is kezdtem a mesélést:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2125-az-elveszett-vilag-napjai#36145

Név:  Kleon
Egyéb név(i): -
Faj: Ember
Nem: férfi
Jellem:  Büszke és kegyetlen harcos, szinte csak annak él, a harc életre-halálra megy, még ha erősebbnek is tűnik az ellenfél, nincs megadás, ha meg kell halni akkor meg kell halni s dicsőn kell azt megtenni harcban, hogy tovább bizonyítson a háború istenének és hű legyen a hazájához. Ha azt megkövetelik tőle, gondolkodás nélkül végez bárkivel és a félelem számára nem létező fogalom, elkötelezett a hazájához, gyűlöli a gyávákat.
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: Új-Spárta, 2493
Kor: 39
Család:
- Szülei: halottak
- Feleség: Klio
- Gyermek: Hektor
Foglalkozás: Elit harcos, ha nincs hol, akkor kiképzőként dolgozik.
Testmagassága: 210 cm
Testsúlya: 148 kg
Szeme színe: szinte fekete
Haja színe: kopasz
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: Páncélban eléggé feltűnő, van rajta jó pár örökre megmaradt heg
Egészségi állapot/ betegségek: egészséges.
Életrajz:
Az életem? Nem értem, hogy miért számít,  de most az egyszer kitérhetünk rá, most először és utoljára. 39 évvel ezelőtt születtem Új-Spárta dicső városában. Szinte csecsemőkoromtól kezdve, amint életrevalónak bizonyultam a vének előtt. Apám nem kímélt, nem finomkodott, hamar kinevelte belőlem a félelmet, életemben talán egyszer könnyeztem, így fiatalon, s azt is kegyetlen, nevelői ütlegelés követte, így azóta sem került rá sor, még ha ott is volt a késztetés, az ember inkább megtartotta magának, míg végül hozzá nem szokott, s végül teljes mértékben el nem tűnt belőle. Egyre nehezebb erőpróbák elé állított, nem emlékszem már konkrétan, hogy mik voltak azok, folyamatos kőpakolásra és cipelésre emlékszem, s ha csak megbotlottam tűrnöm kellett a következményeket, melyek további ütlegelés formájában jöttek, majd pedig zokszó nélkül folytatni a munkát.
Hét éves koromban bekerültem az agogiba, amely program keretein belül töltöttem a következő nagyjából huszonhárom évemet. Ugyan úgy, mint bármely másik korombeli aki eljutott egyáltalán idáig, s az apja nem verte halálra, jómagam is sorban átestem mind a három fázisán. Éveken keresztül csordákban éltünk egy idősebb tanonc vezetése alatt, ruha és étel nélkül, éheztettek minket, télen fáztunk, s nem kevesen lelték halálukat, de a legerősebbek, köztük jómagam is bírták a környezet viszontagságait, s az éheztetésnek köszönhetően hamar megtanultunk lopni, igaz ha elkaptak érte kegyetlen megtorlás, ostorozás várt a tolvajra, de nem a lopás miatt, sokkal inkább azért, mert elkapták. Emellett folyt egy alapszintű oktatás számok és írás-olvasás terén, de nem volt számottevő, csupán a legszükségesebbek, plusz a spártai erkölcsök tanulása. Talán két éve éltem ilyen viszonyok között, már ekkor szereztem jómagam is sebeket, hiszen lopni mégsem volt olyan egyszerű, de mivel sokszor kényszerültem rá, évek alatt meglehetősen jól a magamévá tettem az átlagosabb fortélyait, ha pedig mégis elkaptak, hát szó nélkül tűrtem ami kijárt nekem érte. De amit mondani akartam, hogy két éve éltem ebben a rendszerben, amikor végül hűséget fogadtattak velem egy Syssitia felé. Ekkor még sűrűn voltak szándékosan szított verekedések idősebbek által a sorainkban, hogy lássák ki mennyire talpraesett és ez alapján a falkán belül kategorizálhatni lehessen. 12 éves koromban pedig eljött az első valós próbatétel ideje, a feladat önmagában véve szimpla, sajtlopás, a végrehajtása már nehezebb, ugyanis idősebb tanoncokon kell átverekednie magát az embernek puszta kézzel, s tűrnie a korbácsolást melyet közben kap. Nyilvános esemény volt, s nagyjából második rohamozásra talán sikerült is átverekednem magam az idősebbeken, s két darab sajtot megragadva távoznom is velük, mielőtt még agyonvernének úgy, mint ahogyan néhányakkal tették előttem. Ez volt hát a próba röviden é tömören, ezután következett a program második fázisa, innentől minden napos edzések alkották az életemet, dárda és diszkoszvetés, távolugrás, futás, birkózás és fegyverek használatának tanulása s mindezek szinte napi rendszerességgel, esőben, hóban, szélben, tűző napon, sárban. Folyamatos volt az egymással való vetélkedés és a saját határok állandó feszegetése. Ekkor ismerkedtem meg későbbi feleségemmel, kit szívemből gyűlöltem ebben a korszakban, hiszen ugyan úgy, mint az összes többi nőszemély, meglehetősen agresszívan kötekedett és átvitt értelemben véve rugdosta az embert, azóta tudom, hogy ez is a nevelés része, sarkallás arra, hogy a gyűlöletből táplálkozva minél többet kihozzon a másik fél magából. Mind ezek mellett tovább erőltették számunkra az erkölcsöt, melyen már nem volt mit megérteni, hiszen alaposan belénk nevelték mikor fiatalabbak voltunk, de ettől függetlenül minden nap meghallgattuk ugyan azt, dicsőítsük ki harcban hal meg Spártáért s gyűlöljük azt ki gyáva s megfutamodik, fontos a hazaszeretet és a feljebbvalónak való feltétlen engedelmeskedés, melyhez az évente egyszer megtörténő krüpteia alatt neveltek rá minket, melynek lényege a rabszolgák parancsra való becserkészése és kegyetlen lemészárlása volt. Egy ilyen alkalommal volt az első ölésem, magával ragadó érzés volt, s innentől kezdve minden egyes alkalommal egyre jobban jelentkezett a vérszomj s egyre több élvezet találtam magában a gyilkolásban, de egy idő után nem éreztem méltónak a magatehetetlenek lemészárlását, többet akartam, ezért még keményebben dolgoztam.
Húsz éves koromban végül átestem a következő próbán, a syssitia elé vezettek, melynek hűséget fogadtam, itt dőlt el, hogy kivetnek-e a társadalomból amelyben eddig nevelkedtem, vagy pedig egyhangú döntéssel méltónak bizonyulok-e… Végül méltónak találtak, s onnantól kezdve hivatalosan is spártai harcosnak mondhattam magam, de a képzésem itt még messzemenően nem ért véget, még tíz év hátra volt, az agogiból, ugyan azzal teltek ezek az évek, melyekkel az előző nyolc, csupán két évvel tovább tartottak, s ha lehet mondani még keményebbek voltak. Idő közben, csupán egy véletlennek köszönhetően ismerkedtem meg alaposabban Klioval, kire sokáig gyűlölettel tekintettem, megtanultam elfogadni s megismervén a tényeket ő volt az egyetlen ember, akinek elnéztem a történteket, hiszen kötelességből cselekedett s erősebbé tett ezáltal. Végül ő lett az a személy, aki képes volt a bizalmamba férkőzni, ebben nagyban közrejátszott annak a ténye, hogy remekül bizonyított a harcmezőn, s végül a bizalomból lett valami más, egy olyan érzés amit nem tudok megnevezni, mert sosem találkoztam még vele korábban, majd pedig ezt 30 éves koromban egy gyermek követte, Hektor, kit nevelni a magam edzése mellett nem volt egyszerű, de pontosan emlékeztem arra, hogy apám miként nevelt engem, így képes voltam jómagam is erre mikor időm adta. Még egy fontos történés az életemben, hogy kereken 30 éves koromban ért véget a program, melyben sikerült kimagasló eredményekkel zárnom, így pedig a hippeis soraiba kerülhettem, ahol azóta is a büszkén tengetem a napjaimat, s ezzel a dicsőséggel jött egy saját föld, lakhellyel s megfelelő mennyiségű rabszolgával, s egy olyan ajándékkal még, mely mindenképpen csak az elitnek járhatott, egy különleges nehéz páncéllal. Így lettem hát s ezért vagyok én az, aki a mai napon, a spártaiak büszke, hű tagja.

Szakértelmei:
- Mesteri harcos, puszta kézzel, dárdával, rövid karddal és pajzzsal szinte bárkivel felveszi a versenyt.
- Kitartása, ereje, tűrőképessége és reflexei az emberi maximumon állnak.
- 100-ig tud számolni és egyszerűbb matematikai műveletekre képes, írni nehézkesen képes, olvasni tud.

Felszerelés: A felszerelését vadászatok alkalmával elejtett prédák, illetve emberi csontok és pár egyéb kiszárított tengeri állat, vagy éppen kagylók díszíti. Anyaguk többszörösen kezelt acél.
- Dárda
- Rövid kard
- Pajzs
- Páncél, rajta pár tölténnyel mellkason, de azok is inkább díszek.

Képesség:
- Berserker rage: Ajándék a háború istenétől a dicső harcok alkalmával, a tudatát teljesen elborítja az ellenfél irányába érzett düh mely akár a semmiből jöhet, s állati vadsággal ugrik neki akár újult erővel a kiszemelteknek, a reflexei élesednek, lassabbnak érzékeli a világot és az egyéb fizikai vonásai is minimálisan növekednek…. Szigorúan mesélőre bízva a jelentkezése.

Hol szeretnék játszani: Ha lehetséges akkor valahol az India és japán & kína közötti harcmezőkön, lényegtelen melyik oldalon.

Kinézet: megjegyzés hozz: A képen lévőt tessék elképzelni steampunkosabb verzióban.

Elfogadva, a holnapi körváltásba be is meséllek.

Kleon is be lett mesélve és végül a Kínai császárság oldalán.

Név: Ashur-Maahes
Faj: Ember
Nem: Férfi
Jellem: Becsüeletes, egyenes. Kissé hamari.
Személyazonosság:  Titkolja, mert száműzött
Születési helye és ideje: 2512, Hat’allah oázis, mintegy 200 kmre Új-Thébatól
Kor: 20
Család: Szülők, fiatal 10 éves testvér, az oázisban élnek
Foglalkozás: Nincs
Magasság: Közel 2 méter
Súly: 120-130 kg
Különleges ismertetőjel: Az átlagnál jóval magasabb, robosztusabb alkatu és izomzatu, hegek az arcon és a homlokon, valami rituális dolog része lehetett
Egészségügyi állapot: Teljesen egészséges,
Életrajz:
Apám harcos volt és az ő apja is és annak az apja is, az esemény utáni napokig tudjuk visszavezetni őseinket, amikor küzdeni kellett az utolsó ételmorzsáért is. Mi már akkor is harcosok voltunk. Maahes kiválasztott harcosai. Azóta, hogy járni tudok tanulom a fegyver útját. Nemzedékek óta védjük és szolgáljuk a fáraókat. Ők az istenek élő gyermekei és mi az ő szolgái, azért kaptuk erőnket Maahestől, hogy jó szolgák és jó harcosok legyünk, hogy feladatunkat híven szolgáljuk.  De Apophis áruló szolgái bemocskolták nevünket. Száműzöttek lettünk saját hazánkban, de az eskünket és szellemünket nem törték meg, sosem törhetik meg. Családaink kiköltöztek a Fáraó városából én máraz oázisokban születtem, nevemen a szennyel és a gyalázattal amit csak vér moshat le, Apophis szolgáinak sürün folyó vére. Mikor egy gyermek eléri a felnőttkort kiteszik a sivatagba öt napi járóföldre ahol Maahesz és Ra vezérletével kell megtalálnia a saját útját. Ra mutatja az utat, Maahes adja az erőt. Az ifjú nem kap mást mint fegyvert amit el kellett készítenie magának, ami szolgálni fogja úgy mint ahogy ő szolgálja Fáraót. Engem 12 évesen vittek el az istenekhez vezető utamra. Szememet bekötötték és elkábítottak, hogy ne tudjam merre vagyok, merre visznek. Mikor már nem halottam a repülő hangját ami kihozott leszedtem a kötést és körbenéztem. Sivatag amerre a szem ellátott. Nálam egy napra elegendő ivóvíz, ha beosztom kicsit tovább elég, némi étel és a fegyverem, mely hozzám hasonlatos. Rövid imával kértem az istenek segítségét és azok utat mutattak. Rat követve vizet találtam és másnapra tudtam, hogy merre kell haladjak. Az út embertpróbáló volt. Próbára tette a testet és a szellemet is egyaránt. Mikor a vízem fogytán volt Maahes sietett a segítségemre oroszlán alakjában és így szólt hozzám:
- Ashur, innod kell vagy elbuksz. Én adok neked vizet ha kiállod a próbát.
Én földre vetettem magam, fejemet a homokra fektettem, hogy kellőképp tiszteljem az istenséget. Maahes tovább folytatta.
- Küzdj meg vele, hogy lássam igaz harcosom vagy-e. Ha elbuksz nem kár érted, de jól jegyezd meg ha a próbán méltónak találtatsz életedet nekem szenteled. Most állj fel Ashur és fogd a fegyvered. Küzdj és találtass méltónak.
Először meghükkentem, hogy fegyvert emeljek az oroszlánra, de nem haboztam. Felberregett a lánckard a kezemben és már támadtam is. Az utolsó erőtartalékaimat használtam fel a harchoz és mikor véget ért az éj leszállt és én kimerülten rogytam a homokba. Ezer sebből vérezve de boldogan, hiszen éltem és ha éltem ez azt jelentette, hogy Maahes méltónak ítélt. A harc után magamra hagyott szó nélkül, de ott hagyta a bundáját, hogy mindig érezhessem a közelségét. Ahhoz is fáradt voltam, hogy felálljak, így inkább elaludtam, de másnap csobogásra lettem figyelmes, tőlem nem messze egy kis patak csobogott. Akkor ltátam csak, hogy egy oázis szélén aludtam el. Hát Maahes és Ra megáldottak feltöltöttem a palackom és elindultam, hogy befejezzem az utam.
Férfivá avattak és megkaptam teljes nevemet: Ashur-Maahes, ezzel is jelezve, hogy életem Maahes kezében van attol a naptól fogva. Még maradtam évekig, hogy tökéletesítsem magam és méltó szolga lehessek majd, mert mikor betöltöttem a 18. évemet vissza kell menjek a Fáraó városába, hogy titokban szolgáljam őt és megtegyek mindent, hogy Apophis áruló, kígyónyelvű szolgáit letaszajtsam a porba ahova valóak!

Szakértelmek:
- Közelharc mestere, elsősorban karddal (lánckard) és pusztakézzel.
- Ért a technikához, képes a közepesen nehéz dolgokat javítani és összerakni (ő készítette a kardját is)
- Sivatagi tulélés, az ottani állat és növényvilágot ismeri
Felszerelés:



- Lánckard, porozus anyagbol készült páncélmellény, kevlár lapokkal megerősítve,
- Hagyományos beduinszerü ruházat
- jo egy hónapra elegendő fizetőeszköz, hogy az szükségleteit fedezze
Képesség:
- Passzívan elnyeli a kinetikus energákat, és az elnyelt energiából folyamatosan nőnek a fizikai tulajdonságai (ereje, gyorsasága, állóképessége)

Azért tegyük hozzá, hogy a hangsebesség és körényékén levő gyorsasági energiák már neked is sokak és túltöltődsz tőlük, ami kellemetlen tud lenni, mert nem bírja el a szervezeted.
Egyébként elfogadva, ma már nem hiszem, hogy írok, így holnap bemeséllek.

Aaron is bemesélve!

Név: Marcus Cornutus
Egyéb név(i): -
Faj: Ember
Nemzet: Róma
Nem: Férfi
Jellem: Szereti a kihívásokat, ritkán mond nemet az új lehetőségekre. Nem bírja sokáig egy helyben, lételeme az utazás. Nem erőszakos, ha teheti, elkerüli a harcot, de végszükség esetén nem riad vissza tőle.
Személyazonosság: Nyílt
Születési helye és idő: Róma, 2506. február 24.
Kor: 26 év
Család: Antonia Cornutus (anya), Livius Cornutus (apa, elhunyt)
Foglalkozás: Szabadúszó futár
Testmagassága: 184 cm
Testsúlya: 78 kg
Szeme színe: Barna
Haja színe: Barna
Bőre színe: Kaukázusi
Különleges ismertetőjel: -
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Életrajza:
Róma városában születtem, egykor gazdag, de mára elszegényedett családban. A Császárság újraalapításakor a felmenőim aktívan részt vettek a politikában, nagy befolyással bírtak, de sok más családhoz hasonlóan szép lassan ők is lehanyatlottak. Apámnak már csak a neve marad, de azzal már nem ment sokra. A megmaradt pénz jelentős része elment arra, hogy fennmaradjon a gazdagság látszata, tehát a családunk még gyorsabban száguldott lefelé a lejtőn. Annyi előnye legalább volt a dolognak, hogy elfogadható oktatást kaptam, megtanultam rendesen olvasni és számolni. Nem meglepő hát, hogy csak az italban és a szerencsejátékban talált örömet, ami igencsak megnehezítette a családi életünket.  Mivel nem voltak testvéreim, mindig nekem kellett az anyám mellett állnom, ha az apám éppen nem jött haza, vagy esetleg verte őt.
Aztán 16 éves koromban apám verekedésbe keveredett egy éjszaka, és egy félrecsúszott ütés véget vetett a megpróbáltatásainak. Onnantól kezdve én voltam a férfi a családban, meg kellett találnom a módját, hogy eltartsam magunkat. Elég jól bántam a lovakkal, úgyhogy először lovászként találtam munkát egy kereskedőcsaládnál, az Aquiliusoknál.  Rendszeresen dolgozott nekik egy Amerikából származó futár is, akit Michael Grant-nek hívtak. Hamar megkedveltük egymást, és sokat mesélt nekem a futárok veszélyes, de rendkívül izgalmas mindennapjairól. Mivel ezek a munkák rendkívül veszélyesek, komoly fizetség is jár értük, ami még vonzóbbá tette számomra ezt az életformát. Sokáig győzködtem, hogy vegyen maga mellé társnak, de kezdetben hallani sem akart a dologról. Néhány év ismeretség után azonban felismerte, hogy lenne tehetségem a dologhoz, valamint azt is tudta, hogy szükségem van a pénzre, hogy segíthessek anyámnak, végül bevett a vállalkozásába. Tizenkilenc évesen tehát felhagytam a lovászkodással, és először kisebb, kevésbé kockázatos futármunkákat kezdtem végezni az Aquilius-családnak. Amikor éppen nem üzeneteket szállítottam, mentorom arra tanított, hogy hogyan élhetek túl barbár és ellenséges területen, és hogy juttathatom célba a küldeményt bármilyen helyzetben.
Két évvel ezelőtt Michael úgy döntött, hogy visszavonul. A megtakarított pénzéből Szicíliában telepedett le, a futárvállalkozást pedig rám hagyta. Még mindig sokat dolgozom az Aquiliusoknak, de a szolgálataimra sok más család is igényt tart. Annyi munkát vállalok el, amennyit csak tudok, hiszen nem csak magamat kell eltartanom. Anyám egészsége igencsak megromlott az utóbbi években, úgyhogy keresetem nagy részét arra fordítom, hogy az ő gondját viseljem. Ezen kívül én sem dolgozhatok a végtelenségig, a saját jövőmre is gondolnom kell. Egyelőre azonban a Szövetség és a barbárok területeit járom üzenetekkel és csomagokkal, minden nap az életemet kockáztatva…

Szakértelmei:
- Kiváló lovas
- Remekül bánik a pisztollyal, valamint késsel és puszta kézzel is elboldogul, ha harcra kerül sor
- A rejtőzködés és a vadonban való túlélés mestere
- Tud írni és olvasni, valamint az alapműveletek szintjén számolni

Felszerelések:
- Két gőzpisztoly, valamint hozzá tartozó töltények
- Vadászkés
- Bőr mellvért, amit kabát alatt tud hordani
- Van egy Minerva nevű lova, akivel a több év közös munkának hála szinte olvasnak egymás gondolataiban

Elfogadva, holnap bemeséllek.

Egyébként folyamatosan lehet jelentkezni a kalandra

Elkezdtem Neked is Gabe: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2125p50-az-elveszett-vilag-napjai#37589

És ne feledjétek, továbbra is lehet jelentkezni

Én is jelentkezek. Elkészültem a leányzóval :3

Név: Aíla
Származás: Maya / Dél-amerika ( nem titkolja de az "arcára van írva" )
Család/rokonság: A törzse (volt) a családja (nem volt "specifikusan" apja és anja)
Születési idő: 2515
Kor: 17
Nem: Nő
testsúj: 80kg
testmagasság: 171 cm
haja: fekete,  fél raszta - hosszú
bőre: sötétebb barna (de nem afro barna)
szeme: sötét kék
Különleges ismertető jel: a tetoválásai és átlagos öltözete
egészségi állapota: egészséges

Vallás/hit: Kannibál. Hiszi, hogy az áldozatai húsának elfogyasztása erőt ad neki. Mielőtt enne áldozatából van egy rituáléja amit végre hajt.

Jellem /jellemvonások:

- Szenilis. Könnyen és gyorsan elfelejt dolgokat. Neveket és arcokat főképp. De sokszor az is elő fordul, hogy elfelejti miért indult. Úgy kell felfogni, hogy kimegy a fejéből mintsem memória problémái lennének.

- Kannibál. Igen, vigyázz, hogy ha vacsorára hív. Ki tudja mi lesz az asztalon, esetleg te... vagy egy társad?

- Szadizmus. A kannibalizmusa mellé betársult már már a szadista hajlam is. Élvezi ahogy fájdalmat okoz. De ez kizárólagosan fizikálisat jelent. Nem épp a szellemi párbajok bajnoka egyébként sem.

- Ösztön lény. Így lehet a legjobban jellemezni. Nem ostoba, hogy eldobja az életét vagy harcba szálljon nála erősebbel, annak inkább behódol (Ha valóban erősebbnek bizonyul és kécségnélküli győzelmet arat felettel). Pár éves tapasztalatához képest némileg naív is ám agresszív melette. Nem épp a legjobb kombó de hát, ezzel áldotta meg a sors. Teljesen ösztön lényként viselkedik, nem csak a harcra vonatkozóan

-  Magányos farkas. Szeret egyedül utazni, lenni. De nem veti meg a társaságot. Több hasznot is lát egy, talán két utazó társban.

- Felnőttes viselkedés. Ahhoz képest, hogy 17 éves, teljes rangú felnőttként viselkedik. A törzsében már csak ez volt a megszokott. Közöttük már 12 évesen felnőttként van kezelve és a saját maga ura, egy fokú szabadság. Persze ettől függetlenül a tapasztalatlansága egyrészt a nagyvilágban, másrészt az utazásban és vadászatban is hagynak kivetni valót. Inkább egy érettnek tűnő gyerek (Aki brutálisan meggyilkol álmodban, de, gyerek)


Előtörténet:
Aíla egy Dél-amerikai Maya törzs tagja. Szülei is, ahogyan az egész törzs is kannibálok. Belőle is ez lett, így nevelkedett és a vallást is magáévá tette. Rituáléit is és mindenét.
Különös képen nem volt kiragadott család. Az egész közösség egy családként viselkedett. Nem lett tudomására hozva az se, hogy kik voltak a vér szerinti szülei. Úgy volt minden nő a törzsben az anyja akár az igazi és úgy szint az apja. Mindig más is tanította szokásokra, vadászatra, rituálékra. Mindig az tanította őt és a korabelieket aki az adott téma legjobbja volt.
Két vele egykorú testvére volt, akikkel együtt tanultak és vadásztak és mentek át a beavatási vizsgán is ami 12 éves korukban esett meg. A törzs fogott el egy embert. A cél érdekében élve és amennyire tudták sértetlenül. A feladat pedig az volt, hogy az embert el engedték és az életéért kellett futnia. Hármójuknak pedig az volt a vizsga, hogy elkapják, megöljék és vissza hozzák a holttestét.
Ezen vizsgának sikeres teljesítése után már mehettek vadászni is a többiekkel és tetoválásokat is viselhettek ezek után. Ám nem félreértendő(!) nem csupán ember húst fogyasztottak, fogyasztanak hanem ugyan úgy vadállatokra is vadásztak, és tanították vadászni őket.

Már kicsi koromtól kezdve tanították a kultúránkat, a vadászatot a kis állatokkal kezdve keresztül egészen az emberekig ahogy cseperedtem fel. Megtanították a jót és a rosszat. Persze a mi szemszögünkből nézve és eképpen is alakult ki a látásmódom is. Mire betöltöttem a 12-őt már könnyen ejtetem el egyedül is akár apróbb állatokat, eltudtam rejtőzni a környezetemben úgy, hogy még a madarak se rezzenjenek meg tőlem. Meg tanították, hogy hogyan kell egyedül és testvéreimmel együtt dolgozni, túlélni, élni. Talán nem is voltak gondjaim a legtöbb dologgal. A fegyverek közül is megtanultam mindet kezelni is, praktikusan és halálosan. De ezek közül is a késekkel, tőrökkel barátkoztam meg a legjobban és azokkal is azt, hogy gyors és csendes gyilkosságot kövessek el vele.
A legfontosabbakat is jól megtanultam. Hogyan és hol kell vágni melyik állaton éppen, hogy a legjobb részekhez jussak. Mi az amit meg tudok enni és mi az ami méreg. Rendesen kikupált a családom a túlélésre és a jövőmre. Két egykorú testvéremmel sokat versengtünk. Ki a legjobb vadász, ki a jobb, ki ejt el nagyobb prédát vagy szebbet, gyorsabban. Éppen ami eszünkbe jutott. Szoros is volt a kötelék közöttünk.
Mire betöltöttem a 17-et már jócskán kigyarapodott mindegyikünk, ahogy én is tetoválásokkal. Ahogy ez szokás is volt nálunk. Az én teljes bal karomat betöltötte egy, jobb vállamon egy másik s arcomon is voltak. Mondhatom üvölt rólam, hogy honnan származom, de nem érzem, hogy hátrány lenne mert jó vadászt a préda csak halott szemeken át lát már csak. Így pedig, ez nem is számít ha valaki látja, nem is a nagy közönségnek viselem őket. Sokkalta inkább a hova tartozásom büszkeségeként gondolok rá hiszen arcomon lévő tetoválásom egy szimbólumként jelzi hogy a törzsem tagja vagyok.
Pár nappal a születés napom után elhatároztam, hogy akarom a világot látni. Úgy éreztem mennem kell, hogy lássam azt, megismerjem.
Hasznos tapasztalatokat szerezzek. És majd egyszer vissza térjek a törzsemhez, ahogy egykoron anyám és apám is tette.


Felszerelés:
- Egy kés ( 30 centis pengehossz)(övén tokban),
- egy tőr(15 centis pengehossz)(tokkal, táskába),
- egy állatbőrből készült táska,
- egy kis szütyő,
- pokróc (táskában),
- egy hidegebb időhöz való öltözet( táskába).


Kedvelt fegyvernem: Kések, tőrök. Más néven a szúró, vágó, dobó fegyverek. Legjobban a kis késekkel bánik.
Nem annyira kedvelt fegyverek: Bármi más. Legfőképp a modernebbekért nincs oda, nincsen elragadtatva tőlük.


Szakértelmek:
- vadászat különböző módjai ( kis állatokra csapda, nagyobbakra csapdás és lesből )
- Szúró/vágó/dobó fegyverek ( kések, kardok, tőrök )
- egy fokú túlélő taktikák ( vad- és emberhús sütés/főzés, táborverés, nyomkövetés, rejtőzködés)


Külső:


kép 2
kép 3

Elfogadva, a hétvégén, legkésőbb hétfőn bemeséllek, amint kitaláltam a kalandodat

Öööö... a karaktered minden csak nem Inkvizitor. Ez egy sima üzletasszony. Úgy látom félreértetted, amit leírtam. Ezzel a mentalitással egyébként sem választanák be, nem tett semmit csak a hatalmat hajszolta. Még az is elképzelhető, hogy a Protektorátusból is kiteszik így. sőt elég valószínű. Az ő feladatuk a Föld és az emberiség védelme, Te nem csináltál semmit, csak kihasználtad az emberket és törtettél előre, ami szöges ellentétben áll mindanank, amit a Protektorátus képvisel. Tudósként is az akadémián kell tanítanod a fiataloknak, illetve soha sem vagy otthon, a világot járod áldott gyerekekért, illetve Manifesztációk után nyomozva.
A hátszél és a befolyás itt mit sem ér, nem azok alapján választanak be ide bárkit, hanem leírtam, hogy tudományos eredmények alapján, harcokkal, illetve azzal, hogy mit tett Gaia-ért az adott személy.
Negyedik körös invkizitorként hatalmas harcokat kellett megélned manifesztációk ellen, tele lehetsz harci sérülésekkel, egy idős és bölcs nagyon-nagyon sokat megélt asszonyság lenne a karakter, akire hatalmas tudása és élettapasztalata miatt felnéznek és minden erejével azon van, hogy a tudását átadja a fiatalabbaknak és képességeivel a Protektorátust és a Szövetséget szolgálja.
Írtam is a hasonlatot, hogy olyanok, mint a SHIELD a gyerekek gyűjtésével meg utaltam rá, hogy a Jedi rend is hasonlatos hozzájuk, bár a Protektorátus megöli azokat, akik meglopják őket, hogy a technológiájuk ne kerüljön illetéktelen kézbe.

Öööö... mi egészen eddig az egyeztetésnél Rómáról beszéltünk és nem Athénról. Athénban nincs császár, az a Római Birodalom, Athén köztársaság. Ha meg mégis Róma, akkor Hádészt írd át Plútóra.
A képességnél meg puskák lövését tartod fenn, ha a telekinetikus pajzsra koncentrálsz.

ok árírtam..igazad van.. )) az egy előző meggondolás volt csak elfelejtettem átírni.
így jó ?))

Átírtam én benne Plútóra Hádészt, egyébként nem, a Császár nem szerelmes révén a karid mellett még van v 3 tucat másik nő is, maximum önmagába, "kissé" nárcisztikus.
Egyébként így már lelefogadva, amint kitalálok vmi kalandot bemeséllek.

Bemeséltelek: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t2125p50-az-elveszett-vilag-napjai#38042

A kalandot ideiglenesen idő és energiahiány miatt szüneteltetem, szeretnék a 4 kalandos reneszánszos korszakkalandra koncentrálni főleg... valszeg, ha annak vége lesz folytatom majd ezt.

TESZT