Bálterem

~ Rosemary Hummingbird és Jonah Wright ~

Furcsán éreztem magam a jelenlétében. Ennek az egyik oka talán az lehetett, hogy sokáig elidőzött a testem azon részén a szemével ahova nemének többi képviselőjének a tekintete is eltéved. Persze természetes dolog, meg minden, de azért zavaró tud lenni. Önkénytelenül össze is fontam a kezeimet magam előtt, némiképp jelzésértékkel, hogy észrevettem mit csinál. Nem vagyok prűd, de mindennek van határa. Sajnos erre már ő is szembe néz velem, így fölösleges a dolog. Némiképp fellélegeztem, hogy rögvest nem küldött el. Ezek szerint elsőre még nem nyújtottam rossz benyomást.
- Csak nemrég érkeztem. Kanadából. A nevem Rosemary. - feleltem a kérdésére és be is mutatkoztam. Azt különösképp nem várom el tőle, hogy hasonlóképp tegyen, hisz a nevét azt hiszem megjegyeztem... Ömm... Megvan. Jonah. Vagyis remélem, hogy jól emlékszem rá. Azért rögvest nem fogom a nevén szólítani, hogy esetleg lebukjak ha nem emlékszem jól. Maximum majd bemutatkozik és akkor könnyebb lesz és biztosabb is akkor. Legalább rájövök, ha tévedtem.
- Mondjuk sokkal unalmasabb az iskola, mint ahogy azt érkezéskor képzeltem. Azt hittem, hogy tudnak az itteniek szórakozni. Mégis teljesen unalmas még ez a bál is. - szólaltam meg kisvártatva és az asztalhoz léptem majd nekidőltem. ügyelve arra, hogy a beszélgető környezetből ki se essek, de zavaró közelségben se maradjak. Valóban arra számítottam, hogy itt majd a diákcsínyek, meg a napközbeni társaságok is szórakoztatók lesznek, de ennek még különösebb nyomát se láttam. Nem mintha különösebben szeretnék büntetést kapni, de úgy vélem, hogy amennyiben valami valóban frappánsat tudunk elkövetni, amire esetleg még a tanárok is pozitívan emlékeznek majd azután, hogy elhagyjuk az iskola falait, az azért járó büntetés sokkal inkább jutalom lenne, mintsem valóban büntetés.

Charles Dialin (egyelőre egyedül)
Zűrzavar végre újra önmaga volt, elmúlt az elhagyatottság időszaka a kimerítő közmunkával. Most is kapott közmunkát, mert megint rossz volt, elvégre a cirkuszban pusztítani a lufikat és a gyerekek játékát szétcsúzlizni nem volt szép dolog. A rendőrség is így gondolta. Charlesban viszont elindult valami. Már akkor, mikor Évával találkozott és megint belementek a hülyeségbe. A rajzolás új erőt adott és hobbit. Növelte az önérzetét is, hogy megtalálta a helyét. Az elnyűtt pulóverek helyett megint előkerültek az öltönyök és a haja is rendezettebb lett.
Újra volt kedve bálozni is, ahonnan egyszer már kitiltották. Nem úgy jött ide, hogy mindent felborít és bajt csinál. Biztos fog valami hülyeséget alkotni, ez jön belőle, de nem úgy készült. Felvett egy fekete inget ugyanilyen öltönnyel és kigombolt gallérral, rikító kék nyakkendővel. Szeretett jól kiöltözni, ha épp nem volt maga alatt. Szétnézett, hogy kit  szemeljen ki magának, addig pedig felmart egy narancslevet magának. Évának például nagyon örült volna, vele múltkor is jól elvoltak. A végén összevesztek, mert Charles bunkó volt, de igényelte a lány társaságát.

Rita és Éva
Végig gondolva a dolgokat, úgy döntöttem, hogy le megyek erre a bálra, hátha lesz majd lent valami kis izgalmas dolog, de most nem fogom hagyni, hogy valaki megint a rosszra csábitson engem, vagy én csábítsak valakit rosszra. El döntöttem, hogy most jó kis lány leszek, és nem teszek semmi olyat, amivel magamra vonnám mások figyelmét. Most, inkább láthatatlan szeretnék lenni. Ahogy végig gurolok a folyosón, látom amint épp most lépki a szobájából, az új diák. Ha jól tudom, Szatmári Rita a neve, és eddig az apjával, és a mostohájával élt együt, de mióta kiderűlt, hogy mutáns, nem szívesen látott vendég a házban, ahol eddig élt. Lassan közeledem felé, majd amint oda érek, köszönök a lánynak.
- Szia Rita. Te is a bálra mész? - Kérdem, majd ha igent mond, folytatom. - Megyünk együt? - Teszem fel neki a következő kérdést, és ha arra is igen a válasza, együt folytatjuk tovább az utat, szépen csöndben. Amint meg érkezünk, meg látok egy ismerőst, akivel eddig, a büntető feladatokon kivül, máshol nem láttam őt. Intek Charles nak, hogy látom, majd ha ide jön hozzánk, kezdek bele.
- Helló Charles. Had mutassambe neked iskolánk új diákját, Szatmári Ritát. Rita, ő itt Charles Dialin. - Mutatom be őket egymásnak. - Nagyon remélem, hogy őt most nem próbálod meg rosszra csábítani. Bár, gondolom őt nem kell élteni. - Jegyzem meg, de ezzel nem akarok semmire se célozni, csak mondtam.

( Ritával, majd holnap írok, ha át váltottam Annába.)

Éva és Rita
Már, nem mondhatom, hogy ez lenne az első napom itt a suliban, de most megyek életemben először egy amolyan bál féleségre, amit ebben a suliban szerveztek. Nem tudhatom, hogy más ilyen bentlakásos suliban is szoktak-e ilyen bálokat tartani, de ez most kifejezetten, érdekel engem. Lisa, a szobámban marad, mert nincs túlsok kedvem, még pluszba rá is figyelni, hogy mikor esik a földre. Alig lépek ki, a toló székes nő már fel is bukkan, és már ide is tart.
- Jó napot Éva néni. Viszonzom a köszönését. - Igen, én is oda tartok. - Mondom, mire aztán egy újabb kérdést kapok tőle. - Igen, menjünk együt. - Mondom, és követem őt le a bálra. az utatt, csöndben tesszükmeg, majd le érve, alaposan szét nézek, mert ilyet eddig, csak filmen láttam. Hallom, hogy Éva néni mond valamit, és a másikat is csak most veszem észre.
- Helló. Köszönök neki, majd folytatom a helység tanulmányozását, mert az valahogy jobban érdekel, az viszont, hogy azok ketten, miről is beszélnek, az talán egy kicsit, de annyira nem, hogy teljesen oda figyeljek.

- Szatmári Rita, Szabó Éva, Charles Dialin -

Charles már megitta az első pohár üdítőjét, akkor értek hozzá oda a lányok. Évával nem nagyon beszéltek mostanában. Ez Érthető volt, hiszen a fiú miatt kapta a nagy büntetést a tolószékes lány is, aki nem a kihágásaival lett ismert. Charlesban máris feléledt a hangárbeli emlék, ami a büntetés ellenére is jó maradt. Megcsinálni jó volt, mint mindig, a büntetésre mindig csak később gondolt, nem abban a pillanatban.
- Sziasztok, lányok! Üdv, Rita, örülök, hogy megismerlek! Nyugi, Éva, még nem viszem bele a rosszba. Legalább tíz percig még nem.
Viccelődött egy picit, de a feje már azon járt, mibe vonja bele a lányt, aki nézett mindenhová, csak a fiúra nem.
- Te hogy vagy, Éva? Mit szólsz az órákhoz? Én nagyon megszerettem a rajzot és azt hiszem, ki akarom tanulni.
Ezután a másik lányhoz fordult és ő is körbenézett a teremben. Eszébe jutott valami marhaság, de előbb még ismerkedni próbált picit:
- Rita, rólad mit kell tudni? Honnan érkeztél, hogy érzed magad az iskolában? Jó ez a bál, nem?

~ Rosemary Hummingbird és Jonah Wright ~

Örültem, hogy találtam egy közös pontot a sráccal, bár lehet, hogy jobban jártunk volna mind a ketten, ha nem ez lett volna. Sokkal jobb lenne, ha a suli érdekesebb lenne, legalább annyira, mint a híresztelések.
- Nem nehéz átérezni, sőt, mást nem is igazán lehet ezzel kapcsolatban érezni, csak fájdalmat, hisz már olyan szinten unalmas. - feleltem egy mély sóhaj keretében. Legalább valaki van aki tényleg lássa a farkashibát ebben az egészben. Komolyan, még otthon is jobban szórakoztam pedig azért nem egy top iskolába jártam.
- Készült róla videó?! Nekem miért nem mondta senki? Mindenki nagyban kussolt, vagy szitkozódott amikor szóba került, videót senki sem említett... - csaptam le a témára rögvest, hisz ha azt lehet látni, hogy a rém unalmas bandát valaki bulizásból hazavágja, hát az azért ér nem egy kevés pontot a skálán.
- Meg tudod mutatni? Ez a hely úgyis unalmas. - és igen, szívesen lelépnék. Ez az egész bál olyan, mint egy rossz paródia az állófogadásokról, ahol a sok ész összegyűl és mindenki nagyon illedelmes és udvarias, legalább annyira, mint máskor soha. Nagyon prűdnek tűnik az egész, legalábbis nekem.
- Nem igen füllik a fogam ahhoz, hogy hozzászokjak. Csak lehet itt valamit csinálni, hogy az ember javítson a hangulatán. Házibuli vagy valami. Ennyire nem lehet izé ez a hely... - lehet, hogy erős szavakat használok, de ez tényleg így van.
- Lehet, hogy ha ott maradnak akkor inkább lett volna itt ereszd el a hajamat. - kuncogtam kicsit, hisz egy idő után biztos kitört volna a diákok között az anarchia.

~KR - avagy Visszatértek! ~

Látszólag a tánc tényleg nem fekszik neki, lehet hogy tévképzetei vannak a dologgal kapcsolatban, vagy csak szimplán nem jön be neki a dolog, jó lenne kideríteni, de erőltetni se akarom a dolgot. Mindegy, csapjunk a lecsóba, ilyen vagyok, úgyhogy hívom megint - és jön is. Na, erről van szó. Nem kell félni, nem harap a bácsi, mondanám, de inkább csak bátorítóan mosolygok a csajra. Nem vezetem be a tömegbe, nem akarom túl soknak kitenni egyszerre, csak a táncolók széléig, és ott megállok. Közben az egyik srác, a pink hajú tanár ordibál, én kb észre se veszem, de Kaylát lehet megijeszti.
- Ne is figyelj rá, mindig csinálja a hisztit, feltűnési viszketegség meg ilyesmik. És szereti szívni mások vérét. - azt nem teszem hozzá, hogy ezen jól szoktam szórakozni, amikor szemtanúja vagyok egy ilyennek. Inkább ismét elmosolyodok.
- Nah, táncolunk akkor? - nézek rá bíztatóan, és mozogni kezdek a zenére. Nem vagyok egy táncmester, de nem tartom magamnak rossznak se, szóval ha minden igaz nem fognak kiröhögni. Átlagos tánc egy átlagos sráctól, nem is kell több, de kevesebb sem.
- Egyáltalán szereted ezt a fajta zenét? - teszem fel a kérdést, lehet későn.

~ Rosemary Hummingbird és Jonah Wright ~

Letiltott internet és média. Ha csak ennyi lenne az egész akkor sokkal jobb lenne, de sajnos bonyolultabb volt a dolog.
- Mondjuk úgy, hogy elég limitáltak voltak a hozzáférési lehetőségeim, és nem az államháztartás miatt. - feleltem amolyan kerülő válaszként, de különben is, nincs kizárva, hogy megmutatja a felvételt és legalább szórakozhatok egy jót.
- Mi történt, hogy kitiltották? - komolyan úgy éreztem magam, mintha egy barlangból másztam volna ki ahova semmiféle információ nem jut be. Remélhetőleg ez a közeljövőben változni fog és többet fogok tudni.
- És milyen módon lehet kijutni a városba? Az elmondások alapján elég rendesen rajtunk tartják a szemüket, mintha börtön lenne, de azért jó lenne egyet bulizni és szórakozni valamerre. - jártattam a számat miközben a videókat néztem. valóban nem nyújtottak nagy teljesítményt, legalábbis olyat biztos nem amit elvárt volna az ember. Mondjuk az sincs kizárva, hogy irányomba is ilyen elvárásokat állítanak fel, de kétlem, hogy tudnám azokat teljesíteni. nem vagyok képzett hozzá.
- Akkor biztos szórakoztatóbb lenne a suli. - vetettem oda az igazgatói székes dologra. Eddigi benyomás alapján valóban ez a srác a legérdekesebb az egész épületben és ha ő lett volna az igazgató akkor biztos nagy változások mentek volna végbe az iskolába és nem feltétlenül a rossz irányba, már ha ennél lehet rosszabb.

~Kayla, Ralf~

Szóval tánc, nagy tömeg, komfortzóna elhagyása kb ennyit jelentenek, nem tűnik nagy dolognak de ne tévesszen meg, az! Legalábbis számomra hatalmas lépés, új dolog, ami félelmetes, egy kicsit. Ralf viszont nem adja fel, nem is hiszem hogy érti mekkora súlya van ennek a dolognak rám nézve. Mindegy, egyszer élünk, a második hívására még mindig bátortalanul de legalább megteszem az első lépéseket. Szerencsére nem ránt be a tömeg közepére hanem megáll a szélén, kis megkönnyebbült sóhaj és elé lépek, még mindig tartok egy kis távolságot igaz nem a megszokott 3 métereset de ezen már túl vagyok, mást mondjuk most se engednék közelebb de vele egész jól elbeszélgettem eddig. Valaki kiabálása üti meg a fülem, fura lehet de erre nem igazán reagálok, megszoktam a kiabálást, nem pont ezen a hangon de már szinte kizárom ezt a hangnemet és olykor már meg se hallom, tudom hogy kiabál valaki de nem értem meg...nem is hallom, fura dolog ez, nehéz megmagyarázni. Magyarázkodik is a párom hogy ki és miért keltett ekkora "feltűnést", mások biztos felfigyeltek rá, de ha már így beszélt róla hátra lestem a vállam fölött, gondolom az lesz az akinek már alapból a külseje is magára hívja a figyelmet, főleg a rózsaszín taraj, ja és ő az egyik tanár is vagy micsoda, de nem vagyok benne biztos hogy ő volt, nem ismerem. Vissza is fordulok, különösebben nem reagálok a kis leírásra csak a kérdésre amit követően rögtön mozogni is kezd, egyedül, magától. Kicsit furán nézek, bennem kicsit máshogy élt a táncolni fogalma de nem gond, ez talán kényelmesebb is, nem kell érintkezni hozzá. Bár fogalmam sincs hogy ilyen módon hogy kell táncolni, a zenét is most kezdem hallani hogy oda figyelek, van egy ilyen rossz tulajdonságom hogy kizárom a környezetem, a zajokat, a beszédet, ilyenek, most is ez történt mikor elkezdtem beszélgetni Ralffal, szinte csak rá figyeltem, ha valaki messziről megszólított volna talán észre se veszem, elsőre biztos nem. Sejtettem hogy nem az a zene lesz amit megszoktam és hallgatni szoktam, azért megpróbálok rá "táncolni", először csak egyáltalán a ritmust eltalálni, aszerint lépni, aztán hozzá próbálni valami plusz mozgást amitől táncnak lehet majd hívni. Aztán kérdez a zenével kapcsolatban.
-Számít az? -nézek fel furán - Egyébként semleges, nem nagyon hallgatok zenét, de amiket szoktam nem ilyenek, komolyabbak, de gondoltam hogy nem ilyen zene lesz úgyhogy ezen ne aggódj.- talán azért kérdezhette mert ő nem szereti, talán illik vissza kérdezni -Miért, neked nem tetszik?
Sejtésem sincs mi lesz a válasza de ez szerintem egy újabb téma lesz, talán mond néhányat amit ő szeret aztán kérdez hogy nekem mik a kedvenceim, hát...nincs konkrét, sőt előadók nevét se nagyon jegyzem meg, talán a számok neveit, nem szoktam célzottan zenét hallgatni hogy meg van amit szeretek, keresek egy jónak tűnő listát és elindítom, mondjuk miközben rajzolok vagy tanulok, halkan szól a háttérben valami, erre jó, nem több.

~KR~

Mozogni kezdek a zenére, mintha furán nézne emiatt, lehet ő nem így gondolta a táncot? De igazából neki akartam jót, nem akartam közel táncolni hozzá, mondta hogy frusztrálja a dolog, meg minden, képzelem mit reagálna, ha még hozzá is dörgölőznék, meg megfognám a seggét, mint egy discoban. Mondjuk, ha lehetne mit inni, és lenne pár jó csaj... nem olyanok mint ő, inkább valami szőke, vagy vörös szépség, vékony test, jó segg és cicik, aranyos arc... na mindegy, szóval komolyabb zenét hallgat, nem értem mit ért ez alatt, de most nem kérdezek vissza.
- Én minden félét hallgatok, inkább rock, meg ilyesmi, aminek értelmes szövege van, és jó hangzása, az mind jöhet. Ha meg party hangulatom van, akkor jöhetnek az elektronikusak is. Szóval vegyes felvágott. - válaszolok a kérdésre, aztán megvonom a vállam. - Nincs vele baj, csak gondoltam rákérdezek, mert ha neked nem tetszik, akkor nem erőltetem a táncot. - vigyorgok, és körbenézek a tömegben, hátha látok valami ismerős arcot, ahova csapódhatnánk, de olyan embereket nem látok, akikhez szívesen odamennék. Végül visszafordulok a csaj felé.
- Amúgy elég hamar előbújtál a burkodból. - nevetek, és ha nem érti, akkor elmagyarázom, hogy arra gondolok, a buli elején még milyen zárkózott volt, meg ilyenek, most meg már itt táncol mint a többiek. Hiába na, van egy fajta csáberőm, és jó arc vagyok.

~KaylaRalf~


Rendben, akkor összegezzük egy bálon vagyok, "összebarátkoztam' egy diákkal, egy sráccal, akinek a rajzaim is megmutattam, legalábbis ami itt van nálam és most itt vagyok a tömeg közelében és táncolok, önként, senki nem erőlteti, nem bizony. Maga a csoda, másnak ezek hétköznapi dolgok de én elég sokat vetkőztem a gátlásaimból hogy mindezt a sok "őrültséget" megtegyem, nem rossz egy expert antiszoctól és igazából nem is olyan rossz ez, azt hittem majd sokkal kényelmetlenebbül érzem magam.
Ja igen, a zene téma, értelmes szöveg, ömmm egy dalszöveg részletet se tudok, ja de az országom himnusza, de az nem számít, amilyen zenét én használok háttérzajnak annak nem igazán van szövege, sőt emberi hang nem igazén jelenik meg benne, vagy nagyon ritka és igazából mintha nem is hallanám csak a zenét, ha arra figyelnék csak zavarna a koncentrálásban és elvesztené a funkcióját, mint a tanár hangja az órán amikor rá figyelek, akkor nem tudok rajzolni csak firkálni. Vegyes felvágott, vagyis majdnem minden zenét szeret, gondolom, ebből le is jött hogy ezzel a zenével sincs gondja, miattam kérdezte, figyelmességből, mert akkor nem erőlteti a táncot, hát elég határozottan hívott, legalábbis nekem ez már az és nehezen mondok ellent, főleg így, persze vannak dolgok amikhez több kéne mint két felszólítás és bátorító tekintet de azok nagyobb súllyal is bírnak az én értékrendemben.
Ami a mozgásomat illeti lepereg rólam a kritika, meg nem is mozgok olyan nagyon de ez már ilyen táncnak hívható dolog, nagyjából ritmusra megy úgyhogy onnantól nem számít. Majd tesz egy megjegyzést, igen a burkom, még hogy előbújtam, kb kitörtem belőle mint valami....nem is tudom, a kismadár a tojásból példa jutott hirtelen az eszembe de az nem igazán illik ide, erősebb kitörésről van itt szó azért magamhoz képest. Válaszul halványan elmosolyodok és bólintok, lesütve a tekintetem a földre.
-Igen, remélem nem hamarkodtam el. -folyamat ez villog ott a szemem sarkában úgyhogy félreérthetetlen volt számomra ez a megjegyzés, sőt mintha hangosan kimondta volna amit magam is gondolok, csak ezt a belső hang kicsit aggódóbb hangnemben súgja nekem, mintha féltene egy újabb sérelemtől.
Közben még inkább próbálok azonosulni a zenével csak annyira elüt a személyiségemtől hogy olyan mintha harcolnának, azért nem adom fel még, szeretni és önként hallgatni nem fogom de most az egyszer igyekszem befogadni és a lassú haldokló mozdulatokat valamivel hozzáillővé "pörgősebbé" változtatni.

~ Rosemary Hummingbird és Jonah Wright ~

Fokozott figyelemmel hallgattam a történetet a kitiltott srácról. Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy mi van, ha most is ugyan ez a helyzet és egy kicsit rossz szemmel néztem a poharamra, de aztán rájöttem, hogy ez csupán egy hülye gondolat.
- Hát azt hiszem, hogy a diri helyében én is ezt tettem volna. De, hogy ezek után is bejöjjön egy bálra, azért ahhoz vastag bőr kell az arcán legyen. - vontam le a magam végkövetkeztetését az üggyel kapcsolatban, bár jó lenne ha az a srác még maradna, mert akkor ha más nem, az már nem lenne olyan unalmas ahogy eltávolítják a teremből.
- Szülői nyilatkozat... - ismételtem meg a szavakat elég keserű szájízzel. Kétlem, hogy az őseim közül akármelyik is aláírt volna ilyet, a bátyám meg biztosan nem, ő egy másik világban jár mindig.
- Azt hiszem akkor én itt fogok megrohadni még két évig. Az őseim biztos, hogy nem írták alá. Ha a bátyám lennék akkor biztos aláírták volna, de lévén rólam van szó, így biztos kihagyták ezt az életükből. Pedig jó lenne motorozni. - feleltem mély sóhajjal. Nem hittem egyáltalán abban a csodában, hogy ez az ügy másképp lenne és aláírták volna, szerintem azt sem tudják, hogy hova járok, pedig a bátyám megírta nekik. Mivel érdemeltem én ki ilyen szülőket?

~ Rosemary Hummingbird és Jonah Wright ~

A gazdag emberek életéhez és problematikájához nem volt mit hozzászólnom. Nem volt alkalmam soha belekóstolni abba az életbe, és ami azt illeti, nem is hiszem, hogy annyira szeretnék. Persze jó lenne, ha bármit megkaphatnék, de a gondok akkor is gondok maradnának.
- Bocs, csak tényt közöltem. - feleltem hűvösen. Már rég leszoktam arról, hogy érzelmileg viszonyuljak bármihez aminek köze van a szüleimhez. - De remélem igazad van és alá van írva az a papír. - folytattam már kicsit lágyabban. Nincs amiért ez ügybe felkapjam a vizet vagy duzzogjak. Kintről mindenki próblémája nagyobbnak tűnik a másénál, ez csak természetes. Már hozzászoktam. Ilyenkor jön a mosolygós kislány aki megpróbál segíteni, és aztán egyedül marad a saját problémáival. De hát ez az életem, nincs amit tenni.
- És milyen jó helyek vannak a városban? - tereltem el a témát és feljegyeztem magamnak, hogy emberi konverzációban nem kell felhozni soha a család, vallás és politika témát. Akkor legalább semmi baj és semmi gond nincs. A feszültségem remélhetőleg most is elmúlik majd, idővel.

~ Rosemary Hummingbird és Jonah Wright ~

A felsorolt lehetőségek közül a tó hangzott egyedül különösebben jónak, bár az úszást azt az iskolában is meg tudtam oldani, ezzel különösebb plusz értelmet nem nyert az egész. Igazán reméltem, hogy van valami jó bulizós hely vagy valami, az nem is baj, hogy alkoholt nem adnak, hát istenem, anélkül is lehet bulizni, ha van ahol és akivel.
- Hát, nem túl nagy a felhozatal. - jegyeztem meg végül. A pályaudvaros megjegyzését elengedtem a fülem mellett, hisz az sem volt ahova menjek. New Yorkba, ahol senkit se ismerek, csak annyit tudok, hogy valahol ott lakik a bátyám és egy rokonom akire nem is emlékszem? A többi lehetséges úti célról nem is beszélve amiket egyáltalán nem ismerek, vagy csak tv-ből esetleg internetes képekből. Durva, hogy egyetlen barátom sincs az államok egész területén. Szánalmasnak érzem magam.

~ Rosemary Hummingbird és Jonah Wright ~

Nagyon az az érzésem volt, hogy csak két dolog lesz az, amit élvezni fogok ebben a helyben. A motorozás, meg az úszás. A többi rém unalmas lesz. Legalább ha lenne valami jó társaság és nem mindenki úgy nézne rám, mint aki a Marsról jött, akkor talán jobb lenne, de így eléggé kevés a szórakozás esélye.
- Én nagyon szépen megkérlek, akár most rögtön is. Nem hiszem, hogy ezzel a bállal bármit lehetne kezdeni, csak szétunom itt az életemet. - feleltem egy vigyorral az elején, majd a második felénél unottan végignéztem a lötyögő és táncot imitáló tömegen. Tényleg csak azzal lehetett volna felrázni ezt a nagyszülők gyülekezetét ha valaki valami oltári nagy hülyeséget vagy galibát csinál. Talán ha szerencsénk van az a Dialin nevű srác megint elkövet valamit és legalább egy kicsit jobban szórakozom, mint a mostani állapotomban.

~ Rosemary Hummingbird és Jonah Wright ~

Kicsit meglepett, hogy az előbbi ajánlat után rögvest visszautasítás következett, de a magyarázat is megjött hamar. Kicsit ellentmondásosnak éreztem, hogy ő felelős a Veszélyteremért, viszont nem minden esetben, de valahol azt is megértettem, hogy ez miért is jó. Lehet, hogy nem épp úgy akarnám kipróbálni azt a bulit, hogy a házigazda illuminált állapotban van. Azért meg szeretném tartani minden végtagomat és ha lehet egyben.
- Akkor már értem, hogy miért vigyorogsz. - feleltem miután közölte, hogy milyen képessége van. Ez után könnyű volt kitalálni, hogy ha felhozta a részegség problémáját és realitás manipulátor, akkor ő feltehetőleg nem gyümölcslevet ivott, mint én.
Eleinte nem értettem, hogy mit gondol az alatt, hogy fel akarja dobni az estét. Ami azt illeti több, konkrét dolog is felmerült bennem realitásmanipulációval összekötve, amiknek valahogy mind, furcsa végkimenetele volt és hülyén éreztem magam ezektől a gondolatoktól.
- Király! - szólalok fel a zeneváltozásra, és eddigi tapasztalataim alapján amit ezen a bálon töltöttem nem hiszem, hogy a zenei listában benne lenne. - Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fogsz ebből kisütni. - most már én is vigyorgok, hisz az eddig táncolóknak biztos, hogy hülye arckifejezésük van és lassan egy kisebb fejetlenség is csak kialakul majd köztük. Vagy leghamarabb elkezdenek erre táncolni és kész.