Los Angeles (Amerikai Szövetséges Államok)

Tipikus duma ami fel is húzza Maverick-et. Az után, hogy a csajt beengedték megpróbálkozik ő is a jelszóval és be is engedik. Ott még most is nagy élet van pedig még messze az este. A leírás jó volt és hamar megtalálta az irodát. Azért pár pillantást még vetett a táncoslányokra. Mégiscsak férfiből van. Mivel jól nevelt terrorista ezért bekopogott a fickó irodájába aki fogadta is őt. Na, végre ezt szereti mikor minden ilyen simán megy. Belépve egy számára is hangulatosnak mondható irodát látott.Pedig általában meg szokta az ilyesmit válogatni, de ez a hely most tényleg tetszik neki. Egy a baja vele. Mégpedig, hogy egy ilyen sz@r helyen van. A troll a köszönést és a jó modort nélkülözve egyből a lényegre tért. Maverick most elnézte ezt, de megjegyezte magának.
-Igen ők küldtek. Úgy tudom önnél van néhány tárgy. Azt kéne elvinnem.
Ebből a három rövid mondatból a troll leszűrheti mennyit tud Gustav és, hogy miről van szó.

Gustav eddig mint egy profi válaszolgatott a kérdésekre és eléggé meglepi a troll reakciója. Először mint valami régi komédiában elkezd elég erősen megjátszva idegeskedni majd jól felcseszi magát. Gustav felvont szemöldökkel nézi végig ezt a játékot. A papíron nem lepődik meg hisz megérti. Ő maga is szívesebben használ olyat. Nehezebb leellenőrizni. A mindenféle kütsüket fel lehet törni és már vége is az adataidnak.
~Gondolom azok a tárgyak vagy műkincsek vagy mágikusak. Inkább az utóbbi. Olympia. Azon sem lepődnék meg ha az derülne ki, hogy isteni fegyverzetről van szó.~
Végül teljes nyugalommal a hangjában szólal meg. Talán csak azért nyugodt mert a másik idegeskedett helyette is.
-Nekem sem a főnökeim hanem a megbízóim. Nem vagyok a lekötelezettjük. Nem ismerem a helyzetet amiben ön van én csak a munkámat akarom elvégezni ami azoknak a tárgyaknak a leadása. Szóval ha azon gondolkodom, hogy én elmegyek azokért akkor hol találom meg és hogyan jutok hozzájuk.
~Ha el kell őket lopni akkor talán még egy kis plusz pénzt sikerül kicsikarnom tőlük.~

A troll megjegyzésére Gustav nem reagált. Miért mi lett volna ha a Görögöknek dolgozik? Akkor hirtelen előkerül? Nem megkerestették volna vele vagy elküldették volna az egyik emberüket a megadott címekre, de akkor elveszti a troll az üzletet. Bár a fene sem tudja milyen üzlet lehet az amit ő sem akar. Gustav-ot pedig nem is igazán érdekelte. A tárgyak helyét meghallva rá kellett jönnie, hogy ez nem lesz egyszerű. Az atlantisziakra bólintott, hogy hallott már azokról. A fa arc rajta maradt, de úgy, hogy közben tudta ehhez nagyon jó fizetség kell. És meg is kapta azt. Az árat hallva ha éppen evett volna valamit akkor tuti megállt volna a falat a szájában. Így viszont csak a szemének a csillanásán látszódott, hogy igen ez az ár jó lesz. Ennél alább nem is lehetett volna adni. Na, jó talán igen, de na akkor is. Viszont, hogy kicsit mégis tárgyaláshoz hasonlítson a dolog és ne arra, hogy Gustav csóválja a fejét mégiscsak érdeklődött mintha necces lenne.
-Értem. Az utazásról maga gondoskodna vagy nekem kéne megoldani?
Ismer néhány embert úgyhogy nincs meglőve, de mégiscsak jobb és talán biztosabb is lenne ha a fickó szervezné ezt le.

Maverick jól alakította a helyzetet. Ha meg nem is sikerült szerveztetni a kijutást akkor is kapott egy kis költőpénzt. Ez pedig igazán nagyvonalú ajánlat. El is mosolyodott rá. A tárgyak helyét majd óvatosan adagolják neki amit meg teljesen meg is értett. Nem tudja miről van szó, de azt igen, hogy valóban elképesztő összegekről lehet szó.
-Rendben. Természetesen azzal kezdem, de szeretnék kicsit többet tudni magukról a tárgyakról. Gondolok arra, hogy ha sorban kezdenek eltűnni akkor foghatnak-e gyanút, hogy a következő is ezek közül lesz-e?
Az mondjuk megnehezítené az ő dolgát. Főleg ha elér az utolsóig. Persze egy kis robbanószerrel bármi megoldható, de akkor sem szívesen menne bele egy olyan szinten veszélyes buliba. Mielőtt a mostanit ellopja az előtt is fel fogja keresni az informátorát.
-És mennyi időm lenne egy ilyen munkára?
Minél több idő annál biztosabb siker. Alaposan fel kell készülni egy jó munkára és ezeket a helyszíneket hallva valóban alaposnak kell lenni, hogy semmi zűr ne legyen.  Komoly meló az biztos, de a legjobb ember van itt.

A választ hallva Gustav azért elgondolkozott. Neki az a három-négy ember is túl sok volt. Akármire is jók azok a tárgyak hogyha tényleg olyan fontosak talán egy külső szemlélő veszélyessé válhat. Lehet belőle rivális vagy aki leadja a drótot rólad nehogy te legyél a nagyfiú. Vagyis attól még vigyázni kell. Az időpontokkal kapcsolatban is bólintott Maverick. Neki megfelelt. Ő profi úgyhogy nem fog megsérülni és menni fog az időpontok tartása. A városban lévővel kell tényleg csak sietni mert az elkerülhet onnan. Ott megérthető a határidő. 
~Jónak kell lennem. Nehogy valaki belesz@rjon a levesembe mert nagyon megüthetem a bokám. Egyébként jó meló. Ezzel a pénzzel majd tudok egy szép nagyot csípni Magneto-ba és a bandájába. Jó lesz ez.~
-Rendben van. Vállalom a megbízást. Megszerzem azt a kardot meg a sisakot aztán jöhet a többi.

Gustav megkapta a feladatát és hozzá is kezdett a buli szervezéséhez. Mint turista elment a múzeumba is. Meg kell ugye ismerni a hely alaprajzát az őrizetet amit majd ki kell játszania és hogy hol kell keresnie azokat a dolgokat. Ott meg is nézhette a fegyvert és a sisakot akár érdeklődhetett is róla. A további kérdezősködésbe főként ismerősöket vont be. Elég ideje űzi már az ipart, hogy meglegyenek a megfelelő ismeretei. Szóval a helyről ahol a tárgyakat őrzik mindent tudni akart és az atlantiszi ügyről is nehogy az akció előtt eladják a cuccokat. Arról is próbált információt szerezni, hogy miért kéne annak a fickónak az árú. Abban ugyanis biztos, hogy nem azért mert akkora műkedvelő volna. Igyekezett egy biztos és gyors menekülési útvonalat is találni ha már megvan az árú. Víz, szárazföld vagy levegő. Annyi lehetősége van, hogy belepusztulhat. Közben pedig mindent mint egy profi igyekezett intézni. Hamis személyi stb... Bízott is magában. Ha semmi sem jön közbe akkor ez a meló tuti lesz.

Már a saját szobájában néz utána az adatbázisban és a holoneten az elérhető adatoknak. Utána olvas a biztonság kedvéért a társaságnak, felfrissítve emlékezetét az általános információkból, belövi térképen a múzeum pontos helyét, keres beltéri fényképeket, konkrét tárgyi elhelyezkedést a sisak és kard kapcsolatában a legutolsó kiállításról. Átnézi, rendelkezésre áll-e az épület alaprajza, vagy netán hozzáfér-e beszivárgók, kémek útján tűzoltói, vagy katasztrófavédelmi adatbázishoz észrevétlenül, melyen keresztül elérheti azt. Tudni akarja az épület pontos elhelyezkedését, hogy milyen rendvédelmi erő vigyázza, áll-e mágikus védelem alatt, milyen a megfigyelési rendszer, milyen biztonsági védvonalakkal van ellátva. Ha ezekhez az információkhoz önmagától nem tud hozzájutni, akkor lehetséges kapcsolatok után kutat saját gyűjteményéből és a Hydra berkein belül egyaránt, akik ezeket az információkat képesek neki behajtani.
Malakai alapvetően nem a betörésre specializálódott, de a megfelelő bandával csodákat lehet véghezvinni. Főleg ha előtte mondjuk lecsekkolják turistaként azt a kiállítást.

Turistaként érkezik és mozog a városban. Hamis személyi, amerikai állampolgár születésétől fogva, priusza nincs, egyszerű család átlagos gyermeke, érdeklődik a történelem iránt, hobbiból katonai gépek makettjeit készíti el. 35 éves családapa, egy szőke kislánnyal, fiatal feleséggel, valahol a kertvárosban élnek, egyébként építőipari vállalkozása van. Tökéletesen ártalmatlan, egy munkamegbeszélés kapcsán lakik ideiglenesen a környéken, turista üzemmódban térképezi fel a múzeumot és a körzetet. Alaposan bejárja a helyet, utánanéz a különböző helyszíneknek, feltérképezi kik járnak arra, milyen biztonságtechnikát tapasztal (technikai és emberi), mekkora a forgalom, milyen a tárgyak elhelyezkedése, védelme és természetesen a célpont pontos pozíciója. Erre az időszakra keres maga mellé egy Hydrás mágiahasználót, egy hackert, illetve egy profi betörőt (ha rendelkezésére bocsátják). A mágustól azt várja, hogy szintén turistaként térképezze fel az épületet mágia után. A hackertől a pontos alaprajzra van szüksége, azok alapján, illetve a fizikai tapasztalás szerint lövi be a lehetséges ki- és bejutási pontokat (szellőzőrendszer, mellékfolyosók, az épület nem használt részei, csatorna csatlakozás, pinceszint, felső behatolási pontok, a látogatók elől elzárt részek). A szerzett információk alapján fogja megtervezni a bejutás és kijutás remélhetőleg észrevétlen módját a betörő kolléga segítségére alapozva felszerelés és biztonságtechnika kijátszása szempontjából.
A behatolást ő maga tervezi végezni, a segítség pusztán a háttérmunkához, a logisztikához, illetve az akció ideje alatt az épületen kívül eső terület megfigyelésére igényelt.

2048. május 5. kedd – Los Angeles, Amerikai Szövetséges Államok
Résztvevők: Gustav Simonsen / Maverick és Martin Hagan / Malakai

Mind a két férfi nekilátott annak, hogy nyomozzon, egymástól függetlenül más-más időpontban tettek látogatást a múzeumban. Az nem a város tulajdonában volt, hanem egy független milliárdosé. Éppen ezért a védelem is nagyon jónak volt mondható, a legmodernebb. Természetesen térfigyelő rendszer volt, fegyveres őrök, energiamezővel ellátott értéktárgyak. Éjszakánként mozgásérzékelő és lézeres rendszer is. A modern védelmi rendszerek ismeretében mindkét férfi biztosra vehette, hogy biometrikus érzékelők is vannak, azaz csak a megfelelő őrség mehet a közelébe, különben bejelez a rendszer. A kiállítás ókori görög és atlantiszi ereklyék voltak, más múzeumoktól, illetve magángyűjteményekből. Mind a ketten könnyedén tudtak több menekülő útvonalat is szervezni maguknak, bár esélyes volt, ha a riasztó megszólal az egész hely le lesz zárva. A tárgy pedig a múzeum második emeletének legbelső csarnokában volt, semmi más nem volt a helységben csak ez, mégcsak ablakok sem voltak a helységben.
Ami az alaprajzot illette nem volt elérhető, nem volt a rendőrség, a város, vagy a tűzoltók rendszerében. Magánszemély intézte a felépítést, üzemeltetést, akit természetesen eleget fizetett azért, hogy ne kerüljön be ez sehova. Így mind a ketten csak a személyes tapasztalatokban bízhattak. A név pedig ismeretlen volt, hogy ki, valószínűleg úgyis egy álnév lett volna, vagy valamelyik megacég alkalmazottja. A bejárható helyeket sikerült feltérképezni, a főbejáraton kívül három másik bejáratot találtak, amit az alkalmazottak használtak. Illetve VIP vendégek számára a tetőn levő leszállópálya használható volt repülőautóknak és/vagy helikoptereknek.
Maverick az atlantiszi ügynél egyszerű választ kap, a tárgy atlantiszi, Namor Atlantisz királya, vissza akarja kapni azt, ami a birodalmát illeti. Ennyire egyszerű diplomáciai ügy volt a dolog. Hasonló sokszor fordult elő más nemzetekkel a történelem során, nem volt benne különleges.
Malakai utána tudott olvasni a társaságnak, de nem tudott meg sokkal többet - lásd a leírást a topicban - annyi pluszt tudott meg, hogy a maffiába is igencsak belefolytak, de mint megacég a világ kormányai számára érinthetetlenek. A tárgy legutolsó kiállítása 1880-as években volt, utána a görög uralkodócsalád birtokába került, ami a II. világháború során eltűnt. Attól kezdve nem lehetett tudni róla semmit, míg az adatok szerint másfél évvel ezelőtt egy expedíció, ami a Földközi-tengeren végzett kutatásokat meg nem találta. Itt magánkézbe és magángyűjteménybe került - a név újfent nem ismert - majd most ez a személy felajánlotta, hogy kiállítsák a tárgy párost néhány hónapig. A démonnak engedték, hogy toborozzon embereket a Hydra-n belül, de nem volt senki, aki vállalta volna az ügyet, nem akartak összeakaszkodni az Olympia társasággal, ez túlságosan is nagy falat volt nekik, hogy ekkora hatalommal szembemenjenek. Csak hackert talált, aki próbálta a múzeum honlapjától visszavezetni a dolgokat az eredeti szerverig, hátha azon talál valamit, de végeredményben kisebb agyi sérülésekkel vitték kórházba, mert a holoneten levő védőprogramok, amik az oldalt védték túl erősek voltak. Valaki nem sajnálta a pénzt azért, hogy kiváló védelmet alakítson ki.

//Igyekeztem mindent beleírni, ha mégis kimaradt valami, akkor elnézést //

Rendben. Szóval olyan érzékelővel van a hely ellátva, hogy ha megközelítik akkor jelez és lezárja az egész helyet. Akkor be kell szerezni valami cuccot amivel az ilyen dolgokat lehet zavarni. Ha pedig ennyi idő alatt nem lehet megcsinálni akkor meg kell szerezni azoknak a listáját akik a közelébe mehetnek. Aztán a többit egy kis fenyegetés megoldja. Akármi is lesz azt is meg kell tudni, hogy ha lezár a hely akkor az milyen biztos. Ha valami gond van akkor mekkora robbantás kellhet ahhoz, hogy Maverick kiszabadulhasson anélkül persze, hogy önmaga megsérüljön a saját robbantásában. Szóval azt is ki kell számolni. Persze ezt nem lehet megtudni mert nem lehet megtalálni az alaprajzokat. Ez esetben az eddigi tapasztalatok maradnak. Ugyan mi történhet. Legrosszabb esetben Maverick-re omlik az egész múzeum. De ő nem amatőr. Van elképzelése milyen anyagból mennyi kell ahhoz, hogy egy olyan falat kirobbantson amitől nem omlik le az ebész épület. Menekülési útvonalból legalább hármat fog betervezni. Járművet is fog cserélni nehezebb legyen lenyomozni. Ez egy komoly munka lesz.

Malakai az éjszakai időszakra koncentrál. Nyilvánvaló okokból kifolyólag ez a periódus a legjobban őrzött mind technológiailag, mind emberileg, ennek ellenére még mindig ez a legesélyesebb idősáv, melyben talán esélye is van végrehajtani a küldetést. Mivel a hackere mondhatni felsült agyilag az akcióban, ezért kénytelen a saját ügyességére támaszkodni. Megfigyelései alapján térképezi fel, hogy kik dolgoznak az éjszakai műszakban, ezek közül az őrök közül pécéz ki magának egy szimpatikusabb kollégát. Vele kapcsolatban igyekszik kigyűjteni a tudnivalókat, milyen szokásai vannak, milyen a személyisége, családi háttere, mit érdemes tudni róla, milyen életútja volt, mióta dolgozik a múzeumban. Normál nyomozómunkát végez, amit így ki lehet deríteni valakiről, azokat az adatokat megszerzi róla.
Ezzel párhuzamosan szerez a kapcsolataira támaszkodva egy erős telepatát. Nem sajnálja a pénzt, a felszerelés és előkészületek költségét leszámítva hajlandó felajánlani neki az előző sikeres bevetésért járó, nem épp csekélyke összeget, amennyiben a rendelkezésére áll ebben az akcióban. Feladata, hogy a kiszemelt fegyveres őrt elkapja egy műszak után, amikor hazafelé tart egy sötét sikátorban, a ház kapujában, vagy bármely alkalmas helyen (ezt elintézi a démon) és kiszedje belőle a segítségükre lehető információkat, illetve beprogramozza az őrt az akcióra.
Harmadik szálon pedig elkészíttet egy megbízható hamisítványt mind a sisakból, mind a kardból a felvételek alapján, melyet ő maga csinált. Manapság elég fejlett a technológia ahhoz, hogy ezt különösebb nehézség nélkül meg tudják tenni. Remélhetőleg.
Felszerelés szempontjából kétféle jelzavaró-jelátalakító készülékhez szeretne hozzájutni. Az elsőnek egy olyan típust választana, amely technológiailag elég fejlett ahhoz, hogy képes legyen rövid időre felvenni a "harcot" a védelmi rendszerrel szemben. Nem tönkretenni akarja azt, hanem az akció idejére becsapni, egész konkrétan, hogy amíg az épületen belül vannak, addig a kamerák egy néhány másodperces jelenet-loopba kerüljenek azon az útvonalon, melyet megtervez a bejutáshoz. A másik jelátalakító arra szolgálna, hogy a lézeres védelmet és a céltárgy körül lévő energiamezőt nem csak hogy képes legyen megszakítani, de olyan folytatólagos fals adatokat is küldeni tovább a főrendszernek, melytől az úgy érzékeli, hogy a védelmek továbbra is aktívan funkcionálnak.
A programozott őr feladata (amennyiben sikerül elintézni) első körben az, hogy az akció előtt jelen lévő és problémát okozható őrtársakat bealtatózza. Ezt akár élelmen keresztül, akár a kávéjukon, ivóvízen keresztül megteheti, a lényeg, hogy mind elkábuljanak az akció idejére.
A terv többlépéses. Malakai a démonjait már biztonságos távolságból megidézi, szám szerint öt apró, arasznyi méretű felderítő démont. Ezeknek a teste kaméleonszerűen képes beolvadni a környezetbe, illetve repülésre képesek, a farokszúrásuk mérgező, telepatikusan kommunikálnak gazdájukkal. Őket hátizsákban rejtve szállítja magával és egyet az épület külsejénél fog elhelyezni, a maradék négyet pedig haladás közben azon az útvonalon, amelyen az akció terv szerint halad. Ők bármilyen problémáról értesítik, ami idő közben adódhat, illetve a nem kívánatos elemeket izombénító méreggel képesek megállítani időlegesen.
A telepatikusan programozott őr fogja beengedni az egyik hátsó ajtón. Szintén az ő feladata elhelyezni a kamerák jelátalakítóját. Végigvezeti a leginkább siker-esélyes útvonalon a második szintig, ahol is az őr elhelyezi a második jelátalakító típusokat az energiamezőnél, illetve a lézereknél. Végül terv szerint ez az a fázis, ahol a kicserélik a sisakot és a kardot a hamisítványokra (a biometrikus érzékelők miatt szintén az őr technikázza ki). Ezek után Malakai távozik a helyszínről a zsákmánnyal, a fickó pedig a programozás végeként elfeledkezik a történésekről. A távozás módja, hogy kijusson az épület valószínűsíthetően jelzavaró lefedettségéből és úgy teleportációval (ha engedélyezik) jusson vissza közvetlenül a bázisra. Ha így nem működhet, akkor olyan helyre eljutni, melyről ez kivitelezhető.
Ez a terv legalábbis. A kimenetele pedig, nos... hamarosan kiderül.

Ah, WREC. Nagyszerű. Realizálja, milyen szinten esélytelen egy őrt kipécéznie magának, így amint lehetetlennek ítéli meg ezen vonalon a küldetést, letesz róla, hogy valóban egy biztonságival foglalkozzon. A takarítócégről szóló információk ellenben valóban hasznosak. Mivel normál körülmények között a vitrineket, tárgyak körüli területet éppúgy takarítani kell, ezért talán nem elrugaszkodott ötlet azt feltételezni, hogy a biometrikus érzékelők sem fognak bejelezni a megfelelő takarítóra. Ha ezek esetleg szintekre vannak osztva, netán mindenkinek megvan a maga megfelelő területe, úgy addig kutakodik (akár takarítók fejében a telepatával), amíg rájön, ki a legesélyesebb a 2. szintre és ezáltal a kard és sisak közelébe jutásra.
A telepatával elégedett. Nincs különösebben rosszban a Magneto-féle társasággal, mondhatni őt nem érinti rosszul, ha mutánsokkal kell együtt dolgoznia. Nincs benne Hydra-szerű megvetés, nem rendelkezik előítéletekkel, bár a telepatáktól védő chipet, amit a fejébe tettek korábban felfrissítteti (vagy kicserélteti, ha máshogy nem megy), hogy az övébe ne kotorászhasson. Lehet, hogy ő személy szerint nem Magneto-ellenes, de lévén Indiára fáj a foga a maga démoni valójában és ura nevében, így nem feltétlenül lenne célravezető, ha egy óvatlan pillanatban benne is kotorászna az orvgyilkos kolléga.
Amit a takarítóból ki akar szedni első körben:
- Gond nélkül a közelébe tud-e jutni a sisaknak és a kardnak?
- Az éjszakai járőrözés pontos menete, őrség száma, a többi takarító és egyéb problémát okozható személyek száma.
- Pontosan milyen időközönként van az őrségváltás, illetve mit tapasztalt, hogyan és milyen gyakran történik az őrök becsekkolása?
- Hogyan kerüli meg a lézerérzékelőket, hogy teljes mértékig kitakaríthasson?
Ezek az első kérdései, a többi a férfi válaszaitól függ majd.

Az nagy gond, hogy nem tud semmi komolyat az őrségről. Az egyetlen amit sikerült kiderítenie az nem más mint egy takarítócég neve. Vajon nekik mekkora bejárásuk van a helyre? Sőt egyáltalán mennyire ismerhetik a hely felépítését. Minden bizonnyal hasznos lehet őket felkeresni. Eddig az akcióból megvan a menekülés és van terv a tárgy ellopására. Már csak a bejutásra kéne valamit kitalálni és teljes lenne a siker. Persze Maverick be tudott jutni bárhová csak az nem csendes és veszélyes is. Mikor turistáskodott akkor gondolkozott azon, hogy eljátssza az építészt és elkezd az épületről kérdezősködni, de az talán túl gyanús lett volna. Vagyis az még nem is, de az már inkább, hogy rá pár nappal robbantással betörnek és elrabolnak egy értékes műkincset. Utánajárni pedig nem kerülne sokba, hogy megtalálják a kis építészt és megtudják, hogy nem is építész sőt már nincs is az országban. Ez túl veszélyes egy játék. Marad hát a takarítócég mint információ forrás.

Megszerzi az információkat és igen, szeretné az egyiküket "levadászni", hogy kikérdezzék, illetve beprogramozzák a feladatra. Ami a chipet illeti, felkeresi azt a bizonyos személyt a szervezet berkeiből, aki elvégzi a gyors beavatkozást, a telepatával már ezzel együtt találkozik. A férfi maga Malakai néven mutatkozik be az orvgyilkosnak, ezen felül leginkább valószínűleg a pénz beszél, egyéb személyi információ pedig szükségtelen.
Arra gondol, hogy vajon nem szoktak-e portalanítani a tárgyak kiállítási helyén (mert az fél méterről viszonylag nehéz), aztán úgy dönt, nyilván erre is van valamiféle technológiai megoldásuk, amivel képesek tisztán tartani a tárgyak közvetlen környezetét is. Ennyi erővel mondjuk takarítógépeket is használhatnának, megvan már manapság a megfelelő robotikai háttér és a mesterséges intelligencia, lézervezérlés, biometrikus érzékelők és társaik mellett valószínűleg bőséggel akadna erre is pénz. Nagyjából úgy érzi magát, mintha a Pentagonba kellene betörnie. Vagy Shield központi bázisára.
- Rendben. Programozza be a jelátalakítók elhelyezésére, illetve a menetrendre. - Vázolja részletesebben a már korábban kigondolt terv takarítót illető részét, bár jelen esetben a kard és a sisak cseréjét egy hosszabb fogószerkezettel, vagy valamilyen erre alkalmas eszközzel fogják majd elvégezni. Vagy esetleg...
Utána néz, hogy lehetséges-e valamilyen eszközzel megzavarni a biometrikus érzékelőket, hogy ő maga is képes legyen önmagát takarítónak álcázva "hamis engedéllyel" mozogni az épületben.